Sharath Jois a Kortalanul című könyvében bemutat és körülír 10 ászanát, amit kezdő gyakorlóként is úgy tudunk végezni, hogy értjük és érezzük kedvező hatásukat a testünkre.
Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk, hogy ez a 10 ászana az első sorozatból való, hiszen ahogy a gyakorlásunk minden részét tekintve, az ászanában is fontos a mértékletesség.
Az astanga jóga ászánai a vinyásza rendszeren alapulnak, azaz, az ászanákat egymásba fűzve, légzést és mozdulatot egymást hangoltan gyakorlunk. Egy gyakorlás során jó esetben az összes ászanát gyakoroljuk, amit a tanárunktól kaptunk, ám időről időre, fáradtabb, érzelmileg terheltebb időszakainkban hasznos lehet visszatérni azokhoz az alapászanákhoz, amelyeket Sharath Jois a könyvben is említ. Így emlékeztethetjük magunkat gyakorlásunk alapjaira, testünk vissza tud térni az alapok már biztosan elsajátított emlékéhez akkor is, amikor már esetleg sokkal haladóbb ászanákat is végzünk. Gyakorlásunk tehát nemcsak akkor lehet egész, amikor végiggyakorlunk egy-egy sorozatot, könnyen megeshet, hogy néhány testhelyzet formája, a testünk érzetei, és az ászana megértése változik, így érdemes visszatérnünk időről-időre figyelmünkkel azokhoz az ászanákhoz, amelyekről tudjuk, hogy nem mennek úgy, ahogy tanárunk tanította. Nehéz talán az ászanába lépő és az abból kilépő vinyásza, vagy magának a póznak bizonyos elemeit nem tudjuk teljesen biztonságosan kivitelezni. Egy-egy ászanának sok stádiuma lehet: a tökéletes, a nagykönyvben megírt póz képének magunkra erőszakolása fölösleges, előbb-utóbb úgyis rájövünk, hogy tanárunk tanításának követése által az ászanák újabb és újabb mélységei tárulhatnak fel számunkra.
Ezt a folyamatot írja le Iain, SharathJi egyik tanítványa, ahogy egyre jobban megértett egy ászanát, amit már 11-12 éve gyakorolt, mégis, mikor Mysore-ba ment, Sharath nem engedte, hogy tovább menjen ennél az ászanánál:
“Azt hittem, hogy korábban már elértem a maximumomat az ászanában, mikor Sharath mondta: “Itt állj meg!”. De ekkor már tudtam, hogy koránt sem gyakoroltam a testemnek megfelelően ezt az ászanát, és ezt ő látta. Az alatt az egy hónap alatt Mysore-ban olyan mélységben értettem meg ezt a testhelyzetet, mint soha korábban a 12 év alatt.
Ahhoz, hogy ez a változás megtörténhessen, nem volt szükségem technikai instrukcióra, csak némi igazításra. Nem volt szükségem két órás workshopra, ahol elemeire bontjuk az ászanát. Amire szükségem volt, az az volt, hogy halljam: “Itt állj meg!”, hogy ismét koncentrálni kezdjek, és magamtól fejlesszem és értsem meg ezt az ászanát.”
Bármilyen ászanánál is tartsunk épp, amiről úgy gondoljuk, gondot okoz számunkra, gondoljunk arra, hogy az ászana akkori állapota mindössze annak egy rétege: számtalan újabb testi és mentális rétege vár ránk gyakorlásunk során, hogy tanárunk segítségével fölfedezzük.
Bejegyzést írta: Horváth Eszter
