Majomként ugráló elme

Monkey

Sharath konferenciáin ülve sokszor érezzük azt, hogy ismerős gondolatokat hallunk, de teljesen új szemszögből. Egészen más olvasni egy elvről vagy gondolatról, mint egy hiteles tanártól közvetlenül hallani róla. Ő képes rávilágítani azokra a létfontosságú részletekre is, amelyek felett elsiklanánk a segítsége nélkül. Ráadásul mondanivalójának számos rétege van, ezért ha újraolvasom a konferenciákon készült jegyzeteimet, akkor mindig találok benne valami újdonságot, olyasmit, amit előtte fel sem fogtam.

Így történt ez most is, egy régi konferenciajegyzetet olvasgattam, ahol Sharath arról beszélt, hogy a gyakorlás elmélyítéséhez négy dolog elengedhetetlen: odaadás, elkötelezettség, fegyelem és eltökéltség. Ha ezek közül bármelyik is hiányzik, akkor az elménk zavarodottá fog válni.

Indiában az elmét előszeretettel hasonlítják egy majomhoz, hiszen ahogy ezek az állatok is folyton egyik ágról a másikra ugrálnak, ugyanúgy az elménk is megállás nélkül vándorol egyik gondolattól a következőig. Ezt pedig gyakran a gyakorlás egyik akadályaként szokták feltüntetni. De valóban így van ez: sosem nyugvó elménk csak gátol minket a jóga útján? Vajon a majmok ugrálása is teljesen haszontalan lenne? Mi a helyzet akkor, ha egy anyamajom a kicsinyével keres biztonságos pihenőhelyet, az is csak céltalan ugrándozás lenne?

Sharath azt mondja, hogy a fegyelemre és az elkötelezettségre nagy szükség van, hiszen ha ezek hiányoznak, akkor a majom-elménk rossz irányokba fog ugrándozni. Ha elmegyünk bulizni ahelyett, hogy korán lefeküdnénk, akkor másnap is a szórakozóhelyen átélt kellemes vagy kellemetlen élményeken fog járni az agyunk gyakorlás helyett. Ha viszont fokozatosan elsajátítjuk a négy felsorolt tulajdonságot, akkor ez a majom egészen más irányokba fog ugrálni. Ahelyett, hogy az járna a fejünkben, hogy mit veszünk fel az esti buliba, inkább azon kezdünk gondolkodni, hogy kik is vagyunk valójában, mi a jóga, mi az ahimszá, vagy ki volt Patandzsali. Tehát az elménk továbbra is ugráló majom lesz, viszont az ugrándozás iránya megváltozik, ezentúl segíteni fog minket, nem pedig gátolni.

Ezek a gondolatok pedig olyan mélységekkel rendelkeznek, hogy eljön az idő, amikor a majmunk már nem tud azonnal továbbszökkenni, egyre tovább és tovább kell maradnia, hogy megeméssze az új ismereteket. A féktelen tombolás tehát előbb-utóbb megfontolt vonulássá válik, csökkennek a felesleges kitérők, és a vékony, bizonytalan ágak helyett inkább a szilárd és stabilakba fog kapaszkodni. Végül pedig eljön az a pillanat, amikor ez a majom rátalál a tökéletes pihenőhelyre, ahonnan már nem vágyik továbbugrani, és ott időzik tökéletes boldogságban.

Az elménk tehát nem az ellenségünk, ne haragudjunk rá, ha reggeli gyakorlás közben el-elkalandozik. Mihelyt észrevesszük az ugrándozást, térjünk vissza légzésünkhöz, és forduljunk a négy segítőnkhöz: odaadás, elkötelezettség, fegyelem és eltökéltség, és bízzunk benne, hogy hamarosan jó irányokba fog vidáman szökellni.

A hónap bandhája: május

Prezi Rita

Április után ismét egy felettébb mosolygós, jókedélyű lány a hónap bandhája. A Mysore programunk lelkes látogatója, szinte minden reggel a matracon kezdi a napot, hogy aztán feltöltődve, energiától kicsattanva vágjon neki a kihívásokkal teli “Startup” munkanapnak. Fogadjátok szeretettel: Ritát.

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga-szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?”
Rita: Esküszöm.

BW: Hogyan találtál rá az astanga vinyásza jógára?
Rita: Niki barátnőm már évek óta gyakorol, ő beszélt rá az első órára. Kb. egy évig agni jógára jártam, néha-néha elmentem vezetett astangára, aztán egyik reggel úgy ébredtem, hogy én bizony elmegyek a reggeli órára. Kicsit meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a mysore nem vezetett. A sorozatot sem tudtam, de odaállítottál Blanka mellé, ami nagy segítség volt. Később papírból csináltam, majd egy szép napon elvetted a papírt is. 🙂

BW: Miben más számodra a mysore-stílusú gyakorlás, mint egy vezetett astanga jógaóra?
Rita: Reggel a figyelem könnyebben fordul befelé, ez segíti a fókuszálást. A saját légzésritmusomban, a saját tempómban gyakorolhatok, több időt szentelhetek egy-egy ászanának, el tudok mélyedni azokban a pozíciókban, amelyek kihívást jelentenek. Belülről vezérelt gyakorlás, ahol a tanár segítőként és támogatóként van jelen. Az önálló gyakorlás ráébreszt, hogy nem a többieknek és a tanárnak való megfelelési kényszerből kell csinálni az ászanákat. Csak magaddal foglalkozol, a testeddel és a testérzetekkel, csak Te vagy abban a másfél-két órában, semmi más. Ez óriási szabadság: nem “mondják meg”, mit kell csinálni, azért csinálod, mert szabad akaratodból így döntöttél, mert te szeretnéd.

BW: Nehéz volt átállni a délutáni gyakorlásról a reggelire?
Rita: Nagyon nehéz. A reggeli jóga komoly önfegyelmet kíván és lemondásokkal jár. Ez egy életforma. Másokkal egyetértésben én is azt vallom, hogy a reggeli gyakorlás előző este/délután elkezdődik. Számít, mikor és mit eszel (utoljára), fegyelmezetten ágyba kell menni 10 órakor, akkor is, ha még nagyon megnéznél egy filmet, és akkor is, ha éjfélig a plafont nézed. A hét előrehaladtával persze az ember egyre fáradtabb, és eljön a pont, amikor magától bedől az ágyba 10-kor, mint egy zsák. 🙂 Már az első alkalommal megtapasztaltam, mennyire más a nap, ha gyakorlással indul. Nekem a jóga utáni órák a legaktívabbak, ilyenkor vagyok a legélesebb, megnő a koncentráció, összeszedett vagyok és fókuszált. Sokkal rövidebb idő alatt képes vagyok elvégezni olyan feladatokat, melyekhez máskor többszörös idő kell.

BW: Egy startup cégnél keresed a jógabérletre valót, és egy startup jógaiskolában astangázol. Van olyan, hogy startup függőség? Mik lehetnek a szellemiségbéli párhuzamok a két intézmény között?
Rita: Szerintem mindenki megtalálja azt a közeget, ahol úgy érzi, otthon van, mert olyan emberekkel lehet együtt, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő, akik inspirálják, akiktől tanulhat. Ilyen hely a Prezi és a Bandha Works is. 🙂 Mi a közös a szellemiségben? Olyan emberekkel vagyok kapcsolatban mindkét helyen, akik hisznek abban, amit csinálnak és szívvel lélekkel teszik ezt. Fontos számukra, hogy jobbá tegyék a világot maguk körül, pozitív példát mutassanak másoknak. Kiálljanak magukért, egy olyan életformát hozzanak létre, amelyben boldogok és ki tudnak teljesedni. Fontos a folyamatos fejlődés, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha apránként mindig kijjebb és kijjebb toljuk a határainkat, beleállunk a kényelmetlen helyzetekbe.

BW: Profi recruiterként (toborzási és kiválasztási specialista) jól ismert fogalom lehet számodra a burnout szindróma. A multik és a startupok térhódításával egyre többen esnek áldozatul a pár évtizede még ismeretlen kórnak. Gyógymód lehet-e a napi szintű jógagyakorlás a kiégésre, vagy ellenkezőleg gyorsítja a folyamatot, mivel az astanga tekintetében is igen intenzív fizikai igénybevételről van szó? A korán kelésről már nem is beszélve!
Rita: Napjainkban már nincs munkaidő, feladat van, amit meg kell csinálni. Dolgozhatsz otthontól, a tengerpartról, éjjel, délután, tőled függ, mikor és honnan, a lényeg, hogy kész legyél a megbeszélt határidőre. Ebben az életformában tejes mértékben a saját felelősségünk, hogyan osztjuk be az időnket. Mi döntjük el, mennyit foglalkozunk munkával és mennyit feltöltődéssel. Érezzük, ha már kedvetlenül megyünk be dolgozni, ha feszültek vagyunk és agyon hajtottuk magunkat, ha ingerülten válaszolunk már egy ártatlan kérdésre is. A jóga segít oldani a stresszt, de ez csak a kezdet. A napi szintű gyakorlás olyan, mint a drog. Elkezded, és annyira jól érzed magad tőle, annyi energiát ad, hogy nem bírod abbahagyni, egyszerűen csinálnod kell, újra és újra. Nehéz az élményt szavakban kifejezni. A gyakorlás maga egy óriási flow élmény, a figyelem egyhegyű lesz, minden mást kizársz, amíg gyakorolsz. Nem tud beférkőzni a gondolataid közé sem a munka, sem a család, arra a másfél – két órára ezek a dolgok egyszerűen megszűnnek. A jóga karbantartja a fizikai testet, ami erős lesz és rugalmas. Én imádom, hogy reggel lefáradok, így nem okoz gondot az egész napos egy helyben ülés. Megváltozik a tartásod, kihúzod magad, egyenesen jársz. Intenzív fizikai igénybevétel, amihez szépen hozzáedződik a test. Nyilván nem heti hat gyakorlással kell kezdeni, a fokozatosság itt is lényeges, függően attól, mennyit sportolt valaki, mielőtt elkezdett jógázni. A korán kelés? Az fájdalmas, de megéri. Csodás reggel az ébredő város. 🙂

Egyéb hatások? Nyugodt leszel, kiegyensúlyozott, békés. Elkezded elfogadni a világot olyannak, amilyen. Szépen elhagyod a kontrollmániát. A megfelelési kényszert. Megismered a tested, megtanulod elfogadni és szeretni magad olyannak, amilyen vagy. A jóga türelemre tanít. Megtapasztalod, hogy kemény munka, sok gyakorlás és lemondás útján jutsz mindig előrébb és előrébb. Aztán, mire három év múlva meg tudsz csinálni egy pózt, rájössz, hogy nem is ez a lényeg, hanem az út, ami odáig vezetett és formálta a személyiségedet, és amin folyamatosan rajta vagy.

BW: A munka után (vagy előtt) térjünk vissza a matracra. Melyik a kedvenc ászanád az astanga sorozatban, és melyik az, amelyik egyelőre kihívást jelent számodra?
Rita: Az utthita haszta pádángusthászana a kedvencem. Több kihívást jelentő ászana is van a sorozatban: most a rövid távú cél a lótusz. Ezzel egy időben dolgozom a hídon (úrdhva dhanurászana) és a hátrahajlításon. Ha meglesz a lótusz, jöhet a másik nagy kedvencem, a a baddha kónászana.

BW: Ahogy az lenni szokott, elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Rita! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Rita: Uddijána bandha, legyen ez a hónap bandhája. 🙂 Ez is kell ahhoz, hogy (jól) menjen a hátrahajlítás, az előre és hátraugrások, ezekben még sokat kell fejlődnöm. (Meg minden másban is, de most ezt választottam )

BW: Köszönöm az interjút!

Hátrahajlítások – nézzünk a dolgok mögé

Ashtanga beckband

Az astanga jóga bármelyik sorozatát gyakoroljuk is, a levezető ászanák előtt mindig hátrahajlításokat végzünk. Ha már a teljes első sorozatot gyakoroljuk, és a drop back (azaz állásból lemenni hídba, majd újból felállni) is megy, akkor felkészültünk arra, hogy elkezdjük elsajátítani a tirjanmukha uttánászanát. A testhelyzet felvételéhez drop back során nem tesszük le a tenyereinket a talajra, hanem egyből megfogjuk a bokánkat, majd elkezdünk felfelé lépegetni a combunk felé, miközben nyújtjuk a térdeinket. A mysore-i Main Shalában az ászana végrehajtása (legalább a boka elérése) feltétele a második sorozatra való továbblépésnek (természetesen az egyéni anatómiai sajátosságokat mindig figyelembe véve). Ennek természetesen nem fizikai oka van, hiszen ha megnézzük a második sorozat hátrahajlításait, akkor láthatjuk, hogy még a kapótászanánál is nehezebb ezt az ászanát kivitelezni, ezért fizikai szempontból semmiképp nem tekinthető rávezető gyakorlatnak. Akkor vajon mi lehet az oka annak, hogy Sharath Jois mégis ragaszkodik ehhez a szabályhoz?

Természetesen van logikus magyarázat a fenti látszólagos ellentmondásra, amely személyes megértésem és tapasztalatom szerint a következő. Mysore-ban, a konferenciánkon minden héten szó esik arról, hogy az ászanagyakorlás egyik hatása az, hogy a jamák és a nijamák szinte automatikusan megjelennek az életünk minden területén. A második sorozatban már az idegrendszer és a nádík tisztítása zajlik, ezért komoly problémákat okozhatunk magunknak, ha idejekorán, felkészületlenül a jamák és a nijamák figyelmen kívül hagyásával vágunk bele. A tirjanmukha uttánászana tehát tulajdonképpen egy teszt, hogy elkezdtük-e gyakorolni az astanga jóga első két ágát.

A „szerencsésebb” gyakorlók, akik merevebb testtel kezdenek el gyakorolni, már az első sorozat elején megtanulják, hogy ne ártsanak maguknak (ahimszá), legyenek őszinték (szatja), tartsák tiszteletben a határaikat, és gyakorolják az asztéját és a szantósát, azaz elégedjenek meg azokkal az ászanákkal, amelyek valóban nekik szólnak. A hajlékonyabb, ám gyengébb gyakorlóknál azonban probléma lehet, hogy látszólag minden ászanát fel tudnak venni, ezért rövid ideig tartó gyakorlás után már meg is fordul a fejükben, hogy készen állnak a második sorozat megkezdésére. Ez pedig sokszor vezet az ászanák hajszolásához (aparigrahá figyelmen kívül hagyása), és az energiáink felesleges pazarlásához, (ami a brahmacsarjá megszegése). Itt siet a segítségükre Sharath a tírjanmukha uttánászanával. Ez az ászana a gerinc, a csípő és a váll nyitottságát igényli, de ennél is fontosabb az, hogy lehetetlen a bandhák használata nélkül stabilan tartani, úgy, hogy közben még lélegzünk is. Tehát ha az első sorozat fókuszai közül bármelyik felett elsiklottunk volna, akkor itt szembesülni fogunk a mulasztásunkkal. Ez a szatya, azaz őszinteség önmagunkkal. Ekkor a tapaszt és a szvádhjáját kell megvalósítanunk, azaz a gyakorlásunk alapos megfigyelése által fel kell derítenünk, hogy mit is hanyagoltunk eddig. Ha ez sikerül, akkor visszatérve az alapokhoz el kell kezdenünk dolgozni ezeken a területeken. A saucsára, azaz tisztaságra is szükségünk lesz, mivel ha az életmódunk, az alvási és a táplálkozási szokásaink nem megfelelőek, az szintén nehézségeket fog okozni a hátrahajlítások során.

Láthatjuk tehát, hogy ez az ászana fokozatosan az összes jamát és nijamát becsempészi a gyakorlásunkba, és így lehetőséget ad arra, hogy az élet többi területén is tudatosabbá váljunk. Egyetlen nijamáról nem esett még eddig szó, az ísvara pranidhánáról, amely a legfontosabb ennél az ászanánál: amikor Sharath megfogja a karunkat és odahúzza a lábakhoz, akkor megszűnik a külvilág, és csak a tanárunk iránti teljes bizalom marad, a legtöbb gyakorlónál heves imákkal vegyítve a túlélésért. Végezetül következzen egy videó, amelyben Sharath Jois mutatja be a hátrahajlító ászanákat:

A hónap bandhája: április

Lívia

A hónap bandhája címet próbáljuk mindig részlehajlás nélkül, tisztán a matracon “nyújtott” odaadás és szorgalom alapján odaítélni az arra érdemes gyakorlónak. Nincs ez másképp ebben a hónapban sem, egy heti hatszor reggel gyakorló, szuperkedves, mindig mosolygós lányé a cím. Amellett, hogy kisugárzása fényt visz a reggelekbe, a vegán sütemények terén is igazi szakértő, amit a folyamatos minőségellenőrzés céljából a Bandha Worksbe hozott termékminták is igazolnak. Ma például a kókuszgolyót teszteltük. Remélhetőleg ez nem befolyásolt minket a döntéshozatalban… Fogadjátok szeretettel április hónap bandháját: Líviát

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga-szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?
Lívia: Esküszöm csak az igazat fogom vallani!

BW: Először is kérlek, meséld el hogyan lett az astanga jóga az életed szerves része?
Lívia: Agni jógára kezdtem járni rendszeres aerobik és futás mellett, mivel szerettem volna hajlékonyabb lenni. Ebben is sok örömet találtam, de tovább keresgéltem, és ki akartam mást is próbálni, így kerültem az első vinyásza krama órára, ahol teljesen más hangulat fogadott. A jóga más megvilágításba került, nagyon tetszett és ugyanakkor kihívást is jelentett. Délutáni elfoglaltságaim miatt nem tudtam tovább járni ezekre az órákra, viszont szívesen folytattam volna a tanulást a felügyeleted alatt, így kerültem az első mysore órára. Előtte nem jártam vezetett astangára ezért a sorozattal is így ismerkedtem meg. Addig is lelkesen jógáztam, de az astanga elvarázsolt… Nagyon rövid időn belül minden más mozgásformát abbahagytam (aerobik, futás), elkezdtem otthon is gyakorolgatni, hiszen az ászánák sorrendjét is meg kellett tanulnom. Sokáig nehezen keltem fel reggelenként ezért órára nem mindig jártam, de az otthoni gyakorlást komolyan vettem az elejétől kezdve. Azóta más jóga órát nem igen próbáltam és azt hiszem nem is szeretnék. Úgy érzem “eljegyeztem magam” az astanga jógával… örökre.

BW: Divat mostanság az astanga jógát keverni mindenféle sporttal, fitnesz irányzattal. Te nem érzed hiányát ennyi idő elteltével, hogy valami kiegészítő mozgásformát felvegyél a napi rutinodba?
Lívia: Egyáltalan nem. Az aerobik és a futás mellett eszembe jutott, hogy jó lenne többet nyújtani vagy úszni a gyakori hátfájás miatt, de amióta astangázom, semmi nem hiányzik. Nem fáj a hátam, egészségesnek és fittnek érzem magam. Egy másfél órás reggeli mysore óra után sokkal jobban érzem magam, mint két “szigetkör” után. Nem csak a fizikumra van nagyon jó hatással, nyugodtabb és derűsebb is vagyok!

BW: Mi változott a mindennapokban – értve itt a munkát és a magánéletet – mióta heti hatszor gyakorolsz astangát?
Lívia: Kezdetben nem mindig ugyanabban az időben gyakoroltam, akkor fáradékonyabb voltam, de amióta heti hatszor hét órakor kezdek, sokkal könnyebb a felkelés. Az astanga fegyelmezettséget kíván: nincs nagyobb étkezés hat óra után, és minden este igyekszem korán lefeküdni. A munkában is jobban tudok koncentrálni, bár szívem szerint munka helyett is jógáznék, vagy legalábbis azzal foglalkoznék! Én mindenkinek a heti “hatszoros” gyakorlást ajánlanám. Önuralomra tanít és rendszerességet visz a mindennapokba.

BW: Az astangás gyakorlás elmélyülésével gyakori tapasztalat, hogy elkezd “antiszocializálódni” az ember. Már nem érzi jól magát nagy tömegben – pl.: bevásárlóközpontok, piac, szórakozóhely – és a baráti társaság is komoly változásokon mehet keresztül, mind összetételben mind mennyiségben. Tapasztaltál-e te is ilyet?
Lívia: Mindenképpen sokat vàltoztam, sőt sok ismerős és barát pont ezt a szót használta: antiszociális lettem… Eleinte ez bántott, rosszul esett, hogy a környezetem nem örül velem együtt a változásnak, amelyet én belülről lelki megnyugvásnak éltem meg, nem elzárkózásnak, de visszagondolva tényleg sokat változtam, kevesebbet kommunikáltam és nevettem. Az első pár hónapban tejesen befelé fordultam, ezért most próbálok figyelni, hogy ez ne legyen így, igyekszem jobban odafigyelni másokra is.

BW: Volt egy másik, mellékhatása is a gyakorlásod elmélyülésének, amelyek enyhén szólva szintén nem nagyon örült a környezeted. Mi volt ez? Milyen most a családi hangulat ezzel kapcsolatban?
Lívia: Mióta vegetáriánus lettem és astangázom sokat fogytam (63 kg.ból 51 kg). Tavaly februárban, amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a gyakorlással éreztem, hogy bizonyos ászánák pl: maricsjászana könnyebben mennének vékonyabb derékkal, ennek érdekében jobban odafigyeltem ,és este 6-7 után már csak keveset ettem (éppen annyit, hogy csak az éhségemet csillapítsam). Ezzel párhuzamosan úgy döntöttem, nem eszem húst (előtte is igen ritkán fogyasztottam) így az “aerobikos” izmaim teljesen eltűntek. A csavarások már sokkal jobban mentek, de a szüleim és sokan mások teljesen kiakadtak. Nehéz volt az Édesanyám aggódó szemeibe nézni, és győzködni őt arról, hogy de én eszem… A könnyebb gyakorlásnak örültem, de semmi esetre sem akartam a hozzátartozóimat bántani. Elmentem többször vérvételre is, szerencsére nem találtak semmit, ami miatt aggódnom kéne. Most már mindenki kicsit megnyugodott, bár Anyukám szerint még mindig túl vékony vagyok és biztos keveset eszem :), de ez nem baj, mivel még nagyobb figyelmet fordít arra, hogy amikor haza megyek, legyen mindenféle finomság az asztalon. Én törekszem az egyensúlyra és megtalálni azt az állapotot, amelyben én jól érzem magam. Azt gondolom, az astanga az élet minden területén segít az egyensúly megtalálásában.

BW: Melyik a kedvenc ászanád az astanga sorozatban, és melyik az, amelyik egyelőre kihívást jelent számodra?
Lívia: A kedvenc ászánáim a maricsjászana B és a szupta kurmászána. Szeretem az “összegombolyodós” ászánákat, talán annál többre képes az ember, minél kisebbre tudja magát összecsomagolni. Egyelőre sok ászána jelent kihívást, de a kritikus pontjaim, amin szeretek túl lenni 🙂 az utthita haszta pádángusthászana és a návászana!

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Lívia: A Dzsalandhára bandha a kedvenc bandhám. Egy éve olvastam Krishnamacharjáról, és megfogott egy történet. Egy híres, dél-indiai énekes kért tőle segítséget, mivel problémàja lett a hangszálaival. A mester gyógyfüveket adott neki, és előírt neki pár egyszerű ászánát, illetve légzőgyakorlatot. Az énekes a sikeres gyógyulást követően megköszönte Mesterének a segítséget ,és mivel tisztában volt képességeivel, büszkén énekelni kezdett. Krishnamacharya viszont leállította és azt mondta: “tudom, hogy jó énekes vagy de mindig emlékezz a dzsalandhára bandhára, amelyet tanítottam. Isten gyönyörű hanggal áldott meg, de te tartsd eszedben a bandhát, fejünket lehajtva alázattal kell élnünk.”

BW: Végezetűl, kinek ajánlanád az astanga jóga rendszerét?
Lívia: Mindenkinek! Ahogyan Pattabhi Jois és később unokája, Sharath mondta: “Mindenki gyakorolhatja a jógát (idősek, kövérek, gyengék, túl kötöttek, betegek) kivéve a lusta embereket. Szerintem az astanga első sorozata fokozatosan, azaz ászánánként mindenki hétköznapjaiba beleilleszthető. Csak el kell kezdeni, szülessen meg az elhatározás, aztán a jóga mindenhol kifejti a pozitív hatásait.

BW: Köszönöm az interjút!

Matthew Sweeney: Hold sorozat

Matthew Sweeney: Hold sorozat

A Chandra Kramát, vagyis Hold Sorozatot azzal a szándékkal állította össze Matthew Sweeney, hogy telihold és újhold napjain, illetve akkor kerítsünk sort a gyakorlására, amikor a szokásosnál fáradtabbak vagyunk. Ez a gyakorlatsor ugyanis terápiás hatással bíró alternatívát kínál az astanga sorozatai mellett. Több előnnyel is jár, ha bizonyos időközönként beiktatunk egy kímélő gyakorlást. Csökkenti a túlerőltetés és a sérülés veszélyeit, és növeli a testben létrejövő állapotváltozásokat kísérő testtudatot, amelyeket az évszakok változása, vagy a Hold növekedése, fogyása okoz. Az astanga gyakorlók körében gyakori teljesítménykényszer elkerülhető a heti rendszerességgel beiktatott kímélő sorozat segítségével.

Matthew saját tapasztalata szerint a Hold Sorozat nagyon hasznos, amikor a szokásosnál kevesebb ideje és energiája van. Lehetséges a sorozat gyakorlása többféle sérülés esetén is. Bármilyen nagyobb sérüléskor ajánlatos pár napot pihenni, de minél hamarabb vissza kell térni a gyakorláshoz. A sorozat a legtöbb fizikai korlát okán módosítható, ezáltal hozzásegítve bármely korú és képességű gyakorlót a folyamatos mozgáshoz. A türelmes gyakorlás meghozza gyümölcsét és megerősít. Az astanga tradíció szerint teliholdkor és újholdkor nem ajánlott gyakorolni.

A teliholdat megelőző napokban finom változás indul el a testfolyadékokban. Mint egy belső dagály, teliholdkor tetőzik ez a folyamat és ez általában növeli az energiát. Mivel túlságosan felpörget, ezért intenzív gyakorlás nem ajánlott telihold napján. Az újholdat megelőző napokban (néha „sötét holdnak” is hívják, mivel a Nap takarja a Holdat) a testfolyadékokban egy apály-szerű hatás történik, az energiánk csökken, az ízületek kevésbé olajozottak és kötöttebbek. Ezzel a hatással együtt jár a fokozottabb sérülésveszély, ha nem mondunk le az intenzív gyakorlásról. A két folyamat közül a telihold napján való gyakorlás a kevésbé problematikus.

Erről a témáról bővebben olvashatunk az “Ashtanga Yoga As It Is” című könyvben. A Hold Sorozat az Astanga első sorozat rávezető gyakorlatsora és általánosságban elmondható, hogy a gyakorlók többsége meg tudja csinálni. Nagyszerű megoldás lehet a Chandra Krama azok számára, akiknek gondot okoz az első sorozat végrehajtása. Habár nincsenek benne ugrások, a vinyásza elv központi szempontjait (folyamatos mozgás, tudatos légzésfigyelés) megtartja.

A Hold Sorozat kialakításakor az astanga gyakorlóinak szükségleteit vettem figyelembe. Ha nincs rendszeres astanga gyakorlásod, ne próbáld végiggyakorolni a Krama sorozatokat első alkalommal. Szánj időt arra, hogy ügyesebbé válj és hagyd ki azokat az ászanakat, amelyek túl nehezek. Ez a sorozat gyógyítja a vállat, a csuklót, térdet és a csípőt, illetve jót tesz a deréknak is. A Chandra Karma sorozat több ponton is megjeleníti a Hold energetikáját. Először is, mindig bal lábbal lépünk először, amely aktiválja a mindannyiunkban jelen lévő intuitív és női tulajdonságokat; a jobb oldal inkább az elemző, férfias aspektust jelenti. A bal oldal kapcsolatba hozható még a paraszimpatikus idegrendszeri szabályozással és szanszkrit nyelven idá nádinak vagy csandra nádinak hívják. Az első négy Krama sorozat álló testhelyzeti közül mindegyik bal oldalról indul. Ez ellensúlyozza a tradicionális astanga gyakorlás állandó jobb oldalas ismétléseit. Másodszor, a vinyászák lassítása és a több légzésig kitartott testhelyzetek megnyugtatják a fizikai testet és lecsendesítik az elmét. A fej a legtöbb ászanában lefelé néz, a tekintet lágy (vagy csukva vannak a szemek), a légzés pedig puha; mindez segíti, hogy átadjuk magunkat a gyakorlásnak. Ez a sorozat kevésbé tüzes jellegű és kevesebb hőt termel, mint a Napüdvözlet. A gördülő vinyásza mozdulatai háton fekve szintén segítenek lecsendesíteni és befelé irányítani egy pontra az elmét. Megjegyzem, mindegyik astanga sorozatban vannak háton fekvő ászanak, általában a gyakorlás vége felé. Erre egy példa az első sorozatból a szupta haszta pádángusthászana. Ezek az ászanak inkább megnyugtatnak, mint stimulálnak. Az elmúlt években több kutatás is irányult arra, hogy mi a különbség a csontváz, a szervek, a lágy szövet és a kötőszövet között és arra, hogy a különböző technikák alkalmazása, hogyan és milyen mértékben hat mindezekre. A test nagyobb (tömörebb) aspektusai – a csontváz, a szervek és a nagyobb izmok- néhány módszer által jobban meg vannak dolgoztatva, mint más egyebek. A dinamikus, mozgásra épülő gyakorlatok inkább ezeket a területeket aktiválják és fejlesztik. A belső (lágy) és kapcsolódó aspektusai a testnek – a szalagok, inak és a fascia – legjobban a passzív nyújtás és tudatosság által aktiválódnak és engednek. Minél lassabban mozogsz (ami annyit jelent, egyáltalán nem mozdulsz), annál jobban el tudsz lazulni, így a finom területek megnyúlnak, vagy épp gyógyulnak, ha arra van szükség. Általános szabály, hogy a dinamikus gyakorláshoz erőkifejtés szükséges, de nem mindig alkalmas az elengedésre – az igazi finomság hiányzik. A passzív gyakorlás erősíti a tudatosságot és segít elengedni, de nem mindig segíti az erő fejlesztését. Az astanga jógában a legtöbb sérülést e kettősségnek a kiegyensúlyozatlansága okozza – túl sok figyelem irányul a testfelépítésre, és a cselekvésre és kevés a passzivitásra, az érzésre és a jelenlét megtapasztalására. Lefordítva ezt, egy olyan gyakorlás, ami a Hold Sorozaton alapul (vagy a Jin jógán – az elnevezés maga is kiegyensúlyozatlanságot sejtet) problémát okozhat, vagyis nem jut kellő figyelem a test tömör struktúráinak erősítésére és támogatására.

A Hold Sorozatot menstruáció és terhesség ideje alatt is lehet gyakorolni, habár ez nagyban függ a gyakorló állapotától. Ha még azelőtt soha nem gyakoroltad a jógát, akkor ne próbáld a sorozatot jógaoktató vagy orvos tanácsa nélkül. Néhány alapelv jógagyakorláshoz menstruáció idejére:

  • kerüld azokat a testhelyzeteket, amelyek nyomást gyakorolnak a hasra, és azokat, amelyek kellemetlen érzést okoznak a test középső részén,
  • kerüld azokat az egyensúlyozó ászanakat és az olyan mozdulatokat, ahol túl gyorsan vagy túl sokszor mozog a fej fel és le,
  • általában a finom hátrahajlítások nem jelentenek problémát, de kerüld az intenzívebb hátrahajlításokat,
  • kerüld a fordított testhelyzeteket és minden olyan mozdulatot/ászanát, amely a test hőmérsékletét növeli,
  • a légzésed legyen folyamatos, nyugodt és mély,
  • nyújtsd a gerincet, illetve a könnyedséget párosítsd a stabilitással minden egyes ászanában, – figyelmedet irányítsd a lábak erősítésére és a csípő nyitására.

A menstruáció első és második napján és attól függően, hogy a menstruáció mennyire intenzív, a Chandra Krama sorozat módosítható a gyakorló kényelmi szempontjai szerint. Kezdjük a gyakorlást Holdüdvözlettel, hagyjuk ki az álló testhelyzeteket és csak az egyszerű előrehajlásokat végezzük erős nyújtózások nélkül, úgy, mint a dzsánu sírsászana A és C. A vírászana sorozatból annyit végezzünk, amennyi kényelmes, de lépjünk vissza lefelé néző kutya pózba minden ászana után. Kezdjük a “láb a falon” sorozatot egy fél málászana guggolással, de hagyjuk ki a végén az ustrászana pozíciókat. (Lásd a rövidített Hold Sorozatot)

Holdüdvözlet

Várandósság alatt, amikor a Hold sorozatot vagy bármely más sorozatot szeretnénk gyakorolni, kerüljük azokat a testhelyzeteket, melyek nyomják a hasat. A pascsimattánászanát kissé nyitott lábakkal végezzük, illetve minden előrehajlást inkább álló helyzetből végezzünk mintsem, hogy teljesen előrehajoljunk. Ahogyan azt a fekvő vírászana pozíció is mutatja, több vagy inkább az összes háton fekvő testhelyzetnél helyezzünk egy takarót a gerinc teljes hossza alá, vagy egy plédet a csipő és a deréktájhoz. Ajánlatos így tenni a Chandra Krama vége felé, a „láb a falon” résznél, különösen akkor, amikor a testhőmérséklet csökken. Sok nő ilyenkor megnövekedett deréktáji nyomást észlel, amelyet a súlynövekedés és a magzat növekedése okoz. A második trimeszter ideje alatt, leginkább az émelygéses időszak elmúltával, a gyakorlás intenzitását növelhetjük azáltal, hogy hozzáadunk olyan ászanákat, melyeket már ismerősek. A harmadik trimeszter időszakában, amikor a has nagyobb lesz és a mozgás még inkább beszűkül, ismét elvehetünk a gyakorlásból.

Holdüdvözlet

A szülés utáni jógával fokozatosan kell felépítenünk a gyakorlást, úgy, hogy felesleges erőlködés nélkül erősítsük meg a has és medencefenék izmait. A legtöbb álló testhelyzet alkalmas erre a feladatra, de a hátrahajlításokkal vigyázni kell. Ezeket először úgy érdemes újra elkezdeni, hogy a hason fekszünk. Kerüljük a drop backet és bármi hasonló hátrahajló mozdulatot. A Chandra Krama-ban alkalmazott gördülő vinyásza alkalmas arra, hogy több tudatosságot sajátítsunk el a törzs úgynevezett core izmaival kapcsolatban. A Simha Krama sorozat háton fekvő testhelyzetei hatásosan csökkentik a megnövekedett feszültséget a csipő, a deréktáj és a keresztcsont környékén. Nagyon fontos, hogy hallgassunk a testünk jelzéseire és e szerint cselekedjünk. Hallgassunk a józan észre. Egy alternatív gyakorlatsor, mint például a Chandra Krama, ideális lehet, mivel lehetőséget ad folytatni a gyakorlást várandósság alatt és után maximális hatásfokkal. Ha bizonytalanok vagyunk, konzultáljunk jógaoktatónkkal vagy orvosunkkal. Ennek a sorozatnak az eredeti verziója csak néhány testhelyzetből állt. Később, ahogy egyre több adódott hozzá, kialakult az első sorozat. A könyv nagyjából az eredeti verziót tartalmazza, amely lényegében kilenc lényeges ászanából épül fel. Amikor Matthew először kezdte tanítani ezt a sorozatot, ő is gyakorolt, hogy tudja, milyen érzés. Olyan sok jó hatást tapasztalt, hogy a heti rutinja részévé vált. Így most minden gyakorlónak ajánlja, nőknek és férfiaknak egyaránt. A Chandra Krama több szempontból is hozzákapcsolható és kiegészíthető a Simha Krama aspektusaival. Például a térdelésből való hátrahajlás, vagy az ustrászana variációk az első sorozatban a második sorozatban tovább bonthatók. A kitöréses pozíciók a Hold sorozatban a Simha Krama középhaladó változataiban bontakoznak ki igazán.

Minden egyes sorozat a következőhöz áramlik. A Chandra Krama sorozat erősít, és kifejezetten növeli a hajlékonyságot, fokozza a keringést a lábakban és a csípőben. Mindazonáltal, érzéssel kell gyakorolni. Ne gyakorold azokat az ászanákat, amelyek nyilvánvalóan fájdalmasak, vagy a meglévő gyengeséget felerősítik. Gyakorolj csukott szemmel, lesütött szemmel, mivel ez lágyít, és nyugtató hatással bír. Ne lankadjon a figyelmünk, mert ez lustává és élettelenné teheti az ászanákat. Próbáljuk meg a légzésünk hangját lecsendesíteni és puhábbá tenni, mint a szokásos hangos astangás légzés, így nem fog a testünk túlmelegedni vagy stimulálódni. Próbáljunk meg lassan gyakorolni, akkor is, ha a Chandra Kramát vagy egy módosított változatát gyakoroljuk. A sorozat legtöbb testhelyzetét lehetséges hosszabb ideig kitartani, mint ahogy fel van tüntetve, egészen 5-10 percig is kitarthatunk egy ászanát, amennyiben ez célszerű. Figyeljük a Hold változásait és a nagy óceánhoz hasonlóan, mozogjunk az árapállyal.

Forrás: Matthew Sweeney: Vinyasa krama című könyve
Fordította: Fazekas Gyöngyi

Miért nem gyakorlunk teli- és újholdkor?

Astanga holdnapok

Az astanga jóga gyakorlói általában tiszteletben tartják a hagyományt, hogy teli- és újholdkor pihenőnapot tartanak, és nem gyakorolnak ászanákat. Azonban a szokás eredete mára elhalványult, ezért sokszor felmerül a kérdés, hogy miért nem astangázunk ezeken a napokon? A választ Eddie Stern Barry Silvernek címzett levelében olvashatjuk:

“Sokféle ötlet szokott felmerülni azzal kapcsolatban, hogy Pattabhi Jois miért nem tartott órákat teli- és újholdkor (röviden holdnapokon). Pedig a magyarázat egyszerű. Amint tudod, a Maharádzsa Pathasálája (a Szanszkrit Főiskola) szünetet tartott minden holdnapon, illetve az azokat megelőző és követő napokon. A tanulók otthon folytatták a tanulmányaikat, de nem kaptak új leckéket. Ennek egyik oka az, hogy az amavaszja és a púrnima napokon bizonyos rituálékat kellett a tanároknak és a diákoknak végrehajtaniuk, akik mindannyian brahminok voltak – például a pitri tarpanát, amelyet amavaszján végeztek, és a rituális fürdőt a holdnapokat követő napon. Ezek a szertartások meglehetősen időigényesek. Ezen kívül, bár én soha nem találtam erre utalást, de Pattabhi Jois gyakran idézte nekünk, illetve a mysore-i Bhagavad Gítá tanárom, Naranacharya Professzor is említette, hogy ha egy tanár holdnapon újat tanít, akkor csökken a tudása, a megelőző és követő napokon pedig a diák tudása csökken.
Amikor beszéltem Pattabhi Jois asztrológusával a Guruji könyvben lévő interjú készítésekor, akkor ő is egyet értett azzal, hogy ez a szokás azzal a gondolattal függ össze, hogy “amint fent úgy lent”: a védikus hagyomány szerint az elménk olyan, mint a hold: növekszik, csökken és ugyanezen ciklusok szerint tárolja az információt, mivel a Hold hatással van a Föld gravitációjára.
Mivel Pattabhi Jois a Maharádzsa Pathasálájának tanulója volt, majd a főiskola Jógaprofesszora lett 1937-1973 között, ezért a tanítási szünet ezeken a napokon szokásává vált. Mivel ő a jóga gyakorlását védikus eredetűnek tartotta, és úgy gondolta, hogy a pránájáma és az ászana az Upanisadok megértéséhez vezető út kapuja, ezért a jóga tanítására is ugyanazokat a szabályokat vonatkoztatta, mint a Védák oktatására. Továbbá azt is mondta, hogy a holdnapokon könnyebb megsérülni, és a sérülések lassabban gyógyulnak. Személy szerint ezt sosem tudtam alátámasztani a dzsjótis alapján; talán ez is olyasvalami, amit az édesapjától tanult, aki kiváló asztrológus volt.

Pattabhi maga is értett az asztrológiához – a neve, Jois a dzsjótis (asztrológus) szó dél-indiai torzítása, tehát az asztrológia a családi hagyományuk része volt. Azért mondom el mindezt, hogy megértessem, hogy Pattabhi Joisnak voltak bizonyos szokásai 14 évesen. Hogy miért voltak ezek a szokásai az is érdekes, és bár lehet, hogy mi nem vagyunk brahminok, sőt még indiaiak sem, de mivel a tanítványai vagyunk, ezért jó, ha megértjük miért tett bizonyos dolgokat, és elfogadjuk azt, hogy ha neki fontos volt követni ezeket a szabályokat, akkor ránk is vonatkoznak. De nem érdemes túl nagy ügyet csinálni belőlük, vagy mindenféle fantasztikus sztorit költeni köréjük! Itt van például egy vicces történet, ami jól jellemzi, hogy mi (például az astanga jóga gyakorlói!) nem szánjuk rá az időt, hogy egyszerű dolgokra fényt derítsünk racionális elmével: egy szent tudós minden este egy fa alatt tartott Bhagavad Gítá leckéket egy falu mellett. Volt egy macskája, aki néha beugrott a tömegbe, és megzavarta a hallgatóságot. Ezért a bölcs mindig kikötötte őt a fához az órák alatt. Évek múltán a bölcs eltávozott az élők soraiból. Az egyik tanítványa folytatta az esti Bhagavad Gítá órákat a fa alatt, és ő is kikötötte a macskát a fához. A macska is megörgedett és meghalt idővel, és a tanítvány szerzett egy új macskát. Három generáció után az egyik tanítvány írt egy könyvet arról a szent tradícióról, hogy Bhagavad Gítá leckék alatt egy macskát kell a fához kötni.Tehát mindezek után azt gondolom, hogy a Pattabhi Jois és a módszere iránt érzett tiszteletből jó, ha a tanítványai követik a holdnapokra vonatkozó szabályokat, ha lehetőségük van rá. Mindennek az a célja, hogy kapcsolódjunk a tanítói láncolathoz, illetve alázatot, figyelmességet és egyfajta fegyelmet ébresszen a tanítványokban. (Nagyon valószínű, hogy) nem fogunk pokolra jutni, ha ezeken a napokon gyakorlunk; Pattabhi Jois lánya, Saraswati (aki a Szanszkrit Főiskolán az első és egyetlen női jógatanítványa is volt egyben) hétfőtől péntekig tanított, és a hétvégék voltak a pihenőnapok, illetve hozzátette, hogy holdnapokon nem ad új ászanát. Tisztában volt vele, hogy a tanítványai nem gyakorolnak a hét minden napján, de akik mégis ezt teszik, azok testének jól jön egy extra pihenőnap.

Van egy sajátos bája annak, ha meghódolunk egy láncolat előtt, és ez hatással van a személyiségünkre is, tehát miért ne próbálnánk meg? Én nem hiszem, hogy minden jógagyakorlónak szigorúan pihenőnapot kellene tartania ezeken a napokon – mindenki kövesse a saját tanárát, és remélhetőleg, ha magasabb elvekhez hangoljuk az elménket, akkor boldogságot találunk a gyakorlásunkban. Holdnapokon és azokon túl!”

Eddie Stern
Director: Ashtanga Yoga New York & Broome Street Temple

Astanga jóga és a Múla Bandha titka

Astanga jóga és a Múla Bandha titka

Az astanga jóga maga, – ahogy a nyolc ága is – az ahimszával (erőszakmentességgel) kezdődik. A nyolc ág közül a jama az első, az ahimsza pedig a legelső az ember mindennapi életében követendő alapvető erkölcsi, morális irányelvek közül. Ezt tartják az egész rendszer alapkövének, és a többi ág tartóoszlopának. Gondoljunk csak bele, hogy a szó gyökere, „himsza” erőszakot és agressziót jelent, és amikor az „a” betű elékerül, akkor kap ellentétes jelentést a kifejezés. Például az első jama lehetett volna ’béke’ is vagy ’gondoskodás’, de így sokkal inkább az erőszak minden formájának ellentétén van a hangsúly. Szándékosan, mivel az agresszió, mint az emberi természet elválaszthatatlan része automatikus túlélési reakció minden vélt vagy valós fenyegetésre vagy félelemre.

Velünk született hajlamunk az a tendencia, ami az agresszió kifejezésére irányul bizonyos körülmények között, ezért gyakran az érzelmeink által vezérelve indulatosan cselekszünk. Annak érdekében, hogy békére és megértésre leljünk, meg kell találnunk az utat, amely a saját erőszakosságunkon át vezet annak ellentétének segítségével. Tudatos állásfoglalásra és szándékra van tehát szükség, amely segít ezt az energiát megfordítani és az ’árral szembe’ menni; ellentétes döntést hozni, ahogyan ezt Gandhi vagy Martin Luther King is tette.

Pozitív értelemben az ahimsza gondoskodást jelent, rendkívül magas szintű, valódi, mély és tartós gondoskodást, azt a fajta törődést, amely a tested gondozásával indul, amikor lelkes és elkötelezett ászanagyakorlásba kezdesz. Érdekes módon ekkor a múla bandha és az ahimsza együtt található. Mindkettő alapvető gyakorlat, amely magában foglalja annak a hatalmas energiának a hasznosítását, amely mély hajtóerők formájában lakik bennünk. A múla bandha és az ahimsza átirányítja ezt az energiát a világi csatornák felől a spirituális csatornák felé, hogy előtérbe hozza, ami valóságos és igaz bennünk.

Az ahimsza és a múla bandha, mint két szövetséges találkozik a mindennapi gyakorlás során; sőt, rendszeres gyakorlással felfedezhető, hogy ez a két dolog egy és ugyanaz. A jógában, amikor kapcsolatba lépsz a testeddel, a központoddal, belépsz a múla bandha birodalmába, amely a gyökér(csakra) támogatójaként a gerincoszlop alján található. A légzés, a mozgás, és ebből a központból kiinduló testtartás egyfajta empátiát és hajlandóságot hoz, hogy légy nyitott magad felé. Ez vezet el ahhoz, hogy kapcsolatba kerülsz mindazzal, ami benned zajlik, majd ahhoz az igyekezethez, hogy mindezt meg is értsd. Ez az alapja mind az ahimszának, mind pedig a gyakorlásnak. Meg fogod látni, hogy az ahimsza elvének gyakorlati megvalósításához a múla bandhán is dolgozni kell, és ez fordítva is igaz.

Guruji sokszor hangsúlyozta, hogy milyen fontos a múla bandha gyakorlása és folyamatos tartása. Azt mondta, hogy a múla bandha a végbélnyílás összehúzása, amely kontrollt biztosít az elme fölött, ezért azt folyamatosan tartani kell. Egy korábbi konferencián Sharath Jois (Guruji unokája) elmesélt egy történetet azzal kapcsolatban, hogyan kért tanácsot Gurujitól egy számára nehézséget okozó résznél a negyedik sorozatban. Ezek az ászanák ellentétes testhelyzetek váltogatását követelik meg (pl. extrém nyújtás, majd feszítés) előzetes bemelegítés és a kézzel történő alátámasztás nélkül, ahogy az az első, második és harmadik sorozatban volt jellemző. Guruji ekkor azt mondta Sharathnak, hogy ennek a sorozatnak az elsajátítása csak erős múla bandhával lehetséges. Ez a történet világít rá az erős alap és középpont fontosságára, hogy sokkal szabadabban választhassunk mind fizikailag, mind lelkileg, és így ne ragadjunk le egy szokásnál vagy mintánál. Annyira a középpontunk, a belsőnk felé fókuszáltak és erősek leszünk, hogy még a legtávolabbi szélsőségek közötti választás is viszonylag egyszerűen fog menni. A múla bandhát azon képességünkként is meghatározhatnánk, amellyel könnyedén stabilak és a középpontunkhoz közeliek maradunk, hogy könnyedén meg tudjunk állni és másik irányba fordulni, ha szükséges. Az ahimsza ugyanezt az adottságot igényli, meg kell tanulnunk, hogyan reagáljunk kreatívan a bennünk rejlő erős vezérlő erőkre, anélkül, hogy vakon követnénk őket, vagy elutasítanánk a hatalmukat és azt az irányt, amelyet jeleznek és lehet, hogy fel kellene fedeznünk.

Az ászanák szempontjából az energia irányítása nagyon fontos, de érzelmi síkon még fontosabb. Amikor Guruji azt mondta, hogy a múla bandha kontrollt biztosít az elme fölött, akkor pontosan arra gondolt, hogy a használatához megfelelő mentális erő kell, hogy „leállítsuk” azokat a visszatérő és zavaró gondolatokat, amelyek eltérítenek attól az iránytól, amerre tartani szeretnénk. Fogékonysággal, éleslátó gondoskodással és határozott irányítással mindezt fel kell ismerni, amilyen hamar csak lehet. A múla bandha hiányában, a valódi belsőnk megismerése nélkül sosem lesz megingathatatlan kiállásunk sem olyan mentális érettségünk, amelyre szükség van ahhoz, hogy ne cselekedjünk tehetetlenül, a zsigerből jövő megérzéseinkkel ellentétesen.

A düh és a harag  több más erős érzelemhez hasonlóan hirtelen tör rá az emberre. Mielőtt eszmélnénk, már mondtunk vagy csináltunk valami olyat, ami ártalmas a valódi énünkre és/vagy másokra nézve. Erős alapokkal a múla bandha lehetővé teszi, hogy szétporlasszuk vagy harmonizáljuk ezeknek az érzelmeknek az energiáját és valami olyanná alakítsuk, ami jobb, a helyzetnek megfelelőbb, kreatívabb és előnyösebb számunkra. A trükk részben az időzítés; tetten tudjuk érni magunkat, el tudjuk engedni a neheztelést, hogy egy másik döntést hozhassunk? El tudjuk képzelni, hogy képesek vagyunk erre most, vagy tíz perc, egy óra, egy nap, esetleg tíz év múlva?

Részben az az oka annak, hogy az energiánkat kicsinyes és káros dolgokra pazaroljuk, hogy vonakodunk félelmeinkkel és a fájdalmainkkal idejében szembenézni, és kitartással, megfelelő (érzelmi) elkötelezettséggel változtatni magunkon. Másrészt pedig rég elfelejtettük, hogyan kell könnyedén boldognak lenni, az életnek örülni, hogy milyen az, amikor vidáman és kreatívan alakítjuk életünket vagy csak egyszerűen megállunk, veszünk egy mély levegőt és ráhangolódunk az adott pillanatra és arra, ami körülvesz minket.

Gyakran ahelyett, hogy pillanatról pillanatra tudatában lennénk a bennünk rejlő diszharmóniának, gyengeségeinknek, kiszolgáltatottságunknak, bizonytalanságunknak és érzelmi csupaszságunknak, elszalasztjuk a jelen izgalmait, örömeit és hagyjuk, hogy energiáink szétszóródjanak, az erőnk megfogyatkozzon, és elhagyja a testünket. Ilyen vagy olyan formában olyasmivel dédelgetjük magunkat, ami azonnal boldogságot ígér. És meg is győzzük magunkat, hogy most az egyszer ez rendben van így, megfeledkezve arról, hogy hányszor és milyen sok éven keresztül hagytuk, hogy hasonlóképpen „most az egyszer rendben legyen”.
Májá (tudatlanság vagy fátyol) bágyadttá tesz, megfosztva minket az idő múlásának érzékelésétől. Elképesztően meggondolatlanokká válhatunk, miközben az élet, amit élni akarunk elúszik mellettünk, mint a délibáb. Álmaink halványan felcsillannak az elérhetetlen távolban, ahhoz azonban szívfájdítóan közel, hogy valóságosnak érezzük őket. És mégis, az évek múlásával ugyanúgy eszünk, amikor nem vagyunk éhesek, iszunk és dohányzunk, vásárolunk, vagy tévét nézünk, számítógépezünk, hogy megfeledkezzünk minden fájdalmunkról és arról, hogy ez az egész milyen keservesnek és fárasztónak tűnik. Továbbra is taszítjuk magunktól az intimitást, ami után annyira vágyakozunk, mert még mindig személyes drámánk körforgásának rabjai vagyunk, amely rendkívül sok energiát vesz el, ezzel gátolva a fejlődésünket.

Alapvetően a múla bandha és az ahimsza közötti kapcsolat köti össze a gyakorlás fizikai, érzelmi és mentális aspektusait. Nem csak azért van szükségünk a múla bandhára, hogy tökéletesen könnyed legyen a hátraugrásunk. Azoknak a hátraugrásoknak kapcsolódniuk kell egy magasabb szintű felismeréshez önmagunkban. Vajon képesek vagyunk ugyanezt a kecsességet és erőt átvinni az érzelemvilágunkba, a magunkról alkotott énképbe, kapcsolatainkba, és még olyan alapvető dolgokba is, mint például az étkezési szokásaink? A múla bandha ahimszaként való alkalmazása adja azt a képességet, amellyel meg tudjuk szüntetni a távolságot kis halandó énünk és a között az énünk között, amely az Isteni természet egyedi megnyilvánulása, a Kozmikus Varázsló, a Népszerű Kalandor, egy Szent, aki hallatja hangját; az a valaki, aki igazán lenni szeretnénk.

Néhány példa arra hogyan változtassuk meg a prána irányát ragaszkodás nélkül amilyen gyorsan csak lehet, ahogy a szükség diktálja:
Haragból legyen megbocsátás, irigységből megbecsülés, félelemből hit, hangoskodásból figyelem, sóvárgásból elégedettség, irtózásból közömbösség, felszínesből mély, durvából finom, ítélkezésből együttérzés, kékből piros, pirosból kék, szűkösségből bőség, megfosztásból odaadás, perifériásból központi, eredendő szomorúságból és depresszióból pedig természetes öröm.

Forrás: http://davidgarrigues.com/articlemulabandha.html

99% gyakorlat 1% elmélet

99

Biztosan sokaknak feltűnt, hogy az astanga jóga gyakorlói gyakran válaszolnak különös, rövid állításokkal a felvetődő kérdésekre. Ezek a szállóigék leggyakrabban Sri K. Pattabhi Joistól származnak, az első nyugati astangás generáció nagy tanítójától. Részben limitált angoltudása miatt, részben pedig amiatt, hogy a tanítványai nem rendelkeztek megfelelő jártassággal a jóga filozófiai hátterében, Jois mindig igyekezett egyszerű mondatokkal és gondolatokkal átadni a tudás esszenciáját.

Az egyik leghíresebb szállóige úgy hangzik, hogy az astanga jóga “99% gyakorlat és 1% elmélet”. Nagyon nagy igazságot rejt magában ez a mondat, de éppúgy, mint a klasszikus szútrákat, ezt a tömör állítást is könnyű félreértelmezni és kiforgatni. Érdemes ezért a végére járni, hogy mit is értett a mester eredetileg ez alatt a mondat alatt.

Vajon Pattabhi Jois arra gondolt, hogy a jógára szánt időnk 99%-át ászanák végzésével kell töltenünk, és csak 1%-ot a szentírások tanulmányozásával és a tanítónk szavainak hallgatásával? Aligha ez az igazság. A válasz megleléséhez érdemes elolvasni Guy Donahaye és Eddie Stern Guruji című könyvét, amelyben Sri K. Pattabhi Jois számos régi tanítványával készítettek interjút a mesterükről. Többen említik ezt a híres mondatot, amely mindig akkor hangzott el, ha a türelmetlen gyakorlók olyan kérdésekkel bombázták a tanárukat, mint “hogyan kell végezni a múla bandhát?” vagy “mi a drop back trükkje?”. Ebből már látszik, hogy mi is a lényeg: ahelyett, hogy pusztán ülünk és elmélkedünk az útról, inkább el kell indulni és végezni a tanítónktól kapott gyakorlatokat. Nem attól lesznek jobbak az ászanáink, ha órákig elemezzük a tartásokat, sokkal hasznosabb, ha rendszeresen és odaadással gyakorlunk.

Ez az elv éppúgy igaz a többi hét ágra, mint az ászanák végzésére. Nem elég pontosan ismerni minden apró részletüket, hanem a gyakorlatban is alkalmazni kell őket. Az astanga jóga második ága, azaz a nijamák között szerepel a szvádhjája is, vagyis az önvalónk, a szentírások és a tanítók szavainak tanulmányozása. Ezért hát ezek a cselekedetek is a 99% gyakorlatba tartoznak azzal a megkötéssel, hogy ha már csak üres elmélkedésbe bonyolódunk a megszerzett tudás gyakorlati alkalmazása helyett, akkor máris ellentmondásba kerülünk a 99%-1% tanáccsal. Tehát a tudás megszerzésekor fontos, hogy mindig azzal a céllal történjen, hogy a szádhanánk fejlődjön, és közelebb kerüljünk a végső Igazság megvalósításához, és sosem azért, hogy bölcsebbnek, tanultabbnak tűnjünk.

Az astanga jóga tehát rendkívül gyakorlatias út, hiszen az Önvalónkról szóló tudást nem lehet könyvekből vagy pusztán elmélkedéssel “megtanulni“, csakis megvalósítani lehet hittel és odaadással végzett gyakorlással. Viszont ne feledjük, hogy a gyakorlás fontos része a szentírások tanulmányozása.

Végül érdekességként elvégeztem egy egyszerű számítást Sharath vinyászaszámolás-oktatási rendszerével kapcsolatban. Ő azt a szabályt alkalmazza, hogy a tanítványok egy évben egy-három hónapot tanulhatnak nála, az év többi részében önállóan kell gyakorolniuk. A Main Shalában heti kétszer van vezetett óra, a szombatok és a holdnapok pedig pihenőnapok. Így a 365 napból átlag 52 szombat és 26 holnap pihenőnap, azaz 278 napon gyakorlunk. Az egy-három hónap alatt összesen 8-25 vezett óra van Sharathnál, ez 3-9%-a az óráknak. A vezett órákon a számolás mindig gyorsabb, mint az önálló gyakorlás során, ha ezzel korrigálunk, akkor láthatjuk, hogy a vinyászaszámolás oktatási rendszere közel teljesíti a kívánt arányt, hiszen a teljes éves gyakorlási időnk kb. 2-6%-át töltjük elméleti, vezetett órán.

Tippek és trükkök az otthoni gyakorláshoz

otthoni gyakorlás

Mi lehetne csodálatosabb annál, mint korán reggel a tiszta otthonunkban csendben, nyugodt elmével végigáramolni az astanga vinyásza jóga valamelyik jól ismert sorozatán? Ez a bejegyzés abban kíván közreműködni, hogy minél többen megtapasztalhassák ezt az érzést.

A jógagyakorláshoz az úgynevezett Brahma muhurta napszak a legmegfelelőbb, azaz a napfelkelte előtti másfél óra. Ekkor a levegő friss, a környezet csendes, és az is fontos szempont, hogy Indiában ekkor van a leghűvösebb. Frissen, kipihenten ébredve még nem nyomasztanak bennünket a benyomások, amelyek a nehéz munkanap során értek minket, az elme könnyebben tud fókuszálni és kevésbé kalandozik el. A test tiszta, a gyomor üres, tehát a körülmények ideálisak a gyakorláshoz.

Azonban az átlagos nyugati életvitel mellett sajnos nem minden esetben teljesülnek a fent említett feltételek, és így az elme nem lesz friss és fókuszált, sokkal inkább szétszórt és fáradt. Néhány sikertelen kísérlet után olyan vélekedések alakulhatnak ki, mint „én nem tudok otthon gyakorolni”, „reggel sokkal merevebb vagyok, és fájdalmas a gyakorlás” vagy „éhgyomorra szédülök az álló ászanák közben”. Pedig türelemmel és odafigyeléssel ezek a problémák kiküszöbölhetőek. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani azzal, hogy leírom a saját reggeli rutinom. Természetesen nekem sem sikerült egyből átállni heti hat reggeli gyakorlásra, és az is biztos, hogy mindenkinek saját, személyre szabott napirendet kell kialakítania, amelyhez talán támpontként szolgálhatnak a saját tapasztalataim.

Már-már közhelynek számít, de mégis azzal kell kezdenem, hogy a reggeli gyakorlás előző este elkezdődik. Érdemes odafigyelni, hogy este 6 után (ez egyéni, a saját emésztésünktől függ) már ne együnk semmi nehezet. Én inkább ebédre szoktam tartalmasabb fogást enni, délután már inkább csak gyümölcsöket vagy salátát fogyasztok. Igyekezzünk minél korábban, lehetőleg 10 óra előtt ágyba kerülni, úgy, hogy a lakásban rendet és tisztaságot hagytunk.

A legjobb, ha sikerül öt órakor felkelnünk (igaz, így nyáron már napfelkelte után ébredek, viszont munka mellett számomra ez az időpont megoldható). Az első dolgom az olajos szájöblítés. Egy evőkanálnyi szezámolajat öntök a számba és pár perc alatt alaposan átöblítem vele a szájüregem. Közben nagyon figyelek arra, hogy ne nyeljem le és ne kerüljön hátra a mandula környékére. Az olajjal lemossuk a káros mikroorganizmusokat is a szájüregről, amelyek elfertőzhetik a mandulát, ha elkezdünk „gargalizálni”. Hogy az idő ne vesszen kárba, közben be lehet ágyazni, feltenni a kávét vagy teavizet és megetetni a cicánkat. Miután végeztem az olajjal, vízzel is többször öblögetek, majd egy alkalmas eszközzel alaposan letisztítom a nyelvem. Ezután következik a dzsala neti (ha sietek, akkor sajnos ez nálam elmarad), majd fogmosás.

Ezután már ihatunk egy pohár vizet, majd kávét vagy teát. A kávéfogyasztás erősen megosztja a jóga gyakorlóit, ám az astangások körében nagy népszerűségnek örvend. Guruji mindig azt mondta, hogy „no coffee, no prana”, és Sharath is rászól az ásítozó tanítványokra, hogy legközelebb igyanak kávét. Ennek ellenére én inkább kerülöm, ha nincs nagyon nehéz hetem, és helyette inkább gabonakávét vagy meleg citromos vizet fogyasztok. A citromos víz különösen frissítő reggel, elkészítése pedig roppant egyszerű: meleg, de nem forró vízbe tegyünk egy szelet megmosott bio citromot. Ezt a napirendi pontot nem szoktam elsietni, jó érzés tíz percet nyugodtan üldögélni egy pohár finom ital mellett egyedül vagy szerencsés esetben a jógás családtagjainkkal. A legeltökéltebbek ilyenkor elolvashatnak egy verset valamelyik őket inspiráló jógás könyvből. Ha nem egyedül vagyunk, akkor figyeljünk arra, hogy csak könnyed beszélgetést folytassunk semleges témáról, még véletlenül se kezdjük el a napi teendőinket sorolni. Az sem túl előnyös, ha a gyakorlásunkat kezdjük már előre értékelni „ha beleszakadok is kitartom az utpluthit száz légzésig”. Ez apróságnak tűnhet, de már előre megpecsételi a gyakorlást az ilyen hozzáállás.

A kellemes hangolódás után nagyon fontos momentumhoz érkeztünk: mindenképp el kell mennünk mosdóra. Ha a kiválasztószerveink még nincsenek hozzászokva a korai keléshez, akkor naulival segíthetünk beindítani az ingert. Ha nem ürítjük ki az emésztőtraktust gyakorlás előtt, akkor nehéznek érezzük magunkat, illetve felléphet fejfájás, szédülés is a bennrekedt salakanyagok miatt. Emellett pedig zavaró, ha Marícsászana C után kell megszakítani a sorozatot egy mosdószünettel.

A belső tisztulás után térjünk rá a testünk külső felületére. Zuhanyzás előtt én száraz ledörzsölést szoktam alkalmazni. Egy természetes anyagból készült, viszonylag erősebb masszázskefével, apró mozdulatokkal, alulról-felfelé végigdörzsölöm a száraz testem (az arcom természetesen kihagyom). Fontos, hogy a söprögető mozdulatok mindig a szív irányába történjenek. Ennek hatására a bőröm kipirosodik, és érzem, ahogy felpezsdül a vérkeringésem. Ez különösen azoknak fontos, akik hozzám hasonlóan hideg végtagokkal ébrednek, és hajlamosak szédülni például utkatászanában. Ezután gyors zuhany következik meleg vízzel, semleges vagy nagyon enyhe illatú növényi szappannal. Figyelek rá, hogy ne áztassam magam sokáig, mivel a klóros víz kiszárítja a bőröm, amit utána nem kenhetek be, mivel akadályozná az áldásos izzadást, ráadásul a krémtől csúszhat a tenyerünk lefelé néző kutyában. Zuhany után tiszta ruhát öltök, és ezzel végeztem is a testem tisztításával.

Hátra van még a környezet megtisztítása: mielőtt leterítem a matracom, mindig összesöpröm a közvetlen környezetét. Az egész nem vesz még egy percet sem igénybe, mégis sokat számít a hangulat megteremtésében. A matrac mellé teszek mindent, amire a gyakorlás közben szükség lehet (zsebkendő, törlőkendő). Még körülnézek, és elpakolok mindent, ami esetleg zavaró helyen van, és elvonhatja a figyelmem.

A nyitómantrát vagy a matracon mondom el, vagy a házioltár előtt, ha én vagyok aznap a „púdzsafelelős”. Ekkor füstölőt, ghí mécsest és virágot ajánlok Patandzsalinak, majd elmondom a mantrát, és utána állok a matracom elejére. Ezután még veszek öt mély, hangos lélegzetet, és kezdem a Napüdvözleteket. Krishnamacharya szerint különösen a kezdő gyakorlóknak fontos, hogy felajánlással induljon a gyakorlás, ezáltal erősíthetik az odaadást, és háttérbe szorulnak az önző célok. Az oltárunkon lehet kép Patandzsaliról, a tanárunkról, vagy bárkiról, akit tisztelünk és inspirál minket a jóga útján.

A teljes fenti készülődés nem egész fél órát vesz igénybe, így fél hatkor már kezdhetem is a gyakorlást, amellyel így 7:15 körül végzek. Hogy mit nem csinálok reggel? Nem melegítek be gyakorlás előtt, hiszen a sorozatok úgy épülnek fel, hogy erre nincs szükség. A Napüdvözletekkel aktiváljuk a test középpontját és felébresztjük a belső tüzet, majd az egymás után végzett ászanákkal fokozatosan kiterjesztjük azt az egész testünkre. Ezt az áramlást reggel lehet leginkább érezni, ezért kár lenne ebbe a fokozatos ébredésbe beavatkozni. Ráadásul csakis úgy érezhetjük tisztán az astanga vinyásza jóga ránk gyakorolt valódi hatását, ha nem keverjük semmi mással.

Látszik, hogy már a gyakorlás előtt rutin célja is a saucsa (tisztaság): a környezetünk, a testünk és az elménk szennyeződéseinek eltávolítása. A vinyászával végzett ászanák ezt folytatják egyre mélyebb rétegekbe hatolva. A saját reggelünk megtervezésénél a tisztaság mellett arra figyeljünk, hogy mi szokta általában elterelni a figyelmünket, és igyekezzünk kiiktatni ezeket a zavaró tényezőket. Kezdetben előfordulhat, hogy minden apróság kizökkent bennünket, legyen akár csak egy nadrágunkból kilógó cérnaszál, de ha nem adjuk fel, és megteremtjük az elérhető legkedvezőbb körülményeket, akkor hamarosan stabil otthoni gyakorlásunk lesz, illetve egy hasonló ütemterv akkor is nagyon hasznos lehet, ha reggeli Mysore-stílusú órákra járunk.

Szenvedély és lágyság, avagy miért kávéznak az astangások

Astanga kávé

Alighanem nagyon meglepődik, aki először jön el egy astanga vinyásza jógaórára. A hosszan kitartott, kényelmes testhelyzetek helyett folyamatos mozgásban és erőkifejtésben van része. Jogosan merülhet fel a kérdés benne, hogy hogyan is lesz ebből meditáció?

Ugyanezt kérdezték a tanáromtól, Narasimhantól egyik Jóga szútra órán is. Sosem fogom elfelejteni a döbbenetet, amelyet a válasza keltett bennem, napokig nem tértem magamhoz, csak az járt a fejemben. Narasimhan professzor úr valódi szaktekintélynek számít a témában, hiszen Maharishi Mahesh Yogi egyik legbizalmasabb tanítványa volt, emellett pedig testvérével ők voltak Pattabhi Jois idejében a Main Shala filozófia és mantraéneklés tanárai.

Következzen tehát a nagy tapasztalattal rendelkező bölcs válasza: az astanga vinyásza jóga sorozatainak kezdeti célja, hogy a gyakorlókat kimozdítsa a tudatlanságból (tamasz) a szenvedély (radzsasz) felé. Ezek után érthető a döbbenetem: tényleg azért jógázom, hogy szenvedélyes legyek? Hát nem az a cél, hogy transzcendentális szintre jussunk, de legalábbis a jóság (szattva) kötőerejében szilárduljunk meg?

Érzékelve a hallgatóság zavarodottságát, a tanárom tovább magyarázott. A nyugati társadalomban kicsit sarkítva azt láthatjuk, hogy az emberek napi nyolc-tíz órát nézik a monitorukat a munkahelyükön, majd hazamennek és tovább ülnek a tévé előtt, esetleg haszontalan dolgokat vásárolnak, vagy egymással perlekednek. Egészségtelen, nem friss ételeket esznek és egyéb, káros szenvedélyeknek hódolnak. Ez a leírás jól jellemzi a tudatlanság kötőerejét.

Ha valaki belátja, hogy ez így nem mehet tovább, és elkezd jógázni, akkor az első feladat, hogy kikerüljön a tompaság és az önpusztítás ördögi köréből. Az astanga vinyásza jóga nagyon hatékony módszert kínál számukra: a gyakorlás élénkít és felpörget, új célokat és kihívásokat állít eléjük. A kezdeti lelkesedés hatására gyorsan fejlődnek, lefogynak és erősödnek, délutánonként tévézés helyett az előre- és hátraugrásokat gyakorolják, az étkezésük egészségesebbé válik, az életmódjuk pedig rendszeresebbé. Megszeretik a jógát, majd elkezdenek szenvedélyesen ragaszkodni a gyakorlásukhoz, és kezdetben éppen ez a cél.

Az első pár év tehát a tűz felélesztéséről szól, a szenvedély tüze indítja el a fizikai és mentális tisztulást, és égeti el a tudatlanságot. Azonban ahogy telik az idő, előbb-utóbb készen állunk majd arra, hogy továbblépjünk a jóság kötőereje felé. A szenvedély hatására egyre többet akarunk tudni, forgatjuk a könyveket az astanga jógáról, gyűjtjük a tudást, és elkezdünk gondolkodni a jamákról és a nijamákról. Előfordulhat, hogy a radzsa-gúna hatása miatt túlesünk pár sérülésen, és más szemmel kezdjük nézni az ászanagyakorlást is. Jobban fókuszálunk a légzésre és a dristikre, finomabban és pontosabban végezzük a mozdulatokat. Mivel az erőt már felépítettük a szenvedély kötőereje alatt, képesek leszünk figyelni a könnyedségre vagy akár a kényelemre, és a gyakorlás szattvikussá válik. Ezt az állapotot láthatjuk, ha például Pattabhi Jois régi tanítványait nézzük. A gyakorlásuk nyugodt, stabil, könnyedén repülnek egyik kényelmesnek tűnő helyzetből a másikba.

A legtöbb jógairányzat azt tanítja, hogy az ászana legyen mindig kényelmes, és idővel tartósan elérjük benne a stabilitást is. Ezzel szemben legtöbbünknél az astanga vinyásza jógában a kényelem csak sok év gyakorlás és rengeteg fájdalom után jelentkezik. Ennek az útnak természetesen vannak előnyei és hátrányai is. Hátrány az, hogy a szenvedélyessége nagyon vonzó azok számára, akik már eleve a szenvedély kötőereje alatt állnak, és könnyen túlkapásokba, netán sérülésekbe hajszolhatják magukat, vagy a tűz táplálásával még idegesebb természetűvé válnak. Emellett előfordulhat az is, hogy ha nincs mellettünk felkészült tanár, aki fokozatosan továbbvezet minket, megragadunk a radzsa-gúnában, és nem építjük be a jamákat és a nijamákat a gyakorlásba.

Bár ezt Narasimhan professzor úr nem mondta, de felmerült bennem, hogy a fenti gondolatmenet talán leránthatja a leplet sok astangás kávérajongásának titokzatos okáról is. Ha valaki nagyon álmosan és lustán gyakorol a Main Shalában, akkor általában megkérik, hogy holnaptól igyon egy kis kávét otthon, mielőtt elindul. A koffein híresen radzsasztikus tulajdonságokkal rendelkezik: pörget, felébreszt és növeli a tettvágyat. Éppen ezért nagyon jól támogatja az astanga vinyásza jóga kezdeti szakaszát. Viszont ha valaki már nagyon erősen érzékeli magán a szenvedély hatását, akkor véleményem szerint érdemes csökkenteni a fogyasztását, majd lassan teljesen elhagyni, egy idő után már nem lesz szükségünk rá.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved