Jama és nijama – Ísvara pranidháná (1. rész)

isvara_pranidhana_1

Az astanga jóga elkötelezett gyakorlói igyekeznek az első két ágat, azaz a jamákat és a nijamákat is beilleszteni az életükbe. Ezek az útmutatások elengedhetetlenek a békés elme eléréséhez, és az ászanagyakorlásunk is puszta gimnasztika lenne nélkülük. Ezért elindítunk a blogon egy új sorozatot, amelyben egyesével bemutatjuk az elveket, gyakorlatias szemlélettel.

Rendhagyó módon az utolsó ponttal, az ísvara pranidhánával kezdem, mivel itt Mysore-ban ez az elv különösen előtérbe kerül mind a gyakorlás során, mind a mindennapi életben. A kifejezés jelentése: Ísvara (Isten, Legfelsőbb) előtti meghódolás, teljes önátadás. Ennek gyakorlása olyannyira fontos, hogy Patandzsali a Jóga-szútrákban a Szamádhi és a Szádhana Pádahában is kiemeli, hogy a szamádhi tökéletességét eredményezi a mesteri szintű elsajátítása. De mit jelent a szamádhi tökéletessége? Azt hiszem, a legtöbben egy “átlagos” szamádhival is bőven megelégednénk. Lakshmanjan professzor a következőképpen magyarázta ezt a Bhagavad Gítá alapján:

szvadharma-gjána-vairágjam
szádhja-bhatkjaikagócsaraha
nárájana-param-brahma
gítá-sásztré-szamíritaha

 “Aki megfelelően végzi az előírt kötelességeit teljes tudással önmagáról és a mesteréről, minden ragaszkodástól mentesen, az eléri a bhakti állapotát. Nárájanát, a legfelsőbb Brahmant csakis a bhakti jógával lehet elérni és elégedetté tenni. Ez a Gítá Sásztra fő mondanivalója.”
(Srí Jamunácsárja: Gítáartha Sangraha)

A fenti slóka, amelyet a Bhagavad Gítá esszenciájának is neveznek, azt írja, hogy egy jóginak először a karma jógával (szvadharma) kell lefoglalnia magát, hogy megtisztuljon, és képes legyen kontrollálni az elméjét és az érzékszerveit. Ezután lesz alkalmas arra, hogy a gjána jóga folyamatának szentelje magát, és megértse azt, hogy ő valójában halhatatlan lélek. Ez az önmegvalósítási szint mérhetetlen boldogság állapotához vezet (szabídzsa szamádhi), és éppen ezért sokan itt meg is állnak a spirituális feljődésben, azt gondolva, hogy elérték a végcélt (én vagyok a Brahman). Azonban a Bhagavad Gítá és a Jóga-szútra is továbbmegy egy lépéssel ennél, és azt mondja, hogy rajtunk, egyéni lelkeken túl van egy különleges lény (purusa visésa), akihez képest mi csak porszemek vagyunk. A mi alapvető természetünk “sésóhi paramátmaha”, azaz ennek a Felsőbbrendű léleknek a szolgálata. Ez a szolgálat pedig, mivel lényünkből fakad, akkora boldogságot okoz (kailvalja), amely elhalványítja az egyéni lélek felismerését kísérő örömet. Tehát a jóga folyamata a bhaktiban (Isten iránti odaadó szeretetben) teljesedik ki. Viszont a bhakti jóga gyakorlását karma és gjána jógával kell előkészíteni, hiszen elengedhetetlen hozzá az elme és az érzékszervek feletti kontroll, valamint az egyéni lélek természetének ismerete.

A bhakti jóga azt jelenti, hogy teljesen meghódolunk Isten hozzánk legközelebb álló formája előtt. Ezt pedig nem félelemből vagy kötelességtudatból tesszük, hanem végtelen szeretet hatására. Például egy szerelmes fiatalember bármilyen szolgálatot szívesen elvégez szíve hölgyének, és még a legnehezebb munka is határtalan boldogsággal tölti el, ha választottja kéri rá. Ugyanígy kell érezni az Ísvara iránt is, éppen ezért javasolják egy ista dévatá (hozzánk közel álló istenforma) választását, mivel a személytelen alak iránt nehéz lenne ilyen erőteljes érzelmeket táplálni.

Azt hiszem ez az a pont, ahol sok jógagyakorló megakad, különösen azok, akik nem vallásos családból származnak. Legyenek hirtelen keresztények, ha már ez a hagyomány az országban? Vagy ha jóga, akkor válasszanak egyet a hindu panteon számtalan istensége közül? Mi legyen a választás szempontja? Számunkra az Ísvara pranidháná már ott elkezdődik, hogy elkezdünk vágyni egy ista dévatára, de ha nem jön azonnal a sugallat, hogy kit is válasszunk, akkor sem kell kétségbeesnünk. Élnek olyan különleges személyek közöttünk, akik ebben segíteni fognak. A nagy guruk, akik bevilágítják a bennünk lévő sötétséget valójában Isten földi képviselői, hiszen az a nemes cél vezérli őket, hogy felébresszék a bhaktit mindenkiben, aki erre vágyik. Éppen ezért a kezdő jógi és az Ísvara között ők képezik a hidat, tehát a bhaktit általuk lehet gyakorolni, az ő szolgálatukkal. Amikor klasszikus szentírásokban azt olvassuk, hogy a guru az Isten, akkor ezt értik alatta, nem pedig azt, hogy ezek a nagytudású tanítók istennek képzelik magukat. Ők csak segítik a tanítványaikat, hogy valamilyen úton közelebb kerülhessenek a Legfelsőbbhöz, és megtapasztalhassák a bhaktit.

A sorozat következő részében megnézzük, hogy mit jelent a gyakorlatban az Ísvara pranidháná a guru személye által.

Sharath konferencia 2014. február 16.

konferencia20140216

Annyi ászana létezik, ahány faj az élővilágban, lehetetlen egyetlen élet alatt mindet elsajátítani. Ezért a vinyászarendszer úgy lett megalkotva, hogy leginkább a javunkra váljék. Az astanga vinyásza rendszerben három sorozat van:

  1. Jóga csikitsza: a betegségeket gyógyítja,
  2. Nádi sódhana: az idegrendszert tisztítja (az elsőnek is van ilyen hatása, de az sokkal kevésbé intenzív),
  3. Szthira bhága: magas szintű erő és hajlékonyság. Sok mély hátrahajlítás, láb a váll mögött ászanák és erőgyakorlatok.

Sokaknak azonban nincs türelme ehhez a fokozatos építkezéshez, és azonnal kézen akarnak állni. Sok workshopot szerveznek mostanában, ahol kifejezetten kézenállás órákon vehetünk részt. Azonban ennek az a hátránya, hogy túl izmosak és kötöttek leszünk, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy már nem megy a marícsjászana D. Ezért először az első két sorozatot kell gyakorolni, és ha már kifejlesztettünk egy bizonyos szintű hajlékonyságot, akkor mehetünk tovább a harmadikra. Nem kell minden előre- és hátraurgásnál felmenni kézenállásba, mert eltolódik az egyensúly. Persze YouTube-on nézhetjük a videókat, ahol minden Napüdvözletben felmennek kézenállásba, és ámuldozhatunk, hogy “óh, ez milyen gyönyörű”, de inkább törekedjünk az egyensúlyra és a biztonságra.

Az ászana rendkívül erős eszköz, ezért óvatosan és megfontoltan kell használni. A Hathajóga-pradípiká azt mondja, hogy

haṭhasya prathamāngghatvādāsanaṃ pūrvamuchyate |
kuryāttadāsanaṃ sthairyamāroghyaṃ chānggha-lāghavam || HJP 19 ||

“Az ászana a hatha jóga első eszköze, ezért először ezt jellemzem. Az ászanának stabilnak kell lennie, a test pedig egészségessé és könnyeddé válik általa.”

Tehát stabilitást és kényelmet kell találnunk az ászanában. Például marícsjászana C és D-ben ezért nyitjuk a mellkast és a vállat, hogy később a bhúdzsapídászana és a kúrmászana kényelmes legyen. Viszont ha túl sokat állunk kézen, akkor ez nem fog működni.

A nagyapám mindig azt mondta, hogy ezerszer kell elvégezni egy ászanát, hogy megfelelően menjen. Időt kell hagyni a testnek arra, hogy változzon, évről évre. Gyakoroljuk az ászanákat, és ne járjunk mellette sportolni, például edzőterembe, mert teljesen ellentétes a kettő hatása. Másrészt mindenki teste más. Jönnek olyan új tanítványok, akiknek nagyon könnyen megy a marícsjászana D, másnak pedig egyáltalán nem megy. Van aki az előre-, van aki a hátrahajlításban jó. Manapság kevesen áldottak hajlékony testtel, de ha dolgozunk rajta éveken keresztül, akkor elérhetjük ezt is.

Amikor Gurujivel gyakoroltam minden nap, akkor utána néha olyan fáradt voltam, hogy csak feküdtem, és szinte nem is tudtam magamról. Mély dhjánába merültem (nevet). Később persze hozzászoktam. “Új ászana, új fájdalom.” Nem szabad tehát sietni. Van száz, vagy mondjuk nyolcvan évünk az ászanákra. Fontos, hogy erősek és stabilak legyenek, mert ezek képezik a spirituális épületünk alapját, erre épül majd a többi ág (pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi).

Taszmin szati prása prasvászajór gati viccshédah pránájámaha
(Jóga-szútra 2.49.)

Ha az ászana mesterévé váltunk, akkor és csak akkor kezdhetünk hozzá a pránájáma (kumbhaka) gyakorlásához. Most viszont azt látjuk, hogy 15 napos kurzusok indulnak, ahol mind a nyolc ágban mesterfokot ígérnek. Ez nagyon vonzó lehetőség, de a sásztrák szerint ez nem lehetséges.

prāṇāyāmena yuktena sarva-rogha-kṣhayo bhavet |
ayuktābhyāsa-yoghena sarva-rogha-samudghamaḥ || HJP 16 ||

A megfelelően végzett pránájáma minden betegséget képes meggyógyítani, de legyünk óvatosak, mert ha nem megfelelően végezzük, akkor csak még több betgséget okoz. Az óvatosság itt azt jelenti, hogy megfelelően képzett mestertől tanulunk, és pontosan követjük az utasításait.

Sankarácsárja azt írja, hogy ha kumbhkakával teljesen megtisztítjuk az idegrendszerünket, akkor az anáhatában meghallhatjuk az isteni hangot (Visnu hangját). Ezután mindenben az istenit fogjuk látni, és semmi nem állhat az utunkba. Erre egy dél-indiai megvilágosodott jógi kiváló példa, következzen két történet róla:

A jógi éppen mély meditációban ült a kunyhójában, amikor megjelent nála az édesanyja, és közölte vele a hírt, hogy másnap érkezik a menyasszonya, akit válaszottak neki (pár száz éve Indiában gyakori volt, hogy a családok elrendezték a házasságot úgy, hogy a fiatalok nem is tudtak róla). Édesanyja mondta neki, hogy üljön ki a kunyhó elé amíg készít neki ennivalót, ám amikor kiment utána az étellel, akkor nem találta sehol a fiát. Mindenhol kereste őt, de sehol nem lelte. Ám egyszer csak meglátta, hogy egy szemétdombról eszik valamit. Ez nagyon elkeserítette őt, hiszen ő szeretettel készítette neki az élet, ő pedig mégis a szemetet eszi. Mivel nagyon aggasztónak találta ezt a viselkedést, ezért elvitte a fiút egy nagy tiszteletnek örvendő bölcshöz, aki azonnal felismerte, hogy a fiú nem közönséges személy, hanem egy megvilágosodott jógi, akit nem kötik a társadalmi szabályok, és nincs szüksége ételre sem a teste táplálásához.

A másik történetben ugyanez a bölcs mély dhjánába merülve sétált. Csak ment előre, nem volt semmi célja, sőt nem is volt tudatában annak, hogy mit csinál. Egyszer elért egy királyságba, és besétált a palotába. Ott sem állt meg, hanem egyenesen ment tovább a király személyes fürdőjébe, ahol az uralkodó számos gyönyörű hölgy társaságában élvezte a fürdőzést. Ám rendkívül feldühödött, amikor meglátta a betolakodót, és utána is rohant kezében a kardjával, hogy számonkérje őt, mit keres a palotájában. Azonban a jógi csak ment tovább, ezért lesújtott rá, és levágta a bal karját. A jógit ez sem billentette ki a meditációjából, csak sétált, mintha mi sem történt volna. Ekkor a király rádöbbent, hogy mekkora hibát követett el, hiszen ez a férfi nem lehet közönséges személy. Így a levágott karral együtt utánaszaladt, felajánlotta hódolatát, és visszatette a kart az eredeti helyére. A jógi pedig csak sétált tovább.

A történetek tanulsága az, hogy egy megvilágosodott személyt nem kötik az anyagi világ szabályai, és nincsenek rá hatással a külső körülmények. A jógit szülőfalujában, Nehruban a mai napig tisztelik, és a kis templomukban minden nap áldozatot mutatnak be neki.

 

Astanga Ikonok: Amma

Amma és Guruji

Astanga Ikonok

Szeretném egy személyes kedvenc történetemmel kezdeni az Astanga Jóga eddigi történetének kiemelkedő alakjait bemutató szekciónk első bejegyzését. A célunk ezzel a sorozattal sok érdekes, rendkívül inspiráló tanár és diák életéről megosztani egy-két különleges momentumot, amely reményeink szerint még több erőt, kedvet és lendületet ad a rendszeres gyakorláshoz. Ezeken a példákon keresztül számtalanszor beigazolódik, hogy amikor igazán kapcsolatba kerülünk valódi önmagunkkal és a szívünk legmélyebb vágyait követjük, úgy biztosak lehetünk abban, hogy a jó úton járunk, és nem tévedhetünk el.

Amma – Guruji

Amma és Guruji története is ennek bizonyítéka. Guruji már jó ideje nagyra becsült tanárával, Krishnamacharyaval tanult Mysore-ban, amikor egy fiatal lány, gyakori látogatója lett a rendszeres jóga bemutatóiknak. Ezeket a bemutatókat a Maharadzsa tiszteletére rendezték, aki miután Krishnamacharya meggyógyította egy komoly betegségből, Krishnamacharya pártfogójává vált és különösen kedvelte Gurujit is. Savitramma (akit gyermekei és a tanítványok később csak Ammának hívtak) csupán 14 éves volt, amikor egy bemutató után édesapjához fordulva kijelentette, hogy Guruji az az ember, akihez ő feleségül szeretne menni. Narayana Shastri udvariasan meg is hívta Gurujit vendégségbe a saját kis falujukba, amely Mysore-tól csaknem 20 km-re volt, hogy a vacsora alatt mindenféle kérdéseket tehessen fel neki: ’honnan jött?’, ’hogy hívják a szüleit?’, ’milyen kaszthoz tartozik?’… Amma nagy örömére édesapja a választ a legutolsó kérdésre is elfogadhatónak vélte, ezért Narayana Shastri ezúttal már a horoszkópjára is kíváncsi volt. Guruji nem teljesen értette, hogy miért, de elkészítette az elemzést és hamarosan visszatért vele, mit sem sejtve arról, hogy kisebb családi drámát okoz majd ezzel, hiszen a horoszkópok alapján Amma és ő nem illettek össze. Ammát ez persze a legkevésbé sem érdekelte, ’Megfelelő vagy nem, én hozzá akarok menni feleségül!’. Így Narayana nem tehetett mást, félredobva a horoszkópot és Guruji édesapjának hozzájárulását kérve végül beleegyezett a házasságba. Egyedül Krishnamacharya intette óvatosságra a fiatal szerelmeseket: ’Vigyázz vele, nagyon erős ember!’. 1933 júniusában, Amma születésnapján, teliholdkor keltek egybe. Amma 14, Guruji 18 éves volt. Amma visszatért a családjához, Guruji pedig a tanulmányaihoz az egyetemen. Ezután három vagy négy évig nem is látták egymást. Amma 1940 környékén költözött csak Mysore-ba és közös családi életük ekkor vette kezdetét. Évekkel később vallotta csak be, hogy házasságuk első pár évében annyira félt férjétől, hogy alig mert beszélgetni vele, egészen addig, amíg második fiuk, Manju meg nem született. Az ezt követő 8 év alatt sokszor költöztek, számos házban laktak, amíg Guruji tanítványai össze nem gyűjtöttek 10 000 rúpiát, hogy segítsenek nekik venni egy házat Lakshmipuramban. Mire beköltöztek, már mindhárom gyermekük, Ramesh, Manju és Saraswati is megszületett.

Amma volt Guruji első tanítványa és elmondása szerint nagyon ügyesen megtanulta a sorozatokat a haladó ászanákig. Krishnamacharya személyesen tette próbára egyszer vinyásza számolással, de Amma derekasan helyt áll, és így kiérdemelte a tanítói oklevelet.

Életük a korai években egyáltalán nem volt könnyű. Ugyan Gurujinak jógaoktatói állása volt az egyetemen, a 10 rúpiás fizetése alig volt elegendő a család fenntartására. 1956-ig, amíg Guruji professzor nem lett, a körülmények nem javultak számottevően. 1948-ban alapították meg otthonukban a ma már oly híres „Astanga Jóga Kutatóintézetet” (Ashtanga Yoga Research Institute) azzal a céllal, hogy a jóga gyógyító aspektusait tanulmányozzák. Házuk ekkor még csak két szobából, egy konyhából és a fürdőből állt, Guruji csak később, 1964 körül bővítette ki a jógateremmel és az emelettel. Ezután nem sokkal érkezett az első európai növendék, egy belga úriember, Andre van Lysebeth, aki indiai tanulmányai után hazatérve adott ki egy könyvet Pranayama címmel. Ebben a könyvben jelent meg először Guruji fényképe, és így már az európai közönség is megismerkedhetett vele. Ennek hatására a ’70-es évektől egyre több európai és amerikai tanítvány is érkezett; az elsők között Norman Allen, David Williams, Nancy Gilgoff és Tim Miller.

Amma gondoskodó szeretetének és meghatározó személyiségének hatására a tanítványok is gyakran édesanyjukként tekintettek rá. Gyakorlás után mindig friss kávéval és bátorító szavakkal várta a fáradt diákokat és mivel szanszkrit nyelvben ő is igencsak jártas volt, előfordult, hogy kijavította Gurujit, ha eltévesztett egy versszakot, ami a jelenlévők számára rendkívül szórakoztató tudott lenni.

1997-ben teljesen váratlanul hunyt el, ami az egész családot lesújtó veszteségként érte. Jelenléte, szeretete pótolhatatlan, hiánya pedig az érintettek számára betölthetetlen. Amma emlékére Guruji számos felújítási és beruházási projekthez fogott hozzá, kezdve két templommal Kowshikaban, amely különösen fontos volt neki. Mikor elkészültek, a megnyitó tiszteletére háromnapos ünnepségsorozatot tartottak, amire az egész falu és Guruji összes tanítványa hivatalos volt. 2000-ben egy újabb templom építésébe kezdtek, amelyet Adi Shankaracharyanak, a család gurujának szenteltek. Ebben a templomban található Sharadamba, a bölcsesség és a tanulás istennője és Navagraha, az indiai asztrológia kilenc bolygója. Ezeket nagy tisztelet és imádat övezi, mert a hit szerint jótékony hatásuk van a világ eseményeire és az egyéni sorsok alakulására. A megnyitó körül 2001-ben ismét nagy felhajtás volt. Az indiai falvakban a templomoknak kiemelkedő spirituális és közösségi szerepe van, ezért volt olyan nagy áldás ez a felújítás és építkezés sorozat, amely nem csak Ammára való örök emlékezés, hanem az ősi spirituális hagyomány folytonosságának fenntartása, amely minden élőlény javát szolgálja.

Gondolatok Ammáról

Amma és Guruji

Manju Jois: „Az édesanyám volt a család tartóoszlopa, mindenben támogatta az édesapámat, bármit is csinált, pedig nem volt egyszerű eset…. Valójában ő választotta férjéül; egyszerűen beleszeretett és hozzá akart menni… Össze is házasodtak, így kezdődött minden… Otthon mindig fantasztikus hangulat volt, sokat nevettünk. Nagyon jó humora volt, nyugodt volt és sosem csinált nagy ügyet semmiből… Folyton kijavította az édesapámat… Egyszer, amikor Guruji végzett a tanítással és kissé átszellemülten kisétált az utcára körülnézni, nem vette észre, hogy csak az az alsónadrág van rajta, amiben tanítani szokott. Édesanyám utána is kiabált, hogy menjen vissza a házba azonnal. Guruji morcosan vissza is ballagott… Nagyon mókás volt őket nézni.”

Amma és Guruji

Saraswathi: „Nagyon jó humorú asszony volt, sokszor viccelődött és nagyon szerette a diákokat. Mindig készített nekik valami harapnivalót, friss kávét. Nagyon szeretett gondoskodni az emberekről. Az édesapámnak is mindig gondját viselte, pedig sokáig nagyon szegények voltunk. Az édesanyám ennek ellenére is boldog volt, hogy vele élhet. Néha napokig nem ettek, csak pár papaját a kert végében lévő fáról. Amikor a testvéreim és én még nagyon kicsik voltunk, édesapám sokszor csak rizst hozott ebédre, persze amikor futotta rá a fizetéséből. Ebédre mindig keveset ettünk. Később, mikor már több pénzünk volt, édesanyám akkor is ugyanolyan maradt. A pénz nem változtatta meg. Annak ellenére, hogy a horoszkópjuk szerint nem illettek össze, nagyon szerették egymást és 63 éven keresztül boldogan éltek együtt…

Sokszor ugratta édesapámat. Guruji már elmúlt 70 éves, amikor vett egy robogót és azzal furikázott minden nap. Sokszor elesett és akár komolyan meg is sérülhetett volna. Édesanyám persze folyton mondogatta, hogy vigye vissza a motort, de ő hajthatatlan volt. ’Nem, inkább gyere, elviszlek egy körre’. Mire Amma: ’Sosem ülök fel arra a vacakra, keress más hölgyeket. Ha leesek, ki fogja gondomat viselni? Ha te esel le, majd én ápollak, de én sosem ülök fel.’ Nagyon okos asszony volt.”

Amma és Guruji

David Williams: „Amma rendkívül meghatározó szerepet töltött be Guruji életében. Mindig mosolygott és végtelenül barátságos volt mindannyiunkkal. Igazi öröm volt látni őt. Nagyon szerettem a főztjét, sokszor mentünk piknikezni és azok voltak a legjobb fogások, amiket Indiában ettem. Mikor már egyre több külföldi érkezett, elkezdett angolul tanulni. Érdeklődő volt és közvetlen, mihamarabb kapcsolatba akart velünk kerülni. Gyorsan tanult angolul, de már azelőtt is remekül kommunikált. Rendkívül okos és intelligens volt. Mindenki nagyon szerette Ammát.”

Amma és Sharath

R. Sharath Jois: „Nem tudom, hány előző élet jó karmája kellett ahhoz, hogy a nagyapámtól tanulhassak, és hogy ilyen szoros lehessen a kapcsolatunk oly sok éven át. Ez minden képzeletet felülmúl, különösen, amikor még a nagymamám is velünk volt. Az ő energiája még markánsabb volt. Guruji megtanította nekem az áaszanákat, de Amma jelenléte tette igazán erőssé az egészet…. Mindenben támogatta a nagyapámat és az egész családot. Nagyon erős asszony volt. Az ő energiája nélkül nem hiszem, hogy ennyi mindent tanultam volna Gurujitól. Nem csak a gyakorlatokra gondolok, hanem arra az energiára, ami körbevett. Folyton mondogatta Gurujinak, hogy ’Mindent meg kell tanítanod neki, naggyá kell tenned!’. Rengeteget segített, mindenben támogatott engem is. ’Muszáj megtanulnod és tökéletesítened a jóga művészetét, hogy a tanítói láncolat (parampara) tovább élhessen.’ Sok időt töltöttem Gurujival, de még többet a nagymamámmal. Nagyon bölcs volt, igazi jógi.”

Forrás:
http://kpjayi.org/biographies/k-pattabhi-jois
http://ayny.org/sri-k-pattabhi-jois
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois

Bandha Works

Bandha Works

Kedves Olvasóink!

Örömteli hírt szeretnénk Veletek megosztani!

A sors úgy rendezte az életünket, hogy abban a megtiszteltetésben és áldásban részesülünk, hogy 2013. augusztus 25-én megnyithatjuk saját jógaiskolánkat. Szeretnénk a blogon eddig csak írásban átadott értékeket a jógamatracon is közvetíteni, úgy, ahogyan mi kaptuk a tanítóinktól.

Az astanga és vinyásza krama jógarendszer lényege a gyakorlás általi egyéni megtapasztalás, ehhez szeretnénk segítséget és útmutatást nyújtani mindenkinek, aki az önmegvalósítás ezen útján jár. A jógaiskolában ezért nem csak ászanaórák lesznek, nagy hangsúlyt fektetünk majd a filozófiára és az életmódra is Patandzsali Jógai szútráinak szellemiségében. A nyitott hozzáállásért és újabb nézőpontok megismeréséért pedig rendszeresen külföldi vengégoktatókat is hívunk majd.

Az iskola neve Bandha Works Astanga és Vinyásza krama Jógaiskola. Pattabhi Jois szerint a bandhák annyira fontosan a jógikus úton, hogy egész nap tartani kellene őket. Hasonlóan mi is azt szeretnénk, ha a gyakorlás senkinek nem érne véget a jógaórákat lezáró relaxáció után, hanem a nap minden percében fenntartanánk a jógikus elmeállapotot.

Végezetül szeretnénk mindenkinek megköszönni aki segített minket az álom megvalósulásában. Hálánk kifejezéseként mindenki, aki régóta velünk gyakorol ingyen jöhet az első héten az összes órára. Hálásan borulunk le az összes tanítónk lótuszlába előtt, akik feltárják előttünk az Igazság útját, és kigyógyítanak bennünket az anyagi lét okozta mérgezésből!

Köszönettel: István és Dorka

Részletek a Bandha Works Jógaiskoláról:

Amennyiben szeretnéd nyomon követni iskolánk programjait, kedveld a Bandha Works Facebook oldalát:
Bandha Works

A gyakorlás intenzitása

Astanga konferencia

A jógaoktatás szintjeit már áttekintettük egy korábbi bejegyzésben. Patandzsali a Jóga szútrákban azonban mindig a jóga gyakorlóihoz szól, akik csak azután gondolnak az önmegvalósítás tudományának tanítására, miután önmaguk már elérték a megvilágosodást. Nézzük meg tehát, hogy Patandzsali milyen kategóriákat különböztet meg a jógagyakorlók között.

tīvrasaṁvegānām āsannaḥ
mṛdu madhya adhimātratvāt tataḥ api viśeṣaḥ
(Patandzsali: Jóga szútrák I.21-22.)

Akik erőteljesen, teljes odaadással (tívra) gyakorolnak, azok gyorsan elérik a jóga végső célját. A gyakorlás lehet intenzív (adhimátratvá), közepes intenzitású (madhja) és gyenge (mridu).

Az előbbi két szútra tehát értelmezés szerint három, illetve négy típust különböztet meg a gyakorlók körében aszerint, hogy mennyi energiát fektetnek a céljuk megvalósításába. Egyesek szerint a teljes odaadással gyakorlók (tívra) az intenzív csoportba sorolhatók, köztük is a legkiválóbbak, tehát a kategóriák száma három, más iskolák pedig külön kezelik a négy felsorolt szintet.

Nem mindegy azonban, hogy mire is vonatkozik az intenzitás. Természetesen nem arról van szó, hogy valaki minden nap, mind a hat ászanasorozatot gyakorolja, hiszen az eredmény borítékolható: sérülés, kimerültség, betegségek. Patandzsali itt az elme szabályozására, és a gondolathullámok lecsillapítására utal, illetve az idevezető előkészítő gyakorlatokra. A kezdők számára (általában a gyakorlás első 30-40 éve) pedig Krishnamacharya véleménye szerint az astanga jóga első négy ága, tehát a jama, a nijama, az ászana és a pránájáma a megfelelő szádhana (spirituális gyakorlatok). Ezeket párhuzamosan kell végezni addig, amíg tökéletességet nem érünk el mind a négy területen. Éppen ezért a gyakorlás intenzitása azonos kell, hogy legyen mindegyik esetében. Nem érhetünk el sikereket a rádzsa jóga területén, ha csak az ászanára és a benne foglalt pránájámára koncentrálunk nagy vehemenciával, de elhanyagoljuk a szabályozó elveket. Sőt, a túlzott hangsúlyeltolódás még el is téríthet minket a jógikus útról. Nézzük sorra, hogy az egyes szabályozó elvek hiánya az életünkből milyen károkkal járhat:

Jamák

Ahimszá: sérülések miatt abbahagyjuk a gyakorlást.
Szatja: önámítás vagy a tanárunkkal nem vagyunk őszinték, elkendőzünk olyan problémákat, amelyek megoldása kulcsfontosságú lenne. Testi szinten a női pihenőnapok meg/letagadása visszafordíthatatlan betegségeket is okozhat.
Asztéja: olyan ászanák végzése önkényesen, amelyek nem nekünk valók: sérülések. Oktatás megkezdése a tanítónk jóváhagyása, és saját felkészültségünk hiányában: mások is elfordulnak a jógától, mi pedig csalódottságunk miatt térülünk el.
Brahmacsarja: érdeklődésük középpontjában külsőnk áll, ha elérjük az áhított alakot, abbahagyjuk a gyakorlást. A időnket önpusztító szórakozzással töltjük, és nem marad időnk gyakorolni.
Aparigrahá: energiáinkat felesleges anyagi tárgyak megszerzésére fordítjuk a gyakorlás helyett. A “haladó” ászanák hajszolása miatt nem vesszük észre, ha a testünk már készen állna a felsőbb ágak gyakorlására.

Nijamák

Saucsa: káros, nem tiszta gondolatok dédelgetése akár gyakorlás közben is (pl. másokhoz hasonlítgatjuk magunkat). A test elhanyagolása betegségekhez vezet, amelyek akadályozzák a gyakorlást.
Szantósa: nem maradunk a jelenben, nem ismerjük fel a határainkat egy ászanában, ezáltal sérüléseket okozunk magunknak.
Tapasz: ha nem gyakorlunk önuralmat például az étkezésben, akkor az ászanáink sem fognak fejlődni. Az előírt böjtnapok tartása által fejleszthetjük legkönnyebben az akaraterőnket. Lustaságba süllyedhetünk, ha nem gyakorlunk önfegyelmet.
Szvádhjája: ha nem hallgatjuk a tanítónk szavait, vagy nem olvassuk a hiteles szentírásokat, akkor sosem fogjuk megérteni, hogy merre is tart a gyakorlásunk, ezáltal folyton újabb és újabb utakat fogunk keresni, ahelyett, hogy bíznánk a Jóga szútrák tudományában.
Ísvara pranidháná: amíg nem válik felajánlássá a gyakorlásunk, hanem csak önző céljaink vezérelnek (szépség, egészség, intelligencia, erő, hatalom, gazdagság stb.) addig sosem érhetjük el a végcélt. Mihelyt megadja a szádhanánk az áhított, ám átmeneti állapotot, annak élvezetébe merülünk és nem haladunk tovább.

Az intenzitás tehát ideális esetben azonos mind a négy ágon. Ezért természetesen az is problémákat okoz, ha az ászanákat és a pránájámát hanyagoljuk: a fizikai és energetikai testünk sosem válik alkalmassá a komolyabb meditációra. Ha egyensúly-eltolódást érzünk a saját életünkben, akkor igyekezzünk az astanga azon elemeit erősíteni, amelyek gyengébbek a többihez képest. A jóga szempontjából nem okoz semmilyen problémát, ha nagyon intenzívvé válik a gyakorlásunk, amíg mindegyik ág azonos erősségű. Így a négy ág összefonódva, egymást támogatva növekedhet, míg ha valamelyik túlságosan erőre kap, akkor a többitől vonhatja el az energiát.

Pattabhi Jois lakshmipurami shálájában kezdetben nem volt ritka, hogy a lelkes nyugati tanítványok napi kétszer gyakoroltak: reggel az első, délután pedig a második sorozatot. A fejlődésük elképesztően gyors volt, a lelkesedésük pedig töretlen maradt (legtöbbjüknek mind a mai napig) még a legendásan erős igazítások ellenére is. Hogyan lehetséges ez? Guruji rendkívüli hangsúlyt fektetett a megfelelő légzésre, emellett pedig az elkötelezett tanítványok a teremből kilépve sem hagyták abba a jógázást, nap további részét is a jamák és nijamák elveivel összhangban töltötték, a jógairodalom tanulmányozásával, építő beszélgetésekkel és pihenéssel. Természetesen ebbe az életmódba már nem férne bele napi nyolc-tíz óra munka, tehát a gyakorlásunk intenzitását mindig az adott életkörülményeinkhez kell igazítani, nincs értelme napi kétszer két órát gyakorolnunk, ha a nap további részét feszült, netán agresszív hangulatban töltjük, és nem tudunk elég időt szánni a megfelelő táplálkozásra és a szentírások tanulmányozására.

Nem probléma az sem, ha az életkörülményeink miatt a gyakorlásunk intenzitása mérsékelt egészen addig, amíg tudjuk és elfogadjuk, hogy ezáltal a szamádhi nem ebben az életünkben vár ránk. Ekkor bízzunk abban, hogy a következő születésünk már kedvezőbb körülményeket fog biztosítani a gyakorlásunkhoz, és így a siker biztosan nem marad el.

Sharath konferencia 2012. október 21.

Astanga konferencia

Sharath a konferencia elején megerősítette a tényt, hogy a jóga nem új találmány. Számos jógával kapcsolatos írás van, amelyek elmagyarázzák, hogyan kell gyakorolni. Ott van például a Bhagavad Gítá, az Upanisadok és a Védák. A régi korok risijei azért gyakoroltak, hogy kontrollálják az elméjüket, és ezáltal magasabb tudati szintekre jussanak.

A Bhadavad Gítá szerint a jóga eredeti tudása Krisnától ered, aki közvetlenül adta át az első tanítványának (parampará) Ísavánnak, aki Manu tanítója lett, és ez így megy generációkon keresztül. Sajnos az idő előrehaladtával a tanítás lényege torzul és elveszik, ezért Krisna újra és újra megszületik, hogy felelevenítse az eredeti tudást. Éppen ezért tanította Krisna Ardzsunát, hiszen akkoriban az Igazság és a Dharma háttérbe szorult és torzult az Adharma, azaz igazságtalanság erősödésével.

Ardzsuna össze volt zavarodva, nem tudta, hogy harcolhat-e a rokonai, köztük a nagyapja és sok barátja ellen. Ezért Krisna segített neki visszanyerni a tiszta elméjét. Ardzsunát kétségek gyötörték, nem tudta, hogy mi a kötelessége. Nekünk szintén meg kell értenünk, hogy mi a kötelességünk (karma/dharma), és aszerint cselekedni. Mindanniunk életének célja van, amelyet be kell teljesítenünk.

Száz éve, amikor Krishnamacharya jógát akart tanulni, nagyon nehéz volt megfelelő tanárra lelnie. Az emberek tévesen attól tartottak, hogy a jóga hatására elfordulnának az élettől, és elhagynák a családjukat és a barátaikat, azaz szannyászi (lemondott) rendbe lépetnének, ezért nem sokan gyakoroltak. Krishnamacharya olyan tanárt keresett, aki a gyakorlati oldalát tanítja a jógának, túl az elméleten, amit már alaposan tanulmányozott korábbi évei során. Tehát nehéz feladat előtt állt; el kellett utaznia egészen Nepálig, ahol napokig győzködte Rámamohan Brahmacsárit, hogy alkalmas tanítvány válna belőle. Rámamohan még csak nem is találkozott személyesen Krishnamacharyával, helyette a fiával küldött neki pár rotit (indiai lepénykenyér), hogy egyen, majd távozzon. De Krishnamacharya kitartó volt, nem ment haza, így később Rámamohan el is fogadta tanítványának. Szanszkritul szólította meg, és azt mondta, hogy ő nem mindennapi személy, és alkalmas arra, hogy a valódi jógát tanulja. Krishnamacharya 7-8 évig maradt mesterével, ezalatt számos sásztrát tanulmányozott. Megismerte Vámana Risi Jóga koruntáját, amelyen a mi gyakorlásunk alapul.

Indiában még húsz éve is tartotta magát a félreértés, hogy a jóga csak szannyásziknak való. Amikor Krishnamacharya tanult és tanított, akkor az ő célja csakis az önmegvalósítás (anusthána) és a tudat felemelése volt. Guruji azon kevés tanítványa közé tartozott, akik hosszú ideig (több, mint húsz évig) tanultak tőle. Ilyen volt még Keshu Murty (ő az a rendkívül hajlékony úriember, aki Krishnamacharya Jogászanagalu könyvében lévő képeken látható), és Mahadeva Bhatt. Gurujinek olyan erős volt a vágya, hogy megtapasztalja a jóga legmélyebb hatását, hogy nagyon fegyelmezett életet élt. Elképesztően korán kelt, majd mantrákat énekelt, elvégezte a jógagyakorlatait és utána sok-sok órán keresztül tanított, majd ismét visszatért a mantrázáshoz. Manapság a jóga inkább testedzéssé vált. Pedig eredetileg még a harcművészeteket is ugyanezért gyakorolták: az önmegvalósításért. Ezért nekünk is ez az eredeti cél lebegjen a szemünk előtt, az önmegvalósítás és a tudat felemelése, nem csak miközben a matracunkon gyakorlunk, hanem minden percünkben! (Erre később még visszatérünk.) Ne csak azért gyakoroljuk az ászanákat, hogy később majd mi is taníthassunk. Ez korlátozna. Ha a célunk magasabb, spirituális, akkor viszont az előttünk álló út végtelen. A jóga mindenkinél hatalmasabb. A jóga az, ami történik veled… Amit megtapasztalhatsz, de nem birtokolhatsz. Olyan, mint a Nap. A Nap energiát (például napelemek) és egészséget ad nekünk, de senki sem birtokolhatja a Napot. Még a testünk sem a tulajdonunk. Halálunk után vissza kell adnunk és visszaolvad a természetbe.

Ezután egy rövid történetet mesélt Sharath:

Régebben minden faluban volt egy nagy fa, amely alatt az emberek esténként összegyűltek pihenni, beszélgetni, és társasági életet élni. Egy kis emelvényt építettek a fa alá, ahová leülhettek, és „Emberfának” nevezték. Manapság viszont inkább szappanoperákat néznek és csak ezekről a kitalált történetekkel foglalkoznak, ahelyett, hogy a családtagjaikkal és szomszédjaikkal találkoznának. Egyszer egy fiatalember rácsodálkozott a fára: „Mire való ez a fa? Nem terem rajta gyümölcs, tűzifát sem ad. Teljesen haszontalan. Miért tartjuk meg? Miért nem szabadulunk meg tőle?” Egy idősebb ember a faluból így válaszolt: „ Fiam, ez a fa jó levegőt és helyet ad nekünk, ahol összegyűlhetünk. Tisztítja a levegőt, ami nagyon fontos feladat.”

Sharath emlékeztetett minket arra, hogy a tiszta és egészséges környezet mennyire fontos. A jógiknak tiszta környezetre van szükségük, amely támogatja a tiszta gondolatokat. A tiszta levegő szintén elengedhetetlen a testi és mentális egészségünkhöz. Ne csak a matracunkon jógázzunk! Minden élőlényről gondoskodnunk kell! Minden élőlénynek joga van a tiszta és egészséges élethez. Sharath itt megragadja az alkalmat, hogy elmondja, hogy a gyakorlóteremben az ablakoknak alpa-dvára, azaz kissé nyitott állapotban kell lenni, hogy megfelelően áramoljon a levegő, különösen, ha sokan gyakorolnak együtt. Hiszen amit valaki kilélegez, azt más belélegzi!

Minden jóga sászta azt írja, hogy a jóga az érzékek visszavonása és a belső tisztaság megvalósítása. Ezen írások szerint a belső tisztaságot hat réteg, a hat spirituális ellenség borítja. Ha az óceán mélyéről felhozunk egy igazgyöngyöt, akkor el kell távolítanunk a kagylóhéjat. De a belső tisztaságot hat ilyen héj borítja (ari sad vargas): káma (kéj), kródha (düh), móhá (illúzió), lóbha (kapzsiság), máda (büszkeség) és mátszarja (irigység). Ha teret engedünk ezeknek magunkban, akkor elpusztítanak minket. Ha az isteniről (amelynek nincs formája) szeretnénk igaz tudás birtokába jutni, akkor ki kell fejlesztenünk bizonyos tulajdonságokat magunkban. Ekkor a hat kagylóhéj kinyílik és meglátjuk a belső tisztaságot. Ez mindenkire vonatkozik és mindenki képes rá. Mindenki képes elgyalogolni Mysore-ból Bangalore-ba, de sokan kételkednek ebben vagy kifogásokat keresnek. „Óh, fáj a lábam!”, „Fáradt vagyok!” stb. Erőfeszítéseket kell tennünk, de megfelelő módon. Az a dolgunk, hogy megértsük hogyan szabadulhatunk meg a hat spirituális ellenségtől.

Első lépés az ászana. A Hatha jóga pradípiká nem tesz említést jamákról és nijamákról, mert úgysem tudná a gyakorló követni őket. Belülről kell fejlődniük. Az embereket nem lehet külső alapján megítélni; lehet hogy valaki sáfrányszínű ruhában (szannyászik jele) jár vagy mindenhová magával viszi a jógamatracát, de ettől még nem biztos, hogy spirituális. Attól, hogy tudsz kézen állni, még nem leszel jógi. Még Sambhav (Sharath kisfia) is tud kézen állni!

Sharath elmesélt egy másik történetet is:

Egy faluban élt két nagy tudós, Sásztri és Sharma (két családnév, amely arra utal, hogy tudósok), akik folyton vitatkoztak és közben a sásztrákból, Upanisadokból és a Védákból idéztek. Egy nap egy fiatal fiú haladt keresztül a falujukon, és leült az Emberfa alá. Csak csendben leült és meditált. Ahogy telt az idő néhány falubeli meglátta, és ők is leültek mellé meditálni. Senki nem szólt egy szót sem – csak meditáltak. Később Sásztri és Sharma is észrevette, hogy mi történik. Így szólt Sásztri: „Mi ez a képtelenség? Miért gyűlt mindenki e köré a fiú köré? Valószínű, hogy nem tud semmit a sásztrákról, az Upanisadokról és a Védákról.” Sharma így válaszolt: „Menjünk oda, és kérdezzük ki! Tegyünk fel neki keresztkérdéseket, hogy mindenki lássa milyen tudatlan.” Így hát oda is mentek, de amint leültek a fiú elé megfeledkeztek minden kérdésükről – és azonnal meditációba merültek ők is.

Ha valaki megismeri a Belső Igazságot, akkor pont ilyen hatással lesz másokra. A puszta jelenlétükkel át tudják adni a tudást. Annyi mindent írtak a híres szútráról „jógascsittavrittiniródhaha” (I.2.). Oldalakon keresztül magyarázhatják, de gyakorlás nélkül úgysem érthetjük meg. Guruji egyszerűen fogalmaz: „Gyakorolj, és minden jönni fog!”

A következő történetet korábban mesélte Sharath a konferencia során:

Indiában általában a fiú családja keres feleséget a fiúnak. Ez úgy történik (történt), hogy a két család összeül, és eldöntik, hogy alkalmas-e a házasság. Általában a menyasszony költözik a vőlegény házába, ezért a férjnek már előtte jó állásal kell rendelkeznie, különben ki menne hozzá? Mysore egyik újságában (Star of Mysore) számos ilyen hirdetést találhatunk. De egyszer volt egy férfi, akinek nem volt munkája. Szeretett volna megházasodni, de munkanélküli volt. Egyszer talált egy olyan hirdetést, amelyben lánynak kerestek férjet, és azt akarták, hogy később a feleségnél lakjanak (pedig fordítva lenne a megszokott). A férfi nagyon izgatott lett, azt gondolta „Így nem kell dolgoznom, csak a ház körül segíteni kicsit, és ez a család majd mindennel ellát.”Fel is hívta hát őket, és megbeszélt egy találkozót. Az egyetlen gond az volt, hogy a hirdetésben nem tettek említést arról, hogy melyik kaszthoz tartoznak. Ezért mivel a férfi nem tudta, hogy milyen jelet viseljen a homlokán, az összeset magára rajzolta. Mikor megérkezett a család egyből ezt kérdezték: „Miért viselsz ilyen sok tilakát?” „Óh, én igazán akarom ezt az állást. Tehát akármelyiket viselik önök, én is azt tartom meg.”

Forrás: http://joisyoga.com/2013/02/03/conference-notes-with-sharath-jois-kpjayi-21-october-2012/

 

Tippek és trükkök a reggeli, otthoni gyakorláshoz

Mi lehetne csodálatosabb annál, mint korán reggel a tiszta otthonunkban csendben, nyugodt elmével végigáramolni az astanga vinyásza jóga valamelyik jól ismert sorozatán? Ez a bejegyzés abban kíván közreműködni, hogy minél többen megtapasztalhassák ezt az érzést.

A jógagyakorláshoz az úgynevezett Brahma muhurta napszak a legmegfelelőbb, azaz a napfelkelte előtti másfél óra. Ekkor a levegő friss, a környezet csendes, és az is fontos szempont, hogy Indiában ekkor van a leghűvösebb(!). Frissen, kipihenten ébredve még nem nyomasztanak bennünket a benyomások, amelyek a nehéz munkanap során értek minket, az elme könnyebben tud fókuszálni és kevésbé kalandozik el. A test tiszta, a gyomor üres, tehát a körülmények ideálisak a gyakorláshoz.

Azonban az átlagos nyugati életvitel mellett sajnos nem minden esetben teljesülnek a fent említett feltételek, és így az elme nem lesz friss és fókuszált, sokkal inkább szétszórt és fáradt. Néhány sikertelen kísérlet után olyan vélekedések alakulhatnak ki, mint „én nem tudok otthon gyakorolni”, „reggel sokkal merevebb vagyok, és fájdalmas a gyakorlás” vagy „éhgyomorra szédülök az álló ászanák közben”. Pedig türelemmel és odafigyeléssel ezek a problémák kiküszöbölhetőek. Ehhez szeretnék segítséget nyújtani azzal, hogy leírom a saját reggeli rutinom. Természetesen nekem sem sikerült egyből átállni heti hat reggeli gyakorlásra, és az is biztos, hogy mindenkinek saját, személyre szabott napirendet kell kialakítania, amelyhez talán támpontként szolgálhatnak a saját tapasztalataim.

Már-már közhelynek számít, de mégis azzal kell kezdenem, hogy a reggeli gyakorlás már előző este elkezdődik. Érdemes odafigyelni, hogy este 6 után (ez egyéni, a saját emésztésünktől függ) már ne együnk semmi nehezet. Én inkább ebédre szoktam tartalmasabb fogást enni, délután már inkább csak gyümölcsöket vagy salátát. Igyekezzünk minél korábban, lehetőleg 10 óra előtt ágyba kerülni, úgy, hogy a lakásban rendet és tisztaságot hagytunk.

A legjobb, ha sikerül öt órakor felkelnünk (igaz, így nyáron már napfelkelte után ébredek, viszont munka mellett számomra ez az időpont megoldható). Az első dolgom az olajos szájöblítés. Egy evőkanálnyi szezámolajat öntök a számba és pár perc alatt alaposan átöblítem vele a szájüregem. Közben nagyon figyelek arra, hogy ne nyeljem le és ne kerüljön hátra a mandula környékére. Az olajjal lemossuk a káros mikroorganizmusokat is a szájüregről, amelyek elfertőzhetik a mandulát, ha elkezdünk „gargalizálni”. Hogy az idő ne vesszen kárba, közben be lehet ágyazni, feltenni a kávét vagy teavizet, megetetni a macskánkat. Miután végeztek az olajjal, vízzel is többször öblögetek, majd egy alkalmas eszközzel alaposan letisztítom a nyelvem. Ezután következik a dzsala neti (ha sietek, akkor sajnos ez nálam elmarad), majd fogmosás.

Ezután már ihatunk egy pohár vizet, majd kávét vagy teát. A kávéfogyasztás erősem megosztja a jóga gyakorlóit, ám az astangások körében nagy népszerűségnek örvend. Guruji mindig azt mondta, hogy „no coffee, no prana”, és Sharath is rászól az ásítozó tanítványokra, hogy legközelebb igyanak kávét. Ennek ellenére én inkább kerülöm, ha nincs különösen nehéz hetem, és helyette inkább gabonakávét vagy meleg citromos vizet fogyasztok. A citromos víz különösen frissítő reggel, elkészítése pedig roppant egyszerű: meleg, de nem forró vízbe tegyünk egy szelet megmosott bio citromot. Ezt a napirendi pontot nem szoktam elsietni, jó érzés tíz percet nyugodtan üldögélni egy pohár finom ital mellett egyedül vagy szerencsés esetben a jógás családtagjainkkal. A legeltökéltebbek ilyenkor elolvashatnak egy verset valamelyik őket inspiráló jógás könyvből. Ha nem egyedül vagyunk, akkor figyeljünk arra, hogy csak könnyed beszélgetést folytassunk semleges témáról, még véletlenül se kezdjük el a napi teendőinket sorolni. Az sem túl előnyös, ha a gyakorlásunkat kezdjük már előre értékelni „ha beleszakadok is kitartom az utpluthit száz légzésig”. Ez apróságnak tűnhet, de már előre megpecsételi a gyakorlást az ilyen hozzállás.

A kellemes hangolódás után nagyon fontos momentumhoz érkeztünk: mindenképp el kell mennünk mosdóra. Ha a kiválasztó szerveink még nincsenek hozzászokva a korai keléshez, akkor naulival segíthetünk beindítani az ingert. Ha nem ürítjük ki az emésztőtraktust gyakorlás előtt, akkor nehéznek érezzük magunkat, illetve felléphet fejfájás, szédülés a bennrekedt salakanyagok miatt. Emellett pedig zavaró, ha Marícsászana C után kell megszakítani a sorozatot egy mosdószünettel.

A belső tisztulás után térjünk rá a testünk külső felületére. Zuhanyzás előtt én száraz ledörzsölést szoktam alkalmazni. Egy természetes anyagból készült, viszonylag erősebb masszázskefével, apró mozdulatokkal, alulról-felfelé végigdörzsölöm a száraz testem (az arcom természetesen kihagyom). Fontos, hogy a söprögető mozdulatok mindig a szív irányába történjenek. Ennek hatására a bőröm kipirosodik, és érzem, ahogy felpezsdül a vérkeringésem. Ez különösen azoknak fontos, akik hozzám hasonlóan hideg végtagokkal ébrednek, és hajlamosak szédülni például utkatászanában. Ezután gyors, zuhany következik meleg vízzel, semleges vagy nagyon enyhe illatú növényi szappannal. Figyelek rá, hogy ne áztassam magam sokáig, mivel a klóros víz kiszárítja a bőröm, amit utána nem kenhetek be, mivel akadályozná az áldásos izzadást, ráadásul a krémtől csúszhat a tenyerünk lefelé néző kutyában. Zuhany után tiszta ruhát öltök, és ezzel végeztem is a testem tisztításával.

Hátra van még a környezet megtisztítása: mielőtt leterítem a matracom, mindig összesöpröm a közvetlen környezetét. Az egész nem vesz még egy percet sem igénybe, mégis sokat számít a hangulat megteremtésében. A matrac mellé teszek mindent, amire a gyakorlás közben szükség lehet (zsebkendő, törlőkendő). Még körülnézek, és elpakolok mindent, ami esetleg zavaró lehet, és elvonhatja a figyelmem.

A nyitómantrát vagy a matracon mondom el, vagy a házioltár előtt, ha én vagyok aznap a „púdzsafelelős”. Ekkor füstölőt, ghí mécsest és virágot ajánlok Patandzsalinak, majd elmondom a mantrát, és utána állok a matracom elejére. Ezután még veszek öt mély, hangos lélegzetet, és kezdem a Napüdvözleteket. Krishnamacharya szerint különösen a kezdő gyakorlóknak fontos, hogy felajánlással induljon a gyakorlás, ezáltal erősíthetik az odaadást, és háttérbe szorulnak az önző célok. Az oltárunkon lehet kép Patandzsaliról, a tanárunkról, vagy bárkiról, akit tisztelünk és inspirál minket a jóga útján.

A teljes fenti készülődés nem egész fél órát vesz igénybe, így fél hatkor már kezdhetem is a gyakorlást, amellyel így 7:15 körül végzek. Hogy mit nem csinálok reggel? Nem melegítek be gyakorlás előtt, hiszen a sorozatok úgy épülnek fel, hogy erre nincs szükség. A Napüdvözletekkel aktiváljuk a test középpontját és felébresztjük a belső tüzet, majd az egymás után végzett ászanákkal fokozatosan kiterjesztjük azt az egész testünkre. Ezt az áramlást reggel lehet leginkább érezni, ezért kár lenne ebbe a fokozatos ébredésbe beavatkozni. Ráadásul csakis úgy érezhetjük tisztán az astanga vinyásza jóga ránk gyakorolt valódi hatását, ha nem keverjük semmi mással.

Látszik, hogy már a gyakorlás előtt rutin célja is a saucsa (tisztaság): a környezetünk, a testünk és az elménk szennyeződéseinek eltávolítása. A vinyászával végzett ászanák ezt folytatják egyre mélyebb rétegekbe hatolva. A saját reggelünk megtervezésénél a tisztaság mellett arra figyeljünk, hogy mi szokta általában elterelni a figyelmünket, és igyekezzünk kiiktatni ezeket a zavaró tényezőket. Kezdetben előfordulhat, hogy minden apróság kizökkent bennünket, legyen akár csak egy nadrágunkból kilógó cérnaszál, de ha nem adjuk fel, és megteremtjük az elérhető legkedvezőbb körülményeket, akkor hamarosan stabil otthoni gyakorlásunk lesz, illetve egy hasonló ütemterv akkor is nagyon hasznos lehet, ha reggeli Mysore-stílusú órákra járunk.

Sharath konferencia 2012. január 8.

Astanga konferencia

Instant világban élünk. Senkinek sincs türelme, mindenki mindent a lehető leghamarabb szeretne elérni. Sajnos a jóga is erre az útra lépett. Számos iskolában akár 15 vagy 30 nap alatt jógaoktatói képesítést lehet szerezni. Mindig vannak olyanok, akik eljönnek Indiába, és azt gondolják „óh, hát én itt leszek egy egész hónapot, akkor illene kapnom egy oklevelet arról, hogy itt tanultam”. Számos hasonló telefont is kapunk, múlt héten például hárman hívtak ezzel kapcsolatban Delhiből, Angliából és Amerikából. Azonnal azt kérdezték, hogy van-e oktatói képzésünk. A jóga egyre ismertebb, de egyre őrültebb is. Sokan nem értik a jóga lényegét, a jóga tisztaságát. A jógaoktatóknak mindig fenn kell tartaniuk a gyakorlás tisztaságát.

Gyerekkoromban ha láttam egy kínai vagy japán embert, azonnal azt gondoltam, hogy tud karatézni. Nem mertünk a közelükbe menni, nehogy elbánjanak velünk. Hiszen láttuk A sárkány közbelép című Bruce Lee filmet. Akkoriban még nem volt televízió, ha kikapcsolódásra vágytunk, akkor moziba mentünk és megnéztünk egy filmet. Így hát láttuk A sárkány közbelépet, és azt gondoltunk, hogy minden kínai és japán ért a harcművészetekhez, ezért biztosan jól elvernének minket, így jobb távol maradni tőlük. Most pont ugyanez történik a jógával; akárki indiainak néz ki, ha sáfrányszínű ruhába, netán lungiba (hagyományos dél-indiai viseletbe) öltözik, akkor ő biztosan jógi. Sok jógi tűnik fel mindenhol. De mi ennek a tanulsága? A jóga gyakorlóinak nagyon fontos, hogy alkalmas tanárt válasszanak. Olyat, aki megfelelően tudja őket vezetni. Olyat, aki a tudás birtokában van, aki maga is sok-sok éve gyakorol és kapcsolódik egy tanítói láncolathoz. Ez nagyon fontos.

Sharath a Bhagavad Gítá 4. fejezetének 1-2. versét idézi:

imam vivasvate yogaṁ proktavānahamavyayam |
vivasvānmanave prāha manurikṣvākave-bravīt || 
evaṃ paramparāprāptamimaṁ rājarṣayo viduḥ |
sa kāleneha mahatā yogo naṣṭaḥ parantapa ||

(A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvannak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Iksvakut oktatta erről.
Óh, Ellenség Fenyítője, a szent királyok ehhez a legfelsőbb tudományhoz ily módon, a tanítványi láncon keresztül jutottak, így értették meg azt. Idővel azonban megtört e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.)*

A Bhagavad Gítá hatalmas és gyönyörű könyv. Mind a tizennyolc fejezete a jógáról szól, arról, hogy egy láncolathoz kapcsolódva kell tanulni. A parampará azt jelenti, hogy láncolaton keresztül tanulunk, úgy, ahogyan Krishnamacharya tanult Rámamohan Brahmacsáritól, majd Pattabhi Jois Krishnamacharyától. Az alkalmas szádhaka (gyakorló) és a helyes szádhana (gyakorlás) nagyon fontos ahhoz, hogy a tudás megfelelően szálljon alá tanítóról tanulóra. Ehhez először a tanítónak kell évekig gyakorolnia, és megvalósítani önmagában a tudást. Csak ezáltal válik képessé továbbadni azt a tanítványainak.

Manapság annyi videót találni a Youtube-on, nehéz megítélni, hogy melyik cirkusz és melyik jóga. Mindenféle őrült „jóga”. Mindenféle ostoba „jóga”. Mindennel összekötik a jógát. Meztelen jóga! Ez meg milyen képtelenség?! Koo-koo jóga. Hot jóga. Mi az a hot jóga?! Bang jóga, és még sorolhatnám az őrült jógairányzatokat. Amint mondtam, mindennel összekapcsolják a jógát. Nekünk pedig, mint a jóga gyakorlóinak, sőt közületek néhányan már oktatnak is, az a kötelességünk, hogy megőrizzük a jóga tisztaságát. Ha erre nem figyelünk, akkor tíz, tizenöt év múlva a jóga szónak új jelentést adnak. A jógát többféleképpen magyarázzák:

  1. Egyesülés: a dzsívátma vagy egyéni lélek egyesülése a felsőlélekkel.
  2. Út a moksa (felszabadulás) eléréséhez.
  3. Magát a felszabadulást is jógának nevezik.

Tehát többféleképpen magyarázzák a szó jelentését, és ugyanígy többféleképpen lehet megtapasztalni. Ha mindennel eggyé válunk, akkor megvalósul a jóga. Ezért nevezhetjük egyesülésnek, tehát a jóga esetében a szádhana (gyakorlás) nagyon fontos. Egy, két vagy három év alatt nem lehet a jóga mélységét megtapasztalni. Ehhez igazán mélyre kell jutni… Ha csak a felszínén evezel a végtelen óceánnak, akkor előbb-utóbb elunod magad. Ráunsz a folyamatra, anélkül, hogy bármit is tanultál volna belőle. De ha lemerülsz az óceán mélyére, akkor megláthatod a valódi szépségét. Ha a gyakorlásod mélyére hatolsz, akkor csodálatos élmények részese lehetsz. A jógik, mint tudjuk fegyelmezett életet élnek. De miért van ez? Mert az elménk nem válhat csanycsalává (zavarodottá). Például, mi történne, ha elmennék egy éjszakába nyúló buliba? Mint tudjátok, én minden nap hajnali egykor kelek gyakorolni. Ha ezt megunom egy nap, és inkább elmegyek bulizni, és mondjuk vitába kerülök ott valakivel, akkor az elmém zavarodottá válik. Másnap azt fogom gondolni, hogy „óh, hát kellett ez nekem?”. Ne teremtsünk olyan helyzetet, amelyben olyat tennénk, amit később megbánnánk! Ahogy a szádhaka nap mint nap gyakorol, a jóga egyre erősebb lesz benne, az elméje pedig nem nyugszik, egyre jobban foglalkoztatja majd a kérdés: „mi a jóga?”. Ezek a gondolatok fognak erősödni bennünk. Mi az ahimszá (nem-ártás), mi a szatya (igazság)? Az ászana gyakorlás ilyen állapothoz vezet. Ez automatikusan történik, egyszer csak megjelenik az ötlet: „Óh, akkor itt van az ahimszá. Tehát ez a nem-ártás, és nekem, mint gyakorlónak követnem kell.” És ha valóban követjük, akkor megszűnnek körülöttünk a konfliktusok. Hasonlóan minden egyes jama és nijama (a tíz mellékág) megerősödik mennünk, és a segítségükkel jobban megértjük a gyakorlásunkat. Ha gondolkodás nélkül daráljuk az ászanákat, akkor nem jönnek ezek a felismerések. Olyan lesz a gyakorlás, mint egy súlyemelő edzés… De mi haszna lenne? Gyönyörű testet kapunk, ennyi, de a szívünk nem lesz tiszta. Tiszta szív nélkül pedig hasztalan minden helyes felismerés.

Tehát az ászana a spirituális gyakorlásunk alapja. Minden spirituális épület építéséhez erős alapokra van szükség. Meg kell szabadulni a zavaró tényezőktől, hogy csakis a tisztaság maradjon bennünk. Ugye így van? Ez az átalakulás, amely akkor történik, ha hosszú ideig odaadással gyakorlunk.

sraddháván labhaté gjánam
                                            (Bhagavad Gítá 4.39.)

Aki hittel és odaadással gyakorol, az megszerzi a tudást, és megvalósítja a tisztaságot a gyakorlásában. Ha nagyon tudatlanok vagyunk, akkor ez huszonöt-harminc év alatt sem sikerülhet, a gyakorlásunk pedig fizikai szinten marad. De ha felismerjük az átalakulást, amely bennünk történik, akkor a gyakorlás varázslatos értelmet kap. Ez a fejlődés fokozatosan, lassan történik. Miután megfogantunk, lassan építettük fel a testrészeinket. Amikor kisbabák voltunk annyi mindent nem tudtunk még… Gyermekkorunkban pedig csak a képzeletünk létezik, ugye? A gyerekek képzeletvilágban élnek. A jóga éppen így kezdődik. De ahogy a korral egyre bölcsebbek leszünk, elkezdjük másképp értelmezni a gyakorlásunkat. A jógagyakorlás első éveiben még nincs meg ehhez a tudásunk. De ahogy egyre mélyebbre jutunk, a gyakorlás is mélyebbé és bölcsebbé válik. Mint egy növényt, megfelelően táplálni kell, hogy növekedjen. Ha így teszel, akkor egyszer virágba borul. De ha nem táplálod a gyökereket, akkor sosem nyílnak virágok. Hasonlóan, az ászanagyakorlás a jamákból és a nijamákból táplálkozik. Ha követjük őket, akkor a jóga növekedni, majd virágozni fog bennünk. De ez nem történik könnyedén. Először helyet kell teremtenünk neki a rossz szokásaink elhagyásával, és áldozatokat is kell hoznunk. Én így tanultam ezt a nagyapámtól (Guruji). Ő minden nap hajnali 3:30-tól mantrákat énekelt 4-ig, majd elkezdett tanítani. Én figyeltem és segítettem őt éveken keresztül, és közben tanultam.

A guru és sísja közti kapcsolat apa-fiú kötelék. Így volt ez Krishnamacharya és Pattabhi Jois, illetve Mahadeva Bhat (Guruji tanulótársa) között is. Guruji minden nap éjféltől gyakorolt Krishnamacharjával. A tudás csak így juthat át a tanítványba. A mi instant világunkban már senkinek nincs türelme. Mindenki csak egy darab papírt akar, de mire jó ez, nincs semmi haszna. A valódi jógagyakorlót nem érdekli, hogy képesített-e, a jóga belül történik.

Mindezt azért mondtam el, mert számos ember másképp vélekedik erről, másképp képzeli a jógát. Ha ügyesen tudsz hátraugrani csaturangába, akkor vagy igazi jógi! Ha a kézenállás is megy, akkor igazán nagy jógi vagy! Nekünk a tudásunkat kell fejleszteni, a jógikus tudást, a spirituális tudást. Ha ez növekszik bennünk, csak akkor járunk a jógivá válás útján. Manapság ez divatos szófordulat: „Jógik, jóginik, szeretettel várunk Titeket a ma esti buliba!” A jógik és jóginik sosem mennének bulizni. A jógik csendben, nyugodtan szeretnek ülni és végezni a gyakorlásukat. Mi még csak próbálunk jógikká és jóginikké válni. Vannak, akik nagyon távolt vannak ettől, vannak olyanok is, akik már közel, és ha egyszer elérjük a megvilágosodást, akkor célba értünk. Amit ebben az életünkben végzünk, azt átvisszük a következőbe.

 

Forráshttp://joisyoga.com/2013/07/10/conference-notes-with-sharath-jois-kpjayi-8-january-2012/

*A fordítás forrása: A Bhagavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

Astanga etimológia

Guru

Ahogyan az astanga jógarendszer méltán egyre népszerűbbé válik az országban, úgy jelennek meg az újabb változatok a kifejezés írásmódjával kapcsolatban. Csak néhány példa a sokszínűségre:

  • astanga jóga,
  • ashtanga jóga,
  • asthanga jóga,
  • astánga jóga stb.

Természetesen az összes felsorolt szópárnak megtalálható a “yogás” változata is a “piacon”. De vajon melyik írásmód helyes a magyar nyelvtan jelenlegi szabályai szerint?

Legelőször is nézzük, hogy mit mond az elismert szakirodalom. Laczkó Krisztina, Mártonfi Attila: Helyesírás című műve (Osiris, 2005, 272-275. oldal) szerint általános érvényű szabály az, hogy a nem latin ábécét használó nyelvek szavait magyarul kiejtés szerint kell írni. Ez természetesen néha bonyodalmakat okoz, emlékezzünk csak vissza például, hogy Kadhafi (Gaddafi, Gadhaffi…) vezér nevének hány változatával találkozhattunk a hírekben. Ezen felül pedig van még egy szabály, amely néha felülírja az előzőt: ha egy szó meghonosodott a nyelvben, akkor az új kiejtésnek megfelelően kell leírnunk azt. Erre példa a Himalája, amelyet Himálajanak kellene az első szabály alapján írni. Viszont mivel kiejtésben Magyarországon az első változat terjedt el, ezért ma ez a helyes írásmód.

A szabály alkalmazása rendkívül kényelmes (csak arra kell figyelnünk, hogy mit mondunk), azonban sajnos bizonyos veszteségekkel is számolni kell: néhány szanszkrit hang nem adható vissza a mi ábécénk betűivel. Ezt korábban úgy próbálták kiküszöbölni, hogy megkísérelték az indolatin átírást bevezetni a nyelvbe, de végül ezt az ötletet elvetették (ezáltal megkönnyítve a gépelést).

Az eredeti felvetésünkhöz visszakanyarodva nézzük meg, hogy az as(h)t(h)a()nga szó  indolatin átírással hogyan is néz ki:

aṣṭāṅga.

Az átírásból látszik, hogy a szóban ‘s‘ hang és hosszú ‘á‘ szerepel. Azonban az ‘á‘ hangzó kevésbé nyílt ejtésű, mint a magyarban és egyéb európai nyelvekben megszokott, inkább egy megnyújtott ‘aa‘-nak hangzik az indiai tanárunk szájából. Ezért történhetett az, hogy a nyugatiak körében a hangzó rövidült, és astangának ejtették a szót az első tanítványok. (Ezt a tendenciát erősítette az a tény is, hogy az angolban nem tudják jelölni a hosszú és rövid ‘a‘ közti különbséget.) Tehát helyesen hosszú á-val kellene írni a szót, de a több évtizedes megszokásokon a nyelv már nem változtat, a magyar nyelv az új szót ‘astanga’ kiejtéssel fogadta be, és ez így van rendjén.

A másik vitatott pont a h betű megjelenése a szó írásában. Az eredete nem kétséges: az angolban ha ‘sz‘ helyett ‘s‘-t szeretnének ejteni, akkor sh-t írnak. Ha tehát egy magyar gyakorló elsősorban angol/amerikai/ausztrál tanároktól származó könyveket forgat, akkor előfordulhat, hogy előbb-utóbb automatikusan beépíti a h betűt az írásmódjába. Természetesen ez teljesen felesleges és hibás, ráadásul olyan tendenciához vezethet, hogy kezdő gyakorlók elkezdik kiejteni a ‘h‘ hangot (jóhiszeműen, hiszen ezt diktálja a nyelvérzékük), vagy netán összekeverednek, és a t után írják a h-t. Sajnos találhatunk példát az utóbbira is. Ugyanígy felesleges magyar szövegben a jógát yogának írni. Ha esetleg angol nyelven írunk az astanga jógáról, akkor viszont az ashtanga yoga kifejezést használjuk!

A két szó közé nem szükséges kötőjelet írni, hiszen az astangát itt jelzőként használjuk. A végső következtetésként levonhatjuk, hogy a helyes írásmód:

astanga jóga.

Ne feledkezzünk meg a Patandzsali mantra első sorának (“jógéna csittaszja padéna vácsám“) jelentéséről sem, amely szerint a nagy bölcs a jóga mellett a nyelvtan tudományát is mesteri szinten művelte. Éppen ezért a rishi előtt nem csak odaadó jógagyakorlásunkkal hódolhatunk, hanem azzal is, hogy odafigyelünk a helyesírásunkra.

Astanga fogalomtár 1. rész

Danny and GuruJi

Gyakran hallhatunk szakmai vitákat az astanga jóga világában azzal kapcsolatban, hogy milyen a tradicionális gyakorlás, vagy a tradicionális sorozatok. Az egyértelmű, hogy például az első sorozat is számos változáson ment kereszül az utóbbi 50 évben, és a nyugati tanárok, akik a ’60-as években utaztak Mysore-ba tanulni egészen másképp oktatnak, mint a jelenlegi Sharath tanítványok. Tehát könnyű belebonyolódni a kérdésbe, hogy milyen is a tradicionális gyakorlás?!

Ezért érdemes bevezetni néhány új kifejezést, amelyek segítenek eligazodni az útvesztőben.

Jelenlegi tradíció: az a mindenkori gyakorlási mód, ahogyan éppen a Mysore-ban található K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-ban oktat Sharath Jois, az intézet vezetője. Híres képviselők többek között Kino MacGregor és Govinda Kai. A regisztrált oktatók teljes listája megtalálható az Intézet honlapján.

Old school tradíció: elsősorban Pattabhi Jois korai tanítványinak oktatási módszerére használhatjuk a kifejezést, akik ma is úgy tanítanak, ahogyan annak idején Gurujitől tanulták. A sorozatok részben eltérnek a jelenlegi tradíciótól. Ebbe a csoportba tartozik például David Swenson vagy Richard Freeman.

Freestyle módszer: az astanga sorozatok módosításokkal történő oktatása (kihagy vagy beilleszt bizonyos ászanákat, mozdulatokat), vagy szélsőséges esetben bátran keveri más módszerekkel, hagyományokkal. Véleményünk szerint ezt a módszert nem is helyes astangának nevezi, szerencsésebb a vinyásza jóga kifejezés használata. A legjobb példa rá nagy kedvencünk, a sámándobos Danny Paradise.

12

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved