A jóga az életem egyfajta kötőanyagává vált, mióta mysore stílusban gyakorlom. A jógagyakorlásra nem időt kell elkülöníteni egy napban, hanem ha elkezdjük, minden más lesz könnyebb tőle. Rögtön egyértelmű volt számomra, hogy ez az, amit szeretnék, mivel a Bandha Works kapuján belépve azt tapasztaltam, hogy gondoskodni tanítanak meg a testemről, aztán az elmémről is, és gyakorlatilag nem számít, ez pózokba csavarva hogy néz ki. Az astanga jógát nagy szerencsénkre az előttünk járó tanítók követhető sorozatok rendszerébe szintetizálták, ám szinte mindennap más, hogyan tudjuk megközelíteni a keretet. Szeretném az astanga jóga tanításával magam is megérteni, a légzés és a mozgás összeköttetésének rejtélyét, amit a tanítói láncolat 20. századi első nagy tanítója, Krishnamacharya emelt ki. Az első pannonhalmi elvonuláson néztünk egy videót erről a fantasztikus jógiról, amit számomra még rengeteg felvétel tanulmányozása követett. Így értettem meg, hogy az első kötőanyag a vinyásza, ami a légzést és a mozgást hangolja össze, és csak ezután lehet bármit törődni az ászanával.
Krishnamacharya gyakorlatias jógi volt, a fizikaitól az érzelmin át a spirituálisig vitte tanítványait, de egymást követő tyúklépésekben, még Indiában sem lehetett rögtön szentté válni.
Ezt az astanga jóga tanítói láncolata megörökölte tőle, legalábbis én mindenképp szeretném ezt megtartani. Hatalmas felfedezés volt számomra, hogy a szorongás, a pánikreakciók, és az emberi kapcsolataim javítása a matracon kezdődik: először a testet kell javítgatni, mert rengeteg mindent fel lehet ismerni a saját magunkkal való kapcsolaton keresztül. Ugyanúgy bánunk másokkal is, ahogy a testünkkel: ha türelmesen gyakorlunk és odafigyelünk rá, mikor tud úgy csavarodni, és annyira megnyílni, ahogy azt szeretnénk egy ászanához, lassan mi magunk is megnyílunk, ahogy az egyik kedvenc jógaszútrám írja:
I.12 Tatra sthitau yatno’bhyasah
(“A gyakorlás ismételt erőfeszítés arra, hogy kövessük a diszciplínákat, amelyek állandó uralmat adnak az elme gondolat-hullámai fölött.”)
A tanítói láncolatban is olyan előttem járóktól tudok a leginkább tanulni, akikben ezeknek a tyúklépéseknek a már általuk megtett útját látom: így tanulok sokat például Santina Giardina Chardtól a jóga fizikai és érzelmi szempontjainak összekötéséről, Eddie Sterntől pedig az idegrendszer hatalmas változásairól a gyakorlás által. Rendkívül fontosnak gondolom a közösséget is a jógagyakorlás szempontjából, hálás vagyok, hogy a Bandha Workson kívül Hamish Hendry londoni, és Matias Biedma berlini astanga közössége is befogadott már.
Krishnamacharya forradalmi lépései óta nemcsak aszkéták gyakorolják, miként legyenek együtt a világ kényelmetlenségeivel, hanem, ahogy Pattabhi Jois mondta, a mindennapi emberek, azok, akik háztartást vezetnek és dolgoznak, mert a jóga lehet a kötőanyag az életükben. Ha egy nap annyit teszünk, hogy megkérdezzük a testünk, milyen gyógyulásra van szüksége az aznapi gyakorlásban, és ehhez mérten igazítjuk erőfeszítéseinket, megtettük az első tyúklépést. A kérdések a legfontosabbak, mivel szembenézésre tanítanak. Ezért az astanga jóga rendszerének tanításával főleg ezeket a régi-régi kérdéseket szeretném a gyakorlókkal együtt feltenni, amiket annyian előttünk, akár Krishnamacharya is kérdezhetett magától.
2019 szeptember – Vidwan Lakshmisha Bhat, Bandha Works (mantrák, filozófia, indiai kultúra)