Júlia Gyulai, Author at Bandha Works Jógaiskola

Astanga ikonok: Sri K. Pattabhi Jois 3. rész

Júlia Gyulai 2016. szeptember 16. Astanga ikonok

(Elöző részek: Első, második.)

Guruji öröksége

Gurudzsiről szóló cikksorozatunk utolsó befejező bejegyzése következik, amely szeretett jógamesterünk hagyományát, örökségét célzott bemutatni. Patthabi Jois neve a jóga világban a diákoknak köszönhetően vált híressé, azáltal, hogy tovább adták egymásnak, hogy kinél tanulták ezt a különleges jógastílust, az astanga vinyásza jógát. Gurudzsi kijelentette, hogy amit ő oktat, azt mesterétől Krisnamacsarjától tanulta. Azt nyíltan elismerte, hogy finomított a pózok sorozatán, amiket Krisnamacsarjától kapott, és egy tisztább, szisztematikusabb sorozatba rendezte őket. Ez, ahogy állítja azután történt, hogy ő maga megfigyelte, és megtapasztalta a gyakorlást, annak érdekében, hogy a test hatékonyabb nyílását, lazulását érjük el, és ezzel kikövezzük az utat a jóga valódi megéléséhez, elvégezte a megfelelő módosításokat.

Ami szokatlan a Gurudzsi által oktatott astanga jógában az az, hogy a diák fokozatosan kerül bevezetésre egy meghatározott sorozat ászanáiba, lépésről-lépésre. Minden egyes diáknak először a napüdvözletet tanítja meg, mivel Patthabi Jois szerint ez az alapja a gyakorlásnak. Majd ezt követően kapja meg a sorozat többi pózát a tanuló, de csak akkor, hogyha egy bizonyos fejlődést mutat a már megtanult ászanákkal. Pattabhi Jois bizton állította, hogy ez a módszer belülről ébreszti fel a lélek fogékonyságát, de ehhez első lépésként meg kell tisztítani a testet a fizikai kiegyensúlyozatlanságtól. Szerinte nincs értelme nehéz pózok kivitelezésének, ha nincs felkészülve az illető teste/tudata/idegrendszere.

A kezdők ezért először a gyakorlás alapvető összetevőivel ismerkednek meg, amely a napüdvözletekből és az álló pózokból áll, annak érdekében, hogy ezzel a test felkészüljön a sorozat ülő pozícióinak kivitelezésére, amely azután következik. A rendszer sajátossága, hogy az elején nagyon megterhelő lehet fizikailag, mivel nagy belső hő termelődik, és a gyakorló hevesen izzadhat. Ez általában az első időszakban jellemző, mivel a tisztulási folyamat részeként megtisztul a test, az elme és az idegrendszer, hogy felszabadítsa a belső kiegyensúlyozatlanságot, megnyissa a testet és az elmét a Jóga mélyebb befogadására. Ennek a rendszernek megfelelő gyakorlás az egyik legmegterhelőbb fizikailag a modern jógaiskolák közül, de Gurudzsi szerint a cél nem fizikai, hanem spirituális jellegű – ezért nem kell atlétának lenni, hogy az ember gyakorolja az astangát, de mindenesetre az erő és a hajlékonyság természetesen ered a gyakorlásból.

A rendszerben hat különböző sorozat van, átlagosan 25 ászana mindegyikben. Egy kézzel meg lehet számolni azokat, akik a harmadik sorozatot követő sorozatokat gyakorolják a világon, gumiember módjára végrehajtható erős hátrahajlítások, csavarások és nyújtásokból áll, amelyek mélyen hatnak a belső szervekre, a testre a tudatra és az idegrendszerre. Az Ashtanga Yoga Research Institute (AYRI, a mai KPJAYI), ahol Gurudzsi volt az igazgató, az a tanítási metódus, hogy minden diáknak lassan és fokozatosan építi fel a gyakorlását. Senkinek nem tanítanak haladó ászanákat, csak ha már 3-5 év folyamatos gyakorláson van túl, valamint odaadást és következetességet mutat. A két utolsó sorozatot egyfajta mítosz lengi körül, különösen az utolsót, mivel eddig egy ember van a világon akinek Gurudzsi azt megtanította, és az nem más mint R. Sarath Jois, Gurudzsi unokája, és a KPJAYI jelenlegi igazgatója, Gurudzsi örökségének továbbadója. A szóbeszéd szerint bizonyos „gyakorlatok” közé tartozik a saját szívverés megállítása, és más szélsőséges fizikai kontroll kivitelezése az izmokon és a belső szerveken.

Ezek a haladó sorozatok persze messze túlmutatnak azon amit általában az egészség központokban, fitnesz termekben és jóga stúdiókban tanítanak a világban, de érdekesség, hogy a power jógaként és fitnessz jógaként népszerűvé vált stílusok, amelyek elterjedtek a termekben 10-20 évvel ezelőtt, mind az első sorozatból alakultak ki, amely az AYRI-ból került ki. Ez a sorozat a Jóga Csikitsza (jóga az egészségért), amely átrendezi és kiegyensúlyozza a fizikai testet azzal, hogy először felébreszt egyfajta tudatosságot az egészséggel kapcsolatban, majd elkezdi az energiát áramoltatni a testben, a bokák, sarkak, csípő és a gerinc nyitásával, tespedésből való felébresztéssel a megfelelő áramlásért és jóllétért.

A második sorozat a Nádi Sódhána (Idegtisztító) mélyebben dolgozik azáltal, hogy megnyújtja a gerincet, és tovább erősíti a szerveket. Ebben a sorozatban sok hátrahajlító pózt, csavarást, lábat a fej mögé tevő ászanát találunk, egyszerűbb kartámaszokat, majd egy sor fejenállás variáció hozza a következő fordulatot a sorozat végén, amely új energiaáramlást indít be a test középső tengelyén, és fokozza az agy vérellátását.

Az utolsó négy sorozat a Haladó A, B, C és D – a Stíra Baga (Az erő központosítása). Ezeknek a pózoknak a célja a test/elme/idegrendszer központosítása és belülről eredő megszilárdítása. Ezen haladó pózok megfelelő alapok nélküli kivitelezése sokkal nagyobb kárt okozhat a test/elme/idegrendszer hármasában a pózok puszta intenzitásából eredően, mint amekkora hasznot nyerünk, általa. Ezért, csak évek óta tartó gyakorlást követően, tanárunk által jónak látott időben kezdjük el csinálni. Ezt a sorozatot a „Rísi” sorozatnak is nevezik, mivel a Védákban szereplő híres bölcsek közül többek neve is felbukkan benne. Az A és B sorozatban található pózok egyre nehezebb erősségű, a lábakat a fej mögé tévő variációkból állnak, fárasztó kartámaszok, mély csavarások és hátrahajlításokból áll. Átlagosan minimum 2-3 év alatt lehet elsajátítani az egyes sorozatokat. A diákok egy része nem is próbál ki az első sorozaton kívül mást, de minden gyakorlóban közös a gyakorlás iránti szeretet, az egészségük, jóllétük rohamos javulása, amely úgy tűnik mintha a bőrükön, szemükön keresztül tündökölne, és amely világosan látszik az arcukon.

Természetesen az astangások között is felbukkannak különböző „vétkekkel”, rossz szokásokkal rendelkezők, amikor először kezdenek astangázni. A legtöbbeknek ezek a szokások elmúlnak a belső forrás felé irányuló egyre nagyobb fogékonyság által – hiszen amikor felfedezzük ezt a belső forrást, erőt, a külső benyomások és ingerek egyre érdektelenebbé válnak. Gurudzsi mindig is arra ösztönözte diákjait, hogy adjanak nagyobb figyelmet a létezés iránti belső fogékonyságuk erősítésében, az étkezés, egészség, táplálék stb. tekintetében. „Találd meg azt, ami számodra a legjobban működik.. A tiszta test természetesen tudja, hogy mi a jó neki! Hallgass a belső hangra, és fokozatosan meg fogod tanulni, hogy mi az ami jó és mi az ami kevésbé hasznos számodra.” Ezeknek a gyakorlatsoroknak a legnagyobb előnye az, hogy az ember a jóllétét és egészségét tudja javítani, mindamellett, hogy kialakul egy újfajta megközelítése az életének, a belső mélységek felé kialakuló nagyobb fogékonyság által. Mindazoknak akik azt gondolják, hogy ez a rendszer arra való, hogy szép testet építsünk – szálkásat, csinosat, mutatósat, mint egy görög istenét.

Pattabhi Jois azt mondja:

„A jóga nem fizikai gyakorlás, ez nem jó megközelítés. A hatha jógát lehet kizárólag külső testgyakorlásra használni, de nem ez a jóga alapvető haszna. A jóga nagyon mélyre tud hatni, olyan mélyre, hogy megérinti az ember lelkét. Ha a jógát megfelelően gyakorolják, hosszú időn keresztül, az idegrendszer megtisztul, és megtisztul az elme is. Amikor megfelelően gyakorlod az ászanákat, hosszú időn keresztül, a prátjahára, a dáraná és a djána alapjai természetesen alakulnak ki, és előidézi az elme tisztaságát valamint az önmagunk belső lényege iránti megnövekedett fogékonyságot.” Gurudzsi diákoknak szóló üzenete egyértelmű: „Gyakorolj, gyakorolj, és minden más jön magától!” Ezzel a kijelentésével a jóga magasabb szintű megtapasztalására utal, amit a gyakorlás magával hoz. Gyakorlás nélkül majdnem hogy lehetetlen a jóga egy sokkal mélyebb szintű megértése. A jóga nagyobb lényegét nehéz névvel illetni és formába önteni, de helyes gyakorlás által felébred a belső lény iránti érzékenység, és megtapasztalhatjuk ahogy megéli és érzékeli a test/elme/érzékszervek működését, ahelyett, hogy beleakadna. Gurudzsi nagyon fontosnak tartja az ászana gyakorlást ebben a folyamatban, hiszen az elménk és a testünk is kötött minták mentén működik, és a legegyszerűbb módja annak, hogy ezt a folyamatot megtörjük az az, hogy legyen egy következetes ászana gyakorlásunk, amely felszabadítja a belső feszültség rétegeit, és megkönnyíti a belső tisztaság, egészség és szabadság kialakulását. Senki nem állítja, hogy ez a folyamat könnyű, de azoknak akik kitartanak a gyakorlásuk mellett, azoknak a jutalma nem marad el. Lehet vitatkozni ennek a rendszernek a hatékonyságával, érdekes azonban, hogy milyen gyorsan nő az astangások száma az egész világon, így kijelenthetjük, hogy előnye biztosan van a gyakorlásnak, legyen az akár fizikai vagy spirituális.

Pattabhi Jois sosem volt egy nagy szónok. Hagyományos brahman nevelést kapott, így nem szerette a jógával kapcsolatos nézeteit nagyközönség előtt hangoztatni. Sokszor elmondta, hogy hosszú időbe telik a jóga mélyebb rétegeinek megértése, nincsenek egérutak. Egy könyvet írt csupán, a Jóga Málát. A talán leghíresebb idézete, amely összefoglalja a tradíciót: „Astanga jóga 1% elmélet, 99% gyakorlat.” Gurudzsinél nem voltak tanárképzők, vagy haladó tanfolyamok a tanulók számára. Az egyetlen elvárása a diákokkal szemben az volt, hogy gyakoroljanak, és tanulják meg azt a rendszert amit oktatott. Aztán évek múlva, amikor a diák nagyobb tudást, és a tanultak megértését mutatja, megkaphatta Gurudzsi áldását az oktatásra. Azok akik megfelelő képzettség nélkül oktatják a rendszerét Gurudzis azt mondja: „Legyenek ilyen tanárok is, és reménykedjünk, hogy a diákjaik egy napon megtalálják azt, akit valójában megérdemelnének.”

Ortodox Brahminként és az Advatia hagyományok – amely Sri Sankaracsarja terjesztett el – követője lévén, a hitelesség és az elköteleződés a rendszer megtanulásának kiemelkedő jelentőségű Gurudzsi számára. Megjeleníti megingathatatlan hitét a Védák tanításában: „Minden benne van. Csak meg kell nyitnunk a saját fejünkben már meglévő tudásunkat, és akkor megérthetjük az őseink nagyszerűségét.” Patandzsalit idézi Gurudzsi, amikor a rendszert astanga jógának nevezi. Patandzsali jóga szútráinak második fejezetében, a Szádhana Pádában találjuk először meg az Asta-anga, a nyolc ág elnevezést, amely arra utal, hogy nyolc lépcsőfokon vezet el a jóga fokozatos megvilágosodása felé, és érjük el a végső transzcendentális állapotot, a Szamádhit. Gurudzsi többször kijelentette, hogy a jóga lényege a teoretikus tudáson túlmutat: a gyakorlás megtapasztalása által tudjuk a tudatosságunkat valami jelentősebb felé fordítani mint amit gondoltunk. „A gyakorláshoz idő kell. Amikor te magad tapasztalod meg, akkor te magad fogsz rájönni, hogy mi az igaz.” Ezért szokott mosolyogni azokon, akiknek egyértelmű véleményük van a jógáról anélkül, hogy megfelelő alappal rendelkeznének ahhoz, hogy azt befogadják. A gyakorlás valódi hatásainak és eredményeinek az egyes gyakorlók életében az egyéni megtapasztalás útján fedezhető fel, az azonban elmondható, hogy ez a stílus egy egészen új kapcsolatot hozott létre a jóga és az emberek között. Pattabhi Jois szerint az astanga sohasem a fizikai testről szólt, hanem sokkal inkább arról a belső megtapasztalóról, amely egyre láthatóbbá és szabadabbá válik a folyamatban.

Bármikor feltették neki a kérdést, hogy tisztázza mik a nézetei a jóga és a gyakorlás kapcsolatában és hogy mire való, egyértelmű a véleménye:
„Az ászanák és a pránajáma gyakorlása, a test és az érzékek irányításának megtanulása, annak érdekében, hogy a belső fény felgyulladhasson. Ez a fény ugyanolyan az egész világon, és az embernek lehetősége van arra, hogy megtapasztalja ezt a fényt, a belső Ént a megfelelő jógagyakorlás által. Ez a jógagyakorlás természetes velejárója, hogy az ember megtanulja az elméjét irányítani, mivel megtapasztalja annak a támogatását. Persze az elme irányítása rendkívül nehéz, azonban minden lehetséges a megfelelő gyakorlás által. Ennek megfelelően mindenekelőtt gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni kell, hogy a jóga mély megértése elérhetővé váljon számunkra. Ezt követően képesek leszünk megtörni az elme megszilárdult mintáit, és megtapasztalhatjuk annak mélyben rejlő támogatását. A filozófia is fontos, de ha nem vagyunk kapcsolatban és összeköttetésben az igazsággal és a gyakorlattal, akkor mire való? A véget nem érő fecsegés csak elfárasztja az elmét! A gyakorlás az alapja a filozófia igazi megértésének. Ha a dolgok nem válnak gyakorlattá és nem tudjuk megtapasztalni őket, akkor mi a hasznuk? „Jóga hinam katham móksam bhaváti druvam.” Jóga nélkül (gyakorlati megtapasztalás) hogyan lehet a felszabadulás iránti törekvés lehetséges?” [Narapuma Magazine, 2004]

Befejezésként következzen egy részlet Sandra Anderson Gurudzsival készült interjúból:
(…)
SA: Milyen rendszerben tanítja az ászanákat és a pránajámát?

PJ: Én kizárólag astanga jógát tanítok, az eredeti rendszert, amely Patandzsali Jóga Szútráiból ered. (…) „Taszmin száti szvasá prásvaszajor gáti viccsédá pránajáma.” (II.49.) Először az ászanát kell tökéletesíteni, aztán kezdhető el a pránajáma gyakorlása: a belégzés és a kilégzés irányítása, a légzés szabályozása, a légzés visszatartása. Az ászana tökéletesítését követően jöhet a pránajáma tökéletesítése. Ez a jóga módszere.

SA: Milyen a tökéletes ászana, hogyan lehet kivitelezni?

PJ: „Stíra szukham ászanam” (II. 46) A tökéletes ászana azt jelenti, hogy szilárdan és boldogan három órán keresztül benne tudsz lenni, minden gond nélkül. Miután a lábaidat kiszeded az ászanából a tested továbbra is boldog.

Abban a rendszerben amit én tanítok, nagyon sok ászana van, amely a véráramlással, a légző szervekkel és a tekintet fókuszálásával dolgoznak. Hajlékonynak kell lenni, és a testünk három részét, a fejet, a nyakat és a törzset egy egyenes vonalba kell tartani. Ha a gerincünk görbe, az hat a légzés minőségére. Ahhoz, hogy megfelelően tudj lélegezni, a gerincednek egyenesnek kell lennie.

A Múladárából (gyökércsakra) 72.000 nádi (csatornák, amelyeken keresztül a prána áramlik a finom testben) ered. Az idegrendszer innen nő ki. Ezek a nádik mind szennyezettek, meg kell őket tisztítani. A jóga rendszerében az ászanák és a légzés segítségével meg tudjuk tisztítani a nádikat minden nap. Megtisztulnak a nádik azzal, hogy a megfelelő pózban vagy, hogy minden nap gyakorolsz, ki- és be lélegzel, amíg végül hosszú idő után az egész tested erős lesz, az idegrendszered meggyógyul. Amikor az idegrendszer tökéletes, akkor a test erős. Amint megtisztul az összes nádi, a prána (a finom energia) be tud lépni a központi nádiba, a Susumnába. Ehhez az kell, hogy tökéletesen tudd irányítani az ánuszt. Gyakorolnod kell a bandhák (energia zárak) használatát: a Múlabandhát, az Uddijána Bandhát és a többit az ászana és pránajáma gyakorlása során. Ha az én tanításaimat követkve gyakorolsz, a bandhák jönnek maguktól.
Ez az astanga jóga eredeti tanítása. Nem adtam hozzá semmit. Ezeket a modern tanításokat én nem ismerem… Én egy idős ember vagyok!

SA: Ez a módszer fizikailag nagyon megterhelő. Hogyan tanít olyan valakit, aki rossz fizikai állapotban van?

PJ: Nem lehetetlen rossz testi állapottal dolgozni. A jóga írások szerint a jóga gyakorlása hajlékonnyá, de olyan erőssé is tesz mint egy elefánt. Jógi arcod lesz. A jógi arca mindig mosolyog. Azt jelenti, hogy hallod a nádát, a belső hangot, szemeid tiszták. Elkezdesz tisztán látni, irányítod a bindut (életerőt). A belső tűz kibontakozik és a test megszabadul a betegségektől.

Három fajta betegség van: a testi, a mentális és az idegrendszeri. Amikor az elme beteg, akkor az egész test is beteg. „Manajéva manusánam káránám bandha moksajoho” Az elme az oka a kötöttségnek és a felszabadulásnak is. Ha a tudat beteg és szomorú, az megbetegíti a testet, nincs tovább. Ezért először meg kell gyógyítani az elmét. Elme gyógyszer – ez a jóga.

SA: Hogyan tud az elme gyógyszere lenni pontosan?

PJ: Jóga gyakorlás, és a megfelelő légzéstechnika. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Ennyi. Gyakoroljunk, hogy az idegrendszer tökéletes legyen, a vér megfelelően áramoljon, ami nagyon fontos. Jó véráramlással, nem lesznek szívproblémáid. A Bindu irányításával nem pazaroljuk az életenergiát, az is nagyon fontos. Az ember a bindu tartalékaiból él, amikor a bindu elfogy, akkor meghal. Ezt mondják az írások.
A mindennapi gyakorlással a vér megtisztul, és az elme fokozatosan az irányításunk alá kerül. Ez a jóga módszere.

„Jógasz csitta vritti niródaha.” (I.2) Ez azt jelenti, hogy a jóga tudománya, az elme folyamatainak lecsendesítése.

SA: Legtöbbször, amikor jóga gyakorlás kerül szóba, az ászanákról és a pránajámákról beszélgetünk. Mennyire fontos az astanga jóga első két ága, a jámák és a nijámák?

PJ: Nagyon nehezek. Ha gyenge a tested, akkor gyenge elveid is vannak.
Öt jáma van: Ahimsza, szatja, asztéja, brahmacsarja, aparigraha. Az ahimsza lehetetlen, az igazat mondani, az is nagyon nehéz. Az írások azt mondják, mond az igazságot, amely édes, ne mond azt, amelyik bánt. De ne hazudj, akármilyen édesen hangzik is. Nagyon nehéz. Csak az édes igazságot mond, mert aki a kellemetlen igazságot mondja, az halott ember.
Szóval a gyenge elme gyenge testet is jelent. Ezért kell egy jó alapot építeni az ászana és pránajáma gyakorlással, hogy a test, az elme és az idegrendszer jól működjön. Aztán tudsz az ahimszával, szatjával és a többi jámával, nijámával foglalkozni.

SA: Mi a helyzet az astanga jóga többi ágával? Tanít meditációt?

PJ: A meditáció a Djána, a hetedik lépcsőfoka az astangának. Amikor az egyik lépcsőt tökéletesítettük, akkor jöhet a következő. A djána kivitelezéséhez egyenes háttal kell ülnöd, becsukott szemekkel, az orrcsúcsra fókuszálva. Ha ez nincs meg, akkor nem vagy elmélyülve. Ha a szem nyitott, az elme is az.

A jóga 95% gyakorlat, és csak 5% elmélet. Gyakorlat nélkül nem működik, nem lesz semmi haszna. Szóval muszáj gyakorolni, követni kell a megfelelő rendszert, lépésről-lépésre. És akkor fog működni.

(…)

Az előadások hangzatosak; adsz egy jó előadást, és mindenki azt gondolja, hogy milyen nagyszerű vagy. De az előadások 99,5%-ban nem hasznosak. Sok éven keresztül kell az ászanákat és a pránajámát gyakorolni. Az írások azt mondják: „Hosszú időn keresztül alázatosan, megszakítás nélküli gyakorlás hozza a tökéletességet.” Egy év, két év, tíz év… az egész életed során gyakorolsz.

Forrás: Alexander Medin: Sri K. Pattabhi Jois and the Ashtanga Research Intitute
Sandra Anderson „An Interview with K Pattabhi Jois: Practice Makes Perfect”

Astanga ikonok: Sri K. Pattabhi Jois 2. rész

Júlia Gyulai 2016. július 16. Astanga ikonok

Legutóbbi bejegyzésünkben Gurudzsi életét az 1960-as évek végéig követtük nyomon. Még nem sejtette akkor, hogy az általa oly odaadóan tanított astanga jóga meghódítja majd a világot, és ő maga számtalan különböző országba fog ellátogatni, hogy diákok ezreit tanítsa, és vezesse a jóga útján. A változást 1972-es év hozta, amikor Norman Allen megjelent Mysroban, Gurudzsi házánál. Gurudzsi ekkor 57 éves volt. Norman, Puducserri (Pondicherry) városban, David Williams-el és Nancy Gildoffal, Szvámi Gítananda Ananda Ashramjában látták meg először Gurudzsi legidősebb fiát, Mandzsut ászana bemutatót tartani. A két fiút magával ragadta az előadás, és azonnal kikérdezték Mandzsut, hogy hol tanulta ezeket a pózokat. Mandzsu pedig elmesélte, hogy az ő apja, Patthabi Jois, Mysore-ban oktat jógát. Norman az első vonattal Mysorba utazott, Davidnek és Nancynek azonban haza kellett menniük, mert lejárt a vízumuk, de a következő szezonban, már ők is Gurudzsi tanítványai lettek.

Amerikába visszatérve David és Nancy levelet kapott Gurudzsitől, hogy szeretne Amerikába utazni. A két fiatal, a jógaiskolájuk gyakorlóinak közreműködésével elég pénzt gyűjtött össze, hogy az indiai mestert átutaztassa a fél világon. 1975-ben hagyta el Gurudzsi először Indiát, hogy Encinitasban jógát oktasson, az addigra 30 fős kaliforniai jógaközösségnek. Vele tartott fia, Mandzsu is, aki onnan nem is tért haza többet, annyira beleszeretett az amerikai életbe. Gurudzsi kapcsolata nyugattal innentől kezdve folyamatosan erősödött. Kezdetben csupán egy maroknyi nyugati diák látogatott el hozzá évente, aztán ez a szám rohamosan nőni kezdett. A kilencvenes évekre már 20-25 diák volt havonta Mysorban Karácsony környékén, amely az év legnépszerűbb időszaka volt. A shalában egy időben már 10-12 ember gyakorolt, Gurudzsi ekkor már a nyolcvanas éveiben járt, és teljes gőzzel tanított, napi 8-9 órát.

Annyi ember várakozott arra, hogy bejusson gyakorolni, hogy Gurudzsi úgy döntött, új helyre költözteti a Shalát, Gokulam városrészbe. Az új shala ötször annyi diák befogadására volt alkalmas. 2002-re, mire megnyitott, olyan diákok özönlöttek Mysorba, akik már ismerték az Astanga vinyásza jóga rendszerét, hiszen Gurudzsi számtalan külföldi úton volt túl, és az általa kiképzett tapasztalt tanárok száma is nőttön nőtt, akik terjesztették az Astanga vinyásza jógát világszerte.

Vajon minek köszönhető ez a fantasztikus áttörés? Miért van az, hogy amíg nem ismerték meg a nyugatiak ezt a rendszert amit Gurudzsi tanított, az otthonában, Indiában nem érdeklődtek az emberek. Erre a választ nehéz lenne megadni. Egyszerű emberként élt családjával, majd a hirtelen jött ismertségnek köszönhetően gazdag emberré vált, híres és népszerű lett nyugaton, főleg Amerikában, és nyugati emberek kezdtek zarándokolni Mysore-ba. Van egy kannadai mondás, ami úgy szól, hogy az a növény, ami a kertünk végében nő nem értékes számunkra, de amint az orvos azt mondja az gyógyfű, megtanuljuk az értékelni.

Gurudzsi a hirtelen érkezett népszerűség ellenére nem változott meg. Lehet, hogy átköltözött Mysore gazdagabb negyedébe, Gokulamba, de ugyanolyan alázatos és elhivatott maradt életvitelében, tanításában. A guru nem csupán tudást ad át, hanem példát is mutat az életével. Gurudzsi szerető férjként, apaként, nagyapaként és nem utolsó sorban jógamesterként kimagasló volt ebben. Minden áldott nap hajnalban felkelt, hogy az imádságokat, rituálékat elvégezze mielőtt tanítani kezdett volna. Az első diákok hajnali ötkor érkeztek meg, amikorra unokája Sharath éppen a levezető gyakorlatokhoz ért. Egészen délig tanított, rendkívüli kitartással és erővel előrehaladott kora ellenére. A diákjai rettegtek tőle, miközben teljes szívükből szerették. Nem volt a szavak embere, nem adott a gyakorlás közben sok instrukciót. Legtöbbször egy-két felszólítással igazított:

„Igen, csináld!”, vagy „Miért félsz? Lélegezz!”.

Mindeközben valamennyi diákját ismerte, és tudta, kivel hogyan kell bánnia. Volt, aki a keményebb igazítást „igényelte” és volt akinek kedvesen, humorosan adott instrukciót. A diákok beszámolói alapján elmondható, hogy mindenki érezte magán a figyelmét. Azonnal ott termett, amikor az ember elakadt, vagy olyan ászanához ért, amely kihívást jelentett a számára. Gurudzsi nem szerette, ha a diák a türelmetlen volt, ha azonnali válaszokat várt tőle. Számára a gyakorlás egy életen át tartó tanulási folyamat, így a türelmetlen diákokat sokszor keménységgel „jutalmazta”, hogy megtanuljanak várni.

„A lassú növekedés az a jó, a gyors az veszélyes” mondogatta.

A gyakorlás egy hosszú folyamat, éveken át tartó kitartó és odaadó jóga eredményeként mély és erős gyökeret tudunk verni, amelyek olyan alapot adnak, hogy nélkül elfújna bármilyen szellő.

„Az astanga jóga mindenkié. Legyen fiatal, öreg, férfi, nő, egészséges vagy beteg. Egy ember nem tud jógázni. A lusta.”-mondogatta sokszor. „Gyakorolj minden nap. Kelj föl hajnalban, jógázz sokat, és minden más jön magától.”

Elképesztően értett ahhoz, hogy a rétegeket segítsen lehántani, hogy a diákok eljussanak a maghoz, a legbelsőbb énjükhöz.

„Mindenkinél eljön az a póz ami megtör.”

És Gurudzsi ezt tette a tanítványaival. Megtörte az ambiciózus, büszke, lusta és öntelt embereket, hogy a szívüket megnyissák és igaz önvalójukat megtalálják. Tette mindezt alázattal, szeretettel és odaadással. Sok diákja elmondása szerint, Gurudzsi képes volt úgy beletenni őket egy-egy pózba, hogy semmilyen fájdalmat, kellemetlenséget nem éreztek, pedig maguktól még eszükbe se jutott volna azt az ászanát kipróbálni, olyan lehetetlen mutatványnak tűnt. Értett ahhoz, hogy a diák az elméjét kikapcsolva teljesen átadja magát neki.

Abban az áldásban részesültem, hogy gyakorolhattam azon falak között, ahol Gurudzsi is tanított annak idején, ahol ma már unokája, Sharath vezeti a jógaiskolát, és folytatja Gurudzsi hagyományát. Megható volt hallani, ahogy Sharath a nagyapjáról mesélt. Gurudzsi az utolsó években nagyon beteg lett, sok időt kellett kórházban töltenie, azonban soha nem hangzott el panasz a szájából, a végsőkig nyugodt és kiegyensúlyozott volt, humorral és derűsen tűrte a szenvedést, a fájdalmait.

Nem felejtem el azt a történetet, amelyet az egyik konferencián Sharath elregélt Ganésáról, a híres elefántfejű istenről és fivéréről Kartikéjáról, akik Siva és Parvati szent fiai. Történt egyszer, hogy Siva és Parvati egy különleges gyümölcsöt kaptak az istenektől, amely elfogyasztása az örök élet és a legfelsőbb tudás megszerzésével kecsegtetett. A két fiú nagyon meg szerette volna szerezni ezt a gyümölcsöt és veszekedni kezdtek. Siva, hogy igazságot tegyen köztük kijelentette, hogy az kapja meg a gyümölcsöt, aki leggyorsabban megkerüli a világot háromszor. Kartikéjá, a háborúk istene, és az istenek hadseregének parancsnoka, azon nyomban felpattant hátas állatára egy hatalmas pávára, és nagy harcos módjára nekivágott háromszor megkerülni a világot. Ganésa a bölcsesség, tudás istene, az akadályok elhárítója azonban ott maradt, hiszen tudta, hogy tekintélyes méretű hasával, és kis egér hátasával fivérével nem szállhat versenybe. Ekkor elkezdte a szüleit, Sivát és Parvatit körbejárni. Mikor szülei értetlenül néztek rá, elmagyarázta, hogy „Nekem a világot jelentitek drága szüleim. Bennetek van az egész univerzum. Ezért most én körbejárom a világot háromszor.” Sivát annyira meghatotta okos fia bölcselete, hogy őt kiáltotta ki győztesnek. Sharath miután befejezte a történetet, elmosolyodott, és azt mondta: „Nekem Gurudzsi jelentette a világot, ezért mint Ganésa tette, én is folyton a közelében köröztem.”

Gurudzsi fáradhatatlanul tanította az Astanga jógát hetven éven keresztül, egészen kilencvenegy éves koráig. Energikus jóga mester, férj, édesapa, nagyapa, tudós volt. Rendkívüli humora és éles elméje volt. Nagyon jó egészségnek örvendett egészen addig, amíg elérte a kilencvenes éveit. Egy súlyos fertőzés miatt kellett abbahagynia a tanítást 2007-ben. Békés és elégedett volt az utolsókig, derűsen tűrte a fájdalmait. Gurudzsi egy olyan különleges dolgot hozott létre, amely más jógamesternek talán nem sikerült. Egymástól független, ismeretlen embereket formált egy családdá, közösséggé, és ez ő igazi öröksége amely tovább él.

A cikk folytatását itt olvashatod.

Astanga ikonok: Sri K. Pattabhi Jois 1. rész

Júlia Gyulai 2015. december 9. Astanga ikonok

Sri K. Pattabhi Jois, diákjai körében Gurudzsí, az egyre népszerűbbé váló Astanga Jóga rendszer megalapítója és népszerűsítője 1915. július 26-án, Guru Purnima napján született (a Guru hónapjának teliholdas napja) a Karnátaka államban levő Kowshika nevű faluban, Mysore-tól 150 km-re. Édesapja, a közel hetven családot számláló falu asztrológusa és papja volt. Pattabhi Jois a család kilenc gyermeke közül középsőként született, és mint minden brahmin fiúcska, már öt éves korától elkezdte a Védákat és a hindu rituálékat tanulni. 12 évesen vett részt élete első jóga bemutatóján, ami a középiskolájában került megrendezésre, és amely élmény olyan hatással volt rá, hogy jobban megszeretett volna ismerkedni ezzel az ősi tudománnyal. Annyira izgatott volt új felfedezésétől, hogy másnap kora hajnalban felkelt, hogy találkozhasson azzal a lenyűgöző jógival aki a bemutatót tartotta, és akit Sri T. Krisnamácsárjának hívtak.

A kis Pattabhi Jois kérésére Krisnamácsárja tanítványának fogadta, és elkezdődött a két kiváló jógi közel harminc évig tartó tanár-diák kapcsolata. Az elkövetkezendő két évben Gurudzsí a család tudta nélkül minden hajnalban öt km-t gyalogolt Krisnamácsárja házához, hogy a szigorú és követelőző jógi gyámsága alatt gyakoroljon mielőtt iskolába menne. Az ifjú Gurudzsí kitartó volt és szorgalmas, megismerkedett a szent iratokkal, és Krisnamácsárja felügyelete alatt ászanákat és pránájámát tanult. A családja előtt azonban titokban tartotta érdeklődését, tekintve, hogy akkoriban a jógát a szerzetesek, szádhuk és szannjászík számára tartották megfelelőnek, családos embernek nem, mivel szerintük aki gyakorlásba fog, az elveszítheti minden érdeklődését a világ iránt, és elhagyhatja a családját. Amikor Gurudzsí a házuk verandáján olvasta a Rámajánát, a családtagjai csak nevettek rajta:
– Ó! Nézzétek a nagy tudóst! Miért fecséreled az idődet könyvekre? Menj, és törődj inkább a tehenekkel!

Gurudzsí tizennégy évesen egy szertartás keretein belül megkapta apjától a brahminok szent fonalát, jelezve, hogy a brahmin fiú a felnőttkorba lép, és megkezdi spirituális életét. A nagy eseményt követően elhatározta, hogy annak érdekében hogy elmélyíthesse szanszkrit és jóga tudását, elmegy Mysore-ba, és jelentkezik a maharádzsa mysore-i Szanszkrit egyetemére. Ismét a család tudta nélkül, titokban indult útnak, összesen két rúpiával a zsebében. Amint leszállt Mysorban a vonatról, azonnal az egyetem pénztárához sietett, hogy bemutassa az igazolását arról, hogy ő brahmin – ami feljogosította, hogy ingyen tanulhasson – és felvették az iskolába. Szerény életet élt diákként, hiszen a családja azt sem tudta hol van. Ha kellett, ételt koldult brahmin családoktól, és jógabemutatókat tartott, hogy egy kis pénzt szerezhessen. Mindemellett szorgalmasan és kötelességtudóan járt az órákra, és tanult, valamint folytatta a jógagyakorlását.

1932-ben, két évvel szökése után az egyetemen jógabemutatót tartottak, és a színpadon lévő jógi nagy örömére, régen látott guruja, Krisnamácsárja volt, akinek boldogan borult lábaihoz.
– Héj, te vagy az? – mondta Krisnamácsárja
– Igen – mondta Pattabhi Jois, – Guruji, én itt tanulok.
Mióta egyetemre járt, nem volt kapcsolata Gurujával, így nagyon boldog volt, hogy újra láthatta szeretett mesterét. A bemutatón jelen volt a Mahárádzsa, Krisna Rádzséndra Ódéjár egyik minisztere is. A mahárádzsa érdeklődést mutatott a jóga iránt, és amikor miniszterétől tudomást szerzett arról, hogy Krisnamácsárja a városban van, rögtön érte küldött. Csúnya betegség gyötörte a mahárádzsát, azonban Krisnamácsárja hatalmas tudásával és gyógyító erejével képes volt meggyógyítani, ami addig másoknak nem sikerült. Ettől kezdve a mahárádzsa komolyan támogatta Krisnamácsárját és tanítványait, jóga salát nyitott nekik a palotán belül, ahol közel száz diákot szállásolt el. A mahárádzsa a jóga nagy patrónusa lett, és mindent megtett, hogy ez az ősi tudás minél több emberhez eljuthasson: Krisnamácsárját és tanítványait Indián belüli körutakra küldte, hogy bemutatókat tartsanak, tanulmányozzák a szent iratokat és a jóga különböző irányzatait. A mahárádzsa különösen megkedvelte Gurudzsít, és sokszor meghívta a kastélyba, hogy hajnalban jógabemutatót tartson. Gurudzsí és egy diáktársa Mahadév Bhatt, hajnali háromkor felkeltek, hogy egy hideg fürdő után négykor a mahárádzsa színe előtt, különböző ászanákat gyakoroljanak. A mahárádzsa kedvencei a kukkutászana és a bakászana B voltak. A mahárádzsa is szívesen elvégzett néhány ászanát, majd hazaküldte a fiúkat, egy kisebb összeggel a zsebükben.

Egy fiatal és rendkívüli lány kezdte el látogatni az egyetemen tartott jógabemutatókat édesapjával, egy szanszkrit tudóssal. A még csupán 14 éves Szavitramma az egyik bemutatót követően rámutatott Gurudzsíre, és azt mondta az apjának:
– Azt a férfit szeretném férjemnek!
Az apa odalépett a 18 éves Gurudzsíhez, és meghívta a családjuk Nandzsangud településen lévő otthonába, amely 20 km-re volt. Gurudzsí tisztelettudóan elfogadta a meghívást. A családi ismerkedés jól sikerült, Szavitramma apjának tetszett a fiatal jógi, és annak brahmin családi háttere, így beleegyezett a házasságba. Gurudzsí édesapja is jóváhagyta a frigyet, annak ellenére, hogy a fiatalok a horoszkópjuk szerint nem illettek össze.
– Összeillünk, vagy sem, én hozzá akarok menni! – jelentette ki Szavitramma, és ezzel nem szállt vitába senki.

Az ifjú pár még abban az évben összeházasodott, 1933 nyarán, Amma születésnapján. A lakodalom után Amma visszatért a családjához, Gurudzsí pedig az egyetemre. Nem is látták egymást az elkövetkező három-négy évben, míg végül Amma Mysore-ba költözött férjéhez, ahol elkezdték közös életüket. Három gyermekük született: Mandzsu, Szaraszvati és Rames – mindannyian jógatanárok lettek.

Gurudzsí sokszor segített Krisnamácsárjának tanítani, ami feltűnt a mahárádzsának, aki sokszor látogatta a jóga sálában tartott jógaórákat. Nem sokkal később a mahárádzsa megkérte Gurudzsít, hogy tanítson jógát az egyetemen. Ő azt felelte, hogy ő tanulni jött Mysore-ba. A mahárádzsa fizetést, szállást és ösztöndíjat ajánlott fel neki, ami a már családos Gurudzsínak nagy lehetőség volt. Így 1937-ben megalapították az egyetemen a jóga tanszéket, amelynek a vezetője Gurudzsí lett egészen 1973-as nyugdíjba vonulásáig. A tanszéket meg is szüntették ezután. Amikor később megkérdezték tőle, hogy szerzett-e tanári diplomát, azt felelte, hogy igen, és elmesélte milyen nehéz volt a vizsgája: Krisnamácsárja elé vitt egy beteg embert, és azt mondta: „Hozd rendbe!”
1956-ban vidván (professzori) diplomát szerezett Védanta tudományokból, mind amellett, hogy 1976 és 1978 között az Indiai Orvosi Egyetemen, a jógatudományok tiszteletbeli professzora volt. Az egyetemen töltött évei során lehetősége volt elmélyedni a jógairodalomban, tanulmányozta Patandzsali Jóga Darsanáját, a Hatha Jóga Pradipikát, a Jóga-jádzsnyavalkját és az Upanisádokat.

Gyakran mesélt Gurudzsí a Jóga-koruntának nevezett szövegről, amely az astanga jógáról szóló kézirat, és amely az alapja volt azoknak a gyakorlati óráknak, amelyeket Krisnamácsárja tanított neki. A szöveget Krisnamácsárjának szóban tanította meg Ráma Móhan Brahmacsárí, és ő kívülről megtanulta azalatt a hét és fél év alatt, amíg tanítója mellett volt. A Kórunta csoportokat jelent, és állítólag az ászanák különböző csoportosítását tartalmazta, valamint a vinyjászáról, dristikről, bandhákról a mudrákról és a filozófiáról szóló eredeti tanításokat. Ráma Móhan Brahmacsárí azt mondta Krisnamacsárjának, hogy a művet megtalálja a Kalkuttai Egyetem könyvtárában. Gurudzsí soha nem látta a szöveget, és szerinte már nem is létezik. Szerinte, amikor Krisnamácsárja eltöltött egy kis időt Kalkuttában, akkor alaposan tanulmányozta a könyvet, de az akkor már nagyon rossz állapotban volt és sok része hiányzott is. Gurudzsí Krisnamacsárjától, a Jóga-koruntából számrazó módszereket tanulta meg. Sajnos lehetetlen ma már megbizonyosodni a könyv létezéséről, annak hitelességéről, de általánosan elfogadott, hogy ez a forrása a Pattabhi Jois által tanított astanga jógának.

Gurudzsí élete egészen az 1960-as évekig a szokott mederben folyt, oktatott az egyetemen, valamint tanított az 1948-ban az otthonában megalapított, Astanga Jóga Kutatóintézetben (a mai KPJAYI). Egész életét a jógának szentelte, buzgó tudásvággyal tanult, és hatalmas szeretettel, kitartással és erővel tanított. Talán sose álmodott volna arról, a kis egyetemi könyvtárban a szentírásokat tanulmányozva, vagy a laksmipurami otthonában diákjait igazítva, hogy pár éven belül világszerte az egyik legismertebb indiai jógiként emberek tízezreinek fogja megváltoztatni az életét, és hogy hozzá fognak zarándokolni a jóga nektárjáért éhező diákok ezrei.

A cikk folytatását itt olvashatod.

Felhasznált irodalom:

Sri K. Pattabhi Jois and The Ashtanga Yoga Research Institute By R. Alexander Medin
Joga Mala
KPJAYI biografia

Astanga ikonok: Chuck Miller

Júlia Gyulai 2015. október 13. Astanga ikonok

Chuck Miller 1971-ben ismerkedett meg a jógával, 1980-ban találkozott először Gurujivel, annak első amerikai útjának egyikén, majd ezt követően 1983-tól kezdett el Mysorba járni tanulni. Los Angelesben élt és oktatott 16 éven keresztül, ahol megalapította a YogaWorks nevű neves iskolát partnerével, Maty Ezratyval. 2004-ben a YogaWorks-öt eladták, és Chuck és Maty Hawaiira, a Big Islandre költözött. Mindeközben folyamatosan oktat világszerte is.

Mikor találkoztál először Gurujivel, és hogyan letél a tanítványa?

Vermontban éltem, és ott jógáztam egyedül hosszú időn keresztül. Egy kicsit ki voltam ábrándulva a gyakorlásból és szerettem volna újra felfedezni. Két éven keresztül autóval utazgattam Észak-Amerikában, míg egyszer a kocsim lerobbant San Fransiscoban, ahol találkoztam egy ismerősömmel aki David Williams-nél tanult Hawaiion, és mesélt erről az indiai emberről aki Amerikába jött oktatni nem messze attól a helytől, ahol éppen tartózkodtunk.

Nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet. Volt egy kis könyvem B.K.S. Iyengar Jóga új megvilágításban c. műve, aminek a segítségével gyakoroltam, és amellyel nagyon meg voltam elégedve, akkoriban a könyv végén található tanulmányokkal dolgoztam. De az ismerősöm tovább noszogatott: – Ezt mindenképpen meg kell nézned. Ez az ember ugyanannál tanult, mint B.K.S Iyengar (T. Krishnamacharya).

Ez végre felkeltette az érdeklődésemet. Krishnamacharyát sokra tartottam, és bárkit aki jelen volt vele azokban az időkben, azt meg kellett néznem magamnak. Azonban ahhoz még mindig nem voltam eléggé felvillanyozva, hogy 200 dollárt költsek az eseményre – ugyanis ennyibe került akkor a hat hetes tanfolyam.
Ahogy kint aludtam a szabadban egy hegyen telihold éjszakáján egy nappal azelőtt, hogy Guruji elkezdett volna oktatni, megjelent egy kép előttem egy sötét bőrű, kopasz, kissé gömbölyded emberről, aki mosolyogva mondta: – Gyere és nézz, gyere le és nézd meg.

Másnap lesétáltam a hegyről és ő éppen akkor fejezte be a második sorozat oktatását. Ott állt az ajtóban, hatalmas mosollyal az arcán ahogy a diákoktól búcsúzott, akik közül néhányukat már egy ideje ismert, hiszen ez már azt hiszem a harmadik útja volt Amerikába.

És akkor meglátott engem. Sok új diák volt, hiszen ez volt az első nap, de engem megszólított:
– Ó, te új diák!
Én pedig egy kissé öntelten közöltem vele, hogy nem vagyok új diák, mivel már 8 éve gyakorlom a jógát.
– Ki tanít? -kérdezte.
– Könyv – válaszoltam, -könyvből tanulok.
Erre felnevetett. Szerinte ez nagyon vicces volt.
– Milyen könyv?
– Jóga új megvilágításban – feleltem.

Fogalmam sem volt a történetükről, és semmi másról sem. Nagyon szórakoztatónak találta az egészet, és B.K.S Iyengar diákjaként nevezett el. Azt mondta, hogy az első nap csak üljek le, és figyeljek – csak úgy, mint a látomásomban.
Szóval én csak ültem és figyeltem, és csakhamar ráeszméltem arra, hogy ahogy én gyakoroltam addig az egy teljesen más szint volt mint ami abban a szobában történt, mert az egészen rendkívüli, és rengeteget kell még tanulnom. Másnap már semmi problémám nem volt azzal, hogy visszamenjek, és kifizessem azt a 200 dollárt.

Mi volt az első benyomásod Gurujiről?

Az első benyomásom Gurujival kapcsolatban az volt, amikor 1980-ban Fairfaxban megláttam az ajtóban állni két órája között, hatalmas mosollyal az arcán. Nagyon erős energiája volt, egyszerre volt vicces, olyan humoros és kedves – izgatott voltam. Amikor láttam, ahogy elkezd tanítani, ugyanez az érzésem volt vele kapcsolatban. Voltak elvárásai, ugyanakkor poénkodott, és megnevettette az embereket. Humort vitt ebbe a nagyon mély és komoly gyakorlásba.

Beszéljünk most arról, hogy az astanga jóga nem kizárólag fizikai gyakorlás, valamint az astanga jóga rejtett tulajdonságairól.

Ahogy az első nap ott ültem és figyeltem a padon, az volt az első benyomásom, hogy ez egy nagyon erőteljes fizikai gyakorlás. Volt ott pár fickó a szoba hátsó részében, akik ezt a teljesen lehetetlen és képtelen kiemelést és hátraugrást csinálták, amire Guruji kérte őket. Kiemelték magukat kézenállásba, azt megtartották, majd nagyon lassan és teljes kontrollal ereszkedtek le a következő pózba. Gary Lopedota és Stan Hafner volt az a két fickó.
Én nem ezt kerestem a jógában. Én a jógában nem a gimnasztikát, és az erős fizikai megterhelést kerestem. Sokkal jobban érdekelt a filozófia. Ez volt az ami a jógázáshoz vezetett engem legelőször, hiszen tudomásom szerint a jóga sokkal inkább spirituális gyakorlás. Mindenesetre volt valami abban, ahogy láttam Gurujit tanítani ami megfogott, és amitől éreztem, hogy nem csak fizikai gyakorlásról van szó. Igen tényleg nagyon fizikális, de annál sokkal több minden történik közben. Nem hiszem, hogy akkor tisztában voltam azzal, hogy ez pontosan mit takart és miért van így, de valahogy megéreztem Guruji tudásának mélységét. Egy olyan emberrel egy teremben lenni, aki ennyire elmerült a jógában – érezhető volt rajta – olyannal, aki mind tanulmányozta, mind gyakorolta a jógát, nagyon érdekes volt számomra. Azelőtt néhány könyv, nyugati tanár és nagyon sok önálló gyakorlás volt az amiből merítettem.

Az elején azt gondoltad, hogy egy erős fizikai gyakorlásról van szó, ami egy kissé elkedvtelenített téged. Elmesélnéd, hogy hogyan kezdted el megérteni a gyakorlás finomabb, mélyebb, rejtettebb rétegeit?

Bárki, aki megnézi az astanga gyakorlókat, az egy nagyon erőteljes fizikai gyakorlást lát, ahogy az velem az első nap történt. Amikor másnap visszamentem és kifizettem a pénzt, úgy éreztem a farkasok közé dobtak. A teljes első sorozatot megcsináltam a legelső napon, amit akkor teszel ha vezetett órával kezded, ellentétben azokkal akik Mysore stílusú órára mennek először. Nagyon erőteljes.

Előtte utazgattam, így munkát kellett találnom a környéken ahhoz, hogy ott maradhassak. Ahogy mentem haza az első nap, megláttam egy ház mellett egy halom zsindelyt. Megálltam és megkérdeztem a munkásokat, hogy van e szükség segítségre a ház zsindelyezéséhez – amihez elég jól értettem, hiszen ács voltam. Beleegyeztek, hogy felvesznek, és már másnap kilenckor kezdenem kellett, az első Gurujival való jógaórám után.

Elmentem másnap reggel hétre jógázni, nyolc harmincra már végeztem és úgy döntöttem hazamegyek, hogy egyek egy kis reggelit, és egy kicsit ledőljek, csak egy kis pihenőre. Délután egykor sikerült felkelnem! Meghaltam, teljesen kimerültem! Pánik tört rám, hiszen kellett az állás. Leszaladtam a hegyről de szerencsére az emberek nagyon rendesek voltak.
Elkezdtem dolgozni. Egész nap a tetőn voltam, a tűző napsütésben zsindelyeztem a házat este nyolcig, amikor hazamentem összeestem a fáradtságtól. Másnap reggel mentem le a jógaórára és ugyanaz történt. Hazamentem utána, hogy egy kicsit lepihenjek, és megint egykor keltem fel. Ez még három vagy négy napon keresztül így ment, amikor végre megtaláltam a ritmust és a lélegzetem. Fizikailag megterhelő volt.

Ez mit mond el a spirituális gyakorlásról? Úgy gondolom, hogy ez az elején még nem egyértelmű. Egy-két hét gyakorlás után megkérdeztem Gurujit a pránajámáról és a meditációról, mivel azokat magamtól már gyakoroltam korábban, mire ő elkezdett kuncogni, és ezzel azt a benyomást keltette bennem, hogy az időpocsékolás. Később hallottam David Williams tolmácsolását Guruji meditációról alkotott véleményéről. David lefordította amit Guruji mondott a meditációról, az „őrült figyelem”-ről, hogy az emberek amit meditáció címszó alatt csinálnak az tulajdonképpen őrül figyelem. Egyet kellett ezzel értenem. Nagy kihívás volt számomra, hogy egy helyben üljek, fizikailag igénybe vett, mentálisan lehetetlen volt. Guruji azt üzente ezzel, hogy csak csináljam a fizikai gyakorlást egy ideig.

És én kipróbáltam ezt, elköteleztem magam a fizikai gyakorlás mellett. Megtanultam az elsőt (sorozatot), majd egy hónap múlva a másodikat. Aztán hazamentem, és egyedül gyakoroltam két évig. Kb. öt év elteltével lehetőségem volt egy helyi templomban megtartott meditáción részt venni. Nem igazán ültem egy helyben azóta. Csodálatos volt számomra, hogy egy helyben, csöndben tudtam ülni, megvolt a kényelem és az erő a testemben ahhoz, hogy csak nyugodtan üljek, hogy a testemben áramló energia és lélegzet csatornái nyitottak és tiszták legyenek.

Ez egy teljesen új élmény volt. A meditáció elérhetővé vált számomra, oly módon, ahogy azelőtt nem. Megláttam az alapozásban a bölcsességet, és teljesen más érzéssel töltött el a Gurujivel való tanulás, mint az a jóga amit azelőtt gyakoroltam. Nagyon földhözragadt, mély gyökerekkel rendelkező és erő-központú gyakorlás; olyan tedd-a-két-lábad-a-földre, hogy egyedül állj meg és csináld a gyakorlásodat. Ezen a tapasztalaton keresztül a jóga mélyebb aspektusait meg lehet élni.

Nem gondolom, hogy ez egy olyan jelenség, ami automatikusan kibontakozik a diákok számára. Előfordulhat, hogy a gyakorlásból csak azt a bizonyos dolgot veszed ki, amit kitaláltál – például, hogy erősebb vagy lazább szeretnél lenni – és csak ezért csinálod. Fókuszálhatsz erre, és megtapasztalhatod csak ezt a részét, de az nagy kár lenne. Én nem ezekre a dolgokra voltam kíváncsi. Nem is az érdekelt, hogy erős és hajlékony legyek, vagy hogy furcsa pozitúrákba csavarjam magam. Engem a jóga filozófiája érdekelt igazán, amit az erőteljes fizikai gyakorlás csak kiemelt, megerősített.

Volt valami amit egy idő után a gyakorlás fedett fel előtted? Vagy a mélyebb megértés a filozófiai tanulmányok és az indiai utazások eredménye volt?

Egy idő után megtanulod, hogy a gyakorlásban benne van a bölcsesség, ha odafigyelsz. A kulcs abban van, hogy megtanulj figyelni. A gyakorlás formája és rendszere magába foglalja a tanítást. Úgy gondolom, hogyha kellő figyelmet fordítasz rá, ha a felszín alá tekintesz és felteszed a kérdéseket, hogy miért azzal kezdjük amivel, -mit csinálunk először, -mi következik azután, -hogyan kapcsolódik az egyik dolog a másikhoz a sorozatban? Benne van az ismeret ami tanít. Megtanulod, hogy az egyik póz hogyan tanít meg a másikra. Kívülről dolgozol befelé. Tulajdonképpen kitisztítod az utat, a fizikai blokkokat a testedben, amelyek összefüggésben állnak az elme blokkjaival.

A jóga filozófiájának tanítása szerint, ez egy tisztító, felszabadító folyamat, Guruji is többször mondogatta: – Ez nem fizikai gyakorlás, ez mentális gyakorlás.

Beszélt a nádik megtisztításáról, amelyeken keresztül az energia áramlik. Tényleg azt érzem – lehet hogy nem csupán az astanga jóga sajátossága, lehet hogy valamennyi jóga stílus rendelkezik ezzel a tisztító tulajdonsággal – hogy Guruji rendszere szisztematikusan és rendszerbe foglalva végzi ezt el, egy olyan sorozaton keresztül, amely nekünk lett kitalálva, azzal szemben mintha jóga pózokat végeznénk találomra egymás után. Ez szerintem nagyon nehéz. Nehéz az, hogy ne legyünk elfogultak, és alakítsunk ki olyan gyakorlást, ahol azt csinálsz amit szeretnél, vagy amit a tanár ír elő éppen. Nehéz, hogy ne olyan sorozatot gyakoroljunk, amelyben a számunkra kedves pózok élveznek előnyt, míg a kellemetleneket elkerüljük. Itt adott a sorozat, és tetszik vagy sem, meg fogod csinálni a Návászanát, a Maricsiászana D-t, a Dzsanusirsászana C-t és a Szupta Kurmászanát. Van abban valami, hogy olyan pózokba teszed bele magad, amely olyan kihívást jelent számodra, amit normális esetben nem tapasztalnál.

Emlékszem, amikor először néztem ahogyan a sorozatot gyakorolják, és láttam a Dzsanusirsászana C-t, biztos voltam benne, hogy én azt az életben nem fogom tudni megcsinálni. Lehetetlennek tűnt számomra. Kukkutászanával kapcsolatban is meg voltam győződve, hogy szó szerint soha ebben az életben nem fogom azt a pózt megcsinálni, de csupán néhány hét múlva már gyakoroltam. Hatalmas megtapasztalás annak a felismerése, hogy a korlátok amiket felállítasz magadban, csak a fejedben létezik, ezért nagyon óvatosan kell bánnunk azzal, hogy milyen határokat szabunk magunknak. Elképesztő, hogy ez a jelenség mennyire uralkodó a társadalmunkban.

Mit gondolsz Guruji mennyire motiválja az embereket abban, hogy túljussanak a korlátaikkal kapcsolatos előítéleteiken?

Guruji óriási és nagyszerű abban, hogy átlendítse az embert azon a határon amit felállított magának. Ez elég ijesztő tud lenni néha. Többször láttam ahogy a pánik és a terror kiül az emberek arcára, de láttam számtalan áttörést is. Tanárként – már 13 éve tanítok – Gurujit nézni fantasztikus. Nem érzem elég magabiztosnak magam ahhoz, hogy azt csináljam amit ő. Több mint 60 év tapasztalattal rendelkezik tanárként – látott már rengeteg féle testfelépítést, számtalan testet segített át ezen a gyakorlatsoron – így azt érzem nekem ennél sokkal visszafogottabbnak kell lennem. Láttam ahogy lótuszba tesz embereket, majd garbha pindászanába és kukkutászanába, úgy hogy azelőtt nem gondoltam volna hogy lehetséges. Olyan dolgot kapnak ezzel a gyakorlók ami nagyszerű, amit aztán magukkal visznek, és amiből kialakul a gyakorlással szembeni tisztelet és szeretet, ami egyébként az ilyen sikerekből tud létrejönni. Nagyon érdekes.

Mik a napi gyakorlásban rejlő kihívások és előnyök?

Ahogy már korábban is mondtam, amikor legelőször néztem, az astanga jóga gimnasztikusnak és akrobatikusnak tűnt kívülről, és szerintem sok embert ez az oldala fogja meg, a gyakorlás ereje és extremitása. Néhány embert a bizarrság a bizarrságért magáért vonzza. Néhány ember csak azért szeretne furcsa pózokat csinálni mert jól néz ki, vagy mert különleges. Szerintem ez a gyakorlásban rejlő veszély és kihívás.
Sok ember, talán leginkább a nyugati kultúrára jellemzően – talán Amerikára még jellemzőbben mint máshol – túlhajszolják magukat, és nincsenek kapcsolatban a saját testükkel. Ez egy nagyon erős gyakorlás. Ahhoz hogy végigcsináld, a gyakorlással előbb utóbb szembekerülsz azzal amit meg kell látnod. Meglátod önmagad. Meglátod az agressziód ha agresszív vagy. Sok ember azonban ezt inkább figyelmen kívül hagyja, és tovább hajszolja magát.

Személy szerint ezt látom a gyakorlásban rejlő kihívásként és veszélyként – kihívás, hogy ne hajszoljuk bele magunkat, ne túlozzuk el. Ez egy érzékeny téma. Vitakeltő tulajdonképpen. A kihívás ugyanis fontos – fontos hogy folyamatosan legyen az életünkben kihívás – de meg kell tanulnunk, hogyan legyünk tudatosak és előrelátók azzal kapcsolatban, hogy milyen elvárásokat állítunk fel magunknak.
Ha időt adsz magadnak arra, hogy megcsináld Guruji 1-5%-os teóriáját – 95% gyakorlás 5% elmélet, vagy 99% gyakorlás 1 % elmélet, mindkét módot hallottam már – ha megteszed, hogy 1 vagy 5%-ot az elméletbe fektetsz és tanulmányozod az astanga jóga nyolc ágát, az segít abban, hogy a gyakorlás még jobban kibontakozzon számodra. A legalsó szint a Jáma – az első Anga, az első ág. Az első Jáma az Ahimsza – nem-ártás, erőszakmentesség. Szerintem nagyon fontos, hogy végül is vagy kapcsolatba kerülünk önmagunkkal, vagy elpusztítjuk önmagunkat. És ez igaz az egész emberiségre vetítve is, hogy meg kell tanulnunk figyelni.

Úgy vélem a gyakorlás maga egy jó hasonlat egyéni és kollektív szinten is. Ezt tekintem az egyik legnagyobb előnyének is. Olyan sok sérelem ered abból, hogy az emberek meg akarják változtatni egymást, de ez a folyamat esélyt ad neked arra, hogy dolgozz magadon és változz, szembe kerülj önmagaddal, az agresszióddal, és lásd hogyan bánsz önmagaddal. Ez pedig hatással lesz arra, ahogyan másokkal bánsz. Ez szükségszerűen következik a gyakorlásból. Szembe fogsz vele találkozni, meg fog találni.

Szóval azt mondod, hogy a fizikai gyakorlás magába rejti a jámák és nijámák alapjait?

Igen, szerintem a fizikai gyakorlás tényleg magában rejti a jámák és nijámák alapjait. Ez egy briliánsan megalkotott rendszer. Ismerve más jóga stílusokat, nem igazán ismerek olyat, ami ennyire kifinomult lenne mint ez. Vannak más szuper módszerek, és gyakorlatok amelyeket az emberek végeznek, de van valami abban a mintában, hogy itt egy sorozatról van szó. Hiszen az astanga jóga sorozatokból áll – első, második, harmadik stb. Aztán ott van a vinyásza, amelyet Guruji úgy ír le mint légzés/mozgás rendszere – ekam, dve, trini, belégzés/kilégzés, mozdulathoz kapcsolódó lélegzetvétel – és a nyolc ág. Összeadod ezt a három dolgot: a gyakorlást, ami maga a sorozat és a rendszer; a vinyászát amit az elmondása szerint egyenként sajátítasz el, mármint komolyan, az a vinyásza, hogy lépésről lépésre haladsz valahonnan valahova máshova, a légzés és mozgás összekapcsolásával; és a harmadik, Patandzsali filozófiája, a nyolc ág, vagy a Bhagavad Gita. Nagyon ősi tudomány – nem modern egyáltalán.

Szerintem ez a rendszer úgy lett megalkotva, hogy megmutassa a filozófiát. Szamasztitivel kezdődik – egyenes, nyugodt állással, hogy megérkezz önmagadba, lecsendesítsd az elméd, köszönetet mondj, megidézd és felismerd a tanítást a gyakorlásban – ezzel indul az óra. Aztán a sorozat a napüdvözletekkel veszi kezdetét, majd néhány alapvető álló póz következik, amelyek kívülről dolgoznak befelé – erőteljes fizikai mozgás, amelyek elég biztonságosak: a talpaid a talajon vannak, megtanulod, hogy rajtuk keresztül „gyökeret eressz” a földbe, és megerősíted a lábaidat, ami nagyon fontos lesz a gyakorlásban. Ezek a folyamatok mind megtanítanak valamire: rejlik valami ezekben a mintákban amelyek gyakorlás során tárulnak fel, a fizikai gyakorlás során, majd később a pránajáma és a meditáció alkalmával. A fizikai gyakorlás során megtanuljuk, hogyan bánjunk magunkkal, ami fontos ahhoz, hogy továbbmenjünk a finomabb, mélyebb gyakorlás felé.

Fontos, hogy szembenézz önmagaddal, és megismerd hogyan tudsz dolgozni a testeddel ahhoz, hogy elkezdhesd az áthatóbb munkát a légzéssel. De arra a diáknak meg kell érnie, mérlegelnie kell a gyakorlás során kapott visszajelzéseket. A gyakorlással szembekerülni nagyon lényeges olyan értelemben, hogy szükség van a kihívásokra, meg kell találnunk az utunkat, meg kell tisztítani az utat, el kell mélyülnünk magunkban – és ha megértettük, hogy kik vagyunk, akkor legyünk önmagunk, és maradjunk igazak ahhoz akik vagyunk ebben a világban. A gyakorlás próbára fog tenni. Meg tudod őrizni a nyugalmad Utthita Haszta Pádángustáászanában, vagy a Dzsanusirszászana C-ben, vagy bármi más közben amit az élet eléd hoz? Próbára fog tenni, hogy meg tudjuk-e őrizni az egyensúlyunkat és a nyugalmunkat a nagy viharok közepette. Szerintem ezt a gyakorlás mind magába rejti.

Tudnál esetleg mesélni arról, hogy milyen volt Mysoreban gyakorolni azokban a régi időkben?

Érdekes visszagondolni az első Indai utamra, ami 1983-ban volt. Októberben mentem. Körülbelül 12-25 nyugati diák volt ott. Volt egy nagyobb indiai diákokból álló csoportja, akik reggel hat harmincig gyakoroltak, és a nyugati diákok utánuk következtek. Érdekes módon, nem volt annyira más. Guruji ott ült a zsámolyán, néha-néha elaludt, de mindig akkor ébredt fel, amikor nem akartad – pont akkor volt ott és tett bele a pózba amikor nem szeretted volna. És ez ma is pontosan így van. Csodálatos hogy hogyan tudja belőni ezt, hogyan szimatolja ki.
Sokkal több időnk volt Gurujivel lenni akkoriban. Az egész családja ott lakott abban a házban Lakshmipuramban, és nem dolgozott olyan sokat. Fantasztikus, hogy mennyit dolgozik most idős kora ellenére – megdöbbentő. Én csupán három órát tanítok reggelente és teljesen kifáradok. Ő viszont hat-hét órákat dolgozik a forgalmasabb napokon, és már nyolcvanhat éves – ettől megáll az eszem!
Óra után Guruji felment az emeletre az asztalához ült, és a kedvenc újságjait olvasgatta. Mi mindig felmentünk elköszönni tőle, sokszor beszélgetés alakult ki – csak úgy együtt voltunk – ami legtöbbször órákig is eltartott.

Beszélgettetek a jóga filozófiájáról?

Guruji mindig örömmel beszélgetett bármiről amiről az emberek beszélni szerettek volna. Ha volt valaki, aki a jóga filozófiájáról kezdett társalgást, attól teljesen felvillanyozódott, imádta. Ha az ember általános dolgokról kezdett beszélni, abba egy idő után beleunt. Nem kellett sok ahhoz, hogy a jógafilozófiáról kezdjen mesélni. Ha úgy látta, hogy egy kis érdeklődést is mutatsz iránta, akkor csak mondta és mondta.. elhadart szankszrittül slókákat, majd tört angolsággal azok fordításait, amelyekhez idő kellett, hogy átjöjjön.

A tanítással kapcsolatban, illetve hogy az is egy fajta jógagyakorlás lenne a következő kérdésem. Guruji már nem gyakorolja az ászanákat. Ennek ellenére még mindig nagy jógaagykorlónak látod?

Tisztán látszik abból ahogy Guruji tanít, hogy ő maga is jógagyakorló a mai napig. Az, amit minden reggel megcsinál, az nagyon megterhelő fizikailag, hiszen rengeteg erőt kíván meg. Leül a földre, majd feláll, majd ismét leül, hajolgat, és az embereket pózokba igazítja… Igen, szerintem még mindig kapcsolatban áll a jógagyakorlással. Ez számára soha nem szakadt meg. Egész életében, folyamatosan tanított. Szerintem nem hagyott ki egy-két hétnél többet az elmúlt hatvan év alatt.

Tartott egy hónap szünetet amikor Amma meghalt, és akkor láthatóan nagyon megöregedett. Úgy látom, hogy amikor nem tanít, akkor sokkal jobban látszik rajta a kor, és minél előbb vissza akar térni az oktatáshoz.

Amikor elutazik valahova oktatni, és leszáll a gépről, sokkal öregebbnek néz ki. De amint eljut a jógaterembe, 10 éveket fiatalodik. Nagyon jól néz ki most. Csodálatra méltó, hogy milyen keveset változott, és mennyire jól néz ki! Már négy éve nem láttam, és nem változott sokat azóta.

Hogyan jellemeznéd Gurujit, mint tanárt?

Az egyik legnagyobb erőssége Gurujinek mint tanárnak az az, hogy nyilvánvalóan elhivatott jógagyakorló. Krishnamacharyával gyakorolt és kapta a feladatokat, és mindeközben tudós is volt, ami szerintem egyedi a maga nemében. Nagyon sok ember vagy csak jógagyakorló, vagy csak tudós. Guruji pedig mind a kettő egyben, és ezt együtt hozza magával a terembe. Megtestesíti a jógatanítást, a filozófiát, az életmódot, úgy mint magát a gyakorlást is.
Tanárként az egyik legnagyszerűbb dolog Gurujiben az, hogy értelmet visz az ősi indiai tanítás tradíciójába és erejébe – kapcsolatban áll a jógatanításokkal, amelyek régre nyúlnak vissza. Szerintem ez őt mindig foglalkoztatta, és mélyen megtapasztalta, mindamellett, hogy a fizikai ászana gyakorlást is mélyen megtapasztalta, és úgy gondolja, hogy ott kell a munkát elvégeznünk. Élvezetessé teszi mindamellett, hogy elvárásai vannak, és szoros kötelékben áll a tradícióval. Nagyon erőteljes. Rendelkezik a Guru energiával: ami olyan hogy: Bumm! -Csináld! És csinálod a legjobb tudásos szerint, beleadsz mindent. És aztán megnevettet! Szerintem ez óriási. Tanárként számomra kihívást jelent, hogy ezt a fajta egyensúlyt megtaláljam.

Alá tudnád támasztani az előbb elmondottakat egy esettel?

Félelmetes élmény volt számomra a negyedik sorozat első ászanáját, a múlabandászanát megtanulni. Mauiban voltam, nem emlékszem pontosan melyik évben, talán 1985, vagy 1987 volt – és gyakoroltuk a harmadik sorozatot, és belevitt minket abba a negyedik sorozatos pózba a harmadik sorozatot követően, ami felkészít a negyedik sorozatra, tudod hogy az jön. És biztos voltam benne, hogy a térdeim szét fognak menni. Biztos voltam benne, hogy nem leszek képes járni, ha megcsinálom azt a pózt, de ő nem visszakozott. Talán az volt az első alkalom, amikor ellen akartam neki állni.
-Én ezt nem csinálom – mondtam. -Meg fogok halni… ennek nagyon nem lesz jó vége….
És ő csak ült ott – nem engedett el – megfogta a sarkaimat, a lábát a térdeimre helyezte, és csak tolta a sarkaimat a föld felé. És rendben voltam! Teljesen jól ment, és ő jól tudta ezt és csak nevetett – én már nem emlékszem hogy én is nevettem-e, de együtt megcsináltuk.

Biztosan megkérdezted Gurujit az astanga rendszerének eredetét illetően. Adott ezzel kapcsolatban kielégítő választ?

Nem nem adott kielégítő választ. Amikor elkezdtem a gyakorlást, erről a könyvről volt szó sokszor, a Yoga Koruntáról, amit a kalkuttai könyvtárban fedezett fel Krisnamacharya, és hogy abból teremtették újjá ezt a gyakorlatot. Nem tudom sajnos, hogy mi van a Yoga Koruntában, hiszen és sose láttam. Töredékeket hallottam Gurujitől, bizonyos idézetet. Nagyon jó dolgok voltak benne. Örülnék ha elérhető lenne ez a könyv, de sajnos nem az.
Nem állítanám, hogy valaha megkaptam a várt választ Gurujitől. Számtalanszor megkérdeztem tőle, és egy kicsit homályos ez nekem. Egyértelmű, hogy az astanga jóga az egy ősi rendszer, ez tiszta. Mit értünk ezalatt? Azt, hogy Patandzsali nyolc ága ősi? Minden bizonnyal. Mit tartalmazott a Yoga Korunta? Azt nem tudom. Nem tudtam rájönni, hogy a sorozatok, vagy a gyakorlás alapjai mint a vinyásza, vagy ászanák bizonyos csoportjai a Yoga Koruntából erednek-e. Ez mind csak találgatás a részemről, és tényleg nem tudom biztosan – ez rejtély marad.

Ennél a témánál maradva, szerinted Guruji személye nyomot hagyott a rendszeren függetlenül attól, hogy az honnan ered?

Nehéz megmondani, hogy Guruji személye nyomott hagyott e a rendszeren. Én sose találkoztam Krisnamacharyával. Guruji többször is elmondta, hogy Krisnamacharya meghagyta neki, hogy úgy tanítsa ezt a rendszert ahogy van, és ne változtasson rajta. Én úgy gondolom, hogy ő ennek megfelelően tette a dolgát. Nagyon nehéz megoldani, hogy tanárként ne hagyj lenyomatot azon amit oktatsz. Azt kell tanítanunk, amit igaznak vélünk. Szerintem azt csinálta, hogy azt amit Krisnamacharyától tanult – itt most csak találgatok – az gyakorolta, és a saját gyakorlásán keresztül amit igaznak lát a gyakorlásából és abból amit tanult a tanárától, azt tanítja nekünk. És ez az amit én is igyekszek csinálni.
Mindaz amit Gurujitől tanultam, azt gyakorlom, és mindaz amit a gyakorlásomból tanulok, azt adom tovább, azt tanítom. És ily módon természetesen mindannyian rányomjuk a saját személyiségünket arra amit tanítunk. Ezzel egy időben azonban, Guruji nagyon figyelt arra, hogy a rendszert tisztán tartsa, és azt adja tovább amit neki tanítottak. Azzal, hogy felvettük azokat a videókat vele (első és második sorozat) az volt a célunk, hogy megőrizzük azt ahogy tanít, mert nagyon sok ember beleteszi a saját személyiségét a tanításba. És ez egy idő után olyan lesz, mint a régi kínai telefonos játék – néhány generáció múlva már nem lesz az eredeti rendszerhez képest semmi hasonlóság, és az nagy kár lenne. Ezért úgy vélem, hogy legalább néhányunknak – ha nem is mindenkinek – felelőssége van abban, hogy megtartsuk a tanítást és úgy adjuk tovább, ahogy van. Ezt a folyamatot egyre erőteljesebben látom megvalósulni. Egy időben féltem attól, hogy el fog halványulni az erőfeszítés, de már az ellenkezőjét gondolom.

Szeretnélek Guruji örökségéről kérdezni, mit hagy maga után?

Az astanga jóga fejlődésével azt látjuk, hogy miután Guruji eltávozik, ez a folyamat megmarad. Örülök, hogy Sarath ennyire érdeklődő és lelkes a gyakorlással és a tanítással kapcsolatban. Szerintem folytatni is szeretné ezt majd. És ott van az a rengeteg tanár, akik már nagyon régóta gyakorolnak, akik szintén folytatni fogják a gyakorlást és a tanítást is. Ez egy nagyon pozitív dolog. Van egy jó tucat tanár, akik már több, mint 20 éve gyakorolnak vele (Gurujivel), akik folytatják majd a tanítást, és az ő tanítványaik száma is egyre csak nő. Hatalmas dolgok vannak folyamatban. Az, hogy a Jóga Málát lefordították, és ez a kötet amit készítesz mind csodálatos.

Szeretnél még valamit hozzáfűzni?

Az egész rendszert átvesszük úgy ahogy tanították, van egy bizonyos formája. Guruji nem mond sokat miközben tanít.
– Szamasztiti! -mondja. Majd következik a nyitómantra, és elkezdi számolni a napüdvözletet:
– Ekam belégzés, dvé kilégzés – és így tovább.
Megtanulod, hogy mindez mit jelent, de ezek csak kis darabkák az egészből, hatalmas űrt kell még betölteni.

Ami diákként és tanárként engem a legjobban érdekel, az az, hogy mik a legigazabb, leglényegibb, legfontosabb elemei a gyakorlásnak, ami igazán számít. És nyilvánvaló, hogy a légzés az egyik ilyen elem, az azzal kapcsolatos utasítás a fontos. Azt mondja: -Lélegezz! Lélegezz szabadon! Szabad légzés! Ne tartsd vissza a lélegzeted!
Számomra úgy tűnik, hogy ez az elsődleges amire a gyakorlás során fókuszálni kell, a légzés. Ha más nem is megy, csak összpontosíts a légzésedre, lélegezz hangosan, és hallgasd a saját lélegzeted.
Amikor valakit először tanítok mysore stílusú órán, mindig gyorsan betanítom a sorozatot, hogy magától tudja az illető, és biztos legyen benne, mert onnantól kezdve tud igazán a légzésére fókuszálni, és folyamatosan lélegezni. Ez az igazi elmegyakorlat: az elmédet edzed. Ez a dháraná, a hatodik anga az astanga rendszerének – a koncentráció: vidd a figyelmedet a légzésedre minden egyes alkalommal. Ezzel megtanulod tehát a meditáció alapjait: ahogy korábban is mondtam a gyakorlás magában rejti a tanítást. Tanulsz, és kifejleszted az erőt arra, hogy végül amikor leülsz meditálni, akkor képes legyél koncentrálni. Miközben lélegzel, próbatétel elé kerülsz: kibillentenek az egyensúlyodból, majd vissza kell szerezned az egyensúlyod, közben emlékezned kell, hogy a légzésedre koncentrálj. Minden benne van.
Néha több irányításra lett volna szükségem. Amikor a harmadik sorozatot tanultam, és a fejjel lefelé voltam a fejemen egyensúlyozva annyit hallottam tőle [Gurujitől], hogy -Csináld ezt meg azt. – és arra gondoltam, hogy vajon mi lehet az „ez” meg az „az”. Fogalmam sem volt. Szankszrittül mond valamit, amit még sose hallottam, majd mondja, hogy tedd a lábad oda. És a fejen állva azon tanakodsz, vajon mi lehet az „oda”. Van azonban valami abban a folyamatban hogy megtaláld azt a helyet, hiszen te találtad meg. Szerintem ez sokat ad az embereknek. Szóval le kell csökkenteni az utasításokat annyira, hogy ne legyen túl komplikált. Szerintem Guruji rengeteget tett azzal, hogy nem adott bonyolult iránymutatásokat.

Forrás: Guy Donahaye and Eddie Stern – Guruji