Astanga Ikonok: David Williams

David Williams

Amma és Guruji történetéből láthattuk, hogy az 1970-es évekig a nyugati világ mit sem sejtett arról, hogy valahol egy távoli dél indiai faluban él az a mester, aki később az Astanga Jóga irányzatot oly közkedveltté teszi, hogy ma már ezrek utaznak rendszeresen Mysore-ba, hogy a „Main Shala”-ban, a K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-ban tanulhassanak. Bár pontos számot nem tudunk, de talán a milliós nagyságrendet is elérheti azoknak a száma, akik életének elemi részévé vált a mindennapos gyakorlás. Guruji első nyugati tanítványi közül szeretnék most bemutatni valakit, akit meghatározó szerepet játszott az Astanga népszerűsítésében. Ő szervezte meg Guruji és Manju első útját az Amerikai Egyesült Államokba és a világ számos elismert és nagy tapasztalattal rendelkező tanára is nála kezdte pályafutását. A teljesség igénye nélkül: David Swenson, Doug Swenson, Danny Paradise, Cliff Barber, Batiste Marceau, Bryan Kest, Jonny Kest, Clifford Sweatte, Tracy Rich, Chuck Miller, Maty Ezraty, Kathy Cooper és Andrew Eppler. Ez a kiváló személyiség pedig nem más, mint David Williams.

David az Egyesült Államokból származik, jelenleg is Hawaii-on él, jógázni egyetemi évei alatt kezdett az 1970-es évek elején. Közel 44 éve gyakorol és tanít Amerikában és a világ számos pontján egyaránt.

David Williams

A kitartó, mindennapos gyakorlást sokan fárasztónak és átlagon felüli fegyelmet igénylőnek tartják, azonban elmondása szerint Davidet sokkal inkább elbűvölte az Astanga Vinyásza rendszer, és a jóga áldásos hatásai. Kíváncsisága tántoríthatatlanul motiválja, hogy felfedezze, vajon mi történik, ha az ember tényleg egy életen át gyakorol. Számos történetet hallhattunk már az indiai jógikról, akik koruk előrehaladtával egyre bölcsebbekké váltak és mágikus képességek birtokába jutottak. Első találkozása a jógával egy farmon történt, ahol az egyik barátja épp fejenállás közben lótuszba tette a lábait. David érdeklődve figyelte, azonban remek fizikai kondíciója ellenére sem hitte, hogy képes lenne utánozni őt. Mégis nem sokkal ezután már az első indiai utazását tervezte, hogy megtalálja mesterét.

„Most jövök rá, ahogy visszatekintek, hogy olyan voltam, mint egy detektív, aki a legnagyobb jógi után nyomoz. Kérdezgettem az embereket, különböző órákra jártam. Ez a kutatás egészen Indiáig vitt, ahol 1972 tavaszán Pondicherryben, Swami Gitananda Ananda asramjában találkoztam Manjuval, Pattabhi Jois fiával.”

Manju ekkor egy barátjával, Basarajuval utazgatott India szerte és tartott jógabemutatókat. David pedig Norman Allennel volt az asramban, és miután látták az első sorozat bemutatóját, David rögtön tudta, hogy megtalálta, amit annyira keresett. Kérdezősködött is Manjunál, hogy ő hol és kitől tanulta mindezt, aki elmesélte, hogy az édesapja egy Mysore-ban elő jógamester és astanga jógát tanít.

David Williams

David vízuma már majdnem lejárt, így haza kellett utaznia és gyűjtenie egy kis pénzt a visszatéréshez. Norman viszont rögtön Mysore-ba ment és elkezdte tanulmányait Gurujival. Norman épp befejezte az első sorozatot, amikor David csatlakozott hozzájuk. Nancy Gilgoff is vele tartott. Az ott töltött négy hónap alatt tanultak pránájámát, megtanulták az első, a második sorozatot és a harmadik sorozat felét. Nagyon különleges alkalom volt ez, hiszen Guruji azelőtt sosem tanított külföldieket és ezért rengeteg figyelmet szentelt Davidéknek. Mindenki igyekezett olyan gyorsan tanulni, ahogy csak tudott. Abban az időben Guruji még alig beszélt angolul, úgyhogy sokszor csak utánozták a tapasztaltabb tanítványokat és próbálták memorizálni az ászanák sorrendjét. David „stratégiája” az volt, hogy naponta nyolc új pózt akart elsajátítani, így sikerült megtanulnia végül az első kettő és a harmadik sorozat felét.

David Williams

Amikor a vízuma ismét lejárt, visszatért Amerikába, a kaliforniai Encinitasba, ahol elkezdett jógát tanítani. Nem sokkal később levél érkezett Gurujitől, amelyben megírta, hogy szívesen látogatna Amerikába. David természetesen nagyon szeretett volna segíteni és úgy tervezte, hogy mindaddig félretesz heti 10 dollárt, amíg össze nem gyűlik annyi pénz, ami fedezi Guruji útját. Lelkesen mesélte tanítványainak a jó hírt, akik rögtön fel is ajánlották, hogy nem kell olyan sokáig várnia a pénz miatt, majd ők gyorsan összeadják a szükséges összeget. David legnagyobb meglepetésére, másnapra összegyűlt 3000 dollár. Azonnal értesítették Gurujit, hogy készülődhet Kaliforniába.

Guruji és Manju

Kezdetben úgy volt, hogy Guruji a feleségével, Ammával érkezik, de végül fiát, Manjut vitte magával, hogy segítsen neki a tanításban. Kicsit később kapták meg a vízumukat, mint ahogy eredetileg tervezték, ezért végül hét hónappal később, 1975-ben érkeztek meg Encinitasba. Addigra már 35 fős kis csapat jött össze, akik minden nap gyakorolták a sorozatokat, hogy felkészüljenek Guruji fogadására.

Guruji és Manju Daviddel, Nancyvel és Terry Jenkinsszel töltötte a következő négy hónapot és a gyakorlás mindennapossá vált Encinitasban. Davidet nagyon vonzotta Hawaii, úgyhogy miután ez az időszak véget ért, elhagyta Kaliforniát, Manju pedig, aki Amerikában akart maradni, átvette az óráit.

„Az utolsó esték egyikén a konyhában ücsörögtünk és beszélgettünk, Manju fordított. Amikor feltettem Gurujinak a kérdést, hogy mint „nagy jógi” a „kis jóginak”, milyen tanáccsal tudna szolgálni, azt felelte: ’Kelj fel minden nap és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. A következő reggel, kelj fel, és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. Csak gyakorolj, és minden más jön majd!’”

„Úgy terveztem, csak pár hétre látogatok el Hawaii-ra, hogy felfedezzem a Paradicsomot, de azóta itt vagyok. Számtalan helyen tanítok és több ezer emberrel találkoztam, akikkel volt szerencsém megosztani ezt a fantasztikus irányzatot.”

Gondolatok Gurujiről

David Williams

David Williams: „Nagyon kedves mosolya volt. Rettentően szigorú volt, ha fegyelemről és koncentrációról volt szó, de nagyon szerettem a mosolyát. Kicsattant az egészségtől. Akkoriban már 59 éves volt, mégis, szép volt a bőre, és rendkívüli kisugárzása volt. Tudtam, hogy bárhogy is csinálja, úgy akarom csinálni én is.”

„A legelejétől kezdve azt mondogatta nekünk, hogy 95% gyakorlat, 5% elmélet. Ha gyakorolsz, minden feltárul előtted. Nekem ez a spirituális része az egésznek. Először a testnek kell egészségesnek és erősnek lennie, hogy ne zavarja meg az embert miközben meditál. A jóga és a meditáció számomra két azonos fogalom. Az évek során egyre inkább arra törekedtem, hogy a gyakorlásom egyfajta mozgó meditációvá váljon és a gyakorlás végeztével ez a meditatív állapot egész napon át tartson. Ezért én a gyakorlást egy 24 órás meditáció alapjának tekintem.”

„Minden, amit az idő tájt annyira kerestem, Gurujitől kaptam meg. Indiába mentem, hogy megtaláljam a lehető legjobb jógagyakorlatokat és rá is leltem az ő rendszerére. Szorgalmasan tanultam, és azóta is gyakorlok. Továbbra is kérdezősködöm persze, hogy talált-e már valaki ennél tökéletesebb sorozatot, de sehol nem fedeztem fel jobbat, mint Guruji astanga jóga rendszere. Ha valaki azt mondaná, hogy „Rendben, van 15 perced vagy egy órád, hogy valami jót tegyél magadért… Bármilyen eszközt kaphatsz hozzá, súlyzókat, biciklit, bármit…”; én csak leteríteném a matracomat a földre, elkezdeném a Napüdvözleteket és folytatnám az első sorozattal. Örökké hálás leszek Gurujinak minden egyes óráért abból a sok százból, amit azzal töltött, hogy astanga jógát tanítson nekem.”

„Guruji két nagy ajándékot adott nekem: tudást és szabadságot. Ezért is gyakorlok immár több mint 40 éve megszakítás nélkül és mondhatom, hogy valóban, minden más jött magától.”

Forrás:
http://www.ashtangayogi.com/HTML/biog.html
http://aysnyc.org/index.php?option=com_content&task=view&id=97&Itemid=101
http://www.yogajournal.com/wisdom/2568
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois

Matthew Sweeney: Hold sorozat

Matthew Sweeney

A Chandra Kramát, vagyis Hold Sorozatot azzal a szándékkal állította össze Matthew Sweeney, hogy telihold és újhold napjain, illetve akkor kerítsünk sort a gyakorlására, amikor a szokásosnál fáradtabbak vagyunk. Ez a gyakorlatsor ugyanis terápiás hatással bíró alternatívát kínál az astanga sorozatai mellett. Több előnnyel is jár, ha bizonyos időközönként beiktatunk egy kímélő gyakorlást. Csökkenti a túlerőltetés és a sérülés veszélyeit, és növeli a testben létrejövő állapotváltozásokat kísérő testtudatot, amelyeket az évszakok változása, vagy a Hold növekedése, fogyása okoz. Az astanga gyakorlók körében gyakori teljesítménykényszer elkerülhető a heti rendszerességgel beiktatott kímélő sorozat segítségével.

Matthew saját tapasztalata szerint a Hold Sorozat nagyon hasznos, amikor a szokásosnál kevesebb ideje és energiája van. Lehetséges a sorozat gyakorlása többféle sérülés esetén is. Bármilyen nagyobb sérüléskor ajánlatos pár napot pihenni, de minél hamarabb vissza kell térni a gyakorláshoz. A sorozat a legtöbb fizikai korlát okán módosítható, ezáltal hozzásegítve bármely korú és képességű gyakorlót a folyamatos mozgáshoz. A türelmes gyakorlás meghozza gyümölcsét és megerősít. Az astanga tradíció szerint teliholdkor és újholdkor nem ajánlott gyakorolni.

A teliholdat megelőző napokban finom változás indul el a testfolyadékokban. Mint egy belső dagály, teliholdkor tetőzik ez a folyamat és ez általában növeli az energiát. Mivel túlságosan felpörget, ezért intenzív gyakorlás nem ajánlott telihold napján. Az újholdat megelőző napokban (néha „sötét holdnak” is hívják, mivel a Nap takarja a Holdat) a testfolyadékokban egy apály-szerű hatás történik, az energiánk csökken, az ízületek kevésbé olajozottak és kötöttebbek. Ezzel a hatással együtt jár a fokozottabb sérülésveszély, ha nem mondunk le az intenzív gyakorlásról. A két folyamat közül a telihold napján való gyakorlás a kevésbé problematikus.

Erről a témáról bővebben olvashatunk az “Ashtanga Yoga As It Is” című könyvben. A Hold Sorozat az Astanga első sorozat rávezető gyakorlatsora és általánosságban elmondható, hogy a gyakorlók többsége meg tudja csinálni. Nagyszerű megoldás lehet a Chandra Krama azok számára, akiknek gondot okoz az első sorozat végrehajtása. Habár nincsenek benne ugrások, a vinyásza elv központi szempontjait (folyamatos mozgás, tudatos légzésfigyelés) megtartja.

A Hold Sorozat kialakításakor az astanga gyakorlóinak szükségleteit vettem figyelembe. Ha nincs rendszeres astanga gyakorlásod, ne próbáld végiggyakorolni a Krama sorozatokat első alkalommal. Szánj időt arra, hogy ügyesebbé válj és hagyd ki azokat az ászanakat, amelyek túl nehezek. Ez a sorozat gyógyítja a vállat, a csuklót, térdet és a csípőt, illetve jót tesz a deréknak is. A Chandra Karma sorozat több ponton is megjeleníti a Hold energetikáját. Először is, mindig bal lábbal lépünk először, amely aktiválja a mindannyiunkban jelen lévő intuitív és női tulajdonságokat; a jobb oldal inkább az elemző, férfias aspektust jelenti. A bal oldal kapcsolatba hozható még a paraszimpatikus idegrendszeri szabályozással és szanszkrit nyelven idá nádinak vagy csandra nádinak hívják. Az első négy Krama sorozat álló testhelyzeti közül mindegyik bal oldalról indul. Ez ellensúlyozza a tradicionális astanga gyakorlás állandó jobb oldalas ismétléseit. Másodszor, a vinyászák lassítása és a több légzésig kitartott testhelyzetek megnyugtatják a fizikai testet és lecsendesítik az elmét. A fej a legtöbb ászanában lefelé néz, a tekintet lágy (vagy csukva vannak a szemek), a légzés pedig puha; mindez segíti, hogy átadjuk magunkat a gyakorlásnak. Ez a sorozat kevésbé tüzes jellegű és kevesebb hőt termel, mint a Napüdvözlet. A gördülő vinyásza mozdulatai háton fekve szintén segítenek lecsendesíteni és befelé irányítani egy pontra az elmét. Megjegyzem, mindegyik astanga sorozatban vannak háton fekvő ászanak, általában a gyakorlás vége felé. Erre egy példa az első sorozatból a szupta haszta pádángusthászana. Ezek az ászanak inkább megnyugtatnak, mint stimulálnak. Az elmúlt években több kutatás is irányult arra, hogy mi a különbség a csontváz, a szervek, a lágy szövet és a kötőszövet között és arra, hogy a különböző technikák alkalmazása, hogyan és milyen mértékben hat mindezekre. A test nagyobb (tömörebb) aspektusai – a csontváz, a szervek és a nagyobb izmok- néhány módszer által jobban meg vannak dolgoztatva, mint más egyebek. A dinamikus, mozgásra épülő gyakorlatok inkább ezeket a területeket aktiválják és fejlesztik. A belső (lágy) és kapcsolódó aspektusai a testnek – a szalagok, inak és a fascia – legjobban a passzív nyújtás és tudatosság által aktiválódnak és engednek. Minél lassabban mozogsz (ami annyit jelent, egyáltalán nem mozdulsz), annál jobban el tudsz lazulni, így a finom területek megnyúlnak, vagy épp gyógyulnak, ha arra van szükség. Általános szabály, hogy a dinamikus gyakorláshoz erőkifejtés szükséges, de nem mindig alkalmas az elengedésre – az igazi finomság hiányzik. A passzív gyakorlás erősíti a tudatosságot és segít elengedni, de nem mindig segíti az erő fejlesztését. Az astanga jógában a legtöbb sérülést e kettősségnek a kiegyensúlyozatlansága okozza – túl sok figyelem irányul a testfelépítésre, és a cselekvésre és kevés a passzivitásra, az érzésre és a jelenlét megtapasztalására. Lefordítva ezt, egy olyan gyakorlás, ami a Hold Sorozaton alapul (vagy a Jin jógán – az elnevezés maga is kiegyensúlyozatlanságot sejtet) problémát okozhat, vagyis nem jut kellő figyelem a test tömör struktúráinak erősítésére és támogatására.

A Hold Sorozatot menstruáció és terhesség ideje alatt is lehet gyakorolni, habár ez nagyban függ a gyakorló állapotától. Ha még azelőtt soha nem gyakoroltad a jógát, akkor ne próbáld a sorozatot jógaoktató vagy orvos tanácsa nélkül. Néhány alapelv jógagyakorláshoz menstruáció idejére:

  • kerüld azokat a testhelyzeteket, amelyek nyomást gyakorolnak a hasra, és azokat, amelyek kellemetlen érzést okoznak a test középső részén,
  • kerüld azokat az egyensúlyozó ászanakat és az olyan mozdulatokat, ahol túl gyorsan vagy túl sokszor mozog a fej fel és le,
  • általában a finom hátrahajlítások nem jelentenek problémát, de kerüld az intenzívebb hátrahajlításokat,
  • kerüld a fordított testhelyzeteket és minden olyan mozdulatot/ászanát, amely a test hőmérsékletét növeli,
  • a légzésed legyen folyamatos, nyugodt és mély,
  • nyújtsd a gerincet, illetve a könnyedséget párosítsd a stabilitással minden egyes ászanában, – figyelmedet irányítsd a lábak erősítésére és a csípő nyitására.

A menstruáció első és második napján és attól függően, hogy a menstruáció mennyire intenzív, a Chandra Krama sorozat módosítható a gyakorló kényelmi szempontjai szerint. Kezdjük a gyakorlást Holdüdvözlettel, hagyjuk ki az álló testhelyzeteket és csak az egyszerű előrehajlásokat végezzük erős nyújtózások nélkül, úgy, mint a dzsánu sírsászana A és C. A vírászana sorozatból annyit végezzünk, amennyi kényelmes, de lépjünk vissza lefelé néző kutya pózba minden ászana után. Kezdjük a “láb a falon” sorozatot egy fél málászana guggolással, de hagyjuk ki a végén az ustrászana pozíciókat.

hold sorozat

Várandósság alatt, amikor a Hold sorozatot vagy bármely más sorozatot szeretnénk gyakorolni, kerüljük azokat a testhelyzeteket, melyek nyomják a hasat. A pascsimattánászanát kissé nyitott lábakkal végezzük, illetve minden előrehajlást inkább álló helyzetből végezzünk mintsem, hogy teljesen előrehajoljunk. Ahogyan azt a fekvő vírászana pozíció is mutatja, több vagy inkább az összes háton fekvő testhelyzetnél helyezzünk egy takarót a gerinc teljes hossza alá, vagy egy plédet a csipő és a deréktájhoz. Ajánlatos így tenni a Chandra Krama vége felé, a „láb a falon” résznél, különösen akkor, amikor a testhőmérséklet csökken. Sok nő ilyenkor megnövekedett deréktáji nyomást észlel, amelyet a súlynövekedés és a magzat növekedése okoz. A második trimeszter ideje alatt, leginkább az émelygéses időszak elmúltával, a gyakorlás intenzitását növelhetjük azáltal, hogy hozzáadunk olyan ászanákat, melyeket már ismerősek. A harmadik trimeszter időszakában, amikor a has nagyobb lesz és a mozgás még inkább beszűkül, ismét elvehetünk a gyakorlásból.

A szülés utáni jógával fokozatosan kell felépítenünk a gyakorlást, úgy, hogy felesleges erőlködés nélkül erősítsük meg a has és medencefenék izmait. A legtöbb álló testhelyzet alkalmas erre a feladatra, de a hátrahajlításokkal vigyázni kell. Ezeket először úgy érdemes újra elkezdeni, hogy a hason fekszünk. Kerüljük a drop backet és bármi hasonló hátrahajló mozdulatot. A Chandra Krama-ban alkalmazott gördülő vinyásza alkalmas arra, hogy több tudatosságot sajátítsunk el a törzs úgynevezett core izmaival kapcsolatban. A Simha Krama sorozat háton fekvő testhelyzetei hatásosan csökkentik a megnövekedett feszültséget a csipő, a deréktáj és a keresztcsont környékén. Nagyon fontos, hogy hallgassunk a testünk jelzéseire és e szerint cselekedjünk. Hallgassunk a józan észre. Egy alternatív gyakorlatsor, mint például a Chandra Krama, ideális lehet, mivel lehetőséget ad folytatni a gyakorlást várandósság alatt és után maximális hatásfokkal. Ha bizonytalanok vagyunk, konzultáljunk jógaoktatónkkal vagy orvosunkkal. Ennek a sorozatnak az eredeti verziója csak néhány testhelyzetből állt. Később, ahogy egyre több adódott hozzá, kialakult az első sorozat. A könyv nagyjából az eredeti verziót tartalmazza, amely lényegében kilenc lényeges ászanából épül fel. Amikor Matthew először kezdte tanítani ezt a sorozatot, ő is gyakorolt, hogy tudja, milyen érzés. Olyan sok jó hatást tapasztalt, hogy a heti rutinja részévé vált. Így most minden gyakorlónak ajánlja, nőknek és férfiaknak egyaránt. A Chandra Krama több szempontból is hozzákapcsolható és kiegészíthető a Simha Krama aspektusaival. Például a térdelésből való hátrahajlás, vagy az ustrászana variációk az első sorozatban a második sorozatban tovább bonthatók. A kitöréses pozíciók a Hold sorozatban a Simha Krama középhaladó változataiban bontakoznak ki igazán.

Minden egyes sorozat a következőhöz áramlik. A Chandra Krama sorozat erősít, és kifejezetten növeli a hajlékonyságot, fokozza a keringést a lábakban és a csípőben. Mindazonáltal, érzéssel kell gyakorolni. Ne gyakorold azokat az ászanákat, amelyek nyilvánvalóan fájdalmasak, vagy a meglévő gyengeséget felerősítik. Gyakorolj csukott szemmel, lesütött szemmel, mivel ez lágyít, és nyugtató hatással bír. Ne lankadjon a figyelmünk, mert ez lustává és élettelenné teheti az ászanákat. Próbáljuk meg a légzésünk hangját lecsendesíteni és puhábbá tenni, mint a szokásos hangos astangás légzés, így nem fog a testünk túlmelegedni vagy stimulálódni. Próbáljunk meg lassan gyakorolni, akkor is, ha a Chandra Kramát vagy egy módosított változatát gyakoroljuk. A sorozat legtöbb testhelyzetét lehetséges hosszabb ideig kitartani, mint ahogy fel van tüntetve, egészen 5-10 percig is kitarthatunk egy ászanát, amennyiben ez célszerű. Figyeljük a Hold változásait és a nagy óceánhoz hasonlóan, mozogjunk az árapállyal.

Forrás: Matthew Sweeney Vinyasa krama című könyve
Fordította: Fazekas Gyöngyi

A hónap bandhája: február

A hónap bandhája: február, Amandzs

Február hónap bandhája egy gyanúsan csöndes srác. Halkan, feltűnés nélkül érkezik, és ugyanígy távozik, november hónap bandhájával ellentétben makulátlanul betartja a házirendben egyértelműen lefektetett 8-as pontot is. A hangsúly a “gyanúsan” jelzőn van mivel, valahogy az egész “ByeAlexos” hipszter éne azt sugározza, hogy a visszafogott, már-már antiszociális viselkedés mögött valami nagyon izgalmas rejlik. Emellett, aki ennyit és ilyet izzad egy nem felfűtött helyiségben, annak biztos sok mesélnivalója akad az élet viselt dolgairól. Fogadjátok szeretettel a “návászanában való kapálódzás” koronázatlan királyát, február hónap bandháját, a remény gyermekét, Amandzsot!

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga-szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?
Amandzs: Csakis a színtiszta igazat fogom vallani, esküszöm. Bandha engem úgy segéljen!

BW: Először is tegyük, helyre a neved, származásod? Honnan jön a “Lutfi Amandzs Balázs”?
Amandzs: Származásomat tekintve félig magyar, félig kurd vagyok. Édesanyám magyar, ő adta a Balázs nevet, Édesapám pedig kurd nemzetiségű, az észak-iraki Kurdisztánban született, ahonnan 28 évesen – kurd szabadságharcos múltja miatt – mint politikai menekült került ide anno. Tőle jön az Amandzs név, meg persze a vezetéknév, a Lutfi is. Szüleim itt Magyarországon ismerkedtek meg az egyetemen, így az én szülővárosom Budapest. Az Amandzs keresztnevem áll hozzám közelebb érzelmi okokból. Jelentése kurdul ‘remény’. Aki ismeri a kurd-kérdést, tudja a kurd nemzeti öntudat kialakulásának az okát. Ez a származásbeli kettősség a kulturális aspektustól a vallási meggyőződésen át számos problematikus, ambivalens helyzetet eredményezett, ám ha összességében, úgymond felülről nézem a dolgokat, végül is mindenképpen előnyömre szolgált. Leginkább a bennem kialakult internacionális nyitottság miatt. Meg a szüleimtől kapott szabadság okán, azáltal, hogy képesek voltak felülemelkedni sajátosan determinált helyzetükön a kapcsolatukat tekintve. Nincs azzal semmi gond tehát, ha mondjuk hitéleti síkon közelítünk, hogy a kinti rokonaim 99 %-a elég erősen mohamedán vallású, anyai ágon a “keresztényvonal” dominál, nekem meg, ha már Korán vagy Biblia, akkor inkább egyik sem, hanem a Gítá a “szimpatikus”. Persze ez az “őskeresősdi” még egy korántsem lezárult ügy, felfoghatjuk egy kvázi folyamatos tanulmányútnak is, amelynek íve van. Ezen például Édesapám tavaly ősz végén bekövetkezett halála is “csak” annyiban változtatott, hogy megint más megvilágításba kerültek a dolgok…

BW: A színes vallási és kultúrális háttér ellenére, miért pont a jóga és a Bhagavad Gítá filozófiája ragadott magával leginkább?
Amandzs: A Gítát 2005-ben olvastam először. Akkoriban működőképes állapotában volt az etno-rock zenekarom, a Vian, amely formáció eklektikus, feszes, páratlan ritmusú amolyan “városi népzenét” vagy világzenét játszott, eléggé “radikarizmatematikus” szövegvilággal tarkítva. Mindig ment az útkeresés úgy emberileg, mint művészileg ugye 🙂 Itt leginkább magyar és közel-keleti népzenei motívumok voltak ötvözve rockkal, de mindenfajta megkötés nélkül jöhetett (volna) bármi, értve ezt a dalszövegekre is, melyeket az általános ‘Úr-kérdés’ igencsak koncentráltan áthatott. Nem is feltétlenül vallási irányzatokra lebontva, hanem csakúgy szubjektíve, érzelmi síkra vetítve, forgásban. A “Minden, Ami Van” filozófiája hipotetikus szinten bennem egybevágott ezzel, még ha nem is volt ez egy annyira önazonos és tudatos dolog abban az életstádiumban. A hiányérzet különössége, meg a ciklikusan visszatérő – helytelen életvitelből eredő – hibáim mind a felé késztettek, hogy mindenképp történjen változás. Előrelépés kétségtelenül történt, ám ha szigorúan az eredményeket nézem, hááát……Hullámzó. Jelenleg is zajlanak a meccsek magammal. Ez nyilván az én akaratgyengeségem, akár ha az alkoholfogyasztást és annak mértékét vesszük. Jóga=Tükröm. Amióta jógázom megváltozott minden? Drasztikusan nem, de mintha alakulna… Teljes “paradigmaváltás” egyenlőre nincs még. Hála azonban a BW által képviselt csodálatos mentalitásnak pozitív irányú tendencia van, mind lelkileg, mind fizikailag. Éljen az astanga/vinyásza krama szádhana! Mert a túladandászana, mégha szétomlok is benne, akkor is Túladandászana 🙂

BW: Miért éppen az astanga szádhana?
Amandzs: A mélyebb, tartalmasabb, lelkileg gazdagabb megélés lehetőségét kínálja. Ha az ember helyesen használja tényleg egy önismereti tükör tud lenni szerintem, amely – ha megvan a belső igény a változásra, fejlődésre – érdemi visszaigazolások nyújtásán keresztül a legfontosabb rendező elv lehet. A célt elérendő. Nem szeretnék közhelyek felsorakoztatásával diplomatikus választ adni, de esetemben (is) mint megoldásról beszélhetünk, vagy az ahhoz vezető útról. Szeretném, ha a jógagyakorlásom nem pusztán heti 3, 4 vagy 5 alkalmas “edzésben” merülne ki, hanem annál hatványozottan több, emelkedettebb lenne, őszintén átszőné a mindennapjaimat, mind szellemileg, testileg, életmódügyileg. Hangsúlyozom, én kezdetleges szinten vagyok, ám ha jól értelmezem erről szól ez az egész. Vagy optimális esetben legalább is erről kellene szólnia. Van, aki felveti nyilván, akár pejoratív értelemben, akár nem, hogy ez nem egyfajta menekülés? – Talán. Meg, hogy azért fennáll a potenciális lehetősége annak, hogy egy idő után a jógával is felhagyok majd, ha épp megfakul a kitartásom hozzá… – Ezt mondjuk jelen helyzetben már elképzelni sem tudom. Meg, hogy azért 34 évesen már még nehezebb elhagyni a berögzült rossz szokásokat, mint teszem azt 29 évesen… – Nyilván. Mindenesetre az astanga szádhanájára való törekvés, azaz, az ahhoz való közelítés, az afelé tartás, komoly célként fogalmazódott meg nálam. 100 %-os változás tekintetében persze szkeptikus vagyok magammal szemben, elég csak a már példaként hozott alkoholfogyasztás témájára visszacsatolnom: olyan nem hiszem, hogy lesz, hogy alkalomszerűen nem iszom egy-egy pohár bort mondjuk… Hát, ilyen ez… Praktikus szemszögből nézve is egy “dilettáns” jógás vagyok. Ezért is megtisztelő, hogy ennek ellenére ezen interjúnak az alanya lehetek. Mysore stílusú órán sem voltam még. Lélegezni is több, kevesebb sikerrel próbálgatok még. Elég csak a návászanában való kapálódzásaimra gondolni… Csőd! “Ha remegsz, valamit rosszul csinálsz” – értékel István. Persze ez ambicionál, minthogy a kedvem szegné. 🙂 A konkrét fizikai ászanák helyes realizálásán túl az elme lecsendesítése sem egyszerű, hiába van az hétköznapi szinten sok esetben velem, hogy “az én mozim befelé van”. Mindenesetre a jóga csodálatos! Pláne ebben a remek környezetben! “A cipőd és az egód hagyd a bejáratnál” – figyelmeztet a tábla. Semmi magamutogatás, konkrét tárgyiasult tükör híján tükörbenézegetés. Hanem alázat, fegyelem. A feszes, pörgős óravezetés tényleg olyan, mintha egy “katonai kiképzőtáborban” lenne az ember, úgy 2 kilót is kiizzadok alkalmanként. Teljesen jó ez így. Kiskoromból emlékszem, hogy az albérletünkben volt, hogy tízen is aludtak a földön mindenféle matracokon, mintegy menekülttáborban. A matrac, az eszköz lehet erre is meg arra is, de az astanga szádhana csak Egy Valamire. 🙂

BW: Az interjút olvasva a legtöbben az gondolhatják, akik nem ismerik a “bandhás” viselkedésed, hogy Te vagy a nagydumás hipszter srác. Igazából azért esett rád a választás a hónap bandhája címnél, mivel ennek az ellentéte igaz, gyanúsan csöndes vagy. Csöndben, feltűnés nélkül érkezel, és ugyanígy távozol. Most akkor hogy is van ez? Ennyire betartod a házirendet, vagy valami más titok rejlik a jelenség mögött?
Amandzs: Ájjájj, csak kibújik itt a szög a zsákból, heheheee… Nyilván a hely szellemiségét tiszteletben tartom, ráadásul általában épphogy beesek, eléggé késős típus vagyok (az is előfordult már, hogy bejelentkeztem egy órával kezdés előtt ugye smsben, végül meg le kellett mondanom), lábat mosni azért meg csak szoktam óra előtt. Nyugira hangolódás is kell az egzaltált felpörgetettségből, a légzés megnyugtatása szintén cél lehet, pláne hogy közvetlenül be/lemenetel előtt mindig előszeretettel dohányzom még egyet. Gyakorlás után meg zuhany és még ha közeleg a következő órakezdés…. Ilyen prózai okok vannak, semmi extra, semmi titok, vagy hogy én olyan rejtélyesnek akarnék tűnni. Vagy max. szimplán bamba vagyok… Persze érdekes a kérdés, mert negatív értelemben is megkaptam már, hogy jobb vagyok írásos kommunikációban mint élőben, nemtom, no majd felhomályosít a jóga remélem ebben a relációban is Szoktam én azért némi-nemű beszélgetéseket folytatni akár az öltözőben, sőt (!) megesett, hogy bioteázni is maradtam Vinyásza Krama után…. Hmm, ez a ‘hipszter’ kifejezés eddig ismeretlen volt előttem, kikeráztam a google-ből… Aha! Használom, viszem 🙂

BW: Melyik a kedvenc ászanád az astanga sorozatban és melyik amiben csak kapálódzól vagy még azt sem?
Amandzs: Épp melyik, attól függ milyen fejlődési fázisban vagyok bármelyikükben is. A hátrahajlítások alapból jól mentek, így mondhatnám az úrdhva dhanurászanát kedvencnek, bár a gerincoszlop középső és felső szakaszának minél nagyobb íveltetése ugyanúgy kihívást jelent. Függetlenül attól hogy azt írtam “dilettáns” vagyok úgy a nagy egészhez képest, amiről a jóga szól, rengeteget fejlődtem, helyén van az önbizalmam, az önértékelésem, az eredményeimet tekintve. A návászanát is egyre jobban megtartom mostanság, kezdem azért kapizsgálni az izomzárak lényegét. Kedvenc lehet ugyanúgy a csónakpóz is pont ezért. Az utthita pársvakónászana “Vinyásza Kramás variációja” – mikor az egyik karral átnyúlunk a comb alatt és megfogjuk a másik kezünk csuklóját – óriási favorit!!! A sorozat half ledes könnyített verzióján kívül eső úrdhvamukha pascsimattánászana esetében például csak lesek ki a fejemből… Egyelőre a pascsimattánászana B is elég cél.

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Amandzs! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?
Amandzs: Ha belegondolok, végül is egyértelműen az uddijána bandha mellett teszem le a voksom. Ezen bandha megfelelő alkalmazása több síkon is pozitív hatású relevanciával bírhat akár a személyemet illetően is. A legyengített immunrendszer megerősítése, a méreganyagok száműzése által letisztult gondolati és emocionális hozzáállásra késztet. Továbbá mindenképpen stabil alappillére az őszinte, minőségi érték- és érzelemközvetítésnek akár előadó-művészeti szinten, vegyük csak például az éneklést és az ahhoz szükséges hangképzést…

BW: Ajánlanád-e az astanga jógát azoknak akik hasonló életmódot folytatnak mint amit Te egykor?
Amandzs: Mindenképpen ajánlom! Hiszen ez maga az újjászületés. A téves cselekedetek sajnos valamilyen formában előbb vagy utóbb úgyis visszaütnek, de ha megvan eme az ösvény, nagy gond már csak nem lehet… Persze mi a nagy gond? Mi a csoda? Pár napja egy autóbaleset részese voltam, úgy kellett kikászálódni az égő gépjárműből, amely percekkel később felrobbant és szénné égett. Mindannyian élünk. Örülünk. Örülök, hogy jógázhatok! Hogy csak egy ujjam törött el, és hiába kaptam egy kb. 6 hetes gipszet a teljes jobb alkaromra, jógázni tudok itthon is… A lótuszomon igencsak van mit javítani például, az meg így is megy 🙂

BW: Köszönöm az interjút!

 

Astanga Ikonok: Amma

AmmaGuruji

Astanga Ikonok

Szeretném egy személyes kedvenc történetemmel kezdeni az Astanga Jóga eddigi történetének kiemelkedő alakjait bemutató szekciónk első bejegyzését. A célunk ezzel a sorozattal sok érdekes, rendkívül inspiráló tanár és diák életéről megosztani egy-két különleges momentumot, amely reményeink szerint még több erőt, kedvet és lendületet ad a rendszeres gyakorláshoz. Ezeken a példákon keresztül számtalanszor beigazolódik, hogy amikor igazán kapcsolatba kerülünk valódi önmagunkkal és a szívünk legmélyebb vágyait követjük, úgy biztosak lehetünk abban, hogy a jó úton járunk, és nem tévedhetünk el.

Amma – Guruji

Amma és Guruji története is ennek bizonyítéka. Guruji már jó ideje nagyra becsült tanárával, Krishnamacharyaval tanult Mysore-ban, amikor egy fiatal lány, gyakori látogatója lett a rendszeres jóga bemutatóiknak. Ezeket a bemutatókat a Maharadzsa tiszteletére rendezték, aki miután Krishnamacharya meggyógyította egy komoly betegségből, Krishnamacharya pártfogójává vált és különösen kedvelte Gurujit is. Savitramma (akit gyermekei és a tanítványok később csak Ammának hívtak) csupán 14 éves volt, amikor egy bemutató után édesapjához fordulva kijelentette, hogy Guruji az az ember, akihez ő feleségül szeretne menni. Narayana Shastri udvariasan meg is hívta Gurujit vendégségbe a saját kis falujukba, amely Mysore-tól csaknem 20 km-re volt, hogy a vacsora alatt mindenféle kérdéseket tehessen fel neki: ’honnan jött?’, ’hogy hívják a szüleit?’, ’milyen kaszthoz tartozik?’… Amma nagy örömére édesapja a választ a legutolsó kérdésre is elfogadhatónak vélte, ezért Narayana Shastri ezúttal már a horoszkópjára is kíváncsi volt. Guruji nem teljesen értette, hogy miért, de elkészítette az elemzést és hamarosan visszatért vele, mit sem sejtve arról, hogy kisebb családi drámát okoz majd ezzel, hiszen a horoszkópok alapján Amma és ő nem illettek össze. Ammát ez persze a legkevésbé sem érdekelte, ’Megfelelő vagy nem, én hozzá akarok menni feleségül!’. Így Narayana nem tehetett mást, félredobva a horoszkópot és Guruji édesapjának hozzájárulását kérve végül beleegyezett a házasságba. Egyedül Krishnamacharya intette óvatosságra a fiatal szerelmeseket: ’Vigyázz vele, nagyon erős ember!’. 1933 júniusában, Amma születésnapján, teliholdkor keltek egybe. Amma 14, Guruji 18 éves volt. Amma visszatért a családjához, Guruji pedig a tanulmányaihoz az egyetemen. Ezután három vagy négy évig nem is látták egymást. Amma 1940 környékén költözött csak Mysore-ba és közös családi életük ekkor vette kezdetét. Évekkel később vallotta csak be, hogy házasságuk első pár évében annyira félt férjétől, hogy alig mert beszélgetni vele, egészen addig, amíg második fiuk, Manju meg nem született. Az ezt követő 8 év alatt sokszor költöztek, számos házban laktak, amíg Guruji tanítványai össze nem gyűjtöttek 10 000 rúpiát, hogy segítsenek nekik venni egy házat Lakshmipuramban. Mire beköltöztek, már mindhárom gyermekük, Ramesh, Manju és Saraswati is megszületett.

Amma volt Guruji első tanítványa és elmondása szerint nagyon ügyesen megtanulta a sorozatokat a haladó ászanákig. Krishnamacharya személyesen tette próbára egyszer vinyásza számolással, de Amma derekasan helyt áll, és így kiérdemelte a tanítói oklevelet.

Életük a korai években egyáltalán nem volt könnyű. Ugyan Gurujinak jógaoktatói állása volt az egyetemen, a 10 rúpiás fizetése alig volt elegendő a család fenntartására. 1956-ig, amíg Guruji professzor nem lett, a körülmények nem javultak számottevően. 1948-ban alapították meg otthonukban a ma már oly híres „Astanga Jóga Kutatóintézetet” (Ashtanga Yoga Research Institute) azzal a céllal, hogy a jóga gyógyító aspektusait tanulmányozzák. Házuk ekkor még csak két szobából, egy konyhából és a fürdőből állt, Guruji csak később, 1964 körül bővítette ki a jógateremmel és az emelettel. Ezután nem sokkal érkezett az első európai növendék, egy belga úriember, Andre van Lysebeth, aki indiai tanulmányai után hazatérve adott ki egy könyvet Pranayama címmel. Ebben a könyvben jelent meg először Guruji fényképe, és így már az európai közönség is megismerkedhetett vele. Ennek hatására a ’70-es évektől egyre több európai és amerikai tanítvány is érkezett; az elsők között Norman Allen, David Williams, Nancy Gilgoff és Tim Miller.

Amma gondoskodó szeretetének és meghatározó személyiségének hatására a tanítványok is gyakran édesanyjukként tekintettek rá. Gyakorlás után mindig friss kávéval és bátorító szavakkal várta a fáradt diákokat és mivel szanszkrit nyelvben ő is igencsak jártas volt, előfordult, hogy kijavította Gurujit, ha eltévesztett egy versszakot, ami a jelenlévők számára rendkívül szórakoztató tudott lenni.

1997-ben teljesen váratlanul hunyt el, ami az egész családot lesújtó veszteségként érte. Jelenléte, szeretete pótolhatatlan, hiánya pedig az érintettek számára betölthetetlen. Amma emlékére Guruji számos felújítási és beruházási projekthez fogott hozzá, kezdve két templommal Kowshikaban, amely különösen fontos volt neki. Mikor elkészültek, a megnyitó tiszteletére háromnapos ünnepségsorozatot tartottak, amire az egész falu és Guruji összes tanítványa hivatalos volt. 2000-ben egy újabb templom építésébe kezdtek, amelyet Adi Shankaracharyanak, a család gurujának szenteltek. Ebben a templomban található Sharadamba, a bölcsesség és a tanulás istennője és Navagraha, az indiai asztrológia kilenc bolygója. Ezeket nagy tisztelet és imádat övezi, mert a hit szerint jótékony hatásuk van a világ eseményeire és az egyéni sorsok alakulására. A megnyitó körül 2001-ben ismét nagy felhajtás volt. Az indiai falvakban a templomoknak kiemelkedő spirituális és közösségi szerepe van, ezért volt olyan nagy áldás ez a felújítás és építkezés sorozat, amely nem csak Ammára való örök emlékezés, hanem az ősi spirituális hagyomány folytonosságának fenntartása, amely minden élőlény javát szolgálja.

Gondolatok Ammáról

Manju Jois: „Az édesanyám volt a család tartóoszlopa, mindenben támogatta az édesapámat, bármit is csinált, pedig nem volt egyszerű eset…. Valójában ő választotta férjéül; egyszerűen beleszeretett és hozzá akart menni… Össze is házasodtak, így kezdődött minden… Otthon mindig fantasztikus hangulat volt, sokat nevettünk. Nagyon jó humora volt, nyugodt volt és sosem csinált nagy ügyet semmiből… Folyton kijavította az édesapámat… Egyszer, amikor Guruji végzett a tanítással és kissé átszellemülten kisétált az utcára körülnézni, nem vette észre, hogy csak az az alsónadrág van rajta, amiben tanítani szokott. Édesanyám utána is kiabált, hogy menjen vissza a házba azonnal. Guruji morcosan vissza is ballagott… Nagyon mókás volt őket nézni.”

Saraswathi: „Nagyon jó humorú asszony volt, sokszor viccelődött és nagyon szerette a diákokat. Mindig készített nekik valami harapnivalót, friss kávét. Nagyon szeretett gondoskodni az emberekről. Az édesapámnak is mindig gondját viselte, pedig sokáig nagyon szegények voltunk. Az édesanyám ennek ellenére is boldog volt, hogy vele élhet. Néha napokig nem ettek, csak pár papaját a kert végében lévő fáról. Amikor a testvéreim és én még nagyon kicsik voltunk, édesapám sokszor csak rizst hozott ebédre, persze amikor futotta rá a fizetéséből. Ebédre mindig keveset ettünk. Később, mikor már több pénzünk volt, édesanyám akkor is ugyanolyan maradt. A pénz nem változtatta meg. Annak ellenére, hogy a horoszkópjuk szerint nem illettek össze, nagyon szerették egymást és 63 éven keresztül boldogan éltek együtt…

Sokszor ugratta édesapámat. Guruji már elmúlt 70 éves, amikor vett egy robogót és azzal furikázott minden nap. Sokszor elesett és akár komolyan meg is sérülhetett volna. Édesanyám persze folyton mondogatta, hogy vigye vissza a motort, de ő hajthatatlan volt. ’Nem, inkább gyere, elviszlek egy körre’. Mire Amma: ’Sosem ülök fel arra a vacakra, keress más hölgyeket. Ha leesek, ki fogja gondomat viselni? Ha te esel le, majd én ápollak, de én sosem ülök fel.’ Nagyon okos asszony volt.”

David Williams: „Amma rendkívül meghatározó szerepet töltött be Guruji életében. Mindig mosolygott és végtelenül barátságos volt mindannyiunkkal. Igazi öröm volt látni őt. Nagyon szerettem a főztjét, sokszor mentünk piknikezni és azok voltak a legjobb fogások, amiket Indiában ettem. Mikor már egyre több külföldi érkezett, elkezdett angolul tanulni. Érdeklődő volt és közvetlen, mihamarabb kapcsolatba akart velünk kerülni. Gyorsan tanult angolul, de már azelőtt is remekül kommunikált. Rendkívül okos és intelligens volt. Mindenki nagyon szerette Ammát.”

R. Sharath Jois: „Nem tudom, hány előző élet jó karmája kellett ahhoz, hogy a nagyapámtól tanulhassak, és hogy ilyen szoros lehessen a kapcsolatunk oly sok éven át. Ez minden képzeletet felülmúl, különösen, amikor még a nagymamám is velünk volt. Az ő energiája még markánsabb volt. Guruji megtanította nekem az áaszanákat, de Amma jelenléte tette igazán erőssé az egészet…. Mindenben támogatta a nagyapámat és az egész családot. Nagyon erős asszony volt. Az ő energiája nélkül nem hiszem, hogy ennyi mindent tanultam volna Gurujitól. Nem csak a gyakorlatokra gondolok, hanem arra az energiára, ami körbevett. Folyton mondogatta Gurujinak, hogy ’Mindent meg kell tanítanod neki, naggyá kell tenned!’. Rengeteget segített, mindenben támogatott engem is. ’Muszáj megtanulnod és tökéletesítened a jóga művészetét, hogy a tanítói láncolat (parampara) tovább élhessen.’ Sok időt töltöttem Gurujival, de még többet a nagymamámmal. Nagyon bölcs volt, igazi jógi.”

Forrás:
http://kpjayi.org/biographies/k-pattabhi-jois
http://ayny.org/sri-k-pattabhi-jois
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois

A hónap bandhája: január

Scroll down for the English!

Az astanga vinyásza jógát a gyakorlás intenzitását tekintve többféleképpen lehet gyakorolni. Vannak az impulzus gyakorolók, akik csak akkor állnak matracra, ha az idejük engedi. A rendszeres gyakorlók akár kétszer-háromszor-négyszer is eléneklik a “vandé gurúnámot”. Végül vannak az életvitelszerűen astangázók, akik heti hatszor gyakorolnak reggelente (holdnapok és hölgynapok kivételével). Ez teljesen más világ, hihetetlen önfegyelmet, eltökéltséget és lelkesedést kíván. Az elején rengeteg lemondással járhat, de aztán rájövünk, hogy ez nem is igazán lemondás, inkább a természet rendjéhez való visszatérés. Kelő nappal kelés (vagy akár még előbb is), hogy még elcsípjük a Brahma muhurtá-t, és amikor sötétedik érdemes már készülődni a lefekvéshez, különben gondok lehetnek a másnapi keléssel. Az étkezésre is tanácsos odafigyelni, mivel a nem megfelelő időben elfogyasztott és/vagy nem megfelelő “minőségű” táplálék szintén a reggeli gyakorlás rovására mehet.

Január hónap bandhája is ehhez a “kaszthoz” tartozik, az élete az astanga. A munka mellett, és azt gondolom néha-néha alatt is, az esze a nyolc ág körül forog. Éves szabadsága túlnyomó részét az irányzatnak “ajánlja”, külföldi, nagy tapasztalattal rendelkező tanárok keze alatt képzi magát. Ő Kriszti, a januári hónap bandhája, fogadjátok szeretettel!

BW:
Hogyan találtál rá az astanga vinyásza jógára?

Kriszti: Mondhatnám, hogy teljesen véletlenül bukkantam rá, de ha jobban belegondolok, 26 év „keresgélése” vezetett el végül a jóga matrachoz, majd ahhoz a varázslatos utazáshoz, ami 2010 októberében vette kezdetét. Szerencsésnek érzem magam, mert a családomban mindig is fontos szerepet kapott a rendszeres sport, az egészség és egyfajta „tudatosság”, ami kiváló alapul szolgál a gyakorláshoz. Bevallom a legelső astanga órám egy edzőteremben volt két Spinning után. Egy kedves barátnőm, aki már régóta jógázott ajánlotta, hogy nézzük meg, mert ő már kipróbálta az astangát és nagyon tetszett neki. Tapasztalt astangások azt mondják, jól gondold meg, hogy egyáltalán rálépsz-e a matracra, mert onnan már nincs visszaút. Ez velem is így történt. Bár borzasztó ügyetlennek éreztem magam, azt se tudtam mi történik, de nagyon élveztem és utána annyira boldognak és könnyűnek/szabadnak éreztem magam, hogy egyszerűen nem tudtam nem folytatni. Az elején persze vezetett órákra jártam, ismerkedtem a rendszerrel és csak viszonylag hosszú idő után kezdtem el minden reggel gyakorolni, de most már szinte elképzelhetetlen az életem (astanga) jóga nélkül.

BW: Úgy tudom Te nem is itthon “szoktál” rá a mysore gyakorlásra hanem külföldön! Hogy is volt ez?

Kriszti: Igen, előbb az utazást szó szerint is értettem. Mindig nagy világjáró voltam, de 2010 óta ez különösen igaz rám. Az egy másik interjú témája lehetne, hogy miért és hogyan, de 2011 augusztusától 2013 januárjáig Sydneyben dolgoztam és éltem. Ahogy az életem sok más területe, a gyakorlásom is gyökeresen megváltozott az alatt a közel másfél év alatt. Kezdetben még ott is vezetett órákra jártam heti három-négyszer egy nagyon hangulatos kis stúdióba, Manlybe, ahol laktam. Az akkori tanárom, Sam Woods órái, majdnem 25 éves oktatói tapasztalata, stílusa és közvetlensége nagyon nagy hatással volt rám. Gyorsan fejlődtem, de a sport (futás, szabadtéri edzések, úszás) még mindig sokkal fontosabbnak tűnt, mint a mindennapi gyakorlás és a munkám miatt akkor többnyire csak este vagy hétvégén tudtam órákra járni. Egy helyi workshop alkalmával volt szerencsém találkozni Matthew Sweeney-vel és egy közös nagyon jó barátunk tanácsára bejelentkeztem Mark Robberds egy hetes mysore óráira is. Mark rengeteget utazik, ritkán van Sydneyben, de olyankor egy hetet mindig eltölt a Qi Yoga stúdió lelkes kis csapatával. Az első sorozatot ekkor már jól ismertem, de előtte Budapesten mysore-oztam utoljára, úgyhogy kicsit furcsa volt újra a saját ritmusomban gyakorolni. Mark „csomagolt” be először marícsjászana D-be, szuptakúrmászanaba és ő segített először a dropbacknél is. A mai napig emlékszem, amikor a segítségével felálltam, csak mosolygott és annyit mondott: „Dropbacks are good for your soul.”. Akkor ezt még nehéz volt elhinni… Hatalmas lendületet adott ez a hét és nem sokkal később már Sydney egyik legnagyszerűbb és legnépszerűbb tanáránál találtam magam. Eileen Hall több mint 35 éve tanít, gyakorol, és a közel 30 indiai utazása során Guruji és B.K.S. Iyengar is áldását adta rá, hogy továbbadja azt a tudást, amit náluk szerzett.
Az ő iskolájában, a YogaMoves-ban számomra egy teljesen új fejezet vette kezdetét. Az időbeosztásomat, az életmódomat, mindent, amit tudtam, elkezdtem úgy alakítani, hogy minden reggel ott gyakorolhassak. Ez 2012 szeptemberében volt. Azóta kevés nap telt el úgy, hogy ne a matracomon kezdtem volna.

BW: Úgy tűnik jópár igencsak tapasztalt nemzetközileg elismert astanga tanár keze alatt megfordultál! Kit emelnél ki a sorból, kitől kaptál eddig a legtöbbet, esetleg ki az akitől olyat tanultál, ami gyökeresen megváltoztatta a gyakorlásod?

Kriszti: Nagyon hálás is vagyok ezért. Sokszor gondolkodom rajta, hogy ez vajon az út része vagy csupán „vak szerencse”. Hogy ki vagy mi változtatta meg a gyakorlásomat gyökeresen? Eileen, Mark és az a tradíció, aminek ők a közvetítői, a rendszer maga. Nehéz lenne mindezt szétválasztani. Nekem ők olyanok, mint sokaknak lehet Guruji és Sharath. A velük való találkozás legfontosabb része számomra az az új szamszkára (lenyomat, szokás), amely a mindennapi gyakorlást hozta. Ezt eddig 2013 első negyedéve tette legjobban próbára; amikor hazajöttem Budapestre és nagyon sokáig gyakoroltam teljesen egyedül, ritkán jártam, csak órákra. Nem volt egyszerű, de minden perce megérte. Miután visszajöttetek Indiából, akkor csatlakoztam a budapesti mysore csapathoz és örömmel tapasztalom, hogy egyre többen vagyunk.

BW: Mióta gyakorolsz heti hatszor? Miért fontos az ennyire rendszeres gyakorlás az astangában?

Kriszti: 2012 szeptembere óta. Szerintem az astangában, ahogy minden másban is a gyakorlat teszi a mestert. Guruji is ezt mondta, 99% gyakorlás… és nem csupán heteken, hónapokon vagy pár éven át… Ez egy életre (ha nem több életre) szól. Annyira összetett és végtelen ez a rendszer, hogy ha a fizikai testmozgáson túl is van vele célunk, akkor különösen nagy elkötelezettséget és persze humort is igényel, hiszen minden reggel szembe kell nézned egy valakivel, saját magaddal. Az ászana csak a jéghegy csúcsa, ennél sokkal többről van szó. Engem különösen motivál az, amikor találkozom valakivel, aki már régóta gyakorol rendszeresen; a csillogó fény a szemében, a nyugodt, tiszta energia, és az általános jókedv, ami árad belőle számomra a legjobb garancia. Nincs erőlködés, kétkedés, se letargia, csak a könnyed „utazás”. Ez ad egy olyan biztonságérzetet, hogy bár minden megváltozhat körülöttünk, ahogy változik is folyamatosan, egy biztos pontunk mégis van, a gyakorlás. Ahogy a jóga matracon, úgy az életben is túl kell lépnünk saját határainkon, korlátainkon és ezért bizony nap, mint nap tenni kell.

BW: Milyen változásokat hozott a mindennapi életedben az astanga?

Kriszti: Az első sorozat tisztít, gyógyít. Fizikálisan és lelkileg egyaránt. Az ászanákkal kezdődik, olyan, mint egy terápia. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az astanga jóga rendszer nyolc ágból áll. Számomra olyan ez a folyamat, mintha az ászanák „nyitnának ki” minden másra… Mint egy számzáras lakat, a kombináció pedig az ászanák adott sorozata, drishti vagy fókuszpont, a uddzsájí légzés és a bandhák. Kívülről befelé haladva mindezen keresztül kapcsolatba kerülsz önmagaddal, megtanulsz figyelni arra, ami benned zajlik. Segít az eddig megszokott automatikus reakciókkal szemben tudatosabb döntéseket hozni, a jelenben lenni, koncentrálni… Megváltoznak az étkezési és alvási szokásaid, sokszor a környezeted, a munkahelyed, a barátaid. Az én életemben ez pontról pontra meg is változott, teljesen új értelmet kapott minden. Hosszú még az út, de egy valamiben biztos vagyok, nekem az astanga az egyik legtökéletesebb eszköz ahhoz az átalakuláshoz és önismereti folyamathoz, amin keresztül kell mennem, hogy valóban azzá válhassak, aki lenni szeretnék. Olyan érzés, mintha rátaláltam volna valamire, amit régóta kerestem.

BW: A mindennapi astangára valót egy bank dolgozójaként keresed meg. Volt már arra példa, hogy a jógini Kriszti, összeütközésbe került a bankos Krisztivel?

Kriszti: Érdekes, hogy eleinte, amikor még nem gyakoroltam minden reggel, ez sokkal több fejtörést okozott. Sok olyan embert ismerek, aki elkezdett jógázni és viszonylag hamar végleg feladta a munkáját, amit addig csinált. Többen kezdtek jógát tanítani, egy barátnőm Sydney-ben nyers vegán kávézót nyitott, van olyan ismerősöm, aki a világot járja… Mindez persze nagyon csábító és rám is hatással volt. Az előző és a mostani munkahelyem között volt egy kis időm gondolkodni és arra jutottam, hogy nekem most ebben a látszólagos „kettősségben” kell megtalálnom az egyensúlyt, jelenleg ez a dharmám, a feladatom, hiszen részben ennek a hivatásnak is köszönhetem Sydney-t és azt, hogy ennyit utazhatok és nemzetközi workshopokra járhatok. David Swenson mindig azt mondja, hogy egy jógi(ni) jobbá teszi a környezetét. Igyekszem mindazt a szeretetteljes nyugalmat és fókuszt, amit reggel a jóga matracomon találok továbbvinni a mindennapi teendőimbe és az emberi kapcsolataimba. Sokszor nem könnyű, de nem is lehetetlen. Szerencsésnek érzem magam, mert a munkahelyemen egy szuper vidám csapat vesz körül, akikkel nagyon szeretek együtt dolgozni, mert szakmailag és emberileg is fel tudok nézni rájuk. Persze időnként viccelődnek és furcsán néznek rám, amikor Gurujiról vagy a holdnapokról magyarázok és a vegetáriánus étrend is örök téma, de arra is volt már példa, hogy egy kolléganőm eljött a Bandha Worksbe órára. Sőt, a szülinapomon egy Bandha Worksös ajándékutalvány volt tőlük a meglepetés, ami hihetetlenül jól esett és számomra komoly jelzésértéke van. Fantasztikus érzés, hogy figyelnek rám és arra, ami ennyire fontos nekem. Szóval, én úgy gondolom, hogy sokszor nem csak az a fontos, hogy mit csinálsz, hanem az is, ahogy csinálod. Hitelesség, jelenlét, dedikáció és türelem, szerintem ez a lényeg. Minden más pedig jön, amikor itt az ideje.

BW: Kriszti! Melyik a kedvenc ászanád és melyik amelyiket legkevésbé kedvelsz?

Kriszti: „Szthira szukham ászanam”… A Jóga-szútrák szerint az ászanáknak stabilnak és kényelmesnek kell lenniük. Ez a cél, így válik a gyakorlás igazi meditációvá. Eddig nekem egy ászana sem jött könnyen és eleinte egyiket sem mondtam volna kifejezetten kényelmesnek. Sosem táncoltam, nem vagyok egy tornász alkat és a sok sport miatt elég kötöttek (voltak) az izmaim. Ez persze folyamatosan javul, de eddig is majdnem minden ászanáért külön meg kellett dolgoznom, fizikálisan és mentálisan egyaránt. A kérdésedre úgy válaszolnék, hogy van két olyan része most a gyakorlásomnak, amit azért szeretek, mert még egyáltalán nem kellemes és ezért maximális koncentrációt igényel. Az egyik a hátrahajlítás (úrdhva dhanurászana, drop-back, bokafogás – vagyis a bokafogáshoz vezető út), a másik pedig a pásászana. Gyakorlatilag egész nap ülök az irodában, ami nem a legideálisabb testhelyzet és ennek hatását érzem is minden reggel. Pont ezért tudom milyen fontos, hogy rugalmas és erős legyen a gerincem. Mivel a hátrahajlítás stimulálja a központi idegrendszert, ezért sokszor érdekes érzeteket is hoz. Fura álmokat, nyugtalanságot, régi, feldolgozatlan érzelmeket. Mindezzel együtt jó tudni, hogy tisztul a szervezetem. A pásászanát egyrészt azért szeretem, mert teljesen váratlanul kaptam, sose gondoltam volna, hogy valaha elkezdhetem a második sorozatot, másrészt pedig egy teljesen új kihívás. Két hónapja folyamatosan izomlázam van és délutánöt-hat óra után biztos nem merek enni, különben esélyem sincs, hogy sikerüljön. Nagyon erős csavarás, fokozza a méregtelenítést és hihetetlenül erősít, ami más ászanáknál sokat segít. Jóval trükkösebb, mint amilyennek látszik. Zseniális.

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Kriszti! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?

Kriszti: Ezt az évet nem is indíthatná más, mint a múla bandha! Bár a múla bandha a legkevésbé kézzelfogható, szerintem mégis ez a legfontosabb; az egész rendszer alapja. A múla bandha folyamatos tartásával érhetünk el teljes kontrolt az elménk és a testünk fölött. Legalábbis Guruji és Sharath ezt hangsúlyozza. Ehhez rengeteg gyakorlás kell, viszont, ha a bandhák erősek, akkor szárnyakat kapunk. Erre térjünk vissza pár évtized múlva. Remélem, akkor már többet tudok mondani minderről.

BW: Köszönöm az interjút!

ENGLISH

The intensity of practicing Ashtanga Vinyasa Yoga varies depending on the individual approach of the students. There are the “hobby” practitioners who only step onto their yoga mat when they conveniently have time for it; some people practice more regularly and they try to chant the opening and the closing mantra at least 3-5 days a week; and there are those students who organize their whole life according to the practice. They habitually practice 6 times a week (except the traditional Moon Days and “ladies’ holidays”). It is a completely different lifestyle; it requires incredible self-disciple, determination and enthusiasm. Initially it involves sincere surrendering, faith and letting go of everything that doesn’t support our new routine. However soon we realize it’s not about restriction but returning to our natural state; waking before sunrise to catch Brahma Muhurtham and retiring to bed early otherwise getting up again the following morning could be difficult. Being concerned with our diet is highly recommended also since our eating habits and the quality of our food significantly influence our daily practice.
The Bandha of January belongs to the latter group; her whole life is about Ashtanga Yoga. Besides her daily job and I believe sometimes even during work she’s contemplating the Eight Limbs. She also dedicates her annual holidays to the practice; she frequently travels abroad to study extensively with experienced certified teachers. Please welcome the Bandha of the month, Kriszti.

BW: How did you happen to find Ashtanga Vinyasa Yoga?
Kriszti: I could say that I accidentally came across it but I think it’s more like the result of a 26-year research that led me to my yoga mat and to that magical journey that began in October 2010. I’m very fortunate because I’m from a family where a healthy and balanced lifestyle, including regular exercise and a sort of awareness, has always been important. This provides excellent basis for yoga practice. I must admit that my first Ashtanga class was in a gym after two hours of Spinning. A lovely friend, who had been doing yoga for quite a while and tried Ashtanga also, offered that we should go and check out the new class together. Experienced Ashtangis say that you have to be careful because once you step onto the yoga mat you’re hooked, there’s no turning back. This is exactly what happened to me too. In the beginning I was clumsy, I had no idea what was going on but I enjoyed it very much and felt light and happy afterwards so that there was no way I wouldn’t continue it. I began with led classes, I wanted to get familiar with the system and it was only after a relatively long time that I started practicing every morning in Mysore style. Now I can’t imagine my life without (Ashtanga) Yoga anymore.

BW: As I know you didn’t take up practicing in Mysore style in Budapest. How was it exactly?
Kriszti: Yes, my yoga journey involves lots of physical travelling too. I’ve always loved visiting new places but since 2010 it’s particularly typical for me. Long story short in 2011 I got a fantastic new job, so I moved to Sydney, Australia. I worked and lived there for about a year and a half. Like most other aspects of my life my practice changed radically. At first I was attending led classes in a lovely little studio close to my home in Manly 3-4 times a week. I was incredibly impressed by my teacher, Sam Woods’ classes – 25 years of teaching experience, style and friendliness. I was improving quickly but I was still very obsessed with intensive sport (running, outdoor training, swimming). Besides my daily job and training I could only make it to yoga classes in the evenings and at the weekends. At a local workshop I had the pleasure to meet Matthew Sweeney and a close mutual friend of ours suggested that I should sign up for Mysore classes with Mark Robberds. Mark teaches workshops, retreats and as a guest teacher internationally, so it’s quite rare that he is in Sydney. When he is around though, he always spends a week with the enthusiastic yogis of Manly. To some extent I was familiar with the Primary Series but I hadn’t been practicing in Mysore style since I left Budapest, so it was a bit weird to do it again at my own pace. Mark was the first one who encouraged me to try Marichyasana D, Suptakurmasana and the Dropbacks. I had no clue back then but that week really opened up a new chapter. After this workshop a kind yogi friend of mine offered to take me to his teacher. Soon after, I found myself practicing with the most amazing teacher in Sydney. Certified by Ashtanga master Sri K Pattabhi Jois as well as Sri BKS Iyengar, Eileen Hall is one of Ashtanga’s most respected teachers. Her centre, Yoga Moves, established in Sydney since 1995 has been a thriving space for the ancient but dynamic form of asana. As a student, Eileen has been devoted, with over 30 trips to India for study and she has spent years exploring all aspects of yoga philosophy. It was all decided in an instant. I quickly reorganized everything in my life to be able to attend her Mysore classes each morning. It was in September 2012. Not many days have passed without me practicing ever since.

BW: Apparently you’ve had remarkable hands-on experience with internationally respected and certified teachers. Who has been the most influential, have you received anything particular that has fundamentally changed your practice?
Kriszti: Indeed, and there are no words to express how grateful I am for that. Sometimes I’m wondering if it all was meant to be or it was pure luck. Who or what has changed my understanding about my yoga practice? Eileen, Mark and the tradition they represent and transmit, the system itself. Would be hard to pick only one of these. This is how I imagine Guruji and Sharath must be to many students. The most vital part of meeting them is the new Samskara (imprint), like a sacred seed the daily practice has been planted into my life. First quarter of 2013 was really testing this, when I had to move back to Budapest I was practicing by myself for a while; I just didn’t feel like attending ąany other classes. It wasn’t very pleasant but looking back every minute of it was worth it. I joined your Mysore classes after you came back from India and it’s great to see that it’s getting more and more popular.

BW: How long have you been practicing six times a week? Why is it so important in this system?
Kriszti: Since September 2012. I believe in Ashtanga, like in everything else, practice is the key. Guruji used to say it’s 99% practice… Only a few months or a few years… no use. It takes a lifetime, if not many more lifetimes. I don’t think there’s a bottom to the end of the practice of yoga in so many areas and if we intend to discover this system beyond its physical aspects then we really need to apply ourselves, it requires profound dedication and discipline. It also takes courage to face your own self every day, so keep a sense of humour. It is strength beyond all measure. In a recent article David Garrigues says that „Asana can be thought of as the root limb that forms the foundation for all the other limbs”, and I also think it’s only the tip of the iceberg. It truly inspires me when I meet someone who has sincerely been practicing for a long time; the spark in their eyes, their calm and loving energy and their radiant personality are the best guarantees for me. To quote Eileen: “You get a sense of harmony, there’s no striving, no lethargy, it’s just a nice easy path and I think in the end of the day we all try to look for that in all areas in our lives”. Everything keeps changing around us but our practice is a great support to keep us emotionally centred. In life as well as on the yoga mat, we have to overcome our fears and push beyond our limitations but it requires constant effort each day.

BW: What sort of changes has Ashtanga brought into your life?
Kriszti: The Primary Series purifies and heals the body and the mind. It begins with the Asanas and it’s like a therapy. There are 7 more limbs in this system though. For me it’s like a combination lock; it’s a set sequence and the correct order of the Asanas is opening up my body and my mind to everything else. Also through the Dristhis, Ujjayi Breath and the Bandhas I’m able to connect with my centre, which gives a kind of empathy and willingness to be open to myself, leads me to relate to and work to understand everything that occurs within me. It also guides me to make more conscious choices, to change eating and sleeping habits, friends and often environment. I’m going through this massive transformation at the moment, still lots of work to be done but in one thing I’m absolutely positive: Ashtanga is the most perfect tool for me in this journey of self-investigation which brings me closer and closer to the person I truly wish to become. I think I’ve found the path I’ve been looking for for such a long time.

BW: You also work in a bank full time. Has there ever been a conflict between the “yogini Kriszti” and the “banker Kriszti”?
Kriszti: Interestingly I was more confused about this in the beginning when I didn’t practice every day. I know many people who soon after starting to practice yoga changed their career completely. Some of them have begun to teach, a lovely friend of mine has opened up Sydney’s first raw vegan café and there are a few who are still looking and travelling the world in the meanwhile. It’s all very inspiring and impressive of course. I had some time to think after my previous job and I decided to find balance in this “duality”, this is my duty, Dharma at the moment. I should never forget that this profession led me to Sydney where I met my teachers, allows me to travel so much and attend all those international workshops. David Swenson’s definition of a yogi(ni) is one who leaves a place a little nicer than when they arrived. My intention is to carry that loving kindness I find during practice each morning throughout the whole day and apply it in my daily tasks and personal relationships. It’s not always easy of course but it’s not impossible either. I’m grateful for the lively and cheerful team I am a part of, because working with them is rewarding and fun. Not only are they very professional but they are wonderful people too. Sometimes when I’m sharing stories about practice, Moon Days or Guruji, they have a few funny comments and they still haven’t understood that I do enjoy my vegetarian diet. There also have been a few occasions when somebody from the office has come to yoga class to Bandha Works. On my birthday the best surprise was a gift card from them to the school, which made me very glad. It showed me that they are actually paying attention and care for what’s so important to me. So, I think it’s not just what you do, but how well you do it too. Genuineness, awareness, dedication and patience; these matter the most. Everything else comes when the time is right.

BW: Kriszti, what’s your favourite Asana and which one do you like the least?
Kriszti: “Sthira sukham asanam”… According to the Yoga Sutras the Asanas should be stable and comfortable. This is the aim of the practice to become a moving meditation. To me no Asana has come easily so far and in the beginning I didn’t think they were comfortable at all. I’ve never danced and I’m not a gymnast either; I used to be very stiff due to so much sport and lack of proper stretching. It’s got a lot better but still I’ve had to work for each Asana both physically and mentally. To answer your question I would say that there are two parts of my practice now which I really like because they are not pleasant hence they require exceptional concentration. One part is back bending (Urdhva Dhanurasana, Dropbacks and catching the ankles – I mean the approach towards them) and the other one is Pashasana. Usually I’m sitting in the office all day, which isn’t the most ideal position for the body. Every morning reminds me of that. This is exactly why I focus on back bending so much, my spine has to be strong and flexible. Back bends have many benefits and they cleanse the nervous system. I’m also quite fond of Pashasana, one reason because it was given to me very unexpectedly. Maybe I should trust myself a bit more but I never thought I was going to start Intermediate Series in this lifetime. It’s a completely new challenge. I’ve been so sore in the past few weeks and I’m really watching my dinners now. It’s such a strong twist, boosts the endurance levels, improves blood circulation in the body as well as enhances the digestive system. It’s so much trickier than it looks. Brilliant.

BW: Now we have come to the most important part of the interview. Kriszti, which one is your favourite Bandha, which one shall be the Bandha of the month and why?
Kriszti: This year can only start with Mula Bandha, no doubt about that. Mula Bandha is the root lock, the “master key”. Guruji and Sharath always emphasize the importance of practicing and performing Mula Bandha. They say that Mula Bandha leads to mind control and must be practiced 24/7. It takes tremendous amount of practice but “When your bandhas are strong you will be flying”. Now that was the 1% theory. Let’s get back to this in a few decades. Hopefully I’ll have a lot more to say about that.

BW: Thank you very much for the interview.

Astanga jóga és a Múla Bandha titka

Az astanga jóga maga, – ahogy a nyolc ága is – az ahimszával (erőszakmentességgel) kezdődik. A nyolc ág közül a jama az első, az ahimsza pedig a legelső az ember mindennapi életében követendő alapvető erkölcsi, morális irányelvek közül. Ezt tartják az egész rendszer alapkövének, és a többi ág tartóoszlopának. Gondoljunk csak bele, hogy a szó gyökere, „himsza” erőszakot és agressziót jelent, és amikor az „a” betű elékerül, akkor kap ellentétes jelentést a kifejezés. Például az első jama lehetett volna ’béke’ is vagy ’gondoskodás’, de így sokkal inkább az erőszak minden formájának ellentétén van a hangsúly. Szándékosan, mivel az agresszió, mint az emberi természet elválaszthatatlan része automatikus túlélési reakció minden vélt vagy valós fenyegetésre vagy félelemre.

Velünk született hajlamunk az a tendencia, ami az agresszió kifejezésére irányul bizonyos körülmények között, ezért gyakran az érzelmeink által vezérelve indulatosan cselekszünk. Annak érdekében, hogy békére és megértésre leljünk, meg kell találnunk az utat, amely a saját erőszakosságunkon át vezet annak ellentétének segítségével. Tudatos állásfoglalásra és szándékra van tehát szükség, amely segít ezt az energiát megfordítani és az ’árral szembe’ menni; ellentétes döntést hozni, ahogyan ezt Gandhi vagy Martin Luther King is tette.

Pozitív értelemben az ahimsza gondoskodást jelent, rendkívül magas szintű, valódi, mély és tartós gondoskodást, azt a fajta törődést, amely a tested gondozásával indul, amikor lelkes és elkötelezett ászanagyakorlásba kezdesz. Érdekes módon ekkor a múla bandha és az ahimsza együtt található. Mindkettő alapvető gyakorlat, amely magában foglalja annak a hatalmas energiának a hasznosítását, amely mély hajtóerők formájában lakik bennünk. A múla bandha és az ahimsza átirányítja ezt az energiát a világi csatornák felől a spirituális csatornák felé, hogy előtérbe hozza, ami valóságos és igaz bennünk.

Az ahimsza és a múla bandha, mint két szövetséges találkozik a mindennapi gyakorlás során; sőt, rendszeres gyakorlással felfedezhető, hogy ez a két dolog egy és ugyanaz. A jógában, amikor kapcsolatba lépsz a testeddel, a központoddal, belépsz a múla bandha birodalmába, amely a gyökér(csakra) támogatójaként a gerincoszlop alján található. A légzés, a mozgás, és ebből a központból kiinduló testtartás egyfajta empátiát és hajlandóságot hoz, hogy légy nyitott magad felé. Ez vezet el ahhoz, hogy kapcsolatba kerülsz mindazzal, ami benned zajlik, majd ahhoz az igyekezethez, hogy mindezt meg is értsd. Ez az alapja mind az ahimszának, mind pedig a gyakorlásnak. Meg fogod látni, hogy az ahimsza elvének gyakorlati megvalósításához a múla bandhán is dolgozni kell, és ez fordítva is igaz.

Guruji sokszor hangsúlyozta, hogy milyen fontos a múla bandha gyakorlása és folyamatos tartása. Azt mondta, hogy a múla bandha a végbélnyílás összehúzása, amely kontrollt biztosít az elme fölött, ezért azt folyamatosan tartani kell. Egy korábbi konferencián Sharath Jois (Guruji unokája) elmesélt egy történetet azzal kapcsolatban, hogyan kért tanácsot Gurujitól egy számára nehézséget okozó résznél a negyedik sorozatban. Ezek az ászanák ellentétes testhelyzetek váltogatását követelik meg (pl. extrém nyújtás, majd feszítés) előzetes bemelegítés és a kézzel történő alátámasztás nélkül, ahogy az az első, második és harmadik sorozatban volt jellemző. Guruji ekkor azt mondta Sharathnak, hogy ennek a sorozatnak az elsajátítása csak erős múla bandhával lehetséges. Ez a történet világít rá az erős alap és középpont fontosságára, hogy sokkal szabadabban választhassunk mind fizikailag, mind lelkileg, és így ne ragadjunk le egy szokásnál vagy mintánál. Annyira a középpontunk, a belsőnk felé fókuszáltak és erősek leszünk, hogy még a legtávolabbi szélsőségek közötti választás is viszonylag egyszerűen fog menni. A múla bandhát azon képességünkként is meghatározhatnánk, amellyel könnyedén stabilak és a középpontunkhoz közeliek maradunk, hogy könnyedén meg tudjunk állni és másik irányba fordulni, ha szükséges. Az ahimsza ugyanezt az adottságot igényli, meg kell tanulnunk, hogyan reagáljunk kreatívan a bennünk rejlő erős vezérlő erőkre, anélkül, hogy vakon követnénk őket, vagy elutasítanánk a hatalmukat és azt az irányt, amelyet jeleznek és lehet, hogy fel kellene fedeznünk.

Az ászanák szempontjából az energia irányítása nagyon fontos, de érzelmi síkon még fontosabb. Amikor Guruji azt mondta, hogy a múla bandha kontrollt biztosít az elme fölött, akkor pontosan arra gondolt, hogy a használatához megfelelő mentális erő kell, hogy „leállítsuk” azokat a visszatérő és zavaró gondolatokat, amelyek eltérítenek attól az iránytól, amerre tartani szeretnénk. Fogékonysággal, éleslátó gondoskodással és határozott irányítással mindezt fel kell ismerni, amilyen hamar csak lehet. A múla bandha hiányában, a valódi belsőnk megismerése nélkül sosem lesz megingathatatlan kiállásunk sem olyan mentális érettségünk, amelyre szükség van ahhoz, hogy ne cselekedjünk tehetetlenül, a zsigerből jövő megérzéseinkkel ellentétesen.

A düh és a harag  több más erős érzelemhez hasonlóan hirtelen tör rá az emberre. Mielőtt eszmélnénk, már mondtunk vagy csináltunk valami olyat, ami ártalmas a valódi énünkre és/vagy másokra nézve. Erős alapokkal a múla bandha lehetővé teszi, hogy szétporlasszuk vagy harmonizáljuk ezeknek az érzelmeknek az energiáját és valami olyanná alakítsuk, ami jobb, a helyzetnek megfelelőbb, kreatívabb és előnyösebb számunkra. A trükk részben az időzítés; tetten tudjuk érni magunkat, el tudjuk engedni a neheztelést, hogy egy másik döntést hozhassunk? El tudjuk képzelni, hogy képesek vagyunk erre most, vagy tíz perc, egy óra, egy nap, esetleg tíz év múlva?

Részben az az oka annak, hogy az energiánkat kicsinyes és káros dolgokra pazaroljuk, hogy vonakodunk félelmeinkkel és a fájdalmainkkal idejében szembenézni, és kitartással, megfelelő (érzelmi) elkötelezettséggel változtatni magunkon. Másrészt pedig rég elfelejtettük, hogyan kell könnyedén boldognak lenni, az életnek örülni, hogy milyen az, amikor vidáman és kreatívan alakítjuk életünket vagy csak egyszerűen megállunk, veszünk egy mély levegőt és ráhangolódunk az adott pillanatra és arra, ami körülvesz minket.

Gyakran ahelyett, hogy pillanatról pillanatra tudatában lennénk a bennünk rejlő diszharmóniának, gyengeségeinknek, kiszolgáltatottságunknak, bizonytalanságunknak és érzelmi csupaszságunknak, elszalasztjuk a jelen izgalmait, örömeit és hagyjuk, hogy energiáink szétszóródjanak, az erőnk megfogyatkozzon, és elhagyja a testünket. Ilyen vagy olyan formában olyasmivel dédelgetjük magunkat, ami azonnal boldogságot ígér. És meg is győzzük magunkat, hogy most az egyszer ez rendben van így, megfeledkezve arról, hogy hányszor és milyen sok éven keresztül hagytuk, hogy hasonlóképpen „most az egyszer rendben legyen”.
Májá (tudatlanság vagy fátyol) bágyadttá tesz, megfosztva minket az idő múlásának érzékelésétől. Elképesztően meggondolatlanokká válhatunk, miközben az élet, amit élni akarunk elúszik mellettünk, mint a délibáb. Álmaink halványan felcsillannak az elérhetetlen távolban, ahhoz azonban szívfájdítóan közel, hogy valóságosnak érezzük őket. És mégis, az évek múlásával ugyanúgy eszünk, amikor nem vagyunk éhesek, iszunk és dohányzunk, vásárolunk, vagy tévét nézünk, számítógépezünk, hogy megfeledkezzünk minden fájdalmunkról és arról, hogy ez az egész milyen keservesnek és fárasztónak tűnik. Továbbra is taszítjuk magunktól az intimitást, ami után annyira vágyakozunk, mert még mindig személyes drámánk körforgásának rabjai vagyunk, amely rendkívül sok energiát vesz el, ezzel gátolva a fejlődésünket.

Alapvetően a múla bandha és az ahimsza közötti kapcsolat köti össze a gyakorlás fizikai, érzelmi és mentális aspektusait. Nem csak azért van szükségünk a múla bandhára, hogy tökéletesen könnyed legyen a hátraugrásunk. Azoknak a hátraugrásoknak kapcsolódniuk kell egy magasabb szintű felismeréshez önmagunkban. Vajon képesek vagyunk ugyanezt a kecsességet és erőt átvinni az érzelemvilágunkba, a magunkról alkotott énképbe, kapcsolatainkba, és még olyan alapvető dolgokba is, mint például az étkezési szokásaink? A múla bandha ahimszaként való alkalmazása adja azt a képességet, amellyel meg tudjuk szüntetni a távolságot kis halandó énünk és a között az énünk között, amely az Isteni természet egyedi megnyilvánulása, a Kozmikus Varázsló, a Népszerű Kalandor, egy Szent, aki hallatja hangját; az a valaki, aki igazán lenni szeretnénk.

Néhány példa arra hogyan változtassuk meg a prána irányát ragaszkodás nélkül amilyen gyorsan csak lehet, ahogy a szükség diktálja:
Haragból legyen megbocsátás, irigységből megbecsülés, félelemből hit, hangoskodásból figyelem, sóvárgásból elégedettség, irtózásból közömbösség, felszínesből mély, durvából finom, ítélkezésből együttérzés, kékből piros, pirosból kék, szűkösségből bőség, megfosztásból odaadás, perifériásból központi, eredendő szomorúságból és depresszióból pedig természetes öröm.

Forrás: http://davidgarrigues.com/articlemulabandha.html

A hónap bandhája: Dávid

A hónap Bandhája November

Új rovatunkban, havi rendszerességgel bemutatunk egy izgalmas jógás személyiséget a Bandha Works Jógaiskola növendékei közül.

November hónap bandhája: Dávid.

Dávid mindig kifogástalan üzletemberként érkezik jógaórára, öltöny, nyakkendő, fényesre kefélt fekete lábbeliben. Majd egy szempillantás alatt, autentikus jógivá változik kb. csak a brahmin zsinór hiányzik róla. Azon kevesek közé tartozik, akik nagy figyelmet fordítanak az előkészületekre is, nála elképzelhetetlen egy jógafoglalkozás előzetes tisztálkodás (mosdás, zuhany) nélkül. Most annak kellene következnie, hogy az óra kezdetéig mély meditációba merül, ezzel előkészítve spirituális gyakorlását a mélyebb megélés érdekében. Ez sajnos nem fedné a valóságot, mivel előszeretettel beszélget társaival a nyitómantráig, igaz halkan, minél kisebb feltűnést keltve… Az, hogy ez a szokása, berögzülése honnan is jön, az interjúból kiderül.

BW: Mielőtt elkezdenénk az interjút, kérlek tedd a bal kezed Patandzsali Jóga szútráira (könyv), a jobb kezed pedig a szívedre: “Esküdj, hogy az igazat, csakis a színtiszta igazat fogod ma vallani, bandha téged úgy segéljen?

Dávid: Esküszöm! Bandha engem úgy segéljen!

BW: Hogyan találtál rá az astanga vinyásza jógára?

Dávid: Az első ilyen órára egy nagyon kedves barátnőm, Wanda vitt el. Már évek óta mesélt róla, majd kb. 2 éve beadtam a derekam, és lementem vele egy ilyen foglalkozásra. Érdekesség, hogy nem is az óraleírás alapján választottunk, hanem az időpont alapján, hogy munka után mikor lesz jó, így keveredtünk le egy hot astanga haladó csoportba.
 Abban az időben egy elég stresszes munkahelyem volt. Ugyan én rendszeresen sportolok kisgyerekkorom óta, akkoriban rendszeresen futottam és konditerembe jártam, de ennek ellenére állandósult egy derék körüli kellemetlen érzés a nagyfokú, szellemi és lelki terheléstől. Wanda mondta, hogy ki kellene próbálnom a jógát, mert ez fog rajta segíteni. Így hát elmentem, mert kíváncsi voltam rá. Emlékszem az első élményemre: bementünk ebbe a haladó csoportra, érződött, hogy ez egy elég zárt kör, néhányan köszönni sem akartak. Már fél órája csináltuk, amikor ránéztem a Wandára, basszus ez a jóga? Nevetés… Elég kemény volt, de végigcsináltuk és nagyon élveztem! Nem néztem utána egyáltalán az astanga jógának, ezért én is, mint sokan mások, egy meditálós, laza, minimális fizikai igénybevétellel járó programra számítottam. Ez aztán jól meglepett! Szeretek szenvedni ilyen értelemben, jól meghajtani magam fizikálisan. Így sikerült rátalálni az astangára!

BW: Számodra akkor a jóga és a szenvedés szimbiotikus kapcsolatban lévő fogalmak? Vagy el tudsz esetleg olyan jógaórát is képzelni, amikor nincs szenvedés?

Dávid: Igen, el tudok képzelni ilyet is! Néhány hónapig heti egyszer jártam erre az óra és emlékszem, hogy utána mindig napokig mozgási nehézségeim voltak. Elég rendesen megmozgatta az olyan testrészeimet és izmaimat is, amelyek addig kevesebb terhelést kaptak. Amikor rákövetkező évben először mentem hozzád első sorozatra, utána beszélgettünk, és mondtad, hogy gyere el egy kezdő tanfolyamra, hogy megtanuld, hogyan kell helyesen végezni az ászanákat. Valószínű, hogy azért voltak olyan kellemetlen érzések, mert nem megfelelően végeztem az ászanákat. Most már semmilyen fájdalom nem szokott lenni, csak azt érzem, hogy jó alaposan megdolgoztattam magam.

BW: Mit ad számodra az astanga, amiért érdemes hétről hétre ellátogatni az órákra?

Dávid: Megmondom őszintén nagyon sok különböző irányzatot még nem próbáltam, bár voltam már más iskolákban is egyszer-kétszer. Az astanga tetszik a legjobban, mert masszívan igénybe vesz és alaposan megdolgoztat. Amellett, hogy fizikálisan leterhel jó értelemben értve, ha tudok rendesen összpontosítani, akkor sikerül elengedni egy csomó mindent, mentálisan és idegileg is kitisztulni. Ez nagyon fontos számomra, hogy egyensúlyt tartsak minden téren.

BW: Az astangának az egyik célja, hogy lecsendesítsük az elmét, és ezáltal a gyakorlásunk mozgó meditációvá fejlődjön. Volt már olyan élményed, hogy munka után millió gondolattal a fejedben megérkeztél, majd miután letoltad a sorozatot, minden nyugis volt, béke és szeretet honolt benned?

Dávid: Igen, volt! (nevet) De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy volt olyan is, hogy annyi minden kóválygott, keringett a fejemben, hogy nem tudtam megfelelően az órára összpontosítani.

BW: Üzleti élet és spirituális jógagyakorlás. Hogy lehet összeegyeztetni ezt a kettőt?

Dávid: Nagyon jól, mert ez a kettő kiegészíti egymást. Nekem az a felfogásom a világról vagy az életről, hogy a sok kicsi rész adja ki az egész nagyot. Lehetnek különböző irányzatok és gondolatok, de ezek egymást támogatják és így áll össze az egész. Én olyan családból származom, ahol a szüleim kereskedelemmel foglalkoztak, folyamatosan emberekkel dolgoztak együtt több mint húsz évet. Emellett mindkettőjük, Édesanyám és Édesapám is fogékony a tanításra. Édesanyám révén jön a spirituális gondolkodás. Édesapámon keresztül jött az erős meggyőződés az alapelvekben, a hitekben. Ez nem a vallásos életgyakorláson keresztül, hanem a magyar őstörténelmen, hagyományokon és az őseink tiszteletén keresztül jött. Mindez így adott egy jó kombinációt.
 Az üzleti élet kézenfekvő volt a jó minőségű életszínvonal megteremtése miatt. Ha hosszú távú ötleteimet, terveimet kérdezed, akkor azt tudom mondani, hogy nekem is vannak nagy ívű elképzeléseim a társadalommal kapcsolatosan, magasztosabb dolgok. Szívesebben látnám magam 10-15 év múlva akár olyan tisztségben, amely elsősorban nem üzleti kérdésekkel foglakozik. De addig el kell jutni, meg kell szerezni a tapasztalatokat, és megalapozni a kapcsolatokat. Végül, de nem utolsó sorban szerintem azért is jól működik, mert az érzékszerveimet így kiegészítem még egy plusszal, az intuícióval. A beleérzési képességem más emberekkel, helyzetekkel kapcsolatban már sokszor hasznomra vált.

BW: Előfordult már olyan eset a munkád során, hogy a munkáltatód az üzleti tevékenysége folyamán, a profitszerzés miatt, olyat várt el tőled, ami nem volt összeegyeztethető a lelkiismereteddel?

Dávid: Igen akadt néhány (nevetés). Ha tudtam, akkor kibontottam magamban az aktuális üzleti kérdést, és egy más minőségű céllá próbáltam átkeretezni. Ha pedig nem sikerült, akkor az az állomáspont rövidebb volt az életemben.

BW: Elég komoly témákról beszélgettünk eddig, most evezzünk egy kicsit könnyedebb vizekre. Mit szólsz ahhoz a tendenciához, hogy sok fiatalember kezd el jógázni, mivel terjed az a nézet, hogy itt könnyen lehet ismerkedni, ugyanis köztudomásul a gyakorlók többsége hölgy?

Dávid: Szerintem ez jó dolog, hogy minél több férfi jár jógaórára. Amiatt is, hogy ha eljön egy ilyen órára, akkor megtapasztalhatja a jótékony hatásait a gyakorlásnak testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Így idővel követővé válhat, azért mert ez megragadja, és nem csak ismerkedni jön le. Azért is jó ez szerintem, mert hasonló érdeklődésű nők és férfiak tudnak ismerkedni egymással. Ha akár egy férfit vagy nőt a jóga foglalkoztat, akkor nagyon jó dolog, hogyha hasonló érdeklődésű másik féllel tud megismerkedni egy jógaiskolában.

BW: Elérkeztünk a beszélgetésben a szakmai részhez. Melyik a kedvenc ászanád?

Dávid: Nagyon szeretem a hátrahajlító ászanákat, ezen belül is az úrdhva dhanurászanát (jógahidat). Igaz ez már nem ászana, de a dropbacket is kifejezetten kedvelem.

BW: Mi történik ilyenkor benned, miért ez a kedvenc?

Dávid: Mivel elég komplex ászanáról van szó, komoly összpontosítás szükséges hozzá. Jó érzés, mert egy teljesen más terhelést ad a gerincemnek, mivel hátrafelé végezzük. Halkan jegyzem meg, hogy elégedettséggel tölt el, mert jól megy! Meg még azért is, mert amikor 1-1,5 évvel ezelőtt csináltuk ezeket a gyakorlatokat, akkor még nem ment ennyire jól. Ezt összefüggésbe hozom azzal, hogy akkor még a testemben volt egy jó adag mentális stressz lerakódás. Ezt azóta sikerült kitisztítani a jóga által, és sokkal jobban megy ez a gyakorlat, szinte csettintésre.

BW: Melyik az az ászana, amelyet a legkevésbé kedvelsz, megkockáztatom szíved szerint ki is vennél a sorozatból?

Dávid: A návászanát említeném, ami nem is annyira nem a kedvencem, csak nem megy még túl jól. Lehet, hogy nem megfelelően végzem?! Nem tudom tartani a megfelelő zárat?!

BW: Elérkeztünk az interjú legfontosabb részéhez! Dávid! Melyik a kedvenc bandhád, melyik legyen a hónap bandhája? És miért?

Dávid: Hmm… a Dzsálandhara bandha, torokzár! A kommunikációt is fejleszti ennek az bandhának a fejlesztése. Számomra a kommunikáció az élet. Mindig kommunikálunk, minden helyzetben. Hiszem, hogy nem csak szóbeli úton, hanem a testünkkel, a rezgéseinkkel, a puszta jelenlétünkkel. És ha már szólásra kerül a sor, akkor nagyon fontos, hogy milyen minőségben szólunk, társalgunk a másik emberrel.

BW: Azt hiszem ennél jobb végszót el sem lehetne képzelni! Köszönöm az interjút! A bandha legyen veled utad során!

Bandha Works

Bandha Works

Kedves Olvasóink!

Örömteli hírt szeretnénk Veletek megosztani!

A sors úgy rendezte az életünket, hogy abban a megtiszteltetésben és áldásban részesülünk, hogy 2013. augusztus 25-én megnyithatjuk saját jógaiskolánkat. Szeretnénk a blogon eddig csak írásban átadott értékeket a jógamatracon is közvetíteni, úgy, ahogyan mi kaptuk a tanítóinktól.

Az astanga és vinyásza krama jógarendszer lényege a gyakorlás általi egyéni megtapasztalás, ehhez szeretnénk segítséget és útmutatást nyújtani mindenkinek, aki az önmegvalósítás ezen útján jár. A jógaiskolában ezért nem csak ászanaórák lesznek, nagy hangsúlyt fektetünk majd a filozófiára és az életmódra is Patandzsali Jóga szútráinak szellemiségében. A nyitott hozzáállásért és újabb nézőpontok megismeréséért pedig rendszeresen külföldi vengégoktatókat is hívunk majd.

Az iskola neve Bandha Works Astanga és Vinyásza krama Jógaiskola. Pattabhi Jois szerint a bandhák annyira fontosan a jógikus úton, hogy egész nap tartani kellene őket. Hasonlóan mi is azt szeretnénk, ha a gyakorlás senkinek nem érne véget a jógaórákat lezáró relaxáció után, hanem a nap minden percében fenntartanánk a jógikus elmeállapotot.

Végezetül szeretnénk mindenkinek megköszönni aki segített minket az álom megvalósulásában. Hálánk kifejezéseként mindenki, aki régóta velünk gyakorol ingyen jöhet az első héten az összes órára. Hálásan borulunk le az összes tanítónk lótuszlába előtt, akik feltárják előttünk az Igazság útját, és kigyógyítanak bennünket az anyagi lét okozta mérgezésből!

Köszönettel: István és Dorka

Részletek a Bandha Works Jógaiskoláról:

Amennyiben szeretnéd nyomon követni iskolánk programjait, kedveld a Bandha Works Facebook oldalát.

A kilenc dristi

Az astanga triszthána (a figyelem három fókusza) egyik fontos eleme a dristi, azaz a tekintet rögzítése egy meghatározott pont irányában. Ebben a jógairányzatban nyitott szemmel gyakorlunk, és minden egyes ászanához tartozik egy pont, ahová a tekintetünket irányítjuk. Ez amolyan pratjáhára technika, segítségével kikapcsolhatjuk a külvilág történéseit, befelé fordíthatjuk a figyelmünket, így még koncentráltabbá téve a gyakorlásunkat. 
A hangos légzés hangjára történő összpontosítás és az alsó két bandha tartása szintén a figyelmünk befelé fordítását (is) szolgálja, ezen három technika együttes használatával lecsendesíthetjük gondolataink áramlását, vagy akár teljesen ki is kapcsolhatjuk azt, és meditatív tudatállapotba kerülhetünk. Ez a koncentráltság, tudatosság akár észrevétlenül megjelenhet a mindennapokban is, így kiterjetszve a jógagyakorlás áldásos hatását.

Általános szabály a gyakorlás alatt az, hogy ha valamelyik ászanában túl “nehéz” a dristi, akkor názágrára (orrcsúcsra) váltunk. Nézzünk erre egy példát is: adhó mukha svánászanában (lefelé néző kutyában) a köldök (nábi) a hivatalos fókuszpont. Ha egy gyakorlónak ez csak úgy megy, hogy közben görbíti a hátát, akkor ajánlott orrcsúcsra váltani (ellazítani a nyakat is) a gerinc egyenesítése érdekében.

A vezetett astanga óra elsődleges célja a helyes vinyászaszámolás és az ászanákhoz tartozó dristik memorizálása. A tanár számolja a ki- és belégzéseket, és azoknál a részeknél, amelyeket öt vagy több légzésig tartunk ki (ászanák) mondja a dristit. Az itt elsajátított tudást a gyakorló beépíti az egyéni vagy Mysore-stílusú gyakorlásába, amikor a saját légzésritmusában végzi a sorozatot.
A dristik haladó gyakorlásának az tekinthető, amikor már nem csak az ászanák alatt koncentrálunk a fókuszpontokra, hanem az átvezető mozdulatoknál is. Ez már olyan érzés, mintha burokban gyakorolnánk, egy pillanatra sem “nézünk ki” az ászanából, semmi és senki sem zökkenthet ki a folyamatos mozgó meditációból.

A kilenc dristi:

  • úrdhvé – felfelé,
  • brumadhjé – harmadik szem,
  • názágré – orrcsúcs,
  • pársvajóh – jobbra,
  • pársvajóh – balra,
  • nábhou – köldök,
  • hasztágré – középső ujj hegye,
  • angusthágré – hüvelykujj hegye és
  • pádágré – nagylábujj hegye.

A dristik használata által a gyakorló egy speciális “astangás vakságba” kerül, ami segíti a koncentrált tudatállapot elérését, (átmenetileg) megszűnnek a mindennapi gondok, bajok (na meg az örömök is), a gondolatok lecsendesülnek. Ezt tökéletesítve jöhet a mozgó meditáció, ami a fizika gyakorláson túlmutatva, már spirituális tevékenység.

Neked mi jár a fejedben gyakorlás közben?

A forrásnál – A Main Shala

A “Main Shala”

Világszinten csak így emlegetik az astangások a rendszer első számú központját: Main Shala. Ez keverék kifejezés (az Indiaiak előszeretettel beszélnek így) az angol “main”  szó fő/legfontosabbat jelent, míg a “shala” szanszkritül iskolát/otthont: A legfontosabb iskola.

Így néz ki 2013-ban az “Old Shala”.

Az ashtanga vinyásza jóga legrégebbi intézményét 1948-ban, Shri K. Pattabhi Jois (Guruji) alapította, akkor még Ashtanga Yoga Research Institute néven, ma a hivatalos megnevezése Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute.
Akkoriban az intézet Guruji kétszobás Lakshmipuram-beli (Mysore egyik kerülete) otthonában volt megtalálható, és mindössze 12-en tudtak egyszerre gyakorolni a jógázásra kijelölt szobában. Valószínűleg innen származik a máig is élő hagyomány, hogy a levezető gyakorlatokat már másik helyiségben kell elvégezni (mysore-stílusú gyakorlás során), hiszen így több diákkal tudott foglalkozni a Mester.

Itt egy kis videó arról, hogy milyen is volt az “Old Shala” (0:54-től indul be előtte reklám van…):

A megnövekedett igényeket a régi intézmény már nem tudta kielégíteni, így 2002-ben megnyílt a körülbelül tízszer nagyobb befogadóképességű új iskola Mysore elit kerületében, Gokulamban. Máig is itt üzemel R. Sharath Jois (Guruji unokája) vezetésével, aki jelenlegi az első számú astanga vinyásza Guru.

Jelentkezés az intézménybe

Minimum két, maximum négy hónappal az érkezés előtt kell kitölteni az online jelentkezési lapot. Ezt a megadott érkezés előtt körülbelül egy hónappal visszaigazolják. Vagy elfogadják a jelentkezést vagy nem, általában igen, de főszezonban a régi tanítványok elsőbbséget élveznek az újakkal szemben (főszezon decembertől márciusig). Jelenleg szezon van, és kb. 250 diák van itt a világ minden részéről.
 Egy nappal a gyakorlás megkezdése előtt fel kell keresni az intézményt, kitölteni egy újabb nyomtatványt és leadni egy igazolványképet.

A nyomtatványban van két izgalmas pont, amit alá kell írnod, különben nem nyersz felvételt:

  • amíg ide jársz másnál nem vehetsz részt jóga képzésen. Ha tudomást szerezünk róla akkor azonnal megszűnik a tanulmányi jogviszonyod az intézménnyel (nem szó szerinti fordítás de a lényege ez).

Ez első hallásra sokak számára meglepő, sőt ellenszenves lehet. Engem is igen kényelmetlenül érintett, mivel délutánra már lett volna más programom… Vinay Kumar társaságában évek óta hátrahajlítás (backbending class) órákon veszek részt, ezzel most sajnos megszakadt a hagyomány, mivel aláírtam a papírt. 
Jobban belegondolva viszont abszolút elfogadható és tiszteletben tartandó kritérium. Mivel a jógában “jó” pénz van, itt Mysoreban is egyre több az önjelölt jógaoktató, aki nem megfelelően képzett és ebből számos probléma adódik. Ráadásul az is összezavarhatja a diákot, ha esetleg talál két nagyon jó tanárt. Nincs két Mester, akik pontosan egyformán adnák tovább a tudást, és ez összekuszálhatja a növendéket. Ezt akarják kiszűrni ezzel a kikötéssel.

  • ha a tanár leállít a sorozatban akkor le kell állnod, nem mehetsz tovább.

Ez amolyan “leave your ego outside the shala” pont. Számos történet kering “nagy” jógikról, akik azzal jönnek ide, hogy második, sőt harmadik sorozatot gyakorolnak, majd a Main Shala szigorú követelményei miatt, már az első sorozatban leállítják őket. Ennek a pontnak a koncepciójáról egy következő bejegyzésben bővebben írok, mivel rendkívül tanulságos és hasznos követelmény.

Amint megvolt a papírmunka jöhet a személyes elbeszélgetés (feltéve, hogy aláírtad a dokumentumot). Amikor valaki jelentkezik a Main Shalába, meg kell jelölnie, hogy kinél szeretne tanulni: R. Saraswathinál (Guruji lánya), aki főként a kezdőket oktatja (Marícsjászana
D-ig) vagy Sharath-nál aki az összes többit tanítvánnyal foglalkozik. Persze mindenki Sharath-hoz szeretne bejutni, de ez nem megoldható, és Saraswathi is jó tanár. Így szellemes megoldással szűrik a jelentkezőket anélkül, hogy bármit is  be kéne mutatni. Hiába jelentkeztél Sharathoz, elképzelhető, hogy nem nála fogod eltölteni az elkövetkező hónapo(ka)t, hanem az édesanyjánál, de mindenképpen hasznos lesz. Előttem pont “megbukott” valaki, innen tudom.

Amint megvan a tanárod, kapsz egy belépőkártyát, amely feljogosít az iskola területére való belépésre, és felkerülnek rá az időpontjaid. Külön időpont van a mysore-stílusú órákra és külön a vezetettekre. Érdekesség, hogy a Main Shalának egyedi időszámítása van, amely eltér a helyi időtől, a fali óra 15 percet “siet”, és minden időpontra ennek megfelelően kell megérkezni. Ez a Shala Time.

Egyéb szabályok

Minimum 1 hónapot kell eltölteni az intézményben max. 3-at lehet egyszerre és legkevesebb 6 hónapnak kell eltelni a két látogatás között. Az iskola területén tilos a mobiltelefon használata és mindenféle képrögzítés legyen az mozgó vagy álló.

Órarend

Az oktatás vasárnaptól péntekig zajlik, a szombat és a holdnapok pihenőnapok, a hölgyek a menstruáció első három napjában extra pihenőt tarthatnak.
Hétfőtől csütörtökig mysore-stílusú gyakorlás van, mindenkinek a belépőkártyáján szereplő időpontban kell megjelennie (Shala Time szerint). Amint valaki befejezte a dropbacket a teremben, átmegy az öltözőbe, és egyedül végzi a levezető gyakorlatsort. Ilyenkor felszabadul egy hely, behívják a következő tanítványt.
 Pénteken és vasárnap vezetett órák vannak, pénteken mindenki elsőt gyakorol, vasárnap van vezetett második sorozat (előtte természetesen van még két vezetett első is). Aki már mysore-on másodikat gyakorol azt ide hívják be, a többieket a jóga csikitszára. Az ászanaórákon felül heti kétszer van szanszkrit éneklés óra hétfőn és szerdán, vasárnap pedig konferencia. Ilyenkor Sharath beszél egy témáról, majd kérdéseket lehet feltenni neki.

Költségek

Az első hónap 28.590 INR (kb. 115.000 Ft), ami elég borsos ár a többi Mysore-i iskolához képest, meg úgy általában is. Jó hír, hogy második hónaptól kicsit olcsóbb lesz.
Azt, hogy ilyen magasak az árak egy európai úriembernek köszönhetjük. Amúgy Ö is Guruji tanítványa volt, és elkövette azt a hibát, hogy Indiában magasabb áron tartott workshopot mint a Mester. “Nehogymár” – gondolom így reagált Pattabhi, és jól megemelte az árakat…

Kedvcsináló

Végül egy kis kedvcsináló. A trailert ingyenesen meg lehet nézni, de érdemes megvásárolni az egész filmet is. Inspiráló!

 

19101112

Archívum

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved