Február hónap bandhája egy gyanúsan csöndes srác. Halkan, feltűnés nélkül érkezik, és ugyanígy távozik, november hónap bandhájával ellentétben makulátlanul betartja a házirendben egyértelműen lefektetett 8-as pontot is. A hangsúly a „gyanúsan” jelzőn van mivel, valahogy az egész „ByeAlexos” hipszter éne azt sugározza, hogy a visszafogott, már-már antiszociális viselkedés mögött valami nagyon izgalmas rejlik. Emellett, aki ennyit és ilyet izzad egy nem felfűtött helyiségben, annak biztos sok mesélnivalója akad az élet viselt dolgairól. Fogadjátok szeretettel a „návászanában való kapálódzás” koronázatlan királyát, február hónap bandháját, a remény gyermekét, Amandzsot!
BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga-szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?
Amandzs: Csakis a színtiszta igazat fogom vallani, esküszöm. Bandha engem úgy segéljen!
BW: Először is tegyük, helyre a neved, származásod? Honnan jön a „Lutfi Amandzs Balázs”?
Amandzs: Származásomat tekintve félig magyar, félig kurd vagyok. Édesanyám magyar, ő adta a Balázs nevet, Édesapám pedig kurd nemzetiségű, az észak-iraki Kurdisztánban született, ahonnan 28 évesen – kurd szabadságharcos múltja miatt – mint politikai menekült került ide anno. Tőle jön az Amandzs név, meg persze a vezetéknév, a Lutfi is. Szüleim itt Magyarországon ismerkedtek meg az egyetemen, így az én szülővárosom Budapest. Az Amandzs keresztnevem áll hozzám közelebb érzelmi okokból. Jelentése kurdul ‘remény’. Aki ismeri a kurd-kérdést, tudja a kurd nemzeti öntudat kialakulásának az okát. Ez a származásbeli kettősség a kulturális aspektustól a vallási meggyőződésen át számos problematikus, ambivalens helyzetet eredményezett, ám ha összességében, úgymond felülről nézem a dolgokat, végül is mindenképpen előnyömre szolgált. Leginkább a bennem kialakult internacionális nyitottság miatt. Meg a szüleimtől kapott szabadság okán, azáltal, hogy képesek voltak felülemelkedni sajátosan determinált helyzetükön a kapcsolatukat tekintve. Nincs azzal semmi gond tehát, ha mondjuk hitéleti síkon közelítünk, hogy a kinti rokonaim 99 %-a elég erősen mohamedán vallású, anyai ágon a „keresztényvonal” dominál, nekem meg, ha már Korán vagy Biblia, akkor inkább egyik sem, hanem a Gítá a „szimpatikus”. Persze ez az „őskeresősdi” még egy korántsem lezárult ügy, felfoghatjuk egy kvázi folyamatos tanulmányútnak is, amelynek íve van. Ezen például Édesapám tavaly ősz végén bekövetkezett halála is „csak” annyiban változtatott, hogy megint más megvilágításba kerültek a dolgok…
BW: A színes vallási és kultúrális háttér ellenére, miért pont a jóga és a Bhagavad Gítá filozófiája ragadott magával leginkább?
Amandzs: A Gítát 2005-ben olvastam először. Akkoriban működőképes állapotában volt az etno-rock zenekarom, a Vian, amely formáció eklektikus, feszes, páratlan ritmusú amolyan „városi népzenét” vagy világzenét játszott, eléggé „radikarizmatematikus” szövegvilággal tarkítva. Mindig ment az útkeresés úgy emberileg, mint művészileg ugye 🙂 Itt leginkább magyar és közel-keleti népzenei motívumok voltak ötvözve rockkal, de mindenfajta megkötés nélkül jöhetett (volna) bármi, értve ezt a dalszövegekre is, melyeket az általános ‘Úr-kérdés’ igencsak koncentráltan áthatott. Nem is feltétlenül vallási irányzatokra lebontva, hanem csakúgy szubjektíve, érzelmi síkra vetítve, forgásban. A „Minden, Ami Van” filozófiája hipotetikus szinten bennem egybevágott ezzel, még ha nem is volt ez egy annyira önazonos és tudatos dolog abban az életstádiumban. A hiányérzet különössége, meg a ciklikusan visszatérő – helytelen életvitelből eredő – hibáim mind a felé késztettek, hogy mindenképp történjen változás. Előrelépés kétségtelenül történt, ám ha szigorúan az eredményeket nézem, hááát……Hullámzó. Jelenleg is zajlanak a meccsek magammal. Ez nyilván az én akaratgyengeségem, akár ha az alkoholfogyasztást és annak mértékét vesszük. Jóga=Tükröm. Amióta jógázom megváltozott minden? Drasztikusan nem, de mintha alakulna… Teljes „paradigmaváltás” egyenlőre nincs még. Hála azonban a BW által képviselt csodálatos mentalitásnak pozitív irányú tendencia van, mind lelkileg, mind fizikailag. Éljen az astanga/vinyásza krama szádhana! Mert a túladandászana, mégha szétomlok is benne, akkor is Túladandászana 🙂
BW: Miért éppen az astanga szádhana?
Amandzs: A mélyebb, tartalmasabb, lelkileg gazdagabb megélés lehetőségét kínálja. Ha az ember helyesen használja tényleg egy önismereti tükör tud lenni szerintem, amely – ha megvan a belső igény a változásra, fejlődésre – érdemi visszaigazolások nyújtásán keresztül a legfontosabb rendező elv lehet. A célt elérendő. Nem szeretnék közhelyek felsorakoztatásával diplomatikus választ adni, de esetemben (is) mint megoldásról beszélhetünk, vagy az ahhoz vezető útról. Szeretném, ha a jógagyakorlásom nem pusztán heti 3, 4 vagy 5 alkalmas „edzésben” merülne ki, hanem annál hatványozottan több, emelkedettebb lenne, őszintén átszőné a mindennapjaimat, mind szellemileg, testileg, életmódügyileg. Hangsúlyozom, én kezdetleges szinten vagyok, ám ha jól értelmezem erről szól ez az egész. Vagy optimális esetben legalább is erről kellene szólnia. Van, aki felveti nyilván, akár pejoratív értelemben, akár nem, hogy ez nem egyfajta menekülés? – Talán. Meg, hogy azért fennáll a potenciális lehetősége annak, hogy egy idő után a jógával is felhagyok majd, ha épp megfakul a kitartásom hozzá… – Ezt mondjuk jelen helyzetben már elképzelni sem tudom. Meg, hogy azért 34 évesen már még nehezebb elhagyni a berögzült rossz szokásokat, mint teszem azt 29 évesen… – Nyilván. Mindenesetre az astanga szádhanájára való törekvés, azaz, az ahhoz való közelítés, az afelé tartás, komoly célként fogalmazódott meg nálam. 100 %-os változás tekintetében persze szkeptikus vagyok magammal szemben, elég csak a már példaként hozott alkoholfogyasztás témájára visszacsatolnom: olyan nem hiszem, hogy lesz, hogy alkalomszerűen nem iszom egy-egy pohár bort mondjuk… Hát, ilyen ez… Praktikus szemszögből nézve is egy „dilettáns” jógás vagyok. Ezért is megtisztelő, hogy ennek ellenére ezen interjúnak az alanya lehetek. Mysore stílusú órán sem voltam még. Lélegezni is több, kevesebb sikerrel próbálgatok még. Elég csak a návászanában való kapálódzásaimra gondolni… Csőd! „Ha remegsz, valamit rosszul csinálsz” – értékel István. Persze ez ambicionál, minthogy a kedvem szegné. 🙂 A konkrét fizikai ászanák helyes realizálásán túl az elme lecsendesítése sem egyszerű, hiába van az hétköznapi szinten sok esetben velem, hogy „az én mozim befelé van”. Mindenesetre a jóga csodálatos! Pláne ebben a remek környezetben! „A cipőd és az egód hagyd a bejáratnál” – figyelmeztet a tábla. Semmi magamutogatás, konkrét tárgyiasult tükör híján tükörbenézegetés. Hanem alázat, fegyelem. A feszes, pörgős óravezetés tényleg olyan, mintha egy „katonai kiképzőtáborban” lenne az ember, úgy 2 kilót is kiizzadok alkalmanként. Teljesen jó ez így. Kiskoromból emlékszem, hogy az albérletünkben volt, hogy tízen is aludtak a földön mindenféle matracokon, mintegy menekülttáborban. A matrac, az eszköz lehet erre is meg arra is, de az astanga szádhana csak Egy Valamire. 🙂
BW: Az interjút olvasva a legtöbben az gondolhatják, akik nem ismerik a “bandhás” viselkedésed, hogy Te vagy a nagydumás hipszter srác. Igazából azért esett rád a választás a hónap bandhája címnél, mivel ennek az ellentéte igaz, gyanúsan csöndes vagy. Csöndben, feltűnés nélkül érkezel, és ugyanígy távozol. Most akkor hogy is van ez? Ennyire betartod a házirendet, vagy valami más titok rejlik a jelenség mögött?
Amandzs: Ájjájj, csak kibújik itt a szög a zsákból, heheheee… Nyilván a hely szellemiségét tiszteletben tartom, ráadásul általában épphogy beesek, eléggé késős típus vagyok (az is előfordult már, hogy bejelentkeztem egy órával kezdés előtt ugye smsben, végül meg le kellett mondanom), lábat mosni azért meg csak szoktam óra előtt. Nyugira hangolódás is kell az egzaltált felpörgetettségből, a légzés megnyugtatása szintén cél lehet, pláne hogy közvetlenül be/lemenetel előtt mindig előszeretettel dohányzom még egyet. Gyakorlás után meg zuhany és még ha közeleg a következő órakezdés…. Ilyen prózai okok vannak, semmi extra, semmi titok, vagy hogy én olyan rejtélyesnek akarnék tűnni. Vagy max. szimplán bamba vagyok… Persze érdekes a kérdés, mert negatív értelemben is megkaptam már, hogy jobb vagyok írásos kommunikációban mint élőben, nemtom, no majd felhomályosít a jóga remélem ebben a relációban is Szoktam én azért némi-nemű beszélgetéseket folytatni akár az öltözőben, sőt (!) megesett, hogy bioteázni is maradtam Vinyásza Krama után…. Hmm, ez a ‘hipszter’ kifejezés eddig ismeretlen volt előttem, kikeráztam a google-ből… Aha! Használom, viszem 🙂
BW: Melyik a kedvenc ászanád az astanga sorozatban és melyik amiben csak kapálódzól vagy még azt sem?
Amandzs: Épp melyik, attól függ milyen fejlődési fázisban vagyok bármelyikükben is. A hátrahajlítások alapból jól mentek, így mondhatnám az úrdhva dhanurászanát kedvencnek, bár a gerincoszlop középső és felső szakaszának minél nagyobb íveltetése ugyanúgy kihívást jelent. Függetlenül attól hogy azt írtam „dilettáns” vagyok úgy a nagy egészhez képest, amiről a jóga szól, rengeteget fejlődtem, helyén van az önbizalmam, az önértékelésem, az eredményeimet tekintve. A návászanát is egyre jobban megtartom mostanság, kezdem azért kapizsgálni az izomzárak lényegét. Kedvenc lehet ugyanúgy a csónakpóz is pont ezért. Az utthita pársvakónászana „Vinyásza Kramás variációja” – mikor az egyik karral átnyúlunk a comb alatt és megfogjuk a másik kezünk csuklóját – óriási favorit!!! A sorozat half ledes könnyített verzióján kívül eső úrdhvamukha pascsimattánászana esetében például csak lesek ki a fejemből… Egyelőre a pascsimattánászana B is elég cél.
BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Amandzs! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Amandzs: Ha belegondolok, végül is egyértelműen az uddijána bandha mellett teszem le a voksom. Ezen bandha megfelelő alkalmazása több síkon is pozitív hatású relevanciával bírhat akár a személyemet illetően is. A legyengített immunrendszer megerősítése, a méreganyagok száműzése által letisztult gondolati és emocionális hozzáállásra késztet. Továbbá mindenképpen stabil alappillére az őszinte, minőségi érték- és érzelemközvetítésnek akár előadó-művészeti szinten, vegyük csak például az éneklést és az ahhoz szükséges hangképzést…
BW: Ajánlanád-e az astanga jógát azoknak akik hasonló életmódot folytatnak mint amit Te egykor?
Amandzs: Mindenképpen ajánlom! Hiszen ez maga az újjászületés. A téves cselekedetek sajnos valamilyen formában előbb vagy utóbb úgyis visszaütnek, de ha megvan eme az ösvény, nagy gond már csak nem lehet… Persze mi a nagy gond? Mi a csoda? Pár napja egy autóbaleset részese voltam, úgy kellett kikászálódni az égő gépjárműből, amely percekkel később felrobbant és szénné égett. Mindannyian élünk. Örülünk. Örülök, hogy jógázhatok! Hogy csak egy ujjam törött el, és hiába kaptam egy kb. 6 hetes gipszet a teljes jobb alkaromra, jógázni tudok itthon is… A lótuszomon igencsak van mit javítani például, az meg így is megy 🙂
BW: Köszönöm az interjút!