Nem túlzás azt állítani, hogy DVD-in keresztül jógagyakorlók generációi ismerték meg az astanga jógát, és hogy sokaknak hatalmas inspiráció: David Swensonnal, Pattabhi Jois régi tanítványával a jógaiskolánkba is ellátogatott Harmony Slater és Russell Case készített interjút.
David Swenson egy igazi jógi, tisztaszívű, nyugodt elméjű. 1977-ben tanult először Pattabhi Jois-szal Mysore-ban, miután 5 évvel azelőtt jógázni kezdett David Williams-szel és Nancy Gilgoff-fal Kaliforniában. Az interjúrészletben megosztja azzal kapcsolatos tapasztalatát, hogy milyen volt az elsők között könyvet kiadni és videókat készíteni az astanga jógáról.
Harmony: – Sok gyakorló számára az én generációmból, az egyik első könyv, amit a kezünkbe vehettünk az astangáról, a te könyved volt, David. Mikor adtad ki ezt a könyvet?
David: – A kilencvenes évek végén adtam ki. Azt hiszem, 1998 körül.
Russell: – Csodás volt az a könyv! Nekem is az egyik első jógatanárom mutatta meg, és teljesen elképesztő volt, hogy teljesen vízszintesen nyílt ki, mert spirálos a gerince, így egy valódi segédkönyv volt a gyakorláshoz, amiből gyakorlás közben is ki lehetett bogarászni a következő ászanát.
David: – Igen, ez úgy történt, hogy amikor a könyvemet terveztem, bejártam könyvesboltokba, és lemértem a polcokat. Szerettem volna, ha a képek miatt alapvetően széles és magas is a kötet, de nem szerettem volna túl nagyot sem, ami majd az emberek alsó polcára kerül, mert csak oda fér be!
Érdekes volt a könyv fejlődési útja is, mert akkor még semmit nem tudtam a szerkesztésről, folyton elírtam valamit és az egyik nyomtatásból mindenhonnan kimaradt a vinyásza szó! A képeket is egy nap alatt készítettük el, utána pedig elmentem levágatni a hajam. De mivel néhány képet újra kellett fotózni, ezért van az, hogy vannak olyan képek a könyvben, ahol hosszú a hajam, és van, ahol rövid.
A mai napig saját magam adom ki a könyveim.
Russell: – Az astanga világában mai napig vitatott kérdés, hogy szabad-e hirdetnünk magunkat, a módszert nyomtatásban megjeleníteni. Még 2004-ben egyszer feltöltöttem a gyakorlásomról egy videót a youtube-ra, és sokan kritizáltak emiatt. Mikor elkezdtek megjelenni az astanga jógával kapcsolatos könyvek, például Matthew Sweeney-é, Sharath és Pattabhi Jois nem nézte ezt jó szemmel. Legalábbis a közfelfogás az volt, hogy nem nézik jó szemmel. De mikor elmész Indiába, azt látod, hogy valójában mindenkinek van egy könyve a jógáról. És mindenki jól marketingeli és el is adja könyvét. Neked volt hasonló tapasztalatod vagy kritika, amit kaptál?
David: – Persze, ezt én is tapasztaltam. Ugyanakkor nem úgy látom, hogy könyvet a népszerűséged vagy a jóga eladása miatt írsz. Nem saját magamat akartam promotálni, hanem úgy éreztem, a könyv elkészítése hasznos lesz mások számára. És akkor már voltak egyébként DVD-im is. Amikor azokat készítettem a kilencvenes években, gondoltam is rá, hogy biztos meg fogom kapni a magamét miatta.
Nem kértem Pattabhi Jois engedélyét, az volt az elméletem, hogy inkább a bocsánatát kérem, és nem az engedélyét. Szóval először elkészítettem ezeket és utána kérdeztem meg, hogy mit gondol róluk. Annyira izgultam, hogy fölhívtam David Willamset, az első astanga tanáromat, és elmondtam neki, hogy biztos le fognak gyilkolni a videók miatt. Mire ő elmésen azt mondta: “Bizony, ha kitugod a fejed a tömegből, valaki meg fog dobálni paradicsommal.”
Szóval igazából tényleg nem nézték jó szemmel az astangások a könyvemet és a videóimat abban az időben. Ugye ez a paramparának egy igen szűken vett felfogásából adódik, hogy csak személyesen, a tanártól tudsz autentikusan tanulni. Ezt a dolgot egyébként nem vitatom. A kritikákat pedig elfogadtam. Mert el kellett fogadnom, hogy amikor csinálok valamit, azt azért csinálom, mert én magam hiszek benne, és nem számít, hogy ez felháborítja az embereket, vagy nem. Nem szabad, hogy ettől függjön, véghez viszed-e a dolgot, ha te magad hiszel benne.
A könyv egyébként egy teljesen másik sztori. Főképp azért, mert olyan könyvet szerettem volna készíteni, ami modifikációkat is bemutat az ászanákhoz. Ez abban az időben teljes eretnekség volt. Vagy csinálod az ászanát, vagy nem, nincsenek opciók. De én megkérdeztem magamtól, miért? Miért hisszük ezt? Láttam, ahogy Pattabhi Jois egy testileg béna férfit tanít. Nem mondta azt neki, hogy te nem jógázhatsz. Mindössze a fejét tudta emelni, de Pattabhi Jois megtanította neki az astanga jógát!
Akkor most hogy is van ez? Azt szeretnénk mondani, hogy a jóga csak erős, eleve egészséges testű embereknek van? Akkor ezt most jóga, vagy valami elit fitnesz?
Így gondolkodtam, ezért felkészültem rá, hogy meg fogom kapni a magamét, mert akkor még jócskán nem ez volt a közfelfogás. Megint nem kértem engedélyt Pattabhi Joistól, hanem küldtem neki egy példányt a könyvből, amikor már készen volt.
Abban az időben kettő darab astanga jógáról szóló könyv volt. Az egyik Pattabhi Jois Yoga Malája, ami egyébként nem volt széles körben elérhető, és volt egy Power Yoga című könyv, ami miatt a szerzőjét persze a sárba tiporták, márcsak a neve miatt is.
Szóval küldtem Pattabhinak egy példányt. És aztán vártam, majd felhívtam telefonon. Mikor felvette a telefont, azzal köszöntött, hogy: “Mi újság, David?” és mondtam, hogy “Guruji, küldtem neked egy könyvet, amit én írtam. Megkaptad?” azt mondja: “Igen, megkaptam”
És persze erre én idegesen várom a folytatást, de hosszú csend követte ezt a telefonban. “Na és, mit gondolsz róla?” – kérdeztem.
És azt mondta: “Az első oldalon helyes a póz. A következőn nem. Aztán megint helyes.”
Pattabhi Jois nem olvasott angolul, szóval egyébként azt gondolhatta, hogy azt ajánlom az embereknek, csinálják meg a pózt, aztán csinálják meg az összes modifikációt is!
De még ezzel a félreértéssel is, fölnevettünk, és minden rendben volt. Pattabhi Jois soha nem sértődött meg egyik diákja könyvének megjelenésekor sem. Ezt jól illusztrálja, hogy egy new yorki workshopon odajött hozzám egy gyakorló, hogy aláírassa a könyvem. És mondtam neki, hogy később aláírom, hiszen az nem az én órám volt, hanem Pattabhi Joisé, ugyanúgy gyakorló vagyok, mint bárki más. Mikor ismét megkeresett délután, a könyvben már Pattabhi, Sharath, és Saraswati aláírása is ott volt!
Teljesen kiakadtam, kérdeztem is, hogy nem kiabált rád, vagy vágta földhöz a könyvet Pattabhi Jois, hogy aláíratod vele?! És azt mondta: “Nem, nem, kifejezetten örült, hogy aláírhatja!”
Egyébként lefénymásoltam azt az aláírt oldalt a könyvemből, és azóta is úgy tartom számon, mint Pattabhi Jois áldását a könyvre.
(…)
A cikket fordította: Horváth Eszter
