yat karoṣi yad aśnāsi yaj juhoṣi dadāsi yat
yat tapasyasi kaunteya tat kuruṣva mad-arpaṇamAmit teszel, amit eszel, amit áldozol, amit adsz, amiért vezekelsz, Kunti fia, nekem tett felajánlásként végezd.
Bhagavad Gitá IX.27
Az élet értelme, hogy megszabaduljunk minden aljasságtól. Amikor az aljasság eltűnik, csak a szeretet marad. A szeretetet választani az aljasság helyett, egy jelentősségteljes, szép életnek az alapja. Az életünk célja, hogy emlékezzünk, kik is vagyunk valójában, hogy emlékezzünk a végtelen, mindent átható kapcsolatunkra a legfőbb forrással, Istennel. Ezt az emlékezést az Önvaló megismerésének, megvilágosodásnak, ébredésnek, vagy jógának hívják. Az ébredés akkor történik, amikor a lélek rájön, hogy nem csak egy bőrzsákba bújtatott egó, egy halandó test és elme, hanem Isten lakhelye is egyben.
Az élet teljes megélése, jelentéssel és céllal itatja át a mindennapjainkat. Isten a Szeretet, és ez a hatalmas szeretet ott él mindannyiunkban, mint Atman, a végtelen lélek. Megvilágosodottnak lenni annyit tesz, mint emlékezni Isten jelenlétére az életünkben. A Bhagavad Gítában Krishna azt az egyszerű tanácsot adja: “emlékezz rám mindenben, amit teszel. Mielőtt eszel, vagy iszol, ajánld fel nekem. Ajánld minden cselekedeted nekem és jelen leszek az életedben.”
Így tudjuk a fizikai létezésünket lépcsőfokról lépcsőfokra, tudatosan spiritualizálni. Minden pillanat, amit Istenre való emlékezéssel töltesz, megnyitja a lelked az Ő szeretetére és ebben a szeretetben minden lehetséges. A jógikus szentírások szerint Isten természete satchiddānanda (Sat-chit-ananda) igazság, tudatosság és áldás, de leginkább áldás. Egy áldott, boldog ember belső, isteni fényt áraszt magából és természetéből fakadóan kedves másokhoz. Ez az áldott állapot Atmanból, a végtelen lélekből sugárzik és folyik keresztül az embereken, akik emlékeznek rá. Amikor másokkal kommunikálnak, az egy mágneses lélek és lelék közti interakció. Mély kapcsolódást keresnek a másikban. Nem gonosz lelkűek, önzőek, érzéketlenek, ítélkezőek, vagy egocentrikusak. Másközpontúak. Megértőek, barátságosak és melegszívűek mindenkivel. A puszta jelenlétük reményt és boldogságot hoz minden élethelyzetbe, finoman emlékeztetve ezzel másokat, hogy a boldogság egy lehetőség, mindenki emlékezhet, hogy kik vagyunk valójában.
Patandzsali a jóga szútrái szerint az avidjá a legnagyobb akadály az emlékezésben. Az avidjá tudatlanságot jelent, a nem ismerését, vagy inkább elfelejtését lelkünk isteni, áldott természetének, a tagadását annak, hogy Isten bennünk él. Az avidjá más akadályokat is táplál bennünk, amik falakat emelnek a lelkünk köré és megnehezítik az igaz boldogság megtapasztalását. Patandzsali szerint, ezek az akadályok az asmitā (egoizmus, arrogancia), rāga (ragaszkodás), dveṣa (idegenkedés) és az abhiniveśāḥ (haláltól való félelem).
A jóga gyakorlás segít túllendülni ezeken az akadályokon.
A jóga egy olyan praktikus tudomány, ami utat mutat a másokhoz és a világhoz való kapcsolódásban is. Ez a módszer arra ösztönöz, hogy javítsuk a környezetünkhöz való hozzáállásunkat, hogy szabadok legyünk a félelemtől a szenvedéstől és hogy megszabaduljunk a szamszara körforgásától. Az aszmitá ártatlanságot jelent és ez az első iránymutatás a jógiknak, akik szeretnék felfedezni, hogy hogyan tudnak a legjobban másokhoz kapcsolódni. Ez az egyik oka annak, hogy egy komolyabb spirituális gyakorló idővel vegán étrendre fog áttérni, mert nem szeretne hozzájárulni a tej- és a húsiparban történő mindennapos kegyetlenséghez. Egy észszerű, a környezetre tekintettel lévő diéta egy nagy lépés lehet a megtisztulás útján. Minden cselekedetünk számít. Bármit teszünk, az hatással lesz ránk. Ahogy másokkal bánunk, úgy fognak bánni velünk.
Semmink nincs, ami ténylegesen a miénk, csupán egy dolgot választhatunk meg szabadon, hogy hogyan bánunk másokkal. Egy boldog ember olyan ember, aki boldogságot teremt a környezetében. Mivel a boldogság bennünk lakozik, amikor másokat boldoggá teszünk, a belső kútból merítünk, ami a felszínre érve a környezetünk javát szolgálja. A boldogság felfedezésének folyamata teljesen átalakíthat bennünket, ahogy az ténylegesen elkezd áramlani rajtunk keresztül. Ha másoknak szenteljük életünket és közvetítjük Isten áldását ezen a világon, résztveszünk a “projektben” ami segít emlékezni arra, hogy kik vagyunk valójában, emlékeztet a kapcsolatunkra Istennel és a végtelen lelkünkkel. Két feladatunk van az életben: emlékezni Istenre és szeretetteljesnek lenni másokkal. (Ez a két dolog egyébként kéz a kézben jár egymással)
Ha elég bátrak vagyunk, hogy elengedjük az aljasságot, a panaszkodást, a hibáztatást és azt, hogy áldozatnak érezzük magunkat, lehetőségünk nyílik arra, hogy érezzük Isten könyörületét. Minden új pillanat friss és üde marad azon az úton, amin felfedezzük a boldogságot. Áldott, derűs, jelentősségteljes életet élünk. Van egy szanszkrit kifejezés azokra, akik ilyen felszabadult állapotban élik az életüket: jīvanmukta.
Forrás: https://jivamuktiyoga.com/fotm/the-meaning-of-life/
Fordította: Boér Péter