Az astanga nyitó és zárómantráról 2. rész

GuruJi's

A cikk előző része az alábbi linken olvasható.

A mantrák jelentése

Nyitómantra

Most, hogy már ismerjük a mantrák fordítását, érdemes elgondolkozni rajta, hogy vajon miért pont ezek a mantrák kerültek a gyakorlásunk elejére és végére. Az ászanák helyes kivitelezését, a légzéssel és a tekintettel történő összekapcsolását lehetetlen könyvekből vagy videókról megtanulni, elengedhetetlen közvetlenül egy tanár felügyelete alatt elsajátítani őket. Ráadásul az ászanák egymásra hatása olyan bonyolult rendszert hoz létre az astanga jógában, hogy a gyakorlók sosem próbálnák felcserélni őket, kihagyni elemeket vagy akár új sorozatot létrehozni, kivéve azokat a különleges és nagy jógikat, akik hosszú évtizedek alatt megértették a rendszer lelkét, és úgy találják, hogy szükséges hozzáhangolni azt az adott kor igényeihez. Ezért a tanárok pontosan úgy adják tovább a gyakorlást, ahogy azt ők is kapták. Így hosszú tanítói láncolatokat hoznak létre, amelyeket legegyszerűbben az alapító megnevezésével tudunk jellemezni. Az astanga jóga esetében Patandzsali a legrégebbi ismert láncszeme ennek a füzérnek, így természetes, hogy mielőtt belekezdenénk a gyakorlásunkba megköszönjük neki, hogy leírta ezt a technikát, és most mi is részesülhetünk az áldásos hatásaiból.

Mielőtt azonban közvetlenül Patandzsalihoz fordulnánk végighaladunk a hozzá vezető úton, és minden őt követő gurunak hálát mondunk, hiszen ha ők nem lettek volna, akkor megszakad a lánc, és elveszik a tudás. A konkrét láncolathoz fűződő gurunkon kívül érdemes ilyenkor hálás szívvel megemlékezni a személyes gurujainkról is: a szüleinkről, a tanárainkról és mindenkiről, aki úgy formált minket, hogy végül a jógamatracon kötöttünk ki. Hiszen mit mond róluk a mantra? Olyanok ők, mint a dzsungelben élő gyógyítók, akik még a kígyómarást is képesek semlegesíteni. Ugyanígy, ezek a guruk képesek a szamszára illúziójának (ismétlődő születés és halál körforgásának) mérgéből is kigyógyítani minket. A mantra természetesen itt is többféle értelmezést enged meg: sokan azt mondják, hogy maga a szamszára a méreg, és a gyógymód az, hogy kikerülünk belőle, azaz nem születünk meg többé. Én azonban mostanában másképp gondolom ezt, véleményem szerint nem a szamszára a méreg, csak a móha, vagyis az illúzió az. A jóga célja ennek az illúziónak a megszüntetése, vagyis az, hogy meglássuk saját valódi ragyogó lényünket. Ha pedig ez egyszer sikerül, akkor teljesen mindegy, hogy emberi testben élünk-e, sosem érezzük magunkat többé elveszettnek. Míg ha méregként tekintünk a születésre, az életre és a halálra, akkor könnyen előfordulhat, hogy a jógában a menekvést látjuk, és „tűnjünk el a földi fertőből mihamarabb” szemléletmódot vehetünk fel, ami nem fog segíteni rajtunk. Úgy is felfoghatjuk, hogy a guruk abban segítenek, hogy megszűnjön az a téves szemléletünk, hogy a szamszára méreg.

A rövid kitérő után térjünk vissza a mantra alapgondolatához, amely talán legegyszerűbben a „hála”, az „alázat” és a „bizalom” szavakkal ragadható meg. Van-e vajon jobb módja a gyakorlásunk elkezdésének, mint hálával telve felállni a matracra, és a rendszer iránti nagy tisztelettel és alázattal elénekelni egy gyönyörű mantrát? Nagyon hasznos, ha nem csak belevágunk a hangos légzésbe és ugrálásba, hanem megállunk egy pillanatra, és végiggondoljuk, hogy milyen különleges élmény vár ránk, és milyen szerencsések is vagyunk, hogy a részesei lehetünk.

Zárómantra

Miután végeztünk a gyakorlással a testünk biztosan ujjong, mivel érzi, hogy igazán sokat tettünk az egészségéért, és alighanem az elménk is nyugodt, és bátran áll a nap kihívásai elé. Tehát érezzük, hogy nagyon jót tettünk magunkkal, de mielőtt lepihennénk ismét megállunk egy percre, és elmondjuk a záró békemantrát. A mantra kulcsszava az „együttérzés”, a célja pedig az, hogy felkeltse a szívünkben a vágyat arra, hogy azt a sok jót, amit magunkkal tettünk, osszuk meg másokkal is, és használjuk arra, hogy a világot egy picit jobb hellyé tegyük. A gyakorlásnak rengeteg pozitív hatása van, ami egyben veszélyes is, mert könnyű ezeket az érdemeket a saját önző céljaink eléréséhez felhasználni. Azonban ha odaadóan énekeljük ezt a mantrát, akkor a mások iránti együttérzés fel fog bennünk ébredni. Innentől pedig csak annyi a dolgunk, hogy minél tovább fenntartsuk ezt a szép hangulatot.

Fontos tehát a mantrák helyes kiejtése, de fontosabb a hittel teli éneklés; érdemes ismerni a jelentésüket, de az sem baj, ha magával ragad a hangulatuk a szavak értelméről mit sem sejtve; és hasznos, ha sokat elmélkedünk a szimbólumok mély filozófiai értelmezéséről, de néha engedjük meg magunknak, hogy önfeledten, nagy odaadással zengessük őket.

Az astanga nyitó- és zárómantráról – 1. rész

mantra

Az ősi indiai szentírásokból származó mantrák különleges varázsigék, amelyek helyes zengetésével világokat rengethetünk meg. Számos történet olvasható például a Mahábháratában, amelyekben atombomba erősségű fegyvereket hívtak elő vagy hatástalanítottak a harcos Pándava hercegek pusztán mantrák helyes recitálásával. Nem csoda hát, ha erejüket a jógagyakorlásunk segítségére is fel szeretnénk használni.

A mantrák helyes kiejtése

Az astanga órákon énekelt mantrákat hagyományosan szanszkritul zengetjük, mivel sokak véleménye szerint ez különleges nyelv, amely speciális, természetfeletti hangvibrációkat kelt. Ezért különösen fontos ügyelni a pontos kiejtésre, a legkisebb hiba is hatástalanná teszi őket. Nem véletlen, hogy az elhivatott gyakorlók éveket szentelnek a megtanulásukra, sőt a legjobb már kisgyerek kortól oktatni a helyes kiejtést, ahogy azt sokan a mai napig is teszik Indiában.

Azonban ne bátortalanítson el minket, ha nekünk erre nem volt lehetőségünk, és csak ízes magyaros kiejtéssel énekeljük a versszakokat, mivel a helyes szanszkritnál van egy sokkal fontosabb alkotóeleme a mantráknak: az odaadás. Indiában történt például a Gangesz partján, hogy egy híres guru két fiatal tanítványa egy idős vándorral találkozott, aki órák óta ismételgette békésen a mantráját egy fa árnyékában ülve. A tehetséges fiataloknak azonban egyből feltűnt, hogy az úr folyton hibásan ejt egy hangzót. Mivel tisztában voltak a mantrák pontos recitálásának jelentőségével, azonnal szóvá is tették neki a súlyos hibát. Erre az idős jógi szabadkozott, elmondta, hogy ő ezt a mantrát több, mint ötven éve kapta a gurujától, azóta énekli szüntelen, de hát ő egyszerű földműves családból származik, nem ismeri a szanszkrit nyelvet, biztosan ez vezetett a hibához. Hozzátette azt is, hogy már nagyon öreg, és érzi, hogy közel a halál pillanata, ezért marad a régi mantrájánál, ami már nagyon a szívéhez nőtt. Majd békés mosollyal az arcán elköszönt, és a folyó felé indult. A fiatalok sajnálkozva szemlélték az öreget, aki az egész életét elpazarolta egy hibás mantra éneklésére, ami semmilyen áldásos hatással nem jár. Csak akkor csendesedtek el, amikor a jógi a folyóhoz érve nem állt meg, hanem a víz felszínén szépen lassan átsétált a túlsó partra.

Fontos tehát a törekvés a helyes kiejtésre, de az odaadás mindig győzedelmeskedik a technika felett. Ha mégis szeretnénk csiszolni a kiejtésünket, akkor a legjobb módszer az, ha papír nélkül, a tanárunk után ismételve tanuljuk a mantrát, mivel az írott szöveg, különösen, ha egyszerűsített átírásról van szó, sokszor félrevezető lehet. A módszer további előnye, hogy sokkal gyorsabban memorizáljuk a mantra szövegét.

A mantrák fordítása

További ok arra, hogy a mantrákat szanszkrit nyelven énekeljük az, hogy a fordításukkal elveszítenék a lírai jellegüket, hiszen általában tömör, bonyolult szimbólumrendszerrel sűrűn átszőtt szövegekről van szó, ráadásul a megfelelő terminológia sem áll rendelkezésünkre, ezért hosszú körülírásokat kellene alkalmaznunk. Ez elmondható az astanga nyitó- és zárómantráról is, az aktuális világképünktől függően többféleképpen lehet őket értelmezni, például a Patandzsali kezében található kard (dhárin) értelmezhető egyszerű leírásaként egy ábrázolt formának, de tekinthető az akadályok ellen védelmező fegyverként, a megkülönböztetés (azaz helyes tudás) kardjaként, vagy akár a szusumná nádíként, amelyen úgy hatol felfelé a Kundaliní energia, mintha egy kardot döfnének át rajta, és még folytathatnánk a sort. Érdemes kontemplálni a mantrák jelentésén, elolvasni több fordítást, és időről-időre újragondolni, hogy számunkra mit jelentenek. Itt is igaz azonban a fenti szabály: az odaadás a legfontosabb, egy nagy becsben tartott mantra akkor is működik, ha fogalmunk sincs a jelentéséről.

auṁ
vande gurūṇāṁ caraṇāravinde
sandarśita svātma sukhāva bodhe |
niḥ-śreyase jaṅgali-kāyamāne
saṁsāra hālāhala mohaśāṁtyai ||

ābāhu puruṣākāraṁ
śaṅkhacakrāsi dhāriṇam |
sahasra śirasaṁ śvetaṁ
praṇamāmi patañjalim ||
auṁ

OM
Leborulok a nagy tanítók lótuszlába előtt, akik felvedik előttünk az önvalónk valódi természetét és ezáltal boldogságot ébresztenek bennünk.
A tanító teljes jólétbe vezet, mint a varázsló a dzsungelben, még a feltételekhez kötöttség és az illúzió okozta szörnyű mérgezésből is kigyógyít.

Hódolatom ajánlom Patandzsalinak, akinek a felsőteste ember formájú,
ezer feje fényesen ragyog, kezeiben kagylókürtöt (eredeti hang), csakrát (végtelenség) és kardot (a megkülönböztetés ereje) tart.
OM

auṁ
svasti-prajā-bhyaḥ pari-pāla-yaṁtāṁ
nyāyena mārgeṇa mahīṁ mahīśāḥ |
go-brāhmaṇebhyaḥ śubham-astu nityaṁ
lokāḥ samastāḥ sukhino-bhavaṁtu ||
auṁ śāntiḥ śāntiḥ śāntiḥ

OM
Gondoskodjanak minden ember jólétéről a hatalmas és fenséges vezetők törvénnyel és igazsággal. Óvják a teheneket (isteniség) és a bölcseket, és váljon (bhavantu) az egész (samastah) világ (lokha) boldoggá (sukhino).
OM béke, béke, béke

A cikk folytatását itt találod.

A jógikus munkahely jellemzői

Office yoga
“Don’t walk how I walk – walk towards where I walk”
Author Photo
R. Sharath Jois
India

Az intenzív jógagyakorlás kétségkívül mindenki életét felforgatja. Alapvető, mindezidáig természetesnek vett döntéseinket kérdőjelezzük meg és vizsgáljuk felül abból a szempontból, hogy vajon segítik-e a gyakorlásunkat. A legtöbbünkben felmerül, hogy a napi robot az irodában vagy bármilyen munkahelyen milyen káros is a testünknek és az elménknek. Ráadásul tovább nehezíti az életünket az, hogy a kollégák és a rokonok is gyanakvó tekintettel néznek ránk az új szokásaink, például a hajnali kelés vagy a vegetáriánus életmód miatt. Nem csoda hát, ha egyre gyakrabban jut eszünkbe az, hogy váltanunk kell, és ki kell szállnunk a lélekölő mókuskerékből.

Mielőtt azonban beadnánk a felmondási vagy a válási papírjainkat, és mindent eldobva világgá mennénk, érdemes megismerni egy történetet egy nagy jógiról, amit még Mysore-ban hallottam professzor Tatacharyáról a Bhagavad Gítá kurzusán.

A szóbanforgó nagy jógi történetesen egy hölgy volt, mégpedig egy örömlány. Volt egy kis házikója, ott fogadta minden este a vendégeit. Egy napon egy idős úr tért be hozzá, hogy igénybe vegye a szolgáltatásait. A hölgy karma jógi volt, aki ennek megfelelően, tiszta odaadással végezte a munkáját, és minden férfira, aki átlépte a küszöbét férjeként tekintett az egész együtt töltött idő alatt. Az idős úrral sem volt másképp, teljes figyelemmel szolgálta őt, azonban sajnos a kora és egészségi állapota miatt nem élte túl vendége az éjszakát: álmában, a hölgy ágyában fekve érte őt a halál. Mivel nem távozott a lány házából, ezért ő férjeként megsiratta, gyászolta őt, szerény vagyonából kifizette a szükséges szertartásokat, majd végül az akkori szokásoknak megfelelően férje halotti máglyájára vetette magát. Odaadásának köszönhetően olyan nagy jóginik és Istennők között tartják őt azóta is számon, mint Párvatí (Siva felesége) vagy Draupadí (a Pándavák felesége), és elérte a teljes felszabadulást.

Nehéz lenne olyan munkát mondani, amit ‘kevésbé jógikusnak‘ gondolunk, mint a történetben szereplő hölgyé, de láthatjuk, hogy számára ez sem állt a jóga valódi céljának megvalósítása útjába. Éppen ezért nem érdemes ítélkezni, és ‘jógikus‘, illetve ‘nem jógikus‘ kategóriába sorolni munkahelyeket vagy élethelyzeteket, a karma jógának pont az a lényege, hogy a számunkra kiszabott feladatokat végezzük teljes odaadással, az eredményekre nem számítva. Ennek az a legnagyobb akadálya, ha más bőrébe bújunk, és tőlünk idegen feladatokat végzünk csak azért, mert külső szemmel ‘jógikusnak‘ tűnnek.

Minden munkahely kiváló gyakorlási lehetőséget kínál, nem feltétlenül kell jógaoktatónak szegődnünk, ha napi 24 órában szeretnénk jógázni. Patandzsali ezzel kapcsolatban is útmutatást ad nekünk: békés és örömteli lesz minden napunk, ha barátságosak vagyunk a boldog és sikeres munkatársainkkal; együttérzünk azokkal, akik nehézségekkel küzdenek; örülünk a segítőkész, jólelkű hozzáállás láttán; és ítélkezés nélkül távol tartjuk magunkat a gonosz intrikáktól. Ráadásul ezzel nem csak a gyakorlásunkat támogatjuk, hanem a közvetlen környezetünk életét is kicsit könnyebbé tesszük. Ne fussunk el a nehézségek elől, inkább jógázzunk mindenütt: az irodában, a villamoson vagy amikor az ügyfeleinkkel tárgyalunk! Előfordulhat, hogy legnagyobb meglepetésünkre ezután a szürke irodánkban egyre több mosolygó arcot és hű szövetségest fogunk találni.

Vegánizmus

vegánizmus

R. Sharath Jois a KPJAYI igazgatója gyakran beszél a konferenciákon arról, hogy az astanga jóga nem egy napi 1,5-2 órás ászana gyakorlás, hanem a rendszer lelkét bele kellene illesztenünk a mindennapjainkba. Ezen nyolcágú rendszer (astanga jóga = nyolc ágú jóga) stabil alapjait az ászanákon túl – amik megtisztítják testünket a szennyezésektől – a rendszer lelkének is nevezhető, jamák és nijamák életvitelszerű gyakorlása biztosítja.

Ahogy ezt már az astanga gyakorlók többsége megtapasztalhatta a megfelelő időpontban, megfelelő mennyiségben, megfelelő minőségű ételek fogyasztása szoros összefüggésben van az ászana gyakorlásunk – és a közben “tanúsított” elmeállapotunk – minőségére. Ezen túl az “ínyencek” az étkezésen keresztül belekostolhatnak a jamák-nijamák fenséges világába is.

Mi tekinthető megfelelő táplálkozásnak az astanga jóga gyakorlói számára? Ez sok külső és belső tényezőtől függhet! Íme egy lehetséges alternatíva a vegetáriánus étkezés világából, a VEGÁNság.

A vegánizmus definíciója
A veganizmus egy életmód, mely igyekszik az állatok ételért, ruházatért vagy bármely más célért való kizsákmányolásának, az ellenük irányuló kegyetlenségnek minden formáját kizárni, amennyire csak lehet és a gyakorlatban kivitelezhető.

A gyorskaját fogyasztó vegánok és a nyers ételeket fogyasztó vegánok szélsőségei közt annyi fajtája létezik a veganizmusnak, hogy mindenki megtalálhatja a számára megfelelőt. Egy dolog azonban közös bennük, ez pedig a növényi alapú étrend, amely mindennemű állati eredetű ételt kerül, mint például a hús (beleértve a halat, a kagylót és a rovarokat is), a tejtermékek, a tojás és a méz, valamint a bőrből készült termékek, vagy bármilyen termék elutasítása, amit állatokon teszteltek.

Történet
Bár a vegán étrendet 1944-ben definiálták, Leslie J Cross csak 1949-ben mutatott rá arra, hogy a veganizmus fogalmát még nem határozták meg. Javaslata: “az állatok emancipációjának elve az ember általi kizsákmányolás alól”. Ezt később úgy magyarázták, hogy “az ember megpróbál felhagyni azzal, hogy az állatokat ételnek, kényelmi cikkeknek, munkára, vadászatra, élveboncolásra, és bármi másra használja fel, mely az állatok ember általi kizsákmányolásával jár”.

Amikor a Vegán társaságot 1979-ben regisztrálták, a Memorandum és a Társaság cikkei következőképpen frissítették a “veganizmus” definícióját:

“Filozófia és életmód mely igyekszik az állatok ételért, ruházatért vagy bármely más célért való kizsákmányolásának, az ellenük irányuló kegyetlenségnek minden formáját kizárni amennyire csak lehet és a gyakorlatban kivitelezhető. Továbbá hozzájárul az állatmentes alternatívák kifejlesztéséhez és használatához, mely az emberek, az állatok és a környezet javát szolgálja. Ami az étrendet illeti ez részben vagy egészben állatokból nyert termékek mellőzését jelenti.”

Mit eszik, aki vegán?
Rengeteg finomságot. Hamarosan izgalmas ételek és ízek teljesen új világa nyílik meg előtted. A vegán étrend gazdag és sokféle, számos gyümölcsből, zöldségből, diófélékből, gabonafélékből, magvakból, babfélékből, hüvelyesekből áll. Mindet végtelen kombinációban készítheted el, ez biztosít arról, hogy soha ne und meg őket. A currytől a süteményekig, a pástétomoktól a pizzákig, minden kedvenced megfeleltethető a vegán étrendnek, ha növényi eredetű hozzávalókból készül.

Ági_vegán
Patrik_Vegán

Nem csak az étrendről szól

A vegánok elkerülik az állatok bármilyen szándék szerint történő kizsákmányolását. A fő indok az együttérzés, ami miatt sokan a vegán életmódot választják. A kiegészítőktől és a ruházattól a fürdőszobai kellékeken át több helyen találunk állati eredetű termékeket mint hinnénk. Szerencsére manapság szinte mindennek létezik megfizethető és könnyen beszerezhető alternatívája. Több mint 18.000 csak a Vegan márkánál regisztrált termék és szolgáltatás, a vegán életmód tehát soha nem volt egyszerűbb. Böngéssz online!

A vegán életmód további aspektusai

Gyógyászat
Nagy Britanniában jelenleg minden gyógyszert tesztelni kell állatokon, mielőtt emberi használatra biztonságosnak ítélik, de kérlek azt jegyezd meg, hogy a Vegán Társaság NEM JAVASOLJA senkinek, hogy kerülje a gyógyszereket, melyeket az orvosa felír, hiszen egy halott vegánnal nem megyünk sokra. Amit viszont megtehetünk, kérjük az orvosunkat vagy a gyógyszerészünket, hogy olyan gyógyszerrel lásson el minket, mely nem tartalmaz állati eredetű termékeket, mint például a zselatin vagy a laktóz. További információért látogass el a www.medicines.org.uk-ra, ahol a Nagy Britanniában felírt gyógyszerekről találsz adatokat, beleértve az összetevőket is.

Gyógyászati jótékonykodás
Ha a gyógyászat területén jótékonykodsz, ellenőrizd, hogy a választott szervezeted részt vesz-e állatkísérletekben. Jelenleg számos olyan jótékonysági szervezet létezik, amely nem végez tesztelést állatokon, és sok vegán olyan szervezeteknek adományoz inkább, amelyek a tesztelés alternatív módszereit szorgalmazzák.

Szórakozás
A vegánok úgy döntenek, hogy nem támogatják az állati kizsákmányolás semmilyen formáját, így elkerülik az állatkerteket, az akváriumokat, és nem vesznek részt kutyafuttatásokon vagy lóversenyeken sem. Nagyszerű alternatíva az állatszentélyek látogatása, melyek biztonságos és szerető otthont nyújtanak megmentett állatoknak.

Többet szeretnél megtudni a vegán életmódól? Iratkozz fel az ingyenes Vegan Pledge-re még ma. Számtalan vegán él a föld körül – Veled együtt pedig még erősebbek vagyunk.

Miért legyek vegán?

vaganfriendly

Az állatokért
Az állatok kizsákmányolásának megakadályozása nem az egyetlen oka annak, hogy valaki vegán lesz, de sokak számára ez a fő faktor, amikor amellett döntenek, hogy vegánná válnak és vegánok is maradnak. Az állatokhoz való érzelmi kötődés részét képezi tehát az oknak, míg mások abban hisznek, hogy minden érző lénynek joga van az élethez és a szabadsághoz. A jellegzetességektől eltekintve az állati termékek mellőzése az egyik legnyilvánvalóbb módja annak, hogy kiálljunk az állatok elleni kegyetlenség és kizsákmányolás ellen az egész világon. Részletesebb áttekintést itt olvashatsz arról, hogy a veganizmus hogyan szemlélteti az állatok iránti valódi együttérzést.

Az egészségedért
Egyre több ember választja a vegán étrendet az egészségre gyakorolt jótékony hatása miatt: a fokozott energikusság, a fiatalosabb bőr, és az örök fiatalság a lelkes növényfogyasztók néhány érve. Nos, az örök fiatalság lehet, hogy egy kicsit túl optimista kijelentés, de az biztos, hogy számos tudományosan bizonyított előnye van a vegán életmódnak, ha összehasonlítjuk a hagyományos nyugati étrenddel.
A gondosan megtervezett növényi alapú étrend gazdag fehérjékben, vasban, kálciumban, esszenciális vitaminokban és ásványi anyagokban. E tápanyagok növényi alapú forrásai kevés telített zsírsavat tartalmaznak, magas a rosttartalmuk és tele vannak antioxidánsokkal, melyek segítenek mérsékelni modern világunk legégetőbb egészségügyi problémájából néhányat, mint a túlsúlyosság, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbetegség és a rák. Itt találod egy referenciákkal ellátott cikkünket az egészséggel és a vegán étrenddel kapcsolatban.

A környezetért
A háztartási hulladék szelektálásától a bicajjal a munkába tekerésig a zöldebb életnek számos módjáról tudunk. Az egyik leghatékonyabb dolog, amit szénlábnyomunk csökkentése érdekébentehetünk, hogy lemondunk az állati eredetű termékekről. Ez pedig messzemenően túlmutat a szarvasmarha flatulencián.

Miért annyira káros a hús és a tejtermék a környezet számára?
A hús és az állati eredetű termékek előállítása nagy terhet jelent a környezet számára – a takarmány és a víz miatt, ami az állatok etetéséhez szükséges, a szállítás és egyéb folyamatok miatt, míg a hús a farmról a tányérra kerül. A hatalmas mennyiségű gabona alapú takarmány, mely a hús kitermeléséhez szükséges nagyban hozzájárul az erdőirtáshoz, az élőhelyek elvesztéséhez és a fajok kihalásához. Csak Brazíliában 5,6 millió hektárnyi földterületet használnak szója bab termesztésére európai állatok számára. Ez az ország hozzájárul a fejlődő világ helytelen táplálkozásához azáltal, hogy arra kényszeríti az elszegényedett lakosságot, hogy értékesíthető terményeket termesszenek, ahelyett hogy maguknak termelnének ételt. A másik oldalon a vegán étrend fenntartásához lényegesen alacsonyabb mennyiségű termény és víz szükséges, így a vegán életmódra váltás az egyik legegyszerűbb, legélvezetesebb és leghatékonyabb módja annak, hogy csökkentsük a környezetre gyakorolt negatív hatást.

Az emberekért
Ahogy a veganizmus a legfenntarthatóbb választás, ha a bolygóról gondoskodnánk, úgy a növényi alapú élet sokkal fenntarthatóbb módja a család táplálásának is. A növényi alapú étrendhez a húson és tejtermékeken alapuló étrendhez szükséges földnek csak az egy harmada szükséges. Egyre növekszik a globális étel- és vízellátás bizonytalansága számos környezeti és szocio-ökonómiai probléma következtében, ezért soha nem volt időszerűbb az átállás egy fenntarthatóbb életmódra. Az állati eredetű termékek elkerülése nem csak az egyik legegyszerűbb módja az étel és más források okozta megterhelés csökkentésének, hanem a legegyszerűbb módja kiállni a szakszerűtlen táplálkozási rendszerek ellen is, melyek aránytalanul nagy hatással vannak a legszegényebb emberekre az egész világon. Itt olvashatsz többet arról, hogy a vegán étrend hogyan segíthet az embereken.

Miért nem elég ha vegetariánus vagyok?
Az a szenvedés, amit a tej- és a tojásipar okoz az állatoknak, kevésbé kap nyilvánosságot mint a gyárilag tenyésztett állatok nehéz helyzete. A tejtermékek előállítása miatt szükségszerű számos hímivarú borjú halála, mert haszontalan a tejet termelő földműves szempontjából, ahogy a lemészárolt tehenek idő előtti halála is, tejtermelésük lecsökkenésének következményeként. Hasonló módon a tojásiparban, még az ‘etikus’ vagy ‘szabad tartásból származó’ tojások esetében is előfordul, hogy a ‘haszontalan’ hímnemű csibéket egynaposan megölik.

Etikus hús?
Szép, hogy el akarjuk hinni, hogy a hús, amit elfogyasztunk etikus, vagyis az ‘ételnek szánt állatunk’ teljes, boldog életet élt, és hogy nem érzett fájdalmat vagy félelmet a vágóhídon. A szomorú igazság viszont az, hogy minden élőlény (még azok is melyeket ‘szabad tartásból származó’-nak vagy ‘organikus’-nak nevezünk) fél a haláltól, ahogy mi is. Mindegy hogyan bántak velük életükben, ugyanazt a félelmet tapasztalják lemészárlásukkor.

Kedvenc vegán jógiaim: David Robson (CAN), David Life (USA), Sharon Gannon (USA)

A jó hír
A jó hír az, hogy TEHETÜNK VALAMIT. Ha ételt vásárolunk vagy rendelünk az étteremben – vagyis minden alkalommal, ha eszünk – választhatjuk azt, hogy segítünk ezeken az állatokon. Minden alkalommal, ha az állati terméket vegánnal váltjuk ki, minden tenyésztett állatért kiállunk. A vegánná válás könnyebb most mint bármikor, a veganizmus egyre inkább főárammá válik, mivel az élet minden területén egyre több ember fedezi fel ennek az életmódnak az előnyeit.

Itt az idő, hogy feltegyük a kérdést magunknak: Ha most lehetőség van arra, hogy olyan életet éljünk, melybe beletartoznak az isteni ételek és italok, az egészségesebb élet, a kisebb szénlábnyom és más lények lemészárlásának elkerülése – akkor miért nem ezt követjük?

Aki esetleg arra vetemedne, hogy kipróbálja ezt a táplálkozási/életmód rendszert számíthat a környezete esetleges rosszallására. Az objektivitás kedvéért hallgattassék meg a másik oldal is!

Izgalmas dokumentumfilmek a témában (előzetesek)

Unity

Speciesism: The Movie

Fat, Sick & Nearly Dead

Simply Raw: Reversing...

Forks Over Knives

COWSPIRACY

Peaceable Kingdom

Live And Let Live

Vegucated

Earthlings

Kedvenc vegán éttermeim

Mysore pack
napfény
Jivamuktea

Felhasznált irodalom: TheVeganSociety
Fordította: Szabó Nóra

A versengésről

Jogini versenygés

A napokban egy érdekes cikkre bukkantam a nők közötti rivalizálásról. A tanulmány szépen leírta a lehetséges okokat és következményeket, azonban sajnos nem javasolt érdemi megoldást a problémára. Pedig a téma mindenképpen fontos; a szerző szerint a fenyegető érzés, amelyet akkor éreznek a nők, ha egy fiatalabb és vonzóbb társuk jelenik meg a közelükben komoly következményeket vonhat maga után. Ez jelentheti a munkahelyi civakodásokat,  de akár globális problémák kialakulását is, mint az olyan szokások (a szigorú öltözködési szabályoktól a testcsonkításig) bebetonozása, amelyek károsan hatnak a nőkre és az egész emberiségre. Ezért megkísérlem a témát a gyakorlásunk szemszögéből megközelíteni, és megnézni, hogy a jóga útján járók mit tehetnek a nőkért és mindenki másért.

Guruji azt mondta, hogy ha kitartóan gyakorlunk, akkor mindenhol Istent fogjuk látni. Ez természetesen azt is jelenti, hogy mindenkit egyenlőnek fogunk tekinteni legyen nő, férfi, állat, növény vagy akár természeti jelenség. Amíg azonban nem érjük el ezt az állapotot, elkerülhetetlenül kategorizálni, bírálni fogunk, és összehasonlítjuk magunkat a társainkkal. Ez pedig problémákhoz fog vezetni: ha valaki „jobb” nálunk, akkor irigyek leszünk, és igyekszünk majd hibát találni benne, ha pedig „gyengébb”, akkor büszkék leszünk, és tenni fogunk érte, hogy ez így is maradjon. Tesszük ezt egyéni szinten, vagy akár intézményi, sőt nemzeti szinten is. A kérdés viszont a következő: miért lennénk ettől a viselkedéstől boldogabbak vagy békésebbek?

A gyakorlást nézve mi jóra vezethet, ha figyelem a gyakorlótársaimat, és összevetem magam velük? „Neked mennyi idő volt ezt megtanulni?”, „Nekem sosem fog úgy menni ez, mint xy-nak…”, „Ó, neki minden olyan könnyen megy!”. Ezek mind olyan gondolatok, amelyek elviszik a gyakorlásunk fókuszát a belső lényegünkről a valójában jelentőség nélküli külső adottságokra. Pedig csak az a fontos, hogy együtt gyakorlunk reggelente egy teremben, egy városban, egy bolygón. Lehet, hogy van, aki gyorsabban halad, mások pedig le-letérnek az útról időnként, de valójában mindannyian ugyanoda tartunk. Ha egy közösség vagyunk, akkor az egyén sikere a közösség sikere, és ugyanígy a bánatban is osztozunk (gondoljunk csak a ragadós sírásrohamokra Mysore órákon). Akkor miért ne segítenénk inkább egymást, ahelyett, hogy versengünk?

A gyakorlásunk lehet tehát a versengő tendenciáinkkal vívott csatánk Kuruksétrája, az elért változások pedig az egész életünkre hatni fognak. Kezdetben figyeljük meg, hogy összehasonlítjuk-e magunkat a társainkkal, vagy akár a vélt elvárásokkal, amelyeket magunkra vontunk, és mihelyt ilyesmit tapasztalunk, álljunk meg egy pillanatra, tudatosítsuk az érzéseinket, majd szépen engedjünk, hogy távozzanak, mi pedig lélegezzünk tovább. Ezek olyan gondolathullámok, amelyekre semmi szükségünk, igyekezzünk őket a Patandzsali által javasolt módon lecsendesíteni:

maitrī karuṇā mudito-pekṣāṇāṁ-sukha-duḥkha puṇya-apuṇya-viṣayāṇāṁ bhāvanātaḥ citta-prasādanam (PYS. I. 33)
Author Photo
Patandzsali
India

Legyünk barátságosak a boldog emberekkel, örüljünk mások sikerének és érezzünk együtt a szenvedőkkel. Aki pedig ellenséges, azzal igyekezzünk közömbösek maradni. Ez a békés elme kulcsa, és ez a megoldás a versengésre is. Ha megtanulunk örülni a gyakorlótársaink sikerének, és támaszuk vagyunk a nehéz pillanatokban, akkor utána már csak annyi a dolgunk, hogy ugyanezt tegyük mindenki mással is. Így a jóga és Patandzsali tanításai szépen beszivárognak a mindennapjainkba, és minél többen tesszük ezt, annál erősebb lesz a hatás, míg végül valóban eléri a gyakorlás a célját, és az egész világ egy boldogabb hellyé válik.

Odaadás vagy befektetés?

pray

Odaadás és befektetés – látszólag két teljesen eltérő fogalom, mégis számtalanszor összekeverjük őket, ha a jógagyakorlásunkról van szó. Patandzsali azt mondja a Jóga-szútrákban (I.14.), hogy hosszú ideig (dīrghakāla), szünet nélkül (nairantarya) és  őszinte odaadással (satkāra) kell gyakorolnunk, ha erős alapokra szeretnénk szert tenni. Igyekszünk is megtenni minden tőlünk telhetőt: heti hatszor a matracra állunk évekig, kitartóan lélegezzük keresztül a számunkra kijelölt ászanasorozatot. Telik-múlik az idő, eltelik pár év, mi pedig kérdően pillantunk fel: na de hol az eredmény?!

A fenti példában látszik, hogy a gyakorló szépen követte az első két pontot, kitartóan, hosszú ideig gyakorolt, a harmadikkal (odaadás) azonban meggyűlt a baja. Már gyermekkorunktól azt tanultunk, hogy az ima „könyörgés”, kérünk valamit, cserébe pedig jól viselkedünk. A Jézuskának írt levélben karácsony előtt még csak a hogyléte felől sem érdeklődtünk, hanem egyből a lényegre, a vágyott ajándékokra tértünk. Tehát úgy nőttünk fel, hogy az ima, amely valójában az odaadás szavakban kifejezett formája kellene, hogy legyen gyakorlatilag céljaink elérésének eszközévé vált. Nem csoda hát, ha ugyanezt a mentalitást visszük át a gyakorlásunkba is, és a kezdőmantra során Patandzsalihoz imádkozva szép, erős testért, elismerésért, hosszú és egészséges életért vagy akár megvilágosodásért könyörgünk. Innentől kezdve pedig az odaadásunk befektetéssé válik – én gyakorlok, cserébe kérem a vágyott dolgokat.

A problémát tovább növeli, hogy eleinte úgy tűnik, mintha szabályosan végbe is menne az üzlet: egyre jobban érezzük magunkat a bőrünkben, így hát egyre többet és többet kezdünk kérni. Eljön azonban a pont, amikor a gyakorlásunk valóban elkezd dolgozni, és ekkor problémákat és nehézségeket fog adni, hogy megkaphassuk a legnagyobb áldást: a tiszta odaadást. Előfordulhat, hogy megsérülünk, vagy nagy fájdalmakat élünk át, lehet, hogy elveszítjük a motivációnkat vagy külső körülmények vonják el a figyelmünket. Mindez szükséges és jó, mert nem elég hosszú ideig folyamatosan gyakorolni, mindezt odaadással kell tenni, különben az alapok nem lesznek stabilak, és bármi eltéríthet bennünket. Az odaadás pedig csak úgy érhető el, ha megértjük, hogy nem azért gyakorlunk, mert akkor jobban fogjuk magunkat érezni a bőrünkben, vagy minden simán fog menni az életünkben. Azért gyakorlunk, mert ez a dharmánk, ez a legfontosabb feladatunk az életben, hogy ráleljünk a valódi énünkre, erre pedig egyedül képtelenek vagyunk, hiszen súlyosan megmérgezett minket a szamszára körforgása. Teljesen rá vagyunk utalva a bölcs dzsungeldoktorok gyógymódjaira, nélkülük halálra vagyunk ítélve újra és újra. Közülük pedig sokan ezt a gyakorlást javasolják, ezért mi minden nap ráállunk a matracra. Nem számít, ha nem esztétikus a gyakorlásunk, vagy látszólag „nem haladunk előre”, hiszen gyógyulni jöttünk, nem vágyunk különleges képességekre, csak hálásan lélegzünk. Nem nézünk hátra, hogy honnan indultunk, sem előre, hogy mikor érkezünk végre meg, csak gyakorlunk nap mint nap, szünet nélkül… odaadással.

A hónap témája: hús, vér, csontok, üres tér

Dorka

A Jivamukti jógairányzat alapítói, Sharon Gannon és David Life az ászanagyakorlás mellett nagy hangsúlyt fektetnek a jóga egyéb aspektusainak (erőszakmentesség, odaadás, meditáció, spirituális hangvibrációk, szentírások tanulmányozása) megvalósítására, amelyeket egyedülálló módon az órarendi órákba is beépítenek. Minden hónapban megadnak egy központi témát, amelyről Sharon vagy David ír egy esszét, és a tanárok a világ minden pontján az aktuális üzenet köré komponálják a Jivamukti órákat. Következzen tehát az aktuális, júniusi téma:

Kāyākāśayoh Sambandha-Samyamāl
Laghu-Tūla-Samāpatteś Cākāśa-Gamanam

A test és az éter közti kapcsolaton való szamjamával a test pillekönnyűvé válik, és elérhető a lebegés állapota.

PJSZ 3:43 Shri Brahmananda Sarasvati fordítása

A világról való tapasztalatunk tele van mindenféle szilárd test egymásba ütközésével. Különösképpen akkor figyelhetjük meg ezt, amikor a világ bármely nagyvárosában tömegközlekedést használunk! Teljesen biztosak vagyunk abban, hogy a többi ember teste szilárd, és hogy ezek össze tudnak ütközni a mi szilárd testünkkel. Abban is teljesen biztosak vagyunk, hogy nehezek vagyunk és hogy a testünk súlya a Föld felé húz bennünket. Általában amiatt aggódunk, hogy elesünk és meghalunk, nem pedig amiatt, hogy elrepülünk vagy elszállunk. Le vagyunk sújtva a dolgok súlya által és rettegünk a naptól, amikor a világunk végleg összeomlik körülöttünk. A komoly dolgokat mindig úgy említjük, mint amik nehezek, súlyosak, míg a komolytalan dolgok könnyűek. Gyerekkorunk óta arra vagyunk utasítva, hogy küzdjünk a gravitáció ellen. Először azzal, hogy álljunk fel, majd járjunk, stb. A gravitáció az ellenségünkké vált, amiatt a látszólagos ok miatt, hogy a szilárd testek emiatt ütköznek egymásba. Ahogy öregszünk, a testünk különböző részei feladják a küzdelmet a gravitációval és a föld felé ereszkednek. A gerincünk előrefelé gördül, ahogy az élet nehézségei terhelik a szívünket és a tüdőnket.

De itt a jó hír: az, hogy ezek a szilárd testek egymásba ütköznek, csak egy olyan elképzelés, amelyet a körülöttünk lévő világra vetítünk. Látjuk, ahogy történik, mivel azt hisszük, hogy ez történik. A testünk és a többi test, amivel találkozunk, szilárdnak tűnik. Szilárd személyként gondolunk magunkra, míg az üres térre úgy tekintünk (ami valójában a fő része a testnek), mint ami nem azonos a testünkkel. Szilárd tárgyakként azonosítjuk magunkat, meghatározott tulajdonságokkal, mint pl. a forma, a szín és a súly. Amikor a formával, a színnel és a súllyal azonosítjuk magunkat, akkor kitesszük magunkat annak a tévhitnek, hogy korlátozott erővel, hajlékonysággal és állóképességgel rendelkezünk.

Ha fenntartjuk a szilárdság elképzelését, akkor mind a test, mind pedig az elme merevvé, tudatlanná és intoleránssá válhat. A keménységgel és a szilárdsággal azonosulunk inkább, minthogy a könnyedséggel és a finom minőséggel tennénk. Valójában, ha összepréselnénk az összes emberi lényt egy szilárd csomóba, nem hagyva helyet köztük, akkor ez a csomó megegyezne egy kockacukor nagyságával – mivel nagyrészt üresek vagyunk. Napi, gyakorlati szinten úgy érzékeljük a testünket, mint ami az üres térben mozog, de valójában jobb leírás lenne a folyamatról, hogy az üresség mozog az ürességben.

Sokunk úgy érzékeli a gravitációt, mint egy misztikus vonzó erőt, amely kinyúlik a Földből és lefelé húz bennünket. Einstein kijelentette, hogy a gravitáció valójában egy görbe a tér-idő kontinuumban, amely egy olyan nehéz test jelenlétéből fakad, mint a Föld. Számára a gravitáció inkább jelentette azt, hogy lecsúszik egy nyúl üregébe, mint azt, hogy átzuhan az üres téren! Néhány kvantumfizikus arra a következtetésre jutott, hogy a gravitáció talán egy univerzális erő, amely a létezés minden lehetséges dimenzióján átnyúlik. Például a jógagyakorlás során, ahol különböző formákat táncolunk el a gravitáció segítségével, valójában üzeneteket küldünk más dimenziókba szöveghullámokként a gravitáció mezején.

Ne tévesszük össze a gravitációt az elektromágnesességgel – ez a valódi kulcsa a levitáció megértésének. Ez csak az elektronokról szól. Minden egyes atomnak, amely felépíti a testünk molekuláit, van egy elektronburka, amely negatív töltésű. Amikor ezek a negatív energiák találkoznak más atomok elektronjaival, akkor visszaverik egymást, mint a mágnes két negatív pólusa. Ez az elektromágneses erő olyan erős, hogy a gravitáció húzásának ellen tud állni. Az atomok elektronjai a talpunk alján ütköznek a talpunk alatt lévő padló atomjaival. Azt gondoljuk, hogy a talajon járunk, miközben valójában egy kicsivel a felszíne felett lebegünk. Az elektronburok leadhat elektronokat, vagy megoszthatja őket a közelben lépvő atomokkal – ez kapcsol minket össze más dolgokkal és ez tartja össze a molekulákat.

Bodhi rupam bodhi-sattvam, bodhi-gamyam anamayam.
 Param-satyam param-shantam, param-brahma parat-param.

Ez az intelligencia formája és esszenciája, amely intuíció által tapasztalható meg. Ez tiszta, egyszerű és transzcendentális. Ez a legfontosabb valóság, a legfontosabb igazság, a legvégső nyugalom: amit Brahmannak neveznek. Ez a Brahman kisebb, mint egy atommag, de hatalmasabb a leghatalmasabbnál. Hogy lehet valami kisebb a legkisebbnél, ugyanakkor nagyobb a legnagyobbnál – egyazon időben? A válasz egyszerű: üres.

Az atomok, amelyek felépítik a testünkben lévő molekulákat 99,99999…%-ban üresek. Ha felnagyítanánk egy atomot egy hatalmas futball stadion méretűre, akkor a sejtmag nagyjából egy narancs méretű lenne a pályán, míg az elektronok a stadion ülésein lennének elosztva. Minden más üres tér – oly könnyed, mint a pamut piheszála.

2015. június – David Life

Jama és nijama – szantósa

Santosa

Szantósáddanuttama szukha lábhah

(Patandzsali Jóga-szútrák 2.42.)
‘Az elégedettség boldogságot és örömet eredményez.’

Annyi mindent teszünk az életben azért, hogy elégedetté váljunk, de valamiért mindig a jövőben akarunk elégedettek lenni; ha elég magas lesz a fizetésem, majd elégedett leszek, ha szép családom lesz, akkor leszek elégedett, ha egy vidéki házikóban, szép nyugdíjjal éldegélhetek öregkoromban, akkor igazán boldog leszek. A jelenben mindig valami többre törekszünk ahelyett, hogy megállnánk egy pillanatra, és körülnéznénk, hogy milyen értékek vannak éppen most az életünkben. A társadalom pedig természetesen pozitív megerősítést ad erre a viselkedésre, hiszen a felelősségteljes felnőttek mindig a jövő biztonságára törekednek, még akkor is, ha a jelen boldogságát kell feláldozni ezért.

Nemrég értem haza a reggeli Mysore órámról, és kiültem a teraszra élvezni az ébredező utca látványát. Hallgattam a dudák hangját, a madarak csiripelését és a vidám beszélgetéseket kannada nyelven. Teljesen belefeledkeztem az élménybe, és átadtam magam az elégedettség érzésének. Abban a pillanatban minden tökéletes volt, a legjobb helyen voltam, ahol csak lehetek, és hatalmas boldogságot éreztem. Sajnos azonban hamarosan vissza kellett térnem a földre, amikor eszembe jutott, hogy ki kell mosnom a ruháimat, és el kellene kezdenem tanulni, a boldogság pedig egy röpke pillanat alatt bűntudattá vált. Vajon tényleg szégyellnünk kell magunkat azért, ha élvezzük a jelen szépségét, hát nem éppen ez volna a legfőbb feladatunk?

Érdekes, hogy Patandzsali a nijamák között említi a szantósát, azaz elégedettséget, és azt mondja, hogy ha sikerült tökéletesen elsajátítanunk ezt a hozzáállást, akkor hatalmas örömben és boldogságban lesz részünk. A tapasztalataink pedig éppen ezt támasztják alá: a boldogság mindig a jelen pillanat szépségének felismeréséből származik. Nem lehet a boldogságot múlt- vagy jövőbéli időponthoz kapcsolni, csakis a jelenben lehet átélni.

További érdekesség, hogy a nijamák gyakorlatokként értelmezhetők, tehát aktívan törekedni kell az elégedettségre, ez a jógagyakorlásunk egyik fontos része. Ez pedig nem azt jelenti, hogy rezignáltan belenyugszunk mindenbe, és elhanyagoljuk a kötelességeinket, hanem azt, hogy aktívan keressük a szépséget és az értéket minden pillanatban. Az élet hozhat örömteli és szomorú eseményeket, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ezeket elfogadjuk, és megértsük, hogy még a legnehezebb helyzetek is értékesek, hiszen ezekben ismerhetjük meg magunkat legjobban. Fogadjuk boldogan a kihívásokat, tegyünk meg mindent azért, hogy megoldjuk őket, és ha mégsem járunk sikerrel, akkor is elégedettek maradhatunk, hiszen mi mindent megtettünk!

Eszembe jutott egy gondolat, amit Sharath mondott egy tavalyi konferencián a szantósával kapcsolatban. Viccesen megjegyezte, hogy a szantósa nem azt jelenti, hogy elmegyünk a Santosha kávézóba (egy népszerű reggelizőhely Mysore-ban), és jól belakmározunk mindenféle finomságból. Ez egyszerű poénnak tűnhet az első pillanatban, de valójában mély filozófia rejtőzik a gondolat mögött. Számomra azt jelenti ez a mondat, hogy a szantósa gyakorlása nem abban nyilvánul meg, hogy mindenféle korlát nélkül hajszoljuk az élvezeteket. Próbáljuk inkább természetünkké tenni az elégedettséget, ahelyett, hogy külső forrástól várnánk a megjelenését. Csakis a mi hozzáállásunktól függ, hogy elégedettek és boldogok leszünk-e az életben, együnk akár mesterfogásokat minden nap, vagy éljünk napi egy tál túlfőtt rizsen. Ha megfelelő a hozzáállásunk, akkor a legkisebb örömforrások is mérhetetlen bolgogságot eredményeznek.

A jóga tehát nem azt tanítja, hogy vonjunk meg magunktól minden világi élvezetet, és éljünk magányosan elvonulva. Ennek éppen az ellenkezője igaz: meg kell tanulnunk aktívan értékelni és ünnepelni az életünk minden pillanatát a körülményeinktől függetlenül. Ez a valódi szantósa.

Ahimsa vs. satya

Ahimsa vs. satya

When we are introduced to the first two limbs of Ashtanga Yoga, namely Yama and Niyama, most of us immediately get caught up by the supposed contradiction between the first two Yamas. non-harming and truthfulness – what if our true words harm the audience? Should we tell the truth even if that hurts others or should we stick to Ahimsa by choosing a white lie?

It is important to clarify it in the beginning that Truth never hurts; truth or right knowledge is the main source of our happiness. How could it hurt to realize that we are eternal souls? How could endless joy, happiness and the realization that we are all equal and one cause suffering? But until we come to this level of understanding we have to deal with all kinds of challenges in our daily lives.

So actually if we want to find the root of this problem, we have to dig deeper and look beyond what we have believed to be true. According to Patanjali there are five varieties of thought patterns to witness which are: right knowledge (pramana), misconception (viparyaya), illusion (vikalpa), deep sleep (nidra), and memory (smritayah). Only right knowledge is the truth of the above mentioned five (and remembering of right knowledge of course). Therefore, if we have any information based on misconception that will never be Satya, even if we are convinced by our truth. And since we do not tell the truth in these situations, we might cause some harm, even though we have no intention to do so. Hence the first thing to consider before we start to speak is whether the information – what we are about to say – is valid or not. Right knowledge can derive from direct perception, from logical deduction, from a reliable person or from any other reliable source (such as the scriptures). So we should always be very critical about our presumed knowledge, and never forget that we shall not always believe what we see.

The following question often arises “So from now on, should I just tell everyone what I think of them in the name of truth? For example should I simply tell my neighbour that her shoes are horrible? Because that’s the truth!” When we catch ourselves criticizing other people’s actions or their appearance then we should stop for a short while and see whom we should be truthful with. Our opinions are obviously subjective and most certainly based on misconceptions, since they are contaminated by our emotions and by the effects of past events. So in such cases, it is important to be honest and tell the truth: confront ourselves with the fact that we have judged and criticized others. When we realize that we do not like someone or their behaviour then we should stop immediately, face the fact that we have become the victims of our bad habits again, then we should compassionately forgive ourselves and move on. And it is not the other person’s fault who has triggered our thoughts, so we do not have to say anything to them. We should be grateful for them to help us knowing ourselves a little better.

Another thought is whether we should bring others’ attention to their failures when they do not recognize them by themselves, especially when they are harmful or self-destructive. I got a really useful advice from Lakshmish during his lectures on the Yoga-sutras: when the person is not really close to you, then you should tentatively talk to them only once about your concerns, and when the person in question is your close family member or best friend, then you can warn them twice with compassion. But if they do not listen to you, then you should not mention it again, you have done all you could do, the rest is up to them.

Other main sources of the pain-causing-words are those when we have to admit our mistakes or when we have to tell that someone else caused some harm to others. So for example, should we tell when we did not do something we had been asked to? This first category is rather easy to deal with: In this case it is not the truth itself that causes pain but our deeds, which are not in accordance with the other Yamas and Niyamas. So the pain caused by confessing our mistakes is not the consequence of the truth, actually it is the backlash of the deed itself. If we cause lots of pain by admitting our actions, then the solution is not to keep them in secret, but rather to avoid any actions that might be painful for others. Naturally there will be a transition state, when we no longer perform these malefic actions, but still have to deal with the consequences of the ones we had done in the past. It is only temporary though; we have to accept it, and try to communicate with as much compassion and goodwill as possible.

What shall we then do when we haven’t done anything wrong but witnessed a crime? Should we tell it to the hurt party, for example when we know that their partner cheated on them? This is a more complex situation, so we have to consider the conditions such as time, place, the parties and the relations between them. Do not get involved in anything which is none of our business. If we do anyway, then we should always offer help, support and comfort, and try to avoid any unnecessary pain. When we see something that was intentionally hidden from us, it could be considered as involuntary stealing of knowledge, so it is in contradiction with Asteya from the Yamas. Therefore we should practice Aparigraha, and let go of the gained information by not using it against anyone.

So it is only possible to master Ahimsa in communication if we integrate all the other Yamas and Niyamas to our daily lives. Furthermore we should always check whether we really tell the truth or it is only the play of our mind and senses. Aim to make our environment purer and better by our words, even if their immediate effect is inconvenient, they should always be helpful in the long term. Always follow the truth, and one day the truth will follow you!

Ahimszá és szatja – erőszakmentes kommunikáció

ab

Amikor elkezdjük tanulmányozni az astanga jóga első két ágát , azaz a jamát és nijamát, a legtöbben egyből fennakadunk az első két jama látszólagos ellentétén. Nem-ártás és igazmondás – na de mi a helyzet akkor, ha az elmondani kívánt szavaink megbánthatják a hallgatóságot? Kimondjuk-e a fájó igazságot, vagy ragaszkodjunk az erőszakmentességhez, és inkább válasszuk a kegyes hazugságot?

Fontos már a legelején tisztázni, hogy az Igazság sosem fáj, az Igazság vagyis a helyes tudás a boldogsáunk elsődleges forrása. Hogyan is fájhatna rájönni arra, hogy örök lelkek vagyunk, hogyan okozhatna szenvedést a határtalan öröm, a boldogság és annak a megvalósítása, hogy mindannyian egyek és egyenlőek vagyunk? Amíg azonban sikerül ezt megvalósítani, addig a mindennapi életben számos kihívással teli helyzettel találhatjuk magunkkal szembe.

A probléma ezért valójában valahol ott gyökerezik, hogy mi mit gondolunk igazságnak. Patandzsali szerint a  tudatunkat ötféle állapotban találhatjuk: helyes tudás (pramána), helytelen tudás (viparjaja), képzelődés (vikalpa), mélyalvás (nidrá) és emlékezés (szmritajaha). Ezek közül egyedül a helyes tudás az igazság (illetve természetesen az igazságra történő emlékezés), ha helytelen tudással kapcsolatos információt mondunk, akkor az nem lesz szatja, még akkor sem, ha meg vagyunk győződve az igazunkról. Mivel pedig nem az igazságot mondjuk ilyen helyzetekben, ezért előfordulhat, hogy ártani fogunk vele még akkor is, ha nem ez volt a szándékunk. Ezért az első dolog, amit mérlegelnünk kell mielőtt megszólalunk, hogy vajon helyesek-e a közölni kívánt információink. Az igazság származhat közvetlen megfigyelésből, logikus következtetésből, megbízható személytől vagy tiszta forrásokból (szentírásokból). Legyünk ezért mindig kritikusak a vélt tudásunkkal kapcsolatban, ne feledjük, hogy  nem hihetünk mindig a szemünknek.

Gyakorta felvetődik az a kérdés is, hogy “akkor mostantól mindenkinek vágjam az arcába, amit gondolok róla? Például mondjam meg a szomszéd lánynak, hogy szerintem borzasztó csúnya a cipője? Hiszen ez az igazság!” Ha azt vesszük észre, hogy magunkban kritizáljuk mások tetteit vagy akár kinézetét, akkor azt kell végiggondolnunk, hogy kivel kell őszintének lenni? A véleményünk nyilván szubjektív és valószínűleg téves is, hiszen beszennyezik az érzelmeink és a múltbeli események emléke. Ezért ilyen esetekben fontos az igazság kimondása és a szembesítés: önmagunk szembesítése azzal a ténnyel, hogy ítélkezünk és másokat bírálunk. Ha azon kapjuk magunkat, hogy valakit nem kedvelünk vagy nem tetszik rajta valami, akkor azonnal álljunk meg, mondjuk ki az igazságot, és szembesítsük magunkat a ténnyel, hogy megint régi szokásaink rabjaivá váltunk, majd bocsássunk meg magunknak együttérzéssel és lépjünk tovább. Ebben a folyamatban pedig semmi szerepe nincs a személynek, aki az aktuális érzelmeket kiváltotta belőlünk, ezért neki nem is kell semmit mondanunk. Hálával tartozunk neki, hogy segített jobban megismerni magunkat.

Hasonló kérdés, hogy vajon rávilágítsunk-e mások hibáira, ha ők maguktól nem veszik azt észre, különösen ha ezzel a szokásával árt magának. Ezzel kapcsolatban megszívlelendő tanácsot kaptam Sri Lakshmishtól a Jóga-szútra magyarázatai közben: ha olyan emberről van szó, aki nem igazán áll közel hozzád, akkor egyszer finoman felhívhatod a figyelmét a problémára, míg ha közeli családtagról vagy igaz barátról van szó, akkor kétszer is szólhatsz neki. Ha viszont ezek után sem fogadják meg a tanácsot, akkor nem kell újra és újra hangoztatnod a véleményed, hiszen te mindent megtettél, a többi rajtuk múlik.

A másik fő típusa a szenvedést okozó szavaknak az, amikor valamilyen bűnös tettünket kell beismerni valakinek, vagy elmondani azt, ha valaki másról tudjuk, hogy rosszat követett el az adott személy ellen. Elmondjuk-e például, ha nem tettünk meg egy fontos dolgot, amit kértek tőlünk? Az első eset egyértelmű: nem az igazság kimondása okozza a szenvedést, hanem a tettünk, amely nem áll összhangban a többi jamával és nijamával. Az igazság beismerésének következménye ebben az esetben még a mulasztásunknak a visszahatása, nem az igazság kimondásának. Ezért ha szenvedést okozunk a tetteink beismerésével, akkor nem az a megoldás, ha  eltitkoljuk az igazat, hanem az, ha lelkiismeretesen elkerülünk minden olyan tettet, amellyel szenvedést okozhatunk másoknak. Lesz természetesen egy átmeneti állapot, amikor már elkerüljük az ártó tetteket, de a múltbeli cselekedetek beismerése még szenvedést okoz. Ezt el kell fogadnunk, és meg kell próbálni a lehető legtöbb együttérzéssel és segítő szándékkal kommunikálni.

De mi a helyzet akkor, ha nem mi követtük el a bűnt, csak a szemtanúi voltunk? Vajon elmondjuk a sértettnek, ha például tudjuk, hogy megcsalta a párja? Ez már összetettebb helyzet, és mindig figyelembe kell venni a körülményeket: a helyet, az időt, a szereplőket és a köztük lévő kapcsolatot. Ne ártsuk magunkat semmi olyanba, ami nem a mi dolgunk, de ha mégis belekeveredünk két ember viszályába, akkor igyekezzünk segíteni, támaszt és vigaszt nyújtani, és elkerülni a további károk okozását. Csak azt mondjuk el, ami valóban ránk tartozik, hiszen ha például olyan dolgot láttunk meg, amelyet el akartak előlünk rejteni, az akaratlan lopás, vagyis az asztéja megszegése,  ezért gyakorolnunk kell a nem-birtoklást, azaz el kell engednünk a megszerzett információkat anélkül, hogy visszaélnénk velük.

Ha tehát valóban erőszakmentesen szeretnénk kommunikálni, azt csak úgy tudjuk megtenni, ha a többi jamát és nijamát is integráljuk az életünkbe. Továbbá mindig figyeljük, hogy valóban igazság-e az, amit ki akarunk mondani, vagy csak az elménk és az érzékszerveink tréfájáról van szó. Figyeljünk rá, hogy a szavaink mindig jobbá és tisztábbá tegyék a környezetüket, még ha hatásuk átmenetileg kellemetlen is, hosszú távon segítőek legyenek. Kövessük mindig az igazságot, és előbb-utóbb az igazság fog követni minket!

Bandha Works Jógaiskola

A Bandha Works jógaiskolát három mérnök alapította. Összeköt bennünket a törekvés, hogy a tradicionális astanga vinyásza jógát népszerűsítsük Magyarországon. Mi maguk is elkötelezett gyakorlói vagyunk az irányzatnak, minden évben az astanga jóga fővárosába, a dél-indiai Mysore-ba utazunk, ahol...

Bandha Works FaceBook oldala

Mysore program

Az astanga vinyásza jógát tradicionálisan Mysore stílusban oktatják. A módszer ötvözi a csoportos órák és az egyéni gyakorlás előnyeit. Lényege, hogy a teremben az összes gyakorló a saját légzésének ritmusára önállóan végzi a sorozatot, ezáltal az oktató mindenkinek egyénre szabott igazításokat, utasításokat tud adni, anélkül, hogy ez megzavarná az óra dinamikáját. Ráadásul így az sem probléma, ha valaki rövidített sorozatot végez, míg más a teljes első sorozatot és a második sorozat elejét is elvégzi ugyanazon az órán...
© 2013 Bandha Works - All Rights Reserved