5 dolog amit az új gyakorlóknak érdemes megtanulnia

mysore room

A jóga gyakorlás a kezdetekben elég lehangoló is tud lenni. Rengeteg cikket lehet olvasni arról, hogy mit is várhat az ember a különféle jóga stílusoktól, hogy milyen ruhában érdemes gyakorolni, hogy mit vigyünk magunkkal, stb., de ezúttal egy kicsit arra szeretnék jobban rávilágítani, hogy mit érdemes az új, a Mysore-stílusú astanga világába érkező gyakorlók számára megtanítani. Azt remélem, hogy úgy tanítok, hogy azon diákjaimhoz akik eljöttek néhány órámra, az alábbi gondolatok egyszersmind, mint „kívülről” érkező dolgok jutnak el, mind pedig sikerül azt belülről is megélniük — tehát ezen írás segít abban, hogy saját gondolataimat rendezzem kissé, ugyanakkor abban is, hogy azokat megosszam másokkal is (ideértve a tanárokat, akik szeretnék, hogy tanulóik jó tapasztalatokkal gazdagodjanak és biztonságban legyenek, és azokat is akik habár nem „újak”, de hasznosak lehetnek számukra az alábbi sorok.)

1. A gyakorlás, amelyet az első napon megtanulsz egy olyan egységes és teljes gyakorlás, amelyhez mindig visszatérhetsz

Ha számodra az astanga új akkor a Mysore teremben az első napon valószínűleg a következőket fogod csinálni: jó pár napüdvözletet, vagy csak „A”-t vagy „A”-t és „B”-t is, majd néhány ülő, keresztezett lábú levezető pózt, majd 10 perc pihenést a hátadon fekve. Ennyi! Elképzelhető, persze hogy ettől vagy attól függően a tanár néhány más dolgot még csináltat. De feltehetőleg egy „rövid”, lehet, hogy csak 20-30 perces gyakorlás lesz, sok-sok ismétlődéssel. Ha életed végéig CSAK ENNYIT fogsz tenni, akkor barátom a jóga gyakorlásod teljesen rendben és jó lesz. De, azért ennél általában többet tanulunk. A gyakorlásunk horizontja tágul, egyre több pózt tanulunk meg és több időt töltünk a matracon. És ez nagyszerű! Viszont gyakran az ismeretek bővülésével együtt jár a felejtés, és elfelejtjük, hogy eme első napon amikor „csak” napüdvözleteket csináltunk akkor is jóga gyakorlást végeztünk. Elkezdjük azt gondolni, hogy ha nem csináljuk végig A-tól Z-ig a pózokat akkor nem is éri meg semmit csinálni, vagy ha egy olyan korszakát éljük az életünknek, hogy valamiért lehetetlen a pózokat A-tól Z-ig kiviteleznünk akkor már nem is igazán jógázunk rendesen. Ha egy sérülés, kisgyermek nevelés, vagy egy munkahelyi pörgősebb időszak miatt csak A, B és C pózokat tudunk gyakorolni akkor az amit csinálunk már nem is igazán astanga. Ezzel a megközelítéssel én, csakúgy, mint nagyon sok (a legtöbb?, az összes?) más Mysore-t tanító kollégám kifejezetten nem értünk egyet. Nem az összes póz végigcsinálása miatt lesz a gyakorlásunk jóga, vagy éppen astanga jóga. A figyelmünk befelé irányítsa, a koncentráció gyakorlása, a test érzései felé irányuló figyelmünk minősége — ezek mind és egy sokkal mélyebb szinten járulnak hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy „mi a jóga?”. Szóval még azután is, hogy többet tanultál, ha mégis úgy alakul, hogy egy nap, vagy egy héten, vagy akár egy éven, vagy egy évtizeden keresztül kevesebbet csinálsz ezekből, nos ettől még nem kell az önazonosságodat mint astangi feladni (már ha ez fontos számodra, de ez egy másik nap témája).

2. A tanárod is ember

Van valami szakrális jellege a tanár-diák viszonynak. Tanárként törekszem ezt megbecsülni, diákként pedig mély hálával tölt el. A dolog szépséghibája ugyanakkor ott jelenhet meg, hogy amikor az ember igyekszik jó diák lenni, bízni a tanárban és odaadással gyakorolni akkor hajlamos elfelejteni, hogy a tanára (igen az övé) is csak egy ember, a maga fenntartásaival, vágyaival és egójával. Persze azoknak akik csak most kezdték a gyakorlást persze ez nyilván elképesztően magától értetődő, nemde? Mégis… VEGYÜK TUDOMÁSUL A NYILVÁNVALÓT. Ezt tanuld meg, itt és most, hogy később ne kelljen újból megtanulnod. A tanár nem mindentudó, nem mindenható, nincs mindig igaza. A tanár kiválasztása egy teljesen más téma, de ha már egyszer kiválasztottad a tanárod akiben megbízol, hogy tanítson, akkor is ebben a kapcsolatban is maradj éber, kérdezz ha valamit tisztázni szeretnél, és mondd el bátran ha valami számodra nem az igazi. Én kifejezetten nagyon szeretem amikor a diákjaim „miért?” kérdéseket tesznek fel. És ha úgy érzem azt szeretném felelni, hogy mert „ez a módszer”, akkor önvizsgálatot tartok és magamba nézek. És végső soron nem így jár jól mindenki? Te, én, és a többi diák is?

3. A „figyelj a testedre” egy olyan nehéz és homályos utasítás, melyet nagyon nehéz követni. Helyette inkább ezt próbáld ki

Ha fáj, ne csináld. Nyilván ez még mindig egy túlzott leegyszerűsítés, de mégis, első lépésnek nagyszerű. A jógának nem kell fájdalommal járnia. Segít abban, hogy a kényelmetlenségeket toleráljuk, ez igaz. Az viszont egy félreértés, hogy attól, hogy fájdalmas pozíciókon vergődjük magunkat keresztül a végén jobb jógikká válunk. Nos nem igazán… Ugyanis ez esetben a végén lesérült jógikká válunk. A Jóga-szútrák azt mondják heyam dukham anagatam, vagyis a jövőbeni szenvedéseket el kell kerülni. Persze nyilván Patanjali elsősorban nem a hátrahajlításokra gondolt, mégis érdemes ezen leckét elsajátítani. A jóga gyakorlása abban segíthet, hogy jobban megfigyeljük mindazt a fájdalmat, szenvedést vagy zűrzavart (és itt a fizikai testről és az elméről egyaránt beszélünk, hiszen mindkét fájdalom valós), melyet átélünk, és, hogy ezekre megfelelően reagálhassunk. Kijönni egy olyan pózból ami fájdalmat okoz, egy nagyon is normális reakció. És ha nem vagy biztos abban, hogy mi az a fájdalom vagy kényelmetlenség, akkor ennek megítélése is egy idő után kialakul. Gyere ki egy időre a pózból. Ha a tanárod megéri a pénzét akkor képes arra, hogy megmutassa számodra a megfelelő modifikációt vagy variációt.

4. Ne tanulj akárkiktől az interneten jógát

Régebben létezett ez az astanga EZ-Board nevű felület. Mostmár lehet választani: reddit online beszélgetések, Astanga Home Practitioners Facebook csoport és a többi, és a többi. Viszont mindaddig amíg vannak véleményt formáló emberek addig rossz tanácsok is lesznek. Nem akarom lefigymálni az internet adta lehetőségeket – hiszen csodás eszköz lehet -, vagy azt mondani, hogy a jó tanárok nem adnak tanácsokat az interneten… Hiszen sok jó tanár ad. De a hangzavarban nehéz megtalálni a megfelelő hangokat, különösen ha az ember olyat kérdez, amelyre tényleg nem tudja a választ. Ha például csak úgy bedobjuk egy ilyen csoportba azt a kérdést, hogy „Hogyan változtassak a gyakorlásomon a terhességem alatt?” az ember minden félét hallhat egészen onnan, hogy „egyáltalán ne gyakorolj mert elvetélsz” egészen odáig, hogy „egész terhességem alatt a harmadik sorozatot csináltam és a gyerekem most a Harvardra jár.” Hacsak nem olyan kérdésekre keressük a választ mint például, hogy „milyen új jóga matracot vegyek?”, vagy, hogy „milyen ruhában csináljam a supta kurmasanát, hogy az ne csússzon fel?” (mert ezekre bátran rá lehet keresni a netten is és a többiektől tájékozódni), nos akkor egy jógával kapcsolatos kérdés általában azért jóval összetettebb, mint hogy azt egy facebook kommentben ki lehetne fejteni és az ember jobban teszi ha keres egy tanárt – akinek alkalmasságáról korábban már meggyőződött – és őt kérdezi meg közvetlenül. És ha már VAN olyan tanárod akikben megbízol, de egy nem tetsző választ kaptál tőle, akkor előbb beszélgess vele, mint, hogy a facebookon keress egy olyan választ ami jobban tetszik. Az eredmény: alaposabb tanulás, kevesebb zavar.

5. A folytonosságot keresd ne a tökéletességet

Egy nagyon általános történet: egy diák beleszeret az astangába. „Ez az én jógatípusom” – mondja nagy lelkesen. „Minden nap gyakorolni fogok.” A gyakorlás „mézeshetei” nagyszerűek és a gyakorlók ekkor, abba őszintén és teljes átéléssel vetik bele magukat. Mindig nagyon nagy örömmel tölt el eme szakasznak a megfigyelése, ugyanakkor amikor látok valakit ezen „mézeshetek” kellős közepén és azokba teljesen elmerülten, igyekszem mindig felhívni arra is a figyelmet, hogy ez egy élethosszig tartó gyakorlás.

Az teljesen rendben van, hogy az ember élvezi a gyakorlást és izgalommal éli meg egy-egy új póz elsajátítását, a légzés által a test újabb és újabb útjainak meglelését és az elmének egy új, másfajta nyugalmának megélését. De ha ez rendszeressé válik (amit remélek, hogy így lesz!) akkor azért nem fog minden egyes gyakorlás után ilyen extatikus állapotba kerülni. Még az is lehet, hogy beleun. Olykor a test lehet, hogy túl merevnek érzi magát. Az elme lehet, hogy felgyorsul és nyughatatlanná válik. Ez a módszer nem egy egyenletes fejlődés a merevtől a rugalmasig, a zaklatottságtól a nyugalomig, a gyengeségtől az erősségig. A mélységek éppúgy az út megkerülhetetlen részei mint a magasságok. Tehát ha ez a gyakorlás típus a neked való, akkor tudd, hogy HA ezt most, holnap, vagy akár hat hónap múlva tudod, oly módon a szolgálatodba állítani, hogy még abban az esetben is lelki nyugalmat teremtsen benned ha olyan kisebb kellemetlenségeken is esel át mint, például, hogy fáradtnak érzed magad vagy a nyakad merev, akkor ezen gyakorlás az élet nagy megpróbáltatásain keresztül is a felszínen fog tartani.

De hogyan teremt az ember lelki nyugalmat? Úgy, hogy hoz egy döntést (és ez EGY DÖNTÉS, nem pedig egy cél), hogy rendszeresen (tűzzünk ki egy számot) fog gyakorolni, bármi is lesz. Gyakorolj mikor fáradt vagy, és tapasztald meg milyen érzés; ha kell hagyj ki pózokat. Gyakorolj amikor le vagy sérülve, és változtass azon ami fájdalmat okoz, úgy hogy ne okozzon fájdalmat. Gyakorolj, amikor szomorú vagy, és ha egy ászana jól esik, engedd meg magadnak, hogy tovább maradj benne, egyszerűen azért mert jól esik és megérdemled. Ha minden nap a tökéletességre törekszel, úgy elmulasztod annak a lehetőségét, hogy valóban feltöltődj. Visszanézni egy folyamatos és rendszeres gyakorlásra, elmondható, hogy az komolyan sokkal, de sokkal klasszabb, mint visszanézni egy-két olyan „elszórt” gyakorlásra ahol mindig királyul ment a kézenállás. Tíz évvel ezelőtt meghalt az édesanyám. A jóga gyakorlás volt az egyetlen támaszom abban az időben. Nagyon nehezemre esett a gyászomról beszélni, még olyan embereknek is akik közel álltak hozzám. Viszont mivel már évekkel azelőtt megalapoztam a mindennapos gyakorlás rendszerességét, így ekkor sem volt kérdés, hogy folytatom. Rendkívül gyógyító hatása volt annak, hogy minden nap megteremtettem azt az egy-két órát amikor semmi mást nem tettem mint, hogy mozgok és lélegzek. Fogalmam sincs, hogy milyen pózokra fókuszáltam akkoriban, vagy hogy milyen jól csináltam őket, vagy hogy esetleg kihagytam-e közülük egyet vagy kettőt, vagy, hogy kimaradt-e egy-egy nap. A folyamatosság viszont jelen volt, és ez egy korábbi elhatározásomon alapult, miszerint a rendszeres gyakorlás számomra fontosabb mint a tökéletes gyakorlás.

Ha ezen gondolat esetleg egybecseng korábbi tapasztalatokkal, akkor már kezded megérteni ezen sorokat. Élvezd a gyakorlásod! Bízz magadban. Ápold a tanáraiddal való kapcsolatot. És tudd, hogy ha ezt a gyakorlást hosszútávon szeretnéd, akkor a döntés egyedül a Te kezedben van. 

Forrás: Ashtanga Yoga Minneapolis
Szerző: Ellie Wannemacher
Fordította: Szabó Gergő

Santi(na) gondolatok: élni tanulni

Santina gondolatok

A saját értelmezésem arról, hogy mit jelent élni (igazán élni) átalakult egy dinamikus, kezdetleges mégis kifinomult, intuitív őserdőtánccá az Univerzummal, mely amennyire veszélyes és izgalmas, annyira tápláló és biztonságos. Ez egy módja a létezésnek, mely felfal, megemészt, lenyel minden gondolatot az életről majd átalakítja azt izommá és vérré, ideggé és ínná. Mindaddig teszi ezt, ameddig a gondolatok megszűnnek megkülönböztethető fogalmakká lenni és teljesen felszívódnak e teremtmény pompás formájába, mely büszke és boldog azért, hogy itt lehet.

Fogd az összes könyvet, szemináriumot, elvonulást, jógagyakorlást, meditációt, rálátást és elmélkedj rajtuk, tanulmányozd át őket és fald fel mindet. Egy darabkát se hagyj heverni elfogyasztatlanul, megemésztetlenül és anélkül, hogy felszívódott volna. Fogd a csontot, törd szét, szívd ki a velejét. Köpd ki, ami nem ízlik, vagy amit nem tudsz lenyelni. Bízz magadban, hogy tudod mi az, ami jó neked és mi az, amire szükséged van a saját ébredésedhez, a fel-le-oldalirányú világban történő kalandozásodhoz, az Életedhez.

Semmilyen gondolat vagy könyv vagy tanár nem lesz már ugyanaz, ha ezzel a szenvedéllyel teli módszerrel építed be azokat. Semmi nem rendelkezik már kivételezett, kitüntetett megbecsüléssel. Minden láthatatlan lesz, de csakis azért, mert részévé válik egy életerős, életvidám, vad, hóbortos, tüzes művészi életnek – részévé válik annak, aki vagy.
Bármi is a művészetünk, engednünk kell, hogy magába szívjon bennünket. Adjuk át magunkat teljességében és tartsuk meg víziónkat szent és fontos dologként. Ekkor válunk úttörőkké. Ekkor válunk példaképpé mindannak, ami lehetséges. Ekkor teljesítjük be sorsunkat.

Fordulj Befelé – Érezd a Bensőt – Növekedj a Bensőből – Az élet a legintenzívebb művészet valamennyi közül.

Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Melo Annamária

Stresszállapot az elmében és a jóga működése

Eddie Stern astanga

Ebben a sorozatban magyar fordításban közlünk részleteket Eddie Stern One Simple Thing: A New Look at The Science of Yoga and How It Can Transform Your Life című könyvéből. A részletek a könyv ötödik és tizenegyedik fejezetéből származnak. 
Az első rész itt érhető el.

Stresszállapot az elmében és a jóga működése

Azért, hogy a stressz megbetegít minket nem a stresszhatásra felszabaduló neurotranszmitterek és hormonok (mint a kortizol és az adrenalin) a felelősek. Sőt, ponthogy a mindennapi kihívásokra adott válaszként energiát adnak a testünknek, hogy megbirkózzunk a stresszhatással. Amikor megoldottuk az előálló kihívást, a stressz alábbhagy és a felszabadult hormonok vagy kiürülnek a szervezetünkből vagy visszajutnak a sejtjeinkbe. Ám mikor folyamatosan vagy újra és újra előálló stresszhatásnak vagyunk kitéve, a testünk gyorsabban kezdi termelni a stressz kezelésére szolgáló hormonokat, mint amilyen mértékben meg tudunk tőlük szabadulni. Így lehetséges, hogy az egyébként a küzdelem megnyerésére szolgáló kortizol összegyűlik a véráramban és a gyulladás nőni kezd. Tehát valójában az alacsony, de hosszú ideig tartó stresszhatás az, ami negatívan befolyásol minket, semmint egy-egy kihívás, amellyel szembe kell néznünk. Arra való képességünk pedig, hogy a növekedő gyulladást csökkentsük a testben, erősen befolyásolja, előállnak-e a stresszbetegségek, amelyeket sok szempontból népbetegségnek tekintünk a jelenkori társadalomban. Az, hogy alacsony szintű, de tartós vagy hirtelen stresszhatásnak vagyunk-e kitéve, nem csupán a környezetünk függvénye: ez ugyanúgy mutatja elménk képességét, hogy a stresszt kezelje.
A stresszre való hajlam tehát nemcsak a munkánktól vagy a családunktól függ, a stressz nem önmagában rossz, hanem az, ahogyan érzékeljük a minket érő stresszhatást a döntő a rá adott válaszunkat illetően és abban, hogy milyen hatással lesz az egészségünkre, az érzelmeinkre és a tűrőképességünkre.
Ha valaha is csodálkoztál, hosszan tartó stressz hatására miért rándul görcsbe a gyomrod, miért nem tudsz jól aludni, a túláramló adrenalin és kortizol az oka. Azért érezzük jobban magunkat, miután jógázunk, mert a testmozgás az egyik elsődleges orvoslója a megemelkedett adrenalin-, és kortizolszintnek. Bármilyen testmozgással elérhetjük ezt, a jóga előnye, hogy hozzáférést ad az idegrendszerünkhöz – amely a stresszhatás elsődleges érzékelője és amely kibocsátja a rá adott választ – a légzésen keresztül és így az egyensúly, a biztonság és a stabilitás felé irányíthatjuk az érzékelésünket.
A rengeteg egyensúlytalanság, amit életünk során tapasztalunk, abból fakad, hogy sokszor a testünk, az idegrendszerünk és az elménk nem kooperál. Például mikor elfelejtünk enni, mikor valamire nagyon koncentrálunk. A testünk jelez, de az elménk kitartásra sarkall, az idegrendszerünk pedig általában a két parancs közé szorul. Amikor ignoráljuk a fáradtságot és túlhajtjuk magunkat, a gondolkodásunk megbénul, az immunrendszerünk legyengül, az erőnk alábbhagy és még a belső szervrendszerünk is stresszel telítődik. Ez történik a mindennapok kitartó stresszhatásai közben, vagy egy traumatikus élmény hatására.
A jóga egyik jelentése: egység – a különleges alkalom, mikor minden egyensúlyban van, és összedolgozik. Amikor a légzésen keresztül a testünket,az elménket és az idegrendszerünket is összehangoljuk, érdekes dolgok kezdenek történni. Elengedjük a stresszt, régi traumákat gyógyítunk meg és megelőzzük, hogy újabbak érjenek minket. Megtanuljuk, hogyan vértezzük fel magunkat, hogyan irányítsuk az elme kompulzív hajlamát a túlhajtásra – de a lustaságon is képesek leszünk úrrá lenni. Ez vezet el minket ahhoz a megállapításhoz, hogy a jóga egyszerre gyakorlat és koncentráció, egy olyan elmeműködés fejlesztésének a gyakorlata, amely tudatossággal jár, ezáltal stabilizál, megnyit és nyugodttá tesz. Ez az elmeműködés egy jellemvonása, amely különbözik az elmeállapottól. Az állapot folyamatosan változó, a jellemvonás azonban egy mögöttes működésre mutat rá. A jóga gyakorlásával az elmének ezt a mögöttes működését próbáljuk megváltoztatni, hogy az alap szilárd, tiszta, nyugodt és alkalmazkodó lehessen az elmeállapotok változásaihoz.
A Mundaka Upanisádban kétezerötszáz évvel ezelőtt így beszélnek erről: „Naayamatama balahinena labhyah” – azaz: A benső én nem hozzáférhető erő nélkül. A jó erőben lét, amelyről ez a vers beszél, benső. Az odaadás és az elme ereje, nemcsak a testé.

A következő részben a testünk és a jóga másik hét ága közti kapcsolatot vizsgáljuk.

Fordította és szerkesztette: Horváth Eszter

Eddie Stern hamarosan Magyarországra látogat. További információért klikkelj a lenti képre.

Eddie Stern Astanga Budapest

Kiruccanás Ausztráliába, utazás magamhoz

Santina Ashtanga Yoga

Hirtelen jött kaland, hirtelen jött elmerülés Santina világába. Egy hónappal ezelőtt még csak gondolatban merült fel, egy bevillanás után – vajon milyen lehet Ausztráliában, ahol otthon van, ahol ő a vendéglátó? Milyen lehet a Shalajában gyakorolni ennek a nem mindennapi „kreatúrának”, akinek szinte minden szava újabb és újabb szegleteimbe hatolt be és keltette azokat életre az elmúlt találkozásaink alkalmával? Jelenlegi élethelyzetem lehetővé tette, hogy minden tervezés nélkül repülőre üljek, kivegyek egy szobát Gold Coast városában és mindezt megtapasztaljam saját bőrömön a szeptember végi otthoni intenzív programján, ami 5 reggeli mysore gyakorlásból és 2 workshopból állt.
Egy kedves barátnőm kérdezte meg tőlem, hogy „Annamari, mi az, ami ennyire különleges, mit tud adni Santina a programjain?” Igyekeztem megválaszolni a megválaszolhatatlant. Tényleg, mit tud adni, hogy én, aki remegő lábakkal szállok repülőre, képes vagyok egy napig a levegőben lenni azért, hogy újra találkozhassak vele és a saját közegében is tanulhassak tőle? Mi az a fűszer, ami miatt átrepülök a világ másik felére, hogy még kaphassak belőle? Hiszen idén volt szerencsém Vigoban (Spanyolország) és Budapesten is részt venni a programjain.
Nem voltak elvárásaim. Hogyan is lehetett volna bármi is, hiszen olyan gyorsan történt minden és ez így volt jó. 28 órás repülőút és másfél órás vonatút után megérkeztem egy másik világba. Fel sem fogtam, hogy párezer kilométerrel és 8 órával arrébb vagyok a megszokott mindennapjaimhoz képest. A tavasz, ami ott várt rám az itthoni nyár meghosszabbításának tűnt. Hosszú csőrű madarak, zöld papagájok, felhőkarcolók és a hatalmas óceán. Szörfösök, hullámok, bikini és állandó napsütés. Minden más volt és mégis minden természetes, mintha mindig ott lettem volna. Megérkeztem.

Santina Annamari Jóga

A reggelek….
Mindig valami újat kapok ezeken a programokon. Santinának mintha röntgen érzékelői lennének és én csupaszon állnék a matracon. Nincsenek titkok, trükkök, bujkálások. Csak én állok ott és tudom, hogy valaki figyel, lát. Santina többször is mondta nekünk, gyakorlóknak „azért jöttök ide, hogy lássalak benneteket”, és tényleg lát. Nem a 3D aspektusokat, hanem minket.
A reggeli gyakorlások felépítése ugyanolyan menetben ment, mint amit mi is megismerhettünk tőle a budapesti workshopjain. Felolvasta nekünk az aznapi útravalót Eileen könyvéből, saját gondolataival megtoldotta azt és egy rövid meditáció után már a matrac elején álltunk a nyitómantrához készülődve. Ez a kezdeti 15-20 perc lehetőséget adott arra, hogy megérkezzünk nemcsak fizikai értelemben. Az, hogy a Shala mellett a betonkeverő is megkezdte a napját reggel hatkor már nem számított. A gyakorlás menete ezután a megszokott módon folytatódott, mindenki a saját maga már ismert „slow down” (lassíts) ritmusában indult útjára a napüdvözletekkel.
Ahogy haladtunk előre, minden gyakorló kapta az útmutatást egyéni szinten (hiába ismert már minket évek óta) – akár sérülés vagy akár egyéb „láthatatlan” indíttatásból. Fizikai szinten, amikor az általam felvett ászanák kerültek újrapozicionálásra az instrukciói által, éreztem, hogy a testem különböző részei elkezdenek felébredni, kapcsolódni és eggyé válni. Jött is a kérdés ilyenkor „érzed”? Naná! Bóloggattam, csodálkoztam és élveztem az újat, ami az évek alatt felvett mintát kezdte újraprogramozni. Éreztem fejtetőtől talpig történő folyamatos könnyed belső áramlást, a tér tágulását. Más beszélni róla és más ténylegesen átélni. Felülmúlhatatlan, amikor a testi érzékelés felülírja az elképzelt „ilyennek kell lennie, ezt kell érezni és tapasztalni” berögződést. Santina sosem „beleigazít” az ászanákba (ahogy ő mondja, nem csinálja meg helyettünk), hanem nagyon lágy érintésekkel jelzi azt a területet, merre vigyük a figyelmet. Van, amikor egy ászana felvételét a kezdetektől szóban instruálja, van, amikor csak kérdez vagy utal – „Érezd a nyakad” majd „nagyon jó, megtaláltad a nyakad”. Az ászanák és a zökkenőmentes áramlás sem mindig megfelelő rejtekhely a csapongó, vándorló gondolatok számára, hiszen azért voltam ott, hogy lássanak. Láttak. „Annamaria, hol jársz?” „C” „Azt látom, hogy melyik ászana. Az kérdeztem, hogy TE hol jársz?”

Santina SUN YOGA

…és a workshopok
Santina Showtime, azaz ismert témák (csípő, medence, fascia) nem mindennapi tálalásban egy teljesen új szemszögből. Úgy éreztem magam, mint egy tudományos stand-up show vendége, ahol minden résztvevő ugyanúgy hozzátehetett és alakíthatta, ezáltal tovább gazdagítva a műsört. Mikor valami újat tanulok és hallok, számomra nagyon fontos, hogy érezzem a hallottakat, ne csak a fülemmel, hanem egy mélyebb sejtszintű megértéssel, mert így tudom tudatosítani és könnyedebben alkalmazni azokat. Santina előadásmódja adta mindezt – a száraznak tűnő adatokat és információkat humorosan, sok nevetéssel és iróniával, vizuális eszközökkel és gyakorlatokkal társítva adta át. A gyakorlótársak pedig fantasztikusak voltak, a hozzászólásaikkal, kérdéseikkel csak még intenzívebbé tették a tanulás élményét. Mindezeknek köszönhetően nemcsak egy adathalmaz és egy jegyzet az, ami megmaradt, hanem sok kis eszköz és elültetett gondolatmag mindezek hétköznapokba történő alkalmazására.

Az 5 nap során minden összecsúszott és eggyé vált, a határok elmosódnak a fizikai és nem fizikai között. A test és a psziché egy úton halad, egymást támogatva. Minden egyes momentum újra kalibrál, fizikai és nem fizikai szinten egyaránt. A saját tudatos és tudatalatti hiedelmeim lebontása zajlik, egy tágabb tér megvalósulása, ahol nem a korlátaimmal működök együtt, hanem egy felszabadult könnyed áramlásba merülök bele és adom át magam újabb dimenzióknak, az ismeretlennek. Minden mindennel összekapcsolódik. Határok nélkül.
A kérdésre válaszolva, hogy mit tud nekem adni Santina programja? Egy felejthetetlen kalandos utazást az ismeretlenbe ahol a mélység már csak tőlem, nyitottságomtól és a bátorságomtól függ. Akár Ausztráliában vagyok, akár Budapesten, ez az utazás megvalósul és folytatódik a program befejeztével is.

IMG_20191004_140636

Eddie Stern: Hol van az elmém?

Eddie Stern

Ebben a sorozatban magyar fordításban közlünk részleteket Eddie Stern One Simple Thing: A New Look at The Science of Yoga and How It Can Transform Your Life című könyvéből. A kötet Eddie Stern hosszú kutatásának, és astanga jóga gyakorlóként, és tanárként felhalmozott tapasztalatának gyümölcse. Nyugati és keleti gondolkodás, jóga és orvoslás, indiai hagyomány és az idegrendszerrel kapcsolatos kutatások legújabb eredményeit veti össze. A részletek a könyv ötödik és tizenegyedik fejezetéből származnak.

  1. Az ember belső lénye, ahogy a testén keresztül megnyilvánul

A test és az elme közötti kapcsolat meghatározása kezdetektől a filozófusok napirendjén volt. Mind a keleti, mind a nyugati tradícióban sokáig gondolták úgy, hogy a fizikai és a mentális tapasztalás egységet alkot. A tudomány és a racionalitás  17. századi térnyerésével azonban törés állt be mentális és testi tapasztalás egységként kezelésében: Descartes szerint az elmeállapotok megkülönböztethetőek a testi állapotunktól, érzelmeink függetlenek gondolatainktól, testünk betegségei elménk állapotától. A nyugati kollektív tudatban ez mind máig érezteti hatását, akár fordítottan is: sokkal több jelentőséget tulajdonítunk az elménkben lejátszódó folyamatoknak, miközben elfelejtjük, hogy a testünkben élünk. Míg Descartes szállóigévé vált mondata a „Gondolkodom, tehát vagyok”, a jógik azt kérdezték, mi lenne, ha kételkedőre vonnánk, hogy a gondolkodás az elsődleges.
„Vagyok, tehát gondolkodom.” – A jógik az elmén túl keresik a lényeget. A jóga gyakorlása elsősorban az elménket célozza, mégha sokszor gondolunk is rá pózokként, amit a testünkkel végzünk. A jógában a test és az elme nem választható szét. Sokkal inkább egymással integráns viszonyban lévőkként írhatók le, amelyeket azért vizsgálnak általában különválasztva, hogy pontos működésüket és egy-egy részfunkciójukat megértsék. Mint egyesített mező, a test-elme komplexum látható, azaz fizikai, és láthatatlan, azaz mentális aspektusokat foglal magába. A test empirikus vizsgálata megvilágítja az elme láthatatlan rétegeit, és fordítva. Például a szerelmet van, hogy először a gyomrunk összeszorulásaként vagy a szívdobogásunk felgyorsulásaként érzékeljük, még mielőtt érzelemként azonosítanánk. Hasonlóan a testtartásunk is jelez arról, mind a külvilágnak, mind az elménknek, hogy kapcsolódni szeretnénk-e épp a környezetünkkel, vagy ponthogy kivonni magunk belőle. Hozzáállásunkat és hangulatunkat egyszerűen már a testtartásunkkal is megváltoztathatjuk: a testünk reprezentálja az elménkben lejátszódó folyamatot és az elménk változása reflektálódik a testtartásunkban.

Minthogy a jógát általában pózok gyakorlásának gondoljuk, felvetődik a kérdés, hogy lehet az, hogy mindössze a testem meghatározott pozíciókba helyezésével az elmém megnyugszik. Az ászanák fizikálisak – miért kéne, hogy megváltoztassák az elmeműködésem? Nem lehet ez annak a jele, hogy a testem és az elmém nem szigorúan elkülönültek, hanem egymással párbeszédben működnek? A jóga gyakorlásának testünkön keresztül kifejtett hatása nem kevesebb, mint döbbentő: közelmúltban publikált tanulmányok szerint a jóga rendszeres gyakorlása – még ha kevésszer is gyakorlunk – segíthet a vérnyomáscsökkentésben, a depresszió és a szorongás tüneteinek kezelésében, a hátfájás mérséklésében, az asztma-rohamok gyakoriságának csökkentésében, és így tovább. Rendkívüli, hogy egyetlen fizikai gyakorlásnak milyen széleskörű hatásai lehetnek – mégis igaz. Ezek a gyakorlatok, amelyeket a testünkkel végzünk, rögtön hatással vannak az elménkre, ugyanakkor beivódnak a testünkbe, az izommemóriába is. Az ászanák fizikai gyakorlása, ha tudatosan és figyelemmel végezzük azt, elkezdi feloldani az életünk során felhalmozott traumatikus események hatását úgy, hogy azokat először a testünkből oldja fel. Az orvostudományban egyértelmű az összefüggés a szív-, és érrendszeri betegségek, a rák, a diabétesz és más felnőtt-betegségek és a minket érő tartós stressz között: vagyis egyértelmű, hogy a tartós stresszhatás rombolja testünket.

A következő részletben a stresszhatások és a jóga összefüggésseivel foglalkozunk.

Fordította és szerkesztette: Horváth Eszter

Eddie Stern hamarosan Magyarországra látogat. További információért klikkelj a lenti képre.

Eddie Stern Astanga Budapest

Santi(na) gondolatok: képzetek

Santina Budapest

Tudatában vagyok annak, hogy mindaz, amivel szembekerülök a világban, a belső világomnak az eredménye – múltbeli gondolatoknak, hiedelmeknek, érzelmeknek és a képzelet játékának. Ezek a képzetek fennállnak mindaddig, amíg a tudatommal életben tartom őket. Tanulom, hogyan kell figyelmen kívül hagyni az érzékelés nyilvánvalóságát, bármilyen nemkívánt állapot álljon is elő az életemben. A következő szavakat olvastam: „A tudat az egyetlen valóság.” És akkor rájöttem: „A jelenlegi állapota csak a saját magáról alkotott képének manifesztációja volt.” – írta Neville Goddard.

Nem azért teszünk dolgokat, hogy hozzájussunk valamihez, hanem, hogy váljunk valamivé. Változtatjuk a saját magunkról alkotott képet. Úgy gondolom, sokunknak rossz a magáról alkott képe. Amikor Goddard azt mondja, hogy a tudat az egyetlen valóság, arra gondol, hogy a tudat ténylegesen az egyetlen, ami valóságos. Úgy szoktuk gondolni, hogy ez a világ az, ami valóságos, és hogy a tudat, a képzelet olyan dolgok, amelyek sosem valósulhatnak meg. Valójában az ellenkezője igaz: a tudat az egyetlen valóság, és ez a világ a tudat számtalan valóságának illúziója.

A tudat elsődleges. Amit általában valóságnak hívunk nem több, mint a tudat önvalónkon keresztüli kivetülése. Fokozatosan értettem meg, hogy bármilyenek is legyenek a körülményeim, nem kell őket végesnek tekintenem. Megválaszthatom a tudat minőségét, jellemzőit és színezetét. A környezeted talán kritizálni fog miatta, hogy irreálisat kívánsz, mikor olyat említesz, amit nehéznek vagy lehetetlennek tűnik elérni. Mindannyiunknak irreálisnak kell lennünk a kétségek hadával szemben, ha azt szeretnénk, hogy amit kívánunk, teljesüljön. El kell tekintenünk a „tényektől”, amelyek tagadnák szívünk vágyának beteljesülését. A megszokás az egyetlen, amely a gondolatainknak a régi, negatív gondolatvágányokon tartja. Senki más nem tudja a felszínre hozni a gondolati mintázataidat, ezekkel pedig az életedet, csakis te. Amely tudattalan, még mindig befolyásolja a jelenlegi valóságodat. Ne legyünk naivak: „Amíg a tudattalant nem tudatosítod, az irányítása alatt tartja az életed és sorsnak fogod nevezni” (Carl Jung).

Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Horváth Eszter
Santina Budapesten

Santi(na) gondolatok: megtestesülés

Santina and Karoly

Hogyan határozzuk meg a megtestesülést? Merleau-Ponty francia filozófus szavaival élve: „Tudatnak lenni, de leginkább tapasztalásnak lenni azt jelenti, hogy belső kommunikációt tartunk fenn a világgal, a testünkkel és a többi emberrel, velük együtt vagyunk, ahelyett, hogy csupán mellettük lennénk.”

Talán súlyosnak hatnak ezek a szavak, de egyszerűbben fogalmazva, megtestesültnek lenni azt jelenti, hogy az érzékeinken keresztül élünk. A testünkön keresztül érzékelt tapasztalattal vagyunk a világ részei, a testünkön és a testünkben érzünk. Azt is jelenti, hogy belülről is érzékeljük a testünk. Észreveszed, hogyan érzed magad, amikor egy másik test van melletted és érzékeny leszel az ő energiájára.Nemcsak az elme és test kapcsolatáról van szó, hanem a belső energiád érzékeléséről. A belső rezonanciádról, magatartásodról. Arról, ahogyan a testedben vagy. A bensődben maradni arról szól, hogy te magad engedheted csak, hogy többet érezz a ‘létezésed’ energiájából. Egy mód arra, hogy elérhető légy a jelenben. Nem kemény munkát jelent, vagy megterheltséget, de nem is kényelmet vagy megközelíthetetlenséget.

A megtestesülés számomra azt is jelenti, hogy érzem, mi történik a testemben, mi történik, amikor valami ‘nem klappol’. Időt adni a homályos érzésnek, hogy tisztázza magát, semmint gyorsan megszüntetni az irritációt, semmint gyors megoldást találni rá, mondjuk egy fájdalomcsillapítóval. Fel kell tennem a kérdést, mit mond ez az érzés nekem arról, ahogy most a testemben vagyok? Tisztában lenni a testemmel/elmémmel/lelkemmel, a ‘megélt érzés’ tisztábban megmutatja nekünk, hol kezdődünk mi és hol végződik a fájdalom.
Véleményem szerint tehát a mélyebb megtestesülés segít tisztázni a személyes korlátainkat, jobban képessé téve minket a másokhoz való kapcsolódásra, a másokra és a környezetünkre való érzékenységre. Arra kér, hogy ne csupán megszabaduljunk a nemkívánatostól, hanem fedezzük fel a dolgokat és értékeljük őket, ne pusztítsunk, hanem örüljünk, ne szétválasszuk magunkat, hanem testesüljünk meg és legyünk jelen. Ez akkor kezdődik, ha felfedezzük azt, ami hozzákapcsol minket a mélyben rejlő egységhez. Egyszerűen fogalmazva, embernek lenni és megtestesülni: biológiai spiritualitás. Az emberiséghez való kapcsolódás, amely az itt és mostban, a mélyben rejlő egységben van.

Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Horváth Eszter
Santina Budapesten

Santi(na) gondolatok: lélektől lélekig a tudattalanba

Santina ashtanga

Semmi tettetés, semmi filter, semmi csalás? Azt hiszem, a legfontosabb kapcsolat két ember közt a tudattalan és tudattalan közti, lélektől lélekig. Nem tudunk tettetni vagy erőltetni egy érzést. A mellkasban rezonáló energiát a szívedben, amit a torkodban is érzel, nem lehet elfedni közhelyekkel és spirituálisnak hangzó szállóigékkel. A szavaim és a tetteim gyengék ahhoz az igazi belső tudatomhoz képest, amely hatással van a másikra, és amelyre hatással van a másik tudata. Az igazság hullámhossza keresztül tör védfalakat és egyenesen a szívhez szól. A helyes és a helytelen mögötti mező a tudattalan mezeje, a szándékoltságon, tervezettségen, a célokon túl mutat, és a saját feltevéseimet arról, hogy „mi kellene történjen”, meghaladja. Az igazi cselekvés mezeje, ahol az igazságot kifogástalanul cselekedhetem, a végeredményt Istenre bízva, tudva, hogy az optimális megszilárdul a szüntelen figyelmem alatt. Csak a másik ember felé kell fordítanom az energiámat. A válasz meglepő – néha határozatlan, néha negatív, és néha pozitív megerősítést kapok affelől, hogy mélyen megérintettem valakit. A jón és rosszon túl lenni önmagában kielégítő – egy pozitív megerősítés, olyan, mint hogy amikor köszönetet mondanak nekünk is egy kielégítő bónusz. Ami segít fejleszteni a tekintetem, hogy jón és rosszon túl lássak, az, hogy emlékeztetem magam arra a felelősségemre, hogy a tapasztalatomhoz hű maradjak, hű maradjak a megtapasztalt igazsághoz és ne az eredményt próbáljam kontrollálni – ez a tanulási folyamat felnyitja a szemet.

Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Horváth Eszter
Santina Budapesten

Sharath Jois arról, hogy miért nem jó túlzásba vinni az ászana gyakorlást

Sharath Jois Paramaguru

Az ászana spirituális gyakorlásunk egy fontos részét képezi, de a túl sok ászana lehet, hogy rossz irányba visz el.

A jóga egy természetes folyamat, amely az idővel alakul. Ugyanakkor az ászana nem természetes módon történik. Ahhoz, hogy valaki hatékonyan jógázzon egy adott módszer elsajátítása szükséges. Mindkettő időigényes, mint ahogy minden ami egy átalakuláshoz szükséges. Habár az ember végül élhet természetes módon és erőfeszítés nélkül a jógában, az ászana gyakorlást túlzásba vinni soha nem jó.

Az ászana az Ashtanga jóga nyolc ága közül az egyik, és egy lehetséges út a test és az érzékek megismeréséhez. Az ászanák az embert egy magasabb rendű tudatossághoz vezethetik, azért mert gyakorlásuk közben sok dolog megy végbe. Az ember teste erősebbé és stabilabbá válik és a megfelelő légzésnek és vinyászának köszönhetően az elme megnyugszik és kiegyensúlyozottabbá válik. Ezért testünk csavargatása és hajlítgatása a jóga gyakorlásunk egy rendkívül izgalmas részévé válik, és elsődleges célja az, hogy a sadhanavagy spirituális gyakorlásunk egészének is egy fontos része legyen.

Sajnos ma már túl sok ember szinte megszállottan gyakorolja az ászanákat. Azt gondolják minél jobban kifacsarják saját testüket annál messzebb jutnak az önmegvalósítás útján. Sokszor azt látom, hogy az emberek túlságosan megerőltetik magukat. Tekerik, csavarják testüket és néha túlzásba viszik, reggel, majd később este is gyakorolva. Tény, hogy minél több figyelmet fordítunk a gyakorlásunkra a testünket is annál jobban megismerjük. Ugyanakkor gyakran túl gyorsan akarunk haladni azt gondolván, hogy valami jobbat és hamarabb érünk el. Ezen hozzáállás biztos útja nem csupán a testünkben, hanem az érzékeinkben és a szerveinkben való károkozásnak is. A túl sok ászana gyakorlás soha nem visz közelebb a spiritualitáshoz vagy az önmegvalósításhoz, viszont nagyon is eltávolíthat ezektől.

Annak egyik oka, hogy az emberek megszállottan gyakorolnak ászanákat az, hogy ez egy nagyon felkapott online téma rengeteg önreklámmal tarkítva. Valaki tudja, hogyan kell ezt vagy azt a pózt kivitelezni és posztol róla egy képet vagy akár el is magyarázza, hogyan kell azt csinálni. Másrészt azért is vannak túlságosan is a figyelem középpontjában az ászanák mert mondjuk valaki előadást tart a kézenállásról vagy a hátrahajlításról és ezért sok diák elmegy az adott workshopra. A kézenállás tanításának semmi köze a jógához. A jóga megtapasztalásához nincs szükség ahhoz, hogy lemásoljuk azt, hogy valaki hogyan tanult meg egy-egy pózt. Ez az a pont, ahol az emberek épp a lényegét nem látják annak, hogy mit kellene tanítaniuk.

Túl sok a jóga körüli beszéd, ugyanakkor az azzal kapcsolatos tapasztalás nem elégséges. Amikor valaki egy nagyon precíz előadást tart, a jóga megtapasztalása nem fog megtörténni. Valaki egy órán vagy egy workshopon beállíthat egy adott pózba és megkísérelheti elmagyarázni, hogy az energia így vagy úgy áramlik, de mindannyian más és más struktúrával és testalkattal rendelkezünk. Egy guru nem fogja megtanítani a technikát azért, hogy az ember megtapasztalja a jógát. Megtanítja ugyanakkor azt, hogy hogyan tapasztalja meg a jógát természetes módon, a saját testében, és hogy hogyan érezze magát komfortosan egy pózban. Mindez sokkal több időt vesz igénybe mint egy hétvége, és jóval túlmutat azon amit egy workshopon meg lehet tanítani.

Egy tanár vagy egy guru elsősorban a jóga megtapasztalását tartja szem előtt, mivel ezt megelőzően nem értheti meg valakinek sem a testét sem a lelkét. A guru arra törekszik, hogy pózokat adjon, azért, hogy azok segítsék a diákot. Ha az ember folyamatosan előadásokat tart, a megtapasztalás élménye nélkül, úgy képtelenség valakit a jóga ösvényén vezetni. Mindenkinek saját magának kell az adott pózt megtapasztalnia, és ezen tapasztalat másmilyen lesz, mint amilyen a guruja esetében volt. Maga a módszer ugyanaz lesz, de a tapasztalat, amelyre az egyénnek szüksége van feltételezi a befogadás és az intelligencia egy adott szintjét.

A jóga egy természetes folyamat, viszont azt, hogy hogyan megy végbe meg kell érteni. Ha az ember egy bizonyos gondolkodásmódot és tanításokat követ és mindezt odaadással és elkötelezettséggel teszi, úgy a változás be fog következni. Bekövetkezik a lelki átalakulás, melynek során az elme is és az egész egyén elkezd egy felsőbb, isteni világ felé közeledni. Ennek során az egyén tekintetét önmagára fordítja. Elkezdi az önmegvalósítás útjainak keresését és kerül olyan dolgokat, amelyek elméjét megzavarják és a lelki növekedésében meggátolják. Ha valakiben megfogalmazódik a vágy aziránt, hogy spirituális dolgokról tanuljon, akkor kialakít egy módszert és a tapasztalat áramlása természetessé válik. Ehhez szüksége van egy módszerre. Ezt senki nem kényszerítheti rá vagy kényszerítheti erre.

Ahelyett, hogy a kézenállásukon dolgoznak, a diákoknak a jóga alapjairól kellene tanulnia, ayamákrólés a niyamákról. Akrobatikus mutatványok helyett egy magasabb rendű tudatosság felé kellene törekedniük és ezt megerősíteniük önmagukban. A jóga gyakorlásához először az alapjainkat kell megértenünk és kijavítanunk. Ahhoz, hogy az alapjainkat megerősítsük, magunkévá kell tennünk egy módszert. Az ászana egy módszer ahhoz, hogy az alapjainkat megerősítsük és amely a spiritualitás felé, és saját gyakorlásunk egy magasabb szintjére vezet. Ugyanakkor az ászanákkal okosan és tudatosan kell bánni, és nem csak intellektuális módon vagy valaki más tapasztalatát utánozva.

Amikor az alapok megfelelőek és erősek, akkor a jóga természetes módon megy végbe. Ha az ember erőlteti vagy a mások által divatosnak tartott módszert vagy mások megközelítését próbálja másolni, soha nem fog megtörténni. Soha nem lehet akarni, hogy a jóga megtörténjen. Ez egy természetes folyamat. Amikor az ember magáévá tesz egy módszert, csak akkor tapasztalhat meg olyan dolgokat, amelyeket korábban nem tapasztalhatott meg önmagán belül. Az ember ilyenkor megtapasztal valamit, ami boldogsággal tölti el és ez csak természetes módon történhet meg.

Az ászana gyakorlásnak köszönhetően nagyon sok dolgot fel lehet ismerni és meg lehet érteni, akkor, amikor a gyakorlás tudatos. Viszont újból és újból és újból, magunkat túlhajszolva ismételni azokat, az értelem és a test károsításához vezet. Sok sérülés okozójává válhat. Ezek a dolgok pedig akkor következnek be, ha azokat nem megfelelően végezzük.

Forrás: Sonima.com
Szöveget fordította: Szabó Gergő

Santi(na) gondolatok I.

Santina ashtanga

A lélek, akárcsak egy vadállat, kemény, mégis alkalmazkodó, találékony, eszes és önálló: tudja, hogy éljen túl a kilátástalan kétségbeesés helyzeteiben. Ezt tapasztaltam, a bipoláris zavar, a bulímia, a heroin-függőség és anorexia időszakain keresztül az életemben. Mégis a keménysége ellenére, a lélek félénk. Mint egy vadállat, sűrű aljnövényzetben keres menedéket, különösképp más emberek elől. Ha meg szeretnénk figyelni egy vadállatot, tudjuk, hogy az utolsó dolog, amit tennünk kéne, hogy átcsörtetünk az erdőn hívogatva őt. De ha csendben sétálunk be az erdőbe, türelmesen egy fa alá telepedve és az erdő egészével együtt lélegezve beolvadunk a környezetünkbe, a vadállat, amit látni vágyunk, megjelenik.

Sajnos a gyülekezetektől elkezdve az osztálytermeken át mindenhol kioktatjuk a másikat és papolunk neki, kinyilvánításokat teszünk majd összevitatkozunk, kijelentünk és ellentmondunk neki, intjük a másikat és tanáccsal látjuk el és általában véve is úgy viselkedünk egymással, hogy minden nyers, eredeti gondolatunk bújkálni kényszerüljön. Ilyen körülmények között az intellektus, az érzelmek, az akarat és az ego a felszínre törhet, de a lélek nem : az összes lélekkel teli dolgot elriasztjuk. A kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatainkat, az önzetlenséget és a bíztatást. Mire gondolsz, ha azt a szókapcsolatot hallod, hogy „a bizalom köre”? Amikor először meghallottam ezt, nem tudtam másra gondolni, mint arra a jelenetre az Apádra ütökből, amikor Jack azt mondja Gregnek, hogy ő „kívül van a bizalom körén”. Ebből a mondatból is érezni, Greg valójában mennyire szeretne abba a körbe tartozni, ezért is válik egy kicsit őrültté. Ez a film tele van olyan jelenetekkel, amelyeket visszaidézve még napokig röhögni fogsz, ami már önmagában egy terápia, de van benne néhány rejtett kis bölcsesség morzsa is, mint amilyen a bizalom köre.
A bizalom köre olyan embereké, akik tudják, hogyan kell csendben letelepedni az erdőben és együtt várni a félénk lélekre. Egy ilyen körben megtapasztalhatjuk a szabadságot az saját igazságunk meghallására, közel kerülhetünk ahhoz, ami nekünk az örömöt jelenti, kritikusak lehetünk a hibáinkkal kapcsolatban és rizikós lépéseket is megtehetünk a változás érdekében – tudván, hogy elfogadnak minket, a végkifejlet ellenére. Köszönöm a Mysore termet, ahol a lelkemen tátongó lyuk láthatóvá válhat, és gyógyulást nyerhet.

Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Horváth Eszter
Személyes találkozási lehetőség Santinával

Santina Mysore room
Santina Mysore room
Santina Mysore room
12311

Archívum

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved