A hónap bandhája: június

Dávid Bandha Yoga Jedi

Június hónap bandhája fiatalon szembesült a kegyetlen mulandósággal, de hála egy kiváló orvosnak és a nagyszerű családjának kapott még egy kis időt, hogy rátaláljon az örökkévalósághoz vezető útra. A viszontagságos kezdet ellenére (vagy éppenséggel pont ezért) rendkívül vidám, élettel teli és felettébb szorgalmas fiatalembert ismerhettünk meg Dávid személyében. Fogadjátok Őt szeretettel.

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga-szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?
Dávid: A szavamat adom, hogy így lesz!

BW: Hogyan találtál rá az astanga vinyásza jógára?
Dávid: Körülbelül kettő és fél évvel ezelőtt az egyik kedves ismerősöm ajánlotta az Atma centert. A lánya – Blanka – akkor már ott jógázott, véletlenül pont nálad. Úgyhogy gondoltam megnézem, mi fán terem az astanga jóga…és ez lett belőle 🙂

BW: Két és fél év távlatában szerinted mi fán terem az astanga? Hogy működik ez az irányzat?
Dávid: Az igazi mélységei szerintem csak az előtt tárulnak fel, aki nyitottá válik a gyakorlásra. Még az elején vagyok, de szerintem egyszerű a recept. Csinálni kell, és működik. A hatásait egyértelműen érzem azokon a napokon, amikor gyakorolok, és egyértelműen mások azok napjaim, amikor nem.

BW: Úgy tudom, az astanga mellett egyéb keletről érkezett rendszereket is gyakorolsz. Mit lehet ezekről tudni, hogyan kapcsolódnak össze, ha egyáltalán összekapcsolódnak?
Dávid: Igen, jól tudod. Jó pár éve karatézom. Ez nekem természetes, mert a családom minden tagja gyakorolja ezt a harcművészetet. A karate nem indiai hanem japán származású, de ott is vannak meditációhoz kapcsolódó részek. Tulajdonképpen úgy tekintek rá, mint mozgó meditációra. Az edzésen kialakult helyzetek pedig szerintem olyan szituációk, amelyekből megtanulhatom, hogy hogyan viselkedem egy-egy szélsőséges helyzetben. A kényelmes helyzetekben nem derül ki, hogy milyen vagyok valójában, csak azokban, amelyek felfordítják a világomat.
Az összekapcsolódás a jógával az önmegismerés szempontjából szinte azonos. Ha úgy “használom” a jógát vagy a karatét, mint egy fitnesz edzést, akkor nem jutunk el a belső lényegükhöz. Sajnos a karate most háttérbe szorult a munka, a főiskola és a jóga hármassága miatt, de szerencsére csak annyi történt, hogy az egyik ruhát egy másikra cseréltem. Nekem valahogy mindkettőben megjelenik a művészi szépség, csak másképp. Szerettem volna megismerni, hogy miről szól a jóga és az időbeosztás miatt választanom kellett. S mivel ez csak akkor derül ki ha csinálom, így belevágtam.

BW: Az astanga jóga második ága a nijama (spirituális elvek), ezen belül található az Ísvara pranidhána (Isten iránti odaadás). Úgy tudom Neked erre “bejáratott” rendszered van?
Dávid: Az a helyzet, hogy keresztény családból származom, most mégis a Buddhista Főiskolára járok tanulni. Gyerekkoromban az volt a meglátásom, hogy Isten “bácsi” az összes vallásban ugyanaz a valaki, de mivel senki sem tudja az igazi nevét, így inkább mindenki adott neki egyet: Isten, Allah, Brahman, Krisna stb. Vagyis, mindenki ugyan arról beszél. Most már inkább úgy látom, hogy az Isten a bennünk lévő egységhez és harmóniához való közelítésünk. Azt hiszem, hogy Ő ez az állapot. Ami mindig bennünk van, de nem érezzük a zavaró gondolatoktól, a fecsegésektől és a külső ingerektől. Abban a tevékenységben találjuk meg, amiben ezt az egységet érezzük. Egységet magunk és minden más között.
Úgy érzem, hogy a világban minden összefüggésben vagy egymással, ezért minden, amit teszek, mondok, vagy gondolok, hatással van minden másra is. Ezért azt is gondolom, hogy az istennek való odaszentelődés lehet bármi, amiben ezt az egységet megtaláljuk. Bármit gyakorolunk, mindig van egy pont, amikor a tanulás vagy a gyakorlás átlép egy fizikai vagy egy logikus pontot, ami még szavakkal leírható. Ezeken túl tudjuk megtapasztalni azt, ami a lényeg. A szavakon, a gondolatokon, a fizikai és a logikus dolgokon túl találjuk meg az Istenhez való odaszentelődés értelmét. Amikor a gyakorlásunkban már elmélyülünk. Minél inkább erre helyezzük a figyelmünket, ez annál érezhetőbb. Legyen az bármi: jóga, harcművészet, szolgálat, kártyatrükk gyakorlás…bármi. S ha így élünk, akkor azt hiszem, az életünk kiteljesedik. Így gondolom!

BW: Te is a reggeli Mysore csapatot erősíted, sőt az egyik legkorábban érkező jógi vagy közülük is. Hogy bírod ezt a “terhelést” napról napra, mi a titka – ha van ilyen – a korai reggeli gyakorlásnak?
Dávid: Azt hiszem annak köszönhető, hogy meg szerettem volna tudni, hogy mi van a jógában. Ezért eldöntöttem, hogy adok neki egy fél évet, amikor annyit gyakorolok amennyire csak lehetőségem van. Abban is megállapodtam magammal hogy tartom magamat ehhez a döntésemhez. Amikor nagyon nehéz felkelni fél ötkor vagy ötkor, ez átlendít a nyekergésen. Az első 2,5 hónap nagyon nehezen ment, azután már kicsit könnyebb lett. Azt hiszem, a figyelmem átállt. Az életem berendezkedése megváltozott. Valahogy a szokásaim közé került a gyakorlás, ami önmagában nagyon érdekes változás. Azokról a változásokról nem is beszélve, amiket a gyakorlás egyéb területen generált. Szerintem ennek a hozzáállásnak nem titka, hanem ára van. Sok lemondással jár az, ha valaki ennyit gyakorol. De a kényelmetlenség csak a változás időszakában tart. Ha egy ember elköteleződik valami felé, akkor az élete ahhoz rendezkedik be. De a véleményem az, hogy megéri. Legalább is nekem megéri.

BW: A Mysore stílusú gyakorlások által sok minden kiderül a gyakorlóról… Alapból is egy jóvágású srác vagy, de Rád ez duplán érvényes! Mit kell tudni a mellkasodat “díszítő” hatalmas forradásról?
Dávid:  🙂 Köszönöm. A mellkasomon lévő vágásról azt érdemes tudni, hogy egy nyitott szívműtétet jelez, amit akkor csináltak, amikor hat éves voltam. A szülésnél közrejátszott „kis” rendellenesség következményeként keletkezett foltot stoppolták be a szívemen. Akkor még nem fogtam fel, hogy mi történik velem, de ahogy így visszagondolok, a szüleim nem is tudom, hogy mit élhettek át, mivel a varrást a szíven belül kellett megcsinálni. A gyengébb idegzetűek kedvéért nem cizellálom. Amikor ez történt, édesanyám nővér volt. Pontosan tudta, hogy ez mit jelent. Ezért ahogy kiderült, hogy műteni kell, azonnal átkérte magát a szívsebészetre, hogy a közelemben legyen. Elmondása szerint legalább kétszer olyan gyorsan gyógyultam, mint azok a gyerekek, akikkel nem lehetett ott ennyit az édesanyjuk. Arra emlékszem – meg sok másra is –, hogy amikor kijöttem az altatásból, anyu bejött hozzám, hogy megnyugtasson. Ami nem annyira jött be, mivel anyu egy maszkban volt, és a doki kicsit elmérte a dózist – egy hatéves gyerek fizikumánál elég nehéz pontosan eltalálni – ezért ébredéskor mindenből duplát láttam. Úgyhogy egy maszkos kétfejű és négykezű ember fura hangon próbált beszélgetni velem. Hát nem nyugodtam meg… Egyébként a műtétért Ő is és én is nagyon hálásak vagyunk Dr. Hartyánszky Istvánnak, mert nagyon jól megcsinálta. Amikor kicsi voltam nagyon zavart a forradás, de aztán azt mondták, hogy majd ez lesz a szexepilem. Most már megszoktam és szerencsére nem jelent akadályt az ászanákban vagy az életben sem.

BW: Az “elmélet” után térjünk át egy kicsit a gyakorlatra. Melyik a kedvenc ászanád az astanga sorozatban, és melyik az, amelyik egyelőre kihívást jelent számodra?
Dávid: A kedvenc ászanám a pascsimattánászana. Azért ez, mert ebben fejlődtem a legtöbbet. Sosem gondoltam volna hogy a nyújtott lábaimon a sípcsontom egyszer majd az arcom útjában fognak állnak. De így lett, és ennek most nagyon örülök. Amelyik pedig a leginkább kihívást jelent a számomra az a návászana és a pádángusthászana. Hogy úgy mondjam ezek az ászanák egyenlőre nem annyira kedvesek hozzám:-)

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Dávid: A személyes kedvencem a bandhák közül a dzsálándhára bandha! Ha szavaznom kellene, akkor erre a bandhára szavaznék. Még pedig azért, mert ezt még úgy ahogy meg tudom csinálni A többiben is van gyakorlatom, de azokban nagyon ügyetlennek érzem még magamat.

BW: Végezetül, kinek ajánlanád az astanga jóga rendszerét?
Dávid: Azoknak ajánlanám, akik szeretnék magukat jobban megismerni. Akik a mozgó meditációban inkább lelnek otthonra, mint a statikus ülésben. Azoknak, akik szeretnének változtatni az életükön, de nem tudják, merre induljanak. Vagy akik a meglévőt szeretnék magasabb szintre emelni. Azoknak szerintem ez kiváló irány.

BW: Köszönöm az interjút!

A hónap bandhája: május

Prezi Rita

Április után ismét egy felettébb mosolygós, jókedélyű lány a hónap bandhája. A Mysore programunk lelkes látogatója, szinte minden reggel a matracon kezdi a napot, hogy aztán feltöltődve, energiától kicsattanva vágjon neki a kihívásokkal teli “Startup” munkanapnak. Fogadjátok szeretettel: Ritát.

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga-szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?”
Rita: Esküszöm.

BW: Hogyan találtál rá az astanga vinyásza jógára?
Rita: Niki barátnőm már évek óta gyakorol, ő beszélt rá az első órára. Kb. egy évig agni jógára jártam, néha-néha elmentem vezetett astangára, aztán egyik reggel úgy ébredtem, hogy én bizony elmegyek a reggeli órára. Kicsit meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a mysore nem vezetett. A sorozatot sem tudtam, de odaállítottál Blanka mellé, ami nagy segítség volt. Később papírból csináltam, majd egy szép napon elvetted a papírt is. 🙂

BW: Miben más számodra a mysore-stílusú gyakorlás, mint egy vezetett astanga jógaóra?
Rita: Reggel a figyelem könnyebben fordul befelé, ez segíti a fókuszálást. A saját légzésritmusomban, a saját tempómban gyakorolhatok, több időt szentelhetek egy-egy ászanának, el tudok mélyedni azokban a pozíciókban, amelyek kihívást jelentenek. Belülről vezérelt gyakorlás, ahol a tanár segítőként és támogatóként van jelen. Az önálló gyakorlás ráébreszt, hogy nem a többieknek és a tanárnak való megfelelési kényszerből kell csinálni az ászanákat. Csak magaddal foglalkozol, a testeddel és a testérzetekkel, csak Te vagy abban a másfél-két órában, semmi más. Ez óriási szabadság: nem “mondják meg”, mit kell csinálni, azért csinálod, mert szabad akaratodból így döntöttél, mert te szeretnéd.

BW: Nehéz volt átállni a délutáni gyakorlásról a reggelire?
Rita: Nagyon nehéz. A reggeli jóga komoly önfegyelmet kíván és lemondásokkal jár. Ez egy életforma. Másokkal egyetértésben én is azt vallom, hogy a reggeli gyakorlás előző este/délután elkezdődik. Számít, mikor és mit eszel (utoljára), fegyelmezetten ágyba kell menni 10 órakor, akkor is, ha még nagyon megnéznél egy filmet, és akkor is, ha éjfélig a plafont nézed. A hét előrehaladtával persze az ember egyre fáradtabb, és eljön a pont, amikor magától bedől az ágyba 10-kor, mint egy zsák. 🙂 Már az első alkalommal megtapasztaltam, mennyire más a nap, ha gyakorlással indul. Nekem a jóga utáni órák a legaktívabbak, ilyenkor vagyok a legélesebb, megnő a koncentráció, összeszedett vagyok és fókuszált. Sokkal rövidebb idő alatt képes vagyok elvégezni olyan feladatokat, melyekhez máskor többszörös idő kell.

BW: Egy startup cégnél keresed a jógabérletre valót, és egy startup jógaiskolában astangázol. Van olyan, hogy startup függőség? Mik lehetnek a szellemiségbéli párhuzamok a két intézmény között?
Rita: Szerintem mindenki megtalálja azt a közeget, ahol úgy érzi, otthon van, mert olyan emberekkel lehet együtt, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő, akik inspirálják, akiktől tanulhat. Ilyen hely a Prezi és a Bandha Works is. 🙂 Mi a közös a szellemiségben? Olyan emberekkel vagyok kapcsolatban mindkét helyen, akik hisznek abban, amit csinálnak és szívvel lélekkel teszik ezt. Fontos számukra, hogy jobbá tegyék a világot maguk körül, pozitív példát mutassanak másoknak. Kiálljanak magukért, egy olyan életformát hozzanak létre, amelyben boldogok és ki tudnak teljesedni. Fontos a folyamatos fejlődés, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha apránként mindig kijjebb és kijjebb toljuk a határainkat, beleállunk a kényelmetlen helyzetekbe.

BW: Profi recruiterként (toborzási és kiválasztási specialista) jól ismert fogalom lehet számodra a burnout szindróma. A multik és a startupok térhódításával egyre többen esnek áldozatul a pár évtizede még ismeretlen kórnak. Gyógymód lehet-e a napi szintű jógagyakorlás a kiégésre, vagy ellenkezőleg gyorsítja a folyamatot, mivel az astanga tekintetében is igen intenzív fizikai igénybevételről van szó? A korán kelésről már nem is beszélve!
Rita: Napjainkban már nincs munkaidő, feladat van, amit meg kell csinálni. Dolgozhatsz otthontól, a tengerpartról, éjjel, délután, tőled függ, mikor és honnan, a lényeg, hogy kész legyél a megbeszélt határidőre. Ebben az életformában tejes mértékben a saját felelősségünk, hogyan osztjuk be az időnket. Mi döntjük el, mennyit foglalkozunk munkával és mennyit feltöltődéssel. Érezzük, ha már kedvetlenül megyünk be dolgozni, ha feszültek vagyunk és agyon hajtottuk magunkat, ha ingerülten válaszolunk már egy ártatlan kérdésre is. A jóga segít oldani a stresszt, de ez csak a kezdet. A napi szintű gyakorlás olyan, mint a drog. Elkezded, és annyira jól érzed magad tőle, annyi energiát ad, hogy nem bírod abbahagyni, egyszerűen csinálnod kell, újra és újra. Nehéz az élményt szavakban kifejezni. A gyakorlás maga egy óriási flow élmény, a figyelem egyhegyű lesz, minden mást kizársz, amíg gyakorolsz. Nem tud beférkőzni a gondolataid közé sem a munka, sem a család, arra a másfél – két órára ezek a dolgok egyszerűen megszűnnek. A jóga karbantartja a fizikai testet, ami erős lesz és rugalmas. Én imádom, hogy reggel lefáradok, így nem okoz gondot az egész napos egy helyben ülés. Megváltozik a tartásod, kihúzod magad, egyenesen jársz. Intenzív fizikai igénybevétel, amihez szépen hozzáedződik a test. Nyilván nem heti hat gyakorlással kell kezdeni, a fokozatosság itt is lényeges, függően attól, mennyit sportolt valaki, mielőtt elkezdett jógázni. A korán kelés? Az fájdalmas, de megéri. Csodás reggel az ébredő város. 🙂

Egyéb hatások? Nyugodt leszel, kiegyensúlyozott, békés. Elkezded elfogadni a világot olyannak, amilyen. Szépen elhagyod a kontrollmániát. A megfelelési kényszert. Megismered a tested, megtanulod elfogadni és szeretni magad olyannak, amilyen vagy. A jóga türelemre tanít. Megtapasztalod, hogy kemény munka, sok gyakorlás és lemondás útján jutsz mindig előrébb és előrébb. Aztán, mire három év múlva meg tudsz csinálni egy pózt, rájössz, hogy nem is ez a lényeg, hanem az út, ami odáig vezetett és formálta a személyiségedet, és amin folyamatosan rajta vagy.

BW: A munka után (vagy előtt) térjünk vissza a matracra. Melyik a kedvenc ászanád az astanga sorozatban, és melyik az, amelyik egyelőre kihívást jelent számodra?
Rita: Az utthita haszta pádángusthászana a kedvencem. Több kihívást jelentő ászana is van a sorozatban: most a rövid távú cél a lótusz. Ezzel egy időben dolgozom a hídon (úrdhva dhanurászana) és a hátrahajlításon. Ha meglesz a lótusz, jöhet a másik nagy kedvencem, a a baddha kónászana.

BW: Ahogy az lenni szokott, elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Rita! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Rita: Uddijána bandha, legyen ez a hónap bandhája. 🙂 Ez is kell ahhoz, hogy (jól) menjen a hátrahajlítás, az előre és hátraugrások, ezekben még sokat kell fejlődnöm. (Meg minden másban is, de most ezt választottam )

BW: Köszönöm az interjút!

A hónap bandhája: március

Pavitra_Snapseed

Kivételes alkalom, hogy március hónap bandhája nem egy Bandha Worksös növendék, hanem mysore-i lakos. Ebben a hónapban a rovat szerkesztője szokásos éves továbbképzésén tartózkodott Indiában, így “jobb híján itt kellett” találni egy izgalmas astanga gyakorlót. A választás egy KPJAYI-s (K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute) évfolyamtársra esett, aki dzsáin család sarjaként, mély spirituális gyökerekkel rendelkezik, így kivételes szemszögből enged betekintést az olvasónak egy indiai brahmin astangás gyakorlásába. Fogadjátok szeretettel Pavithrát.

BW: Mióta gyakorolsz astanga jógát?
Pavithra: 2008 óta gyakorlok astangát.

BW: Sharath volt az első tanárod?
Pavithra: Mi, mysore-i lakosok általában délután gyakorlunk. Amikor én elkezdtem járni, akkor Guruji már idős volt, az órák alatt a gyakorlók előtt ült egy széken, miközben Srimati Saraswati és Srí Sharath tanított. Néha Guruji is igazított, javított, például engem upavistha kónászanában. Mivel én 2001-ben már elkezdtem hatha jógát gyakorolni: azaz ászanákat vinyászák nélkül, ezért hozzászoktam, hogy ebben a testhelyzetben mindig a nagylábujjat fogtam. Ezért ő mindig rám szólt, hogy a lábfejet fogjam.

BW: A hatha jógát kitől tanultad?
Pavithra: A szülővárosomban volt egy tanárom, aki szintén Guruji tanítványa volt (Dr. K. Krishna Bhat, a Mangalore University Jóga tanszékének vezetője). Az egyetemen tartott jógaterápia tanfolyamokat, ahol csak ászanákat tanultunk, de nem vinyásza rendszerben.

BW: Szerinted, ha a hatha jóga órákon nem végeztetek vinyászákat, akkor az astanga jóga nem is a hatha jóga része?
Pavithra: Srí Sharath említette a legutóbbi konferenciáján, hogy mi hatha jógát gyakorlunk, nincs más rendszer, de manapság az a szokás, hogy ha vinyásza rendszerben gyakorlunk, azt astanga jógának hívjuk, különben hatha jóga az elnevezés. De a valójában nincs különbség a szentírások szerint, hiszen a hatha jóga jelentése az, hogy az idá és a pingalá kiegyensúlyozása, és éppen ezt tesszük a vinyásza jógában is. Csak a nevük különbözik.

BW: Milyen célból kezdtél el ászanákat gyakorolni?
Pavithra: Gyermekkorom óta nagyon érdekelt a spiritualitás. Dzsáin családban nőttem fel, és már nagyon fiatalon elkezdtük tanulmányozni a szentírásokat, amelyekben egyértelműen leírják, hogy élet célja az önmegvalósítás. Ez nagy hatással volt rám, és mindig is úgy gondoltam, hogy ez a gyakorlás spirituális gyakorlás. Amikor a jógaterápia tanfolyamra jártam, akkor a Jóga-szútrákat is tanulmányoztuk: jógascsittavritti niródhaha tadá drastuh szvarúpé ‘vaszthánam: tehát a jóga által meglátod a valódi Éned. Az ősi jógaírások már a legelején tisztázzák, hogy a jóga célja az önmegvalósítás, ezért én így tekintettem erre a gyakorlásra. A tanfolyam sokat segített egészségügyi szempontból is, mivel előtte elég gyenge volt az immunrendszerem, és sokat betegeskedtem. Az ászanák, a légzőgyakorlatok és a kriják ezt a problémát teljesen megoldották. Tehát nagyon hasznosnak éreztem, de mivel a gyakorlás elsődleges célja nem a testi egészség megőrzése volt számomra, ezért lassan elkezdtem azt érezni, hogy a gyakorlásom eltávolodott az általam keresett irányból, a jóga eredeti céljától. A jóga célja az önmegvalósítás, Istenen és az Önvalónkon végzett meditció, nem a testi egészség. Ez az orvosok és az ájurvéda feladata, amelyet az ezzel kapcsolatos írások meg is erősítenek. Ezek szerint a test három dósából épül fel, és ezek egyensúlyának a zavara okozza a betegségeket.Tehát az ájurvéda célja az egészség visszaállítása, míg a jóga célja a csittavrittiniródhaha. Ez egyértelművé teszi, hogy a jóga spirituális gyakorlás és nem terápia. Ha valaki egészséges, akkor együttérzésből segíthet másokon is jógaterápia által, de ez nem a jóga célja. Tehát én túl sok energiát kezdtem arra pazarolni, hogy különféle betegségeket tanulmányoztam, kezdtem kimerülni, és úgy éreztem, hogy ennél intenzívebb gyakorlásra van szükségem. Illetve a hatha jóga gyakorlatok hatására nem éreztem semmilyen fejlődést a spirituális életemben. A fejlődést számomra az astanga jóga jelenti, azaz a nyolc ág, ezért fontos fokozatosan fejlődnünk, hogy megerősödjön a tüdőnk a pránájáma gyakorlatokhoz, a testünk pedig a hosszan tartó üléshez. Ez az elv pedig hiányzott a hatha jógából, ezért megkérdeztem a tanárom, hogy ő mit javasolna. Ő nagyon elfoglalt volt az egyetemi órái miatt, ezért azt javasolta, hogy keressem fel Gurujit, amit 2003-ban meg is tettem. Ő megengedte, hogy járjak az óráira, de akkoriban az egyéb kötelességeim ezt nem tették lehetővé, ezért csak 2008-ban kezdtem meg a gyakorlást. Már a legelején éreztem, hogy ez olyan rendszer, amely működik és valóban segíti a spirituális életet. Nap, mint nap, amikor kilépek a sála ajtaján úgy érzem, hogy új ember vagyok.

BW: Tehát számodra ez spirituális szádhana?
Pavithra: Az astanga első öt ága a bahiranga (külső) jóga, míg az utolsó három antaranga (belső) jóga. Az ászana önmagában testgyakorlás, és semmi köze a spiritualitáshoz, egyszerűen testtartások. A spiritualitás csak akkor jön a képbe, ha meditálunk az Önvalónkon vagy Istenen. A spirituális gyakorlat olyan gyakorlat, amely kapcsolatban van a lélekkel. Tehát ez csak egy előkészület., mivel először képessé kell válnunk ülni, majd szabályozni a légzésünk. Ha a légzés szabályozott, akkor az elme is az, és elkezdhetünk az Önvalóra fókuszálni. Tehát ez egy előkészület, azonban ezzel együtt Krisna azt mondja a Bhagavad Gítában, hogy “aki Rajtam meditál, az valódi jógi”. A bhávana szamápatti akkor érhető el, ha ászanagyakorlás közben megfelelő elmeállapotban vagyunk. Tehát ha fizikai szinten ászanákat végez valaki, akkor nem tudjuk, hogy közben mire gondol. Ezért Krishnamacharya azt írja a könyveiben, hogy meditálhatunk Visnun vagy Ádisésán, illetve a Jóga-szútrában van három szútra az ászanáról: szthiraszukhamászanam (stabil és kényelmes), tatah dvandvánabhigátaha, akkor lesz az ászana könnyed, ha meditálunk Anantán. Anantát többféleképpen magyarázzák: az ateisták végtelenként (hang) értelmezik, a teisták pedig Ádisésaként, tehát egy személyként, aki az egész Univerzumot stabilan tartja, vagyis ő jelképezi a stabilitást. Így hát rajtunk múlik, hogyan meditálunk. Választhatunk egy spirituális tárgyat, és az ászana is lehet spirituális.

BW: Szerinted másképp kell az indiai brahminokat és a nyugati tanítványokat tanítani?
Pavithra: Guruji sosem foglalkozott azzal, hogy egy tanítvány nyugatról jött-e vagy a saját unokája volt, mindenkit ugyanúgy tanított. Ha gyakorlás elején még nem is ismeri valaki a jamákat és a nijamákat, idővel természetesen fel fog benne merülni az igény, hogy gyakorolja őket, Sharath konferenciái pedig arra valók, hogy minél többet hallhassunk ezekről a témákról. Az, hogy valaki brahmin családba születik, még nem jelenti automatikusan azt, hogy tiszta életet fog élni.

BW: Tudjuk, hogy sokat tanultál az ajurvédáról, szerinted minden testtípusnak megfelelő az astanga jóga sorozatainak gyakorlása?
Pavithra: Amint már említettem az ajurvéda célja a dósák kiegyensúlyozása, a jóga pedig az elmével foglalkozik. Tehát a Jóga-szútrákban nincs közvetlen utalás a dósákra, közvetett utalásokat találhatunk, például a kilenc testi akadályra, mint például a betegségek. Továbbá a hatha jóga írások is foglalkoznak a témával, mint a Hathajóga-pradípiká vagy a Ghéranda szamhita. Ezek a szövegek írnak a satkarmáról: akinek az egyensúlytalanság miatt túl sok nyálka vagy zsír van a testében, azoknak krijákat kell végeznie mielőtt a pránájáma gyakorlásába kezdenének. Tehát beszélnek a dósákról, és a kiegyesúlyozásukról kriják által. Illetve amikor az ászanákról és azok hatásairól van szó, akkor is említést tesznek róluk (például növelik az agnit, azaz pittát). De ennek ellenére sincsenek kifejezetten adott testtípusokra kidolgozott gyakorlatsorok még a hatha jóga írásokban sem. Ez azért van, mivel a jóga célja az önmegvalósítás nem az testi egészség.

BW: Utolsó kérdés: a Jóga-szútrák nem írják, hogy keressünk fel egy gurut és tőle tanuljunk. Szerinted mi a jelentősége a guru paramparának?
Pavithra: Igen, valóban nincs közvetlen utalás arra, hogy keressünk fel egy gurut, de a nijamák közvetetten erre is vonatkoznak: tapasszvádhjájésvarapranidháná. A szvádhjájá azaz az Önvaló tanulmányozása során olyan könyveket kell tanulmányozni, amelyek ezekkel a témákkal foglalkoznak. Számunkra ez elsősorban a Bhagavad Gítát jeleni, amely a védikus irodalom esszenciája. A Bhagavad Gítában pedig maga Srí Krisna mondja, hogy gurutól, parampará által kell tanulnunk, és találnunk kell egy mestert, mivel például orvoslást vagy mérnöki tudományokat sem tanulhatok akárkitől, vagy magamtól, hanem megfelelő szakembert kell találnom. Így van ez a jógában is: csak egy megvalósított személy tud tanítani, aki már látta az igazságot, különben félre fognak vezetni. Nem nehéz belátni, hogy pár könyv elolvasása és néhány videó megnézése nem lesz elég a téma mély megértéséhez. Gyakorolnunk kell egy megfelelő tanárral, aki ki tudja javítani a hibáinkat, amiket mi észre sem vennénk. Ő már bejárta ezt az utat, és minket is végig tud rajta segíteni. Ebben a tradícióban a szentírásokból kiderül, hogy az Ísvara pranidháná, azaz Istennek és a gurunak való meghódolás az egyik legfontosabb dolog az Önmegvalósításhoz. Még a Hathajóga-pradípiká is azzal indul, hogy a jógi keressen fel egy magányos helyet és kezdjen el gyakorolni a guruja utasításai alapján. Tehát a guru útmutatása alapján kell a szádhanát végezni. Ez nagyon fontos, mivel akinek az egója meghódolt, csak az pillanthatja meg az Önvalót. Ezt még a legnagyobb bölcsek életében is láthatjuk, mint Krishnamacharya, aki, amikor a maharadzsa meghívta őt Mysore-ba tanítani, akkor azt mondta, hogy “minek menjek, én boldog és elégedett vagyok a mostani életemmel is.” Az emberek viszont azt gondolták, hogy a király kérésének mindig  engedelmeskedni kell. Krishnamacharya azonban azt mondta, hogy ő csak két személy előtt hódol meg: guru és Isten előtt. Tehát a pénz nem érdekelte, és annyira nagy volt a tudása és a megvalósítása, hogy legyőzött minden félelmet. Ilyen megértése van a nagy bölcseknek. Sőt azt is hallottam, hogy megőrizte a guruja, Rámamohan Brahmacsári cipőjét, és még egészen idős korában is mindig a fejére helyezte, így fejezve ki a határtalan tiszteletét iránta. Az ilyen nagy szentek példáját pedig valóban érdemes követnünk.

BW: Köszönöm szépen az interjút!

A hónap bandhája: április

Lívia

A hónap bandhája címet próbáljuk mindig részlehajlás nélkül, tisztán a matracon “nyújtott” odaadás és szorgalom alapján odaítélni az arra érdemes gyakorlónak. Nincs ez másképp ebben a hónapban sem, egy heti hatszor reggel gyakorló, szuperkedves, mindig mosolygós lányé a cím. Amellett, hogy kisugárzása fényt visz a reggelekbe, a vegán sütemények terén is igazi szakértő, amit a folyamatos minőségellenőrzés céljából a Bandha Worksbe hozott termékminták is igazolnak. Ma például a kókuszgolyót teszteltük. Remélhetőleg ez nem befolyásolt minket a döntéshozatalban… Fogadjátok szeretettel április hónap bandháját: Líviát

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga-szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?
Lívia: Esküszöm csak az igazat fogom vallani!

BW: Először is kérlek, meséld el hogyan lett az astanga jóga az életed szerves része?
Lívia: Agni jógára kezdtem járni rendszeres aerobik és futás mellett, mivel szerettem volna hajlékonyabb lenni. Ebben is sok örömet találtam, de tovább keresgéltem, és ki akartam mást is próbálni, így kerültem az első vinyásza krama órára, ahol teljesen más hangulat fogadott. A jóga más megvilágításba került, nagyon tetszett és ugyanakkor kihívást is jelentett. Délutáni elfoglaltságaim miatt nem tudtam tovább járni ezekre az órákra, viszont szívesen folytattam volna a tanulást a felügyeleted alatt, így kerültem az első mysore órára. Előtte nem jártam vezetett astangára ezért a sorozattal is így ismerkedtem meg. Addig is lelkesen jógáztam, de az astanga elvarázsolt… Nagyon rövid időn belül minden más mozgásformát abbahagytam (aerobik, futás), elkezdtem otthon is gyakorolgatni, hiszen az ászánák sorrendjét is meg kellett tanulnom. Sokáig nehezen keltem fel reggelenként ezért órára nem mindig jártam, de az otthoni gyakorlást komolyan vettem az elejétől kezdve. Azóta más jóga órát nem igen próbáltam és azt hiszem nem is szeretnék. Úgy érzem “eljegyeztem magam” az astanga jógával… örökre.

BW: Divat mostanság az astanga jógát keverni mindenféle sporttal, fitnesz irányzattal. Te nem érzed hiányát ennyi idő elteltével, hogy valami kiegészítő mozgásformát felvegyél a napi rutinodba?
Lívia: Egyáltalan nem. Az aerobik és a futás mellett eszembe jutott, hogy jó lenne többet nyújtani vagy úszni a gyakori hátfájás miatt, de amióta astangázom, semmi nem hiányzik. Nem fáj a hátam, egészségesnek és fittnek érzem magam. Egy másfél órás reggeli mysore óra után sokkal jobban érzem magam, mint két “szigetkör” után. Nem csak a fizikumra van nagyon jó hatással, nyugodtabb és derűsebb is vagyok!

BW: Mi változott a mindennapokban – értve itt a munkát és a magánéletet – mióta heti hatszor gyakorolsz astangát?
Lívia: Kezdetben nem mindig ugyanabban az időben gyakoroltam, akkor fáradékonyabb voltam, de amióta heti hatszor hét órakor kezdek, sokkal könnyebb a felkelés. Az astanga fegyelmezettséget kíván: nincs nagyobb étkezés hat óra után, és minden este igyekszem korán lefeküdni. A munkában is jobban tudok koncentrálni, bár szívem szerint munka helyett is jógáznék, vagy legalábbis azzal foglalkoznék! Én mindenkinek a heti “hatszoros” gyakorlást ajánlanám. Önuralomra tanít és rendszerességet visz a mindennapokba.

BW: Az astangás gyakorlás elmélyülésével gyakori tapasztalat, hogy elkezd “antiszocializálódni” az ember. Már nem érzi jól magát nagy tömegben – pl.: bevásárlóközpontok, piac, szórakozóhely – és a baráti társaság is komoly változásokon mehet keresztül, mind összetételben mind mennyiségben. Tapasztaltál-e te is ilyet?
Lívia: Mindenképpen sokat vàltoztam, sőt sok ismerős és barát pont ezt a szót használta: antiszociális lettem… Eleinte ez bántott, rosszul esett, hogy a környezetem nem örül velem együtt a változásnak, amelyet én belülről lelki megnyugvásnak éltem meg, nem elzárkózásnak, de visszagondolva tényleg sokat változtam, kevesebbet kommunikáltam és nevettem. Az első pár hónapban tejesen befelé fordultam, ezért most próbálok figyelni, hogy ez ne legyen így, igyekszem jobban odafigyelni másokra is.

BW: Volt egy másik, mellékhatása is a gyakorlásod elmélyülésének, amelyek enyhén szólva szintén nem nagyon örült a környezeted. Mi volt ez? Milyen most a családi hangulat ezzel kapcsolatban?
Lívia: Mióta vegetáriánus lettem és astangázom sokat fogytam (63 kg.ból 51 kg). Tavaly februárban, amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a gyakorlással éreztem, hogy bizonyos ászánák pl: maricsjászana könnyebben mennének vékonyabb derékkal, ennek érdekében jobban odafigyeltem ,és este 6-7 után már csak keveset ettem (éppen annyit, hogy csak az éhségemet csillapítsam). Ezzel párhuzamosan úgy döntöttem, nem eszem húst (előtte is igen ritkán fogyasztottam) így az “aerobikos” izmaim teljesen eltűntek. A csavarások már sokkal jobban mentek, de a szüleim és sokan mások teljesen kiakadtak. Nehéz volt az Édesanyám aggódó szemeibe nézni, és győzködni őt arról, hogy de én eszem… A könnyebb gyakorlásnak örültem, de semmi esetre sem akartam a hozzátartozóimat bántani. Elmentem többször vérvételre is, szerencsére nem találtak semmit, ami miatt aggódnom kéne. Most már mindenki kicsit megnyugodott, bár Anyukám szerint még mindig túl vékony vagyok és biztos keveset eszem :), de ez nem baj, mivel még nagyobb figyelmet fordít arra, hogy amikor haza megyek, legyen mindenféle finomság az asztalon. Én törekszem az egyensúlyra és megtalálni azt az állapotot, amelyben én jól érzem magam. Azt gondolom, az astanga az élet minden területén segít az egyensúly megtalálásában.

BW: Melyik a kedvenc ászanád az astanga sorozatban, és melyik az, amelyik egyelőre kihívást jelent számodra?
Lívia: A kedvenc ászánáim a maricsjászana B és a szupta kurmászána. Szeretem az “összegombolyodós” ászánákat, talán annál többre képes az ember, minél kisebbre tudja magát összecsomagolni. Egyelőre sok ászána jelent kihívást, de a kritikus pontjaim, amin szeretek túl lenni 🙂 az utthita haszta pádángusthászana és a návászana!

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Lívia: A Dzsalandhára bandha a kedvenc bandhám. Egy éve olvastam Krishnamacharjáról, és megfogott egy történet. Egy híres, dél-indiai énekes kért tőle segítséget, mivel problémàja lett a hangszálaival. A mester gyógyfüveket adott neki, és előírt neki pár egyszerű ászánát, illetve légzőgyakorlatot. Az énekes a sikeres gyógyulást követően megköszönte Mesterének a segítséget ,és mivel tisztában volt képességeivel, büszkén énekelni kezdett. Krishnamacharya viszont leállította és azt mondta: “tudom, hogy jó énekes vagy de mindig emlékezz a dzsalandhára bandhára, amelyet tanítottam. Isten gyönyörű hanggal áldott meg, de te tartsd eszedben a bandhát, fejünket lehajtva alázattal kell élnünk.”

BW: Végezetűl, kinek ajánlanád az astanga jóga rendszerét?
Lívia: Mindenkinek! Ahogyan Pattabhi Jois és később unokája, Sharath mondta: “Mindenki gyakorolhatja a jógát (idősek, kövérek, gyengék, túl kötöttek, betegek) kivéve a lusta embereket. Szerintem az astanga első sorozata fokozatosan, azaz ászánánként mindenki hétköznapjaiba beleilleszthető. Csak el kell kezdeni, szülessen meg az elhatározás, aztán a jóga mindenhol kifejti a pozitív hatásait.

BW: Köszönöm az interjút!

A hónap bandhája: február

A hónap bandhája: február, Amandzs

Február hónap bandhája egy gyanúsan csöndes srác. Halkan, feltűnés nélkül érkezik, és ugyanígy távozik, november hónap bandhájával ellentétben makulátlanul betartja a házirendben egyértelműen lefektetett 8-as pontot is. A hangsúly a “gyanúsan” jelzőn van mivel, valahogy az egész “ByeAlexos” hipszter éne azt sugározza, hogy a visszafogott, már-már antiszociális viselkedés mögött valami nagyon izgalmas rejlik. Emellett, aki ennyit és ilyet izzad egy nem felfűtött helyiségben, annak biztos sok mesélnivalója akad az élet viselt dolgairól. Fogadjátok szeretettel a “návászanában való kapálódzás” koronázatlan királyát, február hónap bandháját, a remény gyermekét, Amandzsot!

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga-szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?
Amandzs: Csakis a színtiszta igazat fogom vallani, esküszöm. Bandha engem úgy segéljen!

BW: Először is tegyük, helyre a neved, származásod? Honnan jön a “Lutfi Amandzs Balázs”?
Amandzs: Származásomat tekintve félig magyar, félig kurd vagyok. Édesanyám magyar, ő adta a Balázs nevet, Édesapám pedig kurd nemzetiségű, az észak-iraki Kurdisztánban született, ahonnan 28 évesen – kurd szabadságharcos múltja miatt – mint politikai menekült került ide anno. Tőle jön az Amandzs név, meg persze a vezetéknév, a Lutfi is. Szüleim itt Magyarországon ismerkedtek meg az egyetemen, így az én szülővárosom Budapest. Az Amandzs keresztnevem áll hozzám közelebb érzelmi okokból. Jelentése kurdul ‘remény’. Aki ismeri a kurd-kérdést, tudja a kurd nemzeti öntudat kialakulásának az okát. Ez a származásbeli kettősség a kulturális aspektustól a vallási meggyőződésen át számos problematikus, ambivalens helyzetet eredményezett, ám ha összességében, úgymond felülről nézem a dolgokat, végül is mindenképpen előnyömre szolgált. Leginkább a bennem kialakult internacionális nyitottság miatt. Meg a szüleimtől kapott szabadság okán, azáltal, hogy képesek voltak felülemelkedni sajátosan determinált helyzetükön a kapcsolatukat tekintve. Nincs azzal semmi gond tehát, ha mondjuk hitéleti síkon közelítünk, hogy a kinti rokonaim 99 %-a elég erősen mohamedán vallású, anyai ágon a “keresztényvonal” dominál, nekem meg, ha már Korán vagy Biblia, akkor inkább egyik sem, hanem a Gítá a “szimpatikus”. Persze ez az “őskeresősdi” még egy korántsem lezárult ügy, felfoghatjuk egy kvázi folyamatos tanulmányútnak is, amelynek íve van. Ezen például Édesapám tavaly ősz végén bekövetkezett halála is “csak” annyiban változtatott, hogy megint más megvilágításba kerültek a dolgok…

BW: A színes vallási és kultúrális háttér ellenére, miért pont a jóga és a Bhagavad Gítá filozófiája ragadott magával leginkább?
Amandzs: A Gítát 2005-ben olvastam először. Akkoriban működőképes állapotában volt az etno-rock zenekarom, a Vian, amely formáció eklektikus, feszes, páratlan ritmusú amolyan “városi népzenét” vagy világzenét játszott, eléggé “radikarizmatematikus” szövegvilággal tarkítva. Mindig ment az útkeresés úgy emberileg, mint művészileg ugye 🙂 Itt leginkább magyar és közel-keleti népzenei motívumok voltak ötvözve rockkal, de mindenfajta megkötés nélkül jöhetett (volna) bármi, értve ezt a dalszövegekre is, melyeket az általános ‘Úr-kérdés’ igencsak koncentráltan áthatott. Nem is feltétlenül vallási irányzatokra lebontva, hanem csakúgy szubjektíve, érzelmi síkra vetítve, forgásban. A “Minden, Ami Van” filozófiája hipotetikus szinten bennem egybevágott ezzel, még ha nem is volt ez egy annyira önazonos és tudatos dolog abban az életstádiumban. A hiányérzet különössége, meg a ciklikusan visszatérő – helytelen életvitelből eredő – hibáim mind a felé késztettek, hogy mindenképp történjen változás. Előrelépés kétségtelenül történt, ám ha szigorúan az eredményeket nézem, hááát……Hullámzó. Jelenleg is zajlanak a meccsek magammal. Ez nyilván az én akaratgyengeségem, akár ha az alkoholfogyasztást és annak mértékét vesszük. Jóga=Tükröm. Amióta jógázom megváltozott minden? Drasztikusan nem, de mintha alakulna… Teljes “paradigmaváltás” egyenlőre nincs még. Hála azonban a BW által képviselt csodálatos mentalitásnak pozitív irányú tendencia van, mind lelkileg, mind fizikailag. Éljen az astanga/vinyásza krama szádhana! Mert a túladandászana, mégha szétomlok is benne, akkor is Túladandászana 🙂

BW: Miért éppen az astanga szádhana?
Amandzs: A mélyebb, tartalmasabb, lelkileg gazdagabb megélés lehetőségét kínálja. Ha az ember helyesen használja tényleg egy önismereti tükör tud lenni szerintem, amely – ha megvan a belső igény a változásra, fejlődésre – érdemi visszaigazolások nyújtásán keresztül a legfontosabb rendező elv lehet. A célt elérendő. Nem szeretnék közhelyek felsorakoztatásával diplomatikus választ adni, de esetemben (is) mint megoldásról beszélhetünk, vagy az ahhoz vezető útról. Szeretném, ha a jógagyakorlásom nem pusztán heti 3, 4 vagy 5 alkalmas “edzésben” merülne ki, hanem annál hatványozottan több, emelkedettebb lenne, őszintén átszőné a mindennapjaimat, mind szellemileg, testileg, életmódügyileg. Hangsúlyozom, én kezdetleges szinten vagyok, ám ha jól értelmezem erről szól ez az egész. Vagy optimális esetben legalább is erről kellene szólnia. Van, aki felveti nyilván, akár pejoratív értelemben, akár nem, hogy ez nem egyfajta menekülés? – Talán. Meg, hogy azért fennáll a potenciális lehetősége annak, hogy egy idő után a jógával is felhagyok majd, ha épp megfakul a kitartásom hozzá… – Ezt mondjuk jelen helyzetben már elképzelni sem tudom. Meg, hogy azért 34 évesen már még nehezebb elhagyni a berögzült rossz szokásokat, mint teszem azt 29 évesen… – Nyilván. Mindenesetre az astanga szádhanájára való törekvés, azaz, az ahhoz való közelítés, az afelé tartás, komoly célként fogalmazódott meg nálam. 100 %-os változás tekintetében persze szkeptikus vagyok magammal szemben, elég csak a már példaként hozott alkoholfogyasztás témájára visszacsatolnom: olyan nem hiszem, hogy lesz, hogy alkalomszerűen nem iszom egy-egy pohár bort mondjuk… Hát, ilyen ez… Praktikus szemszögből nézve is egy “dilettáns” jógás vagyok. Ezért is megtisztelő, hogy ennek ellenére ezen interjúnak az alanya lehetek. Mysore stílusú órán sem voltam még. Lélegezni is több, kevesebb sikerrel próbálgatok még. Elég csak a návászanában való kapálódzásaimra gondolni… Csőd! “Ha remegsz, valamit rosszul csinálsz” – értékel István. Persze ez ambicionál, minthogy a kedvem szegné. 🙂 A konkrét fizikai ászanák helyes realizálásán túl az elme lecsendesítése sem egyszerű, hiába van az hétköznapi szinten sok esetben velem, hogy “az én mozim befelé van”. Mindenesetre a jóga csodálatos! Pláne ebben a remek környezetben! “A cipőd és az egód hagyd a bejáratnál” – figyelmeztet a tábla. Semmi magamutogatás, konkrét tárgyiasult tükör híján tükörbenézegetés. Hanem alázat, fegyelem. A feszes, pörgős óravezetés tényleg olyan, mintha egy “katonai kiképzőtáborban” lenne az ember, úgy 2 kilót is kiizzadok alkalmanként. Teljesen jó ez így. Kiskoromból emlékszem, hogy az albérletünkben volt, hogy tízen is aludtak a földön mindenféle matracokon, mintegy menekülttáborban. A matrac, az eszköz lehet erre is meg arra is, de az astanga szádhana csak Egy Valamire. 🙂

BW: Az interjút olvasva a legtöbben az gondolhatják, akik nem ismerik a “bandhás” viselkedésed, hogy Te vagy a nagydumás hipszter srác. Igazából azért esett rád a választás a hónap bandhája címnél, mivel ennek az ellentéte igaz, gyanúsan csöndes vagy. Csöndben, feltűnés nélkül érkezel, és ugyanígy távozol. Most akkor hogy is van ez? Ennyire betartod a házirendet, vagy valami más titok rejlik a jelenség mögött?
Amandzs: Ájjájj, csak kibújik itt a szög a zsákból, heheheee… Nyilván a hely szellemiségét tiszteletben tartom, ráadásul általában épphogy beesek, eléggé késős típus vagyok (az is előfordult már, hogy bejelentkeztem egy órával kezdés előtt ugye smsben, végül meg le kellett mondanom), lábat mosni azért meg csak szoktam óra előtt. Nyugira hangolódás is kell az egzaltált felpörgetettségből, a légzés megnyugtatása szintén cél lehet, pláne hogy közvetlenül be/lemenetel előtt mindig előszeretettel dohányzom még egyet. Gyakorlás után meg zuhany és még ha közeleg a következő órakezdés…. Ilyen prózai okok vannak, semmi extra, semmi titok, vagy hogy én olyan rejtélyesnek akarnék tűnni. Vagy max. szimplán bamba vagyok… Persze érdekes a kérdés, mert negatív értelemben is megkaptam már, hogy jobb vagyok írásos kommunikációban mint élőben, nemtom, no majd felhomályosít a jóga remélem ebben a relációban is Szoktam én azért némi-nemű beszélgetéseket folytatni akár az öltözőben, sőt (!) megesett, hogy bioteázni is maradtam Vinyásza Krama után…. Hmm, ez a ‘hipszter’ kifejezés eddig ismeretlen volt előttem, kikeráztam a google-ből… Aha! Használom, viszem 🙂

BW: Melyik a kedvenc ászanád az astanga sorozatban és melyik amiben csak kapálódzól vagy még azt sem?
Amandzs: Épp melyik, attól függ milyen fejlődési fázisban vagyok bármelyikükben is. A hátrahajlítások alapból jól mentek, így mondhatnám az úrdhva dhanurászanát kedvencnek, bár a gerincoszlop középső és felső szakaszának minél nagyobb íveltetése ugyanúgy kihívást jelent. Függetlenül attól hogy azt írtam “dilettáns” vagyok úgy a nagy egészhez képest, amiről a jóga szól, rengeteget fejlődtem, helyén van az önbizalmam, az önértékelésem, az eredményeimet tekintve. A návászanát is egyre jobban megtartom mostanság, kezdem azért kapizsgálni az izomzárak lényegét. Kedvenc lehet ugyanúgy a csónakpóz is pont ezért. Az utthita pársvakónászana “Vinyásza Kramás variációja” – mikor az egyik karral átnyúlunk a comb alatt és megfogjuk a másik kezünk csuklóját – óriási favorit!!! A sorozat half ledes könnyített verzióján kívül eső úrdhvamukha pascsimattánászana esetében például csak lesek ki a fejemből… Egyelőre a pascsimattánászana B is elég cél.

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Amandzs! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Amandzs: Ha belegondolok, végül is egyértelműen az uddijána bandha mellett teszem le a voksom. Ezen bandha megfelelő alkalmazása több síkon is pozitív hatású relevanciával bírhat akár a személyemet illetően is. A legyengített immunrendszer megerősítése, a méreganyagok száműzése által letisztult gondolati és emocionális hozzáállásra késztet. Továbbá mindenképpen stabil alappillére az őszinte, minőségi érték- és érzelemközvetítésnek akár előadó-művészeti szinten, vegyük csak például az éneklést és az ahhoz szükséges hangképzést…

BW: Ajánlanád-e az astanga jógát azoknak akik hasonló életmódot folytatnak mint amit Te egykor?
Amandzs: Mindenképpen ajánlom! Hiszen ez maga az újjászületés. A téves cselekedetek sajnos valamilyen formában előbb vagy utóbb úgyis visszaütnek, de ha megvan eme az ösvény, nagy gond már csak nem lehet… Persze mi a nagy gond? Mi a csoda? Pár napja egy autóbaleset részese voltam, úgy kellett kikászálódni az égő gépjárműből, amely percekkel később felrobbant és szénné égett. Mindannyian élünk. Örülünk. Örülök, hogy jógázhatok! Hogy csak egy ujjam törött el, és hiába kaptam egy kb. 6 hetes gipszet a teljes jobb alkaromra, jógázni tudok itthon is… A lótuszomon igencsak van mit javítani például, az meg így is megy 🙂

BW: Köszönöm az interjút!

 

A hónap bandhája: január

Hónap bandhája: január

Scroll down for the English!

Az astanga vinyásza jógát a gyakorlás intenzitását tekintve többféleképpen lehet gyakorolni. Vannak az impulzus gyakorolók, akik csak akkor állnak matracra, ha az idejük engedi. A rendszeres gyakorlók akár kétszer-háromszor-négyszer is eléneklik a “vandé gurúnámot”. Végül vannak az életvitelszerűen astangázók, akik heti hatszor gyakorolnak reggelente (holdnapok és hölgynapok kivételével). Ez teljesen más világ, hihetetlen önfegyelmet, eltökéltséget és lelkesedést kíván. Az elején rengeteg lemondással járhat, de aztán rájövünk, hogy ez nem is igazán lemondás, inkább a természet rendjéhez való visszatérés. Kelő nappal kelés (vagy akár még előbb is), hogy még elcsípjük a Brahma muhurtá-t, és amikor sötétedik érdemes már készülődni a lefekvéshez, különben gondok lehetnek a másnapi keléssel. Az étkezésre is tanácsos odafigyelni, mivel a nem megfelelő időben elfogyasztott és/vagy nem megfelelő “minőségű” táplálék szintén a reggeli gyakorlás rovására mehet.

Január hónap bandhája is ehhez a “kaszthoz” tartozik, az élete az astanga. A munka mellett, és azt gondolom néha-néha alatt is, az esze a nyolc ág körül forog. Éves szabadsága túlnyomó részét az irányzatnak “ajánlja”, külföldi, nagy tapasztalattal rendelkező tanárok keze alatt képzi magát. Ő Kriszti, a januári hónap bandhája, fogadjátok szeretettel!

BW:
Hogyan találtál rá az astanga vinyásza jógára?

Kriszti: Mondhatnám, hogy teljesen véletlenül bukkantam rá, de ha jobban belegondolok, 26 év „keresgélése” vezetett el végül a jóga matrachoz, majd ahhoz a varázslatos utazáshoz, ami 2010 októberében vette kezdetét. Szerencsésnek érzem magam, mert a családomban mindig is fontos szerepet kapott a rendszeres sport, az egészség és egyfajta „tudatosság”, ami kiváló alapul szolgál a gyakorláshoz. Bevallom a legelső astanga órám egy edzőteremben volt két Spinning után. Egy kedves barátnőm, aki már régóta jógázott ajánlotta, hogy nézzük meg, mert ő már kipróbálta az astangát és nagyon tetszett neki. Tapasztalt astangások azt mondják, jól gondold meg, hogy egyáltalán rálépsz-e a matracra, mert onnan már nincs visszaút. Ez velem is így történt. Bár borzasztó ügyetlennek éreztem magam, azt se tudtam mi történik, de nagyon élveztem és utána annyira boldognak és könnyűnek/szabadnak éreztem magam, hogy egyszerűen nem tudtam nem folytatni. Az elején persze vezetett órákra jártam, ismerkedtem a rendszerrel és csak viszonylag hosszú idő után kezdtem el minden reggel gyakorolni, de most már szinte elképzelhetetlen az életem (astanga) jóga nélkül.

BW: Úgy tudom Te nem is itthon “szoktál” rá a mysore gyakorlásra hanem külföldön! Hogy is volt ez?

Kriszti: Igen, előbb az utazást szó szerint is értettem. Mindig nagy világjáró voltam, de 2010 óta ez különösen igaz rám. Az egy másik interjú témája lehetne, hogy miért és hogyan, de 2011 augusztusától 2013 januárjáig Sydneyben dolgoztam és éltem. Ahogy az életem sok más területe, a gyakorlásom is gyökeresen megváltozott az alatt a közel másfél év alatt. Kezdetben még ott is vezetett órákra jártam heti három-négyszer egy nagyon hangulatos kis stúdióba, Manlybe, ahol laktam. Az akkori tanárom, Sam Woods órái, majdnem 25 éves oktatói tapasztalata, stílusa és közvetlensége nagyon nagy hatással volt rám. Gyorsan fejlődtem, de a sport (futás, szabadtéri edzések, úszás) még mindig sokkal fontosabbnak tűnt, mint a mindennapi gyakorlás és a munkám miatt akkor többnyire csak este vagy hétvégén tudtam órákra járni. Egy helyi workshop alkalmával volt szerencsém találkozni Matthew Sweeney-vel és egy közös nagyon jó barátunk tanácsára bejelentkeztem Mark Robberds egy hetes mysore óráira is. Mark rengeteget utazik, ritkán van Sydneyben, de olyankor egy hetet mindig eltölt a Qi Yoga stúdió lelkes kis csapatával. Az első sorozatot ekkor már jól ismertem, de előtte Budapesten mysore-oztam utoljára, úgyhogy kicsit furcsa volt újra a saját ritmusomban gyakorolni. Mark „csomagolt” be először marícsjászana D-be, szuptakúrmászanaba és ő segített először a dropbacknél is. A mai napig emlékszem, amikor a segítségével felálltam, csak mosolygott és annyit mondott: „Dropbacks are good for your soul.”. Akkor ezt még nehéz volt elhinni… Hatalmas lendületet adott ez a hét és nem sokkal később már Sydney egyik legnagyszerűbb és legnépszerűbb tanáránál találtam magam. Eileen Hall több mint 35 éve tanít, gyakorol, és a közel 30 indiai utazása során Guruji és B.K.S. Iyengar is áldását adta rá, hogy továbbadja azt a tudást, amit náluk szerzett.
Az ő iskolájában, a YogaMoves-ban számomra egy teljesen új fejezet vette kezdetét. Az időbeosztásomat, az életmódomat, mindent, amit tudtam, elkezdtem úgy alakítani, hogy minden reggel ott gyakorolhassak. Ez 2012 szeptemberében volt. Azóta kevés nap telt el úgy, hogy ne a matracomon kezdtem volna.

BW: Úgy tűnik jópár igencsak tapasztalt nemzetközileg elismert astanga tanár keze alatt megfordultál! Kit emelnél ki a sorból, kitől kaptál eddig a legtöbbet, esetleg ki az akitől olyat tanultál, ami gyökeresen megváltoztatta a gyakorlásod?

Kriszti: Nagyon hálás is vagyok ezért. Sokszor gondolkodom rajta, hogy ez vajon az út része vagy csupán „vak szerencse”. Hogy ki vagy mi változtatta meg a gyakorlásomat gyökeresen? Eileen, Mark és az a tradíció, aminek ők a közvetítői, a rendszer maga. Nehéz lenne mindezt szétválasztani. Nekem ők olyanok, mint sokaknak lehet Guruji és Sharath. A velük való találkozás legfontosabb része számomra az az új szamszkára (lenyomat, szokás), amely a mindennapi gyakorlást hozta. Ezt eddig 2013 első negyedéve tette legjobban próbára; amikor hazajöttem Budapestre és nagyon sokáig gyakoroltam teljesen egyedül, ritkán jártam, csak órákra. Nem volt egyszerű, de minden perce megérte. Miután visszajöttetek Indiából, akkor csatlakoztam a budapesti mysore csapathoz és örömmel tapasztalom, hogy egyre többen vagyunk.

BW: Mióta gyakorolsz heti hatszor? Miért fontos az ennyire rendszeres gyakorlás az astangában?

Kriszti: 2012 szeptembere óta. Szerintem az astangában, ahogy minden másban is a gyakorlat teszi a mestert. Guruji is ezt mondta, 99% gyakorlás… és nem csupán heteken, hónapokon vagy pár éven át… Ez egy életre (ha nem több életre) szól. Annyira összetett és végtelen ez a rendszer, hogy ha a fizikai testmozgáson túl is van vele célunk, akkor különösen nagy elkötelezettséget és persze humort is igényel, hiszen minden reggel szembe kell nézned egy valakivel, saját magaddal. Az ászana csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal többről van szó. Engem különösen motivál az, amikor találkozom valakivel, aki már régóta gyakorol rendszeresen; a csillogó fény a szemében, a nyugodt, tiszta energia, és az általános jókedv, ami árad belőle számomra a legjobb garancia. Nincs erőlködés, kétkedés, se letargia, csak a könnyed „utazás”. Ez ad egy olyan biztonságérzetet, hogy bár minden megváltozhat körülöttünk, ahogy változik is folyamatosan, egy biztos pontunk mégis van, a gyakorlás. Ahogy a jóga matracon, úgy az életben is túl kell lépnünk saját határainkon, korlátainkon és ezért bizony nap, mint nap tenni kell.

BW: Milyen változásokat hozott a mindennapi életedben az astanga?

Kriszti: Az első sorozat tisztít, gyógyít. Fizikálisan és lelkileg egyaránt. Az ászanákkal kezdődik, olyan, mint egy terápia. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az astanga jóga rendszer nyolc ágból áll. Számomra olyan ez a folyamat, mintha az ászanák „nyitnának ki” minden másra… Mint egy számzáras lakat, a kombináció pedig az ászanák adott sorozata, drishti vagy fókuszpont, a uddzsájí légzés és a bandhák. Kívülről befelé haladva mindezen keresztül kapcsolatba kerülsz önmagaddal, megtanulsz figyelni arra, ami benned zajlik. Segít az eddig megszokott automatikus reakciókkal szemben tudatosabb döntéseket hozni, a jelenben lenni, koncentrálni… Megváltoznak az étkezési és alvási szokásaid, sokszor a környezeted, a munkahelyed, a barátaid. Az én életemben ez pontról pontra meg is változott, teljesen új értelmet kapott minden. Hosszú még az út, de egy valamiben biztos vagyok, nekem az astanga az egyik legtökéletesebb eszköz ahhoz az átalakuláshoz és önismereti folyamathoz, amin keresztül kell mennem, hogy valóban azzá válhassak, aki lenni szeretnék. Olyan érzés, mintha rátaláltam volna valamire, amit régóta kerestem.

BW: A mindennapi astangára valót egy bank dolgozójaként keresed meg. Volt már arra példa, hogy a jógini Kriszti, összeütközésbe került a bankos Krisztivel?

Kriszti: Érdekes, hogy eleinte, amikor még nem gyakoroltam minden reggel, ez sokkal több fejtörést okozott. Sok olyan embert ismerek, aki elkezdett jógázni és viszonylag hamar végleg feladta a munkáját, amit addig csinált. Többen kezdtek jógát tanítani, egy barátnőm Sydney-ben nyers vegán kávézót nyitott, van olyan ismerősöm, aki a világot járja… Mindez persze nagyon csábító és rám is hatással volt. Az előző és a mostani munkahelyem között volt egy kis időm gondolkodni és arra jutottam, hogy nekem most ebben a látszólagos „kettősségben” kell megtalálnom az egyensúlyt, jelenleg ez a dharmám, a feladatom, hiszen részben ennek a hivatásnak is köszönhetem Sydney-t és azt, hogy ennyit utazhatok és nemzetközi workshopokra járhatok. David Swenson mindig azt mondja, hogy egy jógi(ni) jobbá teszi a környezetét. Igyekszem mindazt a szeretetteljes nyugalmat és fókuszt, amit reggel a jóga matracomon találok továbbvinni a mindennapi teendőimbe és az emberi kapcsolataimba. Sokszor nem könnyű, de nem is lehetetlen. Szerencsésnek érzem magam, mert a munkahelyemen egy szuper vidám csapat vesz körül, akikkel nagyon szeretek együtt dolgozni, mert szakmailag és emberileg is fel tudok nézni rájuk. Persze időnként viccelődnek és furcsán néznek rám, amikor Gurujiról vagy a holdnapokról magyarázok és a vegetáriánus étrend is örök téma, de arra is volt már példa, hogy egy kolléganőm eljött a Bandha Worksbe órára. Sőt, a szülinapomon egy Bandha Worksös ajándékutalvány volt tőlük a meglepetés, ami hihetetlenül jól esett és számomra komoly jelzésértéke van. Fantasztikus érzés, hogy figyelnek rám és arra, ami ennyire fontos nekem. Szóval, én úgy gondolom, hogy sokszor nem csak az a fontos, hogy mit csinálsz, hanem az is, ahogy csinálod. Hitelesség, jelenlét, dedikáció és türelem, szerintem ez a lényeg. Minden más pedig jön, amikor itt az ideje.

BW: Kriszti! Melyik a kedvenc ászanád és melyik amelyiket legkevésbé kedvelsz?

Kriszti: „Szthira szukham ászanam”… A Jóga-szútrák szerint az ászanáknak stabilnak és kényelmesnek kell lenniük. Ez a cél, így válik a gyakorlás igazi meditációvá. Eddig nekem egy ászana sem jött könnyen és eleinte egyiket sem mondtam volna kifejezetten kényelmesnek. Sosem táncoltam, nem vagyok egy tornász alkat és a sok sport miatt elég kötöttek (voltak) az izmaim. Ez persze folyamatosan javul, de eddig is majdnem minden ászanáért külön meg kellett dolgoznom, fizikálisan és mentálisan egyaránt. A kérdésedre úgy válaszolnék, hogy van két olyan része most a gyakorlásomnak, amit azért szeretek, mert még egyáltalán nem kellemes és ezért maximális koncentrációt igényel. Az egyik a hátrahajlítás (úrdhva dhanurászana, drop-back, bokafogás – vagyis a bokafogáshoz vezető út), a másik pedig a pásászana. Gyakorlatilag egész nap ülök az irodában, ami nem a legideálisabb testhelyzet és ennek hatását érzem is minden reggel. Pont ezért tudom milyen fontos, hogy rugalmas és erős legyen a gerincem. Mivel a hátrahajlítás stimulálja a központi idegrendszert, ezért sokszor érdekes érzeteket is hoz. Fura álmokat, nyugtalanságot, régi, feldolgozatlan érzelmeket. Mindezzel együtt jó tudni, hogy tisztul a szervezetem. A pásászanát egyrészt azért szeretem, mert teljesen váratlanul kaptam, sose gondoltam volna, hogy valaha elkezdhetem a második sorozatot, másrészt pedig egy teljesen új kihívás. Két hónapja folyamatosan izomlázam van és délutánöt-hat óra után biztos nem merek enni, különben esélyem sincs, hogy sikerüljön. Nagyon erős csavarás, fokozza a méregtelenítést és hihetetlenül erősít, ami más ászanáknál sokat segít. Jóval trükkösebb, mint amilyennek látszik. Zseniális.

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Kriszti! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?

Kriszti: Ezt az évet nem is indíthatná más, mint a múla bandha! Bár a múla bandha a legkevésbé kézzelfogható, szerintem mégis ez a legfontosabb; az egész rendszer alapja. A múla bandha folyamatos tartásával érhetünk el teljes kontrolt az elménk és a testünk fölött. Legalábbis Guruji és Sharath ezt hangsúlyozza. Ehhez rengeteg gyakorlás kell, viszont, ha a bandhák erősek, akkor szárnyakat kapunk. Erre térjünk vissza pár évtized múlva. Remélem, akkor már többet tudok mondani minderről.

BW: Köszönöm az interjút!

ENGLISH

The intensity of practicing Ashtanga Vinyasa Yoga varies depending on the individual approach of the students. There are the “hobby” practitioners who only step onto their yoga mat when they conveniently have time for it; some people practice more regularly and they try to chant the opening and the closing mantra at least 3-5 days a week; and there are those students who organize their whole life according to the practice. They habitually practice 6 times a week (except the traditional Moon Days and “ladies’ holidays”). It is a completely different lifestyle; it requires incredible self-disciple, determination and enthusiasm. Initially it involves sincere surrendering, faith and letting go of everything that doesn’t support our new routine. However soon we realize it’s not about restriction but returning to our natural state; waking before sunrise to catch Brahma Muhurtham and retiring to bed early otherwise getting up again the following morning could be difficult. Being concerned with our diet is highly recommended also since our eating habits and the quality of our food significantly influence our daily practice.
The Bandha of January belongs to the latter group; her whole life is about Ashtanga Yoga. Besides her daily job and I believe sometimes even during work she’s contemplating the Eight Limbs. She also dedicates her annual holidays to the practice; she frequently travels abroad to study extensively with experienced certified teachers. Please welcome the Bandha of the month, Kriszti.

BW: How did you happen to find Ashtanga Vinyasa Yoga?
Kriszti: I could say that I accidentally came across it but I think it’s more like the result of a 26-year research that led me to my yoga mat and to that magical journey that began in October 2010. I’m very fortunate because I’m from a family where a healthy and balanced lifestyle, including regular exercise and a sort of awareness, has always been important. This provides excellent basis for yoga practice. I must admit that my first Ashtanga class was in a gym after two hours of Spinning. A lovely friend, who had been doing yoga for quite a while and tried Ashtanga also, offered that we should go and check out the new class together. Experienced Ashtangis say that you have to be careful because once you step onto the yoga mat you’re hooked, there’s no turning back. This is exactly what happened to me too. In the beginning I was clumsy, I had no idea what was going on but I enjoyed it very much and felt light and happy afterwards so that there was no way I wouldn’t continue it. I began with led classes, I wanted to get familiar with the system and it was only after a relatively long time that I started practicing every morning in Mysore style. Now I can’t imagine my life without (Ashtanga) Yoga anymore.

BW: As I know you didn’t take up practicing in Mysore style in Budapest. How was it exactly?
Kriszti: Yes, my yoga journey involves lots of physical travelling too. I’ve always loved visiting new places but since 2010 it’s particularly typical for me. Long story short in 2011 I got a fantastic new job, so I moved to Sydney, Australia. I worked and lived there for about a year and a half. Like most other aspects of my life my practice changed radically. At first I was attending led classes in a lovely little studio close to my home in Manly 3-4 times a week. I was incredibly impressed by my teacher, Sam Woods’ classes – 25 years of teaching experience, style and friendliness. I was improving quickly but I was still very obsessed with intensive sport (running, outdoor training, swimming). Besides my daily job and training I could only make it to yoga classes in the evenings and at the weekends. At a local workshop I had the pleasure to meet Matthew Sweeney and a close mutual friend of ours suggested that I should sign up for Mysore classes with Mark Robberds. Mark teaches workshops, retreats and as a guest teacher internationally, so it’s quite rare that he is in Sydney. When he is around though, he always spends a week with the enthusiastic yogis of Manly. To some extent I was familiar with the Primary Series but I hadn’t been practicing in Mysore style since I left Budapest, so it was a bit weird to do it again at my own pace. Mark was the first one who encouraged me to try Marichyasana D, Suptakurmasana and the Dropbacks. I had no clue back then but that week really opened up a new chapter. After this workshop a kind yogi friend of mine offered to take me to his teacher. Soon after, I found myself practicing with the most amazing teacher in Sydney. Certified by Ashtanga master Sri K Pattabhi Jois as well as Sri BKS Iyengar, Eileen Hall is one of Ashtanga’s most respected teachers. Her centre, Yoga Moves, established in Sydney since 1995 has been a thriving space for the ancient but dynamic form of asana. As a student, Eileen has been devoted, with over 30 trips to India for study and she has spent years exploring all aspects of yoga philosophy. It was all decided in an instant. I quickly reorganized everything in my life to be able to attend her Mysore classes each morning. It was in September 2012. Not many days have passed without me practicing ever since.

BW: Apparently you’ve had remarkable hands-on experience with internationally respected and certified teachers. Who has been the most influential, have you received anything particular that has fundamentally changed your practice?
Kriszti: Indeed, and there are no words to express how grateful I am for that. Sometimes I’m wondering if it all was meant to be or it was pure luck. Who or what has changed my understanding about my yoga practice? Eileen, Mark and the tradition they represent and transmit, the system itself. Would be hard to pick only one of these. This is how I imagine Guruji and Sharath must be to many students. The most vital part of meeting them is the new Samskara (imprint), like a sacred seed the daily practice has been planted into my life. First quarter of 2013 was really testing this, when I had to move back to Budapest I was practicing by myself for a while; I just didn’t feel like attending any other classes. It wasn’t very pleasant but looking back every minute of it was worth it. I joined your Mysore classes after you came back from India and it’s great to see that it’s getting more and more popular.

BW: How long have you been practicing six times a week? Why is it so important in this system?
Kriszti: Since September 2012. I believe in Ashtanga, like in everything else, practice is the key. Guruji used to say it’s 99% practice… Only a few months or a few years… no use. It takes a lifetime, if not many more lifetimes. I don’t think there’s a bottom to the end of the practice of yoga in so many areas and if we intend to discover this system beyond its physical aspects then we really need to apply ourselves, it requires profound dedication and discipline. It also takes courage to face your own self every day, so keep a sense of humour. It is strength beyond all measure. In a recent article David Garrigues says that „Asana can be thought of as the root limb that forms the foundation for all the other limbs”, and I also think it’s only the tip of the iceberg. It truly inspires me when I meet someone who has sincerely been practicing for a long time; the spark in their eyes, their calm and loving energy and their radiant personality are the best guarantees for me. To quote Eileen: “You get a sense of harmony, there’s no striving, no lethargy, it’s just a nice easy path and I think in the end of the day we all try to look for that in all areas in our lives”. Everything keeps changing around us but our practice is a great support to keep us emotionally centred. In life as well as on the yoga mat, we have to overcome our fears and push beyond our limitations but it requires constant effort each day.

BW: What sort of changes has Ashtanga brought into your life?
Kriszti: The Primary Series purifies and heals the body and the mind. It begins with the Asanas and it’s like a therapy. There are 7 more limbs in this system though. For me it’s like a combination lock; it’s a set sequence and the correct order of the Asanas is opening up my body and my mind to everything else. Also through the Dristhis, Ujjayi Breath and the Bandhas I’m able to connect with my centre, which gives a kind of empathy and willingness to be open to myself, leads me to relate to and work to understand everything that occurs within me. It also guides me to make more conscious choices, to change eating and sleeping habits, friends and often environment. I’m going through this massive transformation at the moment, still lots of work to be done but in one thing I’m absolutely positive: Ashtanga is the most perfect tool for me in this journey of self-investigation which brings me closer and closer to the person I truly wish to become. I think I’ve found the path I’ve been looking for for such a long time.

BW: You also work in a bank full time. Has there ever been a conflict between the “yogini Kriszti” and the “banker Kriszti”?
Kriszti: Interestingly I was more confused about this in the beginning when I didn’t practice every day. I know many people who soon after starting to practice yoga changed their career completely. Some of them have begun to teach, a lovely friend of mine has opened up Sydney’s first raw vegan café and there are a few who are still looking and travelling the world in the meanwhile. It’s all very inspiring and impressive of course. I had some time to think after my previous job and I decided to find balance in this “duality”, this is my duty, Dharma at the moment. I should never forget that this profession led me to Sydney where I met my teachers, allows me to travel so much and attend all those international workshops. David Swenson’s definition of a yogi(ni) is one who leaves a place a little nicer than when they arrived. My intention is to carry that loving kindness I find during practice each morning throughout the whole day and apply it in my daily tasks and personal relationships. It’s not always easy of course but it’s not impossible either. I’m grateful for the lively and cheerful team I am a part of, because working with them is rewarding and fun. Not only are they very professional but they are wonderful people too. Sometimes when I’m sharing stories about practice, Moon Days or Guruji, they have a few funny comments and they still haven’t understood that I do enjoy my vegetarian diet. There also have been a few occasions when somebody from the office has come to yoga class to Bandha Works. On my birthday the best surprise was a gift card from them to the school, which made me very glad. It showed me that they are actually paying attention and care for what’s so important to me. So, I think it’s not just what you do, but how well you do it too. Genuineness, awareness, dedication and patience; these matter the most. Everything else comes when the time is right.

BW: Kriszti, what’s your favourite Asana and which one do you like the least?
Kriszti: “Sthira sukham asanam”… According to the Yoga Sutras the Asanas should be stable and comfortable. This is the aim of the practice to become a moving meditation. To me no Asana has come easily so far and in the beginning I didn’t think they were comfortable at all. I’ve never danced and I’m not a gymnast either; I used to be very stiff due to so much sport and lack of proper stretching. It’s got a lot better but still I’ve had to work for each Asana both physically and mentally. To answer your question I would say that there are two parts of my practice now which I really like because they are not pleasant hence they require exceptional concentration. One part is back bending (Urdhva Dhanurasana, Dropbacks and catching the ankles – I mean the approach towards them) and the other one is Pashasana. Usually I’m sitting in the office all day, which isn’t the most ideal position for the body. Every morning reminds me of that. This is exactly why I focus on back bending so much, my spine has to be strong and flexible. Back bends have many benefits and they cleanse the nervous system. I’m also quite fond of Pashasana, one reason because it was given to me very unexpectedly. Maybe I should trust myself a bit more but I never thought I was going to start Intermediate Series in this lifetime. It’s a completely new challenge. I’ve been so sore in the past few weeks and I’m really watching my dinners now. It’s such a strong twist, boosts the endurance levels, improves blood circulation in the body as well as enhances the digestive system. It’s so much trickier than it looks. Brilliant.

BW: Now we have come to the most important part of the interview. Kriszti, which one is your favourite Bandha, which one shall be the Bandha of the month and why?
Kriszti: This year can only start with Mula Bandha, no doubt about that. Mula Bandha is the root lock, the “master key”. Guruji and Sharath always emphasize the importance of practicing and performing Mula Bandha. They say that Mula Bandha leads to mind control and must be practiced 24/7. It takes tremendous amount of practice but “When your bandhas are strong you will be flying”. Now that was the 1% theory. Let’s get back to this in a few decades. Hopefully I’ll have a lot more to say about that.

BW: Thank you very much for the interview.

A hónap bandhája: Dávid

Dávid Bandha

Új rovatunkban, havi rendszerességgel bemutatunk egy izgalmas jógás személyiséget a Bandha Works Jógaiskola növendékei közül.

November hónap bandhája: Dávid.

Dávid mindig kifogástalan üzletemberként érkezik jógaórára, öltöny, nyakkendő, fényesre kefélt fekete lábbeliben. Majd egy szempillantás alatt, autentikus jógivá változik kb. csak a brahmin zsinór hiányzik róla. Azon kevesek közé tartozik, akik nagy figyelmet fordítanak az előkészületekre is, nála elképzelhetetlen egy jógafoglalkozás előzetes tisztálkodás (mosdás, zuhany) nélkül. Most annak kellene következnie, hogy az óra kezdetéig mély meditációba merül, ezzel előkészítve spirituális gyakorlását a mélyebb megélés érdekében. Ez sajnos nem fedné a valóságot, mivel előszeretettel beszélget társaival a nyitómantráig, igaz halkan, minél kisebb feltűnést keltve… Az, hogy ez a szokása, berögzülése honnan is jön, az interjúból kiderül.

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?

Dávid: Esküszöm! Bandha engem úgy segéljen!

BW: Hogyan találtál rá az astanga vinyásza jógára?

Dávid: Az első ilyen órára egy nagyon kedves barátnőm, Wanda vitt el. Már évek óta mesélt róla, majd kb. 2 éve beadtam a derekam, és lementem vele egy ilyen foglalkozásra. Érdekesség, hogy nem is az óraleírás alapján választottunk, hanem az időpont alapján, hogy munka után mikor lesz jó, így keveredtünk le egy hot astanga haladó csoportba.
 Abban az időben egy elég stresszes munkahelyem volt. Ugyan én rendszeresen sportolok kisgyerekkorom óta, akkoriban rendszeresen futottam és konditerembe jártam, de ennek ellenére állandósult egy derék körüli kellemetlen érzés a nagyfokú, szellemi és lelki terheléstől. Wanda mondta, hogy ki kellene próbálnom a jógát, mert ez fog rajta segíteni. Így hát elmentem, mert kíváncsi voltam rá. Emlékszem az első élményemre: bementünk ebbe a haladó csoportra, érződött, hogy ez egy elég zárt kör, néhányan köszönni sem akartak. Már fél órája csináltuk, amikor ránéztem a Wandára, basszus ez a jóga? Nevetés… Elég kemény volt, de végigcsináltuk és nagyon élveztem! Nem néztem utána egyáltalán az astanga jógának, ezért én is, mint sokan mások, egy meditálós, laza, minimális fizikai igénybevétellel járó programra számítottam. Ez aztán jól meglepett! Szeretek szenvedni ilyen értelemben, jól meghajtani magam fizikálisan. Így sikerült rátalálni az astangára!

BW: Számodra akkor a jóga és a szenvedés szimbiotikus kapcsolatban lévő fogalmak? Vagy el tudsz esetleg olyan jógaórát is képzelni, amikor nincs szenvedés?

Dávid: Igen, el tudok képzelni ilyet is! Néhány hónapig heti egyszer jártam erre az óra és emlékszem, hogy utána mindig napokig mozgási nehézségeim voltak. Elég rendesen megmozgatta az olyan testrészeimet és izmaimat is, amelyek addig kevesebb terhelést kaptak. Amikor rákövetkező évben először mentem hozzád első sorozatra, utána beszélgettünk, és mondtad, hogy gyere el egy kezdő tanfolyamra, hogy megtanuld, hogyan kell helyesen végezni az ászanákat. Valószínű, hogy azért voltak olyan kellemetlen érzések, mert nem megfelelően végeztem az ászanákat. Most már semmilyen fájdalom nem szokott lenni, csak azt érzem, hogy jó alaposan megdolgoztattam magam.

BW: Mit ad számodra az astanga, amiért érdemes hétről hétre ellátogatni az órákra?

Dávid: Megmondom őszintén nagyon sok különböző irányzatot még nem próbáltam, bár voltam már más iskolákban is egyszer-kétszer. Az astanga tetszik a legjobban, mert masszívan igénybe vesz és alaposan megdolgoztat. Amellett, hogy fizikálisan leterhel jó értelemben értve, ha tudok rendesen összpontosítani, akkor sikerül elengedni egy csomó mindent, mentálisan és idegileg is kitisztulni. Ez nagyon fontos számomra, hogy egyensúlyt tartsak minden téren.

BW: Az astangának az egyik célja, hogy lecsendesítsük az elmét, és ezáltal a gyakorlásunk mozgó meditációvá fejlődjön. Volt már olyan élményed, hogy munka után millió gondolattal a fejedben megérkeztél, majd miután letoltad a sorozatot, minden nyugis volt, béke és szeretet honolt benned?

Dávid: Igen, volt! (nevet) De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy volt olyan is, hogy annyi minden kóválygott, keringett a fejemben, hogy nem tudtam megfelelően az órára összpontosítani.

BW: Üzleti élet és spirituális jógagyakorlás. Hogy lehet összeegyeztetni ezt a kettőt?

Dávid: Nagyon jól, mert ez a kettő kiegészíti egymást. Nekem az a felfogásom a világról vagy az életről, hogy a sok kicsi rész adja ki az egész nagyot. Lehetnek különböző irányzatok és gondolatok, de ezek egymást támogatják és így áll össze az egész. Én olyan családból származom, ahol a szüleim kereskedelemmel foglalkoztak, folyamatosan emberekkel dolgoztak együtt több mint húsz évet. Emellett mindkettőjük, Édesanyám és Édesapám is fogékony a tanításra. Édesanyám révén jön a spirituális gondolkodás. Édesapámon keresztül jött az erős meggyőződés az alapelvekben, a hitekben. Ez nem a vallásos életgyakorláson keresztül, hanem a magyar őstörténelmen, hagyományokon és az őseink tiszteletén keresztül jött. Mindez így adott egy jó kombinációt.
 Az üzleti élet kézenfekvő volt a jó minőségű életszínvonal megteremtése miatt. Ha hosszú távú ötleteimet, terveimet kérdezed, akkor azt tudom mondani, hogy nekem is vannak nagy ívű elképzeléseim a társadalommal kapcsolatosan, magasztosabb dolgok. Szívesebben látnám magam 10-15 év múlva akár olyan tisztségben, amely elsősorban nem üzleti kérdésekkel foglakozik. De addig el kell jutni, meg kell szerezni a tapasztalatokat, és megalapozni a kapcsolatokat. Végül, de nem utolsó sorban szerintem azért is jól működik, mert az érzékszerveimet így kiegészítem még egy plusszal, az intuícióval. A beleérzési képességem más emberekkel, helyzetekkel kapcsolatban már sokszor hasznomra vált.

BW: Előfordult már olyan eset a munkád során, hogy a munkáltatód az üzleti tevékenysége folyamán, a profitszerzés miatt, olyat várt el tőled, ami nem volt összeegyeztethető a lelkiismereteddel?

Dávid: Igen akadt néhány (nevetés). Ha tudtam, akkor kibontottam magamban az aktuális üzleti kérdést, és egy más minőségű céllá próbáltam átkeretezni. Ha pedig nem sikerült, akkor az az állomáspont rövidebb volt az életemben.

BW: Elég komoly témákról beszélgettünk eddig, most evezzünk egy kicsit könnyedebb vizekre. Mit szólsz ahhoz a tendenciához, hogy sok fiatalember kezd el jógázni, mivel terjed az a nézet, hogy itt könnyen lehet ismerkedni, ugyanis köztudomásul a gyakorlók többsége hölgy?

Dávid: Szerintem ez jó dolog, hogy minél több férfi jár jógaórára. Amiatt is, hogy ha eljön egy ilyen órára, akkor megtapasztalhatja a jótékony hatásait a gyakorlásnak testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Így idővel követővé válhat, azért mert ez megragadja, és nem csak ismerkedni jön le. Azért is jó ez szerintem, mert hasonló érdeklődésű nők és férfiak tudnak ismerkedni egymással. Ha akár egy férfit vagy nőt a jóga foglalkoztat, akkor nagyon jó dolog, hogyha hasonló érdeklődésű másik féllel tud megismerkedni egy jógaiskolában.

BW: Elérkeztünk a beszélgetésben a szakmai részhez. Melyik a kedvenc ászanád?

Dávid: Nagyon szeretem a hátrahajlító ászanákat, ezen belül is az úrdhva dhanurászanát (jógahidat). Igaz ez már nem ászana, de a dropbacket is kifejezetten kedvelem.

BW: Mi történik ilyenkor benned, miért ez a kedvenc?

Dávid: Mivel elég komplex ászanáról van szó, komoly összpontosítás szükséges hozzá. Jó érzés, mert egy teljesen más terhelést ad a gerincemnek, mivel hátrafelé végezzük. Halkan jegyzem meg, hogy elégedettséggel tölt el, mert jól megy! Meg még azért is, mert amikor 1-1,5 évvel ezelőtt csináltuk ezeket a gyakorlatokat, akkor még nem ment ennyire jól. Ezt összefüggésbe hozom azzal, hogy akkor még a testemben volt egy jó adag mentális stressz lerakódás. Ezt azóta sikerült kitisztítani a jóga által, és sokkal jobban megy ez a gyakorlat, szinte csettintésre.

BW: Melyik az az ászana, amelyet a legkevésbé kedvelsz, megkockáztatom szíved szerint ki is vennél a sorozatból?

Dávid: A návászanát említeném, ami nem is annyira nem a kedvencem, csak nem megy még túl jól. Lehet, hogy nem megfelelően végzem?! Nem tudom tartani a megfelelő zárat?!

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Dávid! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?

Dávid: Hmm… a Dzsálandhara bandha, torokzár! A kommunikációt is fejleszti ennek az bandhának a fejlesztése. Számomra a kommunikáció az élet. Mindig kommunikálunk, minden helyzetben. Hiszem, hogy nem csak szóbeli úton, hanem a testünkkel, a rezgéseinkkel, a puszta jelenlétünkkel. És ha már szólásra kerül a sor, akkor nagyon fontos, hogy milyen minőségben szólunk, társalgunk a másik emberrel.

BW: Azt hiszem ennél jobb végszót el sem lehetne képzelni! Köszönöm az interjút! A bandha legyen veled utad során!

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved