Ashtanga Mama: Harmony

Astanganyu Harmony
Since my son was born and a growing baby came to be part of my everday life – with all its joy and fatigue – I see ashtanga mothers from a whole different perspective. They don’t call it by chance the seventh series. As we take on the role and the responsibilities of a parent, our practice shifts, asana often taking a back seat, while other aspects of the yogic lifestyle take foreground, have their time to blossom. I have a deep respect to all the mothers, who practice in the mornings (even asanas) in the challenging time period of their lives as a parent or just stands on the mat for a few moments until the next time for nursing their babies!
Our new interview series is addressed to them (or mothers soon to be) and about them to ease their everyday responsibilities and the challenges they face with the practice of the science of yoga even in an intense life-period like parenthood.

BW: What has changed in your practice since the arrival of Jediah in regards of your physical asana practice and the other limbs of yoga?
Harmony: My practice has gone through many different phases and transitions since Jediah was born. These ups and downs continue and changes are still happening. The physical aspects of the practice are not always getting better, as in advancing into more difficult postures. Often it feels like the asana practice has gotten a lot worse and there is a seemingly unending period of rebuilding it again. The highs are amazing, but often short lived. Mostly, my asana practice sits on a plateau, not really getting better or worse; But that is just the on the physical side of the yoga practice.

The real practice of yoga is about keeping the mind steady, calm, and equanimous despite what is going on physically or emotionally. 

After giving birth, I noticed that even though my asana practice wasn’t at all like it used to be before – everything felt so heavy and thick – (an extra twenty pounds will do that to you) – I felt a much deeper connection to my breath and an ability to acutely focus within myself. 

In this way, even though the physical practice is often challenging after pregnancy, along with balancing the demands of family life and young children, I’ve noticed that I can often move into a deeply centered and concentrated mental space. Consequently, I feel that I’m able to receive many more benefits out of doing much less because my awareness is so acutely tied to the present moment.  

These days, I feel physically, emotionally, and mentally stronger than I can ever recall, even without making the asana practice the main focus of my day. I’m continuing to work on and learn how to integrate the principles of practice into every part of my day, and my son has been an amazing teacher for me in this way. 

BW: What do you suggest for mothers to rebuild their practice after giving birth? Is there anything in particular that you need to pay attention more (besides the newborn)?
Harmony: After giving birth, I would suggest that new mothers focus on three things: rebuilding muscle tone, strengthening the core to maintain the integrity of the spine, and making breath the primary focus of the practice. Yoga is a wonderful postpartum practice for helping to prevent or alleviate some symptoms of postpartum anxiety or depression. However, it is good to go slowly and methodically. Build the practice back up starting with only sun-salutations. Gradually add in some standing postures and then some seated postures. Do not feel any pressure to “get your practice back.” Use the yoga to help support and nourish you. You should always feel more energy at the end of the practice, not less.

Often women experience abdominal separation during pregnancy, and some women are particularly at risk to even create this separation after giving birth, as the abdominal muscles take time to come back together. I would recommend not doing positions or exercises like crunches such as “boat pose” or deep twists like Marichyasana D, or asana-s that overstretch the abdomenal area, like any intense back-bending postures, for at least three to six months after delivery.

If abdominal separation is not healed properly it can cause further abdominal weakness, pelvic floor weakness, or other more serious problems like an umbilical hernia.

It’s important when new mothers are practicing yoga they make sure to hold the core muscles in tight and not overextend or protrude the stomach muscles. Holding the ‘high plank’ position for five breaths while drawing in the abdomen firmly before lowering into chaturanga dandasana (chatvari) can be very helpful. As well, supporting the legs when practicing navasana (boat pose), so you lessen the pressure on the abdomen will be useful. Back-bending can be good, but I would suggest starting with a more gentle posture like “little bridge pose” or “baby backbends” and work on regaining the strength of the core and legs again before moving onto deep positions like full urdhva dhanurasana.

BW: In the first few months how did you manage to find yogic self-time? Was little Jediah next to you when you were practicing? Can you advise something for beginner mothers how to do this?
Harmony: After Jediah was born finding time to practice was very difficult. My practice was sporadic and all over the map with timings. Some mornings I would try to wake up early and practice before he awoke, and other times I would practice in the mid-morning or mid-afternoon while he was napping. I didn’t have a set schedule and most often it would seem like I would finish the standing sequence and then he would wake up. So, then my practice would be cut short and my attention would naturally be on him again. Sometimes I would place him beside my yoga mat and practice with him in a bouncy chair or on a blanket. It was really just doing whatever little practice I could fit in, whenever I had enough energy to face doing it.

The best advice I can give is for new mothers is to let go of their expectations, ambitions, and to release their own personal desires, especially when it comes to the physical asana practice. Look for other ways to experience yoga. Maybe that takes the form of singing devotional songs to your new infant, or chanting mantras while changing diapers or driving in the car. Perhaps the practice of yoga shows up in the form of selfless service (Karma Yoga) while you attend to your new baby, or in experiencing the fullness of Bhakti Yoga or devotion, when you notice that you have completely lost yourself in a moment of all-consuming love. Asana is only a small part of the practice of yoga, and becoming a mother opens up pathways in the heart and mind that were not previously accessible, so relish in these new experiences and inner discoveries.

As far as the physical asana practice goes, it is good to be flexible with when and where and what you are able to practice. Also, let go of your expectations of what it means to do a “full” practice. Allow whatever time you have to fit in physical practice of asana to be enough. Whatever you do – that IS a full practice. You need not get to any particular posture or finish at a certain spot for it to “count” as a “real practice.”  Take the push out of your practice and observe more deeply the effects and benefits you feel, even after something as simple as sun-salutations.

BW: Let’s talk about diet a bit. Most of ashtanga yoga practitioners – following the guidelines of this method – are following a vegetarian (or even vegan) diet. As being convinced that this is a good habit, as ashtangi parents we might want to surpass this habit to our children too. On this matter we might face various objections, institutional ones ( from the pediatritian, nursing school for instance) and on social level too (from concerned friends, family). How do you deal with this?
Harmony: As parents, and especially as new parents, you will face all kinds of criticisms and people telling you how you should be and what you should do or not do. I strongly believe that as parents with a spiritual practice, like Ashtanga Yoga, you have a very special capacity to be sensitive and aware to what your child needs and what is best for him or her. Trust yourself and trust your intuition. It’s good to listen to what others have to say, but also think critically about what advice is being given. The most important thing you can do in life is listen with awareness and trust your own instincts. Don’t follow blindly any one particular ideology, even veganism or Ashtanga. You should question everything and realize that needs change depending on different situations and circumstances. Trying to force something to fit when it doesn’t only creates frustration and suffering. Everyone will have an opinion, but only you know your child in the most intimate way, so it’s important to find the inner strength and courage to stand up for what you feel is right regarding their care and needs. There is no “one right way” when it comes to raising children.

BW: Jediah is really lucky with you, he has already been to India, at the source. How was it to travel so far with a small kid to a completely different world? Do you recommend the trip to Mysore to yogis with children?
Harmony: Jediah was almost 2 years old when he made his first trip to India. I really couldn’t imagine bringing him before that time, as it took me about a year to really adapt to becoming a mother and I certainly wanted to feel very comfortable in myself and my abilities to care for a child before traveling such a far distance with him, and to a place that didn’t have the same kind of healthcare or amenities available as Canada.

In addition, I knew that personally, I felt very a home within India, as I had already made 8 trips there over seven years, both traveling within the country, as well as living and practicing in Mysore and Goa, for periods of six months at a time, which accumulated in having spent over 2.5 years of my life in India, before bringing Jediah with me.

All factors played into my decision to bring him to Mysore the first time. It was a wonderful time for me, as I had help in the mornings taking care of him, which gave me the time I needed to really focus on my practice again, something I hadn’t been able to really do since he was born. However, I was also very tired during the days, as I was still breastfeeding at night and periodically during the day. As well, I had to be very vigilant with him all the time, as there are so many hazards just around in that environment, and he was a very busy, curious, and active child.

Since that first time in 2012, he has subsequently made six trips back to India and has lived there for over a year of his life. However, now he has absolutely no interest to return!  He has friends in Canada, as well as different activities and school which he doesn’t want to miss or leave for long periods. I would say there is definitely a limited time period when you can easily travel to India with children before they become involved in school and their own interests.

I think if you feel comfortable traveling with your young child, then making a trip to Mysore is definitely a nice way to be able to dive deeper into your practice while balancing the responsibilities of parenthood. It helps to have some solid support though with you, or to find a reliable childcare provider there to help you in the mornings and during the days.

BW: As ashtanga yoga teachers we might have the experience that teaching is not one-way process, but rather mutual and we can learn a lot about ourselves in this role. I feel like it is similar to parenthood, there is a lot of self-knowledge that comes while our children grow up. What did Jediah teach you about yourself?
Harmony: Our children are our best teachers. They reflect back so clearly all of the areas we need to work on, whether it is patience, compassion, organization, discipline, or simply learning to relax and have fun. I think that what Jediah has taught me the most is to really cherish all the little moments and not to take any of them for granted. His presence taught me how everything that we do can be an act of service and devotion, and that this is true bhakti. Daily tasks as simple changing diapers, preparing meals, or driving him to school, when performed with a sense of love and duty, without any expectation for return, reward or acknowledgment, can become a central part of my practice of yoga. Learning to keep my mind steady amidst his temper-tantrum, or burst of frustration, and then being able maintain a soothing and calm environment in response to his emotional imbalance is demonstrating yoga in action.  Knowing when to be strict and disciplined and when to be soft and comforting. This is the practice of yoga when it comes parenthood. Most of all, Jediah has taught me that I’m a long way from perfection and that there is always more room to grow.

BW: Thank you for the interview Harmony!

AstangAnyu: Harmony

Astanganyu Harmony

Mióta megszületett a kisfiam és a mindennapjaim szerves része lett egy cseperedő kisember, minden örömével és fáradságával együtt, teljesen másképp nézek a kisgyermekes, astanga gyakorló anyukákra. Nem véletlenül nevezik a családos létet a hetedik sorozatnak. Ahogy szülői szerepbe lépünk, úgy alakul át gyakorlásunk is, sokszor az ászanázás háttérbe szorulásával, de más jógikus utak megnyílásával, kiteljeséedésével. Mély tisztelet minden Édesanyának, aki ebben az új szerepben és megváltozott helyzetben eljön reggelente jógázni (ászanákat gyakorolni), vagy csak otthon rááll a matracra, a következő ébredésig vagy szoptatásig!

Új interjúsorozatunk elsősorban nekik (valamint leendő anyukáknak) és róluk szól, hogy a jóga gyakorlásának nagyszerű tudományával megkönnyítsük a mindennapok kihívásait egy ilyen intenzív életszakaszban is.

BW: Miben változott az astanga jóga gyakorlásod Jediah érkezése óta? Az ászanák és a többi ág tekintetében is?
Harmony: A gyakorlásom nagyon sok fázison és változáson ment keresztül Jediah születése óta. A hullámvasút maradandó és most is rengeteg változás megy benne végbe. A fizikai gyakorlásom — ha ezalatt a nehezebbnél nehezebb pózok elsajátítását értjük — nem igazán fejlődik. Sokszor úgy érzem, az ászana gyakorlásom sokkal rosszabb lett, és a visszaépítésének egy véget nem érő periódusában ragadtam. A sikerélmények csodálatosak, de sokszor nagyon rövid életűek. Így a legtöbbször az ászana gyakorlásom a mérleg közepén helyezkedik el, nem igazán fejlődik, de nem is hanyatlik. De ezt csak a fizikai jógagyakorlásomban élem meg így.
A valódi jógagyakorlás az elme egyensúlyban tartásáról szól, a nyugalom megőrzéséről annak ellenére, ami fizikailag vagy érzelmileg történik. Miután életet adtam a fiamnak, azt vettem észre, hogy az ászana gyakorlásom semmiben nem ugyanolyan, mint volt — minden rendkívül nehéznek és sűrűnek érződött a testemben — (ezt teszi plusz húsz kiló) — ugyanakkor sokkal mélyebb kapcsolatot érzékeltem a légzésemmel és azzal képességemmel, hogy valóban fókuszáljak.
Így, noha a fizikai gyakorlás megterhelő a várandósság után, a családi életről és egy újszülöttről való gondoskodásról nem is beszélve, úgy vettem észre, jobban tudok egy mély fókuszált állapotba kerülni. Ennek következményeképp úgy érzem, sokkal többet kapok a gyakorlásomtól, ha kevesebbet követelek magamtól, mivel a figyelmem igazán a jelenben van. Így mostanában sokkal erősebbnek érzem magam fizikailag, érzelmileg és mentálisan, mint valaha, még úgy is, hogy nem az ászana gyakorlás van a napom középpontjában. Folytatom annak elsajátítását, hogyan integráljam a gyakorlásom elveit a mindennapi életembe, és a fiam hatalmas tanárnak bizonyult ebben az értelemben.

BW: Mit javasolsz, hogyan építsék vissza ászana gyakorlásukat az anyukák szülés után? Van-e valami amire fokozottabban oda kell szülés után figyelni (a csecsemőn kívűl)?
Harmony: Azt ajánlanám az újdonsült édesanyáknak, hogy három dologra fókuszáljanak szülés után: az izomzatuk újranövelésére, a törzs megerősítésére, hogy a gerinc egyensúlya helyreálljon, illetve legyen a légzés a gyakorlásuk központi eleme. A jóga egy csodálatos eszköz, hogy megelőzze vagy enyhítse a szülés utáni szorongást, depressziót. Ugyanakkor jó, ha a gyakorlásunk lassan és módszeresen építjük újra. Kezdjük a napüdvözletekkel. Fokozatosan adjuk hozzá az álló ászanákat majd néhány ülő ászanát. Ne sürgessük magunkat, hogy visszakapjuk a várandósság előtti teljes gyakorlásunk. Használjuk arra a jógát, hogy táplálja és támogassa felépülésében a testünket. Mindig több energiánk kell, hogy legyen a gyakorlás után, nem azért gyakorlunk, hogy elfáradjunk!

A nőknek sokszor elválik a hasfaluk a várandósság ideje alatt, ezért sokan veszélyeztetettek arra, hogy ez tovább mélyüljön szülés után, minthogy a hasfal izomzatának több időbe telik helyreállnia. Nem ajánlom, hogy szülés után bárki olyan hasfalerősítőket végezzen, mint a navászana, vagy olyan törzsi csavarásokat, mint a maricsászana D. A mély hátrahajlítások sem javasoltak, mivel azok túlnyújtják a hasi részt. Legalább három-hat hónapig ne végezzük ezeket szülés után. Amennyiben a hasfalat nem hagyjuk teljesen meggyógyulni, súlyos gondokat okozhat, például sérvet kaphatunk. Nagyon fontos, hogy amikor a friss édesanyák újra elkezdenek gyakorolni, figyeljenek a törzsizmokra, tartsák őket feszesen és vigyázzanak, hogy ne nyújtsák őket túl. Plank pozícióban tartani magunkat öt légzésig, mielőtt csaturangába engednénk magunkat sokat segíthet ebben. Illetve navászana gyakorlása közben támasszuk meg a lábunkat, hogy kevesebb nyomás nehezedjen a hasfalra. A hátrahajlításokat kezdjük finomabb gyakorlatokkal, mint a „kishíd”, hogy a láb és a törzsizmok megerősödésén dolgozzunk, mielőtt olyan mélyebb hátrahajlítást gyakorolnánk, mint az urdva danurászana.

BW: Az első pár hónapban, hogy sikerült időt találni a jógás ÉNtime-ra? Baby Jediah ott volt melletted amíg gyakoroltál? Van valami praktikád, tanácsod, kezdő anyukáknak, hogy kell ezt csinálni?
Harmony: Miután Jediah megszületett, nehezen találtam időt a gyakorlásra. A gyakorlásom szórványos volt és időbelileg rendszertelen. Néhányszor megpróbáltam korán kelni és gyakorolni, mielőtt még Jediah felébred máskor délelőtt, vagy koradélután gyakoroltam amikor aludt. Nem volt időbeosztásom, mikor gyakoroljak, és sokszor még mielőtt befejeztem volna az álló ászanákat, Jediah felébredt. Ilyenkor a gyakorlásom természetes módon rövidült meg, minthogy a figyelmem automatikusan felé fordult. Néha a matracom mellett fektettem őt egy hintaszékbe, vagy pokrócra. Tényleg csak az volt a lényeg, hogy legyen egy kevés gyakorlás, amit be tudok iktatni, bármikor, ha volt elég energiám hozzá.

Így a legjobb tanács, amit újdonsült édesanyáknak tudok adni, az, hogy engedjék el az elvárásaikat magukkal szemben, a vágyaikat és ambícióikat, főleg a fizikai gyakorlást illetően. Legyenek nyitottak más módokra, amelyeken keresztül megtapasztalhatják a jógát. Lehet ez az újszülöttednek való éneklés, mantrázás, miközben a pelusát cseréled vagy miközben vezetsz. Lehet az önzetlen szolgálat, odaadás (karma jóga), amelyet felé érzel, vagy a bhakti jóga átélése a gyermeked felé érzett mindent betöltő szeretetben. Az ászana csak egy kis része a jógagyakorlásnak és anyává válni olyan utakat nyit a szívben és az elmében, amelyek azelőtt elérhetetlenek voltak, és ezeket a belső utakat és új tapasztalatokat megélni csodálatos. A fizikai gyakorlást illetően jó rugalmasságot tanúsítani az iránt, mikor, és milyen intenzitású gyakorlást végzünk. El kell engednünk az eddigi fogalmainkat a „teljes” gyakorlást illetően. Engedd, hogy bármennyi időd is van, az elég legyen a fizikai gyakorlást illetően. Bármennyit is csinálsz, az már egy teljes gyakorlás. Nem kell egy bizonyos ászanáig elérni, vagy egy teljes sorozatot gyakorolni ahhoz, hogy az „igazi” vagy „teljes” gyakorlásnak számítson. Ne helyezd magad nyomás alá a gyakorlásod illetően, inkább próbáld mélyebben megfigyelni milyen kedvező hatást vált ki, még ha az alapokról is legyen szó, mint a napüdvözletek.

BW: Beszéljünk picit a táplálkozásról. Ugyebár az astanga gyakorlók többsége – követve a rendszer előírásait – vegetáriánus táplálkozást követ (vagy ne adj isten vegán). Hívő astangás szülőként szeretnénk ezt a – vélten – jó szokást tovább hagyományozni a gyermekükre is. Ezen az úton számos ellenállásba ütközhetünk, intézményes (védőnő, gyerekorvos, óvoda) és társadalmi szinten (család, barátok). Nálatok ez hogy volt, hogy van?
Harmony: Szülőként, főleg friss szülőként, sokfajta kritikával kell szembenéznünk, a körülöttünk lévők mind jobban tudják, mit tegyünk és mit ne. Ha olyan szülők vagyunk, akik egy szilárd spirituális gyakorlással rendelkeznek, mint amilyen az astanga jóga, különös érzékenységgel tudunk fordulni gyermekünk szükségletei felé és van egy plusz tudatosságunk azt illetően, mi a legjobb neki. Bízz magadban és az intuícióidban. Jó meghallgatni, amit mások mondanak, ugyanakkor kétkedéssel megvizsgálni minden tanácsot, amit kapunk. A legfontosabb dolog, amit az életbe tehetünk, hogy figyelemmel meghallgatunk másokat és ezeket a saját tudatosságunkra hagyatkozva alkalmazzuk. Ne kövessünk vakon semmilyen ideológiát, még ha az a vegánizmus vagy az astanga jóga is. Mindent meg kell kérdőjeleznünk és felismernünk, ha valamiben változtatásra van szükség különböző helyzetekben és körülmények között. Ha valamit úgy erőltetünk, hogy az nem megfelelő, csak frusztrációt keltünk és szenvedést okozunk vele. Mindenkinek meglesz a saját véleménye, de csak te ismered gyermekedet a legbensőségesebb módon, úgyhogy fontos, hogy állj ki amellett, amit helyesnek érzel szükségeit illetően és a gondoskodásodban. Nincs egyetlen jó mód, ahogy felnevelhetjük a gyermekünket.

BW: Jediahnak igen jó dolga van melletted, volt már Indiában is a forrásnál. Milyen volt egy kisgyerekkel ilyen messzire utazni, egy teljesen más világba? Ajánlod-e gyermekes gyakorlóknak a Mysore-i utazást?
Harmony: Jediah már majdnem két éves volt, mikor elvittem először Indiába. Nem tudtam volna elképzelni, hogy kétéves kora előtt utazzon, mivel legalább egy évig tartott alkalmazkodnom az anyai szerephez. Szerettem volna igazán magabiztosnak lenni anyaként, mindent tudva arról, hogyan gondoskodjam a gyermekemről egy ilyen hosszú út során, aminek a célországában ráadásul teljesen másképp működik az egészségügy, és sokkal kevesebb jóléti szolgáltatás érhető el.
Ugyanakkor én magam nagyon otthonosan éreztem magam Indiában, hét éven keresztül nyolcszor tértem már vissza, utaztam keresztül az országon, éltem és gyakoroltam Mysore-ban és Goán alkalmanként fél éven keresztül. Ez azt jelenti, hogy Jediah születése előtt már két és fél évet Indiában éltem.
Mindez szerepet játszott abban, hogy először magammal vigyem őt Mysore-ba. Csodálatos időszak volt, kaptam segítséget a Jediah-ról való gondoskodásban reggelente, ami azt jelentette, hogy képes voltam ismét intenzíven fókuszálni a gyakorlásomra. Ugyanakkor fáradt volt még ezekben a napokban, mivel éjjelente és alkalmanként napközben is szoptattam még. És szigorúan figyeltem arra is, hogy mindig biztonságban legyen, mert nagyon aktív, kiváncsi természetű gyerek, és sok veszély leselkedhetett rá egy ilyen új környezetben.
2012 óta Jediah hatszor tért velem vissza Indiába, összesen egy évet töltött így ott az életéből. Most nem izgatja, hogy visszatérjen, kiskamaszként sok barátja van Kanadában, és nem szeretne sok időt távol tölteni az iskolától és a különböző hobbijaitól sem. Ennek alapján az a véleményem, hogy valójában elég kevés időd van arra, hogy magaddal vidd a gyermeked Indiába, mielőtt iskolába megy és kialakul a saját érdeklődési köre.
Ha rendben vagy azzal, hogy kisgyermekkel utazz, úgy gondolom, nagyon jó kiegyensúlyozása tud lenni egy indiai út a gyakorlásod mélyítése iránti igényednek és a szülői felelősségnek. Nagy segítség persze, ha van valaki, aki támogat és veletek van az út során, vagy ott találsz egy megbízható felülvigyázót, hogy a reggeleken segítségedre legyen.

BW: Astanga tanárként megtapasztalhatjuk, hogy a jóga oktatás nem egy egyirányú szisztéma, hanem kölcsönös, mi is rengeteget tanulunk magunkról ebben a szerepkörben. Úgy érzem nincs ez másként szülőként sem, rengeteg önismereti helyzet adódik míg felcseperedik egy gyermek. Miket tanított neked Jediah Önmagadról?
Harmony: A gyermekeink a legnagyobb tanítóink. Nagyon tisztán tükröződik vissza bennük életünk minden olyan területe, amin dolgoznunk kell, legyen az türelem, együttérzés, szervezettség, vagy mindössze a pihenésre, szórakozásra való képesség. Azt hiszem, amiben a legtöbbet tanultam Jediahtól, az, hogy tényleg értékeljem az életem minden apró pillanatát, ne vegyem őket készpénznek. A jelenléte megmutatta, hogy minden, amit csinálunk, lehet az elköteleződés és szolgálat kifejeződése, és hogy ez az igazi bhakti jóga. Ha az olyan mindennapos feladatokat, mint a pelenkacsere, a főzés, elvinni őt az iskolába, igazi szeretettel és kötelességtudattal végezzük, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe – azt, hogy ezt elismerje, vagy jutalmazza –, a jógagyakorlásunk központi elemévé válhatnak. Annak elsajátítása, hogy maradjon nyugodt az elmém az ő indulatskáláinak megtapasztalása közepette, és hogy ezekre az indulatokra ne erővel, hanem nyugodt és bizalomkeltő környezet megteremtésével tudjak válaszolni, megmutatja hogy működik a jóga a gyakorlatban. Annak a megkülönböztetése, hogy mikor kell szigorúnak és következetesnek lenni és mikor gyengédnek és vigasztalónak, ez számomra a jóga megnyilvánulása. Ez a jógagyakorlás, ha a szülői szerepről van szó. De a legtöbbet mégis arról tanította nekem Jediah, hogy milyen messze vagyok a tökéletességtől és mindig van hova fejlődnöm.

Az interjú elkészítésében közreműködött: Horváth Eszter

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved