Megjelent! Eddie Stern – Egy egyszerű módszer könyve

Megjelent! Eddie Stern – Egy egyszerű módszer könyve

Remek hírűnk van számotokra! A mai napon megjelent Eddie SternEgy egyszerű módszer című sikerkönyvének magyar kiadása, a Nyolcágú Jóga Alapítvány gondozásában. “Az Egy egyszerű módszer megragadja a tökéletes egyensúlyt a jóga és a tudomány között, és megmutatja azt a mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a jóga olyan sok ember számára ilyen hatékony gyakorlat legyen. A könyv hiánypótló a jógairodalom világában.” „A széles körű tudás és az elmélyült gyakorlás hozta tapasztalat alapján megírt Egy egyszerű módszer egyformán mutathat utat leendő jógiknak, valamint a gyógyító tudományok és a művészetek gyakorlóinak.” “Lenyűgöző. Eddie Stern nem tudós, mégis meggyőző tudományos érvekkel támasztja alá, hogy miért működik a jóga, gyakran kiemelve, hogy a jóga alapelvei milyen párhuzamokat mutatnak a klasszikus tudományokkal.”

Hálás köszönet mindazoknak aki ebben a gyönyörű, ámde kihívásokkal teli projektben a segítségünkre volt: Bánk Zoltán, Baranyai Dalma, Barna Kisanna, Csák Csaba, Dacsev Dia, Dózsa Zoltán, Dr. Kővári Zsuzsa, Dr. Németh György, Dr. Szabó Gergely, Krébesz Andrea, Magos Eszter.

A könyv megvásárolható webáruházunkban, az első 100 példányt ingyenesen szállítjuk.

Ajánlások a könyvhöz

Ennek a könyvnek minden oldalát az együttérzés és a megértés fénye ragyogja át. Eddie Stern azon vágya, hogy mindannyian boldogok, egészségesek, erősek legyünk és békességre leljünk életünkben, párosul a szerzőnek a jóga lényegére vonatkozó ismereteivel és az azok átadásában való jártasságával. Azon, ahogy Eddie bemutatja hogyan képes a jóga a testet, elmét és a lelket átformálni, az olvasó érzi, hogy a szerző tudja miről beszél. Ez a könyv ideális ötvözete az inspirációnak, és a rendelkezésünkre álló gyakorlati eszközök bemutatásának.
SHARON SALZBERG, a Lovingkindness és a Real Happiness című könyvek szerzője

Lenyűgöző. Eddie Stern nem tudós, mégis meggyőző tudományos érvekkel támasztja alá, hogy miért működik a jóga, gyakran kiemelve, hogy a jóga alapelvei milyen párhuzamokat mutatnak a klasszikus tudományokkal. Ez a könyv egy üdvözlendő hozzájárulás azon törekvésekhez, amelyek a keleti és nyugati hagyományok összekapcsolása útján próbálják megalkotni a modern orvostudomány egységesítő elméletét.
ERICH ANDERER, orvos, idegsebész, New York School of Medicine

Ötven éve gyakorlom a transzcendentális meditációs technikát, és azt figyeltem meg, hogy a gyakorlás egyszerűsége az, ami segít az embereknek eljutni saját lényük legmélyebb szintjeire. Az Egy egyszerű módszer megragadja a tökéletes egyensúlyt a jóga és a tudomány között, és megmutatja azt a mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a jóga olyan sok ember számára ilyen hatékony gyakorlat legyen. A könyv hiánypótló a jógairodalom világában.
BOB ROTH, a David Lynch Foundation vezérigazgatója, a Strength in Stillness című, New York Times bestseller, könyv szerzője

A jóga tudományának éleslátó és közérthető összefoglalása a téma egyik legjobb szakértőjétől. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki a testét és az elméjét át akarja formálni.
P. MURALI DORAISWAMY, a pszichiátria és az orvostudomány professzora, Duke University Medical School

„A széles körű tudás és az elmélyült gyakorlás hozta tapasztalat alapján megírt Egy egyszerű módszer egyformán mutathat utat leendő jógiknak, valamint a gyógyító tudományok és a művészetek gyakorlóinak.”
NEIL THEISE, orvos, májpatológus diagnoszta, felnőttőssejt-kutató és a zen buddhizmus gyakorlója

Megosztani a tudást, megosztani a hatalmat

ashtanga mysore

Hamish Hendry, az Ashtanga Yoga London alapítója, bár magát mindössze a “reggeli tanárnak” tartja. Rengeteg Londonban élő fiatalabb astanga jóga tanár tartja őt a mentorának, akihez mindig fordulhat tanácsért. Hamish szerint a tapasztalat és a tudás felhalmozódásával a hatalom is felhalmozódik, így nagyon fontosnak tartja, hogy megossza ezeket a diákjaival és a fiatalabb tanárokkal. Hamish szerint a fiatal tanárok is lehetnek bölcsek, kedvesek, és együttérzők a diákjaikkal, így örömmel osztja meg velük tapasztalatát. Többek között erről is beszélt Harmony Slaterrel és Russell Case-szel a Finding Harmony podcastben.

Hamish: Azért is nézek fel a fiatal tanárokra, mert én egészen más voltam a kora huszas éveimben. Sokkal beképzeltebb és önzőbb voltam, azt hiszem. Amióta idősebb lettem, rájöttem, hogy más emberek is vannak a világon, nemcsak én.

Russell: Érdekes, említetted a hatalmat is. Emlékszem, egyszer az egyik japán astanga tanár megkérdezte Gurujitól, hogy “övé lehet-e Japán?” amire valószínűleg Guruji azt válaszolta, hogy persze. Így amikor ez a tanár visszament Japánba, azt gondolta, hogy minden astangásnak fizetnie kell neki, aki Japánban tanítani akar. Te nem csináltál ilyesmit Angliában, ugye?

Hamish: Istenem, dehogy! Ismerem ezt a sztorit, és a japán tanár védelmében annyit mindenképp el lehet mondani, hogy kulturális különbség van Japán és Anglia között. Én nem szerettem volna ilyesmit, hiszen mi voltunk az első olyan astanga jógaiskola, amelyik megfizette az asszisztenseit. Előtte az asszisztensek fizettek azért mindenhol, hogy megtanulhatták, hogyan tanítsanak. De azt gondoltam, hogy persze, sok mindent megtanul egy asszisztens, ugyanakkor ha a helyében lennék, akkor szeretném, hogy megfizessenek, úgyhogy így is tettünk.

Amikor elkezdtük, mi voltunk az első olyan jógaiskola, ahol a nőknek kevesebbet kellett fizetni, mint a férfiaknak.

Russell: Ezt a női napok miatt vezettétek be? Mivel minden hónapban bizonyos napokon a női gyakorlók várhatóan pihennek?

Hamish: Amiatt is, és persze, legyünk realisták, a nők még mindig nem keresnek annyit, mint a férfiak.

Harmony: Ebben valószínűleg még mindig elsők vagytok, nem túl gyakori, hogy ez bármilyen más jógaiskolában így lenne.

Hamish: Pedig teljesen logikus, főleg, hogy a legtöbb diákunk nő.

Russell: Mennyire ideális így ez a “business-modell”, tekintve, hogy Londonban rengeteg jógaiskola van?

Hamish: Nem igazán szeretnék birtoklásvágyat gyakorolni a diákjaim fölött, és azt sem, hogyha a diákjaim ragaszkodnának a jógaiskolához. Szabadságra szeretném tanítani őket ebben az értelemben, ez az ő gyakorlásuk. Tanárként azt hiszem az a fontos, hogy olyan diákokat vonzz magadhoz, akikkel szeretnél együtt dolgozni, és ők is szeretnének együtt dolgozni veled.

Russell: Szeretnélek egy kicsit a szvádhjájáról kérdezni. Az önvaló tanulmányozását jelenti számodra az intézményesített tanulás is? Például az, hogy Pattabhi Jois-szal tanultál?

Hamish: Általában az önvaló tanulmányozásaként értjük a szvádhjáját, és én is azt gondoltam, hogy az a lényege, hogy fekszel a kanapén és beszélgetsz a pszichológusoddal. De egyszer, mikor Sharath-tal Londonban együtt vacsoráztunk, erről beszélgettünk és azt mondta, hogy nem, ez nem azt jelenti, ahogy mi értjük, hanem azt, hogy meg kell találnunk Istent. A spirituális utunkat. Nagyon egyszerű elvesznünk abban, hogy “megtaláljuk magunkat”, de a spirituális útra kellene rátérnünk eközben. És ezt persze nagyon nehéz megítélni, hogy “ki találta meg”, hiszen vannak olyanok, akik nagyon régóta tanítanak astanga jógát, és nem találták meg a spirituális útjukat és vannak fiatal tanárok, akik meg igen.

Természetesen attól még, hogy van egy papírod arról, hogy astanga jóga tanár vagy, nem jelenti azt, hogy jó tanár leszel.

Rengeteg oktatóképzés (TTC) érhető el ma már a világban, de ezek nem tesznek téged tanárrá, főleg nem jó tanárrá.

A gyerekeinket is arra tanítjuk, hogy mindenhol a fekete-fehér válaszokat keressék: 2 + 2 az 4, igen vagy nem? Az akadémiai sikert mérjük, ami sok ajtót megnyit a világban számunkra, de a valóságban az, ahogy megtörténnek velünk a dolgok, ahogy alakítjuk és történetté formáljuk ezeket az eseményeket, azt mutatják, hogy ahogyan élünk, az nem ítélhető meg feketén-fehéren.

Például, ha a járványhelyzetet vesszük, abból sincs egyenes kiút. Ha lenne, akkor már az összes ország azt követné, és tudnánk, hogy merre tartunk.

Nem ugyanaz a válasz minden egyes embernek az élet nehézségeire, az egyes szituációkra.

A jógában pedig nagyon intuitívnek, és egyénre szabottnak kell lennünk és kell lennie a tanításnak, éppen ezért, mert tudjuk, hogy a válaszok nem fekete-fehérek.

Russell: Amikor Angliában tanítottam, azt tapasztaltam, hogy a diákjaim nagyon is kritikusak a módszereimmel kapcsolatban, aztán, amikor elmentem Taiwanba, nagyon meglepődtem, hogy az ottaniak milyen könnyen “behódoltak a hatalmamnak”, annak, ahogyan tanítok. Milyen szerinted az ideális diák?

Hamish: Taiwanban, Kínában és Japánban tanítottam eddig Ázsiában, és úgy gondolom, az a szokás, hogy nem kérdőjelezed meg a tanárodat. A tanárnak mindig igaza van és ez a kultúrából fakad. Persze, nagyon könnyű lenne egy olyan felosztást csinálni, hogy a nyugati ember mindent megkérdőjelez, míg a keleti elfogadja a tekintélyt, és ez az általánosítás azért nem igaz. Vannak olyan amerikai tanítványaim, akik soha nem kérdőjelezik meg, amit mondok, és tanítottam olyanokat Kínában, akiknek pedig mindig sok kérdésük volt.

Szóval azt hiszem, annyira ideális egy diák, amennyire ideális egy tanár hozzáállása a különböző diákokhoz.

Harmony: Mikor mentél először Mysore-ba?

Hamish: 1995-ben.

Harmony: És mi volt az indíttatás?

Hamish: Az indíttatás az volt, ami miatt bárki elmegy bárhová, vagyis egy lány miatt mentem először Mysore-ba.

Harmony: A feleséged, Anna miatt?

Hamish: Nem, akkor őt még nem ismertem. De emiatt is romantikával gondolok vissza az első utamra. Mostmár húsz alkalommal voltam Mysore-ban, és emiatt az első és az utolsó utamra emlékszem a legjobban.

Harmony: Milyen volt Pattabhi Jois-szal először gyakorolni?

Hamish: Más volt, mint amit addig valaha csináltam. Soha nem éreztem egészen addig, hogy valaki ennyire tüzetesen megfigyelt volna. És ijesztő is volt persze, egyrészt, mivel hajnalban Guruji egy fáklyával járkált a diákok között, ezért néha csak elképzelni tudtad a sötétben, hogy épp hol vannak a testrészeid, aztán hirtelen megjelent fölötted a fáklyával, és máris a fény és a figyelem középpontjában voltál. Azt hiszem, amikor ötödszörre mentem vissza Mysore-ba, akkora léptem túl a félelmeimen.

Harmony: És akkor hol ismerted meg a feleségedet, Annát?

Hamish: Skóciában tartottam egy workshopot, és ott. Azt tettem, amit általában nem annyira ideális, randira hívtam az egyik tanítványom. De nagyon örülök neki, mert összeházasodtunk, szóval jól sült el.

Russell: Az igaz, hogy Anna volt az első nő, aki meg tudta csinálni a karandavászanát?

Hamish: Az első volt, akit én láttam, hogy meg tudja csinálni, de biztos vagyok benne, hogy számtalan női gyakorló képes volt már rá előtte is!

Az elménk az, ami az útjába áll annak, hogy képesek legyünk megcsinálni egy ászanát. Számtalan féleképpen elmondjuk magunknak, hogy miért nem vagyunk képesek megcsinálni egy-egy ászanát, és aztán nagyon nehéz ezeket a leblokkolásokat feloldani.

Russell: Mikor kezdtél el Londonban tanítani?

Hamish: 1999-ben. Edinburgh-ban tanítottam abban az időben, és John Scott-tól vettem át a tanítást Londonban, mikor ő visszaköltözött a szülőföldjére, Új-Zélandra. Egy nagyon kicsi hely volt, amit átadott, és nagyon öreg. Az ablakok nem záródtak rendesen és kannákat tettünk a diákok matraca mellé, hogy felfogják a vakolatot és a csöpögést a helyiségben.

Russell: Emlékszem, nálad láttam először, hogy kis talp-alakú ragacsokat helyezel a földre, hogy hova tegyék az emberek a matracukat.

Hamish: Igen, minél több embert próbáltunk mindig bezsúfolni a helyiségbe, úgyhogy be kellett osztanunk a helyet! A mostani stúdiónkban is így csináljuk. Ezért is két talp a stúdiónk logója.

Russell: Amikor gyakoroltam nálad, sérült volt a hátam, és emlékszem, hogy fészkelődtem dwi pada sirsászanában és megkérdezted, hogy mit csinálok, mire elmagyaráztam a sérülésem, te pedig azt mondta, hogy mindenfajta sérülésed volt már. Emlékszel erre?

Hamish: Őszintén, nem emlékszem, de az igaz, hogy sokfajta sérülésem volt már! Csodálatos a testnek az a képessége, ahogy újra és újra meggyógyítja magát.

Harmony: Gyakorlás közben, vagy gyakorláson kívül sérültél ennyiszer?

Hamish: A legtöbbet a gyakorláson kívül, és a legtöbbször azért, mert hülye voltam. Próbáltam lenyűgözni valakit, elfelejtettem, hogy létezik gravitáció, ilyesmik miatt.

Harmony: Amikor megsérülsz, tovább gyakorolsz, vagy módosítasz a gyakorláson? Hogyan kezeled?

Hamish: Nem hagyom ki a gyakorlást, persze nincs egyetlen gyógymód mindegyik sérülésre. Legtöbbször kísérleteztem azzal, hogyan tudok mozogni, amikor megsérültem. Csinálom az ászanákat, figyelem, mit reagál a testem és adaptálom, de próbálom a lehető legkevesebb eltéréssel az eredeti póztól. A légzést jól lehet használni egyfajta mérőeszközként. Ha át tudom lélegezni, bármiféle mozdulat legyen az, és kevésbé fáj a légzésnek köszönhetően, vagy nem fáj jobban, az egy jó jel. Nem hagyok ki egy ászanát sem. Lehet, hogy épp akkor csak egyetlen légzésig tudok az ászanában maradni, de két héttel később mondjuk már két légzésig, és így tovább.

Russell: Amikor fölhívtalak, azt mondtad, ma jó volt a gyakorlásod.

Hamish: Igen!

Russell: Milyen a jó gyakorlás most, 2021-ben, és milyen volt 1995-ben?

Hamish: A gyakorlás utáni érzés ugyanolyan. Az elme tisztasága, a mosoly, a nyugalom, amit a gyakorlás hoz, ugyanolyan. Azt hiszem, amikor fiatalabb voltam, akkor több energiát adott a gyakorlás, mint most. Mostmár kevésbé vagyok energikus, de még nagyobb nyugalmat ad és a mosolyom is szélesebb.

Russell: Valaki mondta nekem egyszer, hogy látott téged gyakorolni reggel, tanítás előtt, és hogy még soha nem látott valakit, aki ennyire hatékonyan és tisztán gyakorolt volna, a lehető legkevesebb fölösleges mozgást alkalmazva. Tudom, hogy ez egyébként hatalmas koncentrációt igényel, de mégis úgy tűnik, mintha folyó víz lenne a gyakorlásod, mintha erőfeszítés nélküli lenne.

Hamish: Úgy vagyunk összerakva, mint emberi lények, hogy hatékonyak legyünk a mozgásunkkal, takarékosak az energiánkkal. Amikor az ősemberek vadásztak és gyűjtögettek, arra kellett használják az energiájukat, ami a feladat volt. Ez a légzés-mozgás kapcsolata. Velünk van már egy ideje. Az emberek fölhúzták az íjjukat, és visszatartották a levegőt a koncentráció érdekében, ilyesmi dolgok…igen hosszú az emberiség története a fizikai gyakorlással. Úgyhogy a hatékonyság rendkívül fontos, mivel egy bizonyos mennyiségű energiánk van per nap, ha belegondolunk, annyi, amennyi kalóriát elfogyasztunk.

Szóval képesek vagyunk arra, hogy a gyakorlásunkat is hatékonyan és energiatakarékosan végezzük, képesek vagyunk arra, hogy megbízzunk annyira a testünkben, hogy tudja, hogy mi a feladat, hogyan ossza be az energiát. Hogy minél nagyobb feladatokat gyakorlatilag minél kevesebb erőfeszítéssel tudjunk végrehajtani.

Harmony: Akkor az biztos nagy segítségedre van, hogy próbálod a mindennapi gyakorlásodban tartani magad a struktúrához, az ászanák és a vinyászák egymást követéséhez, magához a sorozat felépítéséhez.

Hamish: Igen, az astanga jógában ez a jó, hogy intellektuálisan keveset kell gondolnunk a gyakorlás közben arra, hogy most épp melyik ízület aktiválódik…

Persze minden napunk más, és talán pont ez az izgalmas, hogy egyik nap jobban érzem magam bizonyos ászanákban, mint a másik nap, és ezt az elmémnek el kell fogadnia.

A teljes interjú elérhető Harmony Slater weboldalán: https://www.harmonyslater.com/finding-harmony-podcast/2021/2/12/hamish-hendry
Fordította: Horváth Eszter.

A légzés legtökéletesebb módja az astanga jógában

Sharath_Jois

Egy különleges légzéstechnika a kulcsa a vinyásza rendszernek, amelyen az astanga jóga alapul. Pattabhi Jois sokszor hangsúlyozta ezt, Vāmana Risit idézve a Yoga Koruntából:

“Vinā Vinyāsa yogena āsanādih na kārayet”
Ne végezz ászanát vinyásza nélkül.

Ez a légzéstechnika, a vinyászával és a testhelyzetekkel kombinálva segíti a véráramlást, a méreganyagok távozását, és könnyűvé, erőssé teszi a testet. Automatikusan megteremti a belső egyensúlyt is. Amikor a légzés kiegyensúlyozottá és nyugodttá válik, az idegrendszer ugyanúgy megtisztul, amitől megnyugszik az elme. Ilyenkor válik lehetségessé a gyakorláson keresztüli testi-lelki változás.
Hogy teljesen megértsük ezt a technikát, és alkalmazni tudjuk a gyakorlásunkban, egy tapasztalt tanártól kell megtanuljuk. Ezért a cikkben nem megtanítani szeretnénk erre a képességre, hanem tapasztalatokat megosztani a folyamatról és annak előnyeiről.

A Mūla és Uḍyāṇa bandhák szerepe az astanga jóga légzéstechnikájában

Az astanga jóga légzéstechnikája egészen más, mint a szabad légzés, ahogy azt a mindennapokan végezzük. A mūla and uḍyāṇa bandhák segítségével teljesen megváltoztatja a rekeszizom mozgását. Annak érdekében, hogy szemügyre vehessük a bandhák által befolyásolt légzéstechnikát, legalább elméletben meg kell értsük, mit jelent a bandha. Pattabhi Jois a Yoga Malában így írja le: “A mūla bandha a végbélnyílás köldök felé emelését jelenti. Az uḍyāṇa bandha pedig a törzsizmok 10 centiméterre való emelését a köldöktől.”

Amikor megkérdeztem néhány astanga jógagyakorlót, ők azt fogalmazták meg, hogy Pattabhi Jois és Sharath is úgy tanították nekik, hogy a mūla bandha a végbélnyílás “összehúzását” jelenti, az uḍyāṇa bandha pedig az csípő alrészének behúzását. A szabad, mindennapi légzésben a bandhák használata nélkül a rekeszizom lefelé tágul, az alhasi szervekre, ami miatt az alhas kitüremkedik. Ebben a fajta légzésben kevés az oldalirányú mozgás a bordákban, a legtöbb mozgás a hasban történik.
Ennek ellentéteként, amit az astangában alkalmazunk, hogy öszehúzzuk a végbélnyílásunk (mūla bandha) és behúzzuk az alhasi izmokat (uḍyāṇa bandha) megelőzi, hogy az alhasi szervek lefelé tolódjanak. Ehelyett az alhasi szervek ellenállnak a rekeszizom nyomásának, ami azt eredményezi, hogy horizontálisan és oldalra fognak tágulni. A rekeszizomra oldalt tágulásához szükség van az alsó bordák mozgására, amelyek szintén kitágulnak, miközben a mellkas megemelkedik. Ennek eredménye egy mély légzés, amely hatékonyan éri el a tüdő összes részét, amikor figyelmesen gyakorolják.

Megérteni a légzés minőségét

Pattabhi Jois elhíresült módon használta a “szabad légzés, hangosan” kifejezést, amikor arról kérdezték, hogyan lélegezzen valaki az ászana gyakorlása során. Ezalatt azt értette, hogy nem szabad, hogy a légzés útját megállítsuk a torokban, hanem, hogy a légzésnek szabadon kell ki-, be áramolnia a tüdőből. A gyengéd hang, amely ezzel jár, inkább mélyen a mellkasből kell jöjjön, semmint amiatt, hogy a torokban megakasztjuk a lélegzetet.

A gyakorlás során arra kell figyelni, hogy ugyanannyi ideig tartson a belégzés és a kilégzés, és egyenletes legyen az intenzitása a légzésciklusnak végig a gyakorlás során. Jois gyakran azt is leszögezte, hogy az ászana (testhelyzet) csak akkor megfelelő, amennyiben a légzés is megfelelő. Más szavakkal élve, akkor sajátítunk el egy ászanát, mihelyt szabadon, nyugodtan tudunk lélegezni egy-egy testhelyzetben. A légzés minősége elárulja az elme minőségét. Ha a légzés nyugodt, mély és kiegyensúlyozott, az elme is a nyugodtság és a fókusz állapotában van.

A helyes légzés előnyei

A légzéstechnika tökéletesítése segít, hogy hosszútávon, a mindennapjainkban is több oxigénhoz jussunk, és hatékonyabban ürítsük ki szervezetünkből a szén-dioxidot. A kiegyensúlyzott, áramló légzés nagy hatást gyakorol az idegrendszerre is, egyensúlyt teremt a hangulatingadozásban, nagyobb stabilitást eredményez fizikailag, mentálisan és érzelmileg egy nap során. Ennek köszönhetően tisztább, nyugodtabb az elme, amely nagyon fontos a jóga “sikerét” illetően.

Mivel a légzés szorosan kapcsolódik a fizikai, mentális, és érzelmi állapotokhoz, a légzéstechnikát fel tudjuk használni, hogy szabályozzuk ezeket a rendszereinket. Például a légzés szétszórttá válik és felgyorsul, amikor felizgatjuk magunkat, vagy stresszelünk. Hihetetlen módon, jelentősen javítani tudunk a stressz szintünkön és az érzelmeink hullámzásán, amennyiben tudatosan elkezdjük szabályozni a légzésün ezekben a helyzetekben. Néhány mély, kiegyensúlyozott lélégzetvétel sokkal jobb kedvűvé tehet minket.

A légzés szorosan kapcsolódik a fizikai állapotunkhoz is. A légzéstechnika vinyászához és ászanához kapcsolt gyakorlása segít, hogy erős, egészséges legyen a légzőrendszerünk és fejleszti a teljeskörű jólétünk, fittségünk és mentális tisztánlátásunk. Ahogy azt ősi szövegekben leírják és ahogy azt jógagyakorlóként tapasztaljuk, a légzés szoros kapcsolatban van az energia (prāṇa vagy életerő) áramlásával a testben. A prāṇa sokféle testi funkcióért felelős. Amikor a prāṇa szabadon áramlik, egészségesek vagyunk. De mikor az áramlása megtörik, az testi vagy mentális állapotváltozást, esetleg megbetegedést eredményez. A helyes légzésmintázat kialakítása fontos, hogy a prāṇa áramlása szabad legyen. Ezért amikor valamilyen fizikai betegségtől, vagy mentális állapotváltozástól szenvedünk, a légzésmintázatunk megváltoztatásával a betegségen is javítani tudunk.
A prāṇa az egyesítője az egyéni léleknek (vagy Jīvātman) és a felsőbb énnek (vagy Paramātman) ezért a prāṇa áramlásának szabályozása kulcskérdéssé válik az egyesítésben – írja Krishnamacharya a Yoga Makarandában. Európai gondolkodásra lefordítva ez talán a pszichológia tudatos, és tudattalan én fogalmaival értelmezhető. A tudattalan viselkedésmintáinkon változtatni tudunk a prāṇa szabályozásának segítségével, amelyet a légzésen keresztül érünk el.

A prāṇāyāma, az astanga jóga negyedik ága összeköti az első három ágat (jámák, nijámák, ászana) a tudatosság felsőbb fokaival. Az astanga jóga módszere ezért először a test és az elme stabilizálásra törekszik az első három ág mindennapi gyakorlásán keresztül, kiemelt figyelmet fordítva a mély, rekeszizomi légzésre, amely önmagában egy alapozó prāṇāyāma technika. Haladó légzéstechnikák bevezetésére akkor van lehetőség, amikor a gyakorló stabilizálódott fizikailag, mentálisan és érzelmileg a hosszú időn keresztül, megszakítás nélküli gyakorlás segítségével (és csak rendkívül tapasztalt tanároktól elsajátítandó).

A Yoga Malában Pattabhi Jois figyelmeztetőleg idézi a Hatha Yoga Pradipikát: “Ahogy egy oroszlánt, elefántot vagy tigrist is fokozatosan szelídítenek meg, a prāṇához is hasonlóképp kell közelíteni, másképp tönkreteszi a gyakorlót.” Elsőként a szilárd alapok megteremtése szükséges a helyes légzés elsajátításával, így a jóga többi ága is elérhetőbbé válik, veszélytelenül.

A cikk szerzője Andrew Hillam, kiegészítette Horváth Eszter.

Ebben a podcast epizódban Andrew, tapasztalt astanga gyakorlóként bővebben is kifejti a légzés, és a hangadás kapcsolatát az elme állapotaihoz.

MEGJELENT!!! R. Sharath Jois: Kortalanul

BOOKWEB_C-1

Szeretnéd örök fiatalnak érezni magad? Szeretnél hosszú ideig élni? Szeretnél egészséges és erős lenni? Az astanga jóga Gurujának Kortalanul –  egy jógi titkai a hosszú és egészséges élethez című legújabb könyvéből megtudhatod, hogyan válhatsz erőssé és egészségessé egy olyan életmód segítségével, amely gátat szab az öregedésnek.

A kortalanság titka abban rejlik, hogy milyen életet élünk, s hogyan viszonyulunk az élethez. Erről ír könyvében a jógaguru, Sharath Jois, aki megosztja velünk mély és sokrétű tudását és tapasztalatát, amelyet számtalan generáción átívelően örökölt a tanítói láncolat által. Ez a kivételes ismeret a világ legnépszerűbb jógaformáján, az astanga jógán keresztül érkezik el hozzánk, amelyből a legtöbb modern jógastílus merít inspirációt.

SharathJi a jógafilozófiát segítségül hívva osztja meg saját életéből vett anekdotákat, bevált recepteket, egyszerű, gondosan kiválasztott jógapózokat. Mindemellett tippeket és tanácsokat is ad az olvasó számára arról, hogyan alakíthatunk ki olyan szokásokat, amelyek hosszútávon egészséges életmódhoz vezetnek.

Mit szólnál például ha tested jobb és kiegyensúlyozottabb anyagcserével, vérkeringéssel, fizikai erővel és oxigénellátással rendelkezne? A Kortalanul – egy jógi titkai a hosszú és egészséges életéhez című könyvből nem csak azt tudhatjuk meg, hogyan tisztítható, gyógyítható és erősíthető a test, hanem azt is, hogyan tudjuk kiegyensúlyozni és megnyugtatni az egész idegrendszert és a tudatot csökkentve a stresszt és depressziót. SharathJi tanácsait követve megtapasztalhatjuk, minyire könnyedén megálljt tudunk parancsolni az öregedésnek, és milyen hatékonyan válthatunk egy olyan életmódra, amely megnyitja előttünk az utat a hosszú, tartalmas, örömteli és egészséges élet előtt.

Sharath Jois, az ashtanga jóga 2009-ben elhunyt alapítójának, Sri Patthabi Joisnak, az unokája és örököse, az évek során tanította Madonnát, Stinget, Gwyneth Paltrow-t és sok más hírességet szerte a világon. SharathJi azt tanítja, hogy a jóga kisebb változtatásokkal minden ember számára lehetséges. A jógapozíciók, az ászanák és a légzés a jóga azon eszközei, amelyek fokozottan jó közérzetet és mélyebb öntudatosságot eredményezhetnek.


Hálás köszönet mindenkinek aki ebben a gyönyörű ámde kihívásokkal teli projektben a segítségünkre volt! Nevesítve 🙂 Seres Hajnal, Csák Csaba, Krébesz Andi, Magos Eszter, Tátrai Eszter, Tátrai Lívia, Horváth Orsolya, Dacsev Dia 🙏🙏🙏

A könyv korlátozott számban megrendelhető webáruházunkban, akár karácsony (idei) előtti szállítással. Ha december 17-ig megrendeled, karácsony napja előtt átveheted. Remek ünnepi ajándék mindenki számára! Ajándékozz egészséget és hosszú boldog életet 🕉🙏💥

Az egészséges étkezés veszélyei

Amazonas

“A legfontosabb dolog az étrendedben nem egy tápanyag, hanem egy cselekvés – a főzés!” (Michael Pollan)

Azt hiszem annak, aki ételekről ír, az a dolga, hogy ösztönözzön. Egy jó recept még a legkedvetlenebb olvasót is a konyhába csalogathatja és magabiztossá teheti a tűzhely mellett.

Van egy nagyon erős hitem, miszerint mindenki meg tud tanulni főzni. Ez egy alapképesség az élethez, nem egy tehetség, mint a színészkedés vagy az éneklés. A magabiztosság kulcsfontosságú. Ha tudod, hogy kerüld el a buktatókat és hogy fordítsd őket előnyödre, a konyha mindig jó hely lehet.

Néhány séf mást gondolna erről. Az éttermi szféra nagy showmanjei egy művészeti formának tekintik a főzést, elkápráztatva a közönségüket. Éttermeikbe menni egyszeri életesemény, a konyhájukon dolgozók valóságos katonák. Ez egy olyan világ, amelyet kompetitív, ambiciózus férfiak dominálnak.

Nem meglepő emiatt, hogy a világ legnépszerűbb szakácskönyvírói nem ezek a séfek! A nőknek mindig is erősebb volt a hangjuk, ha szakácskönyvekről volt szó. Persze ezek nem azok a nők, akiket a hagyomány nevében a tűzhelyhez láncolnak. Sokakat közülük a két világháború követte kulturális fellendülés tett szakáccsá, minthogy a nőknek a társadalmi szerepük változásával új példaképekre volt szükségük.
Ez a 20. század közepe óta így van, női szerzők generációi hirdetik, hogy nem tökéletesnek kell lenni a konyhában, hanem a főzés folyamatát kell szeretni. “Ne aggódj, ez működni fog. Ha én meg tudom csinálni, te is.” írja Nigella Lawson a könyvében.

Az élete főzésen keresztüli kézbevételét ismételte meg elődjeihez hasonlóan a fiatal Ella Mills, aki egy autoimmun betegségből segítette felépülni szervezetét étrendje radikális megváltoztatásával. Bár betegsége évek múltával enyhült volna, Ella nem akarta passzívan kivárni, ezért állapota javítása érdekében feladta a hús, a tejtermékek, a hal és a búzából készült ételek fogyasztását. Feladta a késztermékeket is és megtanult főzni. Mint sok más fiatal, a közösségi médián dokumentálta útját, igy lett az első szakácskönyve, a Deliciously Ella mindenidők egyik leggyorsabban fogyó szakácskönyve.

Ebben a könyvben, mint ahogy azt más a közösségi médián aktív ételposztokat írók is teszik, Ella nemcsak a finom fogásokért, hanem az ember teljeskörő egészségéért is felelősséget vállal. Ez a trend a század elején jelent meg, először etikai fókusszal, amelynek középpontjában az organikus és teljesértékű étkezés, valamint a biopiacok és helyi gazdák támogatása állt. Aztán jött a ‘wellness’ mozgalom, ami drámaian elsöpörte a különbséget egészségügyi és főzési tanácsok között.

A nagy superfood-mitosz

Ennek egyik tünete a ‘superfood’ jelenség, ami leginkább egzotikus gyümölcsök és zöldségek fetisizálását – egészséges voltának kihangsúlyozását jelenti – ilyen például a fodros kel és az avokádó is. Csakhogy a superfoodok tényleg leginkább egy-egy korszak fétisei: a fentebb említett szakácsok korában a fokhagyma rendelkezett majdhogynem misztikus státusszal, ugyanakkor terjesztett egészségügyi előnyei valójában akkor érnének fel hírével, ha az ember napi 28 gerezd fokhagymát enne meg, amitől viszont szinte biztosan rosszul lenne. Ugyanez a helyzet a fodros kellel is: valójában nem egészségesebb, mint a növény családjába tartozó más fajták, mint a kelkáposzta, a fejeskáposzta vagy a brokkoli.

Jó erre emlékezni, amikor egy népszerű szakácskönyv receptje miatt a fodroskel után nyúlunk a zöldségesnél egy sima kelkáposzta helyett, vagy mikor más egzotikus, vagy nem egyszerűen hozzáférhető hozzávaló jelentőségét emeli ki egy szakácskönyvíró egészségünk megőrzése érdekében.
A fodroskel népszerűségének egyik titka, hogy a nagyteljesítményű turmixgépek, mint amilyen például a Nutribullet, jól fel tudják dolgozni smoothie-khoz, levekhez. Valójában a zöldség tápanyagának jó részét elveszítjük, mikor levet készítünk belőle, tekintve, hogy a rostok a lében már nincsenek meg. A nagyanyánknak igaza volt, amikor mondta, hogy együnk több zöldséget. De rágjuk is meg, nem hiába vannak a fogaink, hanem használatra.
A fogaink jól jelzik, milyen étrenden kell élnünk: olyanon, ami sokféle ételcsoportot tartalmaz, hiszen a fogainkkal sokmindent képesek vagyunk megrágni. A régi mondás mögött, hogy “mindent mértékkel”, van valami, nem is kevés tudományos háttér. De a tudomány sokszor hajlik is rá (nem kevésszer gazdasági érdekektől vezérelten), hogy bizonyos ételeket “jobbnak” kiáltson ki, mint másokat. Ahogy az újságíró Bee Wilson megjegyezte a Guardianben, “olyan időket élünk, ahol a NutriBulleteket és a spiralizálókat többször emlitik a szakácskönyvek, mint a fakanalakat”. Wilson írása kényelmetlen kérdéseket tesz fel azzal kapcsolatban, miért vagyunk a “tiszta étkezés” megszállottjai és hogy miért osztjuk az ételeket “gyógyító” és “pusztító” kategóriákba.

Avokádó – a veganizmus ketrecben nevelt csirkéje

A superfoodok esetében nemcsak a pénztárcánk sínyli meg a trendibb, tehát drágább élelmiszer választását, hanem a periféria országának erdői is: Latin-Amerika erdőirtásaiért az olyan élelmiszerek iránti megnövekedett kereslet a felelős, mint amilyen a chia mag, a quinoa és az avokádó.
Ezeket az élelmiszereket különböző címkék alatt kiáltják ki az egészségre kedvezőnek: a századunk nagy népbetegségei, mint az elhízás, a szívbetegségek, a rák és más életmódjelenségek – krónikus fáradtság, alvászavarok – gyógyítóiként tekint rájuk a növényi alapú táplálkozás, az alkalikus (lúgositó) és megannyi féle elvre épülő étrend.
 Ezeknek pedig számos variációja létezik: aminek fogyasztása valakiben bűntudatot kelt, az máshol valaki számára elérhetetlen táplálék.
A veganizmus elemeit beépítve a növényi étrenden élők például elvethetik a vegánsággal egyébként összeférhető ételeket, azokat “feldolgozott” ételeknek mondva.

Orthorexia – egy új evészavar

Az egészséges étkezés előtérbe helyezése nem újdonsága a jógagyakorlók között sem. A helyes étkezésre fektetett nagy hangsúly különösen érintetté teheti az astangásokat az orthorexiában, vagy legalábbis annak egy enyhébb formájában.

Az orthorexia egy olyan étkezési zavar, amely során az ember nagy késztetést érez bizonyos “toxikus” ételek elutasítására. Könnyű látni, a ‘wellness’, a ‘tiszta vagy egészséges’ étkezés fogalmai hogyan lehetnek kiváltói egy ilyen állapotnak, hiszen ha vannak ‘tiszta’ ételek, akkor vannak olyanok is, amelyek ‘piszkosak’.

Nem csoda, hogy rengeteg gyakorlónál alakulhat ki hasonló állapot, minthogy sokan nem gondolnak másképp a jógára, mint ami egy út a fizikai ‘wellness’-hez. A jógát trendi életmódként eladó piac a jóga termékét a menő sportruházat és a trendi, sok jógafajtát felvonultató stúdió köré építi, és persze ad hozzá egy jól marketingelt étrendet is. Vannak jógás szakácskönyvek, amelyek azt ígérik, hogy az étrend majd egyensúlyba hozza a chakrákat, vagy olyan ajurvédát a saját szájíze szerint értelmező szerzők, akik az egészség elérése érdekében a pancakarmát ajánlják, ami egy rendkívül restriktív – rizsből és lencséből – álló étrend, melyet az ajurvéda hagyományát követő orvosok súlyos betegségekben szenvedő páncienseiknek írnak elő.

Természetes, hogy az ahimsza jegyében a jógagyakorlók a veganizmus formáival kísérleteznek, minthogy a nem-ártás rajtunk túlterjed, de vajon tényleg kevesebbet ártunk, ha szigorúan bekorlátozzuk étrendünket, bűntudatot érzünk bizonyos ételek fogyasztása miatt, vagy a ‘tiszta’ étkezés jegyében olyan ételeket fogyasztunk, amelyek súlyos túlfogyasztást eredményeznek a világ más területein?

A tisztulás pedig fontos a jógában, ugyanakkor a tisztulás eszközeit, mint a például a pancakarmát is, az ajurvédikus doktorok többszöri konzultáció után javasolják. Vannak körülmények, amelyek között a pancakarma kifejezetten kerülendő. Ilyen, Sharath Jois szerint, amikor gyakorlunk. Az ászanák kivitelezésének szigorúsága, mondja, már önmagában épp erős stimuláció az emésztőrendszernek. Sharath számos mysore-i konferencián figyelmezteti a gyakorlókat, hogy ne halmozzák a böjtöt, más tisztulási formákat az ászanagyakorlásra.

Érdemes lehet elvégezni egy egyszerű gyakorlatot, hogy lásd, mennyire vagy restriktív az étkezést illetően: írd fel, mik azok az etikai elvek, amelyeket az étrendedben követsz. Ez nemcsak a veganizmus lehet, hanem mondjuk a termelők, termékek megválasztása. Majd adj hozzá a listához bármilyen élelmiszert, amit kerülsz (glutén, laktóz) és add hozzá, miért. Kérdezd meg magadtól, mennyire nehéz az étrendedhez tartani magad. Szorongani kezdesz, bűntudatot kelt benned, ha eltérsz az étrendedtől? Kerülöd az olyan szituációkat (családdal, barátokkal evés) ahol ez megtörténhet?

Az astangások között van egy másik nagy étrendbeli korlátozás, ami nem a mit, hanem a mikor kérdésére felel. Ha kora reggel gyakorolsz, és bajban vagy a vacsorával kapcsolatban, írd le, hány órakor érzed azt, hogy még belefér, ha most vacsorázol. Hogy érzed magad, ha egy kicsit eltérsz ettől?

Sok kora reggel gyakorló astangás keveset, vagy egyátalán nem eszik este, hogy könnyedebb legyen a másnap reggeli gyakorlása. Ennek már önmagában rendkivüli hatása van a testre, hiszen ez egy rövid, “időszaki” böjt, amely egyre jobban érdekli a tudósokat is, minthogy egy ilyen időszakos böjt alatt az emésztőrendszer pihenni tud, nem fordít energiát étel feldolgozására.

Némi pihenéssel, mozgással, és változatos étrenddel valójában a gyakorlásunkat is teljes egészében támogatni tudjuk. Nem kell hozzá semmilyen különleges étrendet követni. A legtöbben, akár észrevesszük, akár nem, akkor funkcionálunk a legjobban, ha egy kicsit éhesek vagyunk. Azonban a bőségben könnyen el lehet felejteni, milyen az éhség ellentéte, a megelégedettség. A kenyeret, a rizst, és más szénhidrát-gazdag ételeket sokszor éri az a vád, hogy az ember fáradt és elnehezült lesz tőlük. Ugyanakkor természetes, hogy az lesz, ha előtte néhány órával már egy ugyanilyen tápanyagokban gazdag ételt fogyasztott.
Ha az ember nem fordít figyelmet a saját étele megismerésére, elkészitésére, megfőzésére, hanem ‘csak bekap valamit, és már rohan is tovább’, nem csoda, hogy az egyes ételeket kezdi el hibáztatni egy olyan környezetben, amely ugyanezt teszi és erre is készteti.

Ha úgy látod, a ‘rossznak’ minősített ételek listája számodra egyre növekszik, vedd figyelembe a következőt: egy olyan bizarr korban élünk, ahol vannak emberek, akik elutasítják azokat az ételeket, amelyekből mások számára nincs elegendő.

Szerző: Tom Norrington-Davies
Forrás: Pushpam magazin 4. szám
Fordította: Horváth Eszter
Fénykép: www.voanews.com/americas/destruction-brazils-amazon-forest-jumps-16-percent-2015

Kortalanul

Astanga ikonok: Russell Case 2. rész

Russell Case

Az interjú első részét itt olvashatjátok.

Guruji és Sharath sokat beszélnek a gyakorlás potenciáljáról a légzést, a bandhákat és a dristhit illetően, és hogy hogyan vezetjük a pránát energetikailag a triszthánával és az ászanával. Mit gondolsz erről, mint tanítvány és mint tanár?

Tudod, egy kis alázatosságot követel, hogy ehhez hozzászóljak.
Épp a múlt hétvégén találkoztam még kettővel a ősi szentek közül: Dena Kingsberggel és a férjével, Jackkel.
Azta! Milyen gyönyörű teremtmények ők!
Ő és Jack mindketten magukban hordozzák ezt a régi, hatalmas erőt, amit azok hordoznak a testükben, akik egy életen át astangik voltak. Dena tanítási stílusa ezen a fundamentális alapon nyugszik…
Hol van a triszthána a gyakorlásban? Hol van a limitje benned? És hogyan akadályozza meg a hiánya a flow élményt?
Ez a folyamat intenzív. Pontosan ez az a fajta igazság, amit a jóga tanítványaként keresek.
Hogy felfedjem mi rejlik a légzésemben, a bandhamintázatokban, legyen az hátrahajlitásban vagy kézenállásban vagy csak általában — az élet olyan “gyilkos területein”, ahol az egyedüli fegyvereink a légzés, a bandha és a fókusz.

​Itt Denával nem az a cél, hogy megcsináljunk egy kézenállást vagy hogy mélyitsük a hátrahajlitásunk…arra használjuk ezeket a pózokat, hogy a légzésünket mélyítsük és félelemnélküliséget találjunk a szivünkben. A Denával és Jackkel való munka megmutatta, hogy Guruji tanítása valóban a triszthána volt, arra használva az ászanát, hogy a saját drága önmagad féltett maradékát is felrobbantsa.
Felrobbanta. Porig égesse. Felperzselje a földet.

Barátommal és társammal a bajban, Andrew Hillammel Sharath-tal és a húgával, Sharmilával beszélgettünk Encinitasban néhány éve. Az astanga jóga valamilyen ezoterikus szempontjáról beszéltünk, hogy fontos-e jógázni vagy nem és valahogy feljött BKS Iyengar a beszélgetésben. Sharath némi keserűséggel azt mondta “Iyengar…nincs triszthána.”
Az Iyengar órák során ez volt mindig az egyetlen bajom, hogy a légzésre, bandhára vagy dristhire való fókuszálás nélkül nehéznek találtam, hogy bármilyen flow élményben oldódjam föl. Ez a funkció, a hátsó cinguláris agykéreg tevékenységének mérséklése kritikus a feloldódó öntudat szempontjából, ami azt jelenti, hogy flow élmény nélkül nehéz az érzéseket neutrális, egyensúlyi módon megfigyelni.
Amit viszont értékelek Iyengar tanitásában az annak a kiemelése, hogy az elmét hosszú idejű koncentrációkra tanitja a kitartás megérzése miatt….például, megérezzük az undort és az önutálatot a szternokleidomasztoidokban amikor hátrahajlítunk és az kellemetlen érzésben próbálunk maradni.

“Hatolj be a test különböző rétegeibe, hogy elérd az antariamit – a mindentudást – a Brahmát.”
BKS Iyengar

A szerkesztőm, Harmony Slater épp kijavitotta ezt a kérdést egy idézettel Gurujitól: “A triszthána légzés, testtartás és drishti.” Azt mondja, a bandhákat a légzéstechnika magába foglalja.
Nos, nem tudom ezzel mit kezdjek…azt hiszem ennek alapján az ember azt is mondhatná, hogy a légzés és a fókuszpont mind benne vannak az ászanába. Úgyhogy ha kivonod a bandhát darabokra szedheted akár az egész testet.

Iyengarról eszembe jut, mikor egyszer délután meglátogattam Gurujit az irodájában. Egy barátommal, Kimberly (Kiki) Flynnel ült ott. Bedugtam a fejem az ajtót és ő intett a fejével, hogy üljek le, úgyhogy becsúsztam egy székbe melléjük és feltettem néhány indokolatlan kérdést, hogy mesélésre birjam Gurujit. Kiki nagyon örült, hogy sikerült egyet kicsalnom.

“Guruji…lapozgattam Desikachar új könyvét, a Yoga Taravalit. Te írtad az előszót?”
“Hmm?”
“Yoga Taravali, Guruji.”
“Hmm??”
“Yo. Ga. Ta. Ra. Va. Li.” mondta Kimberly segitőkészen.
“Te írtad az előszavát a Yo. Ga. Ta. Ra. Va. Li.-nak, Guruji?”
“Ó, Desikachar.” Felhorkantott, “Semmit nem ér…jobb, ha Iyengarral tanulsz.”

Maga mögé nyúlt és felkapta a Namarupa magazint, aminek borítóján kettejük volt.
Guruji megelégedetten mosolygott, “Mostmár…barátok vagyunk.” mondta és hozzámvágta a magazint.

Iyengar és Jois, Mike Hill fotója, 2005
Iyengar és Jois, Mike Hill fotója, 2005

Dena Kingsberget hozod fel példaként. Mi az a dolog az elkötelezett, rendszeres gakorlásból több évtizeden keresztül, ami megváltoztatja az embereket? Más tanárok is hasonlóan nyilatkoztak olyan szeniorokról, mint Richard Freeman, Tim Miller, vagy Eileen Hall. Mi az, ami megváltozik?

A tekintetükre gondolok. A jelenlétükre.
Dena, és a többi csodálatos ős, akivel találkoztam, jelen vannak – őszintén, keresztül látnak rajtad.
Ténylegesen ott vannak előtted, a teljes jelenlétükkel. Nem tűnik úgy, mintha jobban szeretnének lenni itt vagy másutt. Itt vannak előtted, felmérve és kalkulálva az esszenciádat, azt, hogy milyennek érződsz és hogy hogyan hatsz az egyensúlyukra.

Először Noah Williams-szel tapasztaltam ezt, hogy valaki keresztül lát rajtam. (Bizonyára Suddha is ilyen hatással lehetett rám, csak akkor még nem figyeltem oda.) Ez New Yorkban volt, a második sorozat gyakorlásán, amit Eddie szervezett a Puck épületben – és amikor belépett…! Egy barátomtól, Frances Cole Jones-tól hallottam, hogy ő volt a legfiatalabb ember, aki certified tanár lett. Ami úgy történt, hogy Hamish Hendry biztatólag belökdöste Guruji irodájába: “Vedd már át azt a papírt, ember!”

Azon a reggelen éreztem Noah figyelmét magam a Puck épületben, ahogy a matracomon ültem. Felmért, ki vagyok, mi vagyok.

Dena megtestesiti ezt az őszinteséget. Rendkívüli pontossággal és tisztánlátással méri fel az embert. Úgy tűnik, hogy Guruji tanítását a puszta esszenciájára sűritette össze, ami azt jelenti, hogy minden diákja személyiségének gyökerét képes meglátni – bármit, ami visszatartja a diákot a valós énjének megismerésétől – és megpróbálja kiásni azt a gyökeret.
Az igazításai gyönyörűek és erősek… mint Guruji vagy Guy. Annyi tudás és magabiztosság van bennük. Látta a bizonytalanságot bennem – túl sok apána a pránában.
A kapotászana kapcsán egyszer leült velem, hogy a bátorságról beszéljünk.

“A kirakós összes darabkája megvan, Russell. Megvan a hátrahajlítás minden darabja, és az összes játékos összeállt. Mostmár csak engedd őket játszani!”

Minden egyes szokásomra rálátott a testemmel való kapcsolatomban, levonta a következtetést, hogy ez mit mond el rólam, és rögtön annak szívébe talált, aki azt hittem, hogy vagyok – és azt igazította.
1999-ben, mielőtt elkezdtem volna a mesterszakot az egyetemen, 25 éves voltam és úgy döntöttem, ismét kísérletezem az LSD-vel. A legutóbbi alkalomkor 16 éves voltam és egy rossz pszichotikus epizód volt. (99 azóta is az utolsó élményem – 18 éve történt) Szóval azt gondoltam, érdekes lesz tesztelni magam a saját elmém ellen.

Csinált velem valamit 9 év jóga? Vagy az az év, amit izolációban töltöttem, tapaszt és meditációt gyakorolva Dél-Koreában? Kimosta az izzadtság a félelmet a sejtjeimből?

Úgyhogy kaptam Dave bátyámtól néhány tablettát és a gyerekkori otthonomban töltöttem a napot a golden retrieveremmel, Ramszesszel. Az őszinte meztelenségét csodáltam a nap szivárványai között. Azon gondolkodtam, hogy mennyire nem látszik rajta, hogy bármilyen korlát áthágásától is félne. Bárhova mentünk, mindenhova odadörgölte a szőrös testét, nem számitott, hogy a szomszéd füve, vagy sem. Teljesen meztelenül, nem érdekelte. Rájöttem, hogy én ezt soha nem tenném, LSD ide vagy oda, magamon hagytam a ruháim.
Soha sem vagyok meztelen, kérdezhetnéd.

Tobias Fünke: Nevernude
Tobias Fünke: Nevernude

David bátyám hazajött és úgy döntött, hogy elmegy a rádióműsor-gyűlésre, amiben szerepelt. Megkérdezte, hogy vagyok és én azt válaszoltam (egy kissé elemelkedett módon tapasztalva, hogy az autó úgy tűnt, mintha inkább hidroplán lenne és úgy húzna minket át az úton):

“Fájdalmas volt tudomásul vennem, hogy Ramszesz semennyire nem képes kommunikálni velem.”

Leparkoltunk és megérkeztünk a gyűlésre, ahol az emberek már egy körben ültek a menüről és a programozásról beszélgetve. Halványan emlékszem rá, hogy Dave odahajolt hozzám egy ponton és azt suttogta:

“Mondd ki a neved hangosan.”

Felnéztem a téglák repedései, a kékeszöld olasz fényű naplementéből és Austin városának vörös falai közül, és azt mondtam a csapat izgatott és türelmesen várakozó rádiósnak: “Russell.”
Néhány órával később (nem tudtam volna megmondani, mennyivel) David ismét hozzámfordult:

“Úgy sajnálom. Ez szörnyen unalmas lehetett.”

Felnéztem a téglák repedései, a kékeszöld olasz fényű naplementéből és Austin városának vörös falai közül, és azt mondtam: “Ez a hely ugyanolyan jó, mint bármelyik másik.”
Ahogy Picasso mondta:

Modern Lovers: Pablo Picasso
Modern Lovers: Pablo Picasso

Ahogy Picasso mondta: “Remélem, amikor az inspiráció megtalál, munka közben talál meg.”

Ez az érzés a vagális tapasztalat.
Vagy spontán tapasztaljuk meg, vagy gyakoroljuk ennek a tapasztalatát (mint az ekam-belégzésnél vagy a felfele néző kutyában vagy a Buddha utánzásában) a bolygóideget aktiváljuk a torkunk mögött és polivagális reakciót adunk a környezetünkre. Ebben az állapotban, ahogy a szemünk és a nyelvünk ellágyul, a mellkasunk kitágul a vagális régió hátsó felében, és a nemi szerveink, a rekeszizmunk és a medencénk stimulálódik a hátsó vagális régióban. A vágusz ideget nem véletlenül hívják bolygóidegnek, minthogy az érzéktapasztalatunk, legyen az szorongás, depresszió vagy öröm, mind megjelenik ezen az egybefogó idegpályán – a paraszimpatikus idegrendszerben.

Amikor stimulálódik, az energia a törzsünkből a koponyánk felé halad – a muladhara energiaközpont felől a shasrara felé – (amit Dr. Eva Henje Blom a San Fransiscó-i egyetemen vagális szállitásnak nevez). A bolygóideg hatással van az agyhullámainkra. A jó hir, hogy gyakorolni tudjuk: minél többet csinálunk olyan gyakorlatokat, amelyeke aktiválják ezt az idegi pályát, annál könnyebben és gyorsabban száll majd le az agyunk théta hullámra. Nagyobb örömöt, szeretetet, jókedvet érzünk és a szorongásnak, stressznek és depressziónak való kitettségünk csökken.
Kontemplatívvá válunk és éberek leszünk.

Az agyunk flowban van.
Mona Lisa mosolya vagyunk.

Marcel Duchamp 1919-es Mona Lisa readymade-je: “Elle a chaud au cul”
Marcel Duchamp 1919-es Mona Lisa readymade-je: “Elle a chaud au cul”

És aztán befejeztem valahogy a második sorozatot valahogy ott New Yorkban Noah-val. 2002 vagy 2003 lehetett. Guy elmondta előtte, mire számítsak, szóval a hátsó sorba mentem gyakorolni, hogy ne érezzem rosszul magam, ha Guruji leállit majd valamelyik ászanánál vagy legalábbis ne legyen belőle nyilvános megszégyenítés. A 14. Sorban voltam, vagy ilyesmi. Az első két sorban Tim, Kino és Noah az összes többi csodás szörny. Sharath kötelességtudóan állította le sorról sorra a hátsó részen gyakorlókat, egyesével. Mire a tittibászanához érkeztünk, olyan volt, mint valami kiesős táncshow. Az első két sor még mindig ügyesen táncolt én meg egyedül 12 sorral később “magammal táncoltam”. Izzadva. Feszült figyelemmel.

Végeztünk, aztán sorban álltunk, hogy leboruljunk Guruji lába elé. Még mindig emlékszem rá, hogy ahogy lehajoltam, láttam Sharathot a szemem sarkából. Felálltam és láttam őt, ahogy keresztülnéz rajtam.
Aztán megtörtént ez a különleges dolog:

Láttam, ahogy a szemével koncentrál rám és a látószögemet elöntötte egy nagy fehérség – mintha ezernyi csillogó kígyófej villogott volna fehéren. Csak a szemeit láttam egy nagy fehérségben.

(Ezután még egyszer történt velem ilyen a Jayashree könyvtárban. Az édesanyámmal voltam ott és beszélgettünk. Az történt velem, amit Patanjali félreértésnek nevez. Nagyon félek a joghurttól. Fizikálisan rosszul leszek tőle, tényleg, nagyon-nagyon rosszul. Valaki a kezembe adott egy ételt, amit úgy nézett ki, mintha porított fánk lenne egy kanállal. Annyira el voltam foglalva vele, hogy az édesanyámra és a könyvtárra figyeljek, hogy elkerültem a kérdést – miért lenne porított fánk Indiában? Összekevertem a kötelet a kigyóval és amint belekóstoltam a “porított fánkba”, rögtön és erősen felismertem a joghurt izét. (Amit az apám naivan jógának hiv) Akkor és ott megint ezt a fehérséget láttam és elterültem a könyvtár padlóján.

A Puck épületben, néhány pillanattal később – fogalmam sincs, mennyi idő telhetett el – a fehérség elmúlt és Sharath még mindig ott volt és bámult rám. 3 perc is vagy 30 másodperc is lehetett. Bizonyára kínos lehetett – nem tudom. Rám mosolygott. Megköszöntem neki a gyakorlást, és visszamosolyogtam a tanáromra.
A tekintet alapvető a jógában. Ahogy Richard Freeman mondta:

“A jóga az esztétikai tapasztalat.”

Willem DeKooning: Havana, 1958
Willem DeKooning: Havana, 1958

Amikor a naplementére tekintünk, vagy egy DeKooning festményre, vagy a szerelmünkre, Krisna szívébe nézünk.
Krisna Krisnaságába.
DeKooning festményének esszenciális DeKooningségébe.
Magunkat látjuk a szerelmünk szívében és szemében.
We are seeing our own self in the Heart and Eyes of The Beloved.
Ebben a pillanatban, az arc, a szemek és a nyelv ellazul és a feszültség feloldódik.
Szeretetben vagyunk.
Az agyhullámok ténylegesen lelassulnak először egy alfa hullámra, aztán egy nemlineáris álomszerű állapotba, a théta hullámra. A théta az esztétikai tapasztalat. Amikor megfigyelünk valamit és higgadtan a vászonra tekintünk – az ötletek a saját természetünkből áradnak.

Nincs más hely, mint az Itt. Bárhol is legyen az Itt.

Nincs más idő, mint a Most. Bármi is legyen a Most.

Semmi nem jelent semmit. Az csak Az.

Utolsó gondolatok?

Köszönöm az interjút!

Azt hiszem, az arc és a mimika fontosságához fűződő gondolatokkal fejezném be. Hogy mit jelent, amikor úgy viselkedsz, mint a tanárod és lemásolod a mimikáját… mint mikor a Buddhát használják, hogy megtanuljanak ülni és a jó arckifejezést használni. Az autenticitással van összefüggésben. Nagyon érdekes. Abban a munkában, amit a gyerekekkel csinálok az iskolákban, a “mindfulness” fogalma annyira elterjedt, hogy meg is kérdőjelezi bennem a kifejezés használatát, mivel nem kell sokat kutatnod, hogy megtudd, Jon Kabat-Zinn a burmai buddhizmust fogalalja össze a “mindfulness” fogalma alatt. Azt hinnéd, hogy erre rögtön jön az intézményes elutasító reakció, amikor megtudják a szó eredetét…”Várj csak, az nem egy vallás?” és ennek nyomán lezárják az egész wellness programot. Azonban ez sosem történt meg. Talán nem néztek utána? Talán a tudatlanság tényleg üdvösség? Azt gondolom, hogyha a civil életben akarunk meditációs technikákat használni, annak kell hivnunk őket, amik. A transzparencia érdekében azt mondhatnánk, ezek “kontemplatív gyakorlatok.”

Az igazi irónia, hogy a buddhizmus tényleg nem egy vallás. (Noha sokan a követői közül hivatkoznak rá vallásként, úgy, hogy buddhistának vallják magukat vagy meghajolnak a Buddha előtt és kérik, hogy javitson az anyagi helyzetükön a Buddha. Vallásként kezelik ezt a filozófiai rendszert. Ennek alapján amelyik focicsapatnak szurkolsz, az is lehetne egy vallás.

Az én értelmezésem a buddhista gyakorlat eredetéről (és a jógáéról is egyébként) az egzisztencialista filozófiában és a fenomenológiai hagyományban gyökerezik. Belépünk egy templomba és annak a térnek van ránk egyfajta hatása, mint emberekre. A boltíves falak, a tört fény és a kellemes hangulatú zene megnyújtja az agyhullámainkat. Leülünk, és a mimikánk átveszi a hely jelképes hangulatát, ami különösen hatással van az emberségünkre. Ha egy kissé elmosolyodunk egyenes gerinccel, gyakoroljuk a boldogságot. A légvételnek van tere megnyúlni és az agy elhiszi, hogy boldog, amikor azt látja, hogy a saját arca mosolyog.
Tehát a boldogság gyakorlása megerősíti a boldogságot az agyban is. (Lásd erről Tara Kraft tanulmányát a Pszichológiai Tudomány folyóiratban “Mosolyogj és viseld el: a manipulált pozitív arckifejezés hatása a stresszérzékelésre)

Erről az jut eszembe, amit Dharma Mitra mondott, amikor Sri Swami Kailashanandát gurujává fogadta: hogy mindent megtett, hogy leutánozza, ahogy a tanára jár, azt gondolva, hogy ez egy módja annak, hogy felszívja a hihetetlen nagy tudását.
Amikor az alapképzésemet fejeztem be Chicagóban 1997-ben, az asszimilációról írtam a szakdolgozatomat. Pontosabban azon, hogy Japán hogyan szívta fel a nyugati kultúra elemeit és változtatta egyedien japánná. És a nyugati alatt Koreát értem. (Elvégre mi keletre vagyunk Japántól.)

A virágkötészet, a szumó és a buddhizmus mind Koreát keresztül érkeztek Japánba és ‘eredeti japánnak’ lettek nyilvánítva amiatt, hogy a japánok rengeteget kutatták ezeket a diszciplínákat. Perszehogy beleillenek abba, amit ‘kifejezetten japánnak’ tartanak. Egy kultúrában, amely eleve a természet tisztelet körül forog, mint amilyen a shinto, bizonyára esztétizálni fogja a buddhizmust és egy olyan különösen ritualizált mód fogja vonzani, mint a kínai mahayana ch’an mellékágga, amit zenné neveztek át.

Ennek ellenére Japán igénye a 20. Század elején, hogy az impresszionizmust felszívja, kudarcot vallott. Az absztrakt impresszionizmus sokkal jobban teljesített, ez valószínűleg Japán történeti művészetfelfogásának köszönhető, amely a cselekvő-, vagy akciófestészetet részesitette előnyben. Jiro Yoshihara “Zen” körei ennek tökéletes példái.

Jiro Yoshihara: Munka, 1955
Jiro Yoshihara: Munka, 1955

Úgyhogy megkérdeztem az akkori ázsiai művészettörténet tanáromat, Stanley Murashigét:

“Hogyan lesz valami elsajátított? Hogyan tudunk valamit ténylegesen megtanulni?”

Ahogy Edward Said mondta:

“Amit a nyugatiak Japánnak hívnak, nem létezik, hanem másképp van.”

Ezt amiatt kérdeztem, hogy a kulturális asszimiláció terén folytatott kutatásomnak belső motivációja volt. Mikor lesz a jógagyakorlásom autentikus? Mikor lesz a baseball japán? Mikor jön el a pillanat, amikor már nem “hülye amerikai” leszek, aki jógázik, hanem jógi?

Mikor leszünk autentikusak abban, amire törekszünk?

Nagyon is tudatában vagyok, hogy a hindutva fölemelkedésével (hindu nacionalizmus) van egy olyan elképzelés, hogy indiainak kell lenned, hogy autentikusan gyakorold és megértsd a jógát. Mindenki más egy kulturálisan megfelelő appropriációt gyakorol. Én magam úgy gondolom, Indiába kell utaznod, hogy megértsd a jógát. Az internalizált rasszizmus azonban meghazudtolja a gyakorlás igazságát.

A gyakorlás emberi lényeken dolgozik.

Sri T. Krishnamacharya és Eugenie Peterson (Indra Devi)
Sri T. Krishnamacharya és Eugenie Peterson (Indra Devi)

Egészen a mai napig a japán szumót leginkább mongolok gyakorolják (a személyes kedvencem például Yokuzana Asashhoryu) Talán 300 év múlva a világ kultúrája azt gondolja majd, hogy az astanga jóga az a dolog, amit a japánok csinálnak…ha igy lesz, bizonyára ennek a szútrának lesz köze hozzá:

Jóga szutrák

A tökéletesség elérése a gyakorlásban akkor történik, ha valaki őszintén és tisztelettel gyakorol hosszú időn át megszakítás nélkül.
Mi az tehát, ami tényleg autentikus?
Az az állapot, amikor a megfigyelő és az Én azonosak?

A szumó koreai változata autentikus? Vagy egy új forma? A lepke vagy a hernyó az autentikus verziója saját magának?
Mikor változtat valami formát eléggé ahhoz, hogy valami mássá váljon és visszaadja önmaga autentikusságát?
Amikor Jon Kabat-Zinn mindfulnesst gyakorol, inheresen autentikus az egy teljes életen át tartó őszinte gyakorlása miatt? Vagy még mindig hernyó, aki úgy tesz, mintha lepke lenne?

Az az autentikus, ha az eredetünk vitathatatlan? Tehát a rock and roll Allman Brother’s verizója autentikusabb rockzene, mint a Monkees fogyasztóközpontű verziója, mivel az USA déli részéről ered?

Ez túl leegyszerűsítő.
Hány zenekar jött délről, aki nem tudta elkerülni a kulturális kisajátítást?
​A közeli barátaim tudják, hogy egy kissé rosszallom a Lynyrd Skynyrdet például. Mig mondjuk A Zenekar (négyen az öt kanadai tag közül) olyan dalokat írtak, amelyek mára az amerikai népzene könyvében vannak. A Rolling Stones pedig (annak ellenére, hogy brit felső-középosztálybeliek) áthidalják az osztályokat, kasztokat, a kolonializmust és a földrajzi eredetüket a hangzásukkal, amely a kezdetektől az maradt, ami, évtizedek gyakorlásának köszönhetően, amire Lenore Malen azt mondta, “ez nyers állati szex”. És nem lett-e a Beatles mássá, mint amit valaha is képzeltek? És mindennek ellenére Otis Reddinget is rendkívüli módon megérintette a Sgt. Pepper’s új megnyilvánulásmódja.

Michael Jackson egy nagyon érdekes példa. Noha a soul műfajának nagyjaként kezdte a Jackson Ötök között, a dalai mégis korlátoltak és kereskedelmileg befolyásoltak. 20 év fejlődésének és gyakorlásának köszönhetően Michael Jacksonná válik – a pop “autentikus” királyává. (Ki ne perdülne táncra most a Billie Jeant hallva?)
Ahogy egy barátom, Nicholas Evans mondta egyszer: “Michael Jackson, ő igazán nagy!”

Az ‘autenticitás’ szó görög eredetű:
Autosz – “az én” és hentesz – “a cselekvő”
Igen, az autenticitás tényleg azt jelenti, hogy a megfigyelő az énnel azonos. Amikor egy művész autentikus lesz, áthidalja a teret és az időt és a művészete közelebb visz másokat Istenhez.
Amit keresel, az a keresés csinálása.
Talán itt jobb ha pontot is teszek a végére.

Ez az interjú csodás folyamat volt, Lu.
Köszönöm kitűnő szerkesztőmnek, Harmony Slaternek.

Uphavista Summo Sana

Forrás: Ashtanga Parampara
Fordította: Horváth Eszter

Újraindul a bandha

oltár

“Követve a kormányzati törekvést és a járvány karakterisztikáját” hétfőtől – két hónap elteltével – korlátozott üzemmódban újranyitja kapuit jógaiskolánk. A járványhelyzet alakulását folyamatosan nyomon követjük, ennek szellemében hozzuk újabb döntéseket a jógaiskola működésével kapcsolatosan, amennyiben szükséges.

JÖVŐ HETI ÓRARENDÜNK

ÉRVÉNYES: 2020. május 18-tól május 23-ig. VALID from 18/5 till 23/05

Átmenetileg az összes órára bejelentkezés szükséges! Max. 9 fő gyakorolhat egyszerre a teremben, tartva a megfelelő biztonsági távolságot egymástól. Bejelentkezés menetét az órarend alatt találod.

HÉTFŐ
MONDAY
KEDD
TUESDAY
SZERDA
WEDNESDAY
CSÜTÖRTÖK
THURSDAY
PÉNTEK
FRIDAY
SZOMBAT
SATURDAY
6:00-9:00
MYSORE
ASTANGA*
István
6:00-9:00
MYSORE
ASTANGA*
István
6:00-9:00
MYSORE
ASTANGA*
István
6:00-9:00
MYSORE
ASTANGA*
István
HOLDNAP
Miért nem
gyakorlunk
ilyenkor?
10:00-11:30
ASTANGA
HALF LED
István
 
  18:00-19:30
VINYÁSZA
KRAMA
R.Timi
18:00-19:30
ASTANGA
HALF LED
István
17:00-18:30
VINYÁSZA
KRAMA
R.Timi
18:00-19:30
ASTANGA
HALF LED

István
17:00-18:30
VINYÁSZA
KRAMA
István
18:00-19:30
VINYÁSZA
KRAMA
R.Timi
      

*Mielőtt először jössz erre az óratípusra, olvasd el ezt!

2020. május 24. (vasárnap) 16:00-tól ASTANGA KONFERENCIA. Téma: Mit adott az elmúlt két hónap az astanga gyakorlásunknak?

A tanfolyamok újraindulásáról, hamarosan döntünk, kérlek figyeljétek honlapunkat.

BEJELENTKEZÉS MENETE

MYSORE PROGRAM

A járványhelyzet elmúlásáig két kezdési időpontra lehet bejelentkezniük a Mysore programosoknak: 6:00 és 7:30. A teremben egyszerre max. 9-en gyakorolhatnak. Ha szeretnél részt venni a gyakorlásokon akkor Andinál tudsz bejelentkezni a két időpont egyikére. Az első héten mindenkit arra kérük, hogy csak az jelentkezzen aki mind a négy nap tud jönni gyakorolni (péntek holdnap lesz, szombat meg pihenőnap). Köszönjük!

Andi e-mail címe: krebesz.andrea@gmail.com

DÉLUTÁNI ÓRÁK MYSORE

A járványhelyzet elmúlásáig minden délutáni órára e-mailben be kell jelentkezni. FONTOS!  Bejelentkezni egy adott órára csak aznap 12:00-tól lehet az adott oktatónál. Várd meg a visszajelzésünket, hogy volt-e szabad hely számodra (nézd a spam mappát is) addig ne indulj el. Ha nincs érvényes bérleted akkor előzetesen, elektronikusan tudod megvenni a napijegyed (ha kaptál visszaigazolást hogy jöhetsz). Egyenlőre új gyakorlókat sajnos nem tudunk fogadni – akkor vagy új ha még sosem voltál a bandhában – a “helyszűke” miatt. Köszönjük megértéseteket!

Bejelentkezés Timihez: timcsi.racz@gmail.com
Bejelentkezés Istvánhoz: info@bandhaworks.hu

On-line fizetési oldalunk: bandha-payments.hu

AZ ORGANIKUS BANDHA TEA LEVELEK IS KÉSZEN ÁLLNAK A NYITÁSRA

organic bandha tea

VÁRUNK SZERETETTEL 🕉

Astanga ikonok: Taylor Hunt (USA)

Taylor Hunt Ashtanga

Taylor, meg tudnád osztani velünk a jóga előtti háttered?

A jóga előtti hátterem többnyire az üzlet világa volt. Az apám élelmiszerszállító cégében dolgoztam itt, Columbusban (Ohio). Eladásért felelős alelnökként az eladói osztályért és a nagyobb tételekért feleltem. Egy évvel azelőtt, hogy jógázni kezdtem volna, elbocsátottak az apám cégétől az alkohol-, és drogfüggőségem miatt. Majdnem 24 éves voltam és az addigi életem a drogok által túlpörgetett homályban telt. Viszont nagyon keményen dolgoztam a cégnél és sok anyagi javát fölhalmoztam. De belül összetörtem és boldogtalan voltam amiatt, ahogy élem az életem. Sokáig tudtam tartani a látszatot, de az életem lassan összehullott a függőségnek köszönhetően. Sokat küzdöttem, hogy megtaláljam az utam. Nem tudtam, ki vagyok és nem szerettem azt az embert, akivé váltam. Mindezalatt elvonóról elvonóra jártam azért küzdve, hogy józan maradjak. Végül teljesen egyedül találtam magam, minthogy a családom és a barátaim megkértek, hogy maradjak távol tőlük. Még mindig emlékszem arra a rengeteg szomorúságra és fájdalomra amit akkor tapasztaltam az életemben. Nem gondoltam volna, hogy érdemes vagyok a megmentésre vagy hogy lehetőségem lenne józannak maradni és emiatt majdnem elvettem a saját életem. Teher voltam saját magam számára, a társadalom és a körülöttem lévők számára. Azt gondoltam, a világ jobb hely lenne nélkülem és az utolsó évet azzal töltöttem, hogy elég szert toljak a halálhoz. Nyilván nem sikerült. Ezután egy újabb elvonóban teljesen detoxikáltak. Egy ember üres héja voltam, a világgal haragban, a halálomon. Ahogy ürült ki a szervezetemből a drog és egy hónapot az elvonón töltöttem, kezdett visszatérni az élni akarásom. Elkezdtem terápiára járni és lett egy szponzorom, aki segített megértenem, hogy lehet józannak maradni. A dolgok lassan változni kezdtek. Körülbelül fél évvel azután, hogy elkezdtem a terápiát megismertettek az astanga jógával, mint eszköz, amely segíthet a gyógyulásban. Ez 9 éve történt.

Keresztül tudnál minket kalauzolni az első szikrától, hogy küzdj a függőség ellen a jógáig? Rögtön elkötelezted magad a gyakorlás mellett vagy volt egy időszak, míg hozzászoktattad magad?

Amikor először megismerkedtem a jógával, már a gyógyulás útjára léptem egy 12 lépéses programon keresztül. A személyiségem nagyon kemény volt és heves természetű voltam ebben az időszakban. Teljesen elköteleztem magam amellett, hogy józan maradjak és mindent megtettem, amit a programom szponzorja és a barátaim javasoltak. Mindennap olvastam a program szakirodalmából, minden reggel és este imádkoztam, mindennap beszéltem a szponzorommal és találkozókra jártam. Tudtam, hogy a drogfüggők körében mindössze 10 százalékban gyógyulnak meg az emberek és minden lehetséges dolgot elkövettem, hogy fenntartsam a józanságom. Józanná válni a legnehezebb dolog volt, amit valaha véghez vittem. Nagyon nehéz munka volt, ami rengeteg változást igényel. Fél évvel azután, hogy józan lettem, összefutottam egy barátommal a boltban és megkérdezte, nem szeretném-e kipróbálni a jóga óráját. Azt válaszoltam, hogy nem érdekel. A következő hetekben egyre többször kezdtem vele összefutni a bevásárlóközpontban, a benzinkúton és még pár helyen. Minden egyes alkalommal rákérdezett, hogy nem szeretnék-e eljönni az órájára. Mikor már vagy hatodjára történt meg ez, felhívtam a szponzorom és meséltem neki erről a nőről, aki rá akart bírni, hogy jógázzak. Az, amit erre mondott örökre megváltoztatta az életem. Azt mondta, ha józan akarok maradni, másképp kell majd csinálnom bizonyos dolgokat az életemben, mint eddig. És szerinte a jóga is ezek közé a dolgok közé tartozott. Azt is mondta, hogy úgy tűnik, egy magasabb erő akarja, hogy kipróbáljam a jógát vagy nem futnék össze folyton ezzel a nővel. Hangosan felnevetett, majd letette a telefont. A következő hétvégén elmentem az első jóga órámra és utáltam az egészet. Szégyelltem magam, hogy egy pózt sem tudok megcsinálni és még soha életemben nem izzadtam annyit. De a legrosszabb az volt, hogy amikor először gyakoroltam, egy halom érzelem szabadult föl, amelyek elárasztottak. Haragudtam magamra, amiért függő vagyok, amiért annyi embert megbántottam, amiért olyan dolgokat tettem és mondtam beállva, amilyeneket soha nem tennék vagy mondanék. Igen, mérges voltam, hogy nem tudom megfogni a lábujjaim, de amitől igazán féltem, az az volt, hogy ránézek a múltamra, és nem tudok föltakarítani a romokat, amiket hátrahagytam. Gyakorlás után a matracon fekve próbáltam visszatartani a sírást. Visszatekintve látom, hogy a jóga azon az első napon is működött, csak a működése nagyon ijesztő és kényelmetlen volt. Nem voltam biztos benne, vajon valaha jógázni fogok-e még. Felhívtam a szponzorom, aki lebeszélt a jelképes jógaszikláról való leugrásról. A tapasztalásom annyira nyers és erőteljes volt. Előttem volt az egész hét, hogy elgondolkodjak rajta, de a hétvégén csak ott találtam magam ismét a jógaórán. Ugyanazt a sorozatot gyakoroltuk végig, mint az előtte való héten, de ahelyett, hogy ismét tele lettem volna kétségekkel és haraggal, ami most felszínre jött, az a szeretet volt. Azt éreztem, hogy kapcsolódom a feljebbvalóhoz. Emlékszem arra a nyugalomra, ami ekkor átjárt és ahogy patakzottak a könnyeim. Időtlen idők óta az első olyan alkalom volt, amikor szeretetet éreztem saját magam irányába. Sok-sok éve csak gyilkoltam magam, de azon a napon olyan volt, mintha valaki a fülembe súgná: “úgy vagy tökéletes, ahogy vagy”. Őszintén szólva, soha életemben nem éreztem még így magamat. Mindig is elvesztegetettnek láttam a saját életem, és küszködtem azzal, milyen érzéseim vannak saját magam irányába. Életemben először, nem akartam valaki más lenni. Önmagam akartam lenni. Onnantól kezdve heti hatszoros rendszerességű volt a jógagyakorlásom. Megtaláltam az igazi helyem az életben és attól kezdve soha nem néztem vissza.

Taylor Hunt Ashtanga
Taylor Hunt astanga yoga

Ez csodálatos, Taylor. Fizikailag olyan, mintha a gyakorlás szinte kicsavarna minket, mint egy mosógép. De ez igaz a gyógyulásra, spiritualitásra is. Spirituális gyakorlásként gondoltál a jógára a saját utad során?

Mindig is az volt számomra! Amikor jógázni kezdtem a halál küszöbén voltam és a függőség betegségében szenvedtem. Tényleg szenvedtem. Számomra a spiritualitás azt jelenti, ahogyan bánok saját magammal és a körülöttem lévő emberekkel. A gyakorlás megmutatta számomra, hogyan tudok jobban bánni másokkal, hogyan tudok őszintébben élni, helyesen cselekedni, asszertívabbnak lenni, sok minden más mellett. Ebből a szempontból a gyakorlás tényleg kitakarította az életem és előhozta azokat a dolgokat, amiken változtatnom kellett. Tényleg meg kellett tanulnom, hogyan vigyázzak magamra és legyek szeretettel saját magam iránt. Abba kellett hagynom, hogy saját magam legrosszabb ellenségeként viselkedem és megtanulnom, hogyan legyen barátságban magammal. A gyakorlás mindezt megtanította nekem. Egy tiszta képet mutatott arról, hogyan éltem addig az életem és hamarosan elkezdtem látni, ahogy ez a kép jobbra fordul. Az együttérzés, empátia és odafigyelni magamra, az érzéseimre, nem olyan dolgok, amiket könnyen tanultam meg. Az elején a gyakorlás arra is megtanított, hogyan lépjek kapcsolatba ismét a társadalommal. Nagyon furcsán viselkedtem emberek közti szituációkban akkoriban és újra kellett tanulnom, hogyan kell barátnak, partnernek, alkalmazottnak lenni. Emlékszem, olvastam egyszer egy idézetet, ami így szólt:

A testem a templomom az ászanák az imáim

Ezt nagyon át tudtam érezni és a jóga még mindig rendkívüli kapcsolatot teremt számomra egy magasabb erővel.

Mesélsz az első utadról Indiába?

Miután már néhány éve gyakoroltam, ajánlották, hogy tanuljak az astanga jóga forrásánál, minthogy azon gondolkodtam, Mysore stilusú oktatásba kezdek. Elérkeztem egy pontra a gyakorlásomban, ahol több irányításra volt szükségem. Eldöntöttem, hogy elmegyek és hat hónappal később egy Indiába tartó gépen ültem. Mumbaiba repültem és volt egy 12 órás átszállásom. Egy barátom azt mondta, fogadjak egy riksát és nézzek körbe a városban, hogy gyorsabban teljen az idő. Késő éjjel volt de én éber voltam az időeltolódásnak köszönhetően. Soha nem láttam még ennyi embert egy helyen, teljes kulturális sokkban voltam. Nagyon más volt, mint bármi, amit eddig tapasztaltam. Visszatértem a reptérre, hogy a repülőutam utolsó felvonására készülődjek.
Először Goára utaztam Mysore előtt, hogy könnyebb legyen az átállás. Gyakoroltam Rolf Naujokattal néhány hétig, mielőtt Mysore-ba utaztam volna. Találkoztam néhány csodálatos emberrel ott, például Senollal. Nélküle valószínűleg elvesztem volna. Ő volt az idegenvezetőm az út során, megismertetett mindennel Goán és segített ismerkednem az indiai kultúrával. Közeli barátok lettünk. Ugyanakkor utazott tovább néhány másik ember is Mysore-ba, mikor én, ezért együtt vettük meg a tömegközlekedési jegyünket.
Amikor megérkeztem Mysore-ba, regisztráltam a K. Pattabhi Jois Astanga Jóga Intézetben, amit az ott tanulók csak shalaként emlegettek. Amikor először beléptem a shalába, éreztem, ahogy gombóc gyűlik a torkomba. Elérzékenyültem. Pattabhi Jois, és a felesége, Amma képe lógott a falon és úgy éreztem magam, mintha egy álomban lennék. Hogy kerültem ide? Volt egy erőteljes megérzésem afelől, hogy befejezetlen munkám van itt. Besétáltam Sharath irodájába és emlékezett rám, hogy gyakoroltam vele néhány hónappal korábban New Yorkban. Nagyon rácsodálkoztam, és rögtön éreztem a tanár-diák kapcsolódást.
 Az első gyakorlásom is hihetetlen volt. Nagyon intenzívnek hatott, ugyanakkor úgy éreztem, hogy a gyakorlók közösségként támogatják egymást. Mindenki hatalmas áldozatot hozott azért, hogy ott legyen a gyakorlók között és érezhető volt ez a fajta elköteleződés. Mélyebbre tudtam menni ezáltal a gyakorlásomban, mivel olyan módon támogattak, mint eddig még soha. Minimum transzformativnak kell, hogy nevezzem ezt a tapasztalatot. Nagyon sok astangival találkoztam az államokból, Aliyát is beleértve. Mindketten a családunk nélkül voltunk Mysore-ban, szóval jól esett beszélni erről valakivel, nagyon hiányzott a családom. Makayla, a lányom mindössze 8 hónapos volt ekkor. Nehéz volt Mysore-ban lenni és a gyakorlásomon dolgozni, miközben annyira hiányzott a családom. A gyakorlók ottani köre tényleg azért jön össze, hogy támogassa egymást. Két hónapot töltöttem Mysore-ban az első utamkor, a gyakorlásom gyorsan fejlődött és megváltoztatta az életem menetét.

Új gyakorlók számára, vagyok éppen azoknak, akik elmélyítik a gyakorlásukat, a légzés és koncentráció, a csavarások és hátrahajlítások felkavarhatnak és előhozhatnak intenzív érzelmeket. Néhány olyat is, amelyekkel nem könnyű bánni. Hogy kezeled ezt a saját tanítványaiddal?

Amikor a gyakorlásom nagyon intenzívvé kezd válni, a legfontosabb számomra, hogy ne hagyjam abba, bármi is jöjjön a felszínre. Nem szabad megijedni azoktól a dolgoktól, keresztül kell küzdeni magunk. Néha elérzékenyülök és könnyes szemmel gyakorlok, de nem állok meg a gyakorlásban csak mert feljönnek az érzelmek. Elköteleződésből gyakorlok. A jót és a rosszat is elfogadom magamban és mindennap dolgozom rajtuk. Néhanapján nagyon könnyű lenne nem gyakorolni, de a családomnak és a tanítványaimnak is tartozom annyival, hogy megőrzöm a gyakorlásom integritását. Őszintén szólva soha nem gondoltam volna, hogy eljutok a 30. születésnapomig, régen mindig ezzel viccelődtem. Annak az embernek, akivé váltam, közvetlen kapcsolatban áll az astanga jógagyakorlása a függőségből való felépülésével. A mindennapi létezésem része, olyan, mint a fogmosás. Az érzelmek mindig jönni fognak a gyakorlás során, de manapság már jobb ember és tanár vagyok, hogy szembenézzek velük. Sok olyasmit tettem az életemben, amire nem vagyok büszke. Hogy józan maradjak, szembe kellett nézzek ezekkel a dolgokkal és jóvá kellett tegyem őket. Ma már egyszerűen csak nem hallgatok a sztorira, ami a fejemben megy. Például azokra az érzésekre, amelyek azt sugallják, hogy nem vagyok elég jó vagy a kifogásokra, hogy ne gyakoroljak. Nem engedem az életnek, hogy közbeszóljon. Mint tanár, arra kérem a tanítványaimat, hogy hasonlóképpen tegyenek. Az, hogy legyen egy támogató közösségünk a gyakorlásra, nagyon fontos. Néha a jógagyakorlásod sötét helyekre visz, szóval jobb nem egyedül csinálni.

Mit tapasztaltál a Sharath-tal való gyakorlás során?

Őszintén nem is tudom, hol kezdjem. Olyan sok fájdalommal és olyan mélyről jöttem a jógához. A Sharath-tal való gyakorlás felnyitotta a szemem és megnyitotta a szívem. Egy csodálatos ember és jó példa számomra, hogyan éljek. Igazán inspiráló a jelenléte, alázatos, következetes és önazonos. Csodálatos látni, mennyire elkötelezett ez iránt a tanítoi láncolat és a tanítványai iránt. Amikor először találkoztam vele, tudtam hogy ő lesz a tanárom, éreztem. Tudja, mire vagy képes és megmutatja a saját határaid, majd túlvisz rajtuk, hogy elérd a saját potenciálod. Minden egyes utammal Indiába új réteget fedezek fel magamban és képes vagyok egyre több ragaszkodásomat elengedni. Minden egyes út után rendkívül nehéz otthagyni Mysore-t. Nagyon fontos, hogy legyen egy tanítód és nagyon hálás vagyok az időért, amit vele tölthettem Mysore-ban. Az élet nagyon leegyszerűsödik, mikor Indiában vagy és helyreteszi a prioritásaid.

Sok gyakorló keresztülmegy olyan periódusokon, amikor nehéz a gyakorlás és nem tudnak szembenézni az erős érzelmekkel. Mit tanácsolsz ezeknek a gyakorlóknak, hogy kitartsanak?

Amikor olyan tanítványaim vannak, akik nehéz időszakon mennek keresztül, megpróbálom elérni, hogy fókuszáljanak néhány dologra. Először is, győződjenek meg arról, hogy helyes a gyakorlásuk szándéka. Hogyha nagyon keményen dolgozol a gyakorlásodon, de a szándékod csak a pózokra vonatkozik, nem látod a lényeget. A gyakorlás lényege, hogy lecsendesítsük az elmét és ez egy transzformációs folyamat. Amikor nehézség jön, helyes szándékkal kell magunk elé célt kitűznünk a gyakorlásunkban, ami elérhető közelségű. Néha azt látom, hogy a gyakorlók túl sok ászanát akarnak, főképp, amikor egy nehéz időszakon mennek keresztül. Ez azt mutatja, hogy csak menekülnek maguk elől, ahelyett, hogy azon dolgoznának, ami feljön, és elengednék, ami már nem használ nekik. Mint tanár, közbe kell lépnem és a helyes irányba terelnem a tanítványaim, arra kérve őket, hogy fogadják el az alacsonyabb fizikai teljesítményt, de a kevesebbet gyakorolják helyes szándékkal. Ez megelőzi a sérülést is. Sajnos nem mindig vagyunk saját magunk jóakarói és ezért gondolom úgy, hogy szükséges egy stabil tanítói jelenlét a jógagyakorlásunkhoz. 
Amikor egy tanítványom nehéz időszakon megy keresztül, a másik, amire megkérem, hogy térjen vissza a gyakorlás alapjaihoz. Amikor gyerekként sportoltam, és nagyon elszaladt velünk a ló, az edzőnk mindig visszavitt minket a sportág alapjaihoz. Ez a jógában sincs másként. Amikor kellemetlen érzelmekkel kell megküzdenünk, fájdalmas emlékekkel vagy csak szétesik a gyakorlásunk, a legjobb, ha visszatérünk az alapokhoz: légzés, bandhák, drishti, vinyászaszámolás. Mint tanár, mindig a hagyományhoz szeretném visszavezetni a gyakorlókat és úgy gondolom, ezek a hagyományos eszközök nagyon jók arra, hogy elkötelezettek maradjunk egy nehéz időszakban is.

Taylor Hunt Ashtanga
Taylor Hunt Astanga

Taylor, megosztanál bármi egyebet a gyakorlás kapcsán?

Azt hiszem, az utolsó dolog, amit elmondanék, hogy mennyire hálás vagyok ennek a gyakorlásnak és az astangás közösségnek. A gyakorlás életet adott nekem, egy olyan életet, amilyenről soha nem gondoltam volna, hogy még lesz. Amikor gyakorolni kezdtem soha nem is ábrándoztam egy ilyen életről, onnantól kezdve, hogy azért küszködtem, hogy rátaláljak magamra, egészen addig, hogy tanítsam és megosszam másokkal ezt a metódust. Nem volt egyszerű út, és a java még csak most jön! Az életemet a gyakorlásnak köszönhetem és azoknak a tanároknak és gyakorlóknak, akik előttem elsajátították ezt a rendszert. És természetesen Sharath Joisnak, akitől mérhetetlen útmutatást kapok. Ahogy olvasgattam az Ashtanga Parampara interjúkat, rájöttem, mennyire különbözőek vagyunk, ugyanakkor a gyakorlás iránti szeretetben összetartozóak. Senki sem tökéletes és mindünknek van, amivel meg kell küzdenie. De a gyakorlás által azokká válhatunk, akiknek lennünk kell. Köszönöm, hogy megoszthattam a saját történetem másokkal.

Forrás: ASHTANGAPARAMPARA
Fordította: Horváth Eszter

AstangAnyu: Harmony

Astanganyu Harmony

Mióta megszületett a kisfiam és a mindennapjaim szerves része lett egy cseperedő kisember, minden örömével és fáradságával együtt, teljesen másképp nézek a kisgyermekes, astanga gyakorló anyukákra. Nem véletlenül nevezik a családos létet a hetedik sorozatnak. Ahogy szülői szerepbe lépünk, úgy alakul át gyakorlásunk is, sokszor az ászanázás háttérbe szorulásával, de más jógikus utak megnyílásával, kiteljeséedésével. Mély tisztelet minden Édesanyának, aki ebben az új szerepben és megváltozott helyzetben eljön reggelente jógázni (ászanákat gyakorolni), vagy csak otthon rááll a matracra, a következő ébredésig vagy szoptatásig!

Új interjúsorozatunk elsősorban nekik (valamint leendő anyukáknak) és róluk szól, hogy a jóga gyakorlásának nagyszerű tudományával megkönnyítsük a mindennapok kihívásait egy ilyen intenzív életszakaszban is.

BW: Miben változott az astanga jóga gyakorlásod Jediah érkezése óta? Az ászanák és a többi ág tekintetében is?
Harmony: A gyakorlásom nagyon sok fázison és változáson ment keresztül Jediah születése óta. A hullámvasút maradandó és most is rengeteg változás megy benne végbe. A fizikai gyakorlásom — ha ezalatt a nehezebbnél nehezebb pózok elsajátítását értjük — nem igazán fejlődik. Sokszor úgy érzem, az ászana gyakorlásom sokkal rosszabb lett, és a visszaépítésének egy véget nem érő periódusában ragadtam. A sikerélmények csodálatosak, de sokszor nagyon rövid életűek. Így a legtöbbször az ászana gyakorlásom a mérleg közepén helyezkedik el, nem igazán fejlődik, de nem is hanyatlik. De ezt csak a fizikai jógagyakorlásomban élem meg így.
A valódi jógagyakorlás az elme egyensúlyban tartásáról szól, a nyugalom megőrzéséről annak ellenére, ami fizikailag vagy érzelmileg történik. Miután életet adtam a fiamnak, azt vettem észre, hogy az ászana gyakorlásom semmiben nem ugyanolyan, mint volt — minden rendkívül nehéznek és sűrűnek érződött a testemben — (ezt teszi plusz húsz kiló) — ugyanakkor sokkal mélyebb kapcsolatot érzékeltem a légzésemmel és azzal képességemmel, hogy valóban fókuszáljak.
Így, noha a fizikai gyakorlás megterhelő a várandósság után, a családi életről és egy újszülöttről való gondoskodásról nem is beszélve, úgy vettem észre, jobban tudok egy mély fókuszált állapotba kerülni. Ennek következményeképp úgy érzem, sokkal többet kapok a gyakorlásomtól, ha kevesebbet követelek magamtól, mivel a figyelmem igazán a jelenben van. Így mostanában sokkal erősebbnek érzem magam fizikailag, érzelmileg és mentálisan, mint valaha, még úgy is, hogy nem az ászana gyakorlás van a napom középpontjában. Folytatom annak elsajátítását, hogyan integráljam a gyakorlásom elveit a mindennapi életembe, és a fiam hatalmas tanárnak bizonyult ebben az értelemben.

BW: Mit javasolsz, hogyan építsék vissza ászana gyakorlásukat az anyukák szülés után? Van-e valami amire fokozottabban oda kell szülés után figyelni (a csecsemőn kívűl)?
Harmony: Azt ajánlanám az újdonsült édesanyáknak, hogy három dologra fókuszáljanak szülés után: az izomzatuk újranövelésére, a törzs megerősítésére, hogy a gerinc egyensúlya helyreálljon, illetve legyen a légzés a gyakorlásuk központi eleme. A jóga egy csodálatos eszköz, hogy megelőzze vagy enyhítse a szülés utáni szorongást, depressziót. Ugyanakkor jó, ha a gyakorlásunk lassan és módszeresen építjük újra. Kezdjük a napüdvözletekkel. Fokozatosan adjuk hozzá az álló ászanákat majd néhány ülő ászanát. Ne sürgessük magunkat, hogy visszakapjuk a várandósság előtti teljes gyakorlásunk. Használjuk arra a jógát, hogy táplálja és támogassa felépülésében a testünket. Mindig több energiánk kell, hogy legyen a gyakorlás után, nem azért gyakorlunk, hogy elfáradjunk!

A nőknek sokszor elválik a hasfaluk a várandósság ideje alatt, ezért sokan veszélyeztetettek arra, hogy ez tovább mélyüljön szülés után, minthogy a hasfal izomzatának több időbe telik helyreállnia. Nem ajánlom, hogy szülés után bárki olyan hasfalerősítőket végezzen, mint a navászana, vagy olyan törzsi csavarásokat, mint a maricsászana D. A mély hátrahajlítások sem javasoltak, mivel azok túlnyújtják a hasi részt. Legalább három-hat hónapig ne végezzük ezeket szülés után. Amennyiben a hasfalat nem hagyjuk teljesen meggyógyulni, súlyos gondokat okozhat, például sérvet kaphatunk. Nagyon fontos, hogy amikor a friss édesanyák újra elkezdenek gyakorolni, figyeljenek a törzsizmokra, tartsák őket feszesen és vigyázzanak, hogy ne nyújtsák őket túl. Plank pozícióban tartani magunkat öt légzésig, mielőtt csaturangába engednénk magunkat sokat segíthet ebben. Illetve navászana gyakorlása közben támasszuk meg a lábunkat, hogy kevesebb nyomás nehezedjen a hasfalra. A hátrahajlításokat kezdjük finomabb gyakorlatokkal, mint a „kishíd”, hogy a láb és a törzsizmok megerősödésén dolgozzunk, mielőtt olyan mélyebb hátrahajlítást gyakorolnánk, mint az urdva danurászana.

BW: Az első pár hónapban, hogy sikerült időt találni a jógás ÉNtime-ra? Baby Jediah ott volt melletted amíg gyakoroltál? Van valami praktikád, tanácsod, kezdő anyukáknak, hogy kell ezt csinálni?
Harmony: Miután Jediah megszületett, nehezen találtam időt a gyakorlásra. A gyakorlásom szórványos volt és időbelileg rendszertelen. Néhányszor megpróbáltam korán kelni és gyakorolni, mielőtt még Jediah felébred máskor délelőtt, vagy koradélután gyakoroltam amikor aludt. Nem volt időbeosztásom, mikor gyakoroljak, és sokszor még mielőtt befejeztem volna az álló ászanákat, Jediah felébredt. Ilyenkor a gyakorlásom természetes módon rövidült meg, minthogy a figyelmem automatikusan felé fordult. Néha a matracom mellett fektettem őt egy hintaszékbe, vagy pokrócra. Tényleg csak az volt a lényeg, hogy legyen egy kevés gyakorlás, amit be tudok iktatni, bármikor, ha volt elég energiám hozzá.

Így a legjobb tanács, amit újdonsült édesanyáknak tudok adni, az, hogy engedjék el az elvárásaikat magukkal szemben, a vágyaikat és ambícióikat, főleg a fizikai gyakorlást illetően. Legyenek nyitottak más módokra, amelyeken keresztül megtapasztalhatják a jógát. Lehet ez az újszülöttednek való éneklés, mantrázás, miközben a pelusát cseréled vagy miközben vezetsz. Lehet az önzetlen szolgálat, odaadás (karma jóga), amelyet felé érzel, vagy a bhakti jóga átélése a gyermeked felé érzett mindent betöltő szeretetben. Az ászana csak egy kis része a jógagyakorlásnak és anyává válni olyan utakat nyit a szívben és az elmében, amelyek azelőtt elérhetetlenek voltak, és ezeket a belső utakat és új tapasztalatokat megélni csodálatos. A fizikai gyakorlást illetően jó rugalmasságot tanúsítani az iránt, mikor, és milyen intenzitású gyakorlást végzünk. El kell engednünk az eddigi fogalmainkat a „teljes” gyakorlást illetően. Engedd, hogy bármennyi időd is van, az elég legyen a fizikai gyakorlást illetően. Bármennyit is csinálsz, az már egy teljes gyakorlás. Nem kell egy bizonyos ászanáig elérni, vagy egy teljes sorozatot gyakorolni ahhoz, hogy az „igazi” vagy „teljes” gyakorlásnak számítson. Ne helyezd magad nyomás alá a gyakorlásod illetően, inkább próbáld mélyebben megfigyelni milyen kedvező hatást vált ki, még ha az alapokról is legyen szó, mint a napüdvözletek.

BW: Beszéljünk picit a táplálkozásról. Ugyebár az astanga gyakorlók többsége – követve a rendszer előírásait – vegetáriánus táplálkozást követ (vagy ne adj isten vegán). Hívő astangás szülőként szeretnénk ezt a – vélten – jó szokást tovább hagyományozni a gyermekükre is. Ezen az úton számos ellenállásba ütközhetünk, intézményes (védőnő, gyerekorvos, óvoda) és társadalmi szinten (család, barátok). Nálatok ez hogy volt, hogy van?
Harmony: Szülőként, főleg friss szülőként, sokfajta kritikával kell szembenéznünk, a körülöttünk lévők mind jobban tudják, mit tegyünk és mit ne. Ha olyan szülők vagyunk, akik egy szilárd spirituális gyakorlással rendelkeznek, mint amilyen az astanga jóga, különös érzékenységgel tudunk fordulni gyermekünk szükségletei felé és van egy plusz tudatosságunk azt illetően, mi a legjobb neki. Bízz magadban és az intuícióidban. Jó meghallgatni, amit mások mondanak, ugyanakkor kétkedéssel megvizsgálni minden tanácsot, amit kapunk. A legfontosabb dolog, amit az életbe tehetünk, hogy figyelemmel meghallgatunk másokat és ezeket a saját tudatosságunkra hagyatkozva alkalmazzuk. Ne kövessünk vakon semmilyen ideológiát, még ha az a vegánizmus vagy az astanga jóga is. Mindent meg kell kérdőjeleznünk és felismernünk, ha valamiben változtatásra van szükség különböző helyzetekben és körülmények között. Ha valamit úgy erőltetünk, hogy az nem megfelelő, csak frusztrációt keltünk és szenvedést okozunk vele. Mindenkinek meglesz a saját véleménye, de csak te ismered gyermekedet a legbensőségesebb módon, úgyhogy fontos, hogy állj ki amellett, amit helyesnek érzel szükségeit illetően és a gondoskodásodban. Nincs egyetlen jó mód, ahogy felnevelhetjük a gyermekünket.

BW: Jediahnak igen jó dolga van melletted, volt már Indiában is a forrásnál. Milyen volt egy kisgyerekkel ilyen messzire utazni, egy teljesen más világba? Ajánlod-e gyermekes gyakorlóknak a Mysore-i utazást?
Harmony: Jediah már majdnem két éves volt, mikor elvittem először Indiába. Nem tudtam volna elképzelni, hogy kétéves kora előtt utazzon, mivel legalább egy évig tartott alkalmazkodnom az anyai szerephez. Szerettem volna igazán magabiztosnak lenni anyaként, mindent tudva arról, hogyan gondoskodjam a gyermekemről egy ilyen hosszú út során, aminek a célországában ráadásul teljesen másképp működik az egészségügy, és sokkal kevesebb jóléti szolgáltatás érhető el.
Ugyanakkor én magam nagyon otthonosan éreztem magam Indiában, hét éven keresztül nyolcszor tértem már vissza, utaztam keresztül az országon, éltem és gyakoroltam Mysore-ban és Goán alkalmanként fél éven keresztül. Ez azt jelenti, hogy Jediah születése előtt már két és fél évet Indiában éltem.
Mindez szerepet játszott abban, hogy először magammal vigyem őt Mysore-ba. Csodálatos időszak volt, kaptam segítséget a Jediah-ról való gondoskodásban reggelente, ami azt jelentette, hogy képes voltam ismét intenzíven fókuszálni a gyakorlásomra. Ugyanakkor fáradt volt még ezekben a napokban, mivel éjjelente és alkalmanként napközben is szoptattam még. És szigorúan figyeltem arra is, hogy mindig biztonságban legyen, mert nagyon aktív, kiváncsi természetű gyerek, és sok veszély leselkedhetett rá egy ilyen új környezetben.
2012 óta Jediah hatszor tért velem vissza Indiába, összesen egy évet töltött így ott az életéből. Most nem izgatja, hogy visszatérjen, kiskamaszként sok barátja van Kanadában, és nem szeretne sok időt távol tölteni az iskolától és a különböző hobbijaitól sem. Ennek alapján az a véleményem, hogy valójában elég kevés időd van arra, hogy magaddal vidd a gyermeked Indiába, mielőtt iskolába megy és kialakul a saját érdeklődési köre.
Ha rendben vagy azzal, hogy kisgyermekkel utazz, úgy gondolom, nagyon jó kiegyensúlyozása tud lenni egy indiai út a gyakorlásod mélyítése iránti igényednek és a szülői felelősségnek. Nagy segítség persze, ha van valaki, aki támogat és veletek van az út során, vagy ott találsz egy megbízható felülvigyázót, hogy a reggeleken segítségedre legyen.

BW: Astanga tanárként megtapasztalhatjuk, hogy a jóga oktatás nem egy egyirányú szisztéma, hanem kölcsönös, mi is rengeteget tanulunk magunkról ebben a szerepkörben. Úgy érzem nincs ez másként szülőként sem, rengeteg önismereti helyzet adódik míg felcseperedik egy gyermek. Miket tanított neked Jediah Önmagadról?
Harmony: A gyermekeink a legnagyobb tanítóink. Nagyon tisztán tükröződik vissza bennük életünk minden olyan területe, amin dolgoznunk kell, legyen az türelem, együttérzés, szervezettség, vagy mindössze a pihenésre, szórakozásra való képesség. Azt hiszem, amiben a legtöbbet tanultam Jediahtól, az, hogy tényleg értékeljem az életem minden apró pillanatát, ne vegyem őket készpénznek. A jelenléte megmutatta, hogy minden, amit csinálunk, lehet az elköteleződés és szolgálat kifejeződése, és hogy ez az igazi bhakti jóga. Ha az olyan mindennapos feladatokat, mint a pelenkacsere, a főzés, elvinni őt az iskolába, igazi szeretettel és kötelességtudattal végezzük, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe – azt, hogy ezt elismerje, vagy jutalmazza –, a jógagyakorlásunk központi elemévé válhatnak. Annak elsajátítása, hogy maradjon nyugodt az elmém az ő indulatskáláinak megtapasztalása közepette, és hogy ezekre az indulatokra ne erővel, hanem nyugodt és bizalomkeltő környezet megteremtésével tudjak válaszolni, megmutatja hogy működik a jóga a gyakorlatban. Annak a megkülönböztetése, hogy mikor kell szigorúnak és következetesnek lenni és mikor gyengédnek és vigasztalónak, ez számomra a jóga megnyilvánulása. Ez a jógagyakorlás, ha a szülői szerepről van szó. De a legtöbbet mégis arról tanította nekem Jediah, hogy milyen messze vagyok a tökéletességtől és mindig van hova fejlődnöm.

Az interjú elkészítésében közreműködött: Horváth Eszter

5 dolog amit az új gyakorlóknak érdemes megtanulnia

mysore room

A jóga gyakorlás a kezdetekben elég lehangoló is tud lenni. Rengeteg cikket lehet olvasni arról, hogy mit is várhat az ember a különféle jóga stílusoktól, hogy milyen ruhában érdemes gyakorolni, hogy mit vigyünk magunkkal, stb., de ezúttal egy kicsit arra szeretnék jobban rávilágítani, hogy mit érdemes az új, a Mysore-stílusú astanga világába érkező gyakorlók számára megtanítani. Azt remélem, hogy úgy tanítok, hogy azon diákjaimhoz akik eljöttek néhány órámra, az alábbi gondolatok egyszersmind, mint „kívülről” érkező dolgok jutnak el, mind pedig sikerül azt belülről is megélniük — tehát ezen írás segít abban, hogy saját gondolataimat rendezzem kissé, ugyanakkor abban is, hogy azokat megosszam másokkal is (ideértve a tanárokat, akik szeretnék, hogy tanulóik jó tapasztalatokkal gazdagodjanak és biztonságban legyenek, és azokat is akik habár nem „újak”, de hasznosak lehetnek számukra az alábbi sorok.)

1. A gyakorlás, amelyet az első napon megtanulsz egy olyan egységes és teljes gyakorlás, amelyhez mindig visszatérhetsz

Ha számodra az astanga új akkor a Mysore teremben az első napon valószínűleg a következőket fogod csinálni: jó pár napüdvözletet, vagy csak „A”-t vagy „A”-t és „B”-t is, majd néhány ülő, keresztezett lábú levezető pózt, majd 10 perc pihenést a hátadon fekve. Ennyi! Elképzelhető, persze hogy ettől vagy attól függően a tanár néhány más dolgot még csináltat. De feltehetőleg egy „rövid”, lehet, hogy csak 20-30 perces gyakorlás lesz, sok-sok ismétlődéssel. Ha életed végéig CSAK ENNYIT fogsz tenni, akkor barátom a jóga gyakorlásod teljesen rendben és jó lesz. De, azért ennél általában többet tanulunk. A gyakorlásunk horizontja tágul, egyre több pózt tanulunk meg és több időt töltünk a matracon. És ez nagyszerű! Viszont gyakran az ismeretek bővülésével együtt jár a felejtés, és elfelejtjük, hogy eme első napon amikor „csak” napüdvözleteket csináltunk akkor is jóga gyakorlást végeztünk. Elkezdjük azt gondolni, hogy ha nem csináljuk végig A-tól Z-ig a pózokat akkor nem is éri meg semmit csinálni, vagy ha egy olyan korszakát éljük az életünknek, hogy valamiért lehetetlen a pózokat A-tól Z-ig kiviteleznünk akkor már nem is igazán jógázunk rendesen. Ha egy sérülés, kisgyermek nevelés, vagy egy munkahelyi pörgősebb időszak miatt csak A, B és C pózokat tudunk gyakorolni akkor az amit csinálunk már nem is igazán astanga. Ezzel a megközelítéssel én, csakúgy, mint nagyon sok (a legtöbb?, az összes?) más Mysore-t tanító kollégám kifejezetten nem értünk egyet. Nem az összes póz végigcsinálása miatt lesz a gyakorlásunk jóga, vagy éppen astanga jóga. A figyelmünk befelé irányítsa, a koncentráció gyakorlása, a test érzései felé irányuló figyelmünk minősége — ezek mind és egy sokkal mélyebb szinten járulnak hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy „mi a jóga?”. Szóval még azután is, hogy többet tanultál, ha mégis úgy alakul, hogy egy nap, vagy egy héten, vagy akár egy éven, vagy egy évtizeden keresztül kevesebbet csinálsz ezekből, nos ettől még nem kell az önazonosságodat mint astangi feladni (már ha ez fontos számodra, de ez egy másik nap témája).

2. A tanárod is ember

Van valami szakrális jellege a tanár-diák viszonynak. Tanárként törekszem ezt megbecsülni, diákként pedig mély hálával tölt el. A dolog szépséghibája ugyanakkor ott jelenhet meg, hogy amikor az ember igyekszik jó diák lenni, bízni a tanárban és odaadással gyakorolni akkor hajlamos elfelejteni, hogy a tanára (igen az övé) is csak egy ember, a maga fenntartásaival, vágyaival és egójával. Persze azoknak akik csak most kezdték a gyakorlást persze ez nyilván elképesztően magától értetődő, nemde? Mégis… VEGYÜK TUDOMÁSUL A NYILVÁNVALÓT. Ezt tanuld meg, itt és most, hogy később ne kelljen újból megtanulnod. A tanár nem mindentudó, nem mindenható, nincs mindig igaza. A tanár kiválasztása egy teljesen más téma, de ha már egyszer kiválasztottad a tanárod akiben megbízol, hogy tanítson, akkor is ebben a kapcsolatban is maradj éber, kérdezz ha valamit tisztázni szeretnél, és mondd el bátran ha valami számodra nem az igazi. Én kifejezetten nagyon szeretem amikor a diákjaim „miért?” kérdéseket tesznek fel. És ha úgy érzem azt szeretném felelni, hogy mert „ez a módszer”, akkor önvizsgálatot tartok és magamba nézek. És végső soron nem így jár jól mindenki? Te, én, és a többi diák is?

3. A „figyelj a testedre” egy olyan nehéz és homályos utasítás, melyet nagyon nehéz követni. Helyette inkább ezt próbáld ki

Ha fáj, ne csináld. Nyilván ez még mindig egy túlzott leegyszerűsítés, de mégis, első lépésnek nagyszerű. A jógának nem kell fájdalommal járnia. Segít abban, hogy a kényelmetlenségeket toleráljuk, ez igaz. Az viszont egy félreértés, hogy attól, hogy fájdalmas pozíciókon vergődjük magunkat keresztül a végén jobb jógikká válunk. Nos nem igazán… Ugyanis ez esetben a végén lesérült jógikká válunk. A Jóga-szútrák azt mondják heyam dukham anagatam, vagyis a jövőbeni szenvedéseket el kell kerülni. Persze nyilván Patanjali elsősorban nem a hátrahajlításokra gondolt, mégis érdemes ezen leckét elsajátítani. A jóga gyakorlása abban segíthet, hogy jobban megfigyeljük mindazt a fájdalmat, szenvedést vagy zűrzavart (és itt a fizikai testről és az elméről egyaránt beszélünk, hiszen mindkét fájdalom valós), melyet átélünk, és, hogy ezekre megfelelően reagálhassunk. Kijönni egy olyan pózból ami fájdalmat okoz, egy nagyon is normális reakció. És ha nem vagy biztos abban, hogy mi az a fájdalom vagy kényelmetlenség, akkor ennek megítélése is egy idő után kialakul. Gyere ki egy időre a pózból. Ha a tanárod megéri a pénzét akkor képes arra, hogy megmutassa számodra a megfelelő modifikációt vagy variációt.

4. Ne tanulj akárkiktől az interneten jógát

Régebben létezett ez az astanga EZ-Board nevű felület. Mostmár lehet választani: reddit online beszélgetések, Astanga Home Practitioners Facebook csoport és a többi, és a többi. Viszont mindaddig amíg vannak véleményt formáló emberek addig rossz tanácsok is lesznek. Nem akarom lefigymálni az internet adta lehetőségeket – hiszen csodás eszköz lehet -, vagy azt mondani, hogy a jó tanárok nem adnak tanácsokat az interneten… Hiszen sok jó tanár ad. De a hangzavarban nehéz megtalálni a megfelelő hangokat, különösen ha az ember olyat kérdez, amelyre tényleg nem tudja a választ. Ha például csak úgy bedobjuk egy ilyen csoportba azt a kérdést, hogy „Hogyan változtassak a gyakorlásomon a terhességem alatt?” az ember minden félét hallhat egészen onnan, hogy „egyáltalán ne gyakorolj mert elvetélsz” egészen odáig, hogy „egész terhességem alatt a harmadik sorozatot csináltam és a gyerekem most a Harvardra jár.” Hacsak nem olyan kérdésekre keressük a választ mint például, hogy „milyen új jóga matracot vegyek?”, vagy, hogy „milyen ruhában csináljam a supta kurmasanát, hogy az ne csússzon fel?” (mert ezekre bátran rá lehet keresni a netten is és a többiektől tájékozódni), nos akkor egy jógával kapcsolatos kérdés általában azért jóval összetettebb, mint hogy azt egy facebook kommentben ki lehetne fejteni és az ember jobban teszi ha keres egy tanárt – akinek alkalmasságáról korábban már meggyőződött – és őt kérdezi meg közvetlenül. És ha már VAN olyan tanárod akikben megbízol, de egy nem tetsző választ kaptál tőle, akkor előbb beszélgess vele, mint, hogy a facebookon keress egy olyan választ ami jobban tetszik. Az eredmény: alaposabb tanulás, kevesebb zavar.

5. A folytonosságot keresd ne a tökéletességet

Egy nagyon általános történet: egy diák beleszeret az astangába. „Ez az én jógatípusom” – mondja nagy lelkesen. „Minden nap gyakorolni fogok.” A gyakorlás „mézeshetei” nagyszerűek és a gyakorlók ekkor, abba őszintén és teljes átéléssel vetik bele magukat. Mindig nagyon nagy örömmel tölt el eme szakasznak a megfigyelése, ugyanakkor amikor látok valakit ezen „mézeshetek” kellős közepén és azokba teljesen elmerülten, igyekszem mindig felhívni arra is a figyelmet, hogy ez egy élethosszig tartó gyakorlás.

Az teljesen rendben van, hogy az ember élvezi a gyakorlást és izgalommal éli meg egy-egy új póz elsajátítását, a légzés által a test újabb és újabb útjainak meglelését és az elmének egy új, másfajta nyugalmának megélését. De ha ez rendszeressé válik (amit remélek, hogy így lesz!) akkor azért nem fog minden egyes gyakorlás után ilyen extatikus állapotba kerülni. Még az is lehet, hogy beleun. Olykor a test lehet, hogy túl merevnek érzi magát. Az elme lehet, hogy felgyorsul és nyughatatlanná válik. Ez a módszer nem egy egyenletes fejlődés a merevtől a rugalmasig, a zaklatottságtól a nyugalomig, a gyengeségtől az erősségig. A mélységek éppúgy az út megkerülhetetlen részei mint a magasságok. Tehát ha ez a gyakorlás típus a neked való, akkor tudd, hogy HA ezt most, holnap, vagy akár hat hónap múlva tudod, oly módon a szolgálatodba állítani, hogy még abban az esetben is lelki nyugalmat teremtsen benned ha olyan kisebb kellemetlenségeken is esel át mint, például, hogy fáradtnak érzed magad vagy a nyakad merev, akkor ezen gyakorlás az élet nagy megpróbáltatásain keresztül is a felszínen fog tartani.

De hogyan teremt az ember lelki nyugalmat? Úgy, hogy hoz egy döntést (és ez EGY DÖNTÉS, nem pedig egy cél), hogy rendszeresen (tűzzünk ki egy számot) fog gyakorolni, bármi is lesz. Gyakorolj mikor fáradt vagy, és tapasztald meg milyen érzés; ha kell hagyj ki pózokat. Gyakorolj amikor le vagy sérülve, és változtass azon ami fájdalmat okoz, úgy hogy ne okozzon fájdalmat. Gyakorolj, amikor szomorú vagy, és ha egy ászana jól esik, engedd meg magadnak, hogy tovább maradj benne, egyszerűen azért mert jól esik és megérdemled. Ha minden nap a tökéletességre törekszel, úgy elmulasztod annak a lehetőségét, hogy valóban feltöltődj. Visszanézni egy folyamatos és rendszeres gyakorlásra, elmondható, hogy az komolyan sokkal, de sokkal klasszabb, mint visszanézni egy-két olyan „elszórt” gyakorlásra ahol mindig királyul ment a kézenállás. Tíz évvel ezelőtt meghalt az édesanyám. A jóga gyakorlás volt az egyetlen támaszom abban az időben. Nagyon nehezemre esett a gyászomról beszélni, még olyan embereknek is akik közel álltak hozzám. Viszont mivel már évekkel azelőtt megalapoztam a mindennapos gyakorlás rendszerességét, így ekkor sem volt kérdés, hogy folytatom. Rendkívül gyógyító hatása volt annak, hogy minden nap megteremtettem azt az egy-két órát amikor semmi mást nem tettem mint, hogy mozgok és lélegzek. Fogalmam sincs, hogy milyen pózokra fókuszáltam akkoriban, vagy hogy milyen jól csináltam őket, vagy hogy esetleg kihagytam-e közülük egyet vagy kettőt, vagy, hogy kimaradt-e egy-egy nap. A folyamatosság viszont jelen volt, és ez egy korábbi elhatározásomon alapult, miszerint a rendszeres gyakorlás számomra fontosabb mint a tökéletes gyakorlás.

Ha ezen gondolat esetleg egybecseng korábbi tapasztalatokkal, akkor már kezded megérteni ezen sorokat. Élvezd a gyakorlásod! Bízz magadban. Ápold a tanáraiddal való kapcsolatot. És tudd, hogy ha ezt a gyakorlást hosszútávon szeretnéd, akkor a döntés egyedül a Te kezedben van. 

Forrás: Ashtanga Yoga Minneapolis
Szerző: Ellie Wannemacher
Fordította: Szabó Gergő

12

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved