Ikonikus élménybeszámolók 2. / Iconic Feedback 2.

G

Scroll down for the English.

Govinda Kai érkezésével egy nagyon különleges időszak vette kezdetét, ezért arra gondoltam, hogy az Astanga Ikonok rovat 2015-ös bejegyzései is induljanak az eddigiektől eltérő módon. Ezúttal legyen a diákoké a főszerep, hiszen egy Igazi Ikonnal gyakorolni nem mindennapi dolog – egyszerre fantasztikus és talán kicsit félelmetes is egyben, tehát a kitartás és a lelkesedés nagyon fontos!

A gyakorlás, a konferenciák és a közös élmények hatására gondolatok, érzések születhetnek, kavarodhatnak fel… Van aki ír, olyan is, aki rajzol vagy fest, esetleg zenél vagy csak csöndben sír… Pár hét telt csak el, de azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy mindenkiben fantasztikus folyamatok indultak el.

Fogadjátok szeretettel egymás élménybeszámolóinak második részét!

T. Anett

Szembesítés, avagy óda rapszódia a fájdalomhoz…

2015-02-27 00:14:52 +00001Govinda Kai vezetésével gyakorolni, és részt venni ebben a dologban, részben őrültség és részben egy áldás. Az eddig legmeghatározóbb élmény az a tanács volt, amit a fájdalomhoz való hozzáállásról, illetve a fájdalom szerepéről mondott. Mivel begyulladt a könyökízületem, elég fájdalmassá vált a gyakorlásom, főképp a vinyászák. Korábban, ha ez történt, a megoldás szigorú pihentetés volt… Az elmúlt pár hétben azonban nagyon sok korábbi feltételezésem önmagamról és a testemről megdőlt, ezért inkább Govinda tanácsát kértem, és e szerint próbáltam folytatni tovább a gyakorlásomat. Govinda azt javasolta, hogy semmiképp se hagyjak fel a gyakorlással, inkább próbáljam teljesen megélni a fájdalmat, így idővel el is lehet feledni, majd túl tudok lépni rajta, ezáltal még tudatosabbá válhatunk saját önvalónkról, ezt az ajándékot adja szerinte a fájdalom, és ezt ki kell használni. Aztán még, hozzátette, hogy ha valami fáj, akkor is csinálhatjuk a gyakorlásunkat, figyelembe véve az adott napi állapotunkat. Mert nem a fizikai teljesítmény a lényeg, hanem a gyakorlás közben megvalósított elmeállapot. Tehát a fizikai teljesítés másodlagos, a fókusz a mozgó meditáción van. Ezek alapján folytattam, és kisebb hangsúlyt fektettem az ászanáim tökéletességére vagy tökéletlenségére. Két dologra figyeltem: tiszteletben tartom a testem napi állapotát, annak megfelelően gyakorolok, és nem ítélem meg (el) magam emiatt, valamint még inkább a légzésemre fogok koncentrálni. Tapasztalatok: a fájó könyökeim miatt sokkal tudatosabbá váltak a mozdulataim, mintha minden most került volna a helyére. Ami ennél sokkal izgalmasabb élmény: összeért az egész gyakorlásom, most tudatosult leginkább bennem, mi fán terem a mozgó meditáció. Bánom, hogy kicsit későn kerekedtem felül a fájdalmaimtól való félelmen, de így legalább sokkal mélyebben érint ez a tanítás.

K. Kinga

2015-02-27 00:14:32 +00001A reggeli ashtanga jóga gyakorlásom után mosollyal az arcomon járom a várost a munkahelyig. Ezt a határtalan mosolyt nem lehet eltüntetni az arcomról, még akkor sem, amikor az elmém úgy reagál, hogy ‘Te jó ég, biztos bolondnak tűnök’. Miért is ne? Az egyik reggel összeakadt a szemem egy férfival, aki a járdán álldogált, miközben békét és nyugalmat éreztem az egész valómban. Visszamosolygott, és utánam szólt: ‘Az orvosom pont ilyen mosolyt írt fel nekem’. Elképesztően jó érzés volt, hogy közvetíteni tudtam valamit abból a leírhatatlan állapotból, amihez a jógagyakorlás segít. Bárcsak mindig meg tudnánk hosszabbítani és fenntartani nap mint nap azt az állapotot, amit a savaszanaban mélyen megélünk!

B. Anita

2015-02-27 00:14:05 +00001Nagyon intenzív időszaka ez az életemnek. Úgy tűnik, hogy mindaz, amit az elmúlt 15 évben tanultam vagy kipróbáltam az önismereti úton – akár az európai, akár a keleti hagyományból, akár tudományos módszereken keresztül – összeér most az astangában, és a gyakorlás révén teljesen felforgatja az életemet, engem pedig elképesztő hatékonysággal és erővel transzformál fizikailag, érzelmileg, szellemileg, lelkileg úgy, ahogy eddig semmi más nem tudott. Objektíve nézve még mindig nem telt el sok idő azóta, hogy hiányozni kezdett a jóga, és az astangát választottam, hogy azonnal evidenssé és természetessé váljon a gyakorlás; de belül nagyon sok minden történt már ez alatt az idő alatt is. Govinda jelenléte intenzívebbé és tudatosabbá teszi ezt a folyamatot, valóban vezető ezen az úton, és nagyon sokat kapunk tőle a gyakorlás vagy a konferenciák alatt, de akár egyetlen szóval vagy a nevetésével is. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a gyakorlásom elején ilyen útmutatást és segítséget kaphatok. A személyisége pedig – varázslatos ☺
Azon ritka időszakok egyike ez az életemben, amikor nem csak utólag tudom, hogy amit most átélek, mekkora ajándék a sorstól, és hogy ez meghatározó időszaka az életemnek. Minden nap hálát adok azért, hogy ennek részese lehetek. Govinda azt mondta néhányszor: I am here to destroy you. Ez közben persze időnként fájdalmas, és nem csak fizikailag; sok jelenlétet, figyelmet és koncentrációt kíván – és én megadom magam annak, amit most megtapasztalok, bármi legyen is az. Boldog vagyok, hálás, és köszönök mindent!

Cs. Petra

IMG_1937 másolatA rengeteg dolog közül, amit Govinda Kaitól hallhattunk, ami különösen nagyon tetszik az az,ahogy a szívtérről és a varázslatról beszélt az első konferencián. Említette,hogy tényleg erre a helyre kerülni, de úgy igazán, na, az fáj. Mint a mini szívrohamok, nekem olyan. Nem viccelek, pár éve megélek már ilyeneket. Olyan, mintha huzalokat húznának ki, vagy pattannának zárak szét. Aztán jól esik, és szerelmes leszel mindenbe, aztán megint fáj mint az állat. Legalábbis nekem. Mindig is elképesztő naiv és ,mentsük meg a világot’ programokat futtattam magamban, ezért is hagytam ott a jogot a jóga miatt még évekkel ezelőtt, az első nagy kattanásomkor.Akkor konkrétan el akartam menni Ausztráliába és föld alá ásni magam. De maradtam és jógaoktató lettem. Aztán tavaly történt egy mai napig se nagyon tudom,hogy milyen nyitás a tudatomban/lényemben. Körülbelül ott kezdődhetett,amikor az egyik otthoni ashtanga gyakorlásom után,a végénél, yoga mudrásanánál hirtelen olyan otthontalanság szomorúság és egyedüllét/hazaakarokmenni/miamanót keresek itt érzések törtek rám, hogyaz elképesztő. Óriási sírás, őrület. Ugyanezen a napon az egyik barátnőm a meditációjában látta a lényemet lila/zöld kristálytündérként megjelenni, a másik pedig, szintén ashtanga vonalat követő barátnőm egy, az akkori ashtangini kör tagjait látta egy közös tűzszertartáson ahol dobáltuk bele a tűzbe a szívünkből a hülyeséget. Ez akkortájt történt amikor elkezdtem a kettes sorozatot gyakorolni. Sok mély hátrahajlítás. Sok sok brrr karmikus nem tudom mi a kettes csakrában. De ez nem csak enyém. Rá kellett jönnöm, hogy ez mára kollektív szint, és azóta is jön fel. Ezek és több más körülmény hatására sikerült idegösszeroppanást kapnom kb tavaly tavasszal, a hiperszenzivitásom megengedte,hogy a tudatommal olyan helyekre jussak el, amikre egyszerűen nem voltam készen, kb amikor a majom/ember/számítógépagy, és minden ebben az életben összetanult hüyeség/családi kondícionálás összekeveredik, és egy nagy káosz lesz belőle. Hívj örültnek, de meg vagyok győződve róla, hogy a földönkívüli/ősi/galaktikus tudástár/emlékezet nyílt ki és teszi ezt azóta is szépen minden nap. Szóval, ebben az időben, tavaly áprilisban, megszűntem órákat/masszázst adni, abbahagytam az ászanagyakorlást mindent, és az addigi 1000%osan extrovertált kiáradó személyiségkonstrukcióm másik végletére kerültem. Hónapokig komolyan öngyilkos akartam lenni, megszűntem enni és emberekkel találkozni és paranoid lettem.Elvesztem abban a rengeteg információban/tanult dolokgban/principíumokban/mi a jó mi a rossz tanácsokban/az egymásnak teljesen ellentmondó elméletekben és filozófiákban. Teljesen elegem lett az egész ,spirituális’ blablából. Ez a folyamat azóta is tart. Egyszerűen csak túl sok az információ amit fel kell dolgozni, túl gyors, túl varázslatos néha. De már nincs visszaút.

Az, hogy megint elkezdtem ashtangázni,sokat segített, főként földelés és stresszlevezeteés miatt, de az érzetek/képek tudnak akkor is túlterhelőek lenni,bárhogy próbálom kizárni őket. Govindának igaza volt, amikor azt mondta, az ászana sor csak a varázslat kezdete. Jól mondta azt is,hogy merésznek kell lennünk, sokkolni az embereket, kiárasztani az esszenciánkat, és szeretetet sugározni, és megtartani a sharing is caring attitűdöt. Mostanra nagyjából úgy érzem gondolom hogy az érzelem a kulcs mindenhez. Valóban, az emberi szív és az érzelemre/szeretetre/szerelemre való képessége a kincs maga, a gyógyítói kapacitása eszméletlen. De el van jegesedve több szinten végeláthatatlan okok miatt,és ezeket a jégkockákat szét kell robbantani/leolvasztani róla. Nekem ez jó sok sírást és dühöngést és készfeladommegölömmagam bipolárdepressziós rohamokat okoz,de mostmár bírom.Egy idő után igazából vicces is tud lenni az egész. Félig nem lehet megőrülni. Teljesen kell,aztán figyeld, mi történik.

Pár hete úszni mentem és a különböző hangokkal beszélgettem/vitatkoztam épp magamban, ahogy szoktam. Egy idő után megegyeztünk, és úgy döntöttünk,hogy fuck, ezeket csak tovább akarom adni magamból valami formában mostmár,kell egy workshop. Két napra rá felkértek hogy társoktatója legyek egy most induló jógaoktatói tanfolyamnak, én fogom vinni a női vonalat. hmhm. Erre készülve találtam egy nagyon jó cikket Sharon Gannontól, ami az egyik jegyzet háttéranyaga lesz, plusz tökéletesen passzol a harmadik konferencián érintett témákhoz is:

SWADISHTHANA ( Az Ő kedvenc állóhelye) Kettes csakra. A kreativitás székhelye:

Néhányan azt hiszik, hogy kreatívnak lenni annyit jelent, hogy olyasmit tegyél, amit még sose csinált senki. Valaki szerint a kreativitás az, amikor az individuális lélek kifejezi saját magát. Valaki szerint a kreativitás az, amikor valaki megváltoztatja a dolgokat, valaki szerint a kreativitás magától, könnyedén jön,azáltal, hogy tudatosak vagyunk, és szenvedélyesek. Minél tudatosabbak vagyunk arra, hogy hol van az energiánk, asana és meditáció gyakorlás által, annál jobban arra törekszünk, hogy felfele vigyünk az energiánkat. Minél jobban felfele visszük az energiánkat azáltal, hogy tiszteljük a kapcsolatokat az életünkben, egyre jobban felfedezzünk azt, ami nemes, tiszteletreméltó, hatalmas, végtelen, feltételnélküli és szenvedélyes bennünk.

Ezátlal egyre jobban képesek leszünk minden egyes kapcsolatunkban erről a helyről működni. Ha feltételek nélküli, igazi kapcsolatokat fogunk tudni tényleg így kialakítani egymással, mit meg nem tennénk a másik számára? Milyen édes,drága,szent dolgot nem tennénk meg vagy alkotnánk a másik számára?

Patanjali a jóga szútrákban azt mondja: ahogy a yogi tudatossága elkezd felébredni, elkezd tudatossá válni az összes élőlény szükségleteire. Az ezek kielégítésére irányuló Tiszta cselekedetek által pedig a jógi eléri a Lélek fényét. Minden cselekedet ami tudatosságból és együttérzésből származik, elkerülhetetlenül költőivé, kegyelemmel teljessé, harmónikussá, monumentálissá, színessé és innovatívvá válik. Minden cselekedet elkerülhetetlenül és erőlködésmentesen válik kreatívvá.

ENGLISH

G

Since Govinda Kai has arrived, a very special new chapter has opened up in Bandha Works. Therefore I thought I would start this year’s blog posts of the Icons of Ashtanga Yoga with something extraordinary too. Let the enthusiastic practitioners be the stars now, because practicing with a Real Icon is truly wonderful indeed but it could be also very scary sometimes. Passion and courage are both required!

Spending so much time together – practicing, discussing, debating, chanting, singing, sharing or crying – many thoughts and emotions have been triggered waiting to be expressed. Some people have been writing, others have been drawing or painting, even composed music…

I’m so grateful for being a part of this transformation within the community.

Please welcome some amazing feedback of the past few weeks!

T. Anett

Confrontation, or (ode) rhapsody to pain…

2015-02-27 00:14:52 +00001To practice with Govinda Kai and being part of this event is both insane and blissful. One of the most fundamental experiences was the advice about dealing with pain, and the significance of pain. Since my elbow joint is swollen, my practice became quite painful, especially the transitions. Whenever it happened before, the solution was strictly having rest… But in the last few weeks many of the assumptions about myself and my body have completely changed, so I decided to ask Govinda’s advice, and I tried to continue my practice according to whatever he says. Govinda suggested not stopping to practice, but to completely immerse into the pain, so that in time I could forget about it, and move on. Then I will be able to be even more aware of my true Self, he thinks this is the gift of pain, and we should make use of it. Furthermore he added that when some part of us is in pain, we can still go on with our practice with respect to our current situation. Because the physical performance is not as important as our mental state during the practice. So physical performance is secondary, our focus should be on the moving meditation. Having heard all this I continued my practice, and put less emphasis on the perfection or imperfection of my asanas. I concentrated on two things: I respected the current state of my body, and practiced according to that without judging myself, furthermore I tried to put more focus on my breath. My observations are the followings: my painful elbow made my movements even more conscious, so everything has been falling into place. And what is even more exciting: my practice became so integrated, and I became aware of what moving meditation really means. I’m regretting now that it took me so long to overcome my fear of pain, but at least now I can appreciate this teaching on a deeper level.

K. Kinga

2015-02-27 00:14:32 +00001After practicing ashtanga I am smiling all the way until my workplace. The smile cannot be wiped out from my face, even if sometimes my mind reacts like ‘yes I really look like foolish and weird to others’. Why not? Today I looked into the eyes of one man standing on the sidewalk, and this peace and smile was in my heart. He smiled back and told after I went further : ‘My doctor presribed me such a smile’. It was a wonderful moment being able to give a hint of this overwhelmingly good feeling which comes from meditating during practicing yoga. I wish we all could be able to prolong this state of beeing we experience deeply in savasana.

B. Anita

2015-02-27 00:14:05 +00001This is a very intense period in my life. It seems that everything I have learnt or tried in the field of self-knowledge in the past fifteen years – both from the European and Eastern tradition and through scientific methods as well – comes together now in Ashtanga and through this practice completely subverts my life and transforms me in a very powerful way physically, emotionally, mentally, psychically, like nothing else has been able to till today. Objectively it hasn’t been a long time ago when I started to miss yoga and I chose Ashtanga, and this practice became evident and self-explanatory immediately, but many things have happened within me during this time. Govinda’s present intensifies this process and makes it more conscious, he is really a guide and gives us so much on classes and at the conferences, but even with only a single word or a short laugh. I am very lucky to have such a guidance and help at the beginning of my practice. And his personality is truly – magical ☺
This is amongst those rare periods in my life when I know it right now that it is such a gift I was given and it is a decisive period in my life. I thank every day that I can be a part of it. Govinda said a few times: ‘I am here to destroy you’. It is of course painful sometimes and not only physically; requires a lot of presence, attention and concentration – and I surrender myself to this experience, whatever it may bring. I am happy, grateful and thank everything!

Cs. Petra

IMG_1937 másolatI especially LOVE how Govinda Kai is speaking about the heart space.and the Magic.  In the first conference he mentioned, to go in there, like reallyreally go in there, actually hurts. first. like tiny heart attacks. no kidding, i am having them for some years now. like wires coming off. then it feels good and youre in love with yourself. then it hurts again. For me at least. I was always and am still someone with an utterly naive lets change the world program in my being. Another sort of opening started in the beginning of last year for me, after finishing my ashtanga practice.right after yoga mudrasana. I started to just cry out of nothing, like hell, feeling so homesick,that i almost went crazy. That exact day my other 2 friends saw me in their meditations as a purple green fairy, etc.It was around the time when i started to go into the 2nd series of Ashtanga. Loots of deep backbends. Lots of past karmic material stored in the sacrum yeiy. Not only mine. It’s the collective level now.  and its coming up ever since. I also got sort of a nervous breakdown at that time, my hypersensivity allowed me to reach stages of consciousness/ freedom/ possibilities…i was just not ready handle with my conditioned programming and stupid belief systems. call me crazy but seriously, my alien origin/ancestral lineage got awakened and its doing it ever since. So at that time,I stopped everything. quit my teaching, my practice, and was seriously suicidal for months. i got lost in all the information/studies/principles/what is right and what is wrong/ all the teachings that are plain contradictory to each other. I’ve got enough of the whole Thing. This transformation is going on ever since. It’s just too much information out and in there to process. Everything is just too fast, too magical sometimes. But there’s no way back.
Going back to practicing asana helped a lot, .Especially for grounding reasons and stress releasing. Govinda was also right when he said, that it is just the beginning of the magic. He is soo right. We gotta be bold, shock people. pour our essence out, and radiate love, and keep on with the sharing is caring attitude, By now I think the emotions/feelings are the key to everything. Really, the human heart and its treasure, its feeling healing capacity is insane. We all gotta melt the icecubes off of it. for me it means lots of crying and i wanna kill myself and give up trips. it is actually funny after one point. you can’t go crazy halfway. do it fully and let the chips fall where they may.

A week ago i was swimming and was fighting with the different voices in my head, as usual. We agreed that fuck, I just want to pass this whole thing on in some form, I wanna do a workshop. 2 days later I’ve been asked to be a part of a teacher training program..The article I found for one of the background material from Sharon Gannon Jivamukti Yoga) perfectly fits the theme of the conference yesterday.

Svadhistana Chakra – The Seat of Creativity

Some believe being creative is doing something that has not been done before. Some believe being creative is expressing that which is the individual self. Some believe being creative is being able to change the way things are. Then there are others who believe being creative comes naturally and effortlessly, from being conscious and from being compassionate.
The more conscious we become of where our energy is, through the practice of asana and meditation, the more we work to move our energy upwards. The more we move our energy upwards by honoring the relationships in our lives, the more we discover that which is honorable, noble, vast, infinite, unconditional, and compassionate in us.
In honoring the relationships in our lives, we can’t help but act from that place in us which is vast, noble, infinite, and compassionate. Once we are unconditional in our relationship with others, what wouldn’t we do for another? What sweet, precious, holy thing would we not do or create for another?

Patanjali in the Yoga Sutras tells us (YS III:55), as the yogi’s consciousness awakens, he or she becomes conscious of the needs of all beings. Taking clear action towards their needs, the yogi then reaches the light of the soul. All actions that flow from consciousness and compassion inevitably come to be poetic, graceful, harmonious, monumental, colorful, and innovative. All actions inevitably and effortlessly come to be creative.
I think psychedelic music also helps to go back closer to our magic cosmic universal essence. This is one of my favouriste chill out stuff:

Brigi

_MG_7555After the first week and second conference I really started to feel the extra ordinary as well as kind of “see” what is happening within me. Well lot of things happening on different levels day by day.

For me it was pretty difficult to deal with the different circumstances in the Shala, such as different energies, different faces than I practice together for a while, much more crowed, much more disturbance during the practice… and Much more sweat! ..actually that was question during the first week, Orsi and I  were wondering, how come that the temperature is pretty much  the same, the humidity is the same as before, but we sweat like never before!!?? When Govinda said, that He is basically here to create a spiritual space where we could dive in more deeply, that was the moment when we realized…This heated extraordinary spiritual space is the answer…

As I dived in this, sometimes “chaotic” space day by day I realized that, actually this life – so challenging – and  it is time to see it in a more mature way and move to a higher level, what  personally means for me: still finding and keeping my balance as much as possible even within the most challenging moments.

Life is unpredictable, BUT we have a choice to decide how to cope with it….It is our choice to choose Love or Fear, so it is up to us to Grow or Shrink.

Archívum

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved