Kígyók a jógamatracon

Buddha_with_Naga_(snake)

Egy korábbi bejegyzésben már foglalkoztunk a Jois-szútrákkal. Tanítványához hasonlóan Srí T. Krishnamacharyától is számos szállóige maradt fenn, amelyek jelentése nem mindig egyértelmű. Ezek közé tartozik az is, amelyben azt kéri, hogy „ászanagyakorlás közben végig gondoljunk Istenre”. Nem nehéz belátni, hogy milyen hatalmas segítség lenne, ha valóban képesek lennénk erre, hiszen Patandzsali is azt mondja, hogy ez már önmagában elegendő a szamádhi eléréséhez („Ísvara pranidhánád vá” [1.23.]). Azonban nem is olyan könnyű ezt megvalósítani miközben küszködünk az előre- és a hátraugrásokkal, illetve a nyakatekert ászanákkal, a légzésről, a bandhákról és a dristikről még nem is beszélve. Annyi mindenre kell figyelni, hogyan maradna energiánk arra, hogy közben még Istenre is gondoljunk?

Azt mondják, az emberi születés kiváló lehetőség az önmegvalósításra, mivel a boldogság és a szenvedés pont megfelelő arányban keveredik benne. Ha túl sok lenne a boldogság, akkor nem vágynák kiszabadulni az átmeneti létből, ha viszont minden percünk küszködéssel telne, akkor nem lenne lehetőségünk az Önvalónk keresésére. Pedig általában éppen a legnehezebb élethelyzetekben jut eszünkbe leginkább, hogy kiutat találjunk az ismétlődő születés és halál körforgásából, és ehhez Isten segítségét kérjük.

Mindannyiunk életében van megpróbáltatásokkal teli időszak. Amikor nálam jött egy ilyen, próbáltam Istennél menedéket venni, és sok energiát fordítottam arra, hogy kikódoljam Krishnamacharya kérését, hogy ászanák közben is Istenre gondoljak. De hogyan is valósítsam ezt meg? Próbáljak magam elé tenni egy képet? Összezavarta a dristiket. Ismételjek inkább mantrákat? Összezavarta a légzésritmusom. Hát akkor mi lehet a megoldás?

Tanácstalanságomban a Jóga Makarandához fordultam, és találtam is további segítséget: gyakorlás előtt mondjuk el az Ananta-mantrát, amely minden akadályt el fog hárítani. Hm, tehát a Nágák királyának, Anantának itt jelentősége lehet. Hiszen a Bhagavad Gítában is azt mondja Krisna Ardzsunának, hogy „a sok-csuklyás Nágák közül Ananta… vagyok” [10.29.].

Az astangás kezdőmantra második versében Patandzsalihoz imádkozunk, aki a Jóga-szútrák szerzője, és Ananta inkarnációjának ismerik el. Tehát a hatalmas isteni kígyónak ajánljuk a gyakorlásunkat, és közvetlenül gyakorlás előtt a figyelmünket a kígyóformára fókuszáljuk. Ha ezt olyan mesterek kérik tőlünk, mint Krishnamacharya vagy Pattabhi Jois, akkor ezt a koncentrációt alighanem egész gyakorlás alatt fenn kell tartani, nem csupán a mantra zengetése közben.

Kezdőmantra után elkezdünk lélegezni. Sharath Jois mindig azt mondja, hogy légzés közben olyan hangot hallassunk, mint egy kígyó. Majd jönnek a Napüdvözletek: emeljük a karokat, az ég felé tekintünk, tenyereink imádkozó tartásba zárva. Majd mélyen meghajolunk, a hátraugrás után pedig a legnagyobb tiszteletet szimbolizáló pózt, a csaturanga dandászanát vesszük fel. Közben halljuk Anantasésa sziszegő hangját… Az ászanákban a testünk olyan, mint egy kígyó teste: hajlik, tekeredik, de nem veszíti el a tónusát: egyszerre stabil és rugalmas. Ahogyan a kígyók mozgásuk során összehangoltan feszítik és lazítják a testük különböző szakaszait, ugyanúgy mi is tudatosan aktivizáljuk és engedjük el a megfelelő izmokat. A tekintetet pedig mindig adott pontra rögzítjük, ahogyan a kígyók sem nézelődnek soha össze-vissza, hanem kitartóan szuggerálják az áldozatukat.

Elérkezünk az ülő ászanákhoz, ahol egy kiváló tanár, Ajay Kumar szavai jutnak az eszembe, aki azt mondta, hogy a lányoknak meglehetősen nehéz megtanulni az előre- és hátraugrást, de ha sikerül nekik, akkor úgy hullámzanak a mozdulatokban, mint egy kígyó. Valóban, ahogy az ugrásoknál a hát felső szakasza felfelé domborodik és az oldalsó hátizmok kiszélesednek, az éppen olyan, mint amikor egy kígyó felegyenesedik és kitárja a csuklyáit. Majd amikor előreugrunk, akkor mintha Ananta emelkedne fel védelmezőn, ezer nágafejét Visnu fölé ívelve. A test hullámzása felfelé és lefelé néző kutyában pedig szintén a kígyók mozgására emlékeztet.

Végül padmászanában ülünk, és eszünkbe jut Buddha (akit Visnu 9. inkarnációjának is tekintenek), aki ugyanebben a helyzetben meditált. Amikor teljesen elmélyedt a dhjánában, akkor megjelent Ananta, hogy védelmezze Urát az időjárás viszontagságaival szemben.

Zárómantra és relaxáció után pedig döbbenten vehetjük észre, hogy bár „csak a szokásos” gyakorlásunkat végeztük a megszokott fókuszpontokkal (triszthána), Ananta kegyéből a figyelmünk végig Istenen maradt, ahogyan Krishnamacharya tanácsolta. Végtére is nem azért végezzük az összes kicsavarodott és lehetetlen testhelyzetet, hogy eddzük az izmainkat: egy ima van bennük kódolva, ami a légzés hangjára és a dristik fókuszára zendül fel. Minden mozdulat egy szimbólum, egy mudra az emlékezést (szmriti) szolgáló szertartásban, amely végül eljuttat minket az Önvalónkhoz.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved