Articles tagged with: drogfüggőség

Taylor, meg tudnád osztani velünk a jóga előtti háttered?

A jóga előtti hátterem többnyire az üzlet világa volt. Az apám élelmiszerszállító cégében dolgoztam itt, Columbusban (Ohio). Eladásért felelős alelnökként az eladói osztályért és a nagyobb tételekért feleltem. Egy évvel azelőtt, hogy jógázni kezdtem volna, elbocsátottak az apám cégétől az alkohol-, és drogfüggőségem miatt. Majdnem 24 éves voltam és az addigi életem a drogok által túlpörgetett homályban telt. Viszont nagyon keményen dolgoztam a cégnél és sok anyagi javát fölhalmoztam. De belül összetörtem és boldogtalan voltam amiatt, ahogy élem az életem. Sokáig tudtam tartani a látszatot, de az életem lassan összehullott a függőségnek köszönhetően. Sokat küzdöttem, hogy megtaláljam az utam. Nem tudtam, ki vagyok és nem szerettem azt az embert, akivé váltam. Mindezalatt elvonóról elvonóra jártam azért küzdve, hogy józan maradjak. Végül teljesen egyedül találtam magam, minthogy a családom és a barátaim megkértek, hogy maradjak távol tőlük. Még mindig emlékszem arra a rengeteg szomorúságra és fájdalomra amit akkor tapasztaltam az életemben. Nem gondoltam volna, hogy érdemes vagyok a megmentésre vagy hogy lehetőségem lenne józannak maradni és emiatt majdnem elvettem a saját életem. Teher voltam saját magam számára, a társadalom és a körülöttem lévők számára. Azt gondoltam, a világ jobb hely lenne nélkülem és az utolsó évet azzal töltöttem, hogy elég szert toljak a halálhoz. Nyilván nem sikerült. Ezután egy újabb elvonóban teljesen detoxikáltak. Egy ember üres héja voltam, a világgal haragban, a halálomon. Ahogy ürült ki a szervezetemből a drog és egy hónapot az elvonón töltöttem, kezdett visszatérni az élni akarásom. Elkezdtem terápiára járni és lett egy szponzorom, aki segített megértenem, hogy lehet józannak maradni. A dolgok lassan változni kezdtek. Körülbelül fél évvel azután, hogy elkezdtem a terápiát megismertettek az astanga jógával, mint eszköz, amely segíthet a gyógyulásban. Ez 9 éve történt.

Keresztül tudnál minket kalauzolni az első szikrától, hogy küzdj a függőség ellen a jógáig? Rögtön elkötelezted magad a gyakorlás mellett vagy volt egy időszak, míg hozzászoktattad magad?

Amikor először megismerkedtem a jógával, már a gyógyulás útjára léptem egy 12 lépéses programon keresztül. A személyiségem nagyon kemény volt és heves természetű voltam ebben az időszakban. Teljesen elköteleztem magam amellett, hogy józan maradjak és mindent megtettem, amit a programom szponzorja és a barátaim javasoltak. Mindennap olvastam a program szakirodalmából, minden reggel és este imádkoztam, mindennap beszéltem a szponzorommal és találkozókra jártam. Tudtam, hogy a drogfüggők körében mindössze 10 százalékban gyógyulnak meg az emberek és minden lehetséges dolgot elkövettem, hogy fenntartsam a józanságom. Józanná válni a legnehezebb dolog volt, amit valaha véghez vittem. Nagyon nehéz munka volt, ami rengeteg változást igényel. Fél évvel azután, hogy józan lettem, összefutottam egy barátommal a boltban és megkérdezte, nem szeretném-e kipróbálni a jóga óráját. Azt válaszoltam, hogy nem érdekel. A következő hetekben egyre többször kezdtem vele összefutni a bevásárlóközpontban, a benzinkúton és még pár helyen. Minden egyes alkalommal rákérdezett, hogy nem szeretnék-e eljönni az órájára. Mikor már vagy hatodjára történt meg ez, felhívtam a szponzorom és meséltem neki erről a nőről, aki rá akart bírni, hogy jógázzak. Az, amit erre mondott örökre megváltoztatta az életem. Azt mondta, ha józan akarok maradni, másképp kell majd csinálnom bizonyos dolgokat az életemben, mint eddig. És szerinte a jóga is ezek közé a dolgok közé tartozott. Azt is mondta, hogy úgy tűnik, egy magasabb erő akarja, hogy kipróbáljam a jógát vagy nem futnék össze folyton ezzel a nővel. Hangosan felnevetett, majd letette a telefont. A következő hétvégén elmentem az első jóga órámra és utáltam az egészet. Szégyelltem magam, hogy egy pózt sem tudok megcsinálni és még soha életemben nem izzadtam annyit. De a legrosszabb az volt, hogy amikor először gyakoroltam, egy halom érzelem szabadult föl, amelyek elárasztottak. Haragudtam magamra, amiért függő vagyok, amiért annyi embert megbántottam, amiért olyan dolgokat tettem és mondtam beállva, amilyeneket soha nem tennék vagy mondanék. Igen, mérges voltam, hogy nem tudom megfogni a lábujjaim, de amitől igazán féltem, az az volt, hogy ránézek a múltamra, és nem tudok föltakarítani a romokat, amiket hátrahagytam. Gyakorlás után a matracon fekve próbáltam visszatartani a sírást. Visszatekintve látom, hogy a jóga azon az első napon is működött, csak a működése nagyon ijesztő és kényelmetlen volt. Nem voltam biztos benne, vajon valaha jógázni fogok-e még. Felhívtam a szponzorom, aki lebeszélt a jelképes jógaszikláról való leugrásról. A tapasztalásom annyira nyers és erőteljes volt. Előttem volt az egész hét, hogy elgondolkodjak rajta, de a hétvégén csak ott találtam magam ismét a jógaórán. Ugyanazt a sorozatot gyakoroltuk végig, mint az előtte való héten, de ahelyett, hogy ismét tele lettem volna kétségekkel és haraggal, ami most felszínre jött, az a szeretet volt. Azt éreztem, hogy kapcsolódom a feljebbvalóhoz. Emlékszem arra a nyugalomra, ami ekkor átjárt és ahogy patakzottak a könnyeim. Időtlen idők óta az első olyan alkalom volt, amikor szeretetet éreztem saját magam irányába. Sok-sok éve csak gyilkoltam magam, de azon a napon olyan volt, mintha valaki a fülembe súgná: “úgy vagy tökéletes, ahogy vagy”. Őszintén szólva, soha életemben nem éreztem még így magamat. Mindig is elvesztegetettnek láttam a saját életem, és küszködtem azzal, milyen érzéseim vannak saját magam irányába. Életemben először, nem akartam valaki más lenni. Önmagam akartam lenni. Onnantól kezdve heti hatszoros rendszerességű volt a jógagyakorlásom. Megtaláltam az igazi helyem az életben és attól kezdve soha nem néztem vissza.

Ez csodálatos, Taylor. Fizikailag olyan, mintha a gyakorlás szinte kicsavarna minket, mint egy mosógép. De ez igaz a gyógyulásra, spiritualitásra is. Spirituális gyakorlásként gondoltál a jógára a saját utad során?

Mindig is az volt számomra! Amikor jógázni kezdtem a halál küszöbén voltam és a függőség betegségében szenvedtem. Tényleg szenvedtem. Számomra a spiritualitás azt jelenti, ahogyan bánok saját magammal és a körülöttem lévő emberekkel. A gyakorlás megmutatta számomra, hogyan tudok jobban bánni másokkal, hogyan tudok őszintébben élni, helyesen cselekedni, asszertívabbnak lenni, sok minden más mellett. Ebből a szempontból a gyakorlás tényleg kitakarította az életem és előhozta azokat a dolgokat, amiken változtatnom kellett. Tényleg meg kellett tanulnom, hogyan vigyázzak magamra és legyek szeretettel saját magam iránt. Abba kellett hagynom, hogy saját magam legrosszabb ellenségeként viselkedem és megtanulnom, hogyan legyen barátságban magammal. A gyakorlás mindezt megtanította nekem. Egy tiszta képet mutatott arról, hogyan éltem addig az életem és hamarosan elkezdtem látni, ahogy ez a kép jobbra fordul. Az együttérzés, empátia és odafigyelni magamra, az érzéseimre, nem olyan dolgok, amiket könnyen tanultam meg. Az elején a gyakorlás arra is megtanított, hogyan lépjek kapcsolatba ismét a társadalommal. Nagyon furcsán viselkedtem emberek közti szituációkban akkoriban és újra kellett tanulnom, hogyan kell barátnak, partnernek, alkalmazottnak lenni. Emlékszem, olvastam egyszer egy idézetet, ami így szólt:

Ezt nagyon át tudtam érezni és a jóga még mindig rendkívüli kapcsolatot teremt számomra egy magasabb erővel.

Mesélsz az első utadról Indiába?

Miután már néhány éve gyakoroltam, ajánlották, hogy tanuljak az astanga jóga forrásánál, minthogy azon gondolkodtam, Mysore stilusú oktatásba kezdek. Elérkeztem egy pontra a gyakorlásomban, ahol több irányításra volt szükségem. Eldöntöttem, hogy elmegyek és hat hónappal később egy Indiába tartó gépen ültem. Mumbaiba repültem és volt egy 12 órás átszállásom. Egy barátom azt mondta, fogadjak egy riksát és nézzek körbe a városban, hogy gyorsabban teljen az idő. Késő éjjel volt de én éber voltam az időeltolódásnak köszönhetően. Soha nem láttam még ennyi embert egy helyen, teljes kulturális sokkban voltam. Nagyon más volt, mint bármi, amit eddig tapasztaltam. Visszatértem a reptérre, hogy a repülőutam utolsó felvonására készülődjek.
Először Goára utaztam Mysore előtt, hogy könnyebb legyen az átállás. Gyakoroltam Rolf Naujokattal néhány hétig, mielőtt Mysore-ba utaztam volna. Találkoztam néhány csodálatos emberrel ott, például Senollal. Nélküle valószínűleg elvesztem volna. Ő volt az idegenvezetőm az út során, megismertetett mindennel Goán és segített ismerkednem az indiai kultúrával. Közeli barátok lettünk. Ugyanakkor utazott tovább néhány másik ember is Mysore-ba, mikor én, ezért együtt vettük meg a tömegközlekedési jegyünket.
Amikor megérkeztem Mysore-ba, regisztráltam a K. Pattabhi Jois Astanga Jóga Intézetben, amit az ott tanulók csak shalaként emlegettek. Amikor először beléptem a shalába, éreztem, ahogy gombóc gyűlik a torkomba. Elérzékenyültem. Pattabhi Jois, és a felesége, Amma képe lógott a falon és úgy éreztem magam, mintha egy álomban lennék. Hogy kerültem ide? Volt egy erőteljes megérzésem afelől, hogy befejezetlen munkám van itt. Besétáltam Sharath irodájába és emlékezett rám, hogy gyakoroltam vele néhány hónappal korábban New Yorkban. Nagyon rácsodálkoztam, és rögtön éreztem a tanár-diák kapcsolódást.
 Az első gyakorlásom is hihetetlen volt. Nagyon intenzívnek hatott, ugyanakkor úgy éreztem, hogy a gyakorlók közösségként támogatják egymást. Mindenki hatalmas áldozatot hozott azért, hogy ott legyen a gyakorlók között és érezhető volt ez a fajta elköteleződés. Mélyebbre tudtam menni ezáltal a gyakorlásomban, mivel olyan módon támogattak, mint eddig még soha. Minimum transzformativnak kell, hogy nevezzem ezt a tapasztalatot. Nagyon sok astangival találkoztam az államokból, Aliyát is beleértve. Mindketten a családunk nélkül voltunk Mysore-ban, szóval jól esett beszélni erről valakivel, nagyon hiányzott a családom. Makayla, a lányom mindössze 8 hónapos volt ekkor. Nehéz volt Mysore-ban lenni és a gyakorlásomon dolgozni, miközben annyira hiányzott a családom. A gyakorlók ottani köre tényleg azért jön össze, hogy támogassa egymást. Két hónapot töltöttem Mysore-ban az első utamkor, a gyakorlásom gyorsan fejlődött és megváltoztatta az életem menetét.

Új gyakorlók számára, vagyok éppen azoknak, akik elmélyítik a gyakorlásukat, a légzés és koncentráció, a csavarások és hátrahajlítások felkavarhatnak és előhozhatnak intenzív érzelmeket. Néhány olyat is, amelyekkel nem könnyű bánni. Hogy kezeled ezt a saját tanítványaiddal?

Amikor a gyakorlásom nagyon intenzívvé kezd válni, a legfontosabb számomra, hogy ne hagyjam abba, bármi is jöjjön a felszínre. Nem szabad megijedni azoktól a dolgoktól, keresztül kell küzdeni magunk. Néha elérzékenyülök és könnyes szemmel gyakorlok, de nem állok meg a gyakorlásban csak mert feljönnek az érzelmek. Elköteleződésből gyakorlok. A jót és a rosszat is elfogadom magamban és mindennap dolgozom rajtuk. Néhanapján nagyon könnyű lenne nem gyakorolni, de a családomnak és a tanítványaimnak is tartozom annyival, hogy megőrzöm a gyakorlásom integritását. Őszintén szólva soha nem gondoltam volna, hogy eljutok a 30. születésnapomig, régen mindig ezzel viccelődtem. Annak az embernek, akivé váltam, közvetlen kapcsolatban áll az astanga jógagyakorlása a függőségből való felépülésével. A mindennapi létezésem része, olyan, mint a fogmosás. Az érzelmek mindig jönni fognak a gyakorlás során, de manapság már jobb ember és tanár vagyok, hogy szembenézzek velük. Sok olyasmit tettem az életemben, amire nem vagyok büszke. Hogy józan maradjak, szembe kellett nézzek ezekkel a dolgokkal és jóvá kellett tegyem őket. Ma már egyszerűen csak nem hallgatok a sztorira, ami a fejemben megy. Például azokra az érzésekre, amelyek azt sugallják, hogy nem vagyok elég jó vagy a kifogásokra, hogy ne gyakoroljak. Nem engedem az életnek, hogy közbeszóljon. Mint tanár, arra kérem a tanítványaimat, hogy hasonlóképpen tegyenek. Az, hogy legyen egy támogató közösségünk a gyakorlásra, nagyon fontos. Néha a jógagyakorlásod sötét helyekre visz, szóval jobb nem egyedül csinálni.

Mit tapasztaltál a Sharath-tal való gyakorlás során?

Őszintén nem is tudom, hol kezdjem. Olyan sok fájdalommal és olyan mélyről jöttem a jógához. A Sharath-tal való gyakorlás felnyitotta a szemem és megnyitotta a szívem. Egy csodálatos ember és jó példa számomra, hogyan éljek. Igazán inspiráló a jelenléte, alázatos, következetes és önazonos. Csodálatos látni, mennyire elkötelezett ez iránt a tanítoi láncolat és a tanítványai iránt. Amikor először találkoztam vele, tudtam hogy ő lesz a tanárom, éreztem. Tudja, mire vagy képes és megmutatja a saját határaid, majd túlvisz rajtuk, hogy elérd a saját potenciálod. Minden egyes utammal Indiába új réteget fedezek fel magamban és képes vagyok egyre több ragaszkodásomat elengedni. Minden egyes út után rendkívül nehéz otthagyni Mysore-t. Nagyon fontos, hogy legyen egy tanítód és nagyon hálás vagyok az időért, amit vele tölthettem Mysore-ban. Az élet nagyon leegyszerűsödik, mikor Indiában vagy és helyreteszi a prioritásaid.

Sok gyakorló keresztülmegy olyan periódusokon, amikor nehéz a gyakorlás és nem tudnak szembenézni az erős érzelmekkel. Mit tanácsolsz ezeknek a gyakorlóknak, hogy kitartsanak?

Amikor olyan tanítványaim vannak, akik nehéz időszakon mennek keresztül, megpróbálom elérni, hogy fókuszáljanak néhány dologra. Először is, győződjenek meg arról, hogy helyes a gyakorlásuk szándéka. Hogyha nagyon keményen dolgozol a gyakorlásodon, de a szándékod csak a pózokra vonatkozik, nem látod a lényeget. A gyakorlás lényege, hogy lecsendesítsük az elmét és ez egy transzformációs folyamat. Amikor nehézség jön, helyes szándékkal kell magunk elé célt kitűznünk a gyakorlásunkban, ami elérhető közelségű. Néha azt látom, hogy a gyakorlók túl sok ászanát akarnak, főképp, amikor egy nehéz időszakon mennek keresztül. Ez azt mutatja, hogy csak menekülnek maguk elől, ahelyett, hogy azon dolgoznának, ami feljön, és elengednék, ami már nem használ nekik. Mint tanár, közbe kell lépnem és a helyes irányba terelnem a tanítványaim, arra kérve őket, hogy fogadják el az alacsonyabb fizikai teljesítményt, de a kevesebbet gyakorolják helyes szándékkal. Ez megelőzi a sérülést is. Sajnos nem mindig vagyunk saját magunk jóakarói és ezért gondolom úgy, hogy szükséges egy stabil tanítói jelenlét a jógagyakorlásunkhoz. 
Amikor egy tanítványom nehéz időszakon megy keresztül, a másik, amire megkérem, hogy térjen vissza a gyakorlás alapjaihoz. Amikor gyerekként sportoltam, és nagyon elszaladt velünk a ló, az edzőnk mindig visszavitt minket a sportág alapjaihoz. Ez a jógában sincs másként. Amikor kellemetlen érzelmekkel kell megküzdenünk, fájdalmas emlékekkel vagy csak szétesik a gyakorlásunk, a legjobb, ha visszatérünk az alapokhoz: légzés, bandhák, drishti, vinyászaszámolás. Mint tanár, mindig a hagyományhoz szeretném visszavezetni a gyakorlókat és úgy gondolom, ezek a hagyományos eszközök nagyon jók arra, hogy elkötelezettek maradjunk egy nehéz időszakban is.

Taylor, megosztanál bármi egyebet a gyakorlás kapcsán?

Azt hiszem, az utolsó dolog, amit elmondanék, hogy mennyire hálás vagyok ennek a gyakorlásnak és az astangás közösségnek. A gyakorlás életet adott nekem, egy olyan életet, amilyenről soha nem gondoltam volna, hogy még lesz. Amikor gyakorolni kezdtem soha nem is ábrándoztam egy ilyen életről, onnantól kezdve, hogy azért küszködtem, hogy rátaláljak magamra, egészen addig, hogy tanítsam és megosszam másokkal ezt a metódust. Nem volt egyszerű út, és a java még csak most jön! Az életemet a gyakorlásnak köszönhetem és azoknak a tanároknak és gyakorlóknak, akik előttem elsajátították ezt a rendszert. És természetesen Sharath Joisnak, akitől mérhetetlen útmutatást kapok. Ahogy olvasgattam az Ashtanga Parampara interjúkat, rájöttem, mennyire különbözőek vagyunk, ugyanakkor a gyakorlás iránti szeretetben összetartozóak. Senki sem tökéletes és mindünknek van, amivel meg kell küzdenie. De a gyakorlás által azokká válhatunk, akiknek lennünk kell. Köszönöm, hogy megoszthattam a saját történetem másokkal.

Forrás: ASHTANGAPARAMPARA
Fordította: Horváth Eszter