mysore gyakorlás Archives - Bandha Works Jógaiskola

Megosztani a tudást, megosztani a hatalmat

István 2021. április 6. Interjú

Hamish Hendry, az Ashtanga Yoga London alapítója, bár magát mindössze a “reggeli tanárnak” tartja. Rengeteg Londonban élő fiatalabb astanga jóga tanár tartja őt a mentorának, akihez mindig fordulhat tanácsért. Hamish szerint a tapasztalat és a tudás felhalmozódásával a hatalom is felhalmozódik, így nagyon fontosnak tartja, hogy megossza ezeket a diákjaival és a fiatalabb tanárokkal. Hamish szerint a fiatal tanárok is lehetnek bölcsek, kedvesek, és együttérzők a diákjaikkal, így örömmel osztja meg velük tapasztalatát. Többek között erről is beszélt Harmony Slaterrel és Russell Case-szel a Finding Harmony podcastben.

Hamish: Azért is nézek fel a fiatal tanárokra, mert én egészen más voltam a kora huszas éveimben. Sokkal beképzeltebb és önzőbb voltam, azt hiszem. Amióta idősebb lettem, rájöttem, hogy más emberek is vannak a világon, nemcsak én.

Russell: Érdekes, említetted a hatalmat is. Emlékszem, egyszer az egyik japán astanga tanár megkérdezte Gurujitól, hogy “övé lehet-e Japán?” amire valószínűleg Guruji azt válaszolta, hogy persze. Így amikor ez a tanár visszament Japánba, azt gondolta, hogy minden astangásnak fizetnie kell neki, aki Japánban tanítani akar. Te nem csináltál ilyesmit Angliában, ugye?

Hamish: Istenem, dehogy! Ismerem ezt a sztorit, és a japán tanár védelmében annyit mindenképp el lehet mondani, hogy kulturális különbség van Japán és Anglia között. Én nem szerettem volna ilyesmit, hiszen mi voltunk az első olyan astanga jógaiskola, amelyik megfizette az asszisztenseit. Előtte az asszisztensek fizettek azért mindenhol, hogy megtanulhatták, hogyan tanítsanak. De azt gondoltam, hogy persze, sok mindent megtanul egy asszisztens, ugyanakkor ha a helyében lennék, akkor szeretném, hogy megfizessenek, úgyhogy így is tettünk.

Amikor elkezdtük, mi voltunk az első olyan jógaiskola, ahol a nőknek kevesebbet kellett fizetni, mint a férfiaknak.

Russell: Ezt a női napok miatt vezettétek be? Mivel minden hónapban bizonyos napokon a női gyakorlók várhatóan pihennek?

Hamish: Amiatt is, és persze, legyünk realisták, a nők még mindig nem keresnek annyit, mint a férfiak.

Harmony: Ebben valószínűleg még mindig elsők vagytok, nem túl gyakori, hogy ez bármilyen más jógaiskolában így lenne.

Hamish: Pedig teljesen logikus, főleg, hogy a legtöbb diákunk nő.

Russell: Mennyire ideális így ez a “business-modell”, tekintve, hogy Londonban rengeteg jógaiskola van?

Hamish: Nem igazán szeretnék birtoklásvágyat gyakorolni a diákjaim fölött, és azt sem, hogyha a diákjaim ragaszkodnának a jógaiskolához. Szabadságra szeretném tanítani őket ebben az értelemben, ez az ő gyakorlásuk. Tanárként azt hiszem az a fontos, hogy olyan diákokat vonzz magadhoz, akikkel szeretnél együtt dolgozni, és ők is szeretnének együtt dolgozni veled.

Russell: Szeretnélek egy kicsit a szvádhjájáról kérdezni. Az önvaló tanulmányozását jelenti számodra az intézményesített tanulás is? Például az, hogy Pattabhi Jois-szal tanultál?

Hamish: Általában az önvaló tanulmányozásaként értjük a szvádhjáját, és én is azt gondoltam, hogy az a lényege, hogy fekszel a kanapén és beszélgetsz a pszichológusoddal. De egyszer, mikor Sharath-tal Londonban együtt vacsoráztunk, erről beszélgettünk és azt mondta, hogy nem, ez nem azt jelenti, ahogy mi értjük, hanem azt, hogy meg kell találnunk Istent. A spirituális utunkat. Nagyon egyszerű elvesznünk abban, hogy “megtaláljuk magunkat”, de a spirituális útra kellene rátérnünk eközben. És ezt persze nagyon nehéz megítélni, hogy “ki találta meg”, hiszen vannak olyanok, akik nagyon régóta tanítanak astanga jógát, és nem találták meg a spirituális útjukat és vannak fiatal tanárok, akik meg igen.

Természetesen attól még, hogy van egy papírod arról, hogy astanga jóga tanár vagy, nem jelenti azt, hogy jó tanár leszel.

Rengeteg oktatóképzés (TTC) érhető el ma már a világban, de ezek nem tesznek téged tanárrá, főleg nem jó tanárrá.

A gyerekeinket is arra tanítjuk, hogy mindenhol a fekete-fehér válaszokat keressék: 2 + 2 az 4, igen vagy nem? Az akadémiai sikert mérjük, ami sok ajtót megnyit a világban számunkra, de a valóságban az, ahogy megtörténnek velünk a dolgok, ahogy alakítjuk és történetté formáljuk ezeket az eseményeket, azt mutatják, hogy ahogyan élünk, az nem ítélhető meg feketén-fehéren.

Például, ha a járványhelyzetet vesszük, abból sincs egyenes kiút. Ha lenne, akkor már az összes ország azt követné, és tudnánk, hogy merre tartunk.

Nem ugyanaz a válasz minden egyes embernek az élet nehézségeire, az egyes szituációkra.

A jógában pedig nagyon intuitívnek, és egyénre szabottnak kell lennünk és kell lennie a tanításnak, éppen ezért, mert tudjuk, hogy a válaszok nem fekete-fehérek.

Russell: Amikor Angliában tanítottam, azt tapasztaltam, hogy a diákjaim nagyon is kritikusak a módszereimmel kapcsolatban, aztán, amikor elmentem Taiwanba, nagyon meglepődtem, hogy az ottaniak milyen könnyen “behódoltak a hatalmamnak”, annak, ahogyan tanítok. Milyen szerinted az ideális diák?

Hamish: Taiwanban, Kínában és Japánban tanítottam eddig Ázsiában, és úgy gondolom, az a szokás, hogy nem kérdőjelezed meg a tanárodat. A tanárnak mindig igaza van és ez a kultúrából fakad. Persze, nagyon könnyű lenne egy olyan felosztást csinálni, hogy a nyugati ember mindent megkérdőjelez, míg a keleti elfogadja a tekintélyt, és ez az általánosítás azért nem igaz. Vannak olyan amerikai tanítványaim, akik soha nem kérdőjelezik meg, amit mondok, és tanítottam olyanokat Kínában, akiknek pedig mindig sok kérdésük volt.

Szóval azt hiszem, annyira ideális egy diák, amennyire ideális egy tanár hozzáállása a különböző diákokhoz.

Harmony: Mikor mentél először Mysore-ba?

Hamish: 1995-ben.

Harmony: És mi volt az indíttatás?

Hamish: Az indíttatás az volt, ami miatt bárki elmegy bárhová, vagyis egy lány miatt mentem először Mysore-ba.

Harmony: A feleséged, Anna miatt?

Hamish: Nem, akkor őt még nem ismertem. De emiatt is romantikával gondolok vissza az első utamra. Mostmár húsz alkalommal voltam Mysore-ban, és emiatt az első és az utolsó utamra emlékszem a legjobban.

Harmony: Milyen volt Pattabhi Jois-szal először gyakorolni?

Hamish: Más volt, mint amit addig valaha csináltam. Soha nem éreztem egészen addig, hogy valaki ennyire tüzetesen megfigyelt volna. És ijesztő is volt persze, egyrészt, mivel hajnalban Guruji egy fáklyával járkált a diákok között, ezért néha csak elképzelni tudtad a sötétben, hogy épp hol vannak a testrészeid, aztán hirtelen megjelent fölötted a fáklyával, és máris a fény és a figyelem középpontjában voltál. Azt hiszem, amikor ötödszörre mentem vissza Mysore-ba, akkora léptem túl a félelmeimen.

Harmony: És akkor hol ismerted meg a feleségedet, Annát?

Hamish: Skóciában tartottam egy workshopot, és ott. Azt tettem, amit általában nem annyira ideális, randira hívtam az egyik tanítványom. De nagyon örülök neki, mert összeházasodtunk, szóval jól sült el.

Russell: Az igaz, hogy Anna volt az első nő, aki meg tudta csinálni a karandavászanát?

Hamish: Az első volt, akit én láttam, hogy meg tudja csinálni, de biztos vagyok benne, hogy számtalan női gyakorló képes volt már rá előtte is!

Az elménk az, ami az útjába áll annak, hogy képesek legyünk megcsinálni egy ászanát. Számtalan féleképpen elmondjuk magunknak, hogy miért nem vagyunk képesek megcsinálni egy-egy ászanát, és aztán nagyon nehéz ezeket a leblokkolásokat feloldani.

Russell: Mikor kezdtél el Londonban tanítani?

Hamish: 1999-ben. Edinburgh-ban tanítottam abban az időben, és John Scott-tól vettem át a tanítást Londonban, mikor ő visszaköltözött a szülőföldjére, Új-Zélandra. Egy nagyon kicsi hely volt, amit átadott, és nagyon öreg. Az ablakok nem záródtak rendesen és kannákat tettünk a diákok matraca mellé, hogy felfogják a vakolatot és a csöpögést a helyiségben.

Russell: Emlékszem, nálad láttam először, hogy kis talp-alakú ragacsokat helyezel a földre, hogy hova tegyék az emberek a matracukat.

Hamish: Igen, minél több embert próbáltunk mindig bezsúfolni a helyiségbe, úgyhogy be kellett osztanunk a helyet! A mostani stúdiónkban is így csináljuk. Ezért is két talp a stúdiónk logója.

Russell: Amikor gyakoroltam nálad, sérült volt a hátam, és emlékszem, hogy fészkelődtem dwi pada sirsászanában és megkérdezted, hogy mit csinálok, mire elmagyaráztam a sérülésem, te pedig azt mondta, hogy mindenfajta sérülésed volt már. Emlékszel erre?

Hamish: Őszintén, nem emlékszem, de az igaz, hogy sokfajta sérülésem volt már! Csodálatos a testnek az a képessége, ahogy újra és újra meggyógyítja magát.

Harmony: Gyakorlás közben, vagy gyakorláson kívül sérültél ennyiszer?

Hamish: A legtöbbet a gyakorláson kívül, és a legtöbbször azért, mert hülye voltam. Próbáltam lenyűgözni valakit, elfelejtettem, hogy létezik gravitáció, ilyesmik miatt.

Harmony: Amikor megsérülsz, tovább gyakorolsz, vagy módosítasz a gyakorláson? Hogyan kezeled?

Hamish: Nem hagyom ki a gyakorlást, persze nincs egyetlen gyógymód mindegyik sérülésre. Legtöbbször kísérleteztem azzal, hogyan tudok mozogni, amikor megsérültem. Csinálom az ászanákat, figyelem, mit reagál a testem és adaptálom, de próbálom a lehető legkevesebb eltéréssel az eredeti póztól. A légzést jól lehet használni egyfajta mérőeszközként. Ha át tudom lélegezni, bármiféle mozdulat legyen az, és kevésbé fáj a légzésnek köszönhetően, vagy nem fáj jobban, az egy jó jel. Nem hagyok ki egy ászanát sem. Lehet, hogy épp akkor csak egyetlen légzésig tudok az ászanában maradni, de két héttel később mondjuk már két légzésig, és így tovább.

Russell: Amikor fölhívtalak, azt mondtad, ma jó volt a gyakorlásod.

Hamish: Igen!

Russell: Milyen a jó gyakorlás most, 2021-ben, és milyen volt 1995-ben?

Hamish: A gyakorlás utáni érzés ugyanolyan. Az elme tisztasága, a mosoly, a nyugalom, amit a gyakorlás hoz, ugyanolyan. Azt hiszem, amikor fiatalabb voltam, akkor több energiát adott a gyakorlás, mint most. Mostmár kevésbé vagyok energikus, de még nagyobb nyugalmat ad és a mosolyom is szélesebb.

Russell: Valaki mondta nekem egyszer, hogy látott téged gyakorolni reggel, tanítás előtt, és hogy még soha nem látott valakit, aki ennyire hatékonyan és tisztán gyakorolt volna, a lehető legkevesebb fölösleges mozgást alkalmazva. Tudom, hogy ez egyébként hatalmas koncentrációt igényel, de mégis úgy tűnik, mintha folyó víz lenne a gyakorlásod, mintha erőfeszítés nélküli lenne.

Hamish: Úgy vagyunk összerakva, mint emberi lények, hogy hatékonyak legyünk a mozgásunkkal, takarékosak az energiánkkal. Amikor az ősemberek vadásztak és gyűjtögettek, arra kellett használják az energiájukat, ami a feladat volt. Ez a légzés-mozgás kapcsolata. Velünk van már egy ideje. Az emberek fölhúzták az íjjukat, és visszatartották a levegőt a koncentráció érdekében, ilyesmi dolgok…igen hosszú az emberiség története a fizikai gyakorlással. Úgyhogy a hatékonyság rendkívül fontos, mivel egy bizonyos mennyiségű energiánk van per nap, ha belegondolunk, annyi, amennyi kalóriát elfogyasztunk.

Szóval képesek vagyunk arra, hogy a gyakorlásunkat is hatékonyan és energiatakarékosan végezzük, képesek vagyunk arra, hogy megbízzunk annyira a testünkben, hogy tudja, hogy mi a feladat, hogyan ossza be az energiát. Hogy minél nagyobb feladatokat gyakorlatilag minél kevesebb erőfeszítéssel tudjunk végrehajtani.

Harmony: Akkor az biztos nagy segítségedre van, hogy próbálod a mindennapi gyakorlásodban tartani magad a struktúrához, az ászanák és a vinyászák egymást követéséhez, magához a sorozat felépítéséhez.

Hamish: Igen, az astanga jógában ez a jó, hogy intellektuálisan keveset kell gondolnunk a gyakorlás közben arra, hogy most épp melyik ízület aktiválódik…

Persze minden napunk más, és talán pont ez az izgalmas, hogy egyik nap jobban érzem magam bizonyos ászanákban, mint a másik nap, és ezt az elmémnek el kell fogadnia.

A teljes interjú elérhető Harmony Slater weboldalán: https://www.harmonyslater.com/finding-harmony-podcast/2021/2/12/hamish-hendry
Fordította: Horváth Eszter.

5 dolog amit az új gyakorlóknak érdemes megtanulnia

István 2019. november 19. jóga elmélet

A jóga gyakorlás a kezdetekben elég lehangoló is tud lenni. Rengeteg cikket lehet olvasni arról, hogy mit is várhat az ember a különféle jóga stílusoktól, hogy milyen ruhában érdemes gyakorolni, hogy mit vigyünk magunkkal, stb., de ezúttal egy kicsit arra szeretnék jobban rávilágítani, hogy mit érdemes az új, a Mysore-stílusú astanga világába érkező gyakorlók számára megtanítani. Azt remélem, hogy úgy tanítok, hogy azon diákjaimhoz akik eljöttek néhány órámra, az alábbi gondolatok egyszersmind, mint „kívülről” érkező dolgok jutnak el, mind pedig sikerül azt belülről is megélniük — tehát ezen írás segít abban, hogy saját gondolataimat rendezzem kissé, ugyanakkor abban is, hogy azokat megosszam másokkal is (ideértve a tanárokat, akik szeretnék, hogy tanulóik jó tapasztalatokkal gazdagodjanak és biztonságban legyenek, és azokat is akik habár nem „újak”, de hasznosak lehetnek számukra az alábbi sorok.)

1. A gyakorlás, amelyet az első napon megtanulsz egy olyan egységes és teljes gyakorlás, amelyhez mindig visszatérhetsz

Ha számodra az astanga új akkor a Mysore teremben az első napon valószínűleg a következőket fogod csinálni: jó pár napüdvözletet, vagy csak „A”-t vagy „A”-t és „B”-t is, majd néhány ülő, keresztezett lábú levezető pózt, majd 10 perc pihenést a hátadon fekve. Ennyi! Elképzelhető, persze hogy ettől vagy attól függően a tanár néhány más dolgot még csináltat. De feltehetőleg egy „rövid”, lehet, hogy csak 20-30 perces gyakorlás lesz, sok-sok ismétlődéssel. Ha életed végéig CSAK ENNYIT fogsz tenni, akkor barátom a jóga gyakorlásod teljesen rendben és jó lesz. De, azért ennél általában többet tanulunk. A gyakorlásunk horizontja tágul, egyre több pózt tanulunk meg és több időt töltünk a matracon. És ez nagyszerű! Viszont gyakran az ismeretek bővülésével együtt jár a felejtés, és elfelejtjük, hogy eme első napon amikor „csak” napüdvözleteket csináltunk akkor is jóga gyakorlást végeztünk. Elkezdjük azt gondolni, hogy ha nem csináljuk végig A-tól Z-ig a pózokat akkor nem is éri meg semmit csinálni, vagy ha egy olyan korszakát éljük az életünknek, hogy valamiért lehetetlen a pózokat A-tól Z-ig kiviteleznünk akkor már nem is igazán jógázunk rendesen. Ha egy sérülés, kisgyermek nevelés, vagy egy munkahelyi pörgősebb időszak miatt csak A, B és C pózokat tudunk gyakorolni akkor az amit csinálunk már nem is igazán astanga. Ezzel a megközelítéssel én, csakúgy, mint nagyon sok (a legtöbb?, az összes?) más Mysore-t tanító kollégám kifejezetten nem értünk egyet. Nem az összes póz végigcsinálása miatt lesz a gyakorlásunk jóga, vagy éppen astanga jóga. A figyelmünk befelé irányítsa, a koncentráció gyakorlása, a test érzései felé irányuló figyelmünk minősége — ezek mind és egy sokkal mélyebb szinten járulnak hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy „mi a jóga?”. Szóval még azután is, hogy többet tanultál, ha mégis úgy alakul, hogy egy nap, vagy egy héten, vagy akár egy éven, vagy egy évtizeden keresztül kevesebbet csinálsz ezekből, nos ettől még nem kell az önazonosságodat mint astangi feladni (már ha ez fontos számodra, de ez egy másik nap témája).

2. A tanárod is ember

Van valami szakrális jellege a tanár-diák viszonynak. Tanárként törekszem ezt megbecsülni, diákként pedig mély hálával tölt el. A dolog szépséghibája ugyanakkor ott jelenhet meg, hogy amikor az ember igyekszik jó diák lenni, bízni a tanárban és odaadással gyakorolni akkor hajlamos elfelejteni, hogy a tanára (igen az övé) is csak egy ember, a maga fenntartásaival, vágyaival és egójával. Persze azoknak akik csak most kezdték a gyakorlást persze ez nyilván elképesztően magától értetődő, nemde? Mégis… VEGYÜK TUDOMÁSUL A NYILVÁNVALÓT. Ezt tanuld meg, itt és most, hogy később ne kelljen újból megtanulnod. A tanár nem mindentudó, nem mindenható, nincs mindig igaza. A tanár kiválasztása egy teljesen más téma, de ha már egyszer kiválasztottad a tanárod akiben megbízol, hogy tanítson, akkor is ebben a kapcsolatban is maradj éber, kérdezz ha valamit tisztázni szeretnél, és mondd el bátran ha valami számodra nem az igazi. Én kifejezetten nagyon szeretem amikor a diákjaim „miért?” kérdéseket tesznek fel. És ha úgy érzem azt szeretném felelni, hogy mert „ez a módszer”, akkor önvizsgálatot tartok és magamba nézek. És végső soron nem így jár jól mindenki? Te, én, és a többi diák is?

3. A „figyelj a testedre” egy olyan nehéz és homályos utasítás, melyet nagyon nehéz követni. Helyette inkább ezt próbáld ki

Ha fáj, ne csináld. Nyilván ez még mindig egy túlzott leegyszerűsítés, de mégis, első lépésnek nagyszerű. A jógának nem kell fájdalommal járnia. Segít abban, hogy a kényelmetlenségeket toleráljuk, ez igaz. Az viszont egy félreértés, hogy attól, hogy fájdalmas pozíciókon vergődjük magunkat keresztül a végén jobb jógikká válunk. Nos nem igazán… Ugyanis ez esetben a végén lesérült jógikká válunk. A Jóga-szútrák azt mondják heyam dukham anagatam, vagyis a jövőbeni szenvedéseket el kell kerülni. Persze nyilván Patanjali elsősorban nem a hátrahajlításokra gondolt, mégis érdemes ezen leckét elsajátítani. A jóga gyakorlása abban segíthet, hogy jobban megfigyeljük mindazt a fájdalmat, szenvedést vagy zűrzavart (és itt a fizikai testről és az elméről egyaránt beszélünk, hiszen mindkét fájdalom valós), melyet átélünk, és, hogy ezekre megfelelően reagálhassunk. Kijönni egy olyan pózból ami fájdalmat okoz, egy nagyon is normális reakció. És ha nem vagy biztos abban, hogy mi az a fájdalom vagy kényelmetlenség, akkor ennek megítélése is egy idő után kialakul. Gyere ki egy időre a pózból. Ha a tanárod megéri a pénzét akkor képes arra, hogy megmutassa számodra a megfelelő modifikációt vagy variációt.

4. Ne tanulj akárkiktől az interneten jógát

Régebben létezett ez az astanga EZ-Board nevű felület. Mostmár lehet választani: reddit online beszélgetések, Astanga Home Practitioners Facebook csoport és a többi, és a többi. Viszont mindaddig amíg vannak véleményt formáló emberek addig rossz tanácsok is lesznek. Nem akarom lefigymálni az internet adta lehetőségeket – hiszen csodás eszköz lehet -, vagy azt mondani, hogy a jó tanárok nem adnak tanácsokat az interneten… Hiszen sok jó tanár ad. De a hangzavarban nehéz megtalálni a megfelelő hangokat, különösen ha az ember olyat kérdez, amelyre tényleg nem tudja a választ. Ha például csak úgy bedobjuk egy ilyen csoportba azt a kérdést, hogy „Hogyan változtassak a gyakorlásomon a terhességem alatt?” az ember minden félét hallhat egészen onnan, hogy „egyáltalán ne gyakorolj mert elvetélsz” egészen odáig, hogy „egész terhességem alatt a harmadik sorozatot csináltam és a gyerekem most a Harvardra jár.” Hacsak nem olyan kérdésekre keressük a választ mint például, hogy „milyen új jóga matracot vegyek?”, vagy, hogy „milyen ruhában csináljam a supta kurmasanát, hogy az ne csússzon fel?” (mert ezekre bátran rá lehet keresni a netten is és a többiektől tájékozódni), nos akkor egy jógával kapcsolatos kérdés általában azért jóval összetettebb, mint hogy azt egy facebook kommentben ki lehetne fejteni és az ember jobban teszi ha keres egy tanárt – akinek alkalmasságáról korábban már meggyőződött – és őt kérdezi meg közvetlenül. És ha már VAN olyan tanárod akikben megbízol, de egy nem tetsző választ kaptál tőle, akkor előbb beszélgess vele, mint, hogy a facebookon keress egy olyan választ ami jobban tetszik. Az eredmény: alaposabb tanulás, kevesebb zavar.

5. A folytonosságot keresd ne a tökéletességet

Egy nagyon általános történet: egy diák beleszeret az astangába. „Ez az én jógatípusom” – mondja nagy lelkesen. „Minden nap gyakorolni fogok.” A gyakorlás „mézeshetei” nagyszerűek és a gyakorlók ekkor, abba őszintén és teljes átéléssel vetik bele magukat. Mindig nagyon nagy örömmel tölt el eme szakasznak a megfigyelése, ugyanakkor amikor látok valakit ezen „mézeshetek” kellős közepén és azokba teljesen elmerülten, igyekszem mindig felhívni arra is a figyelmet, hogy ez egy élethosszig tartó gyakorlás.

Az teljesen rendben van, hogy az ember élvezi a gyakorlást és izgalommal éli meg egy-egy új póz elsajátítását, a légzés által a test újabb és újabb útjainak meglelését és az elmének egy új, másfajta nyugalmának megélését. De ha ez rendszeressé válik (amit remélek, hogy így lesz!) akkor azért nem fog minden egyes gyakorlás után ilyen extatikus állapotba kerülni. Még az is lehet, hogy beleun. Olykor a test lehet, hogy túl merevnek érzi magát. Az elme lehet, hogy felgyorsul és nyughatatlanná válik. Ez a módszer nem egy egyenletes fejlődés a merevtől a rugalmasig, a zaklatottságtól a nyugalomig, a gyengeségtől az erősségig. A mélységek éppúgy az út megkerülhetetlen részei mint a magasságok. Tehát ha ez a gyakorlás típus a neked való, akkor tudd, hogy HA ezt most, holnap, vagy akár hat hónap múlva tudod, oly módon a szolgálatodba állítani, hogy még abban az esetben is lelki nyugalmat teremtsen benned ha olyan kisebb kellemetlenségeken is esel át mint, például, hogy fáradtnak érzed magad vagy a nyakad merev, akkor ezen gyakorlás az élet nagy megpróbáltatásain keresztül is a felszínen fog tartani.

De hogyan teremt az ember lelki nyugalmat? Úgy, hogy hoz egy döntést (és ez EGY DÖNTÉS, nem pedig egy cél), hogy rendszeresen (tűzzünk ki egy számot) fog gyakorolni, bármi is lesz. Gyakorolj mikor fáradt vagy, és tapasztald meg milyen érzés; ha kell hagyj ki pózokat. Gyakorolj amikor le vagy sérülve, és változtass azon ami fájdalmat okoz, úgy hogy ne okozzon fájdalmat. Gyakorolj, amikor szomorú vagy, és ha egy ászana jól esik, engedd meg magadnak, hogy tovább maradj benne, egyszerűen azért mert jól esik és megérdemled. Ha minden nap a tökéletességre törekszel, úgy elmulasztod annak a lehetőségét, hogy valóban feltöltődj. Visszanézni egy folyamatos és rendszeres gyakorlásra, elmondható, hogy az komolyan sokkal, de sokkal klasszabb, mint visszanézni egy-két olyan „elszórt” gyakorlásra ahol mindig királyul ment a kézenállás. Tíz évvel ezelőtt meghalt az édesanyám. A jóga gyakorlás volt az egyetlen támaszom abban az időben. Nagyon nehezemre esett a gyászomról beszélni, még olyan embereknek is akik közel álltak hozzám. Viszont mivel már évekkel azelőtt megalapoztam a mindennapos gyakorlás rendszerességét, így ekkor sem volt kérdés, hogy folytatom. Rendkívül gyógyító hatása volt annak, hogy minden nap megteremtettem azt az egy-két órát amikor semmi mást nem tettem mint, hogy mozgok és lélegzek. Fogalmam sincs, hogy milyen pózokra fókuszáltam akkoriban, vagy hogy milyen jól csináltam őket, vagy hogy esetleg kihagytam-e közülük egyet vagy kettőt, vagy, hogy kimaradt-e egy-egy nap. A folyamatosság viszont jelen volt, és ez egy korábbi elhatározásomon alapult, miszerint a rendszeres gyakorlás számomra fontosabb mint a tökéletes gyakorlás.

Ha ezen gondolat esetleg egybecseng korábbi tapasztalatokkal, akkor már kezded megérteni ezen sorokat. Élvezd a gyakorlásod! Bízz magadban. Ápold a tanáraiddal való kapcsolatot. És tudd, hogy ha ezt a gyakorlást hosszútávon szeretnéd, akkor a döntés egyedül a Te kezedben van.

Forrás: Ashtanga Yoga Minneapolis
Szerző: Ellie Wannemacher
Fordította: Szabó Gergő

Santi(na) gondolatok: élni tanulni

Annamari 2019. november 12. Filozófia

A saját értelmezésem arról, hogy mit jelent élni (igazán élni) átalakult egy dinamikus, kezdetleges mégis kifinomult, intuitív őserdőtánccá az Univerzummal, mely amennyire veszélyes és izgalmas, annyira tápláló és biztonságos. Ez egy módja a létezésnek, mely felfal, megemészt, lenyel minden gondolatot az életről majd átalakítja azt izommá és vérré, ideggé és ínná. Mindaddig teszi ezt, ameddig a gondolatok megszűnnek megkülönböztethető fogalmakká lenni és teljesen felszívódnak e teremtmény pompás formájába, mely büszke és boldog azért, hogy itt lehet.

Fogd az összes könyvet, szemináriumot, elvonulást, jógagyakorlást, meditációt, rálátást és elmélkedj rajtuk, tanulmányozd át őket és fald fel mindet. Egy darabkát se hagyj heverni elfogyasztatlanul, megemésztetlenül és anélkül, hogy felszívódott volna. Fogd a csontot, törd szét, szívd ki a velejét. Köpd ki, ami nem ízlik, vagy amit nem tudsz lenyelni. Bízz magadban, hogy tudod mi az, ami jó neked és mi az, amire szükséged van a saját ébredésedhez, a fel-le-oldalirányú világban történő kalandozásodhoz, az Életedhez.

Semmilyen gondolat vagy könyv vagy tanár nem lesz már ugyanaz, ha ezzel a szenvedéllyel teli módszerrel építed be azokat. Semmi nem rendelkezik már kivételezett, kitüntetett megbecsüléssel. Minden láthatatlan lesz, de csakis azért, mert részévé válik egy életerős, életvidám, vad, hóbortos, tüzes művészi életnek – részévé válik annak, aki vagy.
Bármi is a művészetünk, engednünk kell, hogy magába szívjon bennünket. Adjuk át magunkat teljességében és tartsuk meg víziónkat szent és fontos dologként. Ekkor válunk úttörőkké. Ekkor válunk példaképpé mindannak, ami lehetséges. Ekkor teljesítjük be sorsunkat.

Fordulj Befelé – Érezd a Bensőt – Növekedj a Bensőből – Az élet a legintenzívebb művészet valamennyi közül.

Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Melo Annamária