Archive for the category: Paramaguru

Paramguru Sharath Jois elmagyarázza miért nincsenek kerülőutak az astangában és mivel jár a Mysore stílus gyakorlása és tanítása.

Négy évvel ezelőtt költöztem kedvesemmel Mysore-ba azért, hogy az astanga jógát a lehető legközelebbről, annak központjában tanulmányozzam. Gyakorlók szerte a világból sereglenek Mysore-ba azért, hogy astangát, a jóga egy olyan formáját tanulják, amely Yogacharya Tirumalai Krishnamacharya és tanítványai által vált népszerűvé.

Az astanga jelenlegi „rangidős” vezetője Paramguru Sharath Jois egy kéthetes vezetett első sorozat workshopot tartott Mysore-ban a Sharath Jois Yoga Központban. Azon szerencsések közé tartozom akinek volt lehetősége ezen a workshopon részt venni és nagyon örültem, hogy Sharathji hozzájárult ahhoz, hogy a SanatãnaYoga dokumentálja az órákat követő egy órás előadásait. Sharathji tanácsokkal és ismeretekkel látott el arról, hogy milyen is astanga jógázni és mit jelent jóginak lenni. Az alábbiakban osztom meg néhány gondolatát.

A JÓGA INDIA DNS-ében van.

Sharathji: Örülök, hogy ennyi indiai diákot látok. A jóga Indiából származik. Amikor Indiában jógázik az ember, akkor az mindig egy mélyebben átélt élmény. Nagyon sok riski gyakorolta Indiában a tapaszt (önmegtartóztatást) és érte el a móksát (felszabadulást/megvilágosodás/elengedés). Amikor itt gyakorolsz akkor ezen energiákat lehet érezni. Nagyon sok diákom van szerte a világból és mindig visszatérnek, azért mert tudják, hogy amit itt tapasztalnak az valami más. Még amikor Észak-Indiába is utazik az ember a nagy folyóinkhoz a Gangeszhez, a Saraswatihoz… ezen helyek tele vannak energiával. Mindez azért van így mert sok risi ezeken a helyszíneken meditált, és ez az energia ott érezhető.

A YAMA-k ÉS A NIYAMA-k GYAKORLÁSÁNAK CÉLJA

Sharathji: Egyetlen célt szem előtt tartva jógázz – azért, hogy a testből és az elméből az asudisokat eltávolítsd. Az asudis azt jelenti szennyeződés. Amikor a tapasz szerint élünk és odaadással gyakorolunk, akkor elérhetjük a jñā́nát, ami az igaz spirituális tudást jelenti. Annak érdekében, hogy megtapasztaljuk a jñā́nát egy magasabb szinten kell a jógát gyakorolnunk. Ehhez idő kell. Idő, amelyet nem lehet lerövidíteni.

A yama-k és a niyama-k évekig tartó gyakorlásával egy idő után az ember elkezd mindent egyenrangúan kezelni. Valamennyi érzésre, a boldogságra, a szomorúságra, a nyereségre, a veszteségre, a győzelemre és a legyőzöttségre ugyanúgy a samathával (belső kiegyensúlyozottsággal) kezd el reagálni. A jóga által világossá válik, hogy mindezen érzelmek az élet természetes velejárói. Amikor erre ráébred, az embert egyetlen érzés sem láncolja magához többé. Mindent ugyanúgy, ugyanolyannak, egyenlőnek kezd el látni. Az elme szilárd és nyugodt marad és ezen elmeállapot a jóga legmagasabb fokának tekinthető. Valamennyi yamast és niyamast gyakorolni kell ahhoz, hogy ezen elmeállapotot elérjük.  Ekkor kifejlődik a yogalakshan – amely a jógi jellemzőinek összessége.
A szilárd elme segít abban, hogy minden helyzetben a helyes döntést hozzuk meg. A jóga által az elme ezen stabilitása elérhetővé válik. Az agyműködés letisztultabb lesz és az elme ingadozásai megszűnnek. Viszont ahhoz, hogy ez megtörténhessen, változtatni kell az életstíluson, annak érdekében, hogy az a gyakorlással összhangban legyen. Teljes odaadással kell gyakorolni. Át kell élni a gyakorlást magát. Ez az egyetlen út.

A MEGFELELŐ GURU MEGLELÉSE

Sharathji: A megfelelő guru megtalálásához először is törekedni kell arra, hogy megfelelő tanítványokká váljunk. Életünk különböző szakaszaiban különböző guruk kísérnek el az úton. Az anya az első guru. A tanítványok néha többször is elutaznak Mysore-ba és minden alkalommal egy új guruhoz mennek el. Kipróbálnak egy új jóga stílust. Egyetlen gyakorlást sem végeznek igazi odaadással. Ezek a diákok 1000 guruhoz is elmennek majd anélkül, hogy megtalálnák a saját útjukat.

Ne légy elveszett. Egyetlen stílust gyakorolj, egy tanárral. Őszinte szeretetet kell táplálnod a gyakorlásod és a tanárod iránt függetlenül attól, hogy a tested mennyire hajlékony vagy nem hajlékony. Elmész egy tanárhoz azért, hogy megtanulj egy adott ászanát, aztán egy másik tanárhoz, hogy megtanulj egy másik ászanát. Ha egy adott órán hajlékonynak mutatkozik a test, úgy az a személy akinek az óráján történt a gurud lesz. Aztán egy nap, egy másik ászanánál a test kevésbé bizonyul hajlékonynak és akkor egy új guru után nézel. Ez rendkívül káros a gyakorlásodra nézve. Ha szereted a tanárod, úgy odaadással viseltetsz a gyakorlásod felé is és bízol a tanárodban. Az astangához idő kell. Türelmesnek kell lenned, és el kell köteleződnöd egy tanár és egy gyakorlás felé. Ha így teszel akkor megtapasztalod a sādhana és a gurud tanításainak jótékony hatásait.

Amikor megérinted a gurud lábát, ne megszokásból, hanem tiszta szívvel tégy így. Indiában mi az idősek és a guruk lábát érintjük meg. Ez a szeretet és a tisztelet kifejezése – a guru tanításai és a gyakorlás iránti odaadás jelképe. A guru és a shishya közötti kölcsönös tisztelet a spirituális tanulás és fejlődés alapja.

AZ ASTANGA JÓGA TANÍTÁSA

Sharathji: Astangát tanítani nehezebb mint astangát gyakorolni. Én 18 éven át minden nap gyakoroltam mielőtt elkezdtem tanítani. Előbb meg kell tapasztalnod a gyakorlást mielőtt elkezded tanítani. Az ember ne jöjjön úgy Mysore-ba, hogy az egyetlen célja, hogy jogosultságot szerezzen arra, hogy taníthasson. Azon célból ne is gyakoroljon, hogy tanításra való jogosultságot szerezzen. Kizárólag a tiszta sādhana céljából gyakorolj. Sok éves odaadó tanulás előzi meg azt, hogy az ember tanárrá váljon. Aki készen áll, annak ezt meg fogom mondani.

Csak azért mert már haladóbb ászanákat gyakorolsz nem leszel jó tanár. Más képességekkel is rendelkezni kell. Néha a diákok azt kérik tőlem, hogy adjak nekik jogosultságot arra, hogy taníthassanak, csupán azért mert megtudnak csinálni haladóbb ászanákat, de ez nem elég ahhoz, hogy az ember astangát tanítson. Olykor emberek olyanokat mondanak nekem, hogy voltak a Himalájánál és hallottak egy hangot, amely azt mondta nekik, hogy váljanak astanga tanárokká és ezért jöttek Mysore-ba. Ez teljes zagyvaság. Ne tanulj olyanoktól astangát akik a fejükben hangokat hallanak. Ilyen embereknek én nem adok jogosultságot a tanításra.

Ahhoz, hogy astanga tanárrá válj be kell tudnod mutatni helyesen a gyakorlatsort. Őszinte szeretettel és tisztelettel kell viseltetned a sādhanád és a gurud tanításai iránt. Ekkor tanulod meg helyesen és ekkor tanítod helyesen. Az astanga nem könnyű. Sokszor még azt követően is, hogy engedélyeztem a tanítást egy-egy tanárnak, megkérem őket, hogy segédkezzenek a Mysore shalaban, azért, hogy megtapasztalják, hogyan kell helyesen tanítani. A Mysore shalában a világ minden tájáról vannak diákok. Azok a tanárok akik a Mysore shalaban segítenek megtanulják, hogyan tanítsanak diákokat akik eltérő kulturális háttérrel, más gondolkodásmóddal és más testfelépítéssel rendelkeznek mint mások. Néhány diák még angolul sem beszél. Mint tanár tudnod kell, hogyan tanítsd a többieket, még akkor is ha nem ugyanazt a nyelvet beszélitek. Ez az amiért fontos az a tapasztalat, amelyre a Mysore shalaban lehet szert tenni. Tapasztalat nélkül nem taníthat az ember.

NE LÉGY AZ ÁSZANÁK MEGSZÁLLOTJA

Sharathji: Ezt látom egy csomó diákon. Van egyfajta sietség, hogy még több ászanára tegyenek szert. Néhány diák nekiáll és napi kétszer, háromszor is gyakorol. Ez szükségtelen. A túl sok ászana nem tesz jót. Amikor astangázol akkor a test és az elme többszörösen és összetetten van hatásoknak kitéve. Időt kell adnod a szerveidnek, hogy megtapasztalják a gyakorlás hatásait. Amikor túl sokat gyakorolsz megsérülhetsz és kimerítheted magad. Végezd úgy az ászanákat, hogy azok növekedést és ne sérülést hozzanak magukkal. Ne kezdj el kötődni az ászanákhoz. A fejlődés érdekében dolgozz kitartóan, de ne válj megszállottá és függővé. Az ászanákon való túl sok elmélkedés, csupán a szükségtelen ego építésére szolgál.

Miért siet annyira néhány diák? Végigrohan az ember a pózokon anélkül, hogy lélegezne. A légzés rendkívül fontos. Lélegezz az orrodon keresztül. Soha ne a szádon át. Az orr a lélegzésre van. A száj az evésre. Amikor végigrohansz az ászanákon akkor a légzésed felszínessé válik. Ez helytelen. Lélegezz rendesen. Amikor astangát gyakorolsz, tudnod kell, hogy mely mozdulatnál veszel levegőt és mely mozdulatnál ereszted ki azt. Figyelj a légzésedre. Idővel a test megtanulja, hogyan mozogjon belégzéskor és hogyan kilégzéskor. Figyelj a trisztánámra: póz, tekintet és légzés.

A légzés irányítja az elmét. Ha a légzésben zavar van, az az elmében is zavart okoz. Akkor tehetsz szert újabb pózokra, amikor megtanulsz helyesen lélegezni.  A vinyasa szabályozza a légzést. Surya namaskarival kezdjük a gyakorlást azért, hogy megnyugtassuk az elmét és kiegyenlítsük a légzésünket. Minél többet gyakorolsz annál jobban edzed a tested az elméd és a légzésed. A test könnyűvé válik.
Amikor előre és hátra ugrasz akkor ezt keresztezett lábbal tedd és aktiváld a múla bandhát. Ez segít a bandha megerősítésében.

A JÓGA MINT ÜZLET

Nincs baj azzal ha valaki jógával keres pénzt. A tanárnak van családja, stúdiója, számlái, amiket ki kell fizetnie. Az élet drága. Nekem nincs problémám azzal, hogy jóga tanárok pénzt keresnek. De jó tanárnak kell lenni. A gyakorlást helyesen kell bemutatni. De azokat a bizonyos „egy hónapos tanár képző kurzusokat” ellenzem. Ezek az elkapkodott módszerek az instant jóga elsajátítása érdekében jelentik a gyakorlás elüzletiesedését és katasztrofális következményekkel járhatnak. Egy hónap alatt nem válhatsz astanga tanárrá és más tanárrá sem. Ez nem lehetséges. Ne csapd be a diákjaid. Az éveken át tartó tiszta sādhanán át visz az út oda ahol már taníthatsz.
A jóga nem csak az ászanáról szól. Mint jóga gyakorló és mint jóga tanár lehetőséged van valami pozitívat alkotni ebben a világban. Gyakorolj úgy, hogy azáltal fejlődj és egy jobb hellyé tedd a világot.

szerző: SOPHIA ANN FRENCH
fordította: SZABÓ GERGŐ
forrás: sanatanayoga.com

2020. január 18.