Astanga Ikonok
Szeretném egy személyes kedvenc történetemmel kezdeni az Astanga Jóga eddigi történetének kiemelkedő alakjait bemutató szekciónk első bejegyzését. A célunk ezzel a sorozattal sok érdekes, rendkívül inspiráló tanár és diák életéről megosztani egy-két különleges momentumot, amely reményeink szerint még több erőt, kedvet és lendületet ad a rendszeres gyakorláshoz. Ezeken a példákon keresztül számtalanszor beigazolódik, hogy amikor igazán kapcsolatba kerülünk valódi önmagunkkal és a szívünk legmélyebb vágyait követjük, úgy biztosak lehetünk abban, hogy a jó úton járunk, és nem tévedhetünk el.
Amma – Guruji
Amma és Guruji története is ennek bizonyítéka. Guruji már jó ideje nagyra becsült tanárával, Krishnamacharyaval tanult Mysore-ban, amikor egy fiatal lány, gyakori látogatója lett a rendszeres jóga bemutatóiknak. Ezeket a bemutatókat a Maharadzsa tiszteletére rendezték, aki miután Krishnamacharya meggyógyította egy komoly betegségből, Krishnamacharya pártfogójává vált és különösen kedvelte Gurujit is. Savitramma (akit gyermekei és a tanítványok később csak Ammának hívtak) csupán 14 éves volt, amikor egy bemutató után édesapjához fordulva kijelentette, hogy Guruji az az ember, akihez ő feleségül szeretne menni. Narayana Shastri udvariasan meg is hívta Gurujit vendégségbe a saját kis falujukba, amely Mysore-tól csaknem 20 km-re volt, hogy a vacsora alatt mindenféle kérdéseket tehessen fel neki: ’honnan jött?’, ’hogy hívják a szüleit?’, ’milyen kaszthoz tartozik?’… Amma nagy örömére édesapja a választ a legutolsó kérdésre is elfogadhatónak vélte, ezért Narayana Shastri ezúttal már a horoszkópjára is kíváncsi volt. Guruji nem teljesen értette, hogy miért, de elkészítette az elemzést és hamarosan visszatért vele, mit sem sejtve arról, hogy kisebb családi drámát okoz majd ezzel, hiszen a horoszkópok alapján Amma és ő nem illettek össze. Ammát ez persze a legkevésbé sem érdekelte, ’Megfelelő vagy nem, én hozzá akarok menni feleségül!’. Így Narayana nem tehetett mást, félredobva a horoszkópot és Guruji édesapjának hozzájárulását kérve végül beleegyezett a házasságba. Egyedül Krishnamacharya intette óvatosságra a fiatal szerelmeseket: ’Vigyázz vele, nagyon erős ember!’. 1933 júniusában, Amma születésnapján, teliholdkor keltek egybe. Amma 14, Guruji 18 éves volt. Amma visszatért a családjához, Guruji pedig a tanulmányaihoz az egyetemen. Ezután három vagy négy évig nem is látták egymást. Amma 1940 környékén költözött csak Mysore-ba és közös családi életük ekkor vette kezdetét. Évekkel később vallotta csak be, hogy házasságuk első pár évében annyira félt férjétől, hogy alig mert beszélgetni vele, egészen addig, amíg második fiuk, Manju meg nem született. Az ezt követő 8 év alatt sokszor költöztek, számos házban laktak, amíg Guruji tanítványai össze nem gyűjtöttek 10 000 rúpiát, hogy segítsenek nekik venni egy házat Lakshmipuramban. Mire beköltöztek, már mindhárom gyermekük, Ramesh, Manju és Saraswati is megszületett.
Amma volt Guruji első tanítványa és elmondása szerint nagyon ügyesen megtanulta a sorozatokat a haladó ászanákig. Krishnamacharya személyesen tette próbára egyszer vinyásza számolással, de Amma derekasan helyt áll, és így kiérdemelte a tanítói oklevelet.
Életük a korai években egyáltalán nem volt könnyű. Ugyan Gurujinak jógaoktatói állása volt az egyetemen, a 10 rúpiás fizetése alig volt elegendő a család fenntartására. 1956-ig, amíg Guruji professzor nem lett, a körülmények nem javultak számottevően. 1948-ban alapították meg otthonukban a ma már oly híres „Astanga Jóga Kutatóintézetet” (Ashtanga Yoga Research Institute) azzal a céllal, hogy a jóga gyógyító aspektusait tanulmányozzák. Házuk ekkor még csak két szobából, egy konyhából és a fürdőből állt, Guruji csak később, 1964 körül bővítette ki a jógateremmel és az emelettel. Ezután nem sokkal érkezett az első európai növendék, egy belga úriember, Andre van Lysebeth, aki indiai tanulmányai után hazatérve adott ki egy könyvet Pranayama címmel. Ebben a könyvben jelent meg először Guruji fényképe, és így már az európai közönség is megismerkedhetett vele. Ennek hatására a ’70-es évektől egyre több európai és amerikai tanítvány is érkezett; az elsők között Norman Allen, David Williams, Nancy Gilgoff és Tim Miller.
Amma gondoskodó szeretetének és meghatározó személyiségének hatására a tanítványok is gyakran édesanyjukként tekintettek rá. Gyakorlás után mindig friss kávéval és bátorító szavakkal várta a fáradt diákokat és mivel szanszkrit nyelvben ő is igencsak jártas volt, előfordult, hogy kijavította Gurujit, ha eltévesztett egy versszakot, ami a jelenlévők számára rendkívül szórakoztató tudott lenni.
1997-ben teljesen váratlanul hunyt el, ami az egész családot lesújtó veszteségként érte. Jelenléte, szeretete pótolhatatlan, hiánya pedig az érintettek számára betölthetetlen. Amma emlékére Guruji számos felújítási és beruházási projekthez fogott hozzá, kezdve két templommal Kowshikaban, amely különösen fontos volt neki. Mikor elkészültek, a megnyitó tiszteletére háromnapos ünnepségsorozatot tartottak, amire az egész falu és Guruji összes tanítványa hivatalos volt. 2000-ben egy újabb templom építésébe kezdtek, amelyet Adi Shankaracharyanak, a család gurujának szenteltek. Ebben a templomban található Sharadamba, a bölcsesség és a tanulás istennője és Navagraha, az indiai asztrológia kilenc bolygója. Ezeket nagy tisztelet és imádat övezi, mert a hit szerint jótékony hatásuk van a világ eseményeire és az egyéni sorsok alakulására. A megnyitó körül 2001-ben ismét nagy felhajtás volt. Az indiai falvakban a templomoknak kiemelkedő spirituális és közösségi szerepe van, ezért volt olyan nagy áldás ez a felújítás és építkezés sorozat, amely nem csak Ammára való örök emlékezés, hanem az ősi spirituális hagyomány folytonosságának fenntartása, amely minden élőlény javát szolgálja.
Gondolatok Ammáról
Manju Jois: „Az édesanyám volt a család tartóoszlopa, mindenben támogatta az édesapámat, bármit is csinált, pedig nem volt egyszerű eset…. Valójában ő választotta férjéül; egyszerűen beleszeretett és hozzá akart menni… Össze is házasodtak, így kezdődött minden… Otthon mindig fantasztikus hangulat volt, sokat nevettünk. Nagyon jó humora volt, nyugodt volt és sosem csinált nagy ügyet semmiből… Folyton kijavította az édesapámat… Egyszer, amikor Guruji végzett a tanítással és kissé átszellemülten kisétált az utcára körülnézni, nem vette észre, hogy csak az az alsónadrág van rajta, amiben tanítani szokott. Édesanyám utána is kiabált, hogy menjen vissza a házba azonnal. Guruji morcosan vissza is ballagott… Nagyon mókás volt őket nézni.”
Saraswathi: „Nagyon jó humorú asszony volt, sokszor viccelődött és nagyon szerette a diákokat. Mindig készített nekik valami harapnivalót, friss kávét. Nagyon szeretett gondoskodni az emberekről. Az édesapámnak is mindig gondját viselte, pedig sokáig nagyon szegények voltunk. Az édesanyám ennek ellenére is boldog volt, hogy vele élhet. Néha napokig nem ettek, csak pár papaját a kert végében lévő fáról. Amikor a testvéreim és én még nagyon kicsik voltunk, édesapám sokszor csak rizst hozott ebédre, persze amikor futotta rá a fizetéséből. Ebédre mindig keveset ettünk. Később, mikor már több pénzünk volt, édesanyám akkor is ugyanolyan maradt. A pénz nem változtatta meg. Annak ellenére, hogy a horoszkópjuk szerint nem illettek össze, nagyon szerették egymást és 63 éven keresztül boldogan éltek együtt…
Sokszor ugratta édesapámat. Guruji már elmúlt 70 éves, amikor vett egy robogót és azzal furikázott minden nap. Sokszor elesett és akár komolyan meg is sérülhetett volna. Édesanyám persze folyton mondogatta, hogy vigye vissza a motort, de ő hajthatatlan volt. ’Nem, inkább gyere, elviszlek egy körre’. Mire Amma: ’Sosem ülök fel arra a vacakra, keress más hölgyeket. Ha leesek, ki fogja gondomat viselni? Ha te esel le, majd én ápollak, de én sosem ülök fel.’ Nagyon okos asszony volt.”
David Williams: „Amma rendkívül meghatározó szerepet töltött be Guruji életében. Mindig mosolygott és végtelenül barátságos volt mindannyiunkkal. Igazi öröm volt látni őt. Nagyon szerettem a főztjét, sokszor mentünk piknikezni és azok voltak a legjobb fogások, amiket Indiában ettem. Mikor már egyre több külföldi érkezett, elkezdett angolul tanulni. Érdeklődő volt és közvetlen, mihamarabb kapcsolatba akart velünk kerülni. Gyorsan tanult angolul, de már azelőtt is remekül kommunikált. Rendkívül okos és intelligens volt. Mindenki nagyon szerette Ammát.”
R. Sharath Jois: „Nem tudom, hány előző élet jó karmája kellett ahhoz, hogy a nagyapámtól tanulhassak, és hogy ilyen szoros lehessen a kapcsolatunk oly sok éven át. Ez minden képzeletet felülmúl, különösen, amikor még a nagymamám is velünk volt. Az ő energiája még markánsabb volt. Guruji megtanította nekem az áaszanákat, de Amma jelenléte tette igazán erőssé az egészet…. Mindenben támogatta a nagyapámat és az egész családot. Nagyon erős asszony volt. Az ő energiája nélkül nem hiszem, hogy ennyi mindent tanultam volna Gurujitól. Nem csak a gyakorlatokra gondolok, hanem arra az energiára, ami körbevett. Folyton mondogatta Gurujinak, hogy ’Mindent meg kell tanítanod neki, naggyá kell tenned!’. Rengeteget segített, mindenben támogatott engem is. ’Muszáj megtanulnod és tökéletesítened a jóga művészetét, hogy a tanítói láncolat (parampara) tovább élhessen.’ Sok időt töltöttem Gurujival, de még többet a nagymamámmal. Nagyon bölcs volt, igazi jógi.”
Forrás:
http://kpjayi.org/biographies/k-pattabhi-jois
http://ayny.org/sri-k-pattabhi-jois
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois
