Astanga dristi

astanga dristi

Az astanga triszthána – a figyelem három fókusza ászana gyakorlás közben – egyik eleme a dristi, azaz a tekintet rögzítése egy meghatározott pontra vagy irányában. Ebben a jógairányzatban nyitott szemmel gyakorlunk és minden egyes ászanához tartozik egy dristi, ahová a tekintetünket irányítjuk. Ez egy pratjáhára – figyelem befelé fordítása – technika, gyakorlásával az elme nem megfigyelő és ítélkező, hanem fókuszált és gyöngéd. Ennek köszönhetően a gyakorlásunk – és az elménk – koncentráltá válik amit ha megszakítás nélkül hosszú időn keresztűl fent tudunk tartani mozgó meditációt eredményez.

A vezetett astanga jógaóra fontos célja a helyes vinyásza számolás – minden egyes ászana felbontható bizonyos számú vinyászára – és az ászanákhoz tartozó dristik memorizálása. Az oktató számolja a ki- és belégzéseket és ott ahol öt vagy több légzésig nem mozdulunk – ászana állapot – mondja a testhelyzethez tartozó dristit. Az itt elsajátított tudást a gyakorló beépíti az egyéni vagy Mysore stílusú gyakorlásába, amikor a saját légzésritmusában végzi a számára előírt ászana sorozatot. A dristik haladó gyakorlásának az tekinthető, amikor már nem csak az ászanák alatt koncentrálunk a fókuszpontokra, hanem az átvezető mozdulatoknál is. Ez már olyan érzés, mintha egy burokban gyakorolnánk, megszűnik a külvilág – akár azt is érezhetjük, hogy megáll az idő – csak az itt és most van.

Amennyiben a kijelölt dristi az adott aszánához túl nehéz akkor a gyakorló mindig visszatérhet a názágré – orrcsúcs – dristihez. Gyakorlással és idővel, minden egyes testhelyzethez elérhető és kivitelezhető lesz az “előírt” fókuszpont. A dristi javítja a koncentrációs képességét és segít megvalósítani az eggyé válás folyamatát, a jelenlétet a testtartásokban.

Az astanga jógában használt kilenc dristi:

    • úrdhvé – felfelé,
    • brumadhjé – harmadik szem,
    • názágré – orrcsúcs,
    • pársvajóh – jobbra,
    • pársvajóh – balra,
    • nábhou – köldök,
    • hasztágré – középső ujj hegye,
    • angusthágré – hüvelykujj hegye és
    • pádágré – nagylábujj hegye.

A dristi vizualitásán túl van egy izgalmas mélyebb réteget is érintő hatása, ami az egyik létfontosságú eleme a helyes prána áramlásnak. A prána követi a tudatosságot és annak megfelelő a minősége. Ha tudatosságunk szétszórt, akkor a prána ezt a tulajdonságokat fogja tükrözni mind a viselkedésünkben, mind az életünkben meghozott döntésekben.

Felhasznált irodalom: R. Sharath Jois – Az astanga jóga spirituális ösvénye

A kilenc dristi

Az astanga triszthána (a figyelem három fókusza) egyik fontos eleme a dristi, azaz a tekintet rögzítése egy meghatározott pont irányában. Ebben a jógairányzatban nyitott szemmel gyakorlunk, és minden egyes ászanához tartozik egy pont, ahová a tekintetünket irányítjuk. Ez amolyan pratjáhára technika, segítségével kikapcsolhatjuk a külvilág történéseit, befelé fordíthatjuk a figyelmünket, így még koncentráltabbá téve a gyakorlásunkat. 
A hangos légzés hangjára történő összpontosítás és az alsó két bandha tartása szintén a figyelmünk befelé fordítását (is) szolgálja, ezen három technika együttes használatával lecsendesíthetjük gondolataink áramlását, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk azt, és meditatív tudatállapotba kerülhetünk. Ez a koncentráltság, tudatosság akár észrevétlenül megjelenhet a mindennapokban is, így kiterjetszve a jógagyakorlás áldásos hatását.

Általános szabály a gyakorlás alatt az, hogy ha valamelyik ászanában túl “nehéz” a dristi, akkor názágrára (orrcsúcsra) váltunk. Nézzünk erre egy példát is: adhó mukha svánászanában (lefelé néző kutyában) a köldök (nábi) a hivatalos fókuszpont. Ha egy gyakorlónak ez csak úgy megy, hogy közben görbíti a hátát, akkor ajánlott orrcsúcsra váltani (ellazítani a nyakat is) a gerinc egyenesítése érdekében.

A vezetett astanga óra elsődleges célja a helyes vinyászaszámolás és az ászanákhoz tartozó dristik memorizálása. A tanár számolja a ki- és belégzéseket, és azoknál a részeknél, amelyeket öt vagy több légzésig tartunk ki (ászanák) mondja a dristit. Az itt elsajátított tudást a gyakorló beépíti az egyéni vagy Mysore-stílusú gyakorlásába, amikor a saját légzésritmusában végzi a sorozatot.
A dristik haladó gyakorlásának az tekinthető, amikor már nem csak az ászanák alatt koncentrálunk a fókuszpontokra, hanem az átvezető mozdulatoknál is. Ez már olyan érzés, mintha burokban gyakorolnánk, egy pillanatra sem “nézünk ki” az ászanából, semmi és senki sem zökkenthet ki a folyamatos mozgó meditációból.

A kilenc dristi:

  • úrdhvé – felfelé,
  • brumadhjé – harmadik szem,
  • názágré – orrcsúcs,
  • pársvajóh – jobbra,
  • pársvajóh – balra,
  • nábhou – köldök,
  • hasztágré – középső ujj hegye,
  • angusthágré – hüvelykujj hegye és
  • pádágré – nagylábujj hegye.

A dristik használata által a gyakorló egy speciális „astangás vakságba” kerül, ami segíti a koncentrált tudatállapot elérését, (átmenetileg) megszűnnek a mindennapi gondok, bajok (na meg az örömök is), a gondolatok lecsendesülnek. Ezt tökéletesítve jöhet a mozgó meditáció, ami a fizika gyakorláson túlmutatva, már spirituális tevékenység.

Neked mi jár a fejedben gyakorlás közben?

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved