A jógikus munkahely jellemzői

Office yoga
“Don’t walk how I walk – walk towards where I walk”
Author Photo
R. Sharath Jois
India

Az intenzív jógagyakorlás kétségkívül mindenki életét felforgatja. Alapvető, mindezidáig természetesnek vett döntéseinket kérdőjelezzük meg és vizsgáljuk felül abból a szempontból, hogy vajon segítik-e a gyakorlásunkat. A legtöbbünkben felmerül, hogy a napi robot az irodában vagy bármilyen munkahelyen milyen káros is a testünknek és az elménknek. Ráadásul tovább nehezíti az életünket az, hogy a kollégák és a rokonok is gyanakvó tekintettel néznek ránk az új szokásaink, például a hajnali kelés vagy a vegetáriánus életmód miatt. Nem csoda hát, ha egyre gyakrabban jut eszünkbe az, hogy váltanunk kell, és ki kell szállnunk a lélekölő mókuskerékből.

Mielőtt azonban beadnánk a felmondási vagy a válási papírjainkat, és mindent eldobva világgá mennénk, érdemes megismerni egy történetet egy nagy jógiról, amit még Mysore-ban hallottam professzor Tatacharyáról a Bhagavad Gítá kurzusán.

A szóbanforgó nagy jógi történetesen egy hölgy volt, mégpedig egy örömlány. Volt egy kis házikója, ott fogadta minden este a vendégeit. Egy napon egy idős úr tért be hozzá, hogy igénybe vegye a szolgáltatásait. A hölgy karma jógi volt, aki ennek megfelelően, tiszta odaadással végezte a munkáját, és minden férfira, aki átlépte a küszöbét férjeként tekintett az egész együtt töltött idő alatt. Az idős úrral sem volt másképp, teljes figyelemmel szolgálta őt, azonban sajnos a kora és egészségi állapota miatt nem élte túl vendége az éjszakát: álmában, a hölgy ágyában fekve érte őt a halál. Mivel nem távozott a lány házából, ezért ő férjeként megsiratta, gyászolta őt, szerény vagyonából kifizette a szükséges szertartásokat, majd végül az akkori szokásoknak megfelelően férje halotti máglyájára vetette magát. Odaadásának köszönhetően olyan nagy jóginik és Istennők között tartják őt azóta is számon, mint Párvatí (Siva felesége) vagy Draupadí (a Pándavák felesége), és elérte a teljes felszabadulást.

Nehéz lenne olyan munkát mondani, amit ‘kevésbé jógikusnak‘ gondolunk, mint a történetben szereplő hölgyé, de láthatjuk, hogy számára ez sem állt a jóga valódi céljának megvalósítása útjába. Éppen ezért nem érdemes ítélkezni, és ‘jógikus‘, illetve ‘nem jógikus‘ kategóriába sorolni munkahelyeket vagy élethelyzeteket, a karma jógának pont az a lényege, hogy a számunkra kiszabott feladatokat végezzük teljes odaadással, az eredményekre nem számítva. Ennek az a legnagyobb akadálya, ha más bőrébe bújunk, és tőlünk idegen feladatokat végzünk csak azért, mert külső szemmel ‘jógikusnak‘ tűnnek.

Minden munkahely kiváló gyakorlási lehetőséget kínál, nem feltétlenül kell jógaoktatónak szegődnünk, ha napi 24 órában szeretnénk jógázni. Patandzsali ezzel kapcsolatban is útmutatást ad nekünk: békés és örömteli lesz minden napunk, ha barátságosak vagyunk a boldog és sikeres munkatársainkkal; együttérzünk azokkal, akik nehézségekkel küzdenek; örülünk a segítőkész, jólelkű hozzáállás láttán; és ítélkezés nélkül távol tartjuk magunkat a gonosz intrikáktól. Ráadásul ezzel nem csak a gyakorlásunkat támogatjuk, hanem a közvetlen környezetünk életét is kicsit könnyebbé tesszük. Ne fussunk el a nehézségek elől, inkább jógázzunk mindenütt: az irodában, a villamoson vagy amikor az ügyfeleinkkel tárgyalunk! Előfordulhat, hogy legnagyobb meglepetésünkre ezután a szürke irodánkban egyre több mosolygó arcot és hű szövetségest fogunk találni.

Astanga ikonok: Sri K. Pattabhi Jois 1. rész

Guruji

Sri K. Pattabhi Jois, diákjai körében Gurudzsí, az egyre népszerűbbé váló Astanga Jóga rendszer megalapítója és népszerűsítője 1915. július 26-án, Guru Purnima napján született (a Guru hónapjának teliholdas napja) a Karnátaka államban levő Kowshika nevű faluban, Mysore-tól 150 km-re. Édesapja, a közel hetven családot számláló falu asztrológusa és papja volt. Pattabhi Jois a család kilenc gyermeke közül középsőként született, és mint minden brahmin fiúcska, már öt éves korától elkezdte a Védákat és a hindu rituálékat tanulni. 12 évesen vett részt élete első jóga bemutatóján, ami a középiskolájában került megrendezésre, és amely élmény olyan hatással volt rá, hogy jobban megszeretett volna ismerkedni ezzel az ősi tudománnyal. Annyira izgatott volt új felfedezésétől, hogy másnap kora hajnalban felkelt, hogy találkozhasson azzal a lenyűgöző jógival aki a bemutatót tartotta, és akit Sri T. Krisnamácsárjának hívtak.

A kis Pattabhi Jois kérésére Krisnamácsárja tanítványának fogadta, és elkezdődött a két kiváló jógi közel harminc évig tartó tanár-diák kapcsolata. Az elkövetkezendő két évben Gurudzsí a család tudta nélkül minden hajnalban öt km-t gyalogolt Krisnamácsárja házához, hogy a szigorú és követelőző jógi gyámsága alatt gyakoroljon mielőtt iskolába menne. Az ifjú Gurudzsí kitartó volt és szorgalmas, megismerkedett a szent iratokkal, és Krisnamácsárja felügyelete alatt ászanákat és pránájámát tanult. A családja előtt azonban titokban tartotta érdeklődését, tekintve, hogy akkoriban a jógát a szerzetesek, szádhuk és szannjászík számára tartották megfelelőnek, családos embernek nem, mivel szerintük aki gyakorlásba fog, az elveszítheti minden érdeklődését a világ iránt, és elhagyhatja a családját. Amikor Gurudzsí a házuk verandáján olvasta a Rámajánát, a családtagjai csak nevettek rajta:
– Ó! Nézzétek a nagy tudóst! Miért fecséreled az idődet könyvekre? Menj, és törődj inkább a tehenekkel!

Pattabhi Jois young

Gurudzsí tizennégy évesen egy szertartás keretein belül megkapta apjától a brahminok szent fonalát, jelezve, hogy a brahmin fiú a felnőttkorba lép, és megkezdi spirituális életét. A nagy eseményt követően elhatározta, hogy annak érdekében hogy elmélyíthesse szanszkrit és jóga tudását, elmegy Mysore-ba, és jelentkezik a maharádzsa mysore-i Szanszkrit egyetemére. Ismét a család tudta nélkül, titokban indult útnak, összesen két rúpiával a zsebében. Amint leszállt Mysorban a vonatról, azonnal az egyetem pénztárához sietett, hogy bemutassa az igazolását arról, hogy ő brahmin – ami feljogosította, hogy ingyen tanulhasson – és felvették az iskolába. Szerény életet élt diákként, hiszen a családja azt sem tudta hol van. Ha kellett, ételt koldult brahmin családoktól, és jógabemutatókat tartott, hogy egy kis pénzt szerezhessen. Mindemellett szorgalmasan és kötelességtudóan járt az órákra, és tanult, valamint folytatta a jógagyakorlását.

1932-ben, két évvel szökése után az egyetemen jógabemutatót tartottak, és a színpadon lévő jógi nagy örömére, régen látott guruja, Krisnamácsárja volt, akinek boldogan borult lábaihoz.
– Héj, te vagy az? – mondta Krisnamácsárja
– Igen – mondta Pattabhi Jois, – Guruji, én itt tanulok.
Mióta egyetemre járt, nem volt kapcsolata Gurujával, így nagyon boldog volt, hogy újra láthatta szeretett mesterét. A bemutatón jelen volt a Mahárádzsa, Krisna Rádzséndra Ódéjár egyik minisztere is. A mahárádzsa érdeklődést mutatott a jóga iránt, és amikor miniszterétől tudomást szerzett arról, hogy Krisnamácsárja a városban van, rögtön érte küldött. Csúnya betegség gyötörte a mahárádzsát, azonban Krisnamácsárja hatalmas tudásával és gyógyító erejével képes volt meggyógyítani, ami addig másoknak nem sikerült. Ettől kezdve a mahárádzsa komolyan támogatta Krisnamácsárját és tanítványait, jóga salát nyitott nekik a palotán belül, ahol közel száz diákot szállásolt el. A mahárádzsa a jóga nagy patrónusa lett, és mindent megtett, hogy ez az ősi tudás minél több emberhez eljuthasson: Krisnamácsárját és tanítványait Indián belüli körutakra küldte, hogy bemutatókat tartsanak, tanulmányozzák a szent iratokat és a jóga különböző irányzatait. A mahárádzsa különösen megkedvelte Gurudzsít, és sokszor meghívta a kastélyba, hogy hajnalban jógabemutatót tartson. Gurudzsí és egy diáktársa Mahadév Bhatt, hajnali háromkor felkeltek, hogy egy hideg fürdő után négykor a mahárádzsa színe előtt, különböző ászanákat gyakoroljanak. A mahárádzsa kedvencei a kukkutászana és a bakászana B voltak. A mahárádzsa is szívesen elvégzett néhány ászanát, majd hazaküldte a fiúkat, egy kisebb összeggel a zsebükben.

Egy fiatal és rendkívüli lány kezdte el látogatni az egyetemen tartott jógabemutatókat édesapjával, egy szanszkrit tudóssal. A még csupán 14 éves Szavitramma az egyik bemutatót követően rámutatott Gurudzsíre, és azt mondta az apjának:
– Azt a férfit szeretném férjemnek!
Az apa odalépett a 18 éves Gurudzsíhez, és meghívta a családjuk Nandzsangud településen lévő otthonába, amely 20 km-re volt. Gurudzsí tisztelettudóan elfogadta a meghívást. A családi ismerkedés jól sikerült, Szavitramma apjának tetszett a fiatal jógi, és annak brahmin családi háttere, így beleegyezett a házasságba. Gurudzsí édesapja is jóváhagyta a frigyet, annak ellenére, hogy a fiatalok a horoszkópjuk szerint nem illettek össze.
– Összeillünk, vagy sem, én hozzá akarok menni! – jelentette ki Szavitramma, és ezzel nem szállt vitába senki.

AmmaGuruji

Az ifjú pár még abban az évben összeházasodott, 1933 nyarán, Amma születésnapján. A lakodalom után Amma visszatért a családjához, Gurudzsí pedig az egyetemre. Nem is látták egymást az elkövetkező három-négy évben, míg végül Amma Mysore-ba költözött férjéhez, ahol elkezdték közös életüket. Három gyermekük született: Mandzsu, Szaraszvati és Rames – mindannyian jógatanárok lettek.

Gurudzsí sokszor segített Krisnamácsárjának tanítani, ami feltűnt a mahárádzsának, aki sokszor látogatta a jóga sálában tartott jógaórákat. Nem sokkal később a mahárádzsa megkérte Gurudzsít, hogy tanítson jógát az egyetemen. Ő azt felelte, hogy ő tanulni jött Mysore-ba. A mahárádzsa fizetést, szállást és ösztöndíjat ajánlott fel neki, ami a már családos Gurudzsínak nagy lehetőség volt. Így 1937-ben megalapították az egyetemen a jóga tanszéket, amelynek a vezetője Gurudzsí lett egészen 1973-as nyugdíjba vonulásáig. A tanszéket meg is szüntették ezután. Amikor később megkérdezték tőle, hogy szerzett-e tanári diplomát, azt felelte, hogy igen, és elmesélte milyen nehéz volt a vizsgája: Krisnamácsárja elé vitt egy beteg embert, és azt mondta: “Hozd rendbe!”
1956-ban vidván (professzori) diplomát szerezett Védanta tudományokból, mind amellett, hogy 1976 és 1978 között az Indiai Orvosi Egyetemen, a jógatudományok tiszteletbeli professzora volt. Az egyetemen töltött évei során lehetősége volt elmélyedni a jógairodalomban, tanulmányozta Patandzsali Jóga Darsanáját, a Hatha Jóga Pradipikát, a Jóga-jádzsnyavalkját és az Upanisádokat.

Gyakran mesélt Gurudzsí a Jóga-koruntának nevezett szövegről, amely az astanga jógáról szóló kézirat, és amely az alapja volt azoknak a gyakorlati óráknak, amelyeket Krisnamácsárja tanított neki. A szöveget Krisnamácsárjának szóban tanította meg Ráma Móhan Brahmacsárí, és ő kívülről megtanulta azalatt a hét és fél év alatt, amíg tanítója mellett volt. A Kórunta csoportokat jelent, és állítólag az ászanák különböző csoportosítását tartalmazta, valamint a vinyjászáról, dristikről, bandhákról a mudrákról és a filozófiáról szóló eredeti tanításokat. Ráma Móhan Brahmacsárí azt mondta Krisnamacsárjának, hogy a művet megtalálja a Kalkuttai Egyetem könyvtárában. Gurudzsí soha nem látta a szöveget, és szerinte már nem is létezik. Szerinte, amikor Krisnamácsárja eltöltött egy kis időt Kalkuttában, akkor alaposan tanulmányozta a könyvet, de az akkor már nagyon rossz állapotban volt és sok része hiányzott is. Gurudzsí Krisnamacsárjától, a Jóga-koruntából számrazó módszereket tanulta meg. Sajnos lehetetlen ma már megbizonyosodni a könyv létezéséről, annak hitelességéről, de általánosan elfogadott, hogy ez a forrása a Pattabhi Jois által tanított astanga jógának.

Astanga Yoga Ninilayam

Gurudzsí élete egészen az 1960-as évekig a szokott mederben folyt, oktatott az egyetemen, valamint tanított az 1948-ban az otthonában megalapított, Astanga Jóga Kutatóintézetben (a mai KPJAYI). Egész életét a jógának szentelte, buzgó tudásvággyal tanult, és hatalmas szeretettel, kitartással és erővel tanított. Talán sose álmodott volna arról, a kis egyetemi könyvtárban a szentírásokat tanulmányozva, vagy a laksmipurami otthonában diákjait igazítva, hogy pár éven belül világszerte az egyik legismertebb indiai jógiként emberek tízezreinek fogja megváltoztatni az életét, és hogy hozzá fognak zarándokolni a jóga nektárjáért éhező diákok ezrei.

A cikk folytatását itt olvashatod.

Felhasznált irodalom:

  • Sri K. Pattabhi Jois and The Ashtanga Yoga Research Institute By R. Alexander Medin
  • Joga Mala
  • KPJAYI biografia

Ikonikus élménybeszámolók 2. / Iconic Feedback 2.

G

Scroll down for the English.

Govinda Kai érkezésével egy nagyon különleges időszak vette kezdetét, ezért arra gondoltam, hogy az Astanga Ikonok rovat 2015-ös bejegyzései is induljanak az eddigiektől eltérő módon. Ezúttal legyen a diákoké a főszerep, hiszen egy Igazi Ikonnal gyakorolni nem mindennapi dolog – egyszerre fantasztikus és talán kicsit félelmetes is egyben, tehát a kitartás és a lelkesedés nagyon fontos!

A gyakorlás, a konferenciák és a közös élmények hatására gondolatok, érzések születhetnek, kavarodhatnak fel… Van aki ír, olyan is, aki rajzol vagy fest, esetleg zenél vagy csak csöndben sír… Pár hét telt csak el, de azt hiszem, túlzás nélkül mondhatom, hogy mindenkiben fantasztikus folyamatok indultak el.

Fogadjátok szeretettel egymás élménybeszámolóinak második részét!

T. Anett

Szembesítés, avagy óda rapszódia a fájdalomhoz…

2015-02-27 00:14:52 +00001Govinda Kai vezetésével gyakorolni, és részt venni ebben a dologban, részben őrültség és részben egy áldás. Az eddig legmeghatározóbb élmény az a tanács volt, amit a fájdalomhoz való hozzáállásról, illetve a fájdalom szerepéről mondott. Mivel begyulladt a könyökízületem, elég fájdalmassá vált a gyakorlásom, főképp a vinyászák. Korábban, ha ez történt, a megoldás szigorú pihentetés volt… Az elmúlt pár hétben azonban nagyon sok korábbi feltételezésem önmagamról és a testemről megdőlt, ezért inkább Govinda tanácsát kértem, és e szerint próbáltam folytatni tovább a gyakorlásomat. Govinda azt javasolta, hogy semmiképp se hagyjak fel a gyakorlással, inkább próbáljam teljesen megélni a fájdalmat, így idővel el is lehet feledni, majd túl tudok lépni rajta, ezáltal még tudatosabbá válhatunk saját önvalónkról, ezt az ajándékot adja szerinte a fájdalom, és ezt ki kell használni. Aztán még, hozzátette, hogy ha valami fáj, akkor is csinálhatjuk a gyakorlásunkat, figyelembe véve az adott napi állapotunkat. Mert nem a fizikai teljesítmény a lényeg, hanem a gyakorlás közben megvalósított elmeállapot. Tehát a fizikai teljesítés másodlagos, a fókusz a mozgó meditáción van. Ezek alapján folytattam, és kisebb hangsúlyt fektettem az ászanáim tökéletességére vagy tökéletlenségére. Két dologra figyeltem: tiszteletben tartom a testem napi állapotát, annak megfelelően gyakorolok, és nem ítélem meg (el) magam emiatt, valamint még inkább a légzésemre fogok koncentrálni. Tapasztalatok: a fájó könyökeim miatt sokkal tudatosabbá váltak a mozdulataim, mintha minden most került volna a helyére. Ami ennél sokkal izgalmasabb élmény: összeért az egész gyakorlásom, most tudatosult leginkább bennem, mi fán terem a mozgó meditáció. Bánom, hogy kicsit későn kerekedtem felül a fájdalmaimtól való félelmen, de így legalább sokkal mélyebben érint ez a tanítás.

K. Kinga

2015-02-27 00:14:32 +00001A reggeli ashtanga jóga gyakorlásom után mosollyal az arcomon járom a várost a munkahelyig. Ezt a határtalan mosolyt nem lehet eltüntetni az arcomról, még akkor sem, amikor az elmém úgy reagál, hogy ‘Te jó ég, biztos bolondnak tűnök’. Miért is ne? Az egyik reggel összeakadt a szemem egy férfival, aki a járdán álldogált, miközben békét és nyugalmat éreztem az egész valómban. Visszamosolygott, és utánam szólt: ‘Az orvosom pont ilyen mosolyt írt fel nekem’. Elképesztően jó érzés volt, hogy közvetíteni tudtam valamit abból a leírhatatlan állapotból, amihez a jógagyakorlás segít. Bárcsak mindig meg tudnánk hosszabbítani és fenntartani nap mint nap azt az állapotot, amit a savaszanaban mélyen megélünk!

B. Anita

2015-02-27 00:14:05 +00001Nagyon intenzív időszaka ez az életemnek. Úgy tűnik, hogy mindaz, amit az elmúlt 15 évben tanultam vagy kipróbáltam az önismereti úton – akár az európai, akár a keleti hagyományból, akár tudományos módszereken keresztül – összeér most az astangában, és a gyakorlás révén teljesen felforgatja az életemet, engem pedig elképesztő hatékonysággal és erővel transzformál fizikailag, érzelmileg, szellemileg, lelkileg úgy, ahogy eddig semmi más nem tudott. Objektíve nézve még mindig nem telt el sok idő azóta, hogy hiányozni kezdett a jóga, és az astangát választottam, hogy azonnal evidenssé és természetessé váljon a gyakorlás; de belül nagyon sok minden történt már ez alatt az idő alatt is. Govinda jelenléte intenzívebbé és tudatosabbá teszi ezt a folyamatot, valóban vezető ezen az úton, és nagyon sokat kapunk tőle a gyakorlás vagy a konferenciák alatt, de akár egyetlen szóval vagy a nevetésével is. Nagyon szerencsés vagyok, hogy a gyakorlásom elején ilyen útmutatást és segítséget kaphatok. A személyisége pedig – varázslatos ☺
Azon ritka időszakok egyike ez az életemben, amikor nem csak utólag tudom, hogy amit most átélek, mekkora ajándék a sorstól, és hogy ez meghatározó időszaka az életemnek. Minden nap hálát adok azért, hogy ennek részese lehetek. Govinda azt mondta néhányszor: I am here to destroy you. Ez közben persze időnként fájdalmas, és nem csak fizikailag; sok jelenlétet, figyelmet és koncentrációt kíván – és én megadom magam annak, amit most megtapasztalok, bármi legyen is az. Boldog vagyok, hálás, és köszönök mindent!

Cs. Petra

IMG_1937 másolatA rengeteg dolog közül, amit Govinda Kaitól hallhattunk, ami különösen nagyon tetszik az az,ahogy a szívtérről és a varázslatról beszélt az első konferencián. Említette,hogy tényleg erre a helyre kerülni, de úgy igazán, na, az fáj. Mint a mini szívrohamok, nekem olyan. Nem viccelek, pár éve megélek már ilyeneket. Olyan, mintha huzalokat húznának ki, vagy pattannának zárak szét. Aztán jól esik, és szerelmes leszel mindenbe, aztán megint fáj mint az állat. Legalábbis nekem. Mindig is elképesztő naiv és ,mentsük meg a világot’ programokat futtattam magamban, ezért is hagytam ott a jogot a jóga miatt még évekkel ezelőtt, az első nagy kattanásomkor.Akkor konkrétan el akartam menni Ausztráliába és föld alá ásni magam. De maradtam és jógaoktató lettem. Aztán tavaly történt egy mai napig se nagyon tudom,hogy milyen nyitás a tudatomban/lényemben. Körülbelül ott kezdődhetett,amikor az egyik otthoni ashtanga gyakorlásom után,a végénél, yoga mudrásanánál hirtelen olyan otthontalanság szomorúság és egyedüllét/hazaakarokmenni/miamanót keresek itt érzések törtek rám, hogyaz elképesztő. Óriási sírás, őrület. Ugyanezen a napon az egyik barátnőm a meditációjában látta a lényemet lila/zöld kristálytündérként megjelenni, a másik pedig, szintén ashtanga vonalat követő barátnőm egy, az akkori ashtangini kör tagjait látta egy közös tűzszertartáson ahol dobáltuk bele a tűzbe a szívünkből a hülyeséget. Ez akkortájt történt amikor elkezdtem a kettes sorozatot gyakorolni. Sok mély hátrahajlítás. Sok sok brrr karmikus nem tudom mi a kettes csakrában. De ez nem csak enyém. Rá kellett jönnöm, hogy ez mára kollektív szint, és azóta is jön fel. Ezek és több más körülmény hatására sikerült idegösszeroppanást kapnom kb tavaly tavasszal, a hiperszenzivitásom megengedte,hogy a tudatommal olyan helyekre jussak el, amikre egyszerűen nem voltam készen, kb amikor a majom/ember/számítógépagy, és minden ebben az életben összetanult hüyeség/családi kondícionálás összekeveredik, és egy nagy káosz lesz belőle. Hívj örültnek, de meg vagyok győződve róla, hogy a földönkívüli/ősi/galaktikus tudástár/emlékezet nyílt ki és teszi ezt azóta is szépen minden nap. Szóval, ebben az időben, tavaly áprilisban, megszűntem órákat/masszázst adni, abbahagytam az ászanagyakorlást mindent, és az addigi 1000%osan extrovertált kiáradó személyiségkonstrukcióm másik végletére kerültem. Hónapokig komolyan öngyilkos akartam lenni, megszűntem enni és emberekkel találkozni és paranoid lettem.Elvesztem abban a rengeteg információban/tanult dolokgban/principíumokban/mi a jó mi a rossz tanácsokban/az egymásnak teljesen ellentmondó elméletekben és filozófiákban. Teljesen elegem lett az egész ,spirituális’ blablából. Ez a folyamat azóta is tart. Egyszerűen csak túl sok az információ amit fel kell dolgozni, túl gyors, túl varázslatos néha. De már nincs visszaút.

Az, hogy megint elkezdtem ashtangázni,sokat segített, főként földelés és stresszlevezeteés miatt, de az érzetek/képek tudnak akkor is túlterhelőek lenni,bárhogy próbálom kizárni őket. Govindának igaza volt, amikor azt mondta, az ászana sor csak a varázslat kezdete. Jól mondta azt is,hogy merésznek kell lennünk, sokkolni az embereket, kiárasztani az esszenciánkat, és szeretetet sugározni, és megtartani a sharing is caring attitűdöt. Mostanra nagyjából úgy érzem gondolom hogy az érzelem a kulcs mindenhez. Valóban, az emberi szív és az érzelemre/szeretetre/szerelemre való képessége a kincs maga, a gyógyítói kapacitása eszméletlen. De el van jegesedve több szinten végeláthatatlan okok miatt,és ezeket a jégkockákat szét kell robbantani/leolvasztani róla. Nekem ez jó sok sírást és dühöngést és készfeladommegölömmagam bipolárdepressziós rohamokat okoz,de mostmár bírom.Egy idő után igazából vicces is tud lenni az egész. Félig nem lehet megőrülni. Teljesen kell,aztán figyeld, mi történik.

Pár hete úszni mentem és a különböző hangokkal beszélgettem/vitatkoztam épp magamban, ahogy szoktam. Egy idő után megegyeztünk, és úgy döntöttünk,hogy fuck, ezeket csak tovább akarom adni magamból valami formában mostmár,kell egy workshop. Két napra rá felkértek hogy társoktatója legyek egy most induló jógaoktatói tanfolyamnak, én fogom vinni a női vonalat. hmhm. Erre készülve találtam egy nagyon jó cikket Sharon Gannontól, ami az egyik jegyzet háttéranyaga lesz, plusz tökéletesen passzol a harmadik konferencián érintett témákhoz is:

SWADISHTHANA ( Az Ő kedvenc állóhelye) Kettes csakra. A kreativitás székhelye:

Néhányan azt hiszik, hogy kreatívnak lenni annyit jelent, hogy olyasmit tegyél, amit még sose csinált senki. Valaki szerint a kreativitás az, amikor az individuális lélek kifejezi saját magát. Valaki szerint a kreativitás az, amikor valaki megváltoztatja a dolgokat, valaki szerint a kreativitás magától, könnyedén jön,azáltal, hogy tudatosak vagyunk, és szenvedélyesek. Minél tudatosabbak vagyunk arra, hogy hol van az energiánk, asana és meditáció gyakorlás által, annál jobban arra törekszünk, hogy felfele vigyünk az energiánkat. Minél jobban felfele visszük az energiánkat azáltal, hogy tiszteljük a kapcsolatokat az életünkben, egyre jobban felfedezzünk azt, ami nemes, tiszteletreméltó, hatalmas, végtelen, feltételnélküli és szenvedélyes bennünk.

Ezátlal egyre jobban képesek leszünk minden egyes kapcsolatunkban erről a helyről működni. Ha feltételek nélküli, igazi kapcsolatokat fogunk tudni tényleg így kialakítani egymással, mit meg nem tennénk a másik számára? Milyen édes,drága,szent dolgot nem tennénk meg vagy alkotnánk a másik számára?

Patanjali a jóga szútrákban azt mondja: ahogy a yogi tudatossága elkezd felébredni, elkezd tudatossá válni az összes élőlény szükségleteire. Az ezek kielégítésére irányuló Tiszta cselekedetek által pedig a jógi eléri a Lélek fényét. Minden cselekedet ami tudatosságból és együttérzésből származik, elkerülhetetlenül költőivé, kegyelemmel teljessé, harmónikussá, monumentálissá, színessé és innovatívvá válik. Minden cselekedet elkerülhetetlenül és erőlködésmentesen válik kreatívvá.

ENGLISH

G

Since Govinda Kai has arrived, a very special new chapter has opened up in Bandha Works. Therefore I thought I would start this year’s blog posts of the Icons of Ashtanga Yoga with something extraordinary too. Let the enthusiastic practitioners be the stars now, because practicing with a Real Icon is truly wonderful indeed but it could be also very scary sometimes. Passion and courage are both required!

Spending so much time together – practicing, discussing, debating, chanting, singing, sharing or crying – many thoughts and emotions have been triggered waiting to be expressed. Some people have been writing, others have been drawing or painting, even composed music…

I’m so grateful for being a part of this transformation within the community.

Please welcome some amazing feedback of the past few weeks!

T. Anett

Confrontation, or (ode) rhapsody to pain…

2015-02-27 00:14:52 +00001To practice with Govinda Kai and being part of this event is both insane and blissful. One of the most fundamental experiences was the advice about dealing with pain, and the significance of pain. Since my elbow joint is swollen, my practice became quite painful, especially the transitions. Whenever it happened before, the solution was strictly having rest… But in the last few weeks many of the assumptions about myself and my body have completely changed, so I decided to ask Govinda’s advice, and I tried to continue my practice according to whatever he says. Govinda suggested not stopping to practice, but to completely immerse into the pain, so that in time I could forget about it, and move on. Then I will be able to be even more aware of my true Self, he thinks this is the gift of pain, and we should make use of it. Furthermore he added that when some part of us is in pain, we can still go on with our practice with respect to our current situation. Because the physical performance is not as important as our mental state during the practice. So physical performance is secondary, our focus should be on the moving meditation. Having heard all this I continued my practice, and put less emphasis on the perfection or imperfection of my asanas. I concentrated on two things: I respected the current state of my body, and practiced according to that without judging myself, furthermore I tried to put more focus on my breath. My observations are the followings: my painful elbow made my movements even more conscious, so everything has been falling into place. And what is even more exciting: my practice became so integrated, and I became aware of what moving meditation really means. I’m regretting now that it took me so long to overcome my fear of pain, but at least now I can appreciate this teaching on a deeper level.

K. Kinga

2015-02-27 00:14:32 +00001After practicing ashtanga I am smiling all the way until my workplace. The smile cannot be wiped out from my face, even if sometimes my mind reacts like ‘yes I really look like foolish and weird to others’. Why not? Today I looked into the eyes of one man standing on the sidewalk, and this peace and smile was in my heart. He smiled back and told after I went further : ‘My doctor presribed me such a smile’. It was a wonderful moment being able to give a hint of this overwhelmingly good feeling which comes from meditating during practicing yoga. I wish we all could be able to prolong this state of beeing we experience deeply in savasana.

B. Anita

2015-02-27 00:14:05 +00001This is a very intense period in my life. It seems that everything I have learnt or tried in the field of self-knowledge in the past fifteen years – both from the European and Eastern tradition and through scientific methods as well – comes together now in Ashtanga and through this practice completely subverts my life and transforms me in a very powerful way physically, emotionally, mentally, psychically, like nothing else has been able to till today. Objectively it hasn’t been a long time ago when I started to miss yoga and I chose Ashtanga, and this practice became evident and self-explanatory immediately, but many things have happened within me during this time. Govinda’s present intensifies this process and makes it more conscious, he is really a guide and gives us so much on classes and at the conferences, but even with only a single word or a short laugh. I am very lucky to have such a guidance and help at the beginning of my practice. And his personality is truly – magical ☺
This is amongst those rare periods in my life when I know it right now that it is such a gift I was given and it is a decisive period in my life. I thank every day that I can be a part of it. Govinda said a few times: ‘I am here to destroy you’. It is of course painful sometimes and not only physically; requires a lot of presence, attention and concentration – and I surrender myself to this experience, whatever it may bring. I am happy, grateful and thank everything!

Cs. Petra

IMG_1937 másolatI especially LOVE how Govinda Kai is speaking about the heart space.and the Magic.  In the first conference he mentioned, to go in there, like reallyreally go in there, actually hurts. first. like tiny heart attacks. no kidding, i am having them for some years now. like wires coming off. then it feels good and youre in love with yourself. then it hurts again. For me at least. I was always and am still someone with an utterly naive lets change the world program in my being. Another sort of opening started in the beginning of last year for me, after finishing my ashtanga practice.right after yoga mudrasana. I started to just cry out of nothing, like hell, feeling so homesick,that i almost went crazy. That exact day my other 2 friends saw me in their meditations as a purple green fairy, etc.It was around the time when i started to go into the 2nd series of Ashtanga. Loots of deep backbends. Lots of past karmic material stored in the sacrum yeiy. Not only mine. It’s the collective level now.  and its coming up ever since. I also got sort of a nervous breakdown at that time, my hypersensivity allowed me to reach stages of consciousness/ freedom/ possibilities…i was just not ready handle with my conditioned programming and stupid belief systems. call me crazy but seriously, my alien origin/ancestral lineage got awakened and its doing it ever since. So at that time,I stopped everything. quit my teaching, my practice, and was seriously suicidal for months. i got lost in all the information/studies/principles/what is right and what is wrong/ all the teachings that are plain contradictory to each other. I’ve got enough of the whole Thing. This transformation is going on ever since. It’s just too much information out and in there to process. Everything is just too fast, too magical sometimes. But there’s no way back.
Going back to practicing asana helped a lot, .Especially for grounding reasons and stress releasing. Govinda was also right when he said, that it is just the beginning of the magic. He is soo right. We gotta be bold, shock people. pour our essence out, and radiate love, and keep on with the sharing is caring attitude, By now I think the emotions/feelings are the key to everything. Really, the human heart and its treasure, its feeling healing capacity is insane. We all gotta melt the icecubes off of it. for me it means lots of crying and i wanna kill myself and give up trips. it is actually funny after one point. you can’t go crazy halfway. do it fully and let the chips fall where they may.

A week ago i was swimming and was fighting with the different voices in my head, as usual. We agreed that fuck, I just want to pass this whole thing on in some form, I wanna do a workshop. 2 days later I’ve been asked to be a part of a teacher training program..The article I found for one of the background material from Sharon Gannon Jivamukti Yoga) perfectly fits the theme of the conference yesterday.

Svadhistana Chakra – The Seat of Creativity

Some believe being creative is doing something that has not been done before. Some believe being creative is expressing that which is the individual self. Some believe being creative is being able to change the way things are. Then there are others who believe being creative comes naturally and effortlessly, from being conscious and from being compassionate.
The more conscious we become of where our energy is, through the practice of asana and meditation, the more we work to move our energy upwards. The more we move our energy upwards by honoring the relationships in our lives, the more we discover that which is honorable, noble, vast, infinite, unconditional, and compassionate in us.
In honoring the relationships in our lives, we can’t help but act from that place in us which is vast, noble, infinite, and compassionate. Once we are unconditional in our relationship with others, what wouldn’t we do for another? What sweet, precious, holy thing would we not do or create for another?

Patanjali in the Yoga Sutras tells us (YS III:55), as the yogi’s consciousness awakens, he or she becomes conscious of the needs of all beings. Taking clear action towards their needs, the yogi then reaches the light of the soul. All actions that flow from consciousness and compassion inevitably come to be poetic, graceful, harmonious, monumental, colorful, and innovative. All actions inevitably and effortlessly come to be creative.
I think psychedelic music also helps to go back closer to our magic cosmic universal essence. This is one of my favouriste chill out stuff:

Brigi

_MG_7555After the first week and second conference I really started to feel the extra ordinary as well as kind of “see” what is happening within me. Well lot of things happening on different levels day by day.

For me it was pretty difficult to deal with the different circumstances in the Shala, such as different energies, different faces than I practice together for a while, much more crowed, much more disturbance during the practice… and Much more sweat! ..actually that was question during the first week, Orsi and I  were wondering, how come that the temperature is pretty much  the same, the humidity is the same as before, but we sweat like never before!!?? When Govinda said, that He is basically here to create a spiritual space where we could dive in more deeply, that was the moment when we realized…This heated extraordinary spiritual space is the answer…

As I dived in this, sometimes “chaotic” space day by day I realized that, actually this life – so challenging – and  it is time to see it in a more mature way and move to a higher level, what  personally means for me: still finding and keeping my balance as much as possible even within the most challenging moments.

Life is unpredictable, BUT we have a choice to decide how to cope with it….It is our choice to choose Love or Fear, so it is up to us to Grow or Shrink.

A hónap bandhája: március

Pavitra_Snapseed

Kivételes alkalom, hogy március hónap bandhája nem egy Bandha Worksös növendék, hanem mysore-i lakos. Ebben a hónapban a rovat szerkesztője szokásos éves továbbképzésén tartózkodott Indiában, így “jobb híján itt kellett” találni egy izgalmas astanga gyakorlót. A választás egy KPJAYI-s (K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute) évfolyamtársra esett, aki dzsáin család sarjaként, mély spirituális gyökerekkel rendelkezik, így kivételes szemszögből enged betekintést az olvasónak egy indiai brahmin astangás gyakorlásába. Fogadjátok szeretettel Pavithrát.

BW: Mióta gyakorolsz astanga jógát?
Pavithra: 2008 óta gyakorlok astangát.

BW: Sharath volt az első tanárod?
Pavithra: Mi, mysore-i lakosok általában délután gyakorlunk. Amikor én elkezdtem járni, akkor Guruji már idős volt, az órák alatt a gyakorlók előtt ült egy széken, miközben Srimati Saraswati és Srí Sharath tanított. Néha Guruji is igazított, javított, például engem upavistha kónászanában. Mivel én 2001-ben már elkezdtem hatha jógát gyakorolni: azaz ászanákat vinyászák nélkül, ezért hozzászoktam, hogy ebben a testhelyzetben mindig a nagylábujjat fogtam. Ezért ő mindig rám szólt, hogy a lábfejet fogjam.

BW: A hatha jógát kitől tanultad?
Pavithra: A szülővárosomban volt egy tanárom, aki szintén Guruji tanítványa volt (Dr. K. Krishna Bhat, a Mangalore University Jóga tanszékének vezetője). Az egyetemen tartott jógaterápia tanfolyamokat, ahol csak ászanákat tanultunk, de nem vinyásza rendszerben.

BW: Szerinted, ha a hatha jóga órákon nem végeztetek vinyászákat, akkor az astanga jóga nem is a hatha jóga része?
Pavithra: Srí Sharath említette a legutóbbi konferenciáján, hogy mi hatha jógát gyakorlunk, nincs más rendszer, de manapság az a szokás, hogy ha vinyásza rendszerben gyakorlunk, azt astanga jógának hívjuk, különben hatha jóga az elnevezés. De a valójában nincs különbség a szentírások szerint, hiszen a hatha jóga jelentése az, hogy az idá és a pingalá kiegyensúlyozása, és éppen ezt tesszük a vinyásza jógában is. Csak a nevük különbözik.

BW: Milyen célból kezdtél el ászanákat gyakorolni?
Pavithra: Gyermekkorom óta nagyon érdekelt a spiritualitás. Dzsáin családban nőttem fel, és már nagyon fiatalon elkezdtük tanulmányozni a szentírásokat, amelyekben egyértelműen leírják, hogy élet célja az önmegvalósítás. Ez nagy hatással volt rám, és mindig is úgy gondoltam, hogy ez a gyakorlás spirituális gyakorlás. Amikor a jógaterápia tanfolyamra jártam, akkor a Jóga-szútrákat is tanulmányoztuk: jógascsittavritti niródhaha tadá drastuh szvarúpé ‘vaszthánam: tehát a jóga által meglátod a valódi Éned. Az ősi jógaírások már a legelején tisztázzák, hogy a jóga célja az önmegvalósítás, ezért én így tekintettem erre a gyakorlásra. A tanfolyam sokat segített egészségügyi szempontból is, mivel előtte elég gyenge volt az immunrendszerem, és sokat betegeskedtem. Az ászanák, a légzőgyakorlatok és a kriják ezt a problémát teljesen megoldották. Tehát nagyon hasznosnak éreztem, de mivel a gyakorlás elsődleges célja nem a testi egészség megőrzése volt számomra, ezért lassan elkezdtem azt érezni, hogy a gyakorlásom eltávolodott az általam keresett irányból, a jóga eredeti céljától. A jóga célja az önmegvalósítás, Istenen és az Önvalónkon végzett meditció, nem a testi egészség. Ez az orvosok és az ájurvéda feladata, amelyet az ezzel kapcsolatos írások meg is erősítenek. Ezek szerint a test három dósából épül fel, és ezek egyensúlyának a zavara okozza a betegségeket.Tehát az ájurvéda célja az egészség visszaállítása, míg a jóga célja a csittavrittiniródhaha. Ez egyértelművé teszi, hogy a jóga spirituális gyakorlás és nem terápia. Ha valaki egészséges, akkor együttérzésből segíthet másokon is jógaterápia által, de ez nem a jóga célja. Tehát én túl sok energiát kezdtem arra pazarolni, hogy különféle betegségeket tanulmányoztam, kezdtem kimerülni, és úgy éreztem, hogy ennél intenzívebb gyakorlásra van szükségem. Illetve a hatha jóga gyakorlatok hatására nem éreztem semmilyen fejlődést a spirituális életemben. A fejlődést számomra az astanga jóga jelenti, azaz a nyolc ág, ezért fontos fokozatosan fejlődnünk, hogy megerősödjön a tüdőnk a pránájáma gyakorlatokhoz, a testünk pedig a hosszan tartó üléshez. Ez az elv pedig hiányzott a hatha jógából, ezért megkérdeztem a tanárom, hogy ő mit javasolna. Ő nagyon elfoglalt volt az egyetemi órái miatt, ezért azt javasolta, hogy keressem fel Gurujit, amit 2003-ban meg is tettem. Ő megengedte, hogy járjak az óráira, de akkoriban az egyéb kötelességeim ezt nem tették lehetővé, ezért csak 2008-ban kezdtem meg a gyakorlást. Már a legelején éreztem, hogy ez olyan rendszer, amely működik és valóban segíti a spirituális életet. Nap, mint nap, amikor kilépek a sála ajtaján úgy érzem, hogy új ember vagyok.

BW: Tehát számodra ez spirituális szádhana?
Pavithra: Az astanga első öt ága a bahiranga (külső) jóga, míg az utolsó három antaranga (belső) jóga. Az ászana önmagában testgyakorlás, és semmi köze a spiritualitáshoz, egyszerűen testtartások. A spiritualitás csak akkor jön a képbe, ha meditálunk az Önvalónkon vagy Istenen. A spirituális gyakorlat olyan gyakorlat, amely kapcsolatban van a lélekkel. Tehát ez csak egy előkészület., mivel először képessé kell válnunk ülni, majd szabályozni a légzésünk. Ha a légzés szabályozott, akkor az elme is az, és elkezdhetünk az Önvalóra fókuszálni. Tehát ez egy előkészület, azonban ezzel együtt Krisna azt mondja a Bhagavad Gítában, hogy “aki Rajtam meditál, az valódi jógi”. A bhávana szamápatti akkor érhető el, ha ászanagyakorlás közben megfelelő elmeállapotban vagyunk. Tehát ha fizikai szinten ászanákat végez valaki, akkor nem tudjuk, hogy közben mire gondol. Ezért Krishnamacharya azt írja a könyveiben, hogy meditálhatunk Visnun vagy Ádisésán, illetve a Jóga-szútrában van három szútra az ászanáról: szthiraszukhamászanam (stabil és kényelmes), tatah dvandvánabhigátaha, akkor lesz az ászana könnyed, ha meditálunk Anantán. Anantát többféleképpen magyarázzák: az ateisták végtelenként (hang) értelmezik, a teisták pedig Ádisésaként, tehát egy személyként, aki az egész Univerzumot stabilan tartja, vagyis ő jelképezi a stabilitást. Így hát rajtunk múlik, hogyan meditálunk. Választhatunk egy spirituális tárgyat, és az ászana is lehet spirituális.

BW: Szerinted másképp kell az indiai brahminokat és a nyugati tanítványokat tanítani?
Pavithra: Guruji sosem foglalkozott azzal, hogy egy tanítvány nyugatról jött-e vagy a saját unokája volt, mindenkit ugyanúgy tanított. Ha gyakorlás elején még nem is ismeri valaki a jamákat és a nijamákat, idővel természetesen fel fog benne merülni az igény, hogy gyakorolja őket, Sharath konferenciái pedig arra valók, hogy minél többet hallhassunk ezekről a témákról. Az, hogy valaki brahmin családba születik, még nem jelenti automatikusan azt, hogy tiszta életet fog élni.

BW: Tudjuk, hogy sokat tanultál az ajurvédáról, szerinted minden testtípusnak megfelelő az astanga jóga sorozatainak gyakorlása?
Pavithra: Amint már említettem az ajurvéda célja a dósák kiegyensúlyozása, a jóga pedig az elmével foglalkozik. Tehát a Jóga-szútrákban nincs közvetlen utalás a dósákra, közvetett utalásokat találhatunk, például a kilenc testi akadályra, mint például a betegségek. Továbbá a hatha jóga írások is foglalkoznak a témával, mint a Hathajóga-pradípiká vagy a Ghéranda szamhita. Ezek a szövegek írnak a satkarmáról: akinek az egyensúlytalanság miatt túl sok nyálka vagy zsír van a testében, azoknak krijákat kell végeznie mielőtt a pránájáma gyakorlásába kezdenének. Tehát beszélnek a dósákról, és a kiegyesúlyozásukról kriják által. Illetve amikor az ászanákról és azok hatásairól van szó, akkor is említést tesznek róluk (például növelik az agnit, azaz pittát). De ennek ellenére sincsenek kifejezetten adott testtípusokra kidolgozott gyakorlatsorok még a hatha jóga írásokban sem. Ez azért van, mivel a jóga célja az önmegvalósítás nem az testi egészség.

BW: Utolsó kérdés: a Jóga-szútrák nem írják, hogy keressünk fel egy gurut és tőle tanuljunk. Szerinted mi a jelentősége a guru paramparának?
Pavithra: Igen, valóban nincs közvetlen utalás arra, hogy keressünk fel egy gurut, de a nijamák közvetetten erre is vonatkoznak: tapasszvádhjájésvarapranidháná. A szvádhjájá azaz az Önvaló tanulmányozása során olyan könyveket kell tanulmányozni, amelyek ezekkel a témákkal foglalkoznak. Számunkra ez elsősorban a Bhagavad Gítát jeleni, amely a védikus irodalom esszenciája. A Bhagavad Gítában pedig maga Srí Krisna mondja, hogy gurutól, parampará által kell tanulnunk, és találnunk kell egy mestert, mivel például orvoslást vagy mérnöki tudományokat sem tanulhatok akárkitől, vagy magamtól, hanem megfelelő szakembert kell találnom. Így van ez a jógában is: csak egy megvalósított személy tud tanítani, aki már látta az igazságot, különben félre fognak vezetni. Nem nehéz belátni, hogy pár könyv elolvasása és néhány videó megnézése nem lesz elég a téma mély megértéséhez. Gyakorolnunk kell egy megfelelő tanárral, aki ki tudja javítani a hibáinkat, amiket mi észre sem vennénk. Ő már bejárta ezt az utat, és minket is végig tud rajta segíteni. Ebben a tradícióban a szentírásokból kiderül, hogy az Ísvara pranidháná, azaz Istennek és a gurunak való meghódolás az egyik legfontosabb dolog az Önmegvalósításhoz. Még a Hathajóga-pradípiká is azzal indul, hogy a jógi keressen fel egy magányos helyet és kezdjen el gyakorolni a guruja utasításai alapján. Tehát a guru útmutatása alapján kell a szádhanát végezni. Ez nagyon fontos, mivel akinek az egója meghódolt, csak az pillanthatja meg az Önvalót. Ezt még a legnagyobb bölcsek életében is láthatjuk, mint Krishnamacharya, aki, amikor a maharadzsa meghívta őt Mysore-ba tanítani, akkor azt mondta, hogy “minek menjek, én boldog és elégedett vagyok a mostani életemmel is.” Az emberek viszont azt gondolták, hogy a király kérésének mindig  engedelmeskedni kell. Krishnamacharya azonban azt mondta, hogy ő csak két személy előtt hódol meg: guru és Isten előtt. Tehát a pénz nem érdekelte, és annyira nagy volt a tudása és a megvalósítása, hogy legyőzött minden félelmet. Ilyen megértése van a nagy bölcseknek. Sőt azt is hallottam, hogy megőrizte a guruja, Rámamohan Brahmacsári cipőjét, és még egészen idős korában is mindig a fejére helyezte, így fejezve ki a határtalan tiszteletét iránta. Az ilyen nagy szentek példáját pedig valóban érdemes követnünk.

BW: Köszönöm szépen az interjút!

Sharath konferencia 2012. január 8.

Astanga konferencia

Instant világban élünk. Senkinek sincs türelme, mindenki mindent a lehető leghamarabb szeretne elérni. Sajnos a jóga is erre az útra lépett. Számos iskolában akár 15 vagy 30 nap alatt jógaoktatói képesítést lehet szerezni. Mindig vannak olyanok, akik eljönnek Indiába, és azt gondolják „óh, hát én itt leszek egy egész hónapot, akkor illene kapnom egy oklevelet arról, hogy itt tanultam”. Számos hasonló telefont is kapunk, múlt héten például hárman hívtak ezzel kapcsolatban Delhiből, Angliából és Amerikából. Azonnal azt kérdezték, hogy van-e oktatói képzésünk. A jóga egyre ismertebb, de egyre őrültebb is. Sokan nem értik a jóga lényegét, a jóga tisztaságát. A jógaoktatóknak mindig fenn kell tartaniuk a gyakorlás tisztaságát.

Gyerekkoromban ha láttam egy kínai vagy japán embert, azonnal azt gondoltam, hogy tud karatézni. Nem mertünk a közelükbe menni, nehogy elbánjanak velünk. Hiszen láttuk A sárkány közbelép című Bruce Lee filmet. Akkoriban még nem volt televízió, ha kikapcsolódásra vágytunk, akkor moziba mentünk és megnéztünk egy filmet. Így hát láttuk A sárkány közbelépet, és azt gondoltunk, hogy minden kínai és japán ért a harcművészetekhez, ezért biztosan jól elvernének minket, így jobb távol maradni tőlük. Most pont ugyanez történik a jógával; akárki indiainak néz ki, ha sáfrányszínű ruhába, netán lungiba (hagyományos dél-indiai viseletbe) öltözik, akkor ő biztosan jógi. Sok jógi tűnik fel mindenhol. De mi ennek a tanulsága? A jóga gyakorlóinak nagyon fontos, hogy alkalmas tanárt válasszanak. Olyat, aki megfelelően tudja őket vezetni. Olyat, aki a tudás birtokában van, aki maga is sok-sok éve gyakorol és kapcsolódik egy tanítói láncolathoz. Ez nagyon fontos.

Sharath a Bhagavad Gítá 4. fejezetének 1-2. versét idézi:

imam vivasvate yogaṁ proktavānahamavyayam |
vivasvānmanave prāha manurikṣvākave-bravīt || 
evaṃ paramparāprāptamimaṁ rājarṣayo viduḥ |
sa kāleneha mahatā yogo naṣṭaḥ parantapa ||

(A yoga e maradandó tudományát Én tanítottam a napistennek, Vivasvannak, aki később Manut, az emberiség atyját, Manu pedig Iksvakut oktatta erről.
Óh, Ellenség Fenyítője, a szent királyok ehhez a legfelsőbb tudományhoz ily módon, a tanítványi láncon keresztül jutottak, így értették meg azt. Idővel azonban megtört e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.)*

A Bhagavad Gítá hatalmas és gyönyörű könyv. Mind a tizennyolc fejezete a jógáról szól, arról, hogy egy láncolathoz kapcsolódva kell tanulni. A parampará azt jelenti, hogy láncolaton keresztül tanulunk, úgy, ahogyan Krishnamacharya tanult Rámamohan Brahmacsáritól, majd Pattabhi Jois Krishnamacharyától. Az alkalmas szádhaka (gyakorló) és a helyes szádhana (gyakorlás) nagyon fontos ahhoz, hogy a tudás megfelelően szálljon alá tanítóról tanulóra. Ehhez először a tanítónak kell évekig gyakorolnia, és megvalósítani önmagában a tudást. Csak ezáltal válik képessé továbbadni azt a tanítványainak.

Manapság annyi videót találni a Youtube-on, nehéz megítélni, hogy melyik cirkusz és melyik jóga. Mindenféle őrült „jóga”. Mindenféle ostoba „jóga”. Mindennel összekötik a jógát. Meztelen jóga! Ez meg milyen képtelenség?! Koo-koo jóga. Hot jóga. Mi az a hot jóga?! Bang jóga, és még sorolhatnám az őrült jógairányzatokat. Amint mondtam, mindennel összekapcsolják a jógát. Nekünk pedig, mint a jóga gyakorlóinak, sőt közületek néhányan már oktatnak is, az a kötelességünk, hogy megőrizzük a jóga tisztaságát. Ha erre nem figyelünk, akkor tíz, tizenöt év múlva a jóga szónak új jelentést adnak. A jógát többféleképpen magyarázzák:

  1. Egyesülés: a dzsívátma vagy egyéni lélek egyesülése a felsőlélekkel.
  2. Út a moksa (felszabadulás) eléréséhez.
  3. Magát a felszabadulást is jógának nevezik.

Tehát többféleképpen magyarázzák a szó jelentését, és ugyanígy többféleképpen lehet megtapasztalni. Ha mindennel eggyé válunk, akkor megvalósul a jóga. Ezért nevezhetjük egyesülésnek, tehát a jóga esetében a szádhana (gyakorlás) nagyon fontos. Egy, két vagy három év alatt nem lehet a jóga mélységét megtapasztalni. Ehhez igazán mélyre kell jutni… Ha csak a felszínén evezel a végtelen óceánnak, akkor előbb-utóbb elunod magad. Ráunsz a folyamatra, anélkül, hogy bármit is tanultál volna belőle. De ha lemerülsz az óceán mélyére, akkor megláthatod a valódi szépségét. Ha a gyakorlásod mélyére hatolsz, akkor csodálatos élmények részese lehetsz. A jógik, mint tudjuk fegyelmezett életet élnek. De miért van ez? Mert az elménk nem válhat csanycsalává (zavarodottá). Például, mi történne, ha elmennék egy éjszakába nyúló buliba? Mint tudjátok, én minden nap hajnali egykor kelek gyakorolni. Ha ezt megunom egy nap, és inkább elmegyek bulizni, és mondjuk vitába kerülök ott valakivel, akkor az elmém zavarodottá válik. Másnap azt fogom gondolni, hogy „óh, hát kellett ez nekem?”. Ne teremtsünk olyan helyzetet, amelyben olyat tennénk, amit később megbánnánk! Ahogy a szádhaka nap mint nap gyakorol, a jóga egyre erősebb lesz benne, az elméje pedig nem nyugszik, egyre jobban foglalkoztatja majd a kérdés: „mi a jóga?”. Ezek a gondolatok fognak erősödni bennünk. Mi az ahimszá (nem-ártás), mi a szatya (igazság)? Az ászana gyakorlás ilyen állapothoz vezet. Ez automatikusan történik, egyszer csak megjelenik az ötlet: „Óh, akkor itt van az ahimszá. Tehát ez a nem-ártás, és nekem, mint gyakorlónak követnem kell.” És ha valóban követjük, akkor megszűnnek körülöttünk a konfliktusok. Hasonlóan minden egyes jama és nijama (a tíz mellékág) megerősödik mennünk, és a segítségükkel jobban megértjük a gyakorlásunkat. Ha gondolkodás nélkül daráljuk az ászanákat, akkor nem jönnek ezek a felismerések. Olyan lesz a gyakorlás, mint egy súlyemelő edzés… De mi haszna lenne? Gyönyörű testet kapunk, ennyi, de a szívünk nem lesz tiszta. Tiszta szív nélkül pedig hasztalan minden helyes felismerés.

Tehát az ászana a spirituális gyakorlásunk alapja. Minden spirituális épület építéséhez erős alapokra van szükség. Meg kell szabadulni a zavaró tényezőktől, hogy csakis a tisztaság maradjon bennünk. Ugye így van? Ez az átalakulás, amely akkor történik, ha hosszú ideig odaadással gyakorlunk.

sraddháván labhaté gjánam
                                            (Bhagavad Gítá 4.39.)

Aki hittel és odaadással gyakorol, az megszerzi a tudást, és megvalósítja a tisztaságot a gyakorlásában. Ha nagyon tudatlanok vagyunk, akkor ez huszonöt-harminc év alatt sem sikerülhet, a gyakorlásunk pedig fizikai szinten marad. De ha felismerjük az átalakulást, amely bennünk történik, akkor a gyakorlás varázslatos értelmet kap. Ez a fejlődés fokozatosan, lassan történik. Miután megfogantunk, lassan építettük fel a testrészeinket. Amikor kisbabák voltunk annyi mindent nem tudtunk még… Gyermekkorunkban pedig csak a képzeletünk létezik, ugye? A gyerekek képzeletvilágban élnek. A jóga éppen így kezdődik. De ahogy a korral egyre bölcsebbek leszünk, elkezdjük másképp értelmezni a gyakorlásunkat. A jógagyakorlás első éveiben még nincs meg ehhez a tudásunk. De ahogy egyre mélyebbre jutunk, a gyakorlás is mélyebbé és bölcsebbé válik. Mint egy növényt, megfelelően táplálni kell, hogy növekedjen. Ha így teszel, akkor egyszer virágba borul. De ha nem táplálod a gyökereket, akkor sosem nyílnak virágok. Hasonlóan, az ászanagyakorlás a jamákból és a nijamákból táplálkozik. Ha követjük őket, akkor a jóga növekedni, majd virágozni fog bennünk. De ez nem történik könnyedén. Először helyet kell teremtenünk neki a rossz szokásaink elhagyásával, és áldozatokat is kell hoznunk. Én így tanultam ezt a nagyapámtól (Guruji). Ő minden nap hajnali 3:30-tól mantrákat énekelt 4-ig, majd elkezdett tanítani. Én figyeltem és segítettem őt éveken keresztül, és közben tanultam.

A guru és sísja közti kapcsolat apa-fiú kötelék. Így volt ez Krishnamacharya és Pattabhi Jois, illetve Mahadeva Bhat (Guruji tanulótársa) között is. Guruji minden nap éjféltől gyakorolt Krishnamacharjával. A tudás csak így juthat át a tanítványba. A mi instant világunkban már senkinek nincs türelme. Mindenki csak egy darab papírt akar, de mire jó ez, nincs semmi haszna. A valódi jógagyakorlót nem érdekli, hogy képesített-e, a jóga belül történik.

Mindezt azért mondtam el, mert számos ember másképp vélekedik erről, másképp képzeli a jógát. Ha ügyesen tudsz hátraugrani csaturangába, akkor vagy igazi jógi! Ha a kézenállás is megy, akkor igazán nagy jógi vagy! Nekünk a tudásunkat kell fejleszteni, a jógikus tudást, a spirituális tudást. Ha ez növekszik bennünk, csak akkor járunk a jógivá válás útján. Manapság ez divatos szófordulat: „Jógik, jóginik, szeretettel várunk Titeket a ma esti buliba!” A jógik és jóginik sosem mennének bulizni. A jógik csendben, nyugodtan szeretnek ülni és végezni a gyakorlásukat. Mi még csak próbálunk jógikká és jóginikké válni. Vannak, akik nagyon távolt vannak ettől, vannak olyanok is, akik már közel, és ha egyszer elérjük a megvilágosodást, akkor célba értünk. Amit ebben az életünkben végzünk, azt átvisszük a következőbe.

 

Forráshttp://joisyoga.com/2013/07/10/conference-notes-with-sharath-jois-kpjayi-8-january-2012/

*A fordítás forrása: A Bhagavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

Krishnamacharya interjú 2. rész

Guru

Az interjú 1. része itt olvasható.

Kérdés: Mi a teendő szülés után?
Válasz: Ha nincs semmilyen betegségük, akkor már szülés után három nappal újra gyakorolhatnak. Az első héten kumbhaka nélküli uddzsáji pránájámával kell kezdeniük, naponta háromszor 24 légzésig. Utána lefeküdhetnek a hátukra hajlított lábakkal asztalpózba, és a légzés ritmusára mozgassák a karjaikat. Később felemelhetik a lábaikat és megérinthetik a lábujjakat. 15 nap után már végezhetnek dandászanát. Egy hónappal később gyakorolhatják a parvatászanát és a nádi sódhana pránájámát. Két hónap után gyakorolhatják a szarvángászanát. Azonban várandósság alatt, az ötödik hónap után már nem szabad sírsászanát és szarvángászanát végezni, a pascsimattánászana és hasonló ászanák szintán nem ajánlottak. Végezhetik viszont a mahámudrát.

Kérdés: Mi a jóga?
Válasz: Mindenkinek dolgoznia kell a tudásért és a saríra (test), az indriják (érzékek), a prána (légzés) és a manasz (elme) megfelelő működéséért. Csak akkor lehetséges a dzsívátma, a paramátma és az univerzum megtapasztalása, ha jó egészséget, figyelmet, hosszú életet, megfelelő megértést és dháraná saktit (egyhegyűséget) érünk el. Jógának nevezzük az utat, amely elvezet ide. A sásztrákat (szent tanításokat), amelyek ezt tanítják és időtlen idők óta léteznek jóga sásztráknak nevezzük.

Kérdés: Hányféle jóga létezik?
Válasz: Négy kategóriát különböztethetünk meg. Saríra jóga (a testtel kapcsolatos), indrijaka jóga (az érzékek jógája), mánaszika jóga (az elme jógája), és adhjátmika jóga (az átma jógája). A jóga azon típusa, amely testi erőhöz vezet a betegségek eltávolítása által a saríra jóga. A jóga, amely élesíti az érzékszerveket az indrijaka jóga. A jóga, amely által az elme szilárddá és aggodalomtól mentessé válik, valamint az ékágratá (egyhegyűség) állapotához vezet a mánaszika jóga. Amikor egy személy képes minden nehézség nélkül hosszú és egyenletes belégzéseket és kilégzéseket végezni, akkor mentes a betegségektől. Az ilyen személyek erősebbek, hosszabb életűek és ezért jobb szádhanára képesek, amely elvezet a dzsívátma, a paramátma és az univerzum valódi megtapasztalásához. Ezt nevezzük adhjátmika jógának.

Kérdés: Ki alkalmas a jógábhjásza gyakorlására?
Válasz: Bárki alkalmas, aki szeretné megtapasztalni a saríra, az indrija, a manasz és az adhjátmika örömét. A dzsáti (kaszt), a kulam (klán), a gótra (láncolat), hogy sztri (nő) vagy  purusa (férfi), a kor, a gazdagság, a pozíció vagy az ásram (életszakasz) nem számít.

Kérdés: Mi a jógábjásza krama?
Válasz: A jógábjászához szükség van kramára (gyakorlási rendszerre). A jóga szútrákaban a nijamák (szabályok) az egyén képességei alapján vannak előírva. A jógángák között található nijamákat egyéb sásztrák is említik. A jógángák a jama, a nijama, az ászana, a pránájáma, pratjáhára, a dhárana, a dhjána és a szamádhi.

A jama a következőkből áll:

  • (1) Ahimsza – ne okozzunk semmiféle himszát (sérülést) senkinek.
  • (2) Szatya – legyünk őszinték gondolatban, szóban és cselekedetben egyaránt.
  • (3) Asztéja – ne vágyjunk mások vagyonára.
  • (4) Brahmacsarja – valósítsuk meg a dzsíténdrijamot (érzékek feletti uralmat) és a pátivratamot (hűség a házastársunkhoz).
  • (5) Aparigraha – csak azzal rendelkezzünk, amire valóban szükségünk van, semmi egyébbel.

A nijama a következőkből áll:

  • (1) Saucsa – külső és belső tisztaság egyaránt. A külső tisztaság elemei a sznánam (fürdő), a pánam (amit iszunk), a vasztrádháranam (öltözködés) és a bhódzsanam (az elfogyasztott étel minősége). A belső tisztaság a manaszra (elme) vonatkozik. Az elme nem táplálhat rossz gondolatokat. Ha ezt nem kontrolláljuk, az apavitramhoz (tisztátalanság) vezet, amelynek az egészség romlása lesz az eredménye, és így nem érvényesülnek a jóga áldásos hatásai.
  • (2) Szantósa – mindent hálásan, Isten akarataként fogadni.
  • (3) Tapasz – minden nyolcadik napon csak egyszer enni, és minden tizenötödik napon teljes böjtöt tartani. Követni a sásztrákat. Fegyelmezni a testünket, és lemondásban élni a természet erőinek kitéve.
  • (4) Szvádhjája – tanulmányozni a Védákat a saját sakhánknak (ág) megfelelően, és végezni a dzsapát az ácsárjánk upadésája alapján.
  • (5) Ísvarapranidhána – szeretettel felajánlani az Úr Nárájanának a nitya (napi) és a naimitya (különleges) karmánk minden gyümölcsét.

Erre kell törekednünk és dolgoznunk a megvalósításáért minden nap. A szabályokat fokozatosan kell megvalósítani, önámítás nélkül. Ezek a nijamák jelentik a jógábhjásza kramát.

Kérdés: Milyen folyamatot kell követnünk a jóga megvalósítása érdekében?
Válasz: Az ászanák célja a betegségek leküzdése és az egészség megőrzése. Az ászanák gyakorlása által élénkké válunk. Az ászanákat az egyén szükségletei alapján kell tanítani, vinyászarendszerben. Gyakorlás közben a légzésben legyen jelen a nijama. A be- és kilégzéseket a test mozgásának követnie kell. A récsaka és a púraka hossza az ászanától függ, és ebben rejlik a gyógyítóerő. Ha helytelen a légzés, akkor a gyakorlás csak időpazarlás. Fontos, hogy gurutól tanuljunk. Ha valaki könyvekből tanul, akkor nincs értelme a sásztrákat hibáztatni, ha nem valósulnak meg az ígért eredmények.

Kérdés: Miért szükséges a Hatha jógát és a Rádzsa jógát különválasztani?
Válasz: Jógi Szvátmáráma a Hatha jóga pradípiká című művében leírja, hogy a ha-tha a két váju, a prána és apána egyesítése, amelyek a két nádíban, az idában és a pingalában áramolnak. A hatha ezen vájuk szushumnába történő vezetése és benntartása. A ha szótag az idát, a tha pedig a pingalát szimbolizálja. Maga a Hatha jóga pradípiká mondja, hogy a hatha jóga vidja célja, hogy felkészítsen a rádzsa jóga gyakorlására. A rádzsa jóga itt a dzsívátma és a paramátma egyesítését jelenti aszampragjáta szamádhi által.

Kérdés: Milyen alapokon nyugszik a jógászana gyakorlásunk?
Válasz: A jógászanák ádháramja a négy Véda, az upa-védák, a tizennyolc Purána, a szútrák és a szmritik. Az ácsárjákon keresztül az upadésa és az anusthána által szálltak alá.

Kérdés: Van kapcsolat a betegségek Náthamuni-féle kezelése, illetve az ajurvédikus megközelítés között?
Válasz: Náthamuni a betegségeket az ajurvédával összhangban kezeli. Náthamuni a hangsúlyt a niszkámja karmára, a jóga-anga anusthánára, a száttvika áhárára, a maunamra, az ékánta-vászára, a bhaktira és a prapattira helyezi. Ezzel szemben az ajurvédában a hangsúly a gyógyszereken és a sebészi beavatkozásokon van. Ezt leszámítva nincs különbség a két rendszer között.

Kérdés: Lehetséges a pratjáhárát és az antaranga szádhanát tanártól tanulni?
Válasz: Az ehhez hasonló gyakorlatokat lehetséges tanártól tanulni, de csak hatvan éves kor után. Addig a pránájáma elegendő az egészséges, hosszú élethez. Ehhez nem fér kétség.

Kérdés: Hányféle vinyásza létezik?
Válasz: A számuk 5-50 között változik.

Kérdés: Úgy tűnik, hogy vannak azonos versek a Siva-szamhitában, a Ghéranda szamhitában és a Hatha jóga pradípikában. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon a szövegen alapulnak, vagy azt, hogy az íróknak közös tanára volt?
Válasz: A jóga ezeknek a szövegeknek köszönhetően őrizte meg népszerűségét. A szerzők nem írtak semmi újat. A tudást a tanáraiktól kapták, ők pedig slóka formában rögzítették. A jóga eredeti mestere maga Brahmá. Siva ezt mondja el az Ahirbhudnya szamhitában. A Kali júga kezdetén az első tanár Sathagópa Mahámuni volt, aki Álvár Tirunagariban élt, akinek a leszármazottja és tanítványa volt a víranárájanapumai Nathamuni. Szomorú, hogy a tanítványaim közül páran feladták ezt a szampradáját és másképp tanítanak.

Kérdés: Melyik jógaírás a legfontosabb a mai kor emberei számára?
Válasz: Ennél sokkal fontosabb az, hogy a tanítvány és a tanár az Ananta Nágarádzsa és az Ananta Padmanábha mantrákkal kezdje és fejezze be a gyakorlását.

Kérdés: Az olyan technikák, mint a vilóma pránájáma, az anulóma pránájáma, a pratilóma pránájáma, a különböző ászanák és a vinyászák, amelyeket használunk említve vannak valamelyik ádhára grantában (szövegben)? Vagy a guru paramparán szállt alá?
Válasz: Az említett pránájáma gyakorlatok megtalálhatók Náthamuni szampradájában.

(folyt. köv.)

A jógaoktatás szintjei

Guru

Manapság már nem nehéz a régen szigorúan titokban tartott jógatanításokhoz hozzáférni. Számos könyv és honlap elérhető a témában az érdeklődők számára. Azonban ha mindet végigtanulmányozzuk, sőt akár sikerül is megértenünk őket, az csak annyit jelent, hogy rengeteg információ birtokába jutottunk. Az efféle tudás önmagában nem képes minket átformálni. Egyedül a guru hivatott arra, hogy átalakítsa a tanítványát. A guru a fény, a fáklya, amely kivezeti a sötétségből azt, aki követi őt.

Ezért is mondta mindig K. Pattabhi Jois, hogy mindenki gyakoroljon kitartóan, ne csak üljön és elmélkedjen, vagy feleslegesen halmozza a tudást. Csak a guru utasításait követve, a gyakorlás által érhetjük el a végső megértést.

Az út elején azonban ez nem könnyű, hiszen először el kell kezdeni követni a guru utasításait, és a transzformáció csak ezután, fokozatosan következik be. Tehát meg kell előlegezni bizonyos szintű bizalmat a választott tanítónknak, és hinni abban, hogy valóban képes segíteni nekünk. Majd miután hosszú ideig engedelmes tanítványként élünk, és lassan kezdenek érkezni a jó eredmények, akkor már valóban teljes, mély bizalom alakul ki a tanító iránt, és megbizonyosodunk róla, hogy valóban őt kell követnünk.

A guru kiválasztása tehát nagy kihívás, hiszen csak évek, évtizedek alatt derül ki, hogy az adott módszer hatásos-e számunkra. Vannak azonban támpontok, amelyek segíthetnek a döntésben: a guru mindig azonosítható a tanítványaival. Éppen ezért, ha találunk egy gurut, akit szívesen követnénk, érdemes megismerkedni a már meglévő tanítványaival, hiszen az ő személyiségük mindent elmond a tanítójukról. A guru a tanítványai által válik jó guruvá, valamint a tanítványok is csak egy kiváló guru követésével tudnak fejődni. Tehát a kapcsolat nem egyoldalú, hanem rendkívül szoros együttműködés van a két fél között.

A védikus rendszerben a tanároknak hagyományosan négy fejlettségi szintje van, amelyek megismerésével egyértelműen eldönthető a kérdés, hogy kit is nevezhetünk valójában gurunak.

A tanítók legelső szintje a upádhjája szint, ők a kezdő tanítók, vagyis inkább olyan tanítványok, akik már maguk is oktatják a fiatalabb társaikat. A tudásuk még nem mély, de az erőfeszítésük mégsem hiábavaló, hiszen tanulóként közelebb érzik magukhoz a fiatalabbak problémáit, és közvetlenebb, baráti kapcsolatot tarthatnak fenn egymással. Azonban mivel a tudása hiányos, ezért a hatásköre sem túl nagy, legfeljebb kiegészítő tudást adhat a tanítványoknak, akik maguk is egy valódi guru irányítása alatt állnak. Sohasem lehetnek saját tanítványaik. Amikor egy pár éve gyakorló astangás elkezdi otthon tanítani az anyukáját, akkor ezáltal upádhjája tanítóvá válik.

A második csoportba az adhjápaka tanárok tartoznak. Ők hivatásszerűen, pénzért oktatnak, az elnevezést leginkább a védikus tudományok, szanszkrit nyelv tanítóira alkalmazzák. Tehát ők nem spirituális vezetők, hanem nagy tudással rendelkező tanárok. Az astanga vinyásza jóga világában ők a jól felkészült jógaoktatók, akik még maguk is a szamádhi felé vezető rögös utat járják.

A harmadik csoportba tartozó tanítókra már használhatjuk a guru megnevezést, ők szintén rendelkeznek a fent említett tudással, azonban már meg is valósították az írások végső célját, ezáltal valóban megértették a lényeget. Szert tettek a képességre, hogy a tanítványokat elvezessék az önmegvalósításig. A példa természetesen adja magát: mindenki előtt Guruji képe jelenik meg a szó hallatán az astangások körében (a szó végi -ji a tisztelet további hangsúlyozására szolgál). Guruji soha nem pénzért, megélhetésért tanított, szeme előtt csakis a tanítványai fejlődése lebegett.

Az ácsárják a legmagasabb szinten lévő tanítók, ők azok, akik nem csak megvalósították az Írásokban lévő tudást, hanem adott esetben új gondolatokat, módszereket is bevezetnek a tanítványok és az egész emberiség javára. Gondolhatunk itt például Krishnamacharyára, aki egészen új megvilágításba helyezte a jóga oktatását, például nyugati hölgyeket fogadott el tanítványként, és olyan gurukat adott a világnak, mint K. Pattabhi Jois vagy B.K.S. Iyengar, akiket alighanem szintén az ácsárják közé sorolhatunk. Tehát ahhoz, hogy változtatásokat vezessünk be a gurunktól kapott módszereken ácsárja szinten kell lennünk: tökéletes, megvalósított tudás és a Legfelsőbbel való kapcsolat nélkül veszélyes lehet az efféle önkényeskedés.

A guru és tanítvány közti ideális kapcsolatot az Upanisadokban található békemantra gyönyörűen írja le:

om saha nāvavatu
saha nau bhunaktu
saha vīryaṃ karavāvahai
tejasvināvadhītamastu mā vidviṣāvahai
oṃ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ

Jelentése:
Om! Védelmezzük (a tanító és tanítvány) egymást és fogyasszuk együtt a tudás gyümölcsét! Ragyogjunk együtt fényesen, és soha ne ébredjen köztünk gyűlölet!
Om! Legyen béke, legyen béke, legyen béke!

A bejegyzés az Ananta Research Foundation Yoga Sutra kurzusának előadásai alapján készült (oktatók: Dr. M.A. Jayashree és Prof. Narasimhan).

Astanga fogalomtár 1. rész

Danny and GuruJi

Gyakran hallhatunk szakmai vitákat az astanga jóga világában azzal kapcsolatban, hogy milyen a tradicionális gyakorlás, vagy a tradicionális sorozatok. Az egyértelmű, hogy például az első sorozat is számos változáson ment kereszül az utóbbi 50 évben, és a nyugati tanárok, akik a ’60-as években utaztak Mysore-ba tanulni egészen másképp oktatnak, mint a jelenlegi Sharath tanítványok. Tehát könnyű belebonyolódni a kérdésbe, hogy milyen is a tradicionális gyakorlás?!

Ezért érdemes bevezetni néhány új kifejezést, amelyek segítenek eligazodni az útvesztőben.

Jelenlegi tradíció: az a mindenkori gyakorlási mód, ahogyan éppen a Mysore-ban található K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute-ban oktat Sharath Jois, az intézet vezetője. Híres képviselők többek között Kino MacGregor és Govinda Kai. A regisztrált oktatók teljes listája megtalálható az Intézet honlapján.

Old school tradíció: elsősorban Pattabhi Jois korai tanítványinak oktatási módszerére használhatjuk a kifejezést, akik ma is úgy tanítanak, ahogyan annak idején Gurujitől tanulták. A sorozatok részben eltérnek a jelenlegi tradíciótól. Ebbe a csoportba tartozik például David Swenson vagy Richard Freeman.

Freestyle módszer: az astanga sorozatok módosításokkal történő oktatása (kihagy vagy beilleszt bizonyos ászanákat, mozdulatokat), vagy szélsőséges esetben bátran keveri más módszerekkel, hagyományokkal. Véleményünk szerint ezt a módszert nem is helyes astangának nevezi, szerencsésebb a vinyásza jóga kifejezés használata. A legjobb példa rá nagy kedvencünk, a sámándobos Danny Paradise.

A guru parampará

Astanga parampara

A jóga ősi út az önmegvalósítás felé. Nehéz, sőt lehetetlen megmondani, hogy honnan is származik, sok tanítás forrása a homályba veszett, amint a Bhagavad Gítá 4.2. verse is megerősíti:

“Évam parampará-práptam
imam rádzsarsajó viduhu
sza kálénéha mahatá
jógó nastah parantapa”

(E legfelsőbb tudomány ily módon, a tanítványi láncolaton keresztül szállt alá, s a szent királyok így értették meg azt. Idővel azonban megszakadt e lánc, ezért tűnik az eredeti tudomány elveszettnek.)*

Vajon miért van az, hogy a jóga tudományát több ezer évesnek mondják az indiai tanítók, de az ismert írásos emlékek, mint például Patandzsali Jóga szútrái jelen tudásunk szerint alig több, mint kétezer évesek?

Nézzük először arra a kérdésre a választ, hogy mi az oka egyes jógairányzatok visszanyomozhatatlan eredetének. Régen a jóga tudományát a guru hagyományosan személyesen, szóban adta át a tanítványoknak. A tudásra vágyó keresők felkutatták a tanító általában nyugodt, eldugott helyen lévő lakóhelyét. Ezután először bizonyítaniuk kellett, hogy valóban őszinte a szándékuk: nem önző vágyak vezérlik őket, valamint hajlandóak keményen tanulni és engedelmeskedni a tudás megszerzéséért. Ekkor a guru elfogadta őket tanítványnak. Együtt éltek vele az otthonában, segítettek neki a mindennapi feladatokban, és közben a bölcs tanította őket. A gyakorlati elemeket és az elméletet egyaránt közvetlenül oktatta, azaz a tanulók figyelték a guru minden szavát és tettét, amelyeket azonnal meg is jegyeztek, nem kellett leírniuk, hogy később memorizálják. Ezt a tanítói hagyományt, amely generációról generációra pusztán szóban adta át a tudást srúti paramparának nevezzük. A parampará tanítói láncolatot jelent, a tanuló számára ismert volt a tanítójának a tanítója, a tanítójának a tanítójának a tanítója… és így tovább akár évezredekig visszamenően. A folytonosság tehát adott volt, és ez, illetve az alkalmas tanítványok gondos kiválasztása biztosította a tiszta tudás fennmaradását.

Miután a tanító áldásával a tanítványok is elkezdték továbbadni a megszerzett tudást, ugyanezt a hagyományt követték. Láthatjuk, hogy ehhez a rendszerhez néhány tulajdonság elengedhetetlenül szükséges: kiváló memória, tiszta szándékok és tisztelet a tanítónk iránt.

Természetesen az alkalmas tanítónak is egyedülálló tulajdonságokkal kellett rendelkeznie. B.K.S. Iyengar a következő jellemvonásokat tartja elengedhetetlennek a Pránájáma új megvilágításban című könyvében:

  • kifogástalan az észrevételeiben és ismereteiben ,
  • rendezettség a személyes gyakorlásában,
  • szilárd és eltökélt a tanulásban,
  • mentes a tettek gyümölcse utáni vágytól és
  • igaz szívű abban, amit annak érdekében tesz, hogy tanítványait a tudás igazi lényegét illetően eligazítsa.

A mi korunkban a fent említett magas követelmények miatt már nagyon ritkán alkalmazzák ezt a tanítási módszert, de azért találhatunk rá példát: az astanga jógában a pránájáma oktatást az én Tanítóm a mai napig így végzi. Ha felkészültnek találja a tanítványt, akkor egyénileg tanítja őt. Nincsenek jegyzetek vagy csoportos tanórák, csak a tanár példája és szavai. Ezeket a kivételesen értékes gyakorlatokat ugyanis így a leghatékonyabb és legbiztonságosabb átadni, hiszen megfelelő útmutatás nélkül akár árthatnak is a jóhiszemű gyakorlónak.

Egy másik példa az astanga vinyásza jóga eredetéhez kötődik. Tirumalai Krishnamacharya 16 évesen álmában utasítást kapott Nathamunitól, hogy keresse fel Alvar Tirunagari városát. A fiatal jógi engedelmeskedett, és mikor elért a céljához transzba esett. Ekkor megjelent előtte három bölcs, köztük Nathamuni is. Meghallgatta tőlük a rég elveszett legendás könyv, a Jóga Rahaszja verseit, amelyeket azonnal memorizált, és ébredése után is emlékezett rájuk. Írásban is rögzítette, így az ő kegyéből számunkra is elérhetővé vált a remekmű. Később tanulmányai befejezése után zarándokútra indult a Himalájába, ahol  egy barlangban rátalált mesterére, Srí Ramamohan Brahmacarira. Hét és fél évet töltött vele és családjával, mialatt ászanát, pránájámát és jógafilozófiát tanult a bölcstől. Mikor véget értek a tanulóévei, megkérdezte a tanítóját, hogy mit kér fizetségül. Srí Ramamohana Brahmacari azt válaszolta, hogy “keress magadnak feleséget, alapítsatok családot és tanítsd a jógát”. Krishnamacharya nem csak eszményi jógamester volt, hanem tanítvány is, hiszen a kérést tökéletesen teljesítette.

Sajnos az idő múlásával a srúti parampará továbbfűzéséhez szükséges jellemvonások gyengültek az emberiségben, és a tudás lassan kezdett eltorzulni. Az astanga jóga** esetében is eljött az a pont, ahol a tanítók és tanítványok alkalmatlansága miatt már nem lehetett tisztán fenntartani a hagyományt a srúti parampará útján. Alighanem ez volt az az időpont, amikor a nagy bölcs, Patandzsali Maharishi színre lépett; látta, hogy a tanítványok már nem tudják pontosan továbbadni a tanítójuk tudását, sőt az is elképzelhető, hogy addigra már teljesen eltűnt az astanga jóga tradíció, megszakadt a tanítói láncolat. Viszont mivel rendkívül értékes és hasznos tudásról van szó, ezért a nagy bölcs úgy döntött, hogy igazodik a kor igényeihez, és írásban rögzíti az astanga jóga legfontosabb elemeit.

A szútra műfaját választotta, azaz rendkívül rövid és tömör aforizmákban foglalta össze az önmegvalósítási út leglényegesebb pontjait. A Tanítóm, prof. Narasimhan találó hasonlatot használt a műfaj jellemzésére, amely szerinte olyan, mint a rövid vázlatpontok, amelyeket a modern kor előadói vetítenek ki előadásuk során. Meg lehet-e érteni például egy tantárgy előadását csupán a prezentáció szövegéből? Valljuk be, meglehetősen nehezen. Félremagyarázások táptalajaként szolgálna, ha mindenki csak olvasná a kivetített szöveget, de nem hallaná az előadót. Ezért feltétlenül szükséges mellé a szóbeli magyarázatot is nyomon követni. De ha például az előadó tanár gyakornoka már meghallgatta az előadást, és meg is valósította a benne foglaltakat, akkor számára elegendő, ha a tanára átadja neki a prezentáció diasorozatát, és a segítségével ő is megfelelően elő tudja adni az anyagot a diákoknak.

A példából látszik, hogy ma is változatlanul fontos találni egy megfelelő tanítót, aki az ő tanárai tudását átadja nekünk. A különbség annyi, hogy nekünk szerencsére már rendelkezésünkre állnak az irányadó pontok, amelyekhez lehet viszonyulni, és ezért végtelen hálával tartozunk Patandzsali Maharishinek.

*A fordítás forrása: A Bhadavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.
**Nyolcágú jógarendszer

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved