Sharath konferencia 2014. február 16.

konferencia20140216

Annyi ászana létezik, ahány faj az élővilágban, lehetetlen egyetlen élet alatt mindet elsajátítani. Ezért a vinyászarendszer úgy lett megalkotva, hogy leginkább a javunkra váljék. Az astanga vinyásza rendszerben három sorozat van:

  1. Jóga csikitsza: a betegségeket gyógyítja,
  2. Nádi sódhana: az idegrendszert tisztítja (az elsőnek is van ilyen hatása, de az sokkal kevésbé intenzív),
  3. Szthira bhága: magas szintű erő és hajlékonyság. Sok mély hátrahajlítás, láb a váll mögött ászanák és erőgyakorlatok.

Sokaknak azonban nincs türelme ehhez a fokozatos építkezéshez, és azonnal kézen akarnak állni. Sok workshopot szerveznek mostanában, ahol kifejezetten kézenállás órákon vehetünk részt. Azonban ennek az a hátránya, hogy túl izmosak és kötöttek leszünk, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem megy a marícsjászana D. Ezért először az első két sorozatot kell gyakorolni, és ha már kifejlesztettünk egy bizonyos szintű hajlékonyságot, akkor mehetünk tovább a harmadikra. Nem kell minden előre- és hátraurgásnál felmenni kézenállásba, mert eltolódik az egyensúly. Persze YouTube-on nézhetjük a videókat, ahol minden Napüdvözletben felmennek kézenállásba, és ámuldozhatunk, hogy “óh, ez milyen gyönyörű”, de inkább törekedjünk az egyensúlyra és a biztonságra.

Az ászana rendkívül erős eszköz, ezért óvatosan és megfontoltan kell használni. A Hathajóga-pradípiká azt mondja, hogy

haṭhasya prathamāngghatvādāsanaṃ pūrvamuchyate |
kuryāttadāsanaṃ sthairyamāroghyaṃ chānggha-lāghavam || HJP 19 ||

“Az ászana a hatha jóga első eszköze, ezért először ezt jellemzem. Az ászanának stabilnak kell lennie, a test pedig egészségessé és könnyeddé válik általa.”

Tehát stabilitást és kényelmet kell találnunk az ászanában. Például marícsjászana C és D-ben ezért nyitjuk a mellkast és a vállat, hogy később a bhúdzsapídászana és a kúrmászana kényelmes legyen. Viszont ha túl sokat állunk kézen, akkor ez nem fog működni.

A nagyapám mindig azt mondta, hogy ezerszer kell elvégezni egy ászanát, hogy megfelelően menjen. Időt kell hagyni a testnek arra, hogy változzon, évről évre. Gyakoroljuk az ászanákat, és ne járjunk mellette sportolni, például edzőterembe, mert teljesen ellentétes a kettő hatása. Másrészt mindenki teste más. Jönnek olyan új tanítványok, akiknek nagyon könnyen megy a marícsjászana D, másnak pedig egyáltalán nem megy. Van aki az előre-, van aki a hátrahajlításban jó. Manapság kevesen áldottak hajlékony testtel, de ha dolgozunk rajta éveken keresztül, akkor elérhetjük ezt is.

Amikor Gurujivel gyakoroltam minden nap, akkor utána néha olyan fáradt voltam, hogy csak feküdtem, és szinte nem is tudtam magamról. Mély dhjánába merültem (nevet). Később persze hozzászoktam. “Új ászana, új fájdalom.” Nem szabad tehát sietni. Van száz, vagy mondjuk nyolcvan évünk az ászanákra. Fontos, hogy erősek és stabilak legyenek, mert ezek képezik a spirituális épületünk alapját, erre épül majd a többi ág (pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi).

Taszmin szati prása prasvászajór gati viccshédah pránájámaha
(Jóga-szútra 2.49.)

Ha az ászana mesterévé váltunk, akkor és csak akkor kezdhetünk hozzá a pránájáma (kumbhaka) gyakorlásához. Most viszont azt látjuk, hogy 15 napos kurzusok indulnak, ahol mind a nyolc ágban mesterfokot ígérnek. Ez nagyon vonzó lehetőség, de a sásztrák szerint ez nem lehetséges.

prāṇāyāmena yuktena sarva-rogha-kṣhayo bhavet |
ayuktābhyāsa-yoghena sarva-rogha-samudghamaḥ || HJP 16 ||

A megfelelően végzett pránájáma minden betegséget képes meggyógyítani, de legyünk óvatosak, mert ha nem megfelelően végezzük, akkor csak még több betgséget okoz. Az óvatosság itt azt jelenti, hogy megfelelően képzett mestertől tanulunk, és pontosan követjük az utasításait.

Sankarácsárja azt írja, hogy ha kumbhkakával teljesen megtisztítjuk az idegrendszerünket, akkor az anáhatában meghallhatjuk az isteni hangot (Visnu hangját). Ezután mindenben az istenit fogjuk látni, és semmi nem állhat az utunkba. Erre egy dél-indiai megvilágosodott jógi kiváló példa, következzen két történet róla:

A jógi éppen mély meditációban ült a kunyhójában, amikor megjelent nála az édesanyja, és közölte vele a hírt, hogy másnap érkezik a menyasszonya, akit válaszottak neki (pár száz éve Indiában gyakori volt, hogy a családok elrendezték a házasságot úgy, hogy a fiatalok nem is tudtak róla). Édesanyja mondta neki, hogy üljön ki a kunyhó elé amíg készít neki ennivalót, ám amikor kiment utána az étellel, akkor nem találta sehol a fiát. Mindenhol kereste őt, de sehol nem lelte. Ám egyszer csak meglátta, hogy egy szemétdombról eszik valamit. Ez nagyon elkeserítette őt, hiszen ő szeretettel készítette neki az élet, ő pedig mégis a szemetet eszi. Mivel nagyon aggasztónak találta ezt a viselkedést, ezért elvitte a fiút egy nagy tiszteletnek örvendő bölcshöz, aki azonnal felismerte, hogy a fiú nem közönséges személy, hanem egy megvilágosodott jógi, akit nem kötik a társadalmi szabályok, és nincs szüksége ételre sem a teste táplálásához.

A másik történetben ugyanez a bölcs mély dhjánába merülve sétált. Csak ment előre, nem volt semmi célja, sőt nem is volt tudatában annak, hogy mit csinál. Egyszer elért egy királyságba, és besétált a palotába. Ott sem állt meg, hanem egyenesen ment tovább a király személyes fürdőjébe, ahol az uralkodó számos gyönyörű hölgy társaságában élvezte a fürdőzést. Ám rendkívül feldühödött, amikor meglátta a betolakodót, és utána is rohant kezében a kardjával, hogy számonkérje őt, mit keres a palotájában. Azonban a jógi csak ment tovább, ezért lesújtott rá, és levágta a bal karját. A jógit ez sem billentette ki a meditációjából, csak sétált, mintha mi sem történt volna. Ekkor a király rádöbbent, hogy mekkora hibát követett el, hiszen ez a férfi nem lehet közönséges személy. Így a levágott karral együtt utánaszaladt, felajánlotta hódolatát, és visszatette a kart az eredeti helyére. A jógi pedig csak sétált tovább.

A történetek tanulsága az, hogy egy megvilágosodott személyt nem kötik az anyagi világ szabályai, és nincsenek rá hatással a külső körülmények. A jógit szülőfalujában, Nehruban a mai napig tisztelik, és a kis templomukban minden nap áldozatot mutatnak be neki.

 

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved