Édes Amma

Three Guru Jois

Nem tudom, hogy hányan tudják, hogy Amma, Guruji felesège is Krishnamacharya tanítványa volt. Tőle tanulta az astanga jógát ès ő is ugyanúgy megkapta Krishnamacharya áldását, hogy tudását továbbadja.
Amma volt a tudás kútja. Ha abban a szerencsèben részesült az ember, hogy el tudta csípni egy alkalmas pillanatban, amikor két szónál többet is lehetett vele váltani, érdekesebbnél érdekesebb történeteket osztott meg saját gyakorlásának tapasztalatairól.
A legédesebb és legkedvesebb emberek egyike volt, akivel valaha találkoztam. Még most is megmelengeti a szívemet, ha felidézem magamban a mosolyát.

Egy alkalommal – ezt sohasem fogom elfelejteni – Guruji hozzájárulását kértem, hogy egy hetet Goán tölthessek, megadva fáradt testemnek a szükséges pihenést. Guruji épp arról beszélt, hogy nem kellene elmennem, amikor betoppant Amma és megkérdezte, hogy mi zajlik éppen.
Elmondtam neki Goára “menekülésem” tervét, mivel Guruji arcán az egyet nem értés jelei mutatkoztak. Amma hirtelen kannadára (a helyi nyelvet hívják így) váltva Gurujihoz fordult, röviden mondott neki valamit, aztán visszaváltva angolra azt mondta: “igen, persze, hogy mész, sokat úszol majd, pihensz”.
– Csak egy hét! – vágta rá rögtön Guruji.

Érthető, hogy miért beszél Sharath olyan szeretetteljesen és nagy kedvel a nagymamájáról. Mindig hiányozni fog mindannyiunknak, akik részesülhettünk abban a csodában, hogy ismerhettük.

Forrás: Ashtanga Yoga Atlanta
Fordította: Müller Fruzsi

Astanga ikonok: Sri K. Pattabhi Jois 3. rész

Guruji Sri K.

(Elöző részek: Első, második.)

Guruji öröksége

Gurudzsiről szóló cikksorozatunk utolsó befejező bejegyzése következik, amely szeretett jógamesterünk hagyományát, örökségét célzott bemutatni. Patthabi Jois neve a jóga világban a diákoknak köszönhetően vált híressé, azáltal, hogy tovább adták egymásnak, hogy kinél tanulták ezt a különleges jógastílust, az astanga vinyásza jógát. Gurudzsi kijelentette, hogy amit ő oktat, azt mesterétől Krisnamacsarjától tanulta. Azt nyíltan elismerte, hogy finomított a pózok sorozatán, amiket Krisnamacsarjától kapott, és egy tisztább, szisztematikusabb sorozatba rendezte őket. Ez, ahogy állítja azután történt, hogy ő maga megfigyelte, és megtapasztalta a gyakorlást, annak érdekében, hogy a test hatékonyabb nyílását, lazulását érjük el, és ezzel kikövezzük az utat a jóga valódi megéléséhez, elvégezte a megfelelő módosításokat.

Ami szokatlan a Gurudzsi által oktatott astanga jógában az az, hogy a diák fokozatosan kerül bevezetésre egy meghatározott sorozat ászanáiba, lépésről-lépésre. Minden egyes diáknak először a napüdvözletet tanítja meg, mivel Patthabi Jois szerint ez az alapja a gyakorlásnak. Majd ezt követően kapja meg a sorozat többi pózát a tanuló, de csak akkor, hogyha egy bizonyos fejlődést mutat a már megtanult ászanákkal. Pattabhi Jois bizton állította, hogy ez a módszer belülről ébreszti fel a lélek fogékonyságát, de ehhez első lépésként meg kell tisztítani a testet a fizikai kiegyensúlyozatlanságtól. Szerinte nincs értelme nehéz pózok kivitelezésének, ha nincs felkészülve az illető teste/tudata/idegrendszere.

A kezdők ezért először a gyakorlás alapvető összetevőivel ismerkednek meg, amely a napüdvözletekből és az álló pózokból áll, annak érdekében, hogy ezzel a test felkészüljön a sorozat ülő pozícióinak kivitelezésére, amely azután következik. A rendszer sajátossága, hogy az elején nagyon megterhelő lehet fizikailag, mivel nagy belső hő termelődik, és a gyakorló hevesen izzadhat. Ez általában az első időszakban jellemző, mivel a tisztulási folyamat részeként megtisztul a test, az elme és az idegrendszer, hogy felszabadítsa a belső kiegyensúlyozatlanságot, megnyissa a testet és az elmét a Jóga mélyebb befogadására. Ennek a rendszernek megfelelő gyakorlás az egyik legmegterhelőbb fizikailag a modern jógaiskolák közül, de Gurudzsi szerint a cél nem fizikai, hanem spirituális jellegű – ezért nem kell atlétának lenni, hogy az ember gyakorolja az astangát, de mindenesetre az erő és a hajlékonyság természetesen ered a gyakorlásból.

A rendszerben hat különböző sorozat van, átlagosan 25 ászana mindegyikben. Egy kézzel meg lehet számolni azokat, akik a harmadik sorozatot követő sorozatokat gyakorolják a világon, gumiember módjára végrehajtható erős hátrahajlítások, csavarások és nyújtásokból áll, amelyek mélyen hatnak a belső szervekre, a testre a tudatra és az idegrendszerre. Az Ashtanga Yoga Research Institute (AYRI, a mai KPJAYI), ahol Gurudzsi volt az igazgató, az a tanítási metódus, hogy minden diáknak lassan és fokozatosan építi fel a gyakorlását. Senkinek nem tanítanak haladó ászanákat, csak ha már 3-5 év folyamatos gyakorláson van túl, valamint odaadást és következetességet mutat. A két utolsó sorozatot egyfajta mítosz lengi körül, különösen az utolsót, mivel eddig egy ember van a világon akinek Gurudzsi azt megtanította, és az nem más mint R. Sarath Jois, Gurudzsi unokája, és a KPJAYI jelenlegi igazgatója, Gurudzsi örökségének továbbadója. A szóbeszéd szerint bizonyos “gyakorlatok” közé tartozik a saját szívverés megállítása, és más szélsőséges fizikai kontroll kivitelezése az izmokon és a belső szerveken.

Ezek a haladó sorozatok persze messze túlmutatnak azon amit általában az egészség központokban, fitnesz termekben és jóga stúdiókban tanítanak a világban, de érdekesség, hogy a power jógaként és fitnessz jógaként népszerűvé vált stílusok, amelyek elterjedtek a termekben 10-20 évvel ezelőtt, mind az első sorozatból alakultak ki, amely az AYRI-ból került ki. Ez a sorozat a Jóga Csikitsza (jóga az egészségért), amely átrendezi és kiegyensúlyozza a fizikai testet azzal, hogy először felébreszt egyfajta tudatosságot az egészséggel kapcsolatban, majd elkezdi az energiát áramoltatni a testben, a bokák, sarkak, csípő és a gerinc nyitásával, tespedésből való felébresztéssel a megfelelő áramlásért és jóllétért.

A második sorozat a Nádi Sódhána (Idegtisztító) mélyebben dolgozik azáltal, hogy megnyújtja a gerincet, és tovább erősíti a szerveket. Ebben a sorozatban sok hátrahajlító pózt, csavarást, lábat a fej mögé tevő ászanát találunk, egyszerűbb kartámaszokat, majd egy sor fejenállás variáció hozza a következő fordulatot a sorozat végén, amely új energiaáramlást indít be a test középső tengelyén, és fokozza az agy vérellátását.

Az utolsó négy sorozat a Haladó A, B, C és D – a Stíra Baga (Az erő központosítása). Ezeknek a pózoknak a célja a test/elme/idegrendszer központosítása és belülről eredő megszilárdítása. Ezen haladó pózok megfelelő alapok nélküli kivitelezése sokkal nagyobb kárt okozhat a test/elme/idegrendszer hármasában a pózok puszta intenzitásából eredően, mint amekkora hasznot nyerünk, általa. Ezért, csak évek óta tartó gyakorlást követően, tanárunk által jónak látott időben kezdjük el csinálni. Ezt a sorozatot a “Rísi” sorozatnak is nevezik, mivel a Védákban szereplő híres bölcsek közül többek neve is felbukkan benne. Az A és B sorozatban található pózok egyre nehezebb erősségű, a lábakat a fej mögé tévő variációkból állnak, fárasztó kartámaszok, mély csavarások és hátrahajlításokból áll. Átlagosan minimum 2-3 év alatt lehet elsajátítani az egyes sorozatokat. A diákok egy része nem is próbál ki az első sorozaton kívül mást, de minden gyakorlóban közös a gyakorlás iránti szeretet, az egészségük, jóllétük rohamos javulása, amely úgy tűnik mintha a bőrükön, szemükön keresztül tündökölne, és amely világosan látszik az arcukon.

Természetesen az astangások között is felbukkannak különböző “vétkekkel”, rossz szokásokkal rendelkezők, amikor először kezdenek astangázni. A legtöbbeknek ezek a szokások elmúlnak a belső forrás felé irányuló egyre nagyobb fogékonyság által – hiszen amikor felfedezzük ezt a belső forrást, erőt, a külső benyomások és ingerek egyre érdektelenebbé válnak. Gurudzsi mindig is arra ösztönözte diákjait, hogy adjanak nagyobb figyelmet a létezés iránti belső fogékonyságuk erősítésében, az étkezés, egészség, táplálék stb. tekintetében. “Találd meg azt, ami számodra a legjobban működik.. A tiszta test természetesen tudja, hogy mi a jó neki! Hallgass a belső hangra, és fokozatosan meg fogod tanulni, hogy mi az ami jó és mi az ami kevésbé hasznos számodra.” Ezeknek a gyakorlatsoroknak a legnagyobb előnye az, hogy az ember a jóllétét és egészségét tudja javítani, mindamellett, hogy kialakul egy újfajta megközelítése az életének, a belső mélységek felé kialakuló nagyobb fogékonyság által. Mindazoknak akik azt gondolják, hogy ez a rendszer arra való, hogy szép testet építsünk – szálkásat, csinosat, mutatósat, mint egy görög istenét.

Sri K Pattabhi Jois

Pattabhi Jois azt mondja:

“A jóga nem fizikai gyakorlás, ez nem jó megközelítés. A hatha jógát lehet kizárólag külső testgyakorlásra használni, de nem ez a jóga alapvető haszna. A jóga nagyon mélyre tud hatni, olyan mélyre, hogy megérinti az ember lelkét. Ha a jógát megfelelően gyakorolják, hosszú időn keresztül, az idegrendszer megtisztul, és megtisztul az elme is. Amikor megfelelően gyakorlod az ászanákat, hosszú időn keresztül, a prátjahára, a dáraná és a djána alapjai természetesen alakulnak ki, és előidézi az elme tisztaságát valamint az önmagunk belső lényege iránti megnövekedett fogékonyságot.” Gurudzsi diákoknak szóló üzenete egyértelmű: “Gyakorolj, gyakorolj, és minden más jön magától!” Ezzel a kijelentésével a jóga magasabb szintű megtapasztalására utal, amit a gyakorlás magával hoz. Gyakorlás nélkül majdnem hogy lehetetlen a jóga egy sokkal mélyebb szintű megértése. A jóga nagyobb lényegét nehéz névvel illetni és formába önteni, de helyes gyakorlás által felébred a belső lény iránti érzékenység, és megtapasztalhatjuk ahogy megéli és érzékeli a test/elme/érzékszervek működését, ahelyett, hogy beleakadna. Gurudzsi nagyon fontosnak tartja az ászana gyakorlást ebben a folyamatban, hiszen az elménk és a testünk is kötött minták mentén működik, és a legegyszerűbb módja annak, hogy ezt a folyamatot megtörjük az az, hogy legyen egy következetes ászana gyakorlásunk, amely felszabadítja a belső feszültség rétegeit, és megkönnyíti a belső tisztaság, egészség és szabadság kialakulását. Senki nem állítja, hogy ez a folyamat könnyű, de azoknak akik kitartanak a gyakorlásuk mellett, azoknak a jutalma nem marad el. Lehet vitatkozni ennek a rendszernek a hatékonyságával, érdekes azonban, hogy milyen gyorsan nő az astangások száma az egész világon, így kijelenthetjük, hogy előnye biztosan van a gyakorlásnak, legyen az akár fizikai vagy spirituális.

Pattabhi Jois sosem volt egy nagy szónok. Hagyományos brahman nevelést kapott, így nem szerette a jógával kapcsolatos nézeteit nagyközönség előtt hangoztatni. Sokszor elmondta, hogy hosszú időbe telik a jóga mélyebb rétegeinek megértése, nincsenek egérutak. Egy könyvet írt csupán, a Jóga Málát. A talán leghíresebb idézete, amely összefoglalja a tradíciót: “Astanga jóga 1% elmélet, 99% gyakorlat.” Gurudzsinél nem voltak tanárképzők, vagy haladó tanfolyamok a tanulók számára. Az egyetlen elvárása a diákokkal szemben az volt, hogy gyakoroljanak, és tanulják meg azt a rendszert amit oktatott. Aztán évek múlva, amikor a diák nagyobb tudást, és a tanultak megértését mutatja, megkaphatta Gurudzsi áldását az oktatásra. Azok akik megfelelő képzettség nélkül oktatják a rendszerét Gurudzis azt mondja: “Legyenek ilyen tanárok is, és reménykedjünk, hogy a diákjaik egy napon megtalálják azt, akit valójában megérdemelnének.”

guruji5

Ortodox Brahminként és az Advatia hagyományok – amely Sri Sankaracsarja terjesztett el – követője lévén, a hitelesség és az elköteleződés a rendszer megtanulásának kiemelkedő jelentőségű Gurudzsi számára. Megjeleníti megingathatatlan hitét a Védák tanításában: “Minden benne van. Csak meg kell nyitnunk a saját fejünkben már meglévő tudásunkat, és akkor megérthetjük az őseink nagyszerűségét.” Patandzsalit idézi Gurudzsi, amikor a rendszert astanga jógának nevezi. Patandzsali jóga szútráinak második fejezetében, a Szádhana Pádában találjuk először meg az Asta-anga, a nyolc ág elnevezést, amely arra utal, hogy nyolc lépcsőfokon vezet el a jóga fokozatos megvilágosodása felé, és érjük el a végső transzcendentális állapotot, a Szamádhit. Gurudzsi többször kijelentette, hogy a jóga lényege a teoretikus tudáson túlmutat: a gyakorlás megtapasztalása által tudjuk a tudatosságunkat valami jelentősebb felé fordítani mint amit gondoltunk. “A gyakorláshoz idő kell. Amikor te magad tapasztalod meg, akkor te magad fogsz rájönni, hogy mi az igaz.” Ezért szokott mosolyogni azokon, akiknek egyértelmű véleményük van a jógáról anélkül, hogy megfelelő alappal rendelkeznének ahhoz, hogy azt befogadják. A gyakorlás valódi hatásainak és eredményeinek az egyes gyakorlók életében az egyéni megtapasztalás útján fedezhető fel, az azonban elmondható, hogy ez a stílus egy egészen új kapcsolatot hozott létre a jóga és az emberek között. Pattabhi Jois szerint az astanga sohasem a fizikai testről szólt, hanem sokkal inkább arról a belső megtapasztalóról, amely egyre láthatóbbá és szabadabbá válik a folyamatban.

Bármikor feltették neki a kérdést, hogy tisztázza mik a nézetei a jóga és a gyakorlás kapcsolatában és hogy mire való, egyértelmű a véleménye:
“Az ászanák és a pránajáma gyakorlása, a test és az érzékek irányításának megtanulása, annak érdekében, hogy a belső fény felgyulladhasson. Ez a fény ugyanolyan az egész világon, és az embernek lehetősége van arra, hogy megtapasztalja ezt a fényt, a belső Ént a megfelelő jógagyakorlás által. Ez a jógagyakorlás természetes velejárója, hogy az ember megtanulja az elméjét irányítani, mivel megtapasztalja annak a támogatását. Persze az elme irányítása rendkívül nehéz, azonban minden lehetséges a megfelelő gyakorlás által. Ennek megfelelően mindenekelőtt gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni kell, hogy a jóga mély megértése elérhetővé váljon számunkra. Ezt követően képesek leszünk megtörni az elme megszilárdult mintáit, és megtapasztalhatjuk annak mélyben rejlő támogatását. A filozófia is fontos, de ha nem vagyunk kapcsolatban és összeköttetésben az igazsággal és a gyakorlattal, akkor mire való? A véget nem érő fecsegés csak elfárasztja az elmét! A gyakorlás az alapja a filozófia igazi megértésének. Ha a dolgok nem válnak gyakorlattá és nem tudjuk megtapasztalni őket, akkor mi a hasznuk? „Jóga hinam katham móksam bhaváti druvam.” Jóga nélkül (gyakorlati megtapasztalás) hogyan lehet a felszabadulás iránti törekvés lehetséges?” [Narapuma Magazine, 2004]

Befejezésként következzen egy részlet Sandra Anderson Gurudzsival készült interjúból:
(…)
SA: Milyen rendszerben tanítja az ászanákat és a pránajámát?

PJ: Én kizárólag astanga jógát tanítok, az eredeti rendszert, amely Patandzsali Jóga Szútráiból ered. (…) „Taszmin száti szvasá prásvaszajor gáti viccsédá pránajáma.” (II.49.) Először az ászanát kell tökéletesíteni, aztán kezdhető el a pránajáma gyakorlása: a belégzés és a kilégzés irányítása, a légzés szabályozása, a légzés visszatartása. Az ászana tökéletesítését követően jöhet a pránajáma tökéletesítése. Ez a jóga módszere.

SA: Milyen a tökéletes ászana, hogyan lehet kivitelezni?

PJ: „Stíra szukham ászanam” (II. 46) A tökéletes ászana azt jelenti, hogy szilárdan és boldogan három órán keresztül benne tudsz lenni, minden gond nélkül. Miután a lábaidat kiszeded az ászanából a tested továbbra is boldog.

Abban a rendszerben amit én tanítok, nagyon sok ászana van, amely a véráramlással, a légző szervekkel és a tekintet fókuszálásával dolgoznak. Hajlékonynak kell lenni, és a testünk három részét, a fejet, a nyakat és a törzset egy egyenes vonalba kell tartani. Ha a gerincünk görbe, az hat a légzés minőségére. Ahhoz, hogy megfelelően tudj lélegezni, a gerincednek egyenesnek kell lennie.

A Múladárából (gyökércsakra) 72.000 nádi (csatornák, amelyeken keresztül a prána áramlik a finom testben) ered. Az idegrendszer innen nő ki. Ezek a nádik mind szennyezettek, meg kell őket tisztítani. A jóga rendszerében az ászanák és a légzés segítségével meg tudjuk tisztítani a nádikat minden nap. Megtisztulnak a nádik azzal, hogy a megfelelő pózban vagy, hogy minden nap gyakorolsz, ki- és be lélegzel, amíg végül hosszú idő után az egész tested erős lesz, az idegrendszered meggyógyul. Amikor az idegrendszer tökéletes, akkor a test erős. Amint megtisztul az összes nádi, a prána (a finom energia) be tud lépni a központi nádiba, a Susumnába. Ehhez az kell, hogy tökéletesen tudd irányítani az ánuszt. Gyakorolnod kell a bandhák (energia zárak) használatát: a Múlabandhát, az Uddijána Bandhát és a többit az ászana és pránajáma gyakorlása során. Ha az én tanításaimat követkve gyakorolsz, a bandhák jönnek maguktól.
Ez az astanga jóga eredeti tanítása. Nem adtam hozzá semmit. Ezeket a modern tanításokat én nem ismerem… Én egy idős ember vagyok!

SA: Ez a módszer fizikailag nagyon megterhelő. Hogyan tanít olyan valakit, aki rossz fizikai állapotban van?

PJ: Nem lehetetlen rossz testi állapottal dolgozni. A jóga írások szerint a jóga gyakorlása hajlékonnyá, de olyan erőssé is tesz mint egy elefánt. Jógi arcod lesz. A jógi arca mindig mosolyog. Azt jelenti, hogy hallod a nádát, a belső hangot, szemeid tiszták. Elkezdesz tisztán látni, irányítod a bindut (életerőt). A belső tűz kibontakozik és a test megszabadul a betegségektől.

Három fajta betegség van: a testi, a mentális és az idegrendszeri. Amikor az elme beteg, akkor az egész test is beteg. „Manajéva manusánam káránám bandha moksajoho” Az elme az oka a kötöttségnek és a felszabadulásnak is. Ha a tudat beteg és szomorú, az megbetegíti a testet, nincs tovább. Ezért először meg kell gyógyítani az elmét. Elme gyógyszer – ez a jóga.

SA: Hogyan tud az elme gyógyszere lenni pontosan?

PJ: Jóga gyakorlás, és a megfelelő légzéstechnika. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Ennyi. Gyakoroljunk, hogy az idegrendszer tökéletes legyen, a vér megfelelően áramoljon, ami nagyon fontos. Jó véráramlással, nem lesznek szívproblémáid. A Bindu irányításával nem pazaroljuk az életenergiát, az is nagyon fontos. Az ember a bindu tartalékaiból él, amikor a bindu elfogy, akkor meghal. Ezt mondják az írások.
A mindennapi gyakorlással a vér megtisztul, és az elme fokozatosan az irányításunk alá kerül. Ez a jóga módszere.

„Jógasz csitta vritti niródaha.” (I.2) Ez azt jelenti, hogy a jóga tudománya, az elme folyamatainak lecsendesítése.

SA: Legtöbbször, amikor jóga gyakorlás kerül szóba, az ászanákról és a pránajámákról beszélgetünk. Mennyire fontos az astanga jóga első két ága, a jámák és a nijámák?

PJ: Nagyon nehezek. Ha gyenge a tested, akkor gyenge elveid is vannak.
Öt jáma van: Ahimsza, szatja, asztéja, brahmacsarja, aparigraha. Az ahimsza lehetetlen, az igazat mondani, az is nagyon nehéz. Az írások azt mondják, mond az igazságot, amely édes, ne mond azt, amelyik bánt. De ne hazudj, akármilyen édesen hangzik is. Nagyon nehéz. Csak az édes igazságot mond, mert aki a kellemetlen igazságot mondja, az halott ember.
Szóval a gyenge elme gyenge testet is jelent. Ezért kell egy jó alapot építeni az ászana és pránajáma gyakorlással, hogy a test, az elme és az idegrendszer jól működjön. Aztán tudsz az ahimszával, szatjával és a többi jámával, nijámával foglalkozni.

SA: Mi a helyzet az astanga jóga többi ágával? Tanít meditációt?

PJ: A meditáció a Djána, a hetedik lépcsőfoka az astangának. Amikor az egyik lépcsőt tökéletesítettük, akkor jöhet a következő. A djána kivitelezéséhez egyenes háttal kell ülnöd, becsukott szemekkel, az orrcsúcsra fókuszálva. Ha ez nincs meg, akkor nem vagy elmélyülve. Ha a szem nyitott, az elme is az.

A jóga 95% gyakorlat, és csak 5% elmélet. Gyakorlat nélkül nem működik, nem lesz semmi haszna. Szóval muszáj gyakorolni, követni kell a megfelelő rendszert, lépésről-lépésre. És akkor fog működni.

(…)

Az előadások hangzatosak; adsz egy jó előadást, és mindenki azt gondolja, hogy milyen nagyszerű vagy. De az előadások 99,5%-ban nem hasznosak. Sok éven keresztül kell az ászanákat és a pránajámát gyakorolni. Az írások azt mondják: „Hosszú időn keresztül alázatosan, megszakítás nélküli gyakorlás hozza a tökéletességet.” Egy év, két év, tíz év… az egész életed során gyakorolsz.

GuruJi

Forrás: Alexander Medin: Sri K. Pattabhi Jois and the Ashtanga Research Intitute
Sandra Anderson “An Interview with K Pattabhi Jois: Practice Makes Perfect”

Astanga ikonok: Sri K. Pattabhi Jois 1. rész

Guruji

Sri K. Pattabhi Jois, diákjai körében Gurudzsí, az egyre népszerűbbé váló Astanga Jóga rendszer megalapítója és népszerűsítője 1915. július 26-án, Guru Purnima napján született (a Guru hónapjának teliholdas napja) a Karnátaka államban levő Kowshika nevű faluban, Mysore-tól 150 km-re. Édesapja, a közel hetven családot számláló falu asztrológusa és papja volt. Pattabhi Jois a család kilenc gyermeke közül középsőként született, és mint minden brahmin fiúcska, már öt éves korától elkezdte a Védákat és a hindu rituálékat tanulni. 12 évesen vett részt élete első jóga bemutatóján, ami a középiskolájában került megrendezésre, és amely élmény olyan hatással volt rá, hogy jobban megszeretett volna ismerkedni ezzel az ősi tudománnyal. Annyira izgatott volt új felfedezésétől, hogy másnap kora hajnalban felkelt, hogy találkozhasson azzal a lenyűgöző jógival aki a bemutatót tartotta, és akit Sri T. Krisnamácsárjának hívtak.

A kis Pattabhi Jois kérésére Krisnamácsárja tanítványának fogadta, és elkezdődött a két kiváló jógi közel harminc évig tartó tanár-diák kapcsolata. Az elkövetkezendő két évben Gurudzsí a család tudta nélkül minden hajnalban öt km-t gyalogolt Krisnamácsárja házához, hogy a szigorú és követelőző jógi gyámsága alatt gyakoroljon mielőtt iskolába menne. Az ifjú Gurudzsí kitartó volt és szorgalmas, megismerkedett a szent iratokkal, és Krisnamácsárja felügyelete alatt ászanákat és pránájámát tanult. A családja előtt azonban titokban tartotta érdeklődését, tekintve, hogy akkoriban a jógát a szerzetesek, szádhuk és szannjászík számára tartották megfelelőnek, családos embernek nem, mivel szerintük aki gyakorlásba fog, az elveszítheti minden érdeklődését a világ iránt, és elhagyhatja a családját. Amikor Gurudzsí a házuk verandáján olvasta a Rámajánát, a családtagjai csak nevettek rajta:
– Ó! Nézzétek a nagy tudóst! Miért fecséreled az idődet könyvekre? Menj, és törődj inkább a tehenekkel!

Pattabhi Jois young

Gurudzsí tizennégy évesen egy szertartás keretein belül megkapta apjától a brahminok szent fonalát, jelezve, hogy a brahmin fiú a felnőttkorba lép, és megkezdi spirituális életét. A nagy eseményt követően elhatározta, hogy annak érdekében hogy elmélyíthesse szanszkrit és jóga tudását, elmegy Mysore-ba, és jelentkezik a maharádzsa mysore-i Szanszkrit egyetemére. Ismét a család tudta nélkül, titokban indult útnak, összesen két rúpiával a zsebében. Amint leszállt Mysorban a vonatról, azonnal az egyetem pénztárához sietett, hogy bemutassa az igazolását arról, hogy ő brahmin – ami feljogosította, hogy ingyen tanulhasson – és felvették az iskolába. Szerény életet élt diákként, hiszen a családja azt sem tudta hol van. Ha kellett, ételt koldult brahmin családoktól, és jógabemutatókat tartott, hogy egy kis pénzt szerezhessen. Mindemellett szorgalmasan és kötelességtudóan járt az órákra, és tanult, valamint folytatta a jógagyakorlását.

1932-ben, két évvel szökése után az egyetemen jógabemutatót tartottak, és a színpadon lévő jógi nagy örömére, régen látott guruja, Krisnamácsárja volt, akinek boldogan borult lábaihoz.
– Héj, te vagy az? – mondta Krisnamácsárja
– Igen – mondta Pattabhi Jois, – Guruji, én itt tanulok.
Mióta egyetemre járt, nem volt kapcsolata Gurujával, így nagyon boldog volt, hogy újra láthatta szeretett mesterét. A bemutatón jelen volt a Mahárádzsa, Krisna Rádzséndra Ódéjár egyik minisztere is. A mahárádzsa érdeklődést mutatott a jóga iránt, és amikor miniszterétől tudomást szerzett arról, hogy Krisnamácsárja a városban van, rögtön érte küldött. Csúnya betegség gyötörte a mahárádzsát, azonban Krisnamácsárja hatalmas tudásával és gyógyító erejével képes volt meggyógyítani, ami addig másoknak nem sikerült. Ettől kezdve a mahárádzsa komolyan támogatta Krisnamácsárját és tanítványait, jóga salát nyitott nekik a palotán belül, ahol közel száz diákot szállásolt el. A mahárádzsa a jóga nagy patrónusa lett, és mindent megtett, hogy ez az ősi tudás minél több emberhez eljuthasson: Krisnamácsárját és tanítványait Indián belüli körutakra küldte, hogy bemutatókat tartsanak, tanulmányozzák a szent iratokat és a jóga különböző irányzatait. A mahárádzsa különösen megkedvelte Gurudzsít, és sokszor meghívta a kastélyba, hogy hajnalban jógabemutatót tartson. Gurudzsí és egy diáktársa Mahadév Bhatt, hajnali háromkor felkeltek, hogy egy hideg fürdő után négykor a mahárádzsa színe előtt, különböző ászanákat gyakoroljanak. A mahárádzsa kedvencei a kukkutászana és a bakászana B voltak. A mahárádzsa is szívesen elvégzett néhány ászanát, majd hazaküldte a fiúkat, egy kisebb összeggel a zsebükben.

Egy fiatal és rendkívüli lány kezdte el látogatni az egyetemen tartott jógabemutatókat édesapjával, egy szanszkrit tudóssal. A még csupán 14 éves Szavitramma az egyik bemutatót követően rámutatott Gurudzsíre, és azt mondta az apjának:
– Azt a férfit szeretném férjemnek!
Az apa odalépett a 18 éves Gurudzsíhez, és meghívta a családjuk Nandzsangud településen lévő otthonába, amely 20 km-re volt. Gurudzsí tisztelettudóan elfogadta a meghívást. A családi ismerkedés jól sikerült, Szavitramma apjának tetszett a fiatal jógi, és annak brahmin családi háttere, így beleegyezett a házasságba. Gurudzsí édesapja is jóváhagyta a frigyet, annak ellenére, hogy a fiatalok a horoszkópjuk szerint nem illettek össze.
– Összeillünk, vagy sem, én hozzá akarok menni! – jelentette ki Szavitramma, és ezzel nem szállt vitába senki.

AmmaGuruji

Az ifjú pár még abban az évben összeházasodott, 1933 nyarán, Amma születésnapján. A lakodalom után Amma visszatért a családjához, Gurudzsí pedig az egyetemre. Nem is látták egymást az elkövetkező három-négy évben, míg végül Amma Mysore-ba költözött férjéhez, ahol elkezdték közös életüket. Három gyermekük született: Mandzsu, Szaraszvati és Rames – mindannyian jógatanárok lettek.

Gurudzsí sokszor segített Krisnamácsárjának tanítani, ami feltűnt a mahárádzsának, aki sokszor látogatta a jóga sálában tartott jógaórákat. Nem sokkal később a mahárádzsa megkérte Gurudzsít, hogy tanítson jógát az egyetemen. Ő azt felelte, hogy ő tanulni jött Mysore-ba. A mahárádzsa fizetést, szállást és ösztöndíjat ajánlott fel neki, ami a már családos Gurudzsínak nagy lehetőség volt. Így 1937-ben megalapították az egyetemen a jóga tanszéket, amelynek a vezetője Gurudzsí lett egészen 1973-as nyugdíjba vonulásáig. A tanszéket meg is szüntették ezután. Amikor később megkérdezték tőle, hogy szerzett-e tanári diplomát, azt felelte, hogy igen, és elmesélte milyen nehéz volt a vizsgája: Krisnamácsárja elé vitt egy beteg embert, és azt mondta: “Hozd rendbe!”
1956-ban vidván (professzori) diplomát szerezett Védanta tudományokból, mind amellett, hogy 1976 és 1978 között az Indiai Orvosi Egyetemen, a jógatudományok tiszteletbeli professzora volt. Az egyetemen töltött évei során lehetősége volt elmélyedni a jógairodalomban, tanulmányozta Patandzsali Jóga Darsanáját, a Hatha Jóga Pradipikát, a Jóga-jádzsnyavalkját és az Upanisádokat.

Gyakran mesélt Gurudzsí a Jóga-koruntának nevezett szövegről, amely az astanga jógáról szóló kézirat, és amely az alapja volt azoknak a gyakorlati óráknak, amelyeket Krisnamácsárja tanított neki. A szöveget Krisnamácsárjának szóban tanította meg Ráma Móhan Brahmacsárí, és ő kívülről megtanulta azalatt a hét és fél év alatt, amíg tanítója mellett volt. A Kórunta csoportokat jelent, és állítólag az ászanák különböző csoportosítását tartalmazta, valamint a vinyjászáról, dristikről, bandhákról a mudrákról és a filozófiáról szóló eredeti tanításokat. Ráma Móhan Brahmacsárí azt mondta Krisnamacsárjának, hogy a művet megtalálja a Kalkuttai Egyetem könyvtárában. Gurudzsí soha nem látta a szöveget, és szerinte már nem is létezik. Szerinte, amikor Krisnamácsárja eltöltött egy kis időt Kalkuttában, akkor alaposan tanulmányozta a könyvet, de az akkor már nagyon rossz állapotban volt és sok része hiányzott is. Gurudzsí Krisnamacsárjától, a Jóga-koruntából számrazó módszereket tanulta meg. Sajnos lehetetlen ma már megbizonyosodni a könyv létezéséről, annak hitelességéről, de általánosan elfogadott, hogy ez a forrása a Pattabhi Jois által tanított astanga jógának.

Astanga Yoga Ninilayam

Gurudzsí élete egészen az 1960-as évekig a szokott mederben folyt, oktatott az egyetemen, valamint tanított az 1948-ban az otthonában megalapított, Astanga Jóga Kutatóintézetben (a mai KPJAYI). Egész életét a jógának szentelte, buzgó tudásvággyal tanult, és hatalmas szeretettel, kitartással és erővel tanított. Talán sose álmodott volna arról, a kis egyetemi könyvtárban a szentírásokat tanulmányozva, vagy a laksmipurami otthonában diákjait igazítva, hogy pár éven belül világszerte az egyik legismertebb indiai jógiként emberek tízezreinek fogja megváltoztatni az életét, és hogy hozzá fognak zarándokolni a jóga nektárjáért éhező diákok ezrei.

A cikk folytatását itt olvashatod.

Felhasznált irodalom:

  • Sri K. Pattabhi Jois and The Ashtanga Yoga Research Institute By R. Alexander Medin
  • Joga Mala
  • KPJAYI biografia

Szthira szukham ászanam – Mysore stílusban

patPatandzsali Jóga-szútráinak alighanem a leghíresebb aforizmája a “szthiraszukhamászanam” (II.46.), amely azt jelenti, hogy az ászana legyen stabil és kényelmes. Ha ezt sikerül elérnünk, onnantól többé nem zavarnak minket a kettősségek, és alkalmasak leszünk a pránájáma megkezdésére. De mit is jelent ez a stabilitás és kényelem? Természetesen, ahogy az összes többi szútra esetében, itt is igaz az, hogy a valódi jelentés csak guru útmutatásával, gyakorlatba ültetés által tárulhat fel előttünk.

Pattabhi Jois mindig azt mondta, hogy akkor mondhatjuk, hogy egy ászanát valóban elsajátítottunk, ha órákig tudunk benne minden különösebb kellemetlenség nélkül tartózkodni, és ha kijövünk belőle, akkor sem fáj semmink. Az astanga vinyásza rendszerben azonban legtöbbször mindössze öt légzést töltünk a testhelyzetekben, így ezt az órákig tartó “stabilitásvizsgálatot” nem tudjuk napi szinten elvégezni. Akkor mi jelezheti az astanga jóga gyakorlói számára, ha kezdenek megszilárdulni az ászanagyakorlásban?

A tradicionális mysore stílusú ászanagyakorlás heti hat nap gyakorlásból áll, amely során vasárnaptól csütörtökig a számunkra meghatározott utolsó ászanáig haladunk, majd szombaton, valamit teli- és újholdkor pihenőnapot tartunk. Az előbb említett pihenőnapok előtti napokon pedig attól függetlenül, hogy melyik sorozatnál járunk éppen, mindenki első sorozatot gyakorol (természetesen, ha nem végezzük végig az első sorozatot, akkor ilyenkor is megállunk az utolsó “kapott” ászanánk után). A gyakorlást korán reggel végezzük, lehetőleg minden nap ugyanabban az időben. Kezdetben meglehetősen szigorú előírásoknak tűnhetnek az előbbiek, és nem biztos, hogy rögtön fel tudjuk venni ezt a ritmust. A szthira és szukham ezért az astanga jógában leginkább azzal mérhető, hogy mennyire sikerül követni a tradicionális gyakorlási módszert. Ha minden nehézség nélkül fel tudunk kelni hajnalban, és annyira természetes számunkra a reggeli gyakorlás, hogy eszünkbe sem jut továbbaludni, még akkor sem, ha aznap éppen fáradtabbak vagyunk, az annak a jele, hogy kezdjük megtalálni a stabilitást és a kényelmet. Ugyanígy az is nagyon jó jel, ha minden nap különösebb szenvedés nélkül végig tudjuk gyakorolni a saját rutinunkat megfelelő vinyászaszámolással, és nem állunk le valamelyik korábbi ászanánál. Természetesen ezek a változások a gyakorlásunkban fokozatosan következnek be, időt kell hagyni magunknak arra, hogy alkalmazkodjunk az új életmódunkhoz.

A stabilitás és a kényelem hiányát jelzi, ha ingadozik a gyakorlásunk; ha például egy hosszabb munkanap után másnap inkább ágyban maradunk ahelyett, hogy a matracra állnánk, ha pedig éppen jó formában vagyunk, akkor továbbhaladunk a sorozatban, mint kellene, vagy mindenféle extra gyakorlatokat végzünk. Az is instabil gyakorlásra utal, ha nehezünkre esik tartani a pihenőnapokat, és esetleg elvesztegetett időnek könyveljük el őket ahelyett, hogy megértenénk, milyen nagy jelentőségük van az abhjásza (gyakorlás) és a vairágja (elkülönülés) közti egyensúly megtalálásában, és a szattvikus gyakorlásban.

Korábban már írtunk arról, hogy milyen előfeltételei vannak a második sorozatra való továbblépésnek, és ez az aktuális témánkhoz is szorosan kapcsolódik, hiszen csak akkor érdemes újabb ászanákat beépítenünk a gyakorlásunkba, ha az első sorozat már szthira és szukham. Erre általános szabályként azt szokták mondani, hogy akkor állunk készen, ha még egy rendkívül nyűgös napunkon is különösebb megterhelés nélkül végig tudunk haladni a sorozaton (természetesen megfelelő vinyászaszámolással).

Patandzsali azt mondja, hogy ha az ászana stabil és kényelmes, akkor a kettősségek nem fognak minket többé zavarni. Amikor hajnalban megcsörren az ébresztőóránk és kinézünk az ablakon láthatjuk a felkelő Nap melengető sugarait vagy éppen szélvihart és villámlást, mi akkor is kipattanunk az ágyból, és örömteli szívvel gondolunk arra, hogy nemsokára hálaimát énekelhetünk a tanítóinknak, és minden élőlény boldogságáért munkálkodhatunk.

Gyakorlat teszi a mestert – Interjú K. Pattabhi Jois-szal

GJ

Boldogságtól ragyogó arc, fénylő tekintet és egészséges test – ezek a jógik ismertetőjelei a klasszikus szanszkrit hatha jóga írás, a Hathajóga Pradípiká szerint. Milyen tökéletes jellemzése ez K. Pattabhi Jois-nak, akinek 78 éves kora ellenére egyenes a gerince és sima az arcbőre. Nevetésével beragyogja a ködös New York- stúdiót, majd megkérdezi, hogy szeretnék-e jógázni vele.

A Pradípiká szerint a hatha jógát a rádzsa jóga (azaz astanga jóga) megvalósítása érdekében kell gyakorolni, ami a teljes, nyolcágú önmegvalósítási rendszer, de a többi ággal ellentétben kevesen hangsúlyozzák az ülőhelyzet és légzés tökéletességének elérését úgy, mint Jois.

K. Pattabhi Jois 1915-ban született Dél-Indiában, és még fiatal fiúként megismerte a guruját, Krishnamacharyát, aki B.K.S. Iyengar tanára is volt. 1937 óta tanít jógát, és tanítványai a világ minden pontjáról utaznak hozzá Mysore-ba. Többször látogatott már az Egyesült Államokba is, így annak ellenére, hogy most jár először New Yorkban, a reggeli óráin a legtöbb tanítvány már ismeri a sorozatot.

Forróság van a teremben. Az ablakok zárva, és az eleve párás levegőt tovább nehezíti a 35 keményen dolgozó izzadt test légzése. A tanítványok nyögnek és sóhajtoznak. Néhányan látszólag erőfeszítés nélkül áramolnak végig sorozaton, de még az ő testükön is verejték gyöngyözik. Jois mindenhol ott van, és bátorít: egy kéz itt, egy vicc ott, mindig ahol a legnagyobb szükség van rá. Az utasításait erős, mély hangon adja szanszkrit nyelven.

Lustaságnak nyoma sincs: csak eltökélt kemény munka, illetve erőből és hajlékonyságból származó méltóság. Az órán egyik testtartásból haladnak a következőbe, csak az ászanákban állnak meg, amelyeket a Napüdvözletre emlékeztető gerincnyújtó mozdulatokkal kötnek össze a légzéssel összehangolva.

“Kilégzés csatvári (csaturanga dandászana), belégzés pancsa (úrdhvamukha svánászana).” K. Pattabhi Jois fegyelmet tart finom humorral és szeretettel fűszerezve. Szavaival és igazításaival olyan mélységekbe viszi el a gyakorlókat, amelyről előzőleg nem is álmodtak.

Ha a teremben lévő energiák és a csapatszellem még mindig nem elég vonzó, akkor ott van a hőség. A matracok ellenére alig marad száraz terület a fapadlón az erőteljes, kétórás foglalkozás végére. Az ászanák folyamatos, légzéssel összehangolt áramlását úgy tervezték, hogy felélessze a belső tüzet, amely megtisztítja a keringési- és idegrendszert fegyelemmel, és a jó öreg izzadással.

“Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.” – mondja később Sri K. Pattabhi Jois a tanítványok egy kisebb csoportjának egy tetőtéri lakásban a Sohón. Bővebben beszél az általa alkalmazott módszerről, és hangsúlyozza, hogy ő semmi újat nem adott a guruja és a Jóga-szútra eredeti tanításaihoz.

Guruji, hol tanultad a jógát?
K. Pattabhi Jois: A gurumtól, Krishnamacharyától. 1927-ben lettem a tanítványa, amikor 12 éves voltam. Először ászanát és pránájámát tanított, később pedig beiratkoztam a mysore-i Szanszkrit Főiskolára szanszkritot és advaita filozófiát tanulni, ahol 1937-ben elkezdtem ógát oktatni. Főiskolai tanár lettem, szanszkritot és filozófiát oktattam 36 évig. Amerikában először Encinitasban, Kalifrorniában tartottam órákat, most pedig beutazom egész Amerikát. Bárhol szívesen tanítok, ahol kíváncsiak a tökéletes jóga módszerre, az astanga jógára, amelyet a gurum tanított nekem.

A nyugati tanítványok is tanulnak szanszkritot tőled?
K. Pattabhi Jois: Nem, csak ászanát és pránájámát. A szanszkrit szükséges ahhoz, hogy megértsd a jógát, de a legtöbben, még azok is, akik szeretnének tanulni, azt mondják, hogy nincs rá idejük. Nagyon fontos, hogy megértsük a jógafilozófiát: filozófia nélkül a gyakorlás nem helyes, a jógagyakorlatok pedig a jógafilozófia kiindulópontjai. Valójában az a legjobb, ha mindkettővel foglalkozunk.

Milyen módszerrel tanítod az ászanákat és a pránájámát?
K. Pattabhi Jois: Csak astanga jógát tanítok, a Patandzsali Jóga-szútrákban megadott eredeti módszert. Az astanga “nyolcágú” jógát jelent: jama, nijama, ászana, pránájáma, pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi.

A Jóga-szútra azt mondja: “Taszmin szati svásza prasvászajór gati viccshédah pránájámaha” (II.49)

Először tökéletesítjük az ászanát, utána gyakorolhatjuk a pránájámát, azaz a be- és kilégzés szabályozását, illetve a légzésvisszatartást. Ha az ászana megfelelő, akkor a pránájáma is tökéletesíthető. Ez a helyes jógamódszer.

Milyen a tökéletes ászana, és hogyan érhetjük el?
K. Pattabhi Jois: “szthira szukham ászanam” (Jóga-szútra II.46) A tökéletes ászana azt jelenti, hogy stabilan és boldogan el tudunk benne tölteni három órát, sőt, miután kivesszük a lábunkat /például padmászanából/ a test akkor is boldog marad. Az általam tanított módszerben számos ászanát alkalmazunk, amelyek hatással vannak a vérkeringésre, a légzőrendszerre és a tekintet fókuszára (hogy javítsuk a koncentrációt). A testnek tökéletesen hajlékonynak kell lennie, a test három szakaszát (fej, nyak és törzs) pedig egyenesen kell tartani. Ha a gerinc meghajlik, az hatással van a légzésre. Ezért ha megfelelően akarunk lélegezni, akkor egyenesen kell tartanunk a gerincoszlopot.

A múládhárából (a gerinc alján található csakra) 72000 nádí (a finomfizikai testben található, pránát szállító vezetékek) indul ki. Az idegrendszer tehát innen ered. Ezek a nádík mind el vannak szennyeződve, és meg kell őket tisztítani. Ezzel a jógamódszerrel az ászanákat és a légzést használjuk a nádík mindennapos tisztításához. Ez úgy történik, hogy nap mint nap felvesszük a testhelyzeteket és gyakorlunk: be- és kilégzés, amíg végül, hosszú idő után az egész test megerősödik az idegrendszer pedig tökéletesen meggyógyul. Amikor az idegrendszer teljesen egészséges, akkor a test is erős. Ha minden nádí kitisztul, akkor a prána (finom energia) belép a központ nádíba, a szusumnába. Ehhez a gátizom környékét kell szabályozni, azaz óvatosan alkalmazni kell a bandhákat (energatikai zárak): a múla bandhát, az uddijána bandhát és a többit ászana és pránájáma gyakorlás közben. Ha az általam tanított módszerrel gyakorlunk, akkor a bandhák maguktól fognak megjelenni.

Ez az eredeti tanítás, az astanga jóga módszertana. Nem adtam hozzá semmit. Ezek a modern irányzatok.. hát nem is tudom. Öreg vagyok én már ehhez.

Ez a módszer meglehetősen megterhelő fizikai szinten. Hogyan oktatod azokat, akik rossz fizikai állapotban vannak?
K. Pattabhi Jois: Gyenge testtel lehetetlen dolgozni. A jógaírások azt mondják, hogy a jóga gyakorlása karcsúvá tesz, de ugyanakkor erőssé, mint egy elefánt. Neked jógikus arcod van. Egy jógi arca mindig mosolyog. Ez azt jelzi, hogy hallod a nádát, a belső hangot, és a szemeid is tiszták. Ekkor a látásod is éles, és kontrollálni tudod a bindut (életenergia, amelyet néha szexuális energiaként is magyaráznak). Ilyenkor a belső tűz kiterjed, a test pedig minden betegségtől mentes.

Háromféle betegséget különböztethetünk meg: testi, elmebeli és idegrendszeri kórok. Amikor az elme beteg, akkor az egész test megbetegszik. A jógaírások szerint: “manajéva manusanam karanam bandha moksajóhó”, azaz az elme a feltételekhez kötöttség és a felszabadulás oka is egyben. Ha az elme beteg és szomorú, akkor az egész test beteggé válik, és mindennek vége. Tehát először gyógyszert kell szerezni az elme számára. Ez a jóga: az elme gyógyszere.

Pontosan mi lenne az elme gyógyszere?
K. Pattabhi Jois: A jógagyakorlatok és a helyes légzés. Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Ez minden. Gyakorolj, hogy az idegrendszer és a keringés tökéletessé váljon, ez különösen fontos. Jó keringéssel nem lesznek szívproblémáid. A bindu kontrollálása szintén nagyon fontos, nem szabad pazarolni. Az embereket ez tartja életben: a bindu visszatartása; ha az összes elfogy, akkor halott ember vagy. Ezt mondják az írások. A mindennapos gyakorlás által megtisztul a szív, az elme pedig lassan szabályozottá válik. Ez a jóga módszere.

“Jógas csittavritti niródhaha” (Jóga-szútre I.2): a jóga az elme hullámainak szabályozása.

Eddig főként az ászana és pránájáma gyakorlásáról beszéltünk. Mi a jelentősége az astanga jóga első két ágának, a jamának és a nijamának?
K. Pattabhi Jois: Nagyon nehéz őket megvalósítani, ha gyenge a a tested és az elméd, és nincsenek szilárd elveid. A jamáknak öt ága van: ahimszá (nem ártás), szatja (igazság), asztéja (nem lopás), brahmacsarja (önmegtartóztatás) és aparigrahá (nem birtoklás). Az ahimszá lehetetlen, az igazság szintén nagyon nehéz. Az írások szerint azt az igazságot kell mondani, ami kellemes, viszont ne mondjunk olyat, ami igaz, de fájdalmat okoz. Továbbá ne is hazudjunk, nem számít milyen édesen hangzik. Ez nagyon nehéz. Csak a kellemes igazságot mondjuk, mivel aki kellemetlen igazságot mond, az halott ember.

A gyenge elme gyenge testet eredményez. Ezért kell erős alapokat építenünk az ászanával és pránájámával, hogy a testünk, az elménk és az idegrendszerünk is megfelelően működjön; utána dolgozhatunk az ahimszán, a szatján és a többi jamán és nijamán.

Mi a helyzet az astanga jóga többi ágával? Tanítasz meditációs technikákat?
K. Pattabhi Jois: A meditáció dhjána, azaz az astanga rendszer hetedik tagja. Miután egyik tag tökéletes, utána mehetünk a következőre. A dhjánához képesnek kell lennünk egyenes háttal, csukott szemmel ülni, miközben a orrtőre fókuszálunk. Ha nem így végzed, akkor szétszórttá válsz. Ha a szemek nyílnak és záródnak, akkor az elme is követni fogja őket.

A jóga 95% gyakorlat, csak 5% elmélet. Gyakorlás nélkül nem működik; hatástalan marad. Ezért gyakorolnunk kell, a helyes módszert követve, lépésről-lépésre. Akkor pedig haladni fogunk előre.

A vinyásza szóval szokták jellemezni a tanítási módszered. Mi jelent ez a fogalom?
K. Pattabhi Jois: a vinyásza légzési rendszert jelent. Vinyásza nélkül ne végezz ászanát. Amikor a vinyásza tökéletes, akkor az elme szabályozott. Ez a legfontosabb: szabályozni az elmét. Patandzsali is ezt a módszert írja le. A szentírások szerint a prána és az apána kiegyenlítődik, ha a be- és kilégzések aránya állandó, és ha az elmével követjük az légzés útját az orrban. Ha így gyakorlunk, akkor a fokozatosan az elme is szabályozottá válik.

Ülő ászanák közben is tanítasz pránájámát?
K. Pattabi Jois: Igen, azután, hogy a padmásza tökéletes, mivel csak akkor leszel képes kontrollálni a gátizom környékét a múla bandhával és a torokzár (dzsálándhára bandha) is csak ekkor lehetséges. Sokféle pránájáma létezik, de a legfontosabb a kévala kumbhaka, amelyben a légzés áramlása, a ki- és belégzés szabályozott, majd automatikusan leáll. Ezt csak egy tapasztalt tanár szigorú felügyelete alatt szabad gyakorolni.

Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Amikor gyakorolsz új szemléletmódok és új gondolatok jelenne meg az elmédben. Az előadások nagyon érdekesek tudnak lenni: tartasz egy jó előadást, és mindenki azt mondja, hogy milyen csodálatos volt, de az előadások 99 és fél százaléka nem gyakorlatias. Hosszú évekig kell az ászanát és pránájámát gyakorolni. A szentírások szerint: “A hosszú ideig tartó alázatos és megszakítás nélküli gyakorlás elvezet a tökéletességhez.” Egy év, két év, tíz év… egész életen át kell gyakorolnunk. Miután az ászana és a pránájáma tökéletes, akkor következik a pratjáhára (az astanga jóga ötödik ága), az érzékek szabályozása.

Az első négy ág külső gyakorlatokat jelent: jama, nijama, ászana és pránájáma. Az utolsó négy belső, és automatikusan megjelennek, ha az első négy mesterévé válunk. A pratjáhára azt jelenti, hogy akármerre nézünk, Istent látjuk. A szabályozott elme képessé tesz arra, hogy mindenben az Átmant lássuk. Ekkor a világot Isten színezi meg. Bármit is láss, az Átmannal azonosítod azt. Az írások szerint az igazi jógi elméje teljesen elmerül az Úr lótuszlábában, és semmi sem zavarhatja meg őt, történjen bármi a külső világban.

Mit tanácsolsz azoknak, akik a jóga útját szeretnék járni?
K. Pattabhi Jois: A jóga mindenki számára lehetséges, aki őszintén vágyik rá. A jóga egyetemes. A jóga nem az enyém. De ne közelítsd meg a jógát üzleti szemlélettel és anyagi gazdagságra vágyva! Ha Isten közelében szeretnél tartózkodni, akkor az elmédet fordítsd Isten felé, és gyakorold a jógát. Az írások is megerősítik ezt: “a jóga gyakorlása nélkül hogyan érhetnéd el a moksát (felszabadulást) pusztán a tudás által?”

Az interjú eredetileg 1994-ben jelent meg, az interjút készített Sandra Anderson. A cikk eredeti címe “An Interview with K Pattabhi Jois: Practice Makes Perfect”, és a Yoga + Joyful Living Magazine-ból származik.

Astanga Ikonok: Saraswathi

Saraswathi Ashtanga Jois

Ha valóban igaz az a feltevés, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nő, akkor az astanga társadalom két legmeghatározóbb alakja, Guruji és Sharath mögött egy igazán rendkívüli nő áll, Saraswathi (nevét a tudás és tanulás istennőjéről kapta). Nem csak saját gyermekeinek, hanem gyakorlók millióinak édesanyja, tanára és valódi inspiráció mindannyiunk számára.

Saraswathi 1941-ben született és 10 éves korától 22 éves koráig szorgalmasan tanult édesapjával, Sri K. Pattabhi Jois-szal. Ő volt az első lány, akinek a felvételét engedélyezték a mysore-i Szanszkrit Egyetemre, hogy a jóga mellett a szanszkrit nyelv alapjait tanulmányozhassa. Éveken keresztül segédkezett Guruji mellett, de 1975 óta saját órákat is tart. 1986-ban egy kisebb forradalmat indított, amikor nőket és férfiakat egyszerre kezdett el tanítani. Saraswathi a mai napig szeretettel fogad minden Mysore-ba érkező diákot. Ő az összetartó kapocs a Jois családban, aki egyszerre gondoskodott édesapjáról és gyermekeiről, Sharmiláról és Sharathról, és a mai napig felügyeli, hogy rendben menjenek a dolgok.

Saraswathi Yoga

Életében mindig is a jóga volt a legmeghatározóbb tényező. Ugyan játékosan már egészen kicsi korától elkezdte felfedezgetni a különböző jóga pózokat, rendszeresen és komolyan tíz éves korában kezdte meg a gyakorlást. 22 éves korában, amikor édesanyja hirtelen nagyon beteg lett és kórházba kellett szállítani, Saraswathi azonnal átvállalta a háztartással kapcsolatos teendőket, ápolta édesanyját, illetve gondját viselte édesapjának és fiatalabb testvéreinek is. Eleinte mindez az ászana gyakorlás rovására ment, viszont így a jóga többi ága nagyobb hangsúlyt kapott.

26 évesen kötöttek házasságot és költöztek a Calcuttához közel lévő Jamshedpurba férjével, M.S. Rangaswamy-val. Előre elrendezett frigy volt és a tradíció szerint a feleségnek követnie kell a férjét. Távol a családjától Saraswathinak nem volt sok lehetősége sem gyakorolni, sem rendszeresen tanítani, de kis gyerekekkel továbbra is foglalkozott. Férje nagyon elfoglalt volt és sokat utazott, ezért amikor terhes lett, visszaköltözött a szülői házba. Először, 1969-ben egy kislánynak, Sharmilának, majd 1971-ben egy kisfiúnak, Sharathnak adott életet és édesapja mellett folyamatosan segédkezett a tanításban. A gyerekek jövőjéről és tanulmányairól is gondoskodni kellett, aminek a folyamatos utazások nem tettek volna jót, így Saraswathi úgy döntött, hogy Mysore-ban marad, a férje pedig mindig meglátogatta őket, amikor csak elfoglaltsága és ideje engedte. Sharath nagyon gyengécske volt kicsi korában, nem szeretett iskolába járni és sokat betegeskedett. Mindenféle betegséget összeszedett, tüdőgyulladást, hasmenéses rohamokat… 7 éves volt, amikor Lakshmipuramban az új iskola építési munkálatai folytak. Sharath a téglákon játszott, leesett és eltörte a lábát. Fekvőgipszet kapott és 3 hétig nem mozoghatott. A hemoglobin szintje hirtelen nagyon alacsony lett és reumás lázat kapott. Annyira legyengült, hogy ezután még 4 hónapon keresztül nem tudott kikelni az ágyból. 4 és 14 éves kora között szinte folyamatosan történt vele valami, de Saraswathi sosem tágított mellőle. Anyagilag is nehéz időszak volt, és Saraswathi ekkor döntött úgy, hogy elkezd saját órákat is tartani. Nem hirdethette magát, mert Guruji szerint ez nem lett volna helyes, viszont egy diákja, egy amerikai hölgy, Sally Walker feladott helyette egy hirdetést az egyik Hindu újságban és ajándékként az orvosuk is reklámozta őt a Mysore Star magazinban. Ezt követően számos diák jelentkezett; azonban ahogy a tanítványok létszáma, úgy az irigység is egyre nőtt. Olyanok is voltak, aki túl drágának tartották az órákat. Később, mikor Guruji már külföldön is tartott órákat, Saraswathi maradt a Shalaban gondoskodni tanítványairól. 11 éven keresztül csak nőket tanított, majd 1986-től férfiakat és nőket vegyesen. Sokan kritizálták emiatt a radikális változtatás miatt, de ő mindezzel nem törődve elhatározta, hogy legjobb tudása szerint fogja ezentúl is tanítani az érdeklődő diákokat.

Saraswathi Mysore Ashtanga

Édesanyja kezdte el Sharath-ot is tanítani, hogy gyorsabban gyógyuljon és erősödjön. Sharath eleinte vonakodott, mert inkább a krikettet preferálta, de az erős családi befolyás hatására a rendszeres gyakorlás meghatározóvá vált az ő életében is, és viszonylag hamar nagyapja segítségére tudott lenni a tanításban. Saraswathi mindkét gyermeke saját feladatának tekinti, hogy ugyanúgy terjesszék az astanga jógát, ahogy azt nagyapjuk tette. Sharath a mai napig Mysore-ban, Sharmila pedig Bangalore-ban él és tanít.

Saraswathi

2002-ben, amikor az iskola Gokulamba költözött, Sraswathi ismét édesapjával együtt tanított. Hajnali 5-től segédkezett, majd 8-9.30 között saját óráit tartotta minden reggel.

Jelenleg a Main Shalától pár perc sétára található saját iskolájában tanítja a Mysore-be érkező kezdő tanítványokat, illetve régi, haladó diákjait is. A mysore-stílusú órái már hajnali 4:30-kor elkezdődnek, de még emellett is marad ideje, hogy délutánonként a Main Shala termében az indiai gyakorlókat oktassa.

Saraswathi Jois, az elszántság és határozottság asszonya, akinek kitartása és elkötelezettsége forradalmat indított az Astanga jóga világában. Egy nő, akinek a jelenléte a KPJAYI jógaiskolában erőteljes és meghatározó, mégis békét, nyugalmat és szeretetet árasztó. Egy nő, aki nem a szavak, hanem a tettek embere, aki oly sokakat ösztönöz, hogy túllépjenek saját korlátaikon.

Saraswathi from Change For Balance on Vimeo.

Gondolatok

„Ne siess, adj időt a gyakorlásnak… Minél jobban sietteted, annál kevésbé érted meg, miről is szól valójában. Mindennek megvan a maga ideje. Ezért hagyd, hogy minden a maga idejében jöjjön. Egy virágnak, egy fának is szüksége van a megfelelő időre és feltételekre, hogy kifejlődhessenek. Miért lennénk mi emberek különbözőek? Fejlődni a jógában annyit jelent, mint fejlődni az életben; és amikor ezt elkezded érezni, rájössz, hogy ez valóban így igaz.”

„Az Istent vagy az Istennőt ne a külvilágban keresd. Tanulj meg befelé figyelni és fedezd fel az isteni energiát magadban.”

„Egy kevésbé rugalmas testben sokkal nagyobb lehetőség rejlik, ami a jóga tanulást illeti. Ha valaki nagyon hajlékony, akkor könnyen a bhóga (élvezet) csapdájába eshet.”

„Hallgass a szívedre és hagyd, hogy vezessen az életben.”

„Mindenki az édesapám sikereit emlegeti. Igen, valóban nagyszerű, amit elért, de vajon belegondolnak az emberek, hogy mi mindenen kellett keresztülmennie mindezért?”

„Először is tisztelned kell a tanáraidat, akik elhozták neked ezt a jógát. Guru – múla, az alap. Ha nem adod meg a kellő tiszteletet, akkor Istenhez sem érhetsz el. Ez nagyon fontos. Sokan változtatnak a módszeren, az egójuk miatt teszik. Keresd meg a számodra legmegfelelőbb tanárt és maradj vele. Ha folyton váltogatod, az nem helyes, össze fogsz zavarodni. Ha az elméd elég erős, kitartasz a tanárod mellett. Addig keresd, amíg meg nem találod, a szívedben fogod érezni, amikor találkozol az igazival.”

Női szemszögből

Az anyaságról: „Tíz évembe telt, hogy rendesen megtanuljam az ászanákat, és aztán két gyerekbe, hogy elfelejtsem őket, de velük a tapasztalat, amit így a jógában szereztem messze felülmúl mindent, amit ászanagyakorlás valaha adhatott volna.”
Nagymamának lenni: „Most, hogy nagymama is vagyok, már a jógát is nagyszerűen csinálom.”
A női ciklusról: „Egy nőnek meg kell tanulnia figyelni a ciklusára és ilyenkor pihenni, nem pedig erőltetni a gyakorlást a menstruáció napjai során.”

Terhesség alatt gyakorolni: „Terhes nőknek is ajánlott és jót tesz a gyakorlás. A légzés oxigént visz a vérbe és a babához is. A baba is mozog, és az anyuka is rugalmas marad. A terhesség első szakaszában és a szülés után azonban érdemes 3 hónapot kihagyni és pihenni. Egy kicsit azért persze szabad gyakorolni, de semmi ugrálás. Az ülő ászanák és a légzés a legjobb. Persze az egyéntől is függ, ajánlott konzultálni az orvossal.”

Nőnek lenni: „A férfiak fizikailag erősebbek, mint a nők, de a nők tehetségesebb jógik.”
Az élet különböző szakaszaiban a jógagyakorlásunk természetesen folyamatosan változik, és sokkal többé válik, mint csupán az ászanák gyakorlása. Nőnek, anyának lenni, és felelősségteljesen vezetni a háztartást sok energiát igényel, és ez az energia sokfelé irányul. A jóga gyakorlásunk biztosítja azt az erőt és bátorságot, hogy szeretettel el tudjuk fogadni a változást. Ami azonban mindig változatlan marad, az a tiszta tudat és az egyensúly, ami az astanga jóga gyakorlásának köszönhető. Az éveken át tartó gyakorlás adja a keretet, hogyan éljük életünket nap, mint nap.

Forrás:
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois
http://aysnyc.org/index.php?option=com_content&task=view&id=175&Itemid=37
http://kpjayi.org/biographies/saraswathi
http://www.saraswathiastanga.com/saraswati.html

A hónap bandhája: március

Pavitra_Snapseed

Kivételes alkalom, hogy március hónap bandhája nem egy Bandha Worksös növendék, hanem mysore-i lakos. Ebben a hónapban a rovat szerkesztője szokásos éves továbbképzésén tartózkodott Indiában, így “jobb híján itt kellett” találni egy izgalmas astanga gyakorlót. A választás egy KPJAYI-s (K. Pattabhi Jois Ashtanga Yoga Institute) évfolyamtársra esett, aki dzsáin család sarjaként, mély spirituális gyökerekkel rendelkezik, így kivételes szemszögből enged betekintést az olvasónak egy indiai brahmin astangás gyakorlásába. Fogadjátok szeretettel Pavithrát.

BW: Mióta gyakorolsz astanga jógát?
Pavithra: 2008 óta gyakorlok astangát.

BW: Sharath volt az első tanárod?
Pavithra: Mi, mysore-i lakosok általában délután gyakorlunk. Amikor én elkezdtem járni, akkor Guruji már idős volt, az órák alatt a gyakorlók előtt ült egy széken, miközben Srimati Saraswati és Srí Sharath tanított. Néha Guruji is igazított, javított, például engem upavistha kónászanában. Mivel én 2001-ben már elkezdtem hatha jógát gyakorolni: azaz ászanákat vinyászák nélkül, ezért hozzászoktam, hogy ebben a testhelyzetben mindig a nagylábujjat fogtam. Ezért ő mindig rám szólt, hogy a lábfejet fogjam.

BW: A hatha jógát kitől tanultad?
Pavithra: A szülővárosomban volt egy tanárom, aki szintén Guruji tanítványa volt (Dr. K. Krishna Bhat, a Mangalore University Jóga tanszékének vezetője). Az egyetemen tartott jógaterápia tanfolyamokat, ahol csak ászanákat tanultunk, de nem vinyásza rendszerben.

BW: Szerinted, ha a hatha jóga órákon nem végeztetek vinyászákat, akkor az astanga jóga nem is a hatha jóga része?
Pavithra: Srí Sharath említette a legutóbbi konferenciáján, hogy mi hatha jógát gyakorlunk, nincs más rendszer, de manapság az a szokás, hogy ha vinyásza rendszerben gyakorlunk, azt astanga jógának hívjuk, különben hatha jóga az elnevezés. De a valójában nincs különbség a szentírások szerint, hiszen a hatha jóga jelentése az, hogy az idá és a pingalá kiegyensúlyozása, és éppen ezt tesszük a vinyásza jógában is. Csak a nevük különbözik.

BW: Milyen célból kezdtél el ászanákat gyakorolni?
Pavithra: Gyermekkorom óta nagyon érdekelt a spiritualitás. Dzsáin családban nőttem fel, és már nagyon fiatalon elkezdtük tanulmányozni a szentírásokat, amelyekben egyértelműen leírják, hogy élet célja az önmegvalósítás. Ez nagy hatással volt rám, és mindig is úgy gondoltam, hogy ez a gyakorlás spirituális gyakorlás. Amikor a jógaterápia tanfolyamra jártam, akkor a Jóga-szútrákat is tanulmányoztuk: jógascsittavritti niródhaha tadá drastuh szvarúpé ‘vaszthánam: tehát a jóga által meglátod a valódi Éned. Az ősi jógaírások már a legelején tisztázzák, hogy a jóga célja az önmegvalósítás, ezért én így tekintettem erre a gyakorlásra. A tanfolyam sokat segített egészségügyi szempontból is, mivel előtte elég gyenge volt az immunrendszerem, és sokat betegeskedtem. Az ászanák, a légzőgyakorlatok és a kriják ezt a problémát teljesen megoldották. Tehát nagyon hasznosnak éreztem, de mivel a gyakorlás elsődleges célja nem a testi egészség megőrzése volt számomra, ezért lassan elkezdtem azt érezni, hogy a gyakorlásom eltávolodott az általam keresett irányból, a jóga eredeti céljától. A jóga célja az önmegvalósítás, Istenen és az Önvalónkon végzett meditció, nem a testi egészség. Ez az orvosok és az ájurvéda feladata, amelyet az ezzel kapcsolatos írások meg is erősítenek. Ezek szerint a test három dósából épül fel, és ezek egyensúlyának a zavara okozza a betegségeket.Tehát az ájurvéda célja az egészség visszaállítása, míg a jóga célja a csittavrittiniródhaha. Ez egyértelművé teszi, hogy a jóga spirituális gyakorlás és nem terápia. Ha valaki egészséges, akkor együttérzésből segíthet másokon is jógaterápia által, de ez nem a jóga célja. Tehát én túl sok energiát kezdtem arra pazarolni, hogy különféle betegségeket tanulmányoztam, kezdtem kimerülni, és úgy éreztem, hogy ennél intenzívebb gyakorlásra van szükségem. Illetve a hatha jóga gyakorlatok hatására nem éreztem semmilyen fejlődést a spirituális életemben. A fejlődést számomra az astanga jóga jelenti, azaz a nyolc ág, ezért fontos fokozatosan fejlődnünk, hogy megerősödjön a tüdőnk a pránájáma gyakorlatokhoz, a testünk pedig a hosszan tartó üléshez. Ez az elv pedig hiányzott a hatha jógából, ezért megkérdeztem a tanárom, hogy ő mit javasolna. Ő nagyon elfoglalt volt az egyetemi órái miatt, ezért azt javasolta, hogy keressem fel Gurujit, amit 2003-ban meg is tettem. Ő megengedte, hogy járjak az óráira, de akkoriban az egyéb kötelességeim ezt nem tették lehetővé, ezért csak 2008-ban kezdtem meg a gyakorlást. Már a legelején éreztem, hogy ez olyan rendszer, amely működik és valóban segíti a spirituális életet. Nap, mint nap, amikor kilépek a sála ajtaján úgy érzem, hogy új ember vagyok.

BW: Tehát számodra ez spirituális szádhana?
Pavithra: Az astanga első öt ága a bahiranga (külső) jóga, míg az utolsó három antaranga (belső) jóga. Az ászana önmagában testgyakorlás, és semmi köze a spiritualitáshoz, egyszerűen testtartások. A spiritualitás csak akkor jön a képbe, ha meditálunk az Önvalónkon vagy Istenen. A spirituális gyakorlat olyan gyakorlat, amely kapcsolatban van a lélekkel. Tehát ez csak egy előkészület., mivel először képessé kell válnunk ülni, majd szabályozni a légzésünk. Ha a légzés szabályozott, akkor az elme is az, és elkezdhetünk az Önvalóra fókuszálni. Tehát ez egy előkészület, azonban ezzel együtt Krisna azt mondja a Bhagavad Gítában, hogy “aki Rajtam meditál, az valódi jógi”. A bhávana szamápatti akkor érhető el, ha ászanagyakorlás közben megfelelő elmeállapotban vagyunk. Tehát ha fizikai szinten ászanákat végez valaki, akkor nem tudjuk, hogy közben mire gondol. Ezért Krishnamacharya azt írja a könyveiben, hogy meditálhatunk Visnun vagy Ádisésán, illetve a Jóga-szútrában van három szútra az ászanáról: szthiraszukhamászanam (stabil és kényelmes), tatah dvandvánabhigátaha, akkor lesz az ászana könnyed, ha meditálunk Anantán. Anantát többféleképpen magyarázzák: az ateisták végtelenként (hang) értelmezik, a teisták pedig Ádisésaként, tehát egy személyként, aki az egész Univerzumot stabilan tartja, vagyis ő jelképezi a stabilitást. Így hát rajtunk múlik, hogyan meditálunk. Választhatunk egy spirituális tárgyat, és az ászana is lehet spirituális.

BW: Szerinted másképp kell az indiai brahminokat és a nyugati tanítványokat tanítani?
Pavithra: Guruji sosem foglalkozott azzal, hogy egy tanítvány nyugatról jött-e vagy a saját unokája volt, mindenkit ugyanúgy tanított. Ha gyakorlás elején még nem is ismeri valaki a jamákat és a nijamákat, idővel természetesen fel fog benne merülni az igény, hogy gyakorolja őket, Sharath konferenciái pedig arra valók, hogy minél többet hallhassunk ezekről a témákról. Az, hogy valaki brahmin családba születik, még nem jelenti automatikusan azt, hogy tiszta életet fog élni.

BW: Tudjuk, hogy sokat tanultál az ajurvédáról, szerinted minden testtípusnak megfelelő az astanga jóga sorozatainak gyakorlása?
Pavithra: Amint már említettem az ajurvéda célja a dósák kiegyensúlyozása, a jóga pedig az elmével foglalkozik. Tehát a Jóga-szútrákban nincs közvetlen utalás a dósákra, közvetett utalásokat találhatunk, például a kilenc testi akadályra, mint például a betegségek. Továbbá a hatha jóga írások is foglalkoznak a témával, mint a Hathajóga-pradípiká vagy a Ghéranda szamhita. Ezek a szövegek írnak a satkarmáról: akinek az egyensúlytalanság miatt túl sok nyálka vagy zsír van a testében, azoknak krijákat kell végeznie mielőtt a pránájáma gyakorlásába kezdenének. Tehát beszélnek a dósákról, és a kiegyesúlyozásukról kriják által. Illetve amikor az ászanákról és azok hatásairól van szó, akkor is említést tesznek róluk (például növelik az agnit, azaz pittát). De ennek ellenére sincsenek kifejezetten adott testtípusokra kidolgozott gyakorlatsorok még a hatha jóga írásokban sem. Ez azért van, mivel a jóga célja az önmegvalósítás nem az testi egészség.

BW: Utolsó kérdés: a Jóga-szútrák nem írják, hogy keressünk fel egy gurut és tőle tanuljunk. Szerinted mi a jelentősége a guru paramparának?
Pavithra: Igen, valóban nincs közvetlen utalás arra, hogy keressünk fel egy gurut, de a nijamák közvetetten erre is vonatkoznak: tapasszvádhjájésvarapranidháná. A szvádhjájá azaz az Önvaló tanulmányozása során olyan könyveket kell tanulmányozni, amelyek ezekkel a témákkal foglalkoznak. Számunkra ez elsősorban a Bhagavad Gítát jeleni, amely a védikus irodalom esszenciája. A Bhagavad Gítában pedig maga Srí Krisna mondja, hogy gurutól, parampará által kell tanulnunk, és találnunk kell egy mestert, mivel például orvoslást vagy mérnöki tudományokat sem tanulhatok akárkitől, vagy magamtól, hanem megfelelő szakembert kell találnom. Így van ez a jógában is: csak egy megvalósított személy tud tanítani, aki már látta az igazságot, különben félre fognak vezetni. Nem nehéz belátni, hogy pár könyv elolvasása és néhány videó megnézése nem lesz elég a téma mély megértéséhez. Gyakorolnunk kell egy megfelelő tanárral, aki ki tudja javítani a hibáinkat, amiket mi észre sem vennénk. Ő már bejárta ezt az utat, és minket is végig tud rajta segíteni. Ebben a tradícióban a szentírásokból kiderül, hogy az Ísvara pranidháná, azaz Istennek és a gurunak való meghódolás az egyik legfontosabb dolog az Önmegvalósításhoz. Még a Hathajóga-pradípiká is azzal indul, hogy a jógi keressen fel egy magányos helyet és kezdjen el gyakorolni a guruja utasításai alapján. Tehát a guru útmutatása alapján kell a szádhanát végezni. Ez nagyon fontos, mivel akinek az egója meghódolt, csak az pillanthatja meg az Önvalót. Ezt még a legnagyobb bölcsek életében is láthatjuk, mint Krishnamacharya, aki, amikor a maharadzsa meghívta őt Mysore-ba tanítani, akkor azt mondta, hogy “minek menjek, én boldog és elégedett vagyok a mostani életemmel is.” Az emberek viszont azt gondolták, hogy a király kérésének mindig  engedelmeskedni kell. Krishnamacharya azonban azt mondta, hogy ő csak két személy előtt hódol meg: guru és Isten előtt. Tehát a pénz nem érdekelte, és annyira nagy volt a tudása és a megvalósítása, hogy legyőzött minden félelmet. Ilyen megértése van a nagy bölcseknek. Sőt azt is hallottam, hogy megőrizte a guruja, Rámamohan Brahmacsári cipőjét, és még egészen idős korában is mindig a fejére helyezte, így fejezve ki a határtalan tiszteletét iránta. Az ilyen nagy szentek példáját pedig valóban érdemes követnünk.

BW: Köszönöm szépen az interjút!

Astanga Ikonok: Eddie Stern, egy nagyvárosi jógi története

Eddie Stern ashtanga yoga

„A nevem Eddie Stern, jógaoktató vagyok és az Ashtanga Yoga New York iskola igazgatója. 21 éves korom óta minden, amit csináltok, az a jógához kapcsolódik. Ha olyan lehetőséggel találkozom, ahol azt látom, hogy a jóga segíthet, és valaki felkér, hogy tegyek valamit, mindig igent mondok. Ez erről szól, nagyon egyszerű. Ha tudjuk, hogy adhatunk valakinek valamit, ami enyhíti a szenvedését, akkor cselekednünk kell.”

Nemrég Eddie a „The Chopra Well” program keretein belül számos motivációs videót készített, amelyek különböző élettörténeteket mutatnak be. Mindennapi hősök (Juquille, Yuko, Michael, Abdi, Anthony, A Horizon Fogda története, a „RAPP story”) és híres emberek (Moby, Russel Brand, Deepak Chopra, Russel Simmons) mesélik el, milyen hatással van rájuk és hogyan alakította át az életüket a jóga. Történetek erőszakról, drogfüggőségről, rákról, hátrányos helyzetű fiatalokról és családon belüli erőszakról, sorsokról, amelyek a jóga hatására teljesen új fordulatot vettek.

„The Chopra Well” egy teljesen új Youtube csatorna, amelyet azért hoztak létre, hogy ösztönözze az embereket a teljesebb, tudatosabb, egészségesebb életmódra. A küldetés része elérni a 100 milliós kritikus tömeget, a cél, hogy a program hatására minimum száz millió ember tapasztaljon életében pozitív változást. Naponta jelennek meg műsorok az egészséges életmódról, wellnessről, spiritualitásról könnyed és humoros formában. A mottó: „Légy jelen a jövőre.”

Eddie továbbá aktív részese az úgynevezett „Ashtanga Yoga Outreach” és a „Lineage” projekteknek is, amelyek célja Egyesült Államok szerte beteg vagy hátrányos helyzetű emberek és fiatalok életébe a jóga gyógyító erején és a tudatosságon keresztül pozitív változásokat vinni.

Eddie az egyik legfiatalabb az úgynevezett “szenior” astanga tanárok közül, mivel majdnem 20 éven keresztül tanult Gurujival megszakítás nélkül. Az egész életét a tanulásnak, a fejlődésnek és a tanításnak szentelte. Tanulmányozta a szanszkrit nyelvet és az ősi indiai szentírásokat, ahogy a hagyományokat és az indiai kultúra minden jellegzetességét. Eddie az úgynevezett „nyugati indiai” gondolkodást személyesíti meg, és életmódja hűen tükrözni, hogyan lehet ezt a mindennapjainkban alkalmazni. Világszerte elismer, rendkívüli tanár, az Ashatnga Yoga New York iskola és a Broom Street-i Ganesha templom alapítója, továbbá számos jógával és hindu filozófiával kapcsolatos magazin és könyv szerzője.

Guy Donahaye-el együtt állították össze azt a különböző interjúkból álló könyvet, amelyben Guruji legrégebbi és legtapasztaltabb tanítványai szólalnak meg és mesélik el személyes történeteiket, osztanak meg rendkívül szívhez szóló pillanatokat és azt az átalakulást, amit a rendszeres gyakorlás hozott az életükbe. Csak egy pár név a sok közül: Saraswathi Rangaswamy, Sharath Jois, Manju Jois, David Williams, Nancy Gilgoff, David Swenson, Tim és Chuck Miller, Richard Freeman, Dena Kingsberg, Lino Miele, Rolf Naujokat és még sokan mások…

A könyv olvasásakor nem csak Gurujira emlékezhetünk, hanem szinte személyes élményünkké is válik, milyen is az, amikor az ember a Tanárával gyakorolhat.

Eddie ebben a könyvben mesél arról, hogy korábban mennyire nem övezte tisztelet a jógát, mint tudományt, és az indiai kultúra részeként sem tulajdonítottak neki túl nagy jelentőséget. Úgy tartották, hogy a jógát csak szerzetesek, sarlatánok vagy mágusok gyakorolhatják. Guruji azonban olyan rendületlenül hitt a jóga nagyszerűségében és népszerűsítésében, hogy mára a nyugati világ szinte elképzelhetetlennek tartja, hogy ez valaha Indiában nem így volt.

1988-ban, első indiai útja során Eddie meg volt róla győződve, hogy minden indiai jógázik és rendkívül meglepődött, amikor azt tapasztalta, hogy a többség egyáltalán nem is foglalkozik vele. Még az 1990-es évek elején sem övezte semmiféle kulturális tisztelet ezt az irányzatot, pedig köztudott volt Indiában, hogy milyen jó hatással van a jóga az egészségre, a testre és a lélekre egyaránt. A nyugati világot azonban sokkal inkább valamiféle spirituális küldetés hajtotta és vezette el Indiába.

1991-ben India épphogy csak engedélyezte a nyugati importot, Pepsi és Coca Cola, a többi hasonló nagy márka és a gyorsétterem láncok még nem szennyezték a vidéki tájakat. Palackozott vizet is alig lehetett kapni, az út a postára egy egész napos program volt, éppúgy, mint távolsági telefonhívást foglalni vagy a bankban pénzt váltani. Minden sokkal több időt és persze türelmet igényelt, amivel mi nyugatiak sokszor hadilábon állunk. Eddie-nek sok mindennel ugyan már nem kellett megküzdenie, nem úgy, mint elődjeinek a ’70-es években, de a mindennapokban számos dolog továbbra is kihívást jelentett. Egy forró fürdő például komplett luxus volt, e-mail nem létezett és napokig tartott az út Mysore és New York között. Mindezt azonban ellensúlyozta a helyiek kedvessége; nem telt el úgy nap, hogy vadidegenek ne hívták volna meg a nyugati diákokat egy pohár teára vagy egy kis harapnivalóra az otthonaikba vagy akár több napos lakodalmakba.

Pont ezek a sorozatos nehézségek és tapasztalatok tették az indiai tartózkodást olyan értékessé; az élet egyszerűsége és az a felismerés, hogy ilyen szerény körülmények között is lehet boldognak lenni. Elmondása szerint Eddie-nek igazán ínyére volt ez az életforma, nagyon szerette az Indiában töltött időt és a kilencvenes években még nem is gondolta volna, hogy hamarosan tömegek érkeznek majd Mysore-ba. Mielőtt megnyílt volna az új iskola Gokulamban, 20-24 gyakorló már szinte soknak számított és „elviselhetetlennek” tűnt a zsúfoltság. Akkoriban 4-8 számított „normálisnak”.

Ami igazán megkülönböztette Pattabhi Jois tanítási módszerét a többi irányzattól, az a háttérirodalom hiánya. A tanulás és a kutatás pont emiatt volt sokkal nagyobb kihívás. B.K.S. Iyengar, Paramahansa Yogananda és Swami Vishnu-devananda számos könyvet írtak, de Gurujitől csak első kézből lehetett tanulni, könyvekből nem. Pár angol nyelvű instrukcióval és elsőre félelmetesnek tűnő igazításaival olyan pózokba tudta csavarni a diákokat, amelyeket maguktól biztos nem mertek volna megközelíteni. Korlátozott angol tudása miatt minden végtelenül le volt egyszerűsítve, és talán pont erre volt szüksége a szellemileg túlképzett nyugatiaknak: a múla bandha egyszerűen csak „Szoríts az ánuszodat!” volt; az utasítás a légzéssel kapcsolatban kimerült abban, hogy „Lélegezz szabadon!”; és amikor valamilyen témával kapcsolatban kérdés merült fel, következett a már számunkra is jól ismert instrukció: „Gyakorolj és minden jön magától!”.

Az angol komoly nyelvi akadályt okozott, de Kannada nyelven, az anyanyelvén Guruji szenvedélyesen mesélt a jóga és a szentírások, a filozófia és a mitológia összefüggéseiről. Ez sokszor a kincsvadászatra hasonlított, megtalálni magát a forrást, amiből Guruji idézett, majd a szövegrészt magát. A kutatásba vetett fáradozás azonban így vagy úgy mindig meghozta gyümölcsét.

Valójában ez is az indiai tradíció része, hogy a diáknak igyekeznie kell megértenie a tanárát, nem pedig várni, hogy a tudást ezüst tálcán kínálják fel előtte. A tanár megmutatja, hogy mit és hogyan kell csinálni, azonban a diáknak kell megszerezni a tapasztalatot kitartó és elhivatott gyakorlással.

Gondolatok Gurujiről

Eddie Stern Mix

 

“Sri. K. Pattabhi Jois sokszor idézett nekünk a Bhagavad Gítából – mindig azt mondta, hogy a testek jönnek és mennek, váltogatjuk őket, mint a ruhákat. A lélek azonban örök, nem születik és sosem hal meg. Mindazonáltal mindannyiunk kapcsolata Gurujival olyan rendkívül személyes és bensőséges volt, amit nem lehet a fenti példához hasonlítani. Mivel a lelke halhatatlan, így nem kellene bánkódnom, de hiányozni fog annak az úriembernek a teste, aki 93 éven keresztül hordozta ezt a lelket és sugározta e lélek ragyogását. Hiányozni fog a mosolya, a gyermeki kíváncsisága, amely fiatalon és egészségesen tartotta a hosszú évek során. Hiányozni fog, ahogy befogadott minket az otthonába, az életébe, a jógájába. Hiányozni fog koncentrációjának abszolút intenzitása, hozzáállásának tisztasága, és az a képessége, hogy a bonyolult összefüggéseket végtelenül leegyszerűsítve adja át.
Mindez útmutatóul szolgál ahhoz, hogyan éljem az életemet, a guru áldása nem csak a szavaiban rejlik, hanem abban, ahogyan ő maga hogyan él. Guruji ebben is kiváló példa volt. Nagyon szerette a feleségét, a családját, és elárasztotta őket mindennel, ami tőle tellett. Mint brahmin, végig kitartott a dharmája mellett, imádkozott, sosem hagyta abba tanulmányait, a tanítást, és a jótékonysági munkálatokat. Mégis, mindemellett a rituális tisztaság mellett előítélet nélkül be tudott fogadni számos generációt a nyugati világból, akik évről évre özönlöttek az iskolájába; és akik közül inkább többen, mint kevesebben – engem is beleértve – szerencsétlen hippiként érkeztünk.
Még gyerekek voltunk, amikor először találkoztunk vele. Figyelte, ahogy keresztülmegyünk mindazon a fizikai fájdalmon, amíg a testünk hozzá nem szokott ehhez a rendkívül megerőltető gyakorláshoz; látta, ahogy megházasodunk, családot alapítunk, nevet adott a gyermekeinknek, csokival etette őket és velük nevetett. Mi pedig vele sírtunk, amikor meghalt a felesége és ünnepeltük élete nagy eseményeinél a 90. születésnapján, és amikor megnyílt az új iskolája Gokulamban.

Több volt, mint egy tanár. Ő volt a vezércsillagunk, ragyogó értékrendünk, ő volt a mi Gurujink.”

Forrás:
Guy Donahaye and Eddie Stern: Guruji – A Portrait of Sri K. Pattabhi Jois
http://ayny.org/urban-yogis-at-tedx.html
http://ayny.org/vedanta-vidvan-yoga-visharada-sri-k-pattabhi-jois.html
http://www.lineageproject.org/
http://www.huffingtonpost.com/the-chopra-well/
http://ashtangayogaoutreach.org/
http://www.yogajournal.com/wisdom/2568

Sharath konferencia 2014. március 2.

konferencia0302

Kicsit mesélnék az astanga jóga történelméről. Krishnamacharya óriási tudással rendelkezett. Indiában általában 15-20 évig kell egy egyetemen tanulni ahhoz, hogy valaki megkapja a megtisztelő vidván címet, amelyet Krishnamacharya ennél sokkal gyorsabban megszerzett szanszkritből. Ráadásul ezt még nyolc további témakör követte. Azonban ő nem elégedett meg az elméleti tudással (sásztra), amely önmagában nem ér semmit, hanem gyakorlati megvalósításra vágyott (szádhana), ezért felkerekedett, hogy találjon egy valódi jógamestert. Számos legenda kering manapság Krishnamacharya életéről, én azt fogom elmesélni, amit a nagyapámtól hallottam.

Ő azt mesélte, hogy Krishnamacharya Nepálba utazott, ahol addig kérdezősködött és kutatott, amíg a dzsungelben egy barlangban rátalált mestére. Rámamohan Brahmacsári a feleségével és számos gyermekével élt ott. Amikor megérkezett hozzá, és beszélni szeretett volna vele, akkor először egyik fiát küldte a mester, hogy zavarja el a látogatót, ő nem fogad senkit. Azonban Krishnamacharya hajthatatlan volt, és hosszú órákat ült ott kitartóan, amíg végül maga a mester ment oda hozzá, és a következő beszélgetés zajlott közöttük:

– Mit keresel itt?
– Tanulni jöttem, kérlek fogadj el tanítávnyodnak, és taníts a jógáról, Mester.
– Nem, nem fogadok el tanítványokat. Itt van két csapáti, egyél, aztán indulj hazafelé.

Krishnamacharya ekkor szanszkritul szólította meg a gurut, és ékes szavakkal, a sásztrákat idézve győzködte őt, hogy a szándékai komolyak, és hajthatatlan a vágya a tanulásra. Ez lenyűgözte a mestert, aki erre azt mondta:

– Hát jól van, és meddig szeretnél nálam maradni?
– Örökké, de leglalábbis addig, amíg azt nem mondod, hogy véget ért a tanulóidőm.

Végül nyolc évig maradt a mesterénél. Miután befejeződött az oktatása, kérte Rámamohan Brahmacsárit, hogy nevezze meg a guru diksát, azaz kérjen bármit, amivel kifejezheti háláját az oktatásért. A kérés a következő volt: “Tanítsd és terjeszd ezt a jógát mindenütt.”

Guruja kérésének megfelelően Krishnamacharya utazni kezdett szerte Indiában, és városokban falvakban egyaránt tanított. Ekkoriban az országban mindössze öt asram volt, ahol jógát tanítottak, és ezek közül csak egy volt délen (Tamilnáduban), a többi mind északon, a Himalájánál volt található. Egy napon megérkezett Hasszánba, ahol szintén előadást valamint jógabemutatót tartott. Ennek az eseménynek a hírét hallotta meg Pattabhi Jois, aki egy barátjával együtt el is ment, és ott ült a nézők között. Teljesen lenyűgözte őt, amit látott, így másnap már fel is kereste Krisnamacharyát, és kifejezte előtte a vágyát, hogy a tanítványa szeretne lenni. A mester először alaposan kikérdezte a kisfiút, majd azt mondta neki, hogy másnap keresse fel. Így kezdődtek Guruji tanulmányai, és Hassanban két évig minden nap felkereste mesterét. Azonban Krishnamacharya továbbutazott.

Amikor Guruji betöltötte a 12. életévét, és megkapta a szent brahminzsinórt, eldöntötte, hogy filozófiát szeretne tanulni Mysore-ban, ezért megszökött otthonról. Mindössze 3 rúpiája volt, amit az avatás után kapott, és nagyon kellet vigyáznia, nehogy lebukjon. Ezért nem a falujában lévő vasútállomására ment, hanem elgyalogolt egy 15 km-re lévő településre, és csak ott szállt vonatra. Miután megérkezett Mysore-ba, egyenesen a Maharádzsa palotájába ment, mivel ott volt a Szanszkrit Főiskola. Akkoriban ingyenes volt az oktatás, bárkit felvettek, akinek komolyak voltak a szándékai a tanulás terén. Guruji tehát a főiskola hallgatója lett advaita filozófia szakon.

Körülbelül két év után Krishnamacharya is a városba érkezett, és a Maharádzsa megkérte őt, hogy tanítson jógát a főiskolán és a palotában egyaránt, miután felismerte, hogy egy különleges jógi látogatott el hozzá. Ekkor indult el a jógaoktatás Mysore-ban.

Guruji is hírét vette mestere érkezésének, és legnagyobb örömére lehetősége nyílt folytani a jógatanulmányait. Később ő is megnyitotta a saját sáláját Lakshmipuramban, majd a ’60-as években megérkeztek az első nyugati tanulmányai. Felkérték, hogy írjon egy cikket a pránájámáról a Life magazinba, aminek hatására megismerték őt az egész világon, és megindult a tanítványok özöne.

Kérdések és válaszok

Kérdés: Mit tanult Krishnamacharya a mesterétől a dzsungelben?
Sharath: Ugyanazt, amit ti itt. Astanga jógának Guruji nevezte el ezt a rendszert, előtte egyszerűen jógának hívták, nem kellett kategorizálni, hiszen a jóga egy. A jóga a csitta-vritti-niródha (elme hullámainak lecsillapítása), természetesen vannak különböző technikák, de a lényeg ugyanaz. Ezért nem ír Patandzsali az ászanákról, mert ő még természetesnek vette, hogy a technikát a parampará által gurutól kell elsajátítani, nem pedig könyveket bújva és videókat nézegetve. “Ékam, dvé, tríni menj fel kézenállásba” ez nem a parampará által leszármazott tudás, és nagyon helytelen technika. Természetesen nehéz jó gurut találni, de a szádhana abban a pillanatban kezdődik, amikor elkezdünk a gurunktól tanulni.

Kérdés: Hogyan ismerhetjük fel, hogy megtaláltuk a gurunkat?
Sharath: Általában onnan, hogy nem kedveled őt azonnal. Időbe telik, mire ráébredünk, hogy valóban ő a tanítónk. A guru először nagyon szigorú, nem kényeztet, hanem arra törekszik, hogy megértsd a lényeget. Próbál felébreszteni, ami néha fájdalmas lehet, de képessé tesz, hogy utána bármilyen helyzetben megálld a helyed. Gondoljunk csak Kirshnamacharyára, akkora erő áradt belőle a szádhanája miatt, hogy még a nagy professzorok is féltek tőle, és átmentek az utca másik odalára, ha szembejött velük.

Sharath konferencia 2013. október 13.

Ashtanga, astanga vinyásza vinyasa jóga yoga

Sokan amikor Mysore-ba jönnek tanulni, azt mondják, hogy az astanga jóga szülővárosát látogatják meg. Valójában a nagyapám 1945-46 között nyitotta meg az intézetet, az Astanga Yoga Nilayamot; előtte senki sem tudta, hogy mi is az astanga jóga.

Minden elismerés a nagyapámat illeti, mivel előtte ismeretlen volt a jóga nyolc ága – bár a hatha jógát már akkoriban is kedvelték. A nagyapám rengeteg tudást adott át a tanítványainak az astanga jógáról. Először tehát megnyitotta az Astanga Yoga Nilayamot, amely később átalakult az Ashtanga Yoga Research Institute-tá Lakshmipuramban. Miért hívták kutatóintézetnek? Azért mert a jóga gyakorolása maga is kutatómunka. Természetesen ne egy laboratóriumot képzeljünk el – a labor bennünk van a gyakorlás közben. Tehát ez az astanga jóga, folyamatos kutatás önmagunkban, miközben egyre jobban elmélyedünk ebben a gyakorlásban.

Én meg tudom nektek tanítani az ászanákat, de ha nem tesztek erőfeszítéseket, akkor nem kényszeríthetlek benneteket, hogy gyakoroljátok is őket. Mondhatom, hogy keressetek egy fát, de azt már nektek kell kitalálni, hogy hogyan másszatok fel rá. Az első lépés tehát az ászana – nem juthatunk azonnal a szamádhi állapotába. Még a sásztrák (szentírások) is azt mondják, hogy a jóga első lépése az ászana. De miért kell ennyiféle testtartást végezni? Miért kell ilyen sok fájdalmat átélnünk? A kérdésekre egy egyszerű szútra adja meg a választ: no pain no gain (fájdalom nélkül nincs fejlődés) /Sharath nevet/. Ha könnyű lenne ez az út, akkor már mindenki elérte volna a megvilágosodást.

Az alapokkal is foglalkozni kell – a jamákkal és nijamákkal – miközben az ászanákat gyakoroljuk. Ez a három nagyon fontos elem képezni a szilárd alapot. Ha pedig sikerült a testet és az elmét megtisztítani, akkor a többi ág is növekedni fog. Az első négy ág (jama, nijama, ászana és pránájáma) képezi a külső gyakorlatokat. Ha ezek stabillá válnak, akkor a többi négy (pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi) automatikusan meg fog jelenni. A jógának belülről kell fakadnia. Attól, hogy van egy szép Manduka matracunk még nem leszünk jó jógik, nem jelenti azt, hogy megvilágosodottak vagyunk. Ez csak akkor történik, ha erőfeszítéseket teszünk, ha végezzük a szádhanánkat. A szádhana azt jelenti, hogy elkötelezetten, odaadással, eltökélten és fegyelmezetten gyakorlunk – ha mind a négy tulajdonság jelen van, akkor a gyakorlásunk is át fog alakulni.

Ha viszont csak tanítani akarsz… a jóga nem arról szól, hogy authorized vagy certified tanárokká váljunk. A transzformáció a lényeg, az legyen a cél, hogy minél mélyebbre jussunk. Az, hogy minden haladó ászanát fel tudunk venni, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mélyre jutottunk. Az ászanák gyakorlása által egészségessé válik a test és azt elme – amíg viszont ez nem történik meg, addig hogyan is gondolhatnánk a dháranára (koncentrációra)? Ezek olyan akadályok, amelyek gátolják a további fejlődést, azonban az ászanák gyakorlása eltávolítja őket az útból. Az egészség ott kezdődik, ha két-három óráig tudunk padmászanában ülni. Az ászana hajlékonnyá, kitartóvá és erőssé tesz, valamint segíti a koncentrációt, azaz nem zavarnak meg többé a külső körülmények. Ezután már képes leszel órákig meditatív állapotban ülni. Addig kell az ászanákat gyakorolni, amíg ezt el nem érjük.

Kérdések és válaszok

Kérdés: Előreugrás közben belégzésre ugrunk és kilégzésre felvesszük a testhelyzetet, vagy belégzésre ugrunk, kilégzés, újabb belégzés és végül kilégzésre jön az ászana?
Válasz: Az első verzió a helyes.

Kérdés: Hány évig kell az astanga jógát gyakorolnunk?
Válasz: Az utolsó lélegzetedig /mindenki nevet/. Sok félreértés van az astanga jóga körül, például, hogy „óh, ez túl nehéz”. Nem hiszem, hogy az astanga jóga az előre- és hátraugrálásból és a láb nyak mögé tevéséből állna… Ez csak egyetlen ág a nyolcból. Ha nem gyakoroljuk a jamákat és nijamákat, akkor egyáltalán nem gyakorlunk. Vegyük például az ahimszát: ha nyolcvanévesen megölünk valakit, akkor nem követjük az astanga jógát. Ez egy életre szóló gyakorlás.

Kérdés: De mi a helyzet a fizikai gyakorlással?
Válasz: Addig kell törekedni rá, amíg a test engedi. Nyolcvanévesen elegendő a Napüdvözletek és a padmászana gyakorlása. Az ászanák fitten és stabilan tartanak. Lehetséges, hogy egy idő után nem leszel képes az összes ászanát minden nap elvégezni, de gyakorolj annyit, amennyit tudsz. Végezz el egy kísérletet: nézd meg, hogy milyen állapotba kerül az elméd, ha nem gyakorolsz három napig vagy egy hétig. Ez majd megmutatja, hogy miért van szükség az ászanákra.

Kérdés: Miért jobb oldalra kezdünk minden ászanát?
Válasz: Indiában a kezeket két különböző dologra használjuk /nevet/. Padmászanában mindig a jobb lábat helyezzük el először – így kapjuk a tökéletes lótuszülést.

Kérdés: Szükséges, hogy szigorúan kövessük a vegetáriánus étrendet?
Válasz: Ha az ahimszát is gyakorolni szeretnétek, akkor igen. Az elfogyasztott étel hatással van az elmére. A jóga gyakorlóinak fontos, hogy szattvikus ételeket fogyasszanak, ha követni szeretnék az ahmiszát. Nincs szükségünk húsra. Nézd meg a fogaidat, olyanok, mint egy tehén fogai, nem pedig egy tigrisé. Ti mindannyian különböző társadalmi háttérrel érkeztek, különböző kultúrákból. Úgy nőttetek fel, hogy húsételeket ettetek, ezt adták nektek a szüleitek. Én nem hibáztatom őket. De a vegetáriánus étkezéssel is be lehet vinni a szervezetbe minden szükséges tápanyagot. Én sosem ettem húst, mivel brahmin családból származom. Sőt fokhagymát sem fogyasztunk a szaga miatt, csak terápiás célból.

Kérdés: Én új vagyok itt az astanga közösségben, és azt vettem észre, hogy astanga nagyon híres nyugaton, ám itt Indiában sokkal kevésbé. Miért van ez?
Válasz: Valóban sok nyugatit vonz, mivel sokat segít a mindennapi életükben. A nyugati helyzettel ellentétben, itt Indiában szinte mindenki spirituális beállítottságú. Nyugaton nem támogatják a családtagok egymást. Ha a gyermek felnő, akkor kidobják a házból, és egyedül kell túlélnie ebben az őrült világban, így könnyen elsodorhatja az élet. Mindenki keres valamit, ami igazán megérinti őt. Az astanga jóga tehát sok embernek segített, és ezért ilyen népszerű. Ez mindig így volt – az indiaiak a nyugati kultúrát utánozzák, a nyugatiak meg az indiait.

Kérdés: Mit szeretsz a nyugati kultúrában?
Válasz: Nem is az kérdés, hogy mit szeretek vagy nem szeretek, inkább úgy fogalmaznék, hogy sok szempontból különbözik Indiától. Szeretek kilátogatni, majd hazajönni. Nagyon lenyűgöző világ, de nem nekem való. Szeretem Mysore-t, Gokulamot, az utcámat. Ha nyugatra megyek, jó érzés találkozni azokkal az emberekkel, akik nem tudnak elutazni Mysore-ba, és megosztani velük a tudást, amit kaptam. A nagyapám mindig azt mondta, hogy a jógát nem sajátíthatja ki senki, mindenkinek gyakorolnia kellene, és ezáltal boldog, egészséges életet élni. De nem mindegy, hogy hogyan jógázunk. Ezért amikor a világ különböző pontjaira utazom, akkor nagyon fontos, hogy megfelelően tanítsak, hiszen sokan nem ismerik a hagyományos mysore-i gyakorlást. Mysore a forrás, de sokan nem tudnak eljönni, ezért nagyon örülök, ha elutazhatok hozzájuk.

Kérdés: Mondanál pár szót a holdnapokról?
Válasz: A holdnapokon maradjatok otthon, csendben, különösebb teendők végzése nélkül. Ezeken a napokon nagyon erősek az energiák, az emberek pedig még a szokásosnál is őrültebbek. Ezért jó, ha pihentetjük a testet, és nem végzünk ászanákat, mivel könnyen megsérülhetünk a megváltozott elmeállapot miatt. Én minden szombaton olajfürdőt veszek, és egyszer pont szombatra esett a holdnap. Mivel utaztam, ezért nem tudtam róla, így tartottam a szokásos rutinom, majd utána három napig fájt a fejem. Ezért ne vegyetek olajfürdőt a holdnapokon.

Kérdés: Ha a férjem is szeretne astangázni, akkor én taníthatom őt otthon?
Válasz: Természetesen, csak vigyázz, hogy ne sérüljön meg /nevet/.

Forrás: http://suzanneelsafty.com/2013/10/19/conference-ashtanga-yoga-as-research-13th-october-2013/

12

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved