Amma és Guruji történetéből láthattuk, hogy az 1970-es évekig a nyugati világ mit sem sejtett arról, hogy valahol egy távoli dél indiai faluban él az a mester, aki később az Astanga Jóga irányzatot oly közkedveltté teszi, hogy ma már ezrek utaznak rendszeresen Mysore-ba, hogy a „Main Shala”-ban, a K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-ban tanulhassanak. Bár pontos számot nem tudunk, de talán a milliós nagyságrendet is elérheti azoknak a száma, akik életének elemi részévé vált a mindennapos gyakorlás. Guruji első nyugati tanítványi közül szeretnék most bemutatni valakit, akit meghatározó szerepet játszott az Astanga népszerűsítésében. Ő szervezte meg Guruji és Manju első útját az Amerikai Egyesült Államokba és a világ számos elismert és nagy tapasztalattal rendelkező tanára is nála kezdte pályafutását. A teljesség igénye nélkül: David Swenson, Doug Swenson, Danny Paradise, Cliff Barber, Batiste Marceau, Bryan Kest, Jonny Kest, Clifford Sweatte, Tracy Rich, Chuck Miller, Maty Ezraty, Kathy Cooper és Andrew Eppler. Ez a kiváló személyiség pedig nem más, mint David Williams.
David az Egyesült Államokból származik, jelenleg is Hawaii-on él, jógázni egyetemi évei alatt kezdett az 1970-es évek elején. Közel 44 éve gyakorol és tanít Amerikában és a világ számos pontján egyaránt.
A kitartó, mindennapos gyakorlást sokan fárasztónak és átlagon felüli fegyelmet igénylőnek tartják, azonban elmondása szerint Davidet sokkal inkább elbűvölte az Astanga Vinyásza rendszer, és a jóga áldásos hatásai. Kíváncsisága tántoríthatatlanul motiválja, hogy felfedezze, vajon mi történik, ha az ember tényleg egy életen át gyakorol. Számos történetet hallhattunk már az indiai jógikról, akik koruk előrehaladtával egyre bölcsebbekké váltak és mágikus képességek birtokába jutottak. Első találkozása a jógával egy farmon történt, ahol az egyik barátja épp fejenállás közben lótuszba tette a lábait. David érdeklődve figyelte, azonban remek fizikai kondíciója ellenére sem hitte, hogy képes lenne utánozni őt. Mégis nem sokkal ezután már az első indiai utazását tervezte, hogy megtalálja mesterét.
„Most jövök rá, ahogy visszatekintek, hogy olyan voltam, mint egy detektív, aki a legnagyobb jógi után nyomoz. Kérdezgettem az embereket, különböző órákra jártam. Ez a kutatás egészen Indiáig vitt, ahol 1972 tavaszán Pondicherryben, Swami Gitananda Ananda asramjában találkoztam Manjuval, Pattabhi Jois fiával.”
Manju ekkor egy barátjával, Basarajuval utazgatott India szerte és tartott jógabemutatókat. David pedig Norman Allennel volt az asramban, és miután látták az első sorozat bemutatóját, David rögtön tudta, hogy megtalálta, amit annyira keresett. Kérdezősködött is Manjunál, hogy ő hol és kitől tanulta mindezt, aki elmesélte, hogy az édesapja egy Mysore-ban elő jógamester és astanga jógát tanít.
David vízuma már majdnem lejárt, így haza kellett utaznia és gyűjtenie egy kis pénzt a visszatéréshez. Norman viszont rögtön Mysore-ba ment és elkezdte tanulmányait Gurujival. Norman épp befejezte az első sorozatot, amikor David csatlakozott hozzájuk. Nancy Gilgoff is vele tartott. Az ott töltött négy hónap alatt tanultak pránájámát, megtanulták az első, a második sorozatot és a harmadik sorozat felét. Nagyon különleges alkalom volt ez, hiszen Guruji azelőtt sosem tanított külföldieket és ezért rengeteg figyelmet szentelt Davidéknek. Mindenki igyekezett olyan gyorsan tanulni, ahogy csak tudott. Abban az időben Guruji még alig beszélt angolul, úgyhogy sokszor csak utánozták a tapasztaltabb tanítványokat és próbálták memorizálni az ászanák sorrendjét. David „stratégiája” az volt, hogy naponta nyolc új pózt akart elsajátítani, így sikerült megtanulnia végül az első kettő és a harmadik sorozat felét.
Amikor a vízuma ismét lejárt, visszatért Amerikába, a kaliforniai Encinitasba, ahol elkezdett jógát tanítani. Nem sokkal később levél érkezett Gurujitől, amelyben megírta, hogy szívesen látogatna Amerikába. David természetesen nagyon szeretett volna segíteni és úgy tervezte, hogy mindaddig félretesz heti 10 dollárt, amíg össze nem gyűlik annyi pénz, ami fedezi Guruji útját. Lelkesen mesélte tanítványainak a jó hírt, akik rögtön fel is ajánlották, hogy nem kell olyan sokáig várnia a pénz miatt, majd ők gyorsan összeadják a szükséges összeget. David legnagyobb meglepetésére, másnapra összegyűlt 3000 dollár. Azonnal értesítették Gurujit, hogy készülődhet Kaliforniába.
Kezdetben úgy volt, hogy Guruji a feleségével, Ammával érkezik, de végül fiát, Manjut vitte magával, hogy segítsen neki a tanításban. Kicsit később kapták meg a vízumukat, mint ahogy eredetileg tervezték, ezért végül hét hónappal később, 1975-ben érkeztek meg Encinitasba. Addigra már 35 fős kis csapat jött össze, akik minden nap gyakorolták a sorozatokat, hogy felkészüljenek Guruji fogadására.
Guruji és Manju Daviddel, Nancyvel és Terry Jenkinsszel töltötte a következő négy hónapot és a gyakorlás mindennapossá vált Encinitasban. Davidet nagyon vonzotta Hawaii, úgyhogy miután ez az időszak véget ért, elhagyta Kaliforniát, Manju pedig, aki Amerikában akart maradni, átvette az óráit.
„Az utolsó esték egyikén a konyhában ücsörögtünk és beszélgettünk, Manju fordított. Amikor feltettem Gurujinak a kérdést, hogy mint „nagy jógi” a „kis jóginak”, milyen tanáccsal tudna szolgálni, azt felelte: ’Kelj fel minden nap és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. A következő reggel, kelj fel, és gyakorolj, annyit, amennyit csak akarsz. Lehet, hogy eszel majd aznap, lehet, hogy koplalni fogsz. Talán lesz fedő a fejed fölött, de az is lehet, hogy nem. Csak gyakorolj, és minden más jön majd!’”
„Úgy terveztem, csak pár hétre látogatok el Hawaii-ra, hogy felfedezzem a Paradicsomot, de azóta itt vagyok. Számtalan helyen tanítok és több ezer emberrel találkoztam, akikkel volt szerencsém megosztani ezt a fantasztikus irányzatot.”
Gondolatok Gurujiről
David Williams: „Nagyon kedves mosolya volt. Rettentően szigorú volt, ha fegyelemről és koncentrációról volt szó, de nagyon szerettem a mosolyát. Kicsattant az egészségtől. Akkoriban már 59 éves volt, mégis, szép volt a bőre, és rendkívüli kisugárzása volt. Tudtam, hogy bárhogy is csinálja, úgy akarom csinálni én is.”
„A legelejétől kezdve azt mondogatta nekünk, hogy 95% gyakorlat, 5% elmélet. Ha gyakorolsz, minden feltárul előtted. Nekem ez a spirituális része az egésznek. Először a testnek kell egészségesnek és erősnek lennie, hogy ne zavarja meg az embert miközben meditál. A jóga és a meditáció számomra két azonos fogalom. Az évek során egyre inkább arra törekedtem, hogy a gyakorlásom egyfajta mozgó meditációvá váljon és a gyakorlás végeztével ez a meditatív állapot egész napon át tartson. Ezért én a gyakorlást egy 24 órás meditáció alapjának tekintem.”
„Minden, amit az idő tájt annyira kerestem, Gurujitől kaptam meg. Indiába mentem, hogy megtaláljam a lehető legjobb jógagyakorlatokat és rá is leltem az ő rendszerére. Szorgalmasan tanultam, és azóta is gyakorlok. Továbbra is kérdezősködöm persze, hogy talált-e már valaki ennél tökéletesebb sorozatot, de sehol nem fedeztem fel jobbat, mint Guruji astanga jóga rendszere. Ha valaki azt mondaná, hogy „Rendben, van 15 perced vagy egy órád, hogy valami jót tegyél magadért… Bármilyen eszközt kaphatsz hozzá, súlyzókat, biciklit, bármit…”; én csak leteríteném a matracomat a földre, elkezdeném a Napüdvözleteket és folytatnám az első sorozattal. Örökké hálás leszek Gurujinak minden egyes óráért abból a sok százból, amit azzal töltött, hogy astanga jógát tanítson nekem.”
„Guruji két nagy ajándékot adott nekem: tudást és szabadságot. Ezért is gyakorlok immár több mint 40 éve megszakítás nélkül és mondhatom, hogy valóban, minden más jött magától.”
Forrás:
http://www.ashtangayogi.com/HTML/biog.html
http://aysnyc.org/index.php?option=com_content&task=view&id=97&Itemid=101
http://www.yogajournal.com/wisdom/2568
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois