Astanga ikonok: Mark Robberds

MarkR

Mark 1997 óta foglalkozik a jóga tudományával. Az elmúlt 17 évben rendszeresen utazott Mysore-ba, hogy a legendás Sri K. Pattabhi Jois-szal és unokájával, Sharath-tal tanulhasson. Azon kevés astanga tanárok egyike, aki elkötelezettségéért és odaadó gyakorlásáért kiérdemelte a „Certified” fokozatot. Ifjú tanoncként segédkezett először Mathew Sweeney, majd később Eileen Hall mellett 1999-től 2005-ig a Sydney-ben található YogaMoves iskolában.

Indián és Sydney-n kívül is volt szerencséje a világ legjobb tanáraitól tanulni, többek között Richard Freemantől és Dena Kingsbergtől, és ezeknek a tapasztalatoknak a hatása tükröződik tanítási stílusában is. Jelenleg jóga filozófiát tanul, különösképpen Patanjali Jóga Szútráit tanulmányozza mysore-i tanítójával, Nagaraj Rao professzorral.

2004-ben határozta el, hogy felfedezi, mi a valódi küldetése, célja ebben az életben. Az utazás részének tekintette, hogy körbejárja a világot, elmélyüljön saját gyakorlásában és jóga iránti szenvedélyében, szörfözhessen, taníthasson és zenélhessen. Így azt a fonalat kellett megtalálnia, ami mindezeket összeköti.

2005 óta tart workshopokat, egy-két hetes kurzusokat, elvonulásokat, és szívesen fogadja a meghívásokat különböző stúdiókba a világ minden táján. Mark célja oly módon tanítani, ami arra ösztönzi az embereket, hogy a gyakorlás iránti szenvedély és szeretet bennük is kialakuljon. Előadásainak, zenéjének szerves részét képezi a vallás és a jóga filozófia, így a jóga tradíció mélyebb rétegein keresztül olyan kapcsolódási pontokat találhatunk, amelyek közelebb hoznak minket egymáshoz és saját gyakorlásunkhoz.

2013-ban, Mark egy latin-amerikai körútja során, Costa Ricában készült ez a különleges interjú, ami betekintést nyújt életfilozófiájába és a gyakorlás, illetve tanítás iránti szenvedélyébe. Az eredeti változat nemrég jelent meg az Ashtanga Magazine-ban. Az AM egy online fórum, amely azzal a céllal jött létre, hogy közös felületen keresztül összekapcsolja a világ astangásait. Friss híreket, információkat olvashattok, gyakran jelennek meg jegyzetek a konferenciákról, illetve inspiráló történetek tanárokról és a diákokról egyaránt.

Fogadjátok szeretettel Markot, az ausztrál szörfös, zenész, világjáró jógit, akinek rendkívül barátságos stílusa és közvetlensége diákok ezreit inspirálja világszerte, köztük engem is.

Márky Márk

AM: Honnan származol? Mesélnél kicsit az életedről?
Mark: Ausztráliából. Sydneyben nőttem fel az első guruimmal, a szüleimmel, a bátyámmal és a nővéremmel. Középiskola után a Sydney-i Műszaki Egyetemre mentem, ott végeztem a társadalomtudományi karon, újságírás főszakirányon. Sosem tudtam, hogy milyen karriert válasszak, de írni már gyerekkorom óta szeretek és amióta az eszemet tudom, körbe akartam járni a világot. Szóval úgy gondoltam, hogy utazó riporterként cikkeket írni különböző fórumokra jó lehetőség lenne.

AM: A jóga ösvényén hogy indultál el?
Mark: Amikor ezt a kérdést felteszik nekem, mindig azt válaszolom, hogy a rövid vagy a hosszabb történet érdekel? A rövid válasz az, hogy amikor 1997-ben visszatértem Ausztráliába egy 15 hónapos, sorsfordító tapasztalatokban gazdag utazás után, az édesanyám elvitt egy jóga órára. Egyből rabul ejtett az élmény és a többi már történelem. A hosszabb verzió szerintem pedig már egészen fiatal koromban is éreztem a szívemben a vágyakozást, hogy megtaláljam a választ az élet nagy kérdéseire, úgy mint „ki vagyok én?”, „miért vagyok itt?”, „honnan jöttem és hol fogok meghalni?”. Ez a vágyódás, hogy a lelkem végre hazataláljon, azóta is bennem él. Számomra a hagyományos életmód, az iskola, az egyetem, a karrier, a kocsi, a család, a nyugdíjas élet sosem tűnt az életem értelmének. Mindig valami mást kerestem, és ez a társadalom egészével szembe helyezett. Amikor rátaláltam a jógára, rátaláltam az útra, amely beteljesíti a vágyaimat és lehetővé teszi, hogy a világ részeként harmóniában éjek.

AM: Mióta gyakorolsz és tanítasz astanga jógát? Miért astanga?
Mark: 1998 óta gyakorolok és 1999 végén kezdtem el segédkezni a tanárom mellett. 2004-ig csak órákat adtam, mysore órákat, magánórákat, órákat cégeknél és kezdőknek, nem mondanám, hogy komolyan tanítottam volna. Miért astanga? Kezdetektől fogva teljesen lenyűgözött, és a románc azóta is tart. Naponta gyakorolok, ezért adta magát, hogy tanítsam is.

AM: Hányszor jártál Mysore-ban? Gurujival tanultál?
Mark: Szinte már nem is számolom, de talán ez volt a 13. utam idén. Először 1999-ben látogattam Mysore-ba és 1999-től 2009-ig, Guruji haláláig vele tanultam. Ő volt a tanárom, de 2007 körül már kezdett visszavonulni és Sharath vette át a szerepét.

AM: Van olyan, hogy astanga előtt és után? Milyen volt az életed az astanga előtt?
Mark: Ha visszanézek a tinédzser vagy még az annál is korábbi éveimre, rengeteg harag és zűrzavar volt az életemben. Azért ennél kicsit árnyaltabb a történet. Sok szempontból jó gyerek voltam, volt tehetségem a sportokhoz, és a tanuláshoz, de mindemellett folyton belekeveredtem valamibe. Különösen a tinédzser korom, amikor a pubertás időszak alkohollal és drogokkal való próbálkozással keveredett, olyan veszélyes időszak volt, amikor az életem könnyedén teljesen más irányt vehetett volna. Szerencsére egy belső hang mindig magasabb cél felé vezérelt, és ezért is kezdtem el utazni 1996-ban, azzal a szándékkal, hogy új életet kezdek. Miután hazatértem, rátaláltam a jógára, és az elmúlt 17 év során sikerült ezeket a negatív mintákat is eltávolítani.

AM: Hány éves vagy pontosan? Szerinted minek köszönhető, hogy ilyen fiatalosan és ragyogóan nézel ki?
Mark: 2014 augusztusában leszek 40. Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre a válasz az előzőben rejlik. Ha eltávolítod a sötétséget, világosság marad. Vagy ez, vagy a szuper genetika. Köszi Anyu és Apu!

AM: Miért olyan fontos a megfelelő táplálkozás egy astangás számára?
Mark: A szánkhja és Patanjali jógarendszere szerint három gunából épülünk fel – szattva, radzsasz és tamasz. Gondolom, mindenki hallotta már azt a kifejezést, hogy „amit eszel, azzá leszel”. Nos, ha szattvikus ételeket fogyasztunk, az elménk és a testünk tündöklő és élettel teli lesz. A jóga célja is az, hogy a radzsasz és a tamasz negatív hatásait lecsökkentse, amennyire csak lehet, hiszen szattvikus természetünk áll legközelebb a valódi lényünkhöz, és ezáltal fedezhetjük fel mi mindenre vagyunk képesek valójában. Időnként persze szükségünk van radzsasztikus elemekre is az étkezésünkben, hogy haladni tudjunk, máskor pedig a tamasz elemek segítik, hogy biztos alapokra találjunk. Ez arról szól, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt, amely számunkra legjobban működik. Ami a rugalmasságot illeti az ászana gyakorlás során, sok kézzelfogható bizonyíték támasztja alá, hogy a lúgosító diéta valóban hajlékonyabbá tesz, míg a savasító étrendnek ellenkező hatása van. Ettől függetlenül, én nem gondolom, hogy ez az esetek száz százalékában igaz lenne. Szerintem a lelkiállapot nagyon nagy hatással van a test vitalitására.

AM: A jógán kívül mivel foglalkozol még szívesen? Hogy érzed, a jógagyakorlás inkább erőt ad vagy energiát von el más tevékenységektől?

Mark: Szeretek gitározni, énekelni és szörfözni. A jóga mindenképpen segít, mert ezek is koncentrációt, elhivatottságot, önfegyelmet és koordinációt igényelnek testileg és mentálisan egyaránt. Az ászana gyakorlásnak is pontosan ezek az alkotórészei. Az évek során azt figyeltem meg, hogy a gyakorlásom elmélyülésével a képességeim sokat fejlődtek ezeken a területeken.

Mark Robberds

AM: Sokan azt mondják, hogy van összefüggés a jóga és szörfözés között. Mit gondolsz erről?
Mark: Az astanga és a szörfözés között? Ez nagyon romantikus megközelítés. Szerintem pontosan ugyanannyi kapcsolat van a jóga és a futás vagy zenélés, vagy tánc, vagy sok más egyéb tevékenység között. Minden lehet a jógának egy megnyilvánulási formája – az egyirányú koncentráció és az érzékszervek visszavonásának képessége, ahol az „én” eltűnik, még ha csak egy pillanatra is. Szörfözés, zenélés és ászana gyakorlás közben csak ez a tiszta cselekvés történik. Szóval, amikor a „kicsi én” félreáll és egy nagyobb erőnek ad utat, akkor érezhetjük létünk Egységhez való kapcsolódását. Ez egy gyönyörű dolog és bármelyik pillanatban megtörténhet; persze a feltételek az óceánon vagy a jóga matracon sokkal kedvezőbbek ehhez.

Gitáros Mark

AM: Dalokon kívül mást is szoktál írni?
Mark:
10 éve írok naplót, azelőtt pedig utazási feljegyzéseket készítettem. Minden reggel, amikor felkelek, 20 percet töltök azzal, hogy leírom, ami történik, amit érzek. Ez segít, hogy a céljaimra tudjak koncentrálni. Lehetővé teszi, hogy mindenféle cenzúra nélkül kifejezhessem magam.

AM: Miért jöttél Costa Ricába, és hogy választod ki a helyeket, ahová elmész tanítani?
Mark: Mariela [Cruz] miatt jöttem. Amikor látta, hogy az amerikai kontinensen leszek, meghívott. Hosszú évek óta barátok vagyunk, azt hiszem, 2006-ban találkoztunk először Mysore-ban. A legtöbb stúdió, ahol tanítok, barátoké, akiket Mysore-ból ismerek, de egyre több meghívást kapok olyanoktól is, akikkel még nem találkoztam. Próbálok minél több helyre eljutni, de fontos, hogy az óceán ne legyen túl messze, hogy szörfözhessek is.

AM: Hogy, miért, mikor és hol kaptad meg a “Certified” címet? Hogyan lehet ezt elérni? Vágytál erre?
Mark: 2010 elején. Sharathtól kaptam a címet egy vasárnap délutáni konferencia során Mysore-ban. 1999 óta rendszeresen jártam gyakorolni vele és Gurujival és befejeztem az „Advanced A” sorozatot. Ez alapvető kritérium, ahogy a hitelesség és a megbízhatóság demonstrálása is. Egyik nap az irodájában voltam, és ez szóba került. Azt mondta, eljött az ideje és úgy érzi, kész vagyok rá. Szóval, ennyi volt.

AM: Hol van a kedvenc helyed, és mikor gyakorolsz legszívesebben?
Mark: Mysore kétségtelenül az egyik kedvenc helyem. Talán nincs is hozzá fogható. De a dzsungelben is nagyon szeretek gyakorolni, ahol gyönyörű természet vesz körül. A kora reggeli órák mindenképpen a legjobbak.

AM: A negyedik sorozatot gyakorlod?
Mark: Igen, dolgozom a negyedik sorozaton. Sosem gondolkodtam rajta, hogy eljutok-e idáig egyáltalán, de miután befejezi az ember a harmadik sorozatot, a fejlődés természetes része, hogy jön a következő póz, ami a negyedik sorozat kezdete. Aztán szépen egyesével jött a többi és mielőtt eszméltem volna, már javában a negyedik sorozatot gyakoroltam. Nagyon érdekes folyamat, mert nincs sok útmutató arról, hogy ez a sorozat hogy néz ki vagy hogy kell a pózokat végrehajtani, ellentétben az első három sorozattal.

AM: Mi vagy mi volt a legnagyobb akadály, amelyet le kellett győznöd a gyakorlásod során?
Mark: A legnagyobb akadály a kétség. Ez valóban a megfelelő irányzat? Ez nem csupán fizikai? Nem teremt még nagyobb egót? Hol van ebben a spiritualitás? A fájdalom a csípőmben vagy a hátamban valóban a javamat szolgálja? Azt gondolom, a legtöbb ember valóban tapasztal különféle nehézségeket, és sokan ilyenkor meg is hátrálnak. Az elmúlt 17 évben, amióta gyakorlok, számtalan embert láttam jönni és menni. Lehet, hogy én tanulok lassan, de úgy érzem, hogy még mindig annyi minden van hátra.

AM: Szerinted milyen áldásos hatásai vannak ennek a gyakorlásnak?
Mark: Fizikai síkon elképesztő életerőt és energiát ad. Érzelmi és mentális szinten pedig kifejleszti azt a képességet, hogy felismerjük, hogyan működik az elme és az egó, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a negatív, korlátozó mintákat, amelyekre már nincs szükségünk, el is tudjuk tüntetni. Ebben rejlik a jóga tradíció szépsége – nem arra tanít minket, hogy meg kell próbálnunk fejlődni, hanem arra, hogy az akadályokat kell elmozdítanunk, amelyek gátolnak, hogy felfedezhessük valódi önmagunkat és képességeinket.

Mark Robberds

AM: Melyik a kedvenc ászanád és melyik a legnagyobb kihívás most?
Mark: vriscsikászana – kézállásban a skorpió póz a kedvencem. A legnagyobb kihívást pedig a ganda bhérundászana és a múlabandhászana okozza.

AM: Kívülről nézve álomszerű életet élsz. Tényleg ez álmaid élete?
Mark: Élem az álmaimat! A sajátjaimat. Nem tudom, hogy más is ezekről álmodik-e. Biztos vagyok benne, hogy sok ember nem vágyik minderre. Az életben mindennek megvan az ára, az árnyékos oldala. Szóval, amennyi előnye van ennek az életformának, pontosan annyi hátránya is. Például nincs otthonom, tíz éve csak bőröndökből élek, megszámlálhatatlan órákat töltök repülőtereken és repülőkön. De számomra mindez megéri, mert új és izgalmas helyeket fedezhetek fel, csodálatos emberekkel találkozhatok és a személyes tapasztalataimon keresztül tanulhatok a világról.
2004 óta arra vágyom, hogy járhassam a világot, miközben szörfözhetek és jógát taníthatok, elmélyülhetek a saját tanulmányaimban és gyakorlásomban, gitározhatok, énekelhetek, előadhatok, tanulhatok spanyolul és a világ minden tájáról találkozhatok emberekkel, akikkel mindezt megoszthatom. Ma már nagyjából ezekkel foglalkozom. Legnagyobb része annak, amit csinálok abból áll, hogy megosztom a tapasztalataimat arról, ahogy jóga útját járva élek a világban. Általában egy évben három hónapot töltök Indiában azzal, hogy a mindennapi gyakorlás mellett új lehetőségeket találjak tudásom gyarapítására, hogy utána még hatékonyabban adhassam azt át. Csaknem 14 éve e körül forog minden gondolatom.

AM: Guruji mindig azt mondta, hogy a család a hetedik sorozat. Tervezed a hetedik sorozat gyakorlását is? Mit gondolsz a házasságról és a gyerekekről? Valahol, valamikor, tervezed, hogy letelepedsz majd?
Mark: Igen, valóban mondogatta ezt, de inkább tréfából. Az emberiség évezredek óta családokban él, szóval ez teljesen természetes dolog, az evolúciós folyamatunk része. Jó kérdés. Az idők emlékezete óta vágyunk házasságra és a gyerekekre, ami szolgálja az emberiség fejlődését is. De most már nagyon megváltozott a világ. A család, mint egység mindenütt omladozik. Legalább az emberek fele, akit ismerek és megházasodott, majd gyerekei születtek az elmúlt tíz évben, mára már elvált. A gyerekek lehetnek a legcsodálatosabb örömforrások az életben, de hihetetlenül sok szenvedést is okozhatnak a szüleiknek. Ez mindig vegyes – egyszerre gyönyörűség és fájdalom – ahogy ez a világban minden dologgal így van. Le fogok telepedni, de kétlem, hogy tipikus módon tenném. Ha valaha megházasodom és gyerekeim lesznek, nem fogunk szokványosan élni. Utaznom kell majd és világszerte vagy országszerte tanítanom, hogy eltartsam magam és a családomat. Majd meglátjuk… ahogy a muszlimok mondják „Inshallah” vagy ahogy a katolikusok, „Legyen meg a te akaratod!” vagy ahogy a hinduk, “A Brahman minden tett végrehajtója”.

AM: Vannak hosszú távú terveid, és ha igen, mik azok?
Mark: Amikor harminc éves lettem, tudtam, hogy a következő évtizedet utazással fogom tölteni, miközben tanulhatok az életről és önmagamról. Ahogy az a legtöbb tervvel lenni szokott, ezt is hosszabb időbe telt megvalósítani, mint ahogy vártam. Szóval, még számos utazás vár rám. Még csak most kezd igazán jól menni ez az életforma, úgyhogy még egy ideig szeretném élvezni. Még jó pár év intenzív utazás következik. Remélem, utána majd kialakíthatok olyan lehetőségeket, amikor egy-két hónapos kurzusokat tarthatok különböző országokban és a diákok eljönnek hozzám. Végül pedig szeretnék egy bázist valahol, nagy valószínűséggel Ausztráliában. Annyi dolgot szeretnék még csinálni. Szeretnék közel lenni az óceánhoz minden nap. Szeretnék egy kertet, ahol a saját növényeimet termeszthetem. Szeretnék még zenélni és új nyelveket tanulni. Szeretnék egyetemre menni és komparatív vallástudományt és/vagy filozófiát tanulni. Szeretném, ha lenne egy családom. Mindezeknél a legnagyobb döntési faktor a nagy „$$” lesz. Ha utazom, sokkal több pénzt tudok keresni. Ez az igazság. Úgyhogy valószínű, továbbra is utaznom kell majd, hogy meg tudjak élni. Nem akarok jógaiskolát nyitni. Nem vagyok üzletember, szóval a jóga, mint üzlet nem érdekel. Tehát, ezek a dolgok szerepelnek a terveim között a negyvenes éveim során. Természetesen, továbbra is követem, amit súg a szívem, csinálom, ami a szenvedélyem, tudva, hogy a következő ajtó úgyis kinyílik, amikor itt van az ideje.

AM: Mi a legfontosabb tanácsod egy kezdő vagy már nem annyira kezdő astangás számára?
Mark: Csak könnyedén és érezd jól magad!

Forrás:
http://www.ashtangamagazine.com/#!am-exclusive-interview/c1nzw
http://www.markrobberds.com

Astanga Ikonok: Saraswathi

Saraswathi Ashtanga Jois

Ha valóban igaz az a feltevés, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, akkor az astanga társadalom két legmeghatározóbb alakja, Guruji és Sharath mögött egy igazán rendkívüli nő áll, Saraswathi (nevét a tudás és tanulás istennőjéről kapta). Nem csak saját gyermekeinek, hanem gyakorlók millióinak édesanyja, tanára és valódi inspiráció mindannyiunk számára.

Saraswathi 1941-ben született és 10 éves korától 22 éves koráig szorgalmasan tanult édesapjával, Sri K. Pattabhi Jois-szal. Ő volt az első lány, akinek a felvételét engedélyezték a mysore-i Szanszkrit Egyetemre, hogy a jóga mellett a szanszkrit nyelv alapjait tanulmányozhassa. Éveken keresztül segédkezett Guruji mellett, de 1975 óta saját órákat is tart. 1986-ban egy kisebb forradalmat indított, amikor nőket és férfiakat egyszerre kezdett el tanítani. Saraswathi a mai napig szeretettel fogad minden Mysore-ba érkező diákot. Ő az összetartó kapocs a Jois családban, aki egyszerre gondoskodott édesapjáról és gyermekeiről, Sharmiláról és Sharathról, és a mai napig felügyeli, hogy rendben menjenek a dolgok.

Saraswathi Yoga

Életében mindig is a jóga volt a legmeghatározóbb tényező. Ugyan játékosan már egészen kicsi korától elkezdte felfedezgetni a különböző jóga pózokat, rendszeresen és komolyan tíz éves korában kezdte meg a gyakorlást. 22 éves korában, amikor édesanyja hirtelen nagyon beteg lett és kórházba kellett szállítani, Saraswathi azonnal átvállalta a háztartással kapcsolatos teendőket, ápolta édesanyját, illetve gondját viselte édesapjának és fiatalabb testvéreinek is. Eleinte mindez az ászana gyakorlás rovására ment, viszont így a jóga többi ága nagyobb hangsúlyt kapott.

26 évesen kötöttek házasságot és költöztek a Calcuttához közel lévő Jamshedpurba férjével, M.S. Rangaswamy-val. Előre elrendezett frigy volt és a tradíció szerint a feleségnek követnie kell a férjét. Távol a családjától Saraswathinak nem volt sok lehetősége sem gyakorolni, sem rendszeresen tanítani, de kis gyerekekkel továbbra is foglalkozott. Férje nagyon elfoglalt volt és sokat utazott, ezért amikor terhes lett, visszaköltözött a szülői házba. Először, 1969-ben egy kislánynak, Sharmilának, majd 1971-ben egy kisfiúnak, Sharathnak adott életet és édesapja mellett folyamatosan segédkezett a tanításban. A gyerekek jövőjéről és tanulmányairól is gondoskodni kellett, aminek a folyamatos utazások nem tettek volna jót, így Saraswathi úgy döntött, hogy Mysore-ban marad, a férje pedig mindig meglátogatta őket, amikor csak elfoglaltsága és ideje engedte. Sharath nagyon gyengécske volt kicsi korában, nem szeretett iskolába járni és sokat betegeskedett. Mindenféle betegséget összeszedett, tüdőgyulladást, hasmenéses rohamokat… 7 éves volt, amikor Lakshmipuramban az új iskola építési munkálatai folytak. Sharath a téglákon játszott, leesett és eltörte a lábát. Fekvőgipszet kapott és 3 hétig nem mozoghatott. A hemoglobin szintje hirtelen nagyon alacsony lett és reumás lázat kapott. Annyira legyengült, hogy ezután még 4 hónapon keresztül nem tudott kikelni az ágyból. 4 és 14 éves kora között szinte folyamatosan történt vele valami, de Saraswathi sosem tágított mellőle. Anyagilag is nehéz időszak volt, és Saraswathi ekkor döntött úgy, hogy elkezd saját órákat is tartani. Nem hirdethette magát, mert Guruji szerint ez nem lett volna helyes, viszont egy diákja, egy amerikai hölgy, Sally Walker feladott helyette egy hirdetést az egyik Hindu újságban és ajándékként az orvosuk is reklámozta őt a Mysore Star magazinban. Ezt követően számos diák jelentkezett; azonban ahogy a tanítványok létszáma, úgy az irigység is egyre nőtt. Olyanok is voltak, aki túl drágának tartották az órákat. Később, mikor Guruji már külföldön is tartott órákat, Saraswathi maradt a Shalaban gondoskodni tanítványairól. 11 éven keresztül csak nőket tanított, majd 1986-től férfiakat és nőket vegyesen. Sokan kritizálták emiatt a radikális változtatás miatt, de ő mindezzel nem törődve elhatározta, hogy legjobb tudása szerint fogja ezentúl is tanítani az érdeklődő diákokat.

Saraswathi Mysore Ashtanga

Édesanyja kezdte el Sharath-ot is tanítani, hogy gyorsabban gyógyuljon és erősödjön. Sharath eleinte vonakodott, mert inkább a krikettet preferálta, de az erős családi befolyás hatására a rendszeres gyakorlás meghatározóvá vált az ő életében is, és viszonylag hamar nagyapja segítségére tudott lenni a tanításban. Saraswathi mindkét gyermeke saját feladatának tekinti, hogy ugyanúgy terjesszék az astanga jógát, ahogy azt nagyapjuk tette. Sharath a mai napig Mysore-ban, Sharmila pedig Bangalore-ban él és tanít.

Saraswathi

2002-ben, amikor az iskola Gokulamba költözött, Sraswathi ismét édesapjával együtt tanított. Hajnali 5-től segédkezett, majd 8-9.30 között saját óráit tartotta minden reggel.

Jelenleg a Main Shalától pár perc sétára található saját iskolájában tanítja a Mysore-be érkező kezdő tanítványokat, illetve régi, haladó diákjait is. A mysore-stílusú órái már hajnali 4:30-kor elkezdődnek, de még emellett is marad ideje, hogy délutánonként a Main Shala termében az indiai gyakorlókat oktassa.

Saraswathi Jois, az elszántság és határozottság asszonya, akinek kitartása és elkötelezettsége forradalmat indított az Astanga jóga világában. Egy nő, akinek a jelenléte a KPJAYI jógaiskolában erőteljes és meghatározó, mégis békét, nyugalmat és szeretetet árasztó. Egy nő, aki nem a szavak, hanem a tettek embere, aki oly sokakat ösztönöz, hogy túllépjenek saját korlátaikon.

Saraswathi from Change For Balance on Vimeo.

Gondolatok

„Ne siess, adj időt a gyakorlásnak… Minél jobban sietteted, annál kevésbé érted meg, miről is szól valójában. Mindennek megvan a maga ideje. Ezért hagyd, hogy minden a maga idejében jöjjön. Egy virágnak, egy fának is szüksége van a megfelelő időre és feltételekre, hogy kifejlődhessenek. Miért lennénk mi emberek különbözőek? Fejlődni a jógában annyit jelent, mint fejlődni az életben; és amikor ezt elkezded érezni, rájössz, hogy ez valóban így igaz.”

„Az Istent vagy az Istennőt ne a külvilágban keresd. Tanulj meg befelé figyelni és fedezd fel az isteni energiát magadban.”

„Egy kevésbé rugalmas testben sokkal nagyobb lehetőség rejlik, ami a jóga tanulást illeti. Ha valaki nagyon hajlékony, akkor könnyen a bhóga (élvezet) csapdájába eshet.”

„Hallgass a szívedre és hagyd, hogy vezessen az életben.”

„Mindenki az édesapám sikereit emlegeti. Igen, valóban nagyszerű, amit elért, de vajon belegondolnak az emberek, hogy mi mindenen kellett keresztülmennie mindezért?”

„Először is tisztelned kell a tanáraidat, akik elhozták neked ezt a jógát. Guru – múla, az alap. Ha nem adod meg a kellő tiszteletet, akkor Istenhez sem érhetsz el. Ez nagyon fontos. Sokan változtatnak a módszeren, az egójuk miatt teszik. Keresd meg a számodra legmegfelelőbb tanárt és maradj vele. Ha folyton váltogatod, az nem helyes, össze fogsz zavarodni. Ha az elméd elég erős, kitartasz a tanárod mellett. Addig keresd, amíg meg nem találod, a szívedben fogod érezni, amikor találkozol az igazival.”

Női szemszögből

Az anyaságról: „Tíz évembe telt, hogy rendesen megtanuljam az ászanákat, és aztán két gyerekbe, hogy elfelejtsem őket, de velük a tapasztalat, amit így a jógában szereztem messze felülmúl mindent, amit ászanagyakorlás valaha adhatott volna.”
Nagymamának lenni: „Most, hogy nagymama is vagyok, már a jógát is nagyszerűen csinálom.”
A női ciklusról: „Egy nőnek meg kell tanulnia figyelni a ciklusára és ilyenkor pihenni, nem pedig erőltetni a gyakorlást a menstruáció napjai során.”

Terhesség alatt gyakorolni: „Terhes nőknek is ajánlott és jót tesz a gyakorlás. A légzés oxigént visz a vérbe és a babához is. A baba is mozog, és az anyuka is rugalmas marad. A terhesség első szakaszában és a szülés után azonban érdemes 3 hónapot kihagyni és pihenni. Egy kicsit azért persze szabad gyakorolni, de semmi ugrálás. Az ülő ászanák és a légzés a legjobb. Persze az egyéntől is függ, ajánlott konzultálni az orvossal.”

Nőnek lenni: „A férfiak fizikailag erősebbek, mint a nők, de a nők tehetségesebb jógik.”
Az élet különböző szakaszaiban a jógagyakorlásunk természetesen folyamatosan változik, és sokkal többé válik, mint csupán az ászanák gyakorlása. Nőnek, anyának lenni, és felelősségteljesen vezetni a háztartást sok energiát igényel, és ez az energia sokfelé irányul. A jóga gyakorlásunk biztosítja azt az erőt és bátorságot, hogy szeretettel el tudjuk fogadni a változást. Ami azonban mindig változatlan marad, az a tiszta tudat és az egyensúly, ami az astanga jóga gyakorlásának köszönhető. Az éveken át tartó gyakorlás adja a keretet, hogyan éljük életünket nap, mint nap.

Forrás:
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois
http://aysnyc.org/index.php?option=com_content&task=view&id=175&Itemid=37
http://kpjayi.org/biographies/saraswathi
http://www.saraswathiastanga.com/saraswati.html

Astanga Ikonok: Eddie Stern, egy nagyvárosi jógi története

Eddie Stern ashtanga yoga

„A nevem Eddie Stern, jógaoktató vagyok és az Ashtanga Yoga New York iskola igazgatója. 21 éves korom óta minden, amit csináltok, az a jógához kapcsolódik. Ha olyan lehetőséggel találkozom, ahol azt látom, hogy a jóga segíthet, és valaki felkér, hogy tegyek valamit, mindig igent mondok. Ez erről szól, nagyon egyszerű. Ha tudjuk, hogy adhatunk valakinek valamit, ami enyhíti a szenvedését, akkor cselekednünk kell.”

Nemrég Eddie a „The Chopra Well” program keretein belül számos motivációs videót készített, amelyek különböző élettörténeteket mutatnak be. Mindennapi hősök (Juquille, Yuko, Michael, Abdi, Anthony, A Horizon Fogda története, a „RAPP story”) és híres emberek (Moby, Russel Brand, Deepak Chopra, Russel Simmons) mesélik el, milyen hatással van rájuk és hogyan alakította át az életüket a jóga. Történetek erőszakról, drogfüggőségről, rákról, hátrányos helyzetű fiatalokról és családon belüli erőszakról, sorsokról, amelyek a jóga hatására teljesen új fordulatot vettek.

„The Chopra Well” egy teljesen új Youtube csatorna, amelyet azért hoztak létre, hogy ösztönözze az embereket a teljesebb, tudatosabb, egészségesebb életmódra. A küldetés része elérni a 100 milliós kritikus tömeget, a cél, hogy a program hatására minimum száz millió ember tapasztaljon életében pozitív változást. Naponta jelennek meg műsorok az egészséges életmódról, wellnessről, spiritualitásról könnyed és humoros formában. A mottó: „Légy jelen a jövőre.”

Eddie továbbá aktív részese az úgynevezett „Ashtanga Yoga Outreach” és a „Lineage” projekteknek is, amelyek célja Egyesült Államok szerte beteg vagy hátrányos helyzetű emberek és fiatalok életébe a jóga gyógyító erején és a tudatosságon keresztül pozitív változásokat vinni.

Eddie az egyik legfiatalabb az úgynevezett “szenior” astanga tanárok közül, mivel majdnem 20 éven keresztül tanult Gurujival megszakítás nélkül. Az egész életét a tanulásnak, a fejlődésnek és a tanításnak szentelte. Tanulmányozta a szanszkrit nyelvet és az ősi indiai szentírásokat, ahogy a hagyományokat és az indiai kultúra minden jellegzetességét. Eddie az úgynevezett „nyugati indiai” gondolkodást személyesíti meg, és életmódja hűen tükrözni, hogyan lehet ezt a mindennapjainkban alkalmazni. Világszerte elismer, rendkívüli tanár, az Ashatnga Yoga New York iskola és a Broom Street-i Ganesha templom alapítója, továbbá számos jógával és hindu filozófiával kapcsolatos magazin és könyv szerzője.

Guy Donahaye-el együtt állították össze azt a különböző interjúkból álló könyvet, amelyben Guruji legrégebbi és legtapasztaltabb tanítványai szólalnak meg és mesélik el személyes történeteiket, osztanak meg rendkívül szívhez szóló pillanatokat és azt az átalakulást, amit a rendszeres gyakorlás hozott az életükbe. Csak egy pár név a sok közül: Saraswathi Rangaswamy, Sharath Jois, Manju Jois, David Williams, Nancy Gilgoff, David Swenson, Tim és Chuck Miller, Richard Freeman, Dena Kingsberg, Lino Miele, Rolf Naujokat és még sokan mások…

A könyv olvasásakor nem csak Gurujira emlékezhetünk, hanem szinte személyes élményünkké is válik, milyen is az, amikor az ember a Tanárával gyakorolhat.

Eddie ebben a könyvben mesél arról, hogy korábban mennyire nem övezte tisztelet a jógát, mint tudományt, és az indiai kultúra részeként sem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget. Úgy tartották, hogy a jógát csak szerzetesek, sarlatánok vagy mágusok gyakorolhatják. Guruji azonban olyan rendületlenül hitt a jóga nagyszerűségében és népszerűsítésében, hogy mára a nyugati világ szinte elképzelhetetlennek tartja, hogy ez valaha Indiában nem így volt.

1988-ban, első indiai útja során Eddie meg volt róla győződve, hogy minden indiai jógázik és rendkívül meglepődött, amikor azt tapasztalta, hogy a többség egyáltalán nem is foglalkozik vele. Még az 1990-es évek elején sem övezte semmiféle kulturális tisztelet ezt az irányzatot, pedig köztudott volt Indiában, hogy milyen jó hatással van a jóga az egészségre, a testre és a lélekre egyaránt. A nyugati világot azonban sokkal inkább valamiféle spirituális küldetés hajtotta és vezette el Indiába.

1991-ben India épphogy csak engedélyezte a nyugati importot, Pepsi és Coca Cola, a többi hasonló nagy márka és a gyorsétterem láncok még nem szennyezték a vidéki tájakat. Palackozott vizet is alig lehetett kapni, az út a postára egy egész napos program volt, éppúgy, mint távolsági telefonhívást foglalni vagy a bankban pénzt váltani. Minden sokkal több időt és persze türelmet igényelt, amivel mi nyugatiak sokszor hadilábon állunk. Eddie-nek sok mindennel ugyan már nem kellett megküzdenie, nem úgy, mint elődjeinek a ’70-es években, de a mindennapokban számos dolog továbbra is kihívást jelentett. Egy forró fürdő például komplett luxus volt, e-mail nem létezett és napokig tartott az út Mysore és New York között. Mindezt azonban ellensúlyozta a helyiek kedvessége; nem telt el úgy nap, hogy vadidegenek ne hívták volna meg a nyugati diákokat egy pohár teára vagy egy kis harapnivalóra az otthonaikba vagy akár több napos lakodalmakba.

Pont ezek a sorozatos nehézségek és tapasztalatok tették az indiai tartózkodást olyan értékessé; az élet egyszerűsége és az a felismerés, hogy ilyen szerény körülmények között is lehet boldognak lenni. Elmondása szerint Eddie-nek igazán ínyére volt ez az életforma, nagyon szerette az Indiában töltött időt és a kilencvenes években még nem is gondolta volna, hogy hamarosan tömegek érkeznek majd Mysore-ba. Mielőtt megnyílt volna az új iskola Gokulamban, 20-24 gyakorló már szinte soknak számított és „elviselhetetlennek” tűnt a zsúfoltság. Akkoriban 4-8 számított „normálisnak”.

Ami igazán megkülönböztette Pattabhi Jois tanítási módszerét a többi irányzattól, az a háttérirodalom hiánya. A tanulás és a kutatás pont emiatt volt sokkal nagyobb kihívás. B.K.S. Iyengar, Paramahansa Yogananda és Swami Vishnu-devananda számos könyvet írtak, de Gurujitől csak első kézből lehetett tanulni, könyvekből nem. Pár angol nyelvű instrukcióval és elsőre félelmetesnek tűnő igazításaival olyan pózokba tudta csavarni a diákokat, amelyeket maguktól biztos nem mertek volna megközelíteni. Korlátozott angol tudása miatt minden végtelenül le volt egyszerűsítve, és talán pont erre volt szüksége a szellemileg túlképzett nyugatiaknak: a múla bandha egyszerűen csak „Szoríts az ánuszodat!” volt; az utasítás a légzéssel kapcsolatban kimerült abban, hogy „Lélegezz szabadon!”; és amikor valamilyen témával kapcsolatban kérdés merült fel, következett a már számunkra is jól ismert instrukció: „Gyakorolj és minden jön magától!”.

Az angol komoly nyelvi akadályt okozott, de Kannada nyelven, az anyanyelvén Guruji szenvedélyesen mesélt a jóga és a szentírások, a filozófia és a mitológia összefüggéseiről. Ez sokszor a kincsvadászatra hasonlított, megtalálni magát a forrást, amiből Guruji idézett, majd a szövegrészt magát. A kutatásba vetett fáradozás azonban így vagy úgy mindig meghozta gyümölcsét.

Valójában ez is az indiai tradíció része, hogy a diáknak igyekeznie kell megértenie a tanárát, nem pedig várni, hogy a tudást ezüst tálcán kínálják fel előtte. A tanár megmutatja, hogy mit és hogyan kell csinálni, azonban a diáknak kell megszerezni a tapasztalatot kitartó és elhivatott gyakorlással.

Gondolatok Gurujiről

Eddie Stern Mix

 

“Sri. K. Pattabhi Jois sokszor idézett nekünk a Bhagavad Gítából – mindig azt mondta, hogy a testek jönnek és mennek, váltogatjuk őket, mint a ruhákat. A lélek azonban örök, nem születik és sosem hal meg. Mindazonáltal mindannyiunk kapcsolata Gurujival olyan rendkívül személyes és bensőséges volt, amit nem lehet a fenti példához hasonlítani. Mivel a lelke halhatatlan, így nem kellene bánkódnom, de hiányozni fog annak az úriembernek a teste, aki 93 éven keresztül hordozta ezt a lelket és sugározta e lélek ragyogását. Hiányozni fog a mosolya, a gyermeki kíváncsisága, amely fiatalon és egészségesen tartotta a hosszú évek során. Hiányozni fog, ahogy befogadott minket az otthonába, az életébe, a jógájába. Hiányozni fog koncentrációjának abszolút intenzitása, hozzáállásának tisztasága, és az a képessége, hogy a bonyolult összefüggéseket végtelenül leegyszerűsítve adja át.
Mindez útmutatóul szolgál ahhoz, hogyan éljem az életemet, a guru áldása nem csak a szavaiban rejlik, hanem abban, ahogyan ő maga hogyan él. Guruji ebben is kiváló példa volt. Nagyon szerette a feleségét, a családját, és elárasztotta őket mindennel, ami tőle tellett. Mint brahmin, végig kitartott a dharmája mellett, imádkozott, sosem hagyta abba tanulmányait, a tanítást, és a jótékonysági munkálatokat. Mégis, mindemellett a rituális tisztaság mellett előítélet nélkül be tudott fogadni számos generációt a nyugati világból, akik évről évre özönlöttek az iskolájába; és akik közül inkább többen, mint kevesebben – engem is beleértve – szerencsétlen hippiként érkeztünk.
Még gyerekek voltunk, amikor először találkoztunk vele. Figyelte, ahogy keresztülmegyünk mindazon a fizikai fájdalmon, amíg a testünk hozzá nem szokott ehhez a rendkívül megerőltető gyakorláshoz; látta, ahogy megházasodunk, családot alapítunk, nevet adott a gyermekeinknek, csokival etette őket és velük nevetett. Mi pedig vele sírtunk, amikor meghalt a felesége és ünnepeltük élete nagy eseményeinél a 90. születésnapján, és amikor megnyílt az új iskolája Gokulamban.

Több volt, mint egy tanár. Ő volt a vezércsillagunk, ragyogó értékrendünk, ő volt a mi Gurujink.”

Forrás:
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois
http://ayny.org/urban-yogis-at-tedx.html
http://ayny.org/vedanta-vidvan-yoga-visharada-sri-k-pattabhi-jois.html
http://www.lineageproject.org/
http://www.huffingtonpost.com/the-chopra-well/
http://ashtangayogaoutreach.org/
http://www.yogajournal.com/wisdom/2568

Astanga Ikonok: David Williams

David Williams

Amma és Guruji történetéből láthattuk, hogy az 1970-es évekig a nyugati világ mit sem sejtett arról, hogy valahol egy távoli dél indiai faluban él az a mester, aki később az Astanga Jóga irányzatot oly közkedveltté teszi, hogy ma már ezrek utaznak rendszeresen Mysore-ba, hogy a „Main Shala”-ban, a K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-ban tanulhassanak. Bár pontos számot nem tudunk, de talán a milliós nagyságrendet is elérheti azoknak a száma, akik életének elemi részévé vált a mindennapos gyakorlás. Guruji első nyugati tanítványi közül szeretnék most bemutatni valakit, akit meghatározó szerepet játszott az Astanga népszerűsítésében. Ő szervezte meg Guruji és Manju első útját az Amerikai Egyesült Államokba és a világ számos elismert és nagy tapasztalattal rendelkező tanára is nála kezdte pályafutását. A teljesség igénye nélkül: David Swenson, Doug Swenson, Danny Paradise, Cliff Barber, Batiste Marceau, Bryan Kest, Jonny Kest, Clifford Sweatte, Tracy Rich, Chuck Miller, Maty Ezraty, Kathy Cooper és Andrew Eppler. Ez a kiváló személyiség pedig nem más, mint David Williams.

David az Egyesült Államokból származik, jelenleg is Hawaii-on él, jógázni egyetemi évei alatt kezdett az 1970-es évek elején. Közel 44 éve gyakorol és tanít Amerikában és a világ számos pontján egyaránt.

David Williams

A kitartó, mindennapos gyakorlást sokan fárasztónak és átlagon felüli fegyelmet igénylőnek tartják, azonban elmondása szerint Davidet sokkal inkább elbűvölte az Astanga Vinyásza rendszer, és a jóga áldásos hatásai. Kíváncsisága tántoríthatatlanul motiválja, hogy felfedezze, vajon mi történik, ha az ember tényleg egy életen át gyakorol. Számos történetet hallhattunk már az indiai jógikról, akik koruk előrehaladtával egyre bölcsebbekké váltak és mágikus képességek birtokába jutottak. Első találkozása a jógával egy farmon történt, ahol az egyik barátja épp fejenállás közben lótuszba tette a lábait. David érdeklődve figyelte, azonban remek fizikai kondíciója ellenére sem hitte, hogy képes lenne utánozni őt. Mégis nem sokkal ezután már az első indiai utazását tervezte, hogy megtalálja mesterét.

„Most jövök rá, ahogy visszatekintek, hogy olyan voltam, mint egy detektív, aki a legnagyobb jógi után nyomoz. Kérdezgettem az embereket, különböző órákra jártam. Ez a kutatás egészen Indiáig vitt, ahol 1972 tavaszán Pondicherryben, Swami Gitananda Ananda asramjában találkoztam Manjuval, Pattabhi Jois fiával.”

Manju ekkor egy barátjával, Basarajuval utazgatott India szerte és tartott jógabemutatókat. David pedig Norman Allennel volt az asramban, és miután látták az első sorozat bemutatóját, David rögtön tudta, hogy megtalálta, amit annyira keresett. Kérdezősködött is Manjunál, hogy ő hol és kitől tanulta mindezt, aki elmesélte, hogy az édesapja egy Mysore-ban elő jógamester és astanga jógát tanít.

David Williams

David vízuma már majdnem lejárt, így haza kellett utaznia és gyűjtenie egy kis pénzt a visszatéréshez. Norman viszont rögtön Mysore-ba ment és elkezdte tanulmányait Gurujival. Norman épp befejezte az első sorozatot, amikor David csatlakozott hozzájuk. Nancy Gilgoff is vele tartott. Az ott töltött négy hónap alatt tanultak pránájámát, megtanulták az első, a második sorozatot és a harmadik sorozat felét. Nagyon különleges alkalom volt ez, hiszen Guruji azelőtt sosem tanított külföldieket és ezért rengeteg figyelmet szentelt Davidéknek. Mindenki igyekezett olyan gyorsan tanulni, ahogy csak tudott. Abban az időben Guruji még alig beszélt angolul, úgyhogy sokszor csak utánozták a tapasztaltabb tanítványokat és próbálták memorizálni az ászanák sorrendjét. David „stratégiája” az volt, hogy naponta nyolc új pózt akart elsajátítani, így sikerült megtanulnia végül az első kettő és a harmadik sorozat felét.

David Williams

Amikor a vízuma ismét lejárt, visszatért Amerikába, a kaliforniai Encinitasba, ahol elkezdett jógát tanítani. Nem sokkal később levél érkezett Gurujitől, amelyben megírta, hogy szívesen látogatna Amerikába. David természetesen nagyon szeretett volna segíteni és úgy tervezte, hogy mindaddig félretesz heti 10 dollárt, amíg össze nem gyűlik annyi pénz, ami fedezi Guruji útját. Lelkesen mesélte tanítványainak a jó hírt, akik rögtön fel is ajánlották, hogy nem kell olyan sokáig várnia a pénz miatt, majd ők gyorsan összeadják a szükséges összeget. David legnagyobb meglepetésére, másnapra összegyűlt 3000 dollár. Azonnal értesítették Gurujit, hogy készülődhet Kaliforniába.

Guruji és Manju

Kezdetben úgy volt, hogy Guruji a feleségével, Ammával érkezik, de végül fiát, Manjut vitte magával, hogy segítsen neki a tanításban. Kicsit később kapták meg a vízumukat, mint ahogy eredetileg tervezték, ezért végül hét hónappal később, 1975-ben érkeztek meg Encinitasba. Addigra már 35 fős kis csapat jött össze, akik minden nap gyakorolták a sorozatokat, hogy felkészüljenek Guruji fogadására.

Guruji és Manju Daviddel, Nancyvel és Terry Jenkinsszel töltötte a következő négy hónapot és a gyakorlás mindennapossá vált Encinitasban. Davidet nagyon vonzotta Hawaii, úgyhogy miután ez az időszak véget ért, elhagyta Kaliforniát, Manju pedig, aki Amerikában akart maradni, átvette az óráit.

„Az utolsó esték egyikén a konyhában ücsörögtünk és beszélgettünk, Manju fordított. Amikor feltettem Gurujinak a kérdést, hogy mint „nagy jógi” a „kis jóginak”, milyen tanáccsal tudna szolgálni, azt felelte: ’Kelj fel minden nap és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. A következő reggel, kelj fel, és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. Csak gyakorolj, és minden más jön majd!’”

„Úgy terveztem, csak pár hétre látogatok el Hawaii-ra, hogy felfedezzem a Paradicsomot, de azóta itt vagyok. Számtalan helyen tanítok és több ezer emberrel találkoztam, akikkel volt szerencsém megosztani ezt a fantasztikus irányzatot.”

Gondolatok Gurujiről

David Williams

David Williams: „Nagyon kedves mosolya volt. Rettentően szigorú volt, ha fegyelemről és koncentrációról volt szó, de nagyon szerettem a mosolyát. Kicsattant az egészségtől. Akkoriban már 59 éves volt, mégis, szép volt a bőre, és rendkívüli kisugárzása volt. Tudtam, hogy bárhogy is csinálja, úgy akarom csinálni én is.”

„A legelejétől kezdve azt mondogatta nekünk, hogy 95% gyakorlat, 5% elmélet. Ha gyakorolsz, minden feltárul előtted. Nekem ez a spirituális része az egésznek. Először a testnek kell egészségesnek és erősnek lennie, hogy ne zavarja meg az embert miközben meditál. A jóga és a meditáció számomra két azonos fogalom. Az évek során egyre inkább arra törekedtem, hogy a gyakorlásom egyfajta mozgó meditációvá váljon és a gyakorlás végeztével ez a meditatív állapot egész napon át tartson. Ezért én a gyakorlást egy 24 órás meditáció alapjának tekintem.”

„Minden, amit az idő tájt annyira kerestem, Gurujitől kaptam meg. Indiába mentem, hogy megtaláljam a lehető legjobb jógagyakorlatokat és rá is leltem az ő rendszerére. Szorgalmasan tanultam, és azóta is gyakorlok. Továbbra is kérdezősködöm persze, hogy talált-e már valaki ennél tökéletesebb sorozatot, de sehol nem fedeztem fel jobbat, mint Guruji astanga jóga rendszere. Ha valaki azt mondaná, hogy „Rendben, van 15 perced vagy egy órád, hogy valami jót tegyél magadért… Bármilyen eszközt kaphatsz hozzá, súlyzókat, biciklit, bármit…”; én csak leteríteném a matracomat a földre, elkezdeném a Napüdvözleteket és folytatnám az első sorozattal. Örökké hálás leszek Gurujinak minden egyes óráért abból a sok százból, amit azzal töltött, hogy astanga jógát tanítson nekem.”

„Guruji két nagy ajándékot adott nekem: tudást és szabadságot. Ezért is gyakorlok immár több mint 40 éve megszakítás nélkül és mondhatom, hogy valóban, minden más jött magától.”

Forrás:
http://www.ashtangayogi.com/HTML/biog.html
http://aysnyc.org/index.php?option=com_content&task=view&id=97&Itemid=101
http://www.yogajournal.com/wisdom/2568
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois

Astanga Ikonok: Amma

Amma és Guruji

Astanga Ikonok

Szeretném egy személyes kedvenc történetemmel kezdeni az Astanga Jóga eddigi történetének kiemelkedő alakjait bemutató szekciónk első bejegyzését. A célunk ezzel a sorozattal sok érdekes, rendkívül inspiráló tanár és diák életéről megosztani egy-két különleges momentumot, amely reményeink szerint még több erőt, kedvet és lendületet ad a rendszeres gyakorláshoz. Ezeken a példákon keresztül számtalanszor beigazolódik, hogy amikor igazán kapcsolatba kerülünk valódi önmagunkkal és a szívünk legmélyebb vágyait követjük, úgy biztosak lehetünk abban, hogy a jó úton járunk, és nem tévedhetünk el.

Amma – Guruji

Amma és Guruji története is ennek bizonyítéka. Guruji már jó ideje nagyra becsült tanárával, Krishnamacharyaval tanult Mysore-ban, amikor egy fiatal lány, gyakori látogatója lett a rendszeres jóga bemutatóiknak. Ezeket a bemutatókat a Maharadzsa tiszteletére rendezték, aki miután Krishnamacharya meggyógyította egy komoly betegségből, Krishnamacharya pártfogójává vált és különösen kedvelte Gurujit is. Savitramma (akit gyermekei és a tanítványok később csak Ammának hívtak) csupán 14 éves volt, amikor egy bemutató után édesapjához fordulva kijelentette, hogy Guruji az az ember, akihez ő feleségül szeretne menni. Narayana Shastri udvariasan meg is hívta Gurujit vendégségbe a saját kis falujukba, amely Mysore-tól csaknem 20 km-re volt, hogy a vacsora alatt mindenféle kérdéseket tehessen fel neki: ’honnan jött?’, ’hogy hívják a szüleit?’, ’milyen kaszthoz tartozik?’… Amma nagy örömére édesapja a választ a legutolsó kérdésre is elfogadhatónak vélte, ezért Narayana Shastri ezúttal már a horoszkópjára is kíváncsi volt. Guruji nem teljesen értette, hogy miért, de elkészítette az elemzést és hamarosan visszatért vele, mit sem sejtve arról, hogy kisebb családi drámát okoz majd ezzel, hiszen a horoszkópok alapján Amma és ő nem illettek össze. Ammát ez persze a legkevésbé sem érdekelte, ’Megfelelő vagy nem, én hozzá akarok menni feleségül!’. Így Narayana nem tehetett mást, félredobva a horoszkópot és Guruji édesapjának hozzájárulását kérve végül beleegyezett a házasságba. Egyedül Krishnamacharya intette óvatosságra a fiatal szerelmeseket: ’Vigyázz vele, nagyon erős ember!’. 1933 júniusában, Amma születésnapján, teliholdkor keltek egybe. Amma 14, Guruji 18 éves volt. Amma visszatért a családjához, Guruji pedig a tanulmányaihoz az egyetemen. Ezután három vagy négy évig nem is látták egymást. Amma 1940 környékén költözött csak Mysore-ba és közös családi életük ekkor vette kezdetét. Évekkel később vallotta csak be, hogy házasságuk első pár évében annyira félt férjétől, hogy alig mert beszélgetni vele, egészen addig, amíg második fiuk, Manju meg nem született. Az ezt követő 8 év alatt sokszor költöztek, számos házban laktak, amíg Guruji tanítványai össze nem gyűjtöttek 10 000 rúpiát, hogy segítsenek nekik venni egy házat Lakshmipuramban. Mire beköltöztek, már mindhárom gyermekük, Ramesh, Manju és Saraswati is megszületett.

Amma volt Guruji első tanítványa és elmondása szerint nagyon ügyesen megtanulta a sorozatokat a haladó ászanákig. Krishnamacharya személyesen tette próbára egyszer vinyásza számolással, de Amma derekasan helyt áll, és így kiérdemelte a tanítói oklevelet.

Életük a korai években egyáltalán nem volt könnyű. Ugyan Gurujinak jógaoktatói állása volt az egyetemen, a 10 rúpiás fizetése alig volt elegendő a család fenntartására. 1956-ig, amíg Guruji professzor nem lett, a körülmények nem javultak számottevően. 1948-ban alapították meg otthonukban a ma már oly híres „Astanga Jóga Kutatóintézetet” (Ashtanga Yoga Research Institute) azzal a céllal, hogy a jóga gyógyító aspektusait tanulmányozzák. Házuk ekkor még csak két szobából, egy konyhából és a fürdőből állt, Guruji csak később, 1964 körül bővítette ki a jógateremmel és az emelettel. Ezután nem sokkal érkezett az első európai növendék, egy belga úriember, Andre van Lysebeth, aki indiai tanulmányai után hazatérve adott ki egy könyvet Pranayama címmel. Ebben a könyvben jelent meg először Guruji fényképe, és így már az európai közönség is megismerkedhetett vele. Ennek hatására a ’70-es évektől egyre több európai és amerikai tanítvány is érkezett; az elsők között Norman Allen, David Williams, Nancy Gilgoff és Tim Miller.

Amma gondoskodó szeretetének és meghatározó személyiségének hatására a tanítványok is gyakran édesanyjukként tekintettek rá. Gyakorlás után mindig friss kávéval és bátorító szavakkal várta a fáradt diákokat és mivel szanszkrit nyelvben ő is igencsak jártas volt, előfordult, hogy kijavította Gurujit, ha eltévesztett egy versszakot, ami a jelenlévők számára rendkívül szórakoztató tudott lenni.

1997-ben teljesen váratlanul hunyt el, ami az egész családot lesújtó veszteségként érte. Jelenléte, szeretete pótolhatatlan, hiánya pedig az érintettek számára betölthetetlen. Amma emlékére Guruji számos felújítási és beruházási projekthez fogott hozzá, kezdve két templommal Kowshikaban, amely különösen fontos volt neki. Mikor elkészültek, a megnyitó tiszteletére háromnapos ünnepségsorozatot tartottak, amire az egész falu és Guruji összes tanítványa hivatalos volt. 2000-ben egy újabb templom építésébe kezdtek, amelyet Adi Shankaracharyanak, a család gurujának szenteltek. Ebben a templomban található Sharadamba, a bölcsesség és a tanulás istennője és Navagraha, az indiai asztrológia kilenc bolygója. Ezeket nagy tisztelet és imádat övezi, mert a hit szerint jótékony hatásuk van a világ eseményeire és az egyéni sorsok alakulására. A megnyitó körül 2001-ben ismét nagy felhajtás volt. Az indiai falvakban a templomoknak kiemelkedő spirituális és közösségi szerepe van, ezért volt olyan nagy áldás ez a felújítás és építkezés sorozat, amely nem csak Ammára való örök emlékezés, hanem az ősi spirituális hagyomány folytonosságának fenntartása, amely minden élőlény javát szolgálja.

Gondolatok Ammáról

Amma és Guruji

Manju Jois: „Az édesanyám volt a család tartóoszlopa, mindenben támogatta az édesapámat, bármit is csinált, pedig nem volt egyszerű eset…. Valójában ő választotta férjéül; egyszerűen beleszeretett és hozzá akart menni… Össze is házasodtak, így kezdődött minden… Otthon mindig fantasztikus hangulat volt, sokat nevettünk. Nagyon jó humora volt, nyugodt volt és sosem csinált nagy ügyet semmiből… Folyton kijavította az édesapámat… Egyszer, amikor Guruji végzett a tanítással és kissé átszellemülten kisétált az utcára körülnézni, nem vette észre, hogy csak az az alsónadrág van rajta, amiben tanítani szokott. Édesanyám utána is kiabált, hogy menjen vissza a házba azonnal. Guruji morcosan vissza is ballagott… Nagyon mókás volt őket nézni.”

Amma és Guruji

Saraswathi: „Nagyon jó humorú asszony volt, sokszor viccelődött és nagyon szerette a diákokat. Mindig készített nekik valami harapnivalót, friss kávét. Nagyon szeretett gondoskodni az emberekről. Az édesapámnak is mindig gondját viselte, pedig sokáig nagyon szegények voltunk. Az édesanyám ennek ellenére is boldog volt, hogy vele élhet. Néha napokig nem ettek, csak pár papaját a kert végében lévő fáról. Amikor a testvéreim és én még nagyon kicsik voltunk, édesapám sokszor csak rizst hozott ebédre, persze amikor futotta rá a fizetéséből. Ebédre mindig keveset ettünk. Később, mikor már több pénzünk volt, édesanyám akkor is ugyanolyan maradt. A pénz nem változtatta meg. Annak ellenére, hogy a horoszkópjuk szerint nem illettek össze, nagyon szerették egymást és 63 éven keresztül boldogan éltek együtt…

Sokszor ugratta édesapámat. Guruji már elmúlt 70 éves, amikor vett egy robogót és azzal furikázott minden nap. Sokszor elesett és akár komolyan meg is sérülhetett volna. Édesanyám persze folyton mondogatta, hogy vigye vissza a motort, de ő hajthatatlan volt. ’Nem, inkább gyere, elviszlek egy körre’. Mire Amma: ’Sosem ülök fel arra a vacakra, keress más hölgyeket. Ha leesek, ki fogja gondomat viselni? Ha te esel le, majd én ápollak, de én sosem ülök fel.’ Nagyon okos asszony volt.”

Amma és Guruji

David Williams: „Amma rendkívül meghatározó szerepet töltött be Guruji életében. Mindig mosolygott és végtelenül barátságos volt mindannyiunkkal. Igazi öröm volt látni őt. Nagyon szerettem a főztjét, sokszor mentünk piknikezni és azok voltak a legjobb fogások, amiket Indiában ettem. Mikor már egyre több külföldi érkezett, elkezdett angolul tanulni. Érdeklődő volt és közvetlen, mihamarabb kapcsolatba akart velünk kerülni. Gyorsan tanult angolul, de már azelőtt is remekül kommunikált. Rendkívül okos és intelligens volt. Mindenki nagyon szerette Ammát.”

Amma és Sharath

R. Sharath Jois: „Nem tudom, hány előző élet jó karmája kellett ahhoz, hogy a nagyapámtól tanulhassak, és hogy ilyen szoros lehessen a kapcsolatunk oly sok éven át. Ez minden képzeletet felülmúl, különösen, amikor még a nagymamám is velünk volt. Az ő energiája még markánsabb volt. Guruji megtanította nekem az áaszanákat, de Amma jelenléte tette igazán erőssé az egészet…. Mindenben támogatta a nagyapámat és az egész családot. Nagyon erős asszony volt. Az ő energiája nélkül nem hiszem, hogy ennyi mindent tanultam volna Gurujitól. Nem csak a gyakorlatokra gondolok, hanem arra az energiára, ami körbevett. Folyton mondogatta Gurujinak, hogy ’Mindent meg kell tanítanod neki, naggyá kell tenned!’. Rengeteget segített, mindenben támogatott engem is. ’Muszáj megtanulnod és tökéletesítened a jóga művészetét, hogy a tanítói láncolat (parampara) tovább élhessen.’ Sok időt töltöttem Gurujival, de még többet a nagymamámmal. Nagyon bölcs volt, igazi jógi.”

Forrás:
http://kpjayi.org/biographies/k-pattabhi-jois
http://ayny.org/sri-k-pattabhi-jois
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved