Miért gyakoroljunk ászanákat?

David Robson

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, spirituális hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központi témát, amelyről Sharon vagy David ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Következzen tehát az aktuális, júniusi téma: Miért gyakoroljunk ászanákat?

Miért gyakoroljunk ászanákat?

         Egy gyakorló mostanában azon töprengett, hogy néhány jóga tradícióban, mint például a Bhakti Jóga, miért elenyésző vagy egyáltalán semmilyen hangsúly nincs az ászanák gyakorlásán, míg a Dzsivamukti Jógában és a legtöbb egyéb kortárs nyugati jóga diszciplínában az ászanák fő szerepet játszanak. Igaz, hogy léteznek olyan tradíciók, melyek elsődlegesen más gyakorlatokra helyezik a hangsúlyt, mint az ászanák. A jógának négy fő ösvénye van, mindnek ugyanaz a célja – a megvilágosodás, vagyis a lét egységének megtapasztalása – de mind mást hangsúlyoz a cél elérése érdekében.

A Bhakti Jóga, az imádat ösvénye elsősorban a japa-t hangsúlyozza (Isten neveinek ismételgetése), mantrázás és rituálék segítségével. Annak a gyakorlata, hogy személyes kapcsolatot alakítsunk ki Istennel, melyen keresztül a múlt karmája megtisztul. Néhány jelentős Bhakti jógi például Neem Karoli Baba, Shyamdas, Krishna Das, Rumi és Mirabai.

A Dzsnána Jóga az intellektus ösvénye, elsősorban a meditációra, az írásokra és a Szanszkrit tanulmányokra fekteti a hangsúlyt. Arra a kérdésre koncentrál, hogy „Ki vagyok én?” és az erre a kérdésre adható minden lehetséges választ felkutatja. A Dzsnána jógi arra jön rá, hogy semmilyen válasz, amely a materiális, relatív világból származik, nem lehet helyes, és ami megmarad az a valóság igaz természete. Sri Nisargadatta Maharaj és Ramana Maharshi Dzsnána jógik.
A Karma Jóga az önzetlen szolgálat ösvénye, elsősorban azt emeli ki, hogy tetteink eredményét Istennek ajánljuk fel – „legyen meg a Te akaratod, és nem az enyém.” Mások szolgálatán keresztül látjuk meg önmagunkat – és Istent – másokban, a különálló én illúziója szertefoszlik. Úgy tartják, ha egyetlen önzetlen tettre is képesek vagyunk – egy olyan cselekedetre, amely mentes az egónktól – azonnal megvilágosodunk. Swami Sivananda és Teréz Anya Karma jógik.

A Rádzsa Jóga a nyolcfokozatú ösvény (vagy Ashtanga Jóga), melyet Patanjali írt le a Jóga Szútrában. Főképpen az elme tendenciáinak és sajátságainak megfigyelését és vizsgálatát hangsúlyozza, és arra tanít, hogy identitásunkat eltávolítsuk elménk fluktuációitól, melynek hatására megvalósítjuk a létezés Egységét. Sri Krishnamacharya és Sri K. Pattabhi Jois mindketten Rádzsa jógik.

A 20. század elején Sri Aurobindo azt tanította, hogy a jóga négy ösvényét be lehet integrálni ha mind a négy ösvényből merítünk nem csak azért, hogy a gyakorló tudatállapota emelkedjen és megvilágosodjon hanem, hogy pozitív változás induljon meg a világban. A Dzsivamukti Jóga a jóga egy ilyen integrált rendszere.

Az ászanákat a Rádzsa Jógához tartozó gyakorlatoknak tartják, de az ászanák tulajdonképpen minden jógatípusba besorolhatóak. Ahhoz, hogy jógát gyakoroljunk inkarnálódnunk kell – vagyis fizikális testben kell élnünk. A bhakta szíve és torka mantrázik, ezek testrészek, a dzsnáni ül és meditál a testében, a karma jógi teste segítségével viszi véghez az együtt érző tetteket. Az ászana a Földdel és minden mással való kapcsolatunkra vonatkozik, és arra is, hogy a másokkal való kapcsolatunk fizikális. Az ászanák gyakorlása közvetlenül elvezethet minket a megvilágosodáshoz, mivel az egyetlen dolog, ami köztünk és a megvilágosodás közt van, az önmagunk és mások percepciója. A karma, mely a másokkal való interakciónkból jön létre, a testünk szöveteiben tárolódik – tulajdonképpen a karmánk teszi ki a testünket – a testünk ászanákkal történő átmozgatásának hatása karmatisztítás, segít nekünk kellemesebben érezni magunkat a testünkben, másokkal való kapcsolatainkban, és végül a szabadsághoz és a felszabaduláshoz vezet el.

         Ha megnézzük az emberiség történelmét azt látjuk, hogy a civilizáció és a szervezett vallások megerősödtek és így a mások iránt mutatott előítéletek is. A két legősibb ilyen előítélet a nőgyűlölet és az állatok gyűlölete, a fizikális testről alkotott negatív kép körül forog, mely a testtel úgy bánik, mintha a kegyvesztettséget reprezentálná, és megzabolázni, degradálni vagy formára kellene kovácsolni. Az idők során az emberek egyre inkább elszakadtak a Földtől, a fizikális testüktől, és a többi állat közti helyüktől. Hajlamosak vagyunk arra, hogy magunkat speciális esetként értelmezzük és arroganciával törekszünk arra, hogy megkülönböztessük magunkat az állatok fizikalitásától. Ez odáig vezetett, hogy hibásan úgy gondoljuk, ahogy élünk és ahogy a Földdel és más lényekkel bánunk, annak nincs káros következménye számunkra, más lények vagy a Föld számára.

Ha a jóga történetét nézzük meg, a gyakorlatoknak egyre részletesebbé és kifinomultabbá kellett válniuk annak érdekében, hogy saját egyre fokozódó élettől való elidegenedésünket meg tudják szólítani. A legkorábbi írások a boldogságról, a megvalósításról, a harmonikus életről, Isten és magunk megismeréséről nagyon idealisztikusnak, filozofikusnak és nagyon bonyolultnak tűnnek a ma emberének megértés és a gyakorlatban való megvalósítás szempontjából. A Rig Véda például azt tanítja, hogy „Ezt ki tudja? Senki sem tudja.” Legtöbbünk számára egy kicsit több útmutatásra van szükség. Ezért a Védák tanításainak kivonataként születtek meg az Upanisádok, tehát narratívákká, történetekké és parabolákká alakították őket. Sok embernek még konkrétabb instrukciók kellenek, így született a Jóga Szútra és a Bhagavad Gita, melyek nagy részét vonatkoztathatjuk a jelenre, nagy részük mégis absztraktnak tűnik számunkra. A középkorban jött a Hatha Jóga Lámpása, mely részletes instrukciókat ad 15 ászanához, számos egyéb gyakorlat mellett.

         Úgy tűnik, ahogy telt az idő egyre nehezebbé vált az élet misztériumának megértése a konfliktusok korában, a Kali Yugában. A kereső hagyományosan talált egy tanítót, aki talán ellátta egy mantrával, melyet ha a mester iránti teljes odaadással és hittel recitált, eljutott a megvilágosodásig. Napjainkban csak kevesen rendelkeznek ekkora hittel egy mester vagy egy mantra iránt. Elmondhatjuk, hogy a testünk –  fizikális, energetikai, mentális és emocionális szempontból is – eltompult, elvesztettük az érzékenységünket, azt a képességünket, hogy a szubtilis minőségeket megtapasztaljuk. Sokat feladtunk annak érdekében, hogy „civilizált” életet élhessünk. Az ászanák gyakorlásának hatalma van élesíteni az érzékeinket, és visszaállítani minket természetes állapotunkba – minden létezés teljes egységének az állapotába, az örök boldogság állapotába.

 Sharon Gannon

Forrás: Why Asana?
Fordította: Szabó Nóra

A hónap témája: Ezért szeretjük a háborút

India war

Óh, Kuntí fia! Vagy megölnek a csatamezőn, s a mennyei bolygókra kerülsz, vagy pedig győzelmet aratsz, s a földi királyságot élvezed. Légy hát elszánt, s harcra fel!

Author Photo
Bhagavad-gítá 2.37. vers - A.C. Bhaktivedanta Swami fordítása
India

A háború a legcsodálatosabb verseny, amelyben egy emberi lény részt vehet. Kihozza belőlünk a legjobbat, és eltávolít minden fogódzkodót. Minden férfi fél a csatában. A gyáva az, aki engedi a félelmét túlnőni a kötelességtudatán. A kötelesség az emberi lét esszenciája.

Author Photo
Georg S Patton
United States

Minden ember mást ért a „háború”-szó alatt. De csak a puszta említése mindannyiunk vérét felforralja. Bűntények miatti háború, rákkal szembeni háború, drogháború, terrorháború – mindenki tudja, hogyha az emberek érdeklődését fel akarjuk kelteni valami iránt, elég hozzá a háború szót használni.

A legtöbb háborút a kormányok indítják, de a népesség is nagyon gyorsan csatlakozik. Vajon miért? A kormány nézőpontjából a legtöbb háborút azért vívják, hogy megvédjék vagy kiterjesszék a területeket és az erőforrásokat. Az átlag lakosság szempontjából a háború viszont rengeteg szenvedést és csak kevés nyereséget hoz. A háborúk legnyilvánvalóbb vesztesége a sok-sok ember halála, főként a fiataloké. Vajon miért egyeznek bele az emberek abba, hogy gyermekeik nagy részét kiírtsák valami olyanért, amelyben nekik kevés érdekük van? Kell, hogy legyen valami, amit az emberek tényleg szeretnek a háborúban.

Nem nehéz megérteni, hogy az emberek azért nem tudnak békében élni, mert szeretik a háborút. Úgy tűnik, hogy a konfliktus a létezés egyfajta pikáns átélését adja az embereknek. Globális vonzerővel rendelkezik a zászlók hullámoztatása, az egyenruha viselése és a fegyverek betöltése. Az átlagos, egyhangú létezésünk új értelmet kap, amint letesszük a voksunkat valamelyik oldal mellett és tüzelni kezdünk. Az emberek menetelnek egy zászló alatt és ezáltal valami náluk nagyobb részeseivé válnak. Az általában unalmas életük most kötelességgel, drámával, melodrámával, halállal, áldozattal és hősiességgel telik meg (ez fontos dolog, mivel a háborún keresztül az átlag férfi is hősi tetteket hajthat végre és hősként ismerhetik el). A háborúk listája évtizedről-évtizedre, halott hőstől halott hősig gyakran a történelemről való ismereteink törzsanyaga. A világ azon részein, ahol az emberek jogfosztottá váltak, a háború ad hangot és erőt az embereknek, hogy kifejezzék szociális, poltikai és vallási nézeteiket.

war

Becslések szerint egy évben 362 napon az emberek „nagy” háborút vívnak (az ENSZ határozata szerint a „nagy” háború a legalább 1000 fő/év áldozattal járó háborúkat jelenti). Ezek a „nagy” háborúk hozzák meg a kedvünket az év 365 napjára a belső pszichés háborúinkhoz, a közepes és a kis háborúkhoz, amelyeket a közelünkben élő emberekkel vívunk, valamint az univerzális háborúhoz, amelyet a Földdel és annak erőforrásaival, valamint a nem emberi fajokkal vívunk.

Az első lépés, hogy kárt okozzunk egy másik élőlénynek az, hogy különbözőnek látjuk őt önmagunktól. Hogyha ők „mások”, akkor bánthatjuk őket anélkül, hogy a főszereplő sérülne. Amikor az országok háborúznak egymással, akkor mindig elegendő időt és energiát fordítanak arra, hogy az ellenség embertelen, kegyetlen természetét hirdessék, ezáltal pedig a támadás és a pusztítás érvényességét igazolják.

Az élelem vagy vadászat céljából tenyésztett állatokról úgy tartják, hogy nem rendelkeznek az élethez való joggal, de még arra sem kapnak lehetőséget, hogy az életük alatt méltó bánásmódban részesüljenek. Ma 3,7 milliárd élőlényt ölnek meg évente gulag stílusban „táplálék” címszó alatt. Ez a szám nem tartalmazza a vízi élőlényeket, a kísérleti állatokat, a vadászat által elpusztult élőlényeket, a bundaipart és számos egyéb alattomos módját annak, ahogy ellenük zajlik a háború.

A Földanya elleni háború folyamatosan zajlik, az erőforrások és a fajok kizsákmányolása által a következményekre való tekintet nélkül. Minden évben az olyan helyeken, amelyek nincsenek megátkozva az ENSZ által „nagy” háborúnak nevezett háborúval, az emberek kimennek az erdőbe és a mezőkre, hogy megvívják nagy háborúikat az állatokkal (több, mint 100 millió áldozat/év áldozat), a természettel és egymással a szórakozás, a kötődés kialakítása és az ily módon szerzett önbecsülés céljából. Vidéken a puskalövés, a földmunkagép és a láncfűrész hangja mindennapos figyelmeztésül szolgál a háború állandó fennállásáról, amelyben mindannyian élünk. A háború gondolatával megtöltött atmoszféra táplálja az iskolai lövöldözéseket, az öngyilkosságokat, a bombázásokat és az általános zűrzavart.

war

A közös nevező a kulcsa annak, hogy megváltoztassuk ezt a háborúzó természetünket. Hogyha megtapasztaljuk az egységességet, az egyező vágyakat és szükségleteket másokban, akkor az emberek kevésbé lesznek „mások” és inkább lesznek olyanok, mint mi. A jóga-ászana gyakorlás során sok formán keresztül haladunk végig… felvesszük egy fa, egy hegy, egy bölcs, egy kutya vagy egy kígyó formáját, de az önazonosságunk mindvégig a légzésünkben gyökeredzik, amely minden új formában vagy alakban egyformán jelen van. A gyakorlás végére a teljesség érzése az egységesség megtapasztalásának közvetlen eredménye. A rendszeres jógagyakorlás mindannyiunk számára lehetővé teszi, hogy pár percig „hőssé” váljunk és a boldogság szokatlan érzését megtapasztaljuk. Jógázzunk hát, ne háborúzzunk!

Mantrák a békéért és a háborúzó gondolkodás megszakítására:

Shantih Shantih Shantih
Sarvesham svasti bhavatu, sarvesham shantir bhavatu,
Sarvesham purnam bhavatu, sarvesham mangalam bhavatu

Sarve bhavantu sukhinah, sarve santu niramayah,
Sarve bhadrani pasyantu, ma kashcid dukhabhag bhavet

Om saha navavatu saha nau bhunaktu, saha viryam karavavahai,
Tejasvi navadhitam astu, ma vidvishavahai, Om Shantih Shantih Shantih

2015. július – David Life
Forrás: http://jivamuktiyoga.com/teachings/focus-of-the-month/p/why-we-war
Fordította: Svehla Barbara

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved