Fertőző betegségekre specializálódott orvos vagyok. Több mint 20 éve végzem a munkámat, találkozok betegekkel nap mint nap. Dolgoztam közkórházakban és Afrika legszegényebb nyomornegyedeiben is. HIV-AIDS, hepatitis, tuberkulózis, SARS, kanyaró, övsömör, szamárköhögés, torokgyík… kevés olyan dolog van, melynek ne lettem volna kitéve a munkám során. Kevés dolog volt rám annyira hatással, hogy általuk megrendültnek, sebezhetőnek éreztem volna magam. A SARS, mely kivételt képez ez alól.
Nem félek a Covid-19-től. A lehetséges implikációk, melyek az új koronavírus külföldi és más országbeli terjedése következtében kialakulhatnak, viszont annál inkább aggasztanak. Hiszem, jogosan aggódom az idősek, a rosszabb egészségügyi, vagy kiszolgáltatottabb helyzetben lévők miatt, akiket a vírus terjedése aránytalan mértékben érint. De nem félek a Covid-19-től.
Amitől a leginkább félek az a pánik, amely abból következik, hogy az emberek elvesztették az észszerűség határait, és ez odáig spirálozott, hogy mindenből olyan mennyiséget pakolnak fel, raktároznak el, amivel egy bunkert is meg tudnának tölteni egy posztapokaliptikus világban. Félek, mivel maszkokat loptak el kórházakból, és klinikákról, ahol valóban szükség lett volna rájuk, s ehelyett plázákba, repülőtéri várótermekbe, kávézókba kerültek, még nagyobb pánikot és gyanakvást keltve az emberekben. Attól is félek, hogy a kórhazaink túl lesznek terhelve olyan emberekkel, akik úgy gondolják, hogy bár nem kapták el a vírust, „sosem tudhatjuk” alapon teszteltetni szeretnék magukat; s mindeközben azok, akiknek szívelégtelenségük van, tüdőtágulásban, tüdőgyulladásban vagy stroke-ban szenvednek (más egészségügyi problémákkal rendelkeznek) fogják megfizetni végül ennek az árát; hisz a sürgősségi osztályokon olyan sokan lesznek, amit az orvosok és nővérek már csak nehezen tudnak majd kezelni.
Attól félek, hogy az utazási korlátozások olyannyira meg lesznek szigorítva, hogy esküvők lesznek elnapolva, s diplomaosztók és családi összejövetelek lesznek elhalasztva. Továbbá, még egy olyan nagy esemény, mint az Olimpia sem biztos, hogy megrendezésre kerülhet ez esetben. El tudjuk ezt egyáltalán képzelni?
Félek, hogy ugyanazok a járvánnyal kapcsolatos aggodalmak, melyek végeredményben ártani fognak a kereskedelmi kapcsolatoknak, ártani fognak számos szektornak, egy globális hanyatlásban fognak tetőzni.
De leginkább attól tartok, hogy ebben a helyzetben miféle üzenetet közvetítünk így a gyermekeinknek.
Racionalitás, józan ész, nyitott gondolkodás, önfeláldozás és mások segítése helyett, azt éreztetjük velük, hogy pánikolniuk, félniük kell, bíztatjuk őket arra, hogy gyanakodjanak, s magukat helyezzék előtérbe.
A Covid-19-nek még közel sincs vége. El fog jönni egy közeli városba, kórházba, sőt egy bizonyos ponton egy barátodat, vagy családtagodat is megfertőzi. Ne érjen meglepetésként. Számíts rá. Tény, hogy maga a vírus nem valószínű, hogy sok gondot fog okozni miután elér hozzád, viszont a saját viselkedésünk és az a fajta hozzáállásunk, miszerint „magunkat kell minden elé helyezni” katasztrófához vezethet.
Kérek mindenkit, hogy mérsékelje a félelmét azáltal, hogy észszerűségre törekszik, enyhítsen a pánikon azzal, hogy türelmes, a bizonytalanságon azzal, hogy megbízható forrásokból informálja magát. Lehetőségünk adódott arra, hogy a higiénia fontosságáról tanuljunk ezekben az időkben, valamint a módokról, hogyan lehetne megfékezni, limitálni, megállítani a megszámlálhatatlan mennyiségű betegséget. Nézzünk szembe együtt ezzel a kihívással a lehető legnagyobb törődéssel mások iránt, türelemmel és mindenekelőtt töretlen lendülettel az igazság, a tények és az ismeretek keresésére. Ez vezessen minket, amikor együtt nézünk szembe ezzel a kihívással, s ne a megosztás, s a spekuláció és a helyzet katasztrofizálása mozgasson minket.
Félelem helyett tények, tiszta kezek és nyitott szívek.
A gyerekeink hálásak lesznek ezért.
Dr. Abdhu Sharkawy
Forrás: facebook.com
Fordította: Csermelyi-Vörös Rózsa