A saját értelmezésem arról, hogy mit jelent élni (igazán élni) átalakult egy dinamikus, kezdetleges mégis kifinomult, intuitív őserdőtánccá az Univerzummal, mely amennyire veszélyes és izgalmas, annyira tápláló és biztonságos. Ez egy módja a létezésnek, mely felfal, megemészt, lenyel minden gondolatot az életről majd átalakítja azt izommá és vérré, ideggé és ínná. Mindaddig teszi ezt, ameddig a gondolatok megszűnnek megkülönböztethető fogalmakká lenni és teljesen felszívódnak e teremtmény pompás formájába, mely büszke és boldog azért, hogy itt lehet.
Fogd az összes könyvet, szemináriumot, elvonulást, jógagyakorlást, meditációt, rálátást és elmélkedj rajtuk, tanulmányozd át őket és fald fel mindet. Egy darabkát se hagyj heverni elfogyasztatlanul, megemésztetlenül és anélkül, hogy felszívódott volna. Fogd a csontot, törd szét, szívd ki a velejét. Köpd ki, ami nem ízlik, vagy amit nem tudsz lenyelni. Bízz magadban, hogy tudod mi az, ami jó neked és mi az, amire szükséged van a saját ébredésedhez, a fel-le-oldalirányú világban történő kalandozásodhoz, az Életedhez.
Semmilyen gondolat vagy könyv vagy tanár nem lesz már ugyanaz, ha ezzel a szenvedéllyel teli módszerrel építed be azokat. Semmi nem rendelkezik már kivételezett, kitüntetett megbecsüléssel. Minden láthatatlan lesz, de csakis azért, mert részévé válik egy életerős, életvidám, vad, hóbortos, tüzes művészi életnek – részévé válik annak, aki vagy.
Bármi is a művészetünk, engednünk kell, hogy magába szívjon bennünket. Adjuk át magunkat teljességében és tartsuk meg víziónkat szent és fontos dologként. Ekkor válunk úttörőkké. Ekkor válunk példaképpé mindannak, ami lehetséges. Ekkor teljesítjük be sorsunkat.
Fordulj Befelé – Érezd a Bensőt – Növekedj a Bensőből – Az élet a legintenzívebb művészet valamennyi közül.
Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Melo Annamária