Új rovatunkban, havi rendszerességgel bemutatunk egy izgalmas jógás személyiséget a Bandha Works Jógaiskola növendékei közül.
November hónap bandhája: Dávid.
Dávid mindig kifogástalan üzletemberként érkezik jógaórára, öltöny, nyakkendő, fényesre kefélt fekete lábbeliben. Majd egy szempillantás alatt, autentikus jógivá változik kb. csak a brahmin zsinór hiányzik róla. Azon kevesek közé tartozik, akik nagy figyelmet fordítanak az előkészületekre is, nála elképzelhetetlen egy jógafoglalkozás előzetes tisztálkodás (mosdás, zuhany) nélkül. Most annak kellene következnie, hogy az óra kezdetéig mély meditációba merül, ezzel előkészítve spirituális gyakorlását a mélyebb megélés érdekében. Ez sajnos nem fedné a valóságot, mivel előszeretettel beszélget társaival a nyitómantráig, igaz halkan, minél kisebb feltűnést keltve… Az, hogy ez a szokása, berögzülése honnan is jön, az interjúból kiderül.
BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?
Dávid: Esküszöm! Bandha engem úgy segéljen!
BW: Hogyan találtál rá az astanga vinyásza jógára?
Dávid: Az első ilyen órára egy nagyon kedves barátnőm, Wanda vitt el. Már évek óta mesélt róla, majd kb. 2 éve beadtam a derekam, és lementem vele egy ilyen foglalkozásra. Érdekesség, hogy nem is az óraleírás alapján választottunk, hanem az időpont alapján, hogy munka után mikor lesz jó, így keveredtünk le egy hot astanga haladó csoportba. Abban az időben egy elég stresszes munkahelyem volt. Ugyan én rendszeresen sportolok kisgyerekkorom óta, akkoriban rendszeresen futottam és konditerembe jártam, de ennek ellenére állandósult egy derék körüli kellemetlen érzés a nagyfokú, szellemi és lelki terheléstől. Wanda mondta, hogy ki kellene próbálnom a jógát, mert ez fog rajta segíteni. Így hát elmentem, mert kíváncsi voltam rá. Emlékszem az első élményemre: bementünk ebbe a haladó csoportra, érződött, hogy ez egy elég zárt kör, néhányan köszönni sem akartak. Már fél órája csináltuk, amikor ránéztem a Wandára, basszus ez a jóga? Nevetés… Elég kemény volt, de végigcsináltuk és nagyon élveztem! Nem néztem utána egyáltalán az astanga jógának, ezért én is, mint sokan mások, egy meditálós, laza, minimális fizikai igénybevétellel járó programra számítottam. Ez aztán jól meglepett! Szeretek szenvedni ilyen értelemben, jól meghajtani magam fizikálisan. Így sikerült rátalálni az astangára!
BW: Számodra akkor a jóga és a szenvedés szimbiotikus kapcsolatban lévő fogalmak? Vagy el tudsz esetleg olyan jógaórát is képzelni, amikor nincs szenvedés?
Dávid: Igen, el tudok képzelni ilyet is! Néhány hónapig heti egyszer jártam erre az óra és emlékszem, hogy utána mindig napokig mozgási nehézségeim voltak. Elég rendesen megmozgatta az olyan testrészeimet és izmaimat is, amelyek addig kevesebb terhelést kaptak. Amikor rákövetkező évben először mentem hozzád első sorozatra, utána beszélgettünk, és mondtad, hogy gyere el egy kezdő tanfolyamra, hogy megtanuld, hogyan kell helyesen végezni az ászanákat. Valószínű, hogy azért voltak olyan kellemetlen érzések, mert nem megfelelően végeztem az ászanákat. Most már semmilyen fájdalom nem szokott lenni, csak azt érzem, hogy jó alaposan megdolgoztattam magam.
BW: Mit ad számodra az astanga, amiért érdemes hétről hétre ellátogatni az órákra?
Dávid: Megmondom őszintén nagyon sok különböző irányzatot még nem próbáltam, bár voltam már más iskolákban is egyszer-kétszer. Az astanga tetszik a legjobban, mert masszívan igénybe vesz és alaposan megdolgoztat. Amellett, hogy fizikálisan leterhel jó értelemben értve, ha tudok rendesen összpontosítani, akkor sikerül elengedni egy csomó mindent, mentálisan és idegileg is kitisztulni. Ez nagyon fontos számomra, hogy egyensúlyt tartsak minden téren.
BW: Az astangának az egyik célja, hogy lecsendesítsük az elmét, és ezáltal a gyakorlásunk mozgó meditációvá fejlődjön. Volt már olyan élményed, hogy munka után millió gondolattal a fejedben megérkeztél, majd miután letoltad a sorozatot, minden nyugis volt, béke és szeretet honolt benned?
Dávid: Igen, volt! (nevet) De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy volt olyan is, hogy annyi minden kóválygott, keringett a fejemben, hogy nem tudtam megfelelően az órára összpontosítani.
BW: Üzleti élet és spirituális jógagyakorlás. Hogy lehet összeegyeztetni ezt a kettőt?
Dávid: Nagyon jól, mert ez a kettő kiegészíti egymást. Nekem az a felfogásom a világról vagy az életről, hogy a sok kicsi rész adja ki az egész nagyot. Lehetnek különböző irányzatok és gondolatok, de ezek egymást támogatják és így áll össze az egész. Én olyan családból származom, ahol a szüleim kereskedelemmel foglalkoztak, folyamatosan emberekkel dolgoztak együtt több mint húsz évet. Emellett mindkettőjük, Édesanyám és Édesapám is fogékony a tanításra. Édesanyám révén jön a spirituális gondolkodás. Édesapámon keresztül jött az erős meggyőződés az alapelvekben, a hitekben. Ez nem a vallásos életgyakorláson keresztül, hanem a magyar őstörténelmen, hagyományokon és az őseink tiszteletén keresztül jött. Mindez így adott egy jó kombinációt. Az üzleti élet kézenfekvő volt a jó minőségű életszínvonal megteremtése miatt. Ha hosszú távú ötleteimet, terveimet kérdezed, akkor azt tudom mondani, hogy nekem is vannak nagy ívű elképzeléseim a társadalommal kapcsolatosan, magasztosabb dolgok. Szívesebben látnám magam 10-15 év múlva akár olyan tisztségben, amely elsősorban nem üzleti kérdésekkel foglakozik. De addig el kell jutni, meg kell szerezni a tapasztalatokat, és megalapozni a kapcsolatokat. Végül, de nem utolsó sorban szerintem azért is jól működik, mert az érzékszerveimet így kiegészítem még egy plusszal, az intuícióval. A beleérzési képességem más emberekkel, helyzetekkel kapcsolatban már sokszor hasznomra vált.
BW: Előfordult már olyan eset a munkád során, hogy a munkáltatód az üzleti tevékenysége folyamán, a profitszerzés miatt, olyat várt el tőled, ami nem volt összeegyeztethető a lelkiismereteddel?
Dávid: Igen akadt néhány (nevetés). Ha tudtam, akkor kibontottam magamban az aktuális üzleti kérdést, és egy más minőségű céllá próbáltam átkeretezni. Ha pedig nem sikerült, akkor az az állomáspont rövidebb volt az életemben.
BW: Elég komoly témákról beszélgettünk eddig, most evezzünk egy kicsit könnyedebb vizekre. Mit szólsz ahhoz a tendenciához, hogy sok fiatalember kezd el jógázni, mivel terjed az a nézet, hogy itt könnyen lehet ismerkedni, ugyanis köztudomásul a gyakorlók többsége hölgy?
Dávid: Szerintem ez jó dolog, hogy minél több férfi jár jógaórára. Amiatt is, hogy ha eljön egy ilyen órára, akkor megtapasztalhatja a jótékony hatásait a gyakorlásnak testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Így idővel követővé válhat, azért mert ez megragadja, és nem csak ismerkedni jön le. Azért is jó ez szerintem, mert hasonló érdeklődésű nők és férfiak tudnak ismerkedni egymással. Ha akár egy férfit vagy nőt a jóga foglalkoztat, akkor nagyon jó dolog, hogyha hasonló érdeklődésű másik féllel tud megismerkedni egy jógaiskolában.
BW: Elérkeztünk a beszélgetésben a szakmai részhez. Melyik a kedvenc ászanád?
Dávid: Nagyon szeretem a hátrahajlító ászanákat, ezen belül is az úrdhva dhanurászanát (jógahidat). Igaz ez már nem ászana, de a dropbacket is kifejezetten kedvelem.
BW: Mi történik ilyenkor benned, miért ez a kedvenc?
Dávid: Mivel elég komplex ászanáról van szó, komoly összpontosítás szükséges hozzá. Jó érzés, mert egy teljesen más terhelést ad a gerincemnek, mivel hátrafelé végezzük. Halkan jegyzem meg, hogy elégedettséggel tölt el, mert jól megy! Meg még azért is, mert amikor 1-1,5 évvel ezelőtt csináltuk ezeket a gyakorlatokat, akkor még nem ment ennyire jól. Ezt összefüggésbe hozom azzal, hogy akkor még a testemben volt egy jó adag mentális stressz lerakódás. Ezt azóta sikerült kitisztítani a jóga által, és sokkal jobban megy ez a gyakorlat, szinte csettintésre.
BW: Melyik az az ászana, amelyet a legkevésbé kedvelsz, megkockáztatom szíved szerint ki is vennél a sorozatból?
Dávid: A návászanát említeném, ami nem is annyira nem a kedvencem, csak nem megy még túl jól. Lehet, hogy nem megfelelően végzem?! Nem tudom tartani a megfelelő zárat?!
BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Dávid! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Dávid: Hmm… a Dzsálandhara bandha, torokzár! A kommunikációt is fejleszti ennek az bandhának a fejlesztése. Számomra a kommunikáció az élet. Mindig kommunikálunk, minden helyzetben. Hiszem, hogy nem csak szóbeli úton, hanem a testünkkel, a rezgéseinkkel, a puszta jelenlétünkkel. És ha már szólásra kerül a sor, akkor nagyon fontos, hogy milyen minőségben szólunk, társalgunk a másik emberrel.
BW: Azt hiszem ennél jobb végszót el sem lehetne képzelni! Köszönöm az interjút! A bandha legyen veled utad során!