Sharath konferencia 2014. március 2.

konferencia0302

Kicsit mesélnék az astanga jóga történelméről. Krishnamacharya óriási tudással rendelkezett. Indiában általában 15-20 évig kell egy egyetemen tanulni ahhoz, hogy valaki megkapja a megtisztelő vidván címet, amelyet Krishnamacharya ennél sokkal gyorsabban megszerzett szanszkritből. Ráadásul ezt még nyolc további témakör követte. Azonban ő nem elégedett meg az elméleti tudással (sásztra), amely önmagában nem ér semmit, hanem gyakorlati megvalósításra vágyott (szádhana), ezért felkerekedett, hogy találjon egy valódi jógamestert. Számos legenda kering manapság Krishnamacharya életéről, én azt fogom elmesélni, amit a nagyapámtól hallottam.

Ő azt mesélte, hogy Krishnamacharya Nepálba utazott, ahol addig kérdezősködött és kutatott, amíg a dzsungelben egy barlangban rátalált mestére. Rámamohan Brahmacsári a feleségével és számos gyermekével élt ott. Amikor megérkezett hozzá, és beszélni szeretett volna vele, akkor először egyik fiát küldte a mester, hogy zavarja el a látogatót, ő nem fogad senkit. Azonban Krishnamacharya hajthatatlan volt, és hosszú órákat ült ott kitartóan, amíg végül maga a mester ment oda hozzá, és a következő beszélgetés zajlott közöttük:

– Mit keresel itt?
– Tanulni jöttem, kérlek fogadj el tanítávnyodnak, és taníts a jógáról, Mester.
– Nem, nem fogadok el tanítványokat. Itt van két csapáti, egyél, aztán indulj hazafelé.

Krishnamacharya ekkor szanszkritul szólította meg a gurut, és ékes szavakkal, a sásztrákat idézve győzködte őt, hogy a szándékai komolyak, és hajthatatlan a vágya a tanulásra. Ez lenyűgözte a mestert, aki erre azt mondta:

– Hát jól van, és meddig szeretnél nálam maradni?
– Örökké, de leglalábbis addig, amíg azt nem mondod, hogy véget ért a tanulóidőm.

Végül nyolc évig maradt a mesterénél. Miután befejeződött az oktatása, kérte Rámamohan Brahmacsárit, hogy nevezze meg a guru diksát, azaz kérjen bármit, amivel kifejezheti háláját az oktatásért. A kérés a következő volt: “Tanítsd és terjeszd ezt a jógát mindenütt.”

Guruja kérésének megfelelően Krishnamacharya utazni kezdett szerte Indiában, és városokban falvakban egyaránt tanított. Ekkoriban az országban mindössze öt asram volt, ahol jógát tanítottak, és ezek közül csak egy volt délen (Tamilnáduban), a többi mind északon, a Himalájánál volt található. Egy napon megérkezett Hasszánba, ahol szintén előadást valamint jógabemutatót tartott. Ennek az eseménynek a hírét hallotta meg Pattabhi Jois, aki egy barátjával együtt el is ment, és ott ült a nézők között. Teljesen lenyűgözte őt, amit látott, így másnap már fel is kereste Krisnamacharyát, és kifejezte előtte a vágyát, hogy a tanítványa szeretne lenni. A mester először alaposan kikérdezte a kisfiút, majd azt mondta neki, hogy másnap keresse fel. Így kezdődtek Guruji tanulmányai, és Hassanban két évig minden nap felkereste mesterét. Azonban Krishnamacharya továbbutazott.

Amikor Guruji betöltötte a 12. életévét, és megkapta a szent brahminzsinórt, eldöntötte, hogy filozófiát szeretne tanulni Mysore-ban, ezért megszökött otthonról. Mindössze 3 rúpiája volt, amit az avatás után kapott, és nagyon kellet vigyáznia, nehogy lebukjon. Ezért nem a falujában lévő vasútállomására ment, hanem elgyalogolt egy 15 km-re lévő településre, és csak ott szállt vonatra. Miután megérkezett Mysore-ba, egyenesen a Maharádzsa palotájába ment, mivel ott volt a Szanszkrit Főiskola. Akkoriban ingyenes volt az oktatás, bárkit felvettek, akinek komolyak voltak a szándékai a tanulás terén. Guruji tehát a főiskola hallgatója lett advaita filozófia szakon.

Körülbelül két év után Krishnamacharya is a városba érkezett, és a Maharádzsa megkérte őt, hogy tanítson jógát a főiskolán és a palotában egyaránt, miután felismerte, hogy egy különleges jógi látogatott el hozzá. Ekkor indult el a jógaoktatás Mysore-ban.

Guruji is hírét vette mestere érkezésének, és legnagyobb örömére lehetősége nyílt folytani a jógatanulmányait. Később ő is megnyitotta a saját sáláját Lakshmipuramban, majd a ’60-as években megérkeztek az első nyugati tanulmányai. Felkérték, hogy írjon egy cikket a pránájámáról a Life magazinba, aminek hatására megismerték őt az egész világon, és megindult a tanítványok özöne.

Kérdések és válaszok

Kérdés: Mit tanult Krishnamacharya a mesterétől a dzsungelben?
Sharath: Ugyanazt, amit ti itt. Astanga jógának Guruji nevezte el ezt a rendszert, előtte egyszerűen jógának hívták, nem kellett kategorizálni, hiszen a jóga egy. A jóga a csitta-vritti-niródha (elme hullámainak lecsillapítása), természetesen vannak különböző technikák, de a lényeg ugyanaz. Ezért nem ír Patandzsali az ászanákról, mert ő még természetesnek vette, hogy a technikát a parampará által gurutól kell elsajátítani, nem pedig könyveket bújva és videókat nézegetve. “Ékam, dvé, tríni menj fel kézenállásba” ez nem a parampará által leszármazott tudás, és nagyon helytelen technika. Természetesen nehéz jó gurut találni, de a szádhana abban a pillanatban kezdődik, amikor elkezdünk a gurunktól tanulni.

Kérdés: Hogyan ismerhetjük fel, hogy megtaláltuk a gurunkat?
Sharath: Általában onnan, hogy nem kedveled őt azonnal. Időbe telik, mire ráébredünk, hogy valóban ő a tanítónk. A guru először nagyon szigorú, nem kényeztet, hanem arra törekszik, hogy megértsd a lényeget. Próbál felébreszteni, ami néha fájdalmas lehet, de képessé tesz, hogy utána bármilyen helyzetben megálld a helyed. Gondoljunk csak Kirshnamacharyára, akkora erő áradt belőle a szádhanája miatt, hogy még a nagy professzorok is féltek tőle, és átmentek az utca másik odalára, ha szembejött velük.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved