Astanga ikonok: Mark Robberds

MarkR

Mark 1997 óta foglalkozik a jóga tudományával. Az elmúlt 17 évben rendszeresen utazott Mysore-ba, hogy a legendás Sri K. Pattabhi Jois-szal és unokájával, Sharath-tal tanulhasson. Azon kevés astanga tanárok egyike, aki elkötelezettségéért és odaadó gyakorlásáért kiérdemelte a „Certified” fokozatot. Ifjú tanoncként segédkezett először Mathew Sweeney, majd később Eileen Hall mellett 1999-től 2005-ig a Sydney-ben található YogaMoves iskolában.

Indián és Sydney-n kívül is volt szerencséje a világ legjobb tanáraitól tanulni, többek között Richard Freemantől és Dena Kingsbergtől, és ezeknek a tapasztalatoknak a hatása tükröződik tanítási stílusában is. Jelenleg jóga filozófiát tanul, különösképpen Patanjali Jóga Szútráit tanulmányozza mysore-i tanítójával, Nagaraj Rao professzorral.

2004-ben határozta el, hogy felfedezi, mi a valódi küldetése, célja ebben az életben. Az utazás részének tekintette, hogy körbejárja a világot, elmélyüljön saját gyakorlásában és jóga iránti szenvedélyében, szörfözhessen, taníthasson és zenélhessen. Így azt a fonalat kellett megtalálnia, ami mindezeket összeköti.

2005 óta tart workshopokat, egy-két hetes kurzusokat, elvonulásokat, és szívesen fogadja a meghívásokat különböző stúdiókba a világ minden táján. Mark célja oly módon tanítani, ami arra ösztönzi az embereket, hogy a gyakorlás iránti szenvedély és szeretet bennük is kialakuljon. Előadásainak, zenéjének szerves részét képezi a vallás és a jóga filozófia, így a jóga tradíció mélyebb rétegein keresztül olyan kapcsolódási pontokat találhatunk, amelyek közelebb hoznak minket egymáshoz és saját gyakorlásunkhoz.

2013-ban, Mark egy latin-amerikai körútja során, Costa Ricában készült ez a különleges interjú, ami betekintést nyújt életfilozófiájába és a gyakorlás, illetve tanítás iránti szenvedélyébe. Az eredeti változat nemrég jelent meg az Ashtanga Magazine-ban. Az AM egy online fórum, amely azzal a céllal jött létre, hogy közös felületen keresztül összekapcsolja a világ astangásait. Friss híreket, információkat olvashattok, gyakran jelennek meg jegyzetek a konferenciákról, illetve inspiráló történetek tanárokról és a diákokról egyaránt.

Fogadjátok szeretettel Markot, az ausztrál szörfös, zenész, világjáró jógit, akinek rendkívül barátságos stílusa és közvetlensége diákok ezreit inspirálja világszerte, köztük engem is.

Márky Márk

AM: Honnan származol? Mesélnél kicsit az életedről?
Mark: Ausztráliából. Sydneyben nőttem fel az első guruimmal, a szüleimmel, a bátyámmal és a nővéremmel. Középiskola után a Sydney-i Műszaki Egyetemre mentem, ott végeztem a társadalomtudományi karon, újságírás főszakirányon. Sosem tudtam, hogy milyen karriert válasszak, de írni már gyerekkorom óta szeretek és amióta az eszemet tudom, körbe akartam járni a világot. Szóval úgy gondoltam, hogy utazó riporterként cikkeket írni különböző fórumokra jó lehetőség lenne.

AM: A jóga ösvényén hogy indultál el?
Mark: Amikor ezt a kérdést felteszik nekem, mindig azt válaszolom, hogy a rövid vagy a hosszabb történet érdekel? A rövid válasz az, hogy amikor 1997-ben visszatértem Ausztráliába egy 15 hónapos, sorsfordító tapasztalatokban gazdag utazás után, az édesanyám elvitt egy jóga órára. Egyből rabul ejtett az élmény és a többi már történelem. A hosszabb verzió szerintem pedig már egészen fiatal koromban is éreztem a szívemben a vágyakozást, hogy megtaláljam a választ az élet nagy kérdéseire, úgy mint „ki vagyok én?”, „miért vagyok itt?”, „honnan jöttem és hol fogok meghalni?”. Ez a vágyódás, hogy a lelkem végre hazataláljon, azóta is bennem él. Számomra a hagyományos életmód, az iskola, az egyetem, a karrier, a kocsi, a család, a nyugdíjas élet sosem tűnt az életem értelmének. Mindig valami mást kerestem, és ez a társadalom egészével szembe helyezett. Amikor rátaláltam a jógára, rátaláltam az útra, amely beteljesíti a vágyaimat és lehetővé teszi, hogy a világ részeként harmóniában éjek.

AM: Mióta gyakorolsz és tanítasz astanga jógát? Miért astanga?
Mark: 1998 óta gyakorolok és 1999 végén kezdtem el segédkezni a tanárom mellett. 2004-ig csak órákat adtam, mysore órákat, magánórákat, órákat cégeknél és kezdőknek, nem mondanám, hogy komolyan tanítottam volna. Miért astanga? Kezdetektől fogva teljesen lenyűgözött, és a románc azóta is tart. Naponta gyakorolok, ezért adta magát, hogy tanítsam is.

AM: Hányszor jártál Mysore-ban? Gurujival tanultál?
Mark: Szinte már nem is számolom, de talán ez volt a 13. utam idén. Először 1999-ben látogattam Mysore-ba és 1999-től 2009-ig, Guruji haláláig vele tanultam. Ő volt a tanárom, de 2007 körül már kezdett visszavonulni és Sharath vette át a szerepét.

AM: Van olyan, hogy astanga előtt és után? Milyen volt az életed az astanga előtt?
Mark: Ha visszanézek a tinédzser vagy még az annál is korábbi éveimre, rengeteg harag és zűrzavar volt az életemben. Azért ennél kicsit árnyaltabb a történet. Sok szempontból jó gyerek voltam, volt tehetségem a sportokhoz, és a tanuláshoz, de mindemellett folyton belekeveredtem valamibe. Különösen a tinédzser korom, amikor a pubertás időszak alkohollal és drogokkal való próbálkozással keveredett, olyan veszélyes időszak volt, amikor az életem könnyedén teljesen más irányt vehetett volna. Szerencsére egy belső hang mindig magasabb cél felé vezérelt, és ezért is kezdtem el utazni 1996-ban, azzal a szándékkal, hogy új életet kezdek. Miután hazatértem, rátaláltam a jógára, és az elmúlt 17 év során sikerült ezeket a negatív mintákat is eltávolítani.

AM: Hány éves vagy pontosan? Szerinted minek köszönhető, hogy ilyen fiatalosan és ragyogóan nézel ki?
Mark: 2014 augusztusában leszek 40. Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre a válasz az előzőben rejlik. Ha eltávolítod a sötétséget, világosság marad. Vagy ez, vagy a szuper genetika. Köszi Anyu és Apu!

AM: Miért olyan fontos a megfelelő táplálkozás egy astangás számára?
Mark: A szánkhja és Patanjali jógarendszere szerint három gunából épülünk fel – szattva, radzsasz és tamasz. Gondolom, mindenki hallotta már azt a kifejezést, hogy „amit eszel, azzá leszel”. Nos, ha szattvikus ételeket fogyasztunk, az elménk és a testünk tündöklő és élettel teli lesz. A jóga célja is az, hogy a radzsasz és a tamasz negatív hatásait lecsökkentse, amennyire csak lehet, hiszen szattvikus természetünk áll legközelebb a valódi lényünkhöz, és ezáltal fedezhetjük fel mi mindenre vagyunk képesek valójában. Időnként persze szükségünk van radzsasztikus elemekre is az étkezésünkben, hogy haladni tudjunk, máskor pedig a tamasz elemek segítik, hogy biztos alapokra találjunk. Ez arról szól, hogy megtaláljuk a megfelelő egyensúlyt, amely számunkra legjobban működik. Ami a rugalmasságot illeti az ászana gyakorlás során, sok kézzelfogható bizonyíték támasztja alá, hogy a lúgosító diéta valóban hajlékonyabbá tesz, míg a savasító étrendnek ellenkező hatása van. Ettől függetlenül, én nem gondolom, hogy ez az esetek száz százalékában igaz lenne. Szerintem a lelkiállapot nagyon nagy hatással van a test vitalitására.

AM: A jógán kívül mivel foglalkozol még szívesen? Hogy érzed, a jógagyakorlás inkább erőt ad vagy energiát von el más tevékenységektől?

Mark: Szeretek gitározni, énekelni és szörfözni. A jóga mindenképpen segít, mert ezek is koncentrációt, elhivatottságot, önfegyelmet és koordinációt igényelnek testileg és mentálisan egyaránt. Az ászana gyakorlásnak is pontosan ezek az alkotórészei. Az évek során azt figyeltem meg, hogy a gyakorlásom elmélyülésével a képességeim sokat fejlődtek ezeken a területeken.

Mark Robberds

AM: Sokan azt mondják, hogy van összefüggés a jóga és szörfözés között. Mit gondolsz erről?
Mark: Az astanga és a szörfözés között? Ez nagyon romantikus megközelítés. Szerintem pontosan ugyanannyi kapcsolat van a jóga és a futás vagy zenélés, vagy tánc, vagy sok más egyéb tevékenység között. Minden lehet a jógának egy megnyilvánulási formája – az egyirányú koncentráció és az érzékszervek visszavonásának képessége, ahol az „én” eltűnik, még ha csak egy pillanatra is. Szörfözés, zenélés és ászana gyakorlás közben csak ez a tiszta cselekvés történik. Szóval, amikor a „kicsi én” félreáll és egy nagyobb erőnek ad utat, akkor érezhetjük létünk Egységhez való kapcsolódását. Ez egy gyönyörű dolog és bármelyik pillanatban megtörténhet; persze a feltételek az óceánon vagy a jóga matracon sokkal kedvezőbbek ehhez.

Gitáros Mark

AM: Dalokon kívül mást is szoktál írni?
Mark:
10 éve írok naplót, azelőtt pedig utazási feljegyzéseket készítettem. Minden reggel, amikor felkelek, 20 percet töltök azzal, hogy leírom, ami történik, amit érzek. Ez segít, hogy a céljaimra tudjak koncentrálni. Lehetővé teszi, hogy mindenféle cenzúra nélkül kifejezhessem magam.

AM: Miért jöttél Costa Ricába, és hogy választod ki a helyeket, ahová elmész tanítani?
Mark: Mariela [Cruz] miatt jöttem. Amikor látta, hogy az amerikai kontinensen leszek, meghívott. Hosszú évek óta barátok vagyunk, azt hiszem, 2006-ban találkoztunk először Mysore-ban. A legtöbb stúdió, ahol tanítok, barátoké, akiket Mysore-ból ismerek, de egyre több meghívást kapok olyanoktól is, akikkel még nem találkoztam. Próbálok minél több helyre eljutni, de fontos, hogy az óceán ne legyen túl messze, hogy szörfözhessek is.

AM: Hogy, miért, mikor és hol kaptad meg a “Certified” címet? Hogyan lehet ezt elérni? Vágytál erre?
Mark: 2010 elején. Sharathtól kaptam a címet egy vasárnap délutáni konferencia során Mysore-ban. 1999 óta rendszeresen jártam gyakorolni vele és Gurujival és befejeztem az „Advanced A” sorozatot. Ez alapvető kritérium, ahogy a hitelesség és a megbízhatóság demonstrálása is. Egyik nap az irodájában voltam, és ez szóba került. Azt mondta, eljött az ideje és úgy érzi, kész vagyok rá. Szóval, ennyi volt.

AM: Hol van a kedvenc helyed, és mikor gyakorolsz legszívesebben?
Mark: Mysore kétségtelenül az egyik kedvenc helyem. Talán nincs is hozzá fogható. De a dzsungelben is nagyon szeretek gyakorolni, ahol gyönyörű természet vesz körül. A kora reggeli órák mindenképpen a legjobbak.

AM: A negyedik sorozatot gyakorlod?
Mark: Igen, dolgozom a negyedik sorozaton. Sosem gondolkodtam rajta, hogy eljutok-e idáig egyáltalán, de miután befejezi az ember a harmadik sorozatot, a fejlődés természetes része, hogy jön a következő póz, ami a negyedik sorozat kezdete. Aztán szépen egyesével jött a többi és mielőtt eszméltem volna, már javában a negyedik sorozatot gyakoroltam. Nagyon érdekes folyamat, mert nincs sok útmutató arról, hogy ez a sorozat hogy néz ki vagy hogy kell a pózokat végrehajtani, ellentétben az első három sorozattal.

AM: Mi vagy mi volt a legnagyobb akadály, amelyet le kellett győznöd a gyakorlásod során?
Mark: A legnagyobb akadály a kétség. Ez valóban a megfelelő irányzat? Ez nem csupán fizikai? Nem teremt még nagyobb egót? Hol van ebben a spiritualitás? A fájdalom a csípőmben vagy a hátamban valóban a javamat szolgálja? Azt gondolom, a legtöbb ember valóban tapasztal különféle nehézségeket, és sokan ilyenkor meg is hátrálnak. Az elmúlt 17 évben, amióta gyakorlok, számtalan embert láttam jönni és menni. Lehet, hogy én tanulok lassan, de úgy érzem, hogy még mindig annyi minden van hátra.

AM: Szerinted milyen áldásos hatásai vannak ennek a gyakorlásnak?
Mark: Fizikai síkon elképesztő életerőt és energiát ad. Érzelmi és mentális szinten pedig kifejleszti azt a képességet, hogy felismerjük, hogyan működik az elme és az egó, és ezáltal lehetővé teszi, hogy a negatív, korlátozó mintákat, amelyekre már nincs szükségünk, el is tudjuk tüntetni. Ebben rejlik a jóga tradíció szépsége – nem arra tanít minket, hogy meg kell próbálnunk fejlődni, hanem arra, hogy az akadályokat kell elmozdítanunk, amelyek gátolnak, hogy felfedezhessük valódi önmagunkat és képességeinket.

Mark Robberds

AM: Melyik a kedvenc ászanád és melyik a legnagyobb kihívás most?
Mark: vriscsikászana – kézállásban a skorpió póz a kedvencem. A legnagyobb kihívást pedig a ganda bhérundászana és a múlabandhászana okozza.

AM: Kívülről nézve álomszerű életet élsz. Tényleg ez álmaid élete?
Mark: Élem az álmaimat! A sajátjaimat. Nem tudom, hogy más is ezekről álmodik-e. Biztos vagyok benne, hogy sok ember nem vágyik minderre. Az életben mindennek megvan az ára, az árnyékos oldala. Szóval, amennyi előnye van ennek az életformának, pontosan annyi hátránya is. Például nincs otthonom, tíz éve csak bőröndökből élek, megszámlálhatatlan órákat töltök repülőtereken és repülőkön. De számomra mindez megéri, mert új és izgalmas helyeket fedezhetek fel, csodálatos emberekkel találkozhatok és a személyes tapasztalataimon keresztül tanulhatok a világról.
2004 óta arra vágyom, hogy járhassam a világot, miközben szörfözhetek és jógát taníthatok, elmélyülhetek a saját tanulmányaimban és gyakorlásomban, gitározhatok, énekelhetek, előadhatok, tanulhatok spanyolul és a világ minden tájáról találkozhatok emberekkel, akikkel mindezt megoszthatom. Ma már nagyjából ezekkel foglalkozom. Legnagyobb része annak, amit csinálok abból áll, hogy megosztom a tapasztalataimat arról, ahogy jóga útját járva élek a világban. Általában egy évben három hónapot töltök Indiában azzal, hogy a mindennapi gyakorlás mellett új lehetőségeket találjak tudásom gyarapítására, hogy utána még hatékonyabban adhassam azt át. Csaknem 14 éve e körül forog minden gondolatom.

AM: Guruji mindig azt mondta, hogy a család a hetedik sorozat. Tervezed a hetedik sorozat gyakorlását is? Mit gondolsz a házasságról és a gyerekekről? Valahol, valamikor, tervezed, hogy letelepedsz majd?
Mark: Igen, valóban mondogatta ezt, de inkább tréfából. Az emberiség évezredek óta családokban él, szóval ez teljesen természetes dolog, az evolúciós folyamatunk része. Jó kérdés. Az idők emlékezete óta vágyunk házasságra és a gyerekekre, ami szolgálja az emberiség fejlődését is. De most már nagyon megváltozott a világ. A család, mint egység mindenütt omladozik. Legalább az emberek fele, akit ismerek és megházasodott, majd gyerekei születtek az elmúlt tíz évben, mára már elvált. A gyerekek lehetnek a legcsodálatosabb örömforrások az életben, de hihetetlenül sok szenvedést is okozhatnak a szüleiknek. Ez mindig vegyes – egyszerre gyönyörűség és fájdalom – ahogy ez a világban minden dologgal így van. Le fogok telepedni, de kétlem, hogy tipikus módon tenném. Ha valaha megházasodom és gyerekeim lesznek, nem fogunk szokványosan élni. Utaznom kell majd és világszerte vagy országszerte tanítanom, hogy eltartsam magam és a családomat. Majd meglátjuk… ahogy a muszlimok mondják „Inshallah” vagy ahogy a katolikusok, „Legyen meg a te akaratod!” vagy ahogy a hinduk, “A Brahman minden tett végrehajtója”.

AM: Vannak hosszú távú terveid, és ha igen, mik azok?
Mark: Amikor harminc éves lettem, tudtam, hogy a következő évtizedet utazással fogom tölteni, miközben tanulhatok az életről és önmagamról. Ahogy az a legtöbb tervvel lenni szokott, ezt is hosszabb időbe telt megvalósítani, mint ahogy vártam. Szóval, még számos utazás vár rám. Még csak most kezd igazán jól menni ez az életforma, úgyhogy még egy ideig szeretném élvezni. Még jó pár év intenzív utazás következik. Remélem, utána majd kialakíthatok olyan lehetőségeket, amikor egy-két hónapos kurzusokat tarthatok különböző országokban és a diákok eljönnek hozzám. Végül pedig szeretnék egy bázist valahol, nagy valószínűséggel Ausztráliában. Annyi dolgot szeretnék még csinálni. Szeretnék közel lenni az óceánhoz minden nap. Szeretnék egy kertet, ahol a saját növényeimet termeszthetem. Szeretnék még zenélni és új nyelveket tanulni. Szeretnék egyetemre menni és komparatív vallástudományt és/vagy filozófiát tanulni. Szeretném, ha lenne egy családom. Mindezeknél a legnagyobb döntési faktor a nagy „$$” lesz. Ha utazom, sokkal több pénzt tudok keresni. Ez az igazság. Úgyhogy valószínű, továbbra is utaznom kell majd, hogy meg tudjak élni. Nem akarok jógaiskolát nyitni. Nem vagyok üzletember, szóval a jóga, mint üzlet nem érdekel. Tehát, ezek a dolgok szerepelnek a terveim között a negyvenes éveim során. Természetesen, továbbra is követem, amit súg a szívem, csinálom, ami a szenvedélyem, tudva, hogy a következő ajtó úgyis kinyílik, amikor itt van az ideje.

AM: Mi a legfontosabb tanácsod egy kezdő vagy már nem annyira kezdő astangás számára?
Mark: Csak könnyedén és érezd jól magad!

Forrás:
http://www.ashtangamagazine.com/#!am-exclusive-interview/c1nzw
http://www.markrobberds.com

Astanga Ikonok: Saraswathi

Saraswathi Ashtanga Jois

Ha valóban igaz az a feltevés, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, akkor az astanga társadalom két legmeghatározóbb alakja, Guruji és Sharath mögött egy igazán rendkívüli nő áll, Saraswathi (nevét a tudás és tanulás istennőjéről kapta). Nem csak saját gyermekeinek, hanem gyakorlók millióinak édesanyja, tanára és valódi inspiráció mindannyiunk számára.

Saraswathi 1941-ben született és 10 éves korától 22 éves koráig szorgalmasan tanult édesapjával, Sri K. Pattabhi Jois-szal. Ő volt az első lány, akinek a felvételét engedélyezték a mysore-i Szanszkrit Egyetemre, hogy a jóga mellett a szanszkrit nyelv alapjait tanulmányozhassa. Éveken keresztül segédkezett Guruji mellett, de 1975 óta saját órákat is tart. 1986-ban egy kisebb forradalmat indított, amikor nőket és férfiakat egyszerre kezdett el tanítani. Saraswathi a mai napig szeretettel fogad minden Mysore-ba érkező diákot. Ő az összetartó kapocs a Jois családban, aki egyszerre gondoskodott édesapjáról és gyermekeiről, Sharmiláról és Sharathról, és a mai napig felügyeli, hogy rendben menjenek a dolgok.

Saraswathi Yoga

Életében mindig is a jóga volt a legmeghatározóbb tényező. Ugyan játékosan már egészen kicsi korától elkezdte felfedezgetni a különböző jóga pózokat, rendszeresen és komolyan tíz éves korában kezdte meg a gyakorlást. 22 éves korában, amikor édesanyja hirtelen nagyon beteg lett és kórházba kellett szállítani, Saraswathi azonnal átvállalta a háztartással kapcsolatos teendőket, ápolta édesanyját, illetve gondját viselte édesapjának és fiatalabb testvéreinek is. Eleinte mindez az ászana gyakorlás rovására ment, viszont így a jóga többi ága nagyobb hangsúlyt kapott.

26 évesen kötöttek házasságot és költöztek a Calcuttához közel lévő Jamshedpurba férjével, M.S. Rangaswamy-val. Előre elrendezett frigy volt és a tradíció szerint a feleségnek követnie kell a férjét. Távol a családjától Saraswathinak nem volt sok lehetősége sem gyakorolni, sem rendszeresen tanítani, de kis gyerekekkel továbbra is foglalkozott. Férje nagyon elfoglalt volt és sokat utazott, ezért amikor terhes lett, visszaköltözött a szülői házba. Először, 1969-ben egy kislánynak, Sharmilának, majd 1971-ben egy kisfiúnak, Sharathnak adott életet és édesapja mellett folyamatosan segédkezett a tanításban. A gyerekek jövőjéről és tanulmányairól is gondoskodni kellett, aminek a folyamatos utazások nem tettek volna jót, így Saraswathi úgy döntött, hogy Mysore-ban marad, a férje pedig mindig meglátogatta őket, amikor csak elfoglaltsága és ideje engedte. Sharath nagyon gyengécske volt kicsi korában, nem szeretett iskolába járni és sokat betegeskedett. Mindenféle betegséget összeszedett, tüdőgyulladást, hasmenéses rohamokat… 7 éves volt, amikor Lakshmipuramban az új iskola építési munkálatai folytak. Sharath a téglákon játszott, leesett és eltörte a lábát. Fekvőgipszet kapott és 3 hétig nem mozoghatott. A hemoglobin szintje hirtelen nagyon alacsony lett és reumás lázat kapott. Annyira legyengült, hogy ezután még 4 hónapon keresztül nem tudott kikelni az ágyból. 4 és 14 éves kora között szinte folyamatosan történt vele valami, de Saraswathi sosem tágított mellőle. Anyagilag is nehéz időszak volt, és Saraswathi ekkor döntött úgy, hogy elkezd saját órákat is tartani. Nem hirdethette magát, mert Guruji szerint ez nem lett volna helyes, viszont egy diákja, egy amerikai hölgy, Sally Walker feladott helyette egy hirdetést az egyik Hindu újságban és ajándékként az orvosuk is reklámozta őt a Mysore Star magazinban. Ezt követően számos diák jelentkezett; azonban ahogy a tanítványok létszáma, úgy az irigység is egyre nőtt. Olyanok is voltak, aki túl drágának tartották az órákat. Később, mikor Guruji már külföldön is tartott órákat, Saraswathi maradt a Shalaban gondoskodni tanítványairól. 11 éven keresztül csak nőket tanított, majd 1986-től férfiakat és nőket vegyesen. Sokan kritizálták emiatt a radikális változtatás miatt, de ő mindezzel nem törődve elhatározta, hogy legjobb tudása szerint fogja ezentúl is tanítani az érdeklődő diákokat.

Saraswathi Mysore Ashtanga

Édesanyja kezdte el Sharath-ot is tanítani, hogy gyorsabban gyógyuljon és erősödjön. Sharath eleinte vonakodott, mert inkább a krikettet preferálta, de az erős családi befolyás hatására a rendszeres gyakorlás meghatározóvá vált az ő életében is, és viszonylag hamar nagyapja segítségére tudott lenni a tanításban. Saraswathi mindkét gyermeke saját feladatának tekinti, hogy ugyanúgy terjesszék az astanga jógát, ahogy azt nagyapjuk tette. Sharath a mai napig Mysore-ban, Sharmila pedig Bangalore-ban él és tanít.

Saraswathi

2002-ben, amikor az iskola Gokulamba költözött, Sraswathi ismét édesapjával együtt tanított. Hajnali 5-től segédkezett, majd 8-9.30 között saját óráit tartotta minden reggel.

Jelenleg a Main Shalától pár perc sétára található saját iskolájában tanítja a Mysore-be érkező kezdő tanítványokat, illetve régi, haladó diákjait is. A mysore-stílusú órái már hajnali 4:30-kor elkezdődnek, de még emellett is marad ideje, hogy délutánonként a Main Shala termében az indiai gyakorlókat oktassa.

Saraswathi Jois, az elszántság és határozottság asszonya, akinek kitartása és elkötelezettsége forradalmat indított az Astanga jóga világában. Egy nő, akinek a jelenléte a KPJAYI jógaiskolában erőteljes és meghatározó, mégis békét, nyugalmat és szeretetet árasztó. Egy nő, aki nem a szavak, hanem a tettek embere, aki oly sokakat ösztönöz, hogy túllépjenek saját korlátaikon.

Saraswathi from Change For Balance on Vimeo.

Gondolatok

„Ne siess, adj időt a gyakorlásnak… Minél jobban sietteted, annál kevésbé érted meg, miről is szól valójában. Mindennek megvan a maga ideje. Ezért hagyd, hogy minden a maga idejében jöjjön. Egy virágnak, egy fának is szüksége van a megfelelő időre és feltételekre, hogy kifejlődhessenek. Miért lennénk mi emberek különbözőek? Fejlődni a jógában annyit jelent, mint fejlődni az életben; és amikor ezt elkezded érezni, rájössz, hogy ez valóban így igaz.”

„Az Istent vagy az Istennőt ne a külvilágban keresd. Tanulj meg befelé figyelni és fedezd fel az isteni energiát magadban.”

„Egy kevésbé rugalmas testben sokkal nagyobb lehetőség rejlik, ami a jóga tanulást illeti. Ha valaki nagyon hajlékony, akkor könnyen a bhóga (élvezet) csapdájába eshet.”

„Hallgass a szívedre és hagyd, hogy vezessen az életben.”

„Mindenki az édesapám sikereit emlegeti. Igen, valóban nagyszerű, amit elért, de vajon belegondolnak az emberek, hogy mi mindenen kellett keresztülmennie mindezért?”

„Először is tisztelned kell a tanáraidat, akik elhozták neked ezt a jógát. Guru – múla, az alap. Ha nem adod meg a kellő tiszteletet, akkor Istenhez sem érhetsz el. Ez nagyon fontos. Sokan változtatnak a módszeren, az egójuk miatt teszik. Keresd meg a számodra legmegfelelőbb tanárt és maradj vele. Ha folyton váltogatod, az nem helyes, össze fogsz zavarodni. Ha az elméd elég erős, kitartasz a tanárod mellett. Addig keresd, amíg meg nem találod, a szívedben fogod érezni, amikor találkozol az igazival.”

Női szemszögből

Az anyaságról: „Tíz évembe telt, hogy rendesen megtanuljam az ászanákat, és aztán két gyerekbe, hogy elfelejtsem őket, de velük a tapasztalat, amit így a jógában szereztem messze felülmúl mindent, amit ászanagyakorlás valaha adhatott volna.”
Nagymamának lenni: „Most, hogy nagymama is vagyok, már a jógát is nagyszerűen csinálom.”
A női ciklusról: „Egy nőnek meg kell tanulnia figyelni a ciklusára és ilyenkor pihenni, nem pedig erőltetni a gyakorlást a menstruáció napjai során.”

Terhesség alatt gyakorolni: „Terhes nőknek is ajánlott és jót tesz a gyakorlás. A légzés oxigént visz a vérbe és a babához is. A baba is mozog, és az anyuka is rugalmas marad. A terhesség első szakaszában és a szülés után azonban érdemes 3 hónapot kihagyni és pihenni. Egy kicsit azért persze szabad gyakorolni, de semmi ugrálás. Az ülő ászanák és a légzés a legjobb. Persze az egyéntől is függ, ajánlott konzultálni az orvossal.”

Nőnek lenni: „A férfiak fizikailag erősebbek, mint a nők, de a nők tehetségesebb jógik.”
Az élet különböző szakaszaiban a jógagyakorlásunk természetesen folyamatosan változik, és sokkal többé válik, mint csupán az ászanák gyakorlása. Nőnek, anyának lenni, és felelősségteljesen vezetni a háztartást sok energiát igényel, és ez az energia sokfelé irányul. A jóga gyakorlásunk biztosítja azt az erőt és bátorságot, hogy szeretettel el tudjuk fogadni a változást. Ami azonban mindig változatlan marad, az a tiszta tudat és az egyensúly, ami az astanga jóga gyakorlásának köszönhető. Az éveken át tartó gyakorlás adja a keretet, hogyan éljük életünket nap, mint nap.

Forrás:
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois
http://aysnyc.org/index.php?option=com_content&task=view&id=175&Itemid=37
http://kpjayi.org/biographies/saraswathi
http://www.saraswathiastanga.com/saraswati.html

A hónap bandhája: április

Lívia

A hónap bandhája címet próbáljuk mindig részlehajlás nélkül, tisztán a matracon “nyújtott” odaadás és szorgalom alapján odaítélni az arra érdemes gyakorlónak. Nincs ez másképp ebben a hónapban sem, egy heti hatszor reggel gyakorló, szuperkedves, mindig mosolygós lányé a cím. Amellett, hogy kisugárzása fényt visz a reggelekbe, a vegán sütemények terén is igazi szakértő, amit a folyamatos minőségellenőrzés céljából a Bandha Worksbe hozott termékminták is igazolnak. Ma például a kókuszgolyót teszteltük. Remélhetőleg ez nem befolyásolt minket a döntéshozatalban… Fogadjátok szeretettel április hónap bandháját: Líviát

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga-szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?
Lívia: Esküszöm csak az igazat fogom vallani!

BW: Először is kérlek, meséld el hogyan lett az astanga jóga az életed szerves része?
Lívia: Agni jógára kezdtem járni rendszeres aerobik és futás mellett, mivel szerettem volna hajlékonyabb lenni. Ebben is sok örömet találtam, de tovább keresgéltem, és ki akartam mást is próbálni, így kerültem az első vinyásza krama órára, ahol teljesen más hangulat fogadott. A jóga más megvilágításba került, nagyon tetszett és ugyanakkor kihívást is jelentett. Délutáni elfoglaltságaim miatt nem tudtam tovább járni ezekre az órákra, viszont szívesen folytattam volna a tanulást a felügyeleted alatt, így kerültem az első mysore órára. Előtte nem jártam vezetett astangára ezért a sorozattal is így ismerkedtem meg. Addig is lelkesen jógáztam, de az astanga elvarázsolt… Nagyon rövid időn belül minden más mozgásformát abbahagytam (aerobik, futás), elkezdtem otthon is gyakorolgatni, hiszen az ászánák sorrendjét is meg kellett tanulnom. Sokáig nehezen keltem fel reggelenként ezért órára nem mindig jártam, de az otthoni gyakorlást komolyan vettem az elejétől kezdve. Azóta más jóga órát nem igen próbáltam és azt hiszem nem is szeretnék. Úgy érzem “eljegyeztem magam” az astanga jógával… örökre.

BW: Divat mostanság az astanga jógát keverni mindenféle sporttal, fitnesz irányzattal. Te nem érzed hiányát ennyi idő elteltével, hogy valami kiegészítő mozgásformát felvegyél a napi rutinodba?
Lívia: Egyáltalan nem. Az aerobik és a futás mellett eszembe jutott, hogy jó lenne többet nyújtani vagy úszni a gyakori hátfájás miatt, de amióta astangázom, semmi nem hiányzik. Nem fáj a hátam, egészségesnek és fittnek érzem magam. Egy másfél órás reggeli mysore óra után sokkal jobban érzem magam, mint két “szigetkör” után. Nem csak a fizikumra van nagyon jó hatással, nyugodtabb és derűsebb is vagyok!

BW: Mi változott a mindennapokban – értve itt a munkát és a magánéletet – mióta heti hatszor gyakorolsz astangát?
Lívia: Kezdetben nem mindig ugyanabban az időben gyakoroltam, akkor fáradékonyabb voltam, de amióta heti hatszor hét órakor kezdek, sokkal könnyebb a felkelés. Az astanga fegyelmezettséget kíván: nincs nagyobb étkezés hat óra után, és minden este igyekszem korán lefeküdni. A munkában is jobban tudok koncentrálni, bár szívem szerint munka helyett is jógáznék, vagy legalábbis azzal foglalkoznék! Én mindenkinek a heti “hatszoros” gyakorlást ajánlanám. Önuralomra tanít és rendszerességet visz a mindennapokba.

BW: Az astangás gyakorlás elmélyülésével gyakori tapasztalat, hogy elkezd “antiszocializálódni” az ember. Már nem érzi jól magát nagy tömegben – pl.: bevásárlóközpontok, piac, szórakozóhely – és a baráti társaság is komoly változásokon mehet keresztül, mind összetételben mind mennyiségben. Tapasztaltál-e te is ilyet?
Lívia: Mindenképpen sokat vàltoztam, sőt sok ismerős és barát pont ezt a szót használta: antiszociális lettem… Eleinte ez bántott, rosszul esett, hogy a környezetem nem örül velem együtt a változásnak, amelyet én belülről lelki megnyugvásnak éltem meg, nem elzárkózásnak, de visszagondolva tényleg sokat változtam, kevesebbet kommunikáltam és nevettem. Az első pár hónapban tejesen befelé fordultam, ezért most próbálok figyelni, hogy ez ne legyen így, igyekszem jobban odafigyelni másokra is.

BW: Volt egy másik, mellékhatása is a gyakorlásod elmélyülésének, amelyek enyhén szólva szintén nem nagyon örült a környezeted. Mi volt ez? Milyen most a családi hangulat ezzel kapcsolatban?
Lívia: Mióta vegetáriánus lettem és astangázom sokat fogytam (63 kg.ból 51 kg). Tavaly februárban, amikor elkezdtem komolyabban foglalkozni a gyakorlással éreztem, hogy bizonyos ászánák pl: maricsjászana könnyebben mennének vékonyabb derékkal, ennek érdekében jobban odafigyeltem ,és este 6-7 után már csak keveset ettem (éppen annyit, hogy csak az éhségemet csillapítsam). Ezzel párhuzamosan úgy döntöttem, nem eszem húst (előtte is igen ritkán fogyasztottam) így az “aerobikos” izmaim teljesen eltűntek. A csavarások már sokkal jobban mentek, de a szüleim és sokan mások teljesen kiakadtak. Nehéz volt az Édesanyám aggódó szemeibe nézni, és győzködni őt arról, hogy de én eszem… A könnyebb gyakorlásnak örültem, de semmi esetre sem akartam a hozzátartozóimat bántani. Elmentem többször vérvételre is, szerencsére nem találtak semmit, ami miatt aggódnom kéne. Most már mindenki kicsit megnyugodott, bár Anyukám szerint még mindig túl vékony vagyok és biztos keveset eszem :), de ez nem baj, mivel még nagyobb figyelmet fordít arra, hogy amikor haza megyek, legyen mindenféle finomság az asztalon. Én törekszem az egyensúlyra és megtalálni azt az állapotot, amelyben én jól érzem magam. Azt gondolom, az astanga az élet minden területén segít az egyensúly megtalálásában.

BW: Melyik a kedvenc ászanád az astanga sorozatban, és melyik az, amelyik egyelőre kihívást jelent számodra?
Lívia: A kedvenc ászánáim a maricsjászana B és a szupta kurmászána. Szeretem az “összegombolyodós” ászánákat, talán annál többre képes az ember, minél kisebbre tudja magát összecsomagolni. Egyelőre sok ászána jelent kihívást, de a kritikus pontjaim, amin szeretek túl lenni 🙂 az utthita haszta pádángusthászana és a návászana!

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Lívia: A Dzsalandhára bandha a kedvenc bandhám. Egy éve olvastam Krishnamacharjáról, és megfogott egy történet. Egy híres, dél-indiai énekes kért tőle segítséget, mivel problémàja lett a hangszálaival. A mester gyógyfüveket adott neki, és előírt neki pár egyszerű ászánát, illetve légzőgyakorlatot. Az énekes a sikeres gyógyulást követően megköszönte Mesterének a segítséget ,és mivel tisztában volt képességeivel, büszkén énekelni kezdett. Krishnamacharya viszont leállította és azt mondta: “tudom, hogy jó énekes vagy de mindig emlékezz a dzsalandhára bandhára, amelyet tanítottam. Isten gyönyörű hanggal áldott meg, de te tartsd eszedben a bandhát, fejünket lehajtva alázattal kell élnünk.”

BW: Végezetűl, kinek ajánlanád az astanga jóga rendszerét?
Lívia: Mindenkinek! Ahogyan Pattabhi Jois és később unokája, Sharath mondta: “Mindenki gyakorolhatja a jógát (idősek, kövérek, gyengék, túl kötöttek, betegek) kivéve a lusta embereket. Szerintem az astanga első sorozata fokozatosan, azaz ászánánként mindenki hétköznapjaiba beleilleszthető. Csak el kell kezdeni, szülessen meg az elhatározás, aztán a jóga mindenhol kifejti a pozitív hatásait.

BW: Köszönöm az interjút!

Astanga Ikonok: Eddie Stern, egy nagyvárosi jógi története

Eddie Stern ashtanga yoga

„A nevem Eddie Stern, jógaoktató vagyok és az Ashtanga Yoga New York iskola igazgatója. 21 éves korom óta minden, amit csináltok, az a jógához kapcsolódik. Ha olyan lehetőséggel találkozom, ahol azt látom, hogy a jóga segíthet, és valaki felkér, hogy tegyek valamit, mindig igent mondok. Ez erről szól, nagyon egyszerű. Ha tudjuk, hogy adhatunk valakinek valamit, ami enyhíti a szenvedését, akkor cselekednünk kell.”

Nemrég Eddie a „The Chopra Well” program keretein belül számos motivációs videót készített, amelyek különböző élettörténeteket mutatnak be. Mindennapi hősök (Juquille, Yuko, Michael, Abdi, Anthony, A Horizon Fogda története, a „RAPP story”) és híres emberek (Moby, Russel Brand, Deepak Chopra, Russel Simmons) mesélik el, milyen hatással van rájuk és hogyan alakította át az életüket a jóga. Történetek erőszakról, drogfüggőségről, rákról, hátrányos helyzetű fiatalokról és családon belüli erőszakról, sorsokról, amelyek a jóga hatására teljesen új fordulatot vettek.

„The Chopra Well” egy teljesen új Youtube csatorna, amelyet azért hoztak létre, hogy ösztönözze az embereket a teljesebb, tudatosabb, egészségesebb életmódra. A küldetés része elérni a 100 milliós kritikus tömeget, a cél, hogy a program hatására minimum száz millió ember tapasztaljon életében pozitív változást. Naponta jelennek meg műsorok az egészséges életmódról, wellnessről, spiritualitásról könnyed és humoros formában. A mottó: „Légy jelen a jövőre.”

Eddie továbbá aktív részese az úgynevezett „Ashtanga Yoga Outreach” és a „Lineage” projekteknek is, amelyek célja Egyesült Államok szerte beteg vagy hátrányos helyzetű emberek és fiatalok életébe a jóga gyógyító erején és a tudatosságon keresztül pozitív változásokat vinni.

Eddie az egyik legfiatalabb az úgynevezett “szenior” astanga tanárok közül, mivel majdnem 20 éven keresztül tanult Gurujival megszakítás nélkül. Az egész életét a tanulásnak, a fejlődésnek és a tanításnak szentelte. Tanulmányozta a szanszkrit nyelvet és az ősi indiai szentírásokat, ahogy a hagyományokat és az indiai kultúra minden jellegzetességét. Eddie az úgynevezett „nyugati indiai” gondolkodást személyesíti meg, és életmódja hűen tükrözni, hogyan lehet ezt a mindennapjainkban alkalmazni. Világszerte elismer, rendkívüli tanár, az Ashatnga Yoga New York iskola és a Broom Street-i Ganesha templom alapítója, továbbá számos jógával és hindu filozófiával kapcsolatos magazin és könyv szerzője.

Guy Donahaye-el együtt állították össze azt a különböző interjúkból álló könyvet, amelyben Guruji legrégebbi és legtapasztaltabb tanítványai szólalnak meg és mesélik el személyes történeteiket, osztanak meg rendkívül szívhez szóló pillanatokat és azt az átalakulást, amit a rendszeres gyakorlás hozott az életükbe. Csak egy pár név a sok közül: Saraswathi Rangaswamy, Sharath Jois, Manju Jois, David Williams, Nancy Gilgoff, David Swenson, Tim és Chuck Miller, Richard Freeman, Dena Kingsberg, Lino Miele, Rolf Naujokat és még sokan mások…

A könyv olvasásakor nem csak Gurujira emlékezhetünk, hanem szinte személyes élményünkké is válik, milyen is az, amikor az ember a Tanárával gyakorolhat.

Eddie ebben a könyvben mesél arról, hogy korábban mennyire nem övezte tisztelet a jógát, mint tudományt, és az indiai kultúra részeként sem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget. Úgy tartották, hogy a jógát csak szerzetesek, sarlatánok vagy mágusok gyakorolhatják. Guruji azonban olyan rendületlenül hitt a jóga nagyszerűségében és népszerűsítésében, hogy mára a nyugati világ szinte elképzelhetetlennek tartja, hogy ez valaha Indiában nem így volt.

1988-ban, első indiai útja során Eddie meg volt róla győződve, hogy minden indiai jógázik és rendkívül meglepődött, amikor azt tapasztalta, hogy a többség egyáltalán nem is foglalkozik vele. Még az 1990-es évek elején sem övezte semmiféle kulturális tisztelet ezt az irányzatot, pedig köztudott volt Indiában, hogy milyen jó hatással van a jóga az egészségre, a testre és a lélekre egyaránt. A nyugati világot azonban sokkal inkább valamiféle spirituális küldetés hajtotta és vezette el Indiába.

1991-ben India épphogy csak engedélyezte a nyugati importot, Pepsi és Coca Cola, a többi hasonló nagy márka és a gyorsétterem láncok még nem szennyezték a vidéki tájakat. Palackozott vizet is alig lehetett kapni, az út a postára egy egész napos program volt, éppúgy, mint távolsági telefonhívást foglalni vagy a bankban pénzt váltani. Minden sokkal több időt és persze türelmet igényelt, amivel mi nyugatiak sokszor hadilábon állunk. Eddie-nek sok mindennel ugyan már nem kellett megküzdenie, nem úgy, mint elődjeinek a ’70-es években, de a mindennapokban számos dolog továbbra is kihívást jelentett. Egy forró fürdő például komplett luxus volt, e-mail nem létezett és napokig tartott az út Mysore és New York között. Mindezt azonban ellensúlyozta a helyiek kedvessége; nem telt el úgy nap, hogy vadidegenek ne hívták volna meg a nyugati diákokat egy pohár teára vagy egy kis harapnivalóra az otthonaikba vagy akár több napos lakodalmakba.

Pont ezek a sorozatos nehézségek és tapasztalatok tették az indiai tartózkodást olyan értékessé; az élet egyszerűsége és az a felismerés, hogy ilyen szerény körülmények között is lehet boldognak lenni. Elmondása szerint Eddie-nek igazán ínyére volt ez az életforma, nagyon szerette az Indiában töltött időt és a kilencvenes években még nem is gondolta volna, hogy hamarosan tömegek érkeznek majd Mysore-ba. Mielőtt megnyílt volna az új iskola Gokulamban, 20-24 gyakorló már szinte soknak számított és „elviselhetetlennek” tűnt a zsúfoltság. Akkoriban 4-8 számított „normálisnak”.

Ami igazán megkülönböztette Pattabhi Jois tanítási módszerét a többi irányzattól, az a háttérirodalom hiánya. A tanulás és a kutatás pont emiatt volt sokkal nagyobb kihívás. B.K.S. Iyengar, Paramahansa Yogananda és Swami Vishnu-devananda számos könyvet írtak, de Gurujitől csak első kézből lehetett tanulni, könyvekből nem. Pár angol nyelvű instrukcióval és elsőre félelmetesnek tűnő igazításaival olyan pózokba tudta csavarni a diákokat, amelyeket maguktól biztos nem mertek volna megközelíteni. Korlátozott angol tudása miatt minden végtelenül le volt egyszerűsítve, és talán pont erre volt szüksége a szellemileg túlképzett nyugatiaknak: a múla bandha egyszerűen csak „Szoríts az ánuszodat!” volt; az utasítás a légzéssel kapcsolatban kimerült abban, hogy „Lélegezz szabadon!”; és amikor valamilyen témával kapcsolatban kérdés merült fel, következett a már számunkra is jól ismert instrukció: „Gyakorolj és minden jön magától!”.

Az angol komoly nyelvi akadályt okozott, de Kannada nyelven, az anyanyelvén Guruji szenvedélyesen mesélt a jóga és a szentírások, a filozófia és a mitológia összefüggéseiről. Ez sokszor a kincsvadászatra hasonlított, megtalálni magát a forrást, amiből Guruji idézett, majd a szövegrészt magát. A kutatásba vetett fáradozás azonban így vagy úgy mindig meghozta gyümölcsét.

Valójában ez is az indiai tradíció része, hogy a diáknak igyekeznie kell megértenie a tanárát, nem pedig várni, hogy a tudást ezüst tálcán kínálják fel előtte. A tanár megmutatja, hogy mit és hogyan kell csinálni, azonban a diáknak kell megszerezni a tapasztalatot kitartó és elhivatott gyakorlással.

Gondolatok Gurujiről

Eddie Stern Mix

 

“Sri. K. Pattabhi Jois sokszor idézett nekünk a Bhagavad Gítából – mindig azt mondta, hogy a testek jönnek és mennek, váltogatjuk őket, mint a ruhákat. A lélek azonban örök, nem születik és sosem hal meg. Mindazonáltal mindannyiunk kapcsolata Gurujival olyan rendkívül személyes és bensőséges volt, amit nem lehet a fenti példához hasonlítani. Mivel a lelke halhatatlan, így nem kellene bánkódnom, de hiányozni fog annak az úriembernek a teste, aki 93 éven keresztül hordozta ezt a lelket és sugározta e lélek ragyogását. Hiányozni fog a mosolya, a gyermeki kíváncsisága, amely fiatalon és egészségesen tartotta a hosszú évek során. Hiányozni fog, ahogy befogadott minket az otthonába, az életébe, a jógájába. Hiányozni fog koncentrációjának abszolút intenzitása, hozzáállásának tisztasága, és az a képessége, hogy a bonyolult összefüggéseket végtelenül leegyszerűsítve adja át.
Mindez útmutatóul szolgál ahhoz, hogyan éljem az életemet, a guru áldása nem csak a szavaiban rejlik, hanem abban, ahogyan ő maga hogyan él. Guruji ebben is kiváló példa volt. Nagyon szerette a feleségét, a családját, és elárasztotta őket mindennel, ami tőle tellett. Mint brahmin, végig kitartott a dharmája mellett, imádkozott, sosem hagyta abba tanulmányait, a tanítást, és a jótékonysági munkálatokat. Mégis, mindemellett a rituális tisztaság mellett előítélet nélkül be tudott fogadni számos generációt a nyugati világból, akik évről évre özönlöttek az iskolájába; és akik közül inkább többen, mint kevesebben – engem is beleértve – szerencsétlen hippiként érkeztünk.
Még gyerekek voltunk, amikor először találkoztunk vele. Figyelte, ahogy keresztülmegyünk mindazon a fizikai fájdalmon, amíg a testünk hozzá nem szokott ehhez a rendkívül megerőltető gyakorláshoz; látta, ahogy megházasodunk, családot alapítunk, nevet adott a gyermekeinknek, csokival etette őket és velük nevetett. Mi pedig vele sírtunk, amikor meghalt a felesége és ünnepeltük élete nagy eseményeinél a 90. születésnapján, és amikor megnyílt az új iskolája Gokulamban.

Több volt, mint egy tanár. Ő volt a vezércsillagunk, ragyogó értékrendünk, ő volt a mi Gurujink.”

Forrás:
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois
http://ayny.org/urban-yogis-at-tedx.html
http://ayny.org/vedanta-vidvan-yoga-visharada-sri-k-pattabhi-jois.html
http://www.lineageproject.org/
http://www.huffingtonpost.com/the-chopra-well/
http://ashtangayogaoutreach.org/
http://www.yogajournal.com/wisdom/2568

Bandha Works

Bandha Works

Kedves Olvasóink!

Örömteli hírt szeretnénk Veletek megosztani!

A sors úgy rendezte az életünket, hogy abban a megtiszteltetésben és áldásban részesülünk, hogy 2013. augusztus 25-én megnyithatjuk saját jógaiskolánkat. Szeretnénk a blogon eddig csak írásban átadott értékeket a jógamatracon is közvetíteni, úgy, ahogyan mi kaptuk a tanítóinktól.

Az astanga és vinyásza krama jógarendszer lényege a gyakorlás általi egyéni megtapasztalás, ehhez szeretnénk segítséget és útmutatást nyújtani mindenkinek, aki az önmegvalósítás ezen útján jár. A jógaiskolában ezért nem csak ászanaórák lesznek, nagy hangsúlyt fektetünk majd a filozófiára és az életmódra is Patandzsali Jóga szútráinak szellemiségében. A nyitott hozzáállásért és újabb nézőpontok megismeréséért pedig rendszeresen külföldi vengégoktatókat is hívunk majd.

Az iskola neve Bandha Works Astanga és Vinyásza krama Jógaiskola. Pattabhi Jois szerint a bandhák annyira fontosan a jógikus úton, hogy egész nap tartani kellene őket. Hasonlóan mi is azt szeretnénk, ha a gyakorlás senkinek nem érne véget a jógaórákat lezáró relaxáció után, hanem a nap minden percében fenntartanánk a jógikus elmeállapotot.

Végezetül szeretnénk mindenkinek megköszönni aki segített minket az álom megvalósulásában. Hálánk kifejezéseként mindenki, aki régóta velünk gyakorol ingyen jöhet az első héten az összes órára. Hálásan borulunk le az összes tanítónk lótuszlába előtt, akik feltárják előttünk az Igazság útját, és kigyógyítanak bennünket az anyagi lét okozta mérgezésből!

Köszönettel: István és Dorka

Részletek a Bandha Works Jógaiskoláról:

Amennyiben szeretnéd nyomon követni iskolánk programjait, kedveld a Bandha Works Facebook oldalát.

A forrásnál – A Main Shala

A “Main Shala”

Világszinten csak így emlegetik az astangások a rendszer első számú központját: Main Shala. Ez keverék kifejezés (az Indiaiak előszeretettel beszélnek így) az angol “main”  szó fő/legfontosabbat jelent, míg a “shala” szanszkritül iskolát/otthont: A legfontosabb iskola.

Így néz ki 2013-ban az “Old Shala”.

Az ashtanga vinyásza jóga legrégebbi intézményét 1948-ban, Shri K. Pattabhi Jois (Guruji) alapította, akkor még Ashtanga Yoga Research Institute néven, ma a hivatalos megnevezése Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute.
Akkoriban az intézet Guruji kétszobás Lakshmipuram-beli (Mysore egyik kerülete) otthonában volt megtalálható, és mindössze 12-en tudtak egyszerre gyakorolni a jógázásra kijelölt szobában. Valószínűleg innen származik a máig is élő hagyomány, hogy a levezető gyakorlatokat már másik helyiségben kell elvégezni (mysore-stílusú gyakorlás során), hiszen így több diákkal tudott foglalkozni a Mester.

Itt egy kis videó arról, hogy milyen is volt az “Old Shala” (0:54-től indul be előtte reklám van…):

A megnövekedett igényeket a régi intézmény már nem tudta kielégíteni, így 2002-ben megnyílt a körülbelül tízszer nagyobb befogadóképességű új iskola Mysore elit kerületében, Gokulamban. Máig is itt üzemel R. Sharath Jois (Guruji unokája) vezetésével, aki jelenlegi az első számú astanga vinyásza Guru.

Jelentkezés az intézménybe

Minimum két, maximum négy hónappal az érkezés előtt kell kitölteni az online jelentkezési lapot. Ezt a megadott érkezés előtt körülbelül egy hónappal visszaigazolják. Vagy elfogadják a jelentkezést vagy nem, általában igen, de főszezonban a régi tanítványok elsőbbséget élveznek az újakkal szemben (főszezon decembertől márciusig). Jelenleg szezon van, és kb. 250 diák van itt a világ minden részéről.
 Egy nappal a gyakorlás megkezdése előtt fel kell keresni az intézményt, kitölteni egy újabb nyomtatványt és leadni egy igazolványképet.

A nyomtatványban van két izgalmas pont, amit alá kell írnod, különben nem nyersz felvételt:

  • amíg ide jársz másnál nem vehetsz részt jóga képzésen. Ha tudomást szerezünk róla akkor azonnal megszűnik a tanulmányi jogviszonyod az intézménnyel (nem szó szerinti fordítás de a lényege ez).

Ez első hallásra sokak számára meglepő, sőt ellenszenves lehet. Engem is igen kényelmetlenül érintett, mivel délutánra már lett volna más programom… Vinay Kumar társaságában évek óta hátrahajlítás (backbending class) órákon veszek részt, ezzel most sajnos megszakadt a hagyomány, mivel aláírtam a papírt. 
Jobban belegondolva viszont abszolút elfogadható és tiszteletben tartandó kritérium. Mivel a jógában “jó” pénz van, itt Mysoreban is egyre több az önjelölt jógaoktató, aki nem megfelelően képzett és ebből számos probléma adódik. Ráadásul az is összezavarhatja a diákot, ha esetleg talál két nagyon jó tanárt. Nincs két Mester, akik pontosan egyformán adnák tovább a tudást, és ez összekuszálhatja a növendéket. Ezt akarják kiszűrni ezzel a kikötéssel.

  • ha a tanár leállít a sorozatban akkor le kell állnod, nem mehetsz tovább.

Ez amolyan “leave your ego outside the shala” pont. Számos történet kering “nagy” jógikról, akik azzal jönnek ide, hogy második, sőt harmadik sorozatot gyakorolnak, majd a Main Shala szigorú követelményei miatt, már az első sorozatban leállítják őket. Ennek a pontnak a koncepciójáról egy következő bejegyzésben bővebben írok, mivel rendkívül tanulságos és hasznos követelmény.

Amint megvolt a papírmunka jöhet a személyes elbeszélgetés (feltéve, hogy aláírtad a dokumentumot). Amikor valaki jelentkezik a Main Shalába, meg kell jelölnie, hogy kinél szeretne tanulni: R. Saraswathinál (Guruji lánya), aki főként a kezdőket oktatja (Marícsjászana
D-ig) vagy Sharath-nál aki az összes többit tanítvánnyal foglalkozik. Persze mindenki Sharath-hoz szeretne bejutni, de ez nem megoldható, és Saraswathi is jó tanár. Így szellemes megoldással szűrik a jelentkezőket anélkül, hogy bármit is  be kéne mutatni. Hiába jelentkeztél Sharathoz, elképzelhető, hogy nem nála fogod eltölteni az elkövetkező hónapo(ka)t, hanem az édesanyjánál, de mindenképpen hasznos lesz. Előttem pont “megbukott” valaki, innen tudom.

Amint megvan a tanárod, kapsz egy belépőkártyát, amely feljogosít az iskola területére való belépésre, és felkerülnek rá az időpontjaid. Külön időpont van a mysore-stílusú órákra és külön a vezetettekre. Érdekesség, hogy a Main Shalának egyedi időszámítása van, amely eltér a helyi időtől, a fali óra 15 percet “siet”, és minden időpontra ennek megfelelően kell megérkezni. Ez a Shala Time.

Egyéb szabályok

Minimum 1 hónapot kell eltölteni az intézményben max. 3-at lehet egyszerre és legkevesebb 6 hónapnak kell eltelni a két látogatás között. Az iskola területén tilos a mobiltelefon használata és mindenféle képrögzítés legyen az mozgó vagy álló.

Órarend

Az oktatás vasárnaptól péntekig zajlik, a szombat és a holdnapok pihenőnapok, a hölgyek a menstruáció első három napjában extra pihenőt tarthatnak.
Hétfőtől csütörtökig mysore-stílusú gyakorlás van, mindenkinek a belépőkártyáján szereplő időpontban kell megjelennie (Shala Time szerint). Amint valaki befejezte a dropbacket a teremben, átmegy az öltözőbe, és egyedül végzi a levezető gyakorlatsort. Ilyenkor felszabadul egy hely, behívják a következő tanítványt.
 Pénteken és vasárnap vezetett órák vannak, pénteken mindenki elsőt gyakorol, vasárnap van vezetett második sorozat (előtte természetesen van még két vezetett első is). Aki már mysore-on másodikat gyakorol azt ide hívják be, a többieket a jóga csikitszára. Az ászanaórákon felül heti kétszer van szanszkrit éneklés óra hétfőn és szerdán, vasárnap pedig konferencia. Ilyenkor Sharath beszél egy témáról, majd kérdéseket lehet feltenni neki.

Költségek

Az első hónap 28.590 INR (kb. 115.000 Ft), ami elég borsos ár a többi Mysore-i iskolához képest, meg úgy általában is. Jó hír, hogy második hónaptól kicsit olcsóbb lesz.
Azt, hogy ilyen magasak az árak egy európai úriembernek köszönhetjük. Amúgy Ö is Guruji tanítványa volt, és elkövette azt a hibát, hogy Indiában magasabb áron tartott workshopot mint a Mester. “Nehogymár” – gondolom így reagált Pattabhi, és jól megemelte az árakat…

Kedvcsináló

Végül egy kis kedvcsináló. A trailert ingyenesen meg lehet nézni, de érdemes megvásárolni az egész filmet is. Inspiráló!

 

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved