Az egészséges étkezés veszélyei

Amazonas

“A legfontosabb dolog az étrendedben nem egy tápanyag, hanem egy cselekvés – a főzés!” (Michael Pollan)

Azt hiszem annak, aki ételekről ír, az a dolga, hogy ösztönözzön. Egy jó recept még a legkedvetlenebb olvasót is a konyhába csalogathatja és magabiztossá teheti a tűzhely mellett.

Van egy nagyon erős hitem, miszerint mindenki meg tud tanulni főzni. Ez egy alapképesség az élethez, nem egy tehetség, mint a színészkedés vagy az éneklés. A magabiztosság kulcsfontosságú. Ha tudod, hogy kerüld el a buktatókat és hogy fordítsd őket előnyödre, a konyha mindig jó hely lehet.

Néhány séf mást gondolna erről. Az éttermi szféra nagy showmanjei egy művészeti formának tekintik a főzést, elkápráztatva a közönségüket. Éttermeikbe menni egyszeri életesemény, a konyhájukon dolgozók valóságos katonák. Ez egy olyan világ, amelyet kompetitív, ambiciózus férfiak dominálnak.

Nem meglepő emiatt, hogy a világ legnépszerűbb szakácskönyvírói nem ezek a séfek! A nőknek mindig is erősebb volt a hangjuk, ha szakácskönyvekről volt szó. Persze ezek nem azok a nők, akiket a hagyomány nevében a tűzhelyhez láncolnak. Sokakat közülük a két világháború követte kulturális fellendülés tett szakáccsá, minthogy a nőknek a társadalmi szerepük változásával új példaképekre volt szükségük.
Ez a 20. század közepe óta így van, női szerzők generációi hirdetik, hogy nem tökéletesnek kell lenni a konyhában, hanem a főzés folyamatát kell szeretni. “Ne aggódj, ez működni fog. Ha én meg tudom csinálni, te is.” írja Nigella Lawson a könyvében.

Az élete főzésen keresztüli kézbevételét ismételte meg elődjeihez hasonlóan a fiatal Ella Mills, aki egy autoimmun betegségből segítette felépülni szervezetét étrendje radikális megváltoztatásával. Bár betegsége évek múltával enyhült volna, Ella nem akarta passzívan kivárni, ezért állapota javítása érdekében feladta a hús, a tejtermékek, a hal és a búzából készült ételek fogyasztását. Feladta a késztermékeket is és megtanult főzni. Mint sok más fiatal, a közösségi médián dokumentálta útját, igy lett az első szakácskönyve, a Deliciously Ella mindenidők egyik leggyorsabban fogyó szakácskönyve.

Ebben a könyvben, mint ahogy azt más a közösségi médián aktív ételposztokat írók is teszik, Ella nemcsak a finom fogásokért, hanem az ember teljeskörő egészségéért is felelősséget vállal. Ez a trend a század elején jelent meg, először etikai fókusszal, amelynek középpontjában az organikus és teljesértékű étkezés, valamint a biopiacok és helyi gazdák támogatása állt. Aztán jött a ‘wellness’ mozgalom, ami drámaian elsöpörte a különbséget egészségügyi és főzési tanácsok között.

A nagy superfood-mitosz

Ennek egyik tünete a ‘superfood’ jelenség, ami leginkább egzotikus gyümölcsök és zöldségek fetisizálását – egészséges voltának kihangsúlyozását jelenti – ilyen például a fodros kel és az avokádó is. Csakhogy a superfoodok tényleg leginkább egy-egy korszak fétisei: a fentebb említett szakácsok korában a fokhagyma rendelkezett majdhogynem misztikus státusszal, ugyanakkor terjesztett egészségügyi előnyei valójában akkor érnének fel hírével, ha az ember napi 28 gerezd fokhagymát enne meg, amitől viszont szinte biztosan rosszul lenne. Ugyanez a helyzet a fodros kellel is: valójában nem egészségesebb, mint a növény családjába tartozó más fajták, mint a kelkáposzta, a fejeskáposzta vagy a brokkoli.

Jó erre emlékezni, amikor egy népszerű szakácskönyv receptje miatt a fodroskel után nyúlunk a zöldségesnél egy sima kelkáposzta helyett, vagy mikor más egzotikus, vagy nem egyszerűen hozzáférhető hozzávaló jelentőségét emeli ki egy szakácskönyvíró egészségünk megőrzése érdekében.
A fodroskel népszerűségének egyik titka, hogy a nagyteljesítményű turmixgépek, mint amilyen például a Nutribullet, jól fel tudják dolgozni smoothie-khoz, levekhez. Valójában a zöldség tápanyagának jó részét elveszítjük, mikor levet készítünk belőle, tekintve, hogy a rostok a lében már nincsenek meg. A nagyanyánknak igaza volt, amikor mondta, hogy együnk több zöldséget. De rágjuk is meg, nem hiába vannak a fogaink, hanem használatra.
A fogaink jól jelzik, milyen étrenden kell élnünk: olyanon, ami sokféle ételcsoportot tartalmaz, hiszen a fogainkkal sokmindent képesek vagyunk megrágni. A régi mondás mögött, hogy “mindent mértékkel”, van valami, nem is kevés tudományos háttér. De a tudomány sokszor hajlik is rá (nem kevésszer gazdasági érdekektől vezérelten), hogy bizonyos ételeket “jobbnak” kiáltson ki, mint másokat. Ahogy az újságíró Bee Wilson megjegyezte a Guardianben, “olyan időket élünk, ahol a NutriBulleteket és a spiralizálókat többször emlitik a szakácskönyvek, mint a fakanalakat”. Wilson írása kényelmetlen kérdéseket tesz fel azzal kapcsolatban, miért vagyunk a “tiszta étkezés” megszállottjai és hogy miért osztjuk az ételeket “gyógyító” és “pusztító” kategóriákba.

Avokádó – a veganizmus ketrecben nevelt csirkéje

A superfoodok esetében nemcsak a pénztárcánk sínyli meg a trendibb, tehát drágább élelmiszer választását, hanem a periféria országának erdői is: Latin-Amerika erdőirtásaiért az olyan élelmiszerek iránti megnövekedett kereslet a felelős, mint amilyen a chia mag, a quinoa és az avokádó.
Ezeket az élelmiszereket különböző címkék alatt kiáltják ki az egészségre kedvezőnek: a századunk nagy népbetegségei, mint az elhízás, a szívbetegségek, a rák és más életmódjelenségek – krónikus fáradtság, alvászavarok – gyógyítóiként tekint rájuk a növényi alapú táplálkozás, az alkalikus (lúgositó) és megannyi féle elvre épülő étrend.
 Ezeknek pedig számos variációja létezik: aminek fogyasztása valakiben bűntudatot kelt, az máshol valaki számára elérhetetlen táplálék.
A veganizmus elemeit beépítve a növényi étrenden élők például elvethetik a vegánsággal egyébként összeférhető ételeket, azokat “feldolgozott” ételeknek mondva.

Orthorexia – egy új evészavar

Az egészséges étkezés előtérbe helyezése nem újdonsága a jógagyakorlók között sem. A helyes étkezésre fektetett nagy hangsúly különösen érintetté teheti az astangásokat az orthorexiában, vagy legalábbis annak egy enyhébb formájában.

Az orthorexia egy olyan étkezési zavar, amely során az ember nagy késztetést érez bizonyos “toxikus” ételek elutasítására. Könnyű látni, a ‘wellness’, a ‘tiszta vagy egészséges’ étkezés fogalmai hogyan lehetnek kiváltói egy ilyen állapotnak, hiszen ha vannak ‘tiszta’ ételek, akkor vannak olyanok is, amelyek ‘piszkosak’.

Nem csoda, hogy rengeteg gyakorlónál alakulhat ki hasonló állapot, minthogy sokan nem gondolnak másképp a jógára, mint ami egy út a fizikai ‘wellness’-hez. A jógát trendi életmódként eladó piac a jóga termékét a menő sportruházat és a trendi, sok jógafajtát felvonultató stúdió köré építi, és persze ad hozzá egy jól marketingelt étrendet is. Vannak jógás szakácskönyvek, amelyek azt ígérik, hogy az étrend majd egyensúlyba hozza a chakrákat, vagy olyan ajurvédát a saját szájíze szerint értelmező szerzők, akik az egészség elérése érdekében a pancakarmát ajánlják, ami egy rendkívül restriktív – rizsből és lencséből – álló étrend, melyet az ajurvéda hagyományát követő orvosok súlyos betegségekben szenvedő páncienseiknek írnak elő.

Természetes, hogy az ahimsza jegyében a jógagyakorlók a veganizmus formáival kísérleteznek, minthogy a nem-ártás rajtunk túlterjed, de vajon tényleg kevesebbet ártunk, ha szigorúan bekorlátozzuk étrendünket, bűntudatot érzünk bizonyos ételek fogyasztása miatt, vagy a ‘tiszta’ étkezés jegyében olyan ételeket fogyasztunk, amelyek súlyos túlfogyasztást eredményeznek a világ más területein?

A tisztulás pedig fontos a jógában, ugyanakkor a tisztulás eszközeit, mint a például a pancakarmát is, az ajurvédikus doktorok többszöri konzultáció után javasolják. Vannak körülmények, amelyek között a pancakarma kifejezetten kerülendő. Ilyen, Sharath Jois szerint, amikor gyakorlunk. Az ászanák kivitelezésének szigorúsága, mondja, már önmagában épp erős stimuláció az emésztőrendszernek. Sharath számos mysore-i konferencián figyelmezteti a gyakorlókat, hogy ne halmozzák a böjtöt, más tisztulási formákat az ászanagyakorlásra.

Érdemes lehet elvégezni egy egyszerű gyakorlatot, hogy lásd, mennyire vagy restriktív az étkezést illetően: írd fel, mik azok az etikai elvek, amelyeket az étrendedben követsz. Ez nemcsak a veganizmus lehet, hanem mondjuk a termelők, termékek megválasztása. Majd adj hozzá a listához bármilyen élelmiszert, amit kerülsz (glutén, laktóz) és add hozzá, miért. Kérdezd meg magadtól, mennyire nehéz az étrendedhez tartani magad. Szorongani kezdesz, bűntudatot kelt benned, ha eltérsz az étrendedtől? Kerülöd az olyan szituációkat (családdal, barátokkal evés) ahol ez megtörténhet?

Az astangások között van egy másik nagy étrendbeli korlátozás, ami nem a mit, hanem a mikor kérdésére felel. Ha kora reggel gyakorolsz, és bajban vagy a vacsorával kapcsolatban, írd le, hány órakor érzed azt, hogy még belefér, ha most vacsorázol. Hogy érzed magad, ha egy kicsit eltérsz ettől?

Sok kora reggel gyakorló astangás keveset, vagy egyátalán nem eszik este, hogy könnyedebb legyen a másnap reggeli gyakorlása. Ennek már önmagában rendkivüli hatása van a testre, hiszen ez egy rövid, “időszaki” böjt, amely egyre jobban érdekli a tudósokat is, minthogy egy ilyen időszakos böjt alatt az emésztőrendszer pihenni tud, nem fordít energiát étel feldolgozására.

Némi pihenéssel, mozgással, és változatos étrenddel valójában a gyakorlásunkat is teljes egészében támogatni tudjuk. Nem kell hozzá semmilyen különleges étrendet követni. A legtöbben, akár észrevesszük, akár nem, akkor funkcionálunk a legjobban, ha egy kicsit éhesek vagyunk. Azonban a bőségben könnyen el lehet felejteni, milyen az éhség ellentéte, a megelégedettség. A kenyeret, a rizst, és más szénhidrát-gazdag ételeket sokszor éri az a vád, hogy az ember fáradt és elnehezült lesz tőlük. Ugyanakkor természetes, hogy az lesz, ha előtte néhány órával már egy ugyanilyen tápanyagokban gazdag ételt fogyasztott.
Ha az ember nem fordít figyelmet a saját étele megismerésére, elkészitésére, megfőzésére, hanem ‘csak bekap valamit, és már rohan is tovább’, nem csoda, hogy az egyes ételeket kezdi el hibáztatni egy olyan környezetben, amely ugyanezt teszi és erre is készteti.

Ha úgy látod, a ‘rossznak’ minősített ételek listája számodra egyre növekszik, vedd figyelembe a következőt: egy olyan bizarr korban élünk, ahol vannak emberek, akik elutasítják azokat az ételeket, amelyekből mások számára nincs elegendő.

Szerző: Tom Norrington-Davies
Forrás: Pushpam magazin 4. szám
Fordította: Horváth Eszter
Fénykép: www.voanews.com/americas/destruction-brazils-amazon-forest-jumps-16-percent-2015

Kortalanul

Astanga parampara: Réka újra a Bandhában

Réka Molnár

A parampara a tudás, amelyet a tanár a tanítványára hagyományoz. A parampara szanszkrit szó jelentése a tudás átadásának legértékesebb formáját, a közvetlen és tapasztalati tudás átadását fejezi ki. Ez minden tanítói láncolat alapja: az évezredes tanítás megőrzésének láncolatában a tanár és tanítványa a láncszemek. A jógatanításnak a paramparaból kell származnia ahhoz, hogy hatékony, igaz és teljes legyen.

Remek hírünk van az Astanga Mysore programosaink számára!

Szeptember után, jövő év elején ismét ellátogat hozzánk Réka (Authorized Level 2), tanítói láncolatunk jeles képőviselője, aki azon kevés magyar ajkú astanga oktatók közé tartozik akik Pramaguru Sharath Jois áldásával tanítanak. Réka Spanyol otthonát 2021. január és februárra áthelyezi azaz visszahelyezi Budapestre, hogy reggelente megossza velünk sokéves astanga tapasztalatát.

Réka ashtanga
Réka yoga
Réka bandhaworks
Réka yoga
Réka Mysore
Réka astanga jóga
1854x1365
Réka Mysore
Réka ashtanga dropback

Kortalanul – felépülés a betegségekből

1200x628

A Kortalanul egy jógi titkai a hosszú és egészséges élethez című könyvében Sharath Jois nemcsak azt árulja el, hogyan élhetünk hosszú, tartalmas, örömteli és egészséges életet, hanem mesél saját, sokszor küzdelmes életútjáról is, arról hogyan lett a szinte állandóan betegeskedő kisgyerekből a világ minden táján elismert jógaguru.

Részlet a könyvből:

“Gyerekkoromban sokat betegeskedtem és ez mérhetetlen szenvedéssel és fájdalommal járt. Bármit elkaptam, legyen az mandulagyulladás, sérv, reumás láz, illetve ennek következtében fellépő ezernyi fertőzés. Annyira beteges voltam, hogy az orvosok még a biciklizéstől is eltiltottak. Ez gyerekként nagyon elkeserített. A nagy álmom, hogy profi krikettjátékos legyek, hamar szertefoszlott, mivel ilyen állapotban esélyem sem volt bekerülni a helyi krikett csapatba.

Hosszú hónapokat töltöttem ágyhoz kötve különböző betegségekből lábadozva. Boldogtalan kiskamasz voltam. Csak arra vágytam, hogy a többi gyerekkel együtt játszhassak a szabadban.

 […]

1971 szeptember 29-én születtem Mysore városában, Dél-Indiában. Kisgyermekként Dzsamsedpurban éltem a szüleimmel és a nővéremmel. Gyakran utazunk azonban Mysore-ba, édesanyám szüleit meglátogatni. Abban az időben, anyai nagyapám, Pattabhi Jois, T. Krisnamácsárja szellemében oktatott főleg indiaikat astanga jógára, eltekintve néhány külföldi tanítványtól. Pattabhi Jois apja, a dédnagyapám, asztrológus, brahmin pap és földbirtokos volt. Csakúgy mint minden brahmin papi kasztból származó fiú, a nagyapám is már öt évesen beavatást nyert a szanszkrit és a hindu szertartásokba. A nagyapám 1927-ben, 12 évesen, kezdett B.K.S. Iyengarral és Indra Dévível együtt jógát tanulni T. Krisnanámácsárjától, aki a IV. Krisna Rádzsa Ódéjárnak – ismertebb nevén Mysore filozófus királyának – pártfogoltja volt. Pattabi Jois 1948-ban alapította a későbbiekben K. Pattabhi Jois Astanga Jóga Kutató Intézetként (Krishna Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute – KPJAYI) híressé vált jóga iskolát Mysore-ban, azzal a céllal, hogy tovább kutassa a jóga terápiás hatásait.

 […]

A  nagyapámmal folytatott jóga gyakorlásnak köszönhetően egyre jobban éreztem magam. Hosszútávú gyógyszerszedés helyett, néhány egyszerű jógapóz is elég volt ahhoz, hogy felerősödjem. Szinte éreztem a testem regenerálódását. Ahogyan az immunrendszerem egyre erősödött, úgy kezdtem el egyre több időt a szabadban tölteni. Sokkal több energiám volt már a szomszéd gyerekekkel játszani. Az orvosok szerint a felépülésem csodával volt határos, tekintettel arra, hogy a szervezetemet mennyire súlyosan megviselte a betegségek szinte véget nem érő sora. Később megértettem, gyógyulásom cseppet sem volt mesébe illő, pusztán annak a praktikus és logikus jógamódszernek a következménye volt, amivel a nagyapám ismertetett meg engem.”

Sharath Jois Ageless

A könyv tervezet megjelenése: 2020. december.

Hamarosan előrendelhető!

A könyv közösségi média oldalát itt találod. Minden megosztást köszönünk!

Az Astanga művészete

Paramaguru

Paramguru Sharath Jois elmagyarázza miért nincsenek kerülőutak az astangában és mivel jár a Mysore stílus gyakorlása és tanítása.

Négy évvel ezelőtt költöztem kedvesemmel Mysore-ba azért, hogy az astanga jógát a lehető legközelebbről, annak központjában tanulmányozzam. Gyakorlók szerte a világból sereglenek Mysore-ba azért, hogy astangát, a jóga egy olyan formáját tanulják, amely Yogacharya Tirumalai Krishnamacharya és tanítványai által vált népszerűvé.

Az astanga jelenlegi „rangidős” vezetője Paramguru Sharath Jois egy kéthetes vezetett első sorozat workshopot tartott Mysore-ban a Sharath Jois Yoga Központban. Azon szerencsések közé tartozom akinek volt lehetősége ezen a workshopon részt venni és nagyon örültem, hogy Sharathji hozzájárult ahhoz, hogy a SanatãnaYoga dokumentálja az órákat követő egy órás előadásait. Sharathji tanácsokkal és ismeretekkel látott el arról, hogy milyen is astanga jógázni és mit jelent jóginak lenni. Az alábbiakban osztom meg néhány gondolatát.

New Shala

A JÓGA INDIA DNS-ében van.

Sharathji: Örülök, hogy ennyi indiai diákot látok. A jóga Indiából származik. Amikor Indiában jógázik az ember, akkor az mindig egy mélyebben átélt élmény. Nagyon sok riski gyakorolta Indiában a tapaszt (önmegtartóztatást) és érte el a móksát (felszabadulást/megvilágosodás/elengedés). Amikor itt gyakorolsz akkor ezen energiákat lehet érezni. Nagyon sok diákom van szerte a világból és mindig visszatérnek, azért mert tudják, hogy amit itt tapasztalnak az valami más. Még amikor Észak-Indiába is utazik az ember a nagy folyóinkhoz a Gangeszhez, a Saraswatihoz… ezen helyek tele vannak energiával. Mindez azért van így mert sok risi ezeken a helyszíneken meditált, és ez az energia ott érezhető.

A YAMA-k ÉS A NIYAMA-k GYAKORLÁSÁNAK CÉLJA

Sharathji: Egyetlen célt szem előtt tartva jógázz – azért, hogy a testből és az elméből az asudisokat eltávolítsd. Az asudis azt jelenti szennyeződés. Amikor a tapasz szerint élünk és odaadással gyakorolunk, akkor elérhetjük a jñā́nát, ami az igaz spirituális tudást jelenti. Annak érdekében, hogy megtapasztaljuk a jñā́nát egy magasabb szinten kell a jógát gyakorolnunk. Ehhez idő kell. Idő, amelyet nem lehet lerövidíteni.

Vezetett első sorozat a Sharath jóga központvan. 2019 december

A yama-k és a niyama-k évekig tartó gyakorlásával egy idő után az ember elkezd mindent egyenrangúan kezelni. Valamennyi érzésre, a boldogságra, a szomorúságra, a nyereségre, a veszteségre, a győzelemre és a legyőzöttségre ugyanúgy a samathával (belső kiegyensúlyozottsággal) kezd el reagálni. A jóga által világossá válik, hogy mindezen érzelmek az élet természetes velejárói. Amikor erre ráébred, az embert egyetlen érzés sem láncolja magához többé. Mindent ugyanúgy, ugyanolyannak, egyenlőnek kezd el látni. Az elme szilárd és nyugodt marad és ezen elmeállapot a jóga legmagasabb fokának tekinthető. Valamennyi yamast és niyamast gyakorolni kell ahhoz, hogy ezen elmeállapotot elérjük.  Ekkor kifejlődik a yogalakshan – amely a jógi jellemzőinek összessége.
A szilárd elme segít abban, hogy minden helyzetben a helyes döntést hozzuk meg. A jóga által az elme ezen stabilitása elérhetővé válik. Az agyműködés letisztultabb lesz és az elme ingadozásai megszűnnek. Viszont ahhoz, hogy ez megtörténhessen, változtatni kell az életstíluson, annak érdekében, hogy az a gyakorlással összhangban legyen. Teljes odaadással kell gyakorolni. Át kell élni a gyakorlást magát. Ez az egyetlen út.

A MEGFELELŐ GURU MEGLELÉSE

Sharathji: A megfelelő guru megtalálásához először is törekedni kell arra, hogy megfelelő tanítványokká váljunk. Életünk különböző szakaszaiban különböző guruk kísérnek el az úton. Az anya az első guru. A tanítványok néha többször is elutaznak Mysore-ba és minden alkalommal egy új guruhoz mennek el. Kipróbálnak egy új jóga stílust. Egyetlen gyakorlást sem végeznek igazi odaadással. Ezek a diákok 1000 guruhoz is elmennek majd anélkül, hogy megtalálnák a saját útjukat.

Vezetett első sorozat a Sharath jóga központban. 2019 december

Ne légy elveszett. Egyetlen stílust gyakorolj, egy tanárral. Őszinte szeretetet kell táplálnod a gyakorlásod és a tanárod iránt függetlenül attól, hogy a tested mennyire hajlékony vagy nem hajlékony. Elmész egy tanárhoz azért, hogy megtanulj egy adott ászanát, aztán egy másik tanárhoz, hogy megtanulj egy másik ászanát. Ha egy adott órán hajlékonynak mutatkozik a test, úgy az a személy akinek az óráján történt a gurud lesz. Aztán egy nap, egy másik ászanánál a test kevésbé bizonyul hajlékonynak és akkor egy új guru után nézel. Ez rendkívül káros a gyakorlásodra nézve. Ha szereted a tanárod, úgy odaadással viseltetsz a gyakorlásod felé is és bízol a tanárodban. Az astangához idő kell. Türelmesnek kell lenned, és el kell köteleződnöd egy tanár és egy gyakorlás felé. Ha így teszel akkor megtapasztalod a sādhana és a gurud tanításainak jótékony hatásait.

„A megfelelő guru megtalálásához először is törekedni kell arra, hogy megfelelő tanítványokká váljunk.”

— Paramaguru R. Sharath Jois

Amikor megérinted a gurud lábát, ne megszokásból, hanem tiszta szívvel tégy így. Indiában mi az idősek és a guruk lábát érintjük meg. Ez a szeretet és a tisztelet kifejezése – a guru tanításai és a gyakorlás iránti odaadás jelképe. A guru és a shishya közötti kölcsönös tisztelet a spirituális tanulás és fejlődés alapja.

AZ ASTANGA JÓGA TANÍTÁSA

Sharathji: Astangát tanítani nehezebb mint astangát gyakorolni. Én 18 éven át minden nap gyakoroltam mielőtt elkezdtem tanítani. Előbb meg kell tapasztalnod a gyakorlást mielőtt elkezded tanítani. Az ember ne jöjjön úgy Mysore-ba, hogy az egyetlen célja, hogy jogosultságot szerezzen arra, hogy taníthasson. Azon célból ne is gyakoroljon, hogy tanításra való jogosultságot szerezzen. Kizárólag a tiszta sādhana céljából gyakorolj. Sok éves odaadó tanulás előzi meg azt, hogy az ember tanárrá váljon. Aki készen áll, annak ezt meg fogom mondani.

Vezetett első sorozat a Sharath jóga központban. 2019 december

Csak azért mert már haladóbb ászanákat gyakorolsz nem leszel jó tanár. Más képességekkel is rendelkezni kell. Néha a diákok azt kérik tőlem, hogy adjak nekik jogosultságot arra, hogy taníthassanak, csupán azért mert megtudnak csinálni haladóbb ászanákat, de ez nem elég ahhoz, hogy az ember astangát tanítson. Olykor emberek olyanokat mondanak nekem, hogy voltak a Himalájánál és hallottak egy hangot, amely azt mondta nekik, hogy váljanak astanga tanárokká és ezért jöttek Mysore-ba. Ez teljes zagyvaság. Ne tanulj olyanoktól astangát akik a fejükben hangokat hallanak. Ilyen embereknek én nem adok jogosultságot a tanításra.

„Astangát tanítani nehezebb mint astangát gyakorolni.”

— Paramaguru R. Sharath Jois

Ahhoz, hogy astanga tanárrá válj be kell tudnod mutatni helyesen a gyakorlatsort. Őszinte szeretettel és tisztelettel kell viseltetned a sādhanád és a gurud tanításai iránt. Ekkor tanulod meg helyesen és ekkor tanítod helyesen. Az astanga nem könnyű. Sokszor még azt követően is, hogy engedélyeztem a tanítást egy-egy tanárnak, megkérem őket, hogy segédkezzenek a Mysore shalaban, azért, hogy megtapasztalják, hogyan kell helyesen tanítani. A Mysore shalában a világ minden tájáról vannak diákok. Azok a tanárok akik a Mysore shalaban segítenek megtanulják, hogyan tanítsanak diákokat akik eltérő kulturális háttérrel, más gondolkodásmóddal és más testfelépítéssel rendelkeznek mint mások. Néhány diák még angolul sem beszél. Mint tanár tudnod kell, hogyan tanítsd a többieket, még akkor is ha nem ugyanazt a nyelvet beszélitek. Ez az amiért fontos az a tapasztalat, amelyre a Mysore shalaban lehet szert tenni. Tapasztalat nélkül nem taníthat az ember.

1692x1126

NE LÉGY AZ ÁSZANÁK MEGSZÁLLOTJA

Sharathji: Ezt látom egy csomó diákon. Van egyfajta sietség, hogy még több ászanára tegyenek szert. Néhány diák nekiáll és napi kétszer, háromszor is gyakorol. Ez szükségtelen. A túl sok ászana nem tesz jót. Amikor astangázol akkor a test és az elme többszörösen és összetetten van hatásoknak kitéve. Időt kell adnod a szerveidnek, hogy megtapasztalják a gyakorlás hatásait. Amikor túl sokat gyakorolsz megsérülhetsz és kimerítheted magad. Végezd úgy az ászanákat, hogy azok növekedést és ne sérülést hozzanak magukkal. Ne kezdj el kötődni az ászanákhoz. A fejlődés érdekében dolgozz kitartóan, de ne válj megszállottá és függővé. Az ászanákon való túl sok elmélkedés, csupán a szükségtelen ego építésére szolgál.

Miért siet annyira néhány diák? Végigrohan az ember a pózokon anélkül, hogy lélegezne. A légzés rendkívül fontos. Lélegezz az orrodon keresztül. Soha ne a szádon át. Az orr a lélegzésre van. A száj az evésre. Amikor végigrohansz az ászanákon akkor a légzésed felszínessé válik. Ez helytelen. Lélegezz rendesen. Amikor astangát gyakorolsz, tudnod kell, hogy mely mozdulatnál veszel levegőt és mely mozdulatnál ereszted ki azt. Figyelj a légzésedre. Idővel a test megtanulja, hogyan mozogjon belégzéskor és hogyan kilégzéskor. Figyelj a trisztánámra: póz, tekintet és légzés.

Vezetett első sorozat a Sharath jóga központban. 2019 december

A légzés irányítja az elmét. Ha a légzésben zavar van, az az elmében is zavart okoz. Akkor tehetsz szert újabb pózokra, amikor megtanulsz helyesen lélegezni.  A vinyasa szabályozza a légzést. Surya namaskarival kezdjük a gyakorlást azért, hogy megnyugtassuk az elmét és kiegyenlítsük a légzésünket. Minél többet gyakorolsz annál jobban edzed a tested az elméd és a légzésed. A test könnyűvé válik.
Amikor előre és hátra ugrasz akkor ezt keresztezett lábbal tedd és aktiváld a múla bandhát. Ez segít a bandha megerősítésében.

A JÓGA MINT ÜZLET

Nincs baj azzal ha valaki jógával keres pénzt. A tanárnak van családja, stúdiója, számlái, amiket ki kell fizetnie. Az élet drága. Nekem nincs problémám azzal, hogy jóga tanárok pénzt keresnek. De jó tanárnak kell lenni. A gyakorlást helyesen kell bemutatni. De azokat a bizonyos „egy hónapos tanár képző kurzusokat” ellenzem. Ezek az elkapkodott módszerek az instant jóga elsajátítása érdekében jelentik a gyakorlás elüzletiesedését és katasztrofális következményekkel járhatnak. Egy hónap alatt nem válhatsz astanga tanárrá és más tanárrá sem. Ez nem lehetséges. Ne csapd be a diákjaid. Az éveken át tartó tiszta sādhanán át visz az út oda ahol már taníthatsz.
A jóga nem csak az ászanáról szól. Mint jóga gyakorló és mint jóga tanár lehetőséged van valami pozitívat alkotni ebben a világban. Gyakorolj úgy, hogy azáltal fejlődj és egy jobb hellyé tedd a világot.

szerző: SOPHIA ANN FRENCH
fordította: SZABÓ GERGŐ
forrás: sanatanayoga.com

2020. január 18.

Sharath Jois arról, hogy miért nem jó túlzásba vinni az ászana gyakorlást

Sharath Jois Paramaguru

Az ászana spirituális gyakorlásunk egy fontos részét képezi, de a túl sok ászana lehet, hogy rossz irányba visz el.

A jóga egy természetes folyamat, amely az idővel alakul. Ugyanakkor az ászana nem természetes módon történik. Ahhoz, hogy valaki hatékonyan jógázzon egy adott módszer elsajátítása szükséges. Mindkettő időigényes, mint ahogy minden ami egy átalakuláshoz szükséges. Habár az ember végül élhet természetes módon és erőfeszítés nélkül a jógában, az ászana gyakorlást túlzásba vinni soha nem jó.

Az ászana az Ashtanga jóga nyolc ága közül az egyik, és egy lehetséges út a test és az érzékek megismeréséhez. Az ászanák az embert egy magasabb rendű tudatossághoz vezethetik, azért mert gyakorlásuk közben sok dolog megy végbe. Az ember teste erősebbé és stabilabbá válik és a megfelelő légzésnek és vinyászának köszönhetően az elme megnyugszik és kiegyensúlyozottabbá válik. Ezért testünk csavargatása és hajlítgatása a jóga gyakorlásunk egy rendkívül izgalmas részévé válik, és elsődleges célja az, hogy a sadhanavagy spirituális gyakorlásunk egészének is egy fontos része legyen.

Sajnos ma már túl sok ember szinte megszállottan gyakorolja az ászanákat. Azt gondolják minél jobban kifacsarják saját testüket annál messzebb jutnak az önmegvalósítás útján. Sokszor azt látom, hogy az emberek túlságosan megerőltetik magukat. Tekerik, csavarják testüket és néha túlzásba viszik, reggel, majd később este is gyakorolva. Tény, hogy minél több figyelmet fordítunk a gyakorlásunkra a testünket is annál jobban megismerjük. Ugyanakkor gyakran túl gyorsan akarunk haladni azt gondolván, hogy valami jobbat és hamarabb érünk el. Ezen hozzáállás biztos útja nem csupán a testünkben, hanem az érzékeinkben és a szerveinkben való károkozásnak is. A túl sok ászana gyakorlás soha nem visz közelebb a spiritualitáshoz vagy az önmegvalósításhoz, viszont nagyon is eltávolíthat ezektől.

Annak egyik oka, hogy az emberek megszállottan gyakorolnak ászanákat az, hogy ez egy nagyon felkapott online téma rengeteg önreklámmal tarkítva. Valaki tudja, hogyan kell ezt vagy azt a pózt kivitelezni és posztol róla egy képet vagy akár el is magyarázza, hogyan kell azt csinálni. Másrészt azért is vannak túlságosan is a figyelem középpontjában az ászanák mert mondjuk valaki előadást tart a kézenállásról vagy a hátrahajlításról és ezért sok diák elmegy az adott workshopra. A kézenállás tanításának semmi köze a jógához. A jóga megtapasztalásához nincs szükség ahhoz, hogy lemásoljuk azt, hogy valaki hogyan tanult meg egy-egy pózt. Ez az a pont, ahol az emberek épp a lényegét nem látják annak, hogy mit kellene tanítaniuk.

Túl sok a jóga körüli beszéd, ugyanakkor az azzal kapcsolatos tapasztalás nem elégséges. Amikor valaki egy nagyon precíz előadást tart, a jóga megtapasztalása nem fog megtörténni. Valaki egy órán vagy egy workshopon beállíthat egy adott pózba és megkísérelheti elmagyarázni, hogy az energia így vagy úgy áramlik, de mindannyian más és más struktúrával és testalkattal rendelkezünk. Egy guru nem fogja megtanítani a technikát azért, hogy az ember megtapasztalja a jógát. Megtanítja ugyanakkor azt, hogy hogyan tapasztalja meg a jógát természetes módon, a saját testében, és hogy hogyan érezze magát komfortosan egy pózban. Mindez sokkal több időt vesz igénybe mint egy hétvége, és jóval túlmutat azon amit egy workshopon meg lehet tanítani.

Egy tanár vagy egy guru elsősorban a jóga megtapasztalását tartja szem előtt, mivel ezt megelőzően nem értheti meg valakinek sem a testét sem a lelkét. A guru arra törekszik, hogy pózokat adjon, azért, hogy azok segítsék a diákot. Ha az ember folyamatosan előadásokat tart, a megtapasztalás élménye nélkül, úgy képtelenség valakit a jóga ösvényén vezetni. Mindenkinek saját magának kell az adott pózt megtapasztalnia, és ezen tapasztalat másmilyen lesz, mint amilyen a guruja esetében volt. Maga a módszer ugyanaz lesz, de a tapasztalat, amelyre az egyénnek szüksége van feltételezi a befogadás és az intelligencia egy adott szintjét.

A jóga egy természetes folyamat, viszont azt, hogy hogyan megy végbe meg kell érteni. Ha az ember egy bizonyos gondolkodásmódot és tanításokat követ és mindezt odaadással és elkötelezettséggel teszi, úgy a változás be fog következni. Bekövetkezik a lelki átalakulás, melynek során az elme is és az egész egyén elkezd egy felsőbb, isteni világ felé közeledni. Ennek során az egyén tekintetét önmagára fordítja. Elkezdi az önmegvalósítás útjainak keresését és kerül olyan dolgokat, amelyek elméjét megzavarják és a lelki növekedésében meggátolják. Ha valakiben megfogalmazódik a vágy aziránt, hogy spirituális dolgokról tanuljon, akkor kialakít egy módszert és a tapasztalat áramlása természetessé válik. Ehhez szüksége van egy módszerre. Ezt senki nem kényszerítheti rá vagy kényszerítheti erre.

Ahelyett, hogy a kézenállásukon dolgoznak, a diákoknak a jóga alapjairól kellene tanulnia, ayamákrólés a niyamákról. Akrobatikus mutatványok helyett egy magasabb rendű tudatosság felé kellene törekedniük és ezt megerősíteniük önmagukban. A jóga gyakorlásához először az alapjainkat kell megértenünk és kijavítanunk. Ahhoz, hogy az alapjainkat megerősítsük, magunkévá kell tennünk egy módszert. Az ászana egy módszer ahhoz, hogy az alapjainkat megerősítsük és amely a spiritualitás felé, és saját gyakorlásunk egy magasabb szintjére vezet. Ugyanakkor az ászanákkal okosan és tudatosan kell bánni, és nem csak intellektuális módon vagy valaki más tapasztalatát utánozva.

Amikor az alapok megfelelőek és erősek, akkor a jóga természetes módon megy végbe. Ha az ember erőlteti vagy a mások által divatosnak tartott módszert vagy mások megközelítését próbálja másolni, soha nem fog megtörténni. Soha nem lehet akarni, hogy a jóga megtörténjen. Ez egy természetes folyamat. Amikor az ember magáévá tesz egy módszert, csak akkor tapasztalhat meg olyan dolgokat, amelyeket korábban nem tapasztalhatott meg önmagán belül. Az ember ilyenkor megtapasztal valamit, ami boldogsággal tölti el és ez csak természetes módon történhet meg.

Az ászana gyakorlásnak köszönhetően nagyon sok dolgot fel lehet ismerni és meg lehet érteni, akkor, amikor a gyakorlás tudatos. Viszont újból és újból és újból, magunkat túlhajszolva ismételni azokat, az értelem és a test károsításához vezet. Sok sérülés okozójává válhat. Ezek a dolgok pedig akkor következnek be, ha azokat nem megfelelően végezzük.

Forrás: Sonima.com
Szöveget fordította: Szabó Gergő

ParamaGuru Sharath Jois 2017 Europe tour – Harmadik-negyedik nap

Sharath Europe Tour 2017

Harmadik naptól a reggelek rutinszerűen telnek. A világ minden részéről ideözönlött astangás arcok, fegyelmezetten várják a 6:30-as kapunyitást. A résztvevők köre igen színes. Van itt Svéd-Indiai Harvardon végzett pockos professzor, Norvég-Török astanga szimpatizáns jin jóga tanár, Orosz táncoslány, profi fotós Új-Delhiből. A sokszínű kulturális felhozatalt tovább édesíti, hogy a workshopnak helyet adó komplexum tisztaságát, látszólag, jópár menekült státuszú takarítóknak köszönhetjük.

A 7 órás kezdésig van idő elmélkedni is. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek. Rátalálni egy hiteles astanga GURU-ra, hosszú éveket gyakorolni szigorú felügyelete alatt, csatlakozni általa az astanga PARAMPARÁ-hoz kivételes ajándék.

Mi is az a paramapara? Miért van kiemelkedő jelentősége a jógában?

parampara

A parampara a tudás, amelyet a tanár a tanítványára hagyományoz. A parampara szanszkrit szó jelentése a tudás átadásának legértékesebb formáját, a közvetlen és tapasztalati tudás átadását fejezi ki. Ez minden tanítói láncolat alapja: az évezredes tanítás megőrzésének láncolatában a tanár és tanítványa a láncszemek. A jógatanításnak a paramparaból kell származnia ahhoz, hogy hatékony, igaz és teljes legyen.

A tudást csak azt követően lehet átadni, hogy a tanítvány már éveket töltött egy tapasztalt guruval, egy olyan tanárral, akinek a tanítvány testét, szellemét, beszédét és belső lényét teljes mértékben átadta; a tanítvány csak ezt követően válik alkalmassá a tudás befogadására. A tudás átadásának a tanár és tanítványa között ily módon történő átadása a parampara.
A tanítvány dharmája, vagyis kötelessége az odaadó gyakorlás valamint az, hogy törekedjen a guru tanításainak megértésére. A tudás – és a jóga – tökéletessége több, mint egyszerűen megtanulni a gyakorlást; a tudás a tanítvány és a tanár közötti kölcsönös szeretetből és tiszteletből fakad, és ennek a kapcsolatnak a kiműveléséhez elkerülhetetlenül idő kell.
A tanár kötelessége az, hogy pontosan a gurujától tanult módon tanítsa a jógát, jó szívvel és nemes szándékkal, jó célra törekedve. A tanításban még szikrája se legyen ártó szándéknak. A tanár semmiben sem tévesztheti meg tanítványát és nem térhet el attól, amire őt magát megtanították.
A tanár és a tanítvány közötti köteléknek, amely egy bőséges spirituális örökség alapját képezi, Indiában több ezer éves hagyománya van. A tanár meg tudja szilárdítani tanítványait – erőssé tudja őket tenni akkor, ha meginognának. A tanár olyan, mint egy apa vagy egy anya, aki tanítványa minden egyes spirituális lépésénél jelen van és ügyel azokra.

ParamaGuru Sharath Jois 2017 Europe tour – Második nap

Day2x

Hosszú a sor a GURU lábáig…

A workshop első két napján a résztvevők mindegyike első sorozatot gyakorolt. Holnaptól két óra lesz, 7-től vezetett első sorozat, majd utána vezetett második.
Praktikus okokból kifolyólag a mai napra tették a “búcsúzkodást” a szervezők, amikor is a GURU színe elé lehet járulni egyénileg. Valaki fényképezkedik Vele – legyen mit az otthoni oltárra kitenni (vagy facebook-ra, instagramra feltölteni…) – valaki pedig ilyenkor érinti meg a lábát.

Miért is érintjük meg a GURU lábát? (persze, csak ha belülről fakad)

A Guru lábának megérintése a tisztelet és nagyrabecsülés, de egyben tanulás kifejezése is. Az alázatosság megtanulásával a spirituális fejlődésünket segítjük elő. Az alázat tanulási helyzetet teremt számunkra. Végül is, amikor akár egy diksha (beavató), akár egy shiksha (tanító) Gurut elfogadunk, annak az az oka, hogy szeretnénk azt a Gurut utánozni. A lába megérintése által nem csak azt fejezzük ki, hogy Őt készen állunk meghallgatni, hanem azt is, hogy önmagunk átváltoztatására és megerősítésére is készen állunk.

Károly további élményeivel hamarosan jelentkezünk 🙂

ParamaGuru Sharath Jois 2017 Europe tour – Első nap

day1

Az első napunk az új iskolában – Karcsi

A dán derengésen döngő léptekkel áthatolva és boldogan tartottunk az új iskolába. A nap sugarain túl az is felderengett számomra, hogy már csak pár lépés, és a méretes dildokat tartalmazó kirakathoz érünk ezért – és az egyébként is elkerülhetetlen új élményekre nyitottan – a Sonder Boulevard irányát javasoltam a jógakirálylánynak, aki kiszámítható módon nem engedelmeskedett. Aztán győzött a nyers erő. (Reggel még nem karmol.) Itt a volt vágóhídra bukkantunk (csak visszafelé fedeztük fel épületegyüttes és Auschwitz közötti feltűnő hasonlóságot). A létesítmény design-épületei (modern színház és kiállítótermek) árnyékában a bevándorló-hajléktalan lakosság krákogva ébredező tömege köszöntött bennünket, emellett sok dús hajú és kedves dán leányka mosolygott ránk, amint jógamatraccal a hátukon, zokniban és szandálban tekertek a sportközpont felé, ahol a benne tornázó kislányok miatt nem szabad az egyik termet lefényképezni és a wc-be is csak külön kóddal lehet bemenni.

Kérdésemre, mely szerint a Hypernő jóga-karrierje csúcsának elérése előtt érzi-e magát olyan szemforgatás a válasz, hogy szinte hallani a szemei mozgását. Semmitmondó, látszólag földszintes épület a sportcentrum, a tornatermek (és az uszoda, amit most valószínűleg nem fogunk használni) az utcaszint alatt helyezkednek el. Ritka szép dán gyermek (kb. öt-hat éves) szaladgál a sorban állók között, bazi nagy sebtapasszal a bal arcán, de így is jól áll neki a fésületlenség, ebben mindannyian egyetértünk. Szerencsére az ászanagyakorlás számára kibérelt kosárlabdapályára akadálytalanul bejutunk. Öltözés a lelátón, vagy az alatta elhelyezkedő, erre kijelölt öltözőben. Nemenként egy-egy wc, kód nélkül. Diszkrét ruhacserék, az elsődleges nemi szervek megmutatása majd az ászanagyakorlás után következik, persze nem tömegesen. A mi retinánkra egy szőkés rasztahajú cicafiú feneke vetült akkor. Szerencsére nincs büdi, sőt, a jóga során sem lesz az – és ez óriási jó hír, kívülről is tiszták az egybegyűltek.

A terem közepén egy kihagyott másfél-személyes helyre irányítom kétfősre csökkent képviseletünket (Bogi máshol talált számára megfelelőbb helyet, végül Laruga mellett jógazhatott jutalomból) és kényelmesen elhelyezkedünk. Kb. húsz oszlopban mintegy 24-en vagyunk egymás mellett. Nem szeretek jóga előtt üldögélni, és mivel az úri közönség ül, illetve melegít (némi sportkrém illat színesíti a légteret), inkább a félig-belső udvar üvegfala mellé állok. Az előttem lévő csaj követi példámat – nem az álldogálás a célja, hanem fényképezés. Nem mosolyog. Én is kicsit szorongok, végülis az első nap az új iskolában. Köszi Zsuzsa, hogy beírattál. Előkerül István; vidám és bennfentes, mint mindig. Nem mondom el, milyen információkat oszt meg, mert ha köztudomásúvá válna, elveszítené bennfentes jellegét. OK, itt van egy: Mr. Jois érkezésekor le fog ülni egy székre, kivéve, ha elkésik.

Egyébként nem késett el, és leült egy székre. A lányok, akik sokkal okosabbak, figyelmesebbek és érzékenyebbek nálam, elmondták nekem, hogy ekkor tapintható csönd ült a teremre. Hömpölygött, Sharath székétől indulva az első sorokon át a terem közepéig, majd végigért. Sajnos mindannyiunknak le kellett ülni, ez a szabály, pedig nem akartam. Azt is a lányok mondták nekem, hogy Mr. Jois közvetlenül és szerényen, alig észrevehetően sétált be a terembe. Felíratos hosszúújjas van rajta, a Stanford Univerityt reklámozza a híres jógi. Szimpatikus. A pasas, aki 20.500,- Ft-ot kért azért, hogy Zsuzsi nevét az enyémre cserélje (nem kapta meg), egy virágfüzért akaszt Sharath nyakába, amit a Mr. Jois azonnal levesz és visszaad neki. Ez is szimpatikus. (Ekkor már állt Mr. Jois.) Majd a híres jógaoktató (nem Mr. Jois, hanem a pasas) nagyon halkan a mikrofonba sistereg néhány angol szót, amelynek talán az a lényege, hogy Mr. Jois meghívott bennünket a szombat reggeli kettes sorozat megtekintésére a lelátókról, de ez nem biztos, csak bele akartam hallani. Bosszantó, hogy nem értem, mint mond. Majd Mr. Jois szól néhány szót, szintén nem érthető, néhányan nevetnek, de szerintem bármit mondana a híresség, akkor is nevetnének. Majd “please stand up, ékam inhale” – és ettől kezdve Mr. Jois érhetően beszél, és csak néhányszor pergeti viccesen az “r” betűt, és szintén szimpatikus, hogy az egyik exhale helyett inhale-t mond. Mondjuk én nem vettem be, kilélegeztem, remélem szabályos volt így.

Innentől a lányok benyomásai, mert az én pingponglabda simaságú agyvelőmön nem regisztrálódnak az ilyen finomságok. Jó ütemben számolt. (Az biztos, hogy kellemes reggeli torna volt, nem fárasztó cseppet sem. Tényleg öt légzés volt az urdhvadhanurászana és a navaszana is, de még az utthita hasta is. Csaturangával szórakozott, sajnos. Mondjuk ez az egyetlen ászana, amit naphosszat tudnék tartani, tehát nem ezért zavart, hanem mert eddig úgy tudtam, hogy egy légzésig tart a vinyászákban, és hülyén néz ki, hogy csak néhányan csináljuk szabályos ütemben. Ráadásul egyedül én vagyok sárga pólóban. A szakaszgyőztes:) Arra kér bennünket, menjünk vissza csaturangába. Ha szeretné, lehet róla szó, és engedelmeskedem.

Szóval a lányoknak tetszik az óra. Sétál és segít, a lányok szerint eléri ezzel azt, hogy mindenki úgy érzi, hogy volt egy perc, fél óra, másfél óra, amikor csak rá figyelt. Valóban figyel, nekem pl. azt javasolta egy alkalommal, hogy a lótuszt jobb lábam behajlításával kezdjem. Ahány ház, annyi szokás. Az óra végén sokan – szokás szerint – közvetlenül megköszönték az órát a tanárnak.

Mindhárman jólesô fáradtsággal, és a Sharath-i elsô benyomásokkal eltelve ballagtunk alig-alig beszélgetve a szállasunkra, amikor – újabb útvonalat felfedezve – egy kis utcában megdöbbentô (?), megható (?) leginkább mindkettô és meg egy kicsit tôbb érzeseket keltô esemény szemtanújává váltunk. Baba születik! A kismama csipôjét ringatva támaszkodott a falnál, a fájások átélésével, az intenzitás csökkenésére várva állt, míg az autó mellett – a születendô baba – Édesapja várta, hogy indulhassanak a kórházba.
Talán nagy szavak, de jólesô érzés volt, hogy míg mi átéltünk egy új kezdetet Sharath-tal, úgy kaptunk egy bepillantást egy baba születésének kezdetébe, az új élet indulásába…

Várjuk a folytatást!

István mikroblogról beszélt, mi azonban nem szeretnénk félrevezetni Benneteket, ezért a fentiek.

 

ParamaGuru Sharath Jois 2017 Europe tour – Nulladik nap

FullSizeRender

Nagy örömünkre a Mysore-i KPJAYI igazgatója, Sharath Jois két év elteltével ismét Európába látogat. A menetrend a szokásos – két évvel ezelőtti – : Koppenhága, Stokholm, London.

A koppenhágai bandhás különítmény nagy része már a helyszínen várja a holnapi kezdést. Anita, Bogi és Karcsi a városban aklimatizálódik, én hamarosan érkezem.

Izgatottan várjuk a holnap reggelt 🙂

Sharath-Europe-2017

Interjú Harmony Slater-el

Harmony Ashtanga

Hamarosan első alkalommal hazánkba érkezik Harmony Slater Kanadából, a KPJAYI (K. Pattabhi Jois Astanga Jóga Intézet, Mysore) legmagasabb szintű képesítésével – Certified – rendelkező tanára. Ennek apropóján készítettünk vele egy izgalmas interjút. Nyolc kérdés és nyolc válasz a nyolcágú jógarendszerről. Hitről, kételyről, gurukról és még sok minden másról.

BW:
Az életrajzod olvasva azt láthatjuk, hogy már most egy hosszú és izgalmas utat tettél meg jóga „karriered” során. Astangás nézőpontból szemlélve, szerinted, előny vagy hátrány az, hogy a nyolcrétű ösvényre lépés előtt meditációs technikák elsajátításával kezdted meg utad, illetve diplomákat szereztél teológiából és filozófiából? Ezek az ösvény másik végének tűnnek, ahhoz képest, amit most tanítasz.
Harmony: Azt hiszem előny volt a filozófia és a buddhista meditációs technikák iránti érdeklődésemen keresztül rátalálni a jóga nyolcrétű ösvényére. Hamar megértettem, hogy az ászana-gyakorlás egy fegyelmezett életmód része.  Az Astanga Jóga testi és légző „gyakorlatai” egy olyan módszert nyújtanak számunkra, amely az Én-Felismeréshez, vagy a bennünk levő Tiszta Tudat felfedéséhez vezet. Ez pedig nagyon is összefügg azzal, amit most tanítok, és azzal, ahogy megpróbálom felhívni a tanulóim figyelmét az ászanagyakorlás benső működésmechanizmusaira.

BW: Tradicionálisan az astanga jógát parampara (guru–shishya tradíció) rendszerben oktatják. Tud-e hatékony lenni manapság ez az ősi oktatási metódus, amikor rengeteg a tanítvány, Guru-ból viszont kevés van? Milyen a kapcsolatod a Guruddal, Paramaguru Sharath Joisszal?
Harmony: Ez egy remek kérdés! Természetesen óriási előny egy tanítói láncolat tanárától tanulni. Ha személyesen nem találkozhatsz a tradíció Gurujával, de olyan emberrel gyakorolsz és attól tanulsz, aki időt töltött vele, akkor biztos lehetsz abban, hogy helyesen sajátítod el a módszert.

Paramaguru R. Sharath Jois 25 évet töltött tanulással nagyapja, Sri K. Patthabi Jois (Guruji) mellett, aki 25 éven keresztül tanult Sri T. Krishnamacharyatól, aki Yogeshwara Ramamohana Brahmacharitől tanult. Ezen guruk mindegyike éveket töltött abban a tradícióban, amit tanult, és azt állítja, hogy továbbadja az elsajátított tanításokat és gyakorlatokat.

Sharath Joisnak van néhány régebbi tanítványa, akiket publikusan is elismer tanárként, s akik ezeket a tanításokat az ő jóváhagyásával adják tovább. Ha nem tudod otthagyni a munkád, a családod vagy az otthonod, hogy közvetlen vele gyakorolj, akkor egy olyan tanárral való gyakorlás, aki vele vagy az ő tanárával (Guruji) gyakorolt éveken keresztül, egy nagyon hiteles élményt fog nyújtani erről az irányzatról. Ezek a tanárok a láncolaton belül oktatnak. Részei az átadás fonalának – a paramparának.

A kapcsolatom Paramaguru Sharath Joisszal folyamatosan fejlődik már tizenhárom éve. Nem volt mindig egyszerű a viszonyunk, ahogy a legtöbb kapcsolatban, ebben is voltak feszült időszakok.

Azért jöttem Mysore-ba, hogy a nagyapjától, Sri K. Patthabi Joistól tanuljak, így gyakorlásom első éveiben Guruji volt a kiemelt személy számomra. Halála után néhány évembe telt elfogadni Sharath-ot tanáromnak, de miután meghoztam ezt a tudatos döntést, a kapcsolatunk megszilárdult.

Nem lehet lenyűgözni Sharath-ot puszta fizikai adottságokkal vagy bájjal. Nem célja, hogy tanítványokat gyűjtsön maga köré, vagy megszerettesse magát az emberekkel. Sokszor kerestem a társaságát a helyeslésére vagy az útmutatására vágyva, és ő mindig visszatolta ezek felelősségét nekem. Az ő tanítási módszere erősebbé tett és önbizalmat adott tanári és anyai készségeimben és abban a képességemben, hogy meg tudok hozni fontos döntéseket az életemben.

Mostanában úgy érzem, hogy a kapcsolatunk édes, és kölcsönös tisztelettel teli. Nagyon hálás vagyok neki és nagyapjának. Paramaguru Sharath Jois valóban továbbadja ezt a gyakorlást, és a leghitelesebb módon oktatja, ahogy ő is tanulta Gurujától. Nagyon mély, személyes tapasztalattal rendelkezik a gyakorlásról, amit képes tisztán továbbadni. Megtiszteltetés és áldás számomra, hogy ilyen sok időt tölthettem Mysore-ban a jelenlétében, és hogy Certified Tanárrá válhattam az Astanga Jóga Paramparában.

Guruji and Harmony
Guruji Sharath Jois and Harmony
SaraswhathiJi and Harmony

BW: A minap izgalmas kérdést intézett hozzám az egyik tanítvány: hogy lesz valakiből Guru? Te ezt hogy látod? És még megtoldanám a kérdést annyival: hogy lesz valakiből Paramaguru? Mit is takar a Paramaguru megnevezés?
Harmony: Guruji (Sri K. Patthabi Jois) mindig emlékeztetett arra minket, hogy ő soha nem nevezte magát „Gurunak”, hanem mi, a tanítványai voltunk azok, akik így nevezték el. Gyakran mondogatta, hogy „Én tanítvány vagyok, ti hívtok Gurunak”.
Úgyhogy azt gondolom, ez azt jelenti, hogy a tanítványok döntik el, kit fogadnak el Gurunak, és a tanárnak magának kevés beleszólása van ebbe a kinyilatkoztatásba.
Számomra a Guru egy olyan személy, akinek megvan a képessége ahhoz, hogy felébressze a tudatosságomat. Aki segít nekem fejlődni spirituálisan, és képletesen értve felnyitja a szemem, hogy lássam a tudatlanság rejtett birodalmát vagy a vakság területeit. Indiában van egy mondás: édesanyád az első Gurud. Ezzel egyetértek. Anyaként tapasztalom, mennyire fontos, hogy szeretettel és türelemmel irányítsam, oktassam és segítsem fiamat a tanulásban, növekedésben és a világ felfedezésében, miközben értékeket és tanulságokat adok át neki, hogyan legyen jó ember. Ezen tanítások legnagyobb része nem szóbeli.
És valójában ez egy Guru feladata, hogy illusztrálja az életén keresztül, hogyan legyünk jó emberek a világban, és rámutasson azokra a területekre magunkban, amelyek fejlesztésén még dolgoznunk kell; érdekes módon ezek a tanítások is gyakran nem szóbeliek.
A „Parama” jelentése legfőbb vagy legmagasabb, a „Guru” kifejezés pedig tanárt jelent. Olyan embert jelöl, aki kicsit fontosabb, mint egy egyszerű tudományt vagy művészetet oktató személy. Spirituális vezetőt vagy inspiráló egyént neveznek így, egy különleges embert, akire a tanítvány bizonyos módon hasonlítani szeretne.

Az Advayataraka Upanishad 16. versszakában így olvasható:

„A gu szótag jelentése sötétség, a ru szótag őt jelöli, aki eloszlatja azt, a sötétség eloszlatásának képessége okán nevezik őt gurunak.”

Tehát a Guru az, aki megszünteti a sötétséget vagy a tudatlanságot egy másik személyben, hogy felfedje a tudás fényét, ami mindig is ott rejtőzött benne.
Amikor Sharath Jois ellátogatott a Himalájába néhány évvel ezelőtt, megkapta a Paramaguru, vagyis „Tekintélyes Tanár” címet az ott élő Szent Bábáktól (szannjászik), mivel tanítványok nagy táborát oktatja, akik mind felnéznek rá, mint mesterükre.

BW: Nagy változásokról hallani Mysore-ból. Úgy hírlik, Paramaguru Sharath Jois új shalába költözik, és hogy idén – sok év után először – nem is lesz „idény” Mysore-ban, mivel még nem készült el az új intézmény. Lehet erről valamit bővebben tudni?
Harmony: Amennyire én tudom, Sharath azt mondta, hogy a következő idényben nem fog tanítani, hogy segítsen a lányának az iskoláztatásban, és hogy több időt töltsön a családjával. Tehát ilyen módon nem lesz elérhető egy „szokásos idény” keretein belül 2017-2018-ban.

Volt néhány megjegyzése arra nézve, hogy építeni szeretne egy új, nagyobb shálát a tőle tanulni vágyó tanítványoknak, de arról nincs hír, hogy ez a projekt elkezdődött volna, vagy hogy mikor lesz befejezve. Minden más ebben a témában puszta spekuláció, mivel Sharath nem tett semmilyen biztos kijelentést a terveihez kapcsolódóan vagy arra vonatkozóan, hogy visszatér-e, vagy sem ezután az idény után a tanításhoz.

Harmony
Harmony ashtanga
Harmony yoga

BW: Az astanga vinyásza jóga egy igen intenzív rendszer, heti hatszor gyakorlunk ászanát, lehetőleg a kora reggeli órákban. Sok esetben ez komoly lemondással jár a gyakorlók részéről. Időben kell lefeküdni, nem mindegy mit, és mikor eszünk stb. Számos gyakorlónál eljön a pillanat, amikor elkezd kételkedni a gyakorlást illetően. Volt-e ilyen az életedben? Mit javasolsz a kételkedő gyakorlóknak?
Harmony: A Jóga szútrák első fejezetének 30. versszakában Patandzsali a kételyt (samshaya) a kilenc akadály közé sorolja, amely a jóga gyakorlója előtt feltűnik.

Teljesen normális az elme azon hajlama, hogy kételyeket támasszon abba az irányba, miért is gyakorolunk, és hogy fenntartható-e ez, vagy sem. A kétely a jóga növekedését akadályozza az emberben. Azonban egy remek kiindulási pont lehet, vagy hátraléphetünk egyet, és még tisztábban láthatjuk a gyakorlás iránti motivációnkat.

Az Astanga Jóga Módszer egy teljes életmódot felölelő tudomány. Nagyon sokat követel a gyakorlóktól.

Tapasztalatom szerint nagyon sok minden természetesen esett ki az életformámból. Nem kellett kényszerítenem magam a változásra vagy az elengedésre, a személyiségem átalakulása, a vágyaim és szokásaim spontán módon nyilvánultak meg belülről. Néhány év múltán az életem teljesen másként nézett ki. Ez a folyamat nem egy egyszeri váltás volt, sokkal inkább egy állandó, fokozatos elengedése a múltnak, hogy magamba fogadjak egy új teret, egy tisztább megértést, és a jóga mélyebb megélését.

Azokban a pillanatokban, amikor elgondolkozom azon, vajon megérte-e ez a fájdalmas folyamat, amin keresztülmentem, a sok áldozatot és lemondást, az a tény nyugtat meg, hogy sejtszinten tudom, hogy ettől a gyakorlástól jobb ma az életem. Egy boldog, kiegyensúlyozottabb személy vagyok, mentálisan, érzelmileg és fizikálisan egészségesebb. A fiam anyja legjobb változatát kapja minden nap, és az Astanga Jóga módszere nélkül talán ma nem lennék itt, hogy ezt az üzenetet közvetítsem felétek.

Néha el kell engednünk a szabályokhoz való ragaszkodásunk azért, hogy teret adjunk az életünk kibontakozásának. Ez a „gyakorlás szabályaihoz” való túlzott ragaszkodásra is igaz. Meg kell tanulnunk beilleszteni a gyakorlást egy teljes és gazdag életbe, tele emberekkel, tevékenységekkel és olyan dolgokkal, amelyeket szeretünk. Nem kell magunkat feláldoznunk a sadhana oltárán, inkább örömmel kell megtanulni, hogyan adjunk, majd kapjunk újra és újra, ahogy minden élményünket elkezdik kiszínezni abból az időráfordításból származó előnyök, amelyeket egy megértésünkön túli erőnek szentelünk.

BW: Az astanga vinyásza jóga tradícióban a gyakorlók először az ászanákkal ismerkednek meg, majd, jó esetben, jönnek a jamák, nijamák. Mi van a többi ággal, mikor gyakorlunk pránájámát, meditációt? Hogyan működik ez az irányzat?
Harmony: Guruji mindig arról beszélt, hogy az Astanga Jóga módszerébe az ászanákon keresztül vezet az út. Azt mondta, hogy csak azután gyakorolhatók a jamák és nijamák, miután a tanulók elkezdenek tudatosabban tartózkodni a testükben és elkezdik növelni az érzetek iránti tudatosságuk. Az elme természetszerűleg fog olyan viselkedésekhez vonzódni, amelyek nem károsak, igazak, és nem korlátozzák a személy energiáit.

A dharmával (az univerzum egyetemes törvénye) szorosan összhangban levő elme és test eredménye, hogy az egyén a természetesség, megelégedettség, fegyelmezettség és befelé figyelés állapotában létezik, illetve önmagát egy nagyobb valami részeként látja, nem csupán egyedülálló tapasztalatként. Ezek a jamák és nijamák – a jóga első két ága.

Az ászana gyakorlásunk közben tudatosítjuk a légzésünket. Elkezdjük mélyíteni és hosszabbá tenni a légvételt a vinyászán keresztül, és ez a pránájáma – a prana, vagy levegő kiterjesztése – kezdete. Paramaguru Sharath Jois arra oktatja a tanulókat, hogy gyakoroljanak egy egyszerű, váltott orrlyukú légzést az első sorozat végén. Ez a pránájáma gyakorlat remek kiindulási pontja a negyedik ágnak. Haladóbb pránájáma gyakorlatokat hosszabb Kumbhakákkal (légzés visszatartással) a gyakorlás egy későbbi fázisában tanulnak meg a gyakorlók, általában a középhaladó vagy a haladó sorozat elsajátítása után.

A jóga ezen ágazatában nincsen egy hivatalos meditációs módszer. Sharath gyakran hangoztatja a tanítványoknak, hogy az egyik leghatásosabb módja annak, hogy lecsendesítsük és fókuszáljuk az elmét, és ezáltal felkészítsük a koncentráció mélyebb állapotaira, a Dzsapa (mantra ismétlés). Azt mondja a gyakorlóknak, hogy ismételjenek el egy általuk választott, vagy a tanáruk által javasolt mantrát 108-szor. Ez a gyakorlat remek kiindulópontja az elme irányításának és a koncentrálásnak, ami aztán befelé fordíthatja a figyelmet.

Pattabhi Jois és Sharath Jois azt tanítja a Dhjánáról (meditáció) – ahogy az a Jóga Szútrákban is írva van -, hogy ez az az állapot, ami meghaladja az elmét és spontán módon keletkezik, amikor a gyakorló megszilárdította magában az első négy ágat.

A Pratjáháraval kezdődik, a jóga ötödik ágával, ami az elme érzékektől való visszavonulását jelenti, s melynek tetőpontján a gyakorló mindent Egynek lát. A Dharanát, a koncentráció mély állapotát a Dhjána követi, a meditáció zavartalan folyamata, majd a Szamádhi, az egyén teljes beleolvadása a Felsőbb Énbe.

Family yoga
Harmony 7th series
RED HArmony

BW: Az astanga jóga alapvetően egy önismereti rendszer, nem vallás. Mi a jelentősége mégis a rendszeren belül található – ötödik nijama – „Ishvara Pranidhana”-nak, az „Isten iránti odaadás”-nak? Most akkor a gyakorlóknak hinniük kell valamiben? Hogy is van ez?
Harmony: Ez egy nagyon jó kérdés. A Jóga Szútrák nem beszélnek Istenről, vagy arról, hogy hinni kéne egy istenben, vagy bármilyen más istenségben. Érdekes módon Patandzsáli jóga-megközelítése egészen tudományos. Azonban a jóga gyakorlójaként valamiben hinnünk kell. Ezen felül gyakorlásunk során ápolnunk kell magunkban két tulajdonságot: az alázatot és a jóindulatot.

Lehet, hogy valaki a gyakorlás erejében hisz, vagy minden tudat és élőlény összekapcsolódásában. De irányulhat ez a hit egy univerzális energia vagy egy ősi rezgés felé, illetve megnevezhető Isten vagy egy bizonyos istenség is a hit tárgyaként. Mindazonáltal, függetlenül attól, hogy miben hisz, a gyakorlónak tisztán kell látnia magát valami óriási részeként, ami túlmutat a teljes megértésen és irányításon.

Természetesen sok egyéb lehetőség is van, és maga Patandzsáli azt írja az első fejezet 27. versszakában, hogy „Az Om az a szótag, ami a legjobban kifejezi Ishvarát”, a 28. versszakban pedig ezt: „Az Om elmélkedéssel és érzéssel végzett ismétlése a koncentráció mélyebb állapotát idézi elő”.

Látható tehát a Jóga Szútrákban, hogy a valamihez való kapcsolódás érzése – amely egy része az Om ősi hangzásának, mely a mindennapos Dzsapázás során végzett ismétlés közben következik be – az, ami az Ishvara Pranidhana művelésének módszereként van előírva.

BW: Certified tanárként járod a világot és terjeszted az astanga jóga tanításait úgy, ahogy Mysore-ban tanultad. Mi a tapasztalatod, mindenhol azonos hatást fejt ki a tradícó, vagy vannak helyi sajátosságok? Hasonló dolgok foglalkoztatják az egyes országok gyakorlóit, vagy függ a helyi kulturális környezettől a felmerülő kérdések, kételyek mibenléte? Tudnál egy példát is mondani, mi volt az eddigi legérdekesebb kérdés, amit a témában feltettek Neked?
Harmony:

Az Astanga Jóga tanításai nagyjából azonos hatást fejtenek ki minden emberre, mivel több a hasonlóság, mint a különbség abban, ahogy emberi létünk megéljük. Ha a tanítvány nyitott arra, hogy felengedje a mélyen elrejtett érzelmeit, emlékeit és meggyőződéseit a felszínre, és megvizsgálja azokat, a gyakorlást mint eszközt használva mindehhez, akkor ez a módszer működni fog. Ha a tanulót gátolja a kultúrája, vagy személyes háttere, vagy félelme, akkor hosszabb időbe is telhet, míg működni fog, úgyhogy az arányok változóak az egyes gyakorlók körében.

A kérdések és kételyek, amelyekkel az egyének szembe kerülnek, nagyon hasonlóak.

Az élet gyors és tevékenységekkel teli, és tapasztalatom szerint a legtöbb tanuló ilyen kérdéseket tesz fel: „Fenntartható ez a gyakorlás?”, „Nekem való ez a gyakorlás?”, „Hogy tudok felkelni ilyen korán minden reggel?”, „Hogyan tudom fenntartani a gyakorlásomat úgy, hogy közben a családommal is foglalkozom?”.

 A válasz mindegyik felsorolt kételyre: „Igen, van, lesz mód rá”. Néha az út nem egyenes, és néha meg kell változtatnunk a gyakorlásról szóló elképzelésünket: mit jelent és hogyan néz ki a „gyakorlás”. Az Astanga módszer arról szól, hogy megtanuljuk, hogyan legyünk rugalmasak, nem csupán a testünkben, hanem a gyakorláshoz való hozzáállásunkban is. Gyakran a szabályokhoz való túlzott ragaszkodás az akadály.

Az egyik legérdekesebb kérdés, amit valaha feltettek nekem a következő: „Elérem a megvilágosodást ezzel a gyakorlással?”

Azt válaszoltam rá: „Gyakorolj tovább és meg fogod tudni”.

BW: Köszönöm szépen az interjút! Várunk szeretettel Budapest-en!

Az interjú készítésében közreműködött Dobai Dani. Angolról magyarra fordította Farkas Évi.

12

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved