Sharath konferencia – 2014. november 8.

konf1108A jóga szádhana, azaz sok éven keresztül végzett gyakorlás megfelelő útmutatással. Útmutatás nélkül lehetetlen elérni a megvalósítás magasabb szintjeit. A könyvek nagyon jók és az akadémikus tudás is, de a megfelelő felügyelet alatt szerzett tapasztalatokra van igazán szükségünk. A guru eltávolítja az akadályokat és a tudatlanságot, és elvezett a gjána ragyogó fénye felé.

A haladó ászanák gyakorlása és a hajlékony test nem vezet a megvilágosodáshoz. A Szútrák gyakorlati megvalósítása juttat el oda, amikor a gondolatok tettekké válnak. Az ahimszá követése helyes gondolatokat szül. A szatja magunkra és a másokkal való kommunikációra is utal.

A Youtube nem a parampará! Egyszer jött egy tanítvány, aki mondta, hogy sok videót nézett Youtube-on, de amikor gyakorolt, akkor nem volt sehol a dristi, nem volt helyes a légzés, a tenyerét nyitva tartotta, amikor be kellett volna zárnia. Az emberek időnként elfelejtik, hogy a jóga nem csak az ászanákból áll. Adott egy módszer, amelyet ha nem követünk, akkor az egész csak cirkusszá válik. Élvezd a gyakorlást, végezd szívből, és egyszer csak elindul valami. A folyamat belül fog elindulni, és neked engedned kell, hogy megtörténjen.

Ha meg akarod ismerni a tenger mélységét, akkor körbevitorlázhatod az egész Földet, mégis rossz következtetésekre fogsz jutni. Csak akkor fogod megtudni, milyen csodálatos dolgok rejtőznek odalenn, ha mélyre hatolsz. Amíg nem merülsz alá, nem láthatod, mi van ott. Olvashatod a könyveket, de amíg nem teszel szert mély megértésre gyakorlás által, addig nem értheted meg a rejtett szavakat.

A saucsának két típusa van: külső és belső. A belső azt jelenti, hogy testből el kell távolítani a méreganyagokat: az ászanák megtisztítják az elmét, és segítik a helyes gondolatok épülését. A külső tisztaság a ruháink, a matracunk és a testünk tisztán tartását jelenti.

A szantósa nem csak kívül történik. Néha láthatsz mosolygó embereket, akik mégsem elégedettek, mivel belül versengés és akarás van. Mások pedig mindig boldogtalanok, még akkor is, ha megkapják, amire vágytak. A születés ajándék, fontos, hogy mire használod, becsülj meg minden pillanatot! A dolgok talán egyformának tűnnek, mint ez a konferencia: ugyanazok az emberek ugyanazon a helyen, de mégis kicsit más. A szantósa nem azt jelenti, hogy van valamink, hanem azt, hogy hálásak vagyunk. Így a feszültség felét már le is vehetjük a vállunkról.

A tapaszról, azaz önfegyelmezésről sokan azt gondolják, hogy azt jelenti, hogy legyünk magunkkal szigorúak, mint a katonaságnál. Valójában azonban rendszerességet, megfelelő életvitelt jelent, és a túl sok alvás kerülését. A nagypapám 70 évig tanított, minden nap hajnali háromkor kelt, tanított és nem evett délután kettőig, csak kávét vagy néha egy pohár tejet ivott. Viszont ezt ti ne csináljátok utána! (nevetés)

A szvádhjája, azaz önálló tanulmányok folytatása nem azt jelenti, hogy nincs szükséged tanárra, ez az ezen felüli, kiegészítő tanulmányokra vonatkozik. Mint ma, beszélek a szádhanáról, ti pedig otthon alaposabban utánanéztek. Ennek többféle módja van, a tanár is tudást ad, de néha érdekes történeteket is mesél.

(Sharath itt elmesélte a kedvenc gyerekkori meséjét egy pimasz majomról, aki lebeszélte a tigrist arról, hogy megegye őt.)

A való életben történő alkalmazásra van szükségünk, ezért erre kell koncentrálnunk. Fontos, hogy a szádhakák ezt felismerjék és megvalósítsák a saját gyakorlásukban.

nov8

Kérdés: Néha az ászana intenzitása miatt nem tudok a mélységekre koncenrálni, és megzavarnak az érzések. Mit tehetek ez ellen?
Sharath: Fókuszálj jobban az ászanára. A fájdalom nem fog elmúlni, sem az ászana közben, sem máskor, csak megváltozik a jellege. Amikor végzed az ászanát legyen ott a figyelmed. Például amikor a kapótászanát gyakorlod, akkor a figyelmed csak ott van, észrevetted már, hogy az elméd abban a pillanatban megszűnik bármi másra figyelni? Mindig tartsd fenn a figyelmet! Ne hagyd, hogy az elméd vándoroljon! Az ászana hozza a fókuszt, ez maga a mélység. A koncentráció erősödni fog az évek múlásával, ha helyes a szándékod. A szándék rendkívül lényeges, és olyan, mint a kés: vághatunk vele gyümölcsöt, de árthatunk is másoknak. Próbáld ki, hagyd abba a gyakorlást 15 napra, és látni fogod, hogy előtte milyen szép volt az elméd, s mennyivel jobban tudtál koncentrálni.

Kérdés: Tudjuk, hogy fontos guruval gyakorolni, de mi van akkor, ha a guru olyan híres, hogy nem jut hely nekünk, hogy vele gyakorolhassunk?
Sharath: Ez segít megértened a guru értékét! (nevetés) Nagyon sok tanítvány van itt, sok jó szándék. Az energiaszint nagyon magas.

(Sharath elmesélt egy történetet egy megvilágosodott, Buddha-szerű fiúról, aki tömegeket vonzott anélkül, hogy megszólalt volna, pusztán azzal, hogy egy fa alatt jógázott, az emberek pedig a közelében akartak tartózkodni.)

Kérdés: Az első sorozatban van egy adott téma vagy cél, amely alapján kiválasztották az ászanákat?
Sharath: Van is meg nincs is cél. Néhány gyakorlónak van célja, néhánynak nincs. A pózokat azért választották, mert képesek meggyógyítani a betegségeket. Erősítik és nyújtják a testet, gyógyhatásúak, mint a dzsánu sírsászana, a marícsászana, a kúrmászana és a szupta kúrmászana. De ne legyen célod, különben frusztrált leszel. Csak gyakorolj!

Kérdés: Amikor előreugrunk ülésbe baj, ha extra lélegzeteket veszünk?
Sharath: Nyugodtan vegyél párat. Használd a Szúrja namaszkárát, hogy megerősítsd a tüdőd, és teljesebben tudj lélegezni. Gurujinek egyszer kórházba kellett mennie, mielőtt Ausztráliába utazott volna, mivel volt egy kis lerakódás a tüdejében. Az orvosok megkérték, hogy fújjon bele egy műszerbe, hogy megmérhessék a tüdőkapacitását, de ő olyan erősen fújt, hogy rászóltak, hogy hagyja abba, mert tönkreteszi a gépet.

Kérdés: Ahogy gyakorlunk egyre újabb ászanákat kapunk, ha megöregszünk, akkor ezeket fokozatosan el kell hagynunk?
Sharath: Az elme fiatal marad, miközben a test öregszik. Vannak olyan ászanák, amelyeket tíz éve még gyakoroltam, ma viszont a sok tanítás mellett már nem szoktam végezni. De erőfeszítést kell tennünk, különben felüti a fejét a lustaság. A Bhagavad Gítá azt mondja, hogy száz évünk van, de pazaroljuk el. Fontos a társasági élet is, de nem ez a legfontosabb.

A spirituális élet, az önmegvalósítás, illetve ennek a keresése a valóban lényeges!

Sharath konferencia – 2014. október 25.

1025

Sharath azzal kezdte, hogy röviden összefoglalta, amit az előző konferencián a triszthánáról elmondott, utána pedig a bandhák jelentőségéről beszélt.

A három legfontosabb bandháról fogok beszélni. A dzsálándhára a torokzár, az uddijána a köldök alatt található, a múla pedig a gyűrűsizom környékén. Ezeket számos szöveg leírja, amelyek szerint a múla a legfontosabb. Ez a forrás, az alap. Egyik vers szerint “mindig tartsd a múla bandhát!”, ami azt jelenti, hogy még sétálás, ülés közben is, mindig alkalmazni kell. Ennek természetesen számos finomabb aspektusa és mély filozófiai háttere van. Ez a forrás, amely szabályozza az elmét. Egy másik vers szerint “az öreg ember, aki képes fenntartani a múla bandhát megfiatalodik.”

Öt fő elem van, de mi a forrásuk? Sok ember nem akar hinni Istenben, mivel megijed még a gondolatától is. Ez a legfelsőbb energia, az elemek forrása, az életadó. Érezheted, ahogyan a jógát is érzed önmagadban. Egyik vers szerint “amikor a gyakorló a múla bandha mesterévé válik, akkor minden jógi királya lesz.” Ez gyakorlás által történik, pár év alatt.

A tökéletesség mindig a gyakorlásból jön. Mostanában minden gyors, mindent elvitelre kérünk. A teremtés folyamatát átugorjuk: a maszala dószát két napig tart elkészíteni az alapanyagokból, de amikor megrendeljük, akkor azonnal akarjuk. Ha nem szánunk rá elég időt, akkor nem fogjuk megérteni, hogy mi a jóga. A múlához legalább egy-két év kell.

A Nagypapám által tanított rendszerben lassan, fokozatosan haladunk előre. Ezért ha 2-5 évig gyakorlunk, csak akkor kezdjük el megérteni, hogy mit is csinálunk. Addig viszont pusztán fizikai szinten dolgozunk. Lassan azonban kitisztulnak bennünk a dolgok. Sokan összezavarodnak ettől, látható a különbség azok között, akiknek nem volt mély, belső élményük az odaadásról. Az ászana egoisztikussá válhat, pedig éppen ettől kellene általa megszabadulnunk.

A mély, belső élmény és a jobb megértés csak személyes tapasztalat által jön. Bárki olvashatja a Szútrák fordításait, aztán hangosan recitálhatja őket. De a szádhaka számára a szádhana a legfontosabb.

Egyik slóka azt mondja, hogy “a Guru az akadályok és a tudatlanság eltávolítója, ő az, aki elvezet bennünket a spirituális tudás fényéhez”. Láthatjátok, hogy mi történik a parampará nélkül. Az odaadó gyakorló elhatározza, hogy a mesterétől fog tanulni, és nem hagyja abba vagy változtatja meg a gyakorlást. Valaki egyszer megkérdezte tőlem, hogy hogyan találhatjuk meg a gurunkat? Ha először találkozol vele, akkor nem kedveled, de valami az elmédben mégis visszahúz hozzá, utálod, de mégis tanulni akarsz tőle.

Kérdés: Mi a múla bandha kifejlesztésének folyamata?
Sharath: Sok ászana segít benne, különösen az utpluthih, a návászana, vagy akár az előreugrás. A kézenállásba ugrás viszont nem visz előre. Az utpluthih egyrészt egy testtartás, de magát a kiemelést is jelenti, amikor a testet felemeljük a földről, mint például návászanában. Ha a múlát megfelelően vágzed, akkor az uddijána automatikusan jönni fog. A dzsálándhárát csak néhány ászanában vesszük fel, inkább a pránájáma közben alkalmazzuk.

Kérdés: Elmondanád Patandzsali történetét?
Sharath: Patandzsali tanításai egészséget hoznak az emberiségnek, azoknak akik fizikai vagy mentális betegségektől szenvednek. Ehhez három módszert alkalmazott: a jógát (tisztaság, koncentráció és stabilitás), a nyelvtant (érthetőbb beszéd, társalgás és megértés) és az ájurvédát (betegségek kezelése mellékhatás nélkül természetes gyógymódokkal). A jóga már Patandzsali születése előtt is ismert volt, a Védákban is szó van róla. Amikor létrejött az Univerzum és az élet, akkor keletkezett a jóga. A Bhagavad Gítá egy emlékeztető, amelyben az Úr Krisna a jógát tanítja. Ez rendkívül régi tudás, amely a paramparán szállt alá. Időtlen és tiszta tapasztalás.

Ahogyan a földet is táplálni kell, hogy virágba borulhassanak a növények, úgy nekünk is követni kell a külső ágakat, a jamákat, a nijamákat és hagyni, hogy a jóga növekedjen. Néha az emberek azt híresztelik magukról, hogy pratjáhára vagy egyéb állapotban vannak, de ezt nem lehet elmondani, főkét nem dicsekedni vele.

Kérdés: Szerinted miért sérülünk meg?
Sharath: Nekem pedig az hozzád a kérdésem, hogy miért nem jöttél ma gyakorolni? (nevetés, majd a kérdező magyarázkodik)

A sérüléseknek számos oka van. Gyakran túlhajtjuk magunkat, nem koncentrálunk vagy egyéb fizikai gyakorlást végzünk. A testet összezavarja az izmok váltakozó nyújtása és bekötése. Régebben, amikor fiatalabb voltam sokat kriketteztem, de amikor komolyan elkezdtem a gyakorlást, akkor már éreztem ennek a hatását: a test megváltozik, sok fájdalom keletkezik, amiket el kell viselnünk. Akkoriban sok bemutatót tartottam, és amint belehelyezkedtem az ászanába teljesen megszűnt a külvilág és a nézőközönség. Csak akkor léphetsz a jóga következő szintjére, ha rengeteget gyakorolsz tökéletes koncentrációval. Próbáld ki!

Kérdés: Beszéltünk a mai konferencián a meditációról, szerinted meditáljunk a gyakorlásunkon kívül is?
Sharath: A meditáció (meditation) angol szó, magyarázd el, mit jelent! (a kérdező “egyhegyű elmeként” értelmezi) Ilyen szó nincs a szanszkritban. Egyik slóka szerint a tekintet befelé fordítható, és amikor befelé visszük a figyelmet, akkor a külső hatások nem fognak megzavarni. A meditáció gyakorta külső, mint például a dristi. Ha belül béke van benned, akkor azt hívhatod dhjánának. Próbálj nyugodt maradni, hogy ne zavarjon meg semmi! Különbség van a dhjána és a meditáció között. Bármikor megtörténhet, mint a már említett növény esetében: tápláld a talajt, és egyszer csak magától kivirágzik!

Sharath konferencia – 2014. október 18.

1018

A jógának nincs kiindulási időpontja. Nektek és nekem is van születésnapunk, de a jógával nem ez a helyzet, senki sem tudja, hogy mikor kezdődött. Ezen a paramparán keresztül követhetsz különböző láncolatokat, szenteket vagy risiket, akik mindannyian gyakorolták a jógát és elvégezték a saját kutatásukat. De mégsincs kezdete a jógának.

Számos definícióval találkozhatunk. Patandzsali Szútrái az elme szabályozásaként írják le, ami néhány ember számára ijesztőnen hangozhat, ezért mondhatjuk úgy is, hogy az elme lecsendesítése. A majomként ugráló elmét meg kell zabolázni. A vrittik folyamatosan szaladgálnak az elménkben, ezért ki kell fejlesztenünk a koncentrálóképességet. Néha mondhatjuk, hogy tudatosak vagyunk, néha viszont nem. Ez a jóga kezdeti szakaszára jellemző. Később egyre mélyebbre juthatunk, de ahhoz nagyon sokat kell dolgoznunk. Most a magasabb szintű tudatosságról beszélek, amelyet dháranával és dhjánával érhetünk el, és amelynek a tökéletessége a szamádhi.

A jóga nem pusztán a fizikai szinten hat, hanem három fontos eleme van. Az ászana egészséget és stabilitást eredményez. A légzés – amint azt a múlt héten is elmondtam – szabályozza az elmét, és az elme szabályozza a testet. A tekintet fókuszt visz a gyakorlásunkba. Nehéz mélyre jutni, ha mindenfelé nézelődünk, de azoknál a tanítványoknál, akik rendszeresen visszajárnak ide, már látom ezt a fókuszáltságot. Ha sikerül tökéletes összpontosítást elérni a gyakorlás közben, akkor az meditációvá válik.

A pránájámát kiterjesztésként és összehúzásént lehet definiálni. A légzés a test automatikus cselekedete, és ha légzőgyakorlatokat végzünk, akkor meghosszabbíthatjuk az életünket. Egy nap van 24 óránk, de ha sikerült kiterjeszteni a légzésünk, akkor 26 óránk is lehet. Így lesz 80 évből 100 év! Réges-rég sok risi alkalmazta ezt a technikát, hogy tovább élhessenek.

Van a közelben egy kis falu, Hasszán, amely most már kezd elvárosiasodni. Hasszántól 6 km-re Mysore irányába található Kousika (Kowshika), egy gyönyörű falu teli spirituális energiával. Visvámitra risi, aki a Gájatrí-mantrát alkotta is élt ott egy ideig. Ő király volt, aki mután megérkezett Kousikába rengeteget dolgozott, míg végül elérte a megvilágosodást. Észak-Indiában 10.000 évet élt, délen pedig 5.000-et miközben vándorolt. Képzelhetitek micsoda élete volt!

Tehát a jóga nem új. A jóga definíciója mostanában megváltozott az üzleties szemléletű oktatóképzések korában. 25 év eltelt, és még mindig próbálok tanárrá válni, próbálok megvilágosodni. De már közel vagyok! (nevet) Legalábbis közelebb, mint ti! (még jobban nevet)

A jógát nem lehet megvásárolni. Minden benned történik. Az, hogy kívülről hogyan fejlődünk attól függ, hogy belül mi történik, hogyan követjük a jamákat és nijamákat, ez különösen fontos. Az ászana haszontalan a jamák és nijamák nélkül. Csak ezen a folyamaton keresztül tehetünk szert megértésre.

Az ahimszá a kezdet. Ha ászanázol, de utána csak pletykálkodsz és veszekedsz, akkor mi haszna az egésznek? Pusztán fizikai gyakorlássá válik az egész. Ha gyakoroljuk a Szúrja namaszkárát, akkor nagy erőre teszünk szert, de ha ezt az erőt rossz célra használjuk, az nem jóga. Szatja: légy őszinte önmagadhoz!

Az asztéja nagy probléma manapság: ászanákat lopunk, sőt saját jógát alkotunk! Nem kapcsolódunk semmilyen láncolathoz vagy paramparához. A guru megtanítja a módszert, az ászanákat, de nem csak ennyi a szerepe, tőle kapjuk az áldást. A tanító áldása rendkívül fontos. A dósza csak csatnival finom, önmagában nem nagy élmény. Így van ez a tanítóval is, az áldása a csatni! Lehet, hogy azonnal meg akarsz kapni egy kriját vagy ászanát, de a tanár nem adja oda. Az emberek minden tudást azonnal ki akarnak facsarni, de a guru mindig tudja, hogy mikor állsz készen. Ha adsz egy hangyának egy aranyrögöt, ő nem tud vele mit kezdeni. Lassan, lassan sok-sok év alatt, lépésről-lépésre összegyűlik a tudás. A Szútrákat nem lehet egy alkalom alatt megérteni.

Krishnamacharyának hatalmas lexikai tudása volt, nyolc diplomát szerzett, és számos elismert személytől tanult. Vitákon is részt vett, akkoriban, ha tudós akartál lenni, akkor vitáznod kellett, válaszolni a professzorok körmönfont kérdéseire. Ő pedig nyolc diplomát szerzett így! De ő gyakorlati tudást is szeretett volna, ezért északra utazott Rámamohanhoz, és nyolc évig tanult tőle. Számos történet született erről az időszakról. A gurunak mindig adni kell valamit a tudásért, Krishnamacharja díja viszont nem pénz volt, hanem azt az utasítást kapta, hogy terjessze ezt a tudást és tanítson.

Ez a parampará.

Ez az év a 25. évem, jövőre lesz a 26., ha a gyermekkoromat nem számítom, amikor csak tudásmorzsákat szedegettem. 25 éve kelek fel hajnali 1-kor, gyakorlok, majd tanítok, ez nem könnyű. Ezen a gyakorláson kívül semmihez sem értek. (nevet) A feleségem zsörtölődik, ha nem tanítok, folyton kérdezgeti, hogy mikor megyek végre órát tartani. Én is mogorva leszek, ha nem taníthatok. (nevet)

Néha egy-egy tanítvány megkérdezi, hogy gyakorolhat-e minden nap, tarthat-e pihenőnapot. A gyakorlás napi 24 órát igányel, a jógát nem csináljuk, hanem történik. Az ászanákat csináljuk, és fontosak is, de nem túlságosan, nem kell minden egyes ászanát órákig végezni, ne vigyük túlzásba.

Konferencia_grafika másolat

Kérdés: Ahogy az astanga egyre nagyobbá válik, néha felüti a fejét a versenyszellem, amikor a hírnéven van a hangsúly. Viszont az összetartó közösség fontos a tanítványoknak. Mit tanácsolsz, hogyan támogathatjuk egymást egy egységes világszintű közösség fenntartásában?
Sharath: A jóga nem tartozik egy adott személyhez. Ahol a jógát megfelelően megértették, ott nincs helye konfliktusnak, a jógatanárnak meg kell szabadulnia az egójától. Ezt neked kell otthon megoldanod, én nem ismerem a helyzetedet, én sosem mártottam magam bele az efféle politizálásba. Senki sem nagyobb, mindenki egyenlő. Az a fontos, amit teszel. Ha a belső világod a helyére kerül, akkor a külvilág is széppé válik, gyönyörűvé. Ehhez a problémához szerintem már elég bölcs vagy. Valaki elmesél nekem egy sztorit, más pedig teljesen máshogy adja elő. Ezért úgy gondolom, hogy ezt a helyzetet neked kell megoldani. Ha megfelelően gyakorlod a jógát, akkor megszűnnek a konfliktusok.

Idén júliusban és augusztusban tartottam egy kurzust az authorized tanároknak, és csodálatos időt töltöttünk együtt. Nagyon jó volt látni a sok régi tanítványt, ahogy eljöttek és együtt gyakoroltak, igazi jóga történt itt. A jóga egyesülést is jelent, ez is egyfajta egyesülés, ha mindannyian összegyűlünk.

Kérdés: A vezetett órákon a zárómantra után milyen mantrát szoktál mondani?
Sharath: Egy hálamimát az elődöknek, minden gurunak, a paramparának. Sok ember megfeledkezik a gurukról, pedig nélkülük ez az egész nem lenne lehetséges. Nem válhatsz a jóga mesterévé ha csak videókat nézel. Csak ászana, semmi erkölcs. Csak csavargatjuk a testet… Csak a guru tudja megmutatni a helyes utat.

Kérdés: Hogyan kezeljük a gyakorlás során felmerülő kétségeket?
Sharath: A kétség mindig felbukkan, kétség nélkül nem kaphatnánk válaszokat sem. Ha tanulni szeretnél, akkor szükséged van a kétségekre. Ez teljesen általános. Csak erőltesd kicsit meg magad, gyakorolj még intenzívebben. A jóga útja kihívásokkal teli, ha csak ülsz, akkor bármi elterelheti a figyelmed. Néha a tanítványok elmennek egy-egy Vipassana meditációra, első nap még lelkesek, és örülnek a sikereknek, de másnap már jönnek a zavaró gondolatok.

Ez a gyakorlás olyan gyönyörű! Ott van a kétség, megannyi gondolat, kifogás, fájdalom, ez mindenkinél így van. De ezek lassan-lassan eltűnnek, és eltűnik a kényelmetlenség! Akkor leszel instabil, ha nem gyakorolsz. Próbáld ki, hagyd abba a gyakorlást, és figyeld meg, hogy érzed magad!

A külvilág nagy hatással van a gyakorlásunkra, az elme és a gondolatok mindig velünk vannak. Ezért hát szakadj el mindentől, amikor a matracra állsz, és ne gondolj semmi másra!

Kérdés: Itt, Indiában olyan sokféle más gyógyító módszer van, ajánlod a kipróbálásukat?
Sharath: Nem feltétlenül, csak ha beteg vagy, de nem ajánlom mindenkinek. (Sharath elmondott egy viccet az orvosról, aki mindenkinek ugyanazt a gyógyszert írja fel, aki belép a rendelőjébe, még a postásnak is, aki csak levelet hozott.) Sok méreganyag távozik a testből gyakorlás során, erre való az első sorozat. A terápiákra asztma, allergiák vagy egyéb betegségek esetén van csak szükség. Ha túlzásba viszed őket, akkor legyengíthetnek.

Egy karma is elegendő, minek akarnál ötöt? (nevetés) Én 19 évesen kezdtem komolyan gyakorolni, és mindent tökéletesen akartam végrehajtani, minden nap 3 órát gyakoroltam Gurujivel, és sok fájdalmat éltem át. Egyik nap háromszor netiztem, másnap pedig nem tudtam beszélni, olyan száraz volt a torkom.

Sharath konferencia – 2014. október 11.

konferencia1011

Elkezdődött a 2014/2015-ös évad Mysore-ban, a KPJAYI-ban, és így végre újra olvashatjuk a konferenciák jegyzeteit. Fogadjátok szeretettel Sharath évnyitó beszédét!

A jóga az emberiség legnagyobb ajándéka. Sok ember azt gondolja, hogy az astanga túlságosan is a fizikai testre fókuszál, akár egy edzésforma. De a jóga teljesen különbözik az edzésektől, hiszen a fókusz a légzésen van, mivel tudjuk, hogy a légzés szabályozza a testet és az elmét. Amikor levertek, aggodalmasak vagy dühösek vagyunk, akkor csak figyeljük meg a légzésünk. Észre fogjuk venni, hogy még a túlzott öröm, vad nevetés is hatással van rá, és a légzés szabálytalanná válik.

Az ászana a vinyásza által nyugtatja meg az elmét, mivel ha a mozdulatokat összhangba hozzuk a légzéssel, akkor az elme automatikusan megnyugszik. A légzésünket úgy hangolhatjuk, mint az énekesek a hangjukat. A klasszikus zene csak akkor kellemes a fülnek, ha az énekhang és a hangszeres kíséret egy hangnemben szólalnak meg, és így van ez a vinyásza esetében is.

A kezdők lehet, hogy a Szúrja namaszkárát csak 50 légzés alatt tudják végrehajtani, amíg ki nem fejlődik a koordinációs képességük. Ahogyan növekszik a test és az elme intelligenciája a gyakorlással, úgy a Szúrja namaszkára légzésszáma is lecsökken a helyes kilencre. Minden egyes ászanát időbe telik megérteni, a koordinációt és a nyugalmat megtapasztalni. Ha helyes az ászana, akkor csökken az erőfeszítés és növekszik a pozitív hatása. A szukha ebben az értelemben kényelem, vagyis kényelem az ászanában. A fejlett ászanában a test könnyű és erős.

K: Meg lehet tanulni az első sorozatot tökéletesen kivitelezni, amikor minden légzés a helyén van?
V: Igen, ez mindenki számára lehetséges! Minél többet gyakorlod, annál jobban hozzászokik a tested. Időd kell neki hagyni, türelemre van szükség. Az emberek úgy viselkednek, mintha azonnal meg kellene tanulniuk, pedig csak hosszantartó gyakorlás által válhat könnyeddé. Ha egy adott póz nagyon nehéz, akkor tölts el benne több lélegzetet, hogy kényelmesebbé váljon. Egyszerre egy ászana tökéletesítésén dolgozz.

K: Mennyire fontos az anatómiailag pontos kivitelezés? Úgy vettem észre, hogy vannak Krishnamacharyának más tanítványai, akik főként erre fókuszálnak.
V: Ha folyton csak egyetlen ászanát akarsz tökéletesen végrehajtani, akkor nem termelsz elég hőt és hajlékonyságot. Ha itt megragadsz, akkor nem fog semmi történni. Természetesen fontos a helyes kivitelezés, de nem gyakorolhatod a trikónászanát három órán keresztül, úgy, hogy minden apró részletet alaposan kielemzel. Így 80 évbe telne az első sorozat elsajátítása!

K: Hogyan mérhetjük az előrehaladásunk a jógában?
V: A haladás az ászanán és azon túl a bekövetkező változásokon keresztül mérhető. Minél többet gyakorlod a jógát, annál inkább észre fogod venni az átalakulásokat magadban, és a másokhoz való hozzáállásodban. A spiritualitás belül történik: jó gondolatok, jó cselekedetek. Az ászana segít, hogy a jó dolgok növekedjenek benned.

K: Hogyan tarthatjuk fenn a dósák egyensúlyát ilyen intenzív gyakorlás mellett?
V: Olajfürdővel, a gyakorlóknak rendszeresen olajfürdőt kell venniük, hogy egyensúlyban maradjanak. Néha a gyakorlás által annyi változás történik, hogy megfázhatunk vagy túlhevülünk, amíg a test alkalmazkodik. A kókuszolaj nagyon jó, de az olíva és a ricinus is kiváló.

K: Mennyire fontos a szanszkrit nyelv ismerete?
V: Ha szeretnél mélyebbre menni, akkor tudnod kell olvasni szanszkritul. Nincsenek pontos fordítások a szentírásokról, így szükséges az eredeti szövegeket is olvasni.

K: Annyi jógatanár gyakorol itt, milyen szerinted az ideális tanár?
V: Sok tudás, évek tapasztalata és saját szádhana. A magaznok olvasása nem elég, sem a 2500 dollárért vásárolt, 15 nap alatt szerzett oklevél. Milyen jógához vezetne az? Márkanév, hollywoodi tanárok…

Fontos, hogy a tanárok saját szádhanával rendelkezzenek. Először meg kell tapasztalniuk azt, amit később tanítani fognak. Mindenki tanár akar lenni, sokkal kevesebben tanítványok. Ha egyszer kijelented, hogy a birtokodban van a tudás, akkor elértél az út végéhez. A jóga olyan, mint egy óceán, visszatérhetsz hozzá megtölteni a korsódat, több tudást szerezhetsz, de az óceán attól még teli marad.

K: Mennyire fontos az önálló gyakorlás távol a tanárunktól?
V: Miért akarsz egyedül gyakorolni, talán nem szereted a tanárod? /nevetés/

Minél több időt töltesz a tanároddal, annál többet fogsz tanulni. Egyszer megsérült a hátam a sok igazítástól, de ennek ellenére elmentem gyakorolni a nagyapámhoz. Azt akarta, hogy fogjam meg a derekam csakra bandhászanában, de én szóltam neki a sérülésemről. Ő azt mondta, hogy azért csak csináljam, amit mondott. Én így tettem, és másnapra elmúlt a sérülésem. Tanulj ugyanattól az egy tanártól, aki így jól megismer majd téged. A sok különböző tanár cask összezavar. Az elszigeteltség rossz szokásokat és lustaságot erdményezhet.

Az odaadást nem lehet erőltetni, a különböző kultúrákból származó embereknek különböző az értékrendje. Az odaadás az egyéntől függően növekszik. Lassan, lassan elkezd szárba szökkenni a gyakorlásodban, talán már néha érzed is. Érzed azt, hogy kapcsolódsz egy láncolathoz és a régi idők tanáraihoz. A gurum már nincsen itt, mivel öt éve eltávozott közülünk, de az energiáját hátrahagyta nekünk.

Sharath konferencia 2014. március 23.

Sharath: Ebben a szezonban ma van az utolsó konferencia, ezért várom kérdéseiteket, ha bármivel kapcsolatban kételyetek merült volna fel. Hiszen ha sosem kételkedünk, akkor válaszokat sem fogunk kapni.

Kérdés: Próbáljuk a nap minden percében gyakorolni az ahimszát, de a legnagyobb igyekezetünk ellenére akaratlanul is ártunk élőlényeknek pusztán azzal, hogy lélegzünk, közlekedünk, étkezünk stb. Ennek pedig visszahatásai lesznek ránk. Tudnál erről kicsit beszélni?
Sharath: Csak akkor nem ártunk senkinek, ha nem csinálunk semmit, úgy viszont nehéz lenne életben maradnunk. Éppen ezért mérlegelnünk kell: ha nem szándékosan ártunk valakinek, akkor nem tehetünk semmit, azonban egyéb esetekben használjuk az intelligenciánkat. Itt a sálában például sosem öljük meg a csótányokat: ha látunk egyet, akkor egy papírdarabon kivisszük őt az utcára, és szabadon engedjük. Azért kaptuk a eszünket Istentől, hogy használjuk is, például arra, hogy próbáljuk a segítségével elkerülni az erőszakot. Ha valaki meg akar minket támadni, akkor keressünk módot arra, hogy közömbösen továbbmenjünk. A jógával ez a fajta bölcsesség automatikusan kialakul bennünk, megtanuljuk a himszát, aszatját stb. elkerülni.

További példa az ahimszára az utcai koldusokkal szembeni magatartás. Ha pénzt adunk nekik, azzal nem segítünk, hanem csak elkényeztetjük őket. Delhi utcáin például gyakran látunk fiatal lányokat karjukon kisbabával koldulni. Azonban ezeket a gyerekeket folyamatosan nyugtatózzák, hogy aludjanak, és többen adjanak az aranyos kisbabának pénzt.

Patandzsali azt mondja, hogy:
“jógángánusthánád-asuddhiksajé-gjánadíptirévivékakjátéhé”
/Jóga-szútrák II.28./

A jóga nyolc ágának gyakorlásával a test és elme tisztátalanságai eltűnnek, és felragyog bennünk a spirituális tudás. Éppen ezért ahelyett, hogy az időnket vesztegetjük pletykálással, vagy azzal, hogy másokkal foglalkozunk, inkább nézzünk magunkba. Milyen hibáim, tisztátalanságaim vannak? Hogyan tehetnék szert spirituális tudásra? Ha ezek a kérdések merülnek fel bennünk, akkor kezdődik a jóga, nem az ászanákkal. Az ászanák csak belépők a jógába, de önmagában nem jelentenek semmit. Mivel ti nem Indiába születtetek, ezért a legtöbben nem is hallottatok gyerekkorotokban az ahimszáról vagy a jógáról. Viszont elkezdtetek ászanákat gyakorolni, és természetesen merült fel bennetek az igény, hogy ezekről a témákról halljatok, és éppen ez az ászanák célja.

Kérdés: Holdnapokon, szombaton, illetve hölgyeknek a pihenőnapjain mit gyakoroljunk, ha nem ászanázhatunk?
Sharath: Dzsapázzatok, minden héten elmondom, hogy dzsapázzatok.

Kérdés: Az astangások körében gyakori, hogy beleerőltetik magukat ászanákba, vagy túlhajtják magukat. Szerinted hol van a határ, meddig erőltethetjük a gyakorlást?
Sharath: Fájdalomig. A testünk nagyon okos, ellen fog állni, ha túlfeszítenénk, ezért figyelnünk kell a jelzésere. De sajnos az elménk nem hallgat a testre, inkább ránéz a többi gyakorlóra, és azt gondolja “hiszen neki is megy, akkor én is erőltetem még egy kicsit”, és így sérülünk meg. Inkább a testünkre hallgassunk. Továbbá azt is tudom, hogy sokan reggel gyakorolnak velem, aztán délután mindenféle csípőnyitő és hátrahajlító gyakorlatokat végeznek. Erre semmi szükség, sőt inkább károsak. Elég napi egy gyakorlás.

Kérdés: Milyen történek lapul a “Shala time” mögött? (megjegyzés: a mysore-i Main Shalában 15 percet siet az óra)
Sharath: Nem akarjuk, hogy ellustuljanak a tanítványok. (nevet) Természetesen ez is a paramparán szállt alá, Gurujitől. Az ő órája mindig sietett, és sosem késett sehonnan. Sőt, ha megbeszélt valakivel egy találkozót, akkor ő már öt perccel korábban odaért.

Kérdés: Beszélnél a bandhákról?
Sharath: Mióta gyakorolsz?
Kérdező: Fél éve.
Sharath: Akkor kérdezz meg két év múlva, most még korai ez a kérdés, nem értenéd meg a választ. Röviden: három fő bandha, azaz zár van, a múla bandha a végbélzáró izmok környékének összehúzását jelenti, és ha gyakoroljuk, az automatikusan aktiválja az uddijána bandhát, az alsó hasizmokat. A harmadik bandha, a dzsálándhára, amelyet főleg pránájáma közben, illetve néhány ászanában alkalmazunk.

Kérdés: Mikor alkalmazzuk a krijákat?
Sharath: Amikor betegek vagyunk. Például ha megfázunk, akkor a neti segíthet, ha pedig székrekedésünk van, akkor a baszti. De ha rendszeresen gyakorlunk, akkor minderre nincs szükség, mert a sorozatok sok betegséget meg tudnak gyógyítani.

Kérdés: Az első sorozat úgy látom, hogy főként az előrehajlításokról és a csípő nyitásáról szól. Mi emögött a koncepció?
Sharath: Ahogy a sorozat neve, jóga csikitszá is mutatja, a célja a belső szervek gyógyítása. Aktivizál, megszépít és növeli az életerőt. Például az ardha-baddhapadma-pascsimatánászanában a sarkunk mályen a hasüregbe fúródik, aminek erőteljes terápiás hatása van. Az előrehajlítások erősítik a hátat, és szintén jót tesznek a belső szervekre. Ha pedig egészségesek a szerveink, és erősek vagyunk, akkor könnyű lesz a második sorozatot gyakorolni. Sok túlsúlyos ismerősöm kérdezi, hogy mit csináljon, hogy visszanyerje az egészségét. Nekik mindig előrehajlításokat tanítok, amelyek segítenek lefogyni a has környékéről, hiszen a deréktáji túlsúly előbb-utóbb betegségeket fog okozni. Ezen kívül az első sorozat kiválóan erősíti a bandhákat is.

Kérdés: Mikor kezdhetjük el a drop-back gyakorlását?
Sharath: Azután, hogy a teljes első sorozatot gyakorlod, különben túlságosan hajékonnyá tenné a hátat. Ennek pedig az lenne a hatása, hogy a mély előrehalító ászanakát, mint a kúrmászana nem tudnátok kivitelezni. Vannak olyanok, akiknek extrém módon jó a hátrahajlításuk, nekik általában a kúrmászanával vagy az ékapáda sírsászanával problémáik vannak. Nálam is ez volt a helyzet: hátrahajlítások mindig jól mentek, viszont mikor Guruji elkezdte tanítani az ékapáda-sírsászanát, akkor néha napokig nem tudtam járni, annyira fájt a derekam.

Ezért nagyon helytelen, mikor sokan kezdőknek tanítanak kézenállást, egyensúlytalanságot okoz a testben. Kérj meg valakit, akinek nagyon könnyen megy a kapótászana, hogy mostantól fél évig minden nap álljon kézen. ha letelt az idő, nézd meg újra a kapótászanáját: hidd el, az már nem ugyanaz az ászana lesz. Ezért törekedjünk mindig az egyensúlyra.

Kérdés: Mit gondolsz a gyakorlás közbeni/utáni fájdalomról? (megjegyzés: sajnos nem hallottam jól a kérdést)
Sharath: A test változik, ez pedig fájdalommal jár, mint például nekem az ékapáda sírsászana. De kitartóan gyakoroltam, és a testem alkalmazkodott. Azt tanácsolom, hogy ahelyett, hogy mindenféle “célzott nyújtásokat” és gyakorlatsorokat végeznétek délután, inkább a reggeli órák után alaposan dörzsöljétek be a fájó területeket kókuszolajjal, majd forró vízzel mossátok le. Ez jót tesz az ízületeknek, és lazítja őket.

Kérdés: Miért balra kezdjük a pásászanát, és miért nincs vinyásza a két oldal között?
Sharath: Melyik vállat viszed a térded mögé először? A jobbat. Vannak olyan ászanák, ahol egyből a másik oldalt végezzük, és nem ugrunk hátra. Mellesleg a pásászana egy csapda, ezt is jelenti: hurok, csapda.

Kérdés: Mit tanácsolsz a gyakorlás utáni reszkedés, rázkódás ellen?
Sharath: Ha gyakorlás közben remegsz, azt a félelem okozza. Sok félelem van bennetek. Ha gyakorlás után, azt a gyakorlás közben keletkezett többlet energia okozza, amellyel nem tud mit kezdeni a test, illetve az állóképesség hiánya. Ez különösen igaz itt, Mysore-ban, ahol sokkal intenzívebb a gyakorlás, mint otthon. A test pedig nem tanulta meg kezelni, és levezetni a keletkezett energiát. Ezért előfordulhat, hogy feszült vagy ideges leszel a hatására. Ugyanez igaz azokra is, akik túl sok, számukra nem megfelelő ászanát gyakorolnak: idővel ideges, agresszív természetűvé válnak.

Kérdés: miért kell hátrahajlításban megfogni a bokánkat?
Sharath: Nézd meg a régi idők nagy jógijait: mindig egyenes háttal ültek, sosem györnyedtek. Guruji még nyolcvan évesen is gyönyörűen ült. A mély előre- és hátrahajlításoknak az a célja, hogy megerősítsék a gerincet, és ne okozzon gondot a hosszú ideig tartó ülés. A további célját pedig akkor fogod megérteni, a gyakorlod: azonnali szamádhi (nevet). Olyan erősen kell koncentrálni, hogy megszűnik a külső világ, és teljesen eggyé válsz a koncentráció tárgyával: az ászanával.

Kérdés: Akkor is szükséges a hölgyeknek havi pihenőnapot tartaniuk, ha semmilyen panaszuk nincsen a menstruáció alatt? Nem elég csak a fordított helyzeteket kihagyni?
Sharath: Nagyon fontos három teljes pihenőnapot tartani. Ilyenkor teljesen megváltozik a belső szervek működése, és nagyon nagy károkat okozhattok, ha gyakoroltok. Aki még szeretne a jövőben kisbabát, arra ez különösen igaz, visszafordíthatatlan következményei lehetnek a gyakorlásnak.

A konferencia végén Sharath megköszönte a munkánkat, és áldását adta a tanítványokra. Közben megjelent a porondon a kisfia, Sambhav is, aki egy nagy NAMASZTÉval zárta az eseményt.

sambhav

Sharath konferencia 2014. március 9.

konferencia0309

Az astanga jóga nyolc ága közül az első négy a “külső gyakorlatokat” tartalmazza. A jama, a nijama, az ászana és a pránájáma tehát a testtel és az elmével foglalkozik. Ha ezekben megszilárdulunk, akkor a második négy ág automatikusan fog megjelenni az életünkben, ezek a “belső gyakorlatok”.

Az anusthána, azaz a mindennapi életvitelünkbe beépített gyakorlatok tehát nagyon fontosak, ezért is lett “Astánga yoga anusthana” a könyvem címe. A külső gyakorlatok közül a jama és a nijama öt-öt alágból épül fel, amelyeket rendkívül fontos párhuzamosan végezni az ászanagyakorlással. Nézzük sorban, hogy mit is jelentenek:

Jama

Ahimszá: erőszaknélküliség. Fontos, hogy belülről fakadjon a késztetés a követésére, mivel sajnos nem állhat mellettünk valaki folyamatosan, hogy kontrollálja a tetteinket.

Szatja: önmagunkkal és másokkal is őszintének kell lennünk.

Asztéja: nem szabad semmit elvennünk, ami nem a miénk. Ez természetesen vonatkozik az ászanákra is, tehát csak azt az ászanát gyakorolhatjuk, amelyet a parampará által kaptunk meg. Ezt megerősítik az Upanisadok és a Bhagavad Gítá is.

Brahmacsarja: elengedhetetlenül fontos a jóga gyakorlói számára. A családosoknak a cölibátus azt jelenti, hogy odaadóak és hűségesek a partnerükhöz.

Aparigrahá: ne fogadjunk el semmit, ami nem a miénk. Óvatosnak kell lenni az ajándékokkal, nehogy olyasvalamit vegyünk el, ami másé.

Nijama

Saucsa: a tisztaságnak két szintje van: külső (bahir) és belső (antar). A belső tisztaság a gondolatok, a cselekedetek, illetve a test belső (idegek, csatornák) tisztaságát is jelenti. Ezért nagyon fontos, hogy milyen táplálékot veszünk magunkhoz A rossz ételek (például a koleszterinben gazdag fogások) káros hatással vannak a szerveinkre, ezért kerülni kell őket. Ha sok méreganyagot viszünk a szervezetünkbe, akkor azzal számos betegséget idézhetünk elő. Finomabb szinten akkor számít tisztának egy étel, ha az ahimszá elvei szerint készül. Befolyásolja a gondolatainkat, ha meggyilkolt állatok húsát esszük. Természetesen ez kultúrától is függ, tudom, hogy közületek legtöbben húsevő családban nőttek fel, de érdemes fokozatosan csökkenteni, majd teljesen elhagyni a húsfogyasztást. A külső tisztaság a testünk, környezetünk, házunk, ruhánk és jógamatracunk tisztaságát egyaránt jeleni. A jógamatracotok tisztán tartása különösen fontos! (nevet)

Szantósa: mindenkinek szüksége van az elégedettség érzésére, amely belső boldogságot eredményez. Elégedettnek kell lennünk azzal, amink van.

Tapasz: a megfelelő szádhanához fontos a fegyelmezett életmód. Korán kell kelni a gyakorláshoz, ezért nem mindegy, hogy mikor fekszünk, mit eszünk és mikor vacsorázunk. Ha hajnalig bulizunk, akkor nehéz lesz négykor elkezdeni a gyakorlást. A szabályozatlan életvitel zavarja a szádhanánkat és az elme békéjét.

Szvádhjájá: nehéz megérteni, hogy mit is jelent az önvaló tanulmányozása. Ha megnézünk egy videót, és az alapján megtanulunk kézenállni, az nem szvádhjájá. Valójában az Ísvara pranidhánával függ össze szorosan: választanunk kell egy ista dévatát (kedvelt istenformát), és igyekeznünk kell folyamatosan rákoncentrálni az elménket. Ezt segíti a jóga szentírások tanulmányozása. Nem elég csak ászanákat gyakorolnunk, önmagukban, megértés nélkül nem fognak sehová eljuttatni minket. Tudás nélkül annyit érnek csupán, mintha edzőterembe járnánk. Ezért kötelességünk olvasni és tanulni, hogy megértsük, mi történik a gyakorlás során. A guru javasolhat könyveket, amelyeket tanulmányoznunk kell, de nekünk kell erőfeszítést tenni. A tudás célja pedig soha ne az legyen, hogy másokat lenyűgözzünk vele, hanem csakis önmagunk megértése.

Ísvara pranidháná: röviden azt mondhatom, hogy az intenzív szvádhjáját jelenti, amely során szorosan kapcsolódunk az istenihez. Ennek legjobb módja a dzsapa, amelyet minden nap gyakorolnunk kell. A dzsapát megértéssel és jó gondolatokkal kell végezni, különben hatástalan. Ha nem tiszta szívvel végezzük, akkor nem lesz eredménye.

A Hathajóga-pradípikában nem nyolc, hanem hat ágat említenek, ez azért van, mivel a fent részletezett első két ág elengedhetetlen az ászanagyakorláshoz, ezért nem is sorolják őket fel külön. Jama és nijama nélkül nincs ászana sem, ezért igyekezzünk őket beépíteni a mindennapjainkba.

Sharath konferencia 2014. március 2.

konferencia0302

Kicsit mesélnék az astanga jóga történelméről. Krishnamacharya óriási tudással rendelkezett. Indiában általában 15-20 évig kell egy egyetemen tanulni ahhoz, hogy valaki megkapja a megtisztelő vidván címet, amelyet Krishnamacharya ennél sokkal gyorsabban megszerzett szanszkritből. Ráadásul ezt még nyolc további témakör követte. Azonban ő nem elégedett meg az elméleti tudással (sásztra), amely önmagában nem ér semmit, hanem gyakorlati megvalósításra vágyott (szádhana), ezért felkerekedett, hogy találjon egy valódi jógamestert. Számos legenda kering manapság Krishnamacharya életéről, én azt fogom elmesélni, amit a nagyapámtól hallottam.

Ő azt mesélte, hogy Krishnamacharya Nepálba utazott, ahol addig kérdezősködött és kutatott, amíg a dzsungelben egy barlangban rátalált mestére. Rámamohan Brahmacsári a feleségével és számos gyermekével élt ott. Amikor megérkezett hozzá, és beszélni szeretett volna vele, akkor először egyik fiát küldte a mester, hogy zavarja el a látogatót, ő nem fogad senkit. Azonban Krishnamacharya hajthatatlan volt, és hosszú órákat ült ott kitartóan, amíg végül maga a mester ment oda hozzá, és a következő beszélgetés zajlott közöttük:

– Mit keresel itt?
– Tanulni jöttem, kérlek fogadj el tanítávnyodnak, és taníts a jógáról, Mester.
– Nem, nem fogadok el tanítványokat. Itt van két csapáti, egyél, aztán indulj hazafelé.

Krishnamacharya ekkor szanszkritul szólította meg a gurut, és ékes szavakkal, a sásztrákat idézve győzködte őt, hogy a szándékai komolyak, és hajthatatlan a vágya a tanulásra. Ez lenyűgözte a mestert, aki erre azt mondta:

– Hát jól van, és meddig szeretnél nálam maradni?
– Örökké, de leglalábbis addig, amíg azt nem mondod, hogy véget ért a tanulóidőm.

Végül nyolc évig maradt a mesterénél. Miután befejeződött az oktatása, kérte Rámamohan Brahmacsárit, hogy nevezze meg a guru diksát, azaz kérjen bármit, amivel kifejezheti háláját az oktatásért. A kérés a következő volt: “Tanítsd és terjeszd ezt a jógát mindenütt.”

Guruja kérésének megfelelően Krishnamacharya utazni kezdett szerte Indiában, és városokban falvakban egyaránt tanított. Ekkoriban az országban mindössze öt asram volt, ahol jógát tanítottak, és ezek közül csak egy volt délen (Tamilnáduban), a többi mind északon, a Himalájánál volt található. Egy napon megérkezett Hasszánba, ahol szintén előadást valamint jógabemutatót tartott. Ennek az eseménynek a hírét hallotta meg Pattabhi Jois, aki egy barátjával együtt el is ment, és ott ült a nézők között. Teljesen lenyűgözte őt, amit látott, így másnap már fel is kereste Krisnamacharyát, és kifejezte előtte a vágyát, hogy a tanítványa szeretne lenni. A mester először alaposan kikérdezte a kisfiút, majd azt mondta neki, hogy másnap keresse fel. Így kezdődtek Guruji tanulmányai, és Hassanban két évig minden nap felkereste mesterét. Azonban Krishnamacharya továbbutazott.

Amikor Guruji betöltötte a 12. életévét, és megkapta a szent brahminzsinórt, eldöntötte, hogy filozófiát szeretne tanulni Mysore-ban, ezért megszökött otthonról. Mindössze 3 rúpiája volt, amit az avatás után kapott, és nagyon kellet vigyáznia, nehogy lebukjon. Ezért nem a falujában lévő vasútállomására ment, hanem elgyalogolt egy 15 km-re lévő településre, és csak ott szállt vonatra. Miután megérkezett Mysore-ba, egyenesen a Maharádzsa palotájába ment, mivel ott volt a Szanszkrit Főiskola. Akkoriban ingyenes volt az oktatás, bárkit felvettek, akinek komolyak voltak a szándékai a tanulás terén. Guruji tehát a főiskola hallgatója lett advaita filozófia szakon.

Körülbelül két év után Krishnamacharya is a városba érkezett, és a Maharádzsa megkérte őt, hogy tanítson jógát a főiskolán és a palotában egyaránt, miután felismerte, hogy egy különleges jógi látogatott el hozzá. Ekkor indult el a jógaoktatás Mysore-ban.

Guruji is hírét vette mestere érkezésének, és legnagyobb örömére lehetősége nyílt folytani a jógatanulmányait. Később ő is megnyitotta a saját sáláját Lakshmipuramban, majd a ’60-as években megérkeztek az első nyugati tanulmányai. Felkérték, hogy írjon egy cikket a pránájámáról a Life magazinba, aminek hatására megismerték őt az egész világon, és megindult a tanítványok özöne.

Kérdések és válaszok

Kérdés: Mit tanult Krishnamacharya a mesterétől a dzsungelben?
Sharath: Ugyanazt, amit ti itt. Astanga jógának Guruji nevezte el ezt a rendszert, előtte egyszerűen jógának hívták, nem kellett kategorizálni, hiszen a jóga egy. A jóga a csitta-vritti-niródha (elme hullámainak lecsillapítása), természetesen vannak különböző technikák, de a lényeg ugyanaz. Ezért nem ír Patandzsali az ászanákról, mert ő még természetesnek vette, hogy a technikát a parampará által gurutól kell elsajátítani, nem pedig könyveket bújva és videókat nézegetve. “Ékam, dvé, tríni menj fel kézenállásba” ez nem a parampará által leszármazott tudás, és nagyon helytelen technika. Természetesen nehéz jó gurut találni, de a szádhana abban a pillanatban kezdődik, amikor elkezdünk a gurunktól tanulni.

Kérdés: Hogyan ismerhetjük fel, hogy megtaláltuk a gurunkat?
Sharath: Általában onnan, hogy nem kedveled őt azonnal. Időbe telik, mire ráébredünk, hogy valóban ő a tanítónk. A guru először nagyon szigorú, nem kényeztet, hanem arra törekszik, hogy megértsd a lényeget. Próbál felébreszteni, ami néha fájdalmas lehet, de képessé tesz, hogy utána bármilyen helyzetben megálld a helyed. Gondoljunk csak Kirshnamacharyára, akkora erő áradt belőle a szádhanája miatt, hogy még a nagy professzorok is féltek tőle, és átmentek az utca másik odalára, ha szembejött velük.

Sharath konferencia 2014. február 16.

konferencia20140216

Annyi ászana létezik, ahány faj az élővilágban, lehetetlen egyetlen élet alatt mindet elsajátítani. Ezért a vinyászarendszer úgy lett megalkotva, hogy leginkább a javunkra váljék. Az astanga vinyásza rendszerben három sorozat van:

  1. Jóga csikitsza: a betegségeket gyógyítja,
  2. Nádi sódhana: az idegrendszert tisztítja (az elsőnek is van ilyen hatása, de az sokkal kevésbé intenzív),
  3. Szthira bhága: magas szintű erő és hajlékonyság. Sok mély hátrahajlítás, láb a váll mögött ászanák és erőgyakorlatok.

Sokaknak azonban nincs türelme ehhez a fokozatos építkezéshez, és azonnal kézen akarnak állni. Sok workshopot szerveznek mostanában, ahol kifejezetten kézenállás órákon vehetünk részt. Azonban ennek az a hátránya, hogy túl izmosak és kötöttek leszünk, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem megy a marícsjászana D. Ezért először az első két sorozatot kell gyakorolni, és ha már kifejlesztettünk egy bizonyos szintű hajlékonyságot, akkor mehetünk tovább a harmadikra. Nem kell minden előre- és hátraurgásnál felmenni kézenállásba, mert eltolódik az egyensúly. Persze YouTube-on nézhetjük a videókat, ahol minden Napüdvözletben felmennek kézenállásba, és ámuldozhatunk, hogy “óh, ez milyen gyönyörű”, de inkább törekedjünk az egyensúlyra és a biztonságra.

Az ászana rendkívül erős eszköz, ezért óvatosan és megfontoltan kell használni. A Hathajóga-pradípiká azt mondja, hogy

haṭhasya prathamāngghatvādāsanaṃ pūrvamuchyate |
kuryāttadāsanaṃ sthairyamāroghyaṃ chānggha-lāghavam || HJP 19 ||

“Az ászana a hatha jóga első eszköze, ezért először ezt jellemzem. Az ászanának stabilnak kell lennie, a test pedig egészségessé és könnyeddé válik általa.”

Tehát stabilitást és kényelmet kell találnunk az ászanában. Például marícsjászana C és D-ben ezért nyitjuk a mellkast és a vállat, hogy később a bhúdzsapídászana és a kúrmászana kényelmes legyen. Viszont ha túl sokat állunk kézen, akkor ez nem fog működni.

A nagyapám mindig azt mondta, hogy ezerszer kell elvégezni egy ászanát, hogy megfelelően menjen. Időt kell hagyni a testnek arra, hogy változzon, évről évre. Gyakoroljuk az ászanákat, és ne járjunk mellette sportolni, például edzőterembe, mert teljesen ellentétes a kettő hatása. Másrészt mindenki teste más. Jönnek olyan új tanítványok, akiknek nagyon könnyen megy a marícsjászana D, másnak pedig egyáltalán nem megy. Van aki az előre-, van aki a hátrahajlításban jó. Manapság kevesen áldottak hajlékony testtel, de ha dolgozunk rajta éveken keresztül, akkor elérhetjük ezt is.

Amikor Gurujivel gyakoroltam minden nap, akkor utána néha olyan fáradt voltam, hogy csak feküdtem, és szinte nem is tudtam magamról. Mély dhjánába merültem (nevet). Később persze hozzászoktam. “Új ászana, új fájdalom.” Nem szabad tehát sietni. Van száz, vagy mondjuk nyolcvan évünk az ászanákra. Fontos, hogy erősek és stabilak legyenek, mert ezek képezik a spirituális épületünk alapját, erre épül majd a többi ág (pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi).

Taszmin szati prása prasvászajór gati viccshédah pránájámaha
(Jóga-szútra 2.49.)

Ha az ászana mesterévé váltunk, akkor és csak akkor kezdhetünk hozzá a pránájáma (kumbhaka) gyakorlásához. Most viszont azt látjuk, hogy 15 napos kurzusok indulnak, ahol mind a nyolc ágban mesterfokot ígérnek. Ez nagyon vonzó lehetőség, de a sásztrák szerint ez nem lehetséges.

prāṇāyāmena yuktena sarva-rogha-kṣhayo bhavet |
ayuktābhyāsa-yoghena sarva-rogha-samudghamaḥ || HJP 16 ||

A megfelelően végzett pránájáma minden betegséget képes meggyógyítani, de legyünk óvatosak, mert ha nem megfelelően végezzük, akkor csak még több betgséget okoz. Az óvatosság itt azt jelenti, hogy megfelelően képzett mestertől tanulunk, és pontosan követjük az utasításait.

Sankarácsárja azt írja, hogy ha kumbhkakával teljesen megtisztítjuk az idegrendszerünket, akkor az anáhatában meghallhatjuk az isteni hangot (Visnu hangját). Ezután mindenben az istenit fogjuk látni, és semmi nem állhat az utunkba. Erre egy dél-indiai megvilágosodott jógi kiváló példa, következzen két történet róla:

A jógi éppen mély meditációban ült a kunyhójában, amikor megjelent nála az édesanyja, és közölte vele a hírt, hogy másnap érkezik a menyasszonya, akit válaszottak neki (pár száz éve Indiában gyakori volt, hogy a családok elrendezték a házasságot úgy, hogy a fiatalok nem is tudtak róla). Édesanyja mondta neki, hogy üljön ki a kunyhó elé amíg készít neki ennivalót, ám amikor kiment utána az étellel, akkor nem találta sehol a fiát. Mindenhol kereste őt, de sehol nem lelte. Ám egyszer csak meglátta, hogy egy szemétdombról eszik valamit. Ez nagyon elkeserítette őt, hiszen ő szeretettel készítette neki az élet, ő pedig mégis a szemetet eszi. Mivel nagyon aggasztónak találta ezt a viselkedést, ezért elvitte a fiút egy nagy tiszteletnek örvendő bölcshöz, aki azonnal felismerte, hogy a fiú nem közönséges személy, hanem egy megvilágosodott jógi, akit nem kötik a társadalmi szabályok, és nincs szüksége ételre sem a teste táplálásához.

A másik történetben ugyanez a bölcs mély dhjánába merülve sétált. Csak ment előre, nem volt semmi célja, sőt nem is volt tudatában annak, hogy mit csinál. Egyszer elért egy királyságba, és besétált a palotába. Ott sem állt meg, hanem egyenesen ment tovább a király személyes fürdőjébe, ahol az uralkodó számos gyönyörű hölgy társaságában élvezte a fürdőzést. Ám rendkívül feldühödött, amikor meglátta a betolakodót, és utána is rohant kezében a kardjával, hogy számonkérje őt, mit keres a palotájában. Azonban a jógi csak ment tovább, ezért lesújtott rá, és levágta a bal karját. A jógit ez sem billentette ki a meditációjából, csak sétált, mintha mi sem történt volna. Ekkor a király rádöbbent, hogy mekkora hibát követett el, hiszen ez a férfi nem lehet közönséges személy. Így a levágott karral együtt utánaszaladt, felajánlotta hódolatát, és visszatette a kart az eredeti helyére. A jógi pedig csak sétált tovább.

A történetek tanulsága az, hogy egy megvilágosodott személyt nem kötik az anyagi világ szabályai, és nincsenek rá hatással a külső körülmények. A jógit szülőfalujában, Nehruban a mai napig tisztelik, és a kis templomukban minden nap áldozatot mutatnak be neki.

 

Sharath konferencia 2014. február 9.

konferencia_02_09

Élő közvetítés a Main Shalából. A Vinyasakrama.hu tudósítója jelenleg Mysore-ban tartózkodik, így minden vasárnap délután négy órakor “élőben” olvashatjátok a beszámolókat a konferenciáról.

Sharath Jois a Mysore-ban található Shri K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute vezető jógaoktatója. Az intézet az astanga jóga világközpontja, a legismertebb gyakorlók többsége Sharath tanítványa. A jógaoktatás főként Mysore-stílusban zajlik, tanítványok százai gyakorolnak minden hajnalban a shálában. Az ászanatanítás mellett az elméleti alapokra is nagy hangsúlyt fektetnek, ezért vasárnap délutánonként az összes tanítvány összegyűlik a teremben, és kérdés-felelet formában tanulhatják a gurujuktól az astanga jóga tudományát.

prāpya puṇya-kṛtāḿ lokān
uṣitvā śāśvatīḥ samāḥ
śucīnāḿ śrīmatāḿ gehe
yoga-bhraṣṭo ‘bhijāyate
atha vā yoginām eva
kule bhavati dhīmatām
etad dhi durlabhataraḿ
loke janma yad īdṛśam

“A sikertelen jógi sok-sok évig fogja a jámbor élőlények bolygóin élvezni az életet, majd becsületes emberek családjában vagy gazdag, előkelő családban fog újra megszületni. Az is lehet (ha azután válik sikertelené, hogy hosszú ideig gyakorolta a jógát), hogy nagy tudású transzcendentalisták családjában születik meg, ami ebben a világban bizony ritka dolog.”*
Bhagavad Gítá VI.41-42.

A Bhagavad Gítá szerint a jóga gyakorlása közbeni erőfeszítés eredményét átvisszük a következő életünkbe. A gazdagság itt nem azt jelenti, hogy mindenféle anyagi javakat birtokolnak, hanem tudásban gazdag családról van szó. Az ilyen környezet segíti a spirituális fejlődést. Tehát így működik a karma; lehet jó vagy rossz, a következő életbe továbbvisszük a cselekedeteink következményeit. A testünk olyan, mint egy ruha, időnként le kell cserélni, különben büdös lesz. Az átmá örökéletű, de időnként lecseréli a testet, amelyben lakozik, és ezt nevezzük újjászületésnek. Éppen ezért fontos, hogy mit teszünk, mert a karma ragaszkodik az átmához, azaz a következő életünkbe is tovább visszük tetteink következményeit. Olyan a karma, mint amikor fokhagymát sütünk egy edényben: hiába dobjuk ki belőle, a szaga akkor is benne marad, és sokszor kell elmosni, mire teljesen távozik belőle.

Ebben az életben jó karmát jelent a jógagyakorlásunk, a jamák és nijamák követése, és jó születés  lesz az eredménye.

A jógát mindig a paramparához kapcsolódva kell megismerni, nem lehetséges könyvekből, videókból tanulni. Természetesen nagyon szórakoztatóak a látványos videók, és lehet őket nézni, de az csak olyan, mintha a moziban ülnénk. A konferencia is ilyen, ha csak ülünk, és nézzük, mint egy filmet, abból nem lesz spiritualitás. Így van ez itt, Mysore-ban is. Kevés olyan ember jön, aki valóban megérti a jóga lényegét, de általában éppen ők azok, akik nem népszerűek. Persze aki tud kézenállni, az nagyon népszerű a tanítványok körében, bár sajnos sokszor ő az, aki nem érti, mi a jóga.

Ezért a szórakoztatás és a valódi jóga nagyon különböző: az átalakulás belül történik. Fokozatosan megváltozik az életszemléletünk a jóga által Az életünk már nem csak az evés-munka-tévé-társasági élet-alvás ciklusból fog állni, hanem rájövünk, hogy van valami mindezek mögött. Ez a spiritualitás, ráébredünk, hogy kik is vagyunk valójában, és ez a jóga valódi célja. A Bhagavad Gítá azt mondja, hogy kapsz száz évet, ez alatt az idő alatt legalább egyszer próbálj meg elgondolkodni azon, hogy ki is vagy valójában.

A jóga tehát nem arról szól, hogy ilyen-olyan workshopokra szaladgálunk. Miért tennénk? Mit keresünk? Miért nem elég egy tanár? Miért kell folyton új ászana, azt hiszed, ettől leszel jobb jógi? Nem, ehelyett rá kell jönnünk, hogy kik is vagunk valójában: örök lelkek!

Miért jöttök ide? Fittebbek akartok lenni? A fittség mentális fittséget is jelent, amit csak spirituális úton érhetünk el. Ez pedig nem azt jeleni, hogy templomokat látogatunk, tilakát meg bindit viselünk a homlokunkon és sáfrányszínű kurtát veszünk fel. Ennek belülről kell fakadnia.

Kérdés: Elmagyaráznád, hogy mi a dharma?
Válasz: Azt jelenti, hogy helyesen kell cselekednünk, és fel kell ismerni, hogy mi helyes és mi nem. Nekem például a tanítás a dharmám, ezt kaptam feladatomul. Ezért az én kötelességem, hogy őszintén tanítsak és ne vezessek senkit félre, mert az adharma lenne. A Bhagavad Gítá azt mondja, hogy

yadā yadā hi dharmasya
glānir bhavati bhārata
bhyutthānam adharmasya
tadātmānaḿ sṛjāmy aham

“Óh, Bharata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.”*
Bhagavad Gítá IV.7.

Tehát nehéz időkben megjelenik egy inkarnáció, az isteni energia a világban, hogy helyreállítsa a dharmát, és elpusztítsa a gonoszságot.

A dharmára nagyon jó példa Gandhi is. A tettei eredményeképpen bár a teste meghalt, a munkája gyümölcsére még ezer év múlva is emlékezni fognak, sosem felejtik el. Az ahimszáért küzdött, és ez a nagy jógivá teszi őt, halhatatlanná. Vagy vegyük Sri T. Krishnamacharyát és K. Pattabhi Joist, akik elhozták nekünk ezt a gyakorlást, így amíg mi gyakorlunk, addig az emlékük nem hal meg. Krishnamacharya évekig élt egy barlangban a gurujával, Ramamohana Brahmacarival, más biztosan azt mondta volna, hogy ez nekem túl sok! Vannak olyanok is, akik idejönnek, és azt mondják, hogy egy hónap túl sok! Nem vagytok elég elkötelezettek, össze vagytok zavarodva.

A nagyapámnak csak három rúpiája volt, amikor Mysore-ba érkezett, és brahminok otthonában kellett ételt koldulnia. A Maharaja fenntartott egy ingyenkonyhát a diákok számára, de csak az ehetett ott, akinek volt engedélye, amit nehéz volt megszerezni. Azonban egyszer a főiskola igazgatójához bejelentkezett Pattabhi Jois, és bemutatta neki a jógatudományát. Teljesen lenyűgözte az igazgatót, hiszen előtte azt hitte, hogy a jóga csak szannyásziknak és szádhuknak való. Egyből el is intézte neki, hogy ehessen a diákok konyháján. Látjátok, a nagyapámnak semmije sem volt, mégis jógázott, nekünk pedig mindenünk megvan, mégis folyton a kifogásokat keressük.

Kérdés: Az probléma, ha a nők túl erősek lesznek a gyakorlás miatt?
Válasz: Először is, te nem vagy túl erős. Komolyra fordítva a szót, a jóga mindenkinek való, ferfiaknak és nőknek egyaránt. Ha körülnézel, akkor láthatod, hogy több nő gyakorol, mint férfi, és egyre több indiai hölgy érkezik.

Természetesen nem azért gyakorlunk, hogy erősek legyünk, és bárkit le tudjunk győzni, itt másféle erőről van szó. A nőknek több kötelessége van, mint a férfiaknak: feleségek, anyák, vezetik a háztartást, emellett dolgoznak. De mindebben segít a jóga, nem csak még egy kötelesség. Hiszen annyi minden történik körülöttünk. Az élet olyan, mint San Francisco utcái: emelkedők és lejtők követik egymást folyamatosan. Ahhoz pedig, hogy ilyen hepehupás utakon biztonságosan tudjunk menni négykerék meghajtású autóra van szükség. Ilyen autó a jóga.

Viszont figyeljünk rá, hogy ne váljunk aggresszívvá a gyakorlástól, ami megtörténhet, ha túl sok ászanát gyakorlunk. “Óh, én Guruji első tanítványai között voltam, én mindent tudok. Amikor én gyakoroltam a Shalában, akkor egyszerre csak négyen lehettünk bent”. Nem számít ki volt itt először, a méhek sem versenyeznek, hogy ki találta meg először a nektárt, hanem mindannyian odarepülnek békésen gyűjtögetni.

Minden jóga. Ha én meghalok, a jóga akkor is itt lesz, nem miattam feljődtök a gyakorlásban, hanem a jóga miatt. Ezt szerettem a nagyapámban, ő mindig a jógáról beszélt, sosem magáról.

1893-ban Szvámi Vivékánanda megérkezett Amerikába, hogy tanítsa a jógát. Persze akkor az emberek semmit nem értettek az egészből. Most mindenhol jógáznak, mégsem értenek belőle továbbra sem sokat. A jóga az, ahogyan a gyakorlás megváltoztat.

Kérdés: A legelső születésünkkor milyen arányban volt a jó és a rossz karmánk?
Válasz: Ez nem számít. Az emberi élet esély az önmegvalósításra. Természetesen az állatok is megvilágosodhatnak néha, de az embereknek jobbak a lehetőségeik. A moksa után megszűnik az ismétlődő születés és halál körforgása. Életünkben csökkentenünk kell a rossz karmát, és növelni a jót. Természetesen mindannyian emberek vagyunk, senki sem tökéletes, ezért teljesen nem lehet megszüntetni a rossz karmát, de jógikus tudással minimálisra kell szorítani.

Kérdés: Guruji milyen karmával született?
Válasz: Mindig egyensúlyban volt. Bármi történt is, sosem pánikolt, nem zavarta semmi. Mindig mantrázott és tökéletesen stabil volt. Az ellentétek, mint a szukha és duhkha nem hatottak rá.

Kérdés: Ha ászanákat gyakorlok az jó karma, ha pedig megsérülök az rossz karma?
Válasz: Nem szabad túlzásba vinni az ászanákat. Hagyni kell, hogy a maga tempójában változzon, formálódjon a test. A régi tetteink (biciklizés, futás és egyéb sportok) karmája a sérülés, hiszen annyira kötötté teszik az ízületeket, hogy sok idő kell, mire újra kilazulnak. Ha ehhez nincs türelmünk, akkor viszont megsérülünk. Sajnos ez egy gyors világ, senki sem türelmes. Régebben a pizzasütés szertartás volt és órákig kellett várni rá, ma pedig percek alatt megkapjuk a gyorséttermekben. Ilyen lett a jóga is, gombamódra szaporodnak a stúdiók és irányzatok (fel is sorol jópárat). Három nap alatt instant szamádhit ígérnek, ha elvégzed a kurzusukat, és erről igazolást is adnak együtt egy jógaoktató bizonyítvánnyal. Hát ilyen lett a jóga.

*A fordítás forrása: A Bhagavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

Sharath konferencia 2013. október 13.

Ashtanga, astanga vinyásza vinyasa jóga yoga

Sokan amikor Mysore-ba jönnek tanulni, azt mondják, hogy az astanga jóga szülővárosát látogatják meg. Valójában a nagyapám 1945-46 között nyitotta meg az intézetet, az Astanga Yoga Nilayamot; előtte senki sem tudta, hogy mi is az astanga jóga.

Minden elismerés a nagyapámat illeti, mivel előtte ismeretlen volt a jóga nyolc ága – bár a hatha jógát már akkoriban is kedvelték. A nagyapám rengeteg tudást adott át a tanítványainak az astanga jógáról. Először tehát megnyitotta az Astanga Yoga Nilayamot, amely később átalakult az Ashtanga Yoga Research Institute-tá Lakshmipuramban. Miért hívták kutatóintézetnek? Azért mert a jóga gyakorolása maga is kutatómunka. Természetesen ne egy laboratóriumot képzeljünk el – a labor bennünk van a gyakorlás közben. Tehát ez az astanga jóga, folyamatos kutatás önmagunkban, miközben egyre jobban elmélyedünk ebben a gyakorlásban.

Én meg tudom nektek tanítani az ászanákat, de ha nem tesztek erőfeszítéseket, akkor nem kényszeríthetlek benneteket, hogy gyakoroljátok is őket. Mondhatom, hogy keressetek egy fát, de azt már nektek kell kitalálni, hogy hogyan másszatok fel rá. Az első lépés tehát az ászana – nem juthatunk azonnal a szamádhi állapotába. Még a sásztrák (szentírások) is azt mondják, hogy a jóga első lépése az ászana. De miért kell ennyiféle testtartást végezni? Miért kell ilyen sok fájdalmat átélnünk? A kérdésekre egy egyszerű szútra adja meg a választ: no pain no gain (fájdalom nélkül nincs fejlődés) /Sharath nevet/. Ha könnyű lenne ez az út, akkor már mindenki elérte volna a megvilágosodást.

Az alapokkal is foglalkozni kell – a jamákkal és nijamákkal – miközben az ászanákat gyakoroljuk. Ez a három nagyon fontos elem képezni a szilárd alapot. Ha pedig sikerült a testet és az elmét megtisztítani, akkor a többi ág is növekedni fog. Az első négy ág (jama, nijama, ászana és pránájáma) képezi a külső gyakorlatokat. Ha ezek stabillá válnak, akkor a többi négy (pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi) automatikusan meg fog jelenni. A jógának belülről kell fakadnia. Attól, hogy van egy szép Manduka matracunk még nem leszünk jó jógik, nem jelenti azt, hogy megvilágosodottak vagyunk. Ez csak akkor történik, ha erőfeszítéseket teszünk, ha végezzük a szádhanánkat. A szádhana azt jelenti, hogy elkötelezetten, odaadással, eltökélten és fegyelmezetten gyakorlunk – ha mind a négy tulajdonság jelen van, akkor a gyakorlásunk is át fog alakulni.

Ha viszont csak tanítani akarsz… a jóga nem arról szól, hogy authorized vagy certified tanárokká váljunk. A transzformáció a lényeg, az legyen a cél, hogy minél mélyebbre jussunk. Az, hogy minden haladó ászanát fel tudunk venni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mélyre jutottunk. Az ászanák gyakorlása által egészségessé válik a test és azt elme – amíg viszont ez nem történik meg, addig hogyan is gondolhatnánk a dháranára (koncentrációra)? Ezek olyan akadályok, amelyek gátolják a további fejlődést, azonban az ászanák gyakorlása eltávolítja őket az útból. Az egészség ott kezdődik, ha két-három óráig tudunk padmászanában ülni. Az ászana hajlékonnyá, kitartóvá és erőssé tesz, valamint segíti a koncentrációt, azaz nem zavarnak meg többé a külső körülmények. Ezután már képes leszel órákig meditatív állapotban ülni. Addig kell az ászanákat gyakorolni, amíg ezt el nem érjük.

Kérdések és válaszok

Kérdés: Előreugrás közben belégzésre ugrunk és kilégzésre felvesszük a testhelyzetet, vagy belégzésre ugrunk, kilégzés, újabb belégzés és végül kilégzésre jön az ászana?
Válasz: Az első verzió a helyes.

Kérdés: Hány évig kell az astanga jógát gyakorolnunk?
Válasz: Az utolsó lélegzetedig /mindenki nevet/. Sok félreértés van az astanga jóga körül, például, hogy „óh, ez túl nehéz”. Nem hiszem, hogy az astanga jóga az előre- és hátraugrálásból és a láb nyak mögé tevéséből állna… Ez csak egyetlen ág a nyolcból. Ha nem gyakoroljuk a jamákat és nijamákat, akkor egyáltalán nem gyakorlunk. Vegyük például az ahimszát: ha nyolcvanévesen megölünk valakit, akkor nem követjük az astanga jógát. Ez egy életre szóló gyakorlás.

Kérdés: De mi a helyzet a fizikai gyakorlással?
Válasz: Addig kell törekedni rá, amíg a test engedi. Nyolcvanévesen elegendő a Napüdvözletek és a padmászana gyakorlása. Az ászanák fitten és stabilan tartanak. Lehetséges, hogy egy idő után nem leszel képes az összes ászanát minden nap elvégezni, de gyakorolj annyit, amennyit tudsz. Végezz el egy kísérletet: nézd meg, hogy milyen állapotba kerül az elméd, ha nem gyakorolsz három napig vagy egy hétig. Ez majd megmutatja, hogy miért van szükség az ászanákra.

Kérdés: Miért jobb oldalra kezdünk minden ászanát?
Válasz: Indiában a kezeket két különböző dologra használjuk /nevet/. Padmászanában mindig a jobb lábat helyezzük el először – így kapjuk a tökéletes lótuszülést.

Kérdés: Szükséges, hogy szigorúan kövessük a vegetáriánus étrendet?
Válasz: Ha az ahimszát is gyakorolni szeretnétek, akkor igen. Az elfogyasztott étel hatással van az elmére. A jóga gyakorlóinak fontos, hogy szattvikus ételeket fogyasszanak, ha követni szeretnék az ahmiszát. Nincs szükségünk húsra. Nézd meg a fogaidat, olyanok, mint egy tehén fogai, nem pedig egy tigrisé. Ti mindannyian különböző társadalmi háttérrel érkeztek, különböző kultúrákból. Úgy nőttetek fel, hogy húsételeket ettetek, ezt adták nektek a szüleitek. Én nem hibáztatom őket. De a vegetáriánus étkezéssel is be lehet vinni a szervezetbe minden szükséges tápanyagot. Én sosem ettem húst, mivel brahmin családból származom. Sőt fokhagymát sem fogyasztunk a szaga miatt, csak terápiás célból.

Kérdés: Én új vagyok itt az astanga közösségben, és azt vettem észre, hogy astanga nagyon híres nyugaton, ám itt Indiában sokkal kevésbé. Miért van ez?
Válasz: Valóban sok nyugatit vonz, mivel sokat segít a mindennapi életükben. A nyugati helyzettel ellentétben, itt Indiában szinte mindenki spirituális beállítottságú. Nyugaton nem támogatják a családtagok egymást. Ha a gyermek felnő, akkor kidobják a házból, és egyedül kell túlélnie ebben az őrült világban, így könnyen elsodorhatja az élet. Mindenki keres valamit, ami igazán megérinti őt. Az astanga jóga tehát sok embernek segített, és ezért ilyen népszerű. Ez mindig így volt – az indiaiak a nyugati kultúrát utánozzák, a nyugatiak meg az indiait.

Kérdés: Mit szeretsz a nyugati kultúrában?
Válasz: Nem is az kérdés, hogy mit szeretek vagy nem szeretek, inkább úgy fogalmaznék, hogy sok szempontból különbözik Indiától. Szeretek kilátogatni, majd hazajönni. Nagyon lenyűgöző világ, de nem nekem való. Szeretem Mysore-t, Gokulamot, az utcámat. Ha nyugatra megyek, jó érzés találkozni azokkal az emberekkel, akik nem tudnak elutazni Mysore-ba, és megosztani velük a tudást, amit kaptam. A nagyapám mindig azt mondta, hogy a jógát nem sajátíthatja ki senki, mindenkinek gyakorolnia kellene, és ezáltal boldog, egészséges életet élni. De nem mindegy, hogy hogyan jógázunk. Ezért amikor a világ különböző pontjaira utazom, akkor nagyon fontos, hogy megfelelően tanítsak, hiszen sokan nem ismerik a hagyományos mysore-i gyakorlást. Mysore a forrás, de sokan nem tudnak eljönni, ezért nagyon örülök, ha elutazhatok hozzájuk.

Kérdés: Mondanál pár szót a holdnapokról?
Válasz: A holdnapokon maradjatok otthon, csendben, különösebb teendők végzése nélkül. Ezeken a napokon nagyon erősek az energiák, az emberek pedig még a szokásosnál is őrültebbek. Ezért jó, ha pihentetjük a testet, és nem végzünk ászanákat, mivel könnyen megsérülhetünk a megváltozott elmeállapot miatt. Én minden szombaton olajfürdőt veszek, és egyszer pont szombatra esett a holdnap. Mivel utaztam, ezért nem tudtam róla, így tartottam a szokásos rutinom, majd utána három napig fájt a fejem. Ezért ne vegyetek olajfürdőt a holdnapokon.

Kérdés: Ha a férjem is szeretne astangázni, akkor én taníthatom őt otthon?
Válasz: Természetesen, csak vigyázz, hogy ne sérüljön meg /nevet/.

Forrás: http://suzanneelsafty.com/2013/10/19/conference-ashtanga-yoga-as-research-13th-october-2013/

12

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved