A hónap témája: mantra

mantra

Az ősi jógikus szövegek kijelentik, hogy Isten hang és a hang Isten: Sabda Brahman. Nincs más,  csak Isten. Isten a mindenség. Isten valódi. Isten a valóság. Isten a hang. A valóság minden formája hang – vagyis zene – mivel lényegében minden rezgésekből áll. Amit mi anyagi létezésnek látunk, az valójában szemmel érzékelhető, füllel hallható és a többi érzékszervünkkel is felfogható lelassult hangrezgés. A hang szüli az anyagot – kezdetben volt a szó.

Az elménk – a kimondott és a néma szavakon keresztül – megteremti a valóságot, amelyben élünk. A legtöbb ember nincs tudatában az erőnek, amelyet szavai gyakorolnak a világra. Senki nem szeret káoszban, konfliktusok között, bomlásban, szennyezésben, betegségeknek kitéve és kétségbeesésben élni, mégis kevesen ismerik fel, hogy a szavaink hozzák létre és tartják fenn az ilyen világot. Rosszul használjuk a szavakat amikor megtévesztésre, szitkozódásra, panaszkodásra vagy mások hibáztatásra fecséreljük őket. A haraggal és reményvesztetten kiejtett szavak romboló légkört teremtenek.

Ha úgy érezzük, hogy megköt és korlátoz a valóságunk, ha nem tetszik, amit látunk, akkor egy mantra segíthet megváltoztatni a történésekhez való hozzáállásunkat azáltal, hogy túljuttat azon, amit általában normálisként fogunk fel. A mantra szanszkrit szó, a jelentése “túljutni az elmén”: a man jelentése elme, a tra pedig keresztül jutni, átkelni. A mantrák varázsigék, amelyek képesek megváltoztatni a valóságot, vagy legalábbis a mi felfogásunkat róla, ami valójában jelentheti ugyanazt, mint az előbbi. De ahhoz, hogy alkalmazni tudjuk ezt a varázserőt, először el kell ismernünk, hogy a mantrák varázsigék, és éppen ezért csak akkor hatásosak, ha tiszta szándékkal és helyes kiejtéssel alkalmazzuk őket. A legtöbbünknek nagyon sokszor el kell ismételni egy mantrát ahhoz, hogy jelentkezzen a hatása. Ahogy a régi korok alkimistái mondták bátorításul: “az ismétlés  hozza működésbe a varázslatot”.

Felvetődhet a kérdés, hogy ha minden Isten, akkor miért van ennyi gonoszság és szenvedés a világban? Gondoljunk erre a következőképpen: jelenleg a Földet az emberi kapzsiság és tudatlanság rombolja. A természet harmóniában van Isten törvényeivel. Mi viszont elvesszük a természetesen fellelhető, eredeti forrásokat és átalakítjuk őket mindenféle anyagokká és árukká. A pénz tűnik az Istenünknek, és a pénz a mantránk. A legtöbb általunk termelt dolog végül szemétként végzi, és a mezőkre vagy az óceánokba dobva szabadulunk meg tőlük, így a környezetünk szennyezetté és mérgezővé válik. A Földünk szinte minden természetes nyersanyagforrását olyan módon alakítjuk át, hogy végül képtelen lesz természetesen lebomlani és visszakerülni a természet körforgásába. A termelt szemét mérgezi a világot és mindenféle szenvedést okoz – ez jelzi, hogy elveszítettük a zenei hallásunkat és elhangolódtunk a harmónia Kozmikus törvényétől. Isten biztosítja az alapvető nyersanyagokat, és fenntartja számunkra a lehetőséget, hogy eldöntsük, ezeket a természet törvényei szerint alakítjuk-e át vagy sem. Hasonló módon Isten adott nekünk hangot és választást, hogy az ő zenekarában  szeretnénk-e énekelni és játszani, vagy inkább alakítunk egy saját bandát az önzésünkkel és a rövidlátó egónkkal. Isten megadja a választás jogát, hogy mely szavakat akarjuk gondolni és kimondani, és a választásaink határozzák meg, hogy milyen világban fogunk élni most és a jövőben.

A Bhagavad Gítá és más szentírások szerint amire a halálunk pillanatában gondolunk, azt fogjuk a következő életünkben megkapni. Ezt hallva különösen szomorú, hogy sokakat váratlanul ér a halál, például baleset vagy repülőszerencsétlenség során a “hú, b.meg” mantrát zengetve, és ezáltal tudattalanul is irányt adnak a következő inkarnációjuknak. Gandhi, a nagy jógi a mantráját zengette amikor gyilkosa eltalálta őt, a tökéletes “Ram”-ra gondolt, amely kétségtelenül jó irányba terelte lelkét útja során.

Isten természete szatcsidánanda – örök létezés (szat), tudás (csit) és áldás (ánanda). Isten mindentudó és mindenütt jelenlévő, de ha Isten áldással teli formáját akarod megismerni – és ki ne akarná? – akkor erre kell koncentrálnod minden gondolatoddal és kimondott szavaddal. Isten udvarias, és nem avatkozik bele a dolgainkba addig, amíg nem fordulunk felé és kérjük a jelenlétét az életünkben. Ha fel akarod hívni magadra valaki figyelmét, akkor fontos tudni a személy nevét. Ugyanígy van ez Istennel is: ahhoz hogy Isten ránk figyeljen, ahhoz a nevén kell őt szólítani, a “hé, te ott!” nem elegendő. Jobb, ha egyértelműek vagyunk.

A szanszkrit a kifinomultság spirituális nyelve. Az Isten neveiből álló szanszkrit mantrák különösen erősek. A legtöbb ember tudattalanul olyan szavakkal tölti meg az elméjét, amelyek világias romboló formaként manifesztálódnak, ezáltal biztosítva a negatív hangulatot és szenvedést. A bölcsek viszont ezt a szenvedéssel teli valóságot Isten szent neveinek éneklésével bontják le. Az Ő neve (náma) megteremi a formáját (rúpa). Nincs különbség Isten és Isten neve között. Ha el akarsz merülni a bhávában, az isteniben, akkor használd a mantrákat, amelyek az Ő szent nevét dicsőítik, hogy felemeld az elméd a konfliktusok, a félelem, a düh, a kétségbeesés és minden egyéb gond fölé, és elérd az ánanda valóságát, amely a valódi otthonod!

Sharon Gannon

A hónap témája: higgadt intelligencia

jiva

“Mayy eva mana adhatsva / mayi buddhim nivesaya /
nivasisyasi mayy eva / ata urdhvam na samsayah”

Elmédet szögezd Rám, az Istenség Legfelsőbb Személyiségére, és Velem kapcsolatban használd minden értelmedet; így kétségtelen, hogy mindig Velem fogsz élni.*
Bhagavad Gítá XII.8.

A (Kali júgaként is ismert) viszályok korszakában, amelyben jelenleg élünk nagyon nehéz fenntartani a higgadt elmeállapotot. A konfliktusok a nemzetek között, a konfliktusok a munkánk során, a konfliktusok a barátainkkal, a konfliktusok otthon, sőt a konfliktusok önmagunkkal könnyen megzavarhatják az elménket és elpusztíthatják a boldogságot. Gyakran gyanakodva nézünk a boldog és nyugodt emberekre azt gondolva, hogy biztosan tudatlanok, tanulatlanok, buborékban élnek vagy talán mentális zavarral küzdenek. Azt hisszük, hogy az intelligens, másokkal törődő embereknek zavarodottnak és aggodalommal telinek kell lenniük, sőt odáig megyünk, hogy ha valaki vigaszt keres a spirituális gyakorlatok által, akkor ő eszképista, tagadásban él és a fejét a homokba dugja.

A buddhim vagy buddhi szó “intelligenciát” jelent. Az intelligencia a legmagasabb rendű és legfontosabb aspektusa annak a képességnek, hogy megragadjuk és megértsük az igazságot. Sok ember az elméjét relatív igazságokra fókuszálja, amelyek megkötnek az átmeneti lét folyamatos vándorlásában, miközben a spirituális gyakorló célja megérteni és elmerülni az abszolút igazságban. Az abszolút igazság az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről szóló tudás. Krisna a Gítá versében azt mondja Ardzsunának, hogy ha az intelligenciáját rá, azaz Istenre fókuszálja, akkor kétségkívül (szamsajah) helyet kap Isten szívében. Isten maga a Szeretet. Isten Hatalmas. Márpedig hatalmas szeretettel minden lehetséges. Ismerni Istent annyi, mint szeretni Istent, és éppen ez a jógik célja. Ahhoz, hogy megvalósíthassuk ezt a célt, az egész lényünket ennek kell szentelnünk. Ahogy Patandzsali javasolja: Ísvara pranidhánád vá (PJSz. I.23), és aki ezt teszi, annak számára a siker teljes mértékben garantált (vá).

A csitta az “elme tartalmát” jelenti – az elme intelligenciáját – a praszád pedig “áldást”. Az áldott elme higgadt elme. Mivel számunkra úgy tűnik, hogy a számos aggodalmat mindig mások okozzák – feldühítenek, álnok módon viselkednek, igazságtalanok, gorombák, és még sorolhatnánk – ezért Patandzsali azt mondja az I.33. szútrában, hogy a csitta praszádam, azaz higgadtság az elme eredeti állapota. De hiszen ez jó hír! Akkor csak legyen hitünk ebben az igazságban és tegyünk meg mindent, hogy megvédjük ezt az áldott állapotot a beszennyeződéstől. Patandzsali ad is néhány tanácsot, hogy hogyan tegyük ezt: legyünk boldogok mások boldogsága láttán, érezzünk együtt a szenvedőkkel, örüljünk az erényeseknek és maradjunk közömbösek a gonoszokkal szemben. Ha mégsem tartjuk be a tanácsát, akkor a saját negatív érzelmeink rabságába kerülünk, és nem tudunk majd Istenre emlékezni vagy felajánlani magunkat az ő szolgálatának. Az intelligenciánkat felőrli az aggodalom, és képtelenek leszünk bármit is élvezni ebben vagy bármelyik másik világban.

Ha másokban keressük a hibát, az a legjobb módja, hogy megzavarjuk az elménket és elpusztítsuk az intelligenciánkat. Ha felmerül bennünk a mások feletti ítélkezés, akkor próbáljuk minden erőnkkel elengedni. Engedjük, hogy Isten rendezze a dolgokat. Ha emlékszünk arra, hogy ő a legfelsőbb cselekvő, akkor képesek leszünk megadni magunkat és elengedni az egónk hajlamát arra, hogy minden helyzet végkimenetelét irányítani akarja. Az a dolgunk, hogy megvédjük az elménk higgadtságát. Ahogy a tanárom, Srí Brahmánanda mondja: “törődj a magad dolgával!” Kövesd a jamák és nijamák irányelveit, és fordulj kedvességgel, őszinteséggel, gondoskodással és nagylelkűséggel mások felé! Szabadulj meg a büszkeség, az irigység, a düh, a lustaság, a kéj, a kapzsiság és a torkosság kórjától! Senki sem állítja, hogy ez könnyű feladat, és képesek leszünk egyedül végrehajtani, ezért ha segítségre van szükségünk időről időre, akkor érdemes a szent lényektől kapott praktikus tanácsokon elmélkedni, és mindent megtenni, hogy gyakorlatba ültessük őket. A segítség szatszang formájában áll a rendelkezésünkre, és a szatszang a szentek által írt szent tanítások által válik elérhetővé, mint a Bhagavad Gítá vagy a Jóga-szútrák, illetve a kortárs tanárok, mint Shyamdas művei által.

A szótárban az intelligencia egy másik jelentését is megtaláltam: “titkos információ”. Azt  hiszem, hogy Shyamdas szintén valahogy így értelmezi az intelligenciát, amikor arról beszél, hogy milyen fontos megvédeni a titkos információkat, az odaasó bhávát: “a viszályok korszaka elérkezett és midenki intelligenciáját elpusztíthatja. Légy hát óvatos! Ez a Kali júga csúnyán rászedhet, ezért védelmezd az odaadó elméd, őrködj felette, mintha egy értékes ékszer lenne. Őrizd a bhávád!” (Síksá Pátra 29.1, Shyamdas és Vallabhdas fordítás alapján). A Kegyelem ösvénye praktikus szemszögből közelíti meg a csitta praszádamot: csak praszádomot fogyassz, azaz olyan ételt, amelyet előzőleg felajánlottak Istennek, és még a vizet is ajánld fel, mielőtt megiszod; tarts jó társaságot (szatszang); hallgass történeteket Srí Krisna liláiról; énekeddel Őt dicsőítsd és mindig zengesd a menedékmantrát: Srí Krisna Saranam Mama.

Amint láthatjátok, a szent tanácsoknak számos forrása áll rendelkezésünkre. Úgy tűnik, hogy ha képesek lennénk legalább párat beépíteni ezekből az áldott lényektől kapott értékes drágakövekből a mindennapi életünkbe, megtapasztalhatnánk egy kis higgadtságot ezekben a nehéz időkben. Én legalábbis őszintén remélem, hogy ez így van!

—Sharon Gannon

*A fordítás forrása: A Bhagavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

A hónap témája: a főzés varázsa

Sharon Gannon Simple Recipes for Joy

Brahmarpanam Brahma-Havir / Brahmagnau Brahmana Hutam /
Brahmaiva Tena Gantavyam / Brahma-Karma-Samadhina
Lásd Istent mindenütt: Isten a merőkanál, Isten az étel; Isten a tűz; Isten az étel elkészítője és Isten az elfogyasztója is. Isten az evés oka és Isten az elérendő cél.
Bhagavad Gítá 4.24

Megkérdeztem az első spirituális tanítómat, az alkimista Randy Hallt: “Hogyan érhetem el a megvilágosodást?”, ő pedig így felelt: “Először tanulj meg főzni, takarítani és kertészkedni!” Kétkedve fogadtam a válaszát, és akkoriban nem is tudtam komolyan követni a tanácsát, mivel nem tűnt elég “spirituálisnak” számomra. Főzés? Türelmetlen, vékony lány voltam, aki megvetette az evést, és próbáltam minimalizálni az elfogyasztott étel mennyiségét annyira, hogy előbb-utóbb levegőn is eléldegélhessek. Hogyan is gondolhatta, hogy érdekelhet engem a főzés? Mégis, miért mondhatta ezt? Hasonlóan éreztem a takarítással és a kertészkedéssel kapcsolatban is.

Az évek múltán azonban megértettem a tanácsában rejlő hihetetlen bölcsességet. Az étel elkészítése varázslatos tevékenység, nagy erejű alkimista folyamat, amely során egyik forma átalakul egy másikká: a változatos hozzávalókat ügyesen összeválogatjuk és kitesszük a víz, a tűz és a levegő elemek megfelelő arányú hatásának, pontos időzítéssel és odaillő mágiával – azaz helyes elmebeli szándék, semmi pletykálkodás vagy csevegés a konyhában – ahhoz, hogy finom ételt készítsünk, amely elégedetté teszi a testet és a lelket is. A szakácskönyvekre tekinthetünk úgy, mint ezt a varázslatos folyamatot leíró képletgyűjteményekre, amelyek olyan utasításokat, javaslatokat és tanácsokat tartalmaznak, amelyeket ha örömteli szívvel és kalandvággyal követünk, akkor a legcsodálatosabb kulináris élményhez vezethetnek a vacsoraasztalnál. Az ily módon készült ételek még a dolgokhoz való hozzáállásunkat is megváltoztathatják, reményt és bátorítást nyújthatnak az életünkhöz.

Ahhoz, hogy ez a varázslat minél hatékonyabban működhessen, elengedhetetlen, hogy tudatosan válasszuk ki az elfogyasztott ételeket és az elkészítésük módját. Ha húst, tojást vagy tejterméket eszünk, akkor meghajlunk azon általánosan elfogadott jelenség előtt, amely eltávolít minket a testünk természetes intelligenciájától a célból, hogy minél több profitot termeljen a nagyipari állattartás. Szerepet vállalunk a testünk és a környezetünk egészségének lerombolásában, részt veszünk az állatok borzasztó rabszolgasorsba taszításában, kizsákmányolásában és lemészárlásában, amely lassanként elkerülhetetlenül visszaüt ránk is. Ha vegán életmódot követünk, akkor jóindulatot hozunk az életünkbe – törődést a testünkkel és másokkal. A jóga azt tanítja, hogy akármit is akarunk az életben, csak akkor kaphatjuk meg, ha hajlandóak vagyunk ugyanazt adni másoknak is. Ha szabadok akarunk lenni, de mégis megfosztunk másokat a szabadságuktól és kimerülőben lévő forrásokat használunk, az nem vezethet el minket a célunkhoz. Az ételeink jóindulaton alapuló kiválasztása az egyik legalapvetőbb módszere a saját boldogságunk és szabadságunk biztosításának.

A főzés alatti elmeállapotunk szintén meghatározza az eredményt. Ha rossz hangulatban vagyunk, akkor a legjobb, ha nem is megyünk a konyha közelébe. Ahhoz, hogy támogassuk a legmagasabb szintű szándékot, és megtisztuljunk minden negatív gondolattól, érzéstől, imádkozhatunk, vagy elmondhatunk egy mantrát a főzés megkezdése előtt, illetve mielőtt elkezdünk enni. Az ima támogatja a tiszta szándékot, arra kéri az isteni erőket, hogy segítsék a jó és önzetlen eredményt. Amikor elkezdünk főzni, majd elfogyasztani az elkészített ételt, gondoskodjunk róla, hogy az elménk és a szívünk emelkedett hangulatban legyen. Ez megtisztítja az egész élményt, eltávolítja a mérgeket a konyhából mind finom (düh, türelmetlenség) mind durva (piszok és baktériumok) szinten. A konyhát tekintsd Isten lakhelyének, szent helynek, a megvilágosodás kapujának.  A konyha egy templom, az edények, tálak, fűszerek, gabonák, gyümölcsök, zöldségek, továbbá a tűzhely, a kanalak, a kések, a tányérok mind szent tárgyak tele tudatossággal, arra várva, hogy az isteni, alkimikus teremtési folyamat részévé váljanak. Engedd, hogy a lelked tüze is hozzájáruljon hőjével a főzéshez!

Az egyik legbátrabb dolog, amit tehetünk a mai időkben az, hogy merünk gondoskodni másokról: a többi állatról, a Földről és minden élőlényről. Az első lépés a boldogsághoz az, ha más-központúvá válunk, és legyőzzük az önzést. Ha vegán alapanyagokat választunk, majd magunk főzzük meg őket tiszta szándékkal, akkor nem csak finom ételeket készítünk, hanem elindítjuk a saját radikális mozgalmunkat a békés, örömteli együtt-létezésért az élet minden megnyilvánulásával.

Részlet Sharon Gannon Simple Recipes for Joy című könyvéből

A hónap témája: önazonosság

Jivamukti_LandingPage

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, spirituális hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központi témát, amelyről Sharon vagy David ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Következzen tehát az aktuális, augusztusi téma:

tat tvam aszi” AZ vagy Te
Cshándógja upanisad

Ha képes vagy olyan mértékben magadat látni mindenkiben, hogy a másság érzése teljesen megszűnik… akkor csakis Egy marad, ami nem más, mint a Szeretet. Ez vagy te, vagy a Cshándógja upanisad szavaival: Tat tvam aszi. Ezt jelenti a megvilágosodás. A megvilágosodott személy Egy. De Egy micsoda? Egy, aki felhagyott a színleléssel; Egy, aki önmagát nem elkülönült lényként látja; Egy, aki teljesen belefeledkezett a Szeretetbe és belemerült az Egységbe. Te jó ég, hogyan lehet erre a szintre eljutni?

Egy személy vagy a “kisbetűs” énnel (dzsívagjána) vagy pedig a “nagybetűs” Énnel (átmangjána) kapcsolatos tudás után kutat. A szanszkrit dzsíva szó az egyéni énre utal, míg az átman az örök, kozmikus Önvalóra, a gjána pedig tudást jelent. Tehát az átmangjána elérésére való törekvés egyben a megvilágosodott Önmegvalósítás kutatása is, azaz minden egoisztikus hajlam elhagyása. Ráébredünk, hogy kik is vagyunk valójában az egyéni testen, elmén és személyiségen túl. Elengedjük az én és az enyém érzését.

De mielőtt felébredhetnénk és megismerhetnénk az Önvalót, előtte meg kell ismernünk a kisbetűs ént (dzsívagjána). Létünk minden mozzanata az azonosság körül forog. Az életünk első felét azzal töltjük, hogy megtaláljuk az önazonosságunkat, utána pedig próbáljuk azt a lehető legjobban megvédeni. Vonzódást érzünk bizonyos dolgok, emberek, helyzetek, zenék, könyvek, ételek, ruhák és életstílusok iránt, mivel azok illeszkednek az önmagunkról alkotott képünkhöz, és ahhoz ahogy szeretnénk, hogy mások lássanak minket. Hogyan tudnánk elkerülni az önazonosság börtönét, amely elválaszt bennünket a lényegünktől, a mindannyiunkat egyetlen, komplex, kozmikus lényként tápláló és összekapcsoló igazságtól?

A jóga azt tanítja nekünk, hogy ha meg akarjuk valósítani az örök Ént, akkor először megfelelő kapcsolatot kell kialakítanunk a látszólag egyéni énünkkel, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy kényelmesen kell éreznünk magunkat a bőrünkben, el kell fogadni ezt a személyt, a másokkal való kapcsolatait és az élete során átélt élményeit. Senki sem szökhet el a sorsa elől. Ennek a személynek el kell fogadnia a karmikus magokat, amelyeket korábban ültetett, és amikor gyümölcsöt hoznak, akkor minden tőle telhetőt meg kell tennie hogy túljusson az érési folyamaton. A Bhagavad Gítá, az ősi jógikus szentírás arról szól, hogy teljesítenünk kell a kötelességeinket, valamint útmutatót ad ahhoz, hogy hogyan változtassuk meg a sorsunkat azáltal, hogy a megfelelő típusú magokat ültetjük, amelyek segítenek felemelkedni és fokozatosan kiszabadulni a szamszára kerekéből és az egó illúziójából. A Gítában Krisna arra utasítja Ardzsunát, hogy végezze a munkáját, de közben végig gondoljon Istenre; ezáltal megtisztul a karmája, mivel az önző motivációt elnyomja az önzetlen cselekedet. A hamis azonosulás (avidjá) kitisztul a lelkünkből, és felragyog az átman. A jógikus tanítások elég egyértelműek azzal kapcsolatban, hogy először a múltbeli cselekedeteinken kell kontemplálni mielőtt visszavonulnánk a világtól és elérnénk az önmegvalósítást. A cselekedetek megoldása azt jeleni, hogy visszahelyezzük őket az eredeti természetükbe – és a szeretet minden dolog eredete.

A Jóga-szútrákban Patandzsali azt javasolja, hogy ajánljuk fel magunkat Istennek, és a siker garantált lesz: Ísvara pranidhánád vá (I.23.) Arra kér, hogy váljunk Isten akaratának eszközévé, és adjuk fel a “saját” akaratunkat. Ha Isten eszközévé válunk, akkor az átmannal azonosulunk. Egy dzsívanmukta – azaz egy lélek, aki már ebben a testében ráébredt az átmanra – a világban él, és talán átlagos embernek tűnhet (azaz elkülönült egyénnek), de valójában felszabadult az elkülönültségtől, mivel már nem azonosul semmi mással, csakis az átmannal. Az azonosulás megváltoztatásának kulcsa az, hogy igyekszünk más-központúvá válni, felébresztjük az együttérzésünket, amely meghozza az elkülönültségen való túljutáshoz szükséges tisztánlátást.

Ha azért élünk, hogy mások életét jobbá tegyük, ha mindent megteszünk azért, hogy a többiek boldogságához és szabadságához hozzájáruljunk, akkor fokozatosan, de kétségtelenül változni fog a magunkról és a másokról alkotott képünk. Sokkal kiterjedtebb fényt fogunk látni, és talán egy-egy pillantást vethetünk arra, hogy kik is vagyunk valójában – tat tvam aszi – és ekkor kezdődik a varázslat. Vagy ahogy Bob Dylan tanácsolta: “Tehát, ha látod, hogy a szomszédod cipel valamit, akkor segíts neki, és ne keverd össze a Paradicsomot az út túloldalán lévő otthonnal.”*

— Sharon Gannon

*Részlet Bob Dylan: The Ballad of  Frankie Lee and Judas Priest című dalából

A hónap témája: szex, halál, alvás, szeretet, varázslat és pratjáhára

Jivamukti

Következzen július hónap Jivamukti témája Sharon Gannon tollából:

“Mindenre, amit látunk az Önvalónkként kell tekinteni”
Sándilja Upanisad

Gurudzsí, mi az a pratjáhára?,” kérdeztem a tanáromat. Ő közelebb jött hozzám, úgy fordította fejem, hogy a fal felé nézzek, és azt kérdezte: “Nézd a falat, mit látsz?”. “A falat?” – kérdeztem bizonytalanul. “Ha a falat látod, akkor még gyakorolnod kell a pratjáhárát, utána már Istent fogod látni, semmi mást.”

A jóga tantrikus gyakorlat, amely során a gyakorló próbál a létezés minden formájára Isten élő megnyilvánulásaként tekinteni. A szamádhi jógikus állapotában a lét ilyen Egységét éljük át. Az önmegvalósított jógik a világot nem önmaguktól elkülönülő, mások (élőlények vagy élettelen tárgyak) által elfoglalt élettérnek látják. Az ilyen jógik az Önvalót/Istent látják mindenben. A másság illuzórikus megjelenésén túl kell lépnünk, ha át szeretnénk törni az elkülönülés olyan téves megnyilvánulásain, mint az én és mások, az én és természet, vagy az én és Isten. Gyakorlatilag ez azt is jelentheti, hogy elkezdesz másokra figyelni, kapcsolódsz azokhoz a személyekhez, akikkel találkozol, sőt a Földre, az állatokra, a fákra, a növényekre, és még a patakokra, a folyókra, az óceánokra, az esőre és a szélre is személyként tekintesz. A világot nem élettelen tárgyak és érzésre képtelen állatok, növények, ásványok, természeti erők összességeként értékeled, hanem mindezeket olyan egyénnek tartod, mint amilyen te magad is vagy. Ha a világot eképpen élőnek tekinted, akkor sokkal könnyebb lesz együttműködnöd a környezeteddel, nem fogod magad magányosnak vagy passzív áldozatnak érzeni, akin mindenki csak átgázol. A pratjáhára az érzékelésünk tisztítása – azaz megtanulni, hogy ne csak azt higgyük el, amit a szemünkkel látunk, hanem nézzünk mélyebbre. Ha valóban sikerül mindenkit hozzád hasonló személyként látni, akkor ez a szemlélet új utat nyit majd meg, és kapaszkodási pontot ad, amely által átjuthatunk az elkülönültség illúzióján.

Biztosan tudod, hogy milyen érzés a szerelem; először ő is és te is külön személyeknek tűntök, de a kettőtök közti sok hasonlóság megigéz és egyre közelebb hoz titeket egymáshoz, míg a benneteket elválasztó elkülönültség teljesen fel nem olvad. Szinte úgy érzed, hogy ti valójában ugyanaz a személy vagytok. Előfordulhat, hogy ez az érzés csak egy pillanatig tart, de abban az adott pillanatban nincs kétséged, hogy ez lehetséges. Azt mondják, hogy mindenki számtalanszor átéli a Kozmikus Valóságot az élete során. Nem kell, hogy megvilágosodott személy vagy szent legyél ahhoz, hogy átéld a létezés Egységét: ez megtörténik az orgazmus és a halál pillanatában is. Illetve minden éjjel tapasztaljuk amikor aludni megyünk: a mély alvás állapotában elveszíted az éneddel/személyiségeddel való kapcsolatodat, nem különálló énként tapasztalod magad, hanem mindent elengedsz. Azonban a legtöbb ember számára az orgazmus, a halál és a mély alvás okozta egyesülés önkéntelen, túl van a tudatos irányításon.

A jógik a mély alvás állapotát keresik ébrenlét alatt is, a folyamatos extázis tudatos átélését, amely olyan mint egy vég nélküli orgazmus; ugyan használhatjuk az orgazmus metaforáját, de éppúgy halált is írhattam volna helyette. Számos tantrikus gyakorló a halálon meditál, mások a szexen vagy az alváson. A tantra szó azt is jelenti, hogy túlnyúlni valamin. A tantrikus jógi annyira túlnyúlik az én és a mások érzékelésén, hogy az észlelésük varázslatos módon minden létezést behálóz, természetesen ebbe Istent beleértve. A megvalósított jógi számára nincs semmi Istenen kívül.

A szex szó elkülönültséget jelent. Etimológiai szempontból a szex szó a latin seco vagy secare gyökből származik, amely jelentése elvágni vagy szétválasztani. Valójában az orgazmus élménye a szex, azaz elkülönültség érzésének feloldása, amely során a személy elveszíti önmagát és – még ha csak egy pillanatig is – az Egység magasabb rendű élményét éli át. A halál pillanatában a személy elválik a testétől és beleolvad az óceán-érzésbe: már nem hús-vér testben élő önálló létezőként azonosítja magát, hanem a lehetőségek óceánjának egy cseppjeként. A szamádhi állapota hasonlít az orgazmushoz, a halálhoz és az alváshoz, mivel ennek során is feloldódik minden elkülönültség az Egység valóságában. A jóga azt jelenti, hogy összekötni, beolvadni, csatlakozni. A jóga a szex ellentéte, mivel a szex elkülönülést jelent, a jóga pedig egyesülést. A jóga a feltétel nélküli szeretet állapota. A jóga varázslatos küldetése az, hogy mindenkiben meglássuk önmagunkat, azaz olyan mélyre nézzünk másokban, hogy a másság eltűnjön és csak az Önvaló (Isten) és a Szeretet maradjon. A pratjáhára (mélyen befelé figyelés) gyakorlásával kifejleszthetjük a képességet, hogy túltegyük magunkat más lények eltérő fizikai megjelenésén, és azt érzékeljük, ami mindent és mindenkit összeköt: az univerzális oldószert, a végtelen szeretet isteni erejét, amely valójában mindenki lényének esszenciája.

–Sharon Gannon

A hónap témája: egyesülés, azaz a másság érzésének megszűnése

Meditáció

A “jóga” vagy “egyesülés” állapotának azt nevezzük, amikor az egyéni én újra egyesül a végtelen, szétválaszthatatlan és örök Énnel. A jógát szamádhiként, azaz áldással teli eksztázisként is szokták jellemezni, hiszen hatalmas megkönnyebbülés újra kapcsolódni az egészhez megannyi életen át tartó vándorlás után az elkülönültség illuzórikus világában. A jóga módszertana segít összeilleszteni azt, ami látszólag elkülönült.

Minden jógagyakorlat célja a megvilágosodás. Mások érzékelése – azaz önmagunk észlelése másoktól elkülönülten – a megvilágosodás legnagyobb akadálya. A megfelelő jógagyakorlatoknak azzal kell foglalkoznia, hogyan oldjunk fel a másság érzését az életünkben. A jóga megtanítja nekünk, hogy a valóságban csak egység létezik; a másság csak az elménkből származó illuzórikus kivetülés, amelyet a múltbéli tetteink (karmák) eredményeznek. A gyakorlatok segítenek megtisztítani a karmánkat, amelybe a másokhoz fűződő kapcsolataink is beletartoznak, és ezáltal megtapasztalhatjuk a létezés egységét.

Az ősi írásban, a Jóga-szútrákban Patandzsali javasol néhány módszert, amelyek segíthetnek feloldani a másság érzését, és közelebb hozhatnak az egyesüléshez. Patandzsali azokhoz szól, akik még mindig elkülönültek, de érdekli őket az énük és mások közti elkülönültség feloldása.

Azt javasolja, hogy ha még mindig másokat látunk, és nem az isteni egységet, akkor: legelőször is – ne bántsuk őket (ahimszá); másodszor – ne hazudjunk nekik (szatja); harmadszor – ne lopjunk tőlük (asztéja); negyedszer – ne manipuláljuk őket szexuális téren (brahmacsarja) és ötödször – ne legyünk kapzsik, ne vegyünk el annyi mindent, hogy elszegényítsük őket (aparigrahá). Ezeket az irányelveket a második fejezetben tárja elénk, a gyakorlásról szóló fejezetben, és az öt jamának nevezi őket, azaz öt módszer, amellyel szabályozhatjuk a viselkedésünket azokkal szemben, akikkel összehoz az élet.

Gyakorlati szemmel nézve azonnal látható, hogy ahogyan másokkal bánunk, az tükröződik a saját életünkben is. Az életünkben feltűnő mások valójában önmagunk kivetülései. Ha mi boldogságra és a szenvedés megszűnésére vágyunk, akkor minden élőlényhez fűződő kapcsolatunknak kölcsönösen előnyösnek kell lennie. Sosem származik tartós és valódi boldogság mások boldogtalanságából. Nem származhat tartós és valódi szabadság abból, ha másokat megfosztunk a szabadságuktól.

Patandzsali elárulja nekünk, hogy milyen várható eredményei lesznek annak, ha megvalósítjuk ezt az öt jamát az életünkben. Ha nem bántunk másokat, akkor mások sem fognak bántani minket. Ha mindig igazat mondunk, akkor hallgatni fognak ránk. Ha nem lopunk senkitől, akkor bőségben élhetünk. Ha tisztelettel bánunk másokkal és nem manipuláljuk őket szexualitással, akkor jó egészségnek és életerőnek fogunk örvendeni. Ha ellenállunk a kapzsiságnak, akkor megértjük, hogy miért születtünk, és milyen sors vár ránk.

Ha meg akarjuk tudni, hogy kik vagyunk, akkor azzal kell kezdenünk a kutatást, hogy megnézzük, mennyire vagyunk hajlandók felülvizsgálni a kapcsolatainkat, hiszen az, hogy hogyan bánunk másokkal meghatározza, hogy mások hogyan bánnak velünk. Az pedig, hogy mások hogyan bánnak velünk meghatározza, hogy hogyan látjuk magunkat, és ahogy magunkat látjuk, az meghatározza, hogy kik vagyunk.

Az egyszerű kézmozdulat, amikor összeérintjük a két tenyerünket a szívünk előtt (namaszté mudra), amikor üdvözlünk valakit, vagy elismerésünket fejezzük ki szavak nélkül adja át az egység varázsát. Két kéz összeér: a jobb és a bal, a Nap és a Hold, a ha és a tha, az én és a mások. Ez a kézmozdulat írja le legszebben a jógát: egység, a végső igazság.

—Sharon Gannon

A hónap témája: az énünk rétegei

may-header

shravanadibhiruddhiptajñana gniparitapitah jivassarvamalammuktah svarnavad dyotate svayam

 “A hallás, a gondolkodás és a meditáció felgyújtja az Önvaló fényét. Ha ez egyszer felragyog, akkor az egyéni “Én” megszabadul minden szennyeződéstől és elkezdi sugározni az univerzális “Én” fényét, éppúgy, ahogy az arany is fénylővé válik, miután megtisztult a tűzben.”
Átma Bódha, 66 vers, Shri Brahmananda Sarasvati fordítása alapján

Gyakran mondják, hogy “az vagy, amit megeszel”. A jóga filozófiája szerint a fizikai testünk anyaga az elfogyasztott táplálékból épül fel, amelyek az öt elemből (föld, tűz, víz, levegő és éter) származnak. Szanszkritul a fizikai testet annamaja-kósának nevezik. Az anna szó ételt jelent. De a jóga feltárja, hogy ezen kívül van még négy további testünk is: az energetikai test (pránamaja-kósa), az érzésekből és érzelmekből álló test (manómaja-kósa), az intellektuális test (vigjánamaja-kósa) és a legbelső, áldásból felépülő finom test (ánandamaja-kósa).

De annak ellenére, hogy öt testünk, azaz kósánk van, egyikük sem a valódi énünk; ezek csak burkok, amelyek együttesen a létezés szubjektív tapasztalatát adják. A valódi Önvalónk az átman, az örök lélek, amely ezen rétegek mögött rejtőzik. Az öt test egy járművet alkot a lélek számára, és biztosítja számunkra az egyedi önazonosságunkat, ezáltal lehetővé téve, hogy más élőlényekkel osztozzunk a létezés tapasztalatában, és fejlesszük a tudatunkat. Minden másokkal létesített kapcsolatunk mind az öt rétegre hatással van. A kapcsolatok segíthetik vagy hátráltathatják az igazi Önvalónk, az átman feltárását.

Szatcsidánanda – létezés, tudás és áldás – az igazi Önvalónk természete, és ez az igazság rejlik minden megnyilatkozás mögött. A karmánk által (azáltal, hogy hogyan bánunk másokkal és magunkkal) elhomályosíthatjuk ezt az igazságot. A jógagyakorlatok célja, hogy megtisztítsa az önmagunkról, másokról és általánosságban Istenről alkotott képünket azáltal, hogy eltüntetik a testek szennyeződéseit, amelyek az Önvalót fedik, és ezáltal képesek leszünk túljutni az elkülönültség illúzióján. Pusztán az illúzió választja el a fizikai testünket a spirituális lényegünktől. Az igazság az, hogy a spirituális énünk sokkal valódibb, mint a fizikai. Mi spirituális lények vagyunk, akik épp a fizikai létet tapasztalják, nem pedig fordítva. A fizikai test élethossza pillanatnyi csupán a valódi, halhatatlan lélek örökkévalóságához képest. Az emberek gyakran tévesen a fizikai létet vélik valóságnak, és a spirituálisat valótlannak. Az igazság valójában éppen ennek az ellenkezője. A spirituális valóság a valódi és örök, míg a fizikai valótlan és átmeneti.

A fizikai valóság nem létezhet a mögötte rejlő okok nélkül, amelyek egy sokkal finomabb világból származnak. Minden cselekedetünk nyomot hagy a testünkben. Amikor ezek a tettek (karmák) énközpontúak, akkor a spirituális világtól való elkülönültség érzését erősítjük, és úgy tűnhet számunkra, mintha pusztán sűrű, fizikai anyagból állnánk. De amikor a tetteink szeretetteljesek és másokat helyezünk a középpontba, akkor a fizikai testünk könnyebbé és áttetszőbbé válik, amelyen a valódi természetünk fénye átjuthat, és az összes testünket beragyoghatja.

Amikor a tudatlanság (avidjá) porát eltávolítjuk a testekről, akkor az átman átragyog rajtuk. A jóga gyakorlása különleges módon tisztítja meg az öt testet az avidjától. Az annamaja-kósa, azaz fizikai test a vegán diéta, az ászanák, a nádam és a bhakti által tisztul meg. A pránamaja-kósa vagy energatikai test a kriják, a pránájáma, a mudrák, a bandhák, a nádam és a bhakti által tisztítható. A manómaja-kósá, azaz érzések/érzelmek testjének szennyeződéseit szatszanggal, mantra recitálással, a jamákkal, együttérzéssel, nádammal és bhaktival távolíthatjuk el. A vigjánamaja-kósa vagy intellektuális test szatszang, mantra recitálás, a nijamák, meditáció, nádam és bhakti által tisztul. Az ánandamaja-kósa vagy áldás-test szamádhi, öröm, nádam és bhakti által válik makulátlanná. Ahhoz, hogy végigjárhassuk ezt a tisztító utat erős vágyat kell éreznünk, hogy megismerjük az Önvalót, szenvedélyesen kívánnunk kell, hogy megismerjük Istent és hajlandónak kell lennünk elengedni a valóságról táplált képünket.

—Sharon Gannon

A hónap témája – április

april-header

Fordított testhelyzetek

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központi témát, amelyről Sharon vagy David ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Közvetkezzen tehát az aktuális, áprilisi téma:

A fordított testhelyzetek számos okból a legfontosabb ászanáknak tekinthetők. A pozitív hatásuk fizikai, pszichológiai és spirituális szinten egyaránt érezhető. A test teljes rendszerét harmonizálják, kiegyensúlyozzák nem csak a fizikai, de az energetikai, az érzelmi és a mentális testet is, valamint támogatják a spirituális fejlődést. A fejjel lefelé töltött idő javítja az egészséget, lassítja az öregedést, javítja az izmok és a bőr tónusát, segíti a keringést és a kiválasztást, élénkíti az emésztést, növeli a csontok sűrűségét, erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt és a szorongást, növeli az önbizalmat és a koncentrációt, stimulálja a csakrákat, továbbá nyugodtabbá, boldogabbá, optimistábbá és spirituális beállítottságúvá tesz. A fordított testhelyzetek gyakorlása egyenesen az önmegvalósításhoz is elvezethet. Hogyan lehet a felsorolt összes hatás valódi?

A válasz abban a tényben rejlik, hogy a fordított testhelyzetek megfordítják a gravitáció testünkre kifejtett hatását, és erőteljes frissítő masszázsban részesítik a belső szerveket. Ez segíti a szervek méregtelenítési folyamatait, mivel stimulálja a mozgást és megakadályozza a pangást. Ez a belső felpezsdülés jó hatással van az izmok és a bőr tónusára. A test fejjel lefelé fordítása új megvilágításba helyezi a Földdel való kapcsolatot, és a testhelyzet tartása közbeni egyensúlyozás növeli a csontok sűrűségét.

A fordított ászanák erősítik a szívet, és segítik a vér áramlását a vénákban. Számos szakember véleménye szerint ez olyan hatással van a testre, mint az aerob típusú mozgások: egészséges szívműködést és jó keringést eredményeznek. Általában miután az artériák ellátták az egész testet friss, oxigéndús vérrel, a vénák csak az izmok mozgásának segítségével tudják legyőzni a gravitációt, hogy visszaáramoltassák a vért a szívbe. Viszont ha fejjel lefelé fordulunk, akkor a vénákban a vér ellenállás nélkül tud áramolni. Ez segít megakadályozni a visszerek kialakulását a lábakban. Amikor fejjel lefelé van a testünk, akkor a szívünk pihenhet. Általában a szívünk éjjel-nappal keményen dolgozik a gravitáció ellenében, hogy az oxigéndús vért az agyba szállítsa, de amikor fejjel lefelé vagyunk, akkor a vér magától folyik, minden erőfeszítés nélkül.

A fordított testhelyzetek stimulálják az egész nyirokrendszert, ezáltal erősítik az immunrendszert. A belső elválasztású mirigyek közül különösen az agyalapi- és a tobozmirigy működését segítik, amelyek a rájuk kifejtett nyomás hatására hormonokat bocsátanak ki, amelyek szabályozzák a sejtszintű metabolizmust. Ez pedig egészséggel, egyensúllyal, tisztasággal, életerővel és optimizmussal tölti el az egész test-elme rendszert.

Amikor a testünket megfordítjuk, akkor szó szerint a feje tetejére áll a világ. Ez segít megtapasztalni az új szemléletmódok és hozzáállás előnyét. Minden, amit megszokottnak és normálisnak fogadtunk el előtte, hirtelen kicsúszik alólunk. Ez a kibillenés arra késztet minket, hogy a pszichénk olyan területeire merészkedjünk, amelyekhez előtte még nem igazán közelítettünk. Ahhoz, hogy teljesen átéljük az új megfigyelési pont élményét, a testünket és az elménket egyaránt relaxálnunk kell, és teljes hittel meg kell hódolnunk az Isteni előtt.

A fordított testhelyzetek által új típusú visszatérést és újjászületést élhetünk át. Különösen igaz ez a sírsászana által kiváltott élményre, amikor a fejünk a földön nyugszik és az ászana támaszává válik. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy fejjel előre húzódunk vissza a Földbe, a forrásunkhoz. Mintha az anyaméhbe indulnánk vissza a fejünkkel. Az átélt élmény megújult kreativitást eredményezhet. Annak, hogy a szívünket fizikai szinten a fejünk felé helyezzük, mély pszichológiai hatása van, mivel ezáltal a szívben található intuitív, érző agy felülkerekedik az intellektuális, ítélkező elmén.

A legfontosabb fordított testhelyzetek a sírsászana (fejenállás), a szálamba szarvángászana (vállállás), a halászana (ekepóz), az adhómukha vriksászana (kézenállás), a pincsha majúrászana (alkartámasz) és a viparita karani (lábak a falon). Mindegyiket érdemes napi szinten gyakorloni. Ha nincs időd arra, hogy részt vegyél egy több órás ászanaórán, amely tartalmazza a Jivamukti Yoga órák 14 pontját, akkor legalább végezz fordított testhelyzeteket – különösen a sírsászanát és a szálamba szarvángászanát – mindegyikben legalább öt percet eltöltve. Ha még erre sincs időd, akkor a legkevesebb az, hogy az adhómukha vriskászanát 25 légzésig tartod, ha szükséges, akkor akár a fal mellett. A lényeg az, hogy ne teljen el nap fordított testhelyzetek nélkül. Ez alól kivételt képeznek a hölgyeknél a menstruáció napjai, amikor ezek a testhelyzetek megzavarhatják az apána lefelé irányuló mozgását.

A sírsászanát az ászanák királyának is nevezik, ezért ezt tartják a legfontosabb ászanának. Mindegyik ászana hatással van egy adott csakrára, a fejenállás a szahaszrára (korona) csakrát stimulálja. A csakrákoz tartozó karmikus kapcsolat az Istenhez fűződő viszonyunk. A tudat kémiai minőségű, a sírsászana pedig az agyalapi- és a tomozmirigyet stimulálja az agyban, amelyek olyan hormonokat bocsátanak ki, amelyek a tudat kiterjesztését segítik, ezáltal lehetőséget nyújtanak arra, hogy elengedjük az anyagi, evilági problémáinkat, és kinyíljunk a kozmikus tudat felé. A fordított testhelyzetek tehát kinyitják a Mennyország kapuját.

~Sharon Gannon

A hónap témája: a bhakti az ászok ásza

“Az Úr nem tartózkodik azok szívében, akik mindig az anyagi világban merülnek el, … és tévesen a cselekvés útjához ragaszkodnak.”
Siksá-pátra 32.4.*

A gyakorlónak ügyelnie kell arra, hogy ne veszítse szem elől a jóga végső célját, azaz Isten megvalósítását. Az elménket és a szívünket szüntelenül azzal kell lefoglalnunk, hogy Istenre emlékezünk, és készen kell állnunk az ő szolgálatára. Fontos, hogy ez a hozzáállás járja át minden cselekedetünket. Amikor úgy imádkozunk, hogy “Tégy a Te Akaratod eszközévé, a Te akaratod teljesüljön ne az enyém, szabadíts meg a dühtől, a féltékenységtől és a félelemtől,  és töltsd meg a szívem örömmel és odaadással”, akkor tulajdonképpen azt kérjük Istentől, hogy foglalja el a helyét a szívünkben és használjon minket eszközeiként. Ez a könyörgés pedig alázatot ébreszt a szívünkben, és eltünteti a büszkeséget és a hajlamot, hogy cselekvőként azonosítsuk magunkat ahelyett, hogy felismernénk, hogy Isten az egyedüli cselekvő.

A Jivamukti Jóga legegyszerűbb definíciója az, hogy “út a megvilágosodáshoz minden előlény iránti együttérzés által.” Habár a bhakti és az ahimszá egyaránt a Jivamukti Jóga alapelve, mégis hajlamosak vagyunk megfeledkezni a bhaktiról, azaz az Isten iránti odaadásról, és túl nagy fókuszt helyezünk az állatok jogainak védelmére, a vegán életmódra és a környezetvédelemre, vagy röviden azt is mondhatjuk, hogy az ahimszá és az együttérzés gyakorlására a mindennapi életben. Azonban ügyelnünk kell arra, hogy az aktivizmus ne élvezzen előnyt az Isten iránti odaadással szemben. Mert ha ez történik, akkor minden kétséget kizáróan az avidjá, az aszmitá (tudatlanság és azonosulás az egóval) és az ezek következményeként felébredő bűnök (pl. büszkeség, düh, bosszúvágy, türelmetlenség) hálójába kerülünk.

Érthető, hogy amikor valaki vegánná válik, és megtapasztalja az igazságot, amelyről egész addigi életében fogalma sem volt, hatalmas, katartikus élményként éli meg a változást. Ráébred, hogy mennyire korlátolt volt, meglátja, hogy belenevelték egy olyan kultúrális rendszer elfogadását, amely előítéleteket táplál a többi állattal szemben, kizsákmányolja, lemészárolja és megeszi őket, éppen úgy, ahogy visszaél a Föld erőforrásaival is pénzszerzés céljából. Nem csoda hát, ha ez az ébredés heves igyekezettel és az aktivizmusban történő teljes elmerüléssel jár együtt. Végtére is, az, hogy az életed a feje telejére állt, és kiderül, hogy a “normálisnak” tűnő vélekedések valójában hatalmas hazugságok, természetes módon motivál arra, hogy a tettek mezejére lépj. A szenvedélyes együttérzés jó dolog, amelyet becsülni és támogatni kell. De ha megszállottan azt gondolod, hogy csakis te mentheted meg a világot, akkor könnyen büszkévé válhatsz és azt gondolhatod, hogy számodra különleges, fontosabb életfeladatok vannak előírva.

Emlékezz arra, hogy a karma jóga az önzetlen szolgálat jógája. A Bhagavad Gítá azt írja, hogy csak akkor tudjuk gyakorolni, ha készek vagyunk a cselekedeteink összes gyümölcséről lemondani. A karma jógi önzetlenül cselekszik a jó szolgálatában, alázatos és nem vár semmilyen jutalmat, még csak szóbeli elismerést sem.

Nem azt mondom, hogy apatikusnak kell lennünk, és ne törekedjünk elkötelezett életre, amely mások felemelésére koncentrál, és próbálja a világot jobb hellyé tenni. Éppen ellenkezőleg, igyekeznünk kell, hogy úgy éljünk, hogy általunk mások élete is jobbá váljon, és próbáljuk megakadályozni az állatok és a Föld kegyetlen és önző kizsákmányolását. Csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne feledkezzünk meg Istenről az odaadó aktivizmus forgószelében, és ne veszítsük szem elől a végső célt. Ne várjunk ki nem érdemelt elismerést, amely még mélyebbre ránt minket a tudatlanság és a hamis azonosulás csapdájában. A megoldás az, hogy odaadóan ajánljuk fel minden gondolatunkat, szavunkat és tettünket Istennek, és törekedjünk arra, hogy minél jobban ráhangolódjunk Istenre és szeressük őt. Legyünk alázatosak és emlékezzünk arra, hogy Isten mindennek az oka. Ne póbáljunk mindent egyedül megoldani. Tudjunk elengedni és engedni, hogy Isten cselekedjen; válunk az eszközévé, a csatornájává. Ha képessé válsz Isten csatornájává válni, akkor képes leszel mindenre. Engedd, hogy Isten dolgozzon rajtad keresztül és értsd meg, hogy minden elismerés Őt illeti a tetteidért. Ha mások gratulálnak neked, akkor azonnal emlékezz arra, hogy ki a valódi cselekvő a tettek mögött, és mondd “Minden dicsőség az Úr Krisnát illeti!”. Ha Krisna említését túl vallásosnak találod, azzal sincs semmi baj, de legalább légy elég alázatos, és ismerd el, hogy a saját korlátolt, halandó lényednél sokkal nagyobb erő cselekedett.

Sharon Gannon

*Shyamdas és Vallabhdas angol fordítása alapján

A hónap témája – február

David Life Jivamukti

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, spirituális hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központi témát, amelyről Sharon vagy David ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Következzen tehát az aktuális, januári téma:

Szándék

tyaktvá karma-phalászangam / nitya-trpto nirásrayah
karmany abhipravrtto’ pi / na-eva kimcit karoti sah

“Lemondván minden ragaszkodásról, mely tettei gyümölcseihez fűzi, az ilyen ember örökké elégedett és független, s bár számtalan tettet végez, nem a tettek gyümölcséért cselekszik.”*
Bhagavad Gítá IV.20.

A cselekedetek mozgatórugója a szándék. Ha valamit szándékosan teszünk, akkor azzal valami célunk van. Ha pedig célunk van, akkor tudatosan cselekszünk. A tudatos cselekvés pedig azt jelenti, hogy odafigyelünk, megfontoltan cselekszünk, hogy elérjük a célunkat. Azt mondják, hogy akik hisznek a véletlenekben, azok nem figyelnek eléggé oda. Nagyon fontos, hogy a jógát egy magasabb cél elérése érdekében gyakorolljuk, mivel az határozza meg a cselekedetek kimenetelét, hogy mi a mögöttük rejlő szándék. Az ászanagyakorlás emelkedett szándéka különbséget jelent az eredményben: hogy pusztán testi erőt vagy a megvilágosodást érjük-e el.

Épp most olvastam egy cikket az interneten arról, hogy Amerikában egyre népszerűbb a jóga. Azt írták, hogy 22 millió ember jógázik! A statisztikák szerint a hat fő cél, amely miatt elkezdik az emberek a gyakorlást: hajlékonyság, fogyás, tónusosabb izmok, derékfájás elmulasztása, fiatalosabb külső, stressz csökkentése. A millió és milló statsztikai adat között nem szerepelnek spirituális szándékok. Az emberek nem válaszolták azt, hogy a céljuk a gyakorlással az, hogy megvilágosodjanak, közelebb kerüljenek Istenhez vagy hogy jobban hozzájáruljanak mások boldogságához és szabadságához.

A jógát egészen biztosan nem érdekli, hogy miért gyakorolsz. A jóga azt az eredményt fogja adni, amelyre vágysz, ha elég kitartó vagy. Amire gondolsz cselekvés közben, az fogja meghatározni a cselekedet kimenetelét. Azzá válsz, amin kontemplálsz. Ha azt szeretnéd, hogy a jóga (gyakorlása) a Jóga (a cél ⎯ a megvilágosodás) állapotába vigyen, akkor a gyakorlás mögött rejlő szándék a jóga kell, hogy legyen. Nem fogod csak úgy véletlenül elérni a célt, a Jógát ⎯ a teljes lényeddel vágynod kell rá.

A jóga megvilágosodást jelent, vagy kapcsolatot a magasabbrendű Énnel. Éppen úgy, ahogy minden egyes embernek meg kell találnia a saját, egyéni kapcsolatát Istennel, ugyanúgy mindenkinek meg kell tanulnia a saját módján kifejeznie az emelkedett szándékát. Ennek egyik módja lehet, ha a gyakorlásunkat felajánljuk Istennek. Sokak számára ez járható út lehet. Másik módszer az, ha a tanárunknak ajánljuk fel az érdemeinket. Kívánjuk a tanárunk megvilágosodását, és szenteljük ennek a célnak a gyakorlásunkat. Ez segít, hogy ne csak önmagunkra gondoljunk. Vagy bármelyik ismerősünknek is felajánlhatjuk a gyakorlásunk, így szintén emelkedetté válik a szándék, hiszen ha másvalakire koncentrálunk, akkor kikerülünk az egoisztikus énközpontúságból, és felébresztjük az együttérzést, amely a megvilágosodás egyik kiváltó oka. A megvilágosodott állapotben többek között felfedezzük az Egység állapotát ⎯ ahol az élőlények közti határok megszűnnek. Ezért ha képessé válunk olyan szándékot találni a gyakorlásunknak, amely segít leszámolni a saját kis személyiségünkkel való foglalatossággal, akkor arra az ösvényrel lépünk, amely a Jógához vezet. A Jivamukti Jógatradícióban az órákon gyakran azzal fejezzük ki a szándékunkat, hogy a “lókáh-szamasztáh-szukhinó-bhavantu”-t énekeljük, majd a fordítását is hozzátesszük: “Váljon minden élőlény boldoggá és szabaddá, és minden gondolatom, szavam és tettem járuljon hozzá valamilyen módon mindenki boldogságához és szabadságához.”. A Bhagavad Gítá azt tanítja, hogy ha valaki a Jógára vágyik, akkor le kell mondania minden tettének a gyümölcséről. Ez nem azt jelenti, hogy nem cselekedhetünk szándékkal, vagy nem vágyhatunk a megvilágosodásra. A bölcs gyakorló hisz Istenben, és tudja, hogy a legfontosabb kötelessége az, hogy a legnagyobb integritással, a legmagasabb szintű, önzéstől mentes szándékkal cselekedjen, és ugyanakkkor ne aggódjon a tettei eredménye miatt, hanem bízza azt Istenre.

—Sharon Gannon

*A fordítás forrása: A Bhagavad Gítá úgy, ahogy van, Bhaktivedanta Book Trust 2006. második kiadás.

12

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved