Közlemény

Bandha Works Shala

Kedves Gyakorlók!

Követve a kormányzati iránymutatást, amíg ezzel ellentétes utasítást nem kapunk jógaiskolán zavartalanul nyitva tart. Úgy érezzük, hogy nagyobb szükség van a jógára mint valaha, igyekszünk egy különleges teret fenntartani számotokra ahol menedéket találtok a gyakorlás ideje alatt a zavaró külső hatások ellen. Mindenki maga dönt kíván-e élni ezzel a lehetőséggel, mi továbbra is fenn szeretnénk tartani a teret a gyakorlók számára amíg az lehetséges.

A kialakult járványügyi helyzetre való tekintettel az alábbi óvintézkedéseket hozzuk a jógaiskolában:

  • betegen vagy ha csak úgy érzed, hogy lappang benned valami kérünk ne gyere gyakorolni! 
  • amennyiben külföldön jártál vagy érintkeztél olyan személlyel aki érintett lehet, két hétig kérlek, ne gyere gyakorolni a shalába, a többség érdekében várjuk meg a lappangási időt. Kérünk ha ilyen helyzetben kerültél mindenképpen írj nekünk egy emailt mielőtt jönnél.
  • érkezéskor és a gyakorlás után minden esetbe használjátok a kihelyezett kézfertőtlenítő gélt. 
  • ameddig fenn áll a fertőzésveszély fokozottan ajánlott saját jógamatrac használata. Nem kell drágát venni de legyen a sajátod! Pl.: https://www.decathlon.hu/jogaszonyeg-8-mm-es-id_8525491.html
  • amennyiben mégis a helyi matracot használod, kérünk gyakorlás előtt is tisztítsd le alaposan (és persze utána is). Jógaiskolánkban használatos matractisztító folyadék nem antibakteriális hatású!!!
  • ha jössz gyakorolni mindenképpen hozz (ahogy ez a házirendben is benne van) egy nagy törölközőt a matracra és egy kicsit az igazításokhoz. Ezek hiányában sajnos nem tudsz részt venni az órán.
  • a Bandha Works Jógaiskola mindent megtesz a fertőzésveszély elhárítása érdekében, ezért többek közt kézfertőtlenítőket helyeztünk ki a bejárathoz illetve növeljük a fertőtlenítő takarítások számát is.

Tökéletesen megértjük és elfogadjuk ha valaki úgy dönt, hogy nem jön közösségbe gyakorolni a helyzet rendeződéséig. Ha az otthoni gyakorlás fenntartásához szükséged van segítségre írj bátran: info kukac bandhaworks.hu.

Keep practicing!

BW Shala

Kérés! Sajnos kézfertőtlenítő készleteink fogytán vannak. Amennyiben van tudomásod, hogy hol lehet beszerezni ilyen folyadékot, kérünk Téged írd meg e-mailben részünkre: info@bandhaworks.hu. Ha esetleg van felesleges a birtokodban szívesen megvásárolnánk.

Eddie Stern: a jóga csupán az addikció egy más formája?

Eddie Stern Ashtanga

Nagyon is jogos a kérdés: a jóga csupán az addikció egy más formája?

Krisna beszél erről a Asvamédika Parvában (a Kama Gíta 14. könyve, a Mahabharata): „Judhishthíra, halld amit Kama, a vágy istene mond magáról. Azok, akik eszközökkel akarják elpusztítani a vágyat, a végén magukat az eszközöket áhítják. Azok, akik jótékonysággal akarják elpusztítani, jótékonykodást kívánnak végül. Azok, akik az írásokkal akarják elpusztítani, az írásokat kívánják majd. Azok, akik az igazsággal akarják elpusztítani, az igazságra áhítoznak. Azok, akik mértékletességgel akarják elpusztítani, a mértéket kívánják végül. Azok, akik le akarnak mondani a vágyaikról, a lemondásra vágynak majd. A vágyat elpusztítani nem lehet, de a dharmába való áthelyezéssel hasznát lehet venni. A dharmára való törekvéssel akar elpusztítani a vágyat. Dharmára vágysz végül! És ez az egész világ számára jó lesz, mivel így egyre több és több szolgálatot teljesítesz majd, jólétet és gazdagságot hozva a világnak, mialatt megszabadítod magad minden kötöttségtől, és megengeded másoknak, hogy a jutalmazás elvárása nélkül adakozzanak.”

Ha az affelé való törekvéssel gyakorlunk jógát, hogy megtudjuk, kik vagyunk (ami a jóga egyik kifejezett célja), akkor arra vágyunk majd, hogy megtudjuk, kik vagyunk valójában. Az ászana, pránajáma, a meditáció, a mantrázás és az odaadás mind ezt a magasabb célt szolgálják.

Fordította: Horváth Eszter

AstangAnyu: Harmony

Astanganyu Harmony

Mióta megszületett a kisfiam és a mindennapjaim szerves része lett egy cseperedő kisember, minden örömével és fáradságával együtt, teljesen másképp nézek a kisgyermekes, astanga gyakorló anyukákra. Nem véletlenül nevezik a családos létet a hetedik sorozatnak. Ahogy szülői szerepbe lépünk, úgy alakul át gyakorlásunk is, sokszor az ászanázás háttérbe szorulásával, de más jógikus utak megnyílásával, kiteljeséedésével. Mély tisztelet minden Édesanyának, aki ebben az új szerepben és megváltozott helyzetben eljön reggelente jógázni (ászanákat gyakorolni), vagy csak otthon rááll a matracra, a következő ébredésig vagy szoptatásig!

Új interjúsorozatunk elsősorban nekik (valamint leendő anyukáknak) és róluk szól, hogy a jóga gyakorlásának nagyszerű tudományával megkönnyítsük a mindennapok kihívásait egy ilyen intenzív életszakaszban is.

BW: Miben változott az astanga jóga gyakorlásod Jediah érkezése óta? Az ászanák és a többi ág tekintetében is?
Harmony: A gyakorlásom nagyon sok fázison és változáson ment keresztül Jediah születése óta. A hullámvasút maradandó és most is rengeteg változás megy benne végbe. A fizikai gyakorlásom — ha ezalatt a nehezebbnél nehezebb pózok elsajátítását értjük — nem igazán fejlődik. Sokszor úgy érzem, az ászana gyakorlásom sokkal rosszabb lett, és a visszaépítésének egy véget nem érő periódusában ragadtam. A sikerélmények csodálatosak, de sokszor nagyon rövid életűek. Így a legtöbbször az ászana gyakorlásom a mérleg közepén helyezkedik el, nem igazán fejlődik, de nem is hanyatlik. De ezt csak a fizikai jógagyakorlásomban élem meg így.
A valódi jógagyakorlás az elme egyensúlyban tartásáról szól, a nyugalom megőrzéséről annak ellenére, ami fizikailag vagy érzelmileg történik. Miután életet adtam a fiamnak, azt vettem észre, hogy az ászana gyakorlásom semmiben nem ugyanolyan, mint volt — minden rendkívül nehéznek és sűrűnek érződött a testemben — (ezt teszi plusz húsz kiló) — ugyanakkor sokkal mélyebb kapcsolatot érzékeltem a légzésemmel és azzal képességemmel, hogy valóban fókuszáljak.
Így, noha a fizikai gyakorlás megterhelő a várandósság után, a családi életről és egy újszülöttről való gondoskodásról nem is beszélve, úgy vettem észre, jobban tudok egy mély fókuszált állapotba kerülni. Ennek következményeképp úgy érzem, sokkal többet kapok a gyakorlásomtól, ha kevesebbet követelek magamtól, mivel a figyelmem igazán a jelenben van. Így mostanában sokkal erősebbnek érzem magam fizikailag, érzelmileg és mentálisan, mint valaha, még úgy is, hogy nem az ászana gyakorlás van a napom középpontjában. Folytatom annak elsajátítását, hogyan integráljam a gyakorlásom elveit a mindennapi életembe, és a fiam hatalmas tanárnak bizonyult ebben az értelemben.

BW: Mit javasolsz, hogyan építsék vissza ászana gyakorlásukat az anyukák szülés után? Van-e valami amire fokozottabban oda kell szülés után figyelni (a csecsemőn kívűl)?
Harmony: Azt ajánlanám az újdonsült édesanyáknak, hogy három dologra fókuszáljanak szülés után: az izomzatuk újranövelésére, a törzs megerősítésére, hogy a gerinc egyensúlya helyreálljon, illetve legyen a légzés a gyakorlásuk központi eleme. A jóga egy csodálatos eszköz, hogy megelőzze vagy enyhítse a szülés utáni szorongást, depressziót. Ugyanakkor jó, ha a gyakorlásunk lassan és módszeresen építjük újra. Kezdjük a napüdvözletekkel. Fokozatosan adjuk hozzá az álló ászanákat majd néhány ülő ászanát. Ne sürgessük magunkat, hogy visszakapjuk a várandósság előtti teljes gyakorlásunk. Használjuk arra a jógát, hogy táplálja és támogassa felépülésében a testünket. Mindig több energiánk kell, hogy legyen a gyakorlás után, nem azért gyakorlunk, hogy elfáradjunk!

A nőknek sokszor elválik a hasfaluk a várandósság ideje alatt, ezért sokan veszélyeztetettek arra, hogy ez tovább mélyüljön szülés után, minthogy a hasfal izomzatának több időbe telik helyreállnia. Nem ajánlom, hogy szülés után bárki olyan hasfalerősítőket végezzen, mint a navászana, vagy olyan törzsi csavarásokat, mint a maricsászana D. A mély hátrahajlítások sem javasoltak, mivel azok túlnyújtják a hasi részt. Legalább három-hat hónapig ne végezzük ezeket szülés után. Amennyiben a hasfalat nem hagyjuk teljesen meggyógyulni, súlyos gondokat okozhat, például sérvet kaphatunk. Nagyon fontos, hogy amikor a friss édesanyák újra elkezdenek gyakorolni, figyeljenek a törzsizmokra, tartsák őket feszesen és vigyázzanak, hogy ne nyújtsák őket túl. Plank pozícióban tartani magunkat öt légzésig, mielőtt csaturangába engednénk magunkat sokat segíthet ebben. Illetve navászana gyakorlása közben támasszuk meg a lábunkat, hogy kevesebb nyomás nehezedjen a hasfalra. A hátrahajlításokat kezdjük finomabb gyakorlatokkal, mint a „kishíd”, hogy a láb és a törzsizmok megerősödésén dolgozzunk, mielőtt olyan mélyebb hátrahajlítást gyakorolnánk, mint az urdva danurászana.

BW: Az első pár hónapban, hogy sikerült időt találni a jógás ÉNtime-ra? Baby Jediah ott volt melletted amíg gyakoroltál? Van valami praktikád, tanácsod, kezdő anyukáknak, hogy kell ezt csinálni?
Harmony: Miután Jediah megszületett, nehezen találtam időt a gyakorlásra. A gyakorlásom szórványos volt és időbelileg rendszertelen. Néhányszor megpróbáltam korán kelni és gyakorolni, mielőtt még Jediah felébred máskor délelőtt, vagy koradélután gyakoroltam amikor aludt. Nem volt időbeosztásom, mikor gyakoroljak, és sokszor még mielőtt befejeztem volna az álló ászanákat, Jediah felébredt. Ilyenkor a gyakorlásom természetes módon rövidült meg, minthogy a figyelmem automatikusan felé fordult. Néha a matracom mellett fektettem őt egy hintaszékbe, vagy pokrócra. Tényleg csak az volt a lényeg, hogy legyen egy kevés gyakorlás, amit be tudok iktatni, bármikor, ha volt elég energiám hozzá.

Így a legjobb tanács, amit újdonsült édesanyáknak tudok adni, az, hogy engedjék el az elvárásaikat magukkal szemben, a vágyaikat és ambícióikat, főleg a fizikai gyakorlást illetően. Legyenek nyitottak más módokra, amelyeken keresztül megtapasztalhatják a jógát. Lehet ez az újszülöttednek való éneklés, mantrázás, miközben a pelusát cseréled vagy miközben vezetsz. Lehet az önzetlen szolgálat, odaadás (karma jóga), amelyet felé érzel, vagy a bhakti jóga átélése a gyermeked felé érzett mindent betöltő szeretetben. Az ászana csak egy kis része a jógagyakorlásnak és anyává válni olyan utakat nyit a szívben és az elmében, amelyek azelőtt elérhetetlenek voltak, és ezeket a belső utakat és új tapasztalatokat megélni csodálatos. A fizikai gyakorlást illetően jó rugalmasságot tanúsítani az iránt, mikor, és milyen intenzitású gyakorlást végzünk. El kell engednünk az eddigi fogalmainkat a „teljes” gyakorlást illetően. Engedd, hogy bármennyi időd is van, az elég legyen a fizikai gyakorlást illetően. Bármennyit is csinálsz, az már egy teljes gyakorlás. Nem kell egy bizonyos ászanáig elérni, vagy egy teljes sorozatot gyakorolni ahhoz, hogy az „igazi” vagy „teljes” gyakorlásnak számítson. Ne helyezd magad nyomás alá a gyakorlásod illetően, inkább próbáld mélyebben megfigyelni milyen kedvező hatást vált ki, még ha az alapokról is legyen szó, mint a napüdvözletek.

BW: Beszéljünk picit a táplálkozásról. Ugyebár az astanga gyakorlók többsége – követve a rendszer előírásait – vegetáriánus táplálkozást követ (vagy ne adj isten vegán). Hívő astangás szülőként szeretnénk ezt a – vélten – jó szokást tovább hagyományozni a gyermekükre is. Ezen az úton számos ellenállásba ütközhetünk, intézményes (védőnő, gyerekorvos, óvoda) és társadalmi szinten (család, barátok). Nálatok ez hogy volt, hogy van?
Harmony: Szülőként, főleg friss szülőként, sokfajta kritikával kell szembenéznünk, a körülöttünk lévők mind jobban tudják, mit tegyünk és mit ne. Ha olyan szülők vagyunk, akik egy szilárd spirituális gyakorlással rendelkeznek, mint amilyen az astanga jóga, különös érzékenységgel tudunk fordulni gyermekünk szükségletei felé és van egy plusz tudatosságunk azt illetően, mi a legjobb neki. Bízz magadban és az intuícióidban. Jó meghallgatni, amit mások mondanak, ugyanakkor kétkedéssel megvizsgálni minden tanácsot, amit kapunk. A legfontosabb dolog, amit az életbe tehetünk, hogy figyelemmel meghallgatunk másokat és ezeket a saját tudatosságunkra hagyatkozva alkalmazzuk. Ne kövessünk vakon semmilyen ideológiát, még ha az a vegánizmus vagy az astanga jóga is. Mindent meg kell kérdőjeleznünk és felismernünk, ha valamiben változtatásra van szükség különböző helyzetekben és körülmények között. Ha valamit úgy erőltetünk, hogy az nem megfelelő, csak frusztrációt keltünk és szenvedést okozunk vele. Mindenkinek meglesz a saját véleménye, de csak te ismered gyermekedet a legbensőségesebb módon, úgyhogy fontos, hogy állj ki amellett, amit helyesnek érzel szükségeit illetően és a gondoskodásodban. Nincs egyetlen jó mód, ahogy felnevelhetjük a gyermekünket.

BW: Jediahnak igen jó dolga van melletted, volt már Indiában is a forrásnál. Milyen volt egy kisgyerekkel ilyen messzire utazni, egy teljesen más világba? Ajánlod-e gyermekes gyakorlóknak a Mysore-i utazást?
Harmony: Jediah már majdnem két éves volt, mikor elvittem először Indiába. Nem tudtam volna elképzelni, hogy kétéves kora előtt utazzon, mivel legalább egy évig tartott alkalmazkodnom az anyai szerephez. Szerettem volna igazán magabiztosnak lenni anyaként, mindent tudva arról, hogyan gondoskodjam a gyermekemről egy ilyen hosszú út során, aminek a célországában ráadásul teljesen másképp működik az egészségügy, és sokkal kevesebb jóléti szolgáltatás érhető el.
Ugyanakkor én magam nagyon otthonosan éreztem magam Indiában, hét éven keresztül nyolcszor tértem már vissza, utaztam keresztül az országon, éltem és gyakoroltam Mysore-ban és Goán alkalmanként fél éven keresztül. Ez azt jelenti, hogy Jediah születése előtt már két és fél évet Indiában éltem.
Mindez szerepet játszott abban, hogy először magammal vigyem őt Mysore-ba. Csodálatos időszak volt, kaptam segítséget a Jediah-ról való gondoskodásban reggelente, ami azt jelentette, hogy képes voltam ismét intenzíven fókuszálni a gyakorlásomra. Ugyanakkor fáradt volt még ezekben a napokban, mivel éjjelente és alkalmanként napközben is szoptattam még. És szigorúan figyeltem arra is, hogy mindig biztonságban legyen, mert nagyon aktív, kiváncsi természetű gyerek, és sok veszély leselkedhetett rá egy ilyen új környezetben.
2012 óta Jediah hatszor tért velem vissza Indiába, összesen egy évet töltött így ott az életéből. Most nem izgatja, hogy visszatérjen, kiskamaszként sok barátja van Kanadában, és nem szeretne sok időt távol tölteni az iskolától és a különböző hobbijaitól sem. Ennek alapján az a véleményem, hogy valójában elég kevés időd van arra, hogy magaddal vidd a gyermeked Indiába, mielőtt iskolába megy és kialakul a saját érdeklődési köre.
Ha rendben vagy azzal, hogy kisgyermekkel utazz, úgy gondolom, nagyon jó kiegyensúlyozása tud lenni egy indiai út a gyakorlásod mélyítése iránti igényednek és a szülői felelősségnek. Nagy segítség persze, ha van valaki, aki támogat és veletek van az út során, vagy ott találsz egy megbízható felülvigyázót, hogy a reggeleken segítségedre legyen.

BW: Astanga tanárként megtapasztalhatjuk, hogy a jóga oktatás nem egy egyirányú szisztéma, hanem kölcsönös, mi is rengeteget tanulunk magunkról ebben a szerepkörben. Úgy érzem nincs ez másként szülőként sem, rengeteg önismereti helyzet adódik míg felcseperedik egy gyermek. Miket tanított neked Jediah Önmagadról?
Harmony: A gyermekeink a legnagyobb tanítóink. Nagyon tisztán tükröződik vissza bennük életünk minden olyan területe, amin dolgoznunk kell, legyen az türelem, együttérzés, szervezettség, vagy mindössze a pihenésre, szórakozásra való képesség. Azt hiszem, amiben a legtöbbet tanultam Jediahtól, az, hogy tényleg értékeljem az életem minden apró pillanatát, ne vegyem őket készpénznek. A jelenléte megmutatta, hogy minden, amit csinálunk, lehet az elköteleződés és szolgálat kifejeződése, és hogy ez az igazi bhakti jóga. Ha az olyan mindennapos feladatokat, mint a pelenkacsere, a főzés, elvinni őt az iskolába, igazi szeretettel és kötelességtudattal végezzük, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe – azt, hogy ezt elismerje, vagy jutalmazza –, a jógagyakorlásunk központi elemévé válhatnak. Annak elsajátítása, hogy maradjon nyugodt az elmém az ő indulatskáláinak megtapasztalása közepette, és hogy ezekre az indulatokra ne erővel, hanem nyugodt és bizalomkeltő környezet megteremtésével tudjak válaszolni, megmutatja hogy működik a jóga a gyakorlatban. Annak a megkülönböztetése, hogy mikor kell szigorúnak és következetesnek lenni és mikor gyengédnek és vigasztalónak, ez számomra a jóga megnyilvánulása. Ez a jógagyakorlás, ha a szülői szerepről van szó. De a legtöbbet mégis arról tanította nekem Jediah, hogy milyen messze vagyok a tökéletességtől és mindig van hova fejlődnöm.

Az interjú elkészítésében közreműködött: Horváth Eszter

A testünk kapcsolódása a jógához – túl az ászanán

eddie stern ashtanga

Ebben a sorozatban magyar fordításban közlünk részleteket Eddie Stern One Simple Thing: A New Look at The Science of Yoga and How It Can Transform Your Life című könyvéből. A részletek a könyv ötödik és tizenegyedik fejezetéből származnak. 
Az első rész itt érhető el a második meg itt.

Hogyan kapcsolódik a fizikai ászanagyakorlásunk az előző részben kifejtett céljához a jógának, hogy az elme jellemvonásain változatassunk? Annak ellenére, hogy a jóga valójában az elménkről szól, az elme láthatatlan. Hol található pontosan, és miből tevődik össze, nem tudjuk. Ezért is kezdjük az elménkkel való munkát a legkézzelfoghatóbb és legmagátólértetődőbb dologgal: a testünkkel.

Az ősi jógik írják le először azt az elképzelést, hogy nem egyetlen testünk van, hanem három. Az első természetesen a fizikai test, amely az ételből és italból épül fel, amit beviszünk. A fizikai test könnyen formálható, meg lehető erősíteni, nyújtani és változtatni mozgáson és étkezésen keresztül. Fontos jellemzője ugyanakkor, hogy a fizikai testünk nem korlátozható csak saját magunkra. A testünk kiterjesztett, méghozzá a világba, amelyben élünk. Ez azt jelenti, hogy a fizikai testünk nem tud fennmaradni az emberi környezet jellemzői nélkül, és nem szakítható ki belőle. A levegőre, a napfényre és a földre vagyunk utalva, meg persze a térre, amit betöltünk. A bioszféra nélkül egyszerűen nem léteznénk, mint fizikai test. Sőt, van egy olyan elképzelés is, hogy a fizikai testünk egyfajta válaszként jött létre a bioszféra kialakulására, vagy mint ennek a bioszférának a része. Ezért ez az elképzelés, hogy a világunk a saját testünk kiterjesztése, a legevidensebben vonja maga után, hogy a jámákat és a nijámakát – az olyan viselkedésformákat, mint a nem-ártás és az együttérzés – gyakoroljuk. Nemcsak a környezetünk és az emberek a mi kiterjedéseink, de mi is az ő kiterjedéseik vagyunk. Tényleg nincs olyan, hogy „a másik”, csak együtt vagyunk, mint egy együttes történés. Ha a tudatnak ezt a szintjét integrálni tudnánk az életünkbe, valóban együttes tudatként élhetnénk.

A második, a finomtest, amely a légzésből, az elméből és az intellektusból áll. Azért hívják finomnak, mivel az összetevői láthatatlanok, ennek ellenére érzékeljük őket. Az elménk, a jógik szerint, a gondolatok, érzelmek, vágyak és emlékek helye, és ezt meg kell különböztetnünk az intellektustól, amely a megkülönböztetés eszköze. Ez azt jelenti, hogy míg az elménk mondjuk egy fánkra vágyik, az intellektusunk lesz az, amely azt mondja, hogy talán gyümölcsöt is ehetnénk a fánk helyett. Az intellektusunk közelebb áll az énérzékelésünköz. Dr. Daniel Siegel neurológus szerint a tudat mentális folyamatai, amit a jógik a finomtestként neveznek meg, felhasználhatóak arra, hogy az egész tapasztalati szféránkról gondolkodjunk, azaz, hogy megkülönböztessük a tapasztalót a tapasztalattól. Ezt a tudat kerekének nevezi. A Chandogya Upanisád hasonló leírását adja az életünknek: a szívünk a kerékagy, az életünk körforgása pedig a kerék abroncsa. A kerék küllői jelentik azt, mikor elveszünk a hamis identifikációban, a karmában és tapasztalatainkban. Például, mikor jógázni kezdünk, szinte rögtön érezhetjük, hogy egy olyan részünkhöz kapcsolódunk, amely nyitott, tudatos, szabad és szeretetteljes. Aztán mikor elkezdjük észrevenni, hogy a matracon mellettünk lévő jobban csinálja az ászanát, mint mi és veszünk egy új jógamatracot, esetleg trendi jógaruhát és akkor már egy malát is, rájövünk, hogy a szeretetteli tudat helyett egy új, hamis identitást öltöttünk magunkra. Mégis, az a jó a kerék küllőiben, hogy két irányba tartanak: egyrészt a kerékagy felé másrészt távolodnak tőle, így egy ponton fel tudjuk ismerni, ha távolodunk.

A harmadik az üdvtest, amely annak az üdvösségét jelenti, hogy tudjuk, kik vagyunk – tisztában vagyunk a képességeinkkel, a kreativitásunkkal és azzal, hogy a tudat forrásaként létezünk. Az üdvösség vagy áldás itt nem az élvezetnek való tapicskolás, hanem a létezés egyszerű öröme. Mind éreztük már így magunkat, a megmagyarázhatatlan, ok nélküli boldogság és hálaadás állapotában. Az üdvtest keresztülragyogja a finomtestet és a fizikai testet, ám halványul, ahogy a másik két réteg egyre súlyosabbá válik, míg nem kezdünk el aktívan dolgozni rajta, hogy sokkal porózusabbak legyünk, kevésbé zártak. Az üdvtest egy másik megnevezése a kauzális, vagy okozati test, (karana), ahol a szanszkrit szótő, a kr, nem jelent mást, mint ‘cselekedet’. Így már érthető is, mi a kauzalitás lényege: az, hogy ennek a testnek az állapotát meghatározzák a fizikai és a finomtest mozgásai, cselekedetei. Minden cselekedetünk nyomot hagy maga után, ezt nevezzük samskarának, és ez az a nyom kéz a kézben jár a vággyal (vasana). Ha egy tapasztalat pozitív volt, az lesz a vágyunk, hogy megismételjük, ha negatív, akkor pedig természetesen kerülnénk. A samskarákat és a vasanákat az üdvtest tárolja, és ők az okozati alapjai az intellektusunknak, az elménknek és az idegrendszerünknek. A karma tehát a cselekvés, a samskara az emlékezet, és a vasana a vágy, amelyet az emlék kelt.

Így talán érthető, miért is kezdjük az egészet a fizikai gyakorlással, hiszen a test összetettségének valódi okozati hálóját nehéz összerakni, mégis ez az, ami valóban meghatároz minket, és amit a jóga gyakorlása elkezd felkavarni. Így a jógik valójában nem azt állítják, hogy be vagyunk zárva egy karmikus börtönbe, hanem azt, hogy a cselekedeteink okozatának megértésével változtatni tudunk a kerék irányán. A jóga nyolc ágát arra fejlesztették ki, hogy megszólítsa, megerősítse és megtisztítsa az imént emlegetett három testet: az ászanán keresztül a fizikai testet, a meditáción, a légzésen és a mantrákon keresztül a fintomtestet, és a cselekedeteinkben a környezetünket elsőként szem előtt tartva, szolgálatkészség révén az üdvtestet.
Hol van az elme, a jóga valódi tárgya ebben a modellben? Bár az elme csak a finomtest egy része, egy olyan fontos része, amely képet alkot a cselekedetinkről és tapasztalatainkról, reflexióra képes. A három test változásának képességét pedig az fogja meghatározni, hogy mit kezdünk az elménkben lévő képpel.

Fordította és szerkesztette: Horváth Eszter

Eddie Stern hamarosan Magyarországra látogat. További információért klikkelj a lenti képre.

Eddie Stern Astanga Budapest

5 dolog amit az új gyakorlóknak érdemes megtanulnia

mysore room

A jóga gyakorlás a kezdetekben elég lehangoló is tud lenni. Rengeteg cikket lehet olvasni arról, hogy mit is várhat az ember a különféle jóga stílusoktól, hogy milyen ruhában érdemes gyakorolni, hogy mit vigyünk magunkkal, stb., de ezúttal egy kicsit arra szeretnék jobban rávilágítani, hogy mit érdemes az új, a Mysore-stílusú astanga világába érkező gyakorlók számára megtanítani. Azt remélem, hogy úgy tanítok, hogy azon diákjaimhoz akik eljöttek néhány órámra, az alábbi gondolatok egyszersmind, mint „kívülről” érkező dolgok jutnak el, mind pedig sikerül azt belülről is megélniük — tehát ezen írás segít abban, hogy saját gondolataimat rendezzem kissé, ugyanakkor abban is, hogy azokat megosszam másokkal is (ideértve a tanárokat, akik szeretnék, hogy tanulóik jó tapasztalatokkal gazdagodjanak és biztonságban legyenek, és azokat is akik habár nem „újak”, de hasznosak lehetnek számukra az alábbi sorok.)

1. A gyakorlás, amelyet az első napon megtanulsz egy olyan egységes és teljes gyakorlás, amelyhez mindig visszatérhetsz

Ha számodra az astanga új akkor a Mysore teremben az első napon valószínűleg a következőket fogod csinálni: jó pár napüdvözletet, vagy csak „A”-t vagy „A”-t és „B”-t is, majd néhány ülő, keresztezett lábú levezető pózt, majd 10 perc pihenést a hátadon fekve. Ennyi! Elképzelhető, persze hogy ettől vagy attól függően a tanár néhány más dolgot még csináltat. De feltehetőleg egy „rövid”, lehet, hogy csak 20-30 perces gyakorlás lesz, sok-sok ismétlődéssel. Ha életed végéig CSAK ENNYIT fogsz tenni, akkor barátom a jóga gyakorlásod teljesen rendben és jó lesz. De, azért ennél általában többet tanulunk. A gyakorlásunk horizontja tágul, egyre több pózt tanulunk meg és több időt töltünk a matracon. És ez nagyszerű! Viszont gyakran az ismeretek bővülésével együtt jár a felejtés, és elfelejtjük, hogy eme első napon amikor „csak” napüdvözleteket csináltunk akkor is jóga gyakorlást végeztünk. Elkezdjük azt gondolni, hogy ha nem csináljuk végig A-tól Z-ig a pózokat akkor nem is éri meg semmit csinálni, vagy ha egy olyan korszakát éljük az életünknek, hogy valamiért lehetetlen a pózokat A-tól Z-ig kiviteleznünk akkor már nem is igazán jógázunk rendesen. Ha egy sérülés, kisgyermek nevelés, vagy egy munkahelyi pörgősebb időszak miatt csak A, B és C pózokat tudunk gyakorolni akkor az amit csinálunk már nem is igazán astanga. Ezzel a megközelítéssel én, csakúgy, mint nagyon sok (a legtöbb?, az összes?) más Mysore-t tanító kollégám kifejezetten nem értünk egyet. Nem az összes póz végigcsinálása miatt lesz a gyakorlásunk jóga, vagy éppen astanga jóga. A figyelmünk befelé irányítsa, a koncentráció gyakorlása, a test érzései felé irányuló figyelmünk minősége — ezek mind és egy sokkal mélyebb szinten járulnak hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy „mi a jóga?”. Szóval még azután is, hogy többet tanultál, ha mégis úgy alakul, hogy egy nap, vagy egy héten, vagy akár egy éven, vagy egy évtizeden keresztül kevesebbet csinálsz ezekből, nos ettől még nem kell az önazonosságodat mint astangi feladni (már ha ez fontos számodra, de ez egy másik nap témája).

2. A tanárod is ember

Van valami szakrális jellege a tanár-diák viszonynak. Tanárként törekszem ezt megbecsülni, diákként pedig mély hálával tölt el. A dolog szépséghibája ugyanakkor ott jelenhet meg, hogy amikor az ember igyekszik jó diák lenni, bízni a tanárban és odaadással gyakorolni akkor hajlamos elfelejteni, hogy a tanára (igen az övé) is csak egy ember, a maga fenntartásaival, vágyaival és egójával. Persze azoknak akik csak most kezdték a gyakorlást persze ez nyilván elképesztően magától értetődő, nemde? Mégis… VEGYÜK TUDOMÁSUL A NYILVÁNVALÓT. Ezt tanuld meg, itt és most, hogy később ne kelljen újból megtanulnod. A tanár nem mindentudó, nem mindenható, nincs mindig igaza. A tanár kiválasztása egy teljesen más téma, de ha már egyszer kiválasztottad a tanárod akiben megbízol, hogy tanítson, akkor is ebben a kapcsolatban is maradj éber, kérdezz ha valamit tisztázni szeretnél, és mondd el bátran ha valami számodra nem az igazi. Én kifejezetten nagyon szeretem amikor a diákjaim „miért?” kérdéseket tesznek fel. És ha úgy érzem azt szeretném felelni, hogy mert „ez a módszer”, akkor önvizsgálatot tartok és magamba nézek. És végső soron nem így jár jól mindenki? Te, én, és a többi diák is?

3. A „figyelj a testedre” egy olyan nehéz és homályos utasítás, melyet nagyon nehéz követni. Helyette inkább ezt próbáld ki

Ha fáj, ne csináld. Nyilván ez még mindig egy túlzott leegyszerűsítés, de mégis, első lépésnek nagyszerű. A jógának nem kell fájdalommal járnia. Segít abban, hogy a kényelmetlenségeket toleráljuk, ez igaz. Az viszont egy félreértés, hogy attól, hogy fájdalmas pozíciókon vergődjük magunkat keresztül a végén jobb jógikká válunk. Nos nem igazán… Ugyanis ez esetben a végén lesérült jógikká válunk. A Jóga-szútrák azt mondják heyam dukham anagatam, vagyis a jövőbeni szenvedéseket el kell kerülni. Persze nyilván Patanjali elsősorban nem a hátrahajlításokra gondolt, mégis érdemes ezen leckét elsajátítani. A jóga gyakorlása abban segíthet, hogy jobban megfigyeljük mindazt a fájdalmat, szenvedést vagy zűrzavart (és itt a fizikai testről és az elméről egyaránt beszélünk, hiszen mindkét fájdalom valós), melyet átélünk, és, hogy ezekre megfelelően reagálhassunk. Kijönni egy olyan pózból ami fájdalmat okoz, egy nagyon is normális reakció. És ha nem vagy biztos abban, hogy mi az a fájdalom vagy kényelmetlenség, akkor ennek megítélése is egy idő után kialakul. Gyere ki egy időre a pózból. Ha a tanárod megéri a pénzét akkor képes arra, hogy megmutassa számodra a megfelelő modifikációt vagy variációt.

4. Ne tanulj akárkiktől az interneten jógát

Régebben létezett ez az astanga EZ-Board nevű felület. Mostmár lehet választani: reddit online beszélgetések, Astanga Home Practitioners Facebook csoport és a többi, és a többi. Viszont mindaddig amíg vannak véleményt formáló emberek addig rossz tanácsok is lesznek. Nem akarom lefigymálni az internet adta lehetőségeket – hiszen csodás eszköz lehet -, vagy azt mondani, hogy a jó tanárok nem adnak tanácsokat az interneten… Hiszen sok jó tanár ad. De a hangzavarban nehéz megtalálni a megfelelő hangokat, különösen ha az ember olyat kérdez, amelyre tényleg nem tudja a választ. Ha például csak úgy bedobjuk egy ilyen csoportba azt a kérdést, hogy „Hogyan változtassak a gyakorlásomon a terhességem alatt?” az ember minden félét hallhat egészen onnan, hogy „egyáltalán ne gyakorolj mert elvetélsz” egészen odáig, hogy „egész terhességem alatt a harmadik sorozatot csináltam és a gyerekem most a Harvardra jár.” Hacsak nem olyan kérdésekre keressük a választ mint például, hogy „milyen új jóga matracot vegyek?”, vagy, hogy „milyen ruhában csináljam a supta kurmasanát, hogy az ne csússzon fel?” (mert ezekre bátran rá lehet keresni a netten is és a többiektől tájékozódni), nos akkor egy jógával kapcsolatos kérdés általában azért jóval összetettebb, mint hogy azt egy facebook kommentben ki lehetne fejteni és az ember jobban teszi ha keres egy tanárt – akinek alkalmasságáról korábban már meggyőződött – és őt kérdezi meg közvetlenül. És ha már VAN olyan tanárod akikben megbízol, de egy nem tetsző választ kaptál tőle, akkor előbb beszélgess vele, mint, hogy a facebookon keress egy olyan választ ami jobban tetszik. Az eredmény: alaposabb tanulás, kevesebb zavar.

5. A folytonosságot keresd ne a tökéletességet

Egy nagyon általános történet: egy diák beleszeret az astangába. „Ez az én jógatípusom” – mondja nagy lelkesen. „Minden nap gyakorolni fogok.” A gyakorlás „mézeshetei” nagyszerűek és a gyakorlók ekkor, abba őszintén és teljes átéléssel vetik bele magukat. Mindig nagyon nagy örömmel tölt el eme szakasznak a megfigyelése, ugyanakkor amikor látok valakit ezen „mézeshetek” kellős közepén és azokba teljesen elmerülten, igyekszem mindig felhívni arra is a figyelmet, hogy ez egy élethosszig tartó gyakorlás.

Az teljesen rendben van, hogy az ember élvezi a gyakorlást és izgalommal éli meg egy-egy új póz elsajátítását, a légzés által a test újabb és újabb útjainak meglelését és az elmének egy új, másfajta nyugalmának megélését. De ha ez rendszeressé válik (amit remélek, hogy így lesz!) akkor azért nem fog minden egyes gyakorlás után ilyen extatikus állapotba kerülni. Még az is lehet, hogy beleun. Olykor a test lehet, hogy túl merevnek érzi magát. Az elme lehet, hogy felgyorsul és nyughatatlanná válik. Ez a módszer nem egy egyenletes fejlődés a merevtől a rugalmasig, a zaklatottságtól a nyugalomig, a gyengeségtől az erősségig. A mélységek éppúgy az út megkerülhetetlen részei mint a magasságok. Tehát ha ez a gyakorlás típus a neked való, akkor tudd, hogy HA ezt most, holnap, vagy akár hat hónap múlva tudod, oly módon a szolgálatodba állítani, hogy még abban az esetben is lelki nyugalmat teremtsen benned ha olyan kisebb kellemetlenségeken is esel át mint, például, hogy fáradtnak érzed magad vagy a nyakad merev, akkor ezen gyakorlás az élet nagy megpróbáltatásain keresztül is a felszínen fog tartani.

De hogyan teremt az ember lelki nyugalmat? Úgy, hogy hoz egy döntést (és ez EGY DÖNTÉS, nem pedig egy cél), hogy rendszeresen (tűzzünk ki egy számot) fog gyakorolni, bármi is lesz. Gyakorolj mikor fáradt vagy, és tapasztald meg milyen érzés; ha kell hagyj ki pózokat. Gyakorolj amikor le vagy sérülve, és változtass azon ami fájdalmat okoz, úgy hogy ne okozzon fájdalmat. Gyakorolj, amikor szomorú vagy, és ha egy ászana jól esik, engedd meg magadnak, hogy tovább maradj benne, egyszerűen azért mert jól esik és megérdemled. Ha minden nap a tökéletességre törekszel, úgy elmulasztod annak a lehetőségét, hogy valóban feltöltődj. Visszanézni egy folyamatos és rendszeres gyakorlásra, elmondható, hogy az komolyan sokkal, de sokkal klasszabb, mint visszanézni egy-két olyan „elszórt” gyakorlásra ahol mindig királyul ment a kézenállás. Tíz évvel ezelőtt meghalt az édesanyám. A jóga gyakorlás volt az egyetlen támaszom abban az időben. Nagyon nehezemre esett a gyászomról beszélni, még olyan embereknek is akik közel álltak hozzám. Viszont mivel már évekkel azelőtt megalapoztam a mindennapos gyakorlás rendszerességét, így ekkor sem volt kérdés, hogy folytatom. Rendkívül gyógyító hatása volt annak, hogy minden nap megteremtettem azt az egy-két órát amikor semmi mást nem tettem mint, hogy mozgok és lélegzek. Fogalmam sincs, hogy milyen pózokra fókuszáltam akkoriban, vagy hogy milyen jól csináltam őket, vagy hogy esetleg kihagytam-e közülük egyet vagy kettőt, vagy, hogy kimaradt-e egy-egy nap. A folyamatosság viszont jelen volt, és ez egy korábbi elhatározásomon alapult, miszerint a rendszeres gyakorlás számomra fontosabb mint a tökéletes gyakorlás.

Ha ezen gondolat esetleg egybecseng korábbi tapasztalatokkal, akkor már kezded megérteni ezen sorokat. Élvezd a gyakorlásod! Bízz magadban. Ápold a tanáraiddal való kapcsolatot. És tudd, hogy ha ezt a gyakorlást hosszútávon szeretnéd, akkor a döntés egyedül a Te kezedben van. 

Forrás: Ashtanga Yoga Minneapolis
Szerző: Ellie Wannemacher
Fordította: Szabó Gergő

Santi(na) gondolatok: élni tanulni

Santina gondolatok

A saját értelmezésem arról, hogy mit jelent élni (igazán élni) átalakult egy dinamikus, kezdetleges mégis kifinomult, intuitív őserdőtánccá az Univerzummal, mely amennyire veszélyes és izgalmas, annyira tápláló és biztonságos. Ez egy módja a létezésnek, mely felfal, megemészt, lenyel minden gondolatot az életről majd átalakítja azt izommá és vérré, ideggé és ínná. Mindaddig teszi ezt, ameddig a gondolatok megszűnnek megkülönböztethető fogalmakká lenni és teljesen felszívódnak e teremtmény pompás formájába, mely büszke és boldog azért, hogy itt lehet.

Fogd az összes könyvet, szemináriumot, elvonulást, jógagyakorlást, meditációt, rálátást és elmélkedj rajtuk, tanulmányozd át őket és fald fel mindet. Egy darabkát se hagyj heverni elfogyasztatlanul, megemésztetlenül és anélkül, hogy felszívódott volna. Fogd a csontot, törd szét, szívd ki a velejét. Köpd ki, ami nem ízlik, vagy amit nem tudsz lenyelni. Bízz magadban, hogy tudod mi az, ami jó neked és mi az, amire szükséged van a saját ébredésedhez, a fel-le-oldalirányú világban történő kalandozásodhoz, az Életedhez.

Semmilyen gondolat vagy könyv vagy tanár nem lesz már ugyanaz, ha ezzel a szenvedéllyel teli módszerrel építed be azokat. Semmi nem rendelkezik már kivételezett, kitüntetett megbecsüléssel. Minden láthatatlan lesz, de csakis azért, mert részévé válik egy életerős, életvidám, vad, hóbortos, tüzes művészi életnek – részévé válik annak, aki vagy.
Bármi is a művészetünk, engednünk kell, hogy magába szívjon bennünket. Adjuk át magunkat teljességében és tartsuk meg víziónkat szent és fontos dologként. Ekkor válunk úttörőkké. Ekkor válunk példaképpé mindannak, ami lehetséges. Ekkor teljesítjük be sorsunkat.

Fordulj Befelé – Érezd a Bensőt – Növekedj a Bensőből – Az élet a legintenzívebb művészet valamennyi közül.

Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Melo Annamária

Stresszállapot az elmében és a jóga működése

Eddie Stern astanga

Ebben a sorozatban magyar fordításban közlünk részleteket Eddie Stern One Simple Thing: A New Look at The Science of Yoga and How It Can Transform Your Life című könyvéből. A részletek a könyv ötödik és tizenegyedik fejezetéből származnak. 
Az első rész itt érhető el.

Stresszállapot az elmében és a jóga működése

Azért, hogy a stressz megbetegít minket nem a stresszhatásra felszabaduló neurotranszmitterek és hormonok (mint a kortizol és az adrenalin) a felelősek. Sőt, ponthogy a mindennapi kihívásokra adott válaszként energiát adnak a testünknek, hogy megbirkózzunk a stresszhatással. Amikor megoldottuk az előálló kihívást, a stressz alábbhagy és a felszabadult hormonok vagy kiürülnek a szervezetünkből vagy visszajutnak a sejtjeinkbe. Ám mikor folyamatosan vagy újra és újra előálló stresszhatásnak vagyunk kitéve, a testünk gyorsabban kezdi termelni a stressz kezelésére szolgáló hormonokat, mint amilyen mértékben meg tudunk tőlük szabadulni. Így lehetséges, hogy az egyébként a küzdelem megnyerésére szolgáló kortizol összegyűlik a véráramban és a gyulladás nőni kezd. Tehát valójában az alacsony, de hosszú ideig tartó stresszhatás az, ami negatívan befolyásol minket, semmint egy-egy kihívás, amellyel szembe kell néznünk. Arra való képességünk pedig, hogy a növekedő gyulladást csökkentsük a testben, erősen befolyásolja, előállnak-e a stresszbetegségek, amelyeket sok szempontból népbetegségnek tekintünk a jelenkori társadalomban. Az, hogy alacsony szintű, de tartós vagy hirtelen stresszhatásnak vagyunk-e kitéve, nem csupán a környezetünk függvénye: ez ugyanúgy mutatja elménk képességét, hogy a stresszt kezelje.
A stresszre való hajlam tehát nemcsak a munkánktól vagy a családunktól függ, a stressz nem önmagában rossz, hanem az, ahogyan érzékeljük a minket érő stresszhatást a döntő a rá adott válaszunkat illetően és abban, hogy milyen hatással lesz az egészségünkre, az érzelmeinkre és a tűrőképességünkre.
Ha valaha is csodálkoztál, hosszan tartó stressz hatására miért rándul görcsbe a gyomrod, miért nem tudsz jól aludni, a túláramló adrenalin és kortizol az oka. Azért érezzük jobban magunkat, miután jógázunk, mert a testmozgás az egyik elsődleges orvoslója a megemelkedett adrenalin-, és kortizolszintnek. Bármilyen testmozgással elérhetjük ezt, a jóga előnye, hogy hozzáférést ad az idegrendszerünkhöz – amely a stresszhatás elsődleges érzékelője és amely kibocsátja a rá adott választ – a légzésen keresztül és így az egyensúly, a biztonság és a stabilitás felé irányíthatjuk az érzékelésünket.
A rengeteg egyensúlytalanság, amit életünk során tapasztalunk, abból fakad, hogy sokszor a testünk, az idegrendszerünk és az elménk nem kooperál. Például mikor elfelejtünk enni, mikor valamire nagyon koncentrálunk. A testünk jelez, de az elménk kitartásra sarkall, az idegrendszerünk pedig általában a két parancs közé szorul. Amikor ignoráljuk a fáradtságot és túlhajtjuk magunkat, a gondolkodásunk megbénul, az immunrendszerünk legyengül, az erőnk alábbhagy és még a belső szervrendszerünk is stresszel telítődik. Ez történik a mindennapok kitartó stresszhatásai közben, vagy egy traumatikus élmény hatására.
A jóga egyik jelentése: egység – a különleges alkalom, mikor minden egyensúlyban van, és összedolgozik. Amikor a légzésen keresztül a testünket,az elménket és az idegrendszerünket is összehangoljuk, érdekes dolgok kezdenek történni. Elengedjük a stresszt, régi traumákat gyógyítunk meg és megelőzzük, hogy újabbak érjenek minket. Megtanuljuk, hogyan vértezzük fel magunkat, hogyan irányítsuk az elme kompulzív hajlamát a túlhajtásra – de a lustaságon is képesek leszünk úrrá lenni. Ez vezet el minket ahhoz a megállapításhoz, hogy a jóga egyszerre gyakorlat és koncentráció, egy olyan elmeműködés fejlesztésének a gyakorlata, amely tudatossággal jár, ezáltal stabilizál, megnyit és nyugodttá tesz. Ez az elmeműködés egy jellemvonása, amely különbözik az elmeállapottól. Az állapot folyamatosan változó, a jellemvonás azonban egy mögöttes működésre mutat rá. A jóga gyakorlásával az elmének ezt a mögöttes működését próbáljuk megváltoztatni, hogy az alap szilárd, tiszta, nyugodt és alkalmazkodó lehessen az elmeállapotok változásaihoz.
A Mundaka Upanisádban kétezerötszáz évvel ezelőtt így beszélnek erről: „Naayamatama balahinena labhyah” – azaz: A benső én nem hozzáférhető erő nélkül. A jó erőben lét, amelyről ez a vers beszél, benső. Az odaadás és az elme ereje, nemcsak a testé.

A következő részben a testünk és a jóga másik hét ága közti kapcsolatot vizsgáljuk.

Fordította és szerkesztette: Horváth Eszter

Eddie Stern hamarosan Magyarországra látogat. További információért klikkelj a lenti képre.

Eddie Stern Astanga Budapest

Kiruccanás Ausztráliába, utazás magamhoz

Santina Ashtanga Yoga

Hirtelen jött kaland, hirtelen jött elmerülés Santina világába. Egy hónappal ezelőtt még csak gondolatban merült fel, egy bevillanás után – vajon milyen lehet Ausztráliában, ahol otthon van, ahol ő a vendéglátó? Milyen lehet a Shalajában gyakorolni ennek a nem mindennapi „kreatúrának”, akinek szinte minden szava újabb és újabb szegleteimbe hatolt be és keltette azokat életre az elmúlt találkozásaink alkalmával? Jelenlegi élethelyzetem lehetővé tette, hogy minden tervezés nélkül repülőre üljek, kivegyek egy szobát Gold Coast városában és mindezt megtapasztaljam saját bőrömön a szeptember végi otthoni intenzív programján, ami 5 reggeli mysore gyakorlásból és 2 workshopból állt.
Egy kedves barátnőm kérdezte meg tőlem, hogy „Annamari, mi az, ami ennyire különleges, mit tud adni Santina a programjain?” Igyekeztem megválaszolni a megválaszolhatatlant. Tényleg, mit tud adni, hogy én, aki remegő lábakkal szállok repülőre, képes vagyok egy napig a levegőben lenni azért, hogy újra találkozhassak vele és a saját közegében is tanulhassak tőle? Mi az a fűszer, ami miatt átrepülök a világ másik felére, hogy még kaphassak belőle? Hiszen idén volt szerencsém Vigoban (Spanyolország) és Budapesten is részt venni a programjain.
Nem voltak elvárásaim. Hogyan is lehetett volna bármi is, hiszen olyan gyorsan történt minden és ez így volt jó. 28 órás repülőút és másfél órás vonatút után megérkeztem egy másik világba. Fel sem fogtam, hogy párezer kilométerrel és 8 órával arrébb vagyok a megszokott mindennapjaimhoz képest. A tavasz, ami ott várt rám az itthoni nyár meghosszabbításának tűnt. Hosszú csőrű madarak, zöld papagájok, felhőkarcolók és a hatalmas óceán. Szörfösök, hullámok, bikini és állandó napsütés. Minden más volt és mégis minden természetes, mintha mindig ott lettem volna. Megérkeztem.

Santina Annamari Jóga

A reggelek….
Mindig valami újat kapok ezeken a programokon. Santinának mintha röntgen érzékelői lennének és én csupaszon állnék a matracon. Nincsenek titkok, trükkök, bujkálások. Csak én állok ott és tudom, hogy valaki figyel, lát. Santina többször is mondta nekünk, gyakorlóknak „azért jöttök ide, hogy lássalak benneteket”, és tényleg lát. Nem a 3D aspektusokat, hanem minket.
A reggeli gyakorlások felépítése ugyanolyan menetben ment, mint amit mi is megismerhettünk tőle a budapesti workshopjain. Felolvasta nekünk az aznapi útravalót Eileen könyvéből, saját gondolataival megtoldotta azt és egy rövid meditáció után már a matrac elején álltunk a nyitómantrához készülődve. Ez a kezdeti 15-20 perc lehetőséget adott arra, hogy megérkezzünk nemcsak fizikai értelemben. Az, hogy a Shala mellett a betonkeverő is megkezdte a napját reggel hatkor már nem számított. A gyakorlás menete ezután a megszokott módon folytatódott, mindenki a saját maga már ismert „slow down” (lassíts) ritmusában indult útjára a napüdvözletekkel.
Ahogy haladtunk előre, minden gyakorló kapta az útmutatást egyéni szinten (hiába ismert már minket évek óta) – akár sérülés vagy akár egyéb „láthatatlan” indíttatásból. Fizikai szinten, amikor az általam felvett ászanák kerültek újrapozicionálásra az instrukciói által, éreztem, hogy a testem különböző részei elkezdenek felébredni, kapcsolódni és eggyé válni. Jött is a kérdés ilyenkor „érzed”? Naná! Bóloggattam, csodálkoztam és élveztem az újat, ami az évek alatt felvett mintát kezdte újraprogramozni. Éreztem fejtetőtől talpig történő folyamatos könnyed belső áramlást, a tér tágulását. Más beszélni róla és más ténylegesen átélni. Felülmúlhatatlan, amikor a testi érzékelés felülírja az elképzelt „ilyennek kell lennie, ezt kell érezni és tapasztalni” berögződést. Santina sosem „beleigazít” az ászanákba (ahogy ő mondja, nem csinálja meg helyettünk), hanem nagyon lágy érintésekkel jelzi azt a területet, merre vigyük a figyelmet. Van, amikor egy ászana felvételét a kezdetektől szóban instruálja, van, amikor csak kérdez vagy utal – „Érezd a nyakad” majd „nagyon jó, megtaláltad a nyakad”. Az ászanák és a zökkenőmentes áramlás sem mindig megfelelő rejtekhely a csapongó, vándorló gondolatok számára, hiszen azért voltam ott, hogy lássanak. Láttak. „Annamaria, hol jársz?” „C” „Azt látom, hogy melyik ászana. Az kérdeztem, hogy TE hol jársz?”

Santina SUN YOGA

…és a workshopok
Santina Showtime, azaz ismert témák (csípő, medence, fascia) nem mindennapi tálalásban egy teljesen új szemszögből. Úgy éreztem magam, mint egy tudományos stand-up show vendége, ahol minden résztvevő ugyanúgy hozzátehetett és alakíthatta, ezáltal tovább gazdagítva a műsört. Mikor valami újat tanulok és hallok, számomra nagyon fontos, hogy érezzem a hallottakat, ne csak a fülemmel, hanem egy mélyebb sejtszintű megértéssel, mert így tudom tudatosítani és könnyedebben alkalmazni azokat. Santina előadásmódja adta mindezt – a száraznak tűnő adatokat és információkat humorosan, sok nevetéssel és iróniával, vizuális eszközökkel és gyakorlatokkal társítva adta át. A gyakorlótársak pedig fantasztikusak voltak, a hozzászólásaikkal, kérdéseikkel csak még intenzívebbé tették a tanulás élményét. Mindezeknek köszönhetően nemcsak egy adathalmaz és egy jegyzet az, ami megmaradt, hanem sok kis eszköz és elültetett gondolatmag mindezek hétköznapokba történő alkalmazására.

Az 5 nap során minden összecsúszott és eggyé vált, a határok elmosódnak a fizikai és nem fizikai között. A test és a psziché egy úton halad, egymást támogatva. Minden egyes momentum újra kalibrál, fizikai és nem fizikai szinten egyaránt. A saját tudatos és tudatalatti hiedelmeim lebontása zajlik, egy tágabb tér megvalósulása, ahol nem a korlátaimmal működök együtt, hanem egy felszabadult könnyed áramlásba merülök bele és adom át magam újabb dimenzióknak, az ismeretlennek. Minden mindennel összekapcsolódik. Határok nélkül.
A kérdésre válaszolva, hogy mit tud nekem adni Santina programja? Egy felejthetetlen kalandos utazást az ismeretlenbe ahol a mélység már csak tőlem, nyitottságomtól és a bátorságomtól függ. Akár Ausztráliában vagyok, akár Budapesten, ez az utazás megvalósul és folytatódik a program befejeztével is.

IMG_20191004_140636

Eddie Stern: Hol van az elmém?

Eddie Stern

Ebben a sorozatban magyar fordításban közlünk részleteket Eddie Stern One Simple Thing: A New Look at The Science of Yoga and How It Can Transform Your Life című könyvéből. A kötet Eddie Stern hosszú kutatásának, és astanga jóga gyakorlóként, és tanárként felhalmozott tapasztalatának gyümölcse. Nyugati és keleti gondolkodás, jóga és orvoslás, indiai hagyomány és az idegrendszerrel kapcsolatos kutatások legújabb eredményeit veti össze. A részletek a könyv ötödik és tizenegyedik fejezetéből származnak.

  1. Az ember belső lénye, ahogy a testén keresztül megnyilvánul

A test és az elme közötti kapcsolat meghatározása kezdetektől a filozófusok napirendjén volt. Mind a keleti, mind a nyugati tradícióban sokáig gondolták úgy, hogy a fizikai és a mentális tapasztalás egységet alkot. A tudomány és a racionalitás  17. századi térnyerésével azonban törés állt be mentális és testi tapasztalás egységként kezelésében: Descartes szerint az elmeállapotok megkülönböztethetőek a testi állapotunktól, érzelmeink függetlenek gondolatainktól, testünk betegségei elménk állapotától. A nyugati kollektív tudatban ez mind máig érezteti hatását, akár fordítottan is: sokkal több jelentőséget tulajdonítunk az elménkben lejátszódó folyamatoknak, miközben elfelejtjük, hogy a testünkben élünk. Míg Descartes szállóigévé vált mondata a „Gondolkodom, tehát vagyok”, a jógik azt kérdezték, mi lenne, ha kételkedőre vonnánk, hogy a gondolkodás az elsődleges.
„Vagyok, tehát gondolkodom.” – A jógik az elmén túl keresik a lényeget. A jóga gyakorlása elsősorban az elménket célozza, mégha sokszor gondolunk is rá pózokként, amit a testünkkel végzünk. A jógában a test és az elme nem választható szét. Sokkal inkább egymással integráns viszonyban lévőkként írhatók le, amelyeket azért vizsgálnak általában különválasztva, hogy pontos működésüket és egy-egy részfunkciójukat megértsék. Mint egyesített mező, a test-elme komplexum látható, azaz fizikai, és láthatatlan, azaz mentális aspektusokat foglal magába. A test empirikus vizsgálata megvilágítja az elme láthatatlan rétegeit, és fordítva. Például a szerelmet van, hogy először a gyomrunk összeszorulásaként vagy a szívdobogásunk felgyorsulásaként érzékeljük, még mielőtt érzelemként azonosítanánk. Hasonlóan a testtartásunk is jelez arról, mind a külvilágnak, mind az elménknek, hogy kapcsolódni szeretnénk-e épp a környezetünkkel, vagy ponthogy kivonni magunk belőle. Hozzáállásunkat és hangulatunkat egyszerűen már a testtartásunkkal is megváltoztathatjuk: a testünk reprezentálja az elménkben lejátszódó folyamatot és az elménk változása reflektálódik a testtartásunkban.

Minthogy a jógát általában pózok gyakorlásának gondoljuk, felvetődik a kérdés, hogy lehet az, hogy mindössze a testem meghatározott pozíciókba helyezésével az elmém megnyugszik. Az ászanák fizikálisak – miért kéne, hogy megváltoztassák az elmeműködésem? Nem lehet ez annak a jele, hogy a testem és az elmém nem szigorúan elkülönültek, hanem egymással párbeszédben működnek? A jóga gyakorlásának testünkön keresztül kifejtett hatása nem kevesebb, mint döbbentő: közelmúltban publikált tanulmányok szerint a jóga rendszeres gyakorlása – még ha kevésszer is gyakorlunk – segíthet a vérnyomáscsökkentésben, a depresszió és a szorongás tüneteinek kezelésében, a hátfájás mérséklésében, az asztma-rohamok gyakoriságának csökkentésében, és így tovább. Rendkívüli, hogy egyetlen fizikai gyakorlásnak milyen széleskörű hatásai lehetnek – mégis igaz. Ezek a gyakorlatok, amelyeket a testünkkel végzünk, rögtön hatással vannak az elménkre, ugyanakkor beivódnak a testünkbe, az izommemóriába is. Az ászanák fizikai gyakorlása, ha tudatosan és figyelemmel végezzük azt, elkezdi feloldani az életünk során felhalmozott traumatikus események hatását úgy, hogy azokat először a testünkből oldja fel. Az orvostudományban egyértelmű az összefüggés a szív-, és érrendszeri betegségek, a rák, a diabétesz és más felnőtt-betegségek és a minket érő tartós stressz között: vagyis egyértelmű, hogy a tartós stresszhatás rombolja testünket.

A következő részletben a stresszhatások és a jóga összefüggésseivel foglalkozunk.

Fordította és szerkesztette: Horváth Eszter

Eddie Stern hamarosan Magyarországra látogat. További információért klikkelj a lenti képre.

Eddie Stern Astanga Budapest

Santi(na) gondolatok: képzetek

Santina Budapest

Tudatában vagyok annak, hogy mindaz, amivel szembekerülök a világban, a belső világomnak az eredménye – múltbeli gondolatoknak, hiedelmeknek, érzelmeknek és a képzelet játékának. Ezek a képzetek fennállnak mindaddig, amíg a tudatommal életben tartom őket. Tanulom, hogyan kell figyelmen kívül hagyni az érzékelés nyilvánvalóságát, bármilyen nemkívánt állapot álljon is elő az életemben. A következő szavakat olvastam: „A tudat az egyetlen valóság.” És akkor rájöttem: „A jelenlegi állapota csak a saját magáról alkotott képének manifesztációja volt.” – írta Neville Goddard.

Nem azért teszünk dolgokat, hogy hozzájussunk valamihez, hanem, hogy váljunk valamivé. Változtatjuk a saját magunkról alkotott képet. Úgy gondolom, sokunknak rossz a magáról alkott képe. Amikor Goddard azt mondja, hogy a tudat az egyetlen valóság, arra gondol, hogy a tudat ténylegesen az egyetlen, ami valóságos. Úgy szoktuk gondolni, hogy ez a világ az, ami valóságos, és hogy a tudat, a képzelet olyan dolgok, amelyek sosem valósulhatnak meg. Valójában az ellenkezője igaz: a tudat az egyetlen valóság, és ez a világ a tudat számtalan valóságának illúziója.

A tudat elsődleges. Amit általában valóságnak hívunk nem több, mint a tudat önvalónkon keresztüli kivetülése. Fokozatosan értettem meg, hogy bármilyenek is legyenek a körülményeim, nem kell őket végesnek tekintenem. Megválaszthatom a tudat minőségét, jellemzőit és színezetét. A környezeted talán kritizálni fog miatta, hogy irreálisat kívánsz, mikor olyat említesz, amit nehéznek vagy lehetetlennek tűnik elérni. Mindannyiunknak irreálisnak kell lennünk a kétségek hadával szemben, ha azt szeretnénk, hogy amit kívánunk, teljesüljön. El kell tekintenünk a „tényektől”, amelyek tagadnák szívünk vágyának beteljesülését. A megszokás az egyetlen, amely a gondolatainknak a régi, negatív gondolatvágányokon tartja. Senki más nem tudja a felszínre hozni a gondolati mintázataidat, ezekkel pedig az életedet, csakis te. Amely tudattalan, még mindig befolyásolja a jelenlegi valóságodat. Ne legyünk naivak: „Amíg a tudattalant nem tudatosítod, az irányítása alatt tartja az életed és sorsnak fogod nevezni” (Carl Jung).

Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Horváth Eszter
Santina Budapesten

123412

Archívum

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved