Ashtanga Mama: Harmony

Astanganyu Harmony
Since my son was born and a growing baby came to be part of my everday life – with all its joy and fatigue – I see ashtanga mothers from a whole different perspective. They don’t call it by chance the seventh series. As we take on the role and the responsibilities of a parent, our practice shifts, asana often taking a back seat, while other aspects of the yogic lifestyle take foreground, have their time to blossom. I have a deep respect to all the mothers, who practice in the mornings (even asanas) in the challenging time period of their lives as a parent or just stands on the mat for a few moments until the next time for nursing their babies!
Our new interview series is addressed to them (or mothers soon to be) and about them to ease their everyday responsibilities and the challenges they face with the practice of the science of yoga even in an intense life-period like parenthood.

BW: What has changed in your practice since the arrival of Jediah in regards of your physical asana practice and the other limbs of yoga?
Harmony: My practice has gone through many different phases and transitions since Jediah was born. These ups and downs continue and changes are still happening. The physical aspects of the practice are not always getting better, as in advancing into more difficult postures. Often it feels like the asana practice has gotten a lot worse and there is a seemingly unending period of rebuilding it again. The highs are amazing, but often short lived. Mostly, my asana practice sits on a plateau, not really getting better or worse; But that is just the on the physical side of the yoga practice.

The real practice of yoga is about keeping the mind steady, calm, and equanimous despite what is going on physically or emotionally. 

After giving birth, I noticed that even though my asana practice wasn’t at all like it used to be before – everything felt so heavy and thick – (an extra twenty pounds will do that to you) – I felt a much deeper connection to my breath and an ability to acutely focus within myself. 

In this way, even though the physical practice is often challenging after pregnancy, along with balancing the demands of family life and young children, I’ve noticed that I can often move into a deeply centered and concentrated mental space. Consequently, I feel that I’m able to receive many more benefits out of doing much less because my awareness is so acutely tied to the present moment.  

These days, I feel physically, emotionally, and mentally stronger than I can ever recall, even without making the asana practice the main focus of my day. I’m continuing to work on and learn how to integrate the principles of practice into every part of my day, and my son has been an amazing teacher for me in this way. 

BW: What do you suggest for mothers to rebuild their practice after giving birth? Is there anything in particular that you need to pay attention more (besides the newborn)?
Harmony: After giving birth, I would suggest that new mothers focus on three things: rebuilding muscle tone, strengthening the core to maintain the integrity of the spine, and making breath the primary focus of the practice. Yoga is a wonderful postpartum practice for helping to prevent or alleviate some symptoms of postpartum anxiety or depression. However, it is good to go slowly and methodically. Build the practice back up starting with only sun-salutations. Gradually add in some standing postures and then some seated postures. Do not feel any pressure to “get your practice back.” Use the yoga to help support and nourish you. You should always feel more energy at the end of the practice, not less.

Often women experience abdominal separation during pregnancy, and some women are particularly at risk to even create this separation after giving birth, as the abdominal muscles take time to come back together. I would recommend not doing positions or exercises like crunches such as “boat pose” or deep twists like Marichyasana D, or asana-s that overstretch the abdomenal area, like any intense back-bending postures, for at least three to six months after delivery.

If abdominal separation is not healed properly it can cause further abdominal weakness, pelvic floor weakness, or other more serious problems like an umbilical hernia.

It’s important when new mothers are practicing yoga they make sure to hold the core muscles in tight and not overextend or protrude the stomach muscles. Holding the ‘high plank’ position for five breaths while drawing in the abdomen firmly before lowering into chaturanga dandasana (chatvari) can be very helpful. As well, supporting the legs when practicing navasana (boat pose), so you lessen the pressure on the abdomen will be useful. Back-bending can be good, but I would suggest starting with a more gentle posture like “little bridge pose” or “baby backbends” and work on regaining the strength of the core and legs again before moving onto deep positions like full urdhva dhanurasana.

BW: In the first few months how did you manage to find yogic self-time? Was little Jediah next to you when you were practicing? Can you advise something for beginner mothers how to do this?
Harmony: After Jediah was born finding time to practice was very difficult. My practice was sporadic and all over the map with timings. Some mornings I would try to wake up early and practice before he awoke, and other times I would practice in the mid-morning or mid-afternoon while he was napping. I didn’t have a set schedule and most often it would seem like I would finish the standing sequence and then he would wake up. So, then my practice would be cut short and my attention would naturally be on him again. Sometimes I would place him beside my yoga mat and practice with him in a bouncy chair or on a blanket. It was really just doing whatever little practice I could fit in, whenever I had enough energy to face doing it.

The best advice I can give is for new mothers is to let go of their expectations, ambitions, and to release their own personal desires, especially when it comes to the physical asana practice. Look for other ways to experience yoga. Maybe that takes the form of singing devotional songs to your new infant, or chanting mantras while changing diapers or driving in the car. Perhaps the practice of yoga shows up in the form of selfless service (Karma Yoga) while you attend to your new baby, or in experiencing the fullness of Bhakti Yoga or devotion, when you notice that you have completely lost yourself in a moment of all-consuming love. Asana is only a small part of the practice of yoga, and becoming a mother opens up pathways in the heart and mind that were not previously accessible, so relish in these new experiences and inner discoveries.

As far as the physical asana practice goes, it is good to be flexible with when and where and what you are able to practice. Also, let go of your expectations of what it means to do a “full” practice. Allow whatever time you have to fit in physical practice of asana to be enough. Whatever you do – that IS a full practice. You need not get to any particular posture or finish at a certain spot for it to “count” as a “real practice.”  Take the push out of your practice and observe more deeply the effects and benefits you feel, even after something as simple as sun-salutations.

BW: Let’s talk about diet a bit. Most of ashtanga yoga practitioners – following the guidelines of this method – are following a vegetarian (or even vegan) diet. As being convinced that this is a good habit, as ashtangi parents we might want to surpass this habit to our children too. On this matter we might face various objections, institutional ones ( from the pediatritian, nursing school for instance) and on social level too (from concerned friends, family). How do you deal with this?
Harmony: As parents, and especially as new parents, you will face all kinds of criticisms and people telling you how you should be and what you should do or not do. I strongly believe that as parents with a spiritual practice, like Ashtanga Yoga, you have a very special capacity to be sensitive and aware to what your child needs and what is best for him or her. Trust yourself and trust your intuition. It’s good to listen to what others have to say, but also think critically about what advice is being given. The most important thing you can do in life is listen with awareness and trust your own instincts. Don’t follow blindly any one particular ideology, even veganism or Ashtanga. You should question everything and realize that needs change depending on different situations and circumstances. Trying to force something to fit when it doesn’t only creates frustration and suffering. Everyone will have an opinion, but only you know your child in the most intimate way, so it’s important to find the inner strength and courage to stand up for what you feel is right regarding their care and needs. There is no “one right way” when it comes to raising children.

BW: Jediah is really lucky with you, he has already been to India, at the source. How was it to travel so far with a small kid to a completely different world? Do you recommend the trip to Mysore to yogis with children?
Harmony: Jediah was almost 2 years old when he made his first trip to India. I really couldn’t imagine bringing him before that time, as it took me about a year to really adapt to becoming a mother and I certainly wanted to feel very comfortable in myself and my abilities to care for a child before traveling such a far distance with him, and to a place that didn’t have the same kind of healthcare or amenities available as Canada.

In addition, I knew that personally, I felt very a home within India, as I had already made 8 trips there over seven years, both traveling within the country, as well as living and practicing in Mysore and Goa, for periods of six months at a time, which accumulated in having spent over 2.5 years of my life in India, before bringing Jediah with me.

All factors played into my decision to bring him to Mysore the first time. It was a wonderful time for me, as I had help in the mornings taking care of him, which gave me the time I needed to really focus on my practice again, something I hadn’t been able to really do since he was born. However, I was also very tired during the days, as I was still breastfeeding at night and periodically during the day. As well, I had to be very vigilant with him all the time, as there are so many hazards just around in that environment, and he was a very busy, curious, and active child.

Since that first time in 2012, he has subsequently made six trips back to India and has lived there for over a year of his life. However, now he has absolutely no interest to return!  He has friends in Canada, as well as different activities and school which he doesn’t want to miss or leave for long periods. I would say there is definitely a limited time period when you can easily travel to India with children before they become involved in school and their own interests.

I think if you feel comfortable traveling with your young child, then making a trip to Mysore is definitely a nice way to be able to dive deeper into your practice while balancing the responsibilities of parenthood. It helps to have some solid support though with you, or to find a reliable childcare provider there to help you in the mornings and during the days.

BW: As ashtanga yoga teachers we might have the experience that teaching is not one-way process, but rather mutual and we can learn a lot about ourselves in this role. I feel like it is similar to parenthood, there is a lot of self-knowledge that comes while our children grow up. What did Jediah teach you about yourself?
Harmony: Our children are our best teachers. They reflect back so clearly all of the areas we need to work on, whether it is patience, compassion, organization, discipline, or simply learning to relax and have fun. I think that what Jediah has taught me the most is to really cherish all the little moments and not to take any of them for granted. His presence taught me how everything that we do can be an act of service and devotion, and that this is true bhakti. Daily tasks as simple changing diapers, preparing meals, or driving him to school, when performed with a sense of love and duty, without any expectation for return, reward or acknowledgment, can become a central part of my practice of yoga. Learning to keep my mind steady amidst his temper-tantrum, or burst of frustration, and then being able maintain a soothing and calm environment in response to his emotional imbalance is demonstrating yoga in action.  Knowing when to be strict and disciplined and when to be soft and comforting. This is the practice of yoga when it comes parenthood. Most of all, Jediah has taught me that I’m a long way from perfection and that there is always more room to grow.

BW: Thank you for the interview Harmony!

Egy fertőző betegségekre specializálódott orvos gondolatai a Covid-19 járványról

Dr. Abdhu Sharkawy

Fertőző betegségekre specializálódott orvos vagyok. Több mint 20 éve végzem a munkámat, találkozok betegekkel nap mint nap. Dolgoztam közkórházakban és Afrika legszegényebb nyomornegyedeiben is. HIV-AIDS, hepatitis, tuberkulózis, SARS, kanyaró, övsömör, szamárköhögés, torokgyík… kevés olyan dolog van, melynek ne lettem volna kitéve a munkám során. Kevés dolog volt rám annyira hatással, hogy általuk megrendültnek, sebezhetőnek éreztem volna magam. A SARS, mely kivételt képez ez alól.

Nem félek a Covid-19-től. A lehetséges implikációk, melyek az új koronavírus külföldi és más országbeli terjedése következtében kialakulhatnak, viszont annál inkább aggasztanak. Hiszem, jogosan aggódom az idősek, a rosszabb egészségügyi, vagy kiszolgáltatottabb helyzetben lévők miatt, akiket a vírus terjedése aránytalan mértékben érint. De nem félek a Covid-19-től.

Amitől a leginkább félek az a pánik, amely abból következik, hogy az emberek elvesztették az észszerűség határait, és ez odáig spirálozott, hogy mindenből olyan mennyiséget pakolnak fel, raktároznak el, amivel egy bunkert is meg tudnának tölteni egy posztapokaliptikus világban. Félek, mivel maszkokat loptak el kórházakból, és klinikákról, ahol valóban szükség lett volna rájuk, s ehelyett plázákba, repülőtéri várótermekbe, kávézókba kerültek, még nagyobb pánikot és gyanakvást keltve az emberekben. Attól is félek, hogy a kórhazaink túl lesznek terhelve olyan emberekkel, akik úgy gondolják, hogy bár nem kapták el a vírust, „sosem tudhatjuk” alapon teszteltetni szeretnék magukat; s mindeközben azok, akiknek szívelégtelenségük van, tüdőtágulásban, tüdőgyulladásban vagy stroke-ban szenvednek (más egészségügyi problémákkal rendelkeznek) fogják megfizetni végül ennek az árát; hisz a sürgősségi osztályokon olyan sokan lesznek, amit az orvosok és nővérek már csak nehezen tudnak majd kezelni.

Attól félek, hogy az utazási korlátozások olyannyira meg lesznek szigorítva, hogy esküvők lesznek elnapolva, s diplomaosztók és családi összejövetelek lesznek elhalasztva. Továbbá, még egy olyan nagy esemény, mint az Olimpia sem biztos, hogy megrendezésre kerülhet ez esetben. El tudjuk ezt egyáltalán képzelni?

Félek, hogy ugyanazok a járvánnyal kapcsolatos aggodalmak, melyek végeredményben ártani fognak a kereskedelmi kapcsolatoknak, ártani fognak számos szektornak, egy globális hanyatlásban fognak tetőzni.

De leginkább attól tartok, hogy ebben a helyzetben miféle üzenetet közvetítünk így a gyermekeinknek.

Racionalitás, józan ész, nyitott gondolkodás, önfeláldozás és mások segítése helyett, azt éreztetjük velük, hogy pánikolniuk, félniük kell, bíztatjuk őket arra, hogy gyanakodjanak, s magukat helyezzék előtérbe.

A Covid-19-nek még közel sincs vége. El fog jönni egy közeli városba, kórházba, sőt egy bizonyos ponton egy barátodat, vagy családtagodat is megfertőzi. Ne érjen meglepetésként. Számíts rá. Tény, hogy maga a vírus nem valószínű, hogy sok gondot fog okozni miután elér hozzád, viszont a saját viselkedésünk és az a fajta hozzáállásunk, miszerint „magunkat kell minden elé helyezni” katasztrófához vezethet.

Kérek mindenkit, hogy mérsékelje a félelmét azáltal, hogy észszerűségre törekszik, enyhítsen a pánikon azzal, hogy türelmes, a bizonytalanságon azzal, hogy megbízható forrásokból informálja magát. Lehetőségünk adódott arra, hogy a higiénia fontosságáról tanuljunk ezekben az időkben, valamint a módokról, hogyan lehetne megfékezni, limitálni, megállítani a megszámlálhatatlan mennyiségű betegséget. Nézzünk szembe együtt ezzel a kihívással a lehető legnagyobb törődéssel mások iránt, türelemmel és mindenekelőtt töretlen lendülettel az igazság, a tények és az ismeretek keresésére. Ez vezessen minket, amikor együtt nézünk szembe ezzel a kihívással, s ne a megosztás, s a spekuláció és a helyzet katasztrofizálása mozgasson minket.

Félelem helyett tények, tiszta kezek és nyitott szívek.

A gyerekeink hálásak lesznek ezért.

Dr. Abdhu Sharkawy

Fordította: Csermelyi-Vörös Rózsa

Átmenetileg bezárunk

ashtanga yoga shala

Követve a kormányzati törekvést és a járvány karakterisztikáját, fájó szívvel de a Bandha Works Jógaiskola átmenetileg bezárja kapuit. A remélhetőleg minél rövidebb kényszerszünet alatt kövessétek figyelemmel blogunkat és közösségi oldalunkat, ahol hasznos tartalmakkal próbáljuk szebbé tenni mindennapjaitokat és segíteni az egyéni otthoni gyakorlásotokat ebben a kihívásokkal teli időszakban. Ha a gyakorlás tekintetében segítségre/tanácsra van szükségetek írjatok bátran e-mailt:

Hamarosan – a tervek szerint még a héten – jelentkezünk egy blogbejegyzéssel az otthoni, egyéni astanga gyakorlást elősegítendő tanácsokkal.

A saját jógamatracokat a mai napon (2020. március 17. kedd) 17:00-17:30 között tudjátok elvinni. Ha ez az időpont nem megfelelő valaki számára, kérlek írj e-mail ide:
Az érvényben lévő bérleteket természetes az újranyitásig felfüggesztjük, majd nyitás után újra tudjátok használni.


Ha szeretnél első kézből értesülni bejegyzéseinkről és a jógaiskolát érintő fontos történésekről, iratkozz fel hírlevelünkre:

Namasté, BW


Bandha Works Shala

Kedves Gyakorlók!

Követve a kormányzati iránymutatást, amíg ezzel ellentétes utasítást nem kapunk jógaiskolán zavartalanul nyitva tart. Úgy érezzük, hogy nagyobb szükség van a jógára mint valaha, igyekszünk egy különleges teret fenntartani számotokra ahol menedéket találtok a gyakorlás ideje alatt a zavaró külső hatások ellen. Mindenki maga dönt kíván-e élni ezzel a lehetőséggel, mi továbbra is fenn szeretnénk tartani a teret a gyakorlók számára amíg az lehetséges.

A kialakult járványügyi helyzetre való tekintettel az alábbi óvintézkedéseket hozzuk a jógaiskolában:

  • betegen vagy ha csak úgy érzed, hogy lappang benned valami kérünk ne gyere gyakorolni! 
  • amennyiben külföldön jártál vagy érintkeztél olyan személlyel aki érintett lehet, két hétig kérlek, ne gyere gyakorolni a shalába, a többség érdekében várjuk meg a lappangási időt. Kérünk ha ilyen helyzetben kerültél mindenképpen írj nekünk egy emailt mielőtt jönnél.
  • érkezéskor és a gyakorlás után minden esetbe használjátok a kihelyezett kézfertőtlenítő gélt. 
  • ameddig fenn áll a fertőzésveszély fokozottan ajánlott saját jógamatrac használata. Nem kell drágát venni de legyen a sajátod! Pl.:
  • amennyiben mégis a helyi matracot használod, kérünk gyakorlás előtt is tisztítsd le alaposan (és persze utána is). Jógaiskolánkban használatos matractisztító folyadék nem antibakteriális hatású!!!
  • ha jössz gyakorolni mindenképpen hozz (ahogy ez a házirendben is benne van) egy nagy törölközőt a matracra és egy kicsit az igazításokhoz. Ezek hiányában sajnos nem tudsz részt venni az órán.
  • a Bandha Works Jógaiskola mindent megtesz a fertőzésveszély elhárítása érdekében, ezért többek közt kézfertőtlenítőket helyeztünk ki a bejárathoz illetve növeljük a fertőtlenítő takarítások számát is.

Tökéletesen megértjük és elfogadjuk ha valaki úgy dönt, hogy nem jön közösségbe gyakorolni a helyzet rendeződéséig. Ha az otthoni gyakorlás fenntartásához szükséged van segítségre írj bátran: info kukac

Keep practicing!

BW Shala

Kérés! Sajnos kézfertőtlenítő készleteink fogytán vannak. Amennyiben van tudomásod, hogy hol lehet beszerezni ilyen folyadékot, kérünk Téged írd meg e-mailben részünkre: Ha esetleg van felesleges a birtokodban szívesen megvásárolnánk.

Eddie Stern: a jóga csupán az addikció egy más formája?

Eddie Stern Ashtanga

Nagyon is jogos a kérdés: a jóga csupán az addikció egy más formája?

Krisna beszél erről a Asvamédika Parvában (a Kama Gíta 14. könyve, a Mahabharata): „Judhishthíra, halld amit Kama, a vágy istene mond magáról. Azok, akik eszközökkel akarják elpusztítani a vágyat, a végén magukat az eszközöket áhítják. Azok, akik jótékonysággal akarják elpusztítani, jótékonykodást kívánnak végül. Azok, akik az írásokkal akarják elpusztítani, az írásokat kívánják majd. Azok, akik az igazsággal akarják elpusztítani, az igazságra áhítoznak. Azok, akik mértékletességgel akarják elpusztítani, a mértéket kívánják végül. Azok, akik le akarnak mondani a vágyaikról, a lemondásra vágynak majd. A vágyat elpusztítani nem lehet, de a dharmába való áthelyezéssel hasznát lehet venni. A dharmára való törekvéssel akar elpusztítani a vágyat. Dharmára vágysz végül! És ez az egész világ számára jó lesz, mivel így egyre több és több szolgálatot teljesítesz majd, jólétet és gazdagságot hozva a világnak, mialatt megszabadítod magad minden kötöttségtől, és megengeded másoknak, hogy a jutalmazás elvárása nélkül adakozzanak.”

Ha az affelé való törekvéssel gyakorlunk jógát, hogy megtudjuk, kik vagyunk (ami a jóga egyik kifejezett célja), akkor arra vágyunk majd, hogy megtudjuk, kik vagyunk valójában. Az ászana, pránajáma, a meditáció, a mantrázás és az odaadás mind ezt a magasabb célt szolgálják.

Fordította: Horváth Eszter

AstangAnyu: Harmony

Astanganyu Harmony

Mióta megszületett a kisfiam és a mindennapjaim szerves része lett egy cseperedő kisember, minden örömével és fáradságával együtt, teljesen másképp nézek a kisgyermekes, astanga gyakorló anyukákra. Nem véletlenül nevezik a családos létet a hetedik sorozatnak. Ahogy szülői szerepbe lépünk, úgy alakul át gyakorlásunk is, sokszor az ászanázás háttérbe szorulásával, de más jógikus utak megnyílásával, kiteljeséedésével. Mély tisztelet minden Édesanyának, aki ebben az új szerepben és megváltozott helyzetben eljön reggelente jógázni (ászanákat gyakorolni), vagy csak otthon rááll a matracra, a következő ébredésig vagy szoptatásig!

Új interjúsorozatunk elsősorban nekik (valamint leendő anyukáknak) és róluk szól, hogy a jóga gyakorlásának nagyszerű tudományával megkönnyítsük a mindennapok kihívásait egy ilyen intenzív életszakaszban is.

BW: Miben változott az astanga jóga gyakorlásod Jediah érkezése óta? Az ászanák és a többi ág tekintetében is?
Harmony: A gyakorlásom nagyon sok fázison és változáson ment keresztül Jediah születése óta. A hullámvasút maradandó és most is rengeteg változás megy benne végbe. A fizikai gyakorlásom — ha ezalatt a nehezebbnél nehezebb pózok elsajátítását értjük — nem igazán fejlődik. Sokszor úgy érzem, az ászana gyakorlásom sokkal rosszabb lett, és a visszaépítésének egy véget nem érő periódusában ragadtam. A sikerélmények csodálatosak, de sokszor nagyon rövid életűek. Így a legtöbbször az ászana gyakorlásom a mérleg közepén helyezkedik el, nem igazán fejlődik, de nem is hanyatlik. De ezt csak a fizikai jógagyakorlásomban élem meg így.
A valódi jógagyakorlás az elme egyensúlyban tartásáról szól, a nyugalom megőrzéséről annak ellenére, ami fizikailag vagy érzelmileg történik. Miután életet adtam a fiamnak, azt vettem észre, hogy az ászana gyakorlásom semmiben nem ugyanolyan, mint volt — minden rendkívül nehéznek és sűrűnek érződött a testemben — (ezt teszi plusz húsz kiló) — ugyanakkor sokkal mélyebb kapcsolatot érzékeltem a légzésemmel és azzal képességemmel, hogy valóban fókuszáljak.
Így, noha a fizikai gyakorlás megterhelő a várandósság után, a családi életről és egy újszülöttről való gondoskodásról nem is beszélve, úgy vettem észre, jobban tudok egy mély fókuszált állapotba kerülni. Ennek következményeképp úgy érzem, sokkal többet kapok a gyakorlásomtól, ha kevesebbet követelek magamtól, mivel a figyelmem igazán a jelenben van. Így mostanában sokkal erősebbnek érzem magam fizikailag, érzelmileg és mentálisan, mint valaha, még úgy is, hogy nem az ászana gyakorlás van a napom középpontjában. Folytatom annak elsajátítását, hogyan integráljam a gyakorlásom elveit a mindennapi életembe, és a fiam hatalmas tanárnak bizonyult ebben az értelemben.

BW: Mit javasolsz, hogyan építsék vissza ászana gyakorlásukat az anyukák szülés után? Van-e valami amire fokozottabban oda kell szülés után figyelni (a csecsemőn kívűl)?
Harmony: Azt ajánlanám az újdonsült édesanyáknak, hogy három dologra fókuszáljanak szülés után: az izomzatuk újranövelésére, a törzs megerősítésére, hogy a gerinc egyensúlya helyreálljon, illetve legyen a légzés a gyakorlásuk központi eleme. A jóga egy csodálatos eszköz, hogy megelőzze vagy enyhítse a szülés utáni szorongást, depressziót. Ugyanakkor jó, ha a gyakorlásunk lassan és módszeresen építjük újra. Kezdjük a napüdvözletekkel. Fokozatosan adjuk hozzá az álló ászanákat majd néhány ülő ászanát. Ne sürgessük magunkat, hogy visszakapjuk a várandósság előtti teljes gyakorlásunk. Használjuk arra a jógát, hogy táplálja és támogassa felépülésében a testünket. Mindig több energiánk kell, hogy legyen a gyakorlás után, nem azért gyakorlunk, hogy elfáradjunk!

A nőknek sokszor elválik a hasfaluk a várandósság ideje alatt, ezért sokan veszélyeztetettek arra, hogy ez tovább mélyüljön szülés után, minthogy a hasfal izomzatának több időbe telik helyreállnia. Nem ajánlom, hogy szülés után bárki olyan hasfalerősítőket végezzen, mint a navászana, vagy olyan törzsi csavarásokat, mint a maricsászana D. A mély hátrahajlítások sem javasoltak, mivel azok túlnyújtják a hasi részt. Legalább három-hat hónapig ne végezzük ezeket szülés után. Amennyiben a hasfalat nem hagyjuk teljesen meggyógyulni, súlyos gondokat okozhat, például sérvet kaphatunk. Nagyon fontos, hogy amikor a friss édesanyák újra elkezdenek gyakorolni, figyeljenek a törzsizmokra, tartsák őket feszesen és vigyázzanak, hogy ne nyújtsák őket túl. Plank pozícióban tartani magunkat öt légzésig, mielőtt csaturangába engednénk magunkat sokat segíthet ebben. Illetve navászana gyakorlása közben támasszuk meg a lábunkat, hogy kevesebb nyomás nehezedjen a hasfalra. A hátrahajlításokat kezdjük finomabb gyakorlatokkal, mint a „kishíd”, hogy a láb és a törzsizmok megerősödésén dolgozzunk, mielőtt olyan mélyebb hátrahajlítást gyakorolnánk, mint az urdva danurászana.

BW: Az első pár hónapban, hogy sikerült időt találni a jógás ÉNtime-ra? Baby Jediah ott volt melletted amíg gyakoroltál? Van valami praktikád, tanácsod, kezdő anyukáknak, hogy kell ezt csinálni?
Harmony: Miután Jediah megszületett, nehezen találtam időt a gyakorlásra. A gyakorlásom szórványos volt és időbelileg rendszertelen. Néhányszor megpróbáltam korán kelni és gyakorolni, mielőtt még Jediah felébred máskor délelőtt, vagy koradélután gyakoroltam amikor aludt. Nem volt időbeosztásom, mikor gyakoroljak, és sokszor még mielőtt befejeztem volna az álló ászanákat, Jediah felébredt. Ilyenkor a gyakorlásom természetes módon rövidült meg, minthogy a figyelmem automatikusan felé fordult. Néha a matracom mellett fektettem őt egy hintaszékbe, vagy pokrócra. Tényleg csak az volt a lényeg, hogy legyen egy kevés gyakorlás, amit be tudok iktatni, bármikor, ha volt elég energiám hozzá.

Így a legjobb tanács, amit újdonsült édesanyáknak tudok adni, az, hogy engedjék el az elvárásaikat magukkal szemben, a vágyaikat és ambícióikat, főleg a fizikai gyakorlást illetően. Legyenek nyitottak más módokra, amelyeken keresztül megtapasztalhatják a jógát. Lehet ez az újszülöttednek való éneklés, mantrázás, miközben a pelusát cseréled vagy miközben vezetsz. Lehet az önzetlen szolgálat, odaadás (karma jóga), amelyet felé érzel, vagy a bhakti jóga átélése a gyermeked felé érzett mindent betöltő szeretetben. Az ászana csak egy kis része a jógagyakorlásnak és anyává válni olyan utakat nyit a szívben és az elmében, amelyek azelőtt elérhetetlenek voltak, és ezeket a belső utakat és új tapasztalatokat megélni csodálatos. A fizikai gyakorlást illetően jó rugalmasságot tanúsítani az iránt, mikor, és milyen intenzitású gyakorlást végzünk. El kell engednünk az eddigi fogalmainkat a „teljes” gyakorlást illetően. Engedd, hogy bármennyi időd is van, az elég legyen a fizikai gyakorlást illetően. Bármennyit is csinálsz, az már egy teljes gyakorlás. Nem kell egy bizonyos ászanáig elérni, vagy egy teljes sorozatot gyakorolni ahhoz, hogy az „igazi” vagy „teljes” gyakorlásnak számítson. Ne helyezd magad nyomás alá a gyakorlásod illetően, inkább próbáld mélyebben megfigyelni milyen kedvező hatást vált ki, még ha az alapokról is legyen szó, mint a napüdvözletek.

BW: Beszéljünk picit a táplálkozásról. Ugyebár az astanga gyakorlók többsége – követve a rendszer előírásait – vegetáriánus táplálkozást követ (vagy ne adj isten vegán). Hívő astangás szülőként szeretnénk ezt a – vélten – jó szokást tovább hagyományozni a gyermekükre is. Ezen az úton számos ellenállásba ütközhetünk, intézményes (védőnő, gyerekorvos, óvoda) és társadalmi szinten (család, barátok). Nálatok ez hogy volt, hogy van?
Harmony: Szülőként, főleg friss szülőként, sokfajta kritikával kell szembenéznünk, a körülöttünk lévők mind jobban tudják, mit tegyünk és mit ne. Ha olyan szülők vagyunk, akik egy szilárd spirituális gyakorlással rendelkeznek, mint amilyen az astanga jóga, különös érzékenységgel tudunk fordulni gyermekünk szükségletei felé és van egy plusz tudatosságunk azt illetően, mi a legjobb neki. Bízz magadban és az intuícióidban. Jó meghallgatni, amit mások mondanak, ugyanakkor kétkedéssel megvizsgálni minden tanácsot, amit kapunk. A legfontosabb dolog, amit az életbe tehetünk, hogy figyelemmel meghallgatunk másokat és ezeket a saját tudatosságunkra hagyatkozva alkalmazzuk. Ne kövessünk vakon semmilyen ideológiát, még ha az a vegánizmus vagy az astanga jóga is. Mindent meg kell kérdőjeleznünk és felismernünk, ha valamiben változtatásra van szükség különböző helyzetekben és körülmények között. Ha valamit úgy erőltetünk, hogy az nem megfelelő, csak frusztrációt keltünk és szenvedést okozunk vele. Mindenkinek meglesz a saját véleménye, de csak te ismered gyermekedet a legbensőségesebb módon, úgyhogy fontos, hogy állj ki amellett, amit helyesnek érzel szükségeit illetően és a gondoskodásodban. Nincs egyetlen jó mód, ahogy felnevelhetjük a gyermekünket.

BW: Jediahnak igen jó dolga van melletted, volt már Indiában is a forrásnál. Milyen volt egy kisgyerekkel ilyen messzire utazni, egy teljesen más világba? Ajánlod-e gyermekes gyakorlóknak a Mysore-i utazást?
Harmony: Jediah már majdnem két éves volt, mikor elvittem először Indiába. Nem tudtam volna elképzelni, hogy kétéves kora előtt utazzon, mivel legalább egy évig tartott alkalmazkodnom az anyai szerephez. Szerettem volna igazán magabiztosnak lenni anyaként, mindent tudva arról, hogyan gondoskodjam a gyermekemről egy ilyen hosszú út során, aminek a célországában ráadásul teljesen másképp működik az egészségügy, és sokkal kevesebb jóléti szolgáltatás érhető el.
Ugyanakkor én magam nagyon otthonosan éreztem magam Indiában, hét éven keresztül nyolcszor tértem már vissza, utaztam keresztül az országon, éltem és gyakoroltam Mysore-ban és Goán alkalmanként fél éven keresztül. Ez azt jelenti, hogy Jediah születése előtt már két és fél évet Indiában éltem.
Mindez szerepet játszott abban, hogy először magammal vigyem őt Mysore-ba. Csodálatos időszak volt, kaptam segítséget a Jediah-ról való gondoskodásban reggelente, ami azt jelentette, hogy képes voltam ismét intenzíven fókuszálni a gyakorlásomra. Ugyanakkor fáradt volt még ezekben a napokban, mivel éjjelente és alkalmanként napközben is szoptattam még. És szigorúan figyeltem arra is, hogy mindig biztonságban legyen, mert nagyon aktív, kiváncsi természetű gyerek, és sok veszély leselkedhetett rá egy ilyen új környezetben.
2012 óta Jediah hatszor tért velem vissza Indiába, összesen egy évet töltött így ott az életéből. Most nem izgatja, hogy visszatérjen, kiskamaszként sok barátja van Kanadában, és nem szeretne sok időt távol tölteni az iskolától és a különböző hobbijaitól sem. Ennek alapján az a véleményem, hogy valójában elég kevés időd van arra, hogy magaddal vidd a gyermeked Indiába, mielőtt iskolába megy és kialakul a saját érdeklődési köre.
Ha rendben vagy azzal, hogy kisgyermekkel utazz, úgy gondolom, nagyon jó kiegyensúlyozása tud lenni egy indiai út a gyakorlásod mélyítése iránti igényednek és a szülői felelősségnek. Nagy segítség persze, ha van valaki, aki támogat és veletek van az út során, vagy ott találsz egy megbízható felülvigyázót, hogy a reggeleken segítségedre legyen.

BW: Astanga tanárként megtapasztalhatjuk, hogy a jóga oktatás nem egy egyirányú szisztéma, hanem kölcsönös, mi is rengeteget tanulunk magunkról ebben a szerepkörben. Úgy érzem nincs ez másként szülőként sem, rengeteg önismereti helyzet adódik míg felcseperedik egy gyermek. Miket tanított neked Jediah Önmagadról?
Harmony: A gyermekeink a legnagyobb tanítóink. Nagyon tisztán tükröződik vissza bennük életünk minden olyan területe, amin dolgoznunk kell, legyen az türelem, együttérzés, szervezettség, vagy mindössze a pihenésre, szórakozásra való képesség. Azt hiszem, amiben a legtöbbet tanultam Jediahtól, az, hogy tényleg értékeljem az életem minden apró pillanatát, ne vegyem őket készpénznek. A jelenléte megmutatta, hogy minden, amit csinálunk, lehet az elköteleződés és szolgálat kifejeződése, és hogy ez az igazi bhakti jóga. Ha az olyan mindennapos feladatokat, mint a pelenkacsere, a főzés, elvinni őt az iskolába, igazi szeretettel és kötelességtudattal végezzük, anélkül, hogy bármit is várnánk cserébe – azt, hogy ezt elismerje, vagy jutalmazza –, a jógagyakorlásunk központi elemévé válhatnak. Annak elsajátítása, hogy maradjon nyugodt az elmém az ő indulatskáláinak megtapasztalása közepette, és hogy ezekre az indulatokra ne erővel, hanem nyugodt és bizalomkeltő környezet megteremtésével tudjak válaszolni, megmutatja hogy működik a jóga a gyakorlatban. Annak a megkülönböztetése, hogy mikor kell szigorúnak és következetesnek lenni és mikor gyengédnek és vigasztalónak, ez számomra a jóga megnyilvánulása. Ez a jógagyakorlás, ha a szülői szerepről van szó. De a legtöbbet mégis arról tanította nekem Jediah, hogy milyen messze vagyok a tökéletességtől és mindig van hova fejlődnöm.

Az interjú elkészítésében közreműködött: Horváth Eszter

A testünk kapcsolódása a jógához – túl az ászanán

eddie stern ashtanga

Ebben a sorozatban magyar fordításban közlünk részleteket Eddie Stern One Simple Thing: A New Look at The Science of Yoga and How It Can Transform Your Life című könyvéből. A részletek a könyv ötödik és tizenegyedik fejezetéből származnak. 
Az első rész itt érhető el a második meg itt.

Hogyan kapcsolódik a fizikai ászanagyakorlásunk az előző részben kifejtett céljához a jógának, hogy az elme jellemvonásain változatassunk? Annak ellenére, hogy a jóga valójában az elménkről szól, az elme láthatatlan. Hol található pontosan, és miből tevődik össze, nem tudjuk. Ezért is kezdjük az elménkkel való munkát a legkézzelfoghatóbb és legmagátólértetődőbb dologgal: a testünkkel.

Az ősi jógik írják le először azt az elképzelést, hogy nem egyetlen testünk van, hanem három. Az első természetesen a fizikai test, amely az ételből és italból épül fel, amit beviszünk. A fizikai test könnyen formálható, meg lehető erősíteni, nyújtani és változtatni mozgáson és étkezésen keresztül. Fontos jellemzője ugyanakkor, hogy a fizikai testünk nem korlátozható csak saját magunkra. A testünk kiterjesztett, méghozzá a világba, amelyben élünk. Ez azt jelenti, hogy a fizikai testünk nem tud fennmaradni az emberi környezet jellemzői nélkül, és nem szakítható ki belőle. A levegőre, a napfényre és a földre vagyunk utalva, meg persze a térre, amit betöltünk. A bioszféra nélkül egyszerűen nem léteznénk, mint fizikai test. Sőt, van egy olyan elképzelés is, hogy a fizikai testünk egyfajta válaszként jött létre a bioszféra kialakulására, vagy mint ennek a bioszférának a része. Ezért ez az elképzelés, hogy a világunk a saját testünk kiterjesztése, a legevidensebben vonja maga után, hogy a jámákat és a nijámakát – az olyan viselkedésformákat, mint a nem-ártás és az együttérzés – gyakoroljuk. Nemcsak a környezetünk és az emberek a mi kiterjedéseink, de mi is az ő kiterjedéseik vagyunk. Tényleg nincs olyan, hogy „a másik”, csak együtt vagyunk, mint egy együttes történés. Ha a tudatnak ezt a szintjét integrálni tudnánk az életünkbe, valóban együttes tudatként élhetnénk.

A második, a finomtest, amely a légzésből, az elméből és az intellektusból áll. Azért hívják finomnak, mivel az összetevői láthatatlanok, ennek ellenére érzékeljük őket. Az elménk, a jógik szerint, a gondolatok, érzelmek, vágyak és emlékek helye, és ezt meg kell különböztetnünk az intellektustól, amely a megkülönböztetés eszköze. Ez azt jelenti, hogy míg az elménk mondjuk egy fánkra vágyik, az intellektusunk lesz az, amely azt mondja, hogy talán gyümölcsöt is ehetnénk a fánk helyett. Az intellektusunk közelebb áll az énérzékelésünköz. Dr. Daniel Siegel neurológus szerint a tudat mentális folyamatai, amit a jógik a finomtestként neveznek meg, felhasználhatóak arra, hogy az egész tapasztalati szféránkról gondolkodjunk, azaz, hogy megkülönböztessük a tapasztalót a tapasztalattól. Ezt a tudat kerekének nevezi. A Chandogya Upanisád hasonló leírását adja az életünknek: a szívünk a kerékagy, az életünk körforgása pedig a kerék abroncsa. A kerék küllői jelentik azt, mikor elveszünk a hamis identifikációban, a karmában és tapasztalatainkban. Például, mikor jógázni kezdünk, szinte rögtön érezhetjük, hogy egy olyan részünkhöz kapcsolódunk, amely nyitott, tudatos, szabad és szeretetteljes. Aztán mikor elkezdjük észrevenni, hogy a matracon mellettünk lévő jobban csinálja az ászanát, mint mi és veszünk egy új jógamatracot, esetleg trendi jógaruhát és akkor már egy malát is, rájövünk, hogy a szeretetteli tudat helyett egy új, hamis identitást öltöttünk magunkra. Mégis, az a jó a kerék küllőiben, hogy két irányba tartanak: egyrészt a kerékagy felé másrészt távolodnak tőle, így egy ponton fel tudjuk ismerni, ha távolodunk.

A harmadik az üdvtest, amely annak az üdvösségét jelenti, hogy tudjuk, kik vagyunk – tisztában vagyunk a képességeinkkel, a kreativitásunkkal és azzal, hogy a tudat forrásaként létezünk. Az üdvösség vagy áldás itt nem az élvezetnek való tapicskolás, hanem a létezés egyszerű öröme. Mind éreztük már így magunkat, a megmagyarázhatatlan, ok nélküli boldogság és hálaadás állapotában. Az üdvtest keresztülragyogja a finomtestet és a fizikai testet, ám halványul, ahogy a másik két réteg egyre súlyosabbá válik, míg nem kezdünk el aktívan dolgozni rajta, hogy sokkal porózusabbak legyünk, kevésbé zártak. Az üdvtest egy másik megnevezése a kauzális, vagy okozati test, (karana), ahol a szanszkrit szótő, a kr, nem jelent mást, mint ‘cselekedet’. Így már érthető is, mi a kauzalitás lényege: az, hogy ennek a testnek az állapotát meghatározzák a fizikai és a finomtest mozgásai, cselekedetei. Minden cselekedetünk nyomot hagy maga után, ezt nevezzük samskarának, és ez az a nyom kéz a kézben jár a vággyal (vasana). Ha egy tapasztalat pozitív volt, az lesz a vágyunk, hogy megismételjük, ha negatív, akkor pedig természetesen kerülnénk. A samskarákat és a vasanákat az üdvtest tárolja, és ők az okozati alapjai az intellektusunknak, az elménknek és az idegrendszerünknek. A karma tehát a cselekvés, a samskara az emlékezet, és a vasana a vágy, amelyet az emlék kelt.

Így talán érthető, miért is kezdjük az egészet a fizikai gyakorlással, hiszen a test összetettségének valódi okozati hálóját nehéz összerakni, mégis ez az, ami valóban meghatároz minket, és amit a jóga gyakorlása elkezd felkavarni. Így a jógik valójában nem azt állítják, hogy be vagyunk zárva egy karmikus börtönbe, hanem azt, hogy a cselekedeteink okozatának megértésével változtatni tudunk a kerék irányán. A jóga nyolc ágát arra fejlesztették ki, hogy megszólítsa, megerősítse és megtisztítsa az imént emlegetett három testet: az ászanán keresztül a fizikai testet, a meditáción, a légzésen és a mantrákon keresztül a fintomtestet, és a cselekedeteinkben a környezetünket elsőként szem előtt tartva, szolgálatkészség révén az üdvtestet.
Hol van az elme, a jóga valódi tárgya ebben a modellben? Bár az elme csak a finomtest egy része, egy olyan fontos része, amely képet alkot a cselekedetinkről és tapasztalatainkról, reflexióra képes. A három test változásának képességét pedig az fogja meghatározni, hogy mit kezdünk az elménkben lévő képpel.

Fordította és szerkesztette: Horváth Eszter

Eddie Stern hamarosan Magyarországra látogat. További információért klikkelj a lenti képre.

Eddie Stern Astanga Budapest

5 dolog amit az új gyakorlóknak érdemes megtanulnia

mysore room

A jóga gyakorlás a kezdetekben elég lehangoló is tud lenni. Rengeteg cikket lehet olvasni arról, hogy mit is várhat az ember a különféle jóga stílusoktól, hogy milyen ruhában érdemes gyakorolni, hogy mit vigyünk magunkkal, stb., de ezúttal egy kicsit arra szeretnék jobban rávilágítani, hogy mit érdemes az új, a Mysore-stílusú astanga világába érkező gyakorlók számára megtanítani. Azt remélem, hogy úgy tanítok, hogy azon diákjaimhoz akik eljöttek néhány órámra, az alábbi gondolatok egyszersmind, mint „kívülről” érkező dolgok jutnak el, mind pedig sikerül azt belülről is megélniük — tehát ezen írás segít abban, hogy saját gondolataimat rendezzem kissé, ugyanakkor abban is, hogy azokat megosszam másokkal is (ideértve a tanárokat, akik szeretnék, hogy tanulóik jó tapasztalatokkal gazdagodjanak és biztonságban legyenek, és azokat is akik habár nem „újak”, de hasznosak lehetnek számukra az alábbi sorok.)

1. A gyakorlás, amelyet az első napon megtanulsz egy olyan egységes és teljes gyakorlás, amelyhez mindig visszatérhetsz

Ha számodra az astanga új akkor a Mysore teremben az első napon valószínűleg a következőket fogod csinálni: jó pár napüdvözletet, vagy csak „A”-t vagy „A”-t és „B”-t is, majd néhány ülő, keresztezett lábú levezető pózt, majd 10 perc pihenést a hátadon fekve. Ennyi! Elképzelhető, persze hogy ettől vagy attól függően a tanár néhány más dolgot még csináltat. De feltehetőleg egy „rövid”, lehet, hogy csak 20-30 perces gyakorlás lesz, sok-sok ismétlődéssel. Ha életed végéig CSAK ENNYIT fogsz tenni, akkor barátom a jóga gyakorlásod teljesen rendben és jó lesz. De, azért ennél általában többet tanulunk. A gyakorlásunk horizontja tágul, egyre több pózt tanulunk meg és több időt töltünk a matracon. És ez nagyszerű! Viszont gyakran az ismeretek bővülésével együtt jár a felejtés, és elfelejtjük, hogy eme első napon amikor „csak” napüdvözleteket csináltunk akkor is jóga gyakorlást végeztünk. Elkezdjük azt gondolni, hogy ha nem csináljuk végig A-tól Z-ig a pózokat akkor nem is éri meg semmit csinálni, vagy ha egy olyan korszakát éljük az életünknek, hogy valamiért lehetetlen a pózokat A-tól Z-ig kiviteleznünk akkor már nem is igazán jógázunk rendesen. Ha egy sérülés, kisgyermek nevelés, vagy egy munkahelyi pörgősebb időszak miatt csak A, B és C pózokat tudunk gyakorolni akkor az amit csinálunk már nem is igazán astanga. Ezzel a megközelítéssel én, csakúgy, mint nagyon sok (a legtöbb?, az összes?) más Mysore-t tanító kollégám kifejezetten nem értünk egyet. Nem az összes póz végigcsinálása miatt lesz a gyakorlásunk jóga, vagy éppen astanga jóga. A figyelmünk befelé irányítsa, a koncentráció gyakorlása, a test érzései felé irányuló figyelmünk minősége — ezek mind és egy sokkal mélyebb szinten járulnak hozzá ahhoz a kérdéshez, hogy „mi a jóga?”. Szóval még azután is, hogy többet tanultál, ha mégis úgy alakul, hogy egy nap, vagy egy héten, vagy akár egy éven, vagy egy évtizeden keresztül kevesebbet csinálsz ezekből, nos ettől még nem kell az önazonosságodat mint astangi feladni (már ha ez fontos számodra, de ez egy másik nap témája).

2. A tanárod is ember

Van valami szakrális jellege a tanár-diák viszonynak. Tanárként törekszem ezt megbecsülni, diákként pedig mély hálával tölt el. A dolog szépséghibája ugyanakkor ott jelenhet meg, hogy amikor az ember igyekszik jó diák lenni, bízni a tanárban és odaadással gyakorolni akkor hajlamos elfelejteni, hogy a tanára (igen az övé) is csak egy ember, a maga fenntartásaival, vágyaival és egójával. Persze azoknak akik csak most kezdték a gyakorlást persze ez nyilván elképesztően magától értetődő, nemde? Mégis… VEGYÜK TUDOMÁSUL A NYILVÁNVALÓT. Ezt tanuld meg, itt és most, hogy később ne kelljen újból megtanulnod. A tanár nem mindentudó, nem mindenható, nincs mindig igaza. A tanár kiválasztása egy teljesen más téma, de ha már egyszer kiválasztottad a tanárod akiben megbízol, hogy tanítson, akkor is ebben a kapcsolatban is maradj éber, kérdezz ha valamit tisztázni szeretnél, és mondd el bátran ha valami számodra nem az igazi. Én kifejezetten nagyon szeretem amikor a diákjaim „miért?” kérdéseket tesznek fel. És ha úgy érzem azt szeretném felelni, hogy mert „ez a módszer”, akkor önvizsgálatot tartok és magamba nézek. És végső soron nem így jár jól mindenki? Te, én, és a többi diák is?

3. A „figyelj a testedre” egy olyan nehéz és homályos utasítás, melyet nagyon nehéz követni. Helyette inkább ezt próbáld ki

Ha fáj, ne csináld. Nyilván ez még mindig egy túlzott leegyszerűsítés, de mégis, első lépésnek nagyszerű. A jógának nem kell fájdalommal járnia. Segít abban, hogy a kényelmetlenségeket toleráljuk, ez igaz. Az viszont egy félreértés, hogy attól, hogy fájdalmas pozíciókon vergődjük magunkat keresztül a végén jobb jógikká válunk. Nos nem igazán… Ugyanis ez esetben a végén lesérült jógikká válunk. A Jóga-szútrák azt mondják heyam dukham anagatam, vagyis a jövőbeni szenvedéseket el kell kerülni. Persze nyilván Patanjali elsősorban nem a hátrahajlításokra gondolt, mégis érdemes ezen leckét elsajátítani. A jóga gyakorlása abban segíthet, hogy jobban megfigyeljük mindazt a fájdalmat, szenvedést vagy zűrzavart (és itt a fizikai testről és az elméről egyaránt beszélünk, hiszen mindkét fájdalom valós), melyet átélünk, és, hogy ezekre megfelelően reagálhassunk. Kijönni egy olyan pózból ami fájdalmat okoz, egy nagyon is normális reakció. És ha nem vagy biztos abban, hogy mi az a fájdalom vagy kényelmetlenség, akkor ennek megítélése is egy idő után kialakul. Gyere ki egy időre a pózból. Ha a tanárod megéri a pénzét akkor képes arra, hogy megmutassa számodra a megfelelő modifikációt vagy variációt.

4. Ne tanulj akárkiktől az interneten jógát

Régebben létezett ez az astanga EZ-Board nevű felület. Mostmár lehet választani: reddit online beszélgetések, Astanga Home Practitioners Facebook csoport és a többi, és a többi. Viszont mindaddig amíg vannak véleményt formáló emberek addig rossz tanácsok is lesznek. Nem akarom lefigymálni az internet adta lehetőségeket – hiszen csodás eszköz lehet -, vagy azt mondani, hogy a jó tanárok nem adnak tanácsokat az interneten… Hiszen sok jó tanár ad. De a hangzavarban nehéz megtalálni a megfelelő hangokat, különösen ha az ember olyat kérdez, amelyre tényleg nem tudja a választ. Ha például csak úgy bedobjuk egy ilyen csoportba azt a kérdést, hogy „Hogyan változtassak a gyakorlásomon a terhességem alatt?” az ember minden félét hallhat egészen onnan, hogy „egyáltalán ne gyakorolj mert elvetélsz” egészen odáig, hogy „egész terhességem alatt a harmadik sorozatot csináltam és a gyerekem most a Harvardra jár.” Hacsak nem olyan kérdésekre keressük a választ mint például, hogy „milyen új jóga matracot vegyek?”, vagy, hogy „milyen ruhában csináljam a supta kurmasanát, hogy az ne csússzon fel?” (mert ezekre bátran rá lehet keresni a netten is és a többiektől tájékozódni), nos akkor egy jógával kapcsolatos kérdés általában azért jóval összetettebb, mint hogy azt egy facebook kommentben ki lehetne fejteni és az ember jobban teszi ha keres egy tanárt – akinek alkalmasságáról korábban már meggyőződött – és őt kérdezi meg közvetlenül. És ha már VAN olyan tanárod akikben megbízol, de egy nem tetsző választ kaptál tőle, akkor előbb beszélgess vele, mint, hogy a facebookon keress egy olyan választ ami jobban tetszik. Az eredmény: alaposabb tanulás, kevesebb zavar.

5. A folytonosságot keresd ne a tökéletességet

Egy nagyon általános történet: egy diák beleszeret az astangába. „Ez az én jógatípusom” – mondja nagy lelkesen. „Minden nap gyakorolni fogok.” A gyakorlás „mézeshetei” nagyszerűek és a gyakorlók ekkor, abba őszintén és teljes átéléssel vetik bele magukat. Mindig nagyon nagy örömmel tölt el eme szakasznak a megfigyelése, ugyanakkor amikor látok valakit ezen „mézeshetek” kellős közepén és azokba teljesen elmerülten, igyekszem mindig felhívni arra is a figyelmet, hogy ez egy élethosszig tartó gyakorlás.

Az teljesen rendben van, hogy az ember élvezi a gyakorlást és izgalommal éli meg egy-egy új póz elsajátítását, a légzés által a test újabb és újabb útjainak meglelését és az elmének egy új, másfajta nyugalmának megélését. De ha ez rendszeressé válik (amit remélek, hogy így lesz!) akkor azért nem fog minden egyes gyakorlás után ilyen extatikus állapotba kerülni. Még az is lehet, hogy beleun. Olykor a test lehet, hogy túl merevnek érzi magát. Az elme lehet, hogy felgyorsul és nyughatatlanná válik. Ez a módszer nem egy egyenletes fejlődés a merevtől a rugalmasig, a zaklatottságtól a nyugalomig, a gyengeségtől az erősségig. A mélységek éppúgy az út megkerülhetetlen részei mint a magasságok. Tehát ha ez a gyakorlás típus a neked való, akkor tudd, hogy HA ezt most, holnap, vagy akár hat hónap múlva tudod, oly módon a szolgálatodba állítani, hogy még abban az esetben is lelki nyugalmat teremtsen benned ha olyan kisebb kellemetlenségeken is esel át mint, például, hogy fáradtnak érzed magad vagy a nyakad merev, akkor ezen gyakorlás az élet nagy megpróbáltatásain keresztül is a felszínen fog tartani.

De hogyan teremt az ember lelki nyugalmat? Úgy, hogy hoz egy döntést (és ez EGY DÖNTÉS, nem pedig egy cél), hogy rendszeresen (tűzzünk ki egy számot) fog gyakorolni, bármi is lesz. Gyakorolj mikor fáradt vagy, és tapasztald meg milyen érzés; ha kell hagyj ki pózokat. Gyakorolj amikor le vagy sérülve, és változtass azon ami fájdalmat okoz, úgy hogy ne okozzon fájdalmat. Gyakorolj, amikor szomorú vagy, és ha egy ászana jól esik, engedd meg magadnak, hogy tovább maradj benne, egyszerűen azért mert jól esik és megérdemled. Ha minden nap a tökéletességre törekszel, úgy elmulasztod annak a lehetőségét, hogy valóban feltöltődj. Visszanézni egy folyamatos és rendszeres gyakorlásra, elmondható, hogy az komolyan sokkal, de sokkal klasszabb, mint visszanézni egy-két olyan „elszórt” gyakorlásra ahol mindig királyul ment a kézenállás. Tíz évvel ezelőtt meghalt az édesanyám. A jóga gyakorlás volt az egyetlen támaszom abban az időben. Nagyon nehezemre esett a gyászomról beszélni, még olyan embereknek is akik közel álltak hozzám. Viszont mivel már évekkel azelőtt megalapoztam a mindennapos gyakorlás rendszerességét, így ekkor sem volt kérdés, hogy folytatom. Rendkívül gyógyító hatása volt annak, hogy minden nap megteremtettem azt az egy-két órát amikor semmi mást nem tettem mint, hogy mozgok és lélegzek. Fogalmam sincs, hogy milyen pózokra fókuszáltam akkoriban, vagy hogy milyen jól csináltam őket, vagy hogy esetleg kihagytam-e közülük egyet vagy kettőt, vagy, hogy kimaradt-e egy-egy nap. A folyamatosság viszont jelen volt, és ez egy korábbi elhatározásomon alapult, miszerint a rendszeres gyakorlás számomra fontosabb mint a tökéletes gyakorlás.

Ha ezen gondolat esetleg egybecseng korábbi tapasztalatokkal, akkor már kezded megérteni ezen sorokat. Élvezd a gyakorlásod! Bízz magadban. Ápold a tanáraiddal való kapcsolatot. És tudd, hogy ha ezt a gyakorlást hosszútávon szeretnéd, akkor a döntés egyedül a Te kezedben van. 

Forrás: Ashtanga Yoga Minneapolis
Szerző: Ellie Wannemacher
Fordította: Szabó Gergő

Santi(na) gondolatok: élni tanulni

Santina gondolatok

A saját értelmezésem arról, hogy mit jelent élni (igazán élni) átalakult egy dinamikus, kezdetleges mégis kifinomult, intuitív őserdőtánccá az Univerzummal, mely amennyire veszélyes és izgalmas, annyira tápláló és biztonságos. Ez egy módja a létezésnek, mely felfal, megemészt, lenyel minden gondolatot az életről majd átalakítja azt izommá és vérré, ideggé és ínná. Mindaddig teszi ezt, ameddig a gondolatok megszűnnek megkülönböztethető fogalmakká lenni és teljesen felszívódnak e teremtmény pompás formájába, mely büszke és boldog azért, hogy itt lehet.

Fogd az összes könyvet, szemináriumot, elvonulást, jógagyakorlást, meditációt, rálátást és elmélkedj rajtuk, tanulmányozd át őket és fald fel mindet. Egy darabkát se hagyj heverni elfogyasztatlanul, megemésztetlenül és anélkül, hogy felszívódott volna. Fogd a csontot, törd szét, szívd ki a velejét. Köpd ki, ami nem ízlik, vagy amit nem tudsz lenyelni. Bízz magadban, hogy tudod mi az, ami jó neked és mi az, amire szükséged van a saját ébredésedhez, a fel-le-oldalirányú világban történő kalandozásodhoz, az Életedhez.

Semmilyen gondolat vagy könyv vagy tanár nem lesz már ugyanaz, ha ezzel a szenvedéllyel teli módszerrel építed be azokat. Semmi nem rendelkezik már kivételezett, kitüntetett megbecsüléssel. Minden láthatatlan lesz, de csakis azért, mert részévé válik egy életerős, életvidám, vad, hóbortos, tüzes művészi életnek – részévé válik annak, aki vagy.
Bármi is a művészetünk, engednünk kell, hogy magába szívjon bennünket. Adjuk át magunkat teljességében és tartsuk meg víziónkat szent és fontos dologként. Ekkor válunk úttörőkké. Ekkor válunk példaképpé mindannak, ami lehetséges. Ekkor teljesítjük be sorsunkat.

Fordulj Befelé – Érezd a Bensőt – Növekedj a Bensőből – Az élet a legintenzívebb művészet valamennyi közül.

Írta: Santina Giardina-Chard (AUS)
Fordította: Melo Annamária

Stresszállapot az elmében és a jóga működése

Eddie Stern astanga

Ebben a sorozatban magyar fordításban közlünk részleteket Eddie Stern One Simple Thing: A New Look at The Science of Yoga and How It Can Transform Your Life című könyvéből. A részletek a könyv ötödik és tizenegyedik fejezetéből származnak. 
Az első rész itt érhető el.

Stresszállapot az elmében és a jóga működése

Azért, hogy a stressz megbetegít minket nem a stresszhatásra felszabaduló neurotranszmitterek és hormonok (mint a kortizol és az adrenalin) a felelősek. Sőt, ponthogy a mindennapi kihívásokra adott válaszként energiát adnak a testünknek, hogy megbirkózzunk a stresszhatással. Amikor megoldottuk az előálló kihívást, a stressz alábbhagy és a felszabadult hormonok vagy kiürülnek a szervezetünkből vagy visszajutnak a sejtjeinkbe. Ám mikor folyamatosan vagy újra és újra előálló stresszhatásnak vagyunk kitéve, a testünk gyorsabban kezdi termelni a stressz kezelésére szolgáló hormonokat, mint amilyen mértékben meg tudunk tőlük szabadulni. Így lehetséges, hogy az egyébként a küzdelem megnyerésére szolgáló kortizol összegyűlik a véráramban és a gyulladás nőni kezd. Tehát valójában az alacsony, de hosszú ideig tartó stresszhatás az, ami negatívan befolyásol minket, semmint egy-egy kihívás, amellyel szembe kell néznünk. Arra való képességünk pedig, hogy a növekedő gyulladást csökkentsük a testben, erősen befolyásolja, előállnak-e a stresszbetegségek, amelyeket sok szempontból népbetegségnek tekintünk a jelenkori társadalomban. Az, hogy alacsony szintű, de tartós vagy hirtelen stresszhatásnak vagyunk-e kitéve, nem csupán a környezetünk függvénye: ez ugyanúgy mutatja elménk képességét, hogy a stresszt kezelje.
A stresszre való hajlam tehát nemcsak a munkánktól vagy a családunktól függ, a stressz nem önmagában rossz, hanem az, ahogyan érzékeljük a minket érő stresszhatást a döntő a rá adott válaszunkat illetően és abban, hogy milyen hatással lesz az egészségünkre, az érzelmeinkre és a tűrőképességünkre.
Ha valaha is csodálkoztál, hosszan tartó stressz hatására miért rándul görcsbe a gyomrod, miért nem tudsz jól aludni, a túláramló adrenalin és kortizol az oka. Azért érezzük jobban magunkat, miután jógázunk, mert a testmozgás az egyik elsődleges orvoslója a megemelkedett adrenalin-, és kortizolszintnek. Bármilyen testmozgással elérhetjük ezt, a jóga előnye, hogy hozzáférést ad az idegrendszerünkhöz – amely a stresszhatás elsődleges érzékelője és amely kibocsátja a rá adott választ – a légzésen keresztül és így az egyensúly, a biztonság és a stabilitás felé irányíthatjuk az érzékelésünket.
A rengeteg egyensúlytalanság, amit életünk során tapasztalunk, abból fakad, hogy sokszor a testünk, az idegrendszerünk és az elménk nem kooperál. Például mikor elfelejtünk enni, mikor valamire nagyon koncentrálunk. A testünk jelez, de az elménk kitartásra sarkall, az idegrendszerünk pedig általában a két parancs közé szorul. Amikor ignoráljuk a fáradtságot és túlhajtjuk magunkat, a gondolkodásunk megbénul, az immunrendszerünk legyengül, az erőnk alábbhagy és még a belső szervrendszerünk is stresszel telítődik. Ez történik a mindennapok kitartó stresszhatásai közben, vagy egy traumatikus élmény hatására.
A jóga egyik jelentése: egység – a különleges alkalom, mikor minden egyensúlyban van, és összedolgozik. Amikor a légzésen keresztül a testünket,az elménket és az idegrendszerünket is összehangoljuk, érdekes dolgok kezdenek történni. Elengedjük a stresszt, régi traumákat gyógyítunk meg és megelőzzük, hogy újabbak érjenek minket. Megtanuljuk, hogyan vértezzük fel magunkat, hogyan irányítsuk az elme kompulzív hajlamát a túlhajtásra – de a lustaságon is képesek leszünk úrrá lenni. Ez vezet el minket ahhoz a megállapításhoz, hogy a jóga egyszerre gyakorlat és koncentráció, egy olyan elmeműködés fejlesztésének a gyakorlata, amely tudatossággal jár, ezáltal stabilizál, megnyit és nyugodttá tesz. Ez az elmeműködés egy jellemvonása, amely különbözik az elmeállapottól. Az állapot folyamatosan változó, a jellemvonás azonban egy mögöttes működésre mutat rá. A jóga gyakorlásával az elmének ezt a mögöttes működését próbáljuk megváltoztatni, hogy az alap szilárd, tiszta, nyugodt és alkalmazkodó lehessen az elmeállapotok változásaihoz.
A Mundaka Upanisádban kétezerötszáz évvel ezelőtt így beszélnek erről: „Naayamatama balahinena labhyah” – azaz: A benső én nem hozzáférhető erő nélkül. A jó erőben lét, amelyről ez a vers beszél, benső. Az odaadás és az elme ereje, nemcsak a testé.

A következő részben a testünk és a jóga másik hét ága közti kapcsolatot vizsgáljuk.

Fordította és szerkesztette: Horváth Eszter

Eddie Stern hamarosan Magyarországra látogat. További információért klikkelj a lenti képre.

Eddie Stern Astanga Budapest


Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved