Miért vagyunk vegetáriánusok?
A jóga lelkes gyakorlóinak könnyű dolga van, ha a fejlődésük során bármilyen kérdéses helyzet elé kerülnek: Patandzsali Jóga-szútrái az élet minden területével kapcsolatban tartalmaznak tanácsokat, függetlenül attól, hogy hol tartunk az úton. Nincs ez másképp a táplálkozással sem.
A mű második fejezetében (Szádhana Pádaha) részletes útmutatást kapunk azzal kapcsolatban, hogyan viszonyuljunk önmagunkhoz és a többi élőlényhez. A legelső elv, amelyet a bölcs elénk tár a jól ismert ahimszá, azaz erőszaknélküliség. Patandzsali azt írja, hogy ha valaki stabillá válik a gyakorlásában (gondolatban, szóban és cselekedetben egyaránt), akkor teljesen eltűnik az agresszív természete nemcsak neki, hanem mindekinek, aki a közelében tartózkodik. Ne gondoljuk, hogy ezt csak az emberekre kell értenünk, egy kiváló jógi társaságában akár még a tigrisek is megfeledkeznek vadászösztönükről. De mi lehet ennek a különleges képességnek az oka? A jógi mindenki felé jóindulattal fordul, az ártás gondolata meg sem fordul a fejében. Ezt a közelében lévő élőlények is megérzik, és megszűnik bennük a félelem, amely az ahimszá egyik legnagyobb akadálya. Mivel azonban a jógi jelenlétében teljesen szertefoszlik, ezért az erőszakmentesség megvalósulhat.
Viszont a leírt állapot elképzelhetetlen lenne olyan előlények számára, akik a jógi élelméül szolgálnak. Tehát nem valósulhat meg a Patandzsali által leírt hatása az ahimszának például egy tehén esetében, ha a jógi az élelmet látná benne, és nem az isteni lélekszikrát. Ez az ellentmondás egyértelműen bizonyítja, hogy az ahimszá tökéletessége csak a húsevéssel való felhagyással valósulhat meg. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy húsevő nem érhet el sikereket az ahimszá gyakorlásában. Valójában már az is hatalmas lépés, ha valaki önmagával és embertársaival szemben megvalósítja a nem-ártást, de meg kell értenünk, hogy ez még csak kis szelete az egésznek.
A ötödik jama, az aparigrahá (nem-birtoklás) sokak “kedvencévé” válhat, hiszen Patandzsali egyenesen azt ígéri, hogy tökélyre fejlesztésével szert tehetünk a jelen és jövő látásának képességére. Természetesen az ide vezető út nem könnyű, az öt jama közül talán ez a legösszetettebb és legnehezebben megvalósítható. A feladat az, hogy megtanuljunk különbséget tenni a szükségleteink és a vágyaink között. Amint törekszünk a minél egyszerűbb életre, egyszer elérkezünk oda, hogy annyira tisztán fogjuk látni a különbséget a fontos és lényegtelen dolgok között, hogy minden cselekedet és történés oka és következménye egyértelművé válik számunkra. Más szóval látni és érteni fogjuk a múltat és a jövőt. De milyen kihatása van minderre a táplálkozásunknak? Meg kell tanulnunk különbséget tenni a testünk egészségesen tartásához szükséges táplálkozás és a pusztán élvezeti evés között. Fontos, hogy csak annyit vegyünk el a természettől, amennyire valóban szükségünk van. Ha emberek milliói bizonyítják puszta létükkel, hogy húsfogyasztás nélkül is tökéletesen fenntartható az egészségünk, akkor mi szükség bármi másra? Amikor egy kezdő vegetáriánus azt érzi, hogy gyenge és hiányzik neki a régi táplálkozása, akkor higgadtan végig kell gondolnia, hogy valóban az egészsége forog-e kockán, vagy csak a változás ijeszti-e meg. Vajon megéri-e az a hatalmas áldozat, amelyet a természettől és egy másik élőlénytől követelünk, amikor megrendeljük a hamburgerünket?
Patandzsali művében a külvilághoz tartozó jamák magyarázata után befelé fordul, az önmagunkra vonatkozó előírásokkal (nijamák) folytatja a sort. A saucsa (tisztaság) elvét említi legelőször, amelynek tökéletesítésével a gyakorló elveszíti minden érdeklődését a másokkal élvezetből létesített fizikai kontaktus iránt. Ez különösen érdekes, hiszen vajon nem élvezetből létesített testi kontaktus-e mások húsának elfogyasztása? Ebből az következik, hogy a tisztaság állapotának fenntartásával automatikusan megszűnik az állatok testének elfogyasztására irányuló vágy.
A szantósa (elégedettség) és a tapasz (lemondás) ellentétes oldalról közelíti meg ugyanazt az elvet a táplálkozásunkban, amelyet az aparigrahánál már említettünk. Az elégedettség állapotában kell maradnunk, tehát nem szabad sanyargatni a tesünket például nem megfelelő minőségű élelmiszerekkel. Viszont ezzel párhuzamosan a tapaszt is gyakorolnunk kell, azaz vigyázni, hogy az evés ne az érzékek kielégítését szolgálja.
A fentiekből látszik, hogy a jógát úgy is lehet gyakorolni, hogy eszünk mellette húst, és nem lesz hatástalan az erőfeszítésünk. Azonban előbb-utóbb elérkezik az a pillanat, amikor a továbblépéshez a meglévő ragaszkodásaink mélyére kell hatolni, és választani a fontos és felesleges, szükséges és vágyott között. Ha őszintén haladunk az úton, akkor ez a választóvonal akkor fog elérkezni, amikor valóban készen állunk rá. Siettetni, erőltetni még véletlenül sem érdemes, hiszen ezzel önmagunk ellen követnénk el erőszakot, ami az ahimszá súlyos megsértése lenne.
Végezetül ne feledjük azt sem, hogy a húsfogyasztással, tehát a húsipar támogatásával a következő rémtettek közvetett okozójává válunk:
- Minden nap minden percében állatok ezreit ölik le a vágóhidakon embertelen körülmények között.
- Az afrikai országok – ahol milliók éheznek – fejlett országokba exportálják a termelt gabonát, azért, hogy állatokat hízlaljanak rajta a húsipari termékek előállításához.
- Minden egyes nap egynapos kakasok millióit ölik meg azért, mert nem képesek tojást tojni. Semmilyen törvény nem szabályozza ezt a mészárlást. Sokszor összezúzzák vagy megfojtják őket, tetemük pedig más állatok takarmányaként szolgál.
- A vacsoraasztalra kerülő állatok rémülten, szomorúan és fájdalommal halnak meg. A meggyilkolásuk kegyetlen és embertelen.
- A világ esőerdőinek felét már kiirtották, hogy helyükön állatfarmokat létesítsenek. Az erdők égetése felelős az üvegházgázok kibocsátásának 20%-áért. Közel 1000 faj hal ki évente az esőerdők kiirtása következtében, és körülbelül 60 millió ember hal éhen.
- Számos állattartó nyugtatókat használ, hogy az állatok ne vaduljanak meg. Mások rutinszerű antibiotikumkúrákat írnak elő, hogy megelőzzék a nem megfelelő tartás miatti járványokat. Ezek a gyógyszerek a hús fogyasztójának szervezetébe is bekerülnek. Amerikában az teljes antibiotikumfogyasztás 55%-át állatoknak adják, ezáltal a penicillin-rezisztens staphylococcus fertőzések aránya az 1960-as évek óta 14%-ról 91%-ra nőtt.
- Az állatok éppen úgy érzik a fájdalmat és félelmet, mint mi. Mit szólna bárki, ha az utolsó óráit több száz megrémült társával együtt egy vagonba zsúfolva kellene töltenie, ahonnan egy vérrel áztatott halálkamrába taszítanák? Aki húst eszik, ezt az eljárást támogatja.