Edzés vagy szádhana?

Mysore program

Következzen David Robson, torontói astanga tanár cikkének fordítása az astanga szádhanáról:

Minden héten, vasárnaptól péntekig hajnali háromkor kelek, hogy még munka előtt elvégezzem a kétórás ászanagyakorlásom.

Néha napközben annyira fáradt vagyok, hogy szó szerint elalszom beszélgetés közben. Ahhoz, hogy ki tudjam magam pihenni, egy órával korábban kell lefeküdnöm, mint a 18 hónapos kisfiam. Ha az emberek meghallják, milyen a napirendem, teljesen őrültnek néznek.

Talán igazuk is van. Én szabadon döntöttem úgy, hogy olyasmit csinálok, ami korlátozza a szabadságom. De miért is választottam ezt az utat?

Azért, mert ez az én szádhanám.

A szádhana szanszkrit kifejezés azt jelenti, hogy fegyelmezetten, erőfeszítéssel törekszünk a célunk felé. Az astanga napi szintű szádhanája megerősíti a jógagyakorlásunkat. A jóga célja pedig a Kaivalja, azaz a felszabadulás a feltételekhez kötött létből (szamszára).

A napi szintű gyakorlás áldozatokat követel. Az astanga szádhana erőteljes fizikai gyakorlatai arra kényszerítik a keresőt, hogy adja fel azokat a szokásait, amelyek nem támogatják a jógagyakorlást. Ha valaki megfelelően, a tanítások utasításai alapján gyakorol, akkor az életmódja fokozatosan gyökeres változásokon fog keresztülmenni.

Vannak, akik azt mondják, hogy megfelelően tudnak gyakorolni a fegyelmezetlen életmódjuk mellett is. Én azonban úgy vélem, hogy maga a szádhana definíciója cáfolja ezt az állítást, hiszen fegyelem nélkül nincs gyakorlás. Ha nem törekszünk őszintén arra, hogy kövessük az astanga jóga elveit, akkor történjen bármi a matracon, az csak edzés lesz, nem gyakorlás, testtartás, de nem ászana.

Nem számított, mennyire ragaszkodtam az egészségtelen szokásaimhoz, a napi szintű gyakorlás fokozatosan túlnőtt mindenen, ami megzavarhatta volna. Nagyon nehéz úgy gyakorolni, ha túl sokat ettem előtte, túl sokáig maradtam fenn vagy ha az elmém túl csapongó. A szádhanám arra ösztökél, hogy a szattvikus, békés helyzeteket válasszam az élet minden területén. Összességében nem bánom a kisebb áldozatokat, hiszen a gyakorlás valami sokkal hatalmasabb felé vezet. Minél többet gyakorlok, annál gazdagabb és varázslatosabb lesz az életem. Ahogy Sri K. Pattabhi Jois mondta: “Akármerre nézel, mindenhol Istent fogod látni.”

Ha elmerülünk a gyakorlásban és követjük a tradíciónk előírásait, akkor képesek leszünk legyőzni saját határainkat. Az elkötelezettségünk újabb és újabb próbák elé kerül; de ha tovább szeretnénk gyakorolni, akkor folyamatosan változunk is kell.

Forrás: http://www.elephantjournal.com/2011/12/my-sadhana-is-taking-over-my-life-david-robson/

Szárovi Szent Szerafim és az ahimszá

St.Seraphim

Az astanga jóga első két ága a jama és nijama, vagyis azok az etikai és erkölcsi szabályok, amelyeket önmagunkkal kapcsolatban, illetve a másokkal való érintkezés során érdemes betartani, ha szeretnénk spirituális fejlődést elérni.  Patandzsali a Jóga szútrák második fejezetében, a Szádhana pádahában ismerteti ezeket az elveket, és mindegyikhez hozzárendel egy áldást vagy képességet, amelyre szert lehet tenni, ha nagyon magas szintre fejlesztjük magunkban az adott tulajdonságot. Sőt, a bölcs azt is hozzáteszi, hogy a jama elvei egyetemesek, minden emberre vonatkoznak, nem csak a rádzsa jóga útját követő eltökélt aszkétákra. Viszont akkor joggal gondolhatjuk, hogy az általuk elérhető, ígért áldásokban is bárki részesülhet, akinek sikerül szert tennie az elvekben foglalt jellemvonásokra vallástól, világnézettől függetlenül. Bizonyítandó, hogy a rishi valóban igazat állított, ismerkedjünk meg egy XVIII. századi orosz szenttel, Szerafimmal, aki az erőszakmentességben, azaz ahimszában ért el tökéletességet.

Szárovi Szent Szerafim 1759-ben született Kurszkban. Tíz éves korában halálos beteg lett, ám álmában megjelent előtte Szűz Mária, és megígérte neki, hogy meggyógyítja őt. Nem sokkal ezután Theotokosz egyik híres ikonja a városukban tartózkodott, és az édesanyja elvitte a fiút, hogy láthassa az képet. Amint megpillantotta a Mária-ábrázolást a kis beteg, azonnal meggyógyult. Mély hitet is kapott egészsége mellé, így tizennyolc évesen szerzetesnek állt. Huszonöt évet töltött istentestvérei között, majd úgy döntött, hogy remeteként folytatja életét, és az erdőbe költözött. Az aszkéta csak növényeket fogyasztott, és szigorú böjtöket tartott (ezért a böjtölők védőszentjévé is vált). Az erőszakmentességét támasztja alá az is, hogy egyszer a békés erdei kunyhóját rablók támadták meg, akik a szentet sem kímélték, és félholtra verték őt. Szerafim nem átkozta őket, hanem felépülése után ezer napig térdepelt sziklákon, miközben Theotokoszhoz imádkozott.  Ezáltal látnoki és gyógyítói képességekre tett szert, így élete utolsó tizennyolc évében számos zarándok látogatta meg őt áldás és gyógyulás reményében.

01-01-11 FF B

De mit mond Patandzsali, mi az ismertetőjele a valódi erőszak nélküli szenteknek?

ahimszápratisthájám tatszannidhau vairatjátagah
(Patandzsali: Jóga szútrák II.35.)

A jelenlétükben mindenki elveszíti erőszakos hajlamait. A bölcs az élete során az ahimszá teljes spektrumát megvalósította, ezt támasztja alá az egyszerű táplálkozása, és a bűnös rablókkal szemben mutatott viselkedése is. Számos legenda maradt fenn Szerafimról azzal kapcsolatban, hogy az erdő állatai rendszeresen látogatták őt, élelmet fogadtak el a kezéből még a medvék is. Ezt a jelenetet örökíti meg az fent látható ikon is. A jelenség nem ismeretlen, számos legenda él híres erdei jógikról is, akikkel hasonló események történtek, például bengáli tigrisek látogatták barlangjukat barátságos szándékkal. Tehát egy keresztény aszkéta pontosan abban az áldásban részesült, amelyet az indiai bölcs megfogalmazott majdnem kétezer évvel korábban. Ha ennyi idő után, ilyen távol a szútrák szülőföldjétől beteljesültek a szavak, akkor miért ne lenne érvényes az üzenet ránk is?

A jama szabályai tehát valóban egyetemesek, mindenki képes megvalósítani őket a saját életében kortól, földrajzi helyzettől függetlenül, és törekednünk is kell erre. Még csak az sem szükséges, hogy ismerjük a Jóga szútrákat, ezek a szabályok, mint például a nem-ártás, igazmondás, nem-lopás belénk vannak kódolva, ezek tesznek minket emberré. Az Ísvara pranidhánának nincs hivatalos nyelve, ha nem szanszkritul hangzanak el az imák, akkor is minden bizonnyal eljutnak a címzetthez.

Astanga etimológia

Guru

Ahogyan az astanga jógarendszer méltán egyre népszerűbbé válik az országban, úgy jelennek meg az újabb változatok a kifejezés írásmódjával kapcsolatban. Csak néhány példa a sokszínűségre:

  • astanga jóga,
  • ashtanga jóga,
  • asthanga jóga,
  • astánga jóga stb.

Természetesen az összes felsorolt szópárnak megtalálható a “yogás” változata is a “piacon”. De vajon melyik írásmód helyes a magyar nyelvtan jelenlegi szabályai szerint?

Legelőször is nézzük, hogy mit mond az elismert szakirodalom. Laczkó Krisztina, Mártonfi Attila: Helyesírás című műve (Osiris, 2005, 272-275. oldal) szerint általános érvényű szabály az, hogy a nem latin ábécét használó nyelvek szavait magyarul kiejtés szerint kell írni. Ez természetesen néha bonyodalmakat okoz, emlékezzünk csak vissza például, hogy Kadhafi (Gaddafi, Gadhaffi…) vezér nevének hány változatával találkozhattunk a hírekben. Ezen felül pedig van még egy szabály, amely néha felülírja az előzőt: ha egy szó meghonosodott a nyelvben, akkor az új kiejtésnek megfelelően kell leírnunk azt. Erre példa a Himalája, amelyet Himálajanak kellene az első szabály alapján írni. Viszont mivel kiejtésben Magyarországon az első változat terjedt el, ezért ma ez a helyes írásmód.

A szabály alkalmazása rendkívül kényelmes (csak arra kell figyelnünk, hogy mit mondunk), azonban sajnos bizonyos veszteségekkel is számolni kell: néhány szanszkrit hang nem adható vissza a mi ábécénk betűivel. Ezt korábban úgy próbálták kiküszöbölni, hogy megkísérelték az indolatin átírást bevezetni a nyelvbe, de végül ezt az ötletet elvetették (ezáltal megkönnyítve a gépelést).

Az eredeti felvetésünkhöz visszakanyarodva nézzük meg, hogy az as(h)t(h)a()nga szó  indolatin átírással hogyan is néz ki:

aṣṭāṅga.

Az átírásból látszik, hogy a szóban ‘s‘ hang és hosszú ‘á‘ szerepel. Azonban az ‘á‘ hangzó kevésbé nyílt ejtésű, mint a magyarban és egyéb európai nyelvekben megszokott, inkább egy megnyújtott ‘aa‘-nak hangzik az indiai tanárunk szájából. Ezért történhetett az, hogy a nyugatiak körében a hangzó rövidült, és astangának ejtették a szót az első tanítványok. (Ezt a tendenciát erősítette az a tény is, hogy az angolban nem tudják jelölni a hosszú és rövid ‘a‘ közti különbséget.) Tehát helyesen hosszú á-val kellene írni a szót, de a több évtizedes megszokásokon a nyelv már nem változtat, a magyar nyelv az új szót ‘astanga’ kiejtéssel fogadta be, és ez így van rendjén.

A másik vitatott pont a h betű megjelenése a szó írásában. Az eredete nem kétséges: az angolban ha ‘sz‘ helyett ‘s‘-t szeretnének ejteni, akkor sh-t írnak. Ha tehát egy magyar gyakorló elsősorban angol/amerikai/ausztrál tanároktól származó könyveket forgat, akkor előfordulhat, hogy előbb-utóbb automatikusan beépíti a h betűt az írásmódjába. Természetesen ez teljesen felesleges és hibás, ráadásul olyan tendenciához vezethet, hogy kezdő gyakorlók elkezdik kiejteni a ‘h‘ hangot (jóhiszeműen, hiszen ezt diktálja a nyelvérzékük), vagy netán összekeverednek, és a t után írják a h-t. Sajnos találhatunk példát az utóbbira is. Ugyanígy felesleges magyar szövegben a jógát yogának írni. Ha esetleg angol nyelven írunk az astanga jógáról, akkor viszont az ashtanga yoga kifejezést használjuk!

A két szó közé nem szükséges kötőjelet írni, hiszen az astangát itt jelzőként használjuk. A végső következtetésként levonhatjuk, hogy a helyes írásmód:

astanga jóga.

Ne feledkezzünk meg a Patandzsali mantra első sorának (“jógéna csittaszja padéna vácsám“) jelentéséről sem, amely szerint a nagy bölcs a jóga mellett a nyelvtan tudományát is mesteri szinten művelte. Éppen ezért a rishi előtt nem csak odaadó jógagyakorlásunkkal hódolhatunk, hanem azzal is, hogy odafigyelünk a helyesírásunkra.

Krishnamacharya interjú 3. rész

Guru

Az interjú első és második része itt és itt olvasható.

Kérdés: Mi az összefüggés az olyan szövegek, mint a Góraksa Szamhitá és a Hatha jóga pradípiká, valamint a Jóga szútrák megközelítése között?
Válasz: A Góraksa szamhitá és a Hatha jóga pradípiká olyan gyakorlatokat tartalmaznak, mint a nauli, a dhauti, a baszti, a kundalini csalana stb. Ezek nincsenek összhangban a Jóga szútrák jama és nijama elveivel. Ráadásul a könyvekben szereplő sad kriják előnyeivel kapcsolatos állítások cáfolhatók. A legfontosabb különbség azonban az, hogy a Jóga szútrákban a hangsúly a csitta-vritti-niródhán van. Ennek ellenére néhány, a Hatha jóga pradípikában és a Góraksa szamhitában említett ászana és pránájáma gyakorlat hasznos. A legfontosabb, hogy ezek a szövegek a rádzsa jógára készítik fel az olvasót. A rádzsa jóga a jóga szútrák másik elnevezése.

Kérdés: Miért kell vsidika-sásztríja karmát végezni?
Válasz: A jelenben és későbbi (halál utáni) időkben megmutatkozó előnyei miatt.

Kérdés: Miért legyen a dévatának upászanája?
Válasz: Istártha Sziddhi – elérhetsz mindent, ami után vágyódsz.

Kérdés: De ez kámjam. Ez kívánatos?
Válasz: A kámjam lehetséges, de nem kívánatos.

Kérdés: Mi a dharma? Kérlek egyszerű szavakkal magyarázd, Mester!
Válasz: A dharma az, ami megakadályozza az ember leesését.

Kérdés: Sokféleképpen közelítik meg a jóga kifejezést. Melyek helytelenek ezek közül?
Válasz: Az adharmika jóga helytelen.

Kérdés: Mi az adharmika jóga?
Válasz: Az olyan jóga, amelyről a jóga szútrák nem tesznek említést.

Kérdés: A jóga szútrákban hol említik a sadanga jógát vagy Náthamunit?
Válasz: Az ísvarapranidhánadvá a sadanga jóga. A sadanga jóga meghódolás. A bhakti hat lépése a következő:

  • (1) Isten mindenható.
  • (2) Minden állítás helytelen, amely ezzel nincs összhangban.
  • (3) Bízunk benne, hogy Ö megvéd minket.
  • (4) Imádnunk kell őt (például szertartásokkal).
  • (5) Isten szolgái vagyunk.
  • (6) Nincsnek kompromisszumok (például csak áldásokat kérünk tőle, semmi mást).

Ezt a fajta bhaktit visvászamnak nevezik.

Kérdés: Mi a bizonyíték arra, hogy a bhakti is muktihoz vezet?
Válasz: Ugyanebben a szútrában benne van a válasz (1.23-30.).

Kérdés: Mit jelent a bhakti az olyan ember számára, aki nem hisz Ísvarában?
Válasz: Számukra a szeretet a bhakti.

Kérdés: Mi a különbség a prakriti és a prapanycsam között?
Válasz: A kettő ugyanaz.

Kérdés: Hogyan lehetséges az, hogy a prakritinek vannak olyan gunái, amelyek acsaitanyamok?
Válasz: Ami változik az acsaitanyam. Ami nem, az csaitanyam.

Kérdés: Hogyan jöhet létre szamjóga a prakriti, a paramátma és a dzsívátma között?
Válasz: A szamjóga csak a paramátma által valósulhat meg.

Kérdés:  Mi a gjána jóga?
Válasz: A gjána jóga a paramátma, a dzsívátma és a prakriti közti kapcsolat megértése.

Kérdés: A bhakti és a prapatti ugyanaz?
Válasz: Nem, a prapattiban a sadanga jóga dominál.

Kérdés: Mi a rádzsa jóga?
Válasz: A rádzsa a paramátmát jelenti. Tehát a rádzsa jóga a gjána jóga, és ebben az esetben a gjána a paramátma gjánamra utal.

Kérdés: A hatha jóga erőteljes jógát jelent?
Válasz: Nem.

Kérdés: Vannak akik szerint a kundalini a szushumnán keresztül jut a szahaszrárához. Ez helyes?
Válasz: Nem. A prána váju áramlik a sushumnán keresztül.

Kérdés: Mi történik a kundalinivel, ha elérjük a hatha jóga legmagasabb szintjét?
Válasz: Erről nem írnak az általunk elfogadott sásztrák. Vitatott a helyzete, tehát az, hogy mi történik pontosan a kundalinivel, nem szerepel egyértelműen a sásztrákban.

Kérdés: A dhjána, a dhárana és a szamádhi szádhana vagy sziddhi?
Válasz: Mivel szamjamaként vannak említve, ezért elérhetőek. Tehát szádhanák.

Kérdés: A jamák és nijamák gyakorlása meg kell, hogy előzze az ászana és pránájáma gyakorlást?
Válasz: A jama, a nijama, az ászana és a pránájáma összetartozik. A varnásrama dharma nélkül a jama és nijama nem lehetséges.

Kérdés: A jóga egyesülés jelent. Ezt úgy képzeljük el, mint gabonaszemek sokaságát?
Válasz: Inkább olyan, mint a cukor és a víz, vagy mint a só és a víz.

Kérdés: Ha létrejön a szamjóga, hogyan lesz újra vijóga? Van cselekvés ebben az állapotban? Ha igen, hogyan történik?
Válasz: Ha a külvilághoz kapcsolódunk, akkor automatikusan eltávolodunk a belsőtől, és fordítva. Ez a gunák vagy a visaják (tárgyak) miatt történik. Ha kapcsolódunk egy visajához, akkor az szamjóga a tárggyal, de vijóga minden mással.

Kérdés: Mit jelent a prapanycsam? Ugyanaz, mint a szatyam?
Válasz: A prapanycsam (univerzum) nem a képzelet szülötte, és torzítatlan.

Kérdés: Van bármi jelentősége az öltözékünknek és a dzsátinak, amelyhez tartozik?
Válasz: A ruhánk jelzi a kultúrát, amelyhez tartozunk.

Kérdés: A brahmacsarját a grihaszta-ásramában is gyakorolják? Mi a különbség a brahmacsarja és a grihaszta ásramá brahmacsarjája között?
Válasz: A brahmacsarja ásramában a tanulmányok a legfontosabbak, a grihaszta ásramában viszont megváltoznak a prioritások.

Kérdés: Említettük, hogy az elme kapcsolatban van az elfogyasztott étellel. Mi a helyzet a többi szamszkárával és szahavászammal?
Válasz: Mindennek jelentősége van, ami a suddhival (tisztaság) és a manasszal (elme) kapcsolatos. Ezért ennyire fontos az elfogyasztott étel is.

Kérdés: Számos írás van a jógával kapcsolatban. Melyek fontosak, és melyek kevésbé jelentősek?
Válasz: Az összes olyan írás, amely nem hangsúlyozza az astánga jógát, az nem rendelkezik jelentőséggel számunkra.

Kérdés: Mi a bizonyíték arra, hogy Visnu a száttvika dévam, Sivá a rádzsaszika dévam és Sakti a tamaszika dévam?
Válasz: A Puránákban olvasható a bizonyíték.

Kérdés: Miért van az, hogy nem vagyunk képesek megérteni a szúksma visaját, amelyet a sásztrák említenek?
Válasz: A parináma hatása miatt néha a szúksma visajá szthúlammá válik, és ilyenkor bizonyos személyek képesek lesznek megérteni. Ezért vannak olyanok, akinek van tapasztalata szúksma visajával, míg másoknak nincs.

Kérdés: Mi a különbség a szaguna és a nirguna között?
Válasz: A szaguna a három guna uralma. Nirguna állapotban a gunáknak nincs hatalma. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek gunák, de az Úr tulajdonságai transzcendentálják őket.

Kérdés: Mi az üzeneted az emberiség számára?
Válasz: Om

Krishnamacharya interjú 2. rész

Guru

Az interjú 1. része itt olvasható.

Kérdés: Mi a teendő szülés után?
Válasz: Ha nincs semmilyen betegségük, akkor már szülés után három nappal újra gyakorolhatnak. Az első héten kumbhaka nélküli uddzsáji pránájámával kell kezdeniük, naponta háromszor 24 légzésig. Utána lefeküdhetnek a hátukra hajlított lábakkal asztalpózba, és a légzés ritmusára mozgassák a karjaikat. Később felemelhetik a lábaikat és megérinthetik a lábujjakat. 15 nap után már végezhetnek dandászanát. Egy hónappal később gyakorolhatják a parvatászanát és a nádi sódhana pránájámát. Két hónap után gyakorolhatják a szarvángászanát. Azonban várandósság alatt, az ötödik hónap után már nem szabad sírsászanát és szarvángászanát végezni, a pascsimattánászana és hasonló ászanák szintán nem ajánlottak. Végezhetik viszont a mahámudrát.

Kérdés: Mi a jóga?
Válasz: Mindenkinek dolgoznia kell a tudásért és a saríra (test), az indriják (érzékek), a prána (légzés) és a manasz (elme) megfelelő működéséért. Csak akkor lehetséges a dzsívátma, a paramátma és az univerzum megtapasztalása, ha jó egészséget, figyelmet, hosszú életet, megfelelő megértést és dháraná saktit (egyhegyűséget) érünk el. Jógának nevezzük az utat, amely elvezet ide. A sásztrákat (szent tanításokat), amelyek ezt tanítják és időtlen idők óta léteznek jóga sásztráknak nevezzük.

Kérdés: Hányféle jóga létezik?
Válasz: Négy kategóriát különböztethetünk meg. Saríra jóga (a testtel kapcsolatos), indrijaka jóga (az érzékek jógája), mánaszika jóga (az elme jógája), és adhjátmika jóga (az átma jógája). A jóga azon típusa, amely testi erőhöz vezet a betegségek eltávolítása által a saríra jóga. A jóga, amely élesíti az érzékszerveket az indrijaka jóga. A jóga, amely által az elme szilárddá és aggodalomtól mentessé válik, valamint az ékágratá (egyhegyűség) állapotához vezet a mánaszika jóga. Amikor egy személy képes minden nehézség nélkül hosszú és egyenletes belégzéseket és kilégzéseket végezni, akkor mentes a betegségektől. Az ilyen személyek erősebbek, hosszabb életűek és ezért jobb szádhanára képesek, amely elvezet a dzsívátma, a paramátma és az univerzum valódi megtapasztalásához. Ezt nevezzük adhjátmika jógának.

Kérdés: Ki alkalmas a jógábhjásza gyakorlására?
Válasz: Bárki alkalmas, aki szeretné megtapasztalni a saríra, az indrija, a manasz és az adhjátmika örömét. A dzsáti (kaszt), a kulam (klán), a gótra (láncolat), hogy sztri (nő) vagy  purusa (férfi), a kor, a gazdagság, a pozíció vagy az ásram (életszakasz) nem számít.

Kérdés: Mi a jógábjásza krama?
Válasz: A jógábjászához szükség van kramára (gyakorlási rendszerre). A jóga szútrákaban a nijamák (szabályok) az egyén képességei alapján vannak előírva. A jógángák között található nijamákat egyéb sásztrák is említik. A jógángák a jama, a nijama, az ászana, a pránájáma, pratjáhára, a dhárana, a dhjána és a szamádhi.

A jama a következőkből áll:

  • (1) Ahimsza – ne okozzunk semmiféle himszát (sérülést) senkinek.
  • (2) Szatya – legyünk őszinték gondolatban, szóban és cselekedetben egyaránt.
  • (3) Asztéja – ne vágyjunk mások vagyonára.
  • (4) Brahmacsarja – valósítsuk meg a dzsíténdrijamot (érzékek feletti uralmat) és a pátivratamot (hűség a házastársunkhoz).
  • (5) Aparigraha – csak azzal rendelkezzünk, amire valóban szükségünk van, semmi egyébbel.

A nijama a következőkből áll:

  • (1) Saucsa – külső és belső tisztaság egyaránt. A külső tisztaság elemei a sznánam (fürdő), a pánam (amit iszunk), a vasztrádháranam (öltözködés) és a bhódzsanam (az elfogyasztott étel minősége). A belső tisztaság a manaszra (elme) vonatkozik. Az elme nem táplálhat rossz gondolatokat. Ha ezt nem kontrolláljuk, az apavitramhoz (tisztátalanság) vezet, amelynek az egészség romlása lesz az eredménye, és így nem érvényesülnek a jóga áldásos hatásai.
  • (2) Szantósa – mindent hálásan, Isten akarataként fogadni.
  • (3) Tapasz – minden nyolcadik napon csak egyszer enni, és minden tizenötödik napon teljes böjtöt tartani. Követni a sásztrákat. Fegyelmezni a testünket, és lemondásban élni a természet erőinek kitéve.
  • (4) Szvádhjája – tanulmányozni a Védákat a saját sakhánknak (ág) megfelelően, és végezni a dzsapát az ácsárjánk upadésája alapján.
  • (5) Ísvarapranidhána – szeretettel felajánlani az Úr Nárájanának a nitya (napi) és a naimitya (különleges) karmánk minden gyümölcsét.

Erre kell törekednünk és dolgoznunk a megvalósításáért minden nap. A szabályokat fokozatosan kell megvalósítani, önámítás nélkül. Ezek a nijamák jelentik a jógábhjásza kramát.

Kérdés: Milyen folyamatot kell követnünk a jóga megvalósítása érdekében?
Válasz: Az ászanák célja a betegségek leküzdése és az egészség megőrzése. Az ászanák gyakorlása által élénkké válunk. Az ászanákat az egyén szükségletei alapján kell tanítani, vinyászarendszerben. Gyakorlás közben a légzésben legyen jelen a nijama. A be- és kilégzéseket a test mozgásának követnie kell. A récsaka és a púraka hossza az ászanától függ, és ebben rejlik a gyógyítóerő. Ha helytelen a légzés, akkor a gyakorlás csak időpazarlás. Fontos, hogy gurutól tanuljunk. Ha valaki könyvekből tanul, akkor nincs értelme a sásztrákat hibáztatni, ha nem valósulnak meg az ígért eredmények.

Kérdés: Miért szükséges a Hatha jógát és a Rádzsa jógát különválasztani?
Válasz: Jógi Szvátmáráma a Hatha jóga pradípiká című művében leírja, hogy a ha-tha a két váju, a prána és apána egyesítése, amelyek a két nádíban, az idában és a pingalában áramolnak. A hatha ezen vájuk szushumnába történő vezetése és benntartása. A ha szótag az idát, a tha pedig a pingalát szimbolizálja. Maga a Hatha jóga pradípiká mondja, hogy a hatha jóga vidja célja, hogy felkészítsen a rádzsa jóga gyakorlására. A rádzsa jóga itt a dzsívátma és a paramátma egyesítését jelenti aszampragjáta szamádhi által.

Kérdés: Milyen alapokon nyugszik a jógászana gyakorlásunk?
Válasz: A jógászanák ádháramja a négy Véda, az upa-védák, a tizennyolc Purána, a szútrák és a szmritik. Az ácsárjákon keresztül az upadésa és az anusthána által szálltak alá.

Kérdés: Van kapcsolat a betegségek Náthamuni-féle kezelése, illetve az ajurvédikus megközelítés között?
Válasz: Náthamuni a betegségeket az ajurvédával összhangban kezeli. Náthamuni a hangsúlyt a niszkámja karmára, a jóga-anga anusthánára, a száttvika áhárára, a maunamra, az ékánta-vászára, a bhaktira és a prapattira helyezi. Ezzel szemben az ajurvédában a hangsúly a gyógyszereken és a sebészi beavatkozásokon van. Ezt leszámítva nincs különbség a két rendszer között.

Kérdés: Lehetséges a pratjáhárát és az antaranga szádhanát tanártól tanulni?
Válasz: Az ehhez hasonló gyakorlatokat lehetséges tanártól tanulni, de csak hatvan éves kor után. Addig a pránájáma elegendő az egészséges, hosszú élethez. Ehhez nem fér kétség.

Kérdés: Hányféle vinyásza létezik?
Válasz: A számuk 5-50 között változik.

Kérdés: Úgy tűnik, hogy vannak azonos versek a Siva-szamhitában, a Ghéranda szamhitában és a Hatha jóga pradípikában. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon a szövegen alapulnak, vagy azt, hogy az íróknak közös tanára volt?
Válasz: A jóga ezeknek a szövegeknek köszönhetően őrizte meg népszerűségét. A szerzők nem írtak semmi újat. A tudást a tanáraiktól kapták, ők pedig slóka formában rögzítették. A jóga eredeti mestere maga Brahmá. Siva ezt mondja el az Ahirbhudnya szamhitában. A Kali júga kezdetén az első tanár Sathagópa Mahámuni volt, aki Álvár Tirunagariban élt, akinek a leszármazottja és tanítványa volt a víranárájanapumai Nathamuni. Szomorú, hogy a tanítványaim közül páran feladták ezt a szampradáját és másképp tanítanak.

Kérdés: Melyik jógaírás a legfontosabb a mai kor emberei számára?
Válasz: Ennél sokkal fontosabb az, hogy a tanítvány és a tanár az Ananta Nágarádzsa és az Ananta Padmanábha mantrákkal kezdje és fejezze be a gyakorlását.

Kérdés: Az olyan technikák, mint a vilóma pránájáma, az anulóma pránájáma, a pratilóma pránájáma, a különböző ászanák és a vinyászák, amelyeket használunk említve vannak valamelyik ádhára grantában (szövegben)? Vagy a guru paramparán szállt alá?
Válasz: Az említett pránájáma gyakorlatok megtalálhatók Náthamuni szampradájában.

(folyt. köv.)

Krishnamacharya interjú

Guru

Izgalmas interjú a guruk gurujával, Sri T. Krishnamacharyával. A teljes beszélgetés Mala Shivatsan: Yogacharya Krishnamacharya – The Purnacharya című könyvében található, amely számos érdekes részletet tartalmaz Krisnamacharya életéről, különös tekintettel azokra az évekre, amelyeket gurujával töltött a Himalájában. Sajnos azonban csak egy kiadás jelent meg, amelyet nem meglepő módon gyorsan elkapkodtak, így jelenleg nem lehet megvásárolni a művet.

Kérdés: Mit nevezünk jógászanának?
Válasz:
1Akiknek van hitük, számukra a jógászana egy kényelmes és stabil testhelyzet (szthíra és szukha). Az ilyen személyek azért végzik az ászanákat, hogy ráleljenek a dzsívátma és a paramátma közti kapcsolatra.

2. Akiknek nincs Istenbe vetett hitük, de valóságosnak fogadják el a dzsívát, azok számára a jógászana olyan testhelyzet, amely segíti a dzsíva és az elme szamjógamját.

3. Azok, akik nem fogadják el a dzsíva valóságosságát, azok száma a jógászana egy adott testhelyzet, amely segít szabályozni az érzékeket és a pránát.

Ha egy személy érdeklődik a bhakti (Isten iránti odaadás*), az ahangraha upászana (egyesülés a Brahmannal*), vagy a manasz sánti iránt, akkor képessé kell válnia a dhjána állapotának megszilárdítására. A dhjánát pedig ülőhelyzetben kell végezni.

Kérdés: Mi a mantra szerepe az ászanák gyakorlásban?
Válasz: Az indiaiak általában a tanítójuktól kapják a mantrát, és hisznek a kortalan hatalmában, ezért számukra áldásos, ha bevonják az ászanagyakorlásba. Ezt nevezzük szamantraka ászanábhjászának. Sajnos azonban ez a képesség már csak kevés családban maradt fenn a Bháratában bekövetkezett nagy zűrzavar és változások miatt.

Kérdés: Milyen hosszú legyen a pránava (OM) a mantrázás alatt?
Válasz: A pránava hossza pránájáma gyakorlás alatt hat másodperc legyen.

Kérdés: Egy kezdő számára mi az első lépés a dhjána irányába?
Válasz: Kezdők számára nagyon áldásos egy gyönyörű múrti (istenszobor) alkalmazása.

Kérdés: Milyen korban érdemes a jógászana gyakorlását elkezdeni?
Válasz: Minden személy alkalmas a gyakorlásra, aki képes önállóan enni.

Kérdés: Hány ászana létezik?
Válasz: Annyi, ahány faj az élőlények között.

Kérdés: Mindenki képes az összes ászana végrehajtására?
Válasz: Mindenkinek a testalkatát és a testi problémáit figyelembe véve, a számára megfelelő ászanákat kell gyakorolnia. Ezért csak valódi szaktekintélyek képesek megfelelően vezetni a tanítványokat. Viszont legalább néhány tanítványnak az ászanák mesterévé kell válnia.

Kérdés: Változnia kell az életkorral az ászanagyakorlásnak?
Válasz: A jóga szádhanát három kramára oszthatjuk:

1. Szristi krama: 25 éves korig tart, tehát a brahmacsárja ásrama időszakával esik egybe. Ekkor nincs szükség a csikitszára, mivel a szádhanát azért végezzük, hogy megerősítsük a testet, az érzékeket és az elmét. A test sosem válhat gyengévé. Azonban, ha valaki mégis beteg ebben az életkorban, akkor a szristi és a szthiti krama kombinációját kell gyakorolnia. Az ősi időkben 25 éves korig mindenki gurukulamban élt. A guru gondoskodása mellett nem volt szükség a szthiti kramára. Patandzsali számos módszert kínál mindegyik szádhanához az egyéni szükségleteknek megfelelően. A tanító felelőssége, hogy eligazítsa ezek között a tanítványait.

2. A szthiti krama 25-től 75 éves korig tart, amikor a legtöbben grihasztaként élnek. Egy családos ember számára fontos az egészség megőrzése. Valójában azonban számos betegségen eshetünk át. A testi erőben, az érzékekben és az elme működésében is zavar keletkezhet, rövidülhet az életkor és váratlan halál következhet be. De a jóga szádhana biztosan segít elkerülni és meggyógyítani ezeket, és senkinek sem kell az egészsége miatt aggódnia.

3. A 75 éves kortól 100 éves korig tartó gyakorlás időszakát szamhára kramának nevezzük. Ekkor már csak azokat a jóga szádhanákat szabad végezni, amelyek elősegítenik a para apara vairágjamot, éppen ezért gjánam és bhakti jógát kell gyakorolni. Ha valaki jógászanákat is végez megfelelő be- és kilégzés nélkül, akkor akkor azonnali és hosszútávú károkat okoz vele, amelyek akár betegségekhez is vezethet.

Kérdés: Lehetséges képek alapján gyakorolni az ászanákat?
Válasz: A jógát, a zenét, a gyógyítást és a táncot csak gurutól lehetséges elsajátítani, másképp veszélyes.

Kérdés: Hányszor kell a jógászanákat gyakorolni?
Válasz: Egy órát reggel és egy órát este, étkezés előtt.

Kérdés: Mennyi ideig maradjunk az ászanákban?
Válasz: Mindegyik ászanában legalább tizenöt percet kell tölteni.

Kérdés: A régi korok bölcsei mennyi időt töltöttek a jóga gyakorlásával?
Válasz: Napi kilenc órát. Ebbe beletartozik a napi három szandhjávandanam is.

Kérdés: Mi képezze a napi gyakorlásunk nélkülözhetetlen részét?
Válasz: Legalább tíz perc antah-trátakam (tekintet fókuszálása egy belső pontra*) és sanmukhí mudrá (pratjáhára gyakorlat*) vagy mahámudrá elengedhetetlenül szükséges.

Kérdés: Mit tegyünk, ha nincs elég időnk a gyakorlásra?
Válasz: Ha nincs elég idő, akkor lehet a sírsászanára és a szarvángászanára szánt időt csökkenteni.

Kérdés: Mennyi idő után fogjuk látni a gyakorlásunk eredményét?
Válasz: Három hónap folyamatos gyakorlás után.

Kérdés: Mi legyen az ászana, a pránájáma és a dhjána gyakorlás aránya?
Válasz: A pránájámára szánt idő legalább annyi legyen, mint amennyit ászanákkal töltünk. A dhjána pedig ugyanannyi, mint a pránájáma. A dzsada jóga a mantrák, és az Ísvara  Pranidháná szellemisége nélkül végzett gyakorlás.

Kérdés: Miért ne legyen gyors az ászanagyakorlás?
Válasz: A gyors mozdulatok összezavarják a keringés és a légzés ritmusát. Ez sérülésekhez és egyéb problémákhoz vezet a különböző testrészekben. A megfelelő légzéssel kísért lassú ászanagyakorlás nem csak eltávolítja a test betegségeit, hanem csitta ékágratához is vezet. Ennek ellenére hangsúlyoznom kell, hogy a gyakorlást mindig a tanár utasításai alapján kell végezni.

Kérdés: Mit jelent a dzsitászana (ászana dzsajam)?
Válasz: A dzsítászana az a képesség, hogy egy ászanában hosszú ideig, fájdalom nélkül tudunk marani. Az ősi időkben a bölcsek képesek voltak több, mint három órát tölteni egy ászanában pránájáma és dhjána gyakorlásuk alatt.

Kérdés: Mit értünk dzsitasvászam alatt?
Válasz: Ha valaki képes bármilyen hosszú báhja kumbhakát (kilégzés utáni légzésvisszatartást) és anta kumbhakát (belégzés utáni légzésvisszatartást) végezni anélkül, hogy elfáradna, akkor őt dzsitasvászinak nevezzük.

Kérdés: Mennyi időt kell sírsászanában és szarvángászanában tölteni?
Válasz: Mindegyik ászanában ugyanannyi időt kell tölteni. A sírsászanában töltött légzések száma ugyanannyi legyen, mint a szarvángászanában. Továbbá minden légzés legyen azonos hosszúságú. Ezek a testhelyzetek olyanok, mint a jóga szeme. Erősítik az érzékeket és a légzőszerveket. A szívproblémákkal küzdőknek különösen óvatosan kell ezeket az ászanákat végeznie. A tanár csak akkor gondolhat a sírsászana oktatására, ha a tanítvány már képes a szarvángászana kivitelezésére. Az asztmásoknak problémát okozhat ezen ászanák végzése, kezdetben ezért csak 2-3 légzést töltsenek benne.

Kérdés: Mi a különbség a nők és a férfiak gyakorlása között?
Válasz: A hajadon nők gyakorlása ugyanolyan, mint a férfiaké, kivéve a menstruációjuk napjait.

Kérdés: Hogyan tanítsuk a túlsúlyos embereket és az állapotos nőket?
Válasz: Nekik nem szabad tanár felügyelete nélkül gyakorolniuk. Ha túlsúlyos emberek egyedül gyakorolnak, akkor mellkasi fájdalmat, hányást vagy szédülést tapasztalhatnak. Az állapotos nők felügyelet nélküli gyakorlása közben elmozdulhat a méhük a légzésritmus változása következtében.

*A fordító megjegyzései

A jógaoktatás szintjei

Guru

Manapság már nem nehéz a régen szigorúan titokban tartott jógatanításokhoz hozzáférni. Számos könyv és honlap elérhető a témában az érdeklődők számára. Azonban ha mindet végigtanulmányozzuk, sőt akár sikerül is megértenünk őket, az csak annyit jelent, hogy rengeteg információ birtokába jutottunk. Az efféle tudás önmagában nem képes minket átformálni. Egyedül a guru hivatott arra, hogy átalakítsa a tanítványát. A guru a fény, a fáklya, amely kivezeti a sötétségből azt, aki követi őt.

Ezért is mondta mindig K. Pattabhi Jois, hogy mindenki gyakoroljon kitartóan, ne csak üljön és elmélkedjen, vagy feleslegesen halmozza a tudást. Csak a guru utasításait követve, a gyakorlás által érhetjük el a végső megértést.

Az út elején azonban ez nem könnyű, hiszen először el kell kezdeni követni a guru utasításait, és a transzformáció csak ezután, fokozatosan következik be. Tehát meg kell előlegezni bizonyos szintű bizalmat a választott tanítónknak, és hinni abban, hogy valóban képes segíteni nekünk. Majd miután hosszú ideig engedelmes tanítványként élünk, és lassan kezdenek érkezni a jó eredmények, akkor már valóban teljes, mély bizalom alakul ki a tanító iránt, és megbizonyosodunk róla, hogy valóban őt kell követnünk.

A guru kiválasztása tehát nagy kihívás, hiszen csak évek, évtizedek alatt derül ki, hogy az adott módszer hatásos-e számunkra. Vannak azonban támpontok, amelyek segíthetnek a döntésben: a guru mindig azonosítható a tanítványaival. Éppen ezért, ha találunk egy gurut, akit szívesen követnénk, érdemes megismerkedni a már meglévő tanítványaival, hiszen az ő személyiségük mindent elmond a tanítójukról. A guru a tanítványai által válik jó guruvá, valamint a tanítványok is csak egy kiváló guru követésével tudnak fejődni. Tehát a kapcsolat nem egyoldalú, hanem rendkívül szoros együttműködés van a két fél között.

A védikus rendszerben a tanároknak hagyományosan négy fejlettségi szintje van, amelyek megismerésével egyértelműen eldönthető a kérdés, hogy kit is nevezhetünk valójában gurunak.

A tanítók legelső szintje a upádhjája szint, ők a kezdő tanítók, vagyis inkább olyan tanítványok, akik már maguk is oktatják a fiatalabb társaikat. A tudásuk még nem mély, de az erőfeszítésük mégsem hiábavaló, hiszen tanulóként közelebb érzik magukhoz a fiatalabbak problémáit, és közvetlenebb, baráti kapcsolatot tarthatnak fenn egymással. Azonban mivel a tudása hiányos, ezért a hatásköre sem túl nagy, legfeljebb kiegészítő tudást adhat a tanítványoknak, akik maguk is egy valódi guru irányítása alatt állnak. Sohasem lehetnek saját tanítványaik. Amikor egy pár éve gyakorló astangás elkezdi otthon tanítani az anyukáját, akkor ezáltal upádhjája tanítóvá válik.

A második csoportba az adhjápaka tanárok tartoznak. Ők hivatásszerűen, pénzért oktatnak, az elnevezést leginkább a védikus tudományok, szanszkrit nyelv tanítóira alkalmazzák. Tehát ők nem spirituális vezetők, hanem nagy tudással rendelkező tanárok. Az astanga vinyásza jóga világában ők a jól felkészült jógaoktatók, akik még maguk is a szamádhi felé vezető rögös utat járják.

A harmadik csoportba tartozó tanítókra már használhatjuk a guru megnevezést, ők szintén rendelkeznek a fent említett tudással, azonban már meg is valósították az írások végső célját, ezáltal valóban megértették a lényeget. Szert tettek a képességre, hogy a tanítványokat elvezessék az önmegvalósításig. A példa természetesen adja magát: mindenki előtt Guruji képe jelenik meg a szó hallatán az astangások körében (a szó végi -ji a tisztelet további hangsúlyozására szolgál). Guruji soha nem pénzért, megélhetésért tanított, szeme előtt csakis a tanítványai fejlődése lebegett.

Az ácsárják a legmagasabb szinten lévő tanítók, ők azok, akik nem csak megvalósították az Írásokban lévő tudást, hanem adott esetben új gondolatokat, módszereket is bevezetnek a tanítványok és az egész emberiség javára. Gondolhatunk itt például Krishnamacharyára, aki egészen új megvilágításba helyezte a jóga oktatását, például nyugati hölgyeket fogadott el tanítványként, és olyan gurukat adott a világnak, mint K. Pattabhi Jois vagy B.K.S. Iyengar, akiket alighanem szintén az ácsárják közé sorolhatunk. Tehát ahhoz, hogy változtatásokat vezessünk be a gurunktól kapott módszereken ácsárja szinten kell lennünk: tökéletes, megvalósított tudás és a Legfelsőbbel való kapcsolat nélkül veszélyes lehet az efféle önkényeskedés.

A guru és tanítvány közti ideális kapcsolatot az Upanisadokban található békemantra gyönyörűen írja le:

om saha nāvavatu
saha nau bhunaktu
saha vīryaṃ karavāvahai
tejasvināvadhītamastu mā vidviṣāvahai
oṃ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ

Jelentése:
Om! Védelmezzük (a tanító és tanítvány) egymást és fogyasszuk együtt a tudás gyümölcsét! Ragyogjunk együtt fényesen, és soha ne ébredjen köztünk gyűlölet!
Om! Legyen béke, legyen béke, legyen béke!

A bejegyzés az Ananta Research Foundation Yoga Sutra kurzusának előadásai alapján készült (oktatók: Dr. M.A. Jayashree és Prof. Narasimhan).

Astanga fogalomtár 1. rész

Danny and GuruJi

Gyakran hallhatunk szakmai vitákat az astanga jóga világában azzal kapcsolatban, hogy milyen a tradicionális gyakorlás, vagy a tradicionális sorozatok. Az egyértelmű, hogy például az első sorozat is számos változáson ment kereszül az utóbbi 50 évben, és a nyugati tanárok, akik a ’60-as években utaztak Mysore-ba tanulni egészen másképp oktatnak, mint a jelenlegi Sharath tanítványok. Tehát könnyű belebonyolódni a kérdésbe, hogy milyen is a tradicionális gyakorlás?!

Ezért érdemes bevezetni néhány új kifejezést, amelyek segítenek eligazodni az útvesztőben.

Jelenlegi tradíció: az a mindenkori gyakorlási mód, ahogyan éppen a Mysore-ban található K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-ban oktat Sharath Jois, az intézet vezetője. Híres képviselők többek között Kino MacGregor és Govinda Kai. A regisztrált oktatók teljes listája megtalálható az Intézet honlapján.

Old school tradíció: elsősorban Pattabhi Jois korai tanítványinak oktatási módszerére használhatjuk a kifejezést, akik ma is úgy tanítanak, ahogyan annak idején Gurujitől tanulták. A sorozatok részben eltérnek a jelenlegi tradíciótól. Ebbe a csoportba tartozik például David Swenson vagy Richard Freeman.

Freestyle módszer: az astanga sorozatok módosításokkal történő oktatása (kihagy vagy beilleszt bizonyos ászanákat, mozdulatokat), vagy szélsőséges esetben bátran keveri más módszerekkel, hagyományokkal. Véleményünk szerint ezt a módszert nem is helyes astangának nevezi, szerencsésebb a vinyásza jóga kifejezés használata. A legjobb példa rá nagy kedvencünk, a sámándobos Danny Paradise.

A Gangesz jógája

Gangesz jógája

Bár Rishikesht már minden irányból körülölelik a Himalája még barátságosan lankás vonulatai, a város hangulatát mégis leginkább a Gangesz tiszta zöld vize határozza meg. Az utcák pontosan követik minden apró kanyarulatát, a házak pedig úgy épültek, hogy bárki öt perc alatt elérhesse a szent folyó vizét, ha éppen a bűneit szeretné lemosni magáról.

A szokás az, hogy mielőtt bárki belépne a Gangesz vizébe, először a kezét mártja bele, majd vizet ajánl az Istennőnek, végül a fejére is hint pár cseppet. Amit eleinte különösen érdekesnek tartottam ebben a tiszteletteljes szertartásban az volt, hogy a Gangesznek saját vizét, önmagát ajánljuk fel. Számtalan idős bölcs választja a folyó partját otthonául életük befejezéséhez, akiknek már semmije sincs a ruhán kívül, amelyet hordanak, de még ők is megfelelően leróhatják tiszteletüket, hiszen maga az Istennő biztosítja az áldozati kellékeket. Nincs szükség másra, csak az őszinte odaadásra.

Sajnos azonban nem élhet mindenki a Gangesz partján, de vajon ez azt jelenti, hogy nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen egyszerű módon áldozzon a Legfelsőbb előtt? Értékes felajánlásokra és aranytálcára van szükség a világ többi pontján? Vagy másképp, az astanga gyakorlójának szemszögéből nézve: vajon a gyakorlásunk csak akkor válik valódi felajánlássá, ha nagyon magas szintet értünk el az ászanák terén?

Az odaadás őszintesége sosem attól függ, hogy milyen értékes a felajánlásunk. A Bhagavad Gítában is ezt olvashatjuk:

“Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.” (Bh.G. 9.26.)

Minden a szándékon és a hozzáálláson múlik. Az ászanagyakorlás célja, hogy felkészítse a testünket a szamádhihoz vezető útra, amelynek kulcsfontosságú eleme a stabil, kényelmes ülőhelyzet. A napi rutinunk végrehajtása során fontos tisztában lenni a végcéllal, de természetesen az adott, jelen állapotunknak megfelelően kell végezni a gyakorlatokat. Még ha csak pár Napüdvözletet vagyunk képesek végrehajtani, azt is teljes odaadással végezzük, tudva, hogy ezáltal is közelebb vagyunk a felszabaduláshoz. Ahogyan a Gangesz is az odaadást értékeli, és nem az áldozat anyagi értékét, éppúgy a gyakorlásunkban is a legnagyobb fejlődést a megfelelő hozzáállás kialakításával érhetjük el.

A guru parampará

Astanga parampara

A jóga ősi út az önmegvalósítás felé. Nehéz, sőt lehetetlen megmondani, hogy honnan is származik, sok tanítás forrása a homályba veszett, amint a Bhagavad Gítá 4.2. verse is megerősíti:

“Évam parampará-práptam
imam rádzsarsajó viduhu
sza kálénéha mahatá
jógó nastah parantapa”

(E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncolaton keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.)*

Vajon miért van az, hogy a jóga tudományát több ezer évesnek mondják az indiai tanítók, de az ismert írásos emlékek, mint például Patandzsali Jóga szútrái jelen tudásunk szerint alig több, mint kétezer évesek?

Nézzük először arra a kérdésre a választ, hogy mi az oka egyes jógairányzatok visszanyomozhatatlan eredetének. Régen a jóga tudományát a guru hagyományosan személyesen, szóban adta át a tanítványoknak. A tudásra vágyó keresők felkutatták a tanító általában nyugodt, eldugott helyen lévő lakóhelyét. Ezután először bizonyítaniuk kellett, hogy valóban őszinte a szándékuk: nem önző vágyak vezérlik őket, valamint hajlandóak keményen tanulni és engedelmeskedni a tudás megszerzéséért. Ekkor a guru elfogadta őket tanítványnak. Együtt éltek vele az otthonában, segítettek neki a mindennapi feladatokban, és közben a bölcs tanította őket. A gyakorlati elemeket és az elméletet egyaránt közvetlenül oktatta, azaz a tanulók figyelték a guru minden szavát és tettét, amelyeket azonnal meg is jegyeztek, nem kellett leírniuk, hogy később memorizálják. Ezt a tanítói hagyományt, amely generációról generációra pusztán szóban adta át a tudást srúti paramparának nevezzük. A parampará tanítói láncolatot jelent, a tanuló számára ismert volt a tanítójának a tanítója, a tanítójának a tanítójának a tanítója… és így tovább akár évezredekig visszamenően. A folytonosság tehát adott volt, és ez, illetve az alkalmas tanítványok gondos kiválasztása biztosította a tiszta tudás fennmaradását.

Miután a tanító áldásával a tanítványok is elkezdték továbbadni a megszerzett tudást, ugyanezt a hagyományt követték. Láthatjuk, hogy ehhez a rendszerhez néhány tulajdonság elengedhetetlenül szükséges: kiváló memória, tiszta szándékok és tisztelet a tanítónk iránt.

Természetesen az alkalmas tanítónak is egyedülálló tulajdonságokkal kellett rendelkeznie. B.K.S. Iyengar a következő jellemvonásokat tartja elengedhetetlennek a Pránájáma új megvilágításban című könyvében:

  • kifogástalan az észrevételeiben és ismereteiben ,
  • rendezettség a személyes gyakorlásában,
  • szilárd és eltökélt a tanulásban,
  • mentes a tettek gyümölcse utáni vágytól és
  • igaz szívű abban, amit annak érdekében tesz, hogy tanítványait a tudás igazi lényegét illetően eligazítsa.

A mi korunkban a fent említett magas követelmények miatt már nagyon ritkán alkalmazzák ezt a tanítási módszert, de azért találhatunk rá példát: az astanga jógában a pránájáma oktatást az én Tanítóm a mai napig így végzi. Ha felkészültnek találja a tanítványt, akkor egyénileg tanítja őt. Nincsenek jegyzetek vagy csoportos tanórák, csak a tanár példája és szavai. Ezeket a kivételesen értékes gyakorlatokat ugyanis így a leghatékonyabb és legbiztonságosabb átadni, hiszen megfelelő útmutatás nélkül akár árthatnak is a jóhiszemű gyakorlónak.

Egy másik példa az astanga vinyásza jóga eredetéhez kötődik. Tirumalai Krishnamacharya 16 évesen álmában utasítást kapott Nathamunitól, hogy keresse fel Alvar Tirunagari városát. A fiatal jógi engedelmeskedett, és mikor elért a céljához transzba esett. Ekkor megjelent előtte három bölcs, köztük Nathamuni is. Meghallgatta tőlük a rég elveszett legendás könyv, a Jóga Rahaszja verseit, amelyeket azonnal memorizált, és ébredése után is emlékezett rájuk. Írásban is rögzítette, így az ő kegyéből számunkra is elérhetővé vált a remekmű. Később tanulmányai befejezése után zarándokútra indult a Himalájába, ahol  egy barlangban rátalált mesterére, Srí Ramamohan Brahmacarira. Hét és fél évet töltött vele és családjával, mialatt ászanát, pránájámát és jógafilozófiát tanult a bölcstől. Mikor véget értek a tanulóévei, megkérdezte a tanítóját, hogy mit kér fizetségül. Srí Ramamohana Brahmacari azt válaszolta, hogy “keress magadnak feleséget, alapítsatok családot és tanítsd a jógát”. Krishnamacharya nem csak eszményi jógamester volt, hanem tanítvány is, hiszen a kérést tökéletesen teljesítette.

Sajnos az idő múlásával a srúti parampará továbbfűzéséhez szükséges jellemvonások gyengültek az emberiségben, és a tudás lassan kezdett eltorzulni. Az astanga jóga** esetében is eljött az a pont, ahol a tanítók és tanítványok alkalmatlansága miatt már nem lehetett tisztán fenntartani a hagyományt a srúti parampará útján. Alighanem ez volt az az időpont, amikor a nagy bölcs, Patandzsali Maharishi színre lépett; látta, hogy a tanítványok már nem tudják pontosan továbbadni a tanítójuk tudását, sőt az is elképzelhető, hogy addigra már teljesen eltűnt az astanga jóga tradíció, megszakadt a tanítói láncolat. Viszont mivel rendkívül értékes és hasznos tudásról van szó, ezért a nagy bölcs úgy döntött, hogy igazodik a kor igényeihez, és írásban rögzíti az astanga jóga legfontosabb elemeit.

A szútra műfaját választotta, azaz rendkívül rövid és tömör aforizmákban foglalta össze az önmegvalósítási út leglényegesebb pontjait. A Tanítóm, prof. Narasimhan találó hasonlatot használt a műfaj jellemzésére, amely szerinte olyan, mint a rövid vázlatpontok, amelyeket a modern kor előadói vetítenek ki előadásuk során. Meg lehet-e érteni például egy tantárgy előadását csupán a prezentáció szövegéből? Valljuk be, meglehetősen nehezen. Félremagyarázások táptalajaként szolgálna, ha mindenki csak olvasná a kivetített szöveget, de nem hallaná az előadót. Ezért feltétlenül szükséges mellé a szóbeli magyarázatot is nyomon követni. De ha például az előadó tanár gyakornoka már meghallgatta az előadást, és meg is valósította a benne foglaltakat, akkor számára elegendő, ha a tanára átadja neki a prezentáció diasorozatát, és a segítségével ő is megfelelően elő tudja adni az anyagot a diákoknak.

A példából látszik, hogy ma is változatlanul fontos találni egy megfelelő tanítót, aki az ő tanárai tudását átadja nekünk. A különbség annyi, hogy nekünk szerencsére már rendelkezésünkre állnak az irányadó pontok, amelyekhez lehet viszonyulni, és ezért végtelen hálával tartozunk Patandzsali Maharishinek.

*A fordítás forrása: A Bhadavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.
**Nyolcágú jógarendszer

1456

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved