Időhiány és túl korai kelés. Ez a két leggyakoribb ok, amire az astanga szimpatizánsok hivatkoznak, ha szóba kerül, hogy miért nem választják a napi rendszeres, reggeli mysore programot. Most induló interjúsorozatunkban két anyukával és egy apukával ismerkedhettek meg, akik lenyűgözően bűvészkednek az idővel, és rendszeres gyakorlással alapozzák meg a család jóllétét. Elsőként fogadjátok szeretettel Lillát.
Lilla hivatását tekintve szülésznő és elhivatott gyakorló, aki jelenleg a negyedik kisbabáját várja. A legidősebb gyermeke 6 éves, így az elmúlt 6 év sűrű és koncentrált megtapasztalása volt számára az anyaságnak, és az anyaság-jóga kapcsolatának egyaránt.
Mennyivel nagyobb kihívás édesanyaként, várandósan gyakorolni? Mit ad pluszban számodra a gyakorlás ebben a különleges állapotban, amikor is a befelé figyelés nem is feltétlenül csak rólad szól?
Örömmel mesélek erről, számomra ez az egyik legnagyobb és legkülönlegesebb megtapasztalás. Már az első két terhességem alatt is jógáztam, hatha, flow és gerincjóga órákra jártam. Szerettem nagyon, bár utólag tudom, hogy akkoriban leginkàbb a fizikailag jótékony hatások érvényesültek: rugalmasan, fitten tartott, ugyanakkor kevésbé volt lelkileg mély. Hivatásomat tekintve szülésznő vagyok, így bátran mertem a várandósságom alatt gyakorolni, mivel ismerem a szervezetben végbemenő változásokat. Már akkor nagyon különlegesnek éreztem a jógázást a babavárás időszakában, ezért időközben elvégeztem egy kismama- és egy baba-mama jógaoktató képzést, mely által még jobban elmélyülhettem ebben a témában. A harmadik gyermekemmel már végig astangáztam, ahogy most a negyedikkel is. Egészen más, ahogy mysore órán a saját légzésemre a saját tempómban tudom végezni a sorozatot, ez adta meg az igazán befelé figyelés megtapasztalását. Pontosan, ahogy kérdezed is ebben az állapotban a befelé figyelés nem rólam szól, hanem teljesen róla, ahogy elkezdem az első napüdvözletet, a légzést, rögtön megtalálom őt saját magamban és kapcsolódunk – ez egy varázslatos, máshol nem megtapasztalható érzés… Leginkább időt ad Vele, ami csak a miénk, amiben csak mi létezünk, és ezért nagyon hálás vagyok. Főleg most, hogy már hárman vannak, nem sok időt hagynak hosszan elmerengeni és álmodozni a nagy találkozásról… Ugyanakkor pont ezért az időért vagyok szintén nagyon hálás megszületésük után is, hogy az meg újra csak az enyémmé válik saját magammal.
Hogy jött az életedbe az astanga jóga?
A Mandala stúdióban kezdtem el gyakorolni, gerincjógát és hatha jógát. Szerettem, élveztem, sokat adott. Aztán egy “véletlen” folytán elvetődtem Toldi Csabi astanga órájára, ami rögtön magával sodort. Tetszett a monotonitás, hogy bár ugyanaz ismétlődik, mégis mindig más minőségben élem meg, varázslatos volt a határaim átlépése, a fejlődés megélése napról napra. Elkezdtem jobban beleásni magam a témába, így találtam a Bandha Worksre. Emlékszem, ahogy „A hónap bandhája” interjúkat olvastam a honlapon, úgy éreztem, ez egy varázslatos világ és közösség lehet. Hosszú ideig a délutáni vezetett órákra jártam, megragadott a szellemiség, a fegyelem, a koncentráció, amit ott tapasztaltam… nagyon más volt, mint az addigi jógás ismeretek. Éppen emiatt még sok időnek kellett eltelnie, mire lemerészkedtem egy mysore órára! Nagyon féltem, az addig már ismert és gyakorolt sorozatot előző este hosszan magoltam, hogy másnap majd menjen egyedül. Persze rögtön az elején elrontottam, úgy izgultam, aztán a légzés vitt tovább a sorozatban, én meg itt maradtam.
Mikor döntötted el, hogy rendszeresen akarsz gyakorolni?
Igazából ez nem egy döntés, hanem inkább egy folyamat volt, ami onnantól, hogy az első mysore órára lemerészkedtem, már nem volt kérdés. Mentem, mert így volt természetes. Ami a mai napig így van, megyek, és ott állok hajnalban a matracon, ha tudok. Inkább ez utóbbin kellett dolgoznom, hogy elfogadjam, van olyan, amikor nem tudok lemenni a család, a gyerekek miatt, és az is rendben van, a gyakorlás megvár.
Mit tapasztalsz, milyen hatással van az anyaságodra a jóga?
Türelmesebbé, nyugodtabbá, elfogadóbbá, összességében sokkal kiegyensúlyozottabbá tesz, viszont igaz ez minden emberi kapcsolatra, nem csupán az anyaságra. Bár a türelem 3 kicsi gyerek mellett hatalmas kincs, de a 4-es, 6-os villamoson is jól jön! Ugyanakkor az anyaság is hat a jógára, alázatra tanít a testtel szemben, ahogy szülés után újra visszaépül a rendszeres gyakorlás, sok idő és türelem kell hozzá.
Hogyan változtatta meg a családotok mindennapjait az, hogy jógázol?
Nem változtatta meg különösebben, hétköznap általában már kezdésre (5:30-ra) megyek gyakorolni, hogy mire indulni kell az óvodába, addig hazaérjek. Vasárnap nem szoktam lemenni, az a nap a családé, a közös ébredésé.
Volt olyan kihívás az anyaságoddal kapcsolatban, ami a jógának köszönhetően változott meg?
Az anyaság, gyereknevelés minden nap kihívás, minden nap döntések sokasága és néha (gyakran) teljesen kilátástalannak tűnik, hogy amiben éppen vagy, egyszer csak megoldódik és lesz egyszer máshogy is. Az éjszakázások, a hasfájás, a pici fogak előbukkanása – és ezek még csak az igazán kisbabás lét velejárói. De minden korszaknak megvan a maga nehézsége. A jógában ez úgy szól: „gyakorolj, és a többi jön magától”. Sokszor ráfeszültem, hogy egy-egy ászana nem jön össze…, hogy szupta kúrmászanában miért nem ér össze a kezem… de aztán jött elengedés, nem ér össze, ez van… gyakoroltam tovább és egyszer csak megtörtént. Ezt gyönyörűen át lehet ültetni az anyaságba is, csak ott a varázsmondat vagy leginkább varázsszó úgy hangzik: „elmúlik”. Mert elmúlik, anélkül hogy bármit is tennék érte, azon kívül, hogy jelen vagyok, ott vagyok. Csak vagyok, elérhető vagyok számára, és az éjszakázás idővel javul, a hasfájás elmúlik, a fog kibújik, és a fájdalom eltűnik.
Saját magaddal kapcsolatban miben érzed leginkább a jóga pozitív hatásait?
Elfogadóvá tett, magammal szemben is. Elég maximalista vagyok, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül azok közül, akik astangáznak! Sokszor nehéz volt elfogadni, hogy ami egyszer már ment, az később miért nem sikerül, aztán mintegy varázsütésre, amikor nem is vártam, akkor újra ott van. Viszont a tapasztalat az élet más területén is megmaradt, már tudom hagyni a dolgokat a maguk módján alakulni, formálódni az „akarom” nélkül. Kitartóbbá is tett, önmagában az, hogy minden nap hajnalban kel az ember, már az kitartást igényel. Lelkileg pedig segített befelé vinni a figyelmemet és nyugodtabbá váltam.
Mi miatt javasolnád a hasonló cipőben járó anyukáknak és apukáknak a reggeli astanga gyakorlást?
Bár nem vagyok férfi, de azt tudom, hogy várandósan olyan hormonális hullámvasútra ülünk fel mi nők, hogy nekem sokszor magamat is nehéz volt követnem, így plusz türelem biztosan szükségeltetik mind egy várandós kismamához mind később az újszülötthöz. Ehhez biztosan nagy támogatást tud adni a rendszeres gyakorlás. Szóval mindenképp hajrá, mert megéri!
