Az Astanga vinyásza jóga nem hatha jóga

gurujis

Gyakran kerül érdeklődés középpontjába Pattabhi Jois ászana-rendszere: honnan ered és hogyan fejlődött az évek során, ugyanakkor a diskurzusok során kevesen helyezik bele Guruji rendszerét az Astanga (nyolcágú) jóga egészébe, ami egyike a hat orthodox indiai filozófiai irányzatnak (darshana).

Guruji mindig azt mondta, hogy amit ő tanít, az az eredeti Patanjali jóga.

És hogy miből következik mindez?

Napjaink tudósai úgy vélik , hogy az ászanagyakorlás elsőként a Hatha jóga irodalmában – mint a Hatha Yoga Pradipika vagy a Gheranda Samhita – nagyjából 1000 évvel ezelőtt jelent meg, éppen ezért merül fel Patthabi Jois ászana-rendszerével kapcsolatban a kérdés, hogy az vajon ősinek vagy inkább modernnek tekinthető, esetleg egy ősi gyakorlás modern verziójának.1

Az indológusok általánosan úgy gondolják, hogy Patanjali a Hatha jóga szövegeinek megjelenése előtt mintegy 1000 évvel élt, így Guruji állítása Patanjali eredeti tanításaival kapcsolatban a nyugati tudósok szemében kissé ellentmondásosnak tűnik.

Guruji a tradicionális Patanjali jógáról, gurujától, Krishnamacharya-tól tanult, aki a Yoga Korunta bölcsességét adta tovább tanítványának:

“Rama Mohana megtaníttatta velem az egész Yoga Gurandam-ot (Yoga Koruntát) gurkhali nyelven. Ez a terjedelmes mű Patanjali Jóga szútráját dolgozta ki aprólékosan, és látta el kommentárokkal, amikre a Szútrák tömör megfogalmazása miatt volt szükség. A Yoga Gurandamban a különböző jógapózok és mozdulatok vannak világosan leírva és értelmezve. Csak azután értheti meg Patanjali Jóga szútrájának belső jelentését és esszenciáját bárki is, miután tanulmányozta ezt a könyvet.” 2

Guruji szerint a Yoga Koruntában volt először megemlítve a drishti, bandha, vinyasa – mint az astanga jóga “alapelemei” –  és itt lettek először csoportosítva az ászanák azok terápiás, tisztító vagy erősítő jellegüknél fogva.

Tudomásunk szerint a Yoga Koruntán kívül nincs egyetlen egy másik szöveg sem, amelyik megmagyarázná az ászanák szerepét és gyakorlását.  Bár maga a mű – úgy tűnik, hogy – elveszett, tanításainak bölcsessége Krishnamacharya és tanítványain keresztül továbbra is virágzik a Vini jóga, Astanga Vinyásza jóga és az Iyengar jóga segítségével.

Létezett ugyanakkor néhány más, korai szöveg, ami ászanákkal foglalkozott – mint Nammalovar Tirumantiram-ja ( 5. Század) vagy a Yoga Yajnavalkyasamhita ( Kr.e. 2 – Kr. u 4 század). Ezeknek a szövegeknek a fordítása azonban csak nemrég látott napvilágot, keletkezésük ideje pedig vitatott. Nemrégiben az Indus-völgyi civilizációk tanulmányozása céljából folytatott régészeti ásatások közben találtak jóga ászanákat ábrázoló, mintegy 4000 éves pecséteket is, így már nem meggyőző az ászanák felbukkanását a Hatha jóga középkorból származó szövegeiben keresni.

Az ászanák mindig is a hindu kultúra részei voltak. Egy társadalomban, amelyik székek helyett mindig a földön ült, különféle ülő pózok természetesen adaptálódtak. Különböző ászanákat adaptálódtak a  különböző tevékenységekhez – például a “baddha konasana” cipészpóz néven is ismert – ugyanis ilyen pozícióban készítették és javították a cipészek a cipőket – lábfejeiket használva munkapadként. Ami szintén ismeretes, más pózok alkalmasak meditációra és légzőgyakorlatok (pranayama) végzésére, zenélésre vagy éppen a különböző rituálék elvégzésére – ezek a hindu kultúrában már időtlen idők óta használatosak voltak. Éppen ezek miatt tűnik furcsának bármilyen szövegben ászanák után kutatni, vagy valamelyik szövegből származtatni őket. Egy kicsit olyan, mintha azt mondanánk, hogy zene sem létezett mindaddig, amíg valaki el nem készítette az első kottát.

De nem csupán az ászana volt az élet része:  a jóga és az ayurvéda tudománya Dél-Indiában szorosan összeolvadt. Krishnamacharya és Guruji egyaránt testvértudományoknak nevezte őket, és mindketten elmélyülten kutatták ezek kapcsolatát, összefüggéseit. Krishnamacharya a Dél-Indiai bölcsességek forrásához kapcsolódott, Tamil bölcsek és a Nath jógik vérvonalához.

De félretéve a kor és eredet kérdését, észrevehetjük, hogy eltávolodtunk egy sokkal fontosabb kérdéstől:

Az Astanga jóga Hatha jóga, vagy a Patandzsali jóga valami egészen más?

Norman Allen:

“…ha az emberek egyszerűen Hatha jógának hívják, az rosszabb, mintha Astanga jógának nevezik, sokkal rosszabb. Felmerül a kérdés: nevezhetjük-e a Patanjali jógát rendszernek még akkor is, ha egy konkrét ászana leírásáról sincs benne szó ?!)”

“…a Hatha jógik különböző gyakorlatokat végeztek, hogy testüket a felszabadulás eszközeként tudják használni.Kristály tisztaságú és keménységű test elérésére törekedtek. Át akarták alakítani a testüket abból a célból, hogy az lelkük valódi hordozó-eszközévé váljon. Láttuk őket Pondicherryben : átvágták az ínszalagot a nyelvük alatt,  hogy megakadályozzák a szómának, az “élet nektárjának” lecsepegését és elpazarlódását. Extrém módon alkalmazták a brahmacharya-t, például nem mehettek és üríthették ki beleiket bármikor – ez Hatha jóga. A Nap és a Hold, Shiva és Shakti összeolvadása; ez az, amit láttunk. Valószínűleg nem foglalkoztak volna a hatha jógával, ha nem tudták volna, mi is az. “3

Guruji a Hatha jógára Észak-Indiai jógaként tekintett, és teljes mértékben lebeszélt minket arról, hogy azzal foglalkozzunk, finoman célozva arra, hogy némely gyakorlat inkább visszahúzó hatású. A hatha jóga az ászanákon és a légzőgyakorlatokon kívül mudrákat (kéztartásokat) és kriyákat (tisztító célzatú gyakorlatokat) használ: például a saját vizelet elfogyasztását, a test hamuval való befedését, a nyelv alatti ínszalag átvágását stb. (lásd: Hatha Jóga Pradipika és Gheranda Samhita)

Szóval mégis mi az ászana szerepe az Astanga jógában – mi az, ami annyira megkülönbözteti a Hatha jógától?

Jógikus szókincsünk Hatha jóga szövegekből származik – nádik, csakrák, kundalini – ezek egytől egyig Hatha jóga fogalmak. A Hatha jógi durva fizikai és szubtilis testének tantrikus, eksztatikus megtapasztalására törekszik a különböző gyakorlatokon – például ászanákon – keresztül, és végső célja nem más, mint megszabadítania önmagát mindennemű kötődéstől és összeolvadni a magasabb tudatossággal.

A hatha jógában szó esik fizikai és szubtilis test átalakítása által a prána és apána egyensúlyba hozásáról, a kundalini felébresztéséről, csakrák nyitottá válásáról, az istenivel való aktív és eksztatikus egyesülésről. Ahogy a fentebbi Norman Allan idézet is rámutatott, a Hatha jóga útja aszketikus és Guruji éppen ezért nem tartotta követendő módszernek.

A szamádhi fogalma Patanjali jógájában mély koncentrációként vagy elmélyedésként van definiálva. A szamádhi állapotának elérése az ashtanga jógában 8 lépcsőn keresztül van leírva . Az első négy lépcső alkotja a gyakorlás “külső” ágát, a következő négy lépcső pedig a “belsőt”.

A külső ágak felkészítik a jógit az ülő meditációra. Ezek a test és elme gyógyítását, megtisztítását és erősítését célozzák meg. Amikor a test és elme megszilárdul, kezdődhet a gyakorlás belső folyamata.

Amíg a Hatha jógik eksztázisra törekszenek, mint gyakorlásuk közvetítő erejére, addig a Krishnamacharya által felvirágoztatott Dél-Indiai hagyomány befelé figyelő út –  az elme lecsendesítése céljából. Az ászana ebben a kontextusban terápiának tekinthető – felkészülés az ülésre és a magasabb szintű belső gyakorlatokra.

“Krishnamacharya azt mondja, ez a jóga “ashastra-shastra-chikitsa”,  ami azt jelenti , műszer nélküli operáció. Nagyon óvatosan és gondosan kell gyakorolni, mindenféle külső beavatkozás nélkül, mivel a test önmaga az az eszköz, ami az operációt végrehajtja.”4.

Amíg Krishnamacharya idősebb korára vált terapeutás munkája kapcsán ismertté, maga a terápia téma a kezdetektől fogva része volt tevékenységeinek.  Alapos ayurvéda ismeretei átitatták jóga oktatását.

Guruji is foglalkozott gyógyítással. Egyetlen könyve, a Jóga Mala a jóga terápiáról szól. Dolgozott tudniillik egy ayurvedikus kórházban Mysore-ban és az orvosok rengeteg olyan pácienst küldtek hozzá, akiket kórházi körülmények között nem tudtak meggyógyítani, így rengeteg tapasztalattal rendelkezett.

Krishnamacharya szerint a Jóga szútra második fejezetének első szútrája szól a terápiáról:

tapaḥsvādhyāyeśvarapraṇidhānāni kriyāyogaḥ II.1.

A tapas (tapas = önfegyelem, lemondás) szó sok mindent magában foglal: pl. étkezési szokásaink megváltoztatását, de ugyanúgy a pranayama és az ászana is részei a tapas-nak… Krishnamacharya az ászanát a svadhyaya (svadhyaya = önvaló tanulmányozása, önismeret, önmegfigyelés, írások tanulmányozása) alá is sorolta, hiszen az ászanák gyakorlásával sokmindent megláthatunk és megérthetünk  önmagunkkal, működésünkkel kapcsolatban.4

Patanjali így folytatja: a jóga gyakorlásával megszabadulhatunk a szenvektől (klésa – szenvedésünk okozói) és elérhetjük a szamádhit.

Gyakran szó esik arról, hogy a Patanjali féle jóga nem úgy értelmezi az ászana gyakorlást, mint ahogyan az ma ismeretes. Ő arról a szilárd és kényelmes pózról beszél, ami a sikeres pranayama gyakorláshoz és a 8 lépcsős út magasabb szintű (belső) gyakorlásainak elvégzéséhez szükséges. Habár Patanjali nem részletezte különösebben, de az ászana gyakorlás az önfegyelem ( tapas)  kategóriája alá esik – erőfeszítések árán elért megtisztulás.

Guruji úgy vélte, hogy a padmászana (lótusz póz) a legfontosabb póz – a tökéletes ászana pranayama és meditáció végzéséhez. A legtöbb indiai számára nem okoz nehézséget ebben a pózban ülni – hiszen a földön ülés kultúrájról beszélünk (bár ez a tendencia azért az utóbbi időben változott).

Azonban a nyugatiak számára ez egy nagyon nehéz ászana. Sok támogató jellegű póz gyakorlására van szükség ahhoz, hogy ki tudjon alakulni a szilárdság és kényelem ebben az ászanában.

A képzeletbeli nagyító alá Pattabhi Jois tanítványai közül néhányan az ászanát helyezték, és tették mindezt olyan mértékben, hogy a nagy közönség számára úgy tűnhet, hogy az Ashtanga jóga tradició a Hatha jógához, vagy azon egyéb irányzatokhoz tartozik, amelyeknél a fizikai gyakorlással ér véget a jóga folyamata.

Amikor az emberek azt kérdezik tőlem, hogy milyen jógát tanítok, azt felelem – Ashtanga jógát- a reakció gyakran ez:

“óh, az a fizikailag nagyon megerőltető féle , az a  “nem-spirituális” jóga, ugye ?” 

Ha az interneten rákeresünk az ashtanga szóra, hasonló hangvételű magyarázatokkal és leírásokkal találkozhatunk:

“Napjaink egyik legismertebb jógairányzata az Astanga jóga, amit olyan hírességek gyakorolnak, mint Madonna, Sting vagy Woody Harrelson. Népszerűségét “extra zsírégető” típusú edzésmódjának köszönheti, ami az izzadás mértékének növelésével karcsú és feszes izmokkal ajándékozza meg a gyakorlóját.”5

Elég szerencsétlen a szituáció, de nem okoz meglepetést a test és a testtel való megszállottság korában, hogy hasonló mértékű megszállottság alakul ki ászanák vagy éppen ászanák sorozatának tökéletes kivitelezése irányába. Habár nagyon hatékony motivációs tényező, de a testtel való megszállott foglalkozás a spirituális gyakorlásunkat előbb vagy utóbb hátráltatni fogja, ami ahhoz vezet, hogy beleragadunk a fizikai erő és szépség csodálásába, elvétve így a valódi célt és a gyakorlás helyes módját. Az ászanák tökéletes kivitelezésének vajmi kevés köze van a jóga útján való továbbhaladáshoz.

A nyugati világ ászanagyakorlását a különféle gyógyszerek túlfogyasztásához is hasonlíthatnánk: néhány tünetet talán megszüntethetünk egy időre, de a helytelen alkalmazás következtében más tüneteket hozhatunk létre. A gyakorlás céltalan figyelemmel gyakran nem kívánatos ereményekhez vezet: hiúság, sérülés, fájdalom, sértődés…

A gyakorlás céljával való azonosulás nélkül annak áldozatává válhatunk. A jóga nem testedzés szálkás és feszes izmok építése céljából. Addig, ameddig nem értjük meg az ászana helyét és szerepét Patanjali jógájában, Guruji jógájában, nem meglepő, hogy zavarodottság van bennünk.

Ami bizonyos, hogy a jóga nagyon hatékony eszköz .  Még ha “egóval” is kezd neki bárki is a gyakorlásnak, a jóga ereje végül lerombolja azt. Mindenesetre a könnyebb módszer az, ha felhívják figyelmünket a sikerhez vezető közvetlen útra, mintha hosszú és kemény úton kell megtanulnunk a leckét.

Az ászana célja tehát a terápia , a gyógyítás. Ez minden. Fizikai és érzelmi terápia. Meg kell tanulnunk az ászanákat így, ennek az ismeretében gyakorolni.

Guy: Mit gondolsz, milyen messzire tud vinni a fizikai gyakorlás? Meddig érhetsz el pusztán fizikai gyakorlással?
Norman Allen: A legtöbb esetben valószínűleg sehová más lépések megtétele nélkül…Helyes szándék, étrend, jamák és nijámák követése nélkül nem fog megtörténni. Ezekkel együtt biztos lehetsz benne, hogy az egód fel fog oldódni, hogy megszabadulsz tőle.  Ha a gyakorlás szenzációhajhász és versengő, akkor még teljes mértékben gyermekcipőben jársz, a gyakorlás rajasztikus. Neked viszont meg kell próbálnod a szattvikus minőségre törekedni, módszeresen különben nincs esélyed továbblépni.

Guy: Úgy gondolod, hogy az ászana gyakorlás le tudja rombolni az egót?
Norman: A gyakorlás – attól függően, hogy milyen céllal végezzük –  feloldhatja az egót, igen .3

Úgy gondolom, hogy Guruji talán egy kissé alulértékelte a nyugati ember egójának az erejét – sokkal erőteljesebb, hataloméhesebb és megszállottabb ugyanis, mint például az indiai emberé. Más részről viszont talán ezt elismerve és felismerve, az egó fogalmát hozzákapcsolta a jógához, tudva azt, hogy végső soron a gyakorlás útján minden akadály elhárul.

De ha folytatódik az ászanagyakorlás fizikai lehetőségeinek túlhangsúlyozása, rengeteg ember fogja elszalasztani a jóga valódi céljának megértését és fogja azt gondolni, hogy maga az ászanagyakorlás a cél és nem csak az eszköz.

Mint ahogyan a híres buddhista tanmese a Holdra mutató ujjról is remekül példázza– ha megrekedünk az ászanagyakorlásban, megszállottjává válunk, akkor tulajdonképpen az ujjat bámuljuk ahelyett, hogy azt néznénk, hogy hová mutat.

Számos astanga gyakorló objektivizálta ászanagyakorlását megfelelő tanár vagy megfelelő megértés nélkül.  Úgy beszélnek manapság “a gyakorlásukról”, mintha az valami tőlük független lény lenne, vagy ismételgetik, hogy “minden idővel jönni fog” és várják, hogy az ászana gyakorlás elvezeti őket a végsőkig. Ennek így nem sok értelme van. Egyéni gyakorlásról van szó, egyedi megtapasztalásokkal.

Az ászanák sorozata olyan, akár egy zenemű kottája – butaság lenne a hangjegyeket összekeverni az igazi zenével. Az ászanák gyakorlása közben a testünk mozgatásával megtisztítjuk magunkat: ez egy tulajdonképpeni “belső tisztálkodás”. Mégsem nevezhetjük spirituális gyakorlásnak, amennyiben öncélú marad. A belső tisztulással, ami idővel nyugodt, kiegyensúlyozott személyiséget eredményez – mellékhatásként – másokkal is jobban fogunk tudunk bánni. Ahhoz azonban, hogy a jógát spirituális gyakorlássá emeljük mindenképpen szükséges a jámák és nijámák tökéletesítése önmagunk és mások irányába.

A gyakorlók könnyen becsaphatják magukat, hogy pusztán az ászanák gyakorlása elhozza a vágyott boldogságot vagy más vágyott célt, de ez így nem igaz : ismételten hangsúlyoznám, hogy az ászanák kizárólag terápiás jellegeűek.

Az “igazi munka” = spirituális tudakozódás, terápiás ászanagyakorlással illetve a jámák és nijámák követésének összekapcsolásával. Ez a tudakozódás csak akkor fog számunkra gyümölcsöt hozni, ha a helyes irányba indulunk. Emiatt szükséges a tanító. Néhányan úgy vélekednek, hogy maga az ászanagyakorlás a tanár – de amit ilyen módon megtanulhatunk, az nagyon kevés. Az a fő probléma ezzel a vélekedéssel, hogy nem számol azzal a ténnyel, hogy minden ember bizonyos típusú berögzült mintákkal rendelkezik, így a gyakorlásuk is ugyanezeket a mintákat fogja tovább éltetni, amennyiben nincs mellettük egy tanár, aki segít máshogy látni és ezáltal új cselekvési minták kidolgozására késztetni őket. Ha ez nem következik be, csak a karmánkat ismételgetjük – kényszeresen.

Guruji az ászanában látta meg a kiváló kiindulási alapot, amire egy erős spirituális gyakorlást fel lehet építeni. Az első lépés a Chikitsa – Terápia, a második a Shodhana – tisztítás. A harmadik lépcső a Sthira – szilárdság, állandóság – ami a hosszabb ideig tartó ülés és a pranayama valamint az azt követő belső gyakorláshoz való alkalmasságot biztosítja.

Az astanga jóga folyamatában, ahogyan az egymást követő lépcsőkön haladunk, vagyis miután elértük a stabil és egyben kényelmes pózt, majd megtisztítottuk az elmét a légzőgyakorlatok segítségével, a jámák és nijámák tökéletesítésével, elérkezünk a pratyahara -hoz (érzékelés visszavonása) . Guruji szerint az előbb említett külső ágak tökéletesitése nagyon nehéz és rengeteg erőfeszítést igényel, de a belső ágak elsajátítása – dharana (koncentráció), dhyana (meditáció) és szamádhi természetesen fejlődik ki, amint a külső ágakat megvalósítottuk.

A pratyahara híd a külső és belső ágak között. A pratyahara megvalósításán keresztül az érzékek és a cselekvés szervei visszahúzódnak önmagukba, eltávolítva önmagukat az érzéki élvezetek csábításától. Ugyanúgy, ahogy a teknős visszahúzza fejét és lábait páncélja mögé, az érzékszervek egyesülnek az alacsonyabb szintű elmével – a manasszal (a tizenegyedik érzékszerv, a csapongó, vándorló “majom-elme”). Ennek eredményeként a manasz visszahúzódik önmagába.

A pratyahara a vairagya, azaz a lemondás tökéletességre fejlesztése, ami a gyakorlással (abhyasa) együtt az elme feletti uralomhoz vezet. Patanjali úgy ír erről a Jóga szútrában, hogy a legmagasabb szintű lemondás a buddhi (intellektus) és a Purusa (Önvaló, a Látó) természet szerinti megkülönböztetéséhez, továbbá minden a gúnák által megnyilvánított dolgok iránti közömbösséghez vezet ( a gúnák játéka által kreált világ iránt elvesztett érdeklődés vezeti az elmét az önmagába záródáshoz)

“puruṣa-khyāter-guṇa-vaitṛṣṇyam”

A puruṣa-khyāter vagy vivéka khyāter a szútrák központi témája – minden jógagyakorlás végső célja ez: annak a képességnek a kifejlesztése, hogy a Látót megkülönböztessük a látott-tól. Patanjali a Látó (Purusa) összekeverését az elmével az egoitás (asmita) szóval jelöli.

Patanjalinál a II.1 szútra alapján a jóga gyakorlás második eleme a svadhyaya. A jógikus filozófia tanulmányozása a svadhyaya egy formája, ugyanis az elme működésének megértéséhez egyfajta belső térképet nyújt. A jóga filozófiától eltérően figyelmünket az Önvaló természetére irányítja. A meditációt nem szükséges külső világi tárgyakra irányítanunk, sokkal jobb, ha olyan ideákra irányítjuk, amelyek az Önvaló igaz természetét fejezik ki.

Azt mondják, hogy a buddhi (intellektus) természete hasonló a Purusáéhoz . A Purusa minőségek nélküli, de bizonyos ideák alkalmasak arra, hogy a természete irányába mutassanak. Például sok helyen azt olvashatjuk, hogy a Purusa olyan, akár az üres tér – vagy maga az üresség – vagy hogy a telihold fényességéhez hasonló tündöklő fény – maga a boldogság; mindent ismerő és öröktől valóan szabad. A buddhinak (intellektus) meg van az a képessége, hogy ezeket a formákat képzeleten és meditáción keresztül megragadja, felvegye – a meditáció segít az intellektust érintkezésbe hozni a Purusával, ezáltal képessé válik arra, hogy megkülönböztesse magát tőle.

A Purusa a különböző érzékszerveken keresztül tapasztal, mindezek közül a legkifinomultabb az intellektus.  Az érzékszervek, vagy “bejáratok” mindegyike egyfajta érintkezési felületként, képernyőként funkcionál, aminek az élményei közvetítve vannak. A számkhja filozófia alapján 24 ilyen képernyőről beszélhetünk: az elme 4 aspektusa, az 5 energia, az 5 érzékszerv, az 5 cselekvési szerv és az 5 elem – tapasztalataink ezen a 24 receptoron keresztül rögzülnek. Az intellektus ezek közül a legfinomabb szintű; a belső képernyő.

Könnyen észrevehetjük, hogy finomabb szintű érzékeléseinket, tapasztalásainkat sokkal inkább belsőnek érezzük; ezek a sokkal durvább, fizikai észleléseink alatt, fölött vagy azon belül léteznek.

Például van egy bizonyos érzésünk arról, hogy identitásunk valahol a testünkön belül létezik … a prána vagyis az életenergia sokkal finomabb mint a fizikai testünk, annál sokkal finomabb szintű a mentális testünk, annál még finomabb réteg az intellektus. A legfinomabb, végtelenül finom szinten találjuk az Önvalót, a megmagyarázhatatlan és örökérvényű igazságot.

Belülről az elme a Purusától közvetlen benyomásokat kap, úgy, ahogyan mondjuk egy képet vetítünk a filmvászonra. Normális körülmények között ezek a benyomások a minket uraló és lekötő külső zajok (rajas) és szennyeződések (tamas) miatt rejtve maradnak (még alvás közben is) mivel ezek a gúnák játszanak azon a 24 képernyőn, amelyek mindennapi észleleteinket formálják. De ha az összes bejáratot lezárjuk – ha már nem a testünkön keresztül érzékeljük a szaglást, a szexuális vágyat, az életenergiánk mozgását vagy az alacsonyabb szintű elmét (ahamkára), hanem csak az intellektus (buddhi) marad éber és egyhegyű, míg a többit elnyomjuk:  ekkor érjük el a samprajnata szamádhit, és a buddhi “megtapasztalja” a Purusát, ami mindig jelenvaló, de a hétköznapok tudati szintjén elfedve marad előttünk.

Habár a Purusát a térhez hasonlítják, azt is mondják, hogy az intellektus közepében lakozik; a szív vagy elme üregében, ami fizikailag a mellkas közepén található. A külső ágak tökéletesítésén keresztül a szívünket befedő szennyeződések – a “6 méreg” (vágy, düh, szenvedély, mohóság, hiúság/féltékenység és lustaság) amely megakadályoz abban, hogy teljességében megtapasztaljuk önmagunkban a Purusát – lassacskán lekopik, letisztul  – és Önvalónk fénye elkezd sugározni rajta keresztül.

Patanjali nem ajánl egy konkrét meditációt ehhez a felismeréshez – néhány ajánlást tesz a különböző, gyakorlás közben felmerülő akadályok legyőzésére. Már a Jóga szútra elején (I.2) megfogalmazza, hogy az elme működését az uralmunk alá kell fognunk – és onnantól kezdve minden, amit megtapasztalunk, az maga az Önvaló. A további szútrákban azt tanácsolja, hogy durva vagy finom tárgyakon meditáljunk, vagy meditáljunk azon a gyönyörön vagy állapoton, ami a formához kötött/megismerő (samprajnata) szamádhi. De a szamádhi legvégső formája – a forma nélküli/tartalom nélküli (asamprajnata) szamádhi kizárólag teljes  önkorlátozással/ürességgel érhető el.

A dharana, dhyana és a szamádhi nem különállóak – ezek fokozatosan egymásba olvadó ágak. Ezt szamjámának is nevezzük. A dharana – koncentráció – az az állapot, amire gyakorlásunk közben folyamatosan törekszünk.

A dhyana és a szamádhi a koncentráció elmélyítése. Amint a svadhyaya gyakorlásán keresztül megértjük, hová helyezzük a figyelmünket – vagy inkább hogyan vonjuk vissza a figyelmünkent és tartózkodjunk az Önvalónkban, nem marad a külvilágban olyan tárgy, amin meditálnánk.

Tudatosságunk fokozatos befelé, önmagunk felé fordulásával a dharana, dhyana és a szamádhi egymásba olvadnak és amint az elmében történő módosulások megszűnnek, az Önvaló fénye megnyilvánul.

Ez a folyamat tehát azt mutatja, hogy az ashtanga jóga az internalizáció ösvénye: az ösvény, amin a külső világ hatásai (test, elme, érzékszervek) megszűnnek, hogy a Látót önmagát láthatóvá tegyék. Az elme tulajdonképpen felfüggeszti működését az elmerülés ezen állapotában és lehetőségünk nyílik rá, hogy megtapasztalhassuk tiszta létünket.

Úgy tudom, hogy George Feuerstein tollából származik az “ensztázis” kifejezés – ami ezt az önmagunkba elmerülést próbálja az extázis – önkívület – szóból kiindulva megragadni.

A hatha jógik eksztatikus állapotától eltérően tehát az astanga jóga gyakorlója ezen belső “ensztatikus” állapot felé igyekszik eljutni: az elme zsarnoksága alól felszabadított állapothoz, ahol közvetlenül tapasztalhatja meg a legvégső igazságot, boldogságot és szabadságot.

Az ászanák tanítása közben Guruji rengeteg mást is tanított – minden egyes tanítványát annak személyiségéhez illeszkedő módon, és természetesen mindenkiben máshogy rezonáltak a tanítások.

De minden tanítása a Jóga szútra,  a Védák és az Upanisádok, vagy Sri Shankaracharya műveiből származik…ez ugyanúgy hozzátartozik az ászana-rendszerhez, amelyet “Első sorozatnak” vagy “Második sorozatnak” nevezünk, és egyénre szabottan és elméleti órákon keresztül egyaránt tovább lett adva. Ezek a művek is nélkülözhetetlenek a Patanjali jóga tanításához és gyakorlásához (a Jóga filozófia – s fő műve, a Jóga szútra – egyike a 6 indiai filozófiai rendszernek (darshana) ami a Védák tanításait kezeli kiindulópontként). Az ősi szövegek tanulmányozására azért van szükség, hogy a jóga filozófiát teljességében megérthessük.

Amit Gurujitól tanultunk, saját bőrünkön tapasztaltuk – ez volt tulajdonképpen tanulásunk elsődleges módja. Guruji tanitási módszere a fizikai gyakorlás különleges formája volt; segített minket túljuttatni azokon a  korlátozott elképzeléseinken, hogy mire vagyunk képesek és mi az , amire nem; és megszabadított az ehhez az elképzeléshez fűződő érzésektől is. Azáltal, hogy bíztunk a tudásában és a kezeiben, sokan képessé váltunk meggyógyulni, megtisztulni és hiányzó belső erőnket kiépíteni. Ez a testünkön át tapasztalt tanulás tette lehetővé számunkra a transzformációt, átváltozást és gyógyulást.

Az astanga jóga sokkal több, mint pusztán ászanák egymást követő sorozata vagy a hatha jóga továbbfejlesztése, de ahhoz , hogy igazából a szívéig érjünk, odaadó gyakorlásra és tanulásra van szükség – hosszú időn keresztül, megszakítások nélkül. 

Felhasznált irodalom:

  1. Ezt a kérdést először nyomtatásban N. Sjoman tette fel a Yoga Tradition of the Mysore Palace c. művében és nemrégiben újra nyomtatásba került Mark Singleton Yoga Body: The Origins of Modern Posture c szövegében
  2. The King and the Young Man – interjú T Krishnamacharya-val
  3. Guruji: a Portrait of Sri K Pattabhi Jois through the Eyes of his Students
  4. The Yoga of T Krisnamacharya – TKV Desikachar
  5. Gaiam Life website

Forrás: Ashtanga Yoga is not Hatha Yoga
Szerző: Guy Donahaye

Megszületünk, tanulunk, dolgozunk és meghalunk

Guruji szüli ünnepség

A következő írást olvasva azt is hihetnétek, hogy a nyári szabadságról frissen, kipihenten visszaérkezett bandhás marketingesek igen csak kitettek magukért. Természetesen erről szó sincs – nincsen ilyen pozíció a bandhaworks-ben -. Egyik végzős ösztöndíjasuk lepet meg minket a következő gondolatokkal. Fogadjátok szeretettel Evelin írását:

Megszületünk, tanulunk, dolgozunk és meghalunk. Ez a demokratikus változat. Azt gondoltam, tartalmas, pozitív irányba törekvő életet éltem huszonkét évig. Gyermekkorom óta terveim voltak, folyamatos, változatos mozgásban volt az életem. Tanulmányok, művészet és jött a jóga. Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy megtalált. Talán újra. Érdekesnek és közelinek éreztem, feltétel és gondolkodás nélkül kezdtem el az energiám a jóga felé fordítani. Amikor a leginkább feltöltött állapotomban voltam, szinte az utolsó pillanatban, mit sem sejtve kíváncsiságtól csillogó szemmel kerültem a Bandha Worksbe egy ösztöndíjjal. Magam sem értettem hogyan és miért, annak ellenére, hogy nem voltam gyakorlott jógázó és a fizikai testem sosem örvendezett bárminemű aktív mozgás hatására, másnap már a mysore típusú órán találtam magam. Gyakorlásról gyakorlásra újraértelmezem a létem alapelvét. Megszülethetek, elkezdtem érezni a fizikai testem bizonyos részeit, amikről nem tudtam, hogy léteznek. Tanulhatok, a kitartásról, a koncentrációról, fegyelemről, feltétel nélküliségről és rengeteg dolgom van azóta. A mindennapjaimat kezdi betörni. Minden mozgásommal dolgom van. Megfigyelés és alázat. A gyakorlás nem csak a reggeli bioritmusom változtatta meg. Mélyen beleásta magát a vitális és mentális részeimbe is. Újra és újra megkérdőjeleződik a cselekvéseim helyessége. Most már egy teljesen más értékrend szerint. Gyötrelmes és hosszú de azt gondolom a legjobb út nyílt meg előttem. Őszinte hálát és szeretet érzek, hogy elindulhatok rajta. A motiváló szavak, a segítő és fájdalmas igazítások, a mélyreható tekintetek amiket az ösztöndíjjal kaptam az egyik legnagyobb ajándék amire emlékszem. A Bandha Works egy hely, nem Budapesten, nem egy távoli perspektívás rendszerben, hanem mélyen Önmagunkban, ahova eljutunk, ha miután felismertük, a bejáratnál el is hagytuk az Egonkat. A Bandha Worksben megszületünk, tanulunk és esélyt kapunk egy más folytatásra.

Miért gyakoroljunk ászanákat?

David Robson

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, spirituális hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központi témát, amelyről Sharon vagy David ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Következzen tehát az aktuális, júniusi téma: Miért gyakoroljunk ászanákat?

Miért gyakoroljunk ászanákat?

         Egy gyakorló mostanában azon töprengett, hogy néhány jóga tradícióban, mint például a Bhakti Jóga, miért elenyésző vagy egyáltalán semmilyen hangsúly nincs az ászanák gyakorlásán, míg a Dzsivamukti Jógában és a legtöbb egyéb kortárs nyugati jóga diszciplínában az ászanák fő szerepet játszanak. Igaz, hogy léteznek olyan tradíciók, melyek elsődlegesen más gyakorlatokra helyezik a hangsúlyt, mint az ászanák. A jógának négy fő ösvénye van, mindnek ugyanaz a célja – a megvilágosodás, vagyis a lét egységének megtapasztalása – de mind mást hangsúlyoz a cél elérése érdekében.

A Bhakti Jóga, az imádat ösvénye elsősorban a japa-t hangsúlyozza (Isten neveinek ismételgetése), mantrázás és rituálék segítségével. Annak a gyakorlata, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, melyen keresztül a múlt karmája megtisztul. Néhány jelentős Bhakti jógi például Neem Karoli Baba, Shyamdas, Krishna Das, Rumi és Mirabai.

A Dzsnána Jóga az intellektus ösvénye, elsősorban a meditációra, az írásokra és a Szanszkrit tanulmányokra fekteti a hangsúlyt. Arra a kérdésre koncentrál, hogy „Ki vagyok én?” és az erre a kérdésre adható minden lehetséges választ felkutatja. A Dzsnána jógi arra jön rá, hogy semmilyen válasz, amely a materiális, relatív világból származik, nem lehet helyes, és ami megmarad az a valóság igaz természete. Sri Nisargadatta Maharaj és Ramana Maharshi Dzsnána jógik.
A Karma Jóga az önzetlen szolgálat ösvénye, elsősorban azt emeli ki, hogy tetteink eredményét Istennek ajánljuk fel – „legyen meg a Te akaratod, és nem az enyém.” Mások szolgálatán keresztül látjuk meg önmagunkat – és Istent – másokban, a különálló én illúziója szertefoszlik. Úgy tartják, ha egyetlen önzetlen tettre is képesek vagyunk – egy olyan cselekedetre, amely mentes az egónktól – azonnal megvilágosodunk. Swami Sivananda és Teréz Anya Karma jógik.

A Rádzsa Jóga a nyolcfokozatú ösvény (vagy Ashtanga Jóga), melyet Patanjali írt le a Jóga Szútrában. Főképpen az elme tendenciáinak és sajátságainak megfigyelését és vizsgálatát hangsúlyozza, és arra tanít, hogy identitásunkat eltávolítsuk elménk fluktuációitól, melynek hatására megvalósítjuk a létezés Egységét. Sri Krishnamacharya és Sri K. Pattabhi Jois mindketten Rádzsa jógik.

A 20. század elején Sri Aurobindo azt tanította, hogy a jóga négy ösvényét be lehet integrálni ha mind a négy ösvényből merítünk nem csak azért, hogy a gyakorló tudatállapota emelkedjen és megvilágosodjon hanem, hogy pozitív változás induljon meg a világban. A Dzsivamukti Jóga a jóga egy ilyen integrált rendszere.

Az ászanákat a Rádzsa Jógához tartozó gyakorlatoknak tartják, de az ászanák tulajdonképpen minden jógatípusba besorolhatóak. Ahhoz, hogy jógát gyakoroljunk inkarnálódnunk kell – vagyis fizikális testben kell élnünk. A bhakta szíve és torka mantrázik, ezek testrészek, a dzsnáni ül és meditál a testében, a karma jógi teste segítségével viszi véghez az együtt érző tetteket. Az ászana a Földdel és minden mással való kapcsolatunkra vonatkozik, és arra is, hogy a másokkal való kapcsolatunk fizikális. Az ászanák gyakorlása közvetlenül elvezethet minket a megvilágosodáshoz, mivel az egyetlen dolog, ami köztünk és a megvilágosodás közt van, az önmagunk és mások percepciója. A karma, mely a másokkal való interakciónkból jön létre, a testünk szöveteiben tárolódik – tulajdonképpen a karmánk teszi ki a testünket – a testünk ászanákkal történő átmozgatásának hatása karmatisztítás, segít nekünk kellemesebben érezni magunkat a testünkben, másokkal való kapcsolatainkban, és végül a szabadsághoz és a felszabaduláshoz vezet el.

         Ha megnézzük az emberiség történelmét azt látjuk, hogy a civilizáció és a szervezett vallások megerősödtek és így a mások iránt mutatott előítéletek is. A két legősibb ilyen előítélet a nőgyűlölet és az állatok gyűlölete, a fizikális testről alkotott negatív kép körül forog, mely a testtel úgy bánik, mintha a kegyvesztettséget reprezentálná, és megzabolázni, degradálni vagy formára kellene kovácsolni. Az idők során az emberek egyre inkább elszakadtak a Földtől, a fizikális testüktől, és a többi állat közti helyüktől. Hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat speciális esetként értelmezzük és arroganciával törekszünk arra, hogy megkülönböztessük magunkat az állatok fizikalitásától. Ez odáig vezetett, hogy hibásan úgy gondoljuk, ahogy élünk és ahogy a Földdel és más lényekkel bánunk, annak nincs káros következménye számunkra, más lények vagy a Föld számára.

Ha a jóga történetét nézzük meg, a gyakorlatoknak egyre részletesebbé és kifinomultabbá kellett válniuk annak érdekében, hogy saját egyre fokozódó élettől való elidegenedésünket meg tudják szólítani. A legkorábbi írások a boldogságról, a megvalósításról, a harmonikus életről, Isten és magunk megismeréséről nagyon idealisztikusnak, filozofikusnak és nagyon bonyolultnak tűnnek a ma emberének megértés és a gyakorlatban való megvalósítás szempontjából. A Rig Véda például azt tanítja, hogy „Ezt ki tudja? Senki sem tudja.” Legtöbbünk számára egy kicsit több útmutatásra van szükség. Ezért a Védák tanításainak kivonataként születtek meg az Upanisádok, tehát narratívákká, történetekké és parabolákká alakították őket. Sok embernek még konkrétabb instrukciók kellenek, így született a Jóga Szútra és a Bhagavad Gita, melyek nagy részét vonatkoztathatjuk a jelenre, nagy részük mégis absztraktnak tűnik számunkra. A középkorban jött a Hatha Jóga Lámpása, mely részletes instrukciókat ad 15 ászanához, számos egyéb gyakorlat mellett.

         Úgy tűnik, ahogy telt az idő egyre nehezebbé vált az élet misztériumának megértése a konfliktusok korában, a Kali Yugában. A kereső hagyományosan talált egy tanítót, aki talán ellátta egy mantrával, melyet ha a mester iránti teljes odaadással és hittel recitált, eljutott a megvilágosodásig. Napjainkban csak kevesen rendelkeznek ekkora hittel egy mester vagy egy mantra iránt. Elmondhatjuk, hogy a testünk –  fizikális, energetikai, mentális és emocionális szempontból is – eltompult, elvesztettük az érzékenységünket, azt a képességünket, hogy a szubtilis minőségeket megtapasztaljuk. Sokat feladtunk annak érdekében, hogy „civilizált” életet élhessünk. Az ászanák gyakorlásának hatalma van élesíteni az érzékeinket, és visszaállítani minket természetes állapotunkba – minden létezés teljes egységének az állapotába, az örök boldogság állapotába.

 Sharon Gannon

Forrás: Why Asana?
Fordította: Szabó Nóra

Sorsalakítás a jógi szemével

Szerző: TÓTH ERZSÉBET LAURA

gkj

Govinda Kai többek között Gwyneth Paltrow-nak, Christy Turlingtonnak, Tobey Maguire-nek és Sting feleségének is oktatott már jógát. Az elmúlt hetekben nálunk is elérhetővé váltak a tanításai, hiszen másfél hónapot töltött Budapesten.

Egy budai jógaközpontba beszéltük meg a találkozót. A késő délutáni időszakra jellemző városi zsúfoltság miatt nehezen találtam parkolóhelyet, és kis késéssel értem a helyszínre. Kétségbeesetten tébláboltam két bejárat között, miközben az arra járók majd’ fellöktek, hiszen mindenki akkor szabadult ki a mókuskerékből, és sietett a jól megérdemelt szabadsága felé. Ekkor egy férfira lettem figyelmes, aki türelmesen várakozott az út szélén, mintha nem is ennek a világnak a része volna. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy talán ő a mester, de a sztereotípiáim erre gyorsan rácáfoltak. A jógagurukat eddig lepelbe öltözött jelenségnek képzeltem, ezzel szemben az ott álló férfi átlagos öltözetet viselt, ám a lényében olyan ösztönösséget és szabadságot véltem felfedezni, amely nem az itteni emberek sajátja. Ő volt Govinda Kai, akit, miután otthonosan lótuszülésbe helyezkedett a jógaiskola egyik termében, arról kezdtem faggatni, hogyan látja a mai nők életútját.

„Amikor egy női lélek leszületik a Földre, a legfontosabb sorsfeladata embernek lenni, és ennek egy szelete az, hogy a női sorsából a legteljesebbet hozza ki. Alapvetően mindenki arra törekszik, hogy megvalósítsa önmagát, még akkor is, ha ennek nincs tudatában. A nők helyzete azért nehezebb ebből a szempontból, mert a patriarchális felfogású társadalom miatt a belső igényeik és az emberi mivoltuk összeütközésbe kerülhet.”

Author Photo
Govinda

Miután a budapesti kurzusára járó lelkes astangások nagy része nő, arra is kíváncsi voltam, hogyan lát minket, magyar nőket.

„A nők eredendően kevésbé öntudatosak, mint a férfiak, de ez az itteni lányokra, asszonyokra még inkább jellemző. Sokuk önbizalomhiánnyal küzd, nincsenek tisztában az értékeikkel. A nőkben együtt van a gyengédség és az erő, de tudni kell, hogy a kettő közül mikor melyikre van szüksége a társuknak és a világnak.”

Author Photo
Govinda

Természetes intelligencia

A jógaguru szerint figyelembe kell venni, hogy a nők sorsfeladata ma teljesen más, mint száz évvel ezelőtt.

„Most a világ egy spirituális időszak felé közeledik, a spiritualitás jegyei pedig sok esetben megegyeznek a női értékekkel: ilyenek az empátia, a nyitottság és a befogadás is. Azzal, hogy a nők aktív részesei a világ megváltoztatásának, még több sorsfeladat hárul rájuk, ezáltal az addig materiális, kezdetben csupán az anyaságra korlátozódó szerepük tovább bővül. A mai korra maszkulin jegyek jellemzőek. Világunk tele van háborúskodással, vérengzéssel, kegyetlenséggel, gazdasági szempontok irányítják a mindennapjainkat. Szükség van a női energiákra.”

Author Photo
Govinda

A jó hír, hogy a bennünk lévő férfi és női energiákat megtanulhatjuk kezelni: ennek egyik eszköze lehet például a jóga.

„Minden női tulajdonságban ott lakozik a bölcsesség, egyfajta természetes intelligencia – folytatta a jógi. – Most a világnak arra van szüksége, hogy minél több nő ébredjen rá önmaga erejére. A nők évszázadokon át a kevés erejüket is a férfiaknak adták, de ez az alárendeltség nem törvényszerű. A szülés csak a nőnek adatott meg, ez is azt támasztja alá, hogy nem lehet alárendelt, hiszen ő adja az életet.”

Author Photo
Govinda

A jógi szerint a nők többsége elfojtja a nőiességét, ám ekkor felborul az egyensúly, és a szervezet női betegségek formájában jelez nekünk. Azt mondja, a jógafoglalkozások során akkor érhető el gyógyulás, ha a gyakorlatok során nemcsak a tökéletes fizikai megvalósításra törekszünk, hanem arra is, hogy áthasson minket önmagunk megértésének és megélésének a vágya.

haj2

A sikeres nők attitűdje

Govinda számos híres és sikeres nőnek volt a jógaoktatója, ami jó tapasztalattal szolgált számára ahhoz, hogy megértse, mi a különbség köztük és a „hétköznapi” nők között. Tapasztalata szerint az előbbiek szenvedélyszintje jóval magasabb, nagyobb akaraterővel rendelkeznek, több az életenergiájuk és fokozottabb a rezgés körülöttük. A guru csupán a rezgések és a kisugárzás alapján meg tudja állapítani, hogy valaki hol tart az önmegvalósításában.

„Azzal, hogy megváltoztatjuk a rezgéseinket vagy a rezgéseink minőségét, megváltoztathatjuk a sorsunkat is. Ha olyan rezgéseket erősítünk magunkban, amelyek egy »sikeres« attitűdhöz tartoznak – és itt a siker azért van idézőjelben, mert mindenkinek mást jelent –, akkor közelebb kerülünk ahhoz, hogy mi is megvalósítsuk önmagunkat. Mindenkiben megvan a szükséges erő ahhoz, hogy az életfeltételeit átalakítsa.”

Author Photo
Govinda

Hamarosan kezdődik az órája, de azt még elárulja, hogy egész életében szerelmes volt a nőkbe, már kisgyerekként az édesanyjába is, most pedig egy magyar hölgy a legfontosabb a számára, akit a jógaiskolával kapcsolatban ismert meg. Egyébként úgy érzi, sok emberbe „szerelmes” egyidejűleg.

Mire e sorok megjelennek, már elhagyja Budapestet. De ahogy mondta, bár nagyon sokat utazott életében, nálunk mindig otthon érzi magát, jobban, mint bárhol másutt, ezért júniusban újra visszatér hazánkba.

goré

Govinda Kai a mysore-i KPJAYI (K. Pattabhi Jois Astanga Jógaintézet) által minősített tanár. Eredeti neve Russell Paul Yamaguchi. 1959-ben született San Franciscóban. Ősei japán bevándorlók voltak, akik Dél-Japánból, Kiusuból érkeztek az Államokba. Édesanyja tanítónő volt, édesapja gimnáziumi matematikatanár, aikidómester és -oktató. Életszemléletére és egyéniségére nagy hatással voltak az 1960–70-es évek rasszizmusellenes, a nők egyenjogúságáért és a szexuális jogokért vívott megmozdulásai. Édesapja korai halála pedig arra ébresztette rá, hogy spirituálisan is meg kell ismernie a világot.

Forrás: Ridikül magazin

Govinda Kai: Guru purnima

Govinda Kai thinking

Scroll down for the English

Govinda Kai Astanga jóga Workshop
Előadás részlet
Budapest, 2014. július 12.

A mai nap különleges! Más, mint a többi. Először is telihold van. De ez nem akármilyen telihold, Szuperholdnak is hívják. Talán mindannyian érzitek ezt a furcsa hangulatot, ami ma körbeleng bennünket. Ez a telihold ma azért is különleges, mert ma van a Guru Purnima ünnepe, vagyis ma van a Guruk ünnepe.

Így az Astanga jóga hagyománya szerint ma, július teliholdján, Pattabhi Jois (Guruji) születésnapját ünnepeljük. Azt gondolom, hogy ez egy fontos nap a tanítványok számára is, ilyenkor tanulhatnak. Mi is a guru? A guru egy szanszkrit szó. Általános jelentése szerint egy olyan dologra utal, amely a sötétségből kivezet a fényre. A tudatlanságból a tudáshoz vezet. Tehát mondhatjuk, hogy bármi, ami segítséget nyújt az ember számára, hogy a tudatlan állapotból a bölcsesség állapotába kerüljön, bármi, amely megszünteti a sötétséget és egy tudatos léthez nyújt segítséget, gurunak tekinthető. Ez annyit jelent, hogy a guru lehet egy könyv, egy személy vagy épp a Nap. A guru bárhol létezhet. Leginkább pedig azt kell tudni róla, hogy a guru itt van a szívünkben. Ajtó a szívhez, út a guruhoz. Mit is jelenthet ez számunkra? Most is, ahogy mindig az Astanga jógában, a gyakorlatias megközelítés mentén próbáljuk megadni a választ. A kérdés az, hogy hogy jelenik meg bennünk a guru? Hogyan kapcsoljuk össze a világgal, amelyben már nem létezik?

Régen, amikor a fizikai megnyilvánulás fontossága sokkal erősebb volt, tényleg mindenki azt gondolta, hogy a guru egy rajtunk kívül álló személy. Valójában ez a nézet megállja a helyét a fiatal tanítványoknál, mert számukra még szükséges a guru kivetítése egy külső személyre vagy tárgyra. Egy tárgyat imádni ugyanazt jelenti, mint egy személyt imádni. De itt meg kell említeni újra, hogy ez egy nagyon éretlen és fiatal fajtája a guru személye iránti imádatnak.

Ahogy a gyakorlás elmélyül, ez a hozzáállás sok más dologgal egészül ki. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy találkozhattam Guruji-val és több mint 10 éven át többé-kevésbé rendszeresen gyakorolhattam vele. Igen, az elején az egész csak a személyéről szólt, de ahogy a gyakorlásom komolyabbá vált, kezdtem azt érezni, hogy összekapcsolódtunk. Amit rajta láttam, tulajdonképpen a saját személyiségem kivetítése volt. Nem a kisemberé, hanem a bennem élő gurué.

Így történt, hogy a gyakorlásom legfontosabb részévé az vált, hogy felismertem, a guru bennem él. Annak ellenére, hogy 2009-ben eltávozott közülünk és fizikai teste megszűnt számunkra létezni és nem látom többé az alakját, hiányzik nekem. De ugyanakkor a jelenléte számomra sokkal inkább érezhető.

Természetes módon a szelleme sokkal erősebbé vált, vagyis a gurum szellemének rezgése sokkal erősebben visszhangzik most bennem. Minden gyakorlásom alkalmával ott van velem. Az emberek gyakran kérdezik tőlem, hogy nem érzek-e kevesebb vágyat és vonzódást a Mysore-i útjaimra készülve úgy, hogy Guruji már “nincs ott”? Számomra ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy ő már “nincs ott”. A gurum igenis ott van, sokkal inkább, mint előtte bármikor. Így amikor Mysore-ba utazok, mindenhol érzem a jelenlétét. Ez a legerősebb és leginkább vigaszt nyújtó érzés, amit ember megtapasztalhat. Ez az, amit bizalomnak hívunk. Szeretet. Amikor így szeretsz valakit, akkor a másik a részeddé válik és te is az ő részévé válsz. Természetesen mindannyian ragaszkodunk egymás fizikai jelenlétéhez, a fizikai testhez. Ez egy természetes dolog és hatalmas áldás is. Csodálatos öröm forrása, amikor fizikai szinten képesek vagyunk eggyé válni. Azonban az élet sokkal több a fizikai megnyilvánulásnál. Szóval ez egy nagyon furcsa helyzet, hogy amikor a test meghal és mély gyászt élünk meg és közben pedig sokkal közelebb kerülünk ahhoz, aki már fizikailag nincs jelen.

Sokan közületek már valószínűleg megtapasztalta, milyen elveszíteni valakit, akit szeretünk. Miközben átéled az elválás fájdalmát, jusson eszedbe, hogy nem teljesen veszítetted el őt. Itt vannak a szeretteink velünk, bennünk élnek. Beszélhetsz hozzájuk, elmondhatsz nekik bármit, kapcsolatba léphetsz velük bármikor. Ez nem kitaláció és nem agyszülemény. Így működik a szeretet. Éppen ezért ne higgy az elmédnek, amikor azt mondja neked, hogy a szeretteid meghaltak, mert ez nem igaz. Csak annyit kell tenned, hogy a szívedbe nézel és megláthatod őket. Ott élnek ők, a szíved legmélyén. Ezért amikor kapcsolatot teremtesz önmagaddal, akkor kapcsolatba kerülsz a guruddal is. Gondolj azokra a nagyszerű lelkekre, akik már előtted jártak és kikövezték az utat, akik igazán gyakorolták a jógát, akik kivételes és bátor életet éltek és megteremtették számunkra mindazt, ami ma a miénk, akik lehetővé tették, hogy ma azok lehessünk, akik vagyunk. És most megint azt gondolhatnánk, mivel elkezdünk gondolkozni és azonosulni a fizikai világgal, hogy a szeretteink már nincsenek. De ez nincs így. Lelküket beleszőtték gyakorlásunk képzeletbeli jógaszőnyegének szálai közé. Ítt vannak velünk ma is itt a teremben. Nem vagyunk egyedül, rendelkezésünkre áll a társaságunk, a támogatásuk. Annyit kell csak tenned, hogy megnyitod a szíved, hogy veled lehessenek. Itt az ideje kevesebbet gondolkodni és többet érezni. Csak azért mert nem látod őket a szemeddel vagy, mert nem érintheted őket, nem jelenti azt, hogy nincsenek „itt”. Ha azonban hallgatsz a szívedre és meglátod őket a lelki szemeiddel, rá fogsz jönni, hogy itt vannak veled. Guruji is itt van. Nem utazott el messzire, nem valamiféle távoli mennybe ment, itt van velünk. A beszélgetésünkön keresztül nyilvánul meg.

Leginkább persze ezt akkor lehet érezni, amikor olyan tanítványok közelében vagyunk, akik hosszú éveken keresztül gyakoroltak vele. Amikor az idősebb tanítványokkal töltesz időt, érezni fogod, hogy Guruji jelen van. Egészen lenyűgöző az a gazdagság és jólét, ami spirituális szinten jelen van az életünkben.

Végül pedig, beszéltem már arról, hogy cselekedjünk, és ne várjunk arra, hogy történjen valami. Cselekedj, nyújtsd ki bátran a kezed és nyisd meg a szíved. Kezdeményezz beszélgetést a nagy szellemekkel.

Leah, a párom, és én nem egyedül utazgatunk. Egy egész csapatnyi szellemtestőrséggel és tanácsadókkal vagyunk körülvéve. Ezért is nevetséges, amikor valaki arról beszél, hogy jógázik. Ez nem így van, te nem csinálsz semmit. A jóga áldása kísér téged. Csak hagynod kell, hogy vezessen.

Fordította: Fazekas Gyöngyi

ENGLISH

Anyone knows…This is like an incredibly special day, right? This is not a regular day. First of all, it’s the full moon. But we call it the SUPERMOON. Everybody feels like a little bit floating on the ground. This moon is also known as GURU PURNIMA (Celebration of the Guru).

So, traditionally, we celebrate Pattabhi Jois’ (Guru’s, Guruji’s) birthday on the full moon of July. And, I believe that’s very important to become to educate yourself. What is a guru? Sanskrit word „guru”. The general meaning is from darkness into light. From ignorance to wisdom. So technically speaking, anything that helps to bring us from ignorance into wisdom, from blindness into awareness is a guru. That means a guru can be a book, a person, the Sun. A guru is technically everywhere. Most profoundly, guru is right here (in our heart). The doorway to the heart is the pathway to a guru. So what does that mean? Again, we want to be as practical as possible. How do I actualize the guru within? In bring it together with the world that is without? In the past, in a more materialistic time, we really believed that the guru was only on the outside. And maybe initially when you’re younger this is what is necessary for you to do, to project the guru outward. To worship a thing is to worship a person. But again, we need to understand that this kind of worship is very young, very immature. And as your practice deepens, it becomes much more of an integration. I was very fortunate to meet Guruji (Pattabhi Jois) and to practice with him for over 10 years fairly steadily. And yes, in the beginning it was all about him, but then as the practice matured, I began to realize that he was connected to me. What I saw on him was actually a kind of reflection of me. Not of me, the small me, but of me, the BIG ME.

And so, the most profound part of the practice began to be when I realized that he lived inside of me. That even though he passed away in 2009, his body was gone, I no longer see his person, his image; I miss this person but at the same time when his body passed away he became more present in some ways. Because his spirit naturally became stronger that means that resonance became more alive within me. So, whenever I practice, he is there. People ask me, well; don’t you feel less desire or less attraction to going to Mysore since he is not there? But for me he is not „not there”. He is more there. So when I go there, I feel him everywhere. That is the greatest kind of power, the greatest amount of comfort that you can feel. That is intimacy. That’s love. When you love somebody so much that they become you and you become them. Now, obviously, we become attached to the material part of each other; to the physical body. That’s natural. It’s a great blessing. A great joy to be able to share this physical life of each other. But life is much more than just physical. So, it’s an interesting kind of situation; you feel severe, deep loss when the body goes. But at the same time you feel closer. Probably most everybody in the room here has lost somebody that they loved. And while you feel the pain of separation, also pay attention to the fact that they haven’t really left. They are still around, still a part of you. They still live actively inside of you. You can talk to them you can relate to them, you can connect to them anytime. It’s not a dream, it’s not a fantasy. That’s the nature of love. So don’t believe your mind when your mind says they are gone. ’Cause they are not gone. All you have to do is to look within your own heart and you can find them. They are right there. So, intimacy with the self than becomes intimacy with the guru. Think of the thousands of great souls that have come before us that have paved the way, who have done deep practice, who lived extraordinary and courageous lives made what we have today, who we are today possible. And again, we think because we identify with the physical realm so much, we think: they’re gone. But they are not gone. They are woven into the very fabric of the practice that we practice. That makes them present here with us today. We are not alone; we have that available support, that available community. All you have to do is be open to receive their touch. Time to stop listening to your mind so much. Just because you can’t see them with your physical eyes or touch them with your physical hand, that doesn’t mean they are „not here”. If you just feel with your heart and see with your spiritual eye, you will realize that are right there (in your heart). Guruji is here. He is not far away, he is not in some far away heaven, but he is right here. He speaks through every single one of us. Particularly with people who studied for an intense period of time with him, if you spend time around them, you can feel him there. All of the older students if you spend time around them, you can see he is with them. So there is a level of wealth and prosperity in terms of our spiritual lives that is really amazing.

So, I talked about being proactive, do not wait for these things to wait for you. Take the steps, reach out your hand. Reach out your heart. Begin to have conversations with the great spirits. Leah and I do not travel alone we have a whole gang with us. A whole army of spiritual bodyguards and advisors. That is why it is ridiculous for you to say „I practice yoga”. You do not. You are blessed by it. You do not do anything. You are carried by it.

Haladó gyakorlás, fejlett személyiség?

dg

David Garrigues és felesége Joy Marzec minden reggel és este Észak-Philadelphiában álló házuk környékén sétálgatnak a betonrengetegben. Ez egy nagyon szegény környék, olyan amerikaiak élnek itt, akik nem találnak munkát vagy nagyon sok esetben az történik, hogy feladják a megélhetésüket. A szeméthegyeken, elhagyatott kosárpályákon, kietlen tereken és elveszett reményeken túl, a házaspár megpróbálja megtalálni a városban az élet szépségét. Sétáik alkalmával gyakran kerül szóba a jóga. Újabban, David rengeteg e-mailt kap tanítványoktól azzal kapcsolatban, hogy milyen nehéz a gyakorlás fizikai és mentális szinten, de szinte egyáltalán nem esik szó a gyakorlás spirituális oldaláról.

Joy: David, milyen érzéseid vannak ezzel kapcsolatban?
David: Hát, például, a spirituális rész az egy megfoghatatlan dolog, de amit én erről gondolok, az a következőképpen hangzik. Az egészséget három kategóriára bontom le. Fizikai, mentális és spirituális egészségről beszélek. Az, hogy az egyikkel rendelkezel, szerintem nem garantálja, hogy a másik is megvan. Tehát, lehetsz fizikailag egészséges és mentálisan beteg… mentálisan egészséges és fizikailag beteg, érted, ugye? Ezen kívül más egyéb dolgok sokkal inkább hatnak ezekre a kategóriákra.
És hát a mély jóga gyakorlás, vegyük például a hatha jógát amit nagyon komolyan gyakorolnak, az a spirituális egészséghez járul hozzá. Ez a fő célja. Spirituális fejlődést eredményez. Ez egy eszköz vagy nevezhetjük gépezetnek, és a spirituális egészség az, amit ez a gépezet előállít. Ha ezt nézzük, akkor ez nem feltétlenül járul hozzá a fizikai vagy pszichológiai értelemben vett fejlődéshez.
Nagyon érdekes dolog ez, mert ugyanakkor én úgy értelmezem, hogy ennek a három kategóriának van durva és van finom aspektusa is. Durvafizikai, finomfizikai, durva spirituális, finom spirituális, stb., és így a kategóriák efféle értelmezésében meg lehet látni az emberek különböző erősségeit és gyengeségeit.

Joy: Akkor most mindenki felteheti magának a kérdést, hogy melyik kategóriába tartozik az erősebb vagy a gyengébb oldala.
David: Ezt nem mindig könnyű felismerni. Szóval, ha valaki megpróbál fizikailag egészségessé válni a hatha jóga által, akkor nem a megfelelő eszközt használja. Vagy egy másik példa, amikor megpróbálsz pszichológiai értelemben vett egészségre szert tenni a jóga által, akkor lassabban fogsz fejlődni. A jóga a spirituális egészséget teremti meg. Ugyanakkor az emberek azért próbálkoznak a jógával, hogy fizikailag vagy mentálisan váljanak egészségessé.

Joy: Álljunk csak meg egy pillanatra – ez azért elég durva.
David: Nem az. Nem azt jelenti, hogy a jógagyakorlásnak nincs fizikai vagy lelki pozitív hatása. De hogy érzékeltessem a folyamatot, ez olyan, mintha megpróbálnánk egy négyszögletű szöget egy kör alakú anyacsavarba illeszteni. Ha megpróbálsz egy mély gyakorlás által fizikai egészséget elérni, akkor pont ez fog történni. Igaz ez a lelki egészség kapcsán is. Nem fog működni. Valójában az fog történni, hogy vagy egy fizikoterapeutánál, vagy egy akupunktúrás ágyon vagy egy tanácsadónál fogsz kikötni. Évekig gyakorolhatod a jógát és nem leszel fizikailag vagy lelkileg egészséges. Tulajdonképpen visszatartod magad mindezektől azért, ismétlem azért, mert két nem összeillő dolgot próbálsz egymáshoz illeszteni.
Ha a jógát a spiritualitás miatt gyakorlod, és tudatában vagy annak, hogy arra használod, és hogy a rendszert arra tervezték, akkor passzolnak a dolgok. Eltűnik az ellentmondás és nem fogsz kikötni a fizikoterapeutánál mert nem erőlteted rá a jógára azt az elképzelést, ami nem a jóga.
Ez egy nagyon fontos dolog.
Tudod Joy, mivel szoktam jönni: “minden tudásrendszer egyben a nem-tudás rendszere is”. Ezért van az, hogy a tanításom nagy része arról szól, hogy nagyon pontos technikai információt adok át a gyakorlás fizikai részével kapcsolatban, mert értem azt, hogy amikor megpróbálsz spirituálisan fejlődni, akkor ezen az úton őrültség bántani a testet és a lelket.
Fájdalmat tudsz okozni az elmédnek azáltal, hogy figyelmen kívül hagyod a pszichológiai fejlődését, még akkor is, ha ez a spirituális növekedésedet szolgálja. Tehát látható, hogy a spirituális rendszer egy szerves része a nem tudás, mivel nagyon gyakori az, hogy nem veszik figyelembe eléggé a fizikai testet, amikor olyan spirituális célok nyomában járunk, mint a meditáció, az egy ponton függő figyelem. De megtörténhet az ellenkezője is, tehát a test a maga gyönyörű fizikai valójában annyira hangsúlyozottá válik számodra, hogy kihagyod a spiritualitást. Mivel rengeteg időt töltök azzal, hogy a fizikai testet megóvjam és megtisztítsam az elmét, úgy tűnik, hogy az emberek pusztán a fizikai testre és/vagy az elmére irányítják a figyelmüket mintha ez lenne a végső pont. Mintha az igazítás és a jóga egy lenne.
De ennél sokkal többről van itt szó.
Az emberek gyakran azt gondolják, hogy egy jó előrehajlás, hátrahajlás vagy hátraugrás a fizikai egészség jele. És ha nem tudsz hátraugrani vagy gyenge vagy, mert nem tudod felnyomni magad hátrahajlításba akkor az annak a jele, hogy beteg a tested.

Joy: Így van, de ez egy hibás elgondolás.
David: Igen, ez nem így van, ez egy olyan hiba, aminek súlyos ára van spirituális szinten.

Joy: Igen, mert lehetsz spirituálisan sokkal magasabb szinten, mint az, aki meg tudja csinálni a trükköket.
David: Igen és nagyon sokat lehet ártani azzal, ha úgy nézünk a jógagyakorlásra. Ez olyan, hogy mivel én hajlékony vagyok a hátrahajlításban ezért egészséges vagyok. Szóval ez a gondolkodásmód tulajdonképpen gátat képez a spirituális fejlődésben és a test tökéletesítésében is. Érted? A jóga szútrákban is van egy rész erről. Az elme fókuszálása spirituális megközelítésből magával hozhat számos hasznot, melynek egyike a Kaya Siddhi. Mit jelent a Kaya Siddhi? A test feletti uralmat, a test megszabadul a betegségektől és még ennél is tovább megy, amikor leírja nekünk, hogy milyen ez az állapot.

Joy: Ez melyik rész?
David: 3. fejezet, 46. szútrája. Azt írja, hogy a test betegségektől mentes állapota a test szépsége, könnyed mozdulatai, ereje, stabilitása.

Joy: De ez nem egyértelmű?
David: Nem! Ezt nem fogod elérni azáltal, hogy megcsinálsz 400 csaturangát. Ez nem így működik. Úgy kapod meg mindezt, hogy megszabadulsz a klésáktól, a fájdalom gyökerétől. Azáltal történik, hogy megvizsgálod, milyen a kapcsolatod a ragaszkodással, az idegenkedéssel, egoizmussal és félelemmel. És azáltal, hogy megérted a benned rejlő spiritualitást és azt, hogy hajlamos vagy ezt figyelmen kívül hagyni.
Az a szándék, hogy az energiádat elvond a túlzottan hangsúlyos fizikai síkról, hogy megszüntesd az egyensúlyhiányt. Ez egy nagyon érdekes vállalkozás. Annyit jelent, hogy ha pontosan megfogalmazod, hogy mi az, ami a legfontosabb, ha a jógát a spiritualitás miatt gyakorlod, akkor azt is megértheted, hogyan érj el vele számos pozitív fizikai hatást.
Ezért fektetek nagy hangsúlyt az alapokra…Napüdvözlet, álló pózok és előrehajlások. Azért hangsúlyozom ezeket, mert ha ezekkel dolgozol, akkor eljutsz a benned rejlő spirituális énedhez és eléred a fizikai szinten megjelenő pozitív hatásokat is.
Ha a gyakorlás fizikai hatásait hangsúlyozod, akkor fizikai aspektusból szemlélve más aktivitásra is szükséged lehet kiegészítésképpen, hogy fenntartsd a fizikai egészséget. Ez lehet némi séta, súlyemelés, tánc, ezekkel a kiegészítő emberi tevékenységekkel biztosíthatnád a fizikai egészséget.

Joy: Szóval szerinted nem szükséges Viparita Shalabhasana-t gyakorolnom, hogy a gerincem egészséges maradjon? Csak vicceltem.
David: Ez nagyon is komoly téma abból a szempontból, hogy minden embernek más a teste. Néhány embernek a viparita shalabhasana szinte megfiatalítja a gerincét. Nem soknak, de vannak páran.
Végül, még nem érintettük a mentális részt, ami a kulcsfontosságú rész. A testtel, a klésákkal való munka, az elme koncentráltságának érdekében olyan dolgokat hoz felszínre, melyek pszichológiai fejlődéshez vezethetnek vagy épp e pszichológiai és érzelmi témák kerülését idézik elő, de ami fontos, hogy foglalkozzunk ezzel a felszínre került anyaggal, és számítsunk arra, hogy a reggeli gyakorlás és az utána induló nap eltöltése nem azt jelenti, hogy dolgoztunk az anyaggal.

Joy: Csak tisztázzuk, mi most nem azokról beszélünk, akik kevesebb, mint négy éve gyakorolnak és hajtják a fizikai, pszichológiai, spirituális fejlődést. Jól gondolom?
David: Így van. Kezdetben, elképesztő az igyekezet a fizikai, mentális és spirituális egészség elérésének irányába. Most mi arról beszélünk, ami ez után a fázis után történik. És ez eltarthat néhány évig, gyakran láthatsz ebből példákat. Látsz embereket csodás haladó gyakorlással, de ugyanakkor látod, mennyire dühösek vagy érzelmileg megközelíthetetlenek, amikor egy bizonyos szituációra reagálnak. És én itt erről beszélek.
Megfigyelhető egy időbeli csúszás, és ez azért van, mert az Astanga megpróbálja kikovácsolni a spirituális fejlődést. Nem feltétlenül jelenti ez a pszichológiai fejlődéssel való összekapcsolódást, és abban a helyzetben találhatod magad, amikor pszichológiai értelemben lemaradásban vagy, ha nem foglalkozol a pszichológiai egészségeddel is. Ugyanígy, elmaradhatsz a fizikai egészséged kapcsán is, gondolok itt a térd, váll, stb. sérüléseire. Például, lehetsz depressziós úgy, hogy évek óta hatha jógát gyakorolsz és semmi lényeges változás nem történik a depresszió legyőzésében, mert az kiegészítő kezelést igényel.
Számomra ez azért lenyűgöző, mert azt gondolom, hogy a mentális egészség elérése a legnehezebb. A hatha jóga talán a leggyengébb elem ebben a kategóriában.

Joy: Ez sok mindent megmagyaráz, ugye? Gyakran hallod az embereket amint azt mondják, hogy „most már tudom, hogy nem a haladó gyakorlás teszi az embert…”.
David: Igen! A spiritualitás és a fizikai oldal sokkal inkább passzolnak a jógagyakorlásban. Ami az Astanga gyakorlást illeti, az egész olyan rohadtul fizikai, hogy a fizikai és a spirituális részeket könnyebben hozod össze. Sokkal nehezebb ebből a gyakorlásból pszichológiai egészséget kinyerni. Éppen ezért extra gondoskodásra van szükség ezen a területen, hogy fejlődhess.

Joy: Szeretnél még valamit hozzátenni zárszóként?
David: Szerintem körbeértünk a témán.

Joy: Ez egy jó kis beszélgetés volt David.
David: Á, még egy szó végezetül: A bakti a legjobb út, de közben vigyázz testedre és elmédre.

Az eredeti cikk az alábbi linken érhető el: http://davidgarrigues.com/articleadvancedpractice.html

Fordította: Fazekas Gyöngyi

David Garrigues: Gyenge testben erőtlen lélek

dg

Sri K. Pattabhi Jois gyakran emlegette mára híressé vált mondását, miszerint “gyenge test, gyenge elme”, ugyanakkor szeretett idézni a jóga szentírásból is, amelyben az áll, hogy az “Önvaló nem ismerhető meg a gyengék által”.

Ezek és más hasonló kijelentések rávilágítanak arra, hogy mennyire fontosnak tartotta hangsúlyozni az astanga jóga harmadik ágának, az ászanák gyakorlásának értékét.

Azt tanította, hogy a gyakorlás által a tanítvány erőssé válik, nem csak fizikai, de végsősoron minden más módon is, és ebbe az is beletartozik, hogy a tanítványok megtanulják mélyen tisztelni és követni a jóga első két ágának a jama és a nijama irányelvek etikai útmutatásait.
Az ászanákat elképzelhetjük úgy, mint a jóga fájának gyökerét, amely stabil alapul szolgál a többi ághoz. Ez azért van így, mert azáltal, hogy a test elkezd dolgozni a különböző testhelyzetekkel, világosan feltárul fizikailag és gyakorlatilag, hogy mi van a lelkünk mélyén, ugyanakkor ezek a testhelyzetek megakadályozzák az elme berögzült szokásainak ismétlődését.

Egyszer Guruji és én váltottunk pár szót gyakorlás után búcsúzáskor:
David Garrigues: „ Oh, ma nagyon merev volt a hátam.”
Guruji: (kikerekedett szemekkel és némi erőltetett komolysággal az arcán): „Sok gondolkodás, túl sok gondolkodás van ott.”

Ahhoz, hogy eredményt érjünk el a jógával, elengedhetetlenül fontos az, hogy ne feledkezzünk meg a test fontosságának elsődlegességéről a gondolatokhoz képest. Előfordulhat, hogy a fizikai lét háttérbe szorul, amikor gondolkodunk, és az is, hogy az intellektust felsőbbrendűnek ítéljük a fizikai létnél. Az igazság azonban az, hogy a kreatív gondolatok egyenesen az ingerekre fogékony fizikai testből származnak. Leválasztani a gondolatokat, miközben elhanyagoljuk a testet, nemkívánatos távolságot teremthet a gyakorló fizikai teste és az érzetek között, így a megélt tapasztalásnak nem lesz kapcsolata a fizikai test zsigeri működésével.

A jógaágak jelentőségének megcserélése azáltal, hogy az ászanák a jama etikai iránymutatások elé kerülnek, annak az elismerése, hogy elképzelhetetlen, hogy kizárólag gondolat által próbáljuk meg elengedni az agressziót, kapzsiságot, irigységet és az egoista vagy épp önelégült és letargikus hajlamainkat. Fizikai szinten kell megharcolnunk velük. Fel kell építeni a fizikai és mentális erőt az ászanák (testhelyzetek), a pránájáma (légzőgyakorlatok) és a dhjána (meditáció) segítségével, és majd akkor szedhetjük magunkat össze, majd akkor tudjuk kijavítani a káros viselkedési mintákat amelyek képtelenné tesznek bennünket amikor már nem kapzsiságból, haragból és más szélsőséges érzelem szemszögéből reagálunk ösztönösen.

A test az ösztönlét és a vibráló, megfoghatatlan, egyedi és valós érzetekkel kapcsolatos élettel teliség otthona, amely minden egyes pillanatban aktívan él bennünk.

Az ászanák gyakorlása megtanít minket arra, hogy szükségét érezzük megengedni magunknak, hogy testi tudatosságunkból, érzéseinkből, érzeteinkből és észleléseinkből megszülessenek a gondolataink, és hogy ezeket a gondolatokat egy külső megfigyelő segítségével tudjuk szemlélni. Egy ösztönös lénynek, mint amilyenek az állatok is, folyamatosan rá kell hangolódnia a környezetére, túlélése attól függ, hogy mennyire képes „belakni” a testét, mennyire képes reagálni a környezet kihívásaira.

A testet „belakni” teljes tudatosságot jelent fizikailag; azt jelenti, hogy több érzékszervünket is használjuk – hogy bízunk a szemek, a fülek, a szív, a hangok, a talp, a karok, a csontváz, az agy, a gerinc, a végtagok és minden egyéb testrész sugallataiban. Szükség van a testben való teljes és automatikus bizalomra, ehhez pedig nélkülözhetetlen a testünkkel kapcsolatos intimitás és a testben való lét.

Igazi szépség és hatalmas erő fakadhat abból, amikor megtanulunk a gyakorlásunkra úgy tekinteni, mint egy kísérletre arra nézve, hogy teljesen átadjuk magunkat a testünk iránti bizalomnak.

Amikor a gyakorlásunkat közvetlenség és a cselekvésünk iránti odaadás és a szeretet vezérli, akkor az ösztönös bizalom egy megkülönböztetett kifejezése születhet meg. Azzal a felismeréssel kezdődik, hogy a fizikai test az alap, a talapzat, az otthon, illetve az önismeret és a fejlődés forrása, amely a pszichológiai és spirituális értelemben vett növekedéshez szükséges.

Minden, amit eddig leírtam, rám is igaz volt. A jóga csak lassan, intenzív fizikai folyamaton keresztül ébresztette fel bennem azt, ami leginkább élő, és valósította meg mindazt, amit erőfeszítésemnek köszönhetek. Kezdetben az elmém gyakran akadályozott ebben a folyamatban; ahelyett, hogy segített volna, nyugtalanná tett, idegesített és elgáncsolt, amikor erőfeszítést akartam tenni azért, hogy fejlődjek és megértsek dolgokat magamról. Úgy gondolom, hogy az ászana volt annak a folyamatnak a szükséges kiindulópontja, mely során megéreztem a bennem lévő óriási energiát és annak is, hogy megtanuljam, ezt hogyan és mire használjam. A gyakorlás számomra megmaradt a legfontosabb fizikai elemnek, amely az önmegvalósítást és az önismeretet illeti.

Az ászanák világában átadom magam a csavarás, az előrehajlás, a hátrahajlás és egyéb technikai tanulási folyamatnak. Ahhoz, hogy ezeket magas szinte művelhessem úgy, hogy sokkal több érzés, mint szakértés legyen benne, nem csak a fizikai erőmre van szükség, hanem arra is, hogy alaposan igénybe vegyem az agyamat, az idegrendszeremet, az intelligenciámat, a szívemet és a koncentráció általi mentális erőmet.
Tehát nem csak egyszerűen hajlítok és csavarok, azért hogy erősödjek és rugalmasabbá váljak, vagy a gyakorlás kedvéért; de azért is, hogy kiélesítsem, hogy a megfelelő helyre irányítsam az érzékeimet, hogy belakjam a testemet, hogy élvezhessem a „Teljes Képet”, amely a „Nagy Alkotó” kifinomult látásmódjában él, amely megmutatja, milyen csodálatos a szellem.

Forrás: http://www.elephantjournal.com/2012/04/weak-bodyweak-mind-david-garrigues/
Fordította: Fazekas Gyöngyi

12

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved