SharathJi 50

SharathJi 50

Szerda este ÉLŐ-ben kapcsoljuk MYSORE-t és a világ prominens shaláit, akikkel együtt ünnepeljük majd szeretett Gurunk 50. születésnapját.

Az összejövetel alatt SharathJi legrégebbi tanítványaival találkozhatunk majd, akik megemlékeznek az eddig közösen megélt élményeikről.

A “fellépők” névsora magáért beszél:
Kino McGregor, Eddie Stern, Hamish Hendry, Richard Freeman & Mary Taylor, Boonchu Tanti, Aimee Echo, Clayon Horton & Nick Evans, Dominic Corigliano.

Az eseményre szeretettel várjuk a Bandha Work Mysore programjának résztvevőit.

Kapunyitás 21:30-kor. Az eseményre hozz magaddal egy szál/csokor virágot.

Várunk szeretettel 🕉

Astanga dristi

astanga dristi

Az astanga triszthána – a figyelem három fókusza ászana gyakorlás közben – egyik eleme a dristi, azaz a tekintet rögzítése egy meghatározott pontra vagy irányában. Ebben a jógairányzatban nyitott szemmel gyakorlunk és minden egyes ászanához tartozik egy dristi, ahová a tekintetünket irányítjuk. Ez egy pratjáhára – figyelem befelé fordítása – technika, gyakorlásával az elme nem megfigyelő és ítélkező, hanem fókuszált és gyöngéd. Ennek köszönhetően a gyakorlásunk – és az elménk – koncentráltá válik amit ha megszakítás nélkül hosszú időn keresztűl fent tudunk tartani mozgó meditációt eredményez.

A vezetett astanga jógaóra fontos célja a helyes vinyásza számolás – minden egyes ászana felbontható bizonyos számú vinyászára – és az ászanákhoz tartozó dristik memorizálása. Az oktató számolja a ki- és belégzéseket és ott ahol öt vagy több légzésig nem mozdulunk – ászana állapot – mondja a testhelyzethez tartozó dristit. Az itt elsajátított tudást a gyakorló beépíti az egyéni vagy Mysore stílusú gyakorlásába, amikor a saját légzésritmusában végzi a számára előírt ászana sorozatot. A dristik haladó gyakorlásának az tekinthető, amikor már nem csak az ászanák alatt koncentrálunk a fókuszpontokra, hanem az átvezető mozdulatoknál is. Ez már olyan érzés, mintha egy burokban gyakorolnánk, megszűnik a külvilág – akár azt is érezhetjük, hogy megáll az idő – csak az itt és most van.

Amennyiben a kijelölt dristi az adott aszánához túl nehéz akkor a gyakorló mindig visszatérhet a názágré – orrcsúcs – dristihez. Gyakorlással és idővel, minden egyes testhelyzethez elérhető és kivitelezhető lesz az “előírt” fókuszpont. A dristi javítja a koncentrációs képességét és segít megvalósítani az eggyé válás folyamatát, a jelenlétet a testtartásokban.

Az astanga jógában használt kilenc dristi:

    • úrdhvé – felfelé,
    • brumadhjé – harmadik szem,
    • názágré – orrcsúcs,
    • pársvajóh – jobbra,
    • pársvajóh – balra,
    • nábhou – köldök,
    • hasztágré – középső ujj hegye,
    • angusthágré – hüvelykujj hegye és
    • pádágré – nagylábujj hegye.

A dristi vizualitásán túl van egy izgalmas mélyebb réteget is érintő hatása, ami az egyik létfontosságú eleme a helyes prána áramlásnak. A prána követi a tudatosságot és annak megfelelő a minősége. Ha tudatosságunk szétszórt, akkor a prána ezt a tulajdonságokat fogja tükrözni mind a viselkedésünkben, mind az életünkben meghozott döntésekben.

Felhasznált irodalom: R. Sharath Jois – Az astanga jóga spirituális ösvénye

Astanga Triszthána

Astanga triszthána
yogāṅgānuṣṭhānādaśuddhikṣaye jñānadīptirāvivekakhyāteḥ

Az astanga jóga gyakorlása elpusztítja a test és az elme szennyeződéseit. Ezek a szennyeződések akadályok, amelyek gátolják a lélek valódi természetének megvalósítását.

— Jóga-szútra (JSz) 2.28

A tri szanszkrit szó jelentése három, a sthána pedig állóhely. 

Az astanga jóga módszertanában az ászanát nem önmagában használjuk. A rendszer lelke az úgynevezett triszthána azaz a figyelem három fókusza: 

  • az ászana,
  • a  légzés(technika),
  • és a dristi (a tekintet fókuszálása).

Ha ezt a három technikát helyesen és egyszerre alkalmazzuk, akkor a fizikai test, az idegrendszer és az elme megtisztításán munkálkodunk.

A triszthána módszer napi gyakorlásával és ismétlésével képesek leszünk hozzáférni az elme és a tudat finomabb funkcióihoz. Ez az astanga rendszer lényege, és az, hogy miért és hogyan működik és különbözteti meg magát más jógastílusoktól. E három technika nélkül a hangsúly csak az ászanára helyeződne aminek önmagában megvannak a maga korlátai, nem biztos, hogy a megfelelő irányba viszi a gyakorlást.

TESTTARTÁS vagy ászana

A testtartásokat pontosan, módszeresen végezzük a paramparát követő Guru vagy a Guru áldásával oktató tanító iránymutatása szerint. Minden egyes ászanát tökéletesítsünk mielőtt hozzálátnánk a következő elsajátításához, ezáltal fokozatosan építjük fel az erőt, a stabilitást és az egészséget. Az idő előtt elkezdett túl sok ászana gyengíti a testet.

LÉGZÉS

A légzés áramoljon orron keresztül, szabadon, megszakítás nélkül egy mély, a torok mélyéből eredő sziszegő hanggal kísérve. A hosszú, mély légzés aktiválja az emésztés tüzét az alhasban és segíti a testet a méreganyagok eltávolításában.

TEKINTET FÓKUSZÁLÁSA

A dristi a tekintet irányát jelenti. Kilenc dristi különböztetünk meg az ászanagyakorlás során. A dristi fejleszti a koncentrációs képességet és az egység élményét hozza létre a gyakorlás során. A tekintet egy pontra történő fókuszálásával gyakorlás közben sokkal inkább jelen leszünk az adott testtartásban. Ez az összpontosítás és figyelem a mindennapi életünkbe is átültethető.

A téma után érdeklődők gyakran találkozhat a különböző irodalmakban kissé eltérő triszthána felosztással: bandha, légzés és dristi. Ez pontatlan, bár elsőre logikusnak tűnő változat. Amikor megkérdezték Pattabhi Joist, hogy miért is ezek az elemek alkotják a trisztánát (ászana, légzés és dristi), és miért nem részei az energetikai zárak, akkor Ö azt felelte, hogy azért, mivel egész nap fenn kellene tartani őket (alsó kettőt), nem csak gyakorlás alatt.

Felhasznált irodalom: R. Sharath Jois – Az astanga jóga spirituális ösvénye

Megosztani a tudást, megosztani a hatalmat

ashtanga mysore

Hamish Hendry, az Ashtanga Yoga London alapítója, bár magát mindössze a “reggeli tanárnak” tartja. Rengeteg Londonban élő fiatalabb astanga jóga tanár tartja őt a mentorának, akihez mindig fordulhat tanácsért. Hamish szerint a tapasztalat és a tudás felhalmozódásával a hatalom is felhalmozódik, így nagyon fontosnak tartja, hogy megossza ezeket a diákjaival és a fiatalabb tanárokkal. Hamish szerint a fiatal tanárok is lehetnek bölcsek, kedvesek, és együttérzők a diákjaikkal, így örömmel osztja meg velük tapasztalatát. Többek között erről is beszélt Harmony Slaterrel és Russell Case-szel a Finding Harmony podcastben.

Hamish: Azért is nézek fel a fiatal tanárokra, mert én egészen más voltam a kora huszas éveimben. Sokkal beképzeltebb és önzőbb voltam, azt hiszem. Amióta idősebb lettem, rájöttem, hogy más emberek is vannak a világon, nemcsak én.

Russell: Érdekes, említetted a hatalmat is. Emlékszem, egyszer az egyik japán astanga tanár megkérdezte Gurujitól, hogy “övé lehet-e Japán?” amire valószínűleg Guruji azt válaszolta, hogy persze. Így amikor ez a tanár visszament Japánba, azt gondolta, hogy minden astangásnak fizetnie kell neki, aki Japánban tanítani akar. Te nem csináltál ilyesmit Angliában, ugye?

Hamish: Istenem, dehogy! Ismerem ezt a sztorit, és a japán tanár védelmében annyit mindenképp el lehet mondani, hogy kulturális különbség van Japán és Anglia között. Én nem szerettem volna ilyesmit, hiszen mi voltunk az első olyan astanga jógaiskola, amelyik megfizette az asszisztenseit. Előtte az asszisztensek fizettek azért mindenhol, hogy megtanulhatták, hogyan tanítsanak. De azt gondoltam, hogy persze, sok mindent megtanul egy asszisztens, ugyanakkor ha a helyében lennék, akkor szeretném, hogy megfizessenek, úgyhogy így is tettünk.

Amikor elkezdtük, mi voltunk az első olyan jógaiskola, ahol a nőknek kevesebbet kellett fizetni, mint a férfiaknak.

Russell: Ezt a női napok miatt vezettétek be? Mivel minden hónapban bizonyos napokon a női gyakorlók várhatóan pihennek?

Hamish: Amiatt is, és persze, legyünk realisták, a nők még mindig nem keresnek annyit, mint a férfiak.

Harmony: Ebben valószínűleg még mindig elsők vagytok, nem túl gyakori, hogy ez bármilyen más jógaiskolában így lenne.

Hamish: Pedig teljesen logikus, főleg, hogy a legtöbb diákunk nő.

Russell: Mennyire ideális így ez a “business-modell”, tekintve, hogy Londonban rengeteg jógaiskola van?

Hamish: Nem igazán szeretnék birtoklásvágyat gyakorolni a diákjaim fölött, és azt sem, hogyha a diákjaim ragaszkodnának a jógaiskolához. Szabadságra szeretném tanítani őket ebben az értelemben, ez az ő gyakorlásuk. Tanárként azt hiszem az a fontos, hogy olyan diákokat vonzz magadhoz, akikkel szeretnél együtt dolgozni, és ők is szeretnének együtt dolgozni veled.

Russell: Szeretnélek egy kicsit a szvádhjájáról kérdezni. Az önvaló tanulmányozását jelenti számodra az intézményesített tanulás is? Például az, hogy Pattabhi Jois-szal tanultál?

Hamish: Általában az önvaló tanulmányozásaként értjük a szvádhjáját, és én is azt gondoltam, hogy az a lényege, hogy fekszel a kanapén és beszélgetsz a pszichológusoddal. De egyszer, mikor Sharath-tal Londonban együtt vacsoráztunk, erről beszélgettünk és azt mondta, hogy nem, ez nem azt jelenti, ahogy mi értjük, hanem azt, hogy meg kell találnunk Istent. A spirituális utunkat. Nagyon egyszerű elvesznünk abban, hogy “megtaláljuk magunkat”, de a spirituális útra kellene rátérnünk eközben. És ezt persze nagyon nehéz megítélni, hogy “ki találta meg”, hiszen vannak olyanok, akik nagyon régóta tanítanak astanga jógát, és nem találták meg a spirituális útjukat és vannak fiatal tanárok, akik meg igen.

Természetesen attól még, hogy van egy papírod arról, hogy astanga jóga tanár vagy, nem jelenti azt, hogy jó tanár leszel.

Rengeteg oktatóképzés (TTC) érhető el ma már a világban, de ezek nem tesznek téged tanárrá, főleg nem jó tanárrá.

A gyerekeinket is arra tanítjuk, hogy mindenhol a fekete-fehér válaszokat keressék: 2 + 2 az 4, igen vagy nem? Az akadémiai sikert mérjük, ami sok ajtót megnyit a világban számunkra, de a valóságban az, ahogy megtörténnek velünk a dolgok, ahogy alakítjuk és történetté formáljuk ezeket az eseményeket, azt mutatják, hogy ahogyan élünk, az nem ítélhető meg feketén-fehéren.

Például, ha a járványhelyzetet vesszük, abból sincs egyenes kiút. Ha lenne, akkor már az összes ország azt követné, és tudnánk, hogy merre tartunk.

Nem ugyanaz a válasz minden egyes embernek az élet nehézségeire, az egyes szituációkra.

A jógában pedig nagyon intuitívnek, és egyénre szabottnak kell lennünk és kell lennie a tanításnak, éppen ezért, mert tudjuk, hogy a válaszok nem fekete-fehérek.

Russell: Amikor Angliában tanítottam, azt tapasztaltam, hogy a diákjaim nagyon is kritikusak a módszereimmel kapcsolatban, aztán, amikor elmentem Taiwanba, nagyon meglepődtem, hogy az ottaniak milyen könnyen “behódoltak a hatalmamnak”, annak, ahogyan tanítok. Milyen szerinted az ideális diák?

Hamish: Taiwanban, Kínában és Japánban tanítottam eddig Ázsiában, és úgy gondolom, az a szokás, hogy nem kérdőjelezed meg a tanárodat. A tanárnak mindig igaza van és ez a kultúrából fakad. Persze, nagyon könnyű lenne egy olyan felosztást csinálni, hogy a nyugati ember mindent megkérdőjelez, míg a keleti elfogadja a tekintélyt, és ez az általánosítás azért nem igaz. Vannak olyan amerikai tanítványaim, akik soha nem kérdőjelezik meg, amit mondok, és tanítottam olyanokat Kínában, akiknek pedig mindig sok kérdésük volt.

Szóval azt hiszem, annyira ideális egy diák, amennyire ideális egy tanár hozzáállása a különböző diákokhoz.

Harmony: Mikor mentél először Mysore-ba?

Hamish: 1995-ben.

Harmony: És mi volt az indíttatás?

Hamish: Az indíttatás az volt, ami miatt bárki elmegy bárhová, vagyis egy lány miatt mentem először Mysore-ba.

Harmony: A feleséged, Anna miatt?

Hamish: Nem, akkor őt még nem ismertem. De emiatt is romantikával gondolok vissza az első utamra. Mostmár húsz alkalommal voltam Mysore-ban, és emiatt az első és az utolsó utamra emlékszem a legjobban.

Harmony: Milyen volt Pattabhi Jois-szal először gyakorolni?

Hamish: Más volt, mint amit addig valaha csináltam. Soha nem éreztem egészen addig, hogy valaki ennyire tüzetesen megfigyelt volna. És ijesztő is volt persze, egyrészt, mivel hajnalban Guruji egy fáklyával járkált a diákok között, ezért néha csak elképzelni tudtad a sötétben, hogy épp hol vannak a testrészeid, aztán hirtelen megjelent fölötted a fáklyával, és máris a fény és a figyelem középpontjában voltál. Azt hiszem, amikor ötödszörre mentem vissza Mysore-ba, akkora léptem túl a félelmeimen.

Harmony: És akkor hol ismerted meg a feleségedet, Annát?

Hamish: Skóciában tartottam egy workshopot, és ott. Azt tettem, amit általában nem annyira ideális, randira hívtam az egyik tanítványom. De nagyon örülök neki, mert összeházasodtunk, szóval jól sült el.

Russell: Az igaz, hogy Anna volt az első nő, aki meg tudta csinálni a karandavászanát?

Hamish: Az első volt, akit én láttam, hogy meg tudja csinálni, de biztos vagyok benne, hogy számtalan női gyakorló képes volt már rá előtte is!

Az elménk az, ami az útjába áll annak, hogy képesek legyünk megcsinálni egy ászanát. Számtalan féleképpen elmondjuk magunknak, hogy miért nem vagyunk képesek megcsinálni egy-egy ászanát, és aztán nagyon nehéz ezeket a leblokkolásokat feloldani.

Russell: Mikor kezdtél el Londonban tanítani?

Hamish: 1999-ben. Edinburgh-ban tanítottam abban az időben, és John Scott-tól vettem át a tanítást Londonban, mikor ő visszaköltözött a szülőföldjére, Új-Zélandra. Egy nagyon kicsi hely volt, amit átadott, és nagyon öreg. Az ablakok nem záródtak rendesen és kannákat tettünk a diákok matraca mellé, hogy felfogják a vakolatot és a csöpögést a helyiségben.

Russell: Emlékszem, nálad láttam először, hogy kis talp-alakú ragacsokat helyezel a földre, hogy hova tegyék az emberek a matracukat.

Hamish: Igen, minél több embert próbáltunk mindig bezsúfolni a helyiségbe, úgyhogy be kellett osztanunk a helyet! A mostani stúdiónkban is így csináljuk. Ezért is két talp a stúdiónk logója.

Russell: Amikor gyakoroltam nálad, sérült volt a hátam, és emlékszem, hogy fészkelődtem dwi pada sirsászanában és megkérdezted, hogy mit csinálok, mire elmagyaráztam a sérülésem, te pedig azt mondta, hogy mindenfajta sérülésed volt már. Emlékszel erre?

Hamish: Őszintén, nem emlékszem, de az igaz, hogy sokfajta sérülésem volt már! Csodálatos a testnek az a képessége, ahogy újra és újra meggyógyítja magát.

Harmony: Gyakorlás közben, vagy gyakorláson kívül sérültél ennyiszer?

Hamish: A legtöbbet a gyakorláson kívül, és a legtöbbször azért, mert hülye voltam. Próbáltam lenyűgözni valakit, elfelejtettem, hogy létezik gravitáció, ilyesmik miatt.

Harmony: Amikor megsérülsz, tovább gyakorolsz, vagy módosítasz a gyakorláson? Hogyan kezeled?

Hamish: Nem hagyom ki a gyakorlást, persze nincs egyetlen gyógymód mindegyik sérülésre. Legtöbbször kísérleteztem azzal, hogyan tudok mozogni, amikor megsérültem. Csinálom az ászanákat, figyelem, mit reagál a testem és adaptálom, de próbálom a lehető legkevesebb eltéréssel az eredeti póztól. A légzést jól lehet használni egyfajta mérőeszközként. Ha át tudom lélegezni, bármiféle mozdulat legyen az, és kevésbé fáj a légzésnek köszönhetően, vagy nem fáj jobban, az egy jó jel. Nem hagyok ki egy ászanát sem. Lehet, hogy épp akkor csak egyetlen légzésig tudok az ászanában maradni, de két héttel később mondjuk már két légzésig, és így tovább.

Russell: Amikor fölhívtalak, azt mondtad, ma jó volt a gyakorlásod.

Hamish: Igen!

Russell: Milyen a jó gyakorlás most, 2021-ben, és milyen volt 1995-ben?

Hamish: A gyakorlás utáni érzés ugyanolyan. Az elme tisztasága, a mosoly, a nyugalom, amit a gyakorlás hoz, ugyanolyan. Azt hiszem, amikor fiatalabb voltam, akkor több energiát adott a gyakorlás, mint most. Mostmár kevésbé vagyok energikus, de még nagyobb nyugalmat ad és a mosolyom is szélesebb.

Russell: Valaki mondta nekem egyszer, hogy látott téged gyakorolni reggel, tanítás előtt, és hogy még soha nem látott valakit, aki ennyire hatékonyan és tisztán gyakorolt volna, a lehető legkevesebb fölösleges mozgást alkalmazva. Tudom, hogy ez egyébként hatalmas koncentrációt igényel, de mégis úgy tűnik, mintha folyó víz lenne a gyakorlásod, mintha erőfeszítés nélküli lenne.

Hamish: Úgy vagyunk összerakva, mint emberi lények, hogy hatékonyak legyünk a mozgásunkkal, takarékosak az energiánkkal. Amikor az ősemberek vadásztak és gyűjtögettek, arra kellett használják az energiájukat, ami a feladat volt. Ez a légzés-mozgás kapcsolata. Velünk van már egy ideje. Az emberek fölhúzták az íjjukat, és visszatartották a levegőt a koncentráció érdekében, ilyesmi dolgok…igen hosszú az emberiség története a fizikai gyakorlással. Úgyhogy a hatékonyság rendkívül fontos, mivel egy bizonyos mennyiségű energiánk van per nap, ha belegondolunk, annyi, amennyi kalóriát elfogyasztunk.

Szóval képesek vagyunk arra, hogy a gyakorlásunkat is hatékonyan és energiatakarékosan végezzük, képesek vagyunk arra, hogy megbízzunk annyira a testünkben, hogy tudja, hogy mi a feladat, hogyan ossza be az energiát. Hogy minél nagyobb feladatokat gyakorlatilag minél kevesebb erőfeszítéssel tudjunk végrehajtani.

Harmony: Akkor az biztos nagy segítségedre van, hogy próbálod a mindennapi gyakorlásodban tartani magad a struktúrához, az ászanák és a vinyászák egymást követéséhez, magához a sorozat felépítéséhez.

Hamish: Igen, az astanga jógában ez a jó, hogy intellektuálisan keveset kell gondolnunk a gyakorlás közben arra, hogy most épp melyik ízület aktiválódik…

Persze minden napunk más, és talán pont ez az izgalmas, hogy egyik nap jobban érzem magam bizonyos ászanákban, mint a másik nap, és ezt az elmémnek el kell fogadnia.

A teljes interjú elérhető Harmony Slater weboldalán: https://www.harmonyslater.com/finding-harmony-podcast/2021/2/12/hamish-hendry
Fordította: Horváth Eszter.

Levél Sri.K. Pattabhi Jois-tól

astanga backbend

Levél Sri.K. Pattahbi Joistól a Yoga Journal 1995-ös novemberi számában

„Csalódottan tapasztaltam, hogy olyan sok kezdő Astanga jógázó a saját hírneve és pénzügyi gyarapodása érdekében cirkuszi műsorrá változtatja a jógát. (Power Yoga, Jan/Feb 1995). A „Power Yoganak” már a címe is lealacsonyító a Gurumtól, Sri. T. Krishnamacharyatól kapott tanítások rendszerének mélységére, céljára és módszertanára nézve. Az Erő (Power) egy az Istentől kapott tulajdonság, nem valami, amit az emberi önelégültség javára gyűteni lehet. Azok a részleges jógamódszerek, melyek nincsenek összhangban belső céljaikkal, segítenek felépíteni a szív körüli „hat ellenséget”, melyek a vágy, a harag, a kapzsiság, az illúzió, a gyermeteg rajongás és az irigység. Az odaadással gyakorolt teljes astanga rendszere szabadsághoz vezet az ember szívében. Ezt igazolja A Yoga Sutra II. 28. is, ami ezt mondja:

„Yogaanganusthanat asuddiksaye jnanadiptih avivekakhyateh”

ami annyit tesz: „azáltal, hogy a jóga összes aspektusát gyakorolja, az ember elpusztítja a szennyeződéseket, ezáltal a tudás és megkülönböztetés képességének fénye ragyoghat”.
Sajnálatos, hogy azon gyakorlók, akik nem mélyültek még el igazán a saját gyakorlásuk ismeretében megváltoztatták a módszertant és saját korlátaikhoz igazítva, olyan nélkülözhetetlen részét vágtak ki a gyakorlatnak, ami ősi eredettel bírt.
Az Astanga jóga rendszerét sosem szabad a „Power Yoga” vagy egyéb furcsa és szeszélyes alkotással összekeverni, amelyek ellentmondanak a jóga shastrák (tanítások) sokféle hagyományával. Kár lenne a felszabadulás értékes ékszerét elveszíteni a tudatlan testépítés sarában.”

Forrás: A letter from Sri.K. Pattabhi Jois to Yoga Journal, Nov. 1995
Fordította: 叶灵儿

A jóga 99% gyakorlat és 1% elmélet

astanga mysore program

FRISSÜLT A BEJEGYZÉS! 2020-03-05. Többen jeleztétek, hogy gond van az 1% felajánlásával. Utánanéztük és valóban sajnos egy technikai “malőr” miatt a 2020-as évi bevallásban nem tudjátok felajánlani adótok 1%-át a Nyolcágú Jóga Alapítványak 🙁 Hálás köszönet mindenkinek aki megpróbálta! Erről a listáról tudtok választani mást helyettünk.

“A jóga 99% gyakorlat és 1% elmélet.”

Pattabhi Jois híres mondást nem nagyon kell magyarázni a rendszeres astanga/vinyásza krama jóga gyakorlóknak.

Immár nyolcadik éve – amikor csak lehet – a Bandhaworks Jógaiskola biztosítja a 99%-hoz a megfelelő teret és a tapasztalatot. Mi most az 1%-ban szeretnénk a segítségeteket kérni, mégpedig, hogy adód 1%-nak felajánlásával segítsd alapítványunk munkáját.

Azt hogy milyen izgalmas kiadványokon dolgozunk jelenleg, az alapítvány új (még béta változatú) honlapján tudjátok megnézni: https://nyolcag.hu

Ha egyetértesz az Alapítványunk céljaival, likeold facebook oldalunkat.

Hálás köszönet minden 1%-os felajánlásért!

nyolcág alapítvány

A jógi a rógi meg a bógi

Yogik

Sokan sokféleképpen határozzák meg kit is hívunk jóginak vagy éppenséggel jógininak. Íme egy lehetséges ámde elég szigorú, egyébiránt meg elgondolkodtató kategorizáció.

A legtöbb Indiába látogató jógagyakorlók már biztos hallotta a Gurujától vagy idősebb indiaiaktól ennek a régi, közszájon forgó közmondásnak valamely változatát:

“A jógi naponta egyszer, a bógi kétszer, a rógi háromszor étkezik, a halott ember négyszer.“ – Sharath Jois változata

De mit is jelentenek ezek a kifejezések? 

Jógi – Egy jóginak megvan az elhivatottsága, hogy a magasabb cél útját kövesse és a bölcsessége, amelyet az idő és a történelem is próbára tett. A személyisége nem vágyakozik, akar vagy részesít előnyben valamit, ami a döntéshozatal útjába állhat, minthogy nincs választás két dolog között a jógi felfogásában. Csak egy másik ember szempontjából lenne választás és ez egy jógit szigorúnak vagy rigidnek láttathat.

Bógi – Olyan valaki, aki falja az életet – a materiális javak irányában nincs fegyelmezettsége, noha úgy gondolja, van. Az elméjét elfedi a radzsasz és a tamasz, élvezi az életet és minden elutasít, ami nem élvezetet okoz. A felfogása ködös és tompa. Olyan életet él, ami az örömök hajszolásáról szól és mivel a fájdalom ennek az érmének a másik oldala, ezért folyamatosan ingadozik, nem tud elköteleződni a kényelem keresése miatt. Az ítélőképessége is hiányzik. Azt szeretik, ami népszerű és divatos az adott pillanatban. 6 órát várnak a sorban, amikor kijön az új iphone vagy a közösségi médiára posztolnak magukról képet jógapózokban.

Rógi – A róga jelentése betegség. A rógi olyan életet él, amelyben a saját tudatlansága alkotja a betegséget. Még ha nem is ismerik föl, olyan életet élnek, amely betegségtől terhes. Nem tudják átélni a boldogságot a rossz egészségük miatt. Az elme és a test egészsége az első lépés a boldogsághoz. Egy betegséget hordozni olyan, mintha rablánc lenne a bokára kötve. Az érzékei és a felfogása nem működik rendesen, gátlásos és ezért az ítélőképessége sem helyes és a döntések, amiket hoz, nem szolgálják az egészségét. Az a közmondás sokat elmond erről az állapotról, amely szerint ha valaki sárgaságban szenved, akkor egy fehér falat is sárgának fog látni.  Mindent csak a betegségén keresztül lát. Nem tud semmi másról, mert az kívül esik a felfogásán.

Kifejezéseket fordította: Horváth Eszter

Az astanga jóga terjesztése könyvekkel és videóval – önfényezés vagy sem?

David Swenson Ashtanga

Nem túlzás azt állítani, hogy DVD-in keresztül jógagyakorlók generációi ismerték meg az astanga jógát, és hogy sokaknak hatalmas inspiráció: David Swensonnal, Pattabhi Jois régi tanítványával a jógaiskolánkba is ellátogatott Harmony Slater és Russell Case készített interjút.

David Swenson egy igazi jógi, tisztaszívű, nyugodt elméjű. 1977-ben tanult először Pattabhi Jois-szal Mysore-ban, miután 5 évvel azelőtt jógázni kezdett David Williams-szel és Nancy Gilgoff-fal Kaliforniában. Az interjúrészletben megosztja azzal kapcsolatos tapasztalatát, hogy milyen volt az elsők között könyvet kiadni és videókat készíteni az astanga jógáról. 

Harmony: – Sok gyakorló számára az én generációmból, az egyik első könyv, amit a kezünkbe vehettünk az astangáról, a te könyved volt, David. Mikor adtad ki ezt a könyvet?

David: – A kilencvenes évek végén adtam ki. Azt hiszem, 1998 körül.

Russell: – Csodás volt az a könyv! Nekem is az egyik első jógatanárom mutatta meg, és teljesen elképesztő volt, hogy teljesen vízszintesen nyílt ki, mert spirálos a gerince, így egy valódi segédkönyv volt a gyakorláshoz, amiből gyakorlás közben is ki lehetett bogarászni a következő ászanát.

David: – Igen, ez úgy történt, hogy amikor a könyvemet terveztem, bejártam könyvesboltokba, és lemértem a polcokat. Szerettem volna, ha a képek miatt alapvetően széles és magas is a kötet, de nem szerettem volna túl nagyot sem, ami majd az emberek alsó polcára kerül, mert csak oda fér be!

Érdekes volt a könyv fejlődési útja is, mert akkor még semmit nem tudtam a szerkesztésről, folyton elírtam valamit és az egyik nyomtatásból mindenhonnan kimaradt a vinyásza szó! A képeket is egy nap alatt készítettük el, utána pedig elmentem levágatni a hajam. De mivel néhány képet újra kellett fotózni, ezért van az, hogy vannak olyan képek a könyvben, ahol hosszú a hajam, és van, ahol rövid.

A mai napig saját magam adom ki a könyveim.

Russell:  – Az astanga világában mai napig vitatott kérdés, hogy szabad-e hirdetnünk magunkat, a módszert nyomtatásban megjeleníteni. Még 2004-ben egyszer feltöltöttem a gyakorlásomról egy videót a youtube-ra, és sokan kritizáltak emiatt. Mikor elkezdtek megjelenni az astanga jógával kapcsolatos könyvek, például Matthew Sweeney-é, Sharath és Pattabhi Jois nem nézte ezt jó szemmel. Legalábbis a közfelfogás az volt, hogy nem nézik jó szemmel. De mikor elmész Indiába, azt látod, hogy valójában mindenkinek van egy könyve a jógáról. És mindenki jól marketingeli és el is adja könyvét. Neked volt hasonló tapasztalatod vagy kritika, amit kaptál?

David: – Persze, ezt én is tapasztaltam. Ugyanakkor nem úgy látom, hogy könyvet a népszerűséged vagy a jóga eladása miatt írsz. Nem saját magamat akartam promotálni, hanem úgy éreztem, a könyv elkészítése hasznos lesz mások számára. És akkor már voltak egyébként DVD-im is. Amikor azokat készítettem a kilencvenes években, gondoltam is rá, hogy biztos meg fogom kapni a magamét miatta.

Nem kértem Pattabhi Jois engedélyét, az volt az elméletem, hogy inkább a bocsánatát kérem, és nem az engedélyét. Szóval először elkészítettem ezeket és utána kérdeztem meg, hogy mit gondol róluk. Annyira izgultam, hogy fölhívtam David Willamset, az első astanga tanáromat, és elmondtam neki, hogy biztos le fognak gyilkolni a videók miatt. Mire ő elmésen azt mondta: “Bizony, ha kitugod a fejed a tömegből, valaki meg fog dobálni paradicsommal.”
Szóval igazából tényleg nem nézték jó szemmel az astangások a könyvemet és a videóimat abban az időben. Ugye ez a paramparának egy igen szűken vett felfogásából adódik, hogy csak személyesen, a tanártól tudsz autentikusan tanulni. Ezt a dolgot egyébként nem vitatom. A kritikákat pedig elfogadtam. Mert el kellett fogadnom, hogy amikor csinálok valamit, azt azért csinálom, mert én magam hiszek benne, és nem számít, hogy ez felháborítja az embereket, vagy nem. Nem szabad, hogy ettől függjön, véghez viszed-e a dolgot, ha te magad hiszel benne.

A könyv egyébként egy teljesen másik sztori. Főképp azért, mert olyan könyvet szerettem volna készíteni, ami modifikációkat is bemutat az ászanákhoz. Ez abban az időben teljes eretnekség volt. Vagy csinálod az ászanát, vagy nem, nincsenek opciók. De én megkérdeztem magamtól, miért? Miért hisszük ezt? Láttam, ahogy Pattabhi Jois egy testileg béna férfit tanít. Nem mondta azt neki, hogy te nem jógázhatsz. Mindössze a fejét tudta emelni, de Pattabhi Jois megtanította neki az astanga jógát!

Akkor most hogy is van ez? Azt szeretnénk mondani, hogy a jóga csak erős, eleve egészséges testű embereknek van? Akkor ezt most jóga, vagy valami elit fitnesz?

Így gondolkodtam, ezért felkészültem rá, hogy meg fogom kapni a magamét, mert akkor még jócskán nem ez volt a közfelfogás. Megint nem kértem engedélyt Pattabhi Joistól, hanem küldtem neki egy példányt a könyvből, amikor már készen volt.

Abban az időben kettő darab astanga jógáról szóló könyv volt. Az egyik Pattabhi Jois Yoga Malája, ami egyébként nem volt széles körben elérhető, és volt egy Power Yoga című könyv, ami miatt a szerzőjét persze a sárba tiporták, márcsak a neve miatt is.

Szóval küldtem Pattabhinak egy példányt. És aztán vártam, majd felhívtam telefonon. Mikor felvette a telefont, azzal köszöntött, hogy: “Mi újság, David?” és mondtam, hogy “Guruji, küldtem neked egy könyvet, amit én írtam. Megkaptad?” azt mondja: “Igen, megkaptam” 

És persze erre én idegesen várom a folytatást, de hosszú csend követte ezt a telefonban. “Na és, mit gondolsz róla?” – kérdeztem.

És azt mondta: “Az első oldalon helyes a póz. A következőn nem. Aztán megint helyes.”

Pattabhi Jois nem olvasott angolul, szóval egyébként azt gondolhatta, hogy azt ajánlom az embereknek, csinálják meg a pózt, aztán csinálják meg az összes modifikációt is!

De még ezzel a félreértéssel is, fölnevettünk, és minden rendben volt. Pattabhi Jois soha nem sértődött meg egyik diákja könyvének megjelenésekor sem. Ezt jól illusztrálja, hogy egy new yorki workshopon odajött hozzám egy gyakorló, hogy aláírassa a könyvem. És mondtam neki, hogy később aláírom, hiszen az nem az én órám volt, hanem Pattabhi Joisé, ugyanúgy gyakorló vagyok, mint bárki más. Mikor ismét megkeresett délután, a könyvben már Pattabhi, Sharath, és Saraswati aláírása is ott volt!

Teljesen kiakadtam, kérdeztem is, hogy nem kiabált rád, vagy vágta földhöz a könyvet Pattabhi Jois, hogy aláíratod vele?! És azt mondta: “Nem, nem, kifejezetten örült, hogy aláírhatja!”

Egyébként lefénymásoltam azt az aláírt oldalt a könyvemből, és azóta is úgy tartom számon, mint Pattabhi Jois áldását a könyvre.

(…)

A cikket fordította: Horváth Eszter

David Swenson book

A légzés legtökéletesebb módja az astanga jógában

Sharath_Jois

Egy különleges légzéstechnika a kulcsa a vinyásza rendszernek, amelyen az astanga jóga alapul. Pattabhi Jois sokszor hangsúlyozta ezt, Vāmana Risit idézve a Yoga Koruntából:

“Vinā Vinyāsa yogena āsanādih na kārayet”
Ne végezz ászanát vinyásza nélkül.

Ez a légzéstechnika, a vinyászával és a testhelyzetekkel kombinálva segíti a véráramlást, a méreganyagok távozását, és könnyűvé, erőssé teszi a testet. Automatikusan megteremti a belső egyensúlyt is. Amikor a légzés kiegyensúlyozottá és nyugodttá válik, az idegrendszer ugyanúgy megtisztul, amitől megnyugszik az elme. Ilyenkor válik lehetségessé a gyakorláson keresztüli testi-lelki változás.
Hogy teljesen megértsük ezt a technikát, és alkalmazni tudjuk a gyakorlásunkban, egy tapasztalt tanártól kell megtanuljuk. Ezért a cikkben nem megtanítani szeretnénk erre a képességre, hanem tapasztalatokat megosztani a folyamatról és annak előnyeiről.

A Mūla és Uḍyāṇa bandhák szerepe az astanga jóga légzéstechnikájában

Az astanga jóga légzéstechnikája egészen más, mint a szabad légzés, ahogy azt a mindennapokan végezzük. A mūla and uḍyāṇa bandhák segítségével teljesen megváltoztatja a rekeszizom mozgását. Annak érdekében, hogy szemügyre vehessük a bandhák által befolyásolt légzéstechnikát, legalább elméletben meg kell értsük, mit jelent a bandha. Pattabhi Jois a Yoga Malában így írja le: “A mūla bandha a végbélnyílás köldök felé emelését jelenti. Az uḍyāṇa bandha pedig a törzsizmok 10 centiméterre való emelését a köldöktől.”

Amikor megkérdeztem néhány astanga jógagyakorlót, ők azt fogalmazták meg, hogy Pattabhi Jois és Sharath is úgy tanították nekik, hogy a mūla bandha a végbélnyílás “összehúzását” jelenti, az uḍyāṇa bandha pedig az csípő alrészének behúzását. A szabad, mindennapi légzésben a bandhák használata nélkül a rekeszizom lefelé tágul, az alhasi szervekre, ami miatt az alhas kitüremkedik. Ebben a fajta légzésben kevés az oldalirányú mozgás a bordákban, a legtöbb mozgás a hasban történik.
Ennek ellentéteként, amit az astangában alkalmazunk, hogy öszehúzzuk a végbélnyílásunk (mūla bandha) és behúzzuk az alhasi izmokat (uḍyāṇa bandha) megelőzi, hogy az alhasi szervek lefelé tolódjanak. Ehelyett az alhasi szervek ellenállnak a rekeszizom nyomásának, ami azt eredményezi, hogy horizontálisan és oldalra fognak tágulni. A rekeszizomra oldalt tágulásához szükség van az alsó bordák mozgására, amelyek szintén kitágulnak, miközben a mellkas megemelkedik. Ennek eredménye egy mély légzés, amely hatékonyan éri el a tüdő összes részét, amikor figyelmesen gyakorolják.

Megérteni a légzés minőségét

Pattabhi Jois elhíresült módon használta a “szabad légzés, hangosan” kifejezést, amikor arról kérdezték, hogyan lélegezzen valaki az ászana gyakorlása során. Ezalatt azt értette, hogy nem szabad, hogy a légzés útját megállítsuk a torokban, hanem, hogy a légzésnek szabadon kell ki-, be áramolnia a tüdőből. A gyengéd hang, amely ezzel jár, inkább mélyen a mellkasből kell jöjjön, semmint amiatt, hogy a torokban megakasztjuk a lélegzetet.

A gyakorlás során arra kell figyelni, hogy ugyanannyi ideig tartson a belégzés és a kilégzés, és egyenletes legyen az intenzitása a légzésciklusnak végig a gyakorlás során. Jois gyakran azt is leszögezte, hogy az ászana (testhelyzet) csak akkor megfelelő, amennyiben a légzés is megfelelő. Más szavakkal élve, akkor sajátítunk el egy ászanát, mihelyt szabadon, nyugodtan tudunk lélegezni egy-egy testhelyzetben. A légzés minősége elárulja az elme minőségét. Ha a légzés nyugodt, mély és kiegyensúlyozott, az elme is a nyugodtság és a fókusz állapotában van.

A helyes légzés előnyei

A légzéstechnika tökéletesítése segít, hogy hosszútávon, a mindennapjainkban is több oxigénhoz jussunk, és hatékonyabban ürítsük ki szervezetünkből a szén-dioxidot. A kiegyensúlyzott, áramló légzés nagy hatást gyakorol az idegrendszerre is, egyensúlyt teremt a hangulatingadozásban, nagyobb stabilitást eredményez fizikailag, mentálisan és érzelmileg egy nap során. Ennek köszönhetően tisztább, nyugodtabb az elme, amely nagyon fontos a jóga “sikerét” illetően.

Mivel a légzés szorosan kapcsolódik a fizikai, mentális, és érzelmi állapotokhoz, a légzéstechnikát fel tudjuk használni, hogy szabályozzuk ezeket a rendszereinket. Például a légzés szétszórttá válik és felgyorsul, amikor felizgatjuk magunkat, vagy stresszelünk. Hihetetlen módon, jelentősen javítani tudunk a stressz szintünkön és az érzelmeink hullámzásán, amennyiben tudatosan elkezdjük szabályozni a légzésün ezekben a helyzetekben. Néhány mély, kiegyensúlyozott lélégzetvétel sokkal jobb kedvűvé tehet minket.

A légzés szorosan kapcsolódik a fizikai állapotunkhoz is. A légzéstechnika vinyászához és ászanához kapcsolt gyakorlása segít, hogy erős, egészséges legyen a légzőrendszerünk és fejleszti a teljeskörű jólétünk, fittségünk és mentális tisztánlátásunk. Ahogy azt ősi szövegekben leírják és ahogy azt jógagyakorlóként tapasztaljuk, a légzés szoros kapcsolatban van az energia (prāṇa vagy életerő) áramlásával a testben. A prāṇa sokféle testi funkcióért felelős. Amikor a prāṇa szabadon áramlik, egészségesek vagyunk. De mikor az áramlása megtörik, az testi vagy mentális állapotváltozást, esetleg megbetegedést eredményez. A helyes légzésmintázat kialakítása fontos, hogy a prāṇa áramlása szabad legyen. Ezért amikor valamilyen fizikai betegségtől, vagy mentális állapotváltozástól szenvedünk, a légzésmintázatunk megváltoztatásával a betegségen is javítani tudunk.
A prāṇa az egyesítője az egyéni léleknek (vagy Jīvātman) és a felsőbb énnek (vagy Paramātman) ezért a prāṇa áramlásának szabályozása kulcskérdéssé válik az egyesítésben – írja Krishnamacharya a Yoga Makarandában. Európai gondolkodásra lefordítva ez talán a pszichológia tudatos, és tudattalan én fogalmaival értelmezhető. A tudattalan viselkedésmintáinkon változtatni tudunk a prāṇa szabályozásának segítségével, amelyet a légzésen keresztül érünk el.

A prāṇāyāma, az astanga jóga negyedik ága összeköti az első három ágat (jámák, nijámák, ászana) a tudatosság felsőbb fokaival. Az astanga jóga módszere ezért először a test és az elme stabilizálásra törekszik az első három ág mindennapi gyakorlásán keresztül, kiemelt figyelmet fordítva a mély, rekeszizomi légzésre, amely önmagában egy alapozó prāṇāyāma technika. Haladó légzéstechnikák bevezetésére akkor van lehetőség, amikor a gyakorló stabilizálódott fizikailag, mentálisan és érzelmileg a hosszú időn keresztül, megszakítás nélküli gyakorlás segítségével (és csak rendkívül tapasztalt tanároktól elsajátítandó).

A Yoga Malában Pattabhi Jois figyelmeztetőleg idézi a Hatha Yoga Pradipikát: “Ahogy egy oroszlánt, elefántot vagy tigrist is fokozatosan szelídítenek meg, a prāṇához is hasonlóképp kell közelíteni, másképp tönkreteszi a gyakorlót.” Elsőként a szilárd alapok megteremtése szükséges a helyes légzés elsajátításával, így a jóga többi ága is elérhetőbbé válik, veszélytelenül.

A cikk szerzője Andrew Hillam, kiegészítette Horváth Eszter.

Ebben a podcast epizódban Andrew, tapasztalt astanga gyakorlóként bővebben is kifejti a légzés, és a hangadás kapcsolatát az elme állapotaihoz.

MEGJELENT!!! R. Sharath Jois: Kortalanul

BOOKWEB_C-1

Szeretnéd örök fiatalnak érezni magad? Szeretnél hosszú ideig élni? Szeretnél egészséges és erős lenni? Az astanga jóga Gurujának Kortalanul –  egy jógi titkai a hosszú és egészséges élethez című legújabb könyvéből megtudhatod, hogyan válhatsz erőssé és egészségessé egy olyan életmód segítségével, amely gátat szab az öregedésnek.

A kortalanság titka abban rejlik, hogy milyen életet élünk, s hogyan viszonyulunk az élethez. Erről ír könyvében a jógaguru, Sharath Jois, aki megosztja velünk mély és sokrétű tudását és tapasztalatát, amelyet számtalan generáción átívelően örökölt a tanítói láncolat által. Ez a kivételes ismeret a világ legnépszerűbb jógaformáján, az astanga jógán keresztül érkezik el hozzánk, amelyből a legtöbb modern jógastílus merít inspirációt.

SharathJi a jógafilozófiát segítségül hívva osztja meg saját életéből vett anekdotákat, bevált recepteket, egyszerű, gondosan kiválasztott jógapózokat. Mindemellett tippeket és tanácsokat is ad az olvasó számára arról, hogyan alakíthatunk ki olyan szokásokat, amelyek hosszútávon egészséges életmódhoz vezetnek.

Mit szólnál például ha tested jobb és kiegyensúlyozottabb anyagcserével, vérkeringéssel, fizikai erővel és oxigénellátással rendelkezne? A Kortalanul – egy jógi titkai a hosszú és egészséges életéhez című könyvből nem csak azt tudhatjuk meg, hogyan tisztítható, gyógyítható és erősíthető a test, hanem azt is, hogyan tudjuk kiegyensúlyozni és megnyugtatni az egész idegrendszert és a tudatot csökkentve a stresszt és depressziót. SharathJi tanácsait követve megtapasztalhatjuk, minyire könnyedén megálljt tudunk parancsolni az öregedésnek, és milyen hatékonyan válthatunk egy olyan életmódra, amely megnyitja előttünk az utat a hosszú, tartalmas, örömteli és egészséges élet előtt.

Sharath Jois, az ashtanga jóga 2009-ben elhunyt alapítójának, Sri Patthabi Joisnak, az unokája és örököse, az évek során tanította Madonnát, Stinget, Gwyneth Paltrow-t és sok más hírességet szerte a világon. SharathJi azt tanítja, hogy a jóga kisebb változtatásokkal minden ember számára lehetséges. A jógapozíciók, az ászanák és a légzés a jóga azon eszközei, amelyek fokozottan jó közérzetet és mélyebb öntudatosságot eredményezhetnek.


Hálás köszönet mindenkinek aki ebben a gyönyörű ámde kihívásokkal teli projektben a segítségünkre volt! Nevesítve 🙂 Seres Hajnal, Csák Csaba, Krébesz Andi, Magos Eszter, Tátrai Eszter, Tátrai Lívia, Horváth Orsolya, Dacsev Dia 🙏🙏🙏

A könyv korlátozott számban megrendelhető webáruházunkban, akár karácsony (idei) előtti szállítással. Ha december 17-ig megrendeled, karácsony napja előtt átveheted. Remek ünnepi ajándék mindenki számára! Ajándékozz egészséget és hosszú boldog életet 🕉🙏💥

12314

Legutóbbi bejegyzések

Archívum

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved