Scroll down for the English
Govinda Kai Astanga jóga Workshop
Előadás részlet
Budapest, 2014. július 12.
A mai nap különleges! Más, mint a többi. Először is telihold van. De ez nem akármilyen telihold, Szuperholdnak is hívják. Talán mindannyian érzitek ezt a furcsa hangulatot, ami ma körbeleng bennünket. Ez a telihold ma azért is különleges, mert ma van a Guru Purnima ünnepe, vagyis ma van a Guruk ünnepe.
Így az Astanga jóga hagyománya szerint ma, július teliholdján, Pattabhi Jois (Guruji) születésnapját ünnepeljük. Azt gondolom, hogy ez egy fontos nap a tanítványok számára is, ilyenkor tanulhatnak. Mi is a guru? A guru egy szanszkrit szó. Általános jelentése szerint egy olyan dologra utal, amely a sötétségből kivezet a fényre. A tudatlanságból a tudáshoz vezet. Tehát mondhatjuk, hogy bármi, ami segítséget nyújt az ember számára, hogy a tudatlan állapotból a bölcsesség állapotába kerüljön, bármi, amely megszünteti a sötétséget és egy tudatos léthez nyújt segítséget, gurunak tekinthető. Ez annyit jelent, hogy a guru lehet egy könyv, egy személy vagy épp a Nap. A guru bárhol létezhet. Leginkább pedig azt kell tudni róla, hogy a guru itt van a szívünkben. Ajtó a szívhez, út a guruhoz. Mit is jelenthet ez számunkra? Most is, ahogy mindig az Astanga jógában, a gyakorlatias megközelítés mentén próbáljuk megadni a választ. A kérdés az, hogy hogy jelenik meg bennünk a guru? Hogyan kapcsoljuk össze a világgal, amelyben már nem létezik?
Régen, amikor a fizikai megnyilvánulás fontossága sokkal erősebb volt, tényleg mindenki azt gondolta, hogy a guru egy rajtunk kívül álló személy. Valójában ez a nézet megállja a helyét a fiatal tanítványoknál, mert számukra még szükséges a guru kivetítése egy külső személyre vagy tárgyra. Egy tárgyat imádni ugyanazt jelenti, mint egy személyt imádni. De itt meg kell említeni újra, hogy ez egy nagyon éretlen és fiatal fajtája a guru személye iránti imádatnak.
Ahogy a gyakorlás elmélyül, ez a hozzáállás sok más dologgal egészül ki. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy találkozhattam Guruji-val és több mint 10 éven át többé-kevésbé rendszeresen gyakorolhattam vele. Igen, az elején az egész csak a személyéről szólt, de ahogy a gyakorlásom komolyabbá vált, kezdtem azt érezni, hogy összekapcsolódtunk. Amit rajta láttam, tulajdonképpen a saját személyiségem kivetítése volt. Nem a kisemberé, hanem a bennem élő gurué.
Így történt, hogy a gyakorlásom legfontosabb részévé az vált, hogy felismertem, a guru bennem él. Annak ellenére, hogy 2009-ben eltávozott közülünk és fizikai teste megszűnt számunkra létezni és nem látom többé az alakját, hiányzik nekem. De ugyanakkor a jelenléte számomra sokkal inkább érezhető.
Természetes módon a szelleme sokkal erősebbé vált, vagyis a gurum szellemének rezgése sokkal erősebben visszhangzik most bennem. Minden gyakorlásom alkalmával ott van velem. Az emberek gyakran kérdezik tőlem, hogy nem érzek-e kevesebb vágyat és vonzódást a Mysore-i útjaimra készülve úgy, hogy Guruji már “nincs ott”? Számomra ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy ő már “nincs ott”. A gurum igenis ott van, sokkal inkább, mint előtte bármikor. Így amikor Mysore-ba utazok, mindenhol érzem a jelenlétét. Ez a legerősebb és leginkább vigaszt nyújtó érzés, amit ember megtapasztalhat. Ez az, amit bizalomnak hívunk. Szeretet. Amikor így szeretsz valakit, akkor a másik a részeddé válik és te is az ő részévé válsz. Természetesen mindannyian ragaszkodunk egymás fizikai jelenlétéhez, a fizikai testhez. Ez egy természetes dolog és hatalmas áldás is. Csodálatos öröm forrása, amikor fizikai szinten képesek vagyunk eggyé válni. Azonban az élet sokkal több a fizikai megnyilvánulásnál. Szóval ez egy nagyon furcsa helyzet, hogy amikor a test meghal és mély gyászt élünk meg és közben pedig sokkal közelebb kerülünk ahhoz, aki már fizikailag nincs jelen.
Sokan közületek már valószínűleg megtapasztalta, milyen elveszíteni valakit, akit szeretünk. Miközben átéled az elválás fájdalmát, jusson eszedbe, hogy nem teljesen veszítetted el őt. Itt vannak a szeretteink velünk, bennünk élnek. Beszélhetsz hozzájuk, elmondhatsz nekik bármit, kapcsolatba léphetsz velük bármikor. Ez nem kitaláció és nem agyszülemény. Így működik a szeretet. Éppen ezért ne higgy az elmédnek, amikor azt mondja neked, hogy a szeretteid meghaltak, mert ez nem igaz. Csak annyit kell tenned, hogy a szívedbe nézel és megláthatod őket. Ott élnek ők, a szíved legmélyén. Ezért amikor kapcsolatot teremtesz önmagaddal, akkor kapcsolatba kerülsz a guruddal is. Gondolj azokra a nagyszerű lelkekre, akik már előtted jártak és kikövezték az utat, akik igazán gyakorolták a jógát, akik kivételes és bátor életet éltek és megteremtették számunkra mindazt, ami ma a miénk, akik lehetővé tették, hogy ma azok lehessünk, akik vagyunk. És most megint azt gondolhatnánk, mivel elkezdünk gondolkozni és azonosulni a fizikai világgal, hogy a szeretteink már nincsenek. De ez nincs így. Lelküket beleszőtték gyakorlásunk képzeletbeli jógaszőnyegének szálai közé. Ítt vannak velünk ma is itt a teremben. Nem vagyunk egyedül, rendelkezésünkre áll a társaságunk, a támogatásuk. Annyit kell csak tenned, hogy megnyitod a szíved, hogy veled lehessenek. Itt az ideje kevesebbet gondolkodni és többet érezni. Csak azért mert nem látod őket a szemeddel vagy, mert nem érintheted őket, nem jelenti azt, hogy nincsenek „itt”. Ha azonban hallgatsz a szívedre és meglátod őket a lelki szemeiddel, rá fogsz jönni, hogy itt vannak veled. Guruji is itt van. Nem utazott el messzire, nem valamiféle távoli mennybe ment, itt van velünk. A beszélgetésünkön keresztül nyilvánul meg.
Leginkább persze ezt akkor lehet érezni, amikor olyan tanítványok közelében vagyunk, akik hosszú éveken keresztül gyakoroltak vele. Amikor az idősebb tanítványokkal töltesz időt, érezni fogod, hogy Guruji jelen van. Egészen lenyűgöző az a gazdagság és jólét, ami spirituális szinten jelen van az életünkben.
Végül pedig, beszéltem már arról, hogy cselekedjünk, és ne várjunk arra, hogy történjen valami. Cselekedj, nyújtsd ki bátran a kezed és nyisd meg a szíved. Kezdeményezz beszélgetést a nagy szellemekkel.
Leah, a párom, és én nem egyedül utazgatunk. Egy egész csapatnyi szellemtestőrséggel és tanácsadókkal vagyunk körülvéve. Ezért is nevetséges, amikor valaki arról beszél, hogy jógázik. Ez nem így van, te nem csinálsz semmit. A jóga áldása kísér téged. Csak hagynod kell, hogy vezessen.
Fordította: Fazekas Gyöngyi
ENGLISH
Anyone knows…This is like an incredibly special day, right? This is not a regular day. First of all, it’s the full moon. But we call it the SUPERMOON. Everybody feels like a little bit floating on the ground. This moon is also known as GURU PURNIMA (Celebration of the Guru).
So, traditionally, we celebrate Pattabhi Jois’ (Guru’s, Guruji’s) birthday on the full moon of July. And, I believe that’s very important to become to educate yourself. What is a guru? Sanskrit word „guru”. The general meaning is from darkness into light. From ignorance to wisdom. So technically speaking, anything that helps to bring us from ignorance into wisdom, from blindness into awareness is a guru. That means a guru can be a book, a person, the Sun. A guru is technically everywhere. Most profoundly, guru is right here (in our heart). The doorway to the heart is the pathway to a guru. So what does that mean? Again, we want to be as practical as possible. How do I actualize the guru within? In bring it together with the world that is without? In the past, in a more materialistic time, we really believed that the guru was only on the outside. And maybe initially when you’re younger this is what is necessary for you to do, to project the guru outward. To worship a thing is to worship a person. But again, we need to understand that this kind of worship is very young, very immature. And as your practice deepens, it becomes much more of an integration. I was very fortunate to meet Guruji (Pattabhi Jois) and to practice with him for over 10 years fairly steadily. And yes, in the beginning it was all about him, but then as the practice matured, I began to realize that he was connected to me. What I saw on him was actually a kind of reflection of me. Not of me, the small me, but of me, the BIG ME.
And so, the most profound part of the practice began to be when I realized that he lived inside of me. That even though he passed away in 2009, his body was gone, I no longer see his person, his image; I miss this person but at the same time when his body passed away he became more present in some ways. Because his spirit naturally became stronger that means that resonance became more alive within me. So, whenever I practice, he is there. People ask me, well; don’t you feel less desire or less attraction to going to Mysore since he is not there? But for me he is not „not there”. He is more there. So when I go there, I feel him everywhere. That is the greatest kind of power, the greatest amount of comfort that you can feel. That is intimacy. That’s love. When you love somebody so much that they become you and you become them. Now, obviously, we become attached to the material part of each other; to the physical body. That’s natural. It’s a great blessing. A great joy to be able to share this physical life of each other. But life is much more than just physical. So, it’s an interesting kind of situation; you feel severe, deep loss when the body goes. But at the same time you feel closer. Probably most everybody in the room here has lost somebody that they loved. And while you feel the pain of separation, also pay attention to the fact that they haven’t really left. They are still around, still a part of you. They still live actively inside of you. You can talk to them you can relate to them, you can connect to them anytime. It’s not a dream, it’s not a fantasy. That’s the nature of love. So don’t believe your mind when your mind says they are gone. ’Cause they are not gone. All you have to do is to look within your own heart and you can find them. They are right there. So, intimacy with the self than becomes intimacy with the guru. Think of the thousands of great souls that have come before us that have paved the way, who have done deep practice, who lived extraordinary and courageous lives made what we have today, who we are today possible. And again, we think because we identify with the physical realm so much, we think: they’re gone. But they are not gone. They are woven into the very fabric of the practice that we practice. That makes them present here with us today. We are not alone; we have that available support, that available community. All you have to do is be open to receive their touch. Time to stop listening to your mind so much. Just because you can’t see them with your physical eyes or touch them with your physical hand, that doesn’t mean they are „not here”. If you just feel with your heart and see with your spiritual eye, you will realize that are right there (in your heart). Guruji is here. He is not far away, he is not in some far away heaven, but he is right here. He speaks through every single one of us. Particularly with people who studied for an intense period of time with him, if you spend time around them, you can feel him there. All of the older students if you spend time around them, you can see he is with them. So there is a level of wealth and prosperity in terms of our spiritual lives that is really amazing.
So, I talked about being proactive, do not wait for these things to wait for you. Take the steps, reach out your hand. Reach out your heart. Begin to have conversations with the great spirits. Leah and I do not travel alone we have a whole gang with us. A whole army of spiritual bodyguards and advisors. That is why it is ridiculous for you to say „I practice yoga”. You do not. You are blessed by it. You do not do anything. You are carried by it.