A testünk kapcsolódása a jógához – túl az ászanán

eddie stern ashtanga

Ebben a sorozatban magyar fordításban közlünk részleteket Eddie Stern One Simple Thing: A New Look at The Science of Yoga and How It Can Transform Your Life című könyvéből. A részletek a könyv ötödik és tizenegyedik fejezetéből származnak. 
Az első rész itt érhető el a második meg itt.

Hogyan kapcsolódik a fizikai ászanagyakorlásunk az előző részben kifejtett céljához a jógának, hogy az elme jellemvonásain változatassunk? Annak ellenére, hogy a jóga valójában az elménkről szól, az elme láthatatlan. Hol található pontosan, és miből tevődik össze, nem tudjuk. Ezért is kezdjük az elménkkel való munkát a legkézzelfoghatóbb és legmagátólértetődőbb dologgal: a testünkkel.

Az ősi jógik írják le először azt az elképzelést, hogy nem egyetlen testünk van, hanem három. Az első természetesen a fizikai test, amely az ételből és italból épül fel, amit beviszünk. A fizikai test könnyen formálható, meg lehető erősíteni, nyújtani és változtatni mozgáson és étkezésen keresztül. Fontos jellemzője ugyanakkor, hogy a fizikai testünk nem korlátozható csak saját magunkra. A testünk kiterjesztett, méghozzá a világba, amelyben élünk. Ez azt jelenti, hogy a fizikai testünk nem tud fennmaradni az emberi környezet jellemzői nélkül, és nem szakítható ki belőle. A levegőre, a napfényre és a földre vagyunk utalva, meg persze a térre, amit betöltünk. A bioszféra nélkül egyszerűen nem léteznénk, mint fizikai test. Sőt, van egy olyan elképzelés is, hogy a fizikai testünk egyfajta válaszként jött létre a bioszféra kialakulására, vagy mint ennek a bioszférának a része. Ezért ez az elképzelés, hogy a világunk a saját testünk kiterjesztése, a legevidensebben vonja maga után, hogy a jámákat és a nijámakát – az olyan viselkedésformákat, mint a nem-ártás és az együttérzés – gyakoroljuk. Nemcsak a környezetünk és az emberek a mi kiterjedéseink, de mi is az ő kiterjedéseik vagyunk. Tényleg nincs olyan, hogy „a másik”, csak együtt vagyunk, mint egy együttes történés. Ha a tudatnak ezt a szintjét integrálni tudnánk az életünkbe, valóban együttes tudatként élhetnénk.

A második, a finomtest, amely a légzésből, az elméből és az intellektusból áll. Azért hívják finomnak, mivel az összetevői láthatatlanok, ennek ellenére érzékeljük őket. Az elménk, a jógik szerint, a gondolatok, érzelmek, vágyak és emlékek helye, és ezt meg kell különböztetnünk az intellektustól, amely a megkülönböztetés eszköze. Ez azt jelenti, hogy míg az elménk mondjuk egy fánkra vágyik, az intellektusunk lesz az, amely azt mondja, hogy talán gyümölcsöt is ehetnénk a fánk helyett. Az intellektusunk közelebb áll az énérzékelésünköz. Dr. Daniel Siegel neurológus szerint a tudat mentális folyamatai, amit a jógik a finomtestként neveznek meg, felhasználhatóak arra, hogy az egész tapasztalati szféránkról gondolkodjunk, azaz, hogy megkülönböztessük a tapasztalót a tapasztalattól. Ezt a tudat kerekének nevezi. A Chandogya Upanisád hasonló leírását adja az életünknek: a szívünk a kerékagy, az életünk körforgása pedig a kerék abroncsa. A kerék küllői jelentik azt, mikor elveszünk a hamis identifikációban, a karmában és tapasztalatainkban. Például, mikor jógázni kezdünk, szinte rögtön érezhetjük, hogy egy olyan részünkhöz kapcsolódunk, amely nyitott, tudatos, szabad és szeretetteljes. Aztán mikor elkezdjük észrevenni, hogy a matracon mellettünk lévő jobban csinálja az ászanát, mint mi és veszünk egy új jógamatracot, esetleg trendi jógaruhát és akkor már egy malát is, rájövünk, hogy a szeretetteli tudat helyett egy új, hamis identitást öltöttünk magunkra. Mégis, az a jó a kerék küllőiben, hogy két irányba tartanak: egyrészt a kerékagy felé másrészt távolodnak tőle, így egy ponton fel tudjuk ismerni, ha távolodunk.

A harmadik az üdvtest, amely annak az üdvösségét jelenti, hogy tudjuk, kik vagyunk – tisztában vagyunk a képességeinkkel, a kreativitásunkkal és azzal, hogy a tudat forrásaként létezünk. Az üdvösség vagy áldás itt nem az élvezetnek való tapicskolás, hanem a létezés egyszerű öröme. Mind éreztük már így magunkat, a megmagyarázhatatlan, ok nélküli boldogság és hálaadás állapotában. Az üdvtest keresztülragyogja a finomtestet és a fizikai testet, ám halványul, ahogy a másik két réteg egyre súlyosabbá válik, míg nem kezdünk el aktívan dolgozni rajta, hogy sokkal porózusabbak legyünk, kevésbé zártak. Az üdvtest egy másik megnevezése a kauzális, vagy okozati test, (karana), ahol a szanszkrit szótő, a kr, nem jelent mást, mint ‘cselekedet’. Így már érthető is, mi a kauzalitás lényege: az, hogy ennek a testnek az állapotát meghatározzák a fizikai és a finomtest mozgásai, cselekedetei. Minden cselekedetünk nyomot hagy maga után, ezt nevezzük samskarának, és ez az a nyom kéz a kézben jár a vággyal (vasana). Ha egy tapasztalat pozitív volt, az lesz a vágyunk, hogy megismételjük, ha negatív, akkor pedig természetesen kerülnénk. A samskarákat és a vasanákat az üdvtest tárolja, és ők az okozati alapjai az intellektusunknak, az elménknek és az idegrendszerünknek. A karma tehát a cselekvés, a samskara az emlékezet, és a vasana a vágy, amelyet az emlék kelt.

Így talán érthető, miért is kezdjük az egészet a fizikai gyakorlással, hiszen a test összetettségének valódi okozati hálóját nehéz összerakni, mégis ez az, ami valóban meghatároz minket, és amit a jóga gyakorlása elkezd felkavarni. Így a jógik valójában nem azt állítják, hogy be vagyunk zárva egy karmikus börtönbe, hanem azt, hogy a cselekedeteink okozatának megértésével változtatni tudunk a kerék irányán. A jóga nyolc ágát arra fejlesztették ki, hogy megszólítsa, megerősítse és megtisztítsa az imént emlegetett három testet: az ászanán keresztül a fizikai testet, a meditáción, a légzésen és a mantrákon keresztül a fintomtestet, és a cselekedeteinkben a környezetünket elsőként szem előtt tartva, szolgálatkészség révén az üdvtestet.
Hol van az elme, a jóga valódi tárgya ebben a modellben? Bár az elme csak a finomtest egy része, egy olyan fontos része, amely képet alkot a cselekedetinkről és tapasztalatainkról, reflexióra képes. A három test változásának képességét pedig az fogja meghatározni, hogy mit kezdünk az elménkben lévő képpel.

Fordította és szerkesztette: Horváth Eszter

Eddie Stern hamarosan Magyarországra látogat. További információért klikkelj a lenti képre.

Eddie Stern Astanga Budapest

5 dolog amit az új gyakorlóknak érdemes megtanulnia

mysore room

A jóga gyakorlás a kezdetekben elég lehangoló is tud lenni. Rengeteg cikket lehet olvasni arról, hogy mit is várhat az ember a különféle jóga stílusoktól, hogy milyen ruhában érdemes gyakorolni, hogy mit vigyünk magunkkal, stb., de ezúttal egy kicsit arra szeretnék jobban rávilágítani, hogy mit érdemes az új, a Mysore-stílusú astanga világába érkező gyakorlók számára megtanítani. Azt remélem, hogy úgy tanítok, hogy azon diákjaimhoz akik eljöttek néhány órámra, az alábbi gondolatok egyszersmind, mint „kívülről” érkező dolgok jutnak el, mind pedig sikerül azt belülről is megélniük — tehát ezen írás segít abban, hogy saját gondolataimat rendezzem kissé, ugyanakkor abban is, hogy azokat megosszam másokkal is (ideértve a tanárokat, akik szeretnék, hogy tanulóik jó tapasztalatokkal gazdagodjanak és biztonságban legyenek, és azokat is akik habár nem „újak”, de hasznosak lehetnek számukra az alábbi sorok.)

1. A gyakorlás, amelyet az első napon megtanulsz egy olyan egységes és teljes gyakorlás, amelyhez mindig visszatérhetsz

Ha számodra az astanga új akkor a Mysore teremben az első napon valószínűleg a következőket fogod csinálni: jó pár napüdvözletet, vagy csak „A”-t vagy „A”-t és „B”-t is, majd néhány ülő, keresztezett lábú levezető pózt, majd 10 perc pihenést a hátadon fekve. Ennyi! Elképzelhető, persze hogy ettől vagy attól függően a tanár néhány más dolgot még csináltat. De feltehetőleg egy „rövid”, lehet, hogy csak 20-30 perces gyakorlás lesz, sok-sok ismétlődéssel. Ha életed végéig CSAK ENNYIT fogsz tenni, akkor barátom a jóga gyakorlásod teljesen rendben és jó lesz. De, azért ennél általában többet tanulunk. A gyakorlásunk horizontja tágul, egyre több pózt tanulunk meg és több időt töltünk a matracon. És ez nagyszerű! Viszont gyakran az ismeretek bővülésével együtt jár a felejtés, és elfelejtjük, hogy eme első napon amikor „csak” napüdvözleteket csináltunk akkor is jóga gyakorlást végeztünk. Elkezdjük azt gondolni, hogy ha nem csináljuk végig A-tól Z-ig a pózokat akkor nem is éri meg semmit csinálni, vagy ha egy olyan korszakát éljük az életünknek, hogy valamiért lehetetlen a pózokat A-tól Z-ig kiviteleznünk akkor már nem is igazán jógázunk rendesen. Ha egy sérülés, kisgyermek nevelés, vagy egy munkahelyi pörgősebb időszak miatt csak A, B és C pózokat tudunk gyakorolni akkor az amit csinálunk már nem is igazán astanga. Ezzel a megközelítéssel én, csakúgy, mint nagyon sok (a legtöbb?, az összes?) más Mysore-t tanító kollégám kifejezetten nem értünk egyet. Nem az összes póz végigcsinálása miatt lesz a gyakorlásunk jóga, vagy éppen astanga jóga. A figyelmünk befelé irányítsa, a koncentráció gyakorlása, a test érzései felé irányuló figyelmünk minősége — ezek mind és egy sokkal mélyebb szinten járulnak hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy „mi a jóga?”. Szóval még azután is, hogy többet tanultál, ha mégis úgy alakul, hogy egy nap, vagy egy héten, vagy akár egy éven, vagy egy évtizeden keresztül kevesebbet csinálsz ezekből, nos ettől még nem kell az önazonosságodat mint astangi feladni (már ha ez fontos számodra, de ez egy másik nap témája).

2. A tanárod is ember

Van valami szakrális jellege a tanár-diák viszonynak. Tanárként törekszem ezt megbecsülni, diákként pedig mély hálával tölt el. A dolog szépséghibája ugyanakkor ott jelenhet meg, hogy amikor az ember igyekszik jó diák lenni, bízni a tanárban és odaadással gyakorolni akkor hajlamos elfelejteni, hogy a tanára (igen az övé) is csak egy ember, a maga fenntartásaival, vágyaival és egójával. Persze azoknak akik csak most kezdték a gyakorlást persze ez nyilván elképesztően magától értetődő, nemde? Mégis… VEGYÜK TUDOMÁSUL A NYILVÁNVALÓT. Ezt tanuld meg, itt és most, hogy később ne kelljen újból megtanulnod. A tanár nem mindentudó, nem mindenható, nincs mindig igaza. A tanár kiválasztása egy teljesen más téma, de ha már egyszer kiválasztottad a tanárod akiben megbízol, hogy tanítson, akkor is ebben a kapcsolatban is maradj éber, kérdezz ha valamit tisztázni szeretnél, és mondd el bátran ha valami számodra nem az igazi. Én kifejezetten nagyon szeretem amikor a diákjaim „miért?” kérdéseket tesznek fel. És ha úgy érzem azt szeretném felelni, hogy mert „ez a módszer”, akkor önvizsgálatot tartok és magamba nézek. És végső soron nem így jár jól mindenki? Te, én, és a többi diák is?

3. A „figyelj a testedre” egy olyan nehéz és homályos utasítás, melyet nagyon nehéz követni. Helyette inkább ezt próbáld ki

Ha fáj, ne csináld. Nyilván ez még mindig egy túlzott leegyszerűsítés, de mégis, első lépésnek nagyszerű. A jógának nem kell fájdalommal járnia. Segít abban, hogy a kényelmetlenségeket toleráljuk, ez igaz. Az viszont egy félreértés, hogy attól, hogy fájdalmas pozíciókon vergődjük magunkat keresztül a végén jobb jógikká válunk. Nos nem igazán… Ugyanis ez esetben a végén lesérült jógikká válunk. A Jóga-szútrák azt mondják heyam dukham anagatam, vagyis a jövőbeni szenvedéseket el kell kerülni. Persze nyilván Patanjali elsősorban nem a hátrahajlításokra gondolt, mégis érdemes ezen leckét elsajátítani. A jóga gyakorlása abban segíthet, hogy jobban megfigyeljük mindazt a fájdalmat, szenvedést vagy zűrzavart (és itt a fizikai testről és az elméről egyaránt beszélünk, hiszen mindkét fájdalom valós), melyet átélünk, és, hogy ezekre megfelelően reagálhassunk. Kijönni egy olyan pózból ami fájdalmat okoz, egy nagyon is normális reakció. És ha nem vagy biztos abban, hogy mi az a fájdalom vagy kényelmetlenség, akkor ennek megítélése is egy idő után kialakul. Gyere ki egy időre a pózból. Ha a tanárod megéri a pénzét akkor képes arra, hogy megmutassa számodra a megfelelő modifikációt vagy variációt.

4. Ne tanulj akárkiktől az interneten jógát

Régebben létezett ez az astanga EZ-Board nevű felület. Mostmár lehet választani: reddit online beszélgetések, Astanga Home Practitioners Facebook csoport és a többi, és a többi. Viszont mindaddig amíg vannak véleményt formáló emberek addig rossz tanácsok is lesznek. Nem akarom lefigymálni az internet adta lehetőségeket – hiszen csodás eszköz lehet -, vagy azt mondani, hogy a jó tanárok nem adnak tanácsokat az interneten… Hiszen sok jó tanár ad. De a hangzavarban nehéz megtalálni a megfelelő hangokat, különösen ha az ember olyat kérdez, amelyre tényleg nem tudja a választ. Ha például csak úgy bedobjuk egy ilyen csoportba azt a kérdést, hogy „Hogyan változtassak a gyakorlásomon a terhességem alatt?” az ember minden félét hallhat egészen onnan, hogy „egyáltalán ne gyakorolj mert elvetélsz” egészen odáig, hogy „egész terhességem alatt a harmadik sorozatot csináltam és a gyerekem most a Harvardra jár.” Hacsak nem olyan kérdésekre keressük a választ mint például, hogy „milyen új jóga matracot vegyek?”, vagy, hogy „milyen ruhában csináljam a supta kurmasanát, hogy az ne csússzon fel?” (mert ezekre bátran rá lehet keresni a netten is és a többiektől tájékozódni), nos akkor egy jógával kapcsolatos kérdés általában azért jóval összetettebb, mint hogy azt egy facebook kommentben ki lehetne fejteni és az ember jobban teszi ha keres egy tanárt – akinek alkalmasságáról korábban már meggyőződött – és őt kérdezi meg közvetlenül. És ha már VAN olyan tanárod akikben megbízol, de egy nem tetsző választ kaptál tőle, akkor előbb beszélgess vele, mint, hogy a facebookon keress egy olyan választ ami jobban tetszik. Az eredmény: alaposabb tanulás, kevesebb zavar.

5. A folytonosságot keresd ne a tökéletességet

Egy nagyon általános történet: egy diák beleszeret az astangába. „Ez az én jógatípusom” – mondja nagy lelkesen. „Minden nap gyakorolni fogok.” A gyakorlás „mézeshetei” nagyszerűek és a gyakorlók ekkor, abba őszintén és teljes átéléssel vetik bele magukat. Mindig nagyon nagy örömmel tölt el eme szakasznak a megfigyelése, ugyanakkor amikor látok valakit ezen „mézeshetek” kellős közepén és azokba teljesen elmerülten, igyekszem mindig felhívni arra is a figyelmet, hogy ez egy élethosszig tartó gyakorlás.

Az teljesen rendben van, hogy az ember élvezi a gyakorlást és izgalommal éli meg egy-egy új póz elsajátítását, a légzés által a test újabb és újabb útjainak meglelését és az elmének egy új, másfajta nyugalmának megélését. De ha ez rendszeressé válik (amit remélek, hogy így lesz!) akkor azért nem fog minden egyes gyakorlás után ilyen extatikus állapotba kerülni. Még az is lehet, hogy beleun. Olykor a test lehet, hogy túl merevnek érzi magát. Az elme lehet, hogy felgyorsul és nyughatatlanná válik. Ez a módszer nem egy egyenletes fejlődés a merevtől a rugalmasig, a zaklatottságtól a nyugalomig, a gyengeségtől az erősségig. A mélységek éppúgy az út megkerülhetetlen részei mint a magasságok. Tehát ha ez a gyakorlás típus a neked való, akkor tudd, hogy HA ezt most, holnap, vagy akár hat hónap múlva tudod, oly módon a szolgálatodba állítani, hogy még abban az esetben is lelki nyugalmat teremtsen benned ha olyan kisebb kellemetlenségeken is esel át mint, például, hogy fáradtnak érzed magad vagy a nyakad merev, akkor ezen gyakorlás az élet nagy megpróbáltatásain keresztül is a felszínen fog tartani.

De hogyan teremt az ember lelki nyugalmat? Úgy, hogy hoz egy döntést (és ez EGY DÖNTÉS, nem pedig egy cél), hogy rendszeresen (tűzzünk ki egy számot) fog gyakorolni, bármi is lesz. Gyakorolj mikor fáradt vagy, és tapasztald meg milyen érzés; ha kell hagyj ki pózokat. Gyakorolj amikor le vagy sérülve, és változtass azon ami fájdalmat okoz, úgy hogy ne okozzon fájdalmat. Gyakorolj, amikor szomorú vagy, és ha egy ászana jól esik, engedd meg magadnak, hogy tovább maradj benne, egyszerűen azért mert jól esik és megérdemled. Ha minden nap a tökéletességre törekszel, úgy elmulasztod annak a lehetőségét, hogy valóban feltöltődj. Visszanézni egy folyamatos és rendszeres gyakorlásra, elmondható, hogy az komolyan sokkal, de sokkal klasszabb, mint visszanézni egy-két olyan „elszórt” gyakorlásra ahol mindig királyul ment a kézenállás. Tíz évvel ezelőtt meghalt az édesanyám. A jóga gyakorlás volt az egyetlen támaszom abban az időben. Nagyon nehezemre esett a gyászomról beszélni, még olyan embereknek is akik közel álltak hozzám. Viszont mivel már évekkel azelőtt megalapoztam a mindennapos gyakorlás rendszerességét, így ekkor sem volt kérdés, hogy folytatom. Rendkívül gyógyító hatása volt annak, hogy minden nap megteremtettem azt az egy-két órát amikor semmi mást nem tettem mint, hogy mozgok és lélegzek. Fogalmam sincs, hogy milyen pózokra fókuszáltam akkoriban, vagy hogy milyen jól csináltam őket, vagy hogy esetleg kihagytam-e közülük egyet vagy kettőt, vagy, hogy kimaradt-e egy-egy nap. A folyamatosság viszont jelen volt, és ez egy korábbi elhatározásomon alapult, miszerint a rendszeres gyakorlás számomra fontosabb mint a tökéletes gyakorlás.

Ha ezen gondolat esetleg egybecseng korábbi tapasztalatokkal, akkor már kezded megérteni ezen sorokat. Élvezd a gyakorlásod! Bízz magadban. Ápold a tanáraiddal való kapcsolatot. És tudd, hogy ha ezt a gyakorlást hosszútávon szeretnéd, akkor a döntés egyedül a Te kezedben van. 

Forrás: Ashtanga Yoga Minneapolis
Szerző: Ellie Wannemacher
Fordította: Szabó Gergő

Stresszállapot az elmében és a jóga működése

Eddie Stern astanga

Ebben a sorozatban magyar fordításban közlünk részleteket Eddie Stern One Simple Thing: A New Look at The Science of Yoga and How It Can Transform Your Life című könyvéből. A részletek a könyv ötödik és tizenegyedik fejezetéből származnak. 
Az első rész itt érhető el.

Stresszállapot az elmében és a jóga működése

Azért, hogy a stressz megbetegít minket nem a stresszhatásra felszabaduló neurotranszmitterek és hormonok (mint a kortizol és az adrenalin) a felelősek. Sőt, ponthogy a mindennapi kihívásokra adott válaszként energiát adnak a testünknek, hogy megbirkózzunk a stresszhatással. Amikor megoldottuk az előálló kihívást, a stressz alábbhagy és a felszabadult hormonok vagy kiürülnek a szervezetünkből vagy visszajutnak a sejtjeinkbe. Ám mikor folyamatosan vagy újra és újra előálló stresszhatásnak vagyunk kitéve, a testünk gyorsabban kezdi termelni a stressz kezelésére szolgáló hormonokat, mint amilyen mértékben meg tudunk tőlük szabadulni. Így lehetséges, hogy az egyébként a küzdelem megnyerésére szolgáló kortizol összegyűlik a véráramban és a gyulladás nőni kezd. Tehát valójában az alacsony, de hosszú ideig tartó stresszhatás az, ami negatívan befolyásol minket, semmint egy-egy kihívás, amellyel szembe kell néznünk. Arra való képességünk pedig, hogy a növekedő gyulladást csökkentsük a testben, erősen befolyásolja, előállnak-e a stresszbetegségek, amelyeket sok szempontból népbetegségnek tekintünk a jelenkori társadalomban. Az, hogy alacsony szintű, de tartós vagy hirtelen stresszhatásnak vagyunk-e kitéve, nem csupán a környezetünk függvénye: ez ugyanúgy mutatja elménk képességét, hogy a stresszt kezelje.
A stresszre való hajlam tehát nemcsak a munkánktól vagy a családunktól függ, a stressz nem önmagában rossz, hanem az, ahogyan érzékeljük a minket érő stresszhatást a döntő a rá adott válaszunkat illetően és abban, hogy milyen hatással lesz az egészségünkre, az érzelmeinkre és a tűrőképességünkre.
Ha valaha is csodálkoztál, hosszan tartó stressz hatására miért rándul görcsbe a gyomrod, miért nem tudsz jól aludni, a túláramló adrenalin és kortizol az oka. Azért érezzük jobban magunkat, miután jógázunk, mert a testmozgás az egyik elsődleges orvoslója a megemelkedett adrenalin-, és kortizolszintnek. Bármilyen testmozgással elérhetjük ezt, a jóga előnye, hogy hozzáférést ad az idegrendszerünkhöz – amely a stresszhatás elsődleges érzékelője és amely kibocsátja a rá adott választ – a légzésen keresztül és így az egyensúly, a biztonság és a stabilitás felé irányíthatjuk az érzékelésünket.
A rengeteg egyensúlytalanság, amit életünk során tapasztalunk, abból fakad, hogy sokszor a testünk, az idegrendszerünk és az elménk nem kooperál. Például mikor elfelejtünk enni, mikor valamire nagyon koncentrálunk. A testünk jelez, de az elménk kitartásra sarkall, az idegrendszerünk pedig általában a két parancs közé szorul. Amikor ignoráljuk a fáradtságot és túlhajtjuk magunkat, a gondolkodásunk megbénul, az immunrendszerünk legyengül, az erőnk alábbhagy és még a belső szervrendszerünk is stresszel telítődik. Ez történik a mindennapok kitartó stresszhatásai közben, vagy egy traumatikus élmény hatására.
A jóga egyik jelentése: egység – a különleges alkalom, mikor minden egyensúlyban van, és összedolgozik. Amikor a légzésen keresztül a testünket,az elménket és az idegrendszerünket is összehangoljuk, érdekes dolgok kezdenek történni. Elengedjük a stresszt, régi traumákat gyógyítunk meg és megelőzzük, hogy újabbak érjenek minket. Megtanuljuk, hogyan vértezzük fel magunkat, hogyan irányítsuk az elme kompulzív hajlamát a túlhajtásra – de a lustaságon is képesek leszünk úrrá lenni. Ez vezet el minket ahhoz a megállapításhoz, hogy a jóga egyszerre gyakorlat és koncentráció, egy olyan elmeműködés fejlesztésének a gyakorlata, amely tudatossággal jár, ezáltal stabilizál, megnyit és nyugodttá tesz. Ez az elmeműködés egy jellemvonása, amely különbözik az elmeállapottól. Az állapot folyamatosan változó, a jellemvonás azonban egy mögöttes működésre mutat rá. A jóga gyakorlásával az elmének ezt a mögöttes működését próbáljuk megváltoztatni, hogy az alap szilárd, tiszta, nyugodt és alkalmazkodó lehessen az elmeállapotok változásaihoz.
A Mundaka Upanisádban kétezerötszáz évvel ezelőtt így beszélnek erről: „Naayamatama balahinena labhyah” – azaz: A benső én nem hozzáférhető erő nélkül. A jó erőben lét, amelyről ez a vers beszél, benső. Az odaadás és az elme ereje, nemcsak a testé.

A következő részben a testünk és a jóga másik hét ága közti kapcsolatot vizsgáljuk.

Fordította és szerkesztette: Horváth Eszter

Eddie Stern hamarosan Magyarországra látogat. További információért klikkelj a lenti képre.

Eddie Stern Astanga Budapest

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved