Hirtelen jött kaland, hirtelen jött elmerülés Santina világába. Egy hónappal ezelőtt még csak gondolatban merült fel, egy bevillanás után – vajon milyen lehet Ausztráliában, ahol otthon van, ahol ő a vendéglátó? Milyen lehet a Shalajában gyakorolni ennek a nem mindennapi „kreatúrának”, akinek szinte minden szava újabb és újabb szegleteimbe hatolt be és keltette azokat életre az elmúlt találkozásaink alkalmával? Jelenlegi élethelyzetem lehetővé tette, hogy minden tervezés nélkül repülőre üljek, kivegyek egy szobát Gold Coast városában és mindezt megtapasztaljam saját bőrömön a szeptember végi otthoni intenzív programján, ami 5 reggeli mysore gyakorlásból és 2 workshopból állt.
Egy kedves barátnőm kérdezte meg tőlem, hogy „Annamari, mi az, ami ennyire különleges, mit tud adni Santina a programjain?” Igyekeztem megválaszolni a megválaszolhatatlant. Tényleg, mit tud adni, hogy én, aki remegő lábakkal szállok repülőre, képes vagyok egy napig a levegőben lenni azért, hogy újra találkozhassak vele és a saját közegében is tanulhassak tőle? Mi az a fűszer, ami miatt átrepülök a világ másik felére, hogy még kaphassak belőle? Hiszen idén volt szerencsém Vigoban (Spanyolország) és Budapesten is részt venni a programjain.
Nem voltak elvárásaim. Hogyan is lehetett volna bármi is, hiszen olyan gyorsan történt minden és ez így volt jó. 28 órás repülőút és másfél órás vonatút után megérkeztem egy másik világba. Fel sem fogtam, hogy párezer kilométerrel és 8 órával arrébb vagyok a megszokott mindennapjaimhoz képest. A tavasz, ami ott várt rám az itthoni nyár meghosszabbításának tűnt. Hosszú csőrű madarak, zöld papagájok, felhőkarcolók és a hatalmas óceán. Szörfösök, hullámok, bikini és állandó napsütés. Minden más volt és mégis minden természetes, mintha mindig ott lettem volna. Megérkeztem.
A reggelek….
Mindig valami újat kapok ezeken a programokon. Santinának mintha röntgen érzékelői lennének és én csupaszon állnék a matracon. Nincsenek titkok, trükkök, bujkálások. Csak én állok ott és tudom, hogy valaki figyel, lát. Santina többször is mondta nekünk, gyakorlóknak „azért jöttök ide, hogy lássalak benneteket”, és tényleg lát. Nem a 3D aspektusokat, hanem minket.
A reggeli gyakorlások felépítése ugyanolyan menetben ment, mint amit mi is megismerhettünk tőle a budapesti workshopjain. Felolvasta nekünk az aznapi útravalót Eileen könyvéből, saját gondolataival megtoldotta azt és egy rövid meditáció után már a matrac elején álltunk a nyitómantrához készülődve. Ez a kezdeti 15-20 perc lehetőséget adott arra, hogy megérkezzünk nemcsak fizikai értelemben. Az, hogy a Shala mellett a betonkeverő is megkezdte a napját reggel hatkor már nem számított. A gyakorlás menete ezután a megszokott módon folytatódott, mindenki a saját maga már ismert „slow down” (lassíts) ritmusában indult útjára a napüdvözletekkel.
Ahogy haladtunk előre, minden gyakorló kapta az útmutatást egyéni szinten (hiába ismert már minket évek óta) – akár sérülés vagy akár egyéb „láthatatlan” indíttatásból. Fizikai szinten, amikor az általam felvett ászanák kerültek újrapozicionálásra az instrukciói által, éreztem, hogy a testem különböző részei elkezdenek felébredni, kapcsolódni és eggyé válni. Jött is a kérdés ilyenkor „érzed”? Naná! Bóloggattam, csodálkoztam és élveztem az újat, ami az évek alatt felvett mintát kezdte újraprogramozni. Éreztem fejtetőtől talpig történő folyamatos könnyed belső áramlást, a tér tágulását. Más beszélni róla és más ténylegesen átélni. Felülmúlhatatlan, amikor a testi érzékelés felülírja az elképzelt „ilyennek kell lennie, ezt kell érezni és tapasztalni” berögződést. Santina sosem „beleigazít” az ászanákba (ahogy ő mondja, nem csinálja meg helyettünk), hanem nagyon lágy érintésekkel jelzi azt a területet, merre vigyük a figyelmet. Van, amikor egy ászana felvételét a kezdetektől szóban instruálja, van, amikor csak kérdez vagy utal – „Érezd a nyakad” majd „nagyon jó, megtaláltad a nyakad”. Az ászanák és a zökkenőmentes áramlás sem mindig megfelelő rejtekhely a csapongó, vándorló gondolatok számára, hiszen azért voltam ott, hogy lássanak. Láttak. „Annamaria, hol jársz?” „C” „Azt látom, hogy melyik ászana. Az kérdeztem, hogy TE hol jársz?”
…és a workshopok
Santina Showtime, azaz ismert témák (csípő, medence, fascia) nem mindennapi tálalásban egy teljesen új szemszögből. Úgy éreztem magam, mint egy tudományos stand-up show vendége, ahol minden résztvevő ugyanúgy hozzátehetett és alakíthatta, ezáltal tovább gazdagítva a műsört. Mikor valami újat tanulok és hallok, számomra nagyon fontos, hogy érezzem a hallottakat, ne csak a fülemmel, hanem egy mélyebb sejtszintű megértéssel, mert így tudom tudatosítani és könnyedebben alkalmazni azokat. Santina előadásmódja adta mindezt – a száraznak tűnő adatokat és információkat humorosan, sok nevetéssel és iróniával, vizuális eszközökkel és gyakorlatokkal társítva adta át. A gyakorlótársak pedig fantasztikusak voltak, a hozzászólásaikkal, kérdéseikkel csak még intenzívebbé tették a tanulás élményét. Mindezeknek köszönhetően nemcsak egy adathalmaz és egy jegyzet az, ami megmaradt, hanem sok kis eszköz és elültetett gondolatmag mindezek hétköznapokba történő alkalmazására.
Az 5 nap során minden összecsúszott és eggyé vált, a határok elmosódnak a fizikai és nem fizikai között. A test és a psziché egy úton halad, egymást támogatva. Minden egyes momentum újra kalibrál, fizikai és nem fizikai szinten egyaránt. A saját tudatos és tudatalatti hiedelmeim lebontása zajlik, egy tágabb tér megvalósulása, ahol nem a korlátaimmal működök együtt, hanem egy felszabadult könnyed áramlásba merülök bele és adom át magam újabb dimenzióknak, az ismeretlennek. Minden mindennel összekapcsolódik. Határok nélkül.
A kérdésre válaszolva, hogy mit tud nekem adni Santina programja? Egy felejthetetlen kalandos utazást az ismeretlenbe ahol a mélység már csak tőlem, nyitottságomtól és a bátorságomtól függ. Akár Ausztráliában vagyok, akár Budapesten, ez az utazás megvalósul és folytatódik a program befejeztével is.
