Olvasónapló: Kezdd onnan, ahol állsz – az első szilárd alap a tested

yogis

Pal Pandian Sziddhák, az alapok mesterei (Ford.: Kasza Borbála) című könyve olyan gazdag ismeret anyagot tartalmaz, hogy megér egy újabb részletet:

[…]

Az élet egyszerűsége a puszta létezésben rejlik.

birtoklás és a puszta létezés közti választás lehetőségével mindig úgy élünk, hogy az utóbbitól tartózkodunk. Amikor választásaink súlya ránk nehezedik, és gyógyíthatatlan rendellenességekhez vezet, nehezebbekhez, mint amiket már eleve hurcolunk, akkor keresni kezdünk.

Közvetlenül lenni és ahogy van, áramlásban lenni ennek az örökké áramló folyamnak, elvezet az igazság valódi birodalmába, amely nagyban különbözik a szokásos világi létünktől. Úgy nyilvánul meg, hogy összeköti belső létszikránkat a nagyobb szikra minden arcával, a világgal.

Nem nehéz megtapasztalni ezt a folyékony érzékenységet a testben. Először lazítsd a tested és engedj el annyi feszültséget, amennyit csak tudsz! A tested tedd rugalmassá, élénkké, és maradj így lazán! Most érzékelheted a tested belső melegét, úgy érezheted, hogy ez egy enyhe meleg folyadék. Egyszerűen figyelj, és engedd, hogy ez a meleg folyadék-természet rezonálni kezdjen! Hirtelen tudatába kerülsz tested élő jelenlétének. Ez a te lényeglátó érzékenységed, amely tested minden sejtjét átjárja. Ez az érzet, a szüntelenül áramló meleg életenergia olyan, mint amikor az egész test laza, és ezt tudatosan szemléljük. Ennek az érzékenységnek a természete határozottan megkülönböztethető. Tiszta, érintetlen, nem cenzúrázott, töredékeire nem hullott, torzulatlan; mentes az előírásoktól és az ideáktól. Ez a valódi lét-tapasztalat, ahogyan az van az elme által érintetlen állapotában.

Ha sikerült megérezni, akkor visszavezettük magunkat ehhez az érzékenységhez, itt és most a testünkön belül. Élővé vált számunkra, hiszen a legközelebbi és legbensőbb környezet, amit ismerünk, az a testünk.

BELÉPÉS…

Ezért van az, hogy saját testünket használjuk kapuként; ez a legstabilabb környezetünk, amelyet ismerünk. A lélegzetünkkel ellentétben, amelyet érzékelünk ugyan, de megérinteni nem tudunk, és elménkhez sem hasonlít, amely túl gyors ahhoz is, hogy kövessük.

A leghaladóbb meditációs táborokban is gyakori panasz az, hogy meditáció során az elme nem csendesedik el. Mindenfelé vándorol megállás nélkül. Haszontalan gondolatok sokasága állandóan támadja az elmét.

Meditáció címen általában kitűzünk egy célt – azt, hogy lecsillapítjuk az elmét, azaz megpróbálunk visszatartani, korlátozni egy tevékenységet. De álljunk meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el – amikor a meditációs párnádon ülsz, érzékeny vagy-e egyáltalán arra, hogy milyen is az? Puha, lágy vagy éppen kemény? Valójában nem hibádzik semmi az elmével kapcsolatban. Az a saját természete szerint működik. Amíg az intellektus, vagy az érzelmek, vágyak nem elégedettek teljes mértékben, az elme össze-vissza rohangál. Mivel egész nap teljesen más dolgokkal vagyunk elfoglalva, a belső érzéseink a külvilág dolgaitól, azok támogatásától függnek. Így amikor erőszakkal a kötelességtudat vagy a gyakorlás miatt felveszünk egy meditatív testhelyzetet, és megparancsoljuk az elmének, hogy nyugodjon meg és gondolatmentes állapotban időzzön, mit gondolsz, mi lesz ennek az eredménye?

Amíg nem ébredt fel a bennünk rejlő belső érzékenység, hogyan is csendesedhetne el azonnal elménk pusztán a szóbeli parancsunkat követően – a bal agyféltekére jellemző berögződött megközelítés hatására?

Ezért a bölcs Sziddhák azt hangsúlyozzák – hogy kezdd onnan, ahol állsz. Az első szilárd alap a tested, és az embernek szüksége van arra, hogy az újra felfedezett érzékenységet tápláló utazáshoz hozzászoktassa magát. Ahhoz, hogy érzékeljük a test jelzéseit, nyilvánvalóan le kell lassítanunk. A lassítás elegendő arra, hogy megszokd ezt, és elkezdj arra figyelni, amit eddig nem vettél figyelembe. Ez az utazás a hajnala egy fokozatos, progresszív és csodálatos kibontakozásnak, amely nagyban különbözik egy egyéjszakás felfedezéstől vagy bármiféle tervezett küldetéstől. Ez a haza vezető utazás.

A fogékonyságunktól függően testünk kapuja megnyit egy lehetőséget, amely egyébként hiányzik a világi és korlátolt látásmódumkból. Gondolkoztál-e már azon, hogy testednek tényleg léteznek-e azok a fizikai korlátai, amelyekről azt hiszed, hogy igen?

Ezt a határtalanságot egyszerű, hétköznapi jelenségen keresztül is érzékelhetjük, például amikor a horizontot megosztó Napot nézzük. Figyeld a Napot! Engedd, hogy magával ragadjon a forma, a látvány, érezd létezését, és maradj vele! Apránként, ahogy örömöd leled abban, hogy eggyé válsz a tested által érzékelt jelenségekkel, azok feltárulnak és kiterjednek. Ez a kiterjedés feloldja az elképzelt korlátokat, amelyeket létezőnek hittél, és felismered saját lényeglátó érzékenységedet, amely kitágul, és szétterjed a térben.

Nem csak a tárgyakat érzékeljük ezen az érzékenységen keresztül, hanem a mozdulatokat is. A lényeglátó érzékenységnek ez az aspektusa lassan, de biztosan természetesen tükröződik a hétköznapi létezés minden pillanatában. Ezt nem lehet a dolgoktól elszigetelten gyakorolni néhány sötét, meditációs teremben végzett gyakorlatként.

Ha az életmódoddá teszed ezt a megközelítést, akkor nem fogsz többé azon gondolkodni, hogy mit látsz, és hogyan viszonyulsz ahhoz, egyszerűen csak érzékeled annak minőségét. Ha következetesen fenntartod ezt az érzékenység hullámot minden tevékenységedben, az érzékelt tárgyak minőségére jellemző energiát élesen felismered majd. Így, amikor egy kutyával találkozol, nemcsak egy kutyát látsz, hanem felismered a “kutyaságát”, mint élő minőséget, a saját testedben lévő energiában.

Ezen keresztül elkezded érzékelni a téged körülvevő dolgok, mozgások minőségét a testben jelen lévő energia érzeteként, majd felismered azt is, hogy ennek az érzékenységnek megvan a saját folyékony intelligenciája. Ez a folyékony intelligencia a szíve az örökké áramló életnek, amelyen keresztül a dharma, az életben eleve benne rejlő rend működik.

Ez a jóga művészete. Azt üzeni, hogy a jóga a létezésünk része, nem pedig elszigetelt gyakorlat. A jóga szó jelentése kapcsolat vagy egyesülés. A jóga tudatosítja a bennünk rejlő kapcsolatot, az összeköttetést, amelyben az Egy több arcúként rezeg.

Az emberi természetre jellemző több megnyilvánulás közül a test egyedül állandó. A prána vagy vitális erő dinamikus; az elméhez hasonlóan alig megfogható. Mi van akkor, ha a test szilárdságával felruházzuk az elmét, az elme élességét és világosságát pedig összhangba hozzuk a testtel? Az elme most, ahogy a testet tükrözi, stabil, minősége pedig könnyű és tiszta, ahogy a test-tudatot áthatja.

A test-elme kifejezi a mindenben ott lakozó csendes szellemet. Akadálymentes belső kapcsolatot hoz létre minden bennünk rejlő emberi képességgel – az érzékenység az igazi kapocs.

A test könnyűvé válik, mégis stabil marad. Az életenergiát pedig megszabadítjuk a szokásos korlátaitól. Az elme teljesen tudatában van annak, ami az adott pillanatban történik, csak ekkor és ezután tud a felébredt érzékelés áramlani, egyenletesen és folyamatosan, mint lényeglátó érzékenység.

A töredékes tudat lomha, tehetetlen testben nyilvánul meg és nyughatatlan, felületes elmében tükröződik.

Tehát, ne téveszd szem elől soha a mindig jelen lévő áramlást! A tehetetlenség szintén átváltozhat a kiegyensúlyozott ellentétébe; stabilitássá és állhatatossággá. Vagy a nyughatatlanság és a felszínesség is átalakulhat az őt kiegészítő eredetiségbe és élességbe bármikor, amikor valaki ráébred a benne rejlő érzékenységre.

Így a jóga tulajdonképpen az önmagunkkal és másokkal való kapcsolatra való érzékennyé válás. Ezt nevezik tiszteletteljesen jamának és nijamának. A jóga megmutatja tudatos kapcsolatodat a lélegzeteddel, érzelmeiddel, az elméddel és a tiszta magoddal, a lelkeddel. A jóga a kapcsolatok művészete!

[…]

Olvasónapló: Az egó darabokra töréséről

yogi_s

Egy legendás történet KÓNGANAVAR Sziddháról Pal Pandian Sziddhák, az alapok mesterei (ford.: Kasza Borbála) című, frissen megjelent könyvéből:

 

Kónganavar Sziddha már fiatalon komolyan vette a vezeklést, más néven tapaszt, melynek eredményeképp több sziddhi, különleges képesség birtokába jutott.

Egyszer, amint a közeli erdőben sétált, egy feje fölött repülő daru ürüléke landolt a fején. Kónganavar felpillantott a darura és a harmadik szemével azonnal hamuvá égette, majd folytatta az útját.
Ezekben az időkben, ha zarándokok ételért koldultak, a családfenntartók szívesen adtak nekik. Egyszer Kónganavar Sziddha egy faluba érkezett, megállt egy ház előtt és koldulótálkáját nyújtva így kiáltott:
– Egy Sziddha érkezett. Ajánljatok fel neki némi eleséget.
Nem érkezett válasz. Továbbra is a kapuban állva még egyszer felkiáltott:
– Itt vagyok!
De senki nem került elő étellel a kezében. Ehelyett ezt hallotta:
– Várj!
Így hát folytatta a várakozást.
Ez idő alatt a feleség a férjének szolgálta fel az ebédet. Magától értetődően megkérte a Sziddhát, hogy várjon, és addig nem is jött ki, amíg a dharmája szerinti kötelességének nem tett eleget.
Végül megjelent az asszony. Ám mivel Kónganavar Sziddha nem sejtette, mi tartott ennyi ideig, rettentő haragra gerjedt. Dühében újra megpróbálta használni különleges képességét, de meglepetésére ez nem volt hatással az asszonyra. Az csak nevetett és azt kérdezte:
– Engem is darunak nézel?
– Honnan tudta? – csodálkozott magában. Hogyan lehet az, hogy a sziddhijeim nem hatottak rá? Mi ennek az oka?
Kónganavar Sziddha egóját darabokra törte ez az egyszerű eset. Abban a pillanatban elengedte az összes sziddhikre és természetfölötti erőre irányuló vágyát.
Az asszony így szólt:
– Amikor valaki a saját dharmáját követi, semmi sem árthat neki, illetve nem lehet rá rossz hatással. Ez a bölcsességhez vezető igazi út.

Kónganavar ezután megvalósította a dnyánát, a tudást, azaz felismerte isteni Önvalójának természetét, és a Sziddha rendszer tanításait magyarázta.

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved