Mióta megszületett a kisfiam és a mindennapjaim szerves része lett egy cseperedő kisember, minden örömével és fáradságával együtt, teljesen másképp nézek a kisgyermekes, astanga gyakorló anyukákra. Nem véletlenül nevezik a családos létet a hetedik sorozatnak. Ahogy szülői szerepbe lépünk, úgy alakul át gyakorlásunk is, sokszor az ászanázás háttérbe szorulásával, de más jógikus utak megnyílásával, kiteljeséedésével. Mély tisztelet minden Édesanyának, aki ebben az új szerepben és megváltozott helyzetben eljön reggelente jógázni (ászanákat gyakorolni), vagy csak otthon rááll a matracra, a következő ébredésig vagy szoptatásig!
Új interjúsorozatunk elsősorban nekik (valamint leendő anyukáknak) és róluk szól, hogy a jóga gyakorlásának nagyszerű tudományával megkönnyítsük a mindennapok kihívásait egy ilyen intenzív életszakaszban is.
BW: Miben változott az astanga jóga gyakorlásod Jediah érkezése óta? Az ászanák és a többi ág tekintetében is?
Harmony: A gyakorlásom nagyon sok fázison és változáson ment keresztül Jediah születése óta. A hullámvasút maradandó és most is rengeteg változás megy benne végbe. A fizikai gyakorlásom — ha ezalatt a nehezebbnél nehezebb pózok elsajátítását értjük — nem igazán fejlődik. Sokszor úgy érzem, az ászana gyakorlásom sokkal rosszabb lett, és a visszaépítésének egy véget nem érő periódusában ragadtam. A sikerélmények csodálatosak, de sokszor nagyon rövid életűek. Így a legtöbbször az ászana gyakorlásom a mérleg közepén helyezkedik el, nem igazán fejlődik, de nem is hanyatlik. De ezt csak a fizikai jógagyakorlásomban élem meg így.
A valódi jógagyakorlás az elme egyensúlyban tartásáról szól, a nyugalom megőrzéséről annak ellenére, ami fizikailag vagy érzelmileg történik. Miután életet adtam a fiamnak, azt vettem észre, hogy az ászana gyakorlásom semmiben nem ugyanolyan, mint volt — minden rendkívül nehéznek és sűrűnek érződött a testemben — (ezt teszi plusz húsz kiló) — ugyanakkor sokkal mélyebb kapcsolatot érzékeltem a légzésemmel és azzal képességemmel, hogy valóban fókuszáljak.
Így, noha a fizikai gyakorlás megterhelő a várandósság után, a családi életről és egy újszülöttről való gondoskodásról nem is beszélve, úgy vettem észre, jobban tudok egy mély fókuszált állapotba kerülni. Ennek következményeképp úgy érzem, sokkal többet kapok a gyakorlásomtól, ha kevesebbet követelek magamtól, mivel a figyelmem igazán a jelenben van. Így mostanában sokkal erősebbnek érzem magam fizikailag, érzelmileg és mentálisan, mint valaha, még úgy is, hogy nem az ászana gyakorlás van a napom középpontjában. Folytatom annak elsajátítását, hogyan integráljam a gyakorlásom elveit a mindennapi életembe, és a fiam hatalmas tanárnak bizonyult ebben az értelemben.
BW: Mit javasolsz, hogyan építsék vissza ászana gyakorlásukat az anyukák szülés után? Van-e valami amire fokozottabban oda kell szülés után figyelni (a csecsemőn kívűl)?
Harmony: Azt ajánlanám az újdonsült édesanyáknak, hogy három dologra fókuszáljanak szülés után: az izomzatuk újranövelésére, a törzs megerősítésére, hogy a gerinc egyensúlya helyreálljon, illetve legyen a légzés a gyakorlásuk központi eleme. A jóga egy csodálatos eszköz, hogy megelőzze vagy enyhítse a szülés utáni szorongást, depressziót. Ugyanakkor jó, ha a gyakorlásunk lassan és módszeresen építjük újra. Kezdjük a napüdvözletekkel. Fokozatosan adjuk hozzá az álló ászanákat majd néhány ülő ászanát. Ne sürgessük magunkat, hogy visszakapjuk a várandósság előtti teljes gyakorlásunk. Használjuk arra a jógát, hogy táplálja és támogassa felépülésében a testünket. Mindig több energiánk kell, hogy legyen a gyakorlás után, nem azért gyakorlunk, hogy elfáradjunk!
A nőknek sokszor elválik a hasfaluk a várandósság ideje alatt, ezért sokan veszélyeztetettek arra, hogy ez tovább mélyüljön szülés után, minthogy a hasfal izomzatának több időbe telik helyreállnia. Nem ajánlom, hogy szülés után bárki olyan hasfalerősítőket végezzen, mint a navászana, vagy olyan törzsi csavarásokat, mint a maricsászana D. A mély hátrahajlítások sem javasoltak, mivel azok túlnyújtják a hasi részt. Legalább három-hat hónapig ne végezzük ezeket szülés után. Amennyiben a hasfalat nem hagyjuk teljesen meggyógyulni, súlyos gondokat okozhat, például sérvet kaphatunk. Nagyon fontos, hogy amikor a friss édesanyák újra elkezdenek gyakorolni, figyeljenek a törzsizmokra, tartsák őket feszesen és vigyázzanak, hogy ne nyújtsák őket túl. Plank pozícióban tartani magunkat öt légzésig, mielőtt csaturangába engednénk magunkat sokat segíthet ebben. Illetve navászana gyakorlása közben támasszuk meg a lábunkat, hogy kevesebb nyomás nehezedjen a hasfalra. A hátrahajlításokat kezdjük finomabb gyakorlatokkal, mint a „kishíd”, hogy a láb és a törzsizmok megerősödésén dolgozzunk, mielőtt olyan mélyebb hátrahajlítást gyakorolnánk, mint az urdva danurászana.
BW: Az első pár hónapban, hogy sikerült időt találni a jógás ÉNtime-ra? Baby Jediah ott volt melletted amíg gyakoroltál? Van valami praktikád, tanácsod, kezdő anyukáknak, hogy kell ezt csinálni?
Harmony: Miután Jediah megszületett, nehezen találtam időt a gyakorlásra. A gyakorlásom szórványos volt és időbelileg rendszertelen. Néhányszor megpróbáltam korán kelni és gyakorolni, mielőtt még Jediah felébred máskor délelőtt, vagy koradélután gyakoroltam amikor aludt. Nem volt időbeosztásom, mikor gyakoroljak, és sokszor még mielőtt befejeztem volna az álló ászanákat, Jediah felébredt. Ilyenkor a gyakorlásom természetes módon rövidült meg, minthogy a figyelmem automatikusan felé fordult. Néha a matracom mellett fektettem őt egy hintaszékbe, vagy pokrócra. Tényleg csak az volt a lényeg, hogy legyen egy kevés gyakorlás, amit be tudok iktatni, bármikor, ha volt elég energiám hozzá.
Így a legjobb tanács, amit újdonsült édesanyáknak tudok adni, az, hogy engedjék el az elvárásaikat magukkal szemben, a vágyaikat és ambícióikat, főleg a fizikai gyakorlást illetően. Legyenek nyitottak más módokra, amelyeken keresztül megtapasztalhatják a jógát. Lehet ez az újszülöttednek való éneklés, mantrázás, miközben a pelusát cseréled vagy miközben vezetsz. Lehet az önzetlen szolgálat, odaadás (karma jóga), amelyet felé érzel, vagy a bhakti jóga átélése a gyermeked felé érzett mindent betöltő szeretetben. Az ászana csak egy kis része a jógagyakorlásnak és anyává válni olyan utakat nyit a szívben és az elmében, amelyek azelőtt elérhetetlenek voltak, és ezeket a belső utakat és új tapasztalatokat megélni csodálatos. A fizikai gyakorlást illetően jó rugalmasságot tanúsítani az iránt, mikor, és milyen intenzitású gyakorlást végzünk. El kell engednünk az eddigi fogalmainkat a „teljes” gyakorlást illetően. Engedd, hogy bármennyi időd is van, az elég legyen a fizikai gyakorlást illetően. Bármennyit is csinálsz, az már egy teljes gyakorlás. Nem kell egy bizonyos ászanáig elérni, vagy egy teljes sorozatot gyakorolni ahhoz, hogy az „igazi” vagy „teljes” gyakorlásnak számítson. Ne helyezd magad nyomás alá a gyakorlásod illetően, inkább próbáld mélyebben megfigyelni milyen kedvező hatást vált ki, még ha az alapokról is legyen szó, mint a napüdvözletek.
BW: Beszéljünk picit a táplálkozásról. Ugyebár az astanga gyakorlók többsége – követve a rendszer előírásait – vegetáriánus táplálkozást követ (vagy ne adj isten vegán). Hívő astangás szülőként szeretnénk ezt a – vélten – jó szokást tovább hagyományozni a gyermekükre is. Ezen az úton számos ellenállásba ütközhetünk, intézményes (védőnő, gyerekorvos, óvoda) és társadalmi szinten (család, barátok). Nálatok ez hogy volt, hogy van?
Harmony: Szülőként, főleg friss szülőként, sokfajta kritikával kell szembenéznünk, a körülöttünk lévők mind jobban tudják, mit tegyünk és mit ne. Ha olyan szülők vagyunk, akik egy szilárd spirituális gyakorlással rendelkeznek, mint amilyen az astanga jóga, különös érzékenységgel tudunk fordulni gyermekünk szükségletei felé és van egy plusz tudatosságunk azt illetően, mi a legjobb neki. Bízz magadban és az intuícióidban. Jó meghallgatni, amit mások mondanak, ugyanakkor kétkedéssel megvizsgálni minden tanácsot, amit kapunk. A legfontosabb dolog, amit az életbe tehetünk, hogy figyelemmel meghallgatunk másokat és ezeket a saját tudatosságunkra hagyatkozva alkalmazzuk. Ne kövessünk vakon semmilyen ideológiát, még ha az a vegánizmus vagy az astanga jóga is. Mindent meg kell kérdőjeleznünk és felismernünk, ha valamiben változtatásra van szükség különböző helyzetekben és körülmények között. Ha valamit úgy erőltetünk, hogy az nem megfelelő, csak frusztrációt keltünk és szenvedést okozunk vele. Mindenkinek meglesz a saját véleménye, de csak te ismered gyermekedet a legbensőségesebb módon, úgyhogy fontos, hogy állj ki amellett, amit helyesnek érzel szükségeit illetően és a gondoskodásodban. Nincs egyetlen jó mód, ahogy felnevelhetjük a gyermekünket.
BW: Jediahnak igen jó dolga van melletted, volt már Indiában is a forrásnál. Milyen volt egy kisgyerekkel ilyen messzire utazni, egy teljesen más világba? Ajánlod-e gyermekes gyakorlóknak a Mysore-i utazást?
Harmony: Jediah már majdnem két éves volt, mikor elvittem először Indiába. Nem tudtam volna elképzelni, hogy kétéves kora előtt utazzon, mivel legalább egy évig tartott alkalmazkodnom az anyai szerephez. Szerettem volna igazán magabiztosnak lenni anyaként, mindent tudva arról, hogyan gondoskodjam a gyermekemről egy ilyen hosszú út során, aminek a célországában ráadásul teljesen másképp működik az egészségügy, és sokkal kevesebb jóléti szolgáltatás érhető el.
Ugyanakkor én magam nagyon otthonosan éreztem magam Indiában, hét éven keresztül nyolcszor tértem már vissza, utaztam keresztül az országon, éltem és gyakoroltam Mysore-ban és Goán alkalmanként fél éven keresztül. Ez azt jelenti, hogy Jediah születése előtt már két és fél évet Indiában éltem.
Mindez szerepet játszott abban, hogy először magammal vigyem őt Mysore-ba. Csodálatos időszak volt, kaptam segítséget a Jediah-ról való gondoskodásban reggelente, ami azt jelentette, hogy képes voltam ismét intenzíven fókuszálni a gyakorlásomra. Ugyanakkor fáradt volt még ezekben a napokban, mivel éjjelente és alkalmanként napközben is szoptattam még. És szigorúan figyeltem arra is, hogy mindig biztonságban legyen, mert nagyon aktív, kiváncsi természetű gyerek, és sok veszély leselkedhetett rá egy ilyen új környezetben.
2012 óta Jediah hatszor tért velem vissza Indiába, összesen egy évet töltött így ott az életéből. Most nem izgatja, hogy visszatérjen, kiskamaszként sok barátja van Kanadában, és nem szeretne sok időt távol tölteni az iskolától és a különböző hobbijaitól sem. Ennek alapján az a véleményem, hogy valójában elég kevés időd van arra, hogy magaddal vidd a gyermeked Indiába, mielőtt iskolába megy és kialakul a saját érdeklődési köre.
Ha rendben vagy azzal, hogy kisgyermekkel utazz, úgy gondolom, nagyon jó kiegyensúlyozása tud lenni egy indiai út a gyakorlásod mélyítése iránti igényednek és a szülői felelősségnek. Nagy segítség persze, ha van valaki, aki támogat és veletek van az út során, vagy ott találsz egy megbízható felülvigyázót, hogy a reggeleken segítségedre legyen.
BW: Astanga tanárként megtapasztalhatjuk, hogy a jóga oktatás nem egy egyirányú szisztéma, hanem kölcsönös, mi is rengeteget tanulunk magunkról ebben a szerepkörben. Úgy érzem nincs ez másként szülőként sem, rengeteg önismereti helyzet adódik míg felcseperedik egy gyermek. Miket tanított neked Jediah Önmagadról?
Harmony: A gyermekeink a legnagyobb tanítóink. Nagyon tisztán tükröződik vissza bennük életünk minden olyan területe, amin dolgoznunk kell, legyen az türelem, együttérzés, szervezettség, vagy mindössze a pihenésre, szórakozásra való képesség. Azt hiszem, amiben a legtöbbet tanultam Jediahtól, az, hogy tényleg értékeljem az életem minden apró pillanatát, ne vegyem őket készpénznek. A jelenléte megmutatta, hogy minden, amit csinálunk, lehet az elköteleződés és szolgálat kifejeződése, és hogy ez az igazi bhakti jóga. Ha az olyan mindennapos feladatokat, mint a pelenkacsere, a főzés, elvinni őt az iskolába, igazi szeretettel és kötelességtudattal végezzük, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe – azt, hogy ezt elismerje, vagy jutalmazza –, a jógagyakorlásunk központi elemévé válhatnak. Annak elsajátítása, hogy maradjon nyugodt az elmém az ő indulatskáláinak megtapasztalása közepette, és hogy ezekre az indulatokra ne erővel, hanem nyugodt és bizalomkeltő környezet megteremtésével tudjak válaszolni, megmutatja hogy működik a jóga a gyakorlatban. Annak a megkülönböztetése, hogy mikor kell szigorúnak és következetesnek lenni és mikor gyengédnek és vigasztalónak, ez számomra a jóga megnyilvánulása. Ez a jógagyakorlás, ha a szülői szerepről van szó. De a legtöbbet mégis arról tanította nekem Jediah, hogy milyen messze vagyok a tökéletességtől és mindig van hova fejlődnöm.
Az interjú elkészítésében közreműködött: Horváth Eszter