Nagyon is jogos a kérdés: a jóga csupán az addikció egy más formája?
Krisna beszél erről a Asvamédika Parvában (a Kama Gíta 14. könyve, a Mahabharata): „Judhishthíra, halld amit Kama, a vágy istene mond magáról. Azok, akik eszközökkel akarják elpusztítani a vágyat, a végén magukat az eszközöket áhítják. Azok, akik jótékonysággal akarják elpusztítani, jótékonykodást kívánnak végül. Azok, akik az írásokkal akarják elpusztítani, az írásokat kívánják majd. Azok, akik az igazsággal akarják elpusztítani, az igazságra áhítoznak. Azok, akik mértékletességgel akarják elpusztítani, a mértéket kívánják végül. Azok, akik le akarnak mondani a vágyaikról, a lemondásra vágynak majd. A vágyat elpusztítani nem lehet, de a dharmába való áthelyezéssel hasznát lehet venni. A dharmára való törekvéssel akar elpusztítani a vágyat. Dharmára vágysz végül! És ez az egész világ számára jó lesz, mivel így egyre több és több szolgálatot teljesítesz majd, jólétet és gazdagságot hozva a világnak, mialatt megszabadítod magad minden kötöttségtől, és megengeded másoknak, hogy a jutalmazás elvárása nélkül adakozzanak.”
Ha az affelé való törekvéssel gyakorlunk jógát, hogy megtudjuk, kik vagyunk (ami a jóga egyik kifejezett célja), akkor arra vágyunk majd, hogy megtudjuk, kik vagyunk valójában. Az ászana, pránajáma, a meditáció, a mantrázás és az odaadás mind ezt a magasabb célt szolgálják.
Fordította: Horváth Eszter