Astanga Ikonok: David Williams

David Williams

Amma és Guruji történetéből láthattuk, hogy az 1970-es évekig a nyugati világ mit sem sejtett arról, hogy valahol egy távoli dél indiai faluban él az a mester, aki később az Astanga Jóga irányzatot oly közkedveltté teszi, hogy ma már ezrek utaznak rendszeresen Mysore-ba, hogy a „Main Shala”-ban, a K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-ban tanulhassanak. Bár pontos számot nem tudunk, de talán a milliós nagyságrendet is elérheti azoknak a száma, akik életének elemi részévé vált a mindennapos gyakorlás. Guruji első nyugati tanítványi közül szeretnék most bemutatni valakit, akit meghatározó szerepet játszott az Astanga népszerűsítésében. Ő szervezte meg Guruji és Manju első útját az Amerikai Egyesült Államokba és a világ számos elismert és nagy tapasztalattal rendelkező tanára is nála kezdte pályafutását. A teljesség igénye nélkül: David Swenson, Doug Swenson, Danny Paradise, Cliff Barber, Batiste Marceau, Bryan Kest, Jonny Kest, Clifford Sweatte, Tracy Rich, Chuck Miller, Maty Ezraty, Kathy Cooper és Andrew Eppler. Ez a kiváló személyiség pedig nem más, mint David Williams.

David az Egyesült Államokból származik, jelenleg is Hawaii-on él, jógázni egyetemi évei alatt kezdett az 1970-es évek elején. Közel 44 éve gyakorol és tanít Amerikában és a világ számos pontján egyaránt.

David Williams

A kitartó, mindennapos gyakorlást sokan fárasztónak és átlagon felüli fegyelmet igénylőnek tartják, azonban elmondása szerint Davidet sokkal inkább elbűvölte az Astanga Vinyásza rendszer, és a jóga áldásos hatásai. Kíváncsisága tántoríthatatlanul motiválja, hogy felfedezze, vajon mi történik, ha az ember tényleg egy életen át gyakorol. Számos történetet hallhattunk már az indiai jógikról, akik koruk előrehaladtával egyre bölcsebbekké váltak és mágikus képességek birtokába jutottak. Első találkozása a jógával egy farmon történt, ahol az egyik barátja épp fejenállás közben lótuszba tette a lábait. David érdeklődve figyelte, azonban remek fizikai kondíciója ellenére sem hitte, hogy képes lenne utánozni őt. Mégis nem sokkal ezután már az első indiai utazását tervezte, hogy megtalálja mesterét.

„Most jövök rá, ahogy visszatekintek, hogy olyan voltam, mint egy detektív, aki a legnagyobb jógi után nyomoz. Kérdezgettem az embereket, különböző órákra jártam. Ez a kutatás egészen Indiáig vitt, ahol 1972 tavaszán Pondicherryben, Swami Gitananda Ananda asramjában találkoztam Manjuval, Pattabhi Jois fiával.”

Manju ekkor egy barátjával, Basarajuval utazgatott India szerte és tartott jógabemutatókat. David pedig Norman Allennel volt az asramban, és miután látták az első sorozat bemutatóját, David rögtön tudta, hogy megtalálta, amit annyira keresett. Kérdezősködött is Manjunál, hogy ő hol és kitől tanulta mindezt, aki elmesélte, hogy az édesapja egy Mysore-ban elő jógamester és astanga jógát tanít.

David Williams

David vízuma már majdnem lejárt, így haza kellett utaznia és gyűjtenie egy kis pénzt a visszatéréshez. Norman viszont rögtön Mysore-ba ment és elkezdte tanulmányait Gurujival. Norman épp befejezte az első sorozatot, amikor David csatlakozott hozzájuk. Nancy Gilgoff is vele tartott. Az ott töltött négy hónap alatt tanultak pránájámát, megtanulták az első, a második sorozatot és a harmadik sorozat felét. Nagyon különleges alkalom volt ez, hiszen Guruji azelőtt sosem tanított külföldieket és ezért rengeteg figyelmet szentelt Davidéknek. Mindenki igyekezett olyan gyorsan tanulni, ahogy csak tudott. Abban az időben Guruji még alig beszélt angolul, úgyhogy sokszor csak utánozták a tapasztaltabb tanítványokat és próbálták memorizálni az ászanák sorrendjét. David „stratégiája” az volt, hogy naponta nyolc új pózt akart elsajátítani, így sikerült megtanulnia végül az első kettő és a harmadik sorozat felét.

David Williams

Amikor a vízuma ismét lejárt, visszatért Amerikába, a kaliforniai Encinitasba, ahol elkezdett jógát tanítani. Nem sokkal később levél érkezett Gurujitől, amelyben megírta, hogy szívesen látogatna Amerikába. David természetesen nagyon szeretett volna segíteni és úgy tervezte, hogy mindaddig félretesz heti 10 dollárt, amíg össze nem gyűlik annyi pénz, ami fedezi Guruji útját. Lelkesen mesélte tanítványainak a jó hírt, akik rögtön fel is ajánlották, hogy nem kell olyan sokáig várnia a pénz miatt, majd ők gyorsan összeadják a szükséges összeget. David legnagyobb meglepetésére, másnapra összegyűlt 3000 dollár. Azonnal értesítették Gurujit, hogy készülődhet Kaliforniába.

Guruji és Manju

Kezdetben úgy volt, hogy Guruji a feleségével, Ammával érkezik, de végül fiát, Manjut vitte magával, hogy segítsen neki a tanításban. Kicsit később kapták meg a vízumukat, mint ahogy eredetileg tervezték, ezért végül hét hónappal később, 1975-ben érkeztek meg Encinitasba. Addigra már 35 fős kis csapat jött össze, akik minden nap gyakorolták a sorozatokat, hogy felkészüljenek Guruji fogadására.

Guruji és Manju Daviddel, Nancyvel és Terry Jenkinsszel töltötte a következő négy hónapot és a gyakorlás mindennapossá vált Encinitasban. Davidet nagyon vonzotta Hawaii, úgyhogy miután ez az időszak véget ért, elhagyta Kaliforniát, Manju pedig, aki Amerikában akart maradni, átvette az óráit.

„Az utolsó esték egyikén a konyhában ücsörögtünk és beszélgettünk, Manju fordított. Amikor feltettem Gurujinak a kérdést, hogy mint „nagy jógi” a „kis jóginak”, milyen tanáccsal tudna szolgálni, azt felelte: ’Kelj fel minden nap és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. A következő reggel, kelj fel, és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. Csak gyakorolj, és minden más jön majd!’”

„Úgy terveztem, csak pár hétre látogatok el Hawaii-ra, hogy felfedezzem a Paradicsomot, de azóta itt vagyok. Számtalan helyen tanítok és több ezer emberrel találkoztam, akikkel volt szerencsém megosztani ezt a fantasztikus irányzatot.”

Gondolatok Gurujiről

David Williams

David Williams: „Nagyon kedves mosolya volt. Rettentően szigorú volt, ha fegyelemről és koncentrációról volt szó, de nagyon szerettem a mosolyát. Kicsattant az egészségtől. Akkoriban már 59 éves volt, mégis, szép volt a bőre, és rendkívüli kisugárzása volt. Tudtam, hogy bárhogy is csinálja, úgy akarom csinálni én is.”

„A legelejétől kezdve azt mondogatta nekünk, hogy 95% gyakorlat, 5% elmélet. Ha gyakorolsz, minden feltárul előtted. Nekem ez a spirituális része az egésznek. Először a testnek kell egészségesnek és erősnek lennie, hogy ne zavarja meg az embert miközben meditál. A jóga és a meditáció számomra két azonos fogalom. Az évek során egyre inkább arra törekedtem, hogy a gyakorlásom egyfajta mozgó meditációvá váljon és a gyakorlás végeztével ez a meditatív állapot egész napon át tartson. Ezért én a gyakorlást egy 24 órás meditáció alapjának tekintem.”

„Minden, amit az idő tájt annyira kerestem, Gurujitől kaptam meg. Indiába mentem, hogy megtaláljam a lehető legjobb jógagyakorlatokat és rá is leltem az ő rendszerére. Szorgalmasan tanultam, és azóta is gyakorlok. Továbbra is kérdezősködöm persze, hogy talált-e már valaki ennél tökéletesebb sorozatot, de sehol nem fedeztem fel jobbat, mint Guruji astanga jóga rendszere. Ha valaki azt mondaná, hogy „Rendben, van 15 perced vagy egy órád, hogy valami jót tegyél magadért… Bármilyen eszközt kaphatsz hozzá, súlyzókat, biciklit, bármit…”; én csak leteríteném a matracomat a földre, elkezdeném a Napüdvözleteket és folytatnám az első sorozattal. Örökké hálás leszek Gurujinak minden egyes óráért abból a sok százból, amit azzal töltött, hogy astanga jógát tanítson nekem.”

„Guruji két nagy ajándékot adott nekem: tudást és szabadságot. Ezért is gyakorlok immár több mint 40 éve megszakítás nélkül és mondhatom, hogy valóban, minden más jött magától.”

Forrás:
http://www.ashtangayogi.com/HTML/biog.html
http://aysnyc.org/index.php?option=com_content&task=view&id=97&Itemid=101
http://www.yogajournal.com/wisdom/2568
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois

Astanga Ikonok: Amma

AmmaGuruji

Astanga Ikonok

Szeretném egy személyes kedvenc történetemmel kezdeni az Astanga Jóga eddigi történetének kiemelkedő alakjait bemutató szekciónk első bejegyzését. A célunk ezzel a sorozattal sok érdekes, rendkívül inspiráló tanár és diák életéről megosztani egy-két különleges momentumot, amely reményeink szerint még több erőt, kedvet és lendületet ad a rendszeres gyakorláshoz. Ezeken a példákon keresztül számtalanszor beigazolódik, hogy amikor igazán kapcsolatba kerülünk valódi önmagunkkal és a szívünk legmélyebb vágyait követjük, úgy biztosak lehetünk abban, hogy a jó úton járunk, és nem tévedhetünk el.

Amma – Guruji

Amma és Guruji története is ennek bizonyítéka. Guruji már jó ideje nagyra becsült tanárával, Krishnamacharyaval tanult Mysore-ban, amikor egy fiatal lány, gyakori látogatója lett a rendszeres jóga bemutatóiknak. Ezeket a bemutatókat a Maharadzsa tiszteletére rendezték, aki miután Krishnamacharya meggyógyította egy komoly betegségből, Krishnamacharya pártfogójává vált és különösen kedvelte Gurujit is. Savitramma (akit gyermekei és a tanítványok később csak Ammának hívtak) csupán 14 éves volt, amikor egy bemutató után édesapjához fordulva kijelentette, hogy Guruji az az ember, akihez ő feleségül szeretne menni. Narayana Shastri udvariasan meg is hívta Gurujit vendégségbe a saját kis falujukba, amely Mysore-tól csaknem 20 km-re volt, hogy a vacsora alatt mindenféle kérdéseket tehessen fel neki: ’honnan jött?’, ’hogy hívják a szüleit?’, ’milyen kaszthoz tartozik?’… Amma nagy örömére édesapja a választ a legutolsó kérdésre is elfogadhatónak vélte, ezért Narayana Shastri ezúttal már a horoszkópjára is kíváncsi volt. Guruji nem teljesen értette, hogy miért, de elkészítette az elemzést és hamarosan visszatért vele, mit sem sejtve arról, hogy kisebb családi drámát okoz majd ezzel, hiszen a horoszkópok alapján Amma és ő nem illettek össze. Ammát ez persze a legkevésbé sem érdekelte, ’Megfelelő vagy nem, én hozzá akarok menni feleségül!’. Így Narayana nem tehetett mást, félredobva a horoszkópot és Guruji édesapjának hozzájárulását kérve végül beleegyezett a házasságba. Egyedül Krishnamacharya intette óvatosságra a fiatal szerelmeseket: ’Vigyázz vele, nagyon erős ember!’. 1933 júniusában, Amma születésnapján, teliholdkor keltek egybe. Amma 14, Guruji 18 éves volt. Amma visszatért a családjához, Guruji pedig a tanulmányaihoz az egyetemen. Ezután három vagy négy évig nem is látták egymást. Amma 1940 környékén költözött csak Mysore-ba és közös családi életük ekkor vette kezdetét. Évekkel később vallotta csak be, hogy házasságuk első pár évében annyira félt férjétől, hogy alig mert beszélgetni vele, egészen addig, amíg második fiuk, Manju meg nem született. Az ezt követő 8 év alatt sokszor költöztek, számos házban laktak, amíg Guruji tanítványai össze nem gyűjtöttek 10 000 rúpiát, hogy segítsenek nekik venni egy házat Lakshmipuramban. Mire beköltöztek, már mindhárom gyermekük, Ramesh, Manju és Saraswati is megszületett.

Amma volt Guruji első tanítványa és elmondása szerint nagyon ügyesen megtanulta a sorozatokat a haladó ászanákig. Krishnamacharya személyesen tette próbára egyszer vinyásza számolással, de Amma derekasan helyt áll, és így kiérdemelte a tanítói oklevelet.

Életük a korai években egyáltalán nem volt könnyű. Ugyan Gurujinak jógaoktatói állása volt az egyetemen, a 10 rúpiás fizetése alig volt elegendő a család fenntartására. 1956-ig, amíg Guruji professzor nem lett, a körülmények nem javultak számottevően. 1948-ban alapították meg otthonukban a ma már oly híres „Astanga Jóga Kutatóintézetet” (Ashtanga Yoga Research Institute) azzal a céllal, hogy a jóga gyógyító aspektusait tanulmányozzák. Házuk ekkor még csak két szobából, egy konyhából és a fürdőből állt, Guruji csak később, 1964 körül bővítette ki a jógateremmel és az emelettel. Ezután nem sokkal érkezett az első európai növendék, egy belga úriember, Andre van Lysebeth, aki indiai tanulmányai után hazatérve adott ki egy könyvet Pranayama címmel. Ebben a könyvben jelent meg először Guruji fényképe, és így már az európai közönség is megismerkedhetett vele. Ennek hatására a ’70-es évektől egyre több európai és amerikai tanítvány is érkezett; az elsők között Norman Allen, David Williams, Nancy Gilgoff és Tim Miller.

Amma gondoskodó szeretetének és meghatározó személyiségének hatására a tanítványok is gyakran édesanyjukként tekintettek rá. Gyakorlás után mindig friss kávéval és bátorító szavakkal várta a fáradt diákokat és mivel szanszkrit nyelvben ő is igencsak jártas volt, előfordult, hogy kijavította Gurujit, ha eltévesztett egy versszakot, ami a jelenlévők számára rendkívül szórakoztató tudott lenni.

1997-ben teljesen váratlanul hunyt el, ami az egész családot lesújtó veszteségként érte. Jelenléte, szeretete pótolhatatlan, hiánya pedig az érintettek számára betölthetetlen. Amma emlékére Guruji számos felújítási és beruházási projekthez fogott hozzá, kezdve két templommal Kowshikaban, amely különösen fontos volt neki. Mikor elkészültek, a megnyitó tiszteletére háromnapos ünnepségsorozatot tartottak, amire az egész falu és Guruji összes tanítványa hivatalos volt. 2000-ben egy újabb templom építésébe kezdtek, amelyet Adi Shankaracharyanak, a család gurujának szenteltek. Ebben a templomban található Sharadamba, a bölcsesség és a tanulás istennője és Navagraha, az indiai asztrológia kilenc bolygója. Ezeket nagy tisztelet és imádat övezi, mert a hit szerint jótékony hatásuk van a világ eseményeire és az egyéni sorsok alakulására. A megnyitó körül 2001-ben ismét nagy felhajtás volt. Az indiai falvakban a templomoknak kiemelkedő spirituális és közösségi szerepe van, ezért volt olyan nagy áldás ez a felújítás és építkezés sorozat, amely nem csak Ammára való örök emlékezés, hanem az ősi spirituális hagyomány folytonosságának fenntartása, amely minden élőlény javát szolgálja.

Gondolatok Ammáról

Manju Jois: „Az édesanyám volt a család tartóoszlopa, mindenben támogatta az édesapámat, bármit is csinált, pedig nem volt egyszerű eset…. Valójában ő választotta férjéül; egyszerűen beleszeretett és hozzá akart menni… Össze is házasodtak, így kezdődött minden… Otthon mindig fantasztikus hangulat volt, sokat nevettünk. Nagyon jó humora volt, nyugodt volt és sosem csinált nagy ügyet semmiből… Folyton kijavította az édesapámat… Egyszer, amikor Guruji végzett a tanítással és kissé átszellemülten kisétált az utcára körülnézni, nem vette észre, hogy csak az az alsónadrág van rajta, amiben tanítani szokott. Édesanyám utána is kiabált, hogy menjen vissza a házba azonnal. Guruji morcosan vissza is ballagott… Nagyon mókás volt őket nézni.”

Saraswathi: „Nagyon jó humorú asszony volt, sokszor viccelődött és nagyon szerette a diákokat. Mindig készített nekik valami harapnivalót, friss kávét. Nagyon szeretett gondoskodni az emberekről. Az édesapámnak is mindig gondját viselte, pedig sokáig nagyon szegények voltunk. Az édesanyám ennek ellenére is boldog volt, hogy vele élhet. Néha napokig nem ettek, csak pár papaját a kert végében lévő fáról. Amikor a testvéreim és én még nagyon kicsik voltunk, édesapám sokszor csak rizst hozott ebédre, persze amikor futotta rá a fizetéséből. Ebédre mindig keveset ettünk. Később, mikor már több pénzünk volt, édesanyám akkor is ugyanolyan maradt. A pénz nem változtatta meg. Annak ellenére, hogy a horoszkópjuk szerint nem illettek össze, nagyon szerették egymást és 63 éven keresztül boldogan éltek együtt…

Sokszor ugratta édesapámat. Guruji már elmúlt 70 éves, amikor vett egy robogót és azzal furikázott minden nap. Sokszor elesett és akár komolyan meg is sérülhetett volna. Édesanyám persze folyton mondogatta, hogy vigye vissza a motort, de ő hajthatatlan volt. ’Nem, inkább gyere, elviszlek egy körre’. Mire Amma: ’Sosem ülök fel arra a vacakra, keress más hölgyeket. Ha leesek, ki fogja gondomat viselni? Ha te esel le, majd én ápollak, de én sosem ülök fel.’ Nagyon okos asszony volt.”

David Williams: „Amma rendkívül meghatározó szerepet töltött be Guruji életében. Mindig mosolygott és végtelenül barátságos volt mindannyiunkkal. Igazi öröm volt látni őt. Nagyon szerettem a főztjét, sokszor mentünk piknikezni és azok voltak a legjobb fogások, amiket Indiában ettem. Mikor már egyre több külföldi érkezett, elkezdett angolul tanulni. Érdeklődő volt és közvetlen, mihamarabb kapcsolatba akart velünk kerülni. Gyorsan tanult angolul, de már azelőtt is remekül kommunikált. Rendkívül okos és intelligens volt. Mindenki nagyon szerette Ammát.”

R. Sharath Jois: „Nem tudom, hány előző élet jó karmája kellett ahhoz, hogy a nagyapámtól tanulhassak, és hogy ilyen szoros lehessen a kapcsolatunk oly sok éven át. Ez minden képzeletet felülmúl, különösen, amikor még a nagymamám is velünk volt. Az ő energiája még markánsabb volt. Guruji megtanította nekem az áaszanákat, de Amma jelenléte tette igazán erőssé az egészet…. Mindenben támogatta a nagyapámat és az egész családot. Nagyon erős asszony volt. Az ő energiája nélkül nem hiszem, hogy ennyi mindent tanultam volna Gurujitól. Nem csak a gyakorlatokra gondolok, hanem arra az energiára, ami körbevett. Folyton mondogatta Gurujinak, hogy ’Mindent meg kell tanítanod neki, naggyá kell tenned!’. Rengeteget segített, mindenben támogatott engem is. ’Muszáj megtanulnod és tökéletesítened a jóga művészetét, hogy a tanítói láncolat (parampara) tovább élhessen.’ Sok időt töltöttem Gurujival, de még többet a nagymamámmal. Nagyon bölcs volt, igazi jógi.”

Forrás:
http://kpjayi.org/biographies/k-pattabhi-jois
http://ayny.org/sri-k-pattabhi-jois
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois

Astanga jóga és a Múla Bandha titka

Az astanga jóga maga, – ahogy a nyolc ága is – az ahimszával (erőszakmentességgel) kezdődik. A nyolc ág közül a jama az első, az ahimsza pedig a legelső az ember mindennapi életében követendő alapvető erkölcsi, morális irányelvek közül. Ezt tartják az egész rendszer alapkövének, és a többi ág tartóoszlopának. Gondoljunk csak bele, hogy a szó gyökere, „himsza” erőszakot és agressziót jelent, és amikor az „a” betű elékerül, akkor kap ellentétes jelentést a kifejezés. Például az első jama lehetett volna ’béke’ is vagy ’gondoskodás’, de így sokkal inkább az erőszak minden formájának ellentétén van a hangsúly. Szándékosan, mivel az agresszió, mint az emberi természet elválaszthatatlan része automatikus túlélési reakció minden vélt vagy valós fenyegetésre vagy félelemre.

Velünk született hajlamunk az a tendencia, ami az agresszió kifejezésére irányul bizonyos körülmények között, ezért gyakran az érzelmeink által vezérelve indulatosan cselekszünk. Annak érdekében, hogy békére és megértésre leljünk, meg kell találnunk az utat, amely a saját erőszakosságunkon át vezet annak ellentétének segítségével. Tudatos állásfoglalásra és szándékra van tehát szükség, amely segít ezt az energiát megfordítani és az ’árral szembe’ menni; ellentétes döntést hozni, ahogyan ezt Gandhi vagy Martin Luther King is tette.

Pozitív értelemben az ahimsza gondoskodást jelent, rendkívül magas szintű, valódi, mély és tartós gondoskodást, azt a fajta törődést, amely a tested gondozásával indul, amikor lelkes és elkötelezett ászanagyakorlásba kezdesz. Érdekes módon ekkor a múla bandha és az ahimsza együtt található. Mindkettő alapvető gyakorlat, amely magában foglalja annak a hatalmas energiának a hasznosítását, amely mély hajtóerők formájában lakik bennünk. A múla bandha és az ahimsza átirányítja ezt az energiát a világi csatornák felől a spirituális csatornák felé, hogy előtérbe hozza, ami valóságos és igaz bennünk.

Az ahimsza és a múla bandha, mint két szövetséges találkozik a mindennapi gyakorlás során; sőt, rendszeres gyakorlással felfedezhető, hogy ez a két dolog egy és ugyanaz. A jógában, amikor kapcsolatba lépsz a testeddel, a központoddal, belépsz a múla bandha birodalmába, amely a gyökér(csakra) támogatójaként a gerincoszlop alján található. A légzés, a mozgás, és ebből a központból kiinduló testtartás egyfajta empátiát és hajlandóságot hoz, hogy légy nyitott magad felé. Ez vezet el ahhoz, hogy kapcsolatba kerülsz mindazzal, ami benned zajlik, majd ahhoz az igyekezethez, hogy mindezt meg is értsd. Ez az alapja mind az ahimszának, mind pedig a gyakorlásnak. Meg fogod látni, hogy az ahimsza elvének gyakorlati megvalósításához a múla bandhán is dolgozni kell, és ez fordítva is igaz.

Guruji sokszor hangsúlyozta, hogy milyen fontos a múla bandha gyakorlása és folyamatos tartása. Azt mondta, hogy a múla bandha a végbélnyílás összehúzása, amely kontrollt biztosít az elme fölött, ezért azt folyamatosan tartani kell. Egy korábbi konferencián Sharath Jois (Guruji unokája) elmesélt egy történetet azzal kapcsolatban, hogyan kért tanácsot Gurujitól egy számára nehézséget okozó résznél a negyedik sorozatban. Ezek az ászanák ellentétes testhelyzetek váltogatását követelik meg (pl. extrém nyújtás, majd feszítés) előzetes bemelegítés és a kézzel történő alátámasztás nélkül, ahogy az az első, második és harmadik sorozatban volt jellemző. Guruji ekkor azt mondta Sharathnak, hogy ennek a sorozatnak az elsajátítása csak erős múla bandhával lehetséges. Ez a történet világít rá az erős alap és középpont fontosságára, hogy sokkal szabadabban választhassunk mind fizikailag, mind lelkileg, és így ne ragadjunk le egy szokásnál vagy mintánál. Annyira a középpontunk, a belsőnk felé fókuszáltak és erősek leszünk, hogy még a legtávolabbi szélsőségek közötti választás is viszonylag egyszerűen fog menni. A múla bandhát azon képességünkként is meghatározhatnánk, amellyel könnyedén stabilak és a középpontunkhoz közeliek maradunk, hogy könnyedén meg tudjunk állni és másik irányba fordulni, ha szükséges. Az ahimsza ugyanezt az adottságot igényli, meg kell tanulnunk, hogyan reagáljunk kreatívan a bennünk rejlő erős vezérlő erőkre, anélkül, hogy vakon követnénk őket, vagy elutasítanánk a hatalmukat és azt az irányt, amelyet jeleznek és lehet, hogy fel kellene fedeznünk.

Az ászanák szempontjából az energia irányítása nagyon fontos, de érzelmi síkon még fontosabb. Amikor Guruji azt mondta, hogy a múla bandha kontrollt biztosít az elme fölött, akkor pontosan arra gondolt, hogy a használatához megfelelő mentális erő kell, hogy „leállítsuk” azokat a visszatérő és zavaró gondolatokat, amelyek eltérítenek attól az iránytól, amerre tartani szeretnénk. Fogékonysággal, éleslátó gondoskodással és határozott irányítással mindezt fel kell ismerni, amilyen hamar csak lehet. A múla bandha hiányában, a valódi belsőnk megismerése nélkül sosem lesz megingathatatlan kiállásunk sem olyan mentális érettségünk, amelyre szükség van ahhoz, hogy ne cselekedjünk tehetetlenül, a zsigerből jövő megérzéseinkkel ellentétesen.

A düh és a harag  több más erős érzelemhez hasonlóan hirtelen tör rá az emberre. Mielőtt eszmélnénk, már mondtunk vagy csináltunk valami olyat, ami ártalmas a valódi énünkre és/vagy másokra nézve. Erős alapokkal a múla bandha lehetővé teszi, hogy szétporlasszuk vagy harmonizáljuk ezeknek az érzelmeknek az energiáját és valami olyanná alakítsuk, ami jobb, a helyzetnek megfelelőbb, kreatívabb és előnyösebb számunkra. A trükk részben az időzítés; tetten tudjuk érni magunkat, el tudjuk engedni a neheztelést, hogy egy másik döntést hozhassunk? El tudjuk képzelni, hogy képesek vagyunk erre most, vagy tíz perc, egy óra, egy nap, esetleg tíz év múlva?

Részben az az oka annak, hogy az energiánkat kicsinyes és káros dolgokra pazaroljuk, hogy vonakodunk félelmeinkkel és a fájdalmainkkal idejében szembenézni, és kitartással, megfelelő (érzelmi) elkötelezettséggel változtatni magunkon. Másrészt pedig rég elfelejtettük, hogyan kell könnyedén boldognak lenni, az életnek örülni, hogy milyen az, amikor vidáman és kreatívan alakítjuk életünket vagy csak egyszerűen megállunk, veszünk egy mély levegőt és ráhangolódunk az adott pillanatra és arra, ami körülvesz minket.

Gyakran ahelyett, hogy pillanatról pillanatra tudatában lennénk a bennünk rejlő diszharmóniának, gyengeségeinknek, kiszolgáltatottságunknak, bizonytalanságunknak és érzelmi csupaszságunknak, elszalasztjuk a jelen izgalmait, örömeit és hagyjuk, hogy energiáink szétszóródjanak, az erőnk megfogyatkozzon, és elhagyja a testünket. Ilyen vagy olyan formában olyasmivel dédelgetjük magunkat, ami azonnal boldogságot ígér. És meg is győzzük magunkat, hogy most az egyszer ez rendben van így, megfeledkezve arról, hogy hányszor és milyen sok éven keresztül hagytuk, hogy hasonlóképpen „most az egyszer rendben legyen”.
Májá (tudatlanság vagy fátyol) bágyadttá tesz, megfosztva minket az idő múlásának érzékelésétől. Elképesztően meggondolatlanokká válhatunk, miközben az élet, amit élni akarunk elúszik mellettünk, mint a délibáb. Álmaink halványan felcsillannak az elérhetetlen távolban, ahhoz azonban szívfájdítóan közel, hogy valóságosnak érezzük őket. És mégis, az évek múlásával ugyanúgy eszünk, amikor nem vagyunk éhesek, iszunk és dohányzunk, vásárolunk, vagy tévét nézünk, számítógépezünk, hogy megfeledkezzünk minden fájdalmunkról és arról, hogy ez az egész milyen keservesnek és fárasztónak tűnik. Továbbra is taszítjuk magunktól az intimitást, ami után annyira vágyakozunk, mert még mindig személyes drámánk körforgásának rabjai vagyunk, amely rendkívül sok energiát vesz el, ezzel gátolva a fejlődésünket.

Alapvetően a múla bandha és az ahimsza közötti kapcsolat köti össze a gyakorlás fizikai, érzelmi és mentális aspektusait. Nem csak azért van szükségünk a múla bandhára, hogy tökéletesen könnyed legyen a hátraugrásunk. Azoknak a hátraugrásoknak kapcsolódniuk kell egy magasabb szintű felismeréshez önmagunkban. Vajon képesek vagyunk ugyanezt a kecsességet és erőt átvinni az érzelemvilágunkba, a magunkról alkotott énképbe, kapcsolatainkba, és még olyan alapvető dolgokba is, mint például az étkezési szokásaink? A múla bandha ahimszaként való alkalmazása adja azt a képességet, amellyel meg tudjuk szüntetni a távolságot kis halandó énünk és a között az énünk között, amely az Isteni természet egyedi megnyilvánulása, a Kozmikus Varázsló, a Népszerű Kalandor, egy Szent, aki hallatja hangját; az a valaki, aki igazán lenni szeretnénk.

Néhány példa arra hogyan változtassuk meg a prána irányát ragaszkodás nélkül amilyen gyorsan csak lehet, ahogy a szükség diktálja:
Haragból legyen megbocsátás, irigységből megbecsülés, félelemből hit, hangoskodásból figyelem, sóvárgásból elégedettség, irtózásból közömbösség, felszínesből mély, durvából finom, ítélkezésből együttérzés, kékből piros, pirosból kék, szűkösségből bőség, megfosztásból odaadás, perifériásból központi, eredendő szomorúságból és depresszióból pedig természetes öröm.

Forrás: http://davidgarrigues.com/articlemulabandha.html

12

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul… (folytatás)

© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved