Egy szeretett és utált astangás vallomásai
Kino MacGregor egyike azon kiválasztott emberek kis csoportjának, akik a KPJAYI alapítójától, Sri K. Pattabhi Joistól kapták küldetésül, hogy astanga jógát tanítsanak. Ő a legfiatalabb nő, aki megkapta a certifikációt, miután befejezte a rendkívüli kihívásokkal teli harmadik sorozatot és lassan már a negyediket vége felé jár. Hét év következetes gyakorlása és rendszeres mysore-i látogatásai után 29 éves korában kapta Gurujitől a megtisztelő feladatot, hogy tanítson és inspiráljon másokat. 2006-ban férjével, Tim Feldmannel alapították jógaiskolájukat, a Miami Life Centert, ahol tanítanak, workshopokat és intenzív kurzusokat tartanak mindamellett, hogy rendszeresen utaznak és tanítanak világszerte is. Kino eddig már öt darab astanga jóga DVD-t készített, legújabb könyve pedig 2013 tavaszán jelent meg „The Power of Ashtanga Yoga” címmel. Életmód-tanácsadóként doktorált a New York-i Egyetemen és az ott szerzett tudást és elkötelezettséget a tudatos felelősségvállalás iránt integrálja a tanításába. Számos magazinban és TV csatornán szerepelt (Yoga Journal, Yoga Mind Body Spirit, Yoga Joyful Living, Travel & Leisure Magazine, Ocean Drive Magazine, Boca Raton Magazine, Florida Travel & Life Magazine, Six Degrees Magazine, valamint a Miami Beach’s Plum TV-ben és a CBS Today Show-ban) és saját YouTube csatornáján rengeteg hasznos és motiváló videó található.
Az emberek vagy imádnak, vagy utálnak, de ezzel hosszas mérlegelés után megbékéltem
Rossz astangini vagyok! Sminkelem magam és rövid shortokat hordok. Nem vagyok természetes szőke, festem a hajam és többnyire beszárítom, még Indiában is. Hiú vagyok, szeretem a szép és gyakran drága dolgokat. Hívtak már ’astanga pomponlánynak’, ribanc jógaoktatónak (férjnél vagyok), üzletasszonynak (ami szinte lekicsinylő megnevezése egy jógatanárnak) és árulónak, aki a hírnévért és gazdagságért feladja személyes értékeit. Veszítettem el igazán fontos barátságokat és bántottam meg hozzám nagyon közelálló embereket, mert elkápráztatott a vak ambíció. Nagyon messze vagyok a tökéletestől, sőt, talán több hibám van, mint a többségnek.
A sikerhez vezető őrült rohanásban készítettem öt astanga jóga DVD-t, írtam két könyvet, jógatermékek sorát értékesítem, online jógaórákat forgattam, több mint 100 különböző városban tanítottam világszerte, férjemmel megalapítottuk a jógastúdiónkat Miamiban (Miami Life Center) és létrehoztam a Miami Yoga Magazine-t is. Rájöttem, hogyan használjam a közösségi portálokat, és hogy építsem ki online jelenlétemet, mondhatni saját „márkámat”. Használom a Twittert, blogot írok és saját YouTube csatornámra rendszeresen forgatok videókat.
Mindezért, ahogy Guruji mondaná, “bad lady” vagyok
Mindemellett azért jó astangini is vagyok, hetente hatszor gyakorolok, követem a tradíciót és az irányelveket, illetve tanáraim, Sri K. Pattabhi Jois és R. Sharath Jois útmutatásait a gyakorlásom során. Rendszeresen visszajárok Mysore-ba, hogy folytassam a tanulmányaimat és, hogy én is diák lehessek legalább egyszer egy évben. Egyszerű vegetáriánus étrend szerint étkezem, ahogy azt tanáraim ajánlották, és minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy önvalómat tanulmányozva kedves ember legyek, vagy legalább törekedjek rá, ha nem is mindig sikerül.
Keményen dolgozom, semmit sem veszek készpénznek és sosem érzem úgy, hogy bármi felett hatalmam lenne; hogy bármi vagy bárki felett állnék. Naponta hálát adok a tanítványaimért, mindazokért, akiket személyesen tanítok az óráimon, és azokért is, akik a videóimat nézik, vagy a könyveimet olvassák otthon. Mielőtt elkezdtem volna gyakorolni, nem voltam sem erős, sem türelmes, minderre a jóga tanított meg. Csak addig erőltethetsz valamit, amíg bele nem roppansz – megtanultam, hogy a sikernek azt a részét, amely már nem rajtunk múlik, mind a jógában, mind pedig az életben kegyelmen keresztül kaphatjuk csak meg, ha igazán átadjuk és megadjuk magunkat ennek.
Szóval, azért talán jó is vagyok egy kicsit.
Néhányan azt mondanák, hogy mindezt csak annak érdekében teszem, hogy felépítsem a saját jóga birodalmamat, ezzel növelve az egómat. Számukra Kim Kardashianhoz hasonlítok a jóga világában. Személy szerint én sokkal inkább remélem, hogy inkább olyan vagyok, mint Oprah Winfrey. Szeretném, ha a jóga milliókat érne el és érintene meg, mert szentül hiszem, hogy a jóga ereje képes megváltoztatni a világot. Egyszer valaki azt kérdezte tőlem, hogy ha egy milliárd emberrel meg tudnám ismertetni a jógát, de a fele megutálna és csak a fele szeretne, akkor is megtenném-e. A válaszom: természetesen!
Lehet, hogy kicsit naivan, de őszintén hiszem, hogy ha mindenki jógázna, akkor ez a világ mindannyiunknak egy jobb hely lenne. Szeretnék eszköze lenni az inspirációnak, ami gyakorlásra ösztönzi az embereket, és ha ennek az az ára, hogy néhányan nem kedvelnek majd, elég erős vagyok, hogy ezzel együtt is vállaljam. Mindemellett be kell valannom, hogy nem vagyok annyira önzetlen, mint amilyennek ez az előzőek alapján tűnhet. Szeretem látni magam a videókon, a könyveim fedőlapjain, és kifejezetten élvezem az erőfeszítéseim eredményeit. Hálás vagyok azért, hogy a férjem és én azzal foglalkozhatunk, amiben hiszünk, és amit igazán szeretünk és ez még jómódot is biztosít nekünk. Nem mondom, hogy kifejezetten büszke vagyok mindarra, amit eddig elértem, de egyfajta önbizalommal tölt el az a tapasztalat, amit néhány álmom megvalósítása során szereztem.
A probléma egyik forrása az, hogy pár ember úgy érzi, hogy amit én képviselek és mutatok magamból, az az astanga jóga tradíció alapjai ellen való
Először is, sokaknak nem tetszenek a ruhák, amiket hordok, de nem fogok elnézést kérni azért, ha valami túl rövid, szűk, vagy túl élénk. Vállalom a kockázatát annak, hogy érzéketlennek vagy elitistának tűnjek, de szerintem a vita arról, hogy a nők takarják el a testüket, mert kihívó lehet és stimulálja a szexuális vágyat egy letűnt korszakhoz tartozik, nem a 21. századhoz.
A férfiak hagyományos jógafelszerelése csupán egy ágyékkötő, ami alig takar valamit
Valóban rövid nadrágokat hordok, de mindent eltakarnak, amit el kell takarni és tényleg azt gondolom, hogy az embereknek ezen már ideje lenne túltenni magukat. Számtalanszor kellett magyarázkodnom, hogy a jógagyakorláshoz miért olyan ruhákat választok, amilyeneket, és kezdek belefáradni ebbe. Miamiban lakom, ahol meleg van és az emberek rövid nadrágokban és pólókban járnak.
Rég rájöttem arra is, hogy ha hosszú szárú nadrágokat hordanék, akkor ez a tapadás miatt sokkal könnyebbé tenné a kihívást jelentő egyensúlyozó gyakorlatokat és nem használnám rendesen a törzsizomzatomat. Egyetlen férfi sem hordott hosszú nadrágot, hogy így tegye egyszerűbbé a gyakorlását. Szóval, tudatosan eldöntöttem, hogy shortban fogok jógázni, még akkor is, ha eleinte sokszor csúszkáltam és leestem a karomról bizonyos ászanákban. Tessék, megint magyarázkodom és őszintén mondom, hogy már tényleg nagyon unom ezt. Ez az én választásom és csak az enyém, senki mást nem fogok arra kényszeríteni, hogy olyan ruhákat hordjon, mint én. Ha nem szereted a rövid nadrágokat, ne hordd azokat, ha nem szereted látni, amiben én jógázom, akkor ne nézz. A saját választás szabadsága azoknak a nőknek köszönhető a történelemben, akik a szívükkel és a lelkükkel harcoltak a feminizmusért, hogy szavazhassunk, mini-szoknyákat és shortokat hordhassunk, elégethessük a melltartóinkat, egyetemre járhassunk, bármilyen karriert választhassunk, képesek lehessünk kézen állni és szabadon mehessünk feleségül ahhoz, akihez csak szeretnénk. Nem fogom elárulni a feminizmus eszményeit csak azért, mert valakinek nem tetszik, amit lát.
Másodszor pedig, azt hiszem, mondhatjuk, hogy feltörtem a tabut az astanga jóga „tiszta világában” való marketing sérthetetlensége körül. Olyan jóga tanár vagyok, aki egyben úttörő és vállalkozó is. Attól függ, honnan nézzük, ennek – mint mindennek – megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Krishnamacharya is megmondta, hogy a jógát hirdetni kell és az üzenetet sokakhoz el kell juttatni. Ezt szívből megfogadtam.
Az én tanárom, Sri K. Pattabhi Jois pont az ellenkezőjét képviselte; szerinte nem szabad, hogy reklámozzuk a jógát, a tanításnak önmagában kell hoznia a diákokat. Guruji mindig nagyon lelkes volt, amikor diákok százai gyakoroltak vele Mysore-ban vagy a világkörüli állomásai során. Mindig megkérdezte, hogy hány diákot tanítok az óráimon és nagyon tudott örülni, amikor hallotta, hogy számuk egyre nő. Úgy tapasztaltam, hogy Guruji boldogan figyelte, ahogy az astanga jóga egyre több embert érint meg világszerte. Szívügyemnek tekintem ezt a küldetést, hogy a világon sokakhoz eljusson az astanga jóga.
Mindent összevetve akkor, hol is van a helyem a tardícionláis astanga jóga családfában? Azt hiszem, ez a szóban forgó kérdés most…
Hadd fejezzem ki legőszintébb tiszteletemet azok iránt a tanárok iránt, akik a radar hatósugarán kívül vezetnek kora reggel Mysore programot és minimális hirdetéssel, saját elkötelezettségük ereje révén, személyes ajánlások útján találnak rájuk a diákok. Fantasztikusak vagytok! Lenyűgöző ez az alázat, hősiesség a munkátokban rejlő csendes erő.
Én azonban nem vagyok olyan, mint ti. Ez nem az én utam. Ez nem azt jelenti, hogy többet akarok, csak mást. Én a jóga nagykövete szeretnék lenni a nyilvánosság előtt. Annyi emberhez akarom eljuttatni az üzenetet, a tiszta forrásból származó, hiteles, valódi jógát, amennyihez csak lehetséges. A célom, hogy összekössem az embereket, az astanga jógát és azt a valódi indiai tapasztalatot, amire a tanáraimmal tettem szert.
Arra szeretném ösztönözni az embereket, hogy rátaláljanak a saját útjukra a jógában
Nem az a célom, hogy végül engem válasszanak tanáruknak. Megtiszteltetés azonban, ha inspirálok másokat és velem tanulnak tovább, de az is, ha Mysore-ba mennek és a napi gyakorlás az életük része lesz. Annak is ugyanúgy tudok örülni, hogy ha egy diák a napi meditáció mellett köteleződik el vagy a jóga egy másik vonalát követi később.
Talán a közszereplés a legnagyobb ék köztem és sokkal inkább hagyománykövető astanga jóga tanárok között. Guruji élete nagy részében relatív ismeretlenségben tanított, türelmesen várva, hogy a jóga – amiben maximálisan hitt – elhozza majd a tanulni vágyó diákokat. Bizonyos értelemben egy életen át arra várt és azért dolgozott, hogy ez az álma valóra váljon. Ebből az a legnagyobb lecke számomra, hogy sosem szabad feladni az álmainkat, kitartóan kell dolgozni értük még akkor is, hogy az eredmények nem jönnek azonnal. A feladat, amit a kollégáim látnak ebben pedig az, hogy pontosan úgy kell tanítani, ahogy Guruji tanított a régi időkben; kitartó alázattal egyik diákot a másik után… Ők kérdőjelezik meg a leginkább, hogy miért szükséges az astangát Oprah-stílusban terjeszteni. Miért nem lehet csak szerényen tanítani azokat, akik felbukkannak.
Nekem az a véleményem, hogy mindenkinek a saját útját kell megtalálnia és megtanulnia azokat a leckéket, amiket hoz az élet. Nem élheted más életét, ahogy nem kényszerítheted másokra a saját nézeteidet sem. Mindannyian szabadok vagyunk, hogy éljünk és élni hagyjunk másokat, hogy felfedezzük az életcélunkat és ennek megfelelően tegyük a dolgunkat a világban. A mai napig emlékszem, mennyire elveszettnek éreztem magam a húszas éveim elején, mielőtt igazán felfedeztem volna az astanga jógát. Útmutatásért imádkoztam, hogy megtaláljam azt a bizonyos dolgot, amiért Isten erre a földre küldött, hogy aztán teljes szívvel csinálhassam. Úgy érzem, az astanga jógában megtaláltam a küldetésemet. A dharmám, az utam az enyém és csakis az enyém, és úgy tűnik, el kell fogadnom, hogy ez nem a tradicionális megközelítése az astanga jógának. Mindamellett, hogy igyekszem tiszteletben tartani a tanáraimat és a hagyományt, törekszem mindezt a saját meglátásom és hitem szellemében tenni, nem szándékozom egy dogmát követni. Ahogy néhány ember nem érezné jól magát, ha YouTube videókat és jóga DVD-ket kéne készítenie vagy online jóga órákat kéne tartania, én ugyanúgy nem érezném jól magam, ha csöndben kéne ücsörögnöm, miközben mások a jóga üzenetét hirdetve járják a világot.
Egy lényeges pontot mindenképpen megéri kiemelni: az üzenet mindenképpen nyilvánosságra fog kerülni. Rengeteg jóga tanár van már fent a YouTube-on vagy készített jóga DVD-t, sőt, közülük néhány astanga jóga tanár sosem tanult Mysore-ban Gurujival vagy Sharath-tal. Még ennél is több olyan tanár van online, akik a tradíciót teljes mértékben megkerülve úgy mutatják be a jógát, mint valami csodálatraméltó nyújtó- vagy fitnesz gyakorlatsort.
Kapocsnak tekintem magam a jóga pop kultúra és a hagyományos tanítói láncolatot követő spirituális gyakorlás között
Sokan úgy érzik, hogy ártok a tradíciónak azzal, hogy könyveken vagy az elektronikus médián keresztül is szeretnék tanítani. Természetesen a legjobb közvetlenül egy tanártól tanulni, azonban nem mindenkinek van erre ideje, lehetősége vagy anyagi forrása. Azzal a céllal készítem a videókat és a könyveket, hogy ösztönözzék az új diákokat, a haladóbb gyakorlók számára pedig referenciaként vagy segédeszközként szolgáljanak.
Amikor valami újat tanulok a saját jóga gyakorlásom során, minden rendelkezésemre álló forrást ellenőrzök; megnézem a Google-t, a YouTube-ot, elolvasom az anatómiai hátteret, tanulmányozom a mozgástechnikát és elkezdem boncolgatni a póz pszichológia, spirituális és érzelmi összetevőit. Ahelyett, hogy információ nélkül maradnék, inkább minél többre van szükségem. Éppen ezért törekszem én is arra, hogy hozzájáruljak ahhoz, hogy minden lényeges információ nyilvános és könnyen elérhető legyen a jóga világában. Mivel annyi minden szabadon elérhető már az interneten nem hiszem, hogy lehetséges vagy egyáltalán érdemes mások számára is hasznos dolgokat őrizni. Oszd meg szabadon, hogy mások is fejlődhessenek, tárd ki a szíved és az egyre csak növekszik majd! Ez vezérel, amikor nyilvánosan megosztom a munkámat. Szerencsére épp elég visszajelzést kapok az emberektől világszerte, hogy tudjam, a videóim sokkal inkább hasznosak, mint hogy ártanának.
Nemrég szomorúan tapasztaltam, hogy néhány kollégám Mysore-ban nem ért egyet velem
Ez akkor lett számomra teljesen nyilvánvaló, amikor az emberek sorra visszautasították, hogy egy videóban szerepeljenek, amit Mysore-ról szerettem volna készíteni:
Sokan kifejezetten fel voltak háborodva, mert nem kértem tőlük előzetes engedélyt, hogy a Mysore Magic filmből felhasználhassak részeket. Valóban közvetlenül őket kellett volna megkérdeznem, hogy hozzájárulnak-e és őszintén sajnálom, hogy ezt nem tettem meg. Bevallom, eszembe sem jutott és már látom, hogy pusztán a saját naivitásom volt azt hinni, hogy ezzel senkinek sem lesz majd problémája. Bárcsak felvették volna velem a kapcsolatot és egyenesen felém jelezték volna az aggályaikat, de megértem, hogy nehezebb konfrontálódni valakivel, mint negatív véleményt alkotni róla.
Itt szeretném megjegyezni, hogy nyitott vagyok a negatív kritikára is, ha valaki szeretne velem megosztani valamit…
Sokat segítene, hogy fejlődjek és tanuljak ebből a tapasztalatból. Fogalmam sem volt arról, hogy azoknak az embereknek, akikkel Mysore-ban gyakorlok és barátkozok gyakorlás után, ennyire erős negatív véleménye van rólam és arról, ahogy tanítok. Olvastam a kritikus blog bejegyzéseket a rövid nadrágjaimról, a YouTube videóimról, és általánosságban magamról… de nem gondoltam, hogy ez tényleg azoktól az emberektől jött, akikkel Mysore-ban együtt gyakorlunk. Ez ismét a saját naivitásomat bizonyítja. Sokat gondolkodtam, hogy mit kellene tennem; pl. mindenkitől, aki szerepelt a videóban, személyesen kérjek elnézést, vagy utólagos engedélyt? Esetleg vegyem le a videót vagy hagyjam fent és beszéljem meg Sharath-tal, hogy neki mi a véleménye erről? Tényleg nagyon szeretem azt a videót, mert sok ember számára inspiráció lehet, hogy ők is elinduljanak felfedezni Mysore erejét és varázsát. Azt remélem, hogy békés megegyezést követően a videó fent maradhat a YouTube-on. Talán nem vagyok túl naiv ezzel kapcsolatban is!
Az a célom, hogy a nagyközönség számára elérhetővé tegyem a jógát videókon és a televízión keresztül is, de ez a leginkább vitatott dolog a jóga világában. Ez a vágyam határozottan nyomogatja bizonyos emberek gombjait. A YouTube csatornámat több mint 6 millióan kezdték el nézni az elmúlt másfél év alatt és remélem, hogy ez csak a kezdet.
Nemrég New Yorkban volt egy találkozóm néhány televíziós vezetővel egy TV projekt kapcsán, ahol a részletekkel kapcsolatban egyeztettünk. Egy alkalommal Eddie Sternhöz is beugrottam gyakorolni és gyakorlás után beszélgettünk kicsit. Mikor megkérdezte, mit keresek New Yorkban, nagyon izgatottan mertem csak bevallani, hogy igazából szeretném a jógás életmódot televízióra vinni. A válasza azonban annyira felszabadító volt. Azt mondta: „Valaki úgyis meg fogja csinálni, és a legjobb, ha te leszel az!” Egy dologban biztosak lehettek: fáradhatatlanul fogok dolgozni ezen, nem a hírnévért és a vagyonért, hanem azért, hogy a jóga eredetét és hagyományát hitelesen képviseljem.
„Be strong, strong enough to believe in your dreams and let yoga show you the way.”
Forrás:
http://www.kinoyoga.com/about/kino-macgregor/
http://www.elephantjournal.com/2013/02/confessions-of-a-loved-hated-ashtangi-kino-macgregor/
http://yoganonymous.com/an-interview-with-kino-macgregor-that-is-not-about-her-shorts-2/
http://www.elephantjournal.com/2012/06/kino-macgregor-interview-with-an-ashtanga-goddess/