Edzés vagy szádhana?

Mysore program

Következzen David Robson, torontói astanga tanár cikkének fordítása az astanga szádhanáról:

Minden héten, vasárnaptól péntekig hajnali háromkor kelek, hogy még munka előtt elvégezzem a kétórás ászanagyakorlásom.

Néha napközben annyira fáradt vagyok, hogy szó szerint elalszom beszélgetés közben. Ahhoz, hogy ki tudjam magam pihenni, egy órával korábban kell lefeküdnöm, mint a 18 hónapos kisfiam. Ha az emberek meghallják, milyen a napirendem, teljesen őrültnek néznek.

Talán igazuk is van. Én szabadon döntöttem úgy, hogy olyasmit csinálok, ami korlátozza a szabadságom. De miért is választottam ezt az utat?

Azért, mert ez az én szádhanám.

A szádhana szanszkrit kifejezés azt jelenti, hogy fegyelmezetten, erőfeszítéssel törekszünk a célunk felé. Az astanga napi szintű szádhanája megerősíti a jógagyakorlásunkat. A jóga célja pedig a Kaivalja, azaz a felszabadulás a feltételekhez kötött létből (szamszára).

A napi szintű gyakorlás áldozatokat követel. Az astanga szádhana erőteljes fizikai gyakorlatai arra kényszerítik a keresőt, hogy adja fel azokat a szokásait, amelyek nem támogatják a jógagyakorlást. Ha valaki megfelelően, a tanítások utasításai alapján gyakorol, akkor az életmódja fokozatosan gyökeres változásokon fog keresztülmenni.

Vannak, akik azt mondják, hogy megfelelően tudnak gyakorolni a fegyelmezetlen életmódjuk mellett is. Én azonban úgy vélem, hogy maga a szádhana definíciója cáfolja ezt az állítást, hiszen fegyelem nélkül nincs gyakorlás. Ha nem törekszünk őszintén arra, hogy kövessük az astanga jóga elveit, akkor történjen bármi a matracon, az csak edzés lesz, nem gyakorlás, testtartás, de nem ászana.

Nem számított, mennyire ragaszkodtam az egészségtelen szokásaimhoz, a napi szintű gyakorlás fokozatosan túlnőtt mindenen, ami megzavarhatta volna. Nagyon nehéz úgy gyakorolni, ha túl sokat ettem előtte, túl sokáig maradtam fenn vagy ha az elmém túl csapongó. A szádhanám arra ösztökél, hogy a szattvikus, békés helyzeteket válasszam az élet minden területén. Összességében nem bánom a kisebb áldozatokat, hiszen a gyakorlás valami sokkal hatalmasabb felé vezet. Minél többet gyakorlok, annál gazdagabb és varázslatosabb lesz az életem. Ahogy Sri K. Pattabhi Jois mondta: “Akármerre nézel, mindenhol Istent fogod látni.”

Ha elmerülünk a gyakorlásban és követjük a tradíciónk előírásait, akkor képesek leszünk legyőzni saját határainkat. Az elkötelezettségünk újabb és újabb próbák elé kerül; de ha tovább szeretnénk gyakorolni, akkor folyamatosan változunk is kell.

Forrás: http://www.elephantjournal.com/2011/12/my-sadhana-is-taking-over-my-life-david-robson/

Mysore program

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatták. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes elsőt és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán.

A hagyományos oktatási módszerhez az is hozzátartozik, hogy mindenkinek heti hatszor kell gyakorolnia (a szombatok, illetve a teli- és az újhold pihenőnapok). Ez elsőre nehéznek tűnhet, de természetesen a kezdők fokozatosan építik fel a teljes sorozatot, addig rövidebb a gyakorlásuk. A tanár figyeli az előrehaladásukat, és ha a tanítvány készen áll, akkor újabb ászanákat kap, amelyeket hozzá kell fűznie a többihez.

A gyakorlás időpontja is meghatározott, a Mysore órákat Indiában reggel tartják. Ennek az oka, hogy a jógagyakorláshoz az úgynevezett Brahma muhurta napszak a legmegfelelőbb, azaz a napfelkelte előtti másfél óra. Ekkor a levegő friss, a környezet csendes, és az is fontos szempont, hogy Indiában ekkor van a leghűvösebb. Frissen, kipihenten ébredve még nem nyomasztanak bennünket a benyomások, amelyek a nehéz munkanap során értek minket, az elme könnyebben tud fókuszálni és kevésbé kalandozik el. A test tiszta, a gyomor üres, tehát a körülmények ideálisak a gyakorláshoz. Kezdetben a test kevésbé hajlékonynak tűnhet a hajnali órákban, de gyorsan alkalmazkodik az új rutinhoz.

Természetesen eleinte, főleg, ha sok új ászanát kapunk, problémát okozhat a pontos vinyászaszámolás memorizálása. Ezért a KPJAYI-ban heti két vezetett óra van, pénteken mindenkinek vezetett első sorozat, míg vasárnap az arra felkészült tanítványok vezetett második sorozaton vesznek részt. A Bandha Works Jógaiskolában pedig péntek reggelente van vezetett első sorozat.

Végül következzen a Mysore stílus egyik legfontosabb eleme: az önálló gyakorlás. Indiában a tanárok mindig hangsúlyozzák az önálló, azaz tanár segédlete nélküli gyakorlás jelentőségét, hiszen ez további rejtett problémák megoldásában segíthet, illetve igazán szilárddá teszi a szádhanánkat. Ezért a vasárnap reggel nálunk is az önálló gyakorlásról fog szólni.

A Mysore stílus elemei tehát:

  • egyéni gyakorlás órán, tanár segítségével,
  • napi szintű gyakorlás (a szombatok, illetve a teli- és újhold pihenőnapok),
  • gyakorlás korán reggel, lehetőleg ugyanabban az időpontban,
  • hetente vezetett óra a vinyászaszámolás memorizálásához és
  • önálló gyakorlás jelentősége.

Látszik, hogy szigorúak a feltételek, nagy elkötelezettséget kíván ez az irányzat. Azonban az astanga vinyásza jóga ezen keretek között képes kifejteni teljesen az áldásos hatását. Amellett, hogy a gyakorlás fenntartásához automatikusan egészségesebb életmódra váltanak a gyakorlók (könnyű étkezések, korai fekvés és kelés, rendszeres életritmus), az elme is fokozatosan átalakul. A Mysore gyakorlás szinte rákényszerít minket, hogy őszinték legyünk önmagunkkal, szembesít a hibáinkkal, amelyek akadályt képeznek a spirituális úton, és eszközként szolgál a leküzdésükhöz. A jamákat és nijamákat önmagában hordozza, és kezdetben a gyakorlás során, majd az életünk minden területén megnyilvánítja őket. Először például megtanuljuk, hogyan ne ártsunk önmagunknak az ászanák közben, úgy, hogy figyeljük a légzésünk és test jelzéseit, majd később a megszerzett tapasztalatainkra alapozva ugyanerre képesek leszünk akkor is, ha egy haragos kollégánk áll velünk szemben.

A délutáni vezetett astanga vinyásza órák inkább elméleti órák, céljuk elsősorban a vinyászaszámolás és a dristik elsajátítása, és felkészítés a komolyabb elkötelezettséget igénylő, sokkal mélyebb Mysore stílusú gyakorlásra. Hatásuk inkább fizikai, a mentális változások sokkal lassabban indulnak be. A Mysore stlusú gyakorlás ezzel szemben spirituális gyakorlat, amely nem csak a testet, de az elmét is tisztítja és gyógyítja. Éppen ezért van pár szabály, amelyek betartása szükséges ahhoz, hogy a gyakorlás hatása képes legyen teljes pompájában virágozni az életünkben. A Bandha Works házirendje tapasztalai útmutatásokat tartalmaz, és mindig a gyakorló biztonságát és fejlődését szolgálja.

Ha szeretnéd felfedezni az astanga vinyásza jóga valódi mélységét, csatlakozz a Bandha Works Jógaiskola Mysore programjához!

A kilenc dristi

Astanga konferencia

Az astanga triszthána (a figyelem három fókusza) egyik fontos eleme a dristi, azaz a tekintet rögzítése egy meghatározott pont irányában. Ebben a jógairányzatban nyitott szemmel gyakorlunk, és minden egyes ászanához tartozik egy pont, ahová a tekintetünket irányítjuk. Ez amolyan pratjáhára technika, segítségével kikapcsolhatjuk a külvilág történéseit, befelé fordíthatjuk a figyelmünket, így még koncentráltabbá téve a gyakorlásunkat. 
A hangos légzés hangjára történő összpontosítás és az alsó két bandha tartása szintén a figyelmünk befelé fordítását (is) szolgálja, ezen három technika együttes használatával lecsendesíthetjük gondolataink áramlását, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk azt, és meditatív tudatállapotba kerülhetünk. Ez a koncentráltság, tudatosság akár észrevétlenül megjelenhet a mindennapokban is, így kiterjetszve a jógagyakorlás áldásos hatását.

Általános szabály a gyakorlás alatt az, hogy ha valamelyik ászanában túl “nehéz” a dristi, akkor názágrára (orrcsúcsra) váltunk. Nézzünk erre egy példát is: adhó mukha svánászanában (lefelé néző kutyában) a köldök (nábi) a hivatalos fókuszpont. Ha egy gyakorlónak ez csak úgy megy, hogy közben görbíti a hátát, akkor ajánlott orrcsúcsra váltani (ellazítani a nyakat is) a gerinc egyenesítése érdekében.

A vezetett astanga óra elsődleges célja a helyes vinyászaszámolás és az ászanákhoz tartozó dristik memorizálása. A tanár számolja a ki- és belégzéseket, és azoknál a részeknél, amelyeket öt vagy több légzésig tartunk ki (ászanák) mondja a dristit. Az itt elsajátított tudást a gyakorló beépíti az egyéni vagy Mysore-stílusú gyakorlásába, amikor a saját légzésritmusában végzi a sorozatot.
A dristik haladó gyakorlásának az tekinthető, amikor már nem csak az ászanák alatt koncentrálunk a fókuszpontokra, hanem az átvezető mozdulatoknál is. Ez már olyan érzés, mintha burokban gyakorolnánk, egy pillanatra sem “nézünk ki” az ászanából, semmi és senki sem zökkenthet ki a folyamatos mozgó meditációból.

A kilenc dristi:

  • úrdhvé – felfelé,
  • brumadhjé – harmadik szem,
  • názágré – orrcsúcs,
  • pársvajóh – jobbra,
  • pársvajóh – balra,
  • nábhou – köldök,
  • hasztágré – középső ujj hegye,
  • angusthágré – hüvelykujj hegye és
  • pádágré – nagylábujj hegye.

A dristik használata által a gyakorló egy speciális “astangás vakságba” kerül, ami segíti a koncentrált tudatállapot elérését, (átmenetileg) megszűnnek a mindennapi gondok, bajok (na meg az örömök is), a gondolatok lecsendesülnek. Ezt tökéletesítve jöhet a mozgó meditáció, ami a fizika gyakorláson túlmutatva, már spirituális tevékenység.

Neked mi jár a fejedben gyakorlás közben?

Tippek és trükkök a reggeli, otthoni gyakorláshoz

Mi lehetne csodálatosabb annál, mint korán reggel a tiszta otthonunkban csendben, nyugodt elmével végigáramolni az astanga vinyásza jóga valamelyik jól ismert sorozatán? Ez a bejegyzés abban kíván közreműködni, hogy minél többen megtapasztalhassák ezt az érzést.

A jógagyakorláshoz az úgynevezett Brahma muhurta napszak a legmegfelelőbb, azaz a napfelkelte előtti másfél óra. Ekkor a levegő friss, a környezet csendes, és az is fontos szempont, hogy Indiában ekkor van a leghűvösebb(!). Frissen, kipihenten ébredve még nem nyomasztanak bennünket a benyomások, amelyek a nehéz munkanap során értek minket, az elme könnyebben tud fókuszálni és kevésbé kalandozik el. A test tiszta, a gyomor üres, tehát a körülmények ideálisak a gyakorláshoz.

Azonban az átlagos nyugati életvitel mellett sajnos nem minden esetben teljesülnek a fent említett feltételek, és így az elme nem lesz friss és fókuszált, sokkal inkább szétszórt és fáradt. Néhány sikertelen kísérlet után olyan vélekedések alakulhatnak ki, mint „én nem tudok otthon gyakorolni”, „reggel sokkal merevebb vagyok, és fájdalmas a gyakorlás” vagy „éhgyomorra szédülök az álló ászanák közben”. Pedig türelemmel és odafigyeléssel ezek a problémák kiküszöbölhetőek. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani azzal, hogy leírom a saját reggeli rutinom. Természetesen nekem sem sikerült egyből átállni heti hat reggeli gyakorlásra, és az is biztos, hogy mindenkinek saját, személyre szabott napirendet kell kialakítania, amelyhez talán támpontként szolgálhatnak a saját tapasztalataim.

Már-már közhelynek számít, de mégis azzal kell kezdenem, hogy a reggeli gyakorlás már előző este elkezdődik. Érdemes odafigyelni, hogy este 6 után (ez egyéni, a saját emésztésünktől függ) már ne együnk semmi nehezet. Én inkább ebédre szoktam tartalmasabb fogást enni, délután már inkább csak gyümölcsöket vagy salátát. Igyekezzünk minél korábban, lehetőleg 10 óra előtt ágyba kerülni, úgy, hogy a lakásban rendet és tisztaságot hagytunk.

A legjobb, ha sikerül öt órakor felkelnünk (igaz, így nyáron már napfelkelte után ébredek, viszont munka mellett számomra ez az időpont megoldható). Az első dolgom az olajos szájöblítés. Egy evőkanálnyi szezámolajat öntök a számba és pár perc alatt alaposan átöblítem vele a szájüregem. Közben nagyon figyelek arra, hogy ne nyeljem le és ne kerüljön hátra a mandula környékére. Az olajjal lemossuk a káros mikroorganizmusokat is a szájüregről, amelyek elfertőzhetik a mandulát, ha elkezdünk „gargalizálni”. Hogy az idő ne vesszen kárba, közben be lehet ágyazni, feltenni a kávét vagy teavizet, megetetni a macskánkat. Miután végeztek az olajjal, vízzel is többször öblögetek, majd egy alkalmas eszközzel alaposan letisztítom a nyelvem. Ezután következik a dzsala neti (ha sietek, akkor sajnos ez nálam elmarad), majd fogmosás.

Ezután már ihatunk egy pohár vizet, majd kávét vagy teát. A kávéfogyasztás erősem megosztja a jóga gyakorlóit, ám az astangások körében nagy népszerűségnek örvend. Guruji mindig azt mondta, hogy „no coffee, no prana”, és Sharath is rászól az ásítozó tanítványokra, hogy legközelebb igyanak kávét. Ennek ellenére én inkább kerülöm, ha nincs különösen nehéz hetem, és helyette inkább gabonakávét vagy meleg citromos vizet fogyasztok. A citromos víz különösen frissítő reggel, elkészítése pedig roppant egyszerű: meleg, de nem forró vízbe tegyünk egy szelet megmosott bio citromot. Ezt a napirendi pontot nem szoktam elsietni, jó érzés tíz percet nyugodtan üldögélni egy pohár finom ital mellett egyedül vagy szerencsés esetben a jógás családtagjainkkal. A legeltökéltebbek ilyenkor elolvashatnak egy verset valamelyik őket inspiráló jógás könyvből. Ha nem egyedül vagyunk, akkor figyeljünk arra, hogy csak könnyed beszélgetést folytassunk semleges témáról, még véletlenül se kezdjük el a napi teendőinket sorolni. Az sem túl előnyös, ha a gyakorlásunkat kezdjük már előre értékelni „ha beleszakadok is kitartom az utpluthit száz légzésig”. Ez apróságnak tűnhet, de már előre megpecsételi a gyakorlást az ilyen hozzállás.

A kellemes hangolódás után nagyon fontos momentumhoz érkeztünk: mindenképp el kell mennünk mosdóra. Ha a kiválasztó szerveink még nincsenek hozzászokva a korai keléshez, akkor naulival segíthetünk beindítani az ingert. Ha nem ürítjük ki az emésztőtraktust gyakorlás előtt, akkor nehéznek érezzük magunkat, illetve felléphet fejfájás, szédülés a bennrekedt salakanyagok miatt. Emellett pedig zavaró, ha Marícsászana C után kell megszakítani a sorozatot egy mosdószünettel.

A belső tisztulás után térjünk rá a testünk külső felületére. Zuhanyzás előtt én száraz ledörzsölést szoktam alkalmazni. Egy természetes anyagból készült, viszonylag erősebb masszázskefével, apró mozdulatokkal, alulról-felfelé végigdörzsölöm a száraz testem (az arcom természetesen kihagyom). Fontos, hogy a söprögető mozdulatok mindig a szív irányába történjenek. Ennek hatására a bőröm kipirosodik, és érzem, ahogy felpezsdül a vérkeringésem. Ez különösen azoknak fontos, akik hozzám hasonlóan hideg végtagokkal ébrednek, és hajlamosak szédülni például utkatászanában. Ezután gyors, zuhany következik meleg vízzel, semleges vagy nagyon enyhe illatú növényi szappannal. Figyelek rá, hogy ne áztassam magam sokáig, mivel a klóros víz kiszárítja a bőröm, amit utána nem kenhetek be, mivel akadályozná az áldásos izzadást, ráadásul a krémtől csúszhat a tenyerünk lefelé néző kutyában. Zuhany után tiszta ruhát öltök, és ezzel végeztem is a testem tisztításával.

Hátra van még a környezet megtisztítása: mielőtt leterítem a matracom, mindig összesöpröm a közvetlen környezetét. Az egész nem vesz még egy percet sem igénybe, mégis sokat számít a hangulat megteremtésében. A matrac mellé teszek mindent, amire a gyakorlás közben szükség lehet (zsebkendő, törlőkendő). Még körülnézek, és elpakolok mindent, ami esetleg zavaró lehet, és elvonhatja a figyelmem.

A nyitómantrát vagy a matracon mondom el, vagy a házioltár előtt, ha én vagyok aznap a „púdzsafelelős”. Ekkor füstölőt, ghí mécsest és virágot ajánlok Patandzsalinak, majd elmondom a mantrát, és utána állok a matracom elejére. Ezután még veszek öt mély, hangos lélegzetet, és kezdem a Napüdvözleteket. Krishnamacharya szerint különösen a kezdő gyakorlóknak fontos, hogy felajánlással induljon a gyakorlás, ezáltal erősíthetik az odaadást, és háttérbe szorulnak az önző célok. Az oltárunkon lehet kép Patandzsaliról, a tanárunkról, vagy bárkiról, akit tisztelünk és inspirál minket a jóga útján.

A teljes fenti készülődés nem egész fél órát vesz igénybe, így fél hatkor már kezdhetem is a gyakorlást, amellyel így 7:15 körül végzek. Hogy mit nem csinálok reggel? Nem melegítek be gyakorlás előtt, hiszen a sorozatok úgy épülnek fel, hogy erre nincs szükség. A Napüdvözletekkel aktiváljuk a test középpontját és felébresztjük a belső tüzet, majd az egymás után végzett ászanákkal fokozatosan kiterjesztjük azt az egész testünkre. Ezt az áramlást reggel lehet leginkább érezni, ezért kár lenne ebbe a fokozatos ébredésbe beavatkozni. Ráadásul csakis úgy érezhetjük tisztán az astanga vinyásza jóga ránk gyakorolt valódi hatását, ha nem keverjük semmi mással.

Látszik, hogy már a gyakorlás előtt rutin célja is a saucsa (tisztaság): a környezetünk, a testünk és az elménk szennyeződéseinek eltávolítása. A vinyászával végzett ászanák ezt folytatják egyre mélyebb rétegekbe hatolva. A saját reggelünk megtervezésénél a tisztaság mellett arra figyeljünk, hogy mi szokta általában elterelni a figyelmünket, és igyekezzünk kiiktatni ezeket a zavaró tényezőket. Kezdetben előfordulhat, hogy minden apróság kizökkent bennünket, legyen akár csak egy nadrágunkból kilógó cérnaszál, de ha nem adjuk fel, és megteremtjük az elérhető legkedvezőbb körülményeket, akkor hamarosan stabil otthoni gyakorlásunk lesz, illetve egy hasonló ütemterv akkor is nagyon hasznos lehet, ha reggeli Mysore-stílusú órákra járunk.

Sharath konferencia 2012. szeptember 23.

Astanga konferencia

A következő összefoglalóban elolvashatjuk Sharath véleményét a bandhákkal és a pránájáma gyakorlással kapcsolatban. A konferenciák jelentőségéről egy korábbi blogbejegyzésünkben írtunk.

A konferencia elején egy tanítvány múlt vasárnapi kérdésére visszatérve Sharath részletesen elmagyarázta a bandhák működését. Mi a bandhák jelentősége? Sharath kifejtette, hogy számos írás utal a bandhákra, ő maga pedig Sankarácsárja személyes tapasztalatain alapuló a műveire és a gurujától tanultakra hivatkozott. A bandhák rendkívül fontos technikák a hosszú élet eléréséhez. Sharath azt mondta, hogy bár nincs konkrét írásos bizonyíték a régi idők szentjeinek és jógijainak hosszú élete és a bandhák gyakorlása közti kapcsolatra, de ő úgy gondolja, hogy ezen technikák alkalmazása által váltak képessé száz évet bőven meghaladó, akár ezer éves kor elérésére. Bár számos bandha létezik, mi rendszeresen hármat használunk. Az első a dzsálandhára bandha (az állát leengedve demonstrálja is), amely főleg a pránájáma gyakorlatok közben fontos. A második a múla bandha, amikor a végbélzáró izmok környékét húzzuk be, és emeljük meg. Az uddijána bandha a köldök alatti terület aktivizálása. Kilenc nyílás van a testünkön. A pránájáma gyakorlatok során lezárjuk ezeket a nyílásokat, ezáltal a levegő nem tud bejutni rajtuk. Ez azért fontos, mert amikor levegő áramlik be rajtuk, akkor az elme nem képes fókuszálni, a gondolatok hullámoznak. A tisztátalan levegő pedig zavarja a pránájáma és a meditációs gyakorlatokat. Nézzük a Pancsa Mahá Bhútát – az öt elemet (föld, víz, tűz, levegő és éter) – ki mindezen energiák forrása? Ki a lélegzet forrása? Isten a forrás. Ezért szintén a felsőbbrendű energia a bandhák forrása. A múla bandhát akármilyen helyzetben lehet végezni, ülve, sétálva, bárhogyan. Sharath megáll, és megjegyzi, hogy néhány mozzanatot leszámítva folyamatosan fenn kell tartani. Majd nevetve hozzáteszi, hogy „remélem, ezt nem kell elmagyaráznom”. A bandhák megvalósítása időbe telik, nincs harminc napos villámmódszer a múla bandha elsajátítására. Segítenek az ászanák hatására tisztuló energiaáramlás fejlesztésében, valamint stabillá teszik a testet és az elmét. A návászana, az utpluthi és az, amikor kiemeljük magunkat hátraugrás előtt segít fejleszteni a bandhákat. Ezért kell ezeket hosszabb ideig végezni a vezetett órákon. Illetve azért, mert Sharath ilyenkor jól szórakozik rajtunk. A folytatásban bemutat még pár mozdulatot, amelyek megfelelő módon fejlesztik a bandhákat: a hátraugrást utkatászanából (ami nem zsugorkézenállás, hanem inkább a csípőtájék emelése) és vírabhadrászanából (azonos az előzővel, csak egy lábbal). Ezek nem magas kiemelések, de rendkívül kontrolláltak. Végül leül padmászanába és megmutatja, hogyan kell behúzni az alhasat. Hozzáteszi, hogy szomorúan tapasztalja, hogy sok tanítvány engedi az alhasi területet mozogni be- és kilégzés során. A légzésnek akadálytalannak és erőlködéstől mentesnek kell lennie, és csak a tüdőbe kell lélegeznünk. Ez a pránájáma megvitatásához vezetett. Azt mondta, hogy általánosságban a bandhák azért fontosak a pránájámához, mivel általuk tanuljuk meg szabályozni a légzésünket. A pránájámát csak az ászanák mesteri fokon történő elsajátítása után szabad elkezdeni egy guru vagy mester felügyelete mellett. Ha helytelenül végezzük, akkor betegségeket okoz ahelyett, hogy megszabadítana minket tőlük.

Kérdések és válaszok

Kérdés: Hogyan kell Napüdvözlet A és B-ben hátraugrani?
Sharath: Csak csináljuk – nem számít, hogy hajlítva vagy nyújtva vannak-e a lábak.

Kérdés: Az álló ászanákat ugrással vagy lépéssel vegyük-e fel szamaszthitihiből?Sharath: Ez sem számít igazán. A vinyásza fontos, de az nem fontos, hogy a lábak egyenesek, vagy keresztezzük-e őket, ugrunk-e vagy lépünk, amíg tartjuk a helyes vinyászaszámolást. Nézzük például az evést. Én kézzel eszem, míg a legtöbben közületek kanállal. Miért változtatnánk rajta? Korábban én is próbálkoztam evőpálcikákkal, de kézzel a legkényelmesebb. Ezek apró különbséget, amelyek az eredményen nem változtatnak.

Kérdés: Sok tanítvány felváltva az első sorozat első vagy második felét is elvégzi, mielőtt rátérne a második sorozat elejére. Mi itt a helyes módszer?
Sharath: Sokan nincsenek eléggé bemelegedve ahhoz, hogy azonnal rátérjenek a második sorozat ászanáira, ezért számukra előnyös, ha előtte elvégzik az első sorozat egy részét. Ez azokra vonatkozik, akik legfeljebb éka páda sírsászanáig vagy dvi páda sírsászanáig végzik a második sorozatot.

Kérdés: Mitől lesz valaki jó tanítvány?
Sharath: Ez nehéz kérdés. A jó tanítvány önmagát szeretné áttranszformálni a gyakorlás által. Nincs semmi más vágya, csak a megvilágosodás. Pattabhi Jois nem azért tanult, hogy híres legyen. Nektek sem kell brahminná válni, vagy beavatási szertartásokon keresztülmenni. Ezáltal nem válnátok automatikusan megvilágosodottá, és a megvilágosodást nélküle is el lehet érni. Ez Guruji karmája volt. Ő Indiában született, ezért neki ez volt az útja. Az egyetlen kötelességünk, hogy emberek legyünk. Ne viselkedjünk állatokként! Védelmezzük a dharmát, és a dharma is megvédelmez bennünket. Pusztán az ászanák végzése nem elegendő. Felelősségteljesebbnek kell lennünk és nem csak magunkra gondolni. Ez pedig 24 órás gyakorlás.

Záró gondolatok

A konferencia végén Sharath ismét leült lótuszülésbe, és bemutatta helyes bandha- és légzéstechnikát, közben hangsúlyozta az egyenes hát jelentőségét. Bemutatott néhány padmászana variációt, amelyek segítik az emésztést. Először támaszkodjunk meg a hátunk mögött a tenyereken, és nyissuk a tüdőnket, miközben teljesen hátraengedjük a fejünket. Lélegezzünk itt. Ez segíti az emésztést, illetve segít megfázással vagy aszthmával kapcsolatos légzési problémák esetén. A gyakorlásunkhoz ezt a kiegészítő sorozatot úgy érdemes hozzáadni, hogy előtte elvégezzük az utpluthit, majd hátraugrunk pihenni. A pránájámát és a légzőgyakorlatokat az ászanagyakorlás befejezése után érdemes végezni.

Forrás: http://joisyoga.com/2013/07/03/conference-notes-with-sharath-jois-kpjayi-23-september-2012/

Egyről a kettőre, egykettőre?

jóga csikitsza, nádi sódhana, pásászana

Az astanga vinyásza jógarendszerben fix ászanasorozatokat gyakorlunk, szám szerint hatot, mindenki a számára megfelelő(ke)t, amelyeket változatlan formában végzünk.

Ha tovább szeretnénk lépni a következő szintre (sorozatra), akkor bizonyos feltételeknek meg kell felelnünk, és természetesen a tanárunk jóváhagyása is elengedhetetlen. Hogy mik is ezek a “bizonyos feltételek”, az az adott oktató/iskola tanítói láncolatából hozott hagyománytól függ (jó esetben), és esetenként igencsak eltérő lehet. 

A továbblépés sosem a tanuló egyéni ambícióján alapul – Mester, készen állok a második sorozatra, taníts – hanem a tanítónk instrukciója szerint történik. A guru-sisja (guru-tanítvány) kapcsolat sosem mellérendelt, hanem alárendelt viszony, a tanítvány engedelmességgel tartozik fogadott tanítójának. Nem illik, mi több igen csak nagy tiszteletlenség ászanát (vagy akár sorozatot) kérni, ezzel az oktatónk hozzá nem értését, illetve bizalmatlanságot fejezzük ki. Sharath Jois az újonnan megjelent könyvében még ennél is szigorúbban fogalmaz: az asztéja (nem lopás) elleni vétségnek minősíti, ha olyan ászanát gyakorolsz, amelyet nem kaptál meg a tanítódtól!

A jelenlegi astanga tradíció szerint a következő feltételek szükségesek az elsőről (jóga csikitsza) a második sorozatra (nádi sódhana) való továbblépéshez:

1. A vinyászaszámolás és az ászanák szanszkrit neveinek tökéletes ismerete.
2. Az első sorozat stabil gyakorlása.
3. 3 db drop back önálló végrehajtása (állásból lemenni hídba, majd onnan felállni).
4. Úrdhva dhanurászanában megfogni a bokát.
5. Végső igen a tanár intuíciója alapján.

A Main Shalában heti kétszer kötelező a chanting óra (amely itt szanszkrit kiejtésórát jelent), amely során a tanítványok elsajátítják az ászananeveket, a szanszkrit számokat és néhány fontosabb mantrát. Szintén az első feltételben szereplő másik kritérium, a vinyászaszámolás ismerete pedig kiolvasható a tanítvány gyakorlásából.

A stabil első sorozat annyit jelent, hogy nagyobb erőfeszítés nélkül kell kivitelezni az egyes ászanákat, a megfelelő vinyászaszámolás betartása mellett. A megannyi első sorozatos testhelyzet közül különös figyelmet szentelnek két “core” (kulcs)ászanának: a maricsjászana D-nek és szupta kúrmászanának. Jó hír a hölgyeknek, hogy az előre- és hátraugrásokat nem veszik szigorúan, legalábbis látványra nem, viszont itt is tartani kell az előírt légzésritmust.

Az astangában az egyik leglátványosabb technika a “drop back”, amikor a gyakorló állásból lemegy hídba (úrdhva dhanurászanába), majd innen feláll. Háromszor egymás után kell végrehajtani a mutatványt, természetesen mindezt külső segítség igénybevétele nélkül.

Sokak számára rossz hír (számomra is) a viszonylag új kritérium, a hídból bokafogás (Triyanmuka uttasana). Megfigyeléseim szerint ezt viszonylag lazán kezeli Sharath, ha már valaki megérinti a sarkát az ujjaival ebben a testhelyzetben, azt már el szokta fogadni.

Az alábbi videón meg is tekinthető ahogy Sharath Jois bemutatja az előírt gyakorlatsort:

Az utolsó pont a “végső igen a tanár intuíciója alapján” egy spekuláció a részemről, a Main Shalában tapasztalt “furcsaságokból”, “igazságtalanságokból” és a saját oktatási tapasztalatomból merítve. 
A tanító munkája során komplex ismeretanyagot transzformál át a tanítványra a hatékony fejlődés érdekében. A pozitív változás természetesen nem csak fizikai szintre értendő (a jóga nem sporttevékenység), ide tartoznak a mentális és spirituális rétegek is.

Nézzünk egy példát a jobb érthetőség kedvéért: előfordulhat olyan szituáció, hogy a rendszerre komplex rálátással rendelkező oktató nem engedi tovább diákját a második sorozatra annak ellenére, hogy fizikai szinten készen állna, mivel a tanítvány mentálisan labilis. A második sorozat hátrahajlításai és mély csípőnyitásai intenzív érzelmeket korbácsolhatnak fel, amelyeket a gyakorlónak tudnia kell kezelni. Ezzel ellentétben az is előfordulhat, hogy néhány év odaadó gyakorlás után egy tanítvány akkor is pásászanában (a második sorozat első ászanája) találja magát, ha a testalkata miatt egyes ászanákat nem képes kivitelezni. A tanár az egyéni testi sajátosságokat is figyelembe veszi a döntéshozatalkor, hiszen egyébként a gyakorló talán soha nem léphetne tovább.

A fenti szigorú feltételekből is látszik tehát, hogy ahogyan egy házat is csak szilárd alapokra lehet építeni, ugyanúgy az astanga vinyásza jógában is nélkülözhetetlen az első sorozat stabil gyakorlása a továbblépés előtt. Ez a tanuló érdekét szolgálja, hiszen haladó ászanák megfelelő előkészítés nélküli gyakorlása veszélyes lehet és nem is hatékony. Tartsuk tiszteletben a fizikai testünk határait és sose feledkezzünk meg arról, hogy tradicionálisan a gyakorlás elsődleges célja a spirituális fejlődés és nem látványos Facebook képek létrehozása!

A Gangesz jógája

Gangesz jógája

Bár Rishikesht már minden irányból körülölelik a Himalája még barátságosan lankás vonulatai, a város hangulatát mégis leginkább a Gangesz tiszta zöld vize határozza meg. Az utcák pontosan követik minden apró kanyarulatát, a házak pedig úgy épültek, hogy bárki öt perc alatt elérhesse a szent folyó vizét, ha éppen a bűneit szeretné lemosni magáról.

A szokás az, hogy mielőtt bárki belépne a Gangesz vizébe, először a kezét mártja bele, majd vizet ajánl az Istennőnek, végül a fejére is hint pár cseppet. Amit eleinte különösen érdekesnek tartottam ebben a tiszteletteljes szertartásban az volt, hogy a Gangesznek saját vizét, önmagát ajánljuk fel. Számtalan idős bölcs választja a folyó partját otthonául életük befejezéséhez, akiknek már semmije sincs a ruhán kívül, amelyet hordanak, de még ők is megfelelően leróhatják tiszteletüket, hiszen maga az Istennő biztosítja az áldozati kellékeket. Nincs szükség másra, csak az őszinte odaadásra.

Sajnos azonban nem élhet mindenki a Gangesz partján, de vajon ez azt jelenti, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen egyszerű módon áldozzon a Legfelsőbb előtt? Értékes felajánlásokra és aranytálcára van szükség a világ többi pontján? Vagy másképp, az astanga gyakorlójának szemszögéből nézve: vajon a gyakorlásunk csak akkor válik valódi felajánlássá, ha nagyon magas szintet értünk el az ászanák terén?

Az odaadás őszintesége sosem attól függ, hogy milyen értékes a felajánlásunk. A Bhagavad Gítában is ezt olvashatjuk:

“Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” (Bh.G. 9.26.)

Minden a szándékon és a hozzáálláson múlik. Az ászanagyakorlás célja, hogy felkészítse a testünket a szamádhihoz vezető útra, amelynek kulcsfontosságú eleme a stabil, kényelmes ülőhelyzet. A napi rutinunk végrehajtása során fontos tisztában lenni a végcéllal, de természetesen az adott, jelen állapotunknak megfelelően kell végezni a gyakorlatokat. Még ha csak pár Napüdvözletet vagyunk képesek végrehajtani, azt is teljes odaadással végezzük, tudva, hogy ezáltal is közelebb vagyunk a felszabaduláshoz. Ahogyan a Gangesz is az odaadást értékeli, és nem az áldozat anyagi értékét, éppúgy a gyakorlásunkban is a legnagyobb fejlődést a megfelelő hozzáállás kialakításával érhetjük el.

A forrásnál – A Main Shala

Main Shala

A “Main Shala”

Világszinten csak így emlegetik az astangások a rendszer első számú központját: Main Shala. Ez keverék kifejezés (az Indiaiak előszeretettel beszélnek így) az angol “main”  szó fő/legfontosabbat jelent, míg a “shala” szanszkritül iskolát/otthont: A legfontosabb iskola.

Main Shala
Így néz ki 2013-ban az “Old Shala”.

Az ashtanga vinyásza jóga legrégebbi intézményét 1948-ban, Shri K. Pattabhi Jois (Guruji) alapította, akkor még Ashtanga Yoga Research Institute néven, ma a hivatalos megnevezése Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute.
Akkoriban az intézet Guruji kétszobás Lakshmipuram-beli (Mysore egyik kerülete) otthonában volt megtalálható, és mindössze 12-en tudtak egyszerre gyakorolni a jógázásra kijelölt szobában. Valószínűleg innen származik a máig is élő hagyomány, hogy a levezető gyakorlatokat már másik helyiségben kell elvégezni (mysore-stílusú gyakorlás során), hiszen így több diákkal tudott foglalkozni a Mester.

Itt egy kis videó arról, hogy milyen is volt az “Old Shala” (0:54-től indul be előtte reklám van…):

A megnövekedett igényeket a régi intézmény már nem tudta kielégíteni, így 2002-ben megnyílt a körülbelül tízszer nagyobb befogadóképességű új iskola Mysore elit kerületében, Gokulamban. Máig is itt üzemel R. Sharath Jois (Guruji unokája) vezetésével, aki jelenlegi az első számú astanga vinyásza Guru.

New Shala

Jelentkezés az intézménybe

Minimum két, maximum négy hónappal az érkezés előtt kell kitölteni az online jelentkezési lapot. Ezt a megadott érkezés előtt körülbelül egy hónappal visszaigazolják. Vagy elfogadják a jelentkezést vagy nem, általában igen, de főszezonban a régi tanítványok elsőbbséget élveznek az újakkal szemben (főszezon decembertől márciusig). Jelenleg szezon van, és kb. 250 diák van itt a világ minden részéről.
 Egy nappal a gyakorlás megkezdése előtt fel kell keresni az intézményt, kitölteni egy újabb nyomtatványt és leadni egy igazolványképet.

A nyomtatványban van két izgalmas pont, amit alá kell írnod, különben nem nyersz felvételt:

  • amíg ide jársz másnál nem vehetsz részt jóga képzésen. Ha tudomást szerezünk róla akkor azonnal megszűnik a tanulmányi jogviszonyod az intézménnyel (nem szó szerinti fordítás de a lényege ez).

Ez első hallásra sokak számára meglepő, sőt ellenszenves lehet. Engem is igen kényelmetlenül érintett, mivel délutánra már lett volna más programom… Vinay Kumar társaságában évek óta hátrahajlítás (backbending class) órákon veszek részt, ezzel most sajnos megszakadt a hagyomány, mivel aláírtam a papírt. 
Jobban belegondolva viszont abszolút elfogadható és tiszteletben tartandó kritérium. Mivel a jógában “jó” pénz van, itt Mysoreban is egyre több az önjelölt jógaoktató, aki nem megfelelően képzett és ebből számos probléma adódik. Ráadásul az is összezavarhatja a diákot, ha esetleg talál két nagyon jó tanárt. Nincs két Mester, akik pontosan egyformán adnák tovább a tudást, és ez összekuszálhatja a növendéket. Ezt akarják kiszűrni ezzel a kikötéssel.

  • ha a tanár leállít a sorozatban akkor le kell állnod, nem mehetsz tovább.

Ez amolyan “leave your ego outside the shala” pont. Számos történet kering “nagy” jógikról, akik azzal jönnek ide, hogy második, sőt harmadik sorozatot gyakorolnak, majd a Main Shala szigorú követelményei miatt, már az első sorozatban leállítják őket. Ennek a pontnak a koncepciójáról egy következő bejegyzésben bővebben írok, mivel rendkívül tanulságos és hasznos követelmény.

Amint megvolt a papírmunka jöhet a személyes elbeszélgetés (feltéve, hogy aláírtad a dokumentumot). Amikor valaki jelentkezik a Main Shalába, meg kell jelölnie, hogy kinél szeretne tanulni: R. Saraswathinál (Guruji lánya), aki főként a kezdőket oktatja (Marícsjászana
D-ig) vagy Sharath-nál aki az összes többit tanítvánnyal foglalkozik. Persze mindenki Sharath-hoz szeretne bejutni, de ez nem megoldható, és Saraswathi is jó tanár. Így szellemes megoldással szűrik a jelentkezőket anélkül, hogy bármit is  be kéne mutatni. Hiába jelentkeztél Sharathoz, elképzelhető, hogy nem nála fogod eltölteni az elkövetkező hónapo(ka)t, hanem az édesanyjánál, de mindenképpen hasznos lesz. Előttem pont “megbukott” valaki, innen tudom.

Amint megvan a tanárod, kapsz egy belépőkártyát, amely feljogosít az iskola területére való belépésre, és felkerülnek rá az időpontjaid. Külön időpont van a mysore-stílusú órákra és külön a vezetettekre. Érdekesség, hogy a Main Shalának egyedi időszámítása van, amely eltér a helyi időtől, a fali óra 15 percet “siet”, és minden időpontra ennek megfelelően kell megérkezni. Ez a Shala Time.

Egyéb szabályok

Minimum 1 hónapot kell eltölteni az intézményben max. 3-at lehet egyszerre és legkevesebb 6 hónapnak kell eltelni a két látogatás között. Az iskola területén tilos a mobiltelefon használata és mindenféle képrögzítés legyen az mozgó vagy álló.

Órarend

Az oktatás vasárnaptól péntekig zajlik, a szombat és a holdnapok pihenőnapok, a hölgyek a menstruáció első három napjában extra pihenőt tarthatnak.
Hétfőtől csütörtökig mysore-stílusú gyakorlás van, mindenkinek a belépőkártyáján szereplő időpontban kell megjelennie (Shala Time szerint). Amint valaki befejezte a dropbacket a teremben, átmegy az öltözőbe, és egyedül végzi a levezető gyakorlatsort. Ilyenkor felszabadul egy hely, behívják a következő tanítványt.
 Pénteken és vasárnap vezetett órák vannak, pénteken mindenki elsőt gyakorol, vasárnap van vezetett második sorozat (előtte természetesen van még két vezetett első is). Aki már mysore-on másodikat gyakorol azt ide hívják be, a többieket a jóga csikitszára. Az ászanaórákon felül heti kétszer van szanszkrit éneklés óra hétfőn és szerdán, vasárnap pedig konferencia. Ilyenkor Sharath beszél egy témáról, majd kérdéseket lehet feltenni neki.

Költségek

Az első hónap 28.590 INR (kb. 115.000 Ft), ami elég borsos ár a többi Mysore-i iskolához képest, meg úgy általában is. Jó hír, hogy második hónaptól kicsit olcsóbb lesz.
Azt, hogy ilyen magasak az árak egy európai úriembernek köszönhetjük. Amúgy Ö is Guruji tanítványa volt, és elkövette azt a hibát, hogy Indiában magasabb áron tartott workshopot mint a Mester. “Nehogymár” – gondolom így reagált Pattabhi, és jól megemelte az árakat…

Kedvcsináló

Végül egy kis kedvcsináló. A trailert ingyenesen meg lehet nézni, de érdemes megvásárolni az egész filmet is. Inspiráló!

 

Sharath konferencia 2013. január 20.

Astanga konferencia
Sharath Jois a Mysore-ban található Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute vezető jógaoktatója. Az intézet az astanga jóga világközpontja, a legismertebb gyakorlók többsége Sharath tanítványa. A jógaoktatás főként Mysore-stílusban zajlik, tanítványok százai gyakorolnak minden hajnalban a shálában. Az ászanatanítás mellett az elméleti alapokra is nagy hangsúlyt fektetnek, ezért vasárnap délelőttönként az összes tanítvány összegyűlik a teremben, és kérdés-felelet formában tanulhatják a gurujuktól az astanga jóga tudományát.

Ezeken az úgynevezett konferenciákon az astanga jóga minden aspektusa szóba kerül: vannak kérdések konkrét ászanákkal vagy a sorozatokkal kapcsolatosan; a jamákkal és nijamákkal, illetve a tágabb értelemben vett jógikus életmóddal; sőt mélyebb filozófiai témák is felmerülnek. Természetesen a leghasznosabb az, ha a gyakorló a teremben ülve, közvetlenül a tanító szavait követheti végig, de nagyon tanulságos az elhivatott tanítványok jegyzeteit is elolvasni. Ezért időről időre mi is megjelentetjük néhány érdekes konferenciajegyzet fordítását.

„A mai konferencia üdítő, felemelő, mókás és tanulságos volt. Sharath számos témát említett meg, megválaszolt néhány kérdést, bemutatott pár egyszerű légzőgyakorlatot, beszélt az áldozatokról, az elhivatottságról és arról, hogy mi a jóga, sőt még viccekre is jutott idő.

Egy tanítvány azt kérdezte, hogy miért van különbség a rangidős tanárok (akik Gurujitől, azaz Srí K. Pattabhi Joistól* tanultak évekkel ezelőtt) oktatási módszere és a mai tanítás között. Sharath nem tudta visszafojtani a nevetést, majd megpróbálta elmagyarázni, hogy a jóga nem a testhelyzetekről szól; a testhelyzetek azért vannak, hogy segítsenek megszilárdítani a testet és az elmét – ez minden. A tanítvány újra és újra feltette ugyanezt a kérdést, mivel nem kapta meg a várt választ… Nem értette a lényeget… A jóga nem a testhelyzetekről szól, és nem is arról, hogy néhány úgynevezett rangidős tanár azt tanítja, hogy magunk előtt emeljük a karunkat szamaszthitiből, Sharath pedig azt, hogy oldalt vigyük őket… a jóga arról szól, hogy jövünk és gyakorlunk annak érdekében, hogy megszilárdítsuk a testet és az elmét, semmi más nem lényeges. A tanítvány újra kérdezett, ezúttal egy példát is hozott: ezek a rangidős tanárok azt mondják, hogy Guruji annak idején megengedte nekik, hogy elkezdjék a második sorozatot akkor is, ha nem tudtak felállni hídból, akkor ez most miért nincs így? Sharath elmagyarázta, hogy ez másképp van, mivel a testünknek készen kell állnia, és ha nem tudunk hátrahajlításból felállni, akkor a rendszer még nem készült fel a második sorozat ászanáira; nem lenne biztonságos. Az nem jóga, ha azért végzünk egy haladó gyakorlatot, mert mi azt akarjuk. Ennek a jógarendszernek az a lényege, hogy a lényegünkig hatoljon, megváltoztasson minket, éppen ezért ehhez időre és elhivatottságra van szükség, valamint arra, hogy képesek legyünk meghódolni amikor a változás elindul bennünk. Ugyanez a tanítvány kitartóan próbálkozott, hogy másik választ kapjon, ami kissé elkezdte zavarni Sharathot, így végül elmagyarázta, hogy az, hogy valaki eljött Mysore-ba három hónapra tanulni a 60’-as vagy 80’-as években, még nem szükségszerűen teszi őt rangidős tanárrá, és ha ezek a tanárok azzal büszkélkednek, hogy ők másképp tanítanak, úgy ahogy Guruji tanított, akkor ők sem értik a jóga lényegét. Röviden megemlítette, hogy számos ún. rangidős tanár sosem tanulta meg megfelelően az ászanákat, ők maguk sem tudják helyesen végezni őket, és ráadásul túl sok ászanát adnak a tanítványaiknak egyszerre mindössze azért, hogy szeressék őket, vagy azért, mert a tanítvány ezt akarja, függetlenül attól, hogy készen áll-e rá vagy sem. Ez nem jóga. Sharath elmagyarázta, hogy ő azért tanít így, mivel azt szeretné, hogy a tanítványai megértsék a jóga lényegét, a filozófiát, az ászanákat, azt, hogy mit jelent jógázni. Az, hogy a tanítványok tökéletességet érjenek el az ászanákban azért fontos neki, mivel ez bizonyítja, hogy elkötelezték magukat annak érdekében, hogy ezzel a jógával mélyre jussanak, hogy több legyen számukra, mint pusztán mozdulatok sorozata. Ez nagyon fontos, mivel a testnek készen kell állnia a soron következő testhelyzetre, és a tanár igazságtalanságot követ el a tanítvánnyal, ha túl sok ászanát ad neki, akár készen áll, akár nem. Sharath azt is megemlítette, hogy amikor Guruji fiatal volt, nagyon szigorúan tanított. Néhány ember, akik már nem ismerik el az intézetet, azzal büszkélkedik, hogy ők rangidős tanárok, sőt talán azzal is, hogy jobbak, mint Sharath, de lehet, hogy pont a jóga lényegét nem értik. Sharath gyönyörűen kifejezésre juttatta, hogy ő sem tud mindent; annyi mindent kell még tanulnia.

Ezután egy tanítvány azt kérdezte, hogy mit tegyünk, ha nem engedhetjük meg magunknak, hogy Indiába jöjjünk tanulni, de mégis szeretnénk elhivatott gyakorlást fenntartani. Nagyon tetszett a válasz a kérdésre. Azt megengedhetjük magunknak, hogy legyen mobilunk, finom ételünk, szép ruháink, stb. de a jógát már nem? Arról beszélt Sharath, hogy mennyi tanítványa van, akik hatalmas áldozatokat hoznak azért, hogy minden évben eljöhessenek tanulni tőle, hozzák a gyermekeiket, számos dolgot feladnak, hogy előkerítsék a pénzt az indiai útra és a tanulmányaikra, mivel az igazságot akarják tanulni arról, hogy mi a jóga, megfelelően akarják a gyakorlást elsajátítani az ő felügyelete alatt. Ha ennyi ember képest ezt megtenni, akkor bárki képes rá. Sok család jön gyerekekkel együtt, feladják az életüket, hogy megfelelő gyakorlást tanuljanak, hogy megértsék a jógát, hogy kifejezzék elkötelezettségüket a tanítói láncolat iránt – ha a szülők ilyen óriási áldozatra képesek, és elhozzák a gyerekeket, akkor ez bárki számára lehetséges. Kuncogott, és azt javasolta, hogy minden nap hagyjanak ki egy étkezést addig, amíg összegyűlik a pénz az útra.

Valaki azt kérdezte, hogy mit tegyünk, ha az emberek szidják a tanárunkat. Sharath egy pillanatra hátradőlt a székében, majd azt válaszolta: “A kutyák ugatása nem hallatszik fel a Mennybe.” Sokan sok mindent szidalmaznak. Nekünk figyelmen kívül kell hagyni a szavaikat.

Arról is beszélt, hogy lesznek olyanok, akik hiába jönnek gyakorolni, nem segít majd rajtuk, mivel nem akarják igazán őszintén, vagy lehet, hogy nem állnak rá készen… Ez olyan, mintha egy gyémántot adnánk egy majomnak. Nem fogja megérteni, hogy milyen értékes drágakövet kapott, és arra fogja használni, hogy krikettet játsszon vele. Ugyanígy vannak olyanok, akik gyakorolnak, de nem értik a lényeget, és nem arra használják a módszert, hogy stabillá tegyék az elméjüket és a testüket. Ez annak is lehet az eredménye, ha nem megfelelő módszerrel tanulnak. Ha valaki túl sok olyan ászanát kap, amelyre még nem áll készen, akkor ennek negatív hatása lesz a testre és az elmére, inkább felfújja az egót, nem pedig puhítja azt. Tehát nem csak a test számára fontos, hogy valóban mesterévé váljunk egy ászanának, így adva időt a testnek , hogy stabillá és kényelmessé tegye azt mielőtt tovább haladna a következőre, hanem az elme számára is létfontosságú.

Egy tanítvány azt kérdezte, hogy hogyan változott ez a módszer az évek alatt, ahhoz képest, ahogy Guruji tanította a korai években. Sharath azt válaszolta, hogy nem változott, egyáltalán nem. A jóga az idők kezdete óta jelen van, a Védák létezése óta. A jóga semmit sem változott, de az előfordulhat, hogy néhány ember próbálja megváltoztatni. Manapság vannak, akik már nem arra használják, amire szolgál – az elme és test megszilárdítására. Néhányan inkább arra használják, hogy YouTube videókat töltsenek fel a gyakorlásukról és számos rajongót szerezzenek, és megmutassák az embereknek, hogy képesek végrehajtani ezt vagy azt az ászanát. De nem ez a jóga célja. Ezek az emberek bizonyos módon megváltoztatták a jógát, de csak azt, hogy ők miért jógáznak, maga a jóga nem változott.

A pránájámával kapcsolatban Sharath elmagyarázta, hogy nem szabad tanulni addig, amíg az ászanák mesterévé nem válunk, ahogy a jóga szútrák is leírják. Szintén nem szabad könyvekből tanulni, mivel ezt tanártól tanítványnak kell átadni, és CSAKIS akkor, ha a tanítvány készen áll. Máskülönben nagyon rossz hatással lesz az elmére. Arra is szánt időt a konferencián, hogy bemutasson egy egyszerű váltott orrlyukas légzőtechnikát kumbhaka (légzésvisszatartás*) nélkül. A demonstráció után megkért mindenkit, hogy végezzék vele a gyakorlatot. Megmutatta a helyes kéztartást, és mindannyian vettünk öt lélegzetet a bal orrlyukon keresztül. Majd a következő belégzéskor átváltottunk a jobb oldalra és ott is ötször lélegeztünk. Azt tanácsolta, hogy ne tartsuk vissza a levegőt, engedjük szabadon áramolni. Ez segít az ászanagyakorlásban, a meditációban és a prána áramoltatásában.

Sharath arról is beszélt, hogy milyen fontos jó tanárnak lenni. Bárki képes az ászanákat helyesen végrehajtani, de a tanításhoz már tanulni és tanítani is megfelelően kell, ami nagyon nehéz, mivel minden ember más, és a testünk sem egyforma. Emberek vagyunk, de különböző helyekről jöttünk, másképp nézünk ki, ezért másképp is kell gyakorolnunk. Néhányunknak a kapótászana egyszerű, másoknak hosszú ideig kell rajta dolgoznia. Az ászanatanulásba fektetett kemény munka lényege az, hogy megtanuljuk a helyes módszert és tiszteljük a tanításokat. Ha valaki nem képes végrehajtani egy ászanát, akkor a tanár nem adhat neki többet csak azért, mert a tanítván többet akar. Elmesélt egy vicces történetet Rameshről, Guruji fiáról, aki már régen elhunyt. Sharath nagy szeretettel beszélt arról, hogy Ramesh milyen elkötelezett gyakorló és tanár volt. Nagyon spirituális volt, és rendíthetetlen a helyes módszer átadásában. Guruji nagyon szigorú tanár volt akkoriban, ezért Ramesh is úgy tanított, ahogy Guruji tanította őt. Volt egy indiai tanítvány, aki minden nap új ászanát akart! Egy napon Ramesh tartotta az órát, és ez a tanítvány azt mondta neki, hogy újabb ászanát kér. Ramesh tudta, hogy még nem áll készen erre (sem a teste, sem az elméje), ráadásul nem akart Guruji módszerével ellentétben új ászanát adni neki. Ehelyett azt mondta a tanítványnak, hogy ma egy nagyon különleges ászanát fog tanítani, a Rangászanát. Azt kérte a tanítványtól, hogy feküdjön az oldalára miközben a kezeivel a fejét fogja, majd végezze ezt a másik oldalra is, és ismételje ötször. A tanítvány nagyon izgatott volt, hogy új ászanát kap. Ekkor Guruji belépett a terembe, és megkérdezte a tanítványtól, hogy mit csinál, aki boldogan újságolta neki, hogy új ászanát kapott Rameshtől, a Rangászanát. Guruji felnevetett… hiszen nincs is ilyen ászana! Ranganátha valójában egy Dél-Indiában jól ismert istenség, az Úr Visnu pihenő formája.

A jegyzet forrása: http://www.theyogashala.org/2013/conference-notes-january-20-2013/

*a fordító megjegyzése

Bernoulli mester és a légzés fizikája

Bernoulli astanga legzes

A jóga gyakorlása éppen olyan, mint amikor egy finom narancsot eszünk. A gyümölcs tele van hasznos tápanyagokkal és vitaminokkal, amelyek táplálják és gyógyítják a testünket. Vajon ismernünk kell-e a biokémiai műveletek pontos mechanikáját ahhoz, hogy megfelelően végbemenjenek? Természetesen az emésztési és felszívódási folyamatok működése nem csak a biokémikusok testének kiváltsága, hanem mindenkiben automatikusan lezajlanak. Éppen ezért, a vinyásza krama jóga rendszeres gyakorlói minden bizonnyal tapasztalták és jól ismerik a hosszú, mély és egyenletes hangos légzés hatását, de érdekességként nézzük meg, hogy milyen fizikai folyamatok adják a jelenség hátterét!

Miért van szükség a belső tűzre?

A vinyásza krama rendszer (astanga vinyásza jóga is ide tartozik) gyakorlása során a test és az elme intenzív tisztulási folyamaton megy keresztül. Ennek egyértelmű tünete az izzadás, később pedig ennek eredménye a ragyogó bőr, egészséges emésztőrendszeri működés és tiszta tekintet. Ahhoz, hogy az izzadás meginduljon természetesen hőre van szükség, akárcsak a finomabb szintű tisztulási folyamatokhoz. De hogyan is tudjuk feléleszteni a belső tüzet? Egyszerűbben, hogyan lehetséges a testünkön belül hőforrást létrehozni? A jóga elmés megoldást kínál: megfelelő légzéssel.

A hangos légzés kivitelezése

Az alkalmazott technika eltér a mindennapokban használt természetes légzésünktől, mivel a gégefedőt (amely megakadályozza, hogy étel vagy folyadék jusson a légcsőbe) részben le kell zárnunk (kb. 70%-ban). Emiatt keletkezik a jellegzetes sziszegő hang. Közben figyelni kell arra, hogy a hangszalagok lazák maradjanak, így elkerülhető, hogy “morgó” hangot adjunk ki, és felesleges feszültséget tartsunk fenn.

A következő rávezető technika segítségünkre lehet, amennyiben nehézségeink adódnának a kivitelezéssel: orron keresztül belélegzünk, lentről felfelé megtöltjük a tüdőt oxigénnel. Majd szájon át lassan ki, miközben suttogó “h” gégehangot hallatunk. Ha ez már stabilan megy, lassan váltunk a szájon való kilégzésről orron keresztülire úgy, hogy a légzés hangja megmaradjon. Figyeljünk arra, hogy a be- és kilégzések egyenlő hosszúak legyenek, a kiadott hang pedig minél egyenletesebb. Valójában azonban sohasem fogunk azonos hangot kapni ki- és belégzéskor. A belégzés mindig “sziszegőbb”, a kilégzés pedig inkább zöngétlen “h”-hoz hasonló. Fontos, hogy a ki- és belégzés között nincs légzés kint- illetve benntartás, folyamatosan vegyük a levegőt. A légzéshossz legalább négy másodperc irányonként, amit fejlődésünk előrehaladtával egyre inkább növelhetünk.

Bernoulli és a hangos légzés

Ennek a légzéstechnikának további előnye, hogy szabályossá teszi a levegő áramlását, ezáltal sokkal mélyebben tudjuk megtölteni oxigénnel a tüdő mindhárom szakaszát. A gégefedőt úgy lehet elképzelni, mint egy áramlásszabályzót a légcső bejáratánál. Mély lélegzet során a levegőáram elindul a tüdő felé, és elérkezik a gégefedőhöz, amely fojtásként viselkedik. A keskenyebb átmérőjű csőszakaszon nő az áramlási sebesség, és a Bernoulli-törvénynek megfelelően nyomásesés következik be. Az energiamegmaradás elve szerint egy rendszer összenergiája mindig állandó. Ha tehát a nagy áramlási sebesség miatt a mozgási energia megnő, egy másik energiafajtának csökkennie kell. Ebben az esetben a nyomóenergia alakul át mozgási- és hőenergiává. A keletkezett hő egy része pedig a rendszeren kívülre kerül, azaz mintegy belső kályhaként fűti a testünket. Innen ered tehát a hangos légzés fűtő hatása.

keplet

Látszik tehát, hogy fizikailag alátámasztott tény, hogy a hangos légzés felmelegíti a gyakorló testét. Azonban meg kell említeni, hogy a közvetlen hatás mellett számos egyéb olyan folyamatot is támogat, amelyek szintén részt vesznek a gyógyító folyamatokban. Éppen ezért az egyik legfontosabb elem az ászanagyakorlás során az egyenletes, mély és hangos légzés folyamatos fenntartása.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved