Hátrahajlítások – nézzünk a dolgok mögé

Ashtanga beckband

Az astanga jóga bármelyik sorozatát gyakoroljuk is, a levezető ászanák előtt mindig hátrahajlításokat végzünk. Ha már a teljes első sorozatot gyakoroljuk, és a drop back (azaz állásból lemenni hídba, majd újból felállni) is megy, akkor felkészültünk arra, hogy elkezdjük elsajátítani a tirjanmukha uttánászanát. A testhelyzet felvételéhez drop back során nem tesszük le a tenyereinket a talajra, hanem egyből megfogjuk a bokánkat, majd elkezdünk felfelé lépegetni a combunk felé, miközben nyújtjuk a térdeinket. A mysore-i Main Shalában az ászana végrehajtása (legalább a boka elérése) feltétele a második sorozatra való továbblépésnek (természetesen az egyéni anatómiai sajátosságokat mindig figyelembe véve). Ennek természetesen nem fizikai oka van, hiszen ha megnézzük a második sorozat hátrahajlításait, akkor láthatjuk, hogy még a kapótászanánál is nehezebb ezt az ászanát kivitelezni, ezért fizikai szempontból semmiképp nem tekinthető rávezető gyakorlatnak. Akkor vajon mi lehet az oka annak, hogy Sharath Jois mégis ragaszkodik ehhez a szabályhoz?

Természetesen van logikus magyarázat a fenti látszólagos ellentmondásra, amely személyes megértésem és tapasztalatom szerint a következő. Mysore-ban, a konferenciánkon minden héten szó esik arról, hogy az ászanagyakorlás egyik hatása az, hogy a jamák és a nijamák szinte automatikusan megjelennek az életünk minden területén. A második sorozatban már az idegrendszer és a nádík tisztítása zajlik, ezért komoly problémákat okozhatunk magunknak, ha idejekorán, felkészületlenül a jamák és a nijamák figyelmen kívül hagyásával vágunk bele. A tirjanmukha uttánászana tehát tulajdonképpen egy teszt, hogy elkezdtük-e gyakorolni az astanga jóga első két ágát.

A „szerencsésebb” gyakorlók, akik merevebb testtel kezdenek el gyakorolni, már az első sorozat elején megtanulják, hogy ne ártsanak maguknak (ahimszá), legyenek őszinték (szatja), tartsák tiszteletben a határaikat, és gyakorolják az asztéját és a szantósát, azaz elégedjenek meg azokkal az ászanákkal, amelyek valóban nekik szólnak. A hajlékonyabb, ám gyengébb gyakorlóknál azonban probléma lehet, hogy látszólag minden ászanát fel tudnak venni, ezért rövid ideig tartó gyakorlás után már meg is fordul a fejükben, hogy készen állnak a második sorozat megkezdésére. Ez pedig sokszor vezet az ászanák hajszolásához (aparigrahá figyelmen kívül hagyása), és az energiáink felesleges pazarlásához, (ami a brahmacsarjá megszegése). Itt siet a segítségükre Sharath a tírjanmukha uttánászanával. Ez az ászana a gerinc, a csípő és a váll nyitottságát igényli, de ennél is fontosabb az, hogy lehetetlen a bandhák használata nélkül stabilan tartani, úgy, hogy közben még lélegzünk is. Tehát ha az első sorozat fókuszai közül bármelyik felett elsiklottunk volna, akkor itt szembesülni fogunk a mulasztásunkkal. Ez a szatya, azaz őszinteség önmagunkkal. Ekkor a tapaszt és a szvádhjáját kell megvalósítanunk, azaz a gyakorlásunk alapos megfigyelése által fel kell derítenünk, hogy mit is hanyagoltunk eddig. Ha ez sikerül, akkor visszatérve az alapokhoz el kell kezdenünk dolgozni ezeken a területeken. A saucsára, azaz tisztaságra is szükségünk lesz, mivel ha az életmódunk, az alvási és a táplálkozási szokásaink nem megfelelőek, az szintén nehézségeket fog okozni a hátrahajlítások során.

Láthatjuk tehát, hogy ez az ászana fokozatosan az összes jamát és nijamát becsempészi a gyakorlásunkba, és így lehetőséget ad arra, hogy az élet többi területén is tudatosabbá váljunk. Egyetlen nijamáról nem esett még eddig szó, az ísvara pranidhánáról, amely a legfontosabb ennél az ászanánál: amikor Sharath megfogja a karunkat és odahúzza a lábakhoz, akkor megszűnik a külvilág, és csak a tanárunk iránti teljes bizalom marad, a legtöbb gyakorlónál heves imákkal vegyítve a túlélésért. Végezetül következzen egy videó, amelyben Sharath Jois mutatja be a hátrahajlító ászanákat:

Archívum

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved